1. § Az arányositás tárgyait képezik nemcsak a jelenleg közösen és osztatlanul használt külső fekvőségek, hanem azok is, a melyek a közös birtokból - a közbirtokosok beleegyezése nélkül, s községileg kezelt közös birtoknál az illetékes hatóságok jóváhagyása nélkül - ezen törvény életbeléptét közvetlenül megelőző 32 év alatt elfoglaltattak.
2. § Ha több község birtokosai állanak ily közösségben, az illetmény mindenekelőtt minden egyes községre nézve állapitandó meg.
Ezen megállapitásnál a következő kulcsok és pedig az alábbi sorrendben alkalmazandók:
a) a községek között létező szerződések, a közös birtok használására vonatkozó itéletek, vagy a birtoklás arányára vonatkozó más okiratok;
b) azon arány, mely szerint ugyanazon községek között hasonló jogi természetü más közös birtok elosztása vagy arányositása eszközöltetett;
c) ha a legközelebbi tiz év alatt a közös birtok a használásra nézve közmegegyezéssel felosztatott, ezen gyakorlat;
d) azon összeg, melylyel egyik vagy másik község a községbirtokra esett adóban vagy más teherben a másik község beleegyezésével saját külön vagyonából részt vett;
e) azon esetre, ha a fenntebbi bizonyitékok egyike sem léteznék, s ha a községek máskép ki nem egyeznének, a községek illetményei, tekintettel a 4. § rendeletére, a községi birtokosok összes belső és külső birtokainak területe arányában határozandók meg.
3. § Az egyes község tagjainak illetménye az általuk eddig kizáró joggal békésen használt, avagy a 2. § értelmében kihasitott közös birtokból a következő elvek szerint állapittatik meg:
1. Ha a birtokosok a közös birtokot a legközelebbi 32 év alatt természetben és évenkint felosztva ugyanazon mennyiségben használták, ezen gyakorlat szerint; ha pedig
2. a közös birtok utáni adót s más terheket a birtokosok egyéni kivetés utján fedezték, ezen teherviselés arányában állapitandó meg mindegyiknek illetménye.
4. § A mennyiben a 3. §-ban felsorolt kulcsok egyike sem alkalmazható, mindegyiknek illetménye az egyesek által birt külső és belső birtokok területe arányában állapitandó meg olyformán:
a) hogy ezen számitásnál a közösből tett foglalások kihagyassanak; és
b) hogy a belső telkek területe háromszoros mennyiségben számittassék.
5. § A kit a közös birtokból, jogérvényes szerződés vagy birói itélet alapján, határozott térmennyiség vagy határozott mennyiségü és minőségü haszonvétel illet, annak illetménye a birtokrendezés alkalmával is, ezen jogosultság arányában határozandó meg.
6. § Azokat, kik a közös birtokot jogérvényes szerződés vagy 32 évet tulhaladó békés gyakorlat alapján, avagy csak községi illetőségüknél fogva határozatlan mennyiségben szabadon haszonélvezik, - ha az egyesség vagy bírói itélet által megállapitott kulcs szerint nagyobb illetményt nem igényelhetnek, a legkisebb birtoku közbirtokossal egyenlő mennyiség illeti.
7. § Ha az arányositás kulcsa iránt a közmegegyezés nem sikerül, azt a biróság itélet által állapitja meg.
Érvényes közmegegyezésre megkivántatik:
a) a községeknél, hogy mindenik községnek e czélra választott és felhatalmazott képviselői beleegyezzenek;
b) közbirtokosoknál, hogy minden birtokos kellőleg megidéztessék, és hogy közülök senki ellen ne mondjon.
8. § Mindegyik közbirtokos kivánhatja a közös birtokból járó illetmények természetben való elkülönitését:
1. szántóföldek-, rétek-, kaszálók- és legelőknél feltétlenül;
2. erdőknél akkor, ha illetményére legalább 100 catastralis hold esik;
3. nádasoknál vagy havasoknál, ha a birtokosok birtokaránylagos többsége kivánja.
A mennyiben valamely erdő közös használata több község birtokosait illeti, a felosztás községenkint eszközlendő, ha az egyik községre eső illetmény 100 catastralis holdat nem is tesz.
9. § Az igy elkülönitett birtokrészek összes haszonvételei csak a tulajdonost illetik.
