Kijelentette a kormány mult évi junius 10-én a képviselőház tagjaihoz intézett nyilatkozatában, hogy nem csak nem szándéka a törvényhatóságok szervezésének munkáját elhalasztani, sőt sulyt fektetett arra, hogy a munka mielőbb végrehajtassék.
Kijelentette továbbá, hogy egész teljességben méltányolja a megyei intézmény becsét és horderejét, jól ismeri a kormányzat merev központositásából eredő veszélyeket s ebből folyólag nem a megyei intézmény eltörlésében, hanem abban keresi feladatát, hogy czélszerű rendezés által a gyors és pontos közigazgatás közegeivé tegye a törvényhatóságokat s megmentette a nemzet számára a becses megyei intézményt.
E nyilatkozatnak kivánt a kormány eleget tenni, midőn a köztörvényhatóságok és a községek rendezéséről szóló törvényjavaslatokat a ház asztalára letette.
A kérdés, melylyel a köztörvényhatóságokról szóló törvényjavaslat foglalkozik, egyike a legnehezebbeknek.
Arról van szó, hogy a szélesebb értelemben vett törvényhatósági önkormányzat a felelős parlamenti kormányzattal összeegyeztessék.
A napi sajtó és irodalom, eléggé nem méltányolható buzgalommal évek óta foglalkozik a megoldás módozataival a nélkül, hogy a felhozott érvek sulya alatt jelentékeny tért vesztett volna a megyei élet némely kinövései miatt felszinre jutott ama másik nézet, hogy a megoldás, az összeegyeztetés lehetetlen, s olyan törvényhatósággal, mely a szoros értelemben vett önkormányzat mellett egyszersmind országos és általános érdekü dolgokkal is foglalkozik, s a kormányrendeleteket föltétlenül végrehajtani nem köteles, jól kormányozni s a kormányzatért a felelőséget elvállalni nem lehet.
Eltalálta-e a javaslat a kérdés nyitját, lehetséges lesz-e a megvont korlátok közt a felelős kormányzat: a törvényhozás bölcsessége dönti el.
Egyelőre elégnek véli a kormány röviden jelezni álláspontját azon indokokban, melyek a kérdésnek a törvényjavaslatban feltüntetett megoldására vezették.
A baj mely a törvényhatósági intézmény hitelét végveszélylyel fenyegeti, azon körülményben rejlik, hogy a törvényhatóságok a gondjaikra bizott állami közigazgatást nem a kor követelményei szerint közvetitetik.
Ennek okát a felirati jog szabályzatlanságában s a testületi nehézkes administratióban kell keresnünk.
A testületi administratió s a korlátlan felirati jog indokolt lehetett akkor, a mikor a nép zöme még kivül állott az alkotmány sánczain, az ipar és kereskedelem kezdetleges állapotban, az államkormányzat egy nem felelős collegium kezében volt.
Ma már maga az államélet támadtatnék meg, ha a kormány legüdvösebb intézkedéseinek foganatositása a köz- és kisgyülés esetleges többségének akadékoskodásán épen ugy megtörhetnék, mint a végrehajtás lassuságán, és tőkéletlenségén.
És pedig a törvényhatóságok jelen szervezete és a fennálló gyakorlat mellett e lehetőség meg van.
A bizottság, mely maga a törvényhatóság, nem felelős.
A tisztviselők felelősek, de csak a bizottságnak, s a mely tisztviselő a többségben levő párthoz tartozik, pedig a legtöbb ahhoz tartozik, fedezve van saját pártja által, melynél, ha nem mindig, de legtöbb esetben a pártérdekek s nem a közigazgatás tekintetei döntenek.
E visszásságban látván a kormány a megyei intézmény veszedelmét, törvényjavaslata által elsősorban e bajon kiván segiteni; s a kor igényei által hangosan követelt jó közigazgatás biztositékait a bizottság szervezetében, az administratiónak az alispán kezében való központositásában, a felirati jog szabályozásában s a tisztviselők felelősségének és a főispánok ellenőrzési jogának, szabatos meghatározásában keresi.
Ha e biztositékok elengedők, ha az uj szervezet mellett a közkormányzat szabályszerü lefolyása fennakadni nem fog: a megyék vitatkozási, körlevelezési, felirati, kérvényezési joga s belügyeiben teljes autonomiája nemcsak nem fogja veszélyeztetni az ország egységes és gyors fejlődését, sőt minden megye a józan szabadság megannyi erődévé válhatik.
A II. fejezethez
A bizottság szervezetéről a törvényjavaslat II-ik fejezete intézkedik.
A bizottság tagjainak számát a törvényhatóság lakósainak száma szabályozza; t. i. sz. kir. városokban minden 250, más törvényhatóságokban minden 500 lakosra egy bizottsági tag számittatik, de a bizottság tagjainak összes száma, a szavazattal biró tisztviselőkön kivül amott 48-nál kevesebb és 400-nál több, emlitt 120-nál kevesebb és 600-nál több nem lehet. (21. §)
A bizottság fele a választó-közönség választottaiból áll. (20. §)
Választó és választható mindaz, a ki országgyülési képviselőválasztásra jogositva van, s ezenfelül - de csak sz. kir. városokban - ha irni és olvasni tud. (27. §)
A bizottsági tagok választása választókerületenkint eszközöltetik. Egy-egy választókerületben 200 választónál kevesebb és 600-nál több nem lehet. (25. §)
Minden kerület csak annyi bizottsági tagot választ, a mennyi a kerület választóinak az összes választókhoz viszonyitott aránya szerint a kerületre esik. (26. §)
A bizottság tagjai 3 évenkint 6 évre választatnak. (28. §)
A választás szavazatlapok által nyilvánosan történik. (33. §)
A választást a közgyülés küldötte vezeti. (34. §)
A választás egy és ugyanazon kerületben egy napnál tovább nem tarthat, s valamennyi kerületre nézve sz. k. városokban 3, más törvényhatóságokban 8 nap alatt befejezendő. (35. §)
A választási eljárásra vonatkozó panaszok az igazoló választmány által intéztetnek el. (37. §)
Mely áll a közgyülés által választott 5 s a főispán által a bizottság tagjai közül kijelölt 3 tagból. (22. §)
A bizottság másik fele áll a legtöbb egyenes államadót fizető honpolgárokból. (20. §)
A legtöbb adót fizetők sorrende az adó-lajstromok és jelentkezések alapján az igazoló választmány által minden év végén kiigazittatik. (22. §)
A sorrend megállapitásánál csak a törvényhatóság területén fekvő ingatlan vagyon s a törvényhatóság területén élvezett jövedelem államadója, és a személyes kereseti adó vétetik számitásba; s a tudorok, az állami, felekezeti, községi és magán tanintézetek tanárai, a tudományos társulatok tagjai, a folyóirat- és lapszerkesztők, a lelkészek, az ügyvédek, az okleveles orvosok, mérnökök, gyógyszerészek, s az ipar- és kereskedelmi kamarák tagjainak egyenes államadója kétszeresen szamittatik. (23. §)
A bizottság ilyetén szervezeténél a következő szempontok voltak irányadók;
A bizottsági tagok minimumának és maximumának meghatározását elkerülhetlen szükségessé tette azon körülmény, hogy a bizottság nem csak választó, de tanácskozó testület is.
