1870. évi XXVI. törvénycikk indokolása

a tiszai korona-uradalmi kerületet képező községek uradalmi járadékainak megváltásáról s a váltsági ár rendeltetéséről * 

Általános indokolás

A tiszai koronai kerület egy részét képezte a hajdani tiszai határőrségnek.

A törököknek Bánátból történt kiüzésével megszünvén a tiszavidéki határőrség rendeltetése, az az 1715. 92-1723; 32, és 1740; 18. törvénycikkek által polgári közigazgatás alá vétetni rendeltetett.

Ezen polgárositást azonban többféle sértett érdekek folytán támasztott izgatások következtében csak egy évtized mulva lehetett foganatositani, s miután az izgatások következtében több ezer család részint a slavoniai határőrségbe, részint Oroszországba kivándorolt, a kedélyek megnyugtatása s a telepitvények alapitása tekintetéből Mária-Terézia királynő által az 1751. évi junius 28-án kiállitott kiváltságlevéllel jelentékeny kedvezmények adattak a kerület lakóinak.

Ezen kedvezmények előbb 1774. évi augustus 1-jén kelt oklevéllel, később pedig már a m. kir. udvari kanczellária utján kiállitva I. Ferencz király által 1800. évi martius 14-ről kiadott kiváltságlevéllel megujittattak.

Ezen kiváltságlevelek s azok alapján keletkezett szerződések szolgálnak irányadóul mindazon kérdéseknél, melyek a tiszai kerületi lakosság és a kincstár, mint az uradalom tulajdonosa között a birtokviszonyokra vonatkozólag felmerültek.

A kiváltság első pontja szerint a kerület eladható nem volt, mely jog a lakosok irányában érvényben állott, mielőtt ezen kerület az 1790/1:VII-ik törvénycikk által a koronajavak sorába kebeleztetett volna be.

A 2-ik pontja szerint az egész földterület az urijog fentartása mellett a kerületi lakosok haszon élvezetébe adatott át, a halászat és nádlással együtt;

mellőzve a terjedelmes önkormányzatot biztositó pontozatokat.

A 13. pont meghatározza: hogy uri tartozás fejében a terményekből s bizonyos állatokból nyolczad jár, a mi azonban 25 évenként megujitandó szerződés nyomán készpénzben fizetendő.

Ily szerződés kétszer köttetett 1796-tól 1821-ig és 1835-től 1860-ig terjedő időszakra.

Az 1848:IX. tc. azonban az urbéri tartozásokat megszüntetvén: a kerületi községek többi tartozásaikat nem teljesitették.

A tiszai koronai uradalom a létező birtokviszonyt nem tartván urbéri természetünek, a községeket 1856-ban a megtagadott uritartozások miatt az urb. patens 19. § nyomán beperelte, de a törvényszék által a politikai hatósághoz utasittatott, ez utóbbi pedig azt végezte: hogy addig, mig a vitás birtokviszonynak urbér-természete, vagy ellenkező minősége felsőbb helyt eldöntve nem leend, magát hivatva nem érzi, az ügy érdemleges elintézésébe bocsátkozni.

Azóta folyvást huzódtak a tárgyalások, a mennyiben a beavatkozásra hivatott - ugy politikai, mint kincstári közegek a kérdéses viszony természetére nézve eltérő véleményeknek adtak kifejezést.

Sőt maga a kerület is már 1848-ban folyamodásal járult az országgyüléshez, hogy a mennyiben a kerület viszonyai egészen sajátságosak s az urbériektől eltérők, a kérdés külön törvény által intéztessék el.

Végre belátták az érdekeltek, hogy ugy politikai, mint nemzetgazdászati köz-szempontból kivánatos: miszerint a két évtizeden tul terjedő bizonytalanság megszüntettessék, s a 70,000 lelket számláló kerület 200,000 holdnyi földbirtoka az esetleges szolgalom és kezelési korlátoktól felszabadittassék, s mindkét fél megegyezésével létrejött az alkotandó törvény alapjául szolgáló s a ház asztalára letett szerződés, mely szerint kötelezi magát a kerület egyetemlegesen az uradalmi járulékok fejében öt év alatt 1.300,000 frtoknak 6% kamat mellett 6 részletekbeni befizetésére.

Ezen szerződés előnyös a kincstárra: mivel a hosszas bizonytalan kimenetelü per helyett eddigi s már 22 év óta nélkülözött jövedelmének tőkéjét megkapja, holott azon esetre, ha per utján urbér természetünek itéltetnék a fennállott viszony, a megváltás terhét az államnak önmagának kellene viselni.

