1872. évi VIII. törvénycikk indokolása

az ipartörvény * 

Az iparviszonyok rendszeres szabályozása jelen törvényjavaslat folytán először kerül hazánk törvényhozása elé.

Középkori kiváltságok, kormányrendeletek, törvényhatósági és testületi végzések és helybeli szokások képezék régi időktől fogva azon alapot, melyen hazánkban az ipar gyakoroltatott, s mely vidékek, érdekek és iparágak szerint akként különbözött, amint az illető vidék és czéh politikai tekintetek segitségével is, kisebb vagy nagyobb kedvezményeket birt a hatalomnál kieszközölni.

Az iparos élet ezen századokig terjedő szakaszát jellemzi az előjog, a verseny lehető kizárása, a munkás osztály hübérszerü függése, s a haladás iránti közönyösség.

Korunknak volt fentartva az ipari foglalkozást ellenkező alapra állitani. Ez alap az emberi erőnek egyesitése, gőz és más gépek általi pótlása és támogatása - a munka felosztása s mindezek folytán az iparos czikkeknek nagybani előállitása, vagyis a gyári üzletnek életbeléptetése.

Ez időtől kezdve a gyáritelep hatalmas versenytársa lett a kis iparos műhelyének s nem volt állam, mely tekintve a fogyasztó közönség érdekét és a gyári üzlet nemzetgazdasági fontosságát, ez utóbbit a kis iparos egyedárusága érdekében korlátozni merte volna, sőt valamennyi nemzet főfeladatának ismerte, a nyers termékeknek gyári feldolgozását lehetőleg elősegiteni.

E megváltozott termelési viszonyok és nemzetgazdasági tekinteteknek hódolt hazánk törvényhozása is, midőn e század derekán az 1840. évi 17. törvénycikkben a gyári termelés teljes szabadságát kijelentette - azt mindennemű mesterség segédmunkásainak alkalmazására felhatalmazta, e megállapodások által pedig az iparszabadság elvét nálunk is életbe léptette.

A nagy ipari termelés tehát nálunk már 1840 óta a munka és verseny szabadság alapján megindult - mig a kisebb ipar mind a mellett, hogy a versenyt többé nem korlátolhatta, az önálló munka korlátozásának elvét továbbá is alkalmazta.

E visszás helyzeten némileg segitendő, tisztelt emlékü elődöm, Klauzál ministernek 1848-ki iparszabályzata oly átmeneti intézkedéseket igyekezett életbe léptetni, melyek a gyári termelésnél alkalmazott munkaszabadságot a kézműiparba is átültetni segitették volna; de Klauzál minister rendelete bár a kézműiparos osztály részéről eléggé kedvezően fogadtatott - a bekövetkezett politikai események miatt nem verhetett a gyakorlati életben gyökeret, s a kézműipar egész 1859. évig az absolut hatalom uralma alatt is leginkább az 1848 előtt gyakorlatban volt különféle szabályok szerint intéztetett.

1859. évi deczember 20-án az absolut kormány az ipar-ügyet nyilt parancs útján egész kiterjedésében szabályozta s e szabályzatot az iparszabadság elvére fektette.

Ha ezen fontos lépés alkotmányos uton történt - ha az iparszabadság elve nem akkor léptettetett volna életbe, midőn minden annyi más polgári szabadság el vala nyomva - ha tehát az iparszabadság kellő felhasználására, az ebből fejlődő sűrűbb társulati érinkezések ápolására nem hiányzott volna a szükséges szabad egyéni mozgásnak lehetősége, ha ezeken felül a nemzet minden rétegeit át nem futotta volna, ép akkor annak eleven érzete, hogy alkotmányos feléledése küszöbén áll: ez ipar-rendszabályzat talán több helyesléssel találkozott, jótékonyabb irányban alkalmaztatott és a kézműipar haladására nagyobb hatással lett volna. De e fentérintett körülmények közt nem birta azon ellenszenvet legyőzni, mellyel itt a sértett önérdeknél, ott az élénk alkotmányos érzületnél találkozott.

A magyar felelős ministerium kormányra léptekor igy találta az iparügyet, s kötelességének ismerte addig is, mig e részben törvény keletkezhetik - az iparviszonyok számára rendeleti uton jelelni ki egy szabályzatot, mely szerint az azoknak körében naponként előforduló számos kérdések és esetek intéztessenek.