A felvett maximum nem oly nagy szám, hogy az elintézendő kérdések alapos elintézésének s általában a komoly tanácskozásának gátul szolgáljon, arra pedig, hogy ki ne zárja a jó elemek bejuthatásának lehetőségét, épen elegendő. A fölvett minimum biztositék arra nézve, hogy a tisztviselők választásánál a közóhajtás szabadon érvényesülhessen.
A javaslat azon intézkedését, hogy a bizottság csak felerészben álljon a választó közönség választottaiból, fele részben pedig a legtöbb adót fizető megyei lakosok és birtokosokból, Magyarország sajátságos viszonyai indokolják.
A megyei intézmény sorsa a közgyülés alkotó elemeinek szivós részvételétől függ. A bizottsági tagok közönyös magatartása, gyakori kimaradása ép ugy lejárná a megyét, mint a tulhajtás a discussió terén.
A javaslat a legtöbb adófizetőkben biztositani kivánja a megyei intézmények azok közremüködését, kik megbirják a tiszteletbeli functiókkal együtt járó tetemes költségeket; az értelmiség vagyonilag függetlenebb tagjaiban pedig a józan szabadság legtermészetesebb és legértékesebb képviselőit hozza be a bizottságba.
Ez az egyik indok.
A másik az, hogy nem méltányos választási esélyektől függővé tenni azon honpolgároknák a törvényhatósági önkormányzatba való befolyását, a kik az önkormányzat tetemes költségeihez s a hibás kezdésből eredhető hiányok pótlásához a legnagyobb mérvben járulnak s a jótékony intézetek gyámolitására, s a közhasznu beruházások eszközlésére első sorban hivatvák.
A javaslat azon intézkedése, hogy választó és választható csak az lehessen, a ki országgyülési képviselő-választásra jogositva van, abban találja magyarázatát, hogy a törvényhatóság képviselete nem fektethetik szélesebb alapra, mint maga az ország képviselete, a képviselőház. El kell vetni még a lehetőségét is egy olyan kérdés fölvetésének, hogy az ország körülményét a képviselőház többsége fejezi-e ki inkább, vagy a törvényhatósági bizottságok többsége.
Azt pedig, hogy a sz. k. városokban a passiv jog az irástól és olvasástól föltételeztetik, eléggé indokolja azon körülmény, hogy a sz. k. városokban a megszoritás nem képez a választásnál legyőzhetlen akadályt, és hogy a sz. k. városok nem csak törvényhatóságok, de egyszersmind a legszélesebb önkormányzattal, tetemes vagyonnal, élénk iparral és kereskedelemmel biró községek is.
A választó kerületenkint való választást nem csak a tömeges választással járó veszély, de főleg azon körülmény javasolja, hogy minden vidék, minden párt és pártárnyalat képviselve legyen a bizottságban.
Ezt fogja pedig eszközölni a választók kisebb tömegekben való csoportositása és azon intézkedés, hogy minden kerület külön választja illetőségét.
A tömeges választás az esetleges többség discretiójára bizná a kisebbség s az egyes vidékek jelöltjeit, kizárná a bizottságból az önkormányzat nagy kárára az érdekek kiegyenlitésének s a független eszmecserének lehetőségét, s egy pártot tenne a helyzet urává.
Az ily bizottság nem lenne a törvényhatóság lakosságának hű képviselete, s magában hordaná a feloszlás magvait.
A bizottság tagjai 3 évenként 6 évre választatnak, vagy is a választott tagok fele minden 3 évben kilép. A legelső 3 év leteltével a kilépést a sors dönti el, ezután minden 3 év leteltével azok lépnek ki, a kik a szabályszerü 6 évet már kitöltötték.
E módozat által alkalmat nyer a választó közönség, hogy bejuttathassa a bizottságba az uj nemzedék kiváló tagjait.
A 6 évet a közügyek alapos elintézésének érdekei követelik, mely a hatósági élet hagyományainak alapos ismerete, s a tanácskozásban való jártasság nélkül alig képzelhető.
A szavazatlapokkal való szavazásnak azért ad a javaslat előnyt a bemondás fölött, mert a bemondás ott, hol több jelöltre kell egyszerre szavazni, czélszerütlennek mutatkozik.
Lehet visszaélés ugy egyik, mint a másik módozat mellett, de hogy a bemondás által való szavazásnál legtöbb esetben a választást vezető küldött befolyás érvényesülés, több mint valószinü.
A választások befejezésére sz. kir. városokban 3, - más törvényhatóságokban 8 napi határidőt azért enged a javaslat, mert sz. kir. városokban valamennyi kerület számára elegendő alkalmas helyiség, - megyék, székekben, kerületek és vidékekben pedig elég alkalmas választási elnök nem mindenütt találkozik, s igy egy és ugyanazon napon - bár az lett volna kivánatos - a választást valamennyi kerületben megejteni nem lehet.
A jó közigazgatás másik biztositékát a törvényhatóság választott alispánjában illetőleg polgármesterében keresi a javaslat.
