1875. évi VII. törvénycikk indokolása

a földadó szabályozásáról * 

Midőn a mult 1869/72i-ki országgyülésnek a földadó-kataster kiigazitásáról szóló törvényjavaslatot előterjesztettem, annak indokolásában kifejtettem, hogy ama törvényjavaslat az 1865/8-iki országgyülés azon határozatának, illetőleg az 1868. évi XXV. törvény 1. §-ában foglalt azon rendeletnek volt kifolyása, mely által a kormány utasittatott, hogy a fennálló ideiglenes adórendszer reformja iránt az országgyülés elé mielőbb kimeritő törvényjavaslatokat terjeszszen.

Ezek folytán a kormány még 1869-ben több rendbeli szakbizottságot hivott össze s azokat a különböző adónemekre nézve fennálló törvények és szabályok megvizsgálására és a létesitendő reformok iránti vélemény-nyilvánitásra hivta fel.

E szakbizottságok véleményeiket a különböző adónemekre nézve külön munkálatokban adták elő, mely munkálatok az országgyülésnek előterjesztve is lőnek.

Ezen munkálatokat részemről is megvizsgálván, csak megerősödtem azon meggyőződésemben, hogy mindenekelőtt a földadónak kell a mai viszonyoknak megfelelőleg átidomittatnia, hogy azután a rendezett földadó alapján rendeztessenek a többi adók is.

Indokaim előterjesztésében hivatkoztam az 1868-iki országgyülés pénzügyi bizottságának az adótörvények iránti jelentésében tett ama nyilatkozatára, hogy az adók sulyának igazságos felosztása czéljából szükség van: „először arra, hogy a különböző adóczimek, az alkalmazott adóláb magassága tekintetében, egymással kellő arányban álljanak; másodszor meg arra, hogy azok mindegyike kiegyenlitett legyen magában is. A különböző adóczimek egymás közötti arányosságának biztositása végett alapegységre van szükség, melyhez méretvén, arányosittathassanak, vele és egymás közt, a többiek is mind. Ily alapegységül a bizottság a földadót vette, s e tulnyomólag földműves-országban nem is vehetett mást.

Ennek fonalán továbbá kifejtettem, hogy a jelenleg létező földadóalap a fenntebb jelzett kiegyenlitettséget nélkülözi, s ezt az adóalap kiigazitása nélkül annak meg sem lehet adni.

Ez tehát azon ok, mely a földadó kivetésére szolgáló kataster kiigazitását sürgőssé teszi, miután a földadó a voltaképeni tiszta jövedelemmel, melynek pedig annak alapját kellene képezni, jelenleg olyannyira nincs már arányban, hogy mig egy vidéken a földadó sulyát alig érzik, más vidéken az a földbirtokot tulterheli.

Köztudomásu dolog, hogy a fennálló földadó-kataster már elkészültekor is sok helyen hiányos volt, s ennek folytán a földadóteher már akkor is aránytalanul volt felosztva.

Ezen aránytalanság és annak igazságtalansága idővel még érezhetőbbé lett, és pedig annál inkább, minél magasabbra emeltetett az adószázalék, s minél inkább megváltoztak a vaspályák s egyéb okok folytán a mezőgazdasági viszonyok.

Ezen aránytalanság megszüntetése, s ennek folytán a földadóteher arányos kiegyenlitése volt tehát a czél, mely a mult országgyülésen javaslatba hozott törvény által elérendő lett volna. - Ez a jelen törvényjavaslatnak is főczélja.

De az előbbi törvényjavaslat elkészitése óta a katonai határőrvidék polgárositása, illetőleg annak előkészitése már oly stadiumba lépett, mely mellett arról is kellett gondoskodnom, hogy a miénkkel azonos földadórendszer hozassék be az ország ezen részeiben is, melyek eddig a földadó tekintetében is a mienktől lényegesen eltérő törvények alatt állottak.

Hogy a határőrvidéken a földadókatastert ugyanazon elvek és szabályok szerint kell elkészittetni, melyek szerint az nálunk kiigazittatni czéloztatik: el fogja ismerni mindenki, a ki meg van győződve arról, hogy az adóteher egyenlő és igazságos arány szerint csak egyenlő alapokon osztható fel.

A határőrvidéken fennálló földadókulcs azonban, melynek szabályai az I. szám alatti mellékletből kivehetők, lényegesen eltér a nálunk érvényben lévő, az átalános közteherviselés elvén alapuló földadórendszertől.

Fennálló földadónk szerint ugyanis

a) minden gazdaságilag müvelhető és használható föld földadó tárgya;

b) az adókötelezettség, a birtokos személyére társadalmi állására való tekintet nélkül átalános;

c) az adó a föld átlagos tiszta jövedelme után (Erdélyre nézve fennálló külön kulcs szerint bár, de az egyes földbirtokokra a különböző kulcsnak megfelelő) egyenlő adótétel szerint vettetik ki.

Nem igy a határőrvidéken.

Ott a terület nagyobb része nincs megadóztatva. Nemcsak a kincstári birtokok és azon telkek, melyeket bizonyos hivatalos személyek, jelesen a lelkészek és a tisztviselők használnak, mentek ugyanis ott a földadótól, hanem a községi legelők is. - Az adó nem a tiszta jövedelem, hanem kerületenkint megállapitott adófokozatok alapján holdszám szerint vettetik ki, s a birtokos társadalmi állása szerint ezen fokozatok is más-más magasságban alkalmaztatnak. Igy például a határőrök, a többi magánbirtokosok és a papság mind más-más fokozat szerint adóznak. - A rendes földadó után 1859. óta kivetett rendkivüli pótadó alól pedig bizonyos feltételek mellett még az adófizetésre különben kötelezett felek is felmentvék.

A mai kor igényeivel ellenkező ezen adózási szabályok megszüntetése és az átalános földadó-kataster behozatala, mint a határőrvidék polgárositásának egyik corollariuma, az ő felsége által kibocsátott királyi leiratokban is benfoglaltatik.

Ez a jelen törvényjavaslatnak egyik lényeges különbözete az előbbenitől.

Ehhez járul, hogy az előbbeni törvényjavaslat szerint a végrehajtandó munka két nevezetes része, ugymint: a katasteri telekkönyvek kiigazitása és a földrészletek osztályba sorozása, akkor tervezett becslő albizottságok ellenőrzése alatt, - a községekre bizatott.

A jelen törvényjavaslat ellenben nagyobb sulyt helyez az épen érintett két rendbeli művelet végrehajtására; s azért a telekkönyvek kiigazitását, illetőleg elkészitését a birtokosok közreműködése mellett ugyan, de a kormány által kirendelt szakértőkre, - a birtokrészletek osztályba-sorozását pedig a földbirtokosok képviseletének ellenőrzése és a becslőbiztos felügyelete alatt működő küldöttségekre bizza.

E változtatásra annak meggondolása birt, hogy a katasteri telekkönyv kiigazitása oly feladat, melynek megoldására igen sok községben az intellectualis erők hiányoznak, mig a pénzügyministerium e részben, szükség esetén, elegendő számu katasteri mérnökkel is rendelkezhetik, a másképen is módjában van e munka olcsóbb és tökéletesebb kiállitását biztosithatni. Igy például intézkedhetik, hogy a különböző nemü munkákat, melyekből a katasteri telekkönyv kiigazitása vagy elkészitése áll, nemenkint különböző egyének végezzék, a kiket a munka nehezebb vagy könnyebb volta szerint különbözőképen dijaz. A munka ilykép felosztása és szakszerint elkészitése lehetővé teszi, hogy a drágább munkaerő csak a legnehezebb műveletekre fordittassék, hogy továbbá a munka egyes részeit a városokban dolgozzák fel, hol ezen mellékkeresetet nyujtó munkának jutányosabb elkészitésére elegendő erő kinálkozik. Sőt ugyanazon egyének, kik ugyanazon munkáért a községektől drága dijazást követelnének, a kormány részére kevesebbért kiállitják azt, mivel itt hosszabb időre találnak keresetet, sőt arra is alkalmuk nyilik, hogy magukat állandó hivatalra is alkalmasaknak bizonyithassák.

Mindezek által tetemes költségkimélés éretik el, s a községek, mint ilyenek, megmenekednek az aránytalan költség viselése alól, s a telekkönyvek rendszeres kiigazitása által a földadókatasternek országszerte elhanyagolt nyilvántartása egyszerre és a különben el nem kerülhető külön és tetemes költség nélkül hozathatik rendbe.

Az ezuttal előterjesztett törvényjavaslat indokolására térve, kiemelem mindenekelőtt, hogy az adózók részéről nagyobb bizodalommal fogadható az a törvény, melyből annak gyakorlati következése t. i. a fennforgó esetben a földadó mennyisége előre kivehető, mint melynek hatása a valószinüség homályában tartatik.

Ez az ok, mi engem arra inditott, hogy törvényjavaslatomban az állami földadó főösszegét harmincz millió forintban előre megállapitsam azon évre, melyben a földadó kivetése immár az uj alapokon eszközöltethetik.

Tettem ezt azért is, mivel szükséges, hogy a kinyomozandó jövedelem ugy absolut, mint relativ mennyiségével is lehetőleg megközelitse a valóságot. Ez pedig egyedül csak ugy remélhető, ha az adó főösszege előre meghatároztatik. Meghatároztatik méltányos és oly összegben, mely a földbirtokot a többi nemzeti vagyontényezőkhöz képest tul nem terheli.

Mert ha a földadó főösszege már előre megállapittatott, ezáltal az állam adójövedelme, tekintet nélkül arra, hogy mennyi leend a kinyomozandó tiszta jövedelem főöszszege, eleve biztosittatott; s igy e szempontból megszünik az ok, a miért a föld tiszta jövedelme, a valóságtól eltérőleg, csekély összegben állapittassék meg. - Sőt a való meghamisitása által nyilvános kár háramlanék nem csak nemzetgazdaságunkra, hanem a magángazdaságokra is, mert ezáltal a földérték, ugyszólván, hivatalosan nyilvánittatnék a valónál csekélyebbnek; s igy gyöngittetnék a különben is gyönge földhitel, és pedig mindenek felett azon vidékek kárára, melyeknek földjövedelme a valóságon alul állapittatott meg.

Ellenben az adó főösszegének előleges meghatározása nélkül a föld jövedelmének a valóságon alul tartása igen valószinü lenne; - mi viszont számos és jelentékeny hátrányokat vonna maga után.

A törvényhozás ugyanis azon kénytelenségben, hogy az állam jövedelmét biztositsa, a kivetési százalékot kénytelen lenne annál magasabbra szabni, minél csekélyebb a becslés eredménye.

A mi meg arra a káros következményre vezetne, hogy a sokszor ki nem kerülhető egyenetlenségek, a melyeknek kártékony hatása alacsony adóláb mellett kisebb, - az adótétel magassága által elérhetlenekké válnának.

Az adó föösszegének megállapitásán kivül van még egy másik főhatározmány is az általam előterjesztett törvényjavaslatban, melyet külön indokolnom kell. Ez: az adószázaléknak husz évre való állandósitása.

Különösen viszonyaink között szükségesnek látom, hogy a földbirtokra kivetendő adó változhatlanságát a törvényhozás hosszabb időre biztositsa. Még pedig azon okból, mivel nálunk még szükséges, hogy az okszerübb földművelés és annak egyik föltétele: a földhitel, azáltal is istápoltassék, hogy a birtok javitására forditott munka és költség az adó gyakori és szabálytalan emelése által minduntalan ne sujtassék, s ezáltal a reálhitel bizonytalanná s veszélyezttetté ne tétessék.

Ezek mind oly okok, melyek a földadó százalékának állandósitását kivánatossá teszik. Mert ha még az is változóvá tétetnék, e sok változó tényező között és miatt, hogy szilárdulhatna meg a földhitel s a mezőgazdaság okszerűbb vitele? Ezt pedig nem tanácsos szem elől tévesztenünk, és pedig nem csak nemzetgazdasági, hanem társadalmi s pénzügyi szempontból sem. Mert az is áll, hogy földbirtokos osztályunk maga is, mint ilyen, jobban rendezkedhetik változhatlan, tehát előre kiszámitható adóteher mellett, s viszont államháztartásunk egyik nevezetes bevételi forrása, a földadó is szilárdabb alapokon nyugszik változhatlan, mint évről évre változható adószázalék mellett.

A mi magát a főösszeg nagyságát illeti, azon okból véltem azt harmincz millióban megállapitandónak, mivel ez, számitásom szerint, körülbelől egyenlő azzal az öszszeggel, mely a magyar korona területén a fennálló katasteri rendszer mellett és kivetési kulcs szerint jelenleg is kivettethetnék, ha adó a tényleges művelés alatt lévő birtokrészletek valóságos térfogatára és a tényleges művelési ágaknak megfelelőleg vettetnék ki. Igy például a szántóföldek utáni átlagos adó a nagyobb felvett adó mellett sem lenne több, mint a mostani átlagos adó, tudniillik: 1 frt 23 kr, ha mindaz a földrészlet, a mi tényleg szántóföldül használtatik, szántóföldként adóznék; s igy tovább a többi művelési ágakra nézve is.

Jelenleg ugyanis Magyar-, Erdély- és Horvát-Szlavonországokban az államadó a II. számu melléklet szerint összesen 24,676.518 frtot tesz.

A volt határőrvidéki területén ugyan a földadó tényleg csak 1,892.048 frtra rug, de mintán ott a területnek több mint fele (a mi többnyire kincstári birtok), ez idő szerint adómentes, s az a jövőre nézve nem maradhat ugy, az összes termőterület vehető ott is számitásba, a minek földadója, a vele határos megyékben kivetett adóhoz mérve, a III. számu mellékleten kifejtett számitás szerint 2,512.961 frt.

Az 1870. évi költségvetés indokolásában, hiteles adatok alapján kimutattatott, hogy az ujabban részletesen felmért községek területe, mely az ideiglenes katasteri munkálatokban csak 9,062.125 holddal vétetett fel, tényleg 9,386.571 holdat, tehát az előbbihez képest 324.446 holddal, vagyis 3.58%-kal többet tesz. Még nagyobbnak mutatkozik a különbség, ha a két munkálatban a termő és a terméketlen terület térfogata külön-külön hasonlittatik össze, ugy, hogy bátran lehet következtetni, hogy az egész országban 176 48/100 négyzetmértföld termőterület nincs megadóztatva.

Ezen terület után államadó fejében holdankint 54.8 kr, vagy összesen 967.110 frt lenne fizetendő.

Marad tehát még ezeken felül a fenntebbi 30 millió kiegészitésére 1,843.411 frt.

Ennek meg a művelési ágakban az ideiglenes kataster behozatala óta előállott változások felelnek meg. Igen sok földrészlet van, mely ezelőtt 10-20 évvel kevésbbé jövedelmező művelési ághoz tartozván, a szerint vétetett fel akkor, s a szerint adózik most is, holott ma már jövedelmesebb művelési ág alatt áll, vagyis akkor, a IV. számu melléklet szerint, például mint legelő 1 frt 40 kr, vagy mint erdő 66 kr tiszta jövedelemmel lett felbecsülve, s tényleg is mint olyan adózik, holott a jelenlegi műveltetés szerint szántóföldként az átlagos 4 frt 15 kr, vagy épen szőlőként az átlagos 10 forint 56 kr tiszta jövedelem után lenne megadóztatandó.

Köztudomásu dolog ugyanis, hogy a legutóbbi két évtized alatt végrehajtott számos tagositás és birtokrendezés, másrészről meg a növekedő külkivitel, s ennek folytán a gabonaárak emelkedése a gabonanemüek termesztését addig nem ismert kiterjedésre emelék.

Az e végre erdőből és legelőből szántófölddé átalakitott holdak számát, vagy a szőlővel ujból beültetett területet statistikai adatok hiányában, számokkal kimutatni ugyan nem lehet, (mivel a fennálló kataster elve szerint a művelési mód megváltoztatása, a kataster átalános revisiója előtt, az adó emelését vagy leszállitását nem vonván maga után: e részbeni adatok nem is gyüjtettek), de hogy a legközelebbi másfél évtized alatt országszerte számos erdőirtás, legelő feltörés és szőlőültetés eszközöltetett, az oly nyilvánvaló tény, hogy a feltevés, miszerint az erdő- és legelőnek 1.27/100%-ka szántófölddé alakittatott át, egyátalán nem mondható tulzottnak. Ennyi pedig elég arra, hogy a fenntebbi 1,843.411 frtnyi adó kijöjjön.

Ugyanis az ideiglenes földadó-katasterben:

7,296.171 hold legelő, 10,221.324 frt jövedelemmel,
14,521.315 hold erdő, 9,605.529 frt jövedelemmel.
Összesen: 21,817.486 hold 19,826.653 frt

tiszta jövedelemmel van felvéve, melynek 1 holdra eső átlagos tiszta jövedelme 90.9 krt tesz, s ezután állami földadóban átlagosan 18.87 krajczár jár, a szántóföld pedig 4 frt 15 kr holdankinti átlagos tiszta jövedelem után 85.36 kr államadóval van megróva.

A szántófölddé átalakitott erdő és legelő után tehát a két tétel közti különbözettel, vagyis 66.5 krajczárral lenne több fizetendő; s igy arra, hogy ezen különbözet után 1,843.411 frt adó jöjjön ki, elegendő, hogy a fenntebb kimutatott 21,817.486 holdnyi legelőből, illetőleg erdőből annak 1 27/100%-ka, vagyis 277.204 hold alakittatott át szántófölddé.

Megjegyzendő, hogy ezen combinatióba az uj szőlőültetések nem vonattak be; pedig ez esetben adótöbblet erdőnél és legelőnél 2 frt 35/100 krt és szántóföldnél 1 forint 33 85/100 krt tenne; tehát háromszor, illetőleg kétszer annyit, mint akkor, ha a számitás csak szántóföldre alkalmaztatik.

Mig a fenntebbiek egyfelől teljes megnyugvást nyujthatnak az iránt, hogy a 30 millió adó, mely a jelen törvényjavaslat szerint vettetnék ki, a mostanihoz képest korántsem mondható adóemelésnek; másrészről meg kitüntetik azt is, hogy kivánatos és szükséges, miszerint a fennálló földadó-katasteri munkálatok, a tényleges állapotnak megfelelőleg, minél előbb kiigazittassanak, vagyis, hogy minden földrészletnél a tulajdonos, a művelési ág és a térfogat a jelen állapot szerint tétessék ki (45-49. §

A katasteri könyvek mielőbbi kiigazitása által két czélt érünk el, azt t. i., hogy a nyilvántartást már most rendbe hozhatjuk s a földadó hiányait is javithatjuk, és azt, hogy az uj alapokon foganatositandó osztályba-sorozások eredményeit azonnal érvényesithetjük.

A katasteri telekkönyvek kiigazitásával, illetőleg elkészitésével a becslőközegek s a bizottságok nem foglalkozhatnak, azért azok kiigazitását, illetőleg elkészitését a birtokosok bevallásai alapján más szakavatott egyénekre kell bizni.

Ez alkalommal részint azon katasteri munkálatok, melyek a katasteri mérnökök által elkészittettek, eddig azonban használatba nem vétettek, részint pedig különösen ott, a hol rendszeres katasteri részletes mérések még nem történtek, tagositásra, birtokrendezésekre vagy egyéb czélokból készitett térképek fognak a térfogat megállapitására hasznosittatni. A hol pedig ilyen mérési adatok nincsenek: az ideiglenes katasteri adatok fognak az uj katasteri könyvek czéljaira felhasználtatni.

Ezen ideiglenes katasteri munkálatokat teljes megnyugvással lehet felhasználni, különösen azon községekben, a hol azok a tagositási térképek és földkönyvek alapján ujból készittettek el. Ez pedig igen számos községben megtörtént.

A térfogati adatok kiigazitásának munkája sokkal nehezebb lesz azon községekben, a melyekben még eddig sem a tagositás keresztül nem vitetett, sem a katasteri mérnökök által részletes felmérések nem eszközöltettek.

Hogy azon hiányok, melyek az ideiglenes földadó-munkálatokban a művelési ág és térfogat tekintetében előfordulnak, a lehetőségig e községekben is már most kiigazittathassanak; szükségesnek, de elégségesnek is tartom egyelőre, hogy ezuttal a földbirtokosok bevallásai alapján jegyeztessenek be ezen adatok a katasteri telekkönyvbe; fenntartván azoknak, valamint az azok szerinti adókivetésnek kiigazitását azon időre, mikor a térfogat megbizható felmérés alapján leszen helyesebben megállapitható.

Valóságos mérésnek csak kivételes és oly feltünőbb esetekben leszen helye, melyekben a birtokos bevallása a valószinüségtől nyilván eltér, s a térfogat más módon ki nem nyomozható.

Az előterjesztett törvényjavaslat legsarkalatosabb határozmányát: a tiszta jövedelem kinyomozásánál követendő elvek és eljárás képezik.

Átalánosan el van ismerve, hogy a fennálló földadó-kataster nyomán nem csak nagyobb kerületek, de még szükebb körü vidékek adóterhe között sincs meg a kellő arány.

Ha e felette hiányos mű kiigazitását vennénk czélba: nagy fáradsággal, nagy költséggel sem érnénk el megnyugtató eredményt, és pedig annál fogva, mivel a kiigazitandó alap igen tökéletlen.

A fenálló földadó-katasterben foglalt tiszta jövedelem kinyomozásánál ugyanis azt az eljárást követték, hogy nemcsak a talaj osztályozását, hanem az osztályonkinti tiszta jövedelem becslését is minden egyes községben külön-külön eszközölték. Ez eljárásnak alig kikerülhető következése az volt, hogy a becslők itélete szükebb körre szorittatott, és egyszersmind erős helyi befolyásoknak tétetett ki. Igy lett azután, hogy sokszor minden tekintetben egyenlő viszonyokkal biró községek között is a tiszta jövedelem osztályonkinti tételeiben lényegesen eltérő különbségek keletkeztek.

Még nagyobbak e különbségek s még nagyobb az aránytalanság, minél nagyobb vidékeket s kerületeket veszünk vizsgálat alá.

Ily módozat mellett az eredmény nem is lehetett más, mint az, melyet nemcsak a képviselőház s az érdekelt felek, hanem maga az előbbi kormány is elitéltek.

E tapasztalás nyomán találtam szükségesnek, hogy javaslatomban a becslésnek oly módozatát vegyem fel, mely szerint a becslés ne egy, hanem több községekből, azoknak gazdasági, forgalmi s égalji viszonyai szerint kikerekitendő becslőjárásokból induljon ki. (50-56. §)

E módozat mellett a becslőbiztos nagyobb terület földjövedelmi viszonyait veszi tekintetbe, s a befolyások, melyekkel találkoznia s megküzdenie kell, a legtöbb esetben egymást ártalmatlanná teszik s kiegyenlitendik.

A tiszta jövedelmi fokozatokban kifejezést nyer mindenekelőtt az egyes járásokon belül lévő földbirtok adóalapja közötti arány, azután a kerületi földadó bizottságok tárgyalásai és megállapodásai nyomán az egyes járások földjövedelme közötti arány. S végül az országos bizottság itélete kiterjed az egész országra s valamennyi kerületre, és járásra; az igy megállapitott tiszta jövedelmi fokozatok aztán nem csak magukban véve helyesek lesznek, hanem egymás közötti viszonyukban is teljesen hű képét mutatják az egyes járások és területek tiszta jövedelme közötti aránynak.

Ily becslési módozat mellett is megeshetik ugyan, hogy a különböző járásokban alkalmazott becslő-közegek nem egyenlő felfogásból indulván ki, ezen járások jövedelmi fokozatai között aránytalanságok keletkeznek; de azonkivül, hogy legalább a járáshoz tartozó községek között biztositottnak látszik az öszhangzat, az egymással arányba hozandó egységek száma is sokkal kisebb, s igy a feladat könnyebb lesz.

A járás, illetőleg vidék osztályozása és becslése mindig a legjobb és a legroszabb talaj kinyomozásából indul ki, amaz az első, emez az utolsó osztályba; az azok között létező fokozatok a közbeneső osztályokba soroztatnak.

Ha már most több járás tiszta jövedelmi fokozatait kell az arány tekintetében egymással összehasonlitani, a járásonkint megfelelő, tehát például előbb az első és utolsó, azután a második, harmadik stb. osztályok lesznek egymással párhuzamban állitandók, és a hol a vizsgálatból kitünik, hogy az egyik járás jövedelmi fokozata, vagy annak egyes tétele a többi járások jövedelmi fokozataihoz képest tulmagasan vagy alant áll, annak valamennyi vagy egyes tételei annyival fölebb emeltetnek vagy leszállittatnak, a mennyivel az a vizsgálat folytán elhibázottnak találtatott; s csupán ezáltal ez utóbb kijavitásával mindazon községek között, melyek a vizsgálat alá vett jövedelmi fokozatokban képviselvék egyszerre helyreállittatik a tiszta jövedelmi arány.

Egyébiránt a tiszta jövedelmi fokozatok felállitásával nem csak az egyes községek, illetőleg járások és kerületek adóterbe közötti arány megtartása, hanem az is figyelembe jő, hogy az egyéni adókivetés is előkészittessék egyszersmind. E czélból a különböző mivelési ágakban található minőségi osztályok jelzésére mintatérek állittatnak fel, hogy az azokkal minőség tekintetében egybehasonlitható földrészletek azon osztályba soroztassanak, mely a mintatér által jeleztetik. (50. §.) Ez okból minden községben, a melyben egyik vagy másik osztályu talaj előfordul, ez osztályt jelző mintatér, sőt egy községben több is állittatik fel, ha a község határa igen nagy terjedelmü.

Ez uton a járásonkinti, illetőleg osztályozási vidékenkinti becslésnél is minden egyes község határa részletenkinti becslés alá kerül, s ezáltal az egyes községek határain belül is tekintetbe vétetik s jövedelem-képesség minden fokozata.

Félreértések elkerülése tekintetéből megjegyzem, hogy a járásonkinti fokozás, vagyis a törvényjavaslat azon intézkedése, mely szerint egy becslőjárásban vagy annak egy külön osztályozási vidékét képező részében művelési ágankint 8 osztály állitható fel, szükséges, mivel a tiszta jövedelmi fokozatok tételei a becslőjárásra szólanak.

De korántsem azt czélozza ez, hogy az egyes községekben is 8 osztály állittassék fel, sőt ellenkezőleg az általam elfogadott és javaslatba hozott rendszer mellett a legtöbb esetben egy-egy községre legfeljebb 3-4 osztály fog alkalmaztatni, s mégis minden község individualis viszonya teljesen figyelembe lesz véve.

A becslési módozatok ezen taglalásából kiderül, hogy a becslési müveletek végrehajtására oly kiterjedésű becslő-járásokat kell alakitani, hogy a becslőbiztos a járásában fekvő határok gazdasági viszonyait behatólag tanulmányozhassa és felfoghassa.

A tapasztalás szerint egy-egy becslő-közeg 10-17 négyzetmértföldre terjedő járás becslését kellőkép elvégezheti; ily. kiterjedésüek a fennálló adókerületek, minélfogva a becslőjárások némi módositásokkal ezekből lennének alakitandók.

A kerületek pedig a pénzügyi igazgatóságok kerületeiből lennének kikerekitendők, mivel ezek felosztása felel meg leghelyesebben a kerületi katasteri igazgatóság és a földadó-bizottságok, által elérendő czélnak.

A tiszta jövedelmi fokozatok előkészitését a pénzügyminiater által kinevezett szak-közegekre, megállapitását pedig az érdeklett felek által választandó bizottságokra vélem bizandónak. (22. és 23-ik §

A kinevezendő szakközegek a kellő tanulmányozás után javaslatokat készitenek s terjesztenek a bizottságok elé. Ez nem is lehet helyesen máskép. Mert a földadó alapjául veendő tiszta jövedelem kinyomozásának sok és bonyolult oly részlete van, melyekkel mindenekelőtt egyes szakértőknek kell tisztába jönni. E nélkül a bizottságok tárgyalásainak menete lassu, s eredménye viszonylag mégis kevésbé kielégitő lenne, mint a törvényjavaslatban foglalt módozat mellett.

Egyébiránt módot akartam nyujtani a bizottságoknak is, hogy a fokozatak felállitásának és osztályba-sorozásnak müveletét saját közegeikkel is szemmel kisérhessék. E végből nem csak helyszini vizsgálatokat rendelhetnek el, hanem időről-időre a szükséghez képest küldöttségeik által a becslés minden stadiumát figyelemmel kisérhetik s ellenőrizhetik; sőt ez kötelességük is.

De nem csak arra ügyeltem, hogy a bizottságok saját közegekkel is rendelkezhessenek, hanem arra is, hogy azon nehéz és komoly feladathoz képest, mely a bizottságokra minden irányban vár, ugy és akkép alakittassanak azok, hogy bennük és általuk e nagy művelet kivitelénél érdekelt valamennyi fél képviselve legyen.

A járási becslőbizottság a földbirtokosok érdekképviselete. S miután e bizottság a járási tiszta jövedelmi fokozatok megvizsgálásánál, s az osztályba-sorozás elleni felszólalások ügyébeni itélethozatalnál nevezetes befolyással bir a járásbeli egyes birtokosok adóterhének megszabására, sőt a kerületi bizottságba választott tagjai által az egész országra kinyomozandó adóalap megállapitására is, szükségesnek látom azt olykép szervezni, hogy benne az adófizetők nagy-, közép- és kis-birtok szerint külön-külön, de mindig az általuk viselt adóteher arányában legyenek képviselve.

E végből hoztam javaslatba a VI. számn mellékletben gyakorlatilag kifejtett választási módozatot.

E módozat előnye abban fogna állani, hogy biztosittatnék általa a földadó-fizetők minden rétege számára az öt adója nagyságához képest megillető képviseltetési jog s egyszersmind kötelesség is.

A járási földadóbizottság elnökét azon törvényhatóság választja, melynek területén belül fekszik a járás, avagy annak több adótfizető fele. Igy a járási bizottság alakitására a törvényhatóság is befoly, a mi annyival is inkább igazolt, mivel a törvényhatóságok a jövedelmi s házadók kivetésénél is hasonló jogokkal biroak.

A kerületi bizottság a járási bizottság választottaiból, a katasteri igazgatóból és az illető kerület becslőbiztosaiból áll, és pedig azon oknál fogva, mivel szükséges, hogy a kerületi bizottságban valamennyi járás érdekképviselete s mindazon szakértők képviselve legyenek, kik a járási jövedelmi fokozatok megállapitásában résztvettek, hogy igy a tárgyalások alapossága s a megállapodások és végzések pártatlansága biztosittassék.

Az országos földadóbizottság részint a kerületi bizottság, részint az országgyülés, részint pedig a pénzügyminister választottaiból alakittatik. E bizottságnak az a nagy horderejü hivatása van, hogy a járási tiszta jövedelmi fokozatokat végleg megállapitsa. Ez okból szükségesnek látom, hogy benne mind a földbirtokosok, mind az országgyülés, mind a pénzügyminister egyenlő számu tagokkal legyenek képviselve, mert csak igy lehet arra számitani, hogy nem helyi vagy magán-érdekek, hanem országos és objectiv szempontok fogják e bizottságot az ország egyes vidékei adóterhének megállapitásánál és a kellő arányosság fenntartásánál vezérelni.

A járási tiszta jövedelmi fokozatok az egész országra nézve az országos földadó-bizottság által megállapittatván, (56. §) a becslés második stadiuma az osztályba-sorozás következik. (57-60. §

A telekkönyvekben s birtokivekben adva lévén a birtokosok neve s birtokrészleteik térfogata, a tiszta jövedelmi fokozatokban meg a föld jövedelmezőségének művelési ágak és azok minőségi osztályai szerinti fokozatai és a mintatérekben e fokozatok jelzői; teljes megnyugvással lehet várni, hogy e biztos nyomokon helyesen fognak az egyes birtokrészletek az azoknak megfelelő osztályokba soroztatni.

Ez részletes és roppant terjedelmü munka. Én ezért az osztályba-sorozással kisebb számu, csak két tagból álló küldöttségeket javaslok megbizandóknak, kik a becslőbiztos felügyelete alatt és a községi előjáróságok, s az érdeklett felek jelenlétében fogják megoldani nehéz feladatukat.

A sorozó küldöttségi tagok választása, illetőleg kinevezése a járási bizottságra, illetőleg a katasteri igazgatóra bizandó, hogy az osztályba-sorozó küldöttségekben is a helyi érdekeken való felülemelkedés s a szakértelem kellőleg biztosittassék.

A becslés kettős stadiumához képest a felszóllalási eljárást is két irányban kellett kiterjesztenem, ugymint a tiszta jövedelmi fokozatok felállitása és az osztálybasorozás ellen.

A tiszta jövedelmi fokozatok a kerületi bizottságok által megállapittatván (54, szükséges, hogy az igy megállapitott fokozatok száma és helyessége ellen a szomszédos kerületi bizottságok, valamint a kerületbeli járási bizottságok és községek is megtehessék észrevételeiket, illetőleg kifogásaikat.

A kerületi bizottság ugyanis a járási bizottságok által megállapitott jövedelmi fokozatokat megvizsgálván, s a kerületében levő járások közötti arányt helyreállitván, oly nevezetes módositásokat eszközölhet azokon, melyek iránt a járási bizottságok s a még közelebbről érdekelt községek észrevételeit és kifogásait is meghallgatandóknak s figyelembe veendőknek vélem. Sőt miután továbbá a kerületi bizottság által megállapitott s arányositott jövedelmi fokozatok összehasonlitása czélszerünek mutatkozik, a szomszédos kerületek jövedelmi fokozataival is: szükségesnek látom, hogy a szomszédos kerületek bizottságai is kölcsönösen birálat alá vegyék és saját jövedelmi fokozataikkal párhuzamba állitsák a szomszédos kerületbeli fokozatokat is.

