1871. évi LIII. törvénycikk

az 1848. évi törvények által megszüntetett urbéri kapcsolatból fenmaradt jog- és birtokviszonyok rendezéséről * 

I. FEJEZET

Általános határozatok

1. § Urbéri földbirtoknak azon telkek tekintendők, a melyek az úrbéri táblákba, mint az úrbéri jobbágy- és úrbéri zsellértelkek állománya iktatvák be, vagy későbbi időben úrbéri tartozások szakadatlan megvétele által ilyeneknek ismertettek, akár voltak ezek úrbéri, akár úrbért pótló szerződési bánás alá vetve.

2. § Az úrbéri kapcsolatnak az 1848-iki törvények által tett megszüntetése következtében, a volt jobbágyok a kezükön levő úrbéri földbirtokban (úrbéri jobbágy- és úrbéri zsellértelkek) teljes tulajdoni és szabad rendelkezési joggal birnak.

3. § Az úrbéri telkekkel a volt úrbéresek tulajdonává válnak a már törvényesen elkülönzött, vagy jövendőben törvényes úton elkülönzendő legelők, nemkülönben azon erdők és nádasok is, melyek az úrbéri faizás és nádlás fejében a volt úrbéreseknek az úrbéri telkek után illetményképen adattatik vagy adatni fognak.

4. § Az úrbéri jobbágy- és úrbéri zsellértelkek állományának törvényes mértéke, az eddigi úrbéri törvények által meg lévén állapítva, ez szolgáland minden úrbéri tárgyalásnál zsinórmértékül.

5. § Az 1848. IX. törvénycikk által az urbéri kapcsolat véglegesen meg levén szüntetve, az urbéri kapcsolatból eredő és származtatott következő jogok és kötelezettségek is elenyésztek:

1. a házatlan urbéri zsellérek (subinquilini) tartozásai;

2. a pálinka-kazánoktól fizetett dijak, a mennyiben ezek az urbéri viszonyon alapulnak;

3. az urbéri telken nyitott boltoktól a bérszedés joga;

4. a földesurnak azon joga, mely szerint egykori jobbágyának a tégla- vagy mészégetést, a kővágást, agyag- vagy fövényásást annak földjén megtilthatta, vagy ezen jog gyakorlásáért magának szolgáltatást köthetett ki, a hol ezen jog a jobbágyi kapcsolat megszüntetéseig gyakoroltatott; és ezeken kívül.

5. a kizárólagos mészárszéki jog.

A még fennálló többi királyi kisebb haszonvételek szabályozásáról külön törvények intézkednek.

6. § A mennyiben az 1848:XII. törvénycikk által a volt földesuraknak biztositott kármentesités még kiszolgáltatva nem volna: a megtéritendő összeg kiszámitása az 1868:XXXIII. törvénycikk 5. §-ának határozatai, a kifizetés pedig az eddig fennállott szabályok szerint történik.

II. FEJEZET

Pusztatelkek

7. § Pusztatelkeknek azon telkek tekintendők, melyek akár már mint pusztatelkek, akár pedig mint bel- és külsőséggel ellátott volt urbéri házhelyek lettek az urbéri táblába bevezetve, azonban birtokosaik által később elhagyattak.

Ezen pusztatelkek (sessiones desertae) azoknak, illetőleg azok jogutódainak tulajdonai, kik e pusztatelkeknek 1848. évi január 1-jén birtokában voltak.

8. § Pusztatelkek után, melyekért országos kárpótlás fizettetett vagy fizettetni fog, az urbéri legelő- és erdő-, illetőleg nádasilletnény szintén ugy kiadandó, mint más urbéri birtok után.

9. § Pusztatelkek egyes részei, melyek 1848 január 1-je előtt nem urbéri vagy urbért pótló szerződés szerint, hanem az 1836:IV. tc. 16. §-a értelmében a megszállásig viszonszolgáltatás terhe alatt osztattak ki, szintén a birtokosok tulajdonai maradnak és a kárpótlás azokért is az általános urbéri kárpótlási szabályok szerint aránylag adandó ki.

III. FEJEZET

Foglalások

10. § Az urbéri állománynak a földesuri magánbirtokból vagy a közösekből foglalás által keletkezett minden nagyobbitása, nem különben annak a volt földesuraság által tett foglalásból származó kevesbitése ott, a hol az urbéri rendezés még meg nem történt, vagy a közösség a legelőre, erdőre vagy nádasra nézve a volt földesur s a volt urbéresek közt még fennáll: az eddigi törvények szerint itélendő meg, azonban a következő korlátok közt:

a) az 1820. évi január 1-ig fennállott békés birtok se egyik, se másik részről meg nem támadható;

b) az 1820. évi január 1-je óta 1859-dik év végeig történt foglalások iránti kereset csak azon esetben érvényesithető, ha ezen kereset akár külön per utján, akár pedig együttlegesen az urbéri rendbeszedési, legelő- vagy erdőkülönzési perrel, már 1859-dik év deczember 31-dikéig megindittatott;

c) mind az 1859-dik év végeig tett foglalások iránti kereset, a mennyiben ennek az a) és b) pontok értelmében helye van, mind pedig az 1853-dik évi deczemher 31-dike óta történt ujabb foglalásokra vonatkozó kereset összefoglalandó a már folyamatban levő urbéri rendbeszedési s illetőleg a legelő- vagy erdőelkülönzési perrel, a mennyiben ez utóbbi már megindittatott vagy ezentul a jelen törvény alapján fogna megindittatni, s ezzel együttlegesen jön tárgyalás és birói eldöntés alá.

11. § A mint az urbéri rendbeszedés végbement s a volt földesur s a volt urbéresek közt a közösség a legelőre, erdőre s nádasra nézve megszünt, a foglalások iránti kereset a magánjogi törvények hatálya alá esik.

12. § A jelen törvény 10. §-ában érintett és a volt jobbágyoknál maradt foglalások se a maradványföldek, se az irtások közé nem sorozhatók, és azok után legelő- vagy erdőilletmény nem jár.

13. § A 10-dik §-ban megtámadhatlanoknak kimondott foglalásokért semminemü kárpótlás nem jár.

IV. FEJEZET

Maradványföldek

14. § Azon földek, a melyeket a volt jobbágyok az urbéri állománynak akár az urbéri táblában foglalt, akár későbbi rendbeszedés alkalmával megállapitott mérvén kivül birnak, a mennyiben se foglalásnak, se irtványnak, se pusztateleknek, se bérföldnek (censualis föld) vagy haszonbéri birtoknak nem tekinthetők, s a melyekből az 1848-dik évig fennállott törvények szerint a volt földesur uj telkeket tartozott volna alakitani: urbéri maradványföldeket képeznek.

Ezen földek a volt földesuraknak járandó s a birtokosok által fizetendő kárpótlás mellett a jelen birtokosoknál maradnak, a nélkül azonban, hogy a volt jobbágyoknak e birtoktöbblet után legelő- és erdőilletményre igényük volna.