Eddig az alispán alig volt más és több, mint első és hasonlók között. Közigazgatásai hatásköre addig terjedt, a meddig a törvényhatóság megszabta. A köz- és kis gyülés sz. kir. városokban a tanács maga administrált, a kormány rendeletek fölött a törvényhatóság maga intézkedett, határozatainak végrehajtásával az illető közeget közvetlenül maga bizta meg, s a végrehajtást maga ellenőrizte.
E rendszernek meg volt a maga jogosultsága egy nem felelős collegialis kormány ellenében, s az államélet kezdetleges állapotában. Ma már, a vasutak és távirdák korában ez ódon rendszer fenn nem tartható.
A javaslat az alispán kezébe teszi le a közigazgatást, t. i. mindazon ügyekben, - melyeket a javaslat 43. §-a, s egyik vagy másik élő törvény a közgyülés kizárólagos hatásköréhez nem utasit, az alispán intézkedik.
Az alispán veszi át a törvényhatóság egyeteméhez intézett minden kormányrendelet, átiratot, levelet és folyamodványt.
Az alispán hajtja végre a közgyülés határozatait és a kormány rendeleteit (58. §)
Az alispáni hatáskör ilyetén kiterjesztésétől a javaslat üdvös eredményeket föltételez.
Azon felelősség mellett, mely az alispánt a bizottsággal és a kormánynyal szemben terheli, és azon segédeszközöknél fogva, melyekkel a törvény értelmében rendelkezni fog, a közigazgatás gyors lefolyása remélhető.
A hanyag és tehetetlen tisztviselőt nem fogja többé pártja fedezhetni.
Nem a közgyülés, helyesebben a többségben levő és nem felelős párt, hanem az eljárás, mint végrehajtó hatalom fog jövőre rendelkezni a tisztviselőkkel, s a teljesitendők teljesitésével, a hanyag tisztviselő költségén más tisztviselőt bizhat meg, vagy ellene vizsgálatot s annak alapján a rendes biró előtt inditandó tiszti keresetet eszközölheti ki.
De egy másik irányban egy másik czélt is akar elérni a javaslat az alispáni hatáskör terjesztése által.
Az alispán a megyében nem csak végrehajtó hatalom, de egyszersmind első sorban őre is a megye jogainak. Megbirálja t. i. a kormány rendeleteit s ha egyikét vagy másikát törvényben ütközönek, vagy a helyi viszonyok miatt czélszerütlennek tart, jelentést tesz a végrehajtás előtt a főispánnak s távollétében a ministernek.
Az alispán e joga üdvösen rendezi a felirati jog gyakorlását.
A fennálló gyakorlat, mely szerint csaknem minden rendelet a köz- és kisgyülések elé terjesztetett, nem csak, hogy temérdek időt vett el, de provocalta egyszersmind a meddő discussiot minduntalan.
A javaslat szerint a közgyülés jövőre csak azon kormányrendeletek fölött vitatkozhatik, melyeket az alispán, vagy polgármester, a törvényhatóság első tisztviselője komoly megfontolás után egy vagy más szempontból végrehajthatónak nem vél.
Ha t. i. fenntartja rendeletét a minister, és az alispán aggályai a leirat által sem oszlattattak el: jelentést tesz a főispánnak, s annak rendeletére, vagy ha távol van, annak nevében a rendkivüli közgyülést összehivja s a sérelmes rendeletet a közgyülés elé terjeszti, mely aztán felir, ha az alispán aggályait alaposnak találja, vagy elrendeli a végrehajtást, ha a rendeletben sérelmet nem talál.
Az alispán e joga és kötelessége a meddő vitáknak fogja elejét venni a nélkül, hogy a felirati jog lényegét legkevésbbé is megtámadná.
Az alispánt megválasztja, s nem a kormány nevezi ki s felelőssége nem sulyosabb szemben a kormánynyal, mint a megyei bizottsággal, melynek nevében gyakorolja ez eminens jogot.
Lehetnek sokan, kik ugy vélekednek, hogy jövőre az alispán nagy hatalma fogja veszélyeztetni a jó köz-kormányzat háttérbe nem szoritható érdekeit.
A kormány nem osztozik ez aggodalomban.
Habár a javaslat megadja a jogot az alispánnak, hogy végrehajtás előtt irhasson fel a kormányrendelet ellen, s azt a kormány ujabb leirata után se legyen köteles végrehajtani: habár a törvényhatóság az alispán által előterjesztett kormányrendelet ellen ujra felirathat (17. §) s csak a minister ujabb, tehát már 3-ik meghagyására következik be a végrehajtás: mind a mellett, - azon felelősségnél fogva, mely minden nem indokolható mulasztás folytán az alispánra nehezedik, bizton várható, hogy az alispán csak akkor fog élni eminens jogával, ha alkotmányos érzülete vagy a megye java parancsolja, a folyó ügyeket pedig gyorsan elintézi.
E tekintetben a bizottságot alkotó elemek is jelentékeny biztositékot nyujtanak.
A javaslat alapján megalakult bizottságok ugyan is nem igen fognak dicsőséget keresni se az alispáni állás megnehezitésében, sem abban, hogy a megye, épp a közadministratio terén az ország többségéből kiemelkedő felelős kormánynyal minden ok nélkül és merő ujjhuzásból ellentétes állást foglaljon el.
A felirati jogot a 17. § szabályozza.
Azon állás mellett, melyet az alispán a megyékben, székek-, kerületek- és vidékekben az 58. és sz. kir. városokban a polgármester a 63-ik § szerint elfoglal, a felirati jog szabályozása nem járt nehézséggel.
A közgyülés egyizben gyakorolja a felirati jogot, miután azt az alispán és polgármester már egyszer gyakorolta, s ha fenntartja rendeletét a minister, nem többé a közgyülést, de az alispánt kötelezi a javaslat a rendelet végrehajtására (58. § e. pont.)
Ez intézkedés folytán nem volt szükség óvszerekről (birság, király- vagy kormánybiztos, feloszlatása a bizottságnak) gondoskodni a bizottság tulhajtásai ellen.
A javaslat, midőn kimondja, hogy a mint a minister a végrehajtást ujabban követeli, az alispán a rendeletet föltétlenül végrehajtani köteles, egyszersmind elzárja a tért a további discussiótól, mert elvétett intézkedés volna a politikai normál szempontjából tért nyitni a végrehajtás elrendelésének megtagadására, egyszersmind pedig egy vagy más módon szigoruan büntetni azt.
