1. § Mindazon védgátak (töltések), gátrészek vagy egész gátrendszer, ugyszintén a gátakhoz tartozó vizlecsapoló árkok, zsilipek, faültetvények, padkák, melyek egyes veszélyeztetett vidékek vagy községi határoknak árviz elleni védelmére illetékes hatóság által helybenhagyott terv szerint készültek vagy készülnek, jelen törvény különös oltalma alá helyeztetnek.
Ezen oltalom kiterjed a szabályozási művekre addig is, mig azok az állam műszaki közegei által felülvizsgáltatnak.
2. § Az 1-ső §-ban körülirt gátépitmények fentartása és megvédése illeti először az ármentesitő vagy vizszabályozó társulatot, másodszor a törvényhatóságot és végre az államot.
3. § Az ármentesitő és vizszabályozó társulat kellő időben a következőkről tartozik gondoskodni:
a) a felügyeletre szükséges személyzetről;
b) a fenntartás- és védelemre szükséges szerszámokról, anyagszerekről s a veszedelem fokát jelző eszközökről.
4. § A társulat köteles a védgátakon s ehhez tartozó védműveken minden tapasztalt hiányt rendesen kiigazittatni, különösen az árviz lefolyása után a gátakat a rendszeres mérték szerint ismét jó karba helyezni.
5. § A gátak védelmére mindazon ültetéseket megtenni és fentartani, a melyek a helybenhagyott terv szerint szükségesek.
6. § A gátak mentében minden mértföldnyi távolságon legalább egy gátőrt tartani és ugyanannyi gátár-lakot állitani; a gátőrőket kellő őrködési utasitással és szerszámokkal kell ellátni.
7. § Minden zsilipnél, hol pedig ez nincs, minden oly helyen, hol nagyobb viztorlás tapasztalható, különben minden gátőr-laknál vizmérczéket tartani.
8. § A gátakon, hol szükséges, átjárókat késziteni és fentartani, a vizlecsapoló csatornákon pedig, a mennyiben a hidak számának szaporitása szükséges, uj hidakat felépiteni, ha pedig csak egy - eddig is fennállott - hidnak áthelyezése lenne megkivántató, az áthelyezés költségét viselni a társulat köteles, de az utóbbiak fentartási költsége azokat illetendi, kik azt az áthelyezés előtt viselni tartoztak.
9. § Minden ármentesitő vagy vizszabályozó társulat tartozik árvédelmi tartalék-tőkét alapitani, és pedig a gátvonal minden mértföldje után az alapszabályokban meghatározott összeget, mely tartalék-alap a társulat egyéb pénzeitől külön kezelendő, ugy hogy szükség esetében azonnal folyóvá tétethessék.
10. § Minden társulat tartozik a fentebbi szakaszokban foglalt meghatározások alapján részletes gátvédelmi szabályzatot kidolgozni és azt jóváhagyás végett az illető törvényhatósághoz és annak utján a közlekedési ministerhez felterjeszteni.
11. § A gátőr ugyanazon szabályok szerint állittatik szolgálatba és ugyanazon bizonyitási képességgel és zálogolási joggal bir, mint az a mezei rendőrcsőszökre nézve az 1840:IX. tc. 9. szakaszában megállapitva van.
12. § A társulat tartozik igazgatóját, megbizottját és mérnökét, a járásbeli szolgabirónál vagy más hason állásu tisztviselőnél, ha pedig a mentesitett árterület több járásba terjed, ezen szolgabirák mindegyikénél bejelenteni.
13. § Az illetékes törvényhatóság járásbeli tisztviselői tartoznak minden a gátak megrongálása vagy épen kiszakasztására czélzó cselekvények megakadályozására a kellő intézkedéseket megtenni, ugyszintén az érdekelteknek a gátak körüli kötelességeik teljesitésére felügyelni.
14. § A gátak s az ezekhez tartozó védművek és épitészeti tárgyak, nemkülönben a vizlecsapoló árkok megrongálása mindenkinek tiltatik; jelesül tilos:
a) a gátat leásni, kivölgyelni, bevágni, átszúrni, róla gyepet szedni, vagy a gátba czövekeket, rudakat vagy egyéb tárgyakat beverni;
b) a gát tetejére vagy lejtőjére anyagszereket lerakni, fát vagy csemetét ültetni. Ily ültetések az ármentett oldalon is csak a gáttól négy ölnyi távolságra engedtetnek meg;
c) a gát s a vizmeder között már meglevő vagy megkezdett ültetvényeket rongálni;
d) az ármentett oldalon a gát aljától tiz ölnél, a viz felőli oldalon pedig öt ölnél csekélyebb távolságban árkot vagy földet ásni, vagy a gát mentében az ármentett oldalon a földet két ölnél közelebb felszántani, vagy a járás-kelést annál szűkebb térre szoritani;
e) a gáton keresztül az e végre készitett átjáró-helyeken kivül szekerezni, lovagolni vagy marhát hajtani. A gát tetején való szekerezés, lovaglás vagy marhahajtás, vagy a gátnak marhávali legeltetése csak ugy és akkor történhetik, a hogy és mikor ezt az illető társulat megbizottja megengedi.