15. § Zsellértelkek belsőségeinél maradvány felszámitásának helye nincs.

Ha azonban ily telkekhez urbéri természetü külső földek is tartoznak, ezek a fennálló gyakorlat szerint a zsellérek által maradványföldek módjára lesznek megváltandók.

16. § A 14. és 15. § eseteiben járó kárpótlási összeg akkép szabandó ki, hogy ezen földek minden holdjára ugyanannyi összeg essék, a mennyi az ugyanazon határbeli és osztályu telekért az 1868:XXXLII. tc. 5. §-a szerint járó országos kárpótlási összegből, kártalanitásul egy-egy holdra jutott.

17. § A 14. és 15. § eseteiben a felek szabadon egyezkedhetnek a fölött, hogy a volt urbérest terhelő pénzváltság helyett a földek egy része engedtessék át a volt földesurnak.

18. § A váltságösszeg után a birtokrendezés végbefejeztének napjától kezdve 5% kamat jár.

19. § A váltságtőke és járulékai a megváltott földet terhelik. A birtokos, ki a váltságtőke megállapitása után jön birtokba: jogelőde ellen a hátralékok iránt visszkeresettel bir, a mennyiben azt különös kikötés meg nem szüntette.

20. § A megváltás országos közvetités utján eszközölhető, miről tüzetesen a jelen törvény 89., 90., 91., 92., 93., 94., 95. § rendelkeznek.

21. § A váltság összege és jelzálogi biztositása felett a felek szabadon egyezhetnek, a mennyiben az állam közvetitését igénybe nem veszik.

Tiltva van és semmis annak kikötése:

a) hogy az egyes váltságkötelezettek egymásért egyetemleges kötelezettséget vállaljanak;

b) hogy a megváltandó földek, a mennyiben külön birtokosok kezén vannak, egyetemlegesen leköttessenek;

c) hogy a községi vagyon magánbirtokosok váltságtartozásaiért köttessék le jelzálogul.

22. § Maradványföldek felszámitásának helye nincs:

a) oly községekben, a hol az urbér behozatalakor a jobbágytelkek száma nem határoztatott meg;

b) a hol az urbér végrehajtva vagy behozva nem volt;

c) a hol a község az urbér helyett „regulativum instrumentum”-mal volt ellátva;

d) a hol a volt urbéresek 1848. év előtt bel- és külbirtokaikat eldarabolva is szabadon adták és vették;

e) a hol a maradványokra vonatkozó urbéri rendbeszedési kereset 1857-dik évi junius hó végeig meg nem indittatott.

V. FEJEZET

Erdei haszonvételek

23. § Urbéri rendezés alá nem esnek, hanem a volt urbéresek tulajdonát képezik azon erdők vagy erdőrészek:

a) a melyek már az urbérben vagy az azt pótló „regulativum instrumentum”-ban mint saját községi, vagy házhoz osztott erdők fordulnak elő;

b) a melyek akár az urbér vagy az azt pótló „regulativum instrumentum” behozatala előtt, akár azután, örök szerződés vagy végérvényes itélet utján a községnek kizárólagos haszonvételeül adattak át.

A mennyiben ilyen erdőkben vagy erdőrészekben egyedül csak a volt földesur tisztjei vagy cselédei részére volt fenntartva erdei vagy legeltetési haszonvétel: az a volt urbéresek tulajdoni jogát nem csonkitja, hanem a fenntartott faizási vagy legeltetési haszonvételnek megfelelő erdőrész a volt földesurnak kiadandó.

24. § A mennyiben a 23. §-ban érintett erdő vagy erdőrész a községbeli volt urbéresek csak egy részének volt kizárólagos használatában a többi urbéresek a faizást a viszontszolgáltatások mellett volt földesuruknak egy más erdejében gyakorolták: ezek erdőilletménye az alábbi szakaszok értelmében külön adandó ki.

25. § A hol a volt jobbágyok 1848. évi január 1-ig a faizás törvényes élvezetében voltak, a helyett számokra azon erdőből, melyben a faizást törvényesen gyakorolták, egy azon haszonvételnek megfelelő rész leszen kihasitandó.

Mind a volt jobbágyokat ezen kihasitott erdőrészben, mind a volt földesurat a fennmaradó téren teljes tulajdonjog, és mindegyik felet a számára kihasitott erdőrészben, erdőrendszabályok megtartása mellett, minden erdei haszonvétel illeti.

Ezen rendelkezés az egyes volt jobbágyok vagy az egész községek számára már kihasitott erdőkre nézve is szabályul szolgál.

26. § Ha a már befejezett erdőszabályozásnál a volt urbéreseknek jutott erdőben a volt földesuraság részére vagy a volt földesurnak fenmaradt erdőben a volt urbéresek számára egyes erdei szolgáltatások s illetőleg haszonvételek tartattak fenn, ezek a jelen törvény 89-95. §-ai szerint megváltandók.

27. § A volt jobbágyok számára kihasitandó erdőtér mennyisége és helye, ha az iránt egyezkedés nem jönne létre, birói itélet által határoztatik meg.

A biróságok e végre kötelesek mindenekelőtt a volt jobbágyokat az 1836:VI. tc. 4. § értelmében törvényesen illető faizási és makkoltatási haszonvételeknek, valamint az 1836:VII. tc. 8. § értelmében a volt földesurnak járó viszonszolgáltatásoknak miségét és mennyiségét kinyomozni; továbbá szakértők előleges meghallgatása után megállapitani: vajjon minden egyes telek után aránylag mennyi erdőtér felel meg holdszám szerint, a helyi viszonyokra, különösen az erdő minőségére s termőképességére való tekintettel az urbéri faizási haszonvételeknek, melyeknek gyakorlatára eddig a volt urbéresek jogositva voltak, és a melyek ezentúl erdőtér kihasitása által lesznek fedezendők.

Nyolcz, volt urbéri zsellér számára az erdőből egy egész telek után járó illetőség hasitandó ki.

28. § A telki illetmény megállapitásánál azon szabály tartandó szem előtt, hogy az erdei törvényes viszonszolgáltatások beszámitása mellett az erdőből rend szerint egy egész telekre két holdnál csekélyebb s nyolcz holdnál nagyobb tér, holdját 1200 négyszög öllel számítva, nem szabathatik; és csak ott, hol a helyviszonyokhoz képest ezen mérték mellett az eddigi törvényes haszonvétel nem kerül ki: lehet kivételkép nagyobb területet megállapitani, de a 29-ik § kivételével semmi esetben sem tizenkét holdon fölül, holdját 1200 négyszögöllel számitva.

Az illetmény két holdnál csekélyebb mértékre csak ott szállittathatik le, hol a volt jobbágy által 1848. január 1-ig élvezett haszonvétel oly csekély volt, hogy annak folytatására két holdnyi erdőtér sem kivántatik.