Ez eljárásnak nyilvánvaló haszna az lesz, hogy a jövedelmi fokozatok minden oldalu meghányás után kerülnek az országos bizottság itélete alá, s igy az biztosabban és könnyebben fogja az egyes kerületek által viselendő adóteher arányát megállapithatni.

Sőt miután a tiszta jövedelmi fokozatok rendeltetése az, hogy az egyes járások, illetőleg kerületek adóterhe között az arányosság s az egyensuly fentartassék, és az osztálybasorozás is előkészittessék, szükségesnek látom azt is, hogy azon esetre, ha az országos bizottság első megállapodásai alkalmával egyik vagy másik járás jövedelmi fokozatait tetemesen megváltoztatná, az illető járási és kerületi bizottságok még egyszer meghallgattassanak, hogy igy a jövedelmi fokozatok minden oldalról megvitatva, megvilágitva állapittathassanak meg s szolgáljanak az osztálybasorozás alapjául. (56. §)

Az egyénenkinti felszólalásnak az egyes birtokrészletek osztálybasorozása ellen leend helye. (60-67. §

A mennyire csak lehetett, itt is figyelembe vettem az arányosság lehető elérését is. Ép azért javaslom, hogy az osztálybasorozás eredményeinek nem csak a saját tulajdonra, hanem a községbeli, sőt az egész járásbeli egyéb birtokosok birtokaihoz arányitva vélt sérelmessége ellen is felszólalni lehessen. Tettem ezt azért, mivel e módban ismét egyik biztositéka fekszik annak, hogy a becslés alkalmazásánál elkövetett hiba kiigazittathassék, s a jogosulatlan önérdek igazságtalan előnyt ne mesterkélhessen ki magának.

Az osztályba-sorozás elleni felszólalásnál csak két forumot látok szükségesnek, t. i. a járási és attól a kerületi földadó-bizottság forumát. Egy harmadik forumot azért nem, mivel az osztálybasorozás ellen emelt felszólalások alapos megbirálása és eldöntése némelykor helyi vizsgálatokat s minden esetre helyi ismereteket is tesz kivánatossá. S ez csak a járási és kerületi bizottságok tagjainál van meg. Egy központi harmadfolyamodásu biróság vagy tapogatóznék, vagy azon közegek véleményadására lenne szoritva, kik a kérdésben esetleg immár kétszer adtak véleményt.

Az előterjesztett törvényjavaslat 68. és 69. §-ai értelmében az osztályba-sorozások megtörténte és a felszólalások elintézése után a kerületi földadóbizottság azon esetre, ha a sorozás eredményében a kerületen belül, vagy tekintettel a szomszédos kerületek sorozási eredményeire, aránytalanságot tapasztal, a fokozatok megváltoztatása iránt indokolt javaslatot terjeszt a pénzügyminister elé, s az országos földadó-bizottság a sorozási munkálatokra és a kerületi bizottságok, illetőleg a pénzügyminister javaslataira való tekintettel, a járási tiszta jövedelmi fokozatokat ujra megvizsgálja s az aránytalanságokat kiigazitja.

Ez eljárás elfogadására engemet annak meggondolása birt, hogy megeshetik, hogy a tiszta jövedelmi fokozatok megállapitásánál, a leggondosabb előkészités daczára is, oly hibák csusznak be, melyek csak a fokozatok gyakorlati alkalmazása, vagyis az osztályba-sorozás után fognak kitünni. Megeshetik, hogy egyik vagy másik kerület földadóbizottsága s az országos bizottság is a tiszta jövedelmi fokozatok felállitásánál nem birták az arányosságot kellő kifejezésre hozni, a mi az osztályba-sorozások bevégezte után nagyban s igy inkább felismerhetőnek tünik elő.

Hogy ez eshetőség elő ne fordulhasson, kellőleg van ugyan gondoskodva az osztályba-sorozások alapjául veendő tiszta jövedelmi fokozatok megállapitásánál, s bizom a végrehajtó közegek s bizottságok szakértelmében és buzgalmában, hogy nem fognak semmit elmulasztani, hogy az előleges fokozatok mindenben megfeleljenek az arányosság követelményének; de ha minden előszámitás s óvatosság daczára is egy vagy más helyütt hiba találna becsuszni, szükségesnek látom, hogy a törvényhozás már előre gondoskodjék a módról, melylyel azt jóvá lehessen tenni.

Ilyen orvosszerül javaslám a tiszta jövedelmi fokozatoknak a sorozási munkálatok nyomán megvizsgálását és végmegállapitását.

Egyébiránt, mint a fentebbiekböl és a dolog természetéből is kitünik, a tiszta jövedelmi fokozatok változtatása ezuttal csak kis mértékben leend szükséges, s a mi a változtatás eszközlésével megbizott országos földadóbizottságot illeti, annak mind szervezete, mind tagjainak száma olyan, hogy teljes megnyugvással reménylem, hogy az általa eszközlendő változtatások helyesek s az érdeklett vidékekre ugy, mint mindnyájunkra, megnyugtatók leendnek.

Hogy a becslést az V. számu mellékletben előtüntetett időtartam alatt befejezni lehetséges, s a negyedik évben már az adó egyénenkinti kivethetésére szolgáló részletes munkálatok elkészitéséhez lehet fogni, mutatja a tapasztalat.

Hivatkozom e tekintetben Poroszország példájára, hol hasonló alapokon eszközlött katasteri becsléssel körülbelől 3 év alatt lettek készen, s hivatkozom a fenálló ideiglenes katasteri miveleteknek hasonló időtartam alatti kivitelére.

Ez utóbbi munkálatok Magyarországban 1850. év aug. és september hónapjaiban kezdettek meg, s a földadó 1853. évi május 1-jétől kezdve már azok alapján vettethetett ki.

Ha ily eredményt ellehetett érni akkor, mikor nálunk a dolog egészen uj volt, mikor a becslő közegeknek mindenféle akadályokkal kell megküzdeniök; hogy ne lehetne most hasonló eredményt várni, mikor a dolog már a köznép előtt sem uj, községenkint telekkönyvek, sőt a legtöbb helyütt térképek is vannak.

A becslés kivitelére előirányzott időtartam elegendő hosszú arra, hogy a munkálatok alaposan elvégeztethessenek, s elegendő rövid e tekintetben, hogy a munkálatok jó eredménye hosszas huzavonással meg ne hiusittassék.

A munka gyors befejezése, az alaposság mellett, a sikernek egy feltétele. Mert ha ily munka sokáig huzatik ki, a gazdasági és értékesitési viszonyok a munka hosszabb tartama alatt oly lényegesen változhatnak, hogy a munka kezdetén felvett és helyeseknek mutatkozott adatok annak végén elavultakká lesznek. Nagyobb mérvű változások álhatnak be a végrehajtó személyzetben is, a minek a munka egyöntetü és helyes kivitelére zavaró befolyással kell lennie.

Megérintem még azt a körülményt is, hogy az adóalapul veendő jövedelem megállapitásánál, miért nem javaslám a haszonbérek és vételárak tekintetbe vagy épen alapul vételét?

A vételárak és haszonbérek tekintetbe vételének módját kellő szabatossággal körülirni átalában nagy nehézséggel jár.

Kivihető ugyan oly országokban, melyekben a föld értéke nagyobb mérvben consolidálva s a bérrendszer meghonosulva van; de, nézetem szerint, még ott is, ha ugyan közvetlen becslésekhez is kell fordulni, az a visszásság áll elő, hogy az adóalap több különféle tényező alapján, ugy mint részben a becslők itéletén alapuló jövedelem, részben e kinálat és kereslet szabályai szerint alakuló adásvevési vagy bérleti árak nyomán állapittatik meg. E szerint egyik esetben a becslők itélete, a másik esetben a kinálat és keresletre befolyó, részben egyetemes, részben azonban nagyon is esetleges tényezők szolgáltatják az adóalap mértékét. S az is nehezen kerülhető ki, hogy e két különféle mód alkalmazásánál a becslő közegek önkénye tág tért ne nyerjen.

Ime ez az ok, a miért én sem a vételárakat, sem a haszonbéreket nem javaslám a becsléseknél, még csak correctivumul sem fölvétetni.

Még kevésbbé tartom alkalmasoknak a vételárákból is haszonbérekből merithető adatokat arra, hogy az adóalap egészen azok nyomán állapittatnék meg.

Különösen a mi viszonyaink között, nálunk, hol a bérrendszer még csak kezdetleges állapotban van, az adás-vevések legnagyobb része épen a legközelebbi két évtized alatt, melynek adatait kellene zsinórmértékül vennünk, a kényszerhelyzet nyomása alatt jött létre: sem a haszonbérekből, sem a vételárakból nem remélhető oly biztos alap, melyre a földadó kivetését megnyugvással lehetne fektetni.

Másutt kellett tehát keresnem ez alapot, ott, hol az legbiztosabban meg is található, t. i. az átlagos termés mennyiségéből becslés utján kiszámitott tiszta jövedelemben.

Ez utóbbi mód kiterjeszthető minden mivelési ágra, mig a forgalmi érték nem; mivel a mivelési ágak külön sem nem vétetnek, sem haszonbérbe nem adatnak, hanem rendszerint több mivelési ág együtt együttesen. A forgalmi érték különbözik a kis és nagy birtokoknál, mig a jövedelmi becslés egyenlően éri mindegyiket.

Végül e mód felel meg leghelyesebben a parcellaris katasternek, a mitől pedig el nem térhetünk.

Az előterjesztett törvényjavaslatba befoglaltam a földadókataster nyilvántartására vonatkozó szabályokat is. (71-82. §

A nyilvántartás folytán eszközlött változások legnagyobb része olynemü, hogy azokat részletesen indokolni nem szükséges. Csak három esetre terjeszkedem ki, azokra t. i.: melyekben törvényjavaslatom azon sarkalatos határozmánya, hogy a megállapitandó földadó 20 évig változás alá nem jöhet, módosulást szenved. (71. és 72. §

Ilyen esetek:

a) ha valamely vidéken a törvény hatálybalépte után uj közlekedési eszközök keletkeznek;

b) ha valamely községben tagositás vagy birtokrendezés hajtatik végre;

c) ha valamely községben a részletes katasteri felmérések befejeztetnek.

A két utóbbi eset olyan, mely minden katasterben figyelembe szokott vétetni; mert figyelembe vételüket a változás beállta folytán az adó helyesebb felosztására kinálkozó mód és alkalom teszi igazoltá.

Az első esetet pedig azon nevezetes változás igazolja, mely a vaspályát nyert vidék előnyére rendszerint előáll. Mert ha uj vaspálya által valamely vidéken a termények értéke emeltetik, méltányos, hogy az a vidék az államszükségletek fedezésére nagyobb összeggel járuljon, mint járult addig; annyival is inkább, mivel a vasut, mely a termények értékemelkedését előidézé, a legtöbb esetben az állam garantiája alatt vagy épen egyenesen államköltségen épült.

S e nézetemmel nem is állok elszigetelten; mert hisz a képviselőházban is megpendittetett már ismételve az eszme, hogy ily vidékekre külön vasuti pótlék lenne kivetendő, mely eszmének létesitése azonban akkor, a fenálló kataster egyenetlenségei miatt, kivihető nem volt.

Ez időközi kiigazitások bár az előterjesztett törvényjavaslatban foglalt szabályoknak megfelelőleg eszközlendők, de erre bizottságokat felállitani nem szükséges, mivel ezen részletes változások nem az egész országot vagy annak nagyobb részét, hanem csak a helyi viszonyokat érintik; s igy a törvényhatóság és a pénzügyigazgatóság által kijelölt bizalmi férfiak is elintézik, fentartatván az érdekletteknek a jog, hogy a pénzügyigazgatóság s tovább a pénzügyminister elé felszólalhassanak.

A földadó szabályozásával járó költségeket leghelyesebben az állam viseli, és pedig azért, mivel a többi adók kivetési költségei is az államkincstárból térittetnek meg, s nincs ok, hogy épen a földadó kivetésnél tétessék kivétel.

A kataster kidolgozásával járó költség előirányzata ugyan rendszerint nem szokott a törvényjavaslattal előterjesztetni, miután annak biztos kiszámitását csak a törvény megállapitása után lehet eszközölni.

Mind a mellett czélszerünek látszott ez uttal az előterjesztett törvényjavaslat végrehajtása által okozandó költséget, a mennyire az már most lehetséges, előre is kimutatni.

VII., VIII., IX, és X. sz. A VII. sz. alatt ide mellékelt előirányzati tervezet és annak részletes indokolásául szolgáló VIII., IX. és X. számu mellékletek szerint a miveletek költsége:

az 1-ső évben 1,881.890 frtot
a 2-ik évben 2,361.260 frtot és
a 3-ik évben 1,505.78 frtot
Összesen tehát 5,748.930 frtot tenne.

Ez sokkal nagyobb, mint azon költség összege, mely a mult országgyülésnek bemutatott, de nem tárgyalt törvényjavaslat végrehajtására volt előirányozva.

A többlet azonban indokolva van az által, hogy mint már is kiemeltem:

1. jelenleg a végrehajtási müveletek az akkor számitáson kivül maradt határőrvidéki részek területére is kiterjednek, tehát 1/9-del nagyobb területre, mint akkor czélban volt;

2. hogy jelenleg a végrehajtási müveletek két nevezetes része, t. i. a telekkönyvek kiigazitása és a birtokrészletek osztályba-sorozása is az állam költségén eszközlendő, holott az előbbeni törvényjavaslat szerint a telekkönyvek kiigazitása a községek által és azok költségén lett volna eszközlendő, s végre a birtokrészletek osztályba-sorozása jelenleg napidijakkal ellátandó küldöttségek által eszközlendő, előbb pedig a községi választmány által lett volna végrehajtva, a nélkül, hogy e munkálatért az államkincstárból napidij és költség megtéritésének helye lett volna.

Ha tehát a két rendbeli előirányzatban elősorolt és hasonczéljaik szerint csoportositott költségek párhuzamosan összehasonlittatnak, kitünik, hogy a költség aránylag nem nagyobb, csak hogy a teher, mely az előbbeni törvényjavaslat értelmében a községekre esett volna, most a kincstár által lenne viselendő.

Az előbbeni törvényjavaslat szerint, t. i. a két nyári és egy téli idényre felosztott müveletekre, következő kiadások voltak előirányozva:

1. Központi kiadások az 1-ső évben 96.000 frt.
A 2-ik évben 65.000 frt.
Összesen 161.000 frt.
Előbbeniből levonandó a nyomtatványokra és térképek lemásolására felvett 110.000 frt.
Marad központi igazgatásra 51.000 frt.
2. Becslőbizottságokra az 1-ső évben 1,360.000 frt.
A 2-ik évben 900.3600 frt.
Összesen 2,260.360 frt.
Ebből levonandók a választott bizottsági tagok járandóságai, minthogy ezek az ellenőrzés czéljára szolgálnak, tehát 315 bizottsági tag napidijai, lakbére és utazási költsége az 1-ső évben
459.900 frt.
A 2-ik évben 315.000 frt.
Összesen 774.900 frt.
Marad 1,485.460 frt.
A) E szerint tehát a pénzügyminister által a becslési müveletek vezetésére és igazgatására alkalmazott közegek költsége tesz
1,536.460 frtot

B) Az ellenőrzésre hivatott közegek költsége:

a) a bizottságok választott tagjainak fentebb kimutatott költsége 774.900 frtot
b) felszólalási bizottságok 62.080 frtot
c) országos bizottság 8000 frtot
Összesen 844.980 frtot
C) A telekkönyvek készitéséhez szükséges nyomtatványok és térképek másolásának költsége 110.000 frtot
D) Az adómunkálatok részletes kidolgozására az 1-ső évben 157.500 frtot
a 2-ik évben 346.060 frtot
összesen: 533.560 frtot
összesen a fentebbi: 2,995.000 frtot.

Ezen költséghez azonban, mivel jelenleg nem 50,174.400, hanem 56,004.400 hold, tehát a határőrvidékre eső 5,830.000 holddal vagy körülbelől 1/9-del nagyobb terület forog szóban, a költségnek is 1/9-ed része hozzáadandó, s igy tenne a kimutatott költség:

A) alatt 1,707.178 frtot
B) alatt 938.866 frtot
C) alatt 122.222 frtot
D) alatt 559.511 frtot
összesen: 3,327.777 frtot.

Miután azonban a telekkönyvek alaki részének kidolgozása, t. i. a tényleges birtokosnak, müvelési módnak és esetleg a térforgatnak birtokrészletenkint felvétele, s a telekkönyv és az abból készülő osztálykivonat, birtokivek és summarium átdolgozása, illetőleg ujból készitése nevezetes munkát okoz, melynek költségét az előbbeni törvényjavaslat 25. §-a szerint a községeknek kellett volna viselni, melyek azt természetesen ismét az adózókra róták volna: itt ezen munka költségét is számitásba kell venni.

Ezen költség kiszámitásánál itt sem vétetik az egész terület, hanem annak csak azon része, mely a jelen törvényjavaslat és költségelőirányzat szerint tekintetbe veendő, t. i. annak azon része, - mely ujabbi részletes felmérés alapján készült telekkönyvekkel nem bir, mely ez utóbbi költségvetésnél 22,700.000 birtokrészlettel, és 39,484.906 holddal vétetett tekintetbe.

A községek által a telekkönyvek s azok mellékmunkálatainak kidolgozására felfogadott ugynevezett ügyvezetők dijazása 1850-ben egy birtokrészlet és hold után 3 krban volt megállapitva, jelenleg azonban 5-6 krba is fogna kerülni, itt csak 5 krjával vétetik az fel, a mi 39,484.900 hold és 22,700.000 birtokrészlet, összesen tehát 62,184.900 egységet 5 krral szorozva 3,109.245 frtot tesz
Ehhez a fentebbi 3,327.777 frtot hozzáadva
összesen: 6,437.022 frtra

tehető a költség, melybe a mult országgyülésnek bemutatott törvényjavaslat végrehajtása az államnak és a földbirtokosoknak együtt került volna.

Ha most e két különböző költségben foglalt s a fentebbi cathegoriák szerint csoportositott összegek összeállittatnak, következő eredmény mutatkozik:

1870. 1873. költségvetés szerint
A) Pénzügyministeri közegek költsége 1,707.178 frt 2,532.190 frt
B) Ellenőrző bizottságok 938.866 frt 1,745.400 frt
C) a) nyomtatványokra 122.222 frt 123.780 frt
b) telekkönyvek készitésére 3,109.245 frt 866.460 frt
D) Adómunkálatok részletes kidolgozására 559.511 frt 481.100
Összeg: 6,437.022 frt 5,748.930 frt.

Ha továbbá a szóban forgó költség a más országokban hasonló czélra forditott költséggel lenne összehasonlitandó, azt az Austriában most készülő és Poroszországban 1861-1865-ben készitett kataster költségével kellene összehasonlitani, mert mindkét állam területe a miénktől nem nagyban különbözik és mindkét államban hasonló irányu törvény végrehajtására a mérések kivételével hasonló szervezésü gépezet van, illetőleg volt alkalmazásban.

Miután azonban Austriában a műveletek befejezve nincsenek, egyedül Poroszország vétetik összehasonlitásul.

Poroszország akkori területe 108,829.749 porosz hold (Morgen), vagy 48,278.657 osztrák hold volt; Magyarország területe pedig a határőrvidékkel és a társországokkal, az eddigi statistikai adatok szerint, 56,004.400 katasteri holdat, tehát körülbelől egynyolczad részszel tizeddel többet tesz.

Figyelembe véve ez eltérést, a két ország katasteri költsége a következő képet mutat:

Poroszországban: Magyarországon:
A) A vezetési költség:
a) központi költség 119.234 frt, 61.200 frt,
b) kerületi 333.080 frt, 542.390 frt,
c) járási 1,088.527 frt, 1,716.800 frt,
összesen 1,540.841 frt, 2,320,390 frt.
B) A becslés költsége:
a) központi bizottság 29.900 frt, 61.600 frt,
b) kerületi bizottságok 239.791 frt 212,670 frt
c) járási bizottságok 2,895.011 frt 1,469.130 frt
d) erdőbecslők 109.241 frt 211.800 frt
e) mérnökök 1,108.351 frt 12,600 frt
f) különféle 30.989 frt 31.800 frt
összesen 4,413.283 frt, 2,001.600 frt.
C) Telekkönyvek készitése:
a) mérés és kiszámitások költsége 4,943.086 frt, 1,334.960 frt,
b) nyomtatványokra 80.264 frt 91.980 frt
összesen 5,023.350 frt 1,426.940 frt.
Vagy a főösszeg szerint:
A) vezetés költsége 1,540.841 frt, 2,320.390 frt,
B) becslés 4,413.283 frt 2,001.600 frt
C) telekkönyvezés költsége 5,023.350 frt 1,426.940 frt
összesen 10,977.474 frt, 5,748.930 frt.

Ezen két különböző költség aránylag nem sokban tér el egymástól, a mi még világosabban előtünik, ha ezen különbségek és okaik elemeztetnek.

A vezetési költségeket illetőleg, tekintve Magyarország 1/8-dal nagyobb területét, annak összege is Poroszországnál 1/8-dal emelendő lenne, s igy 1,733.445 frtra rugna; a különbség akkor 586.944 frtot tenne. E különbözetnek oka a két állam sajátságos közigazgatási és közlekedési viszonyaiban fekszik - Nálunk számosabb becslőbiztost kellend alkalmazni, s a katasteri igazgatóságot, mint önálló hivatalt, felügyelő, fogalmazó és egyéb segédszemélyzettel kell ellátni, a mi ott kevesebb költséggel eszközöltethetett.

A becslés költsége csak a következő tételekben különbözik egymástól lényegesen, nevezetesen a c) alatti tételnél, hol Poroszországban majdnem még egyszer annyi fordul elő, mint Magyarországban, és az e) alatti tételnél, hol majdnem 1,000.000 frtnyi különbség fordul elő.

A c) alatt előforduló különbség oka, hogy Poroszországban a járási becslőbizottság, mely 4-10 tagból állott, a becslőbiztos vizsgálati utazásaiban részt vett, s ezeknél valamint minden tanácskozás alkalmával is annak tagjai napidijakban és utiköltség megtéritésében részesittettek.

Magyarországban a költség-előirányzat értelmében a járásválasztmányi elnökök és tagok dijazása addig, mig azok csak tanácskozásra hivatnak össze, mellőzhetőnek találtatott, mivel az elnök a törvényhatóság, a tagok a földbirtokosok bizalmából választatnak, részint pedig egyénileg jogositottak, s megvárható, hogy ezen tisztet ingyen viseljék, még pedig annál inkább, mivel ha nem laknak is a tanácskozás helyén, de nem is laknak attól távol.

Nagyobb költségeik csak akkor lesznek, midőn mint osztálysorozó küldöttségi tagok a járásban hónapokig faluról falura utaznak. - Épen azért akkor, s csak is akkor rendes napidij és utiköltség megtéritésében részesittetnek.

Az e) alatt előforduló mérnökök költsége 1,108.351 frttal, Magyarországban egészen mellőztetett, mert az itt elősorolt 12.600 frt csak a felszólalások megvizsgálására van szánva; a Poroszországra vonatkozó tételben azonban körülbelöl 500-600 mérnök költsége foglaltatik, kik az osztálybasorozásnál a földrészletek térfogatát kimérték, feljegyezték és kiszámitották, mely eljárásra ott szükség, volt, mert a térképeken és a földkönyvben a birtokok nem birtokrészletenként, hanem csak müvelési ág- és dülönkint voltak kimutatva, tehát az osztályok válvonalait mérnökileg kellett a mezőn is s a könyvben és térképen is megállapittatni. - Ez eljárás nálunk mellőzhető, mivel itt a birtokok részletenkint vannak kimutatva, azért azoknak határvonalai, illetőleg térfogata elég támpontot nyujtanak arra, hogy azok szerint az osztálybasorozás eredménye a telekkönyvbe bejegyeztethessék, és abban az osztályok területe is előtüntethessék.

A C) alatt elősorolt költségek közti különbözet, mely Poroszországnál több, mint 4 millió többletet mutat fel, onnan ered, hogy Poroszországban akkor az ország keleti tartományaiban egészen uj katastert kellett késziteni, mert eddig nem létezett; a nyugati tartományokban már létezett részletes kataster pedig revideálandó volt.

Ezen terjedelmes munkának az adott rövid határidő alatti elvégzésére öt éven át folytonosan 3000-3600 mérnök és segéd volt alkalmazva.

Ámbár az országnak körülbelől 2/3 része katasterileg részletesen felmérve még nálunk sincs, s igy tulajdonképen azt részletesen fel kellene méretni, annak most eszközlése mégis mellőzhető, mivel a részletesen még fel nem mért községekről az ideiglenes kataster készitése alkalmával concretalis térképek és ideiglenes katasteri telekkönyvek készültek.

Nem csak, de ezeknek nagy részéről tagositási térképek és földkönyvek is léteznek, melyek a tényleges állapothoz idomitva a pillanatnyi szükségnek meg fognak felelni. Ezen átidomitás, illetőleg kiigazitás költsége a kiszámitási munkák költségével együtt, mint fentebb kimutattatott 1,334.906 forintot tesz.

XI. szám alatti mellékletben összeállittatám Nyugat-Europa több államának egyenes adórendszerét részletes kivonatban.

Valamely adórendszer átalakitásánál ugyan a legfőbb figyelem mindenkor és mindenütt az illető ország politikai, közművelődési, gazdasági viszonyaira forditandó. De mind e mellett az előrehaladottabb államok példája sem téveszthető szem elől. - És pedig nem csak azért, mivel hosszu tapasztalatoknak eredményét rejti az magában, hanem azért is, mivel az ujabbkori közlekedési s forgalmi viszonyok közelebb hozták a népeket egymáshoz az egyiknek viszonya átszövődik a másikéba s bizonyos gazdasági solidaritást s összefüggést idéz elő közöttük.

Könnyebb tájékozás és az eszmék lehető tisztázása végett elég legyen a közlött adórendszereknek s az azok háttereül szolgáló gazdasági viszonyoknak némely sajátságait kiemelnem.

Francziaországban nem a kivetési százalék, hanem a földadó főösszege állapittatott meg az országgyülés által, mely azután általa felosztatott az egyes megyékre (departament), a megyei tanács (conseil departemental) által az egyes kerületekre (arrondissements) s a kerületi tanács (conseil d'arrondissement) az egyes községekre. Az egyénenkinti kivetést azután a községeken belül a kirovók (repartiteurs) eszközlik.

A földadó két részre oszlik, u. m. állami vagy törzsadóra, és pótlékokra (contimes additionels); az első állandó, az utóbbi évről évre változó a szerint, a mint egyik vagy másik megye vagy község évi szükséglete nagyobb pótadó kivetését teszi szükségessé.

Poroszországban 1865. január 1-től kezdve az országgyülés által a földadó főösszegek, a kinyomozott tiszta jövedelem arányában az egyes tartományokra (Provinzen), illetőleg rendi egyesületekre, ezeken belül az egyes kerületekre (Kreise), s ezeken belül a községekre s önálló birtokterületekre osztatott fel, mely főösszegek csak annyiban fognak változás alá kerülni, a mennyiben adótárgyszaporulat vagy fogyatkozás esete állana be.

Hasonlag felosztási rendszeren alapult nálunk is 1848. előtt a hadi adónak kivetése.

E módozat elfogadható oly államokban, hol egyöntetű, kikerekitett administrativ kerületek, rendezett s megállapodott közigazgatási viszonyok vannak, de még ily államokban is nyomós okok harczolnak ellene. A klima közlekedési eszközök s a forgalmi irány tetemes módosulásokat szoknak az egyes országrészek gazdasági helyzetében előidézni, a mi azután az egyes megyék, járások tulterheltetésére vagy kedvezményére vezet. Ezt látjuk Francziaországban. Azonkivül ily rendszer mellet lassan-lassan csaknem minden községben más és más adószázalék lesz, ugy, hogy a nagy különféleség a polgárok adóterhének megitélését csak nem lehetetlenné teszi, s szembeötlő aránytalanságokra vezet sokszor szomszédos községek lakosainak adóterhe között is.

Én tehát e módot nem fogadám, mert sem administrativ, sem pénzügyi, sem alkotmányos viszonyainkkal nem látám azt indokoltnak.

E tekintetben viszonyaink közt sokkal helyesebb mód lesz elfogadnunk, illetőleg megtartanunk az Austriában, Belgiumban, Bajorországban, Szászországban divó ama rendszert, mely földadó fejében minden birtokrészletre külön állapitja meg a neki megfelelő jövedelem bizonyos százalékát. Ez eljáráshoz való ragaszkodás már azáltal is igazoltatik, hogy népünk a legközelebbi két évtized alatt gyakorlatilag is megismerkedett vele.

Egy másik sajátság a tiszta jövedelem kinyomozásában fekszik.

Austriában, Poroszországban, Belgiumban, Bajorországban Francziaországban, az adó-alapul veendő földjövedelem a gazdaságon fekvő terhek és a gazdasági befektetésekre való tekintet nélkül állapittatik meg, s az egyszer megállapitott jövedelem hosszu évek során át változatlan marad, s az adó kivetése a pénzügyi közegek által eszközöltetik.

Ez államokban tehát leginkább a föld ősereje szolgáltatja a földadó alapját; de ez a maga egészében csak a művelési költségek, nem pedig az adósság-kamatok levonásával is egyszersmind.

Más államokban, mint pl. Piemontban, és a legujabb szászországi tervek szerint is a földadó megállapitásánál egészen más szempontokból indulnak ki. Nem pusztán a föld minősége s a talaj helyzete folytán várható jövedelmet, hanem átalában magát a mezőgazdasági ipart veszik a földadó alapjául, s nem csak a művelésre forditott munkát, hanem a földbirtokon fekvő terhet is levonják a nyers jövedelemből. Szóval: a földadó kivetkőztetik realis (hozadéki) jellegéből s subjectiv jövedelmi adó lesz.

Ez államok specialis gazdasági helyzetét véve figyelembe, teljesen helyeselhető is e rendszer. Azokban a mezőgazdaság immár rendszeres iparrá fejlődőtt, a termelésnél nevezetes szerep jut a talaj mellett a mesterséges művelési módoknak is, szóval a tőkebefektetés elsőrendü tényezőként lép fel a mezőgazdaságban.

Itt tehát nem lehet évtizedekre szóló katastert megállapitani, hanem legczélszerübb a földjövedelmet rövidebb időközökben revisió alá venni, s az adóalap megállapitásánál a tőke szerepét is figyelembe venni.

De az érintett országokban nincs is szükség katasterre, mivel azokban a föld jövedelmét könnyü megállapitani rövid időközönként a bérszerződések alapján.

De nem igy nálunk: nálunk még a művelési mód nagyobbrészben a hármas forgásu rendszer, mezőgazdasági ipar csekély, az állattenyésztés nagyrészt csak arra szoritkozik, hogy meg legyen a szükséges igavonó barom, munkafelosztás primitiv, gazdasági könyvvitel kezdetleges, s a takaritási szellem s előrelátás még nincs kellőleg kifejlődve. Ily körülmények között nem látom még szükségesnek, hogy eltérjünk a katasteri földadórendszertől. Hazánknál fejlődöttebb, Poroszországban, Belgiumban, Francziaországban, Bajorországban s Badenben is szükségesnek látták e rendszert megtartani. S különösen viszonyaink közt már csak azért is indokoltnak látszik a katasteri rendszer megtartása, mivel ez kétségkivül kedvezményt, ösztönt nyujt a birtokrendezések s nagyobb-szabásu gazdasági tervek kivitelénél, és előnyösebb a gazdasági ipar kifejlesztését illetőleg, mint volna a rendszer, melyet az idézett államok magukévá tettek, illetőleg óhajtanak.

Egy másik sajátság a nyers-jövedelemből levonandó művelési költségek megállapitásában fekszik. Bajorországban művelési költség fejében a főtermények átlagos hozadékából, szántóföldeknél a vetőmagra forditott költségek a szalma, tarlónövények, legeltetési és egyéb hasznok; erdőknél pedig a tartósan várható fatermésből a mellékhasznok vonattak le; rétek átlagos széna- és sarju terméséből e nemü levonásnak nem volt helye. Szászországban, nagyobb területek adataiból, Francziaországban, Poroszországban s Austriában pedig a helyi viszonyok alapján több évek átlagából számittatik ki a nyers-jövedelemből levonandó müvelési költség. Ez utóbbi eljárás felelvén meg leginkább az igazságnak, részemről is ez eljárást hozom javaslatba.

Végül Franczia- Belga- és Szászországban a földadóval hasonló kivetési módozatok és kulcs szerint adóztatnak meg a házak is; egyéb államokban azonban az épületadóról, mint nálunk is, külön törvény intézkedik.

I. számú melléklet az 1875 évi VII. törvénycikk indoklásához

A katonai határőrvidéken fennálló földadókulcs

A táblázat közlésétől eltekintünk.

Jegyzetek:

A kincstár kizárólagos tulajdonát képező rétek és puszták bizonyos bér mellett haszonbérbe adatnak, ezen bér béradónak neveztetik, és a földminőség szerint holdanként 1 frt 12 kr., 91 kr., 84 kr., 70 kr., 59 5/10 kr és 35 krajczárból áll, különben a kincstári birtok adóval nem rovatik meg.