De előnyös ezen szerződés a kerületre nézve is, mivel a 200,000 holdat tevő földbirtokból 93,000 hold az ugynevezett járásföld, csupán legelőnek használtatik, mely területnek szántásra alkalmas része most már rendszeres mivelés alá vétethetvén, ennek jövedelméből a váltságösszeg a lakosság terheltetése nélkül is kifizethető.

Tájékoztatásul megjegyeztetik; hogy a legutóbbi szerződés szerint a kerület évi járuléka 64,985 frt 91 krt tett osztrák értékben, vagyis a hatodrész levonásával 54,154 frt 92 kr., mely huszszorosan véve 1.083,098 frt 50 kr tőkét képvisel.

Az Ó-Becsén azonfelül átadandó sörház az utolsó évben ugyan 7000 frtot jövedelmezett, - de az épületek oly romlott állapotban vannak: hogy helyrehozásuk nagy tőkét venne igénybe, s igy a jövedelmezőséget egészen kérdésessé tenné, de különben is a kizárólagos sörfőzési jog, tekintettel az ipartörvényekre, alig lenne többé fenntartható.

A rendes igazgatás körébe vágó ezen szerződést azon okból volt szükséges a törvényhozás elé terjeszteni: mivel az 1790/1:VII. tc. a tiszai koronai területet az elidegenithetlen koronajavak közé sorozá, a fennforgó jogviszonyok sajátságosságánál, sőt kivételességénél fogva pedig a jelen váltságszerződés némileg az elidegenités jellegével bir, a törvényhozás elé terjesztés tehát annál inkább mellőzhetetlen volt, mivel az 1790/1:VII. tc. alapját elveszitvén, a kerületre nézve érvényen kivül volt helyezendő.

Intézkedés foglaltatik a törvényjavaslatban egyuttal a váltság-ár hova-forditásáról is, - mely indokát abban találja, hogy az állam csak nyerni fog az által: ha a f. évi költségvetésben a kisbéri uradalom megvételére előirányzott földtehermentesitési kötvények el nem adatnak, mivel ezek az államnak, 7% kamatot hoznak, holott ezen földtehermentesitési kötvények letétele mellett valamely pénzintézet közvetitésével a fenntebbi részletekben fizetendő váltságár folyosítása a kincstár vesztesége nélkül eszközölhető leend.

Melléklet az 1870. évi XXVI. törvénycikk indokolásához

Váltsági szerződés

Tekintve azon nehézségeket, melyekkel a tiszáninneni korona-uradalom és az ezen kerület, valamint a kerületi községek között fennforgó birtokviszonyok rendezése és tehermentesitése egybekötve van, de másrészről figyelembe véve azon hátrányokat is, melyek e nagy kiterjedésü és népes vidék lakosai birtokának rendezetlenségéből az egyesekre, de közgazdasági szempontból az államra is háromlanak: a m. kir. pénzügyminister ur, mint a m. kir. kincstár képviselője a tiszáninneni korona-uradalmi kerület és az ezt képező községek kérelme és ajánlata folytán beleegyezett abba, miszerint a kerület és illetőleg a községek által az uradalom részére 1848. évig teljesitett, azonban 1848. évtől fogva vitássá vált uradalmi járadékok egyszer mindenkorra véglegesen megváltassanak.

Ennek eszközlése végett, egyrészről a m. kir. pénzügyminister ur, mint a m. kir. pénztárnak törvény szerinti képviselője, másrészről a tiszáninneni korona-uradalmi kerület, valamint az ezen kerületet képező Martonos, Ó-Kanizsa, Zenta, Ada, Moholy, Petrovoszelló, Ó-Becse, Szt. Tamás, Turja, Földvár községek között az erre nézve törvényesen megválasztott meghatalmazottjaik által a kerületi és községi meghatalmazottak külön meghatalmazó leveleiknek ide csatoltatása mellett következő váltsági szerződés köttetett u. m.:

I. A m. kir. pénzügyminister ur beleegyezik abba, hogy a tiszamelléki m. kir. korona-uradalmi kerület s illetőleg ezen kerület községei azon tartozásaikat, melyeket az 1751. évi junius hó 28-án és 1774. évi augustus 1-én, utóbb, 1800. évi márczius hó 14-én kelt legfelsőbb királyi kiváltság értelmében s az ezek alapján kötött szerződések szerint a m. kir. korona-uradalomnak fizetni, adni s illetőleg részére teljesiteni kötelesek voltak, az ezen szerződés IV. és V. pontjaiban foglalt váltságát és meghatározott föltételek mellett örök időkre megválthassák és ennek folytán a megállapitott váltsági-ár kivételével az uradalom irányában jövőre mindennemü terhektől mentesek legyenek.