Továbbá ügyelni kell arra, hogy a volt jobbágyok számára oly minőségü erdőrész hasittassék ki, mely a faizás rendes gyakorolhatására alkalmatos.

A jelen törvény 22-ik §-ában érintett községekben az erdőilletmény képzeleti telkek után szabandó ki, mely képzeleti telkek alakitásánál a szomszédközségek telki állományainak mérve szolgál zsinormértékül.

29. § A hol a volt jobbágyok a volt földesur erdejében urbéri czimen a rendes faizási haszonvételeken fölül fakereskedést, szénégetést vagy más kivételes haszonvételeket is gyakoroltak: urbéri eljárás utján eszközlendő becsü alapján határozandó meg azon erdőtér mennyisége, a mely jövőre az 1848. évig élvezett haszonvételeknek megfelel, mely azonban egy egész telek után 16 holdat meg nem haladhat.

Oly községekben pedig, a hol a volt földesur semminemü más birtokkal nem birt s erdejében a haszonvételt a volt jobbágyok kizárólagosan gyakorolták, habár a volt urbéresek az erdő kizárólagos használatára nézve a szakadatlan gyakorlaton kivül egyéb jogalapot nem is képesek felmutatni, az erdei illetmény a 27-ik §-ban kijelölt helyi körülményeknek tekintetbe vételével urbéri eljárás utján 22 holdig emelhető fel.

30. § Ha a volt urbéresek a volt földesurnak valamely idegen határbeli erdejében gyakorolták a faizást, illetményük azon erdőből hasitandó ki.

31. § A hol az erdőilletmények kihasitása megtörténik, valláskülönbség nélkül a lelkészek számára egy egész telki, a tanitók számára féltelki erdőilletmény hasitandó ki, a mennyiben vagy gyakorlatnál, vagy egyességnél, vagy elvégre külső birtokuknak egy, s illetőleg féltelki állományt meghaladó terjedelménél fogva nagyobb illetményre nem jogositvák.

32. § Az ezen határozatok folytán a volt urbéresek számára kihasitandó erdőtér mint ezeknek közös erdeje kezelendő, s a gazdálkodás az ily erdőkre nézve fennálló, vagy ezután kihocsátandó szabályok szerint a közigazgatási hatóságok felügyelete alatt gyakorlandó.

A lelkészek és iskolatanitók számára kihasitandó erdőilletmények is, a mennyiben ez iránt a volt földesurral más egyezmény nem jött létre, mindig a községi erdővel foglalandók össze, s ezen esetben az illetménynek megfelelő famennyiséget a község tartozik kiszolgáltatni.

33. § Addig, mig az erdei haszonvételek jelen törvény szerint rendeztetnek: az eddigi törvényes határozatok ugy ezen haszonvételek tekintetében mint az ezekért járó viszonszolgálatokra nézve, erejükben fennmaradnak.

VI. FEJEZET

Nádlási haszonvételek

34. § Ott, a hol a volt urbéresek az 1836. VI. tc. 5-ik §-a értelmében nádlási haszonvételt gyakorolnak s a haszonvétel eddig se egyezkedés, se bírói eljárás utján nem rendeztetett, annak szabályozása olykép eszközlendő, hogy a volt földesurral közösen használt nádastérből a volt urbéresek számára, azok eddigi haszonvételének megfelelő rész egy egész volt urbéri jobbágyi, vagy nyolcz volt urbéri zsellértelek után két holdnál nem kisebb, nyolcz holdnál nem nagyobb mennyiségben kizárólagos tulajdonul hasittassék ki, vagy pedig e helyett, a felek kölcsönös beleegyezése alapján, ugyanazon határban más egyenértékü földek adassanak.

Az illetmény kiszabásánál a volt urbéresek által eddig teljesitett viszonszolgáltatások értéke számitásba veendő.

35. § A mely határokban pedig a nádlási haszonvétel rendezése már megtörtént, és a nádasnak egy bizonyos része a községeknek vagy egyes volt urbéreseknek akár illetményük fejében, akár az őket illető urbéri földeken felül kizáró használatukra átengedtetett, ez teljes tulajdonukká válik és a rajta fekvő adózások megváltandók.

36. § Ha a nádasnak, a melyben a volt urbéresek nádlási haszonvételt gyakoroltak, kiszáradása akár természeti, akár mesterséges uton már a jelen törvény életbelépte előtt bekövetkezett, a nádlási haszonvétel szintugy, mint a viszonszolgáltatások kölcsönösen elenyészetteknek tekintendők s a kiszáradt nádastér mind a 34-ik, mind pedig a 35-ik §-ok eseteiben a volt földesur tulajdona marad.

37. § A viszonszolgáltatások megváltása a 35. § eseteiben, a jelen törvény 89-95-ik §-aiban foglalt szabályok szerint eszközöltetik.

VII. FEJEZET

Legelő-elkülönités

38. § A legeltetés a volt jobbágyok tulajdonát képező elkülönözött földeken, a jelen törvény 3. §-a értelmében az egykori földesurakat többé nem illeti, viszont a volt jobbágyok sem legeltethetnek a volt földesurnak elkülönözött földjein.

Ugyanez áll kölcsönösen az erdő-, nádas- és legelőrészekre is a melyekre az elkülönzés folytán egyik vagy másik félnek illetményül jutottak.

39. § A legelő-elkülönzés az 1836:VI. tc. 3-dik §-ának határozatai szerint történik, oly megjegyzéssel azonban, hogy az urbéri legelő-illetménynek ott négy holdban megállapitott legkisebb mértéke csak azon esetben szállitható le, ha az az illető volt földesurnak ugyanazon határbeli legelő-illetőségéből, ennek elégtelensége miatt, ki nem kerülne.

A jelen törvény 22-dik §-ában érintett községekben a legelő-illetmény kiszabása a 28-dik § végbekezdésében az erdő-illetmény kihasitása iránt megállapitott módon eszközlendő.

40. § A hol a gyeplegelő hiánya vagy elégtelensége miatt a volt jobbágyok a legeltetést az urasági erdőben is gyakorolták, a legelő-illetmény az erdei legelőből is kiadandó vagy pótlandó. Az erdőkből kihasitott legelőrész a volt urbéresek erdő-illetményétől külön jelölendő ki, de a csupán legelőül kijelölt téren találtató fák, ha a felek ez iránt máskép nem egyeztek, a volt jobbágyokat nem illetik.

41. § Közhasználatu csapások, utak, teljesen haszonvehetetlen terek, ugy a községi utczák és a rendes közlekedéshez szükséges terek senki illetményébe be nem számithatók.

A haszonvehetlen tér annak tulajdona, a kinek egyéni birtoka közé esik, különben a volt földesurat illeti.

A közlekedési utak, az utczák és a község beltelkén létező magánjogi tulajdont nem képező terek községi vagyont képeznek, érintetlenül hagyatván az ily téreken másokat illető vásárjog.