Adómentesek:

a) A ház- és udvarhelyek 1/2 holdon alól, az udvarhelyül, esetleg kutul használt térség azonban mindig adó alá esik.

b) A házi- és zöldséges kertek, melyek a törzs- és főtisztek, katonai felek, hivatalnokok és szolgák, továbbá a veszteglő és határvám-hivatalnokok lakházaihoz tartoznak.

c) A szederfa-iskolák, a katonai lövöldék és a hadgyakorlatokra szolgáló térek.

d) Azon félholdas telkek, melyek a kath. lelkésznek Horvátországban a congruába beszámittatnak, továbbá azon 6 holdas kaszálók, melyek a kath. papoknak Szlavonországban lótartásra kiosztattak, és a német és szerb bánsági és péterváradi ezredkerületekben alkalmazott protestáns papok telkei.

e) A hivataloskodó g. n. e. lelkészek telkei.

f) 24 hold szántóföld és 10 hold kaszáló a lelkészeket is ellátó szerzetek birtokából, a mennyiben e czimen különben is adómentes papi telket nem használnának.

g) A román határőrezredben azon határőrcsaládok összes földbirtoka, melyek béke idején egy seressánt kiállitani és ellátni tartoznak.

h) A telepitvényesek birtokai a kikötött időre.

i) Oly erdővégek, melyek a határőröknek mivelés végett átadattak 3 évre.

k) Az adómentes kincstári birtokból a határőröknek kihasitott telkek 6 évre.

l) A községi legelők.

II. számu melléklet az 1875. évi VII. törvénycikk indokolásához.

A fennálló földadó katasterben kimutatott termő-terület, tiszta jövedelem és földadó összeállitása

A táblázat közlésétől eltekintünk.

A magyar és horvát-szlavon határőrvidék összes termő területe az eddigi statistikai adatok szerint 4.697.366 holdat tesz, tényleg azonban csak a fentebbi terület van adóztatás alatt, és mivel a terület legnagyobb részben szántóföld, kert, rét és szőlőből áll, az adónak holdankénti átlaga nagyobb mint ott, hol az átlagban a legelők és erdők után járó kisebb adó is bennfoglaltatik.

III. számú melléklet az 1875. évi VII. törvénycikk indokolásához

Megközelitő kiszámitása

azon földadónak, mely a katonai végvidékhez tartozott összes területet illetné, ha ott is a földadó a Magyar- és Horvát-Slavonországokban fennálló földadó kataszter szerint vettetnek ki, alapul véve a végvidék különböző részeivel határos és a gazdasági viszonyok rokontermészeténél fogva velül egybehasonlitható horvát, slavon és magyar megyékben megállapitott kataszteri tiszta jövedelemnek egy holdra eső átlagát és annak államadóban fizetendő 20.76 %-át

IV. számú melléklet az 1875. évi VII. törvénycikk indokolásához

A táblázat közlésétől eltekintünk.

A fennálló földadó-kataster szerint egy holdra eső tiszta jövedelem és földadó-átlagok mivelési ág és országrészek szerinti összeállitása

Jegyzet: Magyar- és Horvát-Szlavonországban 100 frt tiszta jövedelem után 20 76/100 állandó és 9% földtehermentesitési járulék. Erdélyben 100 frt tiszta jövedelem után 13% államadó és 9% földtehermentesitési járulék vettetik ki.

A táblázat közlésétől eltekintünk.

V. számu melléklet az 1875. évi VII. törvénycikk indokolásához

A földadókatasteri müveletek folyamatának s időtartamának előtüntetése

Az első évi műveletek sorozata

Járás:
Aprilis E hó első felében a járási földadóbizottságok megalakulnak, és a kerületi bizottsághoz küldendő tagokat és póttagokat megválasztják. (Törvényjavaslat 41-ik §-a.)
A katasteri telekkönyveknek a tényleges állapot szerinti kiigazitása megindittatik. (45. §) E czélra azok a községekben négy héten át közszemlére kitétetnek, és a téves tételek ellen a földbirtokosok részéről bejelentett észrevételek jegyzékbe vétetnek. (48. §)
Május A becslőbiztos járását beutazza; a helyszinén összegyüjtött adatok alapján a
Junius járás leirását, a tiszta jövedelmi fokozat tervezetét az osztályok külön leirását és a minta-
Julius térek jegyzékét (50. §) elkésziti, s e munkálatokat augustus hó vége előtt a járási bizott-
Augustus ságnak bemutatja.
E közben a földbirtokosok részéről a telekkönyv tételeire bejelentett észrevételek pénzügyi közegek által megvizsgáltatnak, és a téveseknek talált tételek azokban kiigazittatnak (48., 49. §
September A járási földadóbizottság a járási tiszta jövedelmi fokozatot megállapitja, és a kerületi bizottság elé juttatja. (52. §)
October A becslőbiztos a kerületi földadóbizottságnál van elfoglalva.
November A becslőbiztos a járási bizottságot a tiszta jövedelmi fokozatokon a kerületi bizottság által tett változtatások iránt felvilágositja.
Deczemb. A járási bizottság a községek részéről a közzétett tiszta jövedelmi fokozatokra nézve tett észrevételeket tárgyalja, s azokat saját véleményével a kerületi földadóbizottságnak beterjeszti.
Kerület:
Április A katasteri igazgató berendezi a hivatalt és összehivja a kerületi földadóbizottság tagjait oly időre, hogy ezen bizottság még e hó második felében megalakulhasson, minek megtörténte után annak tagjait a törvény és az utasitások által megszabott teendőkbe bevezeti.
A kerületi földadóbizottság megválasztja az országos bizottsághoz küldendő tagokat és póttagokat (42. §) és a kebeléből választandó küldöttségeket. (53. §)
Május A kerületi bizottság küldöttsége a kerületi katasteri felügyelőkkel (53. §) a kerü-
Junius let járásait beutazza, azoknak földjövedelmi viszonyait és arányát tanulmányozza, erre vonat
Julius kozó adatokat gyüjt, próbabecsléseket eszközöl, s járásonkint a becslőbiztossal és a járási
Augustus bizottsággal érintkezik; - végre mindezen tannlmányok eredményét a kerületi bizottság elé terjesztendő emlékiratban foglalja össze.
Október A kerületi földadóbizottság a járási tiszta jövedelmi fokozatokat megvizsgálja, megállapitja, s közzéteszi a végre, hogy azokra nézve a szomszéd kerületi földadóbizottságok, valamint a kerületbeli járási bizottságok és községek észrevételeiket deczember végeig beterjeszthessék. (43. és 54. §
Központ:

A pénzügyministerium kebelében a szükséges intézkedések megtétetnek, hogy a földadó-katasteri műveletek végrehajtására hivatott közegek rövid idő alatt szerveztethessenek, és ezek működésüket április hó első felében megkezdhessék.

Márczius E czélra a pénzügyministerium kebelében külön földadó katasteri osztály alakit-
hó végeig tatik, melyhez a vezető- és segédszemélyzeten kivül 6 központi felügyelő is kineveztetik; b) a specialis utasitások kidolgoztatnak; c) a törvényhatóságok a járási földadó-bizottságok elnökeinek megválasztására és ezeknek oda utasitására hivatnak fel, hogy a járási földadóbizottság mielőbbi alakitását eszközöljék; d) a katasteri igazgatók és kerületi felügyelők, erdőbecslési felügyelők és főmérnökök kineveztetnek s a többi állomások is betöltetnek; a kinevezett igazgatók és felügyelők és földadó-katasteri műveletekbe gyakorlatilag bevezettetnek, és állomásaik elfoglalására utasittatnak.
Május A pénzügyminister megalakitja az országos földadóbizottságot, (42. §) mely meg-
Junius alakulása ntán azonnal küldöttségi tagokat választ, kik a központi felügyelőkkel a kerületek
Julius földjövedelmi viszonyainak, és az azok közti aránynak tanulmányozására, valamint eme vonat-
Augustus kozó adatok gyüjtése végett az országot beutazzák, s tanulmányaik eredményéről az országos földadóbizottság elé emlékiratot terjesztenek.

A második évi műveletek sorozata

Járás:
Január A becslőbiztos a kerületi földadóbizottságnál van elfoglalva.
Február A becslőbiztos a földrészletek osztálysorozását előkésziti, s e végett intézkedik, hogy a kiigazitott katasteri telekkönyvek a községekben készen tartassanak.
Márczius A járási bizottság a pénzügyminister által felszólittatván, hogy az országos bizottság által előlegesen megállapitott fokozatok, illetőleg az azokon tett változtatások iránt nyilatkozzék, ezeket tárgyalja, s véleményét a kerületi bizottsággal közli. (56. §)
Április A sorozó küldöttségek megalakulnak (57. §) és a becslőbiztos vezetése alatt a becslőjárást beutazzák a végre, hogy a mintatérek s ezáltal az osztályok jellegeivel megismertessenek, s a sorozási műveletekbe gyakorlatilag bevezettessenek.
Májustól A sorozó küldöttségek a földrészleteknek az illető osztályokba sorozását vég-
októberig zik. (58. §)
Novemb. A becslőbiztos a sorozás eredményeit összeállitja, és a járási bizottságnak bemutatja. (61. §)
Deczemb. A járási bizottság a sorozás eredményeit megvizsgálja, megállapitja (61., és a községekben a netaláni felszólalások hat hét alatti benyujthatása végett kihirdeti. (62. §)
Kerület:
Január A kerületi földadóbizottság a fokozatokra nézve beérkezett észrevételeket és javaslatokat tárgyalja, - azokra való tekintettel a tiszta jövedelmi fokozatokat megállapitja, és a pénzügyministernek felterjeszti. (54. §)
Márczius Akerületi bizottság, a járási bizottságok netaláni észrevételeit az országos bizottság által a tiszta jövedelmi fokozatokon tett változtatásokra nézve tárgyalja, és saját véleményével az országos földadóbizottsághoz terjeszti. (56. §)
Májustól A kerületi földadóbizottság küldöttsége folytatja utazásait a járásokban.
Októberig
Központ:
Január A pénzügyminister a felérkezett tiszta jövedelmi fokozatokat javaslataival az országos földadóbizottság elé terjeszti (55., mely azokat tárgyalja és megállapitja. Az ezen megállapodások által lényegesen megváltoztatott fokozatok a pénzügyminister által az illető járási-bizottságokkal közöltetnek, s azoknak, valamint a kerületi bizottságoknak, ujabbi észrevételeit a pénzügyminister saját javaslataival ismét az országos földadóbizottság elé terjeszti, mely azok felett határoz. (56. §)
Április Az eképen megállapitott tiszta jövedelmi fokozatok április hó végéig a járási bizottságokhoz küldetnek a végre, hogy azok szerint a földrészletek az illető osztályokba soroztassanak. (56. §)
Májustól Az országos földadóbizottság küldöttsége folytatja utazását a kerületekben.
Októberig

A harmadik évi miveletek sorozata

Járás:
Január A felszólalások a községekben jegyzőkönyvbe vétetnek (64. §)
Február A felszólalási határidő lefolyása után a becslőbiztos a beérkező felszólalásokat rendezi, megvizsgálja, és azok iránti véleményével a járási bizottság elé terjeszti. (65. §)
Márczius A járási bizottság a felszólalások felett határoz; a határozatokat, a felebbezési 15 napi határidő (66. §) kihirdetése mellett, az illető községekben közzé teszi.
Április A járási bizottság a felebbezések iránti javaslatát megállapitja, és azt a sorozási összes munkálatokkal a kerületi földadóbizottság elé terjeszti. (66. §)
Májustól A becslőbiztosok a kerületi földadóbizottságnál vannak elfoglalva.
Juliusig
Kerület:
Májustól A kerületi földadóbizottság a sorozás eredménye és a felebbezések felett határoz
Juliusig (67., a sorozási eredmények összeállitását a szomszéd kerületi bizottságokkal közli; azután pedig a sorozás eredményeit, tekintettel a szomszéd kerületekben elért sorozási eredményekre, ujra megvizsgálja; és kimeritő jelentéssel, esetleg a fokozatok megváltoztatására vonatkozó javaslatokkal julius végeig a pénzügyminister elé terjeszti. (68. §)
Központ:
Augustus A pénzügyminister a beérkezett munkálatokat megvizsgáltatja és saját javaslataival
Septemb. az országos földadóbizottság elé terjeszti, mely azok felett végleg határoz. (69. §)
Octobertól A pénzügyminister a tiszta jövedelmi eredmények alapján az adószázalék meg
Decz.-ig. állapitása iránt az országgyülés elé javaslatot terjeszt. (70. §)

VI. számú melléklet az 1875. évi VII. törvénycikk indokolásához

A becslőjárási földadó-bizottság alakitásának módozatai, gyakorlatilag kifejtve és alkalmazva

A) A sárbogárdi. B) A gödöllői adókerületre

A táblázat közlésétől eltekintünk.

VII. sz. melléklet az 1875. évi VII. törvénycikk indokolásához.

A földadó-kataster kiigazitásához, illetőleg elkészitéséhez megkivántató költség

A táblázat közlésétől eltekintünk.

VIII. számu melléklet az 1875. évi VII. törvénycikk indokolásához.

A földadó-kataster kiigazitásához, illetőleg elkészitéséhez megkivántató költségelőirányzatának részletes indokolása

Első évi szükséglet

A) Központi közegek költsége

Miután a földadó-katasteri müveletek központi vezetése a pénzügyministeriumot illeti, melynek kebelében s annak személyzetéből külön földadó-katasteri osztály lesz felállitandó, s ezen személyzet személyes járandóságai a pénzügyministerium rendes költségvetésében előfordulnak, egyelőre és addig, mig e részben más elszámolási módozat nem rendeltetik el, a jelen előirányzatban csak a katasteri műveletek vezetéséből folyó rendkivüli költségek vétettek fel, melyeknek szüksége a következőkben tételenként részletezve indokoltatik.

1. tétel. A pénzügyministeriumban alkalmazandó 6 központi felügyelő járandóságai 9.000 frt.

Ezen felügyelők feladata, hogy az országos föladó-bizottság kiküldött tagjaival az országot beutazva, a különböző vidékek közti arány megállapitása czéljából tanulmányokat tegyenek, s próbabecsléseket eszközöljenek.

A központi felügyelők ezenkivül a pénzügyminister által az igazgatóságok és a biztosok eljárásának vizsgálat alá vételére is kiküldetnek a mennyiben az osztályvezető ezen vizsgálati utazásokat maga nem győzné.

A központi katasteri felügyelők foglalkozása csak ideiglenes, minélfogva csak havidijjal dijaztatnak, mely azért lesz csak 150 forinttal megállapitva, mivel az utazások tartamára 5 frt napidij is jár.

2. tétel. Utazási költség az osztályvezető és a 6 központi felügyelő által teljesitendő utazásokra 8.000 frt

egyenként 5 forint, illetőleg 8 frt napidij és utiköltség fejében 1000-1200 frt számittatván.

3. tétel. Távirati sürgönyök költsége 200 frt,

mely összeg az összes pénzügyministerium ebbeli szükségletének (6000 frt) arányában állapittatott meg.

4. tétel. Nyomtatványok költsége 11.800 frt.

Ezen összeg főleg utasitások és administrativ czélokra szolgáló táblázatok nyomatására szükségeltetik, jelesen:

a) a törvényt magyarázó átalános utasitás a becslőjárási, a kerületi és országos földadó-bizottságok egyes tagjai, a becslő-biztosok, a kerületi és központi felügyelők, a katasteri igazgatók, a községek és törvényhatóságok számára, még pedig több nyelven nyomatandó és ezen közegeknek ingyen megküldendő, erre a IX. számu melléklet szerint 26000 példány szükséges, 1 példány 37 krjával számitva, tesz 9.600 frt,
b) külön hivatali utasitás a katasteri hivatalok és tisztviselők számára, 500 példány 50 krjával 250 frt
c) külön utasitás a mérnökök és segédmérnökök számára, mintákkal és térképekkel, 1000 példány 1 1/2 forintjával 1.500 frt,
d) igazgatási táblázatokra 450 frt.
Összesen 11.800 frt.
5. tétel.Előre nem látott költségekre 2.000 frt

mely összeg felvétele szükséges, mivel ujonnan berendezendő igazgatási ágnál előfordulható szükségletek kevésbé állapithatók meg pontosan eIőre, mint más igazgatási ágnál.

Országos földadó-bizottság
6. tétel. 54 bizottsági tag 10 forint napidija, 3 napra 1.600 frt.

Az országos földadó-bizottság háromszor annyi tagból állván, mint a mennyi kerület alakittatott, s a X. számu melléklet szerint az ország 18 kerületre való felosztása terveztetvén, (mely felosztás alább a 9-ik tételnél indokoltatik) a bizottsági tagok száma 54 lesz.

Az országos földadó-bizottság az első évben csak egyszer, még pedig azon czélra fog összehivatni, hogy megalakuljon, és a törvényjavaslat értelmében kebeléből megválaszsza azon küldöttséget, mely a központi felügyelőkkel a fenntemlitett (1-ső tétel) czélra közreműködni hivatva van. Ezen tekintetből csak 3 napi dijazást vettem fel, t. i. 1 napot a tanácskozásra és 2 napot egyre-másra a helyben nem lakó tagok ide- és hazautazására, mert, habár pl. erdélyi vagy más távolabb vidékről feljövők az utazásra több időt fognak is igénybe venni, másrészről többen lesznek, kik helyben, vagy igen közel laknak, vagy épen nem jelenhetnek meg.

7. tétel. A küldöttséget képező 6 bizottsági tag 10 forint napidija 90 napra 5400 frt.

Egy-egy küldöttségi tag oly vidék viszonyairól, melyet eddig közelebbről még nem ismert, 90 nap alatt annyi tudomást szerezhet, hogy annak jövedelmezési arányát azon vidékek irányában, melyeket ismer, megitélhesse, mert ha a küldöttségi tagok a kerületeket egymás, közt felosztják, egy-egy tag kerületenként majdnem 4 hétig időzhet.

8. tétel. Az országos bizottsági tagok utazási költsége 3800 frt

az 54 tag által jövet-menetre egyenként forditott költség átlagban 40 frtra, összesen kerekszámban 2000 frtra, és egy-egy küldöttségi tag 3 havi utazására egyenként 300 frt, 6 tag után 1800 frtra, összesen 3800 frtra tétetett.

B) Kerületi közegek költsége
a) Katasteri igazgatóságok.

Személyes járandóságok (9.-14. tétel.)

A végrehajtási közegek száma és szervezése a járások és kerületek alakitásán alapszik.

A becslési műveletek eszközölhetése, és a felügyelet és vezetés gyakorolhatása tekintetéből, lehető figyelemmel a jelenlegi adókerületekre, 330 becslőjárás, és 80 erdőbecslőjárás alakitása terveztetik. Ezen felosztás szerint egy-egy becslőjárásra összesen 12.4-21.5 átlagban 15.5 négyzetmértföld, erdő nélkül azonban csak 9-12.6 vagy átlagban 10.6 négyzetmértföld, egy erdőbecslő járásba átlag 20.4 négyzetmértföld esik, mely területen a becslés egy-egy becslő által a praeliminált idő alatt az e részben tett tapasztalások szerint teljesithető.

Ezen járásokból 18 kerület alakittattik.

Ezen területek, habár kiterjedésre és a járások számára nézve nem egyenlők, még is arra való tekintettel vannak alakitva, hogy azokban a műveletek feletti felügyelet kellőképen gyakoroltathassék, és a becslés eredménye alaposan megvizsgáltathassék.

A becslési műveletek vezetésére kerületenként katasteri igazgatóság szervezendő, melynek élén a katasteri igazgató áll, ki egyszersmind a kerületi földadóbizottság elnöke. A kat. igazgatóságok az első évnek csak 2-ik negyedével, t. i. április elején fognak felállittatni, azért költségük az első évben csak ezen időre van felvéve.

9. tétel. 18 katasteri igazgató évenkénti 2000 frt fizetése és 300 frt lakpénze, 3/4 évre 31.050 frt.

A katasteri igazgató kettős feladatának megfelelő állással és tiszti ranggal felruházandó, különben a többi hatóságok, s a közönség irányában a kellő tekintélyt és nyomatékot nem birja kifejteni; és miután takarékossági és czélszerüségi szempontból ezen állomásokra már jelenleg is hasonló állást elfoglaló egyének lesznek alkalmazandók, az igazgatót a jószágigazgató vagy I. osztályu pénzügyi tanácsos rangjával felruházandónak 2000 forint fizetéssel és 300 forint lakpénzzel dijazandónak, és a VII. dijosztályba sorozandónak tartom.

Az összes katasteri műveletek gyors legombolyitása, különösen az egyes stadiumok alatt végzendő műveletekre megszabott határidők pontos megtarthatása végett szükséges, hogy a kat. igazgatóságok gépezete gyorsan működjék s azok mindenek felett jó rendben tartassanak. Ennél fogva szükséges, hogy a kerületben működő becslő-biztosok, erdő-becslők, mérnökök, a telekkönyvek kiigazitásával, illetőleg elkészitésével foglalkozó segédegyének felett folytonos és éber felügyelet gyakoroltassék, s fenn ne akadjon a belső ügyvitel és ügykezelés, mely körülbelől 20-50 megyei, városi s más hatósággal, az alárendelt tisztviselőkkel és a ministeriummal való folytonos levelezésre, a személyes és administrativ ügyek haladéktalan elintézésére, a műveletek haladásáról és eredményeiről beérkezendő kimutatások és táblázatok összeállitására és a ministeriumhoz küldésére, és számtalan hasonló foglalkozásokra fog kiterjedni.

Ezen számos és mindig sürgős teendők végzésére az igazgatóságot e elegendő és használható, azaz a munkában gyakorolt erőkkel kell ellátni, s azért azokhoz ujonczokat beosztani nem lehet.

A vezetés gondjaival teljesen elfoglalt igazgatót tehát

a) a becslési és mérnöki műveletek feletti felügyeletben a felügyelők;

b) az administrativ ügyekben a titkár, a szám- és az irodatiszt fogják támogatni.

A felügyeleti teendőkre 3 rendbeli felügyelők szükségesek t. i.:

1) a kerületi felügyelők,

2) az erdőbecslési felügyelők,

3) a mérnöki felügyelők, vagy főmérnökök.

1. A kerületi felügyelők főfeladata: a kerületi földadó-bizottság albizottsági tagjaival a kerület összes becslőjárásait beutazni, ez alkalommal a járások közt és a szomszéd kerületek irányában megtartandó helyes arány megállapithatására adatokat gyüjteni, s azok szerint a becslőbiztosokkal, járás-választmányokkal, s a szomszéd kerületi küldöttségekkel ezen arány miképi elérése végett érintkezésbe lépni, - az ezen utazások alkalmával gyüjtött tapasztalatok nyomán a küldöttségi tagokkal a kerületi földadó-bizottság elé terjesztendő javaslatokat megvitatni, megállapitani és szerkeszteni, - a kerületi bizottságban helyi ismereteiket és tapasztalataikat érvényesiteni és a kerület átalános gazdaság-statistikai leirását elkésziteni, melyet az igazgató a pénzügyministeriumnak saját emlékiratával együtt be fog küldeni, hogy ezen okmányok az országos földadó-bizottságnál szükség szerint használtathassanak.

Ezen tekintetekből a nagyobb kiterjedésü budapesti, debreczeni, kolozsvári, szebeni, aradi, győri, zágrábi és eszéki (8) igazgatóságnál két-két felügyelő a többieknél egy-egy, összesen 26 kerületi felügyelő alkalmazása tartatik szükségesnek.

Ezen állomásokra kiválóan volt katasteri becslőtisztek és a kincstári birtokok kezelésénél nélkülözhető tiszttartók s hasonló tisztviselők lesznek alkalmazhatók.

A kerületi felügyelők (10.tétel alatt elősorolt) évi fizetését tiznél 1400 frt, és tizennégynél 1200 frttal, - 250 frt lakpénzzel hoztam javaslatba, mert az alkalmazandók közt lehetnek olyanok, kiknek jelenlegi javadalmazása 1200 forint fizetést meghalad, és mert habár kezdetben a többiek mind az alsóbb 1200 forintos osztályba lennének is kinevezendők, a magasabb dijosztályba juthatásra való kilátás serkentésül szolgáland.

2. Az erdőbecslési felügyelők feladatata, hasonló felügyeleti és adatgyüjtési czélokra a kerületet beutazni, az erdőbecslőket járásaikban felkeresni, s munkálataikat felülvizsgálni.

Ily felügyelőkül rendszerint csak állami felsőbb erdőtisztek (pl. még szolgáló, vagy nyugalmazott erdőmesterek) lennének alkalmazandók, kiknek ezen fáradság. megjutalmazására és az utiköltség megtéritésére az éven át átlagosan 1000 frt járna, mely költség a dologi kiadások közt a 19. tétel alatt előforduló utazási költségbe soroztatott. A hol kincstári és bánya-uradalmi erdőhivatalok nincsenek, mint pl. a pécsi vagy győri kerületekben, ott az alapitványi uradalmak erdőmesterei lennének a közoktatási ministerium beleegyezésével alkalmazandók.

3. A mérnöki műveletek vezetésére és felügyelésére az állandó katasteri mérnökök közül 18 mérnök főmérnöki czimmel lenne beosztandó, kiknek az állandó kataster költségvetésében fedezett rendes járandóságon felül járó pótlékuk és utazási átalányuk a 36. és 37. tételek alatt fordul elő.

A következő 11-ik, 12-ik és 13-ik tételek alatti költség a titkárok, számtisztek és irodatisztek fizetését és lakpénzét foglalja magában, és fenntebb már azzal indokoltatott, hogy ezen állomásokra is megbizható és begyakorolt tisztviselők szükségesek, kik a pénzügyi vagy jószágigazgatóságok nélkülözhető, vagy helyettesithető hasonló tisztviselőiből lesznek kiszemelendők, és a munka befejezése után oda visszahelyezhetők.

Az előadottak által a következő tételek indokoltatnak:

10. tétel. 26 kerületi felügyelő, 10-nél 1400 frt, 16-nál 1200 frt fizetése és 250 frt lakpénze, 3/4 évre 29.775 frt.
11. tétel. 18 titkár 1200 frt fizetése és 250 frt lakpénze 3/4 évre 19.575 frt.
12. tétel. 18 számtiszt 900 frt fizetése és 150 frt lakpénze 3/4 évre 14.175 frt.
13. tétel 18 irodatiszt 600 frt fizetése és 120 frt lakpénze 3/4 évre 9.675 frt.
14. tétel 18 hivatalszolga 400 frt bére 1/4 évre 5.400 frt.

E költség is ezen szolgák szükséges voltával indokoltatik.

15. tétel. Ezen tétel a budapesti katasteri igazgatóság személyzetének lakpénzpótlékát 750 frttal

foglalja magában, mely egyenkint:

az igazgatónál 200 frt.
2 felügyelőnél 300 frt.
1 titkárnál 150 frt.
1 számtisztnél 150 frt.
1 irodatisztnél 100 frt.
1 hivatalszolgánál 100 frt.
Összesen 1000 frt, és 3/4 évre 750 forintot tesz.

Dologi kiadás

16. tétel. 18 katasteri igazgatóság hivatali lakbére (egyenként 400 forint) 7.200 frt.

A katasteri igazgatóságok, a mennyire lehet, kincstári vagy oly más épületekben lesznek elhelyezendők, a melyekért lakbért fizetni nem kell; de miután ily épület kevés lesz, az ebbeli lakbérköltség fedezéséről gondoskodni kell.

Egy-egy katasteri igazgatóságnak következő helyiségekre leend szüksége: az igazgatónak 1 szoba, a felügyelőknek és titkárnak 2 nagyobb, vagy 3 kisebb szoba, a számtisztnek és irodatisztnek 1 szoba, összesen 4-5 szoba.

Ezenkivül a kerületi földadó-bizottság üléseire, melyek évenként egyszer vagy kétszer fognak tartani, nagyobb helyiség szükségeltetvén, e czélra az illető városi, vagy megyei hatóság a gyülésterem átengedéseért lesz megkeresendő.

17. tétel. Butor és egyéb szükségletek beszerzésére egyenként 360 frt, 18 katasteri igazgatóságnál összesen 6.480 frt.

A butornál is, a mennyire lehet, az állami hivatalok ebbeli feleslege fog felhasználtatni; de ez csak részben várható, azért annak ujbóli megvételére következő előirányzatot tettem:

7 egyszerü iróasztal 20 frtjával 140 frt.
2 szekrény a becsesebb okmányok, térképek stb. elhelyezésére 40 frt.
12 szék 36 frt.
állványok a közönséges iratok és az irattár elhelyezésére 24 frt.
kisebb beszerzésekre, pl. gyertyatartókra, iróeszközökre, stb. 60 frt.
egy nagyobb pecsétnyomóra 18 frt.
3 kisebb, 2 frtjával 6 frt.
1 bélyegnyomó (Stampiglia) 5 frt.
megyei térképek (az államnyomdából) 31 frt.
360 frt.
18. tétel. Irodai költség (egyenkint 500 frt) 9000 frt.

E tétel a fütésre, világitásra, papirra, könyvkötői munkára szükséges kiadásokkal indokoltatik.

19. tétel. Utazási költség 51.620 frt.

Részletezése:

1. A katasteri igazgatónak a külső közegek revisiójára évenkint legalább kétszer, öszszesen 6 hétig utaznia kell, 42 napra 6 frt 50 kr.

napdij 273 frt.
ugyanannyi időre utiköltség fejében 300 frt.
5 73 frt X 18 = 10,314 frt.
2. 26 kerületi felügyelő, feladatának fentebbi (11. tétel 1. alatt) körülirása szerint 5 hónapig utazván, egyenkint 5 frt napidijat kap, mely 150 napra 750 frtot tesz, ehhez járul még 300 frt utiköltség, összesen tehát 100 frtot, mihez képest a 26 kerületi felügyelő e nemü költsége leszen 37,300 frt.
3. 14 erdőbecslési felügyelő (lásd. 11. tétel 2. alatt) 1000 frt átalánya 14.000 frt.

Az 1., 2, és 3. alatti költség kerekszámban összesen!51.620 frt.

20. tétel. Előre nem látott kiadásokra 7.200 frt
18 katasteri igazgatóságnál egyenkint 400 frt, összesen 7.200 frt

eshetőségek által indokoltatik.

b) Kerületi földadó-blzottságok
21. tétel. 18 kerületi földadóbizottság 330 tagjának 5 frt napidija 15 napra 24.750 frt.

Itt csak a 18 kerületi bizottságnak választott tagjai jönnek tekintetbe, mert a becslőbiztosok a járási közegek közt fordulnak elő.

A bizottsági tagok az első évben kétszer hivatnak össze, t. i. először a bizottság megalakitására, a törvény és az utasitás szerint követendő eljárás megbeszélésére, s az országos bizottsági tag és póttag, valamint az állandó küldöttség megválasztására, mire 5 nap elég lesz, - másodizben pedig a fokozatok előleges megállapitása végett 10 napra, összesen tehát 15 napra.

22. tétel. 36 küldöttségi tag napidija 150 napra 27.200 frt.

Két-két küldöttségi tag, az illető felügyelővel az egész kerületet beutazza, minden járásban körülbelül 8 napig időzik, a többi időt az előtanácskozásokra forditja.

23. tétel. Utazási költség 18.600 frt.
330 tag két izbeni utazása a kerületi bizottsági gyülésre és haza 40 frtjával számitva 13.200 frt.
36 küldöttségi tag utazási költsége, két tag egy kocsin foglalhatván helyet, egyenkint 150 frtjával számitva tesz 5.400 frt.
Összesen 18,600 frt.
c) Becslőjárási közegek költsége
24. tétel. 330 becslőbiztos 120 frt havi dija, 9 hóra 356,400 frt.

A becslőbiztosnak a havi dijon és az utazási átalányon felül külön utazási napdij nem fog járni; müködésük csak április hóban kezdethetvén meg, a havi dij csak 9 hóra számittatik.

25. tétel. 330 biztos lakpénze 15 frt havonkint, 9 hóra 44.550 frt.
26. tétel. &330 biztos 400 frt uti átalánya 132.000 frt.

mely összegben a kerületi bizottsághoz való utazás költsége is benfoglaltatik.

27. tétel. 330 biztos 5 frt havi irodaátalánya 9 hóra 14.850 frt.
28. tétel. 80 erdőbecslő 1000 frtnyi átalánya 80.000 frt.

Az erdő becslésére kizárólag azzal foglalkozó egyének nem lesznek alkalmazva, mivel ezen szakmában képzett egyénekben átalában nagy hiány tapasztaltatik, e részben disponibilis egyénekre tehát nem is lehet számitani és ennélfogva czélszerübb lesz (ugy mint Poroszországban történt) államkincstári, alapitványi, városi, vagy magán uradalmi főerdészeket, erdőrendezőket, vagy kiképzett erdészeket, sőt gyakornokokat is hivatalból kiküldeni, illetőleg felsőbbjeik engedelmével megbizni, hogy a rendes székhelyeik környékét képező erdőbecslési járás becslését eszközöljék. E munkát ily tisztviselő, ki saját erdőkerületének és a szomszéd erdőknek fatermési viszonyait ismeri, rövidebb idő alatt is végzi, mint idegen helyről odarendelt becslő. A felügyelettel és felülvizsgálással megbizott erdőbecslési felügyelőknek pedig feladatuk lesz azon esetben, ha egyik, vagy másik becslő a becslésnél netalán részrehajlóan járt volna el, a hibát helyreigazitani, mire nézve egyébiránt a bizottsági és felszólalási eljárás is nyujt további biztositékot.