Ugyanazért a jelen szerződésnek idézett pontjaiban foglalt viszteher mellett lemond a m. kir. pénzügyminister ur a magyar koronai kincstár nevében:

a) az érintett kiváltságokon és szerződéseken alapuló mindennemü nyolczad járulmányról, valamint annak a meghatározott esetekben a községeket terhelő elszállitásáról;

b) az ó-becsei és ó-kanizsai rév melletti legeltetési jog bérletéből az uradalmat illető jövedelmi részről;

c) földbér czime alatt az uradalomnak járuló évi illetményről;

d) a megszakadás következtében az uradalom részére kikötött hárulási jogról.

Ezenfelűl ugyanazon föltételek alatt lemond a korona-uradalom

e) a királyi kisebb haszonvételek iránt fenntartott igényeiről;

f) azon jogáról, melyszerint a községek sörszükségleteiket kizárólag az ó-becsei uradalmi sörházból köteleztettek fedezni, végre

g) mindazon igényekről, melyeket uradalmi minőségében a legelők vagy nádasok iránt támaszthatna.

Egyszóval lemond a m. kir. pénzügyminister ur mindazon járadékokról, melyek a fennebb kitett kiváltság-levélen alapuló birtokviszonyból a m. kir. uradalom részére kikötve lettek, s a korona-uradalmi kerület, illetőleg ezt képező községek által 1848. évig folytonosan teljesittettek.

II. Hasonlóul lemond a m. kir. pénzügyminister ur az 1848. év óta a községek által megtagadott uradalmi járadékoknak követeléséről s ezen hátralékokat az alább meghatározva levő váltság összegben bennfoglaltaknak nyilvánitja.

III. A megállapitott összeg megfizetésének föltétele alatt átengedi a m. kir. pénzügyminister ur a tiszamelléki korona-uradalmi kerület és az ezt képező községek részére az uradalom kizárólagos tulajdonát képező ó-becsei sörházat, annak telkét, épületeit és felszerelését tulajdonjoggal, mint azt a korona-uradalom maga birta s azon állapotban, melyben azok jelenleg léteznek, magától értetvén, hogy a sörházban vagy a melléképületekben található termesztmények vagy készletek kivételével, valamint az uradalom mindennemü szavatosságának kizárásával a netalán hiányzó sörházi tárgyak visszakövetelésére nézve, vagy a meglevőknek javitása tekintetében.

A sörház és sörfözési jog haszonbérlőjével kötött haszonbéri szerződés a jelen váltsági szerződés megerősitésével a kerületre, illetőleg a községekre száll, melyek azt, az abban meghatározott föltételek szerint fenntartani tartoznak, egyszersmind azonban az uradalom részére kikötött mindennemü jog s igy a haszonbérleti összeg is őket illetendi.

IV. A fennebb meghatározott jogok használatokról és járadékról való lemondásért, valamint az ó-becsei sörház átadásáért, mint ár és viszteher, illetőleg mint végleges és teljes váltsági összeg a m. kir. pénzügyminister ur és a tiszáninneni korona-uradalmi kerület és községek által szabad és kölcsönös egyezség utján 1.300,000 frt, azaz: egy millió háromszázezer osztrák értékü forint állapittatott meg, és kötelezik magukat a tiszáninneni korona-uradalmi kerület és az ezen kerületet képező községek, ugymint: Martonos, Ó-Kanizsa, Zenta, Ada, Moholy, Petrovoszelló, Ó-Becse, Szt-Tamás, Turja és Földvár végleges és teljes váltság fejében 1.300,000 frt, azaz: egy millió háromszázezer forintot osztrák értékben a m. kir. kincstár részére a m. kir. pénzügyminister ur kezeihez s illetőleg az ezáltal kijelölendő m. kir. pénztárba egyetemlegesen akként befizettetni, hogy a fennebb kitett összeg mind a kerületnek, mind külön vagyonjogi alanynak, mind pedig az összes községeknek egyetemleges s az uradalom irányában meg nem osztott s meg nem osztható tartozását képezvén, a kerület és mindegyik község a másikért és valamennyi egyetért az egész váltság- és vételösszeget fizetni köteles leend.

