1. § A temesvár-orsovai mozdony-vasut kiépitésére s üzletére vonatkozó engedélyokmány e törvény által jóváhagyatván, beczikkelyezése elrendeltetik.
2. § Jelen törvény a Romániával kötött vasut-csatlakozási egyezmény kölcsönös megerősitése és kicserélése után lép érvénybe, s végrehajtásával a közmunka- és közlekedésügyi, és a pénzügyi ministerek bizatnak meg.
A császári királyi szabadalmazott osztrák államvaspálya-társaság jogot nyer egy - temesvári indóházának Baziás felé eső végénél kezdődő, Lugoson, Karansebesen át és Mehádia mellett Orsovára, az ország határszéléig vezetendő - mozdonyvaspályát a következő feltételek mellett kiépiteni és üzletben tartani:
1. § Az engedélyes az engedélyezett pálya épitésénél és üzleténél köteles jelen engedélyi okirat tartalmához, továbbá a közmunka- és közlekedési minister által 1868. évi ápril hó 20-án 4973. sz. alatt kibocsátott és az országgyülés által jóváhagyott ideiglenes vasut-engedélyezési szabályhoz, valamint az 1867-iki vám- és kereskedelmi szövetség 8. §-ban ideiglen elfogadott vasuti üzletrendhez mindaddig alkalmazkodni, mig ezen ideiglenes szabályok helyett a hazai törvényhozás által hozandó ujabb törvények és a kormány által kibocsátandó rendelvények életbe nem lépnek, melyekhez, valamint azok behozataláig a fennálló szabályokon a magyar kormány által teendő minden változtatásokhoz is alkalmazkodni és azoknak magát feltétlenül alávetni tartozik.
2. § A pálya épitése és üzleti felszerelése az engedélyes által készitendő s a kormányhoz átvizsgálás és jóváhagyás végett felterjesztendő általános és részletes tervezetek alapján fog eszközöltetni, mely tervek készitésénél különösen a kormány kivánalmai, nemkülönben a fennálló általános épitkezési és rendőri szabályok szem előtt tartandók.
A kormánynak jogában álland a törvényes határozmányok teljesitése szempontjából a pályaszolgálat, valamint a közforgalom érdekéből és a pálya fennállásának biztositására, végre a szomszéd vidék vagy egyesekre háramolható veszélyek és károk megelőzése czéljából az engedélyes által bemutatandó terveket, azoknak műszaki megvizsgálása és helyszini szemlék, a törvényes közigazgatási vonalbejárás, valamint az érdekelt szomszéd birtokosok panasza folytán esetről esetre végrehajtott vizsgálat alapján megváltoztatni.
A kormány részéről a közigazgatási bejárás eredményének helybenhagyása után teendő változások által azonban a meghatározott pályanyom változást nem szenvedhet.
Ha az épités kivitelénél gazdálkodási vagy üzleti tekintetből akár a pályavonal, akár a részlettervek megváltoztatása kivánatosnak vagy szükségesnek mutatkoznék, miáltal egyébként sem a pályatervezet főirányának változást szenvedni, sem azon esetnek bekövetkezni nem szabad, hogy szemben az elfogadott vonallal a lejt- és irányviszonyok kedvezőtlenebbekké váljanak - ily változtatások megengedése a kormánytól lesz kikérendő.
Ugyancsak jogában álland a kormánynak az épitési munkákat meginditásuk után is a fentebb elősorolt érdekek szempontjából, azok felülvizsgálatáig bármikor megváltoztatni.
Minden, akár a kormány kivánatára, akár az engedélyes kérelmére engedélyezett, s a felülvizsgálatig tett változtatások költségeit az engedélyes köteles viselni.
Egyébként az épitésnél is a fennálló épitési és rendőri szabályok szerint kell eljárni, kiköttetvén nevezetesen, hogy meglevő közlekedési utakat mindaddig megbontani nem szabad, mig ezen utak helyett uj utak elő nem állittattak, vagy legalább mig ideiglenes utakról (az illető hatóság beleegyezésével) gondoskodva nincsen.
Ha a felülvizsgálat után kitünnék, hogy a pálya épitése alkalmával a vizek levezetése iránt tett intézkedések, valamint a közlekedés szempontjából megállapitott ut-átjárók a tényleges szükségnek meg nem felelnek, az engedélyes a kormánynak e tekintetbeni intézkedéseit a felülvizsgálat után is saját költségeire teljesiteni köteles leend.