Ily eljárás mellett egy erdőbecslési járás becslésére az első évben szükséges lesz napidij fejében 150 napra 5 frtjával 750 frt; utazási költség fejében havonkint 50 frt 5 hónapra 250 frt, tehát összesen 1000 frt.

29. tétel. Előre nem látott kiadások 4.000 frt.

Tekintve, hogy 330 becslőnél és 80 erdőbecslőnél már az első évben is adhatja magát elő valami fontos ok, mely segélynyujtást vagy jutalmazást igényel s ezenkivül rendkivüli dologi kiadás is fordulhat elő, ezen 1 főre nem egészen 10 frttal megállapitott öszszeg igen csekélynek mondható s csakis arra való tekintettel terveztetett, hogy ily előre nem látott szükség nem minden járásban fog mutatkozni.

d) A katasteri telekkönyvek kiigazitásának, illetőleg készitésének költsége
35. tétel. 18 főmérnök havi pótléka 4.860 frt.
36. tétel. 18 főmérnök utazási költsége 6.480 frt.
37. tétel. 84 mérnök napidijai 50.400 frt.
38. tétel. 84 mérnök utiköltsége 12.600 frt.
39. tétel. 840 segédegyén dijazása 298.000 frt.
40. tétel. Telekkönyvek letisztázásaért 180.620 frt.
41. tétel. Birtokivek és summariumok készitéseért 300.900 frt.
42. tétel. Nyomtatványokra 13.220 frt.
Összesen 867.080 frt.

Ezen költség részletes indokolhatására szükséges, hogy ezen miveletek czélját, lényegét és terjedelmét, s azután az azokat végrehajtó közegek ebbeli teendőit részletezzem.

Az adó rendes beszedése majdnem az egész országban megnehezittetik az által, hogy a földadó-kataster nyilvántartása kisebb-nagyobb mérvben elhanyagoltatott. Ennek folytán sok birtokos nevére oly birtok is be van jegyezve, mely már régen nincsen az ő birtokában. Az adóbeszedésnél ezen rendetlenség zavart okoz. Az uj katasternek azonban egyik főczélja, hogy a földadó olykép vettethessék ki, hogy az rendkivüli esetek kivételével, a meghatározott időszakokban rendesen beszedethessék. E czélból szükséges, hogy a katasteri telekkönyvben, birtokivekben és az egyéni kivetési lajstromalapját képező summariumban minden birtokos nevére csak azon birtok jegyeztessék fel, melynek az tényleg birtokában van, vagyis, hogy az elhanyagolt nyilvántartás helyreállittassék; - szükséges továbbá, hogy ezen alkalommal mindazon változások, melyek a birtokrészletek mivelési módjában az utolsó katasteri felvétel óta időközben bekövetkeztek, a tényleges állapot szerint vétessenek fel, és végre, hogy azon birtokrészletek, melyeknek térfogatáról positiv mérési adatok léteznek, a telekkönyvbe ezen positiv térfogati adatokkal jegyeztessenek be, s hogy azon egyes birtokrészletek térfogata, melyek területénél a valóságtól feltünő eltérés mutatkozik, kivételkép eszközlendő részletes felmérés által kiigazittassék, és a telekkönyvbe helyesbitve jegyeztessék be.

A birtokrészlet birtokosának konstatálása és a mivelési ág feljegyzése egyszerü reambulatio által eszközölhető.

A térfogat helyesbitésére pedig a következő positiv felmérési adatok lesznek alkalmazandók, jelesen:

1) a hol részletes katasteri felmérés eszközöltetett, az arról felvett birtokrészleti jegyzőkönyvek,

2) a hol a részletes felmérés még nem eszközöltetett, a tagositási térképek és földkönyvek,

3) a hol sem részletes katasteri felmérési, sem tagositási térkép és földkönyv nem létezik, a földadó ideiglenes behozatala alkalmával készitett ugynevezett concretalis térkép, melyben az egész határ, és abban a dülők és a mivelési ágak kiterjedése mérnökileg megállapitva és előtüntetve van;

4) a határőrvidéken ott, a hol katasteri részletes felmérés még nem teljesittethetett, vagy 1874-ig befejezve nem lesz, (tehát körülbelől annak 1/10 részében) az ott létező telek-kataster és telekkönyv.

Az első pont alatt emlitett birtokrészleti jegyzőkönyvek készen vannak, vagy 1874-ig készen lesznek.

a) Magyarországban körülbelül 5000 községről 11,800.000 birtokrészlettel,

b) Horvátországban körülbelül 1215 községről 2,153.000 birtokrészlettel, és

c) a határőrvidékhez tartozott összes részek (Belovár megyét is ide számitva) 9/10 részében 1509 községről 1,620.000 birtokrészlettel,

Összesen 7724 községről 15,573.000 birtokrészlettel
Maradt tehát:
Magyarországban 5345 község 9,040.000 birtokrészlettel
Erdélyben 2274 község 8,990.000 birtokrészlettel
Összesen 7619 község 18,030.000 birtokrészlettel

melyekben tagositási és concretalis mérési adatok lesznek használandók.

A határőrvidéki részekben még részletesen fel nem mért 279 községben 180.000 birtokrészlettel, a fennálló telekkataster fog addig, mig a részletes mérés ott is befejeztetik, az uj földadó-kataster elkészitésére alapul szolgálni.

Az imént elősorolt adatok a fentemlitett három rendbeli miveletek terjedelmét is jelzik.

Ezen miveletek végrehajtására alkalmazandó egyének teendőinek részletei a következők:

149 becslőjárásban, melyekben a részletes katasteri mérés alapján felvett birtokrészleti jegyzőkönyvek jőnek alkalmazásba, járásonként két segédegyén, a többi 181 becslőjárásban pedig járásonként három segéd egyén alkalmaztatik.

Tiz-tiz ily segédegyén egy-egy mérnök felügyelete alatt áll, ki egyszersmind egyes esetekben részletes méréseket fog teljesiteni.

E mérnökök pedig kerületenkint egy, a katasteri igazgatósághoz az állandó katasteri mérnökök sorából ideiglenesen beosztott főmérnök vezetése alatt állnak.

A főmérnök az illető becslőbiztossal megállapitja a miveletek sorát és a mérnökök munkakörét.

A segédegyén a részletesen felmért községekben a birtokrészleti jegyzőkönyvbe beirt minden egyes birtokrészletet és birtokosát a helyszinen a közreműködésre köteles községi előljárók vagy küldöttjeik, valamint az illető birtokosok meghallgatása után verifikálja: ha a birtokos személye változott, az uj birtokos nevét irja be, ha a mivelés módja változott, azt is bejegyzi; ha pedig a birtokrészlet több birtokos közt osztatott fel, ezen felosztás szerint a bejegyzett helyrajzi számot alosztályozza és az uj birtokosok neveit, a mivelési ágat és az egyes részek térfogatát irja be, ugy azonban, hogy a részek összes térfogata az előbbeni egész birtokrészlet térfogatával összevágjon. E részben is igen ritkán lesz szükség valóságos mérésre, mert ha egy birtokrészlet felosztatott, az érdekelt felek meg tudják mondani, mennyi esett egy-egy részre; ha pedig nagyobb változás történt, pl. legelő elkülönittetett és felosztatott, erdő kihasittatott, vagy nagyobb erdő kivágatott, vagy legelő feltöretett, és e területen uj major állittatott fel: ily nagyobb változás rendszerint mérnöki terv alapján eszközöltetett, mely terv a birtokostól megszerezhető. - Ha mindamellett ily esetben oly nehézség merül fel, melyet a segédegyén legyőzni nem képes, az esetet feljegyzi s a mérnöknek, kinek felügyelete alá helyeztetett, bejelenti; a mérnök pedig, ki rendes felügyeleti körutja folyamán rövid időközönként minden segédegyénnél megfordul, a fennakadást okozott esetet megvizsgálja és szükség esetében részletes mérést is eszközöl.

Hasonló eljárást követ a segédegyén azon községekben is, melyekben a régi, vagy a tagositás nyomán készitett ideiglenes katasteri telekkönyv megvizsgálandó és kiigazitandó, azon különbséggel, hogy itt a térfogat a tagositási vagy concretalis térkép és földkönyv alapján fog kiigazittatni, és a mérnök közbenjárása valószinüleg gyakrabban fog szükségeltetni.

A segéd-egyén az általa kiigazitott telekkönyvet, miután annak minden lapján a térfogatot, hol az változott, a végén pedig az oldalakat összegezte, a mérnöknek átadja. A mérnök a munkálatot alakilag és belső tartalmára nézve megvizsgálja, azaz a kiigazitott tételeket a birtokosok jelenlétében künn a mezőn több helyt megtekinti. Aztán az aláirásával ellátott telekkönyvet az illető becslőbiztosnak megküldi. A becslőbiztos azt, a nála levő katasteri munkálat azon részével, melyben a katasteri tiszta jövedelem kiszámitása mivelési áganként foglaltatik, összehasonlitja, felelőssége alatt kideriti a termőföldnek és tiszta jövedelemnek mivelési ágankénti szaporulatát, s erre vonatkozó jelentését a kiigazitott katasteri telekkönyvvel a katasteri igazgatónak megküldi.

A katasteri igazgató a főmérnök, a titkár és a számtiszt közremüködésével a telekkönyvet és a becslőbiztosok által kideritett jövedelemszaporulati kimutatásokat felülvizsgálja, az utóbbiakat a pénzügyministernek beküldi; a kiigazitott telekkönyveket pedig a főmérnöknek adja át, ki azon példányokat, melyek a kiigazitások folytán elpiszkoltattak, letisztáztatja, a tiszta, vagy tisztázott telekkönyvből pedig az egyéni birtokiveket és azoknak summáriumát elkészitteti, mely czélra részben dijnokok, részben oly egyének alkalmaztatnak, kik e munkára alku mellett vállalkoznak, és évenként vagy 1000 parczellánkint dijaztatnak. - Ezen munkák feletti felügyeletben a főmérnök, titkár és számtiszt osztozkodnak.

35. tétel. Az előadottak nyomán e miveletek költsége az emlitett adatok szerint e követ-
4860 frt. kezőkben állapittatott meg:
36. tétel. 18 főmérnök költsége 11.340 frt.
6480 frt. 18 főmérnök az állandó kataster költségvetésében foglalt rendes járandóságán felül aprilistól deczemberig havonkint 30 kr. pótlékot, és 6 hónapra havonkint 60 frt utiátadányt kap; ez tesz egyenkint 630 frtot, összesen 11.340 frtot.
37. tétel. 84 mérnök havonkinti 120 frt fizetése és 30 frt utazási átalánya, összesen 150
50.400 frt. frt, öt hónapra egyenkint 750 frtot, vagy összesen 63.000 frtot tesz.
38. tétel. Segédegyének dijazása 298.000 frt.
12.600 frt. 324 segédegyén 400 birtokrészlet után kap 3 frtot, tehát 15,573.000 frt birtok-
39. tétel. részlet után 4 hónap alatt 115.897 frt 50 kr.
516 segédegyén 300 birtokrészlet után 3 frtot, tehát 18,210.000 birtokrészlet 4 hónap alatt 182.100 frtot.

Mindez összesen kerekszámban 298.000 frt költséget okoz. A segédegyének dijából 20% biztositékképen addig visszatartatik, mig a mérnök a munkákat át nem vizsgálta, ezentul pedig a felülvizsgálat befejezéseig a munkának helyességéről a mérnök felelős. A segédegyének dijazásának kiszámitása a tapasztalásból meritett következő combinatión alapszik: részletesen felmért községekben 1 egyén kedvező időjárásban 1 nap alatt 6-800 birtokrészletet reambulálhat, az ünnep- és esős napok leszámitásával egy hónapban a külső munkára csak 18 napot lehet számitani, a többi 12 nap alatt pedig az irásbeli munkák végezhetők, 1 egyén tehát 1 hónap vagy 30 nap alatt 10.800-14.400 birtokrészletet reambulálhat, esnék tehát átlagban 1 napra 420 birtokrészlet; de miután a felmért községek nagyobb része hegyes vidékeken fekszik, itt tehát többnyire terhesebb munka lesz, azért 1 napra csak 400 birtokrészlet vétetik; 1 napi munkadij-átalányt pedig, beleszámitva az utazási s egyéb mellékkiadásokat, átlagban 3 frtra lehet számitani. A részletesen fel nem mért községekben pedig az egy nap alatt reambulálható birtokrészletek száma csak 400-600-ra tehető, a mi 18 nap alatt 7200-10800 vagy átlagban 9000 birtokrészletet tesz; hozzávéve ahhoz az irásbeli munkára szánt 12 napot a 30 munkanapból, 1 napra 300 birtokrészlet reambulálása esik, és igy 1 napra 3 frtnyi dijazási átalányt állapitván meg 300 birtokrészlet után 3 frt átalány vehető fel. Ezen kulcs szerint fog dijaztatni a határvidéken is az ideiglenes telekkönyvek készitése.

40.tétel. Telekkönyvek letisztázására 180.620 frt.

A telekkönyvek és birtokrészleti jegyzőkönyvek tisztázására 300 birtokrészlet után 1 forint 20 krajczár-2 forintig lehet számitani, még pedig azon birtokrészleti jegyzőkönyvek másolásáért, melyek csak egy példányban léteznek, és melyek még a reambulatió előtt lemásolandók, minthogy ezek egészen tiszta munkálatok és könnyen olvashatók, 300 birtokrészlet után 1 forint 20 krajczár, a provisoris telekkönyvek és némely birtokrészleti jegyzőkönyvek tisztázásáért pedig, melyek összevissza corrigálva lesznek, és melyekben a helyrajzi számok is a lemásolásnál sok esetben ujból lesznek sorozandók, 300 birtokrészlet után 2 forintot lehet számitani.

A reambulatió előtt lemásolandó birtokrészletek száma 6 millióra megy, 300-at 1 forint 20 krajczárjával számitva, tesz 24.000 frtot.
A birtokrészleti jegyzőkönyveknek körülbelül 1/5 része 3,000.000 birtokrészlettel, mint elavult, a reambulatió folytán tetemesen átjavittatik, s ennélfogva lemásolandó, vagy pedig közbeesett tagositás miatt átdolgozandó, tehát az átdolgozott munkálat tisztázandó; e 3,000.000, valamint a telekkönyvekben foglalt 18,030.000, összesen tehát 21.030,000 birtokrészlet után háromszázat 2 forintjával számitva esik 140.200 frt
Összesen 164.200 frt.
Az oldalok ismétléseért és a szaporodott birtokrészletekre 10%-kat hozzávéve 16.420 frt
tesz összesen: 180.620 frt
41. tétel. Birtokivek és summáriumok elkészitése utáni munkadij 300.900 frt.
1000 birtokrészlet után a birtokivek kidolgozására 4 napot, a summarium elkészitésére 1 napot lehet számitani; 1 napi munkát 1 frt 50 krral véve, esik 5 napra vagy 1000 birtokrészletre 7 frt 50 kr. és 34 millió birtokrészletre 300.900 frt.
43. tétel. Nyomtatványokra 91.980 frt.
Birtokrészleti jegyzőkönyvek lemásolására miután 1 évre 40 birtokrészlet fér és összesen 27,030.000 birtokrészlet lemásolandó, 1.425 rizsma nyomtatvány szükséges, ahhoz czimlapokra és oldalok összeállitására 10% vagy kerekszámban 145 rizsmát hozzáadva, lesz 1570 rizsma.
Ennek 1/5 része (birtokrészleti jegyzőkönyvekre) 314 rizsma 10 frt 10 krjával 3.172 frt
4/5 részét 1256 rizsma 8 frtjával 10.048 tesz
Összesen 13.220 frtot.
A jövő évi miveletekre az osztálykivonati nyomtatvány már előre megszerzendő; 1 évre 80 birtokrészletet számitva, 34 millió után 886 rizsma czimlapokra, oldalok és osztályok összeállitására 25% 2212 rizsma
Összesen: 1.108 rizsma
szükséges, 1 rizsmát 8 forintjával számitva, tesz 8.864 frt
vagy kerekszámban 8.860 frt
A birtokivek száma a birtokosok számától függ.
A fennálló kataster befejezése után ki lett mutatva:
Magyarországban és Erdélyben 2,390.767 birtokos
Horvát-Szlavonországban 171.403 birtokos
Összesen: 2,572.170 birtokos
Az utolsó népszámlálás után ellenben ki lett mutatva: Magyarországban és Erdélyben 1,679.604 birtokos és bérlő
Horvát-Szlavonországban 180.267 birtokos és bérlő
Határőrvidéken 115.845 birtokos és bérlő
Összesen: 1.975.716 birotkos és bérlő
E feltünő különbség valószinüleg onnan ered, hogy 1) a földadó katasterben azon birtokos, ki több községben bármily csekély telket bir, mindég mint külön birtokos fordul elő, mert birtoka külön birtokivre jegyeztetik fel; 2) hogy a népszámlálásnál valószinüleg azon városi lakosok, kiknek birtoka más határban fekszik, vagy a kik csak kertet vagy szőlőt, vagy épen csak háztelket birnak, nem vétettek fel földbirtokosoknak, a katasterben pedig ilyenekül tekintendők.
Itt tehát inkább a katasteri kimutatáshoz kell ragaszkodni, mind a mellett Horvát-Szlavonországra nézve mégis a nagyobb szám fogadható el, valamint a határőrvidékre nézve is a birtokosok száma nagyobb számra kikerekitendő.
Kerekszámban tehát számitható:
Magyarországra és Erdélyre 2,500.000 birtokos
Horvát-Szlavonországra 182.000 birtokos
Határőrvidékre 118.000 birtokos
Összesen 2,800.000 birtokos.
A birtokosok számának megfelelőleg 2,800.000 iv, vagy is 5.825 rizsma leend szükséges, a birtokivek czimlapjául: ennek fele vagyis 2.913 rizsma mint beliv, és 2.912 rizsma a summariumra, összesen tehát 11.650 rizsma. E nyomtatványra kisebb alaku papir elégséges, s azért rizsmája csak 6 forintjával számitandó, összesen tehát 69.900 forint volt előirányzandó.
A nyomtatványok költségeinek ismétlése:
a) a birtokrészleti jegyzőkönyvekre és telekkönyvekre 13.220 frt
b) osztály kivonatokra 8.860 frt
c) birtokivekre és summariumokra 69.900 frt
Összesen: 91.980 frt.

Második évi szükséglet

A) Központi közegek költsége
a) Pénzügyministerium földadó katasteri osztálya
1. tétel. Központi felügyelők havi fizetése 10.800 frt.
azért 1800 forinttal több, mint az 1-ső évben, mivel ezen felügyelők 12 hónapra lévén szükségesek járandóságaik, az egész évre vétettek fel.
2. tétel. Mint az első évben 8.000 frt.
3. tétel. Mint az első évben 200 frt
4. tétel. Nyomtatványokra 10.000 frt
1800 forinttal kevesebb mint az első évben, mivel az ezen évben végrehajtandó osztálybasorozásra vonatkozó utasitáson kivül más utasitás nem lesz szükséges, ennél fogva felvétetett:
a) az érintett utasitás 26.000 példányban nyomatására, példányonkint 37 krajczárjával 9.600 frt.
b) igazgatási táblázatokra 400 frt
Összesen 10.000 frt.
5. tétel. Mint az első évben 2000 frt.
b) Országos földadóbizottság
6. tétel. 54 bizottsági tag napidija 20 napra 10.800 frt
9.200 forinttal több, mint az első évben, mivel ezen bizottság a 2-ik évben a tiszta jövedelmi fokozatok megállapitása végett legalább 20 napig ülésezni fog.
7. tétel. Mint az első évben 5.400 frt.
8. tétel. Mint az első évben 3.800 frt.
B) Kerületi közegek költsége
a) Katasteri igazgatóságok
9-15. tétel. A katast. igazgatóságok személyes járandóságai 147.260 frt.
melyek az első évben csak - évre vétettek fel, itt az egész évre vannak kimutatva, mivel az igazgatóságok az egész éven át működni fognak, azért 36.600 forinttal több, mint az első évhen.
16-20. tétel. A katasteri igazgatóságok dologi költsége 76.820 frt,
mely az első évi költséghez képest következő tételekben változik: a 17. tételnél 6.480 frt butorzat stb. beszerzésére, kihagyatott; a 18. tétel alatt pedig az irodai költségre igazgatóságonkint 100 frttal több vétetett, mivel a megállapitott tiszta jövedelmi fokozatok a kihirdetés czéljából kinyomatandók s egyéb nyomtatványra is szükség lesz. A többi tételek nem változtak, mert a szükséglet ugyanaz lesz, mint az első évben.
b) Kerületi földadó-bizottságok
21-23. tétel. Mint az első évben 70.550 frt.
C) Becslőjárási közegek költsége
a) Becslőbiztosok
24. tétel. 330 becslőbiztos havi dija 475.000 frt.
25. tétel. 330 becslőbiztos lakpénze 48.400 frt.
Most több mint az első évben, mivel ezen járandóságok az egész évre számitandók.
26. tétel. Utikültség, mint az első évben132.000 frt.
27. tétel. Irodai költség 19.800 frt.
- évi illetménynyel több, mint az első évben a 24. tétel alatt elősorolt indokból.
28. tétel. 80 erdőbecslő költsége, mint a mult évben 80.000 frt.
29. tétel. Előre nem látható kiadásokra, mint az első évben 4000 frt.
b) Osztálysorozó küldöttségek
30. tétel. 198 küldöttségi tag 3 forint napdija 180 napra 1,069.200 Frt.
Miután 330 becslőjárás van tervezve, minden járásban három-három, összesen 990 küldöttség fog müködni, minden küldöttség két-két tagból álland, tehát 1.980 küldöttségi tag lesz; e küldöttségi tagok 3 forint napidijjal dijazandók.
Ha a becslési miveletek a megállapitott terv szerint rendesen haladnak előre, az osztálybasorozó küldöttségek már a 2-ik év aprilis havában megalakitandók, mivel addig, vagy legalább ezen hó végeig, az országos földadóbizottság a tarifákat már megállapitotta, következésképen az osztálybasorozás május hóban megindulhat, és ezen miveletre a küldöttségeknek előre el kell készülniök. Ezen előkészület abból áll, hogy a küldöttségek a becslőbiztos vezetése alatt az egész becslőjárást bejárják, hogy a mintatéreket együttesen szemle alá vegyék, és ott, a hol mintatérek hiányzanak, ilyeneket felállitsanak; - hogy az osztálybasorozási eljárásban egyöntetüség éressék el, egy községnek osztálybasorozását együttesen eszközlik.
Ezen előkészületre 1 hónap, t. i. aprilis hó forditandó.
A küldöttségek aratás előtt 2 hónapig, tudniillik május s juniushan, és aratás után 3 hónapig, tudniillik augusztus, szeptember és október hónapokban müködhetnek. Ezen öt hónap alatt 34,000.000 birtokrészlet osztályokba sorozandó.
Ebből esik átlagban egy-egy küldöttségre összesen 34.343, 1 hónapra pedig körülbelül 7.000 birtokrészlet.
Az esős- és ünnepnapokra havonkint 12 napot számitva, marad havonkint 18 nap a helyszinelésre. Egy napon átlagban 400 birtokrészlet különös fáradság nélkül bejárható; e szerint ezen 18 napra esnék 7.200 birtokrészlet osztályba-sorozása; a megmaradó 12 napon pedig a küldöttségi tagok az osztálysorozás eredményét a telekkönyvbe tintával beirják.
A becslőbiztos pedig az eképen elkészitett telekkönyvet az igazgatósághoz küldi, hol abból az osztálykivonat, a birtokivek és azoknak summariuma még azon év végeig elkészitendők, mivel a birtokivek az osztálysorozás eredményeinek kihirdetés alkalmával az egyéni felszólalások bejelentése végett a községekbe kiküldendők.
31. tétel. Utazási költség 178.200 frt.
Az együtt müködő két küldöttségi tag mindig együtt és csak faluról-falura utazik, csak 5- mértföldnyi területen mozog, s e szerint nagy utakat nem tesz; ennélfogva egy-egy küldöttség havonkint utiköltsége megtéritésének fejében 30 frt elég lesz; esik tehát 990 küldöttség után 1 hónapra - 29.700 forint és összesen 178.200 frt.
32. tétel. Nyomtatványokra 3.930 frt.
A küldöttség egyik tagja a birtokrészletenkint megállapitott osztályt a telekkönyvbe, a másik tag pedig azt a helyszinelést jegyzőkönyvbe jegyzi be. Ezen jegyzőkönyvben ivenkint 100 birtokrészlet feljegyezhető, 34 millió birtokrészlet után tehát 785 rizsma szükséges, 1 rizsmát 5 forintjával számitva tesz 3.935 forintot, vagy kerékszámban 3.930 frtot.
D) A katasteri telekkönyv, osztálykivonat, birtokivek és summariumok kiigazitása, illetőleg elkészitése
42. tétel. Osztálykivonatok készitésére 5.100 frt.
A földrészletek osztályba-sorozásának eredménye helyrajzi szám szerint s a térfogattal együtt az osztálykivonatokba községenkint beigtattatik, hogy a térfogat osztályonkinti összege a megfelelő tarifatétellel soroztatván, az osztályonkinti tiszta jövedelem kiszámittassék, és ezen összegek összeadása által az egész község tiszta jövedelme kitudassék.
Egy egyén egy nap alatt 1000 birtokrészletet átvezethet, és azokat oldalonkint is összegezheti, s e munkáért 1 forint 50 krajczár dijt számitva, esik 34,000.000 birtokrészlet után 5.100 frt.

Harmadik évi szükséglet

A) Központi közegek költságe
a) A pénzügyministerium főldadókatasteri osztálya
1-5. tétel. Mint a második évben 31.000 frt.
b) Országos földadó-bizottság
6-8 tétel. 30.800 forint vagyis 10.800 forinttal több, mint a második évben, még pedig azért, mivel a b) tétel alatt az 54 bizottsági tag 10 forintnyi napdija 40 napra 21.600 frttal vétetett fel, mely idő az országos bizottságnak tanácskozásaira, mely most a végleges fokozatokat fogja megállapitani, szükséges.
B) Kerületi közegek költsége
a) Katasteni igazgatóságok
9-15 tétel. Személyes járandóságokra 110.400 frt,
melyek mint az első évben csak - évre vétettek fel; mivel az igazgatóságok mint ilyenek szeptember végével feloszlathatók lesznek.

Dologi kiadások

16. tétel. Lakbérekre 7.200 frt.
mint az előbbi években, mivel a hivatali helyiségeket csak a munka befejezése után lehet fölmondani, s azok átalában szerződés mellett 3 évre lesznek felveendők.
17. tétel alatt ezen évben kiadás nem fordul elő.
18. tétel. Irodai szükségletetekre 10.800 frt,
mint a második évben.
19. tétel. Utazási költség 25.810 frt.
A harmadik évben utazásokra csak a felszólalások megvizsgálására lévén szükség, a felügyeleti utazások is lassankint beszüntethetők, s azért azoknak költsége a mult évi előirányzatnak felére tétetett.
20. tétel. Különféle előre nem látható kiadásokra. 7.200 frt,
mint az elsö évben.
b) Kerületi földadó bizottságok
21. tétel. 330 bizottsági tag napdijai 49.500 frt,
melyek most 30 napra praelimináltatnak, mivel az egyéni felebbezések és a sorozási eredmény feletti tanácskozások valószinüleg még egyszer annyi ideig fognak tartani, mint az elmult években.
22. tétel. A küldöttségi tagok napidijai, melyek most csak 50 napra vétetnek számitásba 9.070 frt, mert a küldöttségnek legfelebb is annyi ideig kellend utaznia, illetőleg előtanácskozásokat tartania; ennélfogva a
23. tétel. Alatt csak 15.000 frt utazási költség vétetett fel, t. i. a mult években a kiküldött tagokra számitott összegnek csak 1/3 része; a többi, mint előbb, az összes tagok utazására szól.
C) Becslőjárási közegek költsége
a) Becslő-biztosok
24. tétel. Becslőbiztosok napdijai 356.400 frt és
25. tétel. azoknak lakpénze 44.550 frt

ugymint az első évben, csak az év 3/4 részére vétetett fel, mivel a biztosokra csak ennyi ideig lesz szükség; hasonló okból.

26. tétel. Utazási költség 66.000 frt,

Az előbbi években felvett összegnek felével, és a

27. tétel. Irodai költség 14,850 frt

csak 3/4 évre vétetett fel.

28. tétel. Erdőbecslők átalánya 16.000 frt.

Az előbbi években felvett összegnek 1/5 részével vétetett fel, mivel az erdőbecslés elleni felszólalások vizsgálására az erdőbecslők közreműködése előreláthatólag csak igen rövid ideig lesz szükséges.

29. tétel. 4000 frt, mint a második évben.
b) Felszólalás-vizsgáló küldöttségek
33. tétel. 990 vizsgáló küldöttség tagjainak napidijai 178.200 frt.

A felszólalások megvizsgálására minden járási földadó-bizottság három kéttagu küldöttséget küld ki, melyek legfelebb egy hónap alatt elvégezhetik a vizsgálatokat.

34. tétel. Utazási költségre 39.600 frt,

mely összegből egy-egy küldöttségre 40 frt esik, egyenkint 10 frttal több, mint a mult évben, mivel ezen küldöttségek egy hónapig fognak utazni, tehát hosszabb ideig, s többet, mint a mult évben az osztályozó küldöttségek.

D) A katasteri telekkönyv, osztálykivonat, birtokivek és summariumok kiigazitása, illetőleg elkészitése
37. tétel. 84 mérnök napidija 10.080 frt,

1 hónapra a térfogat elleni felszólalások megvizsgálására.

38. tétel. 84 mérnök utiköltsége 2.520 frt

1 hónapra a térfogat elleni felszólalások megvizsgálására.

43. tétel. A tiszta jövedelem birtokrészletenkinti kiszámitására és annak a birtokivekbe és a summaruimokba való átvitelére 306.000 frt,

1000 birtokrészlet után 9 frt (6 napi munka 1 frt 50 krjával) 34,000.000 birtokrészlet után 306.000 frt.

45. tétel. Számvizsgálás költsége 170.000 frt

A 43. tétel alatt elősorolt munkákban tett kiszámitások számvizsgálók által felülvizsgálandók; e munka dija 400 birtokrészlet után két frtban, 34.000,000 birtokrészlet után tehát 170.000 frtba állapitható meg.

IX. számú melléklet az 1875. évi VII. törvénycikk indokolásához.

Számszerinti összeállitása

a földadó-katasteri miveleteknél közreműködő tisztviselőknek, bizottsági tagoknak, hatóságoknak és adóközségeknek

Telekszám Egyenként Összesen
a) Tisztviselők.
1 Központi tisztviselő, felügyelő stb. 10
2 Katasteri igazgató 18
3 Kerületi felügyelő 26
4 Erdőbecslési felügyelő 14
5 Titkár 18
6 Számtiszt 18
7 Irodatiszt 18
8 Becslőbiztos 330
9 Erdőbecslő 80
10 Főmérnök 18
11 Mérnök 84
12 Telekkönyvkészitő 860
Összesen . 1474
b) Földadó-bizottságok.
13 Országos földadó-bizottsági tag 54
14 Kerületi földadó-bizottsági tag 330
15 Járási földadó-bizottsági tag 5280
16 Sorozóküldöttségi tag 1980
Összesen . 7644
c) Hatóságok.
17 Megye, szék, kerület, vidék, határezred 103
18 Járási közeg 646
19 Királyi és kiváltságos város 98
20 Rendezett tanácsu város 91
Összesen . 938
d) Adóközségek.
21 Magyarországban 10555
22 Erdélyben 2274
23 Horvát-Szlavonországban és az ahoz tartozó határőrvidéken 2793
Összesen . 15622

X. számú melléklet az 1875. évi VII. törvénycikk indokolásához.

A katasteri becslőjárások és kerületek területének és a végrehajtó közegek kimutatása

A táblázat közlésétől eltekintünk.

XI. számú melléklet az 1875. évi VII. törvénycikk indokolásához

Előterjesztés

Európa több államának egyenes adórendszere tárgyában

Nagyméltóságu pénzügyminister ur!
Nagyméltóságodtól nyert megbizatásunkhoz képest van szerencsénk

I. Poroszország,

II. Austria,

III. Bajorország,

IV. Szászország,

V. Angolország,

VI. Olaszország,

VII. Francziaország,

VIII. Belgaország,

egyenes adórendszerének lehető részletes ismertetését tiszteletteljesen előterjeszteni.

Ez összeállitásnál az elénk tüzött czél az volt, hogy egyenes adóink gyökeres reformjánál több különféle adórendszerek összehasonlitására is könnyen hozzáférhető módot nyujtsunk mindazoknak, kik e nagy kérdés iránt közelebbről érdeklődnek.

