1. § Az 1848. évi január 1-je óta, a volt földesur beleegyezése nélkül keletkezett irtványok foglalásoknak tekintetnek és az 1848. évi törvények által megszüntetett urbéri kapcsolatból fennmaradt jog- és birtokviszonyok rendezéséről szóló tc. 10. és 11. §-ainak hatálya alá esnek; azon irtványokra nézve pedig, a melyek 1848. január 1-je óta a volt földesur beleegyezésével keletkeztek, a szerződés határozatai irányadók.
Az 1848. január 1-je előtt már fennállott irtványokra a jelen törvény következő határozatai alkalmazandók.
2. § Ha mind a visszaválthatóság, mind az irtásföldeken fekvő beruházások mennyisége iránt már a jelen törvény hatályba léptéig jogérvényes itélet hozatott vagy jogérvényes egyezség jött létre, a végrehajtás az itélet, illetőleg egyezség határozatai szerint eszközlendő.
3. § Azon irtványokra nézve, melyeknek visszaválthatósága jelen törvény hatályba léptekor jogérvényes itélet által már meg van állapitva, a melyekre nézve azonban a beruházások mennyisége iránt sem jogérvényes itélet még nem hozatott, sem jogérvényes egyezség nem jött létre, a visszaváltás az alábbi 5-ik §-ban foglalt szabályok szerint eszközöltetik.
4. § A mennyiben a visszaválthatóság iránt a jelen törvény életbe léptéig sem érdemleges itélet nem hozatott, sem jogérvényes egyezség létre nem jött, e kérdés a következő alapelvek szerint döntendő el.
Vissza nem válthatók azon irtványok:
a) a melyek valamely urbéri telekhez törvényesen olykép csatoltattak, hogy előbbi minőségüket elvesztették s az urbéri telek alkatrészévé váltak;
b) a melyek a volt urbéreseknek már eredetileg életfenntartás végett engedtettek át;
c) a melyeken megszállitások léteznek, ha ezen irtványok birtokosainak ezen megszállitásokon kivül a megszálláskor egyéb urbéri telekhez tartozó birtokuk nem volt;
d) a melyek a birtokosoknak földbér, természetbeni adózások vagy szolgáltatások mellett, szerződésileg örök időkre adattak át;
e) a melyekre nézve a visszaváltási kereset az 1859-ik év végeig az illető biróságnál be nem nyujtatott;
f) a melyek az e) pontban foglalt rendelkezés alá nem esnek és bizonyos feltételek mellett s meghatározott időre engedtettek át, a melyekre nézve azonban a volt földesur a visszaváltási keresetet a feltételek teljesitése s a megállapitott határidő lefolyta után három év alatt meg nem inditotta.
Mindezen irtványok a birtokosok tulajdonává válnak; ezek azonban kötelesek az ily irtványokon fekvő tartozásokat, az alábbi 7., 8., 9., 10. szakaszok értelmében megváltani.
5. § A jelen törvény 3. §-a alá tartozó irtványokra, valamint azon irtványokra nézve is, a melyek nem esvén a fentebbi 4-ik szakasz rendeletei alá, ezentúl fognak visszaválthatóknak kimondatni: a visszaváltás azon esetre, ha ennek módozata az 1832/6:VI. tc. 1. szakaszának második bekezdésében érintett szerződés által van szabályozva, ezen szerződés értelmében, különben pedig a következő szabályok szerint hajtandó végre:
a) azon irtványokból, melyeket a birtokos évi adózás fejében tizedet vagy kilenczedet tartozott adni, az irtványbirtokost az irtványok kétharmada, a volt földesurat pedig egyharmada illeti;
b) a hol évi adózás fejében kilenczednél nagyobb hányadrészt, például: nyolczadot, hetedet stb. volt köteles a birtokos adni, az irtvány a volt földesur és az irtványbirtokos közt egyenlő részben osztatik meg;
c) a hol az évi adózás fejében tizednél is kevesebb hányadrész volt kiszolgáltatandó; az irtvány egy negyedrésze a volt földesurat, s háromnegyedrésze az irtványbirtokost illeti;
d) a mennyiben az évi szolgáltatás nem hányadrészből, hanem készpénzfizetésből, szolgálmányokból vagy vegyesen, mind hányadrészből, mind egyéb szolgáltatásokból állott: az évi összes szolgáltatások értékéhez képest a fennebbi a) b) és c) pontok alatt felsorolt kulcsok egyike alkalmazandó;
e) a mennyiben pedig az irtványbirtokos az irtvány után semmiféle szolgáltatást vagy fizetést nem teljesitett és ilyennek teljesitésére sem a multban nem volt köteles, sem jövőre nézve nem lenne kötelezhető, az egész irtvány őt illeti.