Hasonlóan tilos:
f) a vizlecsapoló árkokon keresztül szekerezni vagy marhát hajtani;
g) a vizlecsapoló árkok medrét elrekeszteni, azokban halászati vagy kender-, len-áztatási készülékeket felállitani;
h) a vizmérőket s az átjárókon a korlátokat rongálni;
i) a védeszközök, anyagok és szerszámok rakhelye közelében vagy a gátig terjedő avarban tüzelni.
15. § A 14. §-ban fölsorolt tilalmaknak gondatlanságból megszegése az 1868:LIV. tc. 93. §-ában kijelölt biróság által sommás eljárás mellett az 1840:IX. tc. szerint a testi fenyiték kizárásával fenyittetik meg.
Ismétlés esetében azonban a tettes három hóig terjedhető fogsággal is büntettetik.
16. § Szándékos rongálás esetében, vagy ha valaki az áradás alatt, vagy az áradás elleni védelem közben a védgátat át- vagy bevágja, vagy a zsilipet rontaná, bűnvádi eljárásnak van helye, mely esetekben a tettes 6 évig terjedhető börtönnel fenyitendő.
17. § A már létező védgátak fentartására és az ezentúl épitendőkre való főfelügyelet a közmunka- és közlekedési ministert illeti, ki azt a fennálló törvények értelmében gyakorolja.
18. § Az állami folyam-mérnökök székhelyén állami költségen is állitandók fel vizmérczék, hogy áradás idején a vizállás ezek szerint a közmunka- és közlekedési ministernek feljelentessék, mely jelentések a hivatalos lapban is közhirré teendők.
19. § Az állammérnöki hivatalok szintén felügyelnek a védgátak állapotára, arról a központi kormánynak jelentést tesznek, s ha szükséges, a társulatot, illetőleg a felügyelő hatóságot a teendőkre figyelmeztetik.
20. § Mihelyt a mérczéken az emelkedő viz azon ponthoz közeledik, mely minden állomásnál előre különösen meghatározandó: a társulat igazgatója, mérnöke vagy megbizottja erről mind az illetékes járásbeli tisztviselőket, mind az állami osztálymérnököt értesiteni tartozik.
21. § A törvényhatóság járásbeli tisztviselői és a társulat választmánya által előlegesen megállapitandók és köztudomásra hozandók azon jeladások, melyekkel a viz emelkedése és a veszély növekedése jelzendő.
22. § A társulati választmány vagy annak igazgatója műszaki közege által bejáratja a védgátakat, a félthető helyekről tudomást szerez, s a mennyiben földmunka által a biztositás eszközölhető nem volna, a védanyagoknak odaszállitásáról és ezekkel a veszélyezett pontnak biztositásáról gondoskodik.
A védgátakat szakaszokra felosztja s minden szakasz őrizetére megbizottat rendel, egy külön megbizottnak pedig a központot jelöli ki, honnan a többi állomásozó megbizottak segélyt és utasitást kapnak.
23. § Elérvén az áradás azon pontot, melyen a viz az előtért már elboritotta és a gáthoz ért, a nyert tudósitás alapján pedig még följebb emelkedés is várható, a társulati megbizott minden gátőr mellé a folytonos felvigyázatra és mutatkozó hiányok azonnali kiigazitására, a társulati mérnök felülvigyázata mellett, a szükséges személyzetet kirendeli.
24. § Közelgetvén az áradás azon ponthoz, melynél már a gát derekát eléri, a megbizottak az átszivárgás, habverés, omlás vagy más egyéb nemü esetekben fogadott munkásaikkal is teljesittetik a védelmet, és mindarról gondoskodnak, mi a még nagyobb áradat bekövetkeztére a gátat biztositja.
Ily esetekben, a munkabérnek a társulat általi megfizetése mellett, a társulati megbizott által kijelölt számu munkaerő hatóságilag is kirendelendő.