E czélnak a rendszeres tudományos kézikönyvekben elszórtan található többé-kevésbé tökéletlen jegyzetek összegyüjtésével csak hiányosan, de még az eredeti törvényszövegek egyszerü leforditása által sem felelhettünk volna meg kellőképen; még pedig különösen ez utóbbi tekintetben egyrészről azért, mivel az alaptörvények legtöbb államban pusztán csak a legfőbb irányelveket tartalmazzák, s a részletes kivitel módozatait a kormány által kibocsátandott szabályrendeleteknek és utasitásoknak tarták fenn, részint pedig azért, mivel az alaptörvények egyes szakaszai idővel lényeges javitásokon s módositásokon mentek keresztül, melyeket, ha egytől-egyig felvettük volna, oly terjedelmű munkát kellene adnunk, mely épen ennél fogva ok fárasztóvá s nehézkessé tenné az összehasonlitást, hogy a nagyméltóságod által elénk tüzött czél is meghiusulhatnék általa. Igy, hogy példával éljünk, a porosz iparadóra csak magára 1866. évig megjelent törvények magyarázó és pótló szabályrendeletek 315 lapra terjedő nagy nyolczadrétes könyvben foglalvák össze.

Ennél fogva főfigyelmünket arra irányozánk, hogy a mennyire forrásaink engedék, főleg a fenálló törvények és rendeletek lényeges intézkedéseit vegyük fel.

A források, melyeket felhasználánk, a következők:

1.) A POROSZ egyenes adókat illetőleg:

Gesetz, betreffend die anderweite Regelung der Grundsteuer vom 21. Mai 1861, sammt Ausführungsvorschriften und Flurkarten (Berlin, R. v. Decker kiadásában.)

Anweisung vom 18. Janner 1864 für das Verfahren bei Anfertigung der Flurbücher und Mutterrollen für die Gemeinde und selbststandige Gutsbezirke in den sechs östlichen Provinzen des Staats. (Berlin, 1864. R. v. Decker.)

Verordnung, betreffend die Feststellung der den Provinzen und standischen Verbanden aufzuerlegenden Grundsteuer-Hauptsummen und die provisorische Untervertheilung und Erhebung der letzteren in den sechs östlichen Provinzen. (Berlin, 1864. R. v. Decker.)

Verordnung, betreffend die Feststellung und Untervertheilung der Grundstener in den beiden westlichen Provinzen. (Berlin, 1864. R. v. Decker.)

Zusammenstellung der in Gemassheit des Gesetzes vom 11. Februar 1870 in den Provinzen Schleswig-Holstein, Hannover und Hessen-Nassau, sowie in dem Kreise Meisenheim betreffs der Grundsteuer geltenden gesetzlichen Bestimmungen. (Berlin, 1870. R. v. Decker.)

Gesetz und Anweisung betreffend die definitive Untervertheilung und Erhebung der Grundsteuer in den sechs östlichen Provinzen des Staats und die Beschwerden wegen der Grundsteuer-Überbürdung. (Berlin, 1867. R. v. Decker.)

Gesetz, betreffend die Einführung einer allgemeinen Gebaudesteuer. (Berlin, 1861. R. v. Decker.

Gesetz und Verordnung wegen Entrichtung der Gewerbesteuer. (Berlin, 1867. R. v. Decker.)

Gesetz, betreffend die von Actien und ahnlichen Gesellschaften zu entrichtende Gewerbesteuer. (Berlin, 1857. R. v. Decker.)

Gesetz, betreffend die von den Eisenbahnen zu entrichtende Abgahe. (Berlin, 1852. R. v. Decker.

Das Gesetz, betreffend die Einführung einer Klassen- und klassificirten Einkommensteuer vom 1. Mai 1851 und die darauf bezüglichen Material-Instruktionen und Rescripte. (Halberstadt, 1867. Dölle et Sohn.)

Gesetz wegen Entrichtung einer Mahl- und Schlachtsteuer vom 30. Mai 1820. (Berlin, 1856. R. v. Decker.)

Entwurf eines Gesetzes wegen Abanderung des Gesetzes, betreffend die Einführung einer Klassen- und klassificirten Einkommensteuer vom 1. Mai 1851. (Országgyülési irományok közül 1872/3.)

II. Az OSZTRÁK egyenes adókat illetőleg:

Die direkten Steuern in OESTERREICH und ihre Reform (Wien, Hof- und Staats-drukerei 1860.)

Gesetz über die Regelung der Grundsteuer vom 24. Mai 1869. (Prag. H. Mercy 1869.)

Az 1869-ki többi adótervezetekre nézve az osztrák pénzügyminister előterjesztéseit.

III. BAJORORSZÁGOT illetőleg:

Die Steuergesetze für das Königreich Baiern (Würzburg, 1863. Stahl.)

IV. SZÁSZORSZÁGOT illetőleg:

Grundsteuergesetze vom Jahre 1844.

Das Gewerbe- und Personal-Steuergesetz des Königreichs Sachsen (Dresden, 1863. Meinhold.)

Entwurf eines Gesetzes über die direkten Steuern (Dresden, 1871.) - Leipziger Tagesblatt 1872. évi októberi számai.) És az 1873. január 13-kán kelt kamarai bizottsági jelentés.

V. ANGOLORSZÁGOT illetőleg:

W. Vocke: Geschichte der Steuern des brittischen Reichs. (Leipzig, 1866.)

Fr. A. v. L. Das englische Einkommensteuergesetz vom 22. Juni 1842. (Georg Franz, München 1853.)

Loflus's Inland Revenne Almanack and official directory for the year 1869.

VI. OLASZORSZÁGOT illetőleg:

Le gabelle del regno d'Italia (1863-1869. Milano et Firenze, dalla regia stampezia.)

VII. FRANCZIAORSZÁGOT illetőleg:

A Perroux. Législation de contributions directes (Paris, librairie administrative de Paul Dupont, 1872.)

C. von Hock. Die Finanzverwaltung Frankreichs (J. G. Cotta'scher Verlag 1857.)

Ed. Vignes. Traite des Impötsen France (Paris, Guillaumin 1872.)

VIII. BELGAORSZÁGOT illetőleg:

Codes des contributions directes en Belgique (Bruxelles 1871.)

A statistikai adatokat legnagyobb részt az illető államok költségvetéseiből, hivatalos kiadványaiból, részben pedig Bloch M. Annuaire de I'Économie politique et de la statistique (1872.) és Kolb Frigyesnek 1871. évben megjelent „Handbuch der vergleichenden Statistik” becses művéből vettük.

Budapest, 1873. február 10-én.

André Lajos s. k., Dobner Rudolf s. k.,
pénzügyministeri osztálytanácsos. pénzügyministeri fogalmazó.

Első rész

Poroszország egyenes adói

Az 1872. évi költségvetésben a Poroszországban fennálló egyenes adók és az azok után előirányzott állambevételek következőképen mutattattak ki.

1. Czim. Földadó (az ezután a rajnai tartományban igazságszolgáltatási járulék fejében szedett 13.756 talérral együtt) 13,050.000 tallér.
2. Czim. Épületadó (6.447 tallér hasonló czimen szedett járulékkal) 4,755.000 tallér.
3. Czim. Osztályzott jövedelemadó (8.209 tallér hasonló járulékkal a rajnai tartományból és 15.416 tallér járulékkal, mely a vámterületen kivül eső részek által vám- és fogyasztási adók megtéritése fejében átalányképen szedetik) 5,652.000 tallér.
4. Czim. Osztályadó (17.187 tallér hasonló járulékkal a rajnai tartományból és 25.480 tallér átalánynyal a vámmentes területből) 13,168.000 tallér.
5. Czim. Iparadó (22.763 tallér járulékkal a rajnai tartományból 5,386.000 tallér.
6. Czim. A vasuttársulatok adója1,916,500 tallér.
Összesen 43,937.500 tallér.

vagyis százalékokban kifejezve az egyenes adó összegéből teszen

1. a földadó 29.7%-kot
2. az épületadó 10.9%-kot
3. az osztályozott jövedelemadó 12.9%-kot
4. az osztályadó 29.8%-kot
5. az iparadó 12.3%-kot
6. a vasuti társulatok adója 4.4%-kot
100%-kot

Az 1867. év végével 24,043.296 lakóval kimutatott népesség szerint 1 főre 1,83 tallér egyenes adó esik.

Az egyenes adók főösszege ugy áll az összes bevételekhez, mint 1:4-hez.

Az egyenes adózási rendszernek egyik jellemző alapvonása az, hogy minden physikai személy, babár ingatlan birtoka vagy üzlete után föld-, épület- vagy kereseti adóval már megrovatott is, összes jövedelme után külön osztályzott jövedelemadó vagy osztályadó alá esik; vagyis az objectiv támpontokon alapuló hozadéki adók mellett, az egyes adókötelesek birtokában lévő vagyonból és személyes keresetükből folyó személyi összjövedelem, mint ilyen átalános osztály-, illetőleg jövedelmi adó alá kerül.

A földadó

1. A földadó-alaptörvény

A jelenlegi földadó-rendszer az 1861. évi május 21-én kelt törvényen alapszik. Az adó ezen törvény szerint, az 1866 előtti államterületén 1865. évi január 1-től, az 1866-ik háboru folytán szerzett uj tartományokban pedig az 1867. évi január 1-étől kezdve vettetik ki.

Az idézett törvény szerint (1. §) felosztatott a telekadó:

a) Épület-adóra, mely az épületek és az azokhoz tartozó udvartérek és a kertektől fizetendő.

b) A tulajdonképi földadóra, mely a termőképességgel biró földbirtokok után fizetendők.

A házkertek, melyek egy porosz holdat meghaladó területtel birnak, nem esnek épületadó, hanem földadó alá.

(2. §) Az épületadó külön törvény által szabályoztatott.

(3. §) A föld mennyisége, Hohenzollern és a Jadegebiet kivételével, Poroszország 1866. év előtti területére nézve 1865. évi január 1-től kezdve 10 milló tallérban allapittatott meg.

Ezen összeg az egyes adóköteles fekvőségek tiszta hozadéka szerint volt az egyes tartományokra illetőleg a külön földadórendszer alatt álló rendi egyesületekre arányosan felosztandó. Az e szerint minden egyes tartományra, illetőleg rendi egyesületre eső földadó-főösszeg oly contigensül tekintendő, mely az államkincstárt illetőleg csak azon esetben emelhető vagy szállitható le, ha uj adótárgy szaporulat, vagy némely birtokok adómentessége (4. és 10 §) állana be; egyébként pedig csak a törvényhozás utján és csak azon esetben, ha az állam szükségletei adóemelést tennének szükségessé, vagy átalános adóleszállitást engednének meg. A megállapitott földadó-főösszegek a tartományokon, illetőleg rendi egyesületi területeken belül az egyes kerületekre, ezeken belül az egyes községekre s önálló földbirtokokra, s a községeken belül az adóköteles földbirtokokra a tiszta hozadék arányában marandólag osztattak fel.

(4. §) Földadó alá nem esnek:

a) az állami birtokok,

b) a hajdan német birodalmi (reichsunmittelbare) herczegek és grófok uradalmi (domanial) birtokai, a mennyiben azok külön szerződések értelmében az adómentességről le nem mondtak;

c) a tartományok, rendi községek (comunalstandische Verbande), megyék, községek és önálló birtokok tulajdonához tartozó telkek, a mennyiben azok közszolgálatra vagy közhasználatra szentelvék, jelesen: utczák, térek, hidak, kocsi és gyalogutak, ösvények, patakok, kutak, hajózható csatornák, kikötők, hajógyár-telepek, rakpartok, templomudvarok és temetőhelyek, séták, mulató és füvészkertek, valamint köztérek, utak és kizárólag nyilvános helyek beültetésére szolgáló faiskolák;

d) hidak, műutak, oly vaspályák vágányai és oly hajózási csatornák, melyek magánosok vagy részvénytársulatok által állami engedély mellett közhasználatra épittettek;

e) mindazon eddig is adómentes telkek, melyek e törvény megjelenésekor evangelikus vagy római katholikus templomok vagy kápolnák, nyilvános iskolák, felsőbb tanintézetek fentartására szentelt alapok vagy kegyes alapitványok, valamint az érsekek, püspökök, káptalanok, lelkészek vagy lelkészi hivatallal felruházott személyek, egyházfiak, és egyéb egyházi szolgák, nyilvános iskolák vagy felsőbb tanintézetek tanárainak javadalmazására fordittatnak.

(5. §) Az 1865. évi január hó 1-től kezdve az eddig adómentesség vagy adókedvezményben részesitett birtokok is adó alá esnek.

Az eddigi adómentesség, vagy adókedvezmény elvesztéseért járó kárpótlás külön törvény által szabályoztatott.

(6. §) A tiszta hozadék kinyomozása a törvény mellé csatolt átalános utasitás szerint volt eszközlendő, melyet 2) szám alatt melléklünk.

A törvény végrehajtásával járó költséget az állam előlegezte, mely az illető tartományok által mérsékelt évi részletekben fog az államnak utólagosan megtérittetni. (Ez intézkedés csupán csak a 6 keleti tartományra vonatkozik, mivel Schleswig-Holsteinban s a vele együtt szerzett tartományban, valamint a két nyugoti tartományban külön katasteri alap van, melyre a földadó után évenként 1 egy fél % fizettetik.)

(7. §) A földadó-főösszegek, melyek a tiszta hozadék kinyomozásának eredményei szerint az egyes tartományokra, illetőleg rendi egyesületekre (standische Verbande) esnek, s 1865. évi január 1-től fizetendők, külön királyi rendelettel állapittattak meg, melylyel egyszersmind a keleti hat tartományt illetőleg a földadó felosztása és beszedése is ideiglenesen szabályoztatott. E két rendeletet 3. és 4. számok alatt mellékeljük.

(8. §) A keleti hat tartományban a földadó végleges felosztása és beszedése iránt külön törvény hozatott, mely egyszersmind az elemi csapások folytán engedélyezendő adóelengedések, valamint az iránt is intézkedett, vajon és mely módozatok szerint kötelezendők az ingatlan birtokon fekvő dologi terhekre és szolgalmakra jogosultak az illető birtok után fizetendő földadó viselésére. E törvényt 5. sz. alatt mellékeljük.

(9. §) A megállapitott földadó-főösszegeknek az egyes birtokokra felosztása a két nyugati tartományban, a fennálló földadó-kataster alapján, a tartománygyülések meghallgatása után megállapitott módozatok szerint, királyi rendelet által szabályoztatott. Az alább 3. szám alatt közlött rendelet erről is intézkedik.

(10. §) Ha adómentes birtoknál az adómentességi feltétel megszünik, ezen birtok az ebbeli változásra következő hó 1-ső napjától kezdve tiszta hozadéka szerint földadó alá esik.

Másrészt adó alatti birtokok, melyek a fenti a), c) és d) pontok szerint az adómentesek sorába osztandók, az ebbeli változásra következő hó 1-ső napjától az adókötelezettség alól felmentetnek.

Ha megadóztatott birtokok evangelikus vagy római-katholikus egyházak stb. birtokába átmennek, az ezen birtokokat terhelő földadó ezután is fizetendő.

Ha azonban az evangelikus és római katholikus egyház stb. birtokába átszálló birtokok a fenti a), b), c) és d) pontokban elősoroltakhoz tartoznak, az ezen birtokok után azután fizetendő földadó, a kinyomozandó tiszta hozadék megfelelő százaléka szerint, ujból kiszabandó.

Ha a birtokrészleteken házak épittetnek, vagy ha azok mint udvartérek vagy házkertek házakkal köttetnek össze, és ennek folytán épületadó-kötelesekké válnak, földadó-kötelezettségük azon időponttal szünik meg, melyben az épületadó alá vonattak; és megforditva: épület-adóköteles birtok földadó-kötelezettsége azon időponttól veszi kezdetét, melylyel az épületadókötelezettség megszünt.

Ezenkivül megadóztatott földbirtoknak adókötelezettsége csak a birtok végképi elenyészése vagy maradandó termőképtelenség beálltával szünik meg.

E törvény kapcsában s vele egyidejűleg állapittattak meg a törvényhozás által a tiszta hozadék kinyomozásánál követendő elvek és eljárás is. Az erre vonatkozó

2. Utasitás

részletes kivonata ime a következő:

I. Átalános szabályok

(1. §) A földadó alapjául szolgáló tiszta hozadék kinyomozásánál alkalmazandó eljárás czéljául az tüzetett ki, hogy a tiszta hozadék, mely szerint a földadó főösszeg felosztandó vala, kellő arányban álljon az egyes tartományok, illetőleg járásokra s egyes birtokosokra nézve.

(2. §) A tiszta hozadékot nem nyomozták ki:

a) azon birtoknál, melyek a törvény 4. § d) és d) pontjai szerint adómentesek;

b) az épületekkel beépitett telkeknél és azokhoz tartozó udvartereknél és házkerteknél; utóbbiaknál azonban csak azon esetben, ha térfogatuk 1 porosz holdat meg nem halad, különben azok egész térfogatuk szerint esnek földadó alá:

Azon birtokok után, melyek a törvény 4. § a), b) c) pontjai szerint jövőben is adómentesek maradnak, a tiszta hozadék kinyomoztatik ugyan, de a földadó felosztásánál számban nem vétetik.

(3. §) Tiszta hozadéknak tekintették a nyers hozadékból a mivelési költség levonása után megmaradó azon hasznot, mely a birtokból tartósan várható.

A becslésnél a birtokok középszerü szokásos művelési állapota vétetett tekintetbe.

A birtokok más birtokokkal vagy valamely iparággal való összeköttetése nem vétett figyelembe.

A birtokkal összekötött javadalmazások és regálék, valamint az azon fekvő terhek és szolgalmak, nem vétettek tekintetbe.

(4. §) A tiszta hozzadék müvelési ágak és minőségi osztályok szerint állapittatott meg.

(5. §) Művelési ágaknak tekintettek:

a) a szántóföldek,

b) a kertek és szőlők,

c) a rétek,

d) a legelők (ide oly területek is számitandók, melyeken csak alomnak vagy trágyának használható növények teremnek),

e) az erdők,

f) a vizzel boritott területek (Wasserstüke), melyek természetes és mesterséges tavakul használtatnak,

g) a kopár terek (Oedland), vagyis oly területek, melyek az elősorolt müvelési ágak egyikéhez sem sorolhatók s leginkább egyébként pl. mész-, homok, kavicsagyag bányákul s több effélékül használtatnak. A mennyiben ily területek semmi jövedelmet sem hoznának, hasznavehetetlen területül (Unland) veendők fel.

(6. §) A becslés eszközlésére minden közigazgatási járásra (landtrathlicher Kreis), vagy az abban alakitandó külön osztályozási kerületre osztályozási tarifa, (tiszta jövedelmi fokozat) állittatott fel, mely a járásban, illetőleg az osztályozási kerületben előforduló különféle mivelési ágakat és az azoknak talajában előforduló minőségi osztályokat tünteti fel.

Az, hogy ugyanazon járáson illetőleg osztályozási kerületen belül mivelési ágankint hány minőségi osztály állittassék fel, attól függött, hogy ott a talajnak mennyi különböző minőségi fokozata fordul elő; de egy müvelési ágra nézve nyolcznál több osztályt nem volt szabad felállitani.

(7. §) A művelési ágak mindegyik minőségi osztályának 1 porosz holdra eső tiszta hozadékát pénzben nyomozták ki, és a tarifába bejegyezték. Az igy megállapitott tiszta hozadék képezé az illető osztály tarifatételét.

(8. §) A tarifatételeknek a járási adóköteles birtokok összterületére megfelelő alkalmazása a járásban fekvő összes földbirtokok tiszta hozadékát eredményezé.

Az ugyanazon tartományban fekvő járások tiszta hozadékának összege képezé az alapot, mely szerint az ezen tartományra kivetendő földadómennyiség kiszámitandó volt.

II. Végrehajtó tisztviselők és bizottságok

(9. §) A becslési műveleteket az egész országban a pénzügyminister vezette.

Közvetlenül a pénzügyminister alatt négy főbiztos (General-Comissar) őrködik a becslési müveletek helyes végrehajtása és a tiszta hozadéknak az egész országban arányos kipuhatolása felett; - mely czélra azok a becslésre befolyással biró helyi viszonyokról, és egyszersmind a becslési müveletek haladásáról és eredményéről lehetőleg pontos tudomást szereztek.

(10. §) A pénzügyminister elnöklete alatt központi bizottság alakittatott, melyhez a négy főbiztoson kivül a pénzügyminister által még négy szakértő neveztetett ki, kikhez járult minden tartomány részéről két-két tag. Ez utóbbiak közül egyik a követek háza, a másik meg az urak háza által választatott.

A központi bizottság állapitá meg az osztályozási tarifát, határozott az adómentes vagy kedvezményezett, de jövőben adóköteles birtokok tulajdonosainak felfolyamodványai felett s eszközlé a becslés eredményeinek végleges megállapitását.

Ezen bizottság tagjai jogosultak voltak a becslésre vonatkozó helyi viszonyokról és a becslés haladásáról és eredményéről az ország egész területén tudomást szerezni és e czélból a becslési munkálatok megtekinthetését követelni.

(11. §) A becslési művelet vezetésével minden kormányszék (Regierungsbezirk) területén a pénzügyminister által kinevezett kerületi biztos bizatott meg, ki azoknak tökéletes és egyöntetü végrehajtása felett őrködék, az alája rendelt bizottságokra és tisztviselőkre felügyelt és a kerüli bizottságban elnökölt.

(12. §) A kerületi biztos mellé főmérnök rendeltetett, ki a kerületben a felmérést vezeté.

(13. §) Mindegyik kormánykerületre nézve, a kerületi biztos elnöklete alatt, kerületi bizottság alakittatott, melynek tagjai felében a tartományi gyülés által választattak, felében pedig a kerületi biztos javaslatára a pénzügyminister által neveztettek ki.

A választott tagok esetleges helyettesitésére póttagok is választattak.

A kerületi bizottság tagjainak számát, mindegyik kormánykerületre nézve különösen, a pénzügyminister állapitá meg, ugy azonban, hogy az elnökön kivül 10-nél több tag ne legyen.

A kerületi bizottság hivatva volt, ez utasitásban reá ruházott teendőkön kivül, a kerületben a becslés egyöntetü végrehajtását ellenőrizni, e czélból albizottsági tagok által a kerület és a szomszédkerületek különböző részeiben a gazdasági viszonyokról és a talajminőségéről tudomást szerezni, a tarifák felállitásánál közreműködni, a becslési munkálatokat megvizsgálni; a hibákat helyreigazittatni az eddig adómentességben vagy adókedvezményben részesültek részéről a becslés alá vétel ellen beadott felszólalások felett határozni, és a becslés összeredményéről véleményét a központi bizottság elé terjeszteni.

(14. §) A becslési művelet vezetése járásonkint, a kerületi biztos előterjesztésére a pénzügyminister által kinevezendő becslőbiztosra bizatott, kinek oldala mellé, a becslési munkálatok kivételére, becslő bizottság alakittatott.

E bizottság tagjai felében a járásbeli rendek gyülése (Kreisstaendische Versammlung) által választattak, felében a kerületi biztos által neveztettek ki. A választott tagok esetleges helyettesitésére póttagok is választattak.

A tagok számát a kerületi biztos határozza meg, ugy azonban, hogy 10-nél több tag ne lett legyen.

A bizottság jogai és kötelességei az utasitás további szabályaiból tünnek ki.

(15. §) A mérési teendőket mérnökök és szakavatott segédegyének végzék; ezek a főmérnök javaslatára a kerületi biztos által neveztettek ki.

(16. §) Valamennyi bizottság szavazattöbbséggel határozott.

A szavazatok egyenlősége esetében az elnök szavazata döntő.

Az elnökök hivták meg a bizottsági tagokat s állapiták meg a tanácskozás rendjét.

A bizottsági tagok a gyülésre irásban hivattak meg, s kötelesek voltak a meghivás vételét elismerni.

A bizottság a megjelent tagok számára való tekintet nélkül mindig határozatképes volt.

(17. §) A tiszti fizetések királyi rendelettel szabályoztattak.

III. A becslési teendőre vonatkozó előkészületek

(18. §) A becslési müveleteket minden közhatóság köteles volt hatásköréhez képest kitelhető módon támogatni.

(19. §) Ezen utasitást a kormány a becslési müveletek megkezdése előtt a hivatalos lap utján köztudomásra hozta, és az alattos közegeket a becslőbiztosok és mérnökök támogatására kötelezé.

(20. §) A hatóságok, hitelintézetek, községek és magánszemélyek kötelesek voltak a birtokukban lévő térképeket, vázlatokat, rajzokat, mérési és becslési jegyzékeket, katastereket és hasonló okmányokat, melyek a becslésnél használhatók voltak, a kerületi és becslőbiztosnak átszolgáltatni, vagy azoknak használhatására módot nyujtani.

Az állampénztár a tisztviselőknek ekkép átszolgáltatott okmányok jókarban tartásáért és sértetlen visszaszolgáltatásáért felelősséget vállalt.

(21. §) Minden járásfőnök (Landrath) tartozott a járására vonatkozó következő adatokat összeállitani, s a becslőbiztosnak átadni:

a) a községek és önálló birtokok betürendes jegyzékét,

b) a járás tagositási viszonyainak statistikai összeállitását,

c) az adómentes állambirtokok jegyzékét,

d) a többi adómentes birtokok jegyzékét,

e) a jövőben adóköteles, de eddig adómentes birtokok jegyzékét,

f) a járást érdeklő piaczon az 1837-1860. évekbeli mártonnapi vásárokkor létezett terményárak jegyzékét.

IV. Eljárás a tiszta hozadék kinyomozásánál
A) Határrajzok készitése (Gemarkungs-Karten)

(22. §) A kivetés czéljából határrajzok készittettek, a mennyiben a tagositási hatóság vagy hitelintézetek megbizásából készült térképeknek a kataster-készités czéljára használható példánya maradandólag átengedhető nem lett volna. (Az itt érintett községenkinti határrajzok e czélra kibocsátott külön müszaki utasitás szerint készittettek. Ezen utasitás szerint a netán létező térképek lemásoltattak, a helyszinén megvizsgáltattak, s a művelési ágban bekövetkezett változások szerint kiigazittattak; a hol pedig még semmiféle térkép nem volt, a határ ujból felméretett. A katasterileg még fel nem mért területnek csak 15%-kát kellett ujból felmérni, 85%-kának térképezése lemásolás utján eszközöltethetvén.)

B) Eljárás a tarifák (jövedelmi fokozatok) felállitásánál

(23. §) A becslőbiztos, ki a becslés helyes eszközléséről a járást illetőleg felelős volt, a 21. § szerint átvett okmányokat és adatokat megvizsgálta, esetleg kiegészité és a járás földművelési viszonyait tanulmányozá.

Tanulmánya eredményét a járás „leirásában” részletezé. E leirásban a járásbeli földbirtokok hozadékára befolyó minden körülmény feltüntetendő volt.

(24. §) A becslőbizottság ezen járás-leirást és a becslőbiztos által előterjesztett egyéb adatokat behatólag átvizsgálván, a járás osztályozási tarifáját előlegesen kidolgozá.

(25. §) A tarifa megállapitásánál, az egyes járásokban előforduló művelési ágak mindegyik minőségi osztályára nézve a porosz holdankinti közép-tisztahozadék ez utasitáshoz mellékelt átalános osztályozási scala megfelelő jövedelem-fokozataival egybehangzólag állapittatott meg.

Ha a bizottság által kiszámitott tiszta hozadék az átalános osztályozási scala két fokozata közé esett volna, a tarifatétel azon jövedelem-fokozat szerint állapittatott meg, melyhez a kiszámitott tiszta hozadék közelebb állott.

(26. §) Ha a járás egyik része hegyes, a másik róna, vagy ha a járás egyéb tekintetben különböző forgalmi és gazdasági viszonyokkal biró részekből áll, melyeket természetes határok által is meg lehet jelölni, - a járás ezen különbségek szerint több osztályozási vidékre osztatott fel.

Ezen felosztást köteles volt a becslőbizottság külön indokolni.

Ha valamely járás több osztályozási kerületre osztatott, mindegyikre külön osztályozási tarifa készittetett.

(27. §) A becslőbizottság az előlegesen megállapitott tarifa (24. §) alapos megvizsgálása, és a hol szükséges, kiigazitása végett a járást beutazta, mely alkalommal minden osztálynál a talaj fel- és alrétegének minőségét és az arányt, melyben egyik osztály a másikhoz minőség és térfogat tekintetében állott, külön osztályozási jegyzőkönyvbe vette fel; bejegyezvén abba azt is, hogy a bizottság nézete szerint egy porosz hold vételára vagy haszonbére művelési ágankint és osztályonkint, és összesen valamennyi művelési ágra nézve átlagban mennyire tehető.

(28. §) Ezen körut alkalmával az osztályok jelzése végett minél több helyen mintatérek állittattak fel; ezek szerint lévén az egyes birtokrészek az egyes osztályokba sorozandók.

A mintatéreket külön jegyzékben mutatták ki. E kimutatásban a mintatérek ismertető jelei körülményesen irattak le, hogy azok e leirás nyomán későbben is bármikor felállittathassanak.

(29. §) Mihelyt az elősorolt becslési műveletek befejeztettek, az osztályozási tarifa, az alapjául szolgált iratokkal és okmányokkal együtt, a becslőbiztos által a kerületi bizottság elé terjesztetett.

(30. §) A kerületi bizottság (13., mely saját kebeléből kiküldött bizottsági tagok által a munka haladásáról és a járásban előforduló talaj és gazdasági viszonyok iránt már alaposan és részletesen értesittetett, az elébe terjesztett osztályozási munkálatot behatólag megvizsgálta, és a netán felmerült hiányok pótlása és helyreigazitása iránt intézkedett.

A kerületi bizottság e részben a következő rendszabályokhoz alkalmazkodék:

a) A kormány-kerület határán fekvő járások tarifáinak megvizsgálását a szomszéd kerületi bizottság megkérdezése után eszközlé;

b) a kerületi bizottságnak szabadságában állott a tarifa megvizsgálásához a kerületben működött becslőbizottságok egyes tagjait meghivni;

c) a tarifa-átvizsgálást megelőző munkák és műveletek menete felett jegyzőkönyv vétetett fel, melyben az indokok kifejtendők voltak, melyekből a becslőbizottságok által előterjesztett tarifák módosittattak vagy elfogadtattak;

d) a mennyiben egyik vagy másik szomszédkerületi bizottság részéről a tarifák egynémelyike ellen kifogások tétettek, és az ennek folytán megkisértett kiegyenlités nem sikerült, a fenntebbi jegyzőkönyvben az e részben felhozott okok és ellenokok elősorolása mellett a bizottság megállapodása indokolandó volt.

(31. §) Az előbbi pontban elősorolt tárgyalások befejezése után a tarifák a kerület hivatalos lapjában vagy más alkalmas módon közzététettek, hogy a kerületbeli járás rendi-gyüléseknek, az önálló birtokok tulajdonosainak és a községi előljáróknak alkalom nyujtassék, hogy azon esetben, ha a tarifák helyessége ellen kifogásuk lett volna, azok ellen felszólalhassanak.

A felszólalások az utóbbiak által négy hét alatt a járásfőnökhez (Landrath), a járásgyülés által pedig hat hét alatt a járási becslőbiztoshoz irásban voltak benyujtandók.

A járásfőnöknek megküldettek a kormány kerületbeli és a szomszédkerület határán fekvő járások tarifái s az azoknak indokolására szolgáló irományok, hogy azokat az érdekeltek megvizsgálhatták legyen.

A becslőbiztos köteles volt a járásrendek gyülésének, vagy az utóbbi által e czélból netán kiküldött bizottságnak kivánatára, az ügyre vonatkozólag, felvilágositásokat nyujtani.

A becslőbiztos a járás rendigyülés részéről a tarifára nézve tett észrevételek feletti véleményét a kerületi bizottságnak terjeszté elé.

(32. §) A kerületi bizottság a járási rendek gyülése által tett észrevételeket beható vizsgálat alá vette, s azokat, a mennyiben alaposaknak találta, tekintetbe is vette, - azután pedig az e szerint megállapitott tarifákat külön kerületi kimutatásban összeállitá, s e kimutatást a kerületi biztos utján a pénzügyministernek megküldé.

(33. §) A pénzügyminister a beérkezett munkálatokat megvizsgálta, a netáni hiányokat pótoltatta, s azoknak tárgyalására a központi bizottságot egybehivá.

A központi bizottság a kerületi tarifákból, ha azok ellen kifogása nem volt, összeállitotta az országos tarifát, s azt a kormánykerületi átnézetekkel s kerületi tarifákkal együtt a pénzügyminister utján a kerületi bizottságoknak megküldé, hogy a becslőbizottságok a birtokoknak ezen tarifa szerinti osztálybasorozását elrendelhették légyen.

C) Eljárás az osztályba-sorozásnál

(34. §) A birtokok osztálybasorozásának eszközlésére a becslőbiztos az osztályozási kerületet, a mennyiben szükségesnek mutatkozott volna, több aljárásra osztá fel, melyek mindegyikében két-két sorozó bizottsági tag (Einschatzungs-Deputirte) együttesen végzé, a becslőbiztos felügyelete és ellenőrzése alatt, az osztálybasorozási műveletet az illető határokra nézve.

A becslőbiztos határozott azon esetben, ha a két bizottsági tag különböző nézeten volt.

A sorozók személyeinek változását, a mennyire lehetett, kerülték.

(35. §) Az osztálybasorozás a mintatérekre való folytonos figyelemmel történt.

(36. §) A községi előljárók és az önálló birtokok tulajdonosai felhivattak, hogy határaik osztálybasorozásnál jelen legyenek, és a sorozó bizottsági tagoknak kellő felvilágositást adjanak.

(37. §) A bizottságoknak jogukban állott az erdőségek osztálybasorozásához erdészeti szakértőket meghivni.

A királyi erdőhivatalnokok utasittattak, hogy a becslőbiztosok ebbeli megkeresésének helyt adjanak.