Az ekképen megállapitott váltság- és vételösszeg, az ezen pontban meghatározott részletekben és határidők alatt, ugy szintén az itt kitüzött helyen lesz befizetendő, u. m.:

Tartoznak a tiszáninneni korona-uradalmi kerület s a fennebb nevezett községek a jelen szerződésnek a m. kir. pénzügyminister ur részéről történendő elfogadása és aláirása napjától számitandó 90 nap alatt 185,715 frtot oszt. értékben a m. kir. ó-becsei adópénztár utján a központi állampénztárba Budán lefizetni. A hátralevő 1.114.285 frt, szóval: egy millió egyszáztizennégyezerkétszáznyolcvanöt forint oszt. ért. pedig további hat év lefolyása alatt lesz a kerület és illetőleg a községek által ezek egyetemleges kötelezettségének fenntartása mellett akképen lefizetendő, hogy:

frt.
1870. évi október hó 1-jén 185,715
1871. évi október hó 1-jén 185,714
1872. évi október hó 1-jén 185.714
1873. évi október hó 1-jén 185.714
1874. évi október hó 1-jén 185.714
1875. évi október hó 1-jén 185.714

és igy 1875. évi október hó 1-ig az összes, vagyis a teljes váltságösszeg minden kifogás vagy halasztás kizárásával a m. kir. pénzügyminister ur kezeihez, vagy az emlitett központi állampénztárba mulhatatlanul lefizetve legyen.

A mindenkori részlet fizetése kitüzött napon s ugyanazon módon és helyen tartoznak a kerület és községek a tőke tekintetében megállapitott egyetemlegességnek a kamatokra való kiterjesztésével a hátralevő egész tőke után járó egy évi kamatot is, és pedig minden száz forint után hat forintot mindég egy évre előre lefizetni. Egyébiránt azon esetben, ha a kerület, illetőleg annak községei a tartozási összeget egyszerre vagy a kitüzött részleteknél nagyobb összegekben lefizetni bármikor ohajtaná, ez esetben a m. kir. uradalom köteles azokat elfogadni.

V. Elvállalják ezenfelül a kerület és megjelölt községek mindazon tartozások fedezését és járadékok fizetését, valamint mindazon egyéb terhek viselését is, melyek az uradalomnak kegyuri jogából származván, eddig ezáltal fedeztettek és viseltettek. Ennek folytán a jelen szerződésnek a m. kir. pénzügyminister ur által leendő aláirása után a kegyuri jog és annak terhei is a kerület és a községekre hárulván, ezek tartoznak mindazon lépéseket megtenni, melyek a kegyuri jognak reájuk történendő átruházásával egybekötve vannak és különösen elvállalják a m. kir. kincstár irányában a szavatosságot az esetre, ha a kegyuri járadékok vagy teher czime alatt a m. kir. pénzügyminister ur, vagy ennek közege valamely teljesitésre felszólittatnék, vagy ez iránt bepereltetnék, vagy elmarasztaltatnék.

VI. A jelen szerződés II. és III. pontjaiban különösen megjelölve lévén mindazon jogok, használatok és tárgyak, melyekről a m. kir. uradalom megállapitott vétel, illetőleg váltságösszegért lemond, önmagától értetik, hogy az ott nem emlitett tárgyak, nevezetesen az ó-becsei tiszttartói lak, szénáskert, szálfa udvar, valamint a kerületi községekben található belső és külső megszakadási telkek továbbra is a magyar korona birtokában maradnak s ezen ingatlanok után a községek közvagyonából, a legelőből, nádasból, a királyi haszonvételekről s más javadalmaiból mindazon jogok, járulmányok és javadalmak illetendik a m. kir. kincstárt mint birtokost, melyek az eddigi vagy ezután megállapitandó arány szerint hasonló birtok után más birtokos részére megállapittatnak.