25. § A megbizottak mind az ártéri községek előljáróival, mind a járásbeli tisztviselővel, mind végre egymással való összeköttetésre és tudósitásaik gyors közlésére vezető módokról gondoskodnak.
26. § Ha pedig a védgát nem látszanék elég erősnek, vagy a habverés azt tetemesebben rongálná, semmint a társulat ereje oltalmazhatná, vagy végre a folytonosan növekedő áradás a védgát koronájához közelednék, az oltalomra minden eszköz a legvégsőig felhasználandó, és erről a szakaszbeli megbizott által a központi biztos, az illető járási tisztviselő, az érdekelt és a szomszéd községek sietve értesitendők.
27. § A járási tisztviselő előre intézkedik az illető ártéri községeknél, hogy előljáróik közül egyet jelöljenek ki, a ki azon községbeli közerővel s a szükséglendő anyagokról teljes hatalommal rendelkezzék, és a ki azt akár hatósági, akár társulati megkeresésre azonnal ki is állitsa.
28. § A 26. § esetében a járásbeli tisztviselő köteles a hely szinén azonnal megjelenni s felügyelni a munkások engedelmességére és saját felelőssége alatt a védgátakat a szükséges őrizet és védelem alá venni.
29. § Ily esetekben joga van a járásbeli tisztviselőnek, vagy ennek megérkezéséig a társulati megbizottnak az egyes lakosok, birtokosok s helységek birtokában levő anyagszereknek és szerszámoknak elfoglalását elrendelni és azokat a védelemhez felhasználni. Jogában áll még továbbá az érdekeltek összes munkaerejét s igavonatait a veszély helyére kirendelni, s a mennyiben mindez elegendő nem lenne, a szomszéd lakosok is mindnyájan, az 1844:IX. tc. 20. § értelmében, beszámitás nélkül a munkára alkalmas minden védszereikkel, marháikkal és cselédjeikkel a szükséges védmunkát szünet nélkül teljesiteni kötelesek.
Ily veszedelem idején köteles a járásbeli tisztviselő a védelemre szükséges intézkedéseket a törvényhatósági, vagy társulati mérnök műszaki véleménye szerint eszközölni s ezen tisztviselő rendeletei feltétlenül teljesitendők.
30. § Az áradás multával a járásbeli tisztviselő, a társulat megbizottjának és az érdekelt felek közbejöttével, kimutatásban 8 nap alatt összefoglalja a társulatot terhelő árvédelmi költségeket is a védelemre felhasznált anyagok mennyiségét, valamint a védmunka által okozott károk értékét, megkisérli az illető felek és a társulat között a kiegyenlitést; ha az nem sikerül, ezen kimutatást az alispánnak vagy a törvényhatóság hason állásu tisztviselőjének 8 nap alatt beküldi.
Az alispán, ha a felterjesztett iratok alapján nem hozhat határozatot, szakértő küldöttség által becsülteti meg ezen költségeket, s ennek alapján állapitja meg a társulat által megtéritendő költségek összegét, melyet a társulat különbeni végrehajtás terhe alatt a határozat hozatalának napjától számitandó 15 nap alatt kifizetni köteles.
Az ezen határozatban meg nem nyugvó fél birtokon kivül a törvény rendes utján kereshet orvoslást.
31. § Ha a beérkező jelentések alapján a minister szükségesnek látja valamely különösen veszélyeztetett helyre ministeri biztost küldeni, vagy ha valamely társulat ilyennek kiküldetéseért folyamodik s ezt megnyerné, mind az érdekeltek, mind a társulati és hatósági tisztviselők ezen ministeri biztos árvédelmi intézkedéseit, teljesiteni tartoznak.
32. § Ha minden védelmi intézkedés daczára valamely ártérben a mentesitett terek vizzel elborittatnának, ezen viznek közvetlen az ármederbe való visszabocsátása végett, a társulati, hatósági és állami mérnökök véleménye alapján, az érdekelt felek meghallgatása után az alispán vagy hasonállású tisztviselő a védgát átvágását is elrendelheti, a veszély multával pedig a társulatot annak záros határidő alatt helyreállitására kötelezi.
33. § Azon gátak és védművek, melyeket egyes birtokosok vagy községek saját erejükből birtokuk védelmére az 1840:X. tc. 5., 6., 7. szakaszai értelmében emeltek vagy emelnek, egyedül az illető birtokosok vagy községek gondviselésére bizatnak, de azok megrongálása is ezen törvénynek 15., 16. §-ai szerint fenyitendők.
34. § Ezen törvény végrehajtásával a közmunka- és közlekedési minister bizatik meg.