A gazdasági utak és közhasználatu csapások a volt urbéresek birtokian ezeket, a volt földesur birtokán pedig az utóbbit illetik, de az ilyetén utakon és csapásokon kölcsönösen fennálló szolgalmak jövőre is érintetlenül maradnak.

42. § A hol a legelő-elkülönzés még nem történt meg, minden egyes volt jobbágy vagy zsellér követelheti, hogy legelő-illetménye külön, s a mennyiben a helybeli körülmények engedik, többi birtokával egyesitve hasittassék ki.

Ott pedig, a hol a legelő-elkülönzés már véghez ment, a volt urbéri zsellérek a maguk legelő-illetményét a volt telkes jobbágyok legelő-illetményétől bármikor elkülönithetik, sőt maguk közt fel is oszthatják, ha az elkülönitést vagy felosztást kérők legelő-illetménye a zselléreket összesen illető legelőnek legalább negyedrészét teszi.

A volt telkes jobbágyoknak és zselléreknek közösen jutott legelő az egyesek közt felosztandó, ha a felosztást kérők urbéri birtoka a határban levő urbéri birtoknak legalább egy negyedét teszi.

A felosztási s elkülönzési költségeket azon esetben, ha a szabályozás már megtörtént, a volt telkes jobbágy és zsellér mindegyik részére jutott osztályozott terület aránya szerint viselik.

VIII. FEJEZET

Birtokrendezési eljárás

43. § Ha a volt földesuraság a legelő-elkülönzés által netalán neki jutható részről akár a 48. §-ban érintett egy év alatt, akár később lemond, a legelő-elkülönzésre minden igénye elenyészik, és habár a közlegelő használatának gyakorlatában volt, ez is végkép megszünik.

44. § A jelen törvény határozatai szerint felmerülő minden per az e. f. törvényszék hatásköréhez tartozik.

A birtokszabályozás megengedése iránt hozott itélet jogerőre emelkedése után a törvényszék a felmérés, becslés, osztályozás eszközlésével s az 1832/6-ki X. tc. 6. §-ának g) pontja szerint megkivántató mindennemü segédadatok megszerzésével, egybeállitásával és hitelesitésével, ideértve az összehasonlitó okiratot is, mindig egyik birói tagját bizza meg.

A megbizott törvényszéki tag köteles:

a) a rendezni kivánt község s a szomszédos községek közt a határokat tisztába hozni s a mennyiben az barátságos uton nem volna eszközölhető, a feleket a határkérdés eldöntése végett az illetékes biróság elé utasitani;

b) a szabályozási tervbe felveendő községi (vicinal) közlekedési és országos utvonalakra nézve az érdekelt szomszéd-községeket is meghallgatni, valamint a járási s illetőleg a megyei vagy országos hatóságok határozatát is kikérni;

c) a felek közt a fenforgó kérdésekre nézve a barátságos egyezséget megkisérleni;

d) eljárásáról folytatólagos alakban jegyzőkönyvet vezetni s azt az összes beszerzett adatokkal, valamint a netalán létrejött egyezséggel együtt a törvényszék elé terjeszteni.

A segédadatokban netalán mutatkozó hiányok kiegészitése iránt a törvényszék intézkedik.

45. § A törvényszék a felek közt létrejött egyezséget csak alaki tekintetben veszi vizsgálat alá, s azt a feleknek hivatalból hiteles alakban kiadja; a mennyiben pedig egyezség nem jött volna létre; őket a vitás pontokra nézve perbeszédeik beadására utasitja.

Az előkérdések felett rendszerint az 1868:LIV. tc. 144. §-ában emlitett jegyzőkönyvi eljárásnak van helye; azt azonban, ha a fennforgó kérdések megitélése bővebb tárgyalást kiván, az eljáró biróság rendes irásbeli eljárásra változtathatja át. A per érdemében mindenik félnek csak két perbeszéd és minden perbeszéd beadására 30 napi határidő engedtetik. E határidő minden perbeszédre nézve csak egyszer s legfölebb ujabb 30 nappal hosszabbitható meg.

Ha alperesek a tárgyalási határidőre meg nem jelennének, vagy perbeszédeiket ügyvéd által képviselve, a kitüzött határidőre be nem adnák, a törvényszék részükre ügygondnokot rendel.

Különben az eljárásra nézve az 1832/6:VI. tc. 3. §-a és az 1832/6. X. tc. 6-10. §-ai és a polg. törv. rendtartásnak a rendes perekre vonatkozó határozatai alkalmazandók, a mennyiben a jelen törvény 50., 51. és 52. §-ai eltérőleg nem intézkednek.

Midőn ügygondnok védi az alpereseket, mind az előkérdésekben, mind az érdemben hozott itélet az alpereseknek is kézbesitendő.

46. § Az ugyanazon egy határra vonatkozó összes birtokszabályozási kérdések, ideértve a tagositást, az irtványok, bérföldek, foglalások stb. iránti kérdéseket is, jövőre egy keresetlevélbe foglalandók és ugy, hogy a czélbavett birtokszabályozási müveletek, a melyeknek keresztülvitelére a segédadatok szükségeltetnek, már az első keresetlevélben egyenkint megneveztessenek, a segédadatok beérkezte utáni érdemleges keresetlevélben pedig minden egyes kérelem külön-külön pontban adassék elő.

47. § Közbirtokosságokban, a hol az arány még be nem hozatott, az arányositás az urbéri birtokszabályozással egyidejüleg s ugyanazon biróság előtt, de külön perben eszközlendő.

48. § A hol a tagositási eljárás már folyamatban van, azzal együtt az erdő, nádas s a legelő elkülönzése és minden egyéb birtokszabályozás, ugy az irtványok, bérföldek, foglalások stb. iránti kérdések s egyidejüleg az arányositás elintézése is eszközlendő.

Más esetekben a volt földesur köteles a jelen törvény hatálybaléptét követő egy év alatt a legelő, az erdő és nádas elkülönitése iránti pert meginditani s illetőleg ujabb folyamatba tenni, mi ha meg nem történnék a törvényszék a pert a mulasztó volt földesuraság költségére egy e czélra kinevezendő gondnok által folyamatba téteti.

49. § A tagositás minden határra nézve külön eszközlendő; és ennek folytán beleegyezése nélkül senki sem kötelezhető, hogy valamely határbeli birtokáért más község határában fogadjon el kielégitést.

A tagositás eszközlésének azon körülmény, hogy az urbéri rendbeszedés már egyszer megtörtént, akadályul nem szolgál.

50. § A jogerőre emelkedett itéletek vagy egyezségek végrehajtását a megbizott törvényszéki tag teljesiti, a ki a végrehajtás befejeztével az eljárása ellen annak folyama alatt netalán felmerült észrevételeket birói eldöntés végett a törvényszék elé terjeszti.

A törvényszék határozata ellen fenhagyatik a fölebbvitel a kir. itélőtáblához.