Emliteni se kell, még kevésbbé indokolni, hogy a megye a végrehajtás után a képviselőháznál kereshet orvoslást, mely a minister tulhajtásainak egyedüli birája, és hogy a törvényjavaslat 18. §-a kiveszi a föltétlen végrehajtásnak a 17. és 58. §-ban körülirt általános szabálya alól az országgyülés által még nem szavazott adó tényleges behajtására és a meg nem szavazott ujonczok tényleges kiállitására vonatkozó kormányrendeleteket.
A jó közigazgatás harmadik biztositékát a tisztviselők felelősségében keresi a javaslat.
A VI. fejezethez
A tisztviselők felelősséget a VI. fejezet szabályozza.
A tisztviselő felelős:
1. Ha az államnak, a törvényhatóságnak, vagy egyeseknek jogtalanul és illetéktelelnül kárt okozott.
Ha a kár szabályszerü jogorovoslattal elháritható nem volt, teljes kárpótlással tartozik.
A keresetek fölött a magánjog elvei szerint az illetékes biró határoz. (73. §)
A felelősség e neme által biztositva van az egyén arra nézve, hogy a közadministratió terén jogtalanul szenvedett sérelme a törvény rendes utján orvosoltatni fog.
Azon elv alkalmazását, hogy a sérelem határozatért ne annak végrehajtója, hanem az vonassék feleletre, a ki a törvénytelen cselekvényt elrendelte, (74. §) az administratió érdekei követelik.
Hazánkban, hol még igen nagy a pörlekedési hajlam, nem költséges a pörlekedés, s nem tisztultak meg minden irányban a jogforgalmak; a kimaradhatlan zaklatások miatt vagy teljesen visszavonulnának a közszolgálattól a legjobb erők, vagy az administratió nagy kárára igen sokszor nem teljesitenék kötelességeiket.
Ha a tisztviselő vagyontalan vagy nem lehet kideriteni, hogy a sérelmes határozatra kik szavaztak: a 75. § a kárt a törvényhatóság pénztárából rendeli megtérittetni.
Ez intézkedést azon alapelv indokolja, hogy a közigazgatás terén okozott kár minden esetre megtéritendő, s a kártérités kötelezettsége alól maga a törvényhatóság sem menekülhet, ha azt saját tisztviselői és képviselői okozták.
A tisztviselő felelős
2. Ha megsérti vagy hanyagul teljesiti a törvény vagy a törvényhatóság szabályrendeletei által megszabott kötelességét, de tette nem foglal magában a büntető törvények által tiltott cselekvényt. (77. §)
A felelősség e nemét a megyei önkormányzat és az állami közigazgatás érdekei egyaránt követelik.
A közgyülés és a főispán vizsgálatot rendelhet el minden hanyag és kötelességsértő tisztviselő ellen. (78. §)
A vizsgálatot a törvényhatóság fegyelmi bizottsága teljesiti, melybe 2 tagot a közgyülés választ, 2 tagot és az elnököt a főispán nevezi ki a bizottság tagjai közül. (79. §)
A vizsgálat alapjául a közgyülés, vagy esetleg a belügyminister által elrendelt tiszti-kereset fölött rendes biró, a törvényhatóság székhelyén működő királyi törvényszék itél, - mely a tisztviselőt dorgálásra, pénzbirságra, esetleg hivatalvesztésre is itélheti. (82-83. §)
A törvényjavaslat ez intézkedésénél két körülmény igényel megvilágitást.
Egyik körülmény:
hogy a vizsgálatot teljesitő fegyelmi választmány megalkotásánál a főispán befolyása biztosittatik.
E befolyás a közkormányzat érdekeinek megóvásában találja magyarázatát.
Oly fegyelmi választmány, melyet kizárólag a közgyülés többsége alkotna meg, részrehajlóan teljesithetné fontos kötelességét olyan tisztviselő ellenében, ki a többséghez tartozik, s meghiusithatná a tiszti keresetet, melynek a vizsgálat egyedüli alapja.
Ugyancsak az esetleges többség pártállása miatt kellett megadni a belügyministernek azt a jogot is, hogy a elrendelhesse a vizsgálat alapján a tiszti keresetet, ha azt a közgyülés megtagadná. (80. §)
Másik körülmény:
hogy a tiszti kereset fölött nem a közgyülés, vagy a közgyülés által választott jury, hanem a kir. törvényszék itél.
Ennek indoka egyrészt azon alapigazságban rejlik, hogy biró és vádlott egy személyben senki sem lehet, másrészt azon föltevésben, hogy a közgyülés s az annak kebeléből kiemelkedő jury nem volna egyéb párbiróságnál; s a többséghez tartozó tisztviselők felelőssége a legtöbb esetben nem lenne egyéb irott malasztnál, a kisebbséghez tartozó tisztviselők pedig nem mindig találnának részrehajlatlan birákat politikai ellenfeleikben.
Felelős a tisztviselő:
3) ha cselekvése vagy mulasztása a büntető törvények szerint megtorlandó büntényt képez.
Mikor válik a cselekvés és mulasztás bünténynyé, a büntető törvény határozza meg. (84. §)
A büntények büntető eljárás utján az illetékes birák által toroltatnak meg. (85. §)
A javaslat az elvkimondásánál nem mehetett tovább, - a büntények meghatározása a büntető jog codificátiójának keretébe esik.
A jó közigazgatás további biztositékát a főispáni jogkörnek szabatos meghatározásában keresi a javaslat.
A főispánok jogkörét az 53. § határozza meg.
Örködnek a törvényhatósági önkormányzat, s a törvényhatóság által közvetitett állami közigazgatás érdekei fölött.
Elrendeli a vizsgálatot a hanyag vagy vétkes tisztviselők ellen, azokat a vizsgálat tartamára felfüggesztik hivatalaiktól és ideiglenesen másokkal helyettesitik, egyedüli kivetelével az alispának és polgármesternek, kikre nézve a helyettesités jogát is a közgyülés gyakorolja. (43. §)
Gyakorolják a kijelölés jogát a tisztujitó székeken s az alispán s polgármester helyettesitésénél.