3. § A pálya alépitménye csak egynyomu sinut számára készitendő, a társulat azonban jogositva van a kisajátitást a vonal egész hosszában vagy annak csak egyes részein annyi térfogatra terjeszteni ki, a mennyi egy kétnyomu sinuthoz megkivántatik.
Az esetleg épitendő alagutak már most két vágányra épitendők. Az első vágány számára szükséges munkálatok azonban ugy létesitendők, hogy azok által a második vágány kiépitése se ne gátoltassék, se költségesebbé ne tétessék.
Mihelyt a forgalom annyira növekedett, hogy az évi brutto jövedelem két egymásra következő éven át évenkint s mértföldenkint 150. 000 o. é. frtot ezüstben meghaladt, köteles az engedélyes a kormány kivánatára minden kártalanitás nélkül a felhivástól számitott 3 év alatt egy második vágányt letétetni.
4. § A kormány fenntartja magának a jogot, hogy a mennyiben más pályák beszakadása, pályaudvarok közös használata, kocsikölcsönzés és minden ezekért járó kárpótlás tárgyában az illető társaságok közt egyezmény nem jöhetne létre, egy ilyennek feltételeit meghatározhassa.
5. § A kisajátitási jog az 1868. évi LV. törvénycikk értelmében az engedélyezett pálya kiépitésére az engedélyesnek megadatik.
6. § Az engedélyes köteles a postát és a postakezelőket az 1867. évi vám- és kereskedelmi szövetség 8-ik czikkében elfogadott, 1851. évi november 16-án kelt vasuti üzletrend 68. § értelmében a közönséges személyvonatokkal ingyen szállitani, mire nézve a közmunka- és közlekedési ministernek, egyetértve a kereskedelmi ministerrel, szabadságában áll, egy minden végállomásról naponkint induló vonatnál minden irányban, ugy az indulási órát, mint a menet gyorsaságát megszabni.
Valahányszor a postaszolgálat több mint egy nyolczkerekü vagy két négykerekü kocsit vesz igénybe, az engedélyes mindannyiszor a megkivántatott minden további kocsiért mértföldenkénti jutányos kárpótlást nyerend, - mely közmegegyezéssel fog megállapittatni.
Ha az illető ministerek jónak találnák, hogy az engedélyezett pályán mozgó posta, mint ez már más vonalokon fennáll, rendeztessék, ez esetben az engedélyes által a nyolczkerekü vagy négykerekü közönséges kocsik helyett a kormány igényeinek megfelelőleg felszerelt nyolcz- vagy négykerekü mozgó postakocsik ingyen állitandók és fenntartandók.
A postakezelés számára minden, a kormány által engedélyezett vonalon kijelölendő levél fel- és kiadási állomásokon, magában a pályaépületben alkalmas posta-iroda ingyen engedendő át. - A vonalak üzletbe tétele után netán továbbra felmerülő szükségletek kielégitése tekintetéből külön egyezmény fog létrehozatni.
Köteleztetik továbbá az engedélyes a postahivatalnokok és szolgák kisérete nélkül elinditott postaküldeményeket - az értékküldemények kivételével - az illető állomásra dijmentesen szállitani és kiadni.
Levelezések, melyeket a vasutügyvitel tárgyában az igazgatóság és alárendelt közegei, vagy ez utóbbiak egymás közt folytatnak, az illető pályavonalokon a pályaintézet hivatalnokai által dijmentesen szállittathatnak.
7. § Az engedélyezett vaspályavonal mentén szükséges vaspályaüzleti távirdavezetéknek a pálya indóházain és őrházain alkalmazandó utolsó elszigetelőig, esetleg a forgatható védjelző készülékekig való kiépitését a részletekre nézve az engedélyessel megállapitandó egyezmény alapján a m. k. távirda-igazgatás hajtatja végre.
Kötelezve van ennélfogva az engedélyes, a m. k. távirda-igazgatást a távirda-épitkezés elrendelése és a fentjelzett egyezmény megállapitása végett oly idejekorán megkeresni, hogy ennek a távirda-épitkezésekhez szükséges anyagok beszerzésére és a távirda-épitkezéseknek a pálya megnyitásáig leendő elkészittetésére elég ideje maradjon.
Engedélyes köteles megengedni, hogy a felállitandó távirdavezeték oszlopai a pálya saját birtokán és területén állittassanak fel, a nélkül, hogy az engedélyes az elfoglalt területért jelenben vagy jövőben kártalanitást követelhetne.