51. § A 44., 46. és 47. §-ban érintett perekben hozott itéleteket, akár a birtokszabályozás megengedhetőségének kérdésére, akár annak végleges megállapitására vonatkozzanak, másodfolyamodásilag a kir. itélőtáblához, harmadfolyamodásilag a legfőbb itélőszékhez lehet fölebbvinni, és pedig még akkor is, ha a királyi itélőtábla az elsőbirósígi itéletet helybenhagyta.

Külön semmiségi panasznak nincs helye, és a semmiségi okok a fölebbvitelben adandók elő és ezzel együtt intézendők el a fölebbviteli biróságok által.

A törvényszék által hozott itéletek és jóváhagyott egyezségek a királyi itélőtáblához hivatalból többé fel nem terjesztendők, és ha a felebbvitel a törvényes határidő alatt be nem adatik, a végrehajtás hivatalból rendelendő el.

52. § Birtokszabályozási perekben a végitélet ellen a fölebbvitelen és az 1836:X. tc. 10-dik §-ában érintett kiigazitási kereseten kivül egyéb perorvoslatnak (perujitásnak) nincs helye.

A kiigazitás a végrehajtás befejezésének napjától számitandó egy év alatt kérelmezendő; később beadott kérelem hivatalból visszautasitandó.

53. § A törvényszék a határ uj kihasitási térképét és birtokkönyvét az illető telekkönyvi és adósorozati hivatallal további hivatalos eljárás végett közölni köteles.

Ennek megtörténtével az uj térkép és birtokkönyv a törvényszék irattárában őriztetik.

54. § Az ezen törvény 1-53. §-ai alapján létesitendő ügyletekért és teljesitett birói eljárásért bélyeg- és kincstári illeték nem fizettetik.

IX. FEJEZET

Az urbéri birtok eldarabolása és szerzése iránt fennálló korlátozások eltörlése

55. § Az 1836:IV. tc. 9. és 10., ugy az 1840:VIII. tc. 4. §-ának az urbéri külső birtoknak a belsőségtől való elszakitását és a telkek szétdarabolását tiltó, ugy az urbéri telkek szerzését megszoritó határozatai eltöröltetnek.

56. § Az urbéri telkek után járó erdő-, nádas- és legelőilletmények szintén különváltan elidegenithetők, mihelyt azok a telekkönyvben külön vannak kitüntetve. Ennek megtörténtéig, a mennyiben az ellenkezőbe nem bizonyittatnék, a belsőség tartozékául tekintendők.

57. § A maradványföldekért járó váltságösszeg, ha a maradványföld a többi urbéri földektől elkülönitve vagy a váltságösszeg a telekkönyvben kitüntetve nincs, ugy a belsőséget és a vele megmaradó külsőséget, mint a belsőséghez tartozott, de időközben eldarabolt külsőségeket is, egyetemlegesen terheli.

A visszkereseti jog a 19. § értelmében érintetlen marad.

58. § A jelen törvénynek a közös legelő elkülönitésére, az erdei és nádlási haszonvételek szabályozására vonatkozó határozatain az eldarabolás mitsem változtat.

59. § Ezen törvény kihirdetésének napja után, az urbéri telkeknek az eddigi törvényes tilalom ellenére történt eldarabolása vagy a megengedett mértéken fölüli szerzése a törvényes engedély hiánya miatt többé meg nem támadható. Az ily tárgyu keresetek, a mennyiben jogérvényes itélettel el nem döntettek, megszüntetendők.

X. FEJEZET

Erdély, ugy Kraszna-, Közép-Szolnok-, Zaránd megyék és Kővárvidék urbéri viszonyairól

A) Urbéri birtok

60. § Erdélyben, Kraszna-, Közép-Szolnok-, Garándmegyékben és a Kővárvidéken urbéri birtoknak tekintendő mindazon telek és föld, a mely az 1819-20-dik évi (Cziráky-féle) országos összeirás alkalmával adózó és szolgáló ember birtokában találtatván, mint urbéri természetü birtok, a most érintett összeirásba beiktatva lett.

61. § Oly urbéri telkek, melyek 1819. évi január 1-je óta a Hármaskönyv I. Rész 40. czime értelmében majorsági birtokká tétettek, urbériség czimén, többé vissza nem követeltethetnek.

Szintugy az 1819. évi január 1-je óta történt oly birtokszabályozások és telekcserék sem jöhetnek többé kérdés alá, melyek a törvényes határozatok megtartásával történtek, vagy átalán az illető hatóságok által végkép megerősittettek.

62. § Urbéri földbirtoknak tekintendők azon telkek is, melyek a volt jobbágyok kezére 1819. évi január 1-je után 1848. évi julius 1-ig oly módon jutattak, hogy ők ezen telkektől az adót és a földesuri tartozásokat fizetni és szolgálmányokat teljesiteni tartoztak, kivévén, ha ezen telkek később az országos kormányszék beleegyezésével az adótáblából ismét kitöröltettek.

63. § Azon telkek, a melyek az 1819-20-dik évi összeirás előtt urbéri szolgálmányok és országos adózás alatt állottak, habár az 1819-20-dik évi összeiráskor elhallgattattak, vagy azóta az adótáblákból bármi ürügy alatt kormányszéki beleegyezés nélkül kitöröltettek is, urbéri természetüeknek tekintendők, bármiféle nevezet alatt legyenek is azok birtokosai az adótáblákban bejegyezve, a 61. § esetének kivételével.

A puszta telkekről (sessiones desertae) az alábbi 68-dik szakasz rendelkezik.

64. § A mennyiben urbériség vagy majorság czimén 1862 évi deczember végeig kereset be nem adatott, az ily kereset többé meg nem inditható és a birtok a birtokos tulajdonává válik.

Az 1848. évi január 1-jén létezett birtok mellett az érvényes jogczim vélelmezendő, s ennélfogva a bizonyitás terhe azt illeti, a ki a tulajdonjogot a birtokos irányában követeli.

65. § A székelyföldi úrbériségek tárgyában a következők rendeltetnek:

1. Urbéri természetű birtoknak tekintendő, s országos megváltás tárgyát képezi a székelyföldön a kolozsvári 1846/47. évi III. tc. 1. §-a alapján mindazon telek és föld, a mely az 1819/20-ik évi (Cziráky-féle) országos összeirás alkalmával adózó és szolgáló ember birtokában találtatván, mint úrbéri természetű birtok a most érintett összeirásba beiktatva lett, s a melytől az úrbéres azóta 1848. évig országos adót fizetni s a földesúri szolgálmányokat teljesíteni tartozott.

Az ily birtok majorsági birtok vagy székely örökség czímén többé meg nem támadható, hanem a volt úrbéres öröktulajdonává vált.

2. Minden oly birtok, a mely az 1819/20. évi országos úrbéri összeirásba felvéve lett, úrbéri természetűnek vélelmezendő mindaddig, a mig be nem bizonyíttatik, hogy az 1819/20. évi összeirás óta 1848. julius 1-ig vagy birósági itélet, vagy illetékes politikai hatóság határozata, vagy elvégre az érdekelt felek jogérvényes egyezkedése, úgymint: időleges kötések, zálog, haszonbéri szegődményi vagy más tisztán magánjogi szerződés által úrbéri természetét elvesztette.