Kinevezik a tiszteletbeli tisztviselőket, és a rendes tisztviselők közül az orvosokat, mérnököket, levéltárnokokat s a megyék, székek, kerületek, vidékekben a segéd- és kezelő-személyzet.
Elnökei a közgyülésnek és az állandó igazolási választmánynak.
Ez e főispán hatásköre, melylyel - nem is emlitve Erdélyt, hol a közigazgatást a főispánok nem csak ellenőrzik, de tényleg vezetik és kezelik, a gyakorlat és a törvény jelesül az 1723. 56. tc. szerint - jobbadára eddig is birtak.
Nem egy magyarországi megyében nevezte és nevezi ki a főispán az összes jegyző kart, melyet ezen tul a bizottság választ.
A legtöbb megyében gyakorolta a főispán egyik tisztujitástól a másikig a helyettesités jogát is, kinevezvén a tisztviselőt a megye által ajánlott három egyén közül.
A kijelölés joga is ős joga a főispánoknak, meghagyta azt az országgyülés 1867. évi márczius hó 8-án kelt határozata is.
Lehet a kijelölési jog ellen a választási szabadság elméletéből erősen érvelni, de az kétségtelen, hogy, a midőn a megyék nem csak teljes önkormányzattal birnak belügyeikre nézve de egyszersmind az állami végrehajtást is közvetitik, az állomhatalom mérséklő befolyása a tisztviselők választásánál se zárható ki; kétségtelen az is, hogy a nemzetiségi egyenjoguságról szóló XLIV. törvény csak ugy nem marad irott malaszt s a tisztviselőkre vonatkozó határozványai csak ugy lesznek foganatosithatók, ha a főispán a helyi viszonyokhoz képest eszélyesen gyakorolhatja a kijelölés jogát.
A főispán az 54., 55., 56. § szerint kivételes hatalmat is gyakorol, ha a kormány oly rendelete, melyre nézve a megye már felirt, ujabb meghagyás folytán se hajtatnék végre; - t. i. a végre nem hajtatott kormány-rendeletet végrehajtja, közvetlen rendelkezvén ez esetben mindazon tisztviselőkkel, kikre a rendelet végrehajtásánál szüksége van.
Nem szükség indokolni, hogy e rendszabály nélkül a törvény szigora holt betü maradna, s merülnének fel esetek, midőn a kormányrendelet végrehajtása a megye vagy az alispán renitentiáján teljesen megtörnék, - mit egy rendezett állam érdekei sem türhetnek meg, legkevésbbé pedig Magyarország érdekei.
E kivételes jogot eddig a királyi biztosok gyakorolták a legszélesebb hatalommal.
A főispán joga e tekintetben is jóval korlátoltabb. Nem érintheti hatalmával a megye bizottságát kivételes hatalma csak a felelős kormány felhatalmazása folytán és csak egyes concret esetekben, t. i. akkor éled föl, ha a megye vagy az alispán törvényt szeg, s azonnal véget ér a nem teljesitett kormány rendelet végrehajtásával.
Ekként gondoskodván a javaslat a közigazgatás érdekeinek biztositásáról, nem volt szükség megszoritani a törvényhatóságok önkormányzatát, s a vitatkozás, kérelmezés és körlevelezés jogát. A feladat, mely megoldásra várt, nem volt több, mint megvonni az önkormányzat határait, szabályozni a vitatkozás jogát, s gondoskodni az egyén védelméről az önkormányzat tulhajtásai ellen.
A törvényhatóságok hatósági elintézés alá eső belügyeikben jövőre is önállólag intézkednek, határoznak és szabályrendeleteket alkotnak; határozataikat és szabályrendeleteiket saját közegeik által hajtják végre; tisztviselőiket választják, az önkormányzat és közigazgatás költségeit maguk állapitják meg és vetik ki, a kormánynyal közvetlen érintkeznek (2. §).
E jog két irányban szenved némi megszoritást, t. i.:
1. Határozatok, melyek a költségvetés megállapitására, ingatlan vagyon elidegenitésére és szerzésére, kölcsönvételekre, terhes szerződések kötésére vagy felbontására, közművek emelésére, és uj hivatalok rendszeresitésére, vagy a fennállók megszüntetésére vonatkoznak, csak ministeri jóváhagyás után hajtathatnak végre.
E megszoritás által véli a törvény egy részről az egyes adózók és az országos adóalap, másrészről a jövő nemzedék érdekeit.
Miután a közgyüléseken a jelenlevők határoznak, (46. §) ily fontos érdekeket egyedül az esetleges többség önkényére bizni nem lehet.
2. Minden szabályrendelet, s a concret esetekben hozott minden egyes határozat felebbezhető. (4., 7. §)
A szabályrendeletek ellen szükséges a felebbezés, mert jövőre a szabályrendeletek érvénye nem lesz, mint eddig volt, a kormány előleges jóváhagyásához kötve.
Meg kell tehát az egyénnek adni a jogot, hogy hevenyészet szabályrendeletek ellen orvoslást kereshessen.
A statutorius jog a legeminensebb joga az autonom hatóságnak. De ez eminens jog se gyakorolható az egyéni jogok sérelmével.
A kormány mérséklő befolyása kimaradhatlan.
Nem kevéssbé szükséges a fölebbezés a concret esetekben hozott egyes határozatok ellen.
Az egyénnek jogai eléggé biztositottak ugyan azon felelősség által, mely a VI-ik fejezetben, jelesül a 73, 74, 75, 84, 85. §-ban formulázva van, de a kárpótlás csak a jogtalan cselekvény következményeit orvosolja.
Szükség, módot nyujtani a félnek, hogy felebbezés által magát a jogtalan vagy sérelmes cselekvényt, akadályozhassa meg, s közigazgatási uton legyen képes elháritani a rendes biró előtt inditandó keresettel összekötött bajokat.
A javaslat a törvényhatóságra bizza annak meghatározását, hogy mikor lehessen birtokon belül, és mikor birtokon kivül felebbezni.
E jogot a közigazgatás érdekei követelik.
