1873. évi VII. törvénycikk

a jövedelemadóról szóló 1868. évi XXVI. tc. hatályának meghosszabbitásáról és némely rendeletének módositásáról * 

1. § A jövedelemadóról szóló 1868:XXVI., 1870:XLIX. és 1871:LVIII. törvénycikkek, valamint a jövedelemadó kivetésére, beszedésére és kezelésére nézve gyakorlatban lévő szabályok, a mennyiben a törvényhozás időközben másként nem intézkedik, 1874. évi decz. 31-ig érvényben maradnak, a következő módositásokkal.

2. § Az 1868:XXVI. tc. 3. §-nak a) pontjából e szó „hivatalszolgák” kitörültetik.

3. § A jövedelemadóra nézve gyakorlatban lévő szabályok 35., 36., 37., 38., 39., 40., 41. és 42. §-ainak rendeletei hatályon kivül tétetvén, az 1868:XXVI. törvénycikk 11. §-a ekkép módosittatik:

„A személyes kereseti adó a jövedelmi adóba nem számittatik be.”

4. § Az 1868:XXVI. törvénycikk 14. §-a ekkép módosittatik: „A jövedelemadó minimuma”:

a) haszonbérlőknél, a haszonbérnek, azaz a szerződésileg felvállalt valamennyi készpénzbeli és egyéb kötelezettségek, terhek és szolgálmányok értékösszegének 2 1/2 százaléka;

b) gyakorló ügyvédeknél, orvosoknál, mérnököknél és sebészeknél összes évi lakbérüknek, üzleti helyiségeiket (irodáikat) is ideértve, 12-20 százaléka; tanitóknál és bábáknál 10-20 százaléka;

c) kereskedőknél, iparüzőknél, magántanintézetek birtokosainál és más haszonhajtó foglalkozásoknál az évi lakbérnek 15-25 százaléka, és azon felül az üzleti helyiségek (tantermek) bérének 5 százaléka;

d) falusi kézműiparnál, ha segédmunkás nélkül önállólag üzetik, 3 forinttól 6 forintig, és azonkivül minden segédmunkás után 2 forinttól 3 forintig.

A jelen § b), c) és d) pontjaiban emlitett minimáltételek kisebb vagy nagyobb százalékának meghatározásánál mérvadó az adókötelezett családtagjainak száma, illetőleg az üzlet minősége és kiterjedése; a családtagok nagyobb száma a jövedelmi adó kiszabásánál csökkentőleg, az üzlet nagyobb kiterjedése emelőleg hat.

A minimál-tételek alkalmazásánál az adózó javára beszámittatik a más forrásból huzott mindazon jövedelem, melyre nézve beigazoltatik az, hogy a maga helyén már meg van adóztatva.

5. § Az 1868:XXVI. törvénycikk 24-ik §-hoz hozzáadatik:

Mindazon adózók, kik az adóév február hava végeig uj vallomást nem adtak, az adóévet megelőző évre kivetett adóösszeggel a folyó adóévre is megróvhatók, a vallomás beadásának elmulasztása az adóalap fentartásába való belenyugvásuknak tekintetvén, a folyó 1873. évre szóló, még be nem adott bevallások azonban a jelen törvény kihirdetésétől számitott 15 nap alatt a fentebbi következmények terhe nélkül beadhatók.

Ezen eljárás azonban nem gátolja azt, hogy ily esetek az alább következő §-ban jelzett kivető, illetőleg felszólamlási bizottságok által az adóhivatali kiküldött, illetőleg a pénzügyi előadó vagy a bizottság bármely tagjának kivánatára tárgyaltassanak.

6. § Az 1868:XXVI. törvénycikk 30. és 39. §-ai következőkép módosittatnak:

Adókivető bizottságok az adóhivatalok székhelyén a szükségnek megfelelő számban évenkint alakittatnak.

7. § Az 1868. évi XXVI. törvénycikk 36. §-a ekkép módosittatik:

Az adóhivatalok székhelyén alakitott adókivető bizottságok megvizsgálják az adóhivatal kerületéhez tartozó összes községek adólajstromait. Ha az adóhivatal kerületéhez tartozó községek nem ugyanazon egy törvényhatóságba vannak bekebelezve, a törvényhatóságok bizottsági tagjai a tárgyalásokban felváltva, azaz csak azon községek adólajstromainak megvizsgálásában vesznek részt, mely községek azon törvényhatóság területéhez tartoznak, melynek ők küldöttei.

8. § Az 1868. évi XXVI. törvénycikk 65. §-a ekkép módosittatik:

Elnökét és annak helyettesét a belügyminister nevezi ki, két bizottsági tagot a vidék önálló és adójukat földbirtok után fizető lakosai közül a pénzügyminister hiv meg, kettő pedig a következő módon választatik meg: a pénzügyminister felhivásának vételétől számitott 15 nap alatt, ha már előbb a választást nem eszközölte, mindegyik törvényhatóság választ két választót, és neveiket a reá nézve illetékes felszólamló bizottság elnökével közli. E közlések alapján az elnök késziti a választók névsorát és megküldi azt egy-egy példányban minden egyes választónak oly felhivással, hogy az ezen névsorban feljegyzett választók közül kettőt rendes tagnak, és ugyanannyit póttagnak kijelölvén, a lepecsételt és boritékán olyannak megjelölt választási bárczák 15 nap alatt hozzája, t. i. az elnökhöz küldje be; ezen határidő eltelte után beérkezett választási bárczák többé tekintetbe vétetni nem fogván. Az elnök a határidő lejárta után meghatározza a bárczák kinyitásának napját, mely napon az elnök a pénzügyigazgató vagy helyettese jelenlétében a beérkezett választási bárczákat felbontja, és a törvényhatósági választottak közül azon négyet, kik viszonylagos többséget nyertek, rendes tagnak, illetőleg póttagnak nyilvánitja.

Egyenlő szavazatoknál a sors dönt.

A választás eredménye jegyzőkönyvbe foglaltatik, és az elnök által mind a választottakkal, mind pedig a választókkal közöltetik.

9. § Jelen törvény 1873. évi január 1-ső napjától fogva érvényes és végrehajtásával a pénzügyminister bizatik meg.


  Vissza az oldal tetejére