Arra nézve, hogy valamely, az 1819/20. évi országos úrbéri összeirásban foglalt úrbéri birtok úrbéri természetét később elvesztette s majorsági birtokká vált, a bizonyítás terhe azt illeti, a ki a tulajdonjogot ez alapon követeli.

3. Ugyanezen jogvélelem kedvezménye kiterjed azon birtokokra is, a melyek az úrbért megszüntető törvény keletkeztekor valamely adózó és szolgáló ember kezein voltak, a míg nem igazoltatik, hogy azok az 1819/20. évi országos úrbéri összeirásban nem foglaltatnak, s tiszta majorság természetével biró székely-örökséget képeznek, vagy, hogy habár az 1819/20. évi úrbéri összeirásba bevezettettek is, de azóta úrbéri természetüket elvesztették.

A bizonyitékot ily esetben szintén azon fél tartozik előállitani, a mely azt állítja, hogy a keresetbe vont birtok nem úrbéri természetű.

Az úrbériség vagy székely-örökség czimén a kereset többé meg nem inditható, ha az 1870. január 1-ig be nem adatott; és ily esetben a birtok a birtokos tulajdonává válik.

Azon birtokosok azonban, kik országos kárpótlás iránti igényüket kellő időben bejelentették, de azzal egészben vagy részben elutasíttattak, a nem kárpótolt birtok iránti keresetüket az elutasitott határozat kézbesítésétől számított három hónap alatt az illetékes úrbéri biróságnál beadhatják.

66. § A jelen törvény 2-ik és 3-ik szakaszainak határozatai az ország ezen részeiben is érvénynyel birnak.

67. § 1848-ban az úrbéri kapcsolat megszüntettetvén és a volt földesuraknak biztosított kármentesítés nagyobbrészt már megállapítva és kifizetve lévén, az úrbéri kapcsolatból eredő és következtetett jogok és kötelezettségek is elenyésztek.

A mennyiben mindazonáltal ezen kármentesítés a volt földesurak részére még nem volna kiszolgáltatva, a megtéritendő összeg kiszámítása és kifizetése az eddig fennállott szabályok szerint eszközlendő.

B) Puszta telkek

68. § A puszta telkek (sessiones desertae) azon birtokosoknak válnak tulajdonává, a kik azoknak 1848. évi január 1-én birtokában voltak, ha csak meghatározott időre vagy visszahuzás világos fentartása mellett kötött szerződések azt nem gátolják, a mely esetben azokra a bérföldek és a majorsági birtok iránti törvények határozatai alkalmazandók.

Egyébiránt a jelen törvény 8. §-ának hatálya ide is kiterjed.

C) Foglalások

69. § A jelen törvény III. fejezetének a foglalásokról szóló intézkedései az ország ezen részeire a következő változtatásokkal terjesztetnek ki:

a) oly békés birtok, a mely már 1819. évi január 1-én fennállott, többé meg nem támadható;

b) a foglalások iránti kereseti jog elenyészettnek tekintetik, ha a per 1862. évi deczember végeig, a székelyföldiekre nézve pedig 1870. évi január 1-éig meg nem indíttatott.

D) Erdei haszonvételek

70. § Oly erdők vagy erdőrészek, a melyek akár az 1819/20. évi országos összeirás előtt, akár azután örökszerződés vagy végérvényes itélet útján a községnek vagy egyes volt úrbéreseknek kizárólagos haszonvételül adattak át, nem esnek úrbéri rendezés alá, hanem a volt úrbéresek tulajdonává válnak.

A mennyiben ilyen erdőkben vagy erdőrészekben egyedül csak a volt földesúr tisztjei vagy cselédei részére volt fentartva erdei vagy legeltelési haszonvétel, az a volt úrbéresek tulajdoni jogát nem csonkítja, azonban a fentartott faizási vagy legeltetési haszonvételnek megfelelő erdőrész a volt földesúrnak kiadandó.

71. § Egyéb esetekben az úrbéri faizás és makkoltatás fejében a volt úrbéreseknek járó erdőilletmény kiszabásánál a következő elvek tartandók szem előtt:

1. Azon jobbágy-házhely egész teleknek tekintendő, a melyhez az 1819/20. évben eszközlött országos összeirás szerint az első osztályú községben legalább hat hold, második osztályú községben legalább 9 hold, a harmadik és negyedik osztályú községben pedig legalább 11 hold úrbéri föld tartozik, holdját mindenütt 1600 négyszögöllel számítva.

2. Erdőilletményül egy egész telek számára egy és fél holdnál csekélyebb és hat holdnál nagyobb erdőtér - holdját 1600 négyszögöllel számítva - rendszerint nem szabathatik ki.

3. Ha azonban a helyviszonyokhoz képest ezen mérték mellett az 1848. évi január 1-ig élvezett törvényes haszonvétel ki nem kerülne: az egy egész telek után járó erdőilletmény kivételképen kilencz (1600 négyszögöles) holdra felemelhető.

4. Viszont a hol a volt úrbéres által 1848. évi január 1-ig élvezett erdei haszonvétel oly csekély volt, hogy annak folytatására egy és fél holdnyi erdőtér nem kivántatik: ott az erdőilletmény egy-egy egész telek után a 2. pontban megállapitott minimumon alul is leszállitható.

5. Azon volt úrbéresek, a kik az úrbéri földeknek az 1. pontban említett átlagmennyiségénél többet vagy kevesebbet birnak, külső birtokuknak ezen átlaghoz mért aránya szerint kiszabandó erdőrészt kapnak.

6. Mindazon volt úrbéreseknek, a kik külsőség nélkül csak házat és belső birtokot birtak, egy nyolczadrésze jár azon erdőilletménynek, a mely ugyanazon községben egy egész telek után fog megállapittatni. Ha pedig ez nem felelne meg az 1848. január 1-je előtt élvezett erdei haszonvételnek, kivételképen az illetmény fel is emelhető, azonban ez az egy egész telek után megállapított maximumot túl nem haladhatja.

72. § Egyéb tekintetben az erdőilletmény kiszabására nézve a jelen törvény 27., 29., 31., 32. és 33. szakaszainak határozatai az ország eme részeiben is irányadók, azon különbséggel: hogy a 29. szakaszban 1200 négyszögölével megállapított 22 hold, Erdélyben 1600 négyszögöllel számítandó 16 1/2 holdra szállítandó le.

E) Nádlási haszonvételek

73. § A nádlási haszonvételek végleges rendezése tekintetében a jelen törvény 34-37. szakaszai az ország ezen részeire nézve is irányadók.

F) Legelő-elkülönités

74. § Az egyhatárbeli, 1848. évig közösen használt összes gyeplegelők és nem erdei legelők a volt földesurak s a volt jobbágyok közt felosztandók.