(38. §) Ha az osztálybasorozó bizottsági tagok és a becslőbiztos nézetei szétágaztak, a kerületi bizottság határozata kéretett ki.

(39. §) A birtokterületek osztálybasorozásánál, a különféle minőségi osztályba sorozandó birtokrészek osztályhatárvonalai, jövedelmezőségükre befolyó viszonyok szerint és lehetőleg természetes határvonalaiknak megfelelőleg állapittattak meg.

Egy porosz holdon aluli terület, ha más művelési ághoz tartozó nagyobb terület által volt körülfogva, ez utóbbinak művelési ága szerint osztályoztatott, kivéve, ha a kétféle művelési águ területek összeadása folytán, az összes terület tiszta hozadéka tiz százalékkal emelkedett vagy alábbszállott volna.

Az egy művelési ágon lévő, de különböző minőségü területek osztályozásánál a kisebb terület, ha három porosz holdat el nem ért, hasonlókép a nagyobb területre alkalmazott osztályba soroztatott, kivéve, ha ezáltal a tisztahozadék, mely a két terület külön-külön osztályozása által éretett volna el, több mint 100%-kal szaporodott vagy apadt volna.

Oly átmenetes használati mód, mely nem a talaj természetében fekszik, nem vétetett tekintetbe.

Minden egyes erdőtest az átlagos termőképesség, a fanem- és az üzemmódhoz képest rendszerint egy minőségi osztályba soroztatott. A becsléskor létezett fatömeg értéke nem vétetett tekintetbe. Ha azonban legalább 100 porosz holdra terjedő összefüggő oly területek találtattak, melyek a fenntebbi tekintetekben az erdőtest többi területétől lényegesen különböztek, ugyanazon erdőtestre több osztály is alkalmaztathatott.

(40. §) Az eddig adómentességben vagy adókedvezményben részesült birtokrészek az osztálybasorozásnál külön hasittattak ki.

(41. §) A 39. és 40. pontok szerint megjelölt osztályhatárok a térképre rávezetendők, és a művelési ág helyrajzi száma is feljegyzendő volt.

A térképen a mintatéreket is külön előtüntették.

(42. §) A kerületi bizottság az osztálybasorozási műveletekre kiküldöttjei által ügyelt, a kik jogositva és kötelezve voltak az osztálybasorozásoknál személyesen jelen lenni, s a művelet szabályszerü végrehajtásáról és a hibák kiigazitásáról gondoskodni.

(43. §) Mihelyt egy községi határban az osztálybasorozási műveletek befejeztettek, a térképen a művelési ág és osztály, valamint az eddigi adómentesség szerint külön megjelölt térségek térfogata külön-külön kiszámitandó, összeállitandó, s az osztálybasorozási lajstromba beirandó és abban összeadandó volt.

(44. §) A községek térfogatának összeadásából a járás térfogatának, művelési ágak és azok minőségi osztályai szerinti kimutatása készittetett, kiszámittatván egyszersmind az egyes járásokban előforduló művelési ágak és azok minőségi osztályaira eső tiszta hozadék is.

D) Felszólalási eljárás

(45. §) Az osztálybasorozási munkálat befejezése után, a becslőbiztos a községi előljáróknak és önálló birtokok tulajdonosainak, a térkép és az egész járást illető sorozás eredményét mutató lajstrom megtekinthetésére módot nyujtott, s azokat a saját határukat illető osztálybasorozási lajstromok másolatának közlése mellett értesité, hogy ha ezen sorozási eredmények ellen kifogásuk lenne, nála négy hét alatt bejelentsék.

A járási, illetőleg osztályozási vidéki tarifa ellen nem lehetett felszólalni, csak

a) egyes birtokrészletek téves felvétele;

b) a térfogat hibás kitétele;

c) téves osztálybasorozás, s

d) a számitásoknál felmerült hibák ellen.

(46. §) A felszólalások a becslőbizottság által megvizsgáltattak, s a mennyiben alaposaknak találtattak, azonnal elintéztettek; a többire nézve pedig a kerületi bizottsághoz az összes sorozási munkálatok felterjesztése mellett, felvilágositó jelentés volt terjesztendő.

(47. §) A kerületi bizottság a sorozási munkálatokat átvizsgálá és az el nem intézett felszólalások felett véglegesen határozott.

E) A becslési és osztálybasorozási műveletek befejezése

(48. §) A kerületi bizottság kimeritő jelentést készitett a becslési és sorozási müveleteknek az egész kerületre vonatkozó eredményéről, s egyszersmind véleményét fejezé ki az iránt, hogy az osztálybasorozás folytán mennyiben és hol találja szükségesnek a tarifák egészben vagy részben leendő módositását.

(49. §) A mint a kormánykerületre vonatkozó összes műveletek befejeztettek, s a kerületi bizottságnak ide vonatkozó véleménye elkészült, a kerületi biztos a járási átnézetekből az egész kormánykerületre nézve főkimutatást készitett, melyet az összes tárgyalási iratokkal együtt a pénzügyminister elé terjesztett, ki azt átvizsgálá, az esetleges hiányokat pótolá, és saját véleménye kiséretében a központi bizottsághoz küldé.

(50. §) A központi bizottság a tarifákat és osztálybasorozási eredményeket járásonkint megvizsgálá és vagy helybenhagyta, vagy az e részben előtte fekvő, vagy még utólag bekivánt véleményes javaslatok szerint módositá.

(51. §) A tarifák végleges megállapitása után a lajstromokban és kimutatásokban a tiszta hozadék, ott, a hol a tarifa módosittatett, ujból kiszámittatott, és az ekép megállapitott tiszta hozadék szerint osztatott fel a törvény által megállapitott földadó főösszeg a tartományokra és járásokra.

V. A nyugati tartományokra szóló külön rendszabályok

(52. §) (E szakaszban a nyugati tartományokra nézve, az ottani katasterre való tekintettel a mérésre és osztálybasorozásra vonatkozó szabályok módositása foglaltatik; az ebbeli intézkedések tisztán alakiak.)

VI. Átalános rendszabályok

(53. §) A pénzügyminister felhatalmaztatott, hogy ez átalános utasitás végrehajtására netán szükséges részletes és műszaki utasitásokat kibocsáthassa, sőt ezen átalános utasitás oly pontjait, melyeknek módositása a gyakorlatban szükségesnek mutatkozott, az alapelvek épségben tartása mellett módosithassa.

Minta az utasitási 24-ik pontjához

Járási osztályozási tarifa

Müvelési ág 1. oszt. 2. oszt. 3. oszt. 4. oszt. 5. oszt. 6. oszt. 7. oszt. 8. oszt.
Szántóföld 150 120 90 66 42 27 15 -
Kert 210 150 90 60 - - - -
Rét 210 180 150 120 90 60 39 18
Legelő 60 42 30 18 12 6 - -
Erdő 48 30 18 9 - - - -
Vizterület 30 15 6 - - - - -
Parlag (Oedland) - - - - - - - -
Kelt ..... a becslő-bizottságtól. Aláirások

3. Rendelet

a hat keleti tartományban s az ezeken belől levő rendi egyesületek földadó főösszegének megállapitása és ideiglenes felosztása s beszedése iránt

Ezen rendelet 1864. évi deczember hó 12-én kelt.

Megállapitatott s felosztatott általa az egyes tartományok, illetőleg rendi egyesületekre esendő földadó-összeg.

Az adó beszolgáltatásával a községek, illetőleg az önálló birtokok tulajdonosai bizattak meg.

Azon fekvőségekre nézve, melyek sem községi, sem önálló birtok-kerületi kötelékben nem voltak, külön adóbeszedési kerületek alakittattak.

A földadó felosztásának szabályozása azon községekben, a hol még, az 1864. évi január 18-kán kelt utasitás értelmében, földkönyv- és kivetési lajstrom nem készittetett, egyelőre a kerületi kormányokra bizatott.

Ezen rendelettel egyidejüleg bocsáttatott ki a két nyugoti tartomány földadójának megállapitására s felosztására vonatkozó rendelet is, melyből kiemelendő az, hogy e tartományokban az 1839. évi január 21-én kelt törvényelvek a kataster igazgatására vonatkozó intézkedései némi módositással továbbra is érvényben hagyattak.

E szerint ezen tartományokban eddig fennállott „földadó-fedezeti alapra” (Grundsteuer-Dekkungsfond) a földadónak 1/2 százaléka szedendő.

A kataster fenntartására, különösen pedig a katasteri térképek, földkönyvek és kivetési lajstromok, valamint a részletes felmérések kiigazitására s tökélyesbitésére 1 1/2 százalék vettetik ki. Ebből 1/2 százalék az átalános katasteri alapba foly, mely jövőre is mindkét tartományra nézve közösen kezeltetik.

A fennmaradó egy százalékból pedig mindegyik tartomány számára külön alap létesittetik, mely csak az illető tartomány érintett czéljaira forditható.

A nyilvántartás költségei birtokrészletenkint 6 fillérben állapittattak meg, mely a változás előirása után a vevő, illetőleg szerző által téritendő meg.

4. Utasitás

a hat keleti tartományban lévő községek és önálló birtokok részére készitendő földkönyvek és kivetési lajstromok készitésénél követendő eljárás iránt

Ezen rendelet 1864. évi január 14-én kelt s lényegileg a következő utasitásokat tartalmazza:

Minden község és minden önálló birtok részére külön földkönyv (Flurbuch), és külön kivetési lajstrom (Mutterrolle) készitendő.

Ezen munkálatok vezetésével járásonkint egy-egy biztos bizatott meg, ki mellé a szükséghez képest mérnökök, vagy más alkalmas egyének adattak; a községi előljáróságok és az önálló birtokok tulajdonosai pedig köteleztettek, hogy munkálatoknál kellőkép közremüködjenek.

A biztos mindenekelőtt elkészitteté a községi előljáróságok, illetőleg az önálló birtokok tulajdonosai által az egyes községekben lévő birtokosok, s illetőleg önálló birtokok tulajdonosainak pontos névjegyzékét.

Azután a községi előljáróság s az érdeklett birtokosok meghallgatásával elkészité az egyes birtokok területének kimutatását, és pedig oly községekben, hol az egyes birtokok térfogatát feltüntető térképek léteztek, ezen térképek alapján, oly községekben pedig, hol a meglévő határ-térképeken az egyes birtokok nagyobb részének térfogata kijelölve nem volt: a mérnök, vagy felmérésre rendelt egyén által készitett uj térképek alapján.

Ezen kimutatásban kiteendő volt: 1. a birtokos neve, 2. lakhelye, 3. birtokának jogi minősége, 4. sorszáma a hiteltelekkönyvben, 5 dülőkénti megnevezése, 6. a községi térképeni helyrajzi száma.

A községi térképek, földsorozási lajstromok (Einschatzungsregister) s az egyes birtokok térfogati kimutatása alapján földkönyv volt készitendő, mely az illető község, illetőleg önálló birtok fekvőségeit természetes összefüggésük szerint s térfogatuk és tiszta hozadékuk megjelölésével tünteti föl.

A földkönyvbe a községet, iiletőleg önálló birtokot alkotó földszeletek (Flachenabschnitte) a térképen kijelölt szám- és betüsorrendjük szerint jegyeztettek be. Ezenkivül a földkönyv még következőket tartalmaz: az adókivetési lajstrom fejezetének s a hiteltelekkönyvnek illető folyó számát, a birtokosok nevét, lakhelyét, a birtokok dülők szerinti elnevezését, a művelési ágakat, ezek minőségi osztályát, térfogatát, legyen bár az adóköteles vagy sem, tiszta hazadékát, végül a nyilvános czélra szolgáló terek s az udvarok térfogatát.

A földkönyv tervezetét a felmérő átadván megvizsgálás végett a biztosnak, illetőleg főmérnöknek, az ezek által véglegesen megállapittatott.

A földkönyv elkészitése után és alapján az adókivetési lajstromok voltak elkészitendők.

Az adókivetési lajstrom czélja az ugyanazon község, illetőleg önálló birtokok területén belül az egyes birtokosok tulajdonában levő fekvőségeinek, terület, tiszta hozadék és az ezután eső adómennyiség szerinti pontos kimutatása. Minélfogva következő tételeket kell tartalmaznia: a földkönyv készitésének évét, a határ nevét, a térkép lapjának s a földszelet számát, a dülők nevét, a mivelési ágakat, ezek minőségi osztályszámait, a területet, a tiszta hozadékot, az adó évi mennyiségét, az évi előirásban mutatkozó adószaporulatot s apadást.

A földkönyv és adókivetési lajstrom könnyebb kezelhetése végett az utóbbinak egyes fejezeteiről külön jegyzék (Artikelverzeichniss) készittetett, melybe a birtokosok neve, állása, lakhelye, s lehetőleg a birtokok hiteltelekkönyvi sorszáma a kivetési lajstrom fejezetei szerint mutattatnak ki.

A birtokok tiszta hozadékának kiszámitása végett az egyes birtokszeletek térfogata mivelési ágankint és minőségi osztályonkint az u. n. mivelési ágankinti és osztályonkinti ismétlésben (Wiederholung nach Kulturarten und Klassen) volt összeadandó, ugy hogy ez által a községen, illetőleg önálló birtokon belül levő müvelési ágak és minőségei osztályok összes területe, esetleg a különböző osztályozási kerületek szerint, mutattatik ki.

A tiszta hozadék kiszámitása az 1861. május 21. kelt utasitás szabályai szerint a földkönyv czimlapjára vezetett osztályozási tarifa alapján következőkép eszközöltetett:

Mindenek előtt megállapittatott az egyes minőségi osztályok, mivelési ágak, és az egész község, illetőleg önálló birtok, tiszta hozadéka az egyes osztályok összes térfogatára nézve.

Azután ezekkel egyezőleg az egyes földszeletek tiszta hozadéka számittatott ki.

Az igy nyert eredmények átviendők voltak a kivetési lajstromba, és ebben fejezetenként összegeztettek.

Ezen tiszta hozadéki összegek a kivetési lajstromhoz csatolt ismétlésben (Wiederholung zur Mutterrolle), illetőleg az ehhez csatolt végismétlésben (Schlusswiederholung) átvitettek, a hol a község, illetőleg önálló birtok tiszta hozadékának az érintett összegekkel egyezése ismét kitüntetendő volt.

Végül a holdankinti átlagos tiszta hozadék volt kiszámitandó, s a mivelési ágankinti és osztályonkinti ismétlésbe átviendő.

5. Törvény

a földadónak a hat keleti tartományban végleges felosztása és beszedése, valamint az adó-túlterheltetés miatti panaszok iránt

E törvény 1867. évi február 8-án hozatott s hatálya az 1870. évi február hó 11-én kelt törvény által Schleswig-Holsteinra, Hannoverára, Hesaen-Nassaura, valamint Meisenheim kerületre is kiterjesztetett.

Lényeges intézkedései a következők:

I. Földadó főösszegek

Az egyes tartományokra, rendi egyesületi területekre, ezeken belül az egyes kerületekre, s a kerületeken belül az egyes községekre megállapitott adóösszegek csak annyiban emeltethetnek fel, vagy szállittathatnak le, a mennyiben

a) a birtokok állománya, illetőleg határa változnék;

b) az adó-tulterheltetés miatti panaszok helyesekül ismertetnének el;

c) anyagi hibák mutattatnának ki.

Anyagi hibákul tekintendők, különösen a következő tévedések:

1. ha birtokok nem abban a községben, vagy önálló birtokkerületben adóztatnak meg, a hova tartoznak;

2. ha birtokok kétszeresen vagy többszörösen, avagy

3. épen nem adóztatnak meg;

4. ha a becslési eredményeknek a községi határtérképre átvitelénél helytelen müvelési ág, vagy minőségi osztály vezettetik a térképre;

5. ha az osztály összesitésben, földkönyvben stb. valamely birtok mivelési ága és minőségi osztálya nem egyez meg a határképben foglalt illető mivelési ággal s minőségi osztálylyal;

6. ha a térfogat kiszámitásánál az egyes számtételek hibásan összegeztettek, vagy egyéb hiba követtetett el;

7. ha adóköteles birtokok nem vétettek adó alá, vagy megforditva adómentes birtokok adó alá vonattak.

II. A földadó főösszegek felosztásáról

E czélból földkönyvek s kivetési lajstrom készittettek.

A földkönyvben s kivetési lajstromban minden birtok, tekintet nélkül arra, hogy a telekkönyvben a birtokczim helyesbittetett-e vagy sem, rendszerint tulajdonosának, örökhaszonbérlőjének, vagy haszonélvezőjének nevére jegyeztetik be, legyen bár a tulajdoni, örökhaszonbérlői stb. jog az államé, községé, testületé, társulaté, alapitványé, vagy más erkölcsi személyé, vagy egyes egyéné.

Közös birtokok a birtokosok collectiv neve alatt jegyeztetnek be.

Per alatt levő birtokoknál a tényleges birtokos neve mellett az igényt tartó is kiteendő.

Ismeretlen egyének tulajdonában levő, vagy elhagyott birtokok egyelőre „ismeretlen tulajdonos” megjelöléssel jegyzendők be.

Ha a birtokhatárok iránt nyomban el nem intézhető viszályok forognának fenn, a kérdésben levő határok a helyi viszonyoknak megfelelőleg állapitandók meg, s az illető birtokok ez alapon, a nélkül, hogy ezáltal az érdeklett felek jogai és igényei érintetnének, a földkönyvbe, illetőleg kivetési lajstromba bejegyzendők.

Szolgalomra és dologi terhekre jogositottak a terhelt birtok adójához járnlni, ha ugyan külön törvények máskép nem intézkednének, nem kötelesek.

III. Felosztás elleni felszólamlásokról

A tárgyi hibák kiigazitása végett történő felszólaláson felül, az egyes községekben, illetőleg oly önálló birtokkerületekben, hol a birtokosok száma egynél több, minden birtokosnak jogában állott felszólalni:

a) egyes birtokok térfogatának helytelen felvétele;

b) s a tarifa osztályaiba való helytelen besorozása miatt.

A mi különösen a besorozást illeti, kifogást tehetett:

a) a müvelési ág felvétele ellen, a mennyiben a változás nem a besorozás után állott be.

b) valamely birtoknak a többi községi birtokokhoz aránytalan besorozása ellen.

A tárgyi hibákat s térfogatot illető felszólamlások iránt a kerületi kormány által kinevezett biztos elnöklete alatt 2-10 tagból álló bizottság alakittatott, melynek tagjai fele részben a járási rendek gyülése által választattak, fele részben pedig a kerületi kormány által neveztettek ki.

E bizottságtól sem volt felebbvitelnek helye.

A felszólamló, kinek felszólamlása igazolhatlannak itéltetett, a vizsgálattal járó költségek megtéritésében marasztaltatott el, mely iránt a kerületi kormány határozott.

A községek, illetőleg önálló birtokkerületek földadó-contingense csak annyiban esett változás alá, a mennyiben tárgyi hibák kiigazitása eszközöltetett volna.

IV. Adótulterheltetés miatti panaszok

Az egyes községek, önálló birtokok s illetőleg adóbeszedési kerületekre kivetett adó mérséklése, az azokban foglalt fekvőségek helytelen becslése miatt csak azon esetben engedtetett meg, ha az illető község stb. földadó általi tulterheltetése szabályszerüleg bebizonyittatott.

Az ebbeli kérvények csak akkor vétettek figyelembe, ha azok az illető előjárók részéről, e törvény életbeléptetésétől 8 hét alatt, irásbelileg és kellőleg indokolva a járás-főnöki hivatalnál benyujtattak.

Adótulterhelés ténye csak azon esetben ismertetett el, midőn ismételt becslés utján bebizonyult, hogy az illető község kivetési lajstromába felvett tiszta hozadék az uj becslések folytán nyert eredménynél 25%-al magasabb.

A vizsgálattal a III. alatt érintett bizottság bizatott meg, melynek határozatai, a kerületi kormány utján, végeldöntés végett a pénzügyministeriumhoz voltak felterjesztendők.

Ha a panasz igazolatlannak tünt ki, a felszólamló a vizsgálati költségek megtéritésében marasztaltatott el.

Ha pedig helyesekül ismertettek el: a földkönyvek s kivetési lajstromok kiigazitattak s az illető község stb. földadó főösszege ujból állapittatott meg.

V. A kataster nyilvántartásáról

Hogy a földkönyvek, kivetési lajstromok s térképek a fenálló viszonyoknak mindig megfeleljenek, azokon mindazon változások feljegyzendők, melyek annak folytán előállanak, hogy

a) a birtok tulajdonosai változnak,

b) eddig adómentes birtokok adókötelesekké válnak, vagy

c) eddig adóköteles birtokok az adómentesek sorába esnek,

d) ha eddig adóköteles vagy adómentes birtokok beépittetnek vagy épülettel összekötött udvarokul s házi kertekül vétetnek,

e) és megforditva,

f) ha adóképes földek képződnek,

g) ha már megadóztatottak egészen, vagy részben megsemmisülnek, vagy marandandólag hozadék-képtelenekké lesznek;

h) ha a községek, illetőleg önálló birtokok, kormányszékek, tartományok, vagy az ország határai kiigazittatnak, illetőleg megváltoznak,

i) ha a hatóság vagy érdeklettek részéről tárgyi hibák mutattatnak ki,

k) ha az adótulterheltetés miatti panaszok helyesekül ismertetnek el.

A földbirtokosok s az adófizetésre kötelezett egyéb személyek, a fenebb elősorolt változások közül az a)-g)-ig előszámláltakat tartoznak a földadó nyilvántartásával megbizott hivatalnál irásbelileg vagy jegyzőkönyvileg bejelenteni, s az adókönyvek megfelelő kiigazitásához szükséges adatokat beszolgáltatni, ellenkező esetben ezek az ő költségükön fognak megszereztetni.

A fentéritett változások h)-k) alatti eseteinek kiigazitása hivatalból történik.

Földesuri s jobbágyi viszonyok rendezése s közös birtokok felosztása (Gemeinheitstheilung) következtében előállott birtokváltozásoknál a földadó azon birtokon marad, melyen eddig volt.

Ha efféle rendezéseknél addig adómentes birtokok adóköteles birtokokkal cseréltetnének föl, az utóbbiak az adómentes birtokok sorába lépnek.

Azon földbirtokosok, kiknek tulajdoni stb. viszonyában változás áll be, tartoznak az ennek kivitelére szükséges felmérési költség megtéritésén kivül, nyilvántartási járulékul, minden nyilvántartási műtétért 1 garastól 1 tallérig rugó illetéket fizetni, mely mindig a vevő, illetőleg szerző által viselendő.

Az ide vonatkozó beadványok bélyegmentesek.

Az évenkinti változási felvételek alapján a földkönyv, illetőleg térkép kiigazittatik s szükség esetén a községre, illetőleg önálló birtokkerületre eső adóösszeg is máskép állapittatik meg.

Jegyzet a porosz földadómunkálatok kiviteléről és eredményéről

A fenntebb 1) és 2) alatt közlött törvények és utasitások végrehajtására 23 kerületi bizottság, (200 bizottsági taggal) 302 becslőbiztos és ugyanannyi becslőbizottság (2494 taggal) alakittatott.

A kerületi biztosok 1861-ik évi julius havában neveztettek ki, a kerületi bizottságok 1861. évi september első felében a becslőbizottságok 1861. évi augustus első felében alakultak meg; befejeztetett pedig a becslés 1864. augusztus havában, tehát 3 év alatt.

Erdészeti szakértők, a kerületi bizottságokhoz, a kerületi kormányszékeknél alkalmazott magasabb rangu erdőhivatalnokokból, a becslő-albizottságokhoz (263 egyén) pedig tulnyomó számmal királyi erdészekből, és csak kisebb részben magán erdészek közül neveztettek ki.

A mérnöki munkák, 1865-ig a községek, és az azokban lévő müvelési ágak térfogatának kimutatásáig haladtak; 1865-ben nagyjában az egyéni birtokok térképezése, 1866-ban pedig az egyéni munkálatok kidolgozása is befejeztetett.

A térképezés szerint az összes terület 108,829.759.93 porosz holdat (Morgent) tesz; abból azonban 10.7% adómentes birtokra, 2.8% terméketlen területre, 1% pedig udvartérre és egy holdon aluli házkertekre esvén, csak 85.5% terület marad adóköteles, mely 91,696.504.78 porosz holdat, vagy 36.072,582 osztrák katasteri holdat tesz. (1 osztrák katasteri hold - 2.25 porosz hold Morgent.)

A tiszta hozadék főösszege 112,313.728 38/100 tallérban állapittatott meg; a kivetett 100 millió tallérnyi földadó ezen összegeknek 9.57%-kát teszi.

Az adónak egy holdra eső átlaga 0.27 tallért, vagy a mi pénzünk szerint - a tallért az 1872. évi deczember 31-iki árfolyam szerint 165 krral számitva - 45.7 krt tesz.

A földbirtokot azonban a jövedelem-adó és tartományi pótlékon kivül az ugynevezett őrlési vagy lisztadó (Mahlsteuer) is terheli, mely 1872. évi költségvetés szerint összesen 1,700,000 tallérra. Ezen főösszegből a hessen-nassaui tartományra eső átlagos részlet 54,000 tallérral levonatván, (mivel az uj tartományok a fentebbi kimutatásokban nem foglaltatnak) megmarad 1.646,000 tallér, mi a westfáliai tartomány kivételével, hol ily adó nincs, a többi tartományokat átlagban 1 hold után a fentebb alkalmazott árfolyam szerint 8.1 krral terheli, ami a földadóval együtt összesen 53.8 krt. tesz.

Az 1866-ban szerzett uj tartományokban a porosz rendszernek megfelelő földadó-kataster 1870. év óta van készülőben. Mig ez elkészül, az azokra kivetett földadó-contingens, az ott eddig is fennállott kulcsok szerint, osztatik fel. E contingens a régi tartományokkal való összehasonlitás utján 3,200.000 tallérban állapittatott meg.

A földadó-kataster nyilvántartására a kormányszékeknél (az egyenes adók kezelésével megbizott osztályokban) 33 kataster-felügyelő (1100-1400 tallér fizetéssel) és 32 katasteri titkár (600-1000 tallér fizetéssel) valamint a járásokban felállitott katasteri hivataloknál 476 kat. ellenőr 600-900 tallér fizetéssel) van alkalmazva.

Ezeknek fizetése 423.850 tallér,
és egyéb költsége 95.200 tallér,
összesen: 519.050 tallér.

A házadó

A földadó szabályozásáról szóló törvénynyel egyidejüleg, vagyis 1861. évi május 21-én kelt törvénynyel rendeztetett a házadó is.

E törvény szerint az eddig fennállott különféle házadórendszerek megszüntettek, s a házadó iránt az egész porosz birodalomra nézve egységes szabályok állapittattak meg.

Házadó alól menttek:

a) A királyi ház, az előbbi birodalmi uralkodó herczegek tulajdonát képező épületek.

b) Az állami, megyei, kerületi s községi épületek.

c) Egyetemek s egyéb nyilvános tanintézetek épületei.

d) Templomok, kápolnák s egyházi testületek épületei.

e) Egyházi személyek hivatali épületei.

f) Szegény-, árva-, kór-, javitó- és fogházak s jótékony egyletek épületei, a mennyiben azok közvetlenül czéljaikra szolgálnának.

g) Gazdasági s ipari czélokra szolgáló melléképületek, mint ólak, fészerek, magtárak, valamint tüzelőszerek és ipari nyersanyagok lerakására szólgáló raktárak sat.

h) Vizvezetési és lecsapolási müvekre szolgáló épületek.

Minden egyéb épület, évenkinti használati értékéhez képest, a következő fokozatok szerint adózik:

A fokozat száma A házak évenkinti használati értéke Évenkénti adó
lakházaknál boltoknál iparüzésre használt házaknál
tallér garas tallér garas
1. 4 tallérig - 4 - 2
2. 6 tallérig - 6 - 3
3. 8 tallérig - 8 - 4
4. 12 tallérig - 12 - 6
5. 15 tallérig - 18 - 9
6. 20 tallérig - 24 - 12
7. 25 tallérig 1 - - 15
8. 30 tallérig 1 6 - 18
9. 35 tallérig 1 12 - 21
10. 40 tallérig 1 18 - 24
11. 45 tallérig 1 24 - 27
12. 50 tallérig 2 - 1 -
13. 60 tallérig 2 12 1 6
14. 70 tallérig 2 24 1 12
15. 80 tallérig 3 6 1 18
16. 90 tallérig 3 18 1 24
17. 100 tallérig 4 - 2 -
18. 120 tallérig 4 24 2 12
19. 140 tallérig 5 18 2 24
20. 160 tallérig 6 12 3 6
21. 180 tallérig 7 6 3 18
22. 200 tallérig 8 - 4 -
23. 225 tallérig 9 - 4 15
24. 250 tallérig 10 - 5 -
25. 275 tallérig 11 - 5 15
26. 300 tallérig 12 - 6 -
27. 325 tallérig 13 - 6 15
28. 350 tallérig 14 - 7 -
29. 375 tallérig 15 - 7 15
30. 400 tallérig 16 - 8 -
31. 450 tallérig 18 - 9 -
32. 500 tallérig 20 - 10 -
33. 550 tallérig 22 - 11 -
34. 600 tallérig 24 - 12 -
35. 650 tallérig 26 - 13 -
36. 700 tallérig 28 - 14 -
37. 750 tallérig 30 - 15 -
38. 800 tallérig 32 - 16 -
39. 850 tallérig 34 - 17 -
40. 900 tallérig 36 - 18 -
41. 950 tallérig 38 - 19 -
42. 1000 tallérig 40 - 20 -
43. 1100 tallérig 44 - 22 -

2000 tallérig minden fokozat 100-100 tallérral, 2000 talléron felül 200-200 tallérral emelkedik.

Az adónak oly házak után, melyek főleg lakásra használtatnak, továbbá boltok, műhelyek sat. szinházak, mulató-helyek után sat. a használati érték 4%-kát kell tennie. Oly házak után pedig, melyek kizárólag iparüzésre használtatnak, mint például gyárak, malmok, külön épületül tekinthető pinczék, ólak, raktárak után a használati 2%-ka fizetendő házadóul.

Városokban, valamint oly falusi községekben, hol a házak nagy részét bérbe adják, a használati érték tiz évi átlagos házbér alapján számittatik ki.

Egyéb falusi községekben a házak nagyságára, épitésmódjára s állapotára, a hozzájuk tartozó udvarokra s kertekre, valamint a hozzájuk tartozó mezei birtokokra és földekre való tekintettel állapittatik meg.

Oly birtokosok házai, kik életük fenntartására napszámba is kénytelenek járni, valamint a kisebb iparosok s munkások épületei, az 1-6. fokozat szerint rovatnak meg.

Oly önálló mezei birtokokhoz tartozó épületek, melyeknek évi hozadéka kevesebb mint 1000 tallér, a 7-22. közötti fokozat szerint esnek házadó alá.

Az 1000 tallérnál többet hozó birtokokhoz tartozó házak a 17-37. fokozat szerint adóznak. De soha sem sorolhatók magasabb fokozat alá, mint a szomszédos városi hason minőségü és nagyságu házak.

A tartományi képviselet meghallgatása után minden tartományra nézve összeállittatnak azon külső ismérvek, melyek szerint az egyes adóköteles épületek, a tartományban fennforgó viszonyokhoz képest, egyik, vagy másik fokozat alá sorolandók.

A házadó kivetése adókerületenként történik, bizottságok által eszközöltetik, melyeknek elnöke a pénzügyi hatóság által kinevezett adóbiztos. A kivetési műveleteket a kerületi kormány vezeti; ez határozza meg a kivető bizottságok tagjainak számát.

A kivető bizottsági tagokat a kerületi rendek gyülése, illetőleg oly városokra nézve, melyek külön adókerületté alakittattak, a városi tanács választja.

A bizottság szótöbbséggel határoz; szavazategyenlöség esetében az elnök szavazata döntő. Ez utóbbinak jogában áll, az adókivető bizottság határozatai ellen a kerületi kormányhoz fordulni. Ily esetben a kerületi kormány meghallgatja a kivető bizottságot, s csak ezután hoz döntő határozatot.

A kivetés eredményei a házbirtokosokkal közöltetnek s a kivetési lajstromok 14. napra közszemlére tétetnek.

A házbirtokosok a kivetési ivek kézhezvételétől számitandó négy hét alatt, az adóbiztos utján felszólalhatnak a reájuk megállapitott adó ellen a kerületi kormányhoz.

A kerületi kormány a felszólalások felett az adókivető bizottságok meghallgatása után itél.

A kerületi kormány határozata ellen föllebbezhet az adóköteles hat heti zárhatáridő alatt a pénzügyinisterhez.

A kinek felszólalása alaptalannak találtatnék, a vizsgálati költségekben elmarasztaltatik.

A pénzügyminister, mint a kivetési müveletek legfőbb vezetője, jogositva van, a kivetési müveletekről külön biztosok által tudomást szerezni, a szükséges arányosság elérésére ügyelni, s a törvény és szabályrendeletekbe ütköző tévedéseket és hibákat hivatalból kiigazitani.

A házadó kivetésének költségeit az állam viseli. Az előmunkálatokat, mint: az épületek kimutatását, leirását sat. a községek tartoznak végezni.

A hatóságok, községek, magánszemélyek tartoznak a birtokokban lévő terveket, rajzokat, s átalában minden oly iratokat, melyek a kivetésnél hasznáhatók, az adóbiztosnak előmutatni, a használatukra módot nyujtani.

A kivető bizottsági tagoknak napidijak járnak.