A távirda-oszlopok helyei, valamint a távirda-vezetékek más megerősitési pontja az engedélyes és a magy. kir. távirda-igazgatás illető épitési közegei által egyetértőleg és ugy állapitandók meg, hogy azok miatt sem a vasuti üzlet, sem az üzleti személyzet biztonsága veszélyeztetve ne legyen.
Engedélyes köteles azon esetben, ha az üzleti távirda-vezetékekkel egyidejüleg állami távirdavezeték nem épittetnék, a távirda-oszlopok és más távirda-épitési anyagok összes árát s az összes távirdaépitési költségeket, azon esetben pedig, ha egyidejüleg állami távirda-vezeték is épittetnék, az üzleti vezeték épitési anyagainak árát és az összes épitési költségeknek az üzleti vezetékek épitésére forditott aránylagos részét a m. k. távirda-igazgatásnak megtériteni.
Mindkét esetben kötelezve van az engedélyes a m. k. távirda-igazgatás kivánatára az előbbi pontban megnevezett távirda-épitkezésekhez szükséges összegeket az utólagos elszámolásig kamat nélkül előlegezni, és a távirda-oszlopokat s a többi összes távirda-épitési anyagokat az épitendő pálya mentén a m. k. távirda-igazgatás által meghatározandó módon és időben a már lerakott vasut-vágányon saját költségén szétosztani.
Az üzleti vezetékek átadásakor az engedélyes számlájára épitett üzleti vezetékek összes leltári állománya az engedélyes birtokába megy át.
Jogában áll azonban a m. kir. táv.-igazgatásnak a vaspálya mentén fennálló oszlopokra bármikor államtávirda-vezetékeket alkalmazni, és ekkor a távirda-oszlopok, az állam költségén való fenntartásának kötelezettsége mellett a m. k. távirda-igazgatás ingyen tulajdonába mennek át.
A vasutüzleti távirda-vezetékeket az engedélyes a m. k. távirda-igazgatás szokott ellenőrködése mellett kizárólag csak azon sürgönyzésekre használhatja, melyek a vasuti üzlet czéljaiból az igazgatóság és alárendelt közegei, vagy ez utóbbiak által egymás közt váltatnak. Jogositva van azonban a m. k. távirda-igazgatás, a pálya-igazgatósággal egyetértve ezen üzleti vezetékeknek, a mennyire az üzleti forgalom megengedi, ugy állami, mint magánsürgönyök továbbitására illő ellenőrzés melletti használását kivánni és elrendelni.
Ez esetben azonban a használat módja és a távirás dijának az engedélyes és a m. k. távirda-igazgatás közti megosztása külön egyezmény által fog szabályoztatni.
Hasonlóan külön egyezményben állapittatnak meg az engedélyes és a m. k. távirda-igazgatás közt azon feltételek is, melyek a vaspálya mellett felépitett távirda-vezetékek felügyeletét, fenntartását s az azokon netalán későbben a vaspálya-igazgatóság kivánatára eszközlendő változtatásokat vagy áthelyezéseket s általában mindazon távirdai ügyeket illetik, melyek a fennebbi pontok által még nem szabályozvák.
8. § Az engedélyesnek megengedtetik, hogy a szedendő szállitási dijakat belföldi ezüst vagy arany pénzben számitsa, olyképen hogy az árkelet tekintetbe vételével járó illeték országos értékben szedendő be.
Az árszabás átszámitása országos értékre a kormány ellenőrzése mellett, az engedélyes megkeresése vagy a kormány rendelkezése folytán, hónapról hónapra a közvetlen mult hóbeli átlagos ezüstárkelet szerint s rendkivüli esetekben rővidebb időközökben is, az előbbi hasonló időközben fennállott ezüstárkelet szerint fog eszközöltetni.
A határállomásokon az engedélyes az utasoktól a fizetésnél arany és ezüst pénzt is, még pedig a napi árkelet szerint számitva, elfogadni tartozik.
9. § A 24. §-ban megállapitott árszabások az engedélyes által időközben leszállithatók egészben vagy csak a pálya egyes vonalszakaszaira, egyik vagy mindkét irányban, minden szállitási távolságra egyenlően vagy növekvésök esetére nagyobb mérvben.
Az ekként leszállitott árszabások az előbbeni mértékre ismét felemelhetők, de csak három havi alkalmazásuk után.
Ha egy szállitó vagy rakomány-vállalkozó bizonyos feltételek alatt fuvarbér-leszállitásban vagy más kedvezményekben részesül, ugy ezekben részesiteni kell minden szállitót és vállalkozót, ki ugyanazon feltételeket elfogadja, olyképen, hogy személyes előnynek semmi esetre hely ne adassék.