A törvényhatóság azon felelősségnél fogva, mely a 74. § szerint reá nehezedik, a birtokon belüli felebbezést csak rendkivüli esetekben, t. i. csak akkor fogja megtagadni, a mikor a gyors végrehajtást a közérdek követeli.
A felebbezés a belügyministerhez, mint közigazgatási legfelsőbb hatalomhoz történik.
Nem szükség megemliteni, hogy a felebbezés csak a szorosan értelemben vett önkormányzat körében hozott határozatokra és szabályrendeletekre értetik.
A kormány rendeletei s a már jogerőre emelkedett szabályrendeletek alapján hozott határozatok, a közkormányzat és közigazgatás természeténél fogva nem tűrnek felebbezést.
Az egyént a kormányrendeletek által okozott sérelem ellenében azon felelősség védi, mely a ministert, a közjogi és magánjogi törvények szerint terheli.
A törvényhatóságok a javaslat szerint egész teljességében gyakorolni fogják az árva- és gyámhatóságot árvaszékeiken. (8., 9., 10. §)
Nem megcsonkitása ez a birói hatalomnak.
Az árva vagyonát jövőre is a rendes biró fogja rendbe hozni s az árva peres ügyeiben a rendes biró fog határozni.
Az árvaszék hivatása csak az lesz, hogy gyámot és gondnokot nevez, az árvák szellemi és anyagi gyarapodására felügyel, az árvavagyon kezelését ellenőrzi, a gyámot, gondnokot megszámoltatja sat.
Mindez nem birói teendő.
A gyakorlatot azért tartja fenn a 10-ik §, mert az árvaügy küszöbön álló végleges rendezéseig uj provisoriumot behozni nem volna czélszerü.
Felebbviteli hatóságul pedig a belügyministeriumot azért jelöli ki, mert az árvaszék teendői közigazgatási természetüek, s a felebbviteli biróságok a számadások megvizsgálására kellő apparátussal nem is birnak, a mint hogy az árvaügyeknek 1848. előtt is a főkormányszék volt felebbviteli hatósága.
Visszaállitván a javaslat a törvényhatóságok költségvetési jogát (11. §) jövőre a megyék, székek, kerületek és vidékek maguk fogják viselni az önkormányzat és közigazgatás költségeit, melyek jelenben az általuk fölterjesztett, s a belügyminister által felülvizsgált költségvetések alapján évről évre az államkincstár fedezett.
Önkényt következik ebből a 91. § azon intézkedése, hogy, a mennyiben jövőre a törvényhatóságok házi adója az egyenes államadók után százalékokban, vagyis minden egyenes államadó-forint után krajczárokban vettetik ki, le kell az egyenes államadókat oly mérvben szállitani, hogy a leszállitás a lehetőségig megfeleljen azon főösszegnek, a melyet az állam a f. évben közigazgatási czélra az összes törvényhatóságoknak kiszolgáltat. Más különben a mostani államadó mellett még a háziadó is terhelné az ország lakosait s az államkincstár oly költségekre nézve nyerne fedezetet, melyeket többé nem visel.
A háziadó az államadóval együtt szedetik be, s a beszedett háziadó az adóhivatalok által szolgáltatik ki a törvényhatóságoknak.
Ez intézkedést az adóbeszedés egyszerüsitése s takarékosság javasolja.
Nem szenved kétséget, hogy a javaslatnak a kivetés és beszedésre vonatkozó intézkedése csak átmeneti intézkedés.
A törvényhozás feladata lesz véglegesen megállapitani mind a kettőt, s megoldani általában az állami- és házi-adó nagy kérdését nemzetgazdászati egészséges elveken és alapokon.
Egyelőre nem mutatkozik más mód, mint a melyet a javaslat fölvesz, s mely a sz. k. és rendezett tanácsu városokban divatozik, t. i. az egyenes államadó-forintok után krajczárokban vetni ki a házi adót.
A költségvetésre nézve több lényeges ujitást hoz be a javaslat, t. i.:
1) hogy a jövő évi költségvetést, az őszi zárszámadást, a tavaszi közgyülésen mulhatatlanul tárgyalni kell, s hogy ugy a költségvetési előirányzatot, mint a zárszámadást ki kell nyomtatni, a bizottság tagjai között kiosztani, és közszemlére kitenni. (14. §)
Ez intézkedést a költségvetés természete és a tárgy fontossága teszi szükségessé, azt pedig, hogy bármely egyes adózó, ha nem bizottsági tag is, megtehesse a költségvetésre és a zárszámadásra észrevételeit (14. §) az egyéni jog követeli.
2) A rendezett tanácsu városok csak a központi t. i. a törvényhatóság egyetemét közösen illető költségekhez járulnak s a járásaiakhoz nem.
A rendezett tanácsu városok jelenben is, de a községi törvény szerint is egy járást képeznek a törvényhatóság területén; biráikban (jövőre a községi törvényjavaslat szerint „polgármestereikben”) szolgabirót, továbbá orvost, mérnököt, közgyámot, tanácsnokokat, és egész rendőri szervezetet, sőt még árvaszéket is tartanak saját költségükön.
Nem volna méltányos, hogy nagy részét az állami és megyei közigazgatás érdekében fizetett városi magas pótadó mellett, - egyszersmind a megye összes és egyetemes költségeihez is épp úgy járuljanak, mint a megye hatósága alatt álló többi községek, melyek csak birót és jegyzőt tartanak, s csekélyközségi pótadót fizetnek.
3) A sz. kir. városok nem csak az egyenes, de a kormány jóváhagyása mellett a közvetett adókra is vethetnek pótadót s illetékeket, helypénzt, vámokat szedhetnek, sőt az állam által igénybe vett uj adókat is vethetnek ki.
E jogot a sz. kir. városok jelenben is élvezik kiváltság alapján.
Nem egy tekintet követeli, hogy élvezzék ezentul is a törvény alapján. Ilyen mellékjövedelmek nélkül sok város nem csak nem fejlődhetnék szabadon, de fenn se tarthatná magát.
Az adóalap és a kereskedelem érdekeit a kormány örködő figyelme védi meg.
