Ő császári és apostoli kir. Felségének és az észak-amerikai Egyesült-Államok elnökének meghatalmazottjai által az 1867. évi XVI. tc. III. czikkében előirt módon kötött és Washingtonban 1870. évi julius hó 11-én aláirt consulsági egyezmény, miután az országgyülés által elfogadtatott s utóbb mindkét szerződő fél részéről szokott módon megerősittetett, ezennel az ország törvényei közé igtattatik.
Szövege a következő:
Ő Felsége az ausztriai császár, Csehország királya stb. és Magyarország apostoli királya egyrészről és az észak-amerikai Egyesült-Államok elnöke, másrészről az osztrák-magyar monarchia és az északamerikai Egyesült-Államok főconsulai, alconsulai, és consuli ügynökei, ezek kanczellárai, vagy titkárai kölcsönös jogait, kiváltságait, mentességeit, valamint azok hivatási és működési körét körülményesen és szabatosan meghatározni óhajtván, consulsági egyezmény kötését határozták el, s e végre meghatalmazottaikká nevezték ki:
Ő császári és apostoli királyi Felsége: Lederer Károly bárót a cs. és kir. Lipótrend lovagját, és Ő Felségének az észak-amerikai Egyesült-Államoknál rendkivüli követjét és meghatalmazott ministerét.
Az Egyesült-Államok elnöke Fish Hamiltont az Egyesült-Államok államtitkárát, kik jó és kellő alakban kiállitott meghatalmazásaik kölcsönös közlése után a következő czikkekben állapodtak meg.
A magas szerződő felek mindegyikének jogában álland főconsulokat, consulokat és alconsulokat, vagy consuli ügynököket rendelni a másik fél kikötőibe és kereskedő városaiba, kivéve azokat, melyekben ily ügynököket elismerni az illető fél nem volna hajlandó; de ezen kivételnek az egyik szerződő fél irányában nem lehet helye, ha az minden más hatalom iranyában is egyaránt nem alkalmaztatik.
Az ezen czikk határozatai szerint az egyik vagy másik országba kirendelt és hivatalba lépett főconsulok, consulok és consuli tisztviselők, a jelen egyezmény által reájuk ruházott jogokat azon egész kerületben, melyre kinevezésük szól, szabadon gyakorolhatják.
Mihelyt az emlitett tisztviselők illető országaik szabályainak és formaságainak megfelelőleg kiállitott megbizó-leveleiket előmutatják, kölcsönösen működésre bocsáttatnak és elismertetnek.
A működésük szabad gyakorlásához szükségelt kormányi jóváhagyás dijmentesen fog számokra kiszolgáltatni; s ezen jóváhagyás előmutatása mellett, a consuli tisztviselők a székhelyükön vagy tiszti kerületükben lévő akár szövetségi, akár állami, akár birósági, akár közigazgatási, kikötői, városi vagy helyi hatóságok előtt legott és minden akadály nélkül lépnek be kölcsönösen biztositott előjogaik élvezetébe.
Ha a főconsulok, consulok, alconsulok és consuli ügynökök, valamint azok kanczellárjai és consuli tisztviselői azon államnak polgárai, melytől megbizatásukat nyerték, minden a szövetség által valamely államra vagy községre rótt katonai beszállásolástól a hadseregben vagy nemzetőrségben való szolgálattól és más hasonnemü kötelmektől ugyszintén minden, akár szövetségi, akár állami vagy községi egyenes és személyes adó alól mentesek lesznek, feltéve, hogy ingatlan vagyonnal nem birnak és sem kereskedelmi, sem ipari üzletet nem gyakorolnak.
Ha azonban nem polgárai azon államnak, melytől megbizatásukat nyerték, vagy ha azon állam polgárai, melyben laknak, vagy ha ott ingatlan vagyonnal birnak vagy oly üzletet gyakorolnak, mely az ország törvényei szerint adózás alá esik, ugyanazon adóknak, terheknek és illetékeknek lesznek alávetve, mint más magánszemélyek.
Ezenfelül személyes mentességet élveznek kivéve oly cselekményeket, melyek azon ország törvényei szerint, melyben laknak, bűntetteknek tekintetnek.
Ha az illetők kereskedők, irányukban a személyes letartóztatás csak kereskedelmi kötelezettségek miatt és akkor is csak a mindenkire nézve érvényes általános törvények értelmében alkalmazható.
Ha a főconsulok, consulok és azok kanczellárjai, alconsulok és consuli tisztviselők, azon állam polgárai, melytől megbizatásukat nyerték, a biróságok előtt tanuként való megjelenésre nem idézhetők, kivéve ha a törvény értelmében a consul bizonysága oly személy védelmére szükséges, ki bűntettel vádoltatik.