A felosztás az eddigi gyakorlat alapján mindkét félre nézve az általuk ugyanazon határban, tulajdoni joggal birt földbirtokuk arányához, még pedig a volt földesurakra nézve majorsági birtokuk arányához, a volt jobbágyokra nézve pedig tulajdonukká vált összes földbirtokuk arányához képest történik. Azonban az egykori földesúr részére a közös legelőnek legalább is egy negyedrésze teljes tulajdonul fentartandó.

Ha a volt jobbágyok számára ily módon kihasított gyeplegelőrész, azoknak nagyobbszámú marhák tartására az 1848. év előtt e részben fennállott gyakorlatot tekintve, elegendő nem lenne, és ha egyszersmind az egykori jobbágyok az 1848-dik évig erdei vagy havasi legelő használatában voltak, azoknak ezen erdei és illetőleg havasi legelőből pótlásul oly mennyiség adandó ki, hogy a számukra kihasítandó összes legelőtér az 1848-ig élvezett haszonvétel folytatására elegendő legyen.

Ezen úrbéri illetményből csak annyi terület vonható le, a melynek közönséges becsértéke az eddig netalán fizetett taksa vagy külön teljesített viszonszolgálmányok tőkéjének megfelel.

E tőke az eddigi évi bér vagy viszonszolgálmányok értékének huszszoros összegéből áll, a melyből azonban egy hatodrész a beszedési és kezelési költségek fejében levonatik.

A havasi legelőilletménynyel együtt az azon létező fák is az illetőnek tulajdonába mennek át, de ezek becsértéke is az illetményből levonandó.

75. § A lelkészek számára a legelő-illetmény hasonlókép birtokuk arányához képest szabandó ki, csakhogy ezen résznek, habár aránylag csekélyebb vagy épen semmi birtokkal nem birnak is: mindenik egyházközségében valláskülönbség nélkül, azon helyen, hol az templommal vagy paplakkal el van látva, mindig annyinak kell lennie, a mennyit azon középmérték tesz, mely ugyanazon határban egy külső birtokkal ellátott volt jobbágy számára rendeltetik. Az iskolatanító számára minden esetben hasonló illetmény hasítandó ki.

76. § Azon határokban, melyekben a volt földesúr az úrbérin kivül belső vagy külső birtokot se maga, se curialisták által nem birt, s a közös legelő jogával 1848. előtt sem élt, egyszersmind pedig a közös legelő az eljáró biróság itélete szerint oly csekély, hogy a volt jobbágy szükségelt vonó marhái részére sem ad elegendő élelmet, a volt földesúr legelőrészt nem igényelhet.

77. § Viszont a volt jobbágyoknak nincs igényük a legelőrész kihasitására oly határokban, melyekben az ugaron és réteken kivül azoknak tilalmazása időpontjáig 1848. év előtt sem voltak legelők.

78. § A székelyföldi vegyes községekre nézve, a melyekben a volt úrbéreseken és esetleg a volt földesúron kivül szabad székelyek is voltak a közös birtok közös és határozatlan arányú használatában, a lelkészek és tanítók erdő- és legelőilletményeik kihasítása iránt külön törvény rendelkezik.

79. § A legelő-elkülönítésre nézve egyebekben a jelen törvény 38., 41., 42. és 43. §-ainak határozatai itten is alkalmazandók.

G) Birtokrendezési eljárás

80. § Kraszna-, Közép-Szolnok-, Zaránd megyékben és Kővárvidékén, birtokrendezési ügyekben, a jelen törvény VIII. fejezetében részletezett szabályok követendők: Erdélyben pedig a birtokrendezési eljárásra nézve addig is, a mig ez iránt külön törvény intézkednék, az igazságügyminister által 1868. évi október 12-kén az országgyülés mindkét házának felhatalmazása alapján kiadott utasitás irányadó; felhatalmaztatván egyuttal az igazságügyminister, hogy abban a szükséges módositásokat összhangzólag a jelen törvény VIII. fejezetében foglalt elvekkel, ujabb rendelet által eszközölhesse.

Erdélyben, az elsőfolyamodásu királyi biróságok szervezéseig, az urbéri perek kizárólag a jelenleg fennálló külön urbéri törvényszékek hatásköréhez tartoznak.

H) Az urbéri birtok eldarabolása iránti korlátozások megszüntetése

81. § A jelen törvény IX. fejezetében az úrbéri birtok eldarabolása és szerzése iránti korlátozások megszüntetésére vonatkozó 55., 56., 58. és 59. szakaszok hatálya az ország ezen részeire is kiterjesztetik.

I) A Talmács-Szelistye s Törcsvár, valamint az azokhoz tartozó községek birtokviszonyairól

82. § A Talmács-Szelistye s Törcsvár, valamint az azokhoz tartozó községek területeire nézve, a közös birtokok rendezéséről külön törvényjavaslatot fog az igazságügyminister előterjeszteni.

XI. FEJEZET

Vegyes intézkedések

83. § Mindazon birtokokra nézve, melyek a volt jobbágyoknak törvény szerint tulajdonává váltak, a jobbágyi és nemesi birtok közötti különbség teljesen megszünik.

84. § A 2. és 83. §-ok alapján mindazon jogok, a melyek a bányatörvény értelmében a volt földesurakat illetik, a volt jobbágyoknak jutott vagy jutandó területeken ez utóbbiakat fogják illetni.

Azonban ily jogokra nézve a birtok rendezése előtt a volt földesurak részéről kötött és a rendezés alkalmával kimutatott vagy már foganatba vett szerződések és a bányatörvények értelmében eddig szerzett bányajogok eddigi joghatályukkal érintetlenül maradnak.

85. § A jelen törvény tárgyát képező jogviszonyok felett hozott jogérvényes itéletek és kötött jogérvényes egyességek érintetlenül maradnak.

86. § Mindazon úrbéri ügyek, melyek ezen törvény hatályba lépte napján jogérvényesen még be nem fejeztettek, ezen törvény határozatai szerint itélendők meg.

A másod- és harmadbiróságok oly esetekben, melyekben az eléjök került úrbéri ügy ujabb tárgyalás vagy nyomozás nélkül a jelen törvény határozatai szerint elintézhető nem volna, kötelesek a pert kiegészités és ujabb itélethozatal végett visszaküldeni.

87. § Mindazon tárgyakra nézve, a melyekről a jelen törvény rendelkezik, a birtokállapot ideiglenes fentartása addig, a míg a rendes biróság érdemlegesen határozna, ezentúl az 1868:LIV. tc. 93. szakaszának i) pontjában kijelölt biróság előtt és eljárás útján eszközlendő.

Az úri szolgáltatások hátralékainak behajtása szintén sommás eljárás útjára tartozik.

