1873. évi XX. törvénycikk

a hadsereg és a honvédség lószükségletének fedezéséről mozgósitás esetében * 

1. § Hogy a fegyveres erőnek egészben vagy részben való mozgósitása esetében a szükségelt lóállomány minél gyorsabban és kellő mennyiségben biztosittathassék, minden lótulajdonos köteles hadiszolgálatra alkalmas lovait megfelelő kárpótlás mellett az állam részére átengedni.

Kivétetnek:

1-ször. Az Ő Felsége és a felséges uralkodó-ház tagjainak udvartartására szolgáló lovak.

2-szor. Azon lovak, melyeket az állami és törvényhatósági szolgálatban álló egyének a közszolgálat teljesitésére kötelesek tartani.

3-szor. A postamesterek és postabérlők azon lovai, melyeket a postaforgalom folytatása végett szerződésileg tartaniok kell.

4-szer. Az állami lótenyész-intézetek lovai, továbbá a 8. §-ban fölemlitett községi és magánlovak.

2. § Az Ő Felsége által időnkint megállapitott harczrend alapján a fegyveres erő hadi fölszerelésére a békeállományon felül szükséges s a közös hadügyi tárcza rovására beszerzendő lovak összes számáról a közös hadügyminister évenkint kimutatást készit, s azt mindkét államterület honvédelmi ministerének megküldi.

3. § A lószükséglet hányadának kivetése (2. §) a magyar korona országaira egyrészről, a birodalmi tanácsban képviselt országokra és tartományokra másrészről a lovak azon összes számának arányában történik, melyet az 1869. III. törvénycikk értelmében végrehajtott népszámlálás alkalmával eszközölt lószámlálás a két államterületen kitüntetett.

Ezen kivetési arány, s az e szerint megállapitott hányadok, a mindkét államterületen legközelebb törvényesen eszközlendő lószámlálásig érvényben maradnak.

4. § Ezen törvény életbeléptetésénél a 3. §-ban érintett összes lólétszám veendő alapul, melyhez képest a kormány az egyes állitási kerületekre eső jutalékot a kerületekben levő lovak száma és minősége szerint megállapitja.

A kiállitási képesség kipuhatolása tekintetéből köteleztetnek a törvényhatóságok, a községi előljárók közreműködése mellett községenkint a kormány által kibocsátandó külön utasitások szerint évről-évre kimutatást késziteni a járásaikban, illetőleg az állitási kerületekben találtató lovak mennyiségéről és minőségéről, különös tekintettel azoknak hadi szolgálatra hátas vagy hámos lovakként alkalmas voltukra, s azt a honvédelmi ministerhez felterjeszteni.

5. § A magyar korona országainak lóállitási kerületeit képezik a vármegyék (székek, vidékek és kerületek) járásai és a törvényhatósági joggal felruházott városok.

Ezen lóállitási kerületek mindegyikében egy vagy több állitási hely jelöltetik ki akként, hogy a berendelt lovak felavatása lehetőleg egy nap alatt eszközöltessék.

A kisebb területü járásoknak vagy városoknak más szomszédos lóállitási kerülethez való csatolását a belügyminister, illetőleg Horvát-Szlavon-Dalmátországok bánja, a földmivelés-, ipar- és kereskedelmi és a honvédelmi ministerrel egyetértőleg állapitja meg.

6. § A törvényhatóságok minden év elején területi nagyságuknak és politikai beosztásuknak megfelelőleg, egy vagy több bizottságot alakitanak, melyek egyszersmind lóavató bizottságokként működnek.

Minden ily bizottság áll.

a) egy a törvényhatósági bizottság által választandó elnökből;

b) a kerületi szolgabiróból, illetőleg megfelelő tisztviselőből.

Továbbá a főispán (főkirálybiró, főkapitány stb.) által kinevezendő:

c) három e czélra külön felesketett becslőből, kik lehetőleg a gazdasági vagy lótenyésztési egyletek tagjai, vagy más megbizható, de tettleges katonai szolgálatban nem álló szakértők közül választandók; és

d) egy lehetőleg okleveles állatorvosból.

Minden ily bizottsághoz a közös hadügyi és a honvédelmi minister részéről egy sorhadbeli vagy honvédségi törzs- vagy főtiszt, és a szükséghez képest egy sorhadbeli vagy honvédségi állatorvos neveztetik ki.

E czélból a törvényhatóságok a lóállitási kerületek kimutatását és a lóavatóbizottsági tagok névsorát kötelesek a honvédelmi ministerhez felterjeszteni.

7. § A lóállitás szükségének bekövetkeztével a mozgósitás mérvéhez képest kiállitandó lovak számáról és az állitási határidőről a közös hadügyminister a honvédelmi ministert idejekorán értesiti.

8. § Azon lovak, a melyek az állitási év január 1-én a négy évet meghaladták, minden községből külön vezettetnek elő a kerületi állitási helyekre, ott az állitási bizottság által megvizsgáltatnak, s minőségükhöz képest mint hátas, hámos vagy hordlovak külön osztályoztatnak.