10. § Azon foglalásokra nézve melyek az 1. § értelmében szintén arányositás tárgyát képezik, a következők rendeltetnek:
a) a közös birtok természetben való felosztása esetében (8. §) az elfoglalt rész a birtokos illetményébe betudandó, és a mennyiben illetménye kevesebbet tesz, a foglalónak szabad választásától függ az elfoglalt rész többletét visszaadni, vagy azt jövőre is megtartani. Első esetben az elfoglalt birtokrészen fekvő hasznos beruházások a közbirtokosok által a foglaló részére megtéritendők; utóbbi esetben pedig a foglaló köteles az elfoglalt birtokrész többletének mostani valódi értékét a közbirtokosok részére megfizetni;
b) ha csak a közbirtok használásának aránya állapittatott meg és a közös használat fentartatik, az elfoglalt birtokrész a hasznos beruházások becsértékének megtéritése mellett visszafoglalandó.
11. § Azon községi vagyon, mely folytonos gyakorlattal kizárólag községi közjövedelmi forrásul használtatott s mint ilyen egyéni ingyenhasználat tárgya nem volt, valamint azon községi vagyon is, mely okiratilag a községi szükségletek fedezésére rendeltetett, sem arányositásnak, sem elosztásnak nem tárgyai, s ezután is a rendelt czélra kezelendők.
A mennyiben egyes városok, szabad vagy vegyes községek ugynevezett külső allodiummal (majorsági birtokkal) birnak, ezen, a magántulajdon természetével hasonjogu vagyon sem lehet arányositásnak vagy elosztásnak tárgya.
12. § Ha a közbirtokosok az őket illető közös birtok haszonvételeit egészben vagy részben községi czélok fedezésére engedték át, ezen körülmény őket a haszonvételek arányositásában és a birtok (8. §) felosztásában nem gátolja; kötelesek azonban a községi szükségletek fedezéséről más módon gondoskodni.
13. § A lelkészeknek s az iskolatanitóknak a közös birtokok rendezése alkalmával erdő- és legelőilletőségük az 1868:XXXVIII. tc. 39. § érvényben tartása mellett, az egész közös birtokból adandó ki, és pedig, ha a megállapitott kulcs szerint több jogot nem bizonyitanak,
a) a lelkészeket annyi erdő- és legelőjárandóság illeti, a mennyi a közbirtokosok mindegyikét külön illetné azon esetben, ha a közös birtok a közbirtokosok száma szerint - fejenként - arányosittatnék.
Oly községben, hol a közös birtokhoz jogosult felek különböző hitfelekezetüek, legyenek akár anya-, akár fiókegyház tagjai, az egész közös birtokból kiszámított lelkészi illetményhez a különböző hitfelekezetek lelkészei a közös birtokhoz jogosult hiveik számarányában részesittetnek.
b) az iskolatanitók erdő- és legelőjárandósága: fele annak, mint a mennyi a lelkész részére jár.
Ha a községben jelenleg létező hitfelekezetek valamelyike teljesen megszünik, az illető felekezet lelkészének és iskolatanitójának erdő- és legelőilletménye a községi iskola-alap tulajdonává válik.
14. § Ha azonban a lelkésznek vagy tanitónak a közös birtokból vagy az erdőre nézve számszerint meghatározott állandó mennyiségü évenkinti ölfajárandósága vagy a közlegelőre nézve akár mennyiség, akár minőség tekintetében meghatározott legeltetési joga szerződésileg van kikötve, ez esetben a megelőző 13. §-tól eltérőleg, a szerződésileg kötelezett évi járandóságnak megfelelő mennyiségü és minőségü erdő- vagy legelőrész adandó ki.
15. § A közös birtok községek és egyesek közt bármelyik közbirtokos kérelmére arányositandó.
A mennyiben jelen törvény hatálybaléptétől számitandó három év alatt az arányositás senki által sem kéretnék, a törvényszék azt hivatalból folyamatba téteti.
16. § A vegyes községekben, a közös helyek arányositásánál, a volt földesur illetményének meghatározására, kulcsul az illetőnek bel- és külbirtokán kivül, volt urbéresei fekvő birtokának összege is felveendő.
A volt földesur azon birtokból, melyet e kulcs szerint a közösből nyert, volt urbéresei illetményét a megszüntetett urbéri kapcsolatból fenmaradott jog- és birtokviszonyok rendezéséről szóló törvény határozatai szerint tartozik kiadni.