88. § A törvényszékek hivatalból tartoznak felügyelni arra, hogy érvény szereztessék az 1868:XXXIII. tc. 39. szakaszában foglalt azon intézkedésnek, mely szerint az iskolai vagyon gyarapítása végett mindenütt, a hol a tagosítás és a legelő elkülönítése még ezentúl fog megtörténni, azon alkalommal a már fennálló vagy netalán felállitandó községi népiskola számára, a felosztandó közös területnek mindenki illetményébe aránylag beszámítandó, legalább egy század része elkülönitendő.

89. § A mely esetekben a jelen törvény a szolgálmányokat a volt úrbéresek által rendeli megváltatni, a váltságot azon összeg képezi, a mely az évi szolgálmányok értékének húszszoros összegéből, egy hatodrésznek a beszedési és kezelési költségek fejében való levonása után fennmarad.

A szolgálmányok értékének meghatározásánál, a mennyiben azok nem készpénzből állottak, a következő elvek irányadók:

a) ha kézi vagy igás-napszámból állott a szolgálmány, amannak értéke 17 1/2, emezé pedig 35 o. é. krajczárral számítandó;

b) terménybeli szolgálmányok eseteiben az 1842-1847 (hat évi) összes termésnek, mely egyéb bizonyítékok hiányában birói becsü útján lenne megállapítandó, egy hatodrésze veendő évi szolgálmányul, s annak értéke szintén az 1841-1847. évek folyama alatt azon vidéken fennállott középárak átlaga szerint számítandó ki.

90. § A 20. szakasz értelmében, egyik vagy másik fél kivánatára, a megváltás könnyitésére országos közvetítés segélye nyujtatik akkép, hogy a volt földesurak, a részükre megállapitott váltságösszeg erejéig a „jelzálogos kötvényekkel” fognak egyszerre kielégíttetni, a váltságkötelezettek pedig váltságtartozásukat, törlesztés útján, az ország pénztárába fizetik.

Ezen „jelzálogos váltsági kötvények” mind a tőkére, mind pedig a tőke után félévi utólagos részletekben fizetendő 5%-os kamatokra nézve, az ország jótállása alá helyeztetnek és félévről-félévre, a terv szerinti törlesztési járadék arányában törlesztetnek, és pedig legalább felerészben nyilvános kisorsolás s a kisorsolt kötvényeknek az országos pénztárnál teljes névszerinti értékben beváltása, többiben pedig tőzsdei bevásárlás útján.

Azok, a kiknek ilyen váltságösszeg jár, kötelesek a váltságösszeg fejében részükre kiállitott kötvényeket névszerinti értékben elfogadni.

91. § A váltságkötelezettek váltságtartozásuk után évenkint kamat fejében 5%-ot, tőketörlesztési járulék fejében 2 1/2%-ot, kezelési költség fejében 1/2%-ot fognak az ország pénztárába és pedig fél évi előleges részletekben befizetni. Ezen, évenkint összesen 8%-ra terjedő törlesztés folytán az összes váltságtartozás 22 év mulva megszünik.

A lejárt tőke- és kamatjáradékok, valamint a kezelési költségek is az ország rendes adóközegei által, az országos adóval együttesen hajtatnak be, s azok minden tekintetben az országos adó természetével birnak s annak minden törvényes előnyeit élvezik.

Azon kamatokat azonban, a melyek a váltságtőkétől a jelzálogos váltsági kötvények kibocsátását megelőző időre járnak, a váltságkötelezettek 5%-kal számítva, közvetlenül magának a volt földesúrnak tartoznak megtériteni, a ki e kamatokra nézve az úrbéri perben hozott itélet alapján végrehajtás által szerezhet magának elégtételt.

92. § A váltságtőkék és járulékaik jelzálogi biztosítása és nyilvántartása ugyanazon módon eszközlendő, a mint az a szőlőbirtok után járó tartozások váltságára nézve az 1868:XXIX. tc. 9. és 10. szakaszaiban szabályoztatott.

Az ilykép jelzálogilag bekeblezett váltságtőke minden eddig bekeblezett követelést megelőz. Ott pedig, a hol telekkönyvek nincsenek, a megváltott birtokot a váltságtőke és járuléka, minden más hitelezőt megelőzőleg már a jelen törvénynél fogva terheli s a helyszineléskor hivatalból fog az illető telekjegyzőkönyvbe beiktattatni, tekintet nélkül az időközben netán történt birtokváltozásra.

93. § A váltságtőke megállapítása után szabadságában áll minden váltságkötelezettnek, ha a törlesztés kedvezményével élni nem kiván, váltsági tartozását készpénzben egyszerre lefizetni.

Ha tartozásának évi járadékok általi törlesztését választaná a váltságkötelezett, ez esetben a törlesztés tervén túlfizetést csak akkor teljesithet, ha hátralevő összes tartozását egyszerre lerója. Ezen végfizetést névszerinti értékben számítandó váltsági kötvényekkel teljesitheti. A törlesztési évjáradék az így törlesztett mennyiség arányában leszállitandó.

Az összes váltságtartozás lefizetése után annak telekkönyvi törlése az 1868:XXIX. tc. 15. szakaszának értelmében történik.

94. § Azon váltságszerződések, a melyek a jelen törvény tárgyai felett eddigelé keletkeztek, ha különben a jogérvényesség törvényes kellékeivel birnak, lényegükre s a váltságtartozás összegére nézve a jelen törvény által érintetlenül hagyatnak ugyan, de ha a volt földesúr s a váltságkötelesek közt megegyezés jő létre az iránt, hogy a már megállapított váltságösszegnek vagy hátralévő részének törlesztésére nézve az itt szabályozott országos közvetítést igénybe vegyék, ezen kívánságukat érvényesithetik.

Ilyen esetekben a szerződés átváltoztatásának van helye olykép, hogy felszámíttatván a szerződés szerint még hátralevő tőke és a lejárt kamatok, ezek összege fogja képezni azon tőkét, a melyért a volt földesúr váltsági kötvényekkel elégittetik ki, s a mely után viszont a váltságkötelezettek a törlesztési járadékokat az ország pénztárába befizetni köteleztetnek, egyszersmind pedig megállapittatik az időpont, a melytől az új viszony kezdődik, s kijelöltetnek azon birtokrészletek, a melyek az ország közvetitésére utalt összegnek jelzálogául fognak szolgálni.

Ezen átváltoztatás kedvezménye, mindkét fél beleegyezése esetében, kiterjesztetik azon váltságtartozásokra nézve is, a melyek nem egyezségen, hanem jogérvényes itéleten alapulnak.

Mindkét esetben csak akkor tagadhatja meg a kormány az ilyen átváltoztatás országos közvetítését, ha a váltságtartozás összege nem volna fedezve a kijelölt jelzálog értéke által.

95. § Az állam érdekeit az országos közvetítők és minden eseteiben az igazságügyminister által kinevezendő jogbiztosok képviselik, a kiket a bel-, pénz- és igazságügyministerek egyetértőleg fognak ellátni a szükséges utasitásokkal.

96. § Ezen törvény végrehajtásával a pénzügyi, belügyi, és igazságügyi ministerek bizatnak meg.


  Vissza az oldal tetejére