Mindezen kedvezmények szinleges ártérités (refactió) alakjában sem járhatnak.
10. § Az élelmi szereknek a belföldön beállott rendkivüli drágasága esetére, joga van a kormánynak azok szállitási bérét a drágaság tartamára a maximal-árszabás feléig leszállitani.
11. § A katonaszállitás leszállitott árszabások szerint eszközlendő, és pedig egyrészt a hadügyministerium, másrészt a szab. államvaspályatársulattal 1860. évi deczember hó 10-én megkötött egyezmény alapján, melynek szabályai ezen okmány kiegészitő részét képezik.
Az engedélyessel a katonaszállitásra nézve egyéb vonalaira létrejövendő, az államra kedvezőbb egyezmények ezen pályára is érvényesek lesznek.
Alkalmazandók még ezen határozatok a pénzügyi, valamint az állami és hatósági közbiztonsági őrségre, végül a fegyenczekre is.
Egyébiránt a temesvár-orsovai vonalon is érvényesek mindazon határozatok, melyek nagyobb katonai szállitások czéljából a magyar és osztrák vasuttársaságok kölcsönös kisegitését, az ezen szállitásokhoz szükséges berendezések előállitását és készentartását, a hadi vasuti osztályok szervezését, és végre a béke idején felállitandó ilynemü tancsapatoknak a pálya épitésénél és fenntartásánál való alkalmazását szabályozzák, s kötelezi magát a társulat a béke idején felállitott tábori vasuti osztályoknak hadcsapatait a cs. és kir. közös hadügyminister mindenkori kivánságára s az azzal megállapitott feltételek alatt e vonalának épitésénél, valamint pályafentartási munkáinál alkalmazni.
A katonaszállitásokra vonatkozó határozatok és kedvezmények magától érthetőleg ép ugy érvényesek a honvédségre és azon csapatokra, melyek mint a hadsereg kiegészitő része, a népjog oltalma alatt állanak.
12. § Az államközegek és szolgák, kik a vasutak igazgatása és üzlete fölött őrködő hatóságok megbizásából, vagy az államnak ezen engedélyéből folyó érdekei megóvása végett, jövedéki czélokból a vasutat használják és a hatóság megbizását igazolják, uti málháikkal ingyen szállitandók.
13. § Olyan feleken, kik a vasutat a vitel- vagy szállitási bér előleges kifizetése nélkül roszhiszemüleg használnák, vagy a szállitmány nemének vagy sulyának helytelen bejelentésével, vagy más módon a vállalat megröviditését czélozzák, háromszoros árszabási illetmény lesz megvehető.
14. § A kormány az államérdekek megóvása tekintetéből jogositva van magának ugy a pálya épitése, valamint az üzlet czélszerüen és szilárdan eszközölt felszerelése és folytonos jó karban tartása iránt minden részben meggyőződést szerezni és meghagyni, hogy a mutatkozó hiányok pótoltassanak.
A kormány fentartja magának a jogot, hogy a pályát épitésének befejezte után felülvizsgálhassa.
A felülvizsgálatnak czélja: megállapitani, vajjon engedélyes a pálya épitését és fölszerelését illető engedélyszerü kötelezettségeinek teljesen megfelelt-e.
A kormánynak az általános törvények határozatai és különösen a jelen engedélyokmány értelmében fentartott főfelügyeleti joga gyakorlatával ugy az épitkezési időtartam, valamint az engedélyezett vonal megnyitása után az államra nehezedő költségek és kiadások megtéritése fejében az engedélyes az államkincstár javára a kormány által meghatározandó évi átalányösszeget fizet.
Köteles továbbá az engedélyes a kamatbiztositás kiszolgáltatása czéljából a társulati számadások átvizsgálására hivatott ellenőrző közeg költségeinek megfelelő részéhez, a pálya mértföldhosszához mérten, a kormány által meghatározandó arányban hozzájárulni.
Köteles végre az engedélyes a kormánynak mindazon költségeket megtériteni, a melyek az engedélyezett vonal előtanulmányozása folytán a kormánynak az engedély nyujtásáig okoztattak, s köteles azon összeget az engedélyezési törvény életbeléptétől számitott 14 nap alatt a kincstárnak beszolgáltatni.
15. § Az engedély tartama az 1. §-ban idézett ideiglenes vasutengedélyezési szabály 9. §-nak b) pontja alatt kimondott oltalommal uj vasut felállitása ellen, 1967. évi január 1-jéig állapittatik meg, mely napon elenyészik.
