Egy magyar földhitelintézet felállitása hazánk közgazdászati viszonyainál fogva az égető szükségekhez tartozott, mely szükségnek már az 1848. évi törvényhozás szándékozott megfelelni, midőn a XIV. törvénycikkben, a ministeriumot egy hitelintézet felállitására hatalmazta fel, s egyszersmind a felállitandó intézet sikeres müködhetése végett a perbeli eljárás, sőt az anyagi törvény tekintetében is részére - a közönséges törvénytől eltérő némely szabályokat állapitott meg.
A bekövetkezett viszonyok nem tették lehetővé, hogy az 1848:XIV. tc. azon értelemben, mint az meghozatott, foganatba menjen: a mennyiben álladalmi hitelintézet nem jött és nem jöhetett létre: azonban e helyett 1863. évben néhai gróf Desewffy Emil, Csengery Antal s több jeles hazánkfiának kezdeményezése folytán alapittatott a tényleg fennálló magyar földhitelintézet, mely nem álladalmi ugyan; hanem mint a földbirtokosok hitelegylete: az óhajtott czélra hatályosan működik közre, és hazánk földmivelési érdekeinek előmozditására a legsulyosabb viszonyok között is áldásos tevékenységet fejtett ki.
Ezen intézet alapszabályai legfelsőbb helyen jóváhagyatván: életbelépte után ügyeinek gyors elintézéséről már az 1863. évi augustus hó 2-ik napján kiadott l. f. rendelettel gondoskodni szükségesnek találtatott. Ez időtől fogva a magyar földhitelintézet az 1869. évi LIV. t. cz alkotásáig azon alapon és az abban kijelölt kiváltságok között működött. Az 1869. évi LIV. törvénycikket életbe léptető ministeri rendelet I-ső czikke által, minden, az azon törvénynyel ellenkező eljárás polgári peres ügyekre nézve eltöröltetvén: ezzel a földhitelintézet alapszabályainak ide vonatkozó része is hatályon kivül helyeztetett.
Minthogy azonban ily intézet létezésének és sikeres működhetésének lényeges feltételét képezi, hogy ugy a peres, mint némely nem peres törvénykezési ügyek tekintetében az eljárás átalános szabályaitól eltérő kedvezőbb helyzetet nyerjen, mig másrészről az intézettel viszonyban álló felek jogos érdekei szintén hatályos oltalmat és garantiát igényelnek: e végből szükséges, hogy a kettős szempont egyaránt figyelembe vétetvén, e közhasznu és csaknem nélkülözhetetlen intézet üdvös müködhetése, az e czélra szükséges kedvezményeknek törvényhozási uton való megoldása által biztosittassék, a nélkül azonban, hogy e kedvezmények a jogrend és biztonság határait egyesek irányában átlépjék.
E kettős szempontnak a jelen törvényjavaslat által vélt megfelelni a kormány, mire nézve irányát az 1848:XIV. törvénycikkben, valamint a fennálló földhitelintézet eddigi hasznos müködésében, szilárd és megállapitott helyzetében és általánosan elismert hitelében találta.
Hogy a törvénykezési eljárás tekintetében az átalános formáktól való eltérés, az álladalmi, vagy az állam ellenőrzése alatt álló nagy pénzintézetekre nézve szükséges: azt az idézett 1848. XIV. tc. és a mivelt világ csaknem valamennyi államának törvényhozása is igazolja, mert csaknem mindenütt eltérés engedtetik az ily nagy pénzintézetek részére a perbeli eljárás általános szabályaitól, részint az illetőség, az eljárási mód, a bizonyitékok, a perorvoslatok és a végrehajtás tekintetében, részint pedig messzebbre is kiterjednek e kivételek s magát az anyagi törvényt is érintik, a mennyiben a retentionális jogot, a pénzjegyek vagy kötelezvények beváltása iránti kötelezettséget, az ily papirok egyes darabjainak értékét, eltérőleg az átalános szabálytól - sőt több tekintetben azzal ellenkezőleg külön intézkedés substratumai alá veszik.