Az adószedést a 6 keleti tartományban, a községi hatóság végzi; minek fejében a a beszedett házadó 3%-kát kapja. - Az adó 12 hónapos részletekben fizetendő.

Hogy a házadó kivetési lajstromok a tényleges viszonyoknak folyvást megfeleljenek (nyilvántartás), mindazon változás, mely annak folytán előáll, hogy

a) az épület más birtokos tulajdonába megy át;

b) adómentes épület adókötelessé lesz, és viszont;

c) ház épül, vagy megsemmisül; vagy épitésmódjában hozzáépités vagy emeletleszedés stb. által megváltoztatik.

A változást büntetés terhe mellett a háztulajdonos tartozik megtenni.

Nyilvántartási dijul tartoznak a birtokosok, a változás bejegyzése alkalmával, a pénzügyminister által megszabott dijat fizetni: mely azonban 5 garasnál több nem lehet.

Adókedvezmények:

a) Ujból épült házakért 2 évi adómentesség adatik;

b) épületjavitások következtében az adó két évig nem emelhető;

c) tüzvész vagy egyéb elemi csapások által megsemmisitett, vagy a tulajdonosok által lebontott házak a megsemmisülés, illetőleg lebontás hava elsejétől az adófizetés alól felmentetnek;

d) ha az épületek részben semmisüitek meg vagy bontattak le, valamint ha egész éven át lakatlanul maradnak: a kivetett adónak egy része s esetleg egész összege is elengedtetik.

A házadó-kivetési müveletek 15 évről 15 évre revisió alá veendők.

Iparadó

A Poroszországban tényleg fennálló iparadó alapját az 1820-ik évi május 20-án kelt törvény képezi, melyhez késöbb az 1852. évi ápril másodikán kelt törvény nehány fejezete, az 1861. julius 19-iki törvény és számos kir. szabályrendelet kiegészitőleg s módositólag járult.

Iparadó-kütelesek a következő kereseti ágak:

kereskedés;

vendéglői üzlet,

eladásra szánt áruk készitése,

több segéddel üzött kézműipar,

malomipar,

hajózási ipar,

teher- és személyszállitási, lókölcsönzési üzletek, - s a

házaló ipar.

Részletes határozatok

A) A kereskedést illetőleg

A kereskedésre rovott ipar alá esnek:

a) a nagy- és kiskereskedések, bizományi, szállitmányi, váltókölcsönzési, biztositási, gyár- és hajózási üzletek, valamint a kereskedői alkuszok s ügynökök;

b) azok, kik uj vagy ócska tárgyakat, árukat s készitményeket elárusitásra összevásárolnak, vagy ily összevásárlásokkal megbizásból foglalkoznak, mint a szállitók, zsibárusok, kufárok s terményárusok.

Terményárusként adóztatnak meg azok is, kik marhákat vett takarmányon eladásra hizlalnak vagy fejnek, s kik valamely nyájnak tejét, kertnek gyümölcsét s egyéb hasonló haszontárgyakat különös ipari használatul kibérelnek.

Kereskedői iparadót fizetnek továbbá a gyógyszerészek, zálogkölcsönzők, lottogyüjtők, magánbiztositási társulatok, s egyéb ipari czélokra alakult egyletek, kölcsönkönyvtárak s más kölcsönző intézetek, hámorok, huták s a gyepmesterek.

A kereskedői iparadótól mentesek az évi s országos vásárokra jött külföldi kereskedők s belföldi terményeket bevásárló idegenek, a mennyiben nem házalás utján vásárolnának.

Az adó minden egyes czégtől, minden egyes üzleti irodától s bolttól a résztvevők számára való tekintet nélkül szedetik.

B) A vendéglői üzleteket illetőleg

A vendéglősök módjára adóztatnak meg mindazok:

a) kik nyilt helyiséget tartanak, hogy másokat pénzért élelmezés mellett vagy a nélkül elszállásoljanak;

b) kik három vagy több butorozott szobát bérbe adnak.

c) kik kész étkeket s italokat nyilt helyiségben árulnak (étel- és italmérők, vendéglősök, kukták, finomabb süteménykészitők, czukrászok, bábsütők).

C) Az eladásra szánt áruk készitését illetőleg

Ez osztályba sorolandó a kenyérsütők s mészárosok üzlete is; kivétel tétetik azonban azon falusiakra nézve, kik hetivásárok alkalmával rozskenyeret árulnak és a kenyérsütést csak melléküzletként üzik.

D) Kivételek a kézmüvességeket illetőleg

Iparadómentesek:

a) azon kézmüvesek, kik rendesen csak bérért, vagy megrendelés folytán magánosan vagy csak egy segéddel dolgoznak. A háztartáshoz tartozó nők, valamint a 15 éven alóli fiuk nem jönnek tekintetbe;

b) takácsok és szövők, kik csak 4 széken dolgoznak, vagy ezen iparüzletet csak mint mellékfoglalkozást folytatják;

c) ezen kivül a pénzügyminister felhatalmaztatik, hogy némely kisebbszerü iparok üzőit, csontesztergályosokat, köteleseket s fazekasokat, a mennyiben magánosan vagy egy segéddel dolgoznának, az iparadó fizetése alól felmentse.

E) A malomipart illetőleg

Iparadómentesek mindazon malmok, melyek csupán a birtokos szükségletére szolgálnak, vagy öntözési s vizvezetési szerül alkalmaztatnak.

Azon malmok, melyek ipar vagy gyárüzletek s bányák czéljára alkalmaztatnak, nem mint malmok kerülnek adó alá, hanem a kereskedői, illetőleg kézmüvességi iparadóval rovatnak meg s ezzel is csak akkor, ha különállólag üzetnek s nem képezik valamely különben is iparadóköteles gyárvállalat, vagy társulat tulajdonát.

F) A személy- és teherszállitási ipart illetőleg

a) Mezőgazdák, kik alkalomszerüleg gazdasági fogatukkal fuvaroznak is, nem esnek a fuvarozási iparadót fizetők sorába.

b) Azon fuvarosok s lókölcsönzők, kik csak egy lovat tartanak, iparadómentesek.

G) A hajózási ipart illetőleg adómentességnek van helye azon hajósokra nézve, kiknek hajójuk vitelképessége 8 tehermértéknél (Last) kisebb

H) A kettős adómegrovás kikerülése szempontjából határoztatott, hogy azon esetre, ha több üzlet egymással szándékosan összeköttetik s ugyanazon helyen s ugyanazon személy által folytattatik, összes terjedelme szerint egyszer kerül iparadó alá.

Ilyen üzleti egyesités nem forog fenn, ha különböző iparüzletek véletlenül egy személy által gyakoroltatnak.

A ki valamely adó alá tartozó vagy adómentes iparüzletet kezd, vagy eddigi üzletével felhagy, tartozik erről a községi előljáróságot értesiteni.

Az adókivetés módja
a) A házalóknál

A házalók számára iparjegyek állittatnak ki, melyek csak azon évre érvényesek, melyre kiállitvák.

Áru-megrendeléseket kereső s e czélból helyről-helyre utazó egyéneknek is iparjegygyel kell ellátva lenniök. Oly egyének azonban, kik nyilt üzlettel birnak s saját üzletükhöz szükséges nyers anyagok bevásárlása végett utaznak, csak rendőri igazolványra szorulnak.

A házalók kötelesek, uj iparjegy kiállitása végett, az év lejárta előtt három hónappal, a tartományi kormányhoz fordulni.

Kötelesek továbbá, mielőtt üzletüket megkezdenék, az illető községi előljáróságnál jelentkezni.

A vendéglősök éjjelre beszálló ily iparüzőktől az iparjegyek előmutatását követelni, s azon esetben, ha azok iparjegygyel ellátva nem volnának, erről a helyi rendőri hatóságnak jelentést tenni tartoznak.

b) A kereskedőknél

A kereskedéstől s az e nevezet alá vont iparoktól fizetendő adó kivetése három adóosztályban történik, A I., A II. s B. megjelölés alatt.

A kivetésnél az A II. osztály vétetik alapul, oly módon, hogy a jelentékeny üzletek az A I. osztályba, a csekélyebb kiterjedésüek pedig a B. osztályba soroztatnak.

Az első (A I.) osztályba a bizományi-, szállitási-, ügynöki-, bank-, pénzváltó-, biztositó- s hajózási üzleteken kivül mindazon gyári és kereskedelmi iparvállalatok veendők fel, melyeknél a beruházási és üzlettőkét, valamint a pénzforgalmat tekintve, jelentékeny jövedelem feltételezhető.

A harmadik (B) osztályba a legkisebbszerü üzletek veendők fel, mint kufárok, zsibárusok, termény-, gyümölcs-, zöldségárusok, stb.

Az A I. osztályba tartozó adókötelesek adótársulatot alkotnak, s az általuk képzett adókerület rendszerint az egész kormánykerületet magában foglalja. - Berlin külön egy adókerületet képez.

Az A I. osztály kerületei, tekintettel az azokban levő vállalatok és üzletek terjedelmére és számára, két csoportra oszlanak, mint ezt alább az iparadótételek mérvéről s alkalmazásáról szóló részben látandjuk.

Az adónak az A. I. osztálybeli adóegyesület tagjaira való felosztását bizalmi férfiak eszközlik, kik az egyes adókerületekre nézve a kerületi kormány által kirendelt biztosok vezetése alatt az adótársulat kebeléből 3 évre választatnak.

Rendszerint 7 bizalmi férfi választandó; számok azonban, a pénzügyminister által, az egyes adókerületekben leszállitható, vagy felebb emelhető, ha ezt a helyi vagy iparüzleti viszonyok kivánatossá tennék.

A bizalmi férfiak választásánál figyelembe veendő, hogy közülök legalább egy a legmagasabb s egy a legkisebb adóval megrovandó társulati tagok közé tartozzék, kettő pedig a társulat azon tagjai közül választassék, kik üzletüket középszerü mérvben üzik.

A rendes tagokkal egyidejüleg ugyanannyi póttag választandó, kik azokat szükség esetében helyettesitendik.

A pénzügyminister a választó-kerületek határait és a választási rendet külön utasitásban állapitotta meg.

Az egyes kerületi kormányok kijelölik azon személyeket, kik az A. I. osztály bizalmi férfia választását eszközlik.

Ha valamely adókerületben az adótársulat tagjai által bizalmi férfiak nem választatnának, a kerületi kormány veti ki az adót.

A bizalmi férfiak az A I. osztály szerint megadóztatandó iparüzők egyénenkénti kimutatásának elkészitése végett összeülvén, szótöbbséggel határoznak. A szavazatok egyenlő szétosztása esetében az elnök szavazata dönt.

Az elnöknek jogában áll, a bizalmi férfiak határozatát a kerületi kormányhoz felebbezni, köteles azonban erről őket nyomban értesiteni s nyilatkozatukat jegyzőkönyvbe venni.

A felebbezés felett a kerületi kormány s utolsó forumként a pénzügyminister határoz.

A kormánybiztos az adókivetés befejeztével az adólajstromot megállapitás végett a kerületi kormányhoz terjeszti fel.

A fentebbiek szerint a kerületi kormány és kormánybiztos teendőit Berlin városában az egyenes adókra nézve fennálló főadóhivatal végzi.

A bizalmi férfiak, s illetőleg azok helyettesei az állampénztárból uti- és napdijakat huznak.

Az A. II. osztályba tartozó adókötelesek szintén adótársulatot képeznek, s a rájuk eső adót bizalmi férfiak által vetik ki.

A B. osztályban az adókivetést a községi, illetőleg járási hatóságok teljesitik.

c) A többi iparoknál

A városok és községek az adótételek megállapitása s kivetés, végett az iparosság terjedelme s jólétéhez képest, mint alább látandjuk, 4 csoportba osztattak.

Az adóköteleseknek az adókivetésnél való közremüködése czéljából:

1. a kereskedők fennebb érintett A. II. osztályába tartozó iparosak,

2. a vendéglősök s italmérők,

3. a sütők s

4. a mészárosok külön-külön maguk között adótársulatot alkotnak, melybe mindazok belépni tartoznak, kik efféle ipart folytatnak.

A városok három első csoportjában ezen négy ipar mindegyike minden egyes városban alkot adótársulatot, a negyedik csoportba sorozott községek hasonnemü iparüzői pedig együttvéve képeznek 4 adótársulatot.

A kerületi kormányhatóságok felhatalmaztatnak, hogy a helyi viszonyokhoz képest, az itt meg nem nevezett többi iparosztályokra nézve is, adótársulatokat alkothassanak.

Az adótársulatok a czéhekkel semmi összeköttetésben nem állanak.

Az adó felosztását az adótársulatok bizalmi férfiak által hajtatják végre, mi e végből saját kebelükből évenként öt bizalmi férfit választanak.

A bizalmi férfiak választásánál ügyelni kell, hogy közülök egy a legkisebb, kettő a közép s egy a legnagyobb kiterjedésü ipart üzők közül való legyen. Az ötödik bizalmi férfi választása korlátozva nincsen.

Mindegyik bizalmi férfi mellé egy póttag választandó.

Kisebb helyeken, hol az iparüzők száma csekély, maga a társulat veti ki adóját.

A városok három első csoportjában a városi tanács, a negyedikben pedig a járásfőnök (Landrath) bizatik meg, hogy a bizalmi férfiak választásánál felügyeljen.

A hol az adó, mint a kereskedők B) osztályában is, nem adótársulatok által osztatik fel, az adókivetés a városok 3 első csoportjában a községi, a negyedik csoportban pedig a járási hatóság által végeztetik. Ezen hatóságoknak azonban kötelességükké tétetik, hogy az iparosok tanácsát igénybe vegyék. Azok, kik a község szolgálatában állanak, közremüködésüket nem vonhatják meg.

Az iparadótételek mérve és alkalmazása

Az iparadótételek mérvének megállapitása és alkalmazása végett a kereskedői ipar A. I. osztályának adókerületei, az azokban levő vállalatok és üzletek terjedelmére és számára való tekintettel, két csoportba osztatnak. Az első csoportba tartoznak az acheni,

arnsbergi, boroszlói, danczigi, düsseldorfi, kölni, a königsbergi, liegniczi, magdeburgi, mersebnrgi, potsdami, stettini kormánykerületek s Berlin város; második csoportba tartoznak a többi kormánykerületek.

A kormánykerületek királyi rendelettel két, vagy több adókerületre is feloszthatók, ha egyes nagyobb részeikben a kereskedelem és gyártás tekintetében, nagyobb különbségek fordulnának elő.

Hasonlókép, ha egyes adókerület iparviszonyaira nézve lényeges változások állanának be, az illető adókerület más csoportba tehető át.

A kereskedői ipar A. II. és B. osztályaira, valamint a többi iparokra nézve a községek és városok 4 csoportba osztatnak.

Az I. csoportba esnek a következő városok: Berlin, Boroszló, Danzig, Köln, Königsberg, Magdeburg, Stettin, Achen, Elberfeld.

A II. csoportba összesen 507 város tartozik.

A III. csoportba tartozik rendszerint minden város, melynek 1500, vagy több lakosa van és az I. vagy II. csoportba nem soroztatott. Kivételnek van helye azon esetben, ha valamely gyárnépességü városban kiváló élénk forgalom, vagy megforditva, valamely népes városban feltünő keresethiány mutatkoznék. A városoknak e csoportba való sorozását, kerületenként a kerületi kormány végzi, s a pénzügyminister jóváhagyása után, a hivatalos lapban köztudomásra hozza.

A IV. csoportba tartozik mindazon város és falusi község, mely az előbbi három csoport egyikébe nem soroztatott.

Eddig fennállott külön városi jogok és szabadalmak nem vétetnek tekintetbe.

Ellenben figyelembe veendő a városoknak környékükkel való összefüggése. Ennélfogva a középnagyságu vagy nagy városokhoz közel fekvő telepek és helységek, melyeknek fennállása ama városok ipar és élvezetbeli szükségletétől feltételeztetik, ezen városokhoz tartozóknak tekintendők s velük együtt egy csoportba sorozandók; az ebbeli elhatározás a pénzügyministert illeti. A városoknak a csoportokba való sorozása királyi rendelettel határoztatik el.

Ott, hol az ugyanazon foglalkozásu iparosok által fizetendő adóösszeg megállapitására középtételek szolgálnak alapul, a középtétel sorozandó a három első csoportba tartozó egyes városok s a negyedik csoportban az egész járás hasonnemü iparosainak számával s a sorozás eredménye mutatja az összeget, melyet az illető városok, illetőleg járás iparosai iparadóban fizetni tartoznak.

A középtétel képviseli azon összeget, melyet az illető iparüzletet folytató egyes iparos fizetni tartozik. Miután azonban az egyes iparüzletek kiterjedési köre igen különböző, azon iparos által, ki a középtételt fizetni képtelen, csak a meghatározott kisebb tétel fizetendő, - mig ellenben az ilyképen támadott adófogyatkozás azok által pótlandó, kik üzletük nagyobb kiterjedése folytán, a középtételnél nagyobb adót is megbirnak.

Hol az iparadó a népesség számarányához képest állapittatik meg, az adókötelesek összessége azon összeget fizetendi, mely a kerületükben létező s évenként megszámlálandó népesség fejére összesen esik.

A pékeknél s mészárosoknál az adótársulati tagoknak az év folyamában történt szaporodása vagy apadása az adó megállapitott összegét nem változtatja meg, a szaporodás tehát javukra szolgál, kötelesek azonban a tagok apadása által előállott hiányért kezeskedni. Az ebbeli szaporodás és apadás a bizalmi férfiak által a községi hatóságnak bejelentendő.

Az iparadó következő tételek alapján állapitatik meg és osztatik fel:

A) A kereskedői ipar A. I. osztályára nézve:

1. az I. csoportba tartozó városokban az évi középtétel 96 tallér, a legkisebb tétel 48 tallér.

2. a II. csoportban tartozó városokban az évi középtétel 72 tallér, legkisebb tétel 48 tallér.

B) A. kereskedői ipar A. II. osztályára nézve évenként:

1. az I. csoportba tartozó városokban középtétel 24 tallér, legkisebb tétel 12 tlr.

2. a II. csoportban középtétel 16 tl., legkisebb tétel 8 tl.

3. a III. és IV. csoportban középtétel 10 tl., legkisebb tétel 6 tl.

A kereskedői ipar B) osztályára nézve évenként:

1. az I. csoportba tartozó városokban középtétel 8 tl., legkisebb tétel 2 tl.

2. a II. csoportban középtétel 6 tl, legkisebb tétel 2 tl.

3. a III. csoportban középtétel 4 tl., legkissebb tétel 2 tl.

4. a IV., csoportban középtétel 2 tl., legkissebb tétel 1 tl.

C) A vendéglős és italmérő iparra nézve évenként:

1. az I. csoportba tartozó városokban középtétel 18 tallér, legkisebb tétel 4 tl.

2. a II csoportban középtétel 12 tl., legkisebb tétel 4 tl.

3. a III. csoportban középtétel 8 tl., legkisebb tétel 2 tl.

4. a IV. csoportban középtétel 4 tl., legkisebb tétel 2 tl.

D) A sütő, valamint

E) a husmérő iparokra nézve az I. és II. csoportba tartozó városokban a népesség számarányához képest állapittatik meg az adó; minélfogva amott 10 fillér; itt pedig 7 1/2 fillér fizetendő évenként minden lakos után.

A két utolsó csoportban a középtétel szolgál adókulcsul, mely a III. csoportban évenkint 6 tallér, a IV-ben 4 tallér, a legkisebb tétel ott 4 tallér, itt pedig 2 tr.

F) A serfőzőkre nézve az iparadó üzletük terjedelme és jövedelmezőségéhez képest állapittatik meg. A legkisebb adótétel 2 tallér, a magasabbak 4, 6, 8, 12, 18, 24, 30, 36, 48 és igy tovább 12-12 tallérral több. A becslés támpontjául szolgál, miszerint 24 porosz mérő maláta feldolgozása után 10 garas iparadó fizetendő.

G) A szeszégetés utáni iparadó megszüntetett.

H) A kézmüvességekre nézve évenként:

1. az I. csoportba tartozó városokbeli iparosokra középtétel 8 tallér, legkisebb tétel 4 tallér;

2. a II. csoportban középtétel 6 tlr, legkisebb tétel 2 tallér;

3. a III. és VI. csoportban középtétel 4 tlr., legkisebb tétel 2 tallér.

I) A malomipar után az épület minősége, az őrlendő anyag neme és a termelési képességhez képest 6-12 tallérnyi évenkénti átlagos tételek; a gőzmalmok által pedig egy-egy lóerő után havonként 1/4 tallér fizetendő.

K) A hajózási ipar után, közönséges hajóknál minden 6 teher után (Last) 20 garas, gázhajóknál pedig egy-egy lóerő után havonkint 7 1/2 garas fizetendő.

A fuvarosok minden ló után évenként 1 tallért fizetnek.

L) A házalók évenként 4-16 tallért fizetnek.

A pénzügyministernek jogában áll, hogy az adótételeket, a körülményekhez képest, bizonyos iparokra nézve leszállithassa.

Oly államoknak Poroszországban letelepedett alattvalóitól, melyekben a porosz alattvalók egyéb államok polgáraihoz mérve kedvezőtlen megadóztatásban részesittetnek, az évi rendes adó nyolczszoros összege is követelhető.

Az adóbeszedés módozatai

A községi, illetőleg járási hatóságok kötelesek a városukban, illetőleg járásukban létező adókötelesek pontos névszerinti kimutatását felelősség terhe mellett évenkint elkésziteni.

Ennek alapján fog az adó az érintett módon felosztatni, s az adólajstromok a városok három első csoportjában a városi, a negyedikben pedig az adó-közegek által elkészittetni, s vizsgálat végett a kir. kormány elé terjesztetni. Az erre, valamint a növekedés és apadás ellenőrzésére vonatkozó szabályok a pénzügyminister által adatnak ki.

A fizetési nap beállta előtt minden adóköteles értesittetik, mennyit tesz megszabott évi iparadója.

A ki a bizalmi férfiak, illetőleg hatóság által ráróvott adó ellen kifogást akar támasztani, felfolyamodhatik a járásfőnökhöz, kerületi kormányhoz s a pénzügyministerhez.

Az adót azonban, visszatérités feltételé mellett, egyelőre törleszteni tartozik. Az iparadó beszedésére a községi hatóságok kötelezvék.

Azok, kik iparjegy alapján házaló ipart üznek, kötelesek az adót iparjegyük tartamára, tehát egy évre, előre lefizetni.

A többi iparok havi részletekben róvják le adótartozásukat.

Az iparadó a hónap első 8 napja alatt rovandó le, ha ugyan az adóköteles jobbnak nem látná adóját több hónapokra előre lefizetni.

Ha az adó pontosan le nem rovatnék, az adószedő felhivja az adókötelest, hogy adóját 3 nap alatt végrehajtás terhe mellett törleszsze le.

Ezen határidő lejárta után végrehajtásnak van helye.

A beszedett adó, a hátralékok kimutatásával együtt, minden hó eltelte előtt legkésőbb 5 nappal az illetékes állampénztárhoz küldendő.

Az adóhátralékot, melyet az adószedő kellőkép nem igazolhat, a hátralékos helyett az adószedő tartozik előlegezni.

Ha a végrehajtás sikertelen maradna, a nemfizető adóköteles, iparának folytatásában mindaddig, mig adóját le nem törlesztené, boltjának bezárása, szereinek s áruinak lefoglalása által gátolható.

A községek az adómegállapitásban, kivetésben és behajtásban való közreműködésükért a bevételek 1/5-1/20 részét kapják.

Ha valaki üzletének meginditását vagy abbanhagyását be nem jelenti, egy tallér büntetésbe esik, ha üzlete adómentes.

Ha pedig valaki adóköteles üzlet bejelentését mulasztja el, a hátralékok megtéritésén felül egy évi iparadójának négyszeres összegeig marasztalandó el.

A ki adóköteles üzletének abbanhagyását be nem jelenti, köteles mindaddig a rárovott adót fizetni, mig a szabályszerü jelentést meg nem teszi.

Azon házaló, ki magát a folyó évre szóló iparjegygyel igazolni nem birja, nemcsak a hátralék, s az évi adó négyszeres összegének lefizetésére köteleztetik, hanem ezenkivül a nála levő iparczikkek is elkoboztatnak tőle.

Az adótársulatba belépni vonakodó iparosok üzletük vitelétől eltiltatnak.

Részvénytársulatok adója
Törvény
a részvény- és hasonló társulatok által fizetendő iparadóról

(Kelt 1857. évi nov. 18-án.)

1. § Minden részvénytársulat, mely egészen vagy részben valamely kereskedési vagy iparüzlet folytatására alapittatott, továbbá mindazon társaságok, melyek üzleti czélból alakultak, és melyeknek alaptőkéjük részvényekre vagy hasonló részletekre van felosztva, kivéve a vasut-társulatokat, melyek külön törvény szerint adóztatnak meg, - 1858. jan. 1-től kezdve a jelen törvény által behozott külön iparadó alá esnek.

2. § Az adó minden évre (január 1-től deczember végeig) azon összeg után számittatik, amely az elmult évben a részvénytulajdonosoknak osztalékokban s egyéb hasonló járulékokban kifizettetett. Ezen adó fejében:

a) az emlitett összegnek egy ötvened része, s

b) ha ezen adótétel 36 tallért meg nem halad, ez utóbbi összeg fizetendő.

Külföldi társulatok, melyek külföldi üzletük mellett az országban oly állandó üzlettel birnak, mely az iparadótörvény átalános szabályai szerint iparadó alá tartozik, ezen adóval csak a belföldi üzlet kiterjedése szerint rovandók meg.

3. § A 2. § rendeletei alul következő kivételeknek van helye:

a) azon (naptár szerinti) évre, melyben az üzlet megkezdetett, mindig csak 36 tallér fizetendő;

b) oly társulatok, melyek serfőzési, malom, hajózás, vagy fuvarozás és lókölcsönzési iparüzés czéljából alapittattak, ezen iparágakra az 1820-ik évi május 30-án kelt iparadó-törvény szerint kivetendő adótételekkel rovatnak meg, ha ez utóbbiak a 2. § vagy a 3. § a) pontja szerint kivetendő tételeknél többet tesznek.

c) Oly társulatokra (1. §), melyek az I. vagy II. csoportba tartozó, valamely városban a sütő (pék) vagy husmérési ipart üzik, iparadó fejében oly összeg vettetik ki, mely az 1820. évi május 30-án katasteri iparadó-törvény szerint ezen üzlet után fizetendő lenne; - az összeg a pékek és mészárosok képviselőinek meghallgatása után állapittatik meg.

Ezen összeg akkor is fizetendő, ha az a 2. § szerint a társulat által fizetendő adótételt meghaladná.

4. § a) Az üzlet azon kormányhatóságnál, melynek kerületében részvénytőkéje kibocsáttatott, működése megkezdése előtt az alapszabályok kiséretében irásban bejelentendő.

Ugyanazonkép az ujabbi részvények kiadása is az esetleges pótalapszabályok kiséretében bejelentendő.

b) Ha az üzlet (1. §) több kormánykerületben folytattatik, a bejelentés mindenütt megteendő, s a pénzügyminister jelöli ki közülök a hatóságot, mely a társulatot, illetőleg az 5-7. §-ok szerinti teendőkkel meg lesz bizva.

c) Az üzlet megszüntetése azon hatóságnál jelentendő (8. § d) be, melynél annak megkezdése bejelentendő volt.

5. § Minden naptári év első 6 hava alatt feljelentendő a kerületi kormánynak, hogy mily összeg fog kamat és osztalék fejében a befolyt üzleti évre a részvénybirtokosoknak kifizettetni.

A külföldi társulatok képviselői tartoznak még azonfelül a szükséges kimutatásokat s adatokat bejelenteni, melyekből a belföldi és az összes üzlet közti arány megitélhető.

6. § A fennemlitett hatóság (5. §) állapitja meg az adóösszeget.

7. § a) A megállapitott adóösszeg havi részletekben minden hó első 8 napja alatt a kitüzött állampénztárba szállitandó.

b) Addig, mig a folyó évi adótartozás meg nem állapittatott, az elmult évi adó megfelelő részlete fizetendő.

8. § E törvény szabályainak megsértése birsággal büntettetik: jelesen

a) ha a kül- vagy belföldi társulatok képviselői akár szándékosan, akár hanyagságból a feljelentést elmulasztják, vagy abban hamis adatokat közölnek, a megcsonkitott adó négyszeres összegével rovatnak meg, vagy ha az ki nem puhatolható, 10-500 tallért fizetnek;

b) a törvény egyéb rendeleteinek megszegése 1-50 tallérig terjedő birsággal büntetendő;

c) ha az üzlet megszüntetnék, az adó egész azon hó végeig lefizetendő, melyben a megszüntetés beállott.

Vasutadó
Törvény
a vasutaktól fizetendő adóról

(Kelt 1853. május 30.)

1. § A vasuti részvénytársulatok üzletük tiszta jövedelme után megállapitandó adó alá esnek.

2. § Tiszta jövedelemnek tekintetik azon összeg, mely igazgatási, fenntartási és üzleti költségek, valamint a felvett kölcsönök kamatoztatására és törlesztésére s a tartalékalaphoz szükséges évi járulékok levonása után, a részvénytőke után felosztás alá jön.

Tőkék, melyek után az osztalékbani részesülés kizárásával előre meghatározott kamatok fizetendők, mint pl. az elsőbbségi kötvények, nem számittatnak részvénytőkéhez, hanem kölcsönnek tekintetnek.

3. § Az adó, a vasutnak minden egyes évre eső tiszta jövedeleme után fokozat szerint számittatik ki, ugy, hogy a részvénytőkének 4%-kos tiszta jövedelmeig ezen összeg 1/40 része, magasabb tiszta jövedelemnél még ezenkivül, és pedig négytől öt százalékig bezárólag eső jövedelem-többlettől ezen jövedelem-részletnek 1/20-a része, az öt és hat százalékig bezárólag eső jövedelemtöbblettől ezen jövedelem- részletnek 1/10 része, s a 6%-on felül eső jövedelemtöbbletnek 2/10 része fizetendő adóul. E szerint egy 10.000 tallért tevő részvénytőke után:

Ha anak tiszta jövedelme Az állampénztárba fizetendő adó Marad a részvényeseknek kamat és osztalékul
100 2 1/2 97 1/2
200 5 195
300 7 1/2 292 1/2
400 10 390
450 12 1/2 437 1/2
500 15 485
550 20 530
600 25 575
650 35 615
700 45 655
750 55 695
800 65 735

s igy tovább minden 50 tallér tiszta jövedelem után 10 tallérral több adó.

4. § Az alaptőke bizonyos százalékát meghaladó tiszta jövedelemből egy meghatározott részletet, alapszabályaik érteimében az államnak átengedni köteles társulatok is tartoznak a jelen adót fizetni; még pedig az utóbb emlitett részlet levonása után megmaradó jövedelem után.

Az adókivetés elmarad oly vasutak után, melyeknél az állam által elvállalt kamatbiztositás folytán, a kamatokat az állampénztárból kell pótolni.

5. § A fizetendő adóösszeg, a vasutigazgatóság által előterjesztett zárszámadás alapján, az üzleti év letelte után, azon kerületi kormány által állapittatik meg, melynek kerületében székel az illető vasutigazgatóság.

A megállapitott összeg a fizetési meghagyás kézbesitésétől számitandó 6 hét alatt az állampénztárba szállitandó.

6. § A vasutadóból befolyó jövedelem a vasuti vállalatokba fektetett tőkék törlesztésére fordittatik, s e czélra törzs-részvények vásároltatnak, melyek az államadósság főigazgatójánál letétetnek s a forgalomból kivonatnak; az utánuk járó jövedelem hasonló czélra fordittatik.

7. § Az 1-6. § rendeletei minden magán-vasutra alkalmazandók, kivéve: ha egyes pályákra nézve az állammal kötött szerződések mást rendelnének.

Osztály- és jövedelemadó
Törvény
az osztály- s osztályozott jövedelemadóról

(1851. május 1-től).

1. § Az 1820. évi május 30-án kelt átalános adótörvény által behozott osztály-adóra, valamint az 1848. évi ápril 4-én kelt és az őrlési adó beszüntetésére vonatkozó ideiglenes rendelet érvényen kivül helyeztetik. - Az őrlési és husvágási adó az 1820. évi május 30-án kir. törvény alapján fennálló szabályok szerint szedendő be ezentul is, illetőleg az őrlési adó ott, hol az jelenleg nem szedetik, julius 1-től kezdve ismét behozatik.

Az őrlési és husvágási adóköteles városok részére, ugy mint eddig, az őrlési adó nyers hozadékának 1/3-da községi czélokra átengedtetik. (Ilyen város ez idő szerint mintegy nyolczvan van. Az őrlési és husvágási adóra vonatkozó törvényeket alább közöljük).

2. § A beszüntetett adók helyett, illetőleg az őrlési és husvágási adó mellett ujból behozatik:

a) uj osztályadó, mely az őrlési és husvágási adó alá nem vetett községek oly lakosai által fizetendő, kiknek évi jövedelme 1.000 tallért meg nem halad;

b) az osztályozott jövedelemadó, mely az egész állam területén bárhol lakó oly személyek által fizetendő, kiknek évi jövedelme 1.000 tallért meghalad; azon adóköteleseknél azonban, kik az őrlési és husvágási adó alá vetett községekben laknak, az e czimen fizetett adó betudása fejében az osztályozott jövedelem-adóból 20 tallér levonatik.

