1873. évi XXII. törvénycikk

a telepitvényekről * 

1. § Azon majorsági birtokterületek, melyeket a föld tulajdonosa egyeseknek vagy többeknek évi szolgálmányok fejében szerződés mellett haszonvételre engedett át, s a melyeken ennek folytán e törvény hatályba lépte előtt községek keletkeztek: mint az urbéri s ezzel rokon viszonyoktól eltérő természetüek, következő intézkedés alá esnek.

2. § Ha telepitvényi földek határozatlan, vagy örök időre vagy a családnak egyenes ágon való, vagy a férfiágnak kihaltáig szóló szerződés mellett engedtettek át a telepitvényesek használatába;

vagy ha a szerződés határozott időre köttetett ugyan, de ezen határidő 1848. évi január 1-ig lefolyt a nélkül, hogy azóta a szerződés határozott időre ujból megköttetett volna:

a telepitvényeseknek jogában áll a telepitvényi összes belső és külső birtokot a rajta fekvő szolgálmányok megváltása mellett tulajdonul megszerezni.

A váltságtőkét az évi tartozás értékének huszszoros összege képezi.

3. § Az évi tartozás a következő elvek szerint számittatik ki és állapittatik meg:

1. a hol 1858-tól 1867-ig készpénzfizetés volt gyakorlatban, az évi tartozás mennyisége ezen 10 évre eső átlag szerint állapittatik meg;

2. a hol ezen 10 év alatt terménybeli tartozás állott fen, ott

a) ha az összes termésnek bizonyos hányada, tized, kilenczed, heted stb. volt gyakorlatban, átlagosan számittatik ki a tartozásnak mind mennyisége, mind ára;

b) ha pedig a tartozás határozott mennyiségből állott, csak a termény ára számittatik ki átlagosan;

3. ha az évi tartozás napszám, vagy más szolgáltatásból áll, ugyanezen 10 évi árak átlaga fog zsinórmértékül szolgálni.

Oly esetekben is, midőn a szolgálmányok rendesen nem teljesittettek, az évi tartozás értéke szintén a fentebbi elvek szerint határozandó meg.

4. § A telepitvényi birtokhoz nem tartozó oly területek, melyeken a telepitvényeseknek telepitvényi szolgálmányaikért bizonyos javadalmak, például legeltetés, faizás stb. jártak, megváltás alá nem esnek ugyan, de a váltságösszeg meghatározásánál az évi tartozásból ezen javadalmak fejében annyi százalék vonandó le, a hány százalékát teszi ezen javadalmak értéke a telepitvényest illető összes haszonélvezetek értékének.

5. § Ha a telepitvényi szerződés határozott időre szól, köttetett légyen az, bár az 1848. év előtt vagy után, joguk van a telepitvényeseknek a telepitvényi belsőséget, ugymint a házhelyet, udvart és kertet a valódi értéknek megfelelő vételárért tulajdonul megszerezni; - a földtulajdonos viszont köteles a belsőséget a jelen törvény határozatai szerint a telepitvényesek tulajdonába bocsátani.

A felek szabad egyezkedésére bizatik annak meghatározása, hogy a külsőségből mennyi és mily föltételek alatt engedtessék át a telepitvényeseknek.

6. § Ha az 5. § alá tartozó esetekben a felek a külsőség iránt a 15. §-ban érintett két év alatt meg nem egyeznek és a telepitvényes csupán a belsőségen megmaradni nem akar, jogában áll kivánni, hogy a kincstári birtokok valamelyikén letelepittessék.

E jog a telepitvényest nem illeti meg, habár közötte és a földtulajdonos között egyezség létre nem jött is, ha a földtulajdonos kijelentette, hogy a telepitvényesnek az általa birt külsőséget egészben s ha ez négy katasteri holdnál több, abból középminőségü négy katasteri holdat a 8. § szerint megállapitandó valódi értéknek megfelelő s a 12. § szerint lerovandó vételárért átengedni kész.

A földtulajdonos nyilatkozatának e hatálya csak akkor van, ha azt vagy maga, vagy meghatalmazottja a telepitvényesek irányában a szolgabiró előtt tette, ki erről hivatalos bizonyitványt ad.

7. § A belsőség térfogatát, ha azt a szerződés meghatározza, annak rendelkezései, más esetekben az 1872. január 1-én fenállott tényleges állapot szerint kell megszabni; ha pedig azt ily módon sem lehetne megállapitani, sem a felek megegyezni nem birnának a térfogatot a biró nyomozza ki és állapitja meg oly módon, hogy az nyolczszáz négyszög-ölnél kevesebb és ezerhatszáz négyszög-ölnél több ne legyen.

Ha a felek között a telepitvényi külsőség egy részére egyezség jött létre, az átadásnál azonban a telepitvényesnek kiadandó terület minőségére nézve a felek megegyezni nem tudnak, a kiadandó területet a biróság jelöli ki s határozza meg.