A fentebbi eseten kivül elenyészik az engedély akkor is, ha a vonalozási munkálatok befejezésére, az épités befejezése, továbbá az üzlet megnyitására nézve megállapitott határidők meg nem tartatván, a határidők elmulasztása s a fentidézett vasutengedélyezési szabály 11. § b) pontja értelmében nem igazoltathatik.
16. § A kormány fentartja magának a jogot, hogy e pályát a társulat többi vonalaival együtt s egyszerre 1866 deczember 1-én kelt szerződés 1. §-a értelmében s az ott megállapitott idő eltelte után beválthassa.
A beváltási ár meghatározására a vállalatnak a valóságos beváltást megelőző hét év alatti tiszta évi jövedelmei fognak felszámittatni, mely összegből a két legmostohább év tiszta jövedelme levonatván, a fennmaradt öt év átlagos tiszta jövedelme fog kiszámittatni.
Ezen átlagos összeg, mely mindazonáltal az emlitett 7 év utolsójának tiszta jövedelménél kevesebb nem lehet, az engedélyesnek a megállapitott engedély tartamáig, mint évi járadék fizetendő.
17. § Az engedély megszüntével, valamint a pálya beváltásának bekövetkeztével, az állam az első esetben ingyen, az utóbbiban a 16. § értelmében meghatározott évi járadék fizetése mellett lép az engedélyezett és jó karban átadandó vasut tehermentes birtokába és haszonélvezetébe, birtokába veszi különösen a pálya területét s földjét, a föld és műmunkálatokat, a fel- és alépitményeket minden hozzátartozókkal egyetemben, mint forgalmi eszközökkel, pályaudvarokkal, fel- és lerakodó helyekkel, az épületekkel indulási és érkezési helyeken, őr- és felvigyázó házakkal, minden belszerelvényekkel, butorzattal, ingó- és ingatlanságokkal egyetemben.
Forgalmi eszközökben köteles a társulat annyit adni át, a mennyi magyarországi összes vonalain meglévő ilynemü eszközökből e vonalra a nyers (brutto) jövedelem mértföld-arányában esni fog.
Valamint az engedély megszüntével, ugy a pálya beváltása esetében is az államtól kiszolgáltatott minden előlegnek és ezek kamatainak leendő visszatéritése után, az engedélyes megtartja a vállalat saját kereseteiből alakitott tartalékalap és künnlévő activ követelések tulajdonát, valamint a vállalat saját vagyonából emelt épületeket, milyenek a coakskemenczék, öntődék, gép- vagy egyéb gyárak, pajták, dockok, mint a melyek megszerzésére vagy előállitására a kormány által azon határozott hozzáadással hatalmaztattak fel, hogy azok a vaspályának tartozékát képezni nem fogják.
18. § Ha megelőző intések daczára az engedélyokmányban vagy a törvényekben foglalt kötelességek megsértése vagy mulasztása az engedélyes részéről ismételve fordulna elő, a kormány fentartja a jogot, ellene a törvényeknek megfelelő intézkedéseket megtenni, és a körülmények szerint az engedélyt bármikor megszüntnek nyilvánitani.
19. § Az engedély minden okmányszerü kiadványai csak egy forintra szabott bélyegdij alá esnek.
20. § Az épitési feltételeket illetőleg az itt engedélyezett vasut a következő szakaszokra osztatik:
1. Az első szakasz a temesvári állomás végétől egész a Körpai állomás végeig,
2. a második szakasz a Körpától egész az ország határszéléig terjed.
A munkálatokat az engedélyes a következő határozatok szerint tartozik létesiteni:
a) Alépitmény
Az első szakaszban a pálya emelkedésének ezer (1000) méter hosszuságra öt (5) méternél nagyobbnak, a kanyarulatok félátmérőjének pedig nyilt pályán 400 méternél kisebbnek lenniök nem szabad.
A második szakaszon a vizválasztó és a Kornia tájékán épitendő állomás között kivételesen 1000 méterre 20 méter emelkedő lejtőt lehet alkalmazni, különben pedig e szakaszon a maximalemelkedés 1000 méter hosszaságra 13 méterben állapittatik meg; a kanyarulatoknak azon szakaszon általán háromszáz méternél kisebb félátmérővel birniok nem szabad.
Ha a részletes tervezetekből kitünnék, hogy a második szakasz egyes kivételes pontjain a 300-as kanyarulatok alkalmazása műszaki (technisch) nehézségekkel járna, ez esetben felhatalmaztatik a közlekedési ministerium, hogy (275 méter félátmérővel) kanyarulatokat is engedélyezhessen.