VII. A jelen szerződés értelmében a kerület és községek által egyetemlegesen fizetendő 1.300,000 frt, szóval egy millió háromszáz ezer forintot tevő váltság- és vételár, továbbá a ki nem fizetett váltsági összeg hat száztoli kamatai biztositására fő jelzálogul Ada mezővárosának közbirtokát képező, adai 1-ső telekkönyv-szám alatt bejegyzett, mintegy 6255. kerületi lánczot kitevő legelője jelöltetik ki s Ada mezővárosának meghatalmazottai ezennel beleegyezésüket adják arra nézve, hogy a m. kir. kincstár zálogjoga az emlitett 1.300,000 frt és az időnkint fizetlenül maradt összegeknek évi hatos kamatai erejéig a kijelölt birtokra, mint főjelzálogra a m. kir. kincstár részére a város meghallgatása nélkül bekelebeztessék;

mint mellék-jelzálogok kitüzetnek:

a) Martonos község összes ingatlan közvagyona; nevezetesen az ezen községi első számu telekkönyvben bejegyzett jószágtestek.

b) Ó-Kanizsa városnak összes ingatlan közvagyona, nevezetesen az ezen községi 1-ső és 2140. számu telek-jegyzőkönyvben bejegyzett jószágtestek.

c) Zenta mezővárosának összes ingatlan közvagyona, nevezetesen az ezen községi 526 és 3661. számu telek-jegyzőkönyvben bejegyzett jószágtestek.

d) Moholy községének összes ingatlan közvagyona, nevezetesen az ezen községi 543 és 1592. számu telek-jegyzőkönyvben bejegyzett jószágtestek.

e) Petrovoszelló községnek összes ingatlan közvagyona, nevezetesen az ezen községi 158 és 1521. számu telek-jegyzőkönyvben bejegyzett jószágtestek.

f) Ó-Becse városnak összes ingatlan közvagyona, nevezetesen az ezen községi 32 és 2619. sz. telek-jegyzőkönyvben bejegyzett jószágtestek.

g) Földvár helységnek összes ingatlan közvagyona, nevezetesen az ezen községi 28. és 1073. sz. telek-jegyzőkönyvben bejegyzett jószágtestek.

h) Turja községnek összes ingatlan közvagyona, nevezetesen az ezen községi 28. számu telekjegyzőkönyvben bejegyzett jószágtestek.

i) Szent-Tamás városnak összes ingatlan közvagyona, nevezetesen az ezen községi 1-ső számu telek-jegyzőkönyvben bejegyzett jószágtestek.

k) a Tiszán inneni korona-uradalmi kerületnek ingatlan közvagyona, nevezetesen az ó-becsai 3-ik, szt.-tamási 2-ik, földvári 1-ső, turjai 34-ik számu telek-jegyzőkönyvben foglalt jószágtestek.

Beleegyezésöket adják egyszersmind a fennt megjelölt városok és községek meghatalmazottai, ugy szintén a kerület meghatalmazottai az iránt, hogy a m. kir. korona kincstárnak zálogjoga az egyetemlegesen kötelezett 1.300,000 frt váltságösszeg és kamatai erejéig a fennt kitett jószágtestekre, mint jelzálogokra a községek és illetőleg a kerület további meghallgatása nélkül bekebeleztessék.

VIII. A m. kir. pénzügyminister ur, mint a m. kir. kincstár képviselője ezennel beleegyezését adja arra nézve, hogy a jelen szerződés megerősitése és az ennek VII. pontjában kikötött bekebelezések jogerőre emelkedése után az ó-becsei uradalmi sörház az ó-becsei telekkönyvben 1039. helyrajzi szám 3122. alatt és serfőzési tulajdon joga a m. kir. kincstár további meghallgatása nélkül a Tiszán inneni korona uradalmi kerület és az ezen kerületet képező községek nevére bekebeleztessék, valamint beleegyezését adja arra nézve is, hogy mindazon bekebelezések vagy előjegyzések, melyek az I. és II. pont alatt elősorolt s a jelen szerződés által megszüntetett járadékok vagy követelések biztositására az uradalom részére eszközölteltek - a kerület vagy az illető község kérvénye folytán a kincstár meghallgatása nélkül a telekkönyvből kitörültessenek.

IX. A kerületi községek megállapodtak maguk között az iránt, hogy az azon arányszerü összeg, melylyel mindegyik község a m. kir. kincstár részére járuló 1.300,000 forintnyi váltság- és vételösszeg lefizetéséhez járulni tartozik, a jelen szerződésben is kitétessék, kijelentetik azonban mindkét szerződő fél részéről egyszersmind az is, miszerint az által a kerület, valamint a községeknek a kincstár irányában az egész összegre nézve elvállalt egyetemleges tartozás s illetőleg a kötelezettség egyetemlegessége a legkevésbbé sem érintetik s ez változatlanul fennmarad akként, mint a jelen szerződés IV. pontjában a szerződő felek közti megegyezés folytán kiköttetett.