Ellenben ha a volt földesur, bár az irtványbirtokos semmi szolgáltatást vagy fizetést nem teljesitett is, s közte és az irtvány-birtokos között valamely szolgáltatás vagy fizetésre nézve semmi megállapodás nem létezett, és bebizonyitja, hogy ily szolgáltatást vagy fizetést tulajdoni jog czimén követelni jogositva lett volna, az irtványnak egy nyolczad része őt illeti, a többi pedig az irtványbirtokos tulajdonában marad.
Mindezen esetekben az irtványbirtokos beruházás, rajtfekvőség vagy irtásbér czime alatt, a tulajdonos ellenében semmi megtéritést nem követelhet.
6. § Ha a visszaváltható irtvány a volt földesurnak akár átalános, akár azon egyes esetre adott engedélye mellett, vétel utján került a birtokos kezére, a visszaváltás az irtványbirtokos választása szerint vagy a vételár megtéritésével, vagy az irtvány egy részének az 5. §-ban megállapitott kulcs szerint leendő átengedésével történik.
7. § A vissza nem váltható irtványokon fekvő tartozások megváltásánál a váltságtőkét azon összeg képezi; mely az évi tartozások értékének huszszorosa összegéből, egy hatodrésznek beszedési és kezelési költség fejében való levonása után fennmarad.
Ezen váltságot a birtokos köteles fizetni.
8. § Az évi tartozások értékének meghatározásnál, a mennyiben a szolgálmány készpénzből állott, ennek összege szolgál alapul; ha pedig kézi- vagy igás napszámból állott a szolgálmány, amannak értéke 17 1/2, emezé pedig 35 o. é. krral veendő fel; végre terménybeli szolgálmányok esetében az 1842-1847 (hat évi) összes terménybeli szolgálmánynak, mely egyéb bizonyitékok hiányában birói becsü utján lesz megállapitandó, egy hatodrésze veendő évi szolgálmányul s ennek értéke az 1842-1847-ik években (hat évi) azon vidéken fennállott középár szerint számitandó ki.
A szolgálmányok egyéb itt nem érintett nemeinek értéke szintén birói becsü utján fog meghatároztatni.
9. § Ha az urbéri rendbeszedés s illetőleg tagositás még meg nem történt, a felek szabadon egyezhetnek a felett, hogy a tartozások megváltására kötelezettek az irtványok egy részét engedhessék át a volt földesurnak.
10. § Az országos közvetités segélye az irtványok megváltására is kiterjesztetik, s e tekintetben az 1848. évi törvények által megszüntetett urbéri kapcsolatból fennmaradt jog- és birtokviszonyok rendezéséről szóló tc. 90-95. § irányadók.
11. § A mennyiben a felek az állam közvetitését igénybe nem veszik, a váltság összege és jelzálogi biztositása felett szabadon egyezhetnek.
Tiltva van és semmis annak kikötése:
a) hogy az egyes váltságkötelezettek egymásért egyetemlegesen kötelezettséget vállaljanak;
b) hogy a megváltandó földek, a mennyiben külön birtokosok kezén vannak, egyetemlegesen leköttessenek;
c) hogy a községi vagyon magánbirtokosok váltságtartozásaiért köttessék le jelzálogul.
12. § Az irtványok s az azok után járó tartozások kinyomozása, valamint a váltságösszeg megállapitása körül követendő birói eljárás ugyanazon szabályok szerint történik, a melyek az 1848. évi törvények által megszüntetett urbéri kapcsolatból fennmaradt jog- és birtokviszonyok rendezéséről szóló tc. XI. fejezetében vannak megállapitva.
13. § Ha az irtványok jogérvényes itélet által visszaválthatlanoknak mondattak ki vagy fognak ezentul kimondatni, a volt földesurak kötelesek első esetben a jelen törvény életbe léptétől, utóbbi esetben pedig az ezentul hozandó itélet jogerőre emelkedésétől számitandó egy év alatt az érintett irtványokon fekvő tartozások megváltására vonatkozó keresetüket azon törvényszékhez benyujtani, a melynek kerületében a megváltás alá tartozó irtványok feküsznek. E határidő elmulasztása a megváltási kereset elévülését vonja maga után.