A telepitvényhez szerződés szerint tartozó s a földtulajdonos által használatul a telepitvényeseknek átengedett minden más birtok a telepitő tulajdona marad s azokra nézve a telepitvényi viszonyból a felek között felmerülő minden kérdés a szerződés szerint itéltetik meg.

8. § A vételárt, ha a felek az iránt megegyezni nem birnának, a biróság állapitja meg.

A belsőség értékének meghatározásánál az ugyanazon határban mivelet alatt levő hason osztályu földek értéke veendő alapul.

9. § A telepitvényi külsőségek, ha a telepitvényesek azokat nem szerezték meg egészen, a földtulajdonos kivánságára, ennek és a telepitvényeseknek birtokarány szerint viselendő költségén összesithetők.

10. § Ha a telepitvényes a 2. s illetőleg az 5-ik §-ban érintett jogát, s illetőleg kötelezettségét a 15. §-ban meghatározott idő alatt nem érvényesiti, vagy általában a felek között egyezség létre nem jött: a telepitvényi összes birtok tartozékaival együtt a telepitő tulajdona marad, a ki a telepitvényesek épitkezéseinek s más beruházásainak valódi értékét megtériteni köteles.

A becsárt, ha a felek ez iránt meg nem egyeznének, a biró állapitja meg, s az itéletileg megszabott összeg az itélet jogerőre emelkedésétől számitott egy év alatt fizetendő le.

Mihelyt a becsár kifizettetett, a telepitvényes telepitvényi birtokot az azon évi függő termés betakaritása, illetőleg a dohánytermés beszolgáltatása után a tulajdonosnak átadni köteles.

11. § A magyar királyi kincstári birtokon létező telepitvényekre nézve a kormány felhatalmaztatik arra, hogy az 5. §-ban meghatározott módon megállapitandó vételárért a külsőségből négy katasteri holdon felül is a telepitvényeseknek tulajdonjoggal átengedjen annyit, a mennyinek vétel árára nézve azok teljes biztositékot képesek nyujtani.

12. § A 2. § értelmében járó váltságdijat, valamint az 5. § értelmében járó vételárt az 5% kamatokkal együtt az állam közvetitése nélkül 20 év alatt egyenlő évi járadékokban köteles a telepitvényes törleszteni.

13. § A kincstári birtokokon levő telepitvények után járó váltságösszeg, illetőleg vételár lefizetésének könnyitése végett, a pénzügyminister megbizatik, hogy a telepitvényesek számára egy vagy több intézettől kölcsönt eszközöljön ki, a következő feltételek alatt:

1. A kölcsön-szerződésben csak 22 vagy 34 évi törlesztési időszak köthető ki, és az évi járadék 22 évi törlesztés mellett nyolcz, 34 évi törlesztés mellett pedig hét százaléknál nagyobb nem lehet.

2. Az évi járadék fizetése félévi előleges részletekben eszközöltetik, s azonfelül a telepitvényes a kölcsönért semmi más fizetéssel nem terhelhető.

3. A telepitvényes rendkivüli törlesztést is tehet, de az intézet félévi járadéknál kisebb összeget ilyenül elfogadni nem köteles.

Ha a kölcsön kötvényekben adatott: az intézet azokat a rendkivüli törlesztésnél névértékben tartozik elfogadni.

4. A kölcsönért sem az intézetek, sem a telepitvényes irányában állami jótállás nem kötelezhető; az intézeteknek azonban az az előny biztosittatik, hogy a lejárt, de le nem fizetett évi járadékok, azok 6% késedelmi kamatai, s a mulasztás által okozott költségek az adóhátralék beszedésére hozott 1868:XXI. törvénycikk határozatai szerint közigazgatási uton fognak behajtatni.

5. Ha a telepitvényes egymásután három fizetési határidőt elmulaszt: az intézet a hátralékban levő járadékokon felül a tőketartozás hátralevő részét is követelheti és előleges per nélkül végrehajtási árverés utján szerezhet magának kielégitést.

A felek beleegyezésének esetében, a magánbirtokon létező telepitvények megváltására, illetőleg megvételére szükséges pénz, a fentebbi föltételek mellett, szintén a pénzügyminister közvetitése mellett szerezhető meg.

14. § Ezen törvény 2-ik, 5-ik és 10-ik §-aiban érintett váltság, vételár, illetőleg becsárösszeget, ez összeg biztositásának és lefizetésének módozatait a felek a jelen törvény határozataitól eltérőleg is megállapithatják.

Tiltva van azonban és semmis annak kikötése:

a) hogy az egyes váltságkötelezettek egymásért egyetemleges kötelezettséget vállaljanak;

b) hogy a megváltandó telepitvényi birtokok, a mennyiben külön birtokosok kezén vannak, egyetemlegesen leköttessenek:

c) hogy a községi vagyon magánbirtokosok tartozásáért köttessék le jelzálogul.