A szoros értelemben vett önkormányzat mellett a törvényhatóságok gyakorolni fogják a vitatkozás, körlevelezés és kérvényezés jogát is; - t. i. országos és közérdekü ügyekkel is foglalkozhatnak, azokat körlevelezés és kérvényezés jogát is; - t. i. országos és közérdekü ügyekkel is foglalkozhatnak, azokat közgyüléseiken megvitathatják, megállapodásaikat kifejezhetik, egymással és a kormánynyal közölhetik, s kérvény alakjában a képviselőházhoz felterjeszthetik (15. §)
E jog csak annyiban szenved korlátozást, hogy az országgyülésnek és tagjainak törvényhozói eljárását nem tehetik a törvényhatóságok napirendre tüzött vita és megállapodás tárgyává.
E megszoritást a parlament tekintélye követeli. Veszélyesnek látszik, ha a törvényhozó hatalom eljárását minden megtorlás, t. i. a megállapodás megsemmisitésének lehetősége nélkül egy oly testület vonhatná be vitáiba, minő egy magyar törvényhatóság, mely a törvényhozó hatalom által hozott törvények és határozatok végrehajtására és az állami közigazgatás közvetitésére is van hivatva.
Ilyen hatóság nyilatkozata jóval több sulylyal bir mint a népgyüléseké. Ismételt tulhajtások megrendithetnék az erős fejlődésnek indult, de még meg nem szilárdult parlamenti rendszer alapjait.
A törvényhatóság az önkormányzat és a vitatkozás, körlevelezés s kérvényezés jogát bizottsága által annak közgyülésein gyakorolja.
A javaslat kiterjeszti figyelmét a közgyülésekre is.
Kimondja a 42. §-ban, hogy a közgyülés határnapját és a felveendő tárgyakat sz. kir. városokban a közgyülés előtt 24 órával, más törvényhatóságokban 8 nappal ki kell hirdetni.
A 43-ik § kijelöli azon tárgyakat, melyeket a közgyülés hatásköre alól elvonni nem lehet.
Hogy a közgyülési tárgyak a bizottsági tagok esetleges kimaradásai miatt elintézetlen soha sem maradjanak, nem köti a javaslat a határozat érvényét bizonyos számhoz, hanem kimondja, hogy a jelenlevők határoznak s a törvényhatóság főbb tisztviselői a közgyüléseken üléssel és szavazattal birnak (47. §).
Az 50-ik § megóvja a tanácskozás méltóságát a széksértési keresetek által, a 45. §-nak azon rendelete pedig, hogy 10 tag kivánatára a névszerinti szavazás mindig elrendelhető, biztositja a bizottság jogait szemben az elnökkel.
Arra nézve, hogy a közgyülés komoly megfontolással határozhasson, mind az önkormányzat terén, mind az országos és általános érdekü ügyekben, a javaslat a következő rendszabályokat vette fel:
1. Az önkormányzat minden fontos tárgyait megyék, székek, vidékekben és kerületekben az állandó választmány késziti elő, t. i. tanácskozik a tárgyak fölött s véleményez.
A választmány nem 6, de 3 évről 3 évre választatik, hogy felvehessen kebelébe a 3 évről 3 évre választott uj bizottsági tagok kiválóbbjait (44. §).
2. Az alispán köteles a közgyülés tárgyainak előkészitéséről s az ügydarabok teljes felszereléséről gondoskodni (58. § o. pont).
3. A jegyzők egyszersmind előadók a közgyüléseken. (59. §)
4. Olyan ügyekben, melyeknél a jog szempontja a döntő, a tiszti ügyésznek, mint a megye jogi tanácsosának szakvéleménye mindig meghallgatandó. (60. §)
5. Csak olyan inditványt lehet tárgyalni, mely 24 órával elébb a közgyülésen vagy az elnökségnél bejelentetett s közszemlére kitétetett.
Üdvös rendszabályok, melyek némelyikét óvszerül a mindig veszélyes meglepetések ellen több megye rég fölvette már házi szabályai közé.
Ezekben öszpontosulnak azon indokok, a melyek a köztörvényhatóságokról szóló törvényjavaslatnak jelen alakban való előterjesztésénél a kormányt vezették. Melyekhez még csak annak megemlitése szükséges, hogy
1. A kormány biztositva látván az állami közigazgatás érdekeit, a törvényjavaslatban felvett intézkedések által nem látta szükségét annak, hogy a megyék, székek, kerületek, vidékek, különösen pedig a szabad királyi városok szervezetét szabatosan meghatározza, hanem annak megállapitását a törvény korlátai között magokra bizza a törvényhatóságokra.
Ezt követeli a helyesen felfogott önkormányzat alapelve, mely szerint a nép, a hol a törvény nem intézkedik, törvényt szab magának s viseli az önmaga által okozott törvénynek (statutumnak) minden következményeit; ezt követeli azon nagy külömbség is, mely egyes megyék, székek, kerületek, vidékek és szabad királyi városok között ugy a terület nagyságára és a lakosság számára, mint a felhasználható anyagi és szellemi erő mennyiségére nézve mutatkozik.
2) Miután a sz. kir. városok a többi törvényhatóságokkal egyenjogu köztörvényhatóságokká válnak, a végrehajtó hatalom képviselete a sz. kir. városokban sem nélkülözhető. Jövőre tehát a sz. kir. városok élén is főispánok fognak állani hasonló hatáskörrel, mint a többi főispánok, kivévén azt, hogy a mennyiben a sz. kir. városok egyszersmind községek, a segéd- és kezelő-személyzetet nem a főispán nevezi ki, de kijelölés mellett maga a bizottság választja.
Azt, hogy a megyének és a megye területén létező sz. kir. városok, vagy több sz. kir. városnak egy és ugyanazon főispánja lehessen (52. §) a takarékosság tekintetei követelik.
3) A törvényhatósági szolgálat 6 évi tartamát a közigazgatás érdekei ajánlják.
Habár a törvényhatósági szolgálat kivételesen kiván magasabb qualificátiót, de kiván ügyismeretet, kiván jártasságot, mit csak több évi gyakorlat adhat meg.
Ez az egyik szempont; a másik az, hogy csak a huzamos szolgálat reménye ad ingert sokaknak hogy a nem épen háladatos törvényhatósági szolgálatra vállalkozzanak.