A mennyiben az irtványok kérdése a többi birtokszabályozási kérdésekkel együtt tárgyaltatik, a megváltási kereset a birtokszabályozási perben is érvényesithető.
14. § Ha azon határokban, a melyekben a jelen törvény 5-dik szakasza alkalmazásba jő, az urbéri rendbeszedés s illetőleg tagositás már megtörtént, a visszaváltható irtványok természetben való felosztása gazdasági szempontból lehetőleg olykép eszközlendő, hogy az egyes irtványbirtokosok által a volt földesurnak átengedendő osztalékok összegezve, osztályozott becsholdakban, az irtványbirtokosokétól elkülönitve, egy tagban hasittassanak ki a volt földesur részére.
Ha ez a helyviszonyoknál fogva nem volna lehetséges, vagy a kellő kiegyenlités az egyes irtványbirtokosok közt az elhelyezésre nézve nem volna eszközölhető, a volt földesur a természetben járó osztalék helyett követelheti, hogy a visszaváltható irtványok mint megváltandó irtványok kezeltessenek; s ezen esetben a jelen törvénynek 7., 8., 10. és 11. §-ai az ily irtványokra is alkalmazandók, mig ellenben a 9. § hatálya ezen esetre nem terjed ki.
A jelen szakaszban adott választási joggal azonban a volt földesur többé nem élhet, ha a végrehajtás az 5. § értelmében már megtörtént.
15. § Az irtványoktól járó szolgáltatások behajtása az 1868. LIV. tc. 93. §-ának i) pontjában kijelölt biróság előtt az ugyanott szabályozott eljárás utján eszközlendő. Azonban a hátralékok, a mennyiben ezek jogérvényes itélet vagy egyezség által megállapitva nincsenek, elévülteknek tekintendők:
a) ha azok az 1862-dik évet megelőző időre esnek;
b) ha azok e hátralék iránti kereset meginditását megelőző három éven tul terjednek.
16. § Az ezen törvény alapján létesitendő ügyletekért, telekkönyvi átiratásokért és teljesitett birói eljárásért dij, bélyeg és kincstári illeték nem fizettetik.
17. § Erdélyre, ugy Kraszna-, Közép-Szolnok, Zarándmegyékre és Kővárvidékre nézve a következők rendeltetnek:
1. Az 1819. évi január 1-je előtt lett irtások kereset alá nem vonhatók.
2. Ha 1819. óta 1848. év január 1-jéig a volt földesur tilalma ellenére avagy tilos erdőben történtek az irtások és a volt földesur ezt bebizonyitja, az irtványok az irtási költség megtéritése mellett visszaválthatók; az irtási költség holdanként - holdját 1600 négyszögöllel számitva - tiz o. é. frtot meg nem haladhat.
3. Ha az 1819 óta 1848. évi január 1-jéig történt irtásokra nézve határozott időre szóló egyezkedés jött létre, ennek határozatai alkalmazandók; ha pedig ily egyezkedés nem létezik, és a volt földesur a 2. pont értelmében a tilalmazást be nem bizonyithatja, az irtványok visszaválthatók, azonban a visszaváltás a jelen törvény 5. § rendeletei szerint eszközlendő.
4. Ha az irtványokért a volt földesur országos kárpótlást nyert, azok a jelenlegi birtokosok tulajdonává válnak, a nélkül, hogy akár a földesur további kárpótlást, akár az állam a kárpótlás megtéritését a birtokosoktól követelhetné.
5. Ha a volt földesur a fenntebbi 2. és 3. pontban érintett esetekben a visszaváltási keresetet 1862. évi deczember végeig, illetőleg azokra nézve melyek meghatározott időre vannak a birtokosok kezei között, a megállapitott határidő lefolyta után három év alatt, ott pedig, a hol birtokszabályozás meg nem történt, a szabályozási tárgyalás alkalmával be nem adta, az irtványok a rajtuk fekvő tartozások megváltása mellett a jelenlegi birtokosok tulajdonává válnak.
A jelen szakaszban foglalt eltérésekkel egyébiránt a fentebbi szakaszok intézkedései az ország eme részeiben is érvényesek.
18. § Jelen törvény hatálya a Királyföldre nem terjed ki.
19. § Ezen törvény végrehajtásával a belügyi, pénzügyi és az igazságügyi ministerek bizatnak meg.