15. § A telepitvényes a 2-ik és az 5-ik §-ban megadott megváltási, illetőleg megvételi jogát két év alatt per utján köteles érvényesiteni.

A földtulajdonos azonban a 6. §-ban körülirt nyilatkozatot egy év alatt tartozik a szolgabiróhoz benyujtani.

E határidők, ha a telepitvény a 2. § határozata alá esik, vagy ha a határozott időre szóló szerződés már lejárt, ezen törvény hatályba léptének napjától, az 5. §-ban érintett azon telepitvényekre nézve pedig, melyeknél a szerződés még le nem járt, azon naptól számitandók, a melyen az le fog járni.

Ha e két év alatt a telepitvényes keresetet nem indit, vagy a felek között egyezség létre nem jött, a megváltási, illetőleg a megvételi jog megszünik és további egy év alatt a telepitvényes csak épitkezései és más beruházásai megtéritésére, a földtulajdonos pedig a telepitvényes kibecsülésére indithat keresetet. Ha azonban a keresetet egyik sem inditaná meg, az illetékes törvényszék a telepitő terhére kirendelendő gondnok által a kibecsülési keresetet hivatalból inditja meg.

16. § A kincstári birtokra átköltözni kivánó és arra jogositott telepitvényes köteles ezen kivánságát az előző §-ban érintett két évet követő egy év alatt azon szolgabirónál, kinek kerületében lakik, bejelenteni.

A birtokot, melyen a letelepités történik, a pénzügyminister jelöli ki.

Az ily módon kiköltöző telepitvényesnek belsőségül egy, külsőségül legalább négy katasteri hold a valódi értéknek megfelelő s a 12. és illetőleg 13. §-ok szerint lerovandó vételárért tulajdonul adandó.

17. § Ha a telepitvényi birtokra, illetőleg az épitkezésekre tulajdoni igények vannak feljegyezve, a per egyszersmind az igénylők ellen is inditandó.

Tulajdoni igényfeljegyzésekkel terhelt birtokokat illetőleg épitkezéseket tárgyazó egyezségek csak ugy érvényesek, ha azokhoz az igénylők mind hozzájárulnak.

18. § A telepitvényi birtokviszonyok szabályozása körül felmerülő peres ügyekben azon törvényszék illetékes, melynek területén a telepitvényi birtok fekszik.

Ugyanazon földtulajdonos egy községbe tartozó telepitvényesei ellen és ez utóbbiak ugyanazon földtulajdonos ellen kereseteiket egy keresetlevélbe foglalhatják, ha a telepitvényi birtokról egy vagy több, de hasontartalmu szerződés szól.

A törvényszék a per eldöntéséhez szükséges segédadatoknak kinyomozásával s egybegyüjtésével vagy egyik birói tagját bizza meg, vagy e végre az illető járásbirót megkeresi, ki a helyszinén a szükséges előnyomozásokat megteszi, az adatokat összegyüjti, a felek közt az egyezséget megkisérli s eljárásról folytatólagos jegyzőkönyvet vezet, azt az összes adatokkal s a netalán létrejött egyezséggel együtt a törvényszék elé terjeszti.

A törvényszék az adatokban netalán mutatkozó hiány kiegészitése iránt hivatalból intézkedik.

19. § Az előnyomozás befejezte után a törvényszék a feleket azon pontokra nézve, melyek iránt meg nem egyeztek, perbeszédeik beadására utasitja.

Az eljárás a törvénykezési rendtartásnak 1868. LIV. törvénycikk) az 1871:LIII. törvénycikk 45., 50., 51. és 52. §-ban módositott határozatai szerint történik. Az eljárás költségeit a felek egyenlő részben viselik. Konok perlekedés esetén azonban (1870:XIV. törvénycikk) a költségek egyedül a vesztes felet terhelik.

20. § Mihelyt a telepitvényi birtokviszonyok egyezség vagy jogerejü itélet által rendeztettek: a telepitvényes, illetőleg a telepitő tulajdonjoga hivatalból bekeblezendő és ha a váltságösszeg, vételár vagy a beruházások becsára le nem fizettetett, e hátralékos összeg erejéig a zálogjog a telepitvényi birtokra egyidejüleg bekeblezendő.

21. § Ha a telepitvényi birtokra a földtulajdonos, vagy az épitkezésekre a telepitvényes ellen tulajdoni igények vagy terhek vannak bejegyezve: a tulajdonjog átirása ezen bejegyzésektől mentesen eszközlendő és a birtokért illetőleg a beruházásokért járó összeg a biróságnál fizetendő le; - ha pedig a váltság, vételár, vagy becsárhátralék a birtokra bekebleztetett, arra a kitörlött terhek és igények hivatalból felülkeblezendők s illetőleg feljegyzendők.