A nemzet iparéletét, mely a gyáraknál 1840 óta - a kézműiparnál pédig 1859 óta az iparszabadság alapján fejlődött, Klauzál minister 1848-ik rendeletének keretébe visszakényszeriteni nem lehetvén s tekintetbe véve, hogy ujabban számtalan magánviszony épen az 1859. évben kibocsátott iparrendelet szerint alakult s hogy e létező állapotnak megváltoztatása uj rendelet által, mely rövid idő mulva rendes törvénynyel cseréltetett volna fel, ismét a kétszeri átalakulásra kényszeritett iparéletet felette megzavarta volna: a kormány tanácsosnak tartotta az 1859. deczember 20-án keletkezett iparrendszabályzatot ideiglenesen érvényben fentartani - de egyuttal el volt tőkélve az első alkalmat felhasználni, hogy az iparügy törvényhozási uton rendeztessék.

Miután az e részbeni előmunkálat befejeztetett, nem késtem azt egyes meghivott iparosokkal az országos ipar- és kereskedelmi kamaráival, az ország iparegyesülettel, sőt az időszaki sajtó közegeivel is véleményadás végett közölni. Az ez uton nyert és általam kellőleg méltányolt nézetek alapján készült elvégre a jelen törvényjavaslat, melyet alkotmányos tárgyalás végett bátor vagyok a mélyen tisztelt országgyülés elé terjeszteni.

Fontos e törvény hazánk anyagi haladására, fontos az iparos osztály jövőjére nézve is. De mennél fontosabb, annál határozottabban állott a kormány előtt a kötelesség, e törvényt oly elvi alapra fektetni, mely nem az elfogultság mulékony nézeteit, hanem az ipar európai solidaritásából és az előhaladott iparos nemzetek tapasztalásaiból levont maradandó igazságokat igyekszik iparviszonyainkban meghonositani.

Európa ipari hitvallása jelenleg az, hogy az egyéni akaratnak és tehetségnek a munka és foglalkozás választásában és gyakorlásában szabadnak kell lennie, hogy a szabad munkának versenye nélkül nemzetgazdasági haladás nem képzelhető, s hogy azon nemzet, mely a korlátolt munka bilincsei közt kisértené meg a versenyt oly nemzetekkel, melyek a szabadmunka készitményét hozzák a világpiaczra, okvetlenül le fogna győzetni.

A jelen törvényjavaslat főelve tehát nem lehetett más, mint az egyéni munkásság felszabaditása az ipar terén vagyis az iparszabadság.

Ez alapelvvel öszhangzólag 20-ik éves életkorától kezdve mindenki gyakorolhat honunkban ipart (1-3. §), engedélyhez csak igen kevés és csak oly iparág van kötve, melynél fontos köztekintetek forognak fenn (5. §) az engedély megtagadásának okai határozottan ki vannak jelölve, hogy a hatósági önkénynek eleje vétessék (6. §) az épitészeti, tűzrendőri vagy egességügyi tekintet alá eső üzlettelepek sora meg van alapitva és a felállitásuk körüli eljárás a vállalkozó és a közönség érdekében szabályozva. (10-21. §)

Az iparos fel van jogositva több műhelyet egy helyen, fiók-műhelyeket más helyen is nyitni, többféle ipart űzni iparos társakkal, közös üzletet állitani, mindennemü segédmunkást felvenni, készitményeit, sőt másnak hasonkészitményeit is, az országban nemcsak országos, de hetivásárokon is eladni. (27-31. §)

A hatósági árszabás csak a husra nézve van fenntartva, de ennek megszüntethetése is a törvényhatóságokra bizva (32. §), más első rendü élelmi czikkek és vendéglői áraknál csak a köztudomásra hozatal és némi állandósitás kikötve (33. § és 35. §), valamint a bérszolgák és bérkocsik árszabályzata is köztekinteteknél fogva hatósági befolyás alá van helyezve. (34. §)

Meg van szüntetve továbbá az eddigi czéh és az abba való belépés kényszere és az iparosok közhasznu czélok elérése végetti társulása a szabadság elvére fektetve (89. 92. 100. §-ok) a társulati élet szabadon alkotott alapszabályok utján rendezve, a társulatnak peres esetekben a békéltetési eljárás megengedve, (89. §) a társulati ülések állandó biztos alá helyezése pedig megszüntetve (97. §)

Ezen az egyéni és társulati szabadságból folyó elvek további alkalmazást találnak a törvény azon §-ban, melyek a gyár tulajdonos vagy mester- és a segédszemélyzet vagy gyári munkás közti viszonyra vonatkoznak.

