Ő császári és apostoli királyi Felségének és Ő Felsége Svéd- és Norvégország királyának meghatalmazottjai által az 1867. évi XVI. tc. III-ik czikkében megszabott módon kötött és Bécsben 1873. évi novemberhó 3-án aláirt kereskedelmi és hajózási szerződés, miután az országgyülés által elfogadtatott s utóbb mindkét szerződő fél részéről szokott módon megerősittetett, ezennel az ország törvényei közé iktattatik.
Az emlitett szerződés szövege a következő:
„Ő Felsége az ausztriai császár és Magyarország apostoli királya, és Ő Felsége Svéd- és Norvégország királya azon óhajtás által vezéreltetve, hogy államaik között a barátság kötelékei szorosabbra fűzessenek és a kereskedelmi és hajózási forgalom fejlesztessék, elhatározták e czélra kereskedelmi és hajózási szerződés kötését és e végre meghatalmazottjaikká nevezték ki:
következik a meghatalmazottak megnevezése
kik kellő alakban talált meghatalmazásaik kölcsönös közlése után a következő czikkeket állapitották meg:
Ő Felsége az ausztriai császár és Magyarország apostoli királyának és Ő Felsége Svéd- és Norvégország királyának alattvalói között a kereskedelem és a hajózás teljesen szabad leend; kereskedelmük és iparuk tekintetében az illető államok kikötőiben, városaiban és más helyeiben, akár megtelepedtek azokban, akár csak ideiglenesen tartózkodnak ott, nem vonhatók bármily néven nevezendő más vagy magasabb illetékek, terhek, adók vagy dijak alá, mint a melyek fizetésére a nemzetbeliek kötelezvék; és azon jogok, kiváltságok és bármely más kedvezmények, melyeket a magas szerződő felek egyikének alattvalói élveznek, a másik fél alattvalóira nézve is alkalmazandók.
A svéd és norvég egyesült királyságok föld- és iparterményei, bár honnét hozassanak azok az osztrák-magyar monarchiába, ugyanazon feltételek mellett fognak bebocsáttatni és nem lesznek bármi néven nevezendő más vagy magasabb illetékeknek alávetve, mint az osztrák-magyar monarchiában a legnagyobb kedvezésben részesülő más idegen nemzet hasonló terményei.
Viszont az osztrák-magyar monarchia föld- és iparterményei, bár honnét hozassanak is azok Svéd- és Norvégországokba, ugyanazon feltételek mellett fognak bebocsáttatni és nem lesznek bármi néven nevezendő más vagy magasabb illetékeknek alávetve, mint a Svéd- és Norvégországban a legnagyobb kedvezésben részesülő más idegen nemzet hasonló terményei.
A két magas szerződő fél szintugy az átvitelt és a kivitelt illetőleg is egymásnak a legnagyobb kedvezésben részesülő nemzet irányában követett bánásmódot biztosítja.
Ugyanazon bánásmód, melyben a hajókra és azok rakományára nézve a nemzeti lobogó részesül az osztrák-magyar monarchiában, ép ugy mint a svéd és norvég egyesült királyságokban, a másik szerződő fél hajóinak is biztosittatik.
A megelőző czikkeknek a legnagyobb kedvezésben részesülő nemzetnek biztositott bánásmód alkalmazására vonatkozó határozatai nem érintik:
Svéd- és Norvégországban a parti hajózást és a nemzeti halászatot;
az osztrák-magyar monarchiában:
a) azon különös kedvezményeket, melyeket az osztr.-magyar monarchiában való kereskedés tekintetében emlékezetet haladó idők óta élveznek a török alattvalók;
b) azon kedvezményeket, melyek a határforgalom könnyitése végett nyujtatnak vagy ezután fognak nyujtatni, sem azon vámmérsékléseket vagy vámmentességeket, melyek alkalmazása bizonyos határokra vagy egyes kerületek lakosaira szoritkozik;
c) azon könnyitéseket, melyek az osztrák-magyar monarchia és a német vámegyesület államai között 1868. évi márcziushó 9-én kötött szerződés 6-ik czikkében emlittetnek, vagy más hasonló könnyitéseket;
d) a parti hajózást és a nemzeti halászatot.
Beviteli vámmal terhelt oly árukért, melyek áru-mustrákul szolgálnak és melyek Svéd- és Norvégországba osztrák és magyar czégek kereskedelmi utazói által, vagy pedig az osztrák-magyar monarchiába az egyesült királyságokbeli czégek kereskedelmi utazói által hozattak be, a bevitel alkalmával leteendő vámdij az isméti kivitel vagy közraktárakba való visszahelyezés biztositására szükséges formaságok megtartása mellett mindkét részen visszatérittetik.
Ezen formaságokat a két szerződő fél egyetértőleg fogja szabályozni.
Az osztrák és magyar gyárosok és kereskedők, valamint utazó segédeik, kik az osztrák-magyar monarchiában ezen minőségek egyikére nézve kellő igazolványt nyertek, Svéd- v. Norvégországban utazván, üzletük érdekében vásárlásokat és eladásokat tehetnek, és árú-mustrák felmutatása mellett vagy azok nélkül megrendeléseket gyüjthetnek, a nélkül azonban, hogy magukkal vitt áruczikkekkel kereskednének.
Ugyanez áll viszont az osztrák-magyar monarchiában az egyesült királyságok gyárosai- és kereskedői-, valamint azoknak utazó segédeikre nézve.
Mindaddig, mig a svéd törvényhozás a külföldi kereskedelmi utazókat külön adófizetésre szoritja, hasonló adó szedhető a svéd kereskedelmi utazóktól is az osztrák-magyar monarchiában.