A pályatest és a kavics-ágy keresztszelvényeire nézve a kormány és az engedélyes közt megállapitott s a közlekedési ministeriumnál letett szabályok és szabvány-rajzok követendők, melyekkel szemben a közlekedési minister az engedélyes javaslatára czélszerü módositásokat engedélyezhet.
A pályakorona szélessége a talpfák felsőbb szinvonalában mérve 4 méternél kisebb nem lehet.
A műépitmények végleges minőségben, tehát kő-tégla és vasanyagból épitendők.
Esetleg előforduló alagutak két vágányra épitendők.
b) Felépitmény
A felépitmény és minden alkatrészeinek szerkezete, valamint az állomások sinutjainak elrendezése körül a kormány és az engedélyes közt megállapitott és a közlekedési ministeriumnál letett szabályok és szabványrajzok követendők, melyek czélszerü módositását a közlekedési minister az engedélyes javaslatára megengedheti.
A felépitményhez szükséges mindennemü vasanyagok és készitmények, a mennyire ez csak eszközölhető, a belföldön szerzendők be; ha pedig ki nem elégitő ajánlatok miatt ezen anyagok a külföldön készülnének, akkor az ezek után járó behozatali vám az engedélyest terheli.
c) Épületek, pályaelzárás, jelzések
Az épületek kőből vagy téglából készitendők, csak az áruraktárak és kisebb melléképületek földfeletti részei készülhetnek fából is.
Az összes épületek alaprajzát, beosztását, berendezését és felszerelését illetőleg, a kormány és az engedélyes közt megállapitott szabványrajzok és szabályok követendők; ezek czélirányos módositását vagy kibővitését, valamint ezektől eltérő épitési módot a kormány az engedélyes javaslatára engedélyezhet, illetőleg kivánhat.
Ugyanez áll a pálya elzárása, elkorlátolása és a jelzési készületek és az egész jelzési rendszer tekintetében is, megjegyeztetvén, hogy az utóbbiakra nézve az államvasut-társulatnál fennálló elvek, szabályok és mintarajzok vétetnek alapul.
Az engedélyes köteles az itt engedélyezett pályát a szükséges épületekkel a várható forgalom igényeinek megfelelőleg ellátni, nevezetesen az állomásokon a személy- és teherforgalom befogadására és kezelésére, a vontatási, pályafentartási, üzletkezelési és vezényleti szolgálat teljesitésére szükséges épitkezéseket, berendezéseket és felszereléseket a nyilvánuló forgalom igényeinek megfelelő mérvben létesiteni és beszerezni.
Ha a forgalom növekedtével az épületeknek kibővitése vagy ujaknak felállitása szükségessé válnék, ezeket az engedélyes a kormány kivánságára sajátjából létesiteni tartozik.
A határszéli állomáson a rendőrség, vám és posta kezelésére szükséges helyiségek befogadására és az ezen ágakhoz megkivánt személyzet elszállásolására szánt épületek létesitésének költségeit a kormány viseli, az e részbeni épitkezéseket azonban köteles az engedélyes a kormány kivánatára, s az azzal kölcsönösen megállapitandó feltételek alatt foganatositani.
Az utasok podgyászainak vámkezelésére szükséges helyiséget tartozik ellenben engedélyes saját költségére a felvételi épületben létesiteni.
d) Állomások
A temesvári kiindulási állomáson és az orsovai főállomáson kivül legalább még tizennégy (14) állomás létesitendő.
Az állomások ugy osztandók el a vonalon és a kellő hosszuságu s számu vágányokkal ugy látandók el, hogy e vasuton a forgalom igényeihez mért vonatok minden fennakadás nélkül közlekedhessenek.
Egyébiránt az állomások, tekintettel később szükségessé válható meghosszabbitásukra, a kormány és az engedélyes közt megállapitott mintarajzok szerint épitendők.
Ha a forgalom növekedtével ezen állomások megnagyobbitása szükségessé válnék, akkor az engedélyes köteles a nagyobbitási munkálatot sajátjából teljesiteni.
Ugyszinte a magyar s romániai kormány által egyetértőleg megállapitandó határállomásnak a temesvár-orsovai vonalat terhelő költségeit az engedélyes társulat köteles sajátjából viselni.
e) Üzleti eszközök
Az összes üzleti eszközök, mik alatt csak a tárkocsikkal és felszereléssel ellátott mozdonyok, a személy-, posta- és teherszállitó-kocsik és hóekék, tehát a járművek értendők, az államvasut-társulat vonalaira nézve érvényben álló minták szerint, a mennyire ez csak eszközölhető, belföldön oly mértékben lesznek beszerzendők, hogy beszerzési értékük mértföldenkint legalább hatvanezer (60,000) forintot bankértékben képviseljen, mit az engedélyes igazolni tartozik.