17. § A közös birtokok arányositása és eshetőleges elosztása az ugyanazon határban fekvő birtokok tagositásával együtt és egyszerre is eszközöltethetik.
18. § A tagositás eszközlendő, ha a tagositást kivánók birtoka a tagositandó határnak egy harmadát teszi.
19. § Ezen harmadrész kiszámitásánál, a községi vagyonhoz tartozó földek, ugy a közintézeteknek és köztársulatoknak birtoka a tagositást kivánók birtokához számitandók
20. § A földek uj kiosztásánál a községek, közintézetek és társulatok egyéb magánbirtokosokkal egyenlő bánás alá esnek, és részükre a jelenlegi birtokuknak megfelelő uj birtok hasitandó ki.
21. § Tagositás tárgyát nem képezik:
a) az erdők;
b) a szőlők, gyümölcsös és komlókertek;
c) tanyával ellátott puszták;
d) a belső telkek és azokkal egybefüggő, körülárkolt és mivelés alá vett külbirtokok:
e) fövény-, kavics-, agyag- és kőbányák;
f) bányatelepek;
g) ásványviz-források;
22. § A tagositásnál a szükséges dülő- és közlekedési utak s csapások mindig kihasitandók.
23. § Az uj kiosztásnál mindegyik tulajdonos járandósága lehetőleg egy tagban, vagy a határ fekvéséhez képest minél kevesebb részletben hasittassék ki.
A kiosztott uj birtok a birtokos előbbi birtokával egyenértékü legyen; és ha valamely birtokos előbbi birtokán hasznos épületek és beruházások léteznének, ezek valódi értéke annak megtéritendő, de csak annyiban, a mennyiben előbbi birtokát meg nem tarthatná, vagy az épületeket s egyéb beruházásokat megtarthatná ugyan, de az uj birtokelhelyezés folytán azok neki hasznot nem hajtanának.
24. § A jelen törvényben szabályozott birtokrendezés az elsőfolyamodási törvényszék hatásköréhez tartozik és az eljárásra nézve ugyanazon szabályok tartandók meg, melyek a megszüntetett urbéri kapcsolatból fenmaradt jog- és birtokviszonyok rendezéséről szóló törvény 80. §-ában vannak megállapitva, a mennyiben jelen törvény mást nem rendel.
25. § Bármely birtokos kérelmére a törvényszék egyik kiküldött birói tagja által eszközölteti a nyomozásokat az iránt, vajjon a 18. § szerint a tagositásnak van-e helye?
Ha a nyomozások folytán az derül ki, hogy a tagositást kivánó birtoka a határnak a hivatkozott §-ban kitett egyharmadánát kevesebb, a meghiusult tárgyalás költségét a kérvényező köteles viselni.
26. § A birtokrendezés költségeit mindegyik közbirtokos a neki jutott birtok vagy illetmény arányához képest viseli.
Vegyes községekben a közbirtokok arányositása vagy elosztása esetében a volt földesur viseli saját volt jobbágyainak birtoka után ezen költségeket.
A lelkészeket és tanitókat, mint ilyeneket, a birtokrendezés költséget nem terhelik, hanem helyettük az érdekelt egyházak hordozzák.
27. § Arányositásnak, a közös birtok elosztásának és tagositásnak kiigazitását nyilvánvaló számitási hiba miatt is, a bevégzés napjától kezdve csak egy év alatt lehet az illető törvényszéknél kérelmezni, és a rendes felebbezésen, valamint ezen kiigazitási kereseteken kivül semmiféle perorvoslatnak (semmiségi panasznak és perujitásnak) nincsen helye.
28. § Mindazon tárgyakra nézve, a melyekről a jelen törvény rendelkezik, a birtokállapot ideiglenes fentartása addig, a mig a rendes biróság érdemlegesen határozna, ezentul az 1868:LIV. tc. 93. §-ának i) pontjában kijelölt biróság előtt, és eljárás utján eszközlendő.
29. § A birtokrendezési eljárásért és birtokfelosztásért bélyeg és kincstári illeték nem fizettetik, a mennyiben az jelen törvény hatályba léptétől számítandó három év alatt megindittatott.
30. § Jelen törvény végrehajtásával az igazságügyi minister bizatik meg.