Az állitási kötelezettség alól kivétetnek ugy egyesek, mint községek birtokában levő azon mének, a melyek mint tenyésztésre alkalmasok, nyilván tartatnak, s a melyekről ez az illető lótenyésztési bizottságtól kiállitott igazolványnyal bizonyittatik; valamint mindazon kanczák is, melyeknek szopós csikajuk van, vagy a melyek a legközelebb lefolyt fedeztetési idény alatt akár állami, akár lótenyésztési bizottságok által engedélyezett magán vagy községi mén által fedeztettek, mit tulajdonosaik hiteles fedeztetési jegyekkel vagy egyéb bizonyitékokkal igazolni tartoznak.

Az osztályozott lovak közül legelőbb azok avattatnak föl, melyeket tulajdonosaik a pótlovakra megállapitott árért önként átengedni készek.

A többi lovak a bizottsághoz rendelt szakértő becslők által, - tekintet nélkül a megállapitott pótló, vagy a nagyobb szükséglet folytán pillanatnyilag netán emelkedett árakra, a rendes forgalmi árak és a felavatandó lovak belértéke és szolgálati képessége szerint becsültetnek meg.

Ha a becslők valamely ló árára egyet nem értenek, szavazattöbbséggel határoznak; ha mindhárman külön véleményben vannak, a három becslés középára vétetik becsárul.

A becslés alá került lovak közül első sorban mindig a legolcsóbb becsáruak avattatnak fel.

Ha az egész alkalmas lóállomány igénybe nem vétetik, minden felavatott, de még meg nem bélyegezett ló tulajdonosának jogában áll e helyett a helyszinén más hasonló osztályzatu alkalmas lovat kiállitani; a mennyiben pedig a tulajdonos két lónál többet birna, az első izben a birtokában levő összes lovaknak felénél több igénybe nem vétethetik.

Az állitási bizottság tagjai a kiszemelésnél és felavatásnál követendő eljárás iránt utasittatni fognak.

Az állitási bizottság határozata és a megállapitott becsár ellen felebbezésnek vagy bárminő más jogorvoslatnak helye nincs.

9. § Azon lótulajdonos, ki a lóállitásra vonatkozó felszólitásnak eleget nem tesz: lova előállitására kényszeritendő, s ha a mulasztást igazolni nem tudná, az illetékes közigazgatási tisztviselő által a kényszerállitásból eredő költségek megtéritésében, azonfelül pedig az állitásra kötelezett minden egyes lova után tiz forinttól száz forintig terjedhető pénzbirságban elmarasztalható a törvényhatósági szegény-alap javára.

10. § A felavatott lovak ára az állitási bizottság által a felavatás után azonnal a tulajdonos vagy meghatalmazottja kezére készpénzben fizettetik ki.

A szállitási és ellátási költségeket a felavatásig vagy elbocsátásig, a hivatalos értesitésben kitüzött határidőtől számitott negyvennyolcz órát meg nem haladható időn át a tulajdonos viseli.

Az állitással járó költségek a közös hadügyi tárczát terhelik.

11. § Egy és ugyanazon állitási kerület vagy egyes községei, a kényszerállitás elkerülése végett, a reájuk eső lómennyiséget a kerület lovai közül együttesen önkénytesen is kiállithatják.

Ezen esetben minden felavatott lóért a 10 százalékkal fölemelt pótlóár fizettetik.

E czélra a lovak olyképen tartandók készen, hogy azok az állitási rendelet vétele után negyvennyolcz óra leteltével előállittathassanak.

Ha a határidő meg nem tartatnék, vagy hadi szolgálatra alkalmas ló kellő számmal nem szállittatnék, a kényszerállitás lép érvénybe, sőt a bizottságnak jogában áll a hiányzó lovakat bármi áron és bárhol is beszerezni; az ebből netalán következett költség- és ártöbblet a mulasztást elkövetett kerület vagy község költségére lévén számitandó.

12. § A honvédcsapatok részére mozgósitás esetén megkivántató lovak azon számáról, mely a szabályozott hadi-állomány erejéig különösen a honvédelmi tárczából szerzendő be, a honvédelmi minister évenkint értesiti a földmivelés, ipar- és kereskedelmi ministert.

Az ezen számból az egyes állitási kerületekre eső jutalékot a honvédelmi és a földmivelés-, ipar- és kereskedelmi ministerek egyetértőleg állapitják meg, és a mozgósitás bekövetkeztével a fentebbi szakaszokban foglalt módozatok szerint ugyanazon időben és ugyanazon bizottságok avattatják föl.

13. § Minden e törvényből származó ügylet dij- és bélyegmentes, valamint a lovak az állitási helyre és onnét visszaszállitásának hid-, vám- és révdijai államilag megtéritendők.

14. § Ezen törvény hatálya a magyar korona országainak összes területére terjed ki.

Ezen törvény végrehajtásával a belügyminister, illetőleg Horvát-Szlavon-Dalmátországok bánja, továbbá a földmivelés-, ipar- és kereskedelmi és a honvédelmi ministerek bizatnak meg. A mennyiben pedig a jelen törvény végrehajtására vonatkozó intézkedések a közös hadsereget illetik, a közös hadügyministerrel is egyetértőleg eszközlendők.


  Vissza az oldal tetejére