Más esetekben a helybeli biróság, ha a consul tanuskodását szükségesnek tartja, annak lakásán fog megjelenni, hogy szóbeli uton hallgassa ki, vagy egy illetékes tisztviselőt fog kiküldeni, ki irásban veendi ki a tanuskodást, vagy végre irásbeli nyilatkozatot fog tőle kivánni.
A főconsulok, consulok, alconsulok és consuli ügynököknek szabadságában fog állani hivatalhelyiségük főbejárása felett nemzetük czimerét a megfelelő „Főconsulság” „Consulság” „Alconsulság” vagy „Consuli ügynökség” felirattal elhelyezni.
Szabadságukban áll továbbá nemzeti lobogójukat a consulsági épületen kitűzni, kivéve, ha ugyanazon városban laknak, a melyben kormányuk követsége is székel.
Hasonlókép felhuzhatják saját lobogójukat azon hajókra is, melyeket hivataluk gyakorlásánál a kikötöben használnak.
A consulsági levéltárak mindenkor sérthetlenek és a helybeli hatóságoknak semmi ürügy alatt nem lesz megengedve az azokhoz tartozó iratokat kutatni vagy lefoglalni.
A főconsulok, consulok vagy alconsulok akadályoztatása, távolléte vagy elhalálozása esetében ezen consuli növendékek, kanczellárok és titkárok, kik eme minőségben az osztrák-magyar monarchiának és illetőleg az Egyesült-Államok illető hatóságainak már előbb be lettek jelentve, legott belépnek a consuli tiszti teendők ideiglenes gyakorlásába, és ezen idő alatt a jelen egyezmény által reájuk ruházott mentességeket, jogokat és kiváltságokat élvezendik.
A főconsulok és consulok, székhelyük országos kormányának helybenhagyása mellett, consulsági kerületükhöz tartozó városokban, kikötőkben és helységekben alconsulokat és consuli ügynököket nevezhetnek ki.
Ezen alconsulok és consuli ügynökök különbség nélkül mindkét ország állampolgárai vagy külföldiek közül is választhatók és kinevezési okmánynyal látandók el az őket kinevező consul által, kinek rendelkezése alatt állanak.
A jelen egyezmény által meghatározott előjogokat és mentességeket ők is élvezendik.
Azon alconsulok- és consuli ügynökökre azonban, kik nem alattvalói az őket kinevező államnak a II. czikkben meghatározott kiváltságok és mentességek nem terjednek ki.
Mind a két fél főconsulai, consulai, alconsulai vagy consuli ügynökei tisztük gyakorlásában szabadon fordulhatnak a hivatalos kerületjükben levő akár szövetségi, vagy helyi, akár birói, akár közigazgatási hatóságokhoz, valahányszor a két állam közt fennálló szerződések vagy egyezmények megsértésének vagy nemzetbelieik jogai védelmének esete forog fenn. Ha felszólamlásuk az emlitett hatóságok által tekintetbe nem vétetnék, szabadságukban áll, saját államuk diplomatiai képviselőjének nem létében székhelyük államkormányához fordulni.
Mind a két fél főconsulai, consulai, alconsulai, consuli ügynökei vagy azok kanczellárai nemzeti hajóik kapitányainak és legénységének, utasoknak, kereskedőknek és országuk minden alattvalójának nyilatkozatait ugy saját irodájukban, mint a felek lakásán vagy a hajón elfogadhatják.
Hasonlóképen fel vannak hatalmazva:
1. Honfiaik végintézkedéseit és azok között létrejött egyéb olyatén magánjogi cselekvényeket és egyezményeket, melyek hiteles alakban állitandók ki vagy hitelesitést igényelnek;
2. Honfiaik és székhelyük országa lakosai közt létrejött mindennemü szerződési okmányokat, országuk törvényeihez és szabályaihoz képest elfogadni és hitelesiteni.
Főconsulok, consulok, alconsulok, vagy consuli ügynökök által kellőleg hitelesitett és hivatalos pecsétjükkel ellátott ilyen szerződések s egyéb okmányok és okmánymásolatok a törvényszékek előtt hiteles okmányok s illetőleg hiteles másolatokként fognak elfogadtatni és ugyanazon erővel és érvényességgel birni, mintha egyik vagy másik ország illetékes köztisztviselője által állitattak volna ki.
A két fél főconsulai, consulai, alconsulai és consuli ügynökei saját országuk hatóságaitól vagy tisztviselőitől származó bárminemü okmányok forditását és hitelesitését eszközölhetik, és ilyen okiratok azon országban, a melyben székelnek, ugyanazon erővel és hatálylyal birnak, mintha felesketett tolmácsok által készittettek volna.