E viszonyok tisztán szabadszerződési alapra fektetvék (42., 59., 64. és 76. §) kölcsönösen felmondhatók (53., 65., 76. §-ok) meghatározott esetekben félmondás nélkül is felbonthatók (52., 67., 68. §) de minden rögtöni és jogositatlan felbontás ellen biztositvák (56., 57., 70., 71., 72., 76. §-ok)

A kölcsönös kötelességek szabatosan meg vannak állapitva (44., 45., 48., 49., 60., 62., 63., 66., 73., 74. §-ok), a munka ideje minémüsége és a telep vagy műhely berendezése ugy szabályozva, hogy egyrészt a munkások élete és egéssége megóva legyen, más részt a fiatal tanoncz vagy munkás iskolai kiképeztetése rövidséget ne szenvedjen (41., 44., 45., 46., 47., 60., 73., 81., 82., 83., 87. §-ok)

A gyári munkás azonfelül biztositva van, hogy bérét kellő időben készpénzben megkapja s hogy az e részbeni visszaélésektől és megröviditésektől megóvatik. (84., 85., 86. §-ok)

Ezen az egyéni és társulati működést a szabadság és kölcsönös igazság elvei szerint szabályozó törvényes intézkedésekhez csatlakozik az iparhatósági eljárásról szóló V. fejezet, melyben gondoskodva van arról, hogy az ipar terén oly gyakran előforduló és halasztást nem szenvedő esetek és panaszok első folyamodásban egyes hatósági tisztviselők által gyorsan intéztessenek el és hogy 2-ik és 3-ik fokban a felfolyamodás nyitva tartassék.

A kormány ugy van meggyőződve, hogy tekintve az európai törvényhozások legujabb idevágó intézkedéseit, jelesül az északnémet szövetség iparrendjét, jelen ipartörvény javaslatában egy részről szinvonalán áll azon vezérlő elveknek, melyekre a mivelt népek iparviszonyaikat fektették, másrészről e fő elvek megsértése nélkül mindazon méltányossági tekintetekre volt kellő figyelemmel, melyek ily átmeneti korszakban hazánk viszonyai közt súlylyal birnak.

De meg van győződve arról is a kormány, hogy midőn e törvényjavaslatban határozottan szakitott azon elvekkel, melyek más politikai és nemzetgazdasági viszonyok között jelölték ki egykor a kézműipar irányát és midőn a nemzeti munkának azon szabad tért biztositotta, melylyel az más országokban már régen rendelkezik, nem csak a fogyasztók, hanem maguk a kézműiparosok valódi érdekeit tartotta szem előtt. Lehetnek egyes elfogultak, kik azt vélik, hogy a XIX. század jelen tizedében, midőn egész Europa egy nagy termelő és fogyasztó piaczczá alakult át, mely a legtökéletesebb közlekedési eszközök segitségével cseréli ki szakadatlanul kölcsönös szükségleteit s folyvást működik a nemzetközi vámok mérsékletén, egyes ország kisebb iparosai a verseny áradata ellen mesterségesen megvédhetők, de a kormánynak ily téves nézetet osztani és cselekvéseinek alapjául vennie nem szabad. A kézműiparos jelen időben akármelyik országot nevezze is hazájának, a versenyt, melyet Europának szabad gyártermelése és élénk kereskedése fejt ki, nem kerülheti ki többé, de hogy azt megállhassa, nem a hazai munkaerő szabad kifejtésének és versenyzésének korlátozásához, hanem ugyanazon, jelesen a tudomány alkalmazásából eredő segéd tényezőkhez kell folyamodnia, melyekkel a vele versenyző külnemzetek rendelkeznek.

Ezen elvek vezérlették a kormányt a jelen törvényjavaslat megállapitásában, és miután bizton reményli, hogy ez elveket a mélyen tisztelt országgyülés is osztani fogja, tisztelettel kéri a törvényjavaslat elfogadását.


  Vissza az oldal tetejére