A telekkönyvi igénylők s illetőleg hitelezők minden esetben csak a birtokot, illetőleg a beruházásokat helyettesitő összegekre tarthatnak igényt.

22. § Ha a telepitvényi birtokra a telepitvényesek tulajdonosul vannak bejegyezve: a földtulajdonos javára bekeblezett vételár, illetőleg váltságösszeg a birtokon levő minden bejegyzett teher felett elsőbbséggel bir.

23. § Templomok, iskolák, azoknak telkei, faiskolára használt területek, utczák, közterek, a mennyiben a közlekedésre szükségesek, temetők, megváltás nélkül a község s illetőleg azon egyház tulajdonává lesznek, mely azoknak birtokában van.

A községnek ezenfelül jogában áll a községi belsőségek közt fekvő más nyilvános tereket, valódi értékök megtéritése mellett, tulajdonul megszerezni.

24. § A jelen törvény alapján létesitendő ügyletekért teljesitett birói eljárásért és letétekért bélyeg és illeték nem fizettetik.

25. § A jelen törvény hatályba lépte előtt a telepitvényesek és a földtulajdonos közt a megváltás iránt létrejött szerződések érintetlenül maradnak.

26. § A jelen törvény hatálya nem terjed ki azon telepitvényekre, melyeknél nemcsak a föld, hanem az épületek is a földtulajdonos tulajdonát képezik, továbbá a gyár, bánya- és erdőüzem érdekében keletkezett telepitvényekre.

27. § A székelyföldön előforduló telepitésekre nézve a fennebbi intézkedések a következő módositásokkal alkalmazandók:

Telepitvényeknek azok tekintendők, melyek az erdőségek kiirtása és szántóföld, legelő vagy kaszálóvá való átalakitása czéljából a községi osztatlan birtokon vagy magán-földtulajdonosok majorsági birtokán eszközöltettek, habár község nem alakult is, és a telepitvényes vagy előde a telepitvényi birtokot 1848-iki január 1-én már birta, használta s állandóan azon lakott, és ha a rajta épült ház és gazdasági épület a telepitvényes tulajdona, még pedig:

1-ször. Ott, hol a telepitvényi földek örök időre jutottak a telepitvényesek birtokába, vagy az évi szolgálmány mennyisége változás alá nem eshetett:

a) a telepitvényhez tartozó összes bel- és külbirtok a rajta fekvő évi tartozások megváltása mellett a telepitvényes tulajdonává válik, ha a külbirtok térfogatát okmányilag igazolni képes;

b) ha azonban a külbirtok térfogatát okmányilag nem igazolná, a belsőséget, ugymint: házhelyet, udvart és kertet egészben, a külbirtokot azonban csak részben van jogositva és pedig akként megváltani, hogy az esetben, ha a telepitvényi beszolgáltatás készpénzfizetésből vagy vegyesen készpénz és természetbeni szolgálmányokból állott, váltság fejében a külbirtok felét, ha pedig a beszolgáltatás csak természetbeni szolgálmányokból állott, a külbirtok harmadát tartozik a telepitő tulajdonosnak visszabocsátani.

A belsőség térfogata a 7. § szerint állapitandó meg azon változtatással, hogy az kétezer négyszögölnél kisebb, és négyezer négyszög ölnél nagyobb ne legyen.

2-szor. Ott, hol a telepitvényi földek határozott időre adattak a telepitvényeseknek, vagy a hol az évi szolgálmányok mennyisége változás alá eshetett, a telepitvényi belsőség, ugymint: házhely, udvar és kert fejében nyolczezer négyszögölnyi terület a felek közti szabad egyezkedés, vagy ennek nem sikerülése esetében a birói becsü utján megállapitandó értéknek biztositása mellett a telepitvényes tulajdonába megy át.

Azonban a községi birtokok bármikor történendő felosztása alkalmával, a telepitvényeseknek ezen törvény erejénél fogva tulajdonukká vált belső és külső birtokok után a telepitvényesek semminemü esedékre, vagy osztályrészre igényt nem tarthatnak.

28. § Ezen törvény intézkedése kiterjed azon telepitvényes községekre is, melyekre a szerződés a jelen törvény hatályba léptekor már lejárt, de a telepitvényesek a földek birtoklásában vannak, akár inditott a földtulajdonos a birtok visszaadása iránt keresetet, akár nem. Ha azonban az ilyen perben már jogerejü itélet létezik, vagy a telepitvényesek csak a belsőségnek vannak birtokában, a telepitvényesek csupán a belsőséget válthatják meg.

29. § Ezen törvény végrehajtásával a bel-, pénz- és igazságügyi ministerek bizatnak meg.


  Vissza az oldal tetejére