4) Azon kegyeletnél fogva, melylyel a törvényhatóságok az ősi területhez és az ősi hagyományokhoz folyvást ragaszkodnak és azon beláthatlan nehézség miatt, melylyel a rögtönözött felosztás összekötve van, a javaslat érintetlen hagyja a törvényhatóságokat és azoknak területi határait. De ez nem akadályozza a törvényhozást, hogy a jó közigazgatás érdekében létre ne hozzon egyes területi változtatásokat.
Mi illeti a községek rendezéséről szóló törvényjavaslatot:
A kormány jol tudja, hogy bármily nagy becsü is a magyar megyei intézmény, az egészséges államélet alapjait és föltételeit az erős községi önkormányzatban kell keresni; ismeri azon követelményeket is, melyeket az államtudomány az erős községi önkormányzat fogalmához köt.
De az adott viszonyok hatalma erősebb, mind az elméleté.
Erintetlen maradván a köztörvényhatóságok sajátságos és paratlan autonomiájának lényege, alig lehetett ez idő szerint e községekre nézve egyebet tenni, mint meghagyva valamennyit a törvényhatósági kötelékben, codificálni magát az életet.
Ez a javaslat kiindulási pontja célja pedig az, hogy:
biztositsa egyfelől a községek szabad fejlődését.
biztositsa másfelől az állami közigazgatás érdekeit a községben is.
Az elsőt azzal kivánja elérni a javaslat, hogy szabatosan meghatározza a községi önkormányzatot az egyes községek szellemi és anyagi erejének arányai szerint, megszabja az önkormányzat gyakorlásának módját, szabályozza a községi háztartást, korlátozza a köztörvényhatóságok felügyeleti és beavatkozási jogát.
A másikat pedig az által, hogy a községi jegyzők állásának függetlenitése, s a jegyzői szigorlat rendszeresitése által, megbizható közegeket nyer a közigazgatás, - s hogy a tisztviselői felelősség elvét kiterjeszti a községi előljáróságra is.
Azok után, a mik a köztörvényhatóságokról szóló javaslatra nézve fennt előadattak, felesleges volna tüzetesen indokolni a javaslat intézkedéseit. Ugyanazon indokok, ugyanazon szempontok voltak irány- és mérvadók a községi szervezetnél is.
Szolgáljanak azonban némi tájékozásul a következő jegyzetek azon intézkedésekre nézve a, melyek egy vagy más szempontból talán megvilágitást igényelnek.
1) a községi illetőségre nézve eddigelé a kormány szabályrendeletei szolgáltak zsinórmértékül.
A községek a kórházi más költségek megtéritésére a szabályrendelet elvei szerint köteleztettek.
Nem bir ugyan az illetőség kérdése legkisebb jelentőséggel sem a polgári és politikai jogok gyakorlására, de a mennyiben a javaslat 107. §-a világosan kimondja, hogy minden község gondoskodni köteles saját munka-tehetetlen szegényeiről, szükség szabatosan meghatározni, hogy a honpolgár melyik községhez tartozik, s a mennyiben ilyen ellátásra szorul, az ellátás költségei melyik község által viselendők.
2) a községi szabályrendeletek csak a fölöttes törvényhatóság jóváhagyása után hajthatók végre. (19. §)
E megszoritást azon körülmény indokolja, hogy némely ügyek közrendőrség, egészségügy sat. nem tisztán községi, hanem egyszersmind megyei, sőt bizonyos fokig állami ügyek, s mint ilyenek az egységes elintézést nem nélkülözhetik.
3. A községeknél választó minden honpolgár, és minden testület, intézet, társulat és czég, ha a községben fekvő-vagyonnal bir és attól adót fizet.
Választó továbbá minden nagykoru községi lakos, ha saját vagyonától vagy jövedelmétől a földház és jövedelem- adót a községben már 2. év óta fizeti. (28. §)
A községeknél tehát a törvényhatóságinál jóval szélesebb alapra van fektetve az activ választási jog.
Ennek oka abban rejlik, hogy a községek nem köztörvényhatóságok, és a községi lakost és birtokost jóval több és közelebbi érdek köti a községi, mint a törvényhatósági önkormányzathoz.
4. Községeknél a megürült képviselői hely nem marad az általános választásig betöltetlenül, mint a köztörvényhatóságoknál. A póttag tölti be azt. (34. §)
Ez intézkedést azon körülmény javasolja, - hogy a községi képviselet kevés tagból áll. A hiány pótlása községi érdekek sérelme nélkül nem halasztható az általános választásokig, a gyakran megujuló választás pedig zavarná a kedélyeket.
5. Helységekben és nagyközségekben a választó közönség egyeteme, rendezett tanácsu városokban pedig a képviselőtestület választja az előljáróságot (59., 69. §)
E külömbség oka abban rejlik, hogy rendezett tanácsu városoknál az önkormányzat sokkal szélesebb, a város hivatása, érdekei, átruházott teendői sokkal fontosabbak, mint a helységek és a nagyközségeknél.
A községi háztartás (93-106. §) szabatos meghatározását a kisebb községekben tapasztalható visszaélések teszik szükségessé.
7. Azon rendszabály által, hogy a község gondoskodni köteles munkaképtelen, szegényeinek ellátásáról, a humanismus követelményeinek kiván eleget tenni a javaslat.
Magyarországon a szegényügy nem öltött még nagy mérveket. Ugy, a mint a javaslat 107. §-a rendelkezik, a községek sulyos terheltetését nem fogja vonni maga után.
8. A javaslat a községekre, a mint azok helységek (kis faluk) nagy községek (nagy faluk, mezővárosok) vagy rendezett tanácsu városok (eddig első folyamodási birósági hatósággal felruházott kiváltságos városok) külön kötelezettségeket róv, és mindenkinek külön jogokat biztosit.
Megengedi azonban a szabad fejlődés és a szabad elhatározás tekinteteinél fogva, hogy minden község, a belügyminister jóváhagyása mellett olyan jelleget öltheseen magára, a mit szellemi és anyagi ereje épen megbir.
Csak a rendezett tanácsu városnak szabad királyi várossá, tehát köztörvényhatósággá alakulását köti a javaslat a törvényhozás különös engedélyéhez, a mi a dolog természetéből önkényt következik.