Ezen kijelentésnek, illetőleg a viszteher meghatározott természetének különös megóvása mellett mint egyszeri arányszámitás, kijelentetik, miszerint a községek magán megállapodása szerint ezek mindegyike az alább következő összeggel járul a váltsági és vételi összeg teljes letörlesztéséhez:

1. Martonos 69,485 frt 88 kr.
2. Ó-Kanizsa 146,927 frt 90 kr.
3. Zenta 281,322 frt 75 kr.
4. Ada 125,433 frt 41 kr.
5. Moholy 109,653 frt 11 kr.
6. Petrovoszelló 80,540 frt 46 kr.
7. Ó-Becse 183,764 frt 01 kr.
8. Földvár 62,932 frt 78 kr.
9. Turja 41,213 frt 54 kr.
10. Szt.-Tamás 198,726 frt 16 kr.
Összesen 1.300,000 frt - kr.

X. Ha a jelen szerződésben kikötött váltsági, illetőleg vételi összeg bármely részlete, avagy ennek kamatai az egyetemlegesen kötelezett fél által a kijelölt időben és a kijelölt helyen pontosan és hiánytalanul nem fizettetnék le, jogában lesz a m. kir. pénzügyminister urnak a Tiszán inneni uradalmi kerületet és a községeket, vagy ezek közül egyet vagy többet saját tetszése és választása szerint bármely általa szabadon választandó sommás szóbiróság elé megindéztetni és sommás szóbeli eljárás utján magának az egyetemleges zálogjoggal terhelt vagyonból teljes kielégitést szerezni. Vagy ha czélszerűbbnek találná a m. kir kincstár, jogában lesz kielégitését a váltság járadéknak a lakosok közötti arányos felosztásával és az ezek által fizetendő arányos részeknek lefoglalása utján eszközölni; mire azonban kötelezve nincsen és erre saját akarata ellenére nem is leend kényszerithető.

Egyéb, ezen szerződésből netalán származható pörös kérdések eldöntésére akármelyik fél által támasztassék a kereset, szab. kir. Pest város törvényszéke tüzetik ki biróságul s minden netaláni pörök egyedül ezen törvényszék előtt, vagy a mely az ujbirósági szervezet szerint ennek helyébe lépend, lesznek megindithatók.

XI. A m. kir. pénzügyminister ur a jelen szerződés megkötésével valamelyik közegét irásbeli rendelettel bizandja meg - a megerősitést azonban saját magának tartja fönn.

A Tiszán inneni korona-uradalmi kerületnek és községeknek nem álland jogában a jelen szerződéstől többé elállani, mihelyt ez a kerület és a községek meghatalmazottai által aláiratott; a m. kir. kincstárra nézve azonban csak akkor lesz a szerződés kötelező, ha ez a m. kir. pénzügyminister ur által megerősittetvén, az annak alapján az országgyülés elé terjesztett törvényjavaslat elfogadtatott s ő Felsége által szentesittetett.

Ha a szerződés jóvá nem hagyatnék, és igy hatályba nem lépne, egyik szerződő fél sem leend jogositva abból maga részére bárminemü jogi következtetéseket vonni, vagy azt valamely pörös ügyben saját hasznára forditani.

A jelen szerződés tizenkét eredeti példányban állittatik ki, s egyik példány a m. kir. pénzügyminister urnál, mint a koronai kincstár képviselőjénél marad, egy-egy példány pedig a korona-uradalmi kerületnek és mindegyik érdekelt községnek kézbesittetik.

Kelt Ó-Becsén 1870., Február 26-án.

A Tiszán inneni korona-uradalom nevében, kir. főpénzügyi tanácsos és p. ü. ministeri megbizott

Gyorgyevits Sabbás s. k.

kerületi főnök.

Tokody Bertalan s. k.

Donhoffer N. s. k.

mint tolnok.

Előttünk:

Popovits Vazul s. k.

tettes Bács-Bodrogi t. e. vm. rendsz. szolgabirája.

Gombos Béla s. k.

a fent. t. vm. rendsz. esküdt birája.

1571.

köz. ig.

Jelen váltsági szerződés sürgős voltánál fogva a megye-bizottmány utólagos jóváhagyása reményében megerősittetik.

Zombor márczius 1-én. 1870.

Bács-Bodrogh megye első-alispáni hivatala.

Pál Antal s. k.


  Vissza az oldal tetejére