1874. évi XVIII. törvénycikk

a vaspályák által okozott halál vagy testi sértés iránti felelősségről * 

1. § Ha valamely, habár a közforgalomnak még át nem adott vaspálya üzeménél valaki életét veszti, vagy testi sértést szenved, az ezáltal okozott károkért az illető vaspálya-vállalat felelős, kivéve, ha a vállalat bebizonyitja, hogy a halált vagy a testi sértést elhárithatlan esemény (vis major), vagy egy harmadik személynek elhárithatlan cselekménye, melyet a vaspályatársulat megakadályozni képes nem volt, vagy a megholtnak, illetőleg a sérültnek saját hibája okozta.

2. § A vaspálya-vállalat kártéritési kötelezettsége az 1. § eseteiben a következőkre terjed ki:

1. Testi sértés esetében a gyógyitás költségeinek megtéritésén kivül azon vagyoni hátrányokat is tartozik a vállalat kárpótolni, melyek a sérülés következtében a sérültre, annak ideiglenes vagy állandó keresetképtelenségéből vagy keresetképességének csökkenéséből hárulnak.

2. Halál esetében a vállalat az előbbi pontban meghatározottakon kivül a temetés költségeit is tartozik megfizetni; azon kivül pedig, ha az elhalt egyén valakinek eltartására vagy neveltetésére törvénynél vagy törvényes gyakorlatnál fogva volt köteles, ennek tartási és illetőleg neveltetési költségei is, a mennyiben azok a halálozás következtében tőle elvonatnának, a vállalat által fizetendők.

3. § Oly szerződés vagy kikötés (szolgálati szabályok), mely által a jelen törvényben megállapitott felelősség előzetesen megszüntetik vagy megszorittatik, joghatálylyal nem bir.

4. § A kártérités összegét a fennforgó viszonyok számbavételével, a biró belátása szerint állapitja meg. A biró határoz a felett is, vajjon köteles-e a vállalat biztositékot adni, mily nemü és mily értékü legyen az.

Az elmaradt vagy csökkent keresménynek, illetőleg tartási és neveltetési költségnek megtéritése, a mennyiben a felek egyezség utján másként nem intézkednek, mint havonkinti előzetes részletekben fizetendő évi járadék itélendő meg.

5. § A kötelezett vaspálya-vállalat az évi járadéknak biróság általi megállapitása után is jogositva van annak megszüntetését vagy alábbszállitását kérni, ha azon körülmények, melyek a megállapitás indokául szolgáltak, lényegesen megváltoztak. Hasonlóul jogositva van a sérült is, az évi járadék felemelését, vagy ha az megszüntetetett volna, annak ujabb megitélését kérni, ha azon körülmények lényegesen megváltoznak, melyek annak megállapitásánál, lejebbszállitásánál vagy megszüntetésénél irányadók voltak.

6. § A vaspálya-vállalat viszkereseti joga, a vasuti balesetért felelős közegei ellen, ezen törvény által nem érintetik.

7. § A jelen törvény értelmében támasztandó kártéritési perek azon e. f. kir. törvényszék előtt inditandók, a melynek területén a kereset alapjául szolgáló baleset történt.

8. § Több kárvallottnak kártéritési követelései, melyek a vaspálya üzemében történt ugyanazon eseményből származó sérülések és illetőleg halálesetek folytán támasztatnak, egy keresettel is érvényesithetők.

Az eljárásnál az 1868. évi LIV. tc. 144-151. §-ai követendők.

9. § A kártéritési követelések sérüléseknél a baleset bekövetkeztétől, halál esetében pedig a halálozás időpontjától számitandó 3 év alatt évülnek el.

10. § A bűntett vagy vétkes gondatlanság megbüntetésére vonatkozó büntető törvények és szabályok a jelen törvény által nem érintetnek.

11. § Jelen törvény 1. §-ban nem érintett károk megtéritésére nézve továbbra is a fennálló törvények, szabályok és gyakorlat követendő.

12. § Jelen törvény kihirdetése után azonnal hatályba lép s annak végrehajtásával az igazságügyi és közmunka- s közlekedési ministerek bizatnak meg.


  Vissza az oldal tetejére