Ha azon államokban is, melyekben hosszú időn át a hitel megszilárdult s erre nézve a birói szervezetnek és igazságszolgáltatásnak megállapodott rendszere elegendő biztositékot nyujt, nem voltak nélkülözhetők bizonyos kivételes szabályok, melyek a hitelintézetek felvirágozását czélozták: még inkább szükségesnek tünik fel, hogy a magyar földhitelintézet némely kivételes kedvezményekben részesittessék és pedig nem csak azért, mert törvénykezési rendszerünk jelen állapotja azt mulhatlanul igényli, hanem főleg azért, mert alig szorult inkább valahol a földbirtok hasznos beruházásokra, mint hazánkban; s ennélfogva országos érdek követeli, hogy oly földhitelintézet létezzék, mely kölcsönmiveleteinél és az ezekből eredő jogügyleteknél a lehető gyorsaságra és biztosságra számithasson, mi által egyszersmind azon helyzete juthasson, hogy a kölcsönöket legjutányosabban szolgáltathassa.
E szempontból indult ki a jelen javaslat, mely alaki tekintetben és két irányban tesz kivételt az intézetre nézve a köztörvények alól a birói illetőség és az eljárás tekintetében.
Az 1-6. §-okhoz
A birói illetőségről az 1-6. §-ok szólnak.
Az intézet minden pereiben mind fel- és alperes, úgy egyéb törvénykezési ügyeiben a pesti e. b. váltótörvényszék alatt áll.
A törvényjavaslat azon rendelkezése, mely szerint az intézet összes törvénykezési ügyei ugyanazon - és pedig az intézet székhelyén létező - biróság által intéztessenek el, lehetővé teszi, hogy az intézet törvénykezési ügyeit tetemes költség nélkül kezelhesse; ezen intézkedés mellett nem szükséges vidéken sem ügyvédeket tartania, sem vidéki közegeket felállitania, a kik érdekeit székhelyén kivül képviseljék; s igy az intézet fentebb vázolt szerkezeténél fogva csakis a közönség nyer, mely tetemesb kiadásoktól kiméltetvén meg: módot lel az intézettől kisebb kamatláb mellett kölcsönt nyerni.
De az intézet Pesten székelvén, s könyvei itt vezettetvén: a perek elintézésének gyorsasága is követeli, hogy azon városban székelő biróságra ruháztassék az illetőség, a hol az intézet könyvei léteznek, nehogy előforduló esetekben, a netalán szükségessé való könyvfelmutatásra más biróságot kelljen megszerezni vagy pedig a könyveket az eljáró birósághoz elküldeni.
Ez egyébiránt magának az 1868:IV. tc. 35. §-ának is uralkodó elve; s a jelen törvényjavaslat csupán a törvény elvét fejleszti tovább.
Lehetnek mindazonáltal esetek, melyekben épen az eljárás egyszerüsitése szempontjából kivánatos, hogy az illetőség - akár a személy, akár a dolog rendes biróságánál maradjon: mely esetekre a 6. § az abban meghatározott korlátok között, s ha az intézet, mint felperes lép fel, ennek részére választási jogot enged.
A 12-24. §-okhoz
A 12-24. §-okban előadott eljárás igazolását találja az intézeti könyvek, a egyéb okiratok hitelességében, a melyek alapján a rendesnél gyorsabb eljárás veszély nélkül, s a jognak teljesen megfelelőleg foganatositható. Hogy az intézet okmányai a 7-11. §-okban egyéb üzleti okmányoknál nagyobb és közokiratéval egyenlő hitelességgel ruháztattak fel: a mellett nem csak a közhitel érdeke, mi magában a szoros jog szempontjából ennek igazolására elégtelen volna, hanem azon körülmény is szól: hogy az intézet maga, úgy annak egész üzleti tevékenysége irományai a közhatalom ellenőrzése alatt állanak, mely jogositva van az intézet ügyeit megvizsgálni s ügykezelése felett őrködni; azon felül pedig az intézet a peres ügyeiben használandó okmányokat a 12. § szerint közhatóságilag hitelesittetni tartozik.
Mindezen kiváltságoknak azonban a magánjog sérthetlenségének elve fel nem áldozható; s azért a magán felek részére, kik a köztörvényi eljárásnál szigorubbnak vettettek alá, a 18. és 19. § a kellő jogorvoslatokról gondoskodnak.