Ha a forgalom növekedtével ezen forgalmi eszközök szaporitása szükségessé válnék, tartozik az engedélyes ezen szaporitást sajátjából teljesiteni.
f) A munkálatok minősége és mennyisége
Az engedélyezett vasutnak előállitásához és felszereléséhez szükséges mindennemü munkálatok, épitkezések és készitmények jó minőségü és a műtan szabályai szerint feldolgozott ép anyagból létesitendők.
A mi pedig ezen munkálatok, épitkezések, készitmények és anyagok mennyiségét és mértékét illeti, e részben köteles az engedélyes az itt engedélyezett vasutat az időnként nyilvánuló, czélszerü és gazdaságosan kezelt forgalmi igényeknek megfelelőleg létesiteni, felszerelni és mindazon készületekkel, munkálatokkal ellátni, melyek a pálya tökéletes, üzletképes előállitásához és felszereléséhez tartoznak és melyek üzletbevételére, a teher- és személyforgalom befogadására szánt és minden szolgálati ágaknak kezelésére szükséges helyiségek berendezésére és felszerelésére szükségeltetnek, habár ezek a fentebbi határozmányokban részletesen elősorolva nem is lettek.
Ha a forgalom élénkülése mindezeknek szaporitását igényelné, akkor az engedélyes az állam ujabb terheltetése nélkül tartozik a szükséges pótlásokat teljesiteni.
21. § Az engedélyes köteles a részletterveket az engedélyezési törvény hatályba lépte napjától számitva 180 nap alatt a kormányhoz felterjeszteni.
A kormány ellenben kötelezi magát, a benyujtott tervek iránt határozatát a benyujtástól számitott 60 nap alatt az engedélyessel tudatni.
Az engedélyes kötelezi magát az engedélyezett vonalat az engedélyezési törvény hatályba lépte napjától számitott négy év alatt befejezni. Ha a pálya épitése ezen határidőnél előbb fejeztetnék is be, a karánsebes-orsovai vonalrész a fentebbi határidőnél csak legfeljebb három hónappal előbb adathatik át a közforgalomnak.
22. § Az engedélyes társulatnak a közte és az annak idején fennállott kormányok között létrejött szerződései szerint meghatározott s a monarchia két fele által viselt 5.200,000 frt-nyi évi kamatbiztositéki átalányának a magyar államot illető része, a temesvár-orsovai vasut egész vonalának forgalomba tétele napjától kezdve az engedély egész tartamára további egy millió forinttal ezüstben felemeltetik.
A kamatbiztositás czimén adandó előlegek esetleges folyóvátétele s a folyóvá tett előlegek visszatéritése az engedélyes társulatnak 1855. évi jan. 1-én kelt engedélyokmánya 13-ik czikkében foglalt határozatok szerint történik.
23. § Az engedélyezett vasutvonaltól sem jövedelmi, sem kereseti, sem más, azok helyett netán behozandó adó mindaddig fizettetni nem fog, mig a tiszta jövedelem egy millió forintot el nem ér.
Ha a jövedelem a fentebbi összegeket meghaladja, az adó az üzleti számlába felvétethetik.
Addig azonban, mig a jövedelemnek a fentebbi összegeket meghaladó feleslege a jövedelmi adó összegét el nem éri, adó fejében csak a tényleges jövedelem-felesleggel egyenlő összeg fog fizettetni.
Ennélfogva a temesvár-orsovai vasut üzletéről mindaddig, mig a társulat a jövedelmi és kereseti adómentességet igénybe veszi, külön számadás vezetendő, mely számadásban bevételként a temesvár-orsovai vasuton szállitott személyekért és terhekért a társulat által szedett dijak veendők fel; kiadásként pedig a temesvár-orsovai vasutat közvetlenül és kizárólag terhelőkön kivül az ezen vasut és a társulat egyéb vonalai közös kiadásainak aránylagos része, és pedig:
a) az igazgatási költségeknek a temesvár-orsovai vonal és a társulat egyéb vonalai nyers jövedelmének arányában megállapitandó része;
b) a nyugdijellátási és segélyezési alapok javadalmazásának a temesvár-orsovai és a társulat egyéb vonalain kifizetett személyzeti járandóságok arányában meghatározandó része;
c) a forgalmi eszközök javitására s fentartására szükségelt költségeknek a temesvár-orsovai és a társulat egyéb vonalain befutott vonatmértföldek arányának megfelelő része;
végre:
d) a temesvári pályaudvar kiadásaiból az engedélyesre eső hányadnak fele része.