Megállapodás történt abban, hogy a jelen szerződés kiterjed szintén Lichtenstein herczegségre is, Ő Felsége az ausztriai császár és Magyarország apostoli királya, és Liechtenstein souverain herczege közt kötött vámszerződés 13-ik czikke értelmében.
A svéd és norvég consulok és más consuli ügynökök az osztrák-magyar monarchiában mindazon előjogokat, kiváltságokat és mentességeket élvezendik, melyeket a legnagyobb kedvezésben részesülő nemzet consulai és más hasonló minőségü ügynökei élveznek.
Ugyanez áll Svéd- és Norvégországban az osztrák-magyar monarchia consulaira és más consuli ügynökeire nézve.
Azon svéd és norvég hajók, valamint azon osztrák és magyar hajók, melyek a magas szerződő felek egyikének kikötőiben menedéket keresni kényszeritvék, ott az állam javára szedett, vagy szedendő minden kikötői és hajózási illetékektől mentesek lesznek, ha a menekülés okai igazoltak és kétségkivüliek, feltéve, hogy ily hajók a menedéki kikötőben minden kereskedelmi üzlettől, meg- vagy kirakodástól tartózkodnak, megjegyeztetvén, hogy oly rakomány felvétele, vagy oly kirakodás, mely a hajó kijavitási munkálatai, vagy a hajószemélyzet élelmezése czéljából történik, nem fog illetékfizetés alá eső kereskedelmi üzletnek tekintetni.
A magas szerződő felek egyikének vagy másikának területén előforduló hajótörés esetében a hajótörést szenvedett, partra vetett vagy elhagyott hajó megmentésére szükséges intézkedéseket az illető államban székelő consulok fogják vezetni. Ily hajók, azoknak alkatrészei vagy töredékei, felszerelvényei és a hozzájuk tartozó tárgyak, valamint a hajótörésnél megmentett javak és áruk, vagy ha elárusittattak, az értük befolyt pénz, szintugy a hajón talált minden okmány azon consulnak vagy alconsulnak fognak kiadatni, kinek kerületében a hajótörés történt. Az illető helyi hatóságok közreműködése arra terjed, hogy a rend fenntartassék, hogy a mentesitési műveletnél alkalmazott azon személyek érdeke, kik nem tartoznak az illető hajó személyzetéhez, biztosittassék, és hogy a megmentett áruk be- és kivitelénél követendő eljárás foganatosittassék.
Ezen hatóságok hivatvák a consuli ügynökök távollétében, vagy azok megérkeztéig a személyek és megmentett tárgyak védelmére szükséges intézkedéseket is megtenni.
Sem a consultól, sem a tulajdonosoktól vagy más jogositottaktól más, mint a tárgyak fenntartására tett költségeknek megtéritése nem fog követeltetni; a mentési illetékek és a vesztegzári dijak reájuk nézve ugyanazok lesznek, mint a melyeket hasonló esetben nemzeti hajó fizetne. A megmentett áruk mindaddig semmi vámilleték alá nem esnek, mig a belföldi fogyasztásnak át nem engedtetnek.
A hajótörésre, a hajótörést szenvedett áruk- és tárgyakra vonatkozó bármely törvényes felszólalás esetében dönteni azon ország illetékes törvényszéke lesz hivatva, hol a hajótörés történt.
A consulok és más consuli ügynökök azon tengerészeket vagy nemzetükbeli hajók személyzetéhez bármi czim alatt tartozó más egyéneket, kik a másik szerződő fél kikötőinek egyikében nemzetükbeli hajóról megszöktek, elfogathatják és vagy a hajóra vagy hazájukba visszaküldhetik.
E végre irásban kell hogy folyamodjanak az illetékes helybeli hatóságokhoz, a hajóokmány, a legénységi lajstrom, vagy más hivatalos okmányok eredetijének vagy hitelesitett másolatainak bemutatása által tartozván kimutatni, hogy a keresett egyéniségek valóban az emlitett hajó személyzetéhez tartoztak.
Az ily módon igazolt megkeresésre minden kitelhető támogatás fog nekik nyujtatni a szökevények felfedezésére és elfogatására, sőt a kézrekerült szökevények, a consulok és más consuli ügynökök megkeresésére, és ezek költségén az ország börtöneiben le is tartóztattatnak mindaddig, mig e consulok és consuli ügynökök alkalmat találnak azok elszállitására.
Ha azonban a letartóztatás napjától számitott három hónap alatt sem kinálkozik ily alkalom, a consulnak három nappal előbb történt tudósitása után a szökevények szabad lábra helyeztetnek és ugyanazon okból ujra többé le nem tartóztathatók.
A felek egyetértenek arra nézve, hogy oly tengerészekre, vagy a hajó személyzetéhez tartozó oly más egyénekre, kik azon országnak polgárai, melyben a szökés történik, a jelen czikk határozatai nem alkalmazhatók.
Ha a szökevény valamely büntetés alá eső cselekményt követett volna el, az a consul vagy consuli ügynöknek csak akkor szolgáltatik ki, ha felette az illetékes biróság itéletét meghozta és ez végre is hajtatott.
Jelen szerződés a megerősitési okmányok kicserélésének napjától kezdve tiz évig marad hatályban.
Ha a szerződő felek egyike sem nyilvánitaná tizenkét hónappal az emlitett időszak lefolyta előtt a szerződés hatályának megszüntetése iránti szándékát, a szerződés továbbra is érvényben marad azon naptól számitott egy év leteltéig, melyen a magas szerződő felek egyike vagy másika a szerződést felmondja.
A jelen szerződés megerősitése és a megerősitő okmányok kicserélése a lehető legrövidebb idő alatt Bécsben fog megtörténni.
Minek hiteléül az illető meghatalmazottak ezen szerződést aláirták és pecsétjeikkel ellátták.”