3. § Ha őrlési és husvágási adó alá vetett községek lakosai ideiglenesen oly községben tartózkodnak, mely osztályadó alá vonatott, ez által még nem válnak osztályadó kötelesekké; oly személyek ellenben, kik őrlési és husvágási adó alá vetett községben ideiglenesen tartózkodnak, e czimen sem az osztály-, sem az osztályozott jövedelemadó elengedését nem igényelhetik.

A kinek két lakhelye van oly községekben, melyeknek egyike az osztály-, másika őrlési és husvágási adó alá esik, mindkét adónem fizetésére köteles.

4. § Vajjon valamely községben az osztályadó helyébe őrlési és husvágási adó, vagy viszont az utóbbi helyébe osztályadó lenne-e behozandó, csak törvény utján határozható meg.

I. FEJEZET
Az osztályadó kivetésére és beszedésére vonatkozó szabályok

5. § Osztályadó alá esik az őrlési és husvágási adó alá nem tartozó helységek mindazon lakosai, kiknek évi jövedelme 1.000 tallért meg nem halad.

6. § Ezen adó alól felmentvék:

a) azok, kik 16-ik évüket be nem töltötték;

b) a sorhad- és honvédség tettleges állományában lévő altisztek és közvitézek, velök egy háztartásban élő családtagjaikkal, a mennyiben ők vagy ez utóbbiak önálló iparüzlettel vagy gazdasággal nem birnak;

c) a honvédséghez tartozó altisztek, közvitézek és családjaik azon hónapokra, melyek alatt zászló alá behivatvák, valamint a sorhad- és honvédséghez tartozó altisztek és katonai hivatalnokok, mozgósitásuk idejére;

d) az 1-ső adó főosztály 1-ső fokozatának a) alatti alfokozata (9. §) alá eső személyek, ha azok az adózási év január havának 1-ső napján 60-ik évüket meghaladták;

e) szegények, kik nyilvános közsegélyzés utján állandó segélyben vagy közintézetben közköltségeni ellátásban részesülnek;

f) az országban egy évnél kevesebb ideig tartózkodó külföldiek, ha adóköteles keresetet nem folytatnak;

g) vaskereszt-renddel diszitett egyének s háztartásukhoz tartozó családbeliek, ha az I-ső adófőosztályboz tartoznak (9. § a);

l) azok, kik ha külön kitüntetésben nem is részesittetik, de a poroszhoni vagy az ahhoz akkor még nem tartozott országrészek alattvalóiból alakult szövetséges vagy más hadsercgben az 1806-1815 évek alatti hadjáratok valamelyikében résztvettek, mind személyükre, mind pedig hozzátartozóikra nézve, a mennyiben azok az I. főosztáty első két fokozata alá esnek.

(7. §) Az osztályadó 3 főosztályban és minden főosztályban fokozatok szerint vettetik ki, melyekbe az egyes adókötelezettek, egyrészt a főosztályokra nézve felállitott ismérvek szerint, másrészt pedig összes viszonyaiknak, és az azoktól feltételezett különböző fizetési képességüknek tekintetbevételével becslés utján sorozandók be.

A legalsó vagyis I. főosztályba azon iparosok és földbirtokosok tartoznak, kik birtokuk, illetőleg iparüzletük után annak csekélysége miatt meg nem élhetnek, és azért napszám- vagy egyéb bér mellett mellékkeresetre szorulnak; továbbá közönséges munkások, kézmüveseknél alkalmazott segédek, közönséges cselédek és napszámosok.

A II. főosztályba azon kisebb földbirtokosok s iparosok tartoznak, kik birtokukból megélhetnek, továbbá a hasonló állapotu földbérlők, bérviszonyban álló, de szolgálataik minemüsége és fizetéseik szerint napszámosoknak vagy cselédeknek nem tekinthető személyek, kisebb állásu állam- s községi tisztviselők, orvosok, közjegyzők s hasonló egyének, kikről jövedelmeik és egyéb viszonyaik szerint feltehető, hogy fizetési képességre nézve a fent elősoroltakkal körülbelől egyenlő fokra tehetők.

A III. főosztályba tartoznak mindazok, kik a II. főosztályba sorozottaknál vagyonosabbak ugyan, de a kiknek összes évi jövedelmük még sem rug annyira, hogy ahhoz képest osztályozott jövedelemadó alá vonathatnának.

(8. §) a) Az osztályadó rendszerint háztartásonkint vettetik ki;

b) egy háztartáshoz tartozik: a családfő, legyen az férfi vagy nő, ha t. i. az utóbbi viszi a háztartást, és azon családtagok, kiket a családfő lakásban és ellátásban részesit;

c) a háztartásban fizetés vagy bér mellett alkalmazottak, valamint étkezésre járók a háztartáshoz tartozóknak nem tekintetnek;

d) önálló háztartást nem vezető, s valamely megadózott családhoz sem tartozó személyek a teljes adótételt fizetik.

(9. §) Az adó havonkint tesz:

az I. főosztályban jelesen:

1. Az első fokozat szerint az a) alosztályban 1 ezüst-garast s 3 fillért minden adóköteles személytől külön; megjegyeztetik azonban, hogy ezen adó-osztályban egy háztartás körében (családban) kettőnél több személyt megadóztatni nem szabad; a b) alosztályban, melybe csak egyes adózók veendők fel, 2 gar. 6 fillért.

2. a második fokozat szerint: 5 garast - fil.

3. a harmadik fokozat szerint: 7 garast 6 fil.

b) a II. főosztályban:

4. a 4-ik adó-fokozat szerint: 10 gar. - fil.

5. az 5-ik adó-fokozat szerint: 12 gar. 6 fil.

6. a 6-ik adó-fokozat szerint: 15 gar. - fil.

7. a 7-ik adó-fokozat szerint: 20 gar. - fil.

8. a 8-ik adó-fokozat szerint: 25 gar. - fil.

c) a III. főosztályban:

9. a 9-ik adófokozat szerint: 1 tallért

10. a 10-ik adófokozat szerint: 1 tallért 10 g.

11. a 11-ik adófokozat szerint: 1 tallért 20 g.

12. a 12-ik adófokozat szerint: 2 tallért - g.

ugy egyes családnál, mint egyes adózónál.

Ezen tételek egy egész évre és osztrák értékre átszámitva, tesznek:

Főosztály Fokozat Fizet egy évre
osztr. ért.
frt kr
I. 1 1 75 50 egyes család
I. 2 3 - egyesek
I. 3 4 50 egyesek
II. 4 6 - egyesek
II. 5 7 50 egyesek
II. 6 9 10 egyesek
II. 7 12 - egyesek
II. 8 15 - egyesek
III. 9 18 - egyesek
III. 10 24 - egyesek
III. 11 30 - egyesek
III. 12 36 - egyesek

(10. §) a) Az adóköteleseknek a 9. §-ban elősorolt fokozatok szerinti osztályozása, a községi előljáróból és a községi képviselet által választottakból alakitott bizottság által, a járás főnök felügyelete alatt eszközöltetik, ki az adómunkálatot előlegesen megvizsgálja. Az adótételek megállapitása a kerületi kormányt illeti.

b) A községi előljárók készitik a járásfőnök felügyelete alatt az adólajstromot és az apadást s szaporulatot tartalmazó kimutatásokat.

c) Az adóbeszedést az arra hivatott adószedők teljesitik.

d) Az ügyvitel módozatait, a helyi viszonyokra való tekintettel, külön utasitások szabályozzák.

Az adó-előirást s beszedést a kerületi kormányok vezetik s ellenőrzik.

(11. §) Azon személyekre nézve, kik lakásukat az év folytán az őrlési s husadónak alávetett valamely községből, vagy a külföldről osztályadónak alávetett községbe tették át, vagy más okokból adókötelesekké lettek, az alkalmazandó adófokozatot ideiglenesen a községi előljáró határozza meg, véglegesen pedig a kerületi kormány állapitja meg, ez esetben az adó a kötelezettség beálltára következő hótól kezdve fizetendő.

Viszont az adómentesség beállta azon hótól fogva kezdődik, mely az adómentességet feltételező változásra következik; igy például, ha az adózó fél 60 éves korát elérte, vagy külföldre költözködött, vagy bármi más okból adómentessé lett.

Egyik osztályadó köteles községből a másikba való költözködés esetében, az adóköteles fél az osztályadót azon hóra, melyben elköltözik, eddigi lakhelyén köteles fizetni.

(12. §) a) A lakott földbirtok tulajdonosa vagy annak helyettese az adó-köteles háztartásokat és egyes adózókat összeiró hatóságnak az e részbeni vallomások valóságáért felelős.

b) Hasonlókép felelős minden családfő, adóköteles hozzátartozóinak bejelentéseért.

c) Minden eltikolt, vagy az év folytán be nem jelentett adóköteles személyért, a rendes adón kivül birságképen az adónak négyszerese fizetendő.

d) A szabályok áthágása miatt vétkesnek talált fél ellen a vizsgálatot a biróság teljesiti, a mennyiben az a rendes adón kivül a megállapitott birságot, valamint a vizsgálati költséget a hatóság által kitüzött időre önkényt le nem fizetné.

(13. §) a) Az adókivetési lajtsrom minden év elején közzététetik.

b) A lajstrom közzététele után tartozik az adóköteles adóját havonkint minden hó 8-ig előre befizetni; egyébiránt az évi tartozás erejéig előlegesen nagyobb összeg is lefizethető.

c) Az adószedő az adóval hátramaradtakat tartozásaik 3 nap alatti befizetésére felszólitja eredménytelenség esetén a kényszer-behajtási rendszabályok jönnek alkalmazásba.

d) A beszedett adó minden hó lefolyta előtt legalább 5 nappal az állampénztárba szállitandó, s egyszersmind az adóhátralékok és az elkerülhetlen fogyatkozások kimutatása is benyujtandó; - fizetési halasztások engedélyezése egyébiránt ezen határidőn belől kizárva nincsen.

e) A községi adószedő szavatos azon adóösszegért, melynek bevehetlenségét, vagy a kényszer-behajtás eredménytelenségét igazolni nem tudja, és köteles azt az állami pénztárba előlegképen befizetni.

(14. §) Az adó-kirovás elleni felszólalás:

a) A kivetési lajstrom, vagy az év folytán megejtett kirovás közzétételétől (13. §-a) számitandó 3 havi záridő alatt a járásfőnöknél benyujtható.

b) A felszólamlás azonban az adófizetést nem szakitja félben, s a 13. § b) alatt elősorolt határidők megtartandók; fentartván azonban az esetleg helytelenül kivetett adónak későbbi megtéritése.

c) A felszólamlások felett a járási képviselet által kiküldött bizottság meghallgatása után a kerületi kormány határoz; ez utóbbi azonban, ha a járási képviselőség véleményét el nem fogadja, e részben csak teljes gyülésben határozhat.

d) A kerületi kormány határozata a járásfőnök utján hat hét alatt a pénzügyministerhez felebbezhető.

e) Az államadók elévülésére vonatkozó átalános szabályok az osztályadóra nézve is mérvadók.

(15. §) Az adó beszedéseért járó dijból az adókivetéssel egybekötött mellékes költségek is fedezendők, s az a befolyt adónak 4%-át meg nem haladhatja.

II. FEJEZET
Az osztályozott jövedelemadó kivetése és beszedése iránti szabályok

(16. §) osztályozott jövedelemadó alá esik, a királyi ház és mindkét Hohenzollern herczegi ház családtagjainak kivételével, minden oly állampolgár, lakjék bár az országban, vagy tartózkodjék külföldön, kinek családtagjainak netán létező külön jövedelmei hozzászámitásával, 1000 tallérnál nagyobb jövedelme van.

(17. §) Porosz alattvalók külföldön levő földbirtokaik után azon esetben nem tartoznak osztályozott jövedelemadót fizetni, ha kimutatják, hogy azon földbirtoktól ott hasonló adót fizetnek.

(18. §) Külföldiek belföldön levő földbirtokaiktól hasonlókép kötelesek osztályozott jövedelemadót fizetni, feltéve, hogy ebbeli összes jövedelmük 1000 tallért meghalad.

Ugyanaz áll oly külföldire nézve is, ki belföldön ipar- vagy kereskedési teleppel bir, vagy ilyen vállalatokban részes.

Egyéb keresettel biró külföldiek ezen adónak csak akkor vannak alávetve, ha keresetük végett egy évnél tovább laknak az országban.

(19. §) Az osztályozott jövedelemadó azon jövedelem összessége szerint rovatik ki, mely az adóköteles javára földbirtokból, tőkepénzből, időleges haszonvételeket biztositó jogokból, vagy bármi más haszonhajtó foglalkozásból s üzletből származik.

Ezen jövedelemhez képest minden adózó a 20. §-ban részletezett kulcs szerint, s oly módon osztályoztatik, hogy évi adója jövedelmének 3%-át meg ne haladja.

(20. §) E szerint esik évenkint

a 1. osztályban 1000-1200 tallér évi jövedelem után 30 tallér.

a 2. osztályban 1200-1400 tallér évi jövedelem után 36 tallér.

a 3. osztályban 1400-1600 tallér évi jövedelem után 42 tallér.

a 4. osztályban 1600-2000 tallér évi jövedelem után 48 tallér.

a 5. osztályban 2000-2400 tallér évi jövedelem után 60 tallér.

a 6. osztályban 2400-2800 tallér évi jövedelem után 72 tallér.

a 7. osztályban 2800-3200 tallér évi jövedelem után 84 tallér.

a 8. osztályban 3200-3600 tallér évi jövedelem után 96 tallér.

a 9. osztályban 3600-4000 tallér évi jövedelem után 108 tallér.

a 10. osztályban 4000-4800 tallér évi jövedelem után 120 tallér.

a 11. osztályban 4800-6000 tallér évi jövedelem után 144 tallér.

a 12. osztályban 6000-7200 tallér évi jövedelem után 180 tallér.

a 13. osztályban 7200-9600 tallér évi jövedelem után 216 tallér.

a 14. osztályban 9600-12000 tallér évi jövedelem után 288 tallér.

a 15. osztályban 12000-16000 tallér évi jövedelem után 360 tallér.

a 16. osztályban 16000-2000 tallér évi jövedelem után 480 tallér.

a 17. osztályban 20000-24000 tallér évi jövedelem után 600 tallér.

a 18. osztályban 24000-32000 tallér évi jövedelem után 720 tallér.

a 19. osztályban 32000-40000 tallér évi jövedelem után 960 tallér.

a 20. osztályban 40000-52000 tallér évi jövedelem után 1200 tallér.

a 21. osztályban 52000-64000 tallér évi jövedelem után 1560 tallér.

a 22. osztályban 64000-80000 tallér évi jövedelem után 1920 tallér.

a 23. osztályban 80000-100000 tallér évi jövedelem után 2400 tallér.

a 24. osztályban 100000-120000 tallér évi jövedelem után 3000 tallér.

a 25. osztályban 120000-140000 tallér évi jövedelem után 3600 tallér.

a 26. osztályban 140000-160000 tallér évi jövedelem után 4200 tallér.

a 27. osztályban 160000-180000 tallér évi jövedelem után 4800 tallér.

a 28. osztályban 180000-200000 tallér évi jövedelem után 5400 tallér.

a 29. osztályban 200000-240000 tallér évi jövedelem után 6000 tallér.

a 30. osztályban 240000-en felül tallér évi jövedelem után 7200 tallér.

(21. §) Az adóköteleseknek osztálybasorozására minden járásban és minden önálló hatósággal biró városban becslőbizottságok (Einschatzungs-Comission) alakittatnak. Ezen bizottságokhoz elnököt a tisztviselők sorából a kerületi kormány nevez ki; a bizottsági tagok száma a járási, s illetőleg városi képviselőtestület által választatnak, és pedig 1/3-ad részben ezen képviselőtestület tagjai, 2/3-ad részben pedig egyéb jövedelemadó-kötelesek sorából.

Az utóbbiak választásánál arra figyelendő, hogy a különböző jövedelemágak lehetőleg egyenlő arányban képviseltessenek.

A megbizást visszautasitani csak azon esetben szabad, mely a gyámság el nem fogadására is jogosit, vagy pedig, ha az illető már három éven át bizottsági tag volt.

A bizottsági tagok számát, tekintettel a járások és városok kiterjedésére és jövedelmi viszonyaira, a kerületi kormány határozza meg.

Ez utóbbinak ezenkivül jogában áll az érintett határozatok értelmében a járáson belül egyes nagyobb városokban vagy községekben külön becslőbizottságok, nagy városokban pedig több albizottságok alakitását elrendelni.

(22. §) A bizottság elnöke (ki egyszersmind az állam érdekét is képviseli) vezeti a kivetési műveleteket és a kivetésnek a jelen törvényben foglalt elvek szerinti foganatositásáról felelős. Az elnök mindenekelőtt azon külföldi földbirtosokat és járásbeli egyéneket veszi jegyzékbe, kik az osztályadó-lajstrom, vagy egyéb adatok nyomán jövedelemadó köteleseknek bizonyulnak.

Köteles továbbá az elnök az adózók birtokviszonyairól, vagyoni, kereseti s egyéb jövedelmi körülményeiről lehető biztos adatokat gyüjteni, s általában mindazon alapokról tudomást szerezni, melyek a becslési javaslat támogatására szolgálnak, a mennyire az szertelen kutatások nélkül eszközölhető.

Az adókötelesek összeirásánál és vagyoni állásuk felvételénél a bizottsági elnök a községi előljárók közreműködését igénybe veheti, s ez utóbbiak kötelesek a felhivásnak eleget tenni.

Az elnök e nyomozás eredményét a jövedelem-kimutatásba bejegyzi, s megjelöli azon adórovatot, melybe minden egyes adózó az ő véleménye szerint sorozandó lenne.

Az elnök az általa meghivandó becslőbizottság által hozott határozatokat alkalmazásba véteti, a mennyiben ő maga azokat a kerületi bizottsághoz felebbezendőknek nem találta.

(23. §) A becslőbizottság, az elnöke által eléje terjesztett jövedelem-kimutatást, a rendelkezésre álló adatok felhasználásával, s mellőzve az egyes adózók vagyoni viszonyainak szertelen motozását, behatóan megvizsgálja; a vizsgálatnál azonban, ha némely esetben bővebben értesülni s meggyőződni kiván, a választott-birósági tárgyalásokat s a telekkönyvet megtekintheti.

A vizsgálat megtörténte után a bizottság az egyes személyek adófokozatát megállapitván, ezt az adótétellel együtt az illetővel zárt levélben azon kijelentéssel közli, miszerint szabadságában áll az ellen felszólalását 3 hó alatt a becslőbizottsági elnök utján a kerületi bizottsághoz benyujtani. Az adózó továbbá fel van jogositva az első 6 hét alatt szó- vagy irásbeli tárgyalás utján személyesen, vagy legfelebb 2 bizalmi egyén közbenjöttével, vagy pedig más bizonylatokkal a becslés sérelmes voltát kimutatni, s az adó helyesbitését kérni.

A bizottság általános szavazattöbbséggel határoz; egyenlő részekre oszlott szavazatoknál az elnök szavazata dönt.

A becslőbizottság végzéseit a kerületi bizottsághoz az elnök is felebbezheti, a felebbezés elintézéseig azonban a kivetett adó utólagos kiigazitásának fenntartása mellett csakis a becslőbizottság által megállapitott adó fizetendő.

A bizottság által kiállitott értesitvényeket s határozatokat az elnök, s legalább is 2 bizottsági tag irja alá.

(24. §) Minden kormánykerületben, illetőleg Berlin városban, a pénzügyminister által kinevezendő kormánybiztos elnöklete alatt kerületi bizottság alakittatik, melyhez a tartományi képviselőtestület a kerületben lakó tartományi képviselőkből, s a jövedelemadó-fizetőkből hasonló arányban választ tagokat.

A bizottsági tagok számát, tekintettel a kerület kiterjedésére s jövedelmi viszonyaira, a pénzügyminister határozza meg.

Ezen bizottság alakitásánál is ügyelendő, hogy a különböző jövedelemágak lehetőleg aránylagosan legyenek képviselve.

A megbizás visszautasitását, illetőleg a 21. §-ban felállitott elv itt is mérvadó.

(25. §) A kerületi bizottság elnöke szintén az államérdekeket képviseli; ő vezeti a tárgyalásokat, s őrködik a felett, hogy az adókivetési szabályok egyformán alkalmaztassanak; továbbá ügyel a becslőbizottságok ügyvitelére s a kivetési műveletek jókori befejezésére. Ezen elnökhöz intéztetnek az adózók, valamint a becslőbizottsági elnök részéről bejelentett felebbezések. Végre ő hivja össze a kerületi bizottságot s foganatositja határozatait.

(26. §) A tartományi bizottság elintézi a becslőbizottsági elnök s az adózók által bejelentett felszólalásokat, mire nézve az adózók állitásainak megbirálását illetőleg hasonló joggal van felruházva, mint a becslőbizottság.

A kerületi bizottság köteles ugyan, a felebbezések megvizsgálásánál a valóság kideritésére a 23. § szerinti enyhébb módot is megkisérelni; a mennyiben ez azonban sikerre nem vezetne, fel van hatalmazva, az adózók vagyoni és jövedelmi viszonyainak szorosabb kideritése iránt is intézkedni, s e czélra az illető biróságok által tanukat, végső szükség esetében hit alatt is kihallgattathat, s az adózótól felvilágositásokat követelhet, a bérleti szerződéseket, kötelezvényeket, s kereskedési könyveket s egyéb okmányokat előkivánhatja.

Ha a kivánt felvilágositás a meghatározott időre meg nem adatik, vagy az okmányok elő nem terjesztetnek, az feltételeztetik, hogy adózó panaszát indokolni s támogatni képtelen, s ennek folytán felebbezésével elutasittatik.

A kerületi bizottság a becslőbizottságok javaslatait gondosan megvizsgálván, azokra vonatkozó észrevételeit ez utóbbival azon czélból közli, hogy az azokat a jövő évi kivetésnél figyelembe vegye.

Az értesitvények s határozatok hozatalánál s kiadványozásánál a becslőbizottságokra nézve előadott rendszabályok követendők.

(27. §) A felebbezések elintézésénél, a vagyon és jövedelem megállapitására nézve, következő elvek irányadók. (28., 29., 30. §)

(28. §) A földbirtok után folyó jövedelem, az egyes birtokos részére a tulajdonát képező összes fekvőségekből s a földbirtokkal összefüggő s egyéb jogosultságokból folyó jövedelemre terjed ki.

Bérbe adott fekvő jószágoknál, a bérletet terhelő költségek levonása után, a haszonbér és mellékszolgálmányok évi összege, a saját kezelés alatt álló jószágoknál, valamint mezőgazdasági iparágaknál (pl. főzdéknél, malmoknál, téglavetőknél stb.) kőmész-, kréta- s egyéb bányáknál s hutáknál az utolsó 3 évi jövedelemnek átlaga képezi a felveendő alapot.

A tiszta jövedelem kiszámitásánál a birtokon fekvő terhek s adók levonhatók; az adózó azonban köteles a felvett tőkét, a hitelezőnek nevét s lakását, valamint a kötelezvény keltét hitelesen kimutatni.

(29. §) A tőke utáni jövedelem alatt értetnek mindazon cselekvő követelések, melyek az adózót magánadósok, állam vagy állami intézetek, nyilvános vagy részvénytársulatok stb. irányában illetik.

Ide számitandók az életjáradékok s más pénzbeli vagy pénzértékü bevételek.

Ha a kamatok, járadékok s az árhullámzásnak kitett részvényosztalékok rendesen be nem folynak, az előző évben fizetett összeg vétetik fel, ha ilynemü jövedelmet adósságok terhelnének, a kamatok a 28. § szerinti módozatokhoz képest itt is beszámithatók.

Oly követelések és tartozások, melyek a kereskedelmi forgalomból erednek, s iparüzők közt rendszerint előfordulnak, a jövedelem megállapitásánál a 30. §-nak megfelelőleg veendők figyelembe s e szerint itt nem jönnek figyelembe.

(30. §) A jövedelem harmadik neméhez a kereskedés, ipar, bérlet s egyéb hasznothozó foglalkozásból, pl. állami vagy községi tiszti fizetésből, orvosi és ügyvédi gyakorlatból, irói dijazásból eredő bevételek, nyugdijak s ideiglenes nyugdijak (Wartegelder), átalában mindazon folytonos bevételek, melyek ingó vagy ingatlan vagyon évi hozadékának nem tekinthetők.

Az ilynemü jövedelmek megállapitásánál következő eljárás követendő:

A kereskedésből, iparból s bérletből eredő nyeremény az utolsó 3 évi átlag szerint, vagy ha az üzlet s vállalat annyi éven át még nem állna fenn, annak megkezdésétől számittatik ki; - ezeknél kiadásképen az épületek s felszerelések elhasználásán kivül levonhatók oly költségek is, melyek a kereskedéssel s iparral kapcsolatosak; le nem vonhatók tehát oly kiadások, melyeket az adózó háztartására, üzlete nagyobbitására s beruházására fordit.

Állandó fizetések teljes összegeikkel veendők fel. A fizetésből s nyugdijból azon járulékok levonandók, melyek törvényes intézkedések alapján nyugdij és özvegyi pénztárak javára fizetendők.

Hivatalhoz kötött szállások s bér nélkül haszonélvezetre átengedett földek a helyi bérek arányában becsülendők meg; ha azonban a fizetés terhes, vagyis ha abban a hivatali állással összekötött kiadások megtéritése is foglaltatik, ez esetben a fizetésnek e czimü részlete a fizetésből levonandó.

(31. §) A kivetési összes miveletek fővezetése a pénzügyministert illeti, ki egyszersmind a becslő és kerületi bizottságok s elnökei eljárása ellen emelt panaszok fölött is határoz.

(32. §) A becslőbizottságnál alkalmazott elnökök s egyéb tisztviselők esküvel köteleztetnek a vagyon s kereseti viszonyokról vett értesitések titkontartására, a bizottsági tagok pedig ugyanerre kézadással ünnepélyes fogadást (mittelst Handschlag Eidesstatt) tesznek.

(33. §) Azon adózó, ki felebbezésében jövedelmét tudva kevesebbre vallja, vagy pedig eltitkolja, birság alá esik, mely a megröviditésnek kitett adó négyszeres összegéig terjedhet.

A birság alkalmazása fölött, ha az adózó ezt, valamint a vizsgálati költséget is önkényt le nem fizeti, a biróság határoz.

Az elmarasztalt fél által a járásfőnök, vagy községi előljáróság előtt e részben tett kötelező igéret, a meg nem tartás esetében, birói itélet erejével bir.

(34. §) Az adókivetési költséget rendszerint az állam viseli; kivételnek van azonban helye, ha valamely adózónak felebbezése lényegben alaptalannak találtatik, ez esetben a tárgyalási költségeket ez tartozik megtériteni.

A bizottmányi tagok müködésük tartamára az államkincstárból napidijat huznak.

(35. §) A kivetett adó havi részletekben minden hó 8 első napjáig a községi adószedőnél lefizetendő; az évi tartozás erejéig előfizetések is teljesithetők.

Beszedési dij fejében, melyből a kivetési mellékköltségek, pl. papirra, nyomtatványokra stb. tett kiadások is fedezendők, a befolyt adóösszegnek 3%-át meg nem haladó összeg állapitandó meg.

(36. §) A becslőbizottság által kirótt adónak lefizetését elhalasztani nem szabad, ha mindjárt az adótétel ellen a felebbezés bejelentetett is, sőt ez az esetleg mutatkozó többlet beszámitásának fentartása mellett a maghatározott részletekben lefizetendő. - Az állandó fizetésekre kirótt osztályozott jövedelemadót azon pénztár, melynél a fizetések folyósitva vannak, levonhatja s rendeltetése helyére szállithatja.

Az év folyamában beálló jövedelemszaporodás vagy apadás a kivetett adó befizetésére befolyással nincsen.

Csak azon esetben szállitható le az adó, ha az adózó igazolja, hogy megállapitott összes jövedelme, egyes jövedelemforrások megszünése folytán, több mint negyedrészszel megfogyott.

Ha az adó alá vont jövedelem, az adóköteles fél elhalálozása, vagy más okból végképen megszünt, az adó egészben törlendő.

Az azon hóban esedékes adó azonban, melyben adóleszállitás vagy törlés kéretett, minden esetre befizetendő.

Reform-törekvések az osztályozott jövedelemadót illetőleg

A porosz kormány 1872. november hó 12-én előterjesztett javaslatában lényeges módositásokat inditványozott mind az osztályadót, mind pedig az osztályozott jövedelemadót illetőleg.

E szerint az osztályadó 6., 7. és 9-ik szakaszai oda módosittatnának, hogy mindazon személyek, kiknek évi jövedelme 140 tallért el nem ér, az osztályadó fizetése alól felmentetnének. Ennek proponálására főkép az birta a porosz kormányt, hogy az e kategoriába tartozó adófizetők adója oly költséges végrehajtási eljárás mellett szedhető be, mely egyátalán nem áll arányban azon jövedelemmel, melyet a kincstár ez osztályoktól osztályadóban tényleg bevehet.

Továbbá az adófizetési kötelezettség nem 16, hanem a 18-ik évvel kezdődnék; katonai személyeknek különféle kedvezmények adatnának.

Az osztályadó eddigi társadalmi osztály-minősége megszüntettetnék, s a helyett az adókiszabás mértékeül a becslés utján kinyomozott jövedelem vétetnék.

Ehhez képest ezentul az osztályadó is a jövedelmi adó módjára felállitandó fokozatok szerint vettetnék ki, ugy, hogy

140-175 tallér jövedelemig 1 tallér
175-210 tallér jövedelemig 2 tallér

210-250 tallér jövedelemig!3 tallér

250-300 tallér jövedelemig!4 tallér

300-350 tallér jövedelemig!5 tallér

350-400 tallér jövedelemig!6 tallér

400-450 tallér jövedelemig!8 tallér

450-550 tallér jövedelemig!10 tallér

550-650 tallér jövedelemig!12 tallér

650-800 tallér jövedelemig!16 tallér

800-900 tallér jövedelemig!20 tallér

900-1000 tallér jövedelemig!24 tallér

Az osztályozott jövedelemadóra vonatkozólag pedig következő módositások hozattak javaslatba:

Az adótételek közötti különbség kisebb lenne, mint eddig volt (l. az eredeti törvény 20. §-át). Igy jövőre az osztályozott jövedelem egyes fokozatai után 30, 36, 42, 48, 54, 60, 72, 84, 96, 108, 120 stb. tallér lenne fizetendő, az ekkorig fizetett 30, 36, 42, 60, 72, 84, 96, 108, 120, 144, 180 helyett és az eddig fennállott maximatétel eltöröltetnék, vagyis az adó a jövedelem emelkedtéhez képest folyton emelkednék.

Emlitésre méltó még az is, hogy a javaslat értelmében az osztályozott jövedelemadó kivetése elleni felszólalások megvizsgálására központi bizottság is szerveztetnék. Eddig és tényleg a felszólalások felett a kerületi bizottságok végleg határoznak.

Végül megemlitendő még az alsóház bizottságának az az inditványa, hogy az osztály- és osztályozott jövedelemadó is ugy, mint a földadó, állandó főösszegben állapittatnék meg.

Őlési és husvágási adó

Azon összefüggésnél fogva, melyben ez adó az osztály- és osztályozott jövedelemadóval van, szükségesnek látjuk: az őrlési és husvágási adót is közölni, összeállitva az 1820. évi május 30-án és 1852. évi april 2-án kelt törvények nyomán.

Ezen adónem az osztályadó kiegészitőjeként foglal helyet a porosz adórendszerben. Eredetileg 83 város tartozott ez adót fizetni; később azonban, törvényes intézkedések nyomán, többekbe közülök osztályadó vitetett be.

Az idézett törvények értelmében ez adóra nézve következő törvényes intézkedések hozattak:

Az őrlési és husvágási adó rendszerint egymás mellett szedetik.

1. Az őrlési adóról

a) Őrlési adó fizetendő mindazon gabnanemektől, magvas és hüvelyes terményektől, melyek malomban lisztté, darává, korpává vagy kásává őröltetnek.

b) Szesz- és sörfőzdetulajdonosok által nyilván lepárolásra vagy sörfőzésre használandó maláta- és gabnanemektől ezen adó nem szedetik.

Egy mázsa tiszta buzától 20 garas, egy mázsa rozstól, árpától, hajdinától, vagy egyéb gabona és hüvelyes terményektől pedig 5 garas fizetendő.

A malomra egyszerre legalább is egynegyed mázsa viendő. Ennél kevesebb mennyiséget a molnárnak nem szabad elfogadni.

A mázsálásnál a zsákért semmi sem vonatik le, valamint az adózásnál nem tesz semmi különbséget, akár száraz, akár nedvesitett legyen az eleség.

A gabnatermények megmázsálásánál hattizedrész mázsán alóli suly nem jő tekintetbe.

A ki buzát más gabonával vegyitve őröltetne, az egész keverék sulyától a buzára rovott adótételt köteles fizetni.

Az adó lefizetendő, még mielőtt a gabna malomba vitetnék.

Minden gabna ellátandó az adóhivatal által kiadott őrlési jegygyel, s minden zsákra fel kell jegyezve lenni az adóköteles nevének.

Azon molnárok, kik adóköteles gabnát stb. az illetékes adóhivatal által szabályszerüleg kiállitott őrlési jegy nélkül őrölnek, vagy az erre vonatkozó jelentést meg nem teszik, adóáthágás bünébe esnek.

Rendesