1871. évi LXIII. törvénycikk

a bélyeg és illetékek valamint a dijak iránt fennálló szabályok érvényének meghosszabbitásáról * 

1. § A pénzügyminister felhatalmaztatik, hogy a bélyeg- és közvetlen illetékek, valamint a dijak megszabása, mérve és lerovási módja iránt fennálló szabályokat az 1868-ki XXIII., 1863-ik XVI. és 1870-ki LVIII. törvénycikkekkel s a jelen törvénycikk következő §-ban felsorolt módositásokkal együtt, a mennyiben a törvényhozás másként nem intézkedik, az 1872. év végeig érvényben tarthassa.

2. § 1872. évi april első napjától fogva belföldön kiállitott váltók után járó bélyegilleték csak kincstári váltó-ürlapok használata által róható le, melyeken a megfelelő bélyeg már benyomva találtatik. Magán váltó-ürlapok használata csak ugy engedtetik meg, ha valamely adóhivatal által aláirás előtt átbélyegeztetnek. Egyébként magán-ürlapokon, vagy másként kiállitott váltók, habár azok az eddigi szabályok szerint bélyegjegyekkel el is láttattak, nem bélyegzetteknek lesznek tekintendők.

3. § Ha a váltó oly nagy összegről szól, hogy annak a kincstári váltó-ürlapokon benyomva levő legmagasabb bélyeg (15 forint) sem felel meg, az illeték hiányzó része a váltó aláirása után legkésőbb 8 nap alatt valamely adóhivatalnál közvetlen befizetés által pótolandó.

4. § Elromlott, de még alá nem irt és meg nem csonkitott váltó-ürlapok kicseréltetnek.

5. § Az előző 3. § szerinti eljárásnak van helye azon esetben is, midőn az I. fokozat szerint bélyegzett váltó-ürlapon eredetileg helyesen kiállitott váltó-illetéket a fennálló szabályokhoz képest utólag a II. fokozat szerint pótolni kell.

6. § A nem kincstári ürlapon kiállitott belföldi váltók elfogadója, forgatója és minden későbbi birlalója felmenti magát és váltóutódjait a felelősség alól, ha az ily váltót, mielőtt azt aláirná, tovább forgatná vagy fizetés végett bemutatná, a pénzügyi hivatalnál leendő előmutatás mellett váltóelőzői ellen a bélyegeletet felvéteti, a minek megtörténte a váltóra feljegyzendő.

7. § A közuti vaspálya-vállalatok által az 1868. évi XXIII. törvénycikk 26. §-a szerint minden szállitott személytől eddig fizetett félkrajczár bélyegilleték 1872. évi január első napjától kezdve egynegyed krajczárra leszállittatik, ellenben az 1869:XVI. törvénycikk 18. §-ában a gőzhajózás és vaspályavállalatokra nézve megállapitott 15 krnyi maximál illeték megszüntettetik, mihez képest azok tartoznak az általuk szállitott személyek vitelbérétől járó bélyegilleték fejében - mennyiben a vitelbér 50 krt meg nem halad - egy krajczárt, magasabb vitelbértől pedig, tekintet nélkül annak összegére, annyiszor egy krajczárt minden személytől fizetni, a hányszor a vitelbérben 50 kr. foglaltatik.

8. § Az eddig fennállott dijszabály, mely szerint a nemesrendüek nevei változtatásának engedélyezéseért 105 frt dijt tartoztak fizetni, eltörültetik.

9. § Jelen törvény végrehajtásával a pénzügyminister bizatik meg.