Az engedélyes társulatnak e pálya kiépitésére szükséges ingatlanok átiratására nézve bélyeg- és illetékmentesség adatik.
Hasonlóul a tőkeszerzés, valamint az épités és az üzlet első berendezése czéljából kiállitandó minden szerződés, beadvány vagy bármely más okirat szintén bélyeg- és illetékmentes lesz.
24. § A vitel- és szállitási dijak a jelen pályára a következő határok közt szabatnak meg:
Legmagasabb árszabás mértföldenkint arany vagy ezüst pénzben utasoknak egy személyért:
| az I. osztályban | 36 kr. o. é. | |
| a II. osztályban | 27 kr. o. é. | |
| a III. osztályban | 18 kr. o. é. | |
kell állani.
Gyorsvonatoknál, melyeknek első és második osztályu kocsikból kell állani, e dijak 20 százalékkal felemelhetők, azon feltétel alatt, hogy e vonatok gyorsasága más magyar és osztrák pályák gyorsvonatainak átlagos sebességénél csekélyebb ne legyen.
Az árukat illetőleg közönséges gyorsaság mellett mértföldenkint vámmázsájától:
| az I. osztály | 1. 56 kr. o. é. | |
| a II. osztály | 2. 34 kr. o. é. | |
| a III. osztály | 3. 12 kr. o. é. | |
kivételesen egész kocsi-rakodásokért vámmázsa és mértföld után, gabona, liszt, tűzi- és talpfák szállitásánál 1. 4 kr. o. é., továbbá kősó, coaks, briquette, ásványos szén, sajtolt tőzeg, épületkő, tégla- és kavics-szállitásnál vámmázsa és mértföld után 1 kr. o. é.
A biztositási s mellék-illetékek legmagasabb tételeit, az áruk osztályozását és egyéb forgalmi határozatokat illetőleg ugyanazon szabályok követendők, melyek a szab. államvaspálya magyarországi fővonalán érvényesek.
Ha a törvényhozás valamennyi általa engedélyezett vasutakra kihatólag szabályozná a szállitási dijakat, az e részben hozandó törvény e pályára nézve is érvénynyel birand.
Az engedélyes társulat, mely egyszersmind Temesvártól az osztrák határszélig Magyarországot átszelő vasut birtokosa, kötelezi magát, hogy a hazai termények, ipar- és kereskedés érdekében, Magyarországon átszállitandó áruk után ezen régi pálya hálózatához tartozó vonalon Orsovától magyarországi vonalának határszéli állomásáig soha sem fog csekélyesebb vitelbért szedni, mint a minőt magyar vonalának bármely állomásától ugyanazon határállomásig a hasonszállitási áruk után szed.
Hasonlóképen nem szedhet az engedélyes Orsovától valamely magyar állomásáig csekélyebb vitelbért, mint a minőt valamely magyar állomástól ugyanazon rendeltetési állomásig egyenlő vagy csekélyebb szállitási távolság mellett ugyanazon áru után szed.
Ha a román vasuthálózattal valamely más magyar vonal hozatnék kapcsolatba, a nélkül, hogy a román határtól az osztrák államvasut valamely állomását érintő versenyvonal ugyanezen feltételeknek alávettetnék, az államvaspálya-társulatot kötelező ezen dijszabályzati határozatok érvényessége megszünik.
25. § Ha az engedélyes a pályát a kitüzött határidőben a forgalomnak át nem adná, köteles lesz minden mulasztási napért 1000, azaz egyezer o. é. forintot, mint kötbért a kincstár javára, a kormány felhivásától számitott 30 nap alatt lefizetni, nemfizetés esetében jogában álland a kormánynak a kötbér fejében fizetendő összeget sommás eljárás utján az engedélyestől behajtatni.
A kötbér-elengedésnek csak akkor van helye, ha az engedélyes a megállapitott határidőnek meghosszabbitását a kormánytól előlegesen kieszközölte, vagy ha a mulasztást okadatoltan igazolta.
26. § A pálya épitésének ideje alatt köteles az engedélyes munkásai számára kórházakat rendezni be; azon esetre, ha munkásai közül némelyek közkórházakban nyertek ellátást, az azért járó költségeket az engedélyes lesz köteles az illető intézeteknek évnegyedenkint megtériteni.