A főconsulok, consulok, alconsulok vagy consuli ügynököknek szabadságában áll, honfiaik hajóin, mihelyt azoknak a szárazfölddel való közlekedés megengedtetett, akár személyesen megjelenni, akár oda helyettest küldeni, a kapitányt és legénységet kihallgatni, a hajó okmányait megvizsgálni, utasairól, rendeltetése helyéről és az ut esélyeiről szóló jelentéseket átvenni, a rakományi jegyzéket (manifests) kiállitani és a hajó elindulását előmozditani, végre az illető kapitányokat és legénységet az ország biróságai és közigazgatási hatóságai elé kisérni és mindennemü üzleteik vagy ügyes-bajos dolgaikban tolmács vagy ügyvivőként szolgálni.
A törvényszékek és a vámhivatal tisztviselői kereskedelmi hajók megvizsgálásához vagy átkutatásához nem foghatnak, mielőtt a hajó nemzetének consuli hatóságát megjelenhetés végett arról előlegesen tudósittatták volna.
Szintugy kellőleg értesitendők a consulok, alconsulok vagy consuli ügynökök, hogy jelen lehessenek a kapitányok vagy a legénységhez tartozó egyének által a törvényszékek vagy helyi közigazgatási hatóságok előtt teendő nyilatkozatoknál és igy eleje vétessék minden tévedésnek ugy a hamis magyarázatnak, mely az igazság helyes kiszolgáltatását hátráltathatná.
A consulokhoz, alconsulokhoz vagy consuli ügynökökhöz intézendő emez értesitésekben a megjelenés órája pontosan kiteendő és ha ezek személyesen megjelenni vagy képviselőjük által magukat helyettesittetni elmulasztanák, az eljárás távollétükben is foganatosittatik.
Mindegyik nemzet kereskedő hajóin a belső rend fentartása kizárólag az illető consulok, alconsulok vagy consuli ügynökök tisztében áll. Csakis ezeknek van tehát joguk a kapitányok, a hajói tisztjei és a legénység között akár a sik tengeren, akár a kikötőben támadt minden a bérfizetésre és a kölcsönösen vállalt kötelezettségek teljesitésére vonatkozó viszályok felől maguknak értesülést szerezni és azokat saját országuk törvényei szerint kiegyenliteni.
A helybeli hatóságok csak oly esetekben léphetnek közbe, ha a hajón történt rendetlenségek olynemüek, hogy a csend és közrend a szárazon vagy a kikötőben általuk megzavartatnék, vagy ha azokban a hajótiszteken és a legénységen kivül más személyek is részesek.
Az imént emlitett esetek kivételével a helyi hatóságok arra fognak szoritkozni, hogy a consulok, alconsulok vagy consuli ügynökök megkeresésére a hajó- vagy legénységi lajstromba bejegyzett egyének elfogatása, ideiglenes letartóztatása és a hajóra visszaszolgáltatása körül hathatós segélyt nyujtsanak.
A főconsulok, consulok és alconsulok vagy consuli ügynökök azon tengerészeket vagy nemzetükbeli hajók legénységéhez tartozó más személyeket, kik a magas szerződő felek egyikének területén megszöktek, elfogathatják és vagy a hajóra vagy hazájukba visszaküldethetik.
E végre irásban kell, hogy folyamodjanak az illetékes helybeli hatóságokhoz, a hajó- vagy legénységi lajstrom, vagy ha a hajó már előbb elindult volna, ezen okmányok hiteles másolatainak bemutatása által tartozván kimutatni azt, hogy a keresett egyének valóban a hajó legénységéhez tartoznak.
Az ily módon igazolt megkeresésre a szökevény kiszolgáltatása meg nem tagadható.
Azonfelül a nevezett consuli hatóságoknak minden kitelhető támogatást és segélyt fog nyújtani a szökevények felfedezésére és elfogatására, kik is a consuli hatóság megkeresésére és annak költségén fognak az ország börtöneiben mindaddig letartóztattatni, míg alkalom akad elszállításukra.
Ezen fogság azonban három hónapon túl nem tarthat, s ez idő elmultával a consulnak három nappal előbb történt tudósitása után a fogoly szabad lábra fog helyeztetni és ugyanazon okból újra többé el nem fogható.
Ha azonban a szökevény szárazon követett volna el valamely büntetés alá eső cselekményt, a helybeli hatóságnak szabadságában áll a kiszolgáltatást akkorra halasztani, mikor a birói itélet felette meghozatott és végrehajtatott.
A magas szerződő felek megegyeznek arra nézve, hogy oly tengerészekre vagy a hajó legénységéhez tartozó oly más személyekre, kik azon országnak polgárai, melyben a szökés történik, a jelen czikk határozatai nem alkalmazhatók.
Mindazon esetekben, melyekben a hajótulajdonos, a rakomány tulajdonosa és a biztosító közt kötött egyezmény ellenkezőt nem határoz, azon káresetek, melyek a két ország hajóit a nyilt tengeren érték, ha a hajó akár önként, akár az időjárás által kényszerítve egymás kikötőibe fut be, a hajó nemzetének főconsulai, consulai, alconsulai vagy consuli ügynökei által tárgyaltatnak, feltéve, hogy azon országnak, melyben a mondott tisztviselők laknak, vagy pedig egy harmadik hatalmasságnak polgárai, nincsenek egyuttal érdekelve.
Ez utóbbi esetben és ha valamennyi érdekelt fél között békés egyesség nem jő létre a káreset letárgyalása a helybeli hatóságok által eszközöltetik.
Ha valamelyik szerződő állam kormányának vagy alattvalójának tulajdonához tartozó hajó a másik fél partjain hajótörést szenved, vagy megfeneklik, a helybeli hatóságok ezen eseményt az illető kerületben, vagy ha ott nincs, a baleset szinhelyéhez legközelebbi kerületben székelő főconsul, consul, alconsul vagy consuli ügynök tudomására hozandják.
Az osztrák-magyar partokon hajótörést szenvedett vagy megfeneklett amerikai hajók rakományának megmentésére vonatkozó munkálatok az amerikai főconsulok, consulok, alconsulok vagy consuli ügynökök által - az amerikai partokon hajótörést szenvedett vagy megfeneklett osztrák-magyar hajók rakományának megmentésére vonatkozó munkálatok pedig az osztrák-magyar főconsulok, consulok, alconsulok vagy consuli ügynökök által fognak vezettetni.
A helybeli hatóságok közbelépte mindkét országban csak a consulsági hatóságok támogatására, a rend fentartására, a mentésnél közreműködött, a hajólegénységhez nem tartozó személyek jogainak megóvására és a kimentett áruk ki- és bevitelénél követendő szabályoknak megtartása feletti őrködésre terjedhet.
A főconsulok, consulok, alconsulok vagy consuli ügynökük, vagy az általuk e czélra kijelölt képviselők távollétében, valamint azok megérkeztéig a helyi hatóságok kötelesek a hajótörésből megmentett személyek oltalmára és tárgyak fentartására szükséges minden intézkedést megtenni.
A helyi hatóságoknak ily esetekben való közbelépteért, semmi terheltetésnek nincs helye, kivéve azon költségek megtéritését, melyeket a kimentés és a kimentett tárgyak eltartása okozott, valamint azokat, melyeket hasonló esetben azon országhoz tartozó hajók is, melynek partján a hajótörés történt, viselni tartoznak.
A mennyiben a hajótörést szenvedett hajó nemzetisége kétséges volna, a jelen czikkben foglalt intézkedések a kizárólag helyi hatóság illetékességi körébe tartoznak.
A magas szerződő felek ezenkivül megegyeznek abban, hogy a kimentett javak és áruk, hacsak nem szánvák fogyasztásra, azon országban, melynek partjain a hajótörés történt, minden vám alól mentek lesznek.
A főconsulok, consulok, alconsulok és consuli ügynökök, valamint a consulsági növendékek, kanczellárok és más consuli tisztviselők egymás országaiban mindazon szabadalmakat, előjogokat, mentességeket élvezendik, melyek a legnagyobb kedvezésben részesülő nemzet hasonrangú tisztviselőit illetik.
Ha az osztrák-magyar monarchia valamely alattvalója az Egyesült-Államokban vagy az Egyesült-Államok valamely alattvalója az osztrák-magyar monarchiában elhalt, s az általa kinevezett örökösök vagy végrendeletének végrehajtói nem ismeretesek, az illetékes helyhatóságok azon államnak, melyhez az elhunyt tartozott, consulait vagy consuli ügynökeit ezen esetről tudósitani fogják a végből, hogy a szükséges értesités az érdeklett felekhez haladék nélkül eljuthasson.
Jelen szerződés tiz évig marad hatályban, a jóváhagyási okmányok kicserélése napjától kezdve, mely jóváhagyás a két állam illető alkotmánya értelmében fog történni, az okmányok tiz hónap lefolyta alatt, vagy ha lehetséges, előbb is Washingtonban cseréltetvén ki.
Ha a szerződő felek egyike sem nyilvánítaná az említett időszak lefolyta előtt a szerződés meg nem újítása iránti szándékát, az ismét egy évvel és igy tovább évről-évre érvényben marad egy esztendő lefolytáig, azon naptól fogva, a melyen a szerződő felek egyike azt felmondandja.
Minek hiteléül az illető meghatalmazottak ezen egyezményt aláirták és pecsétjeikkel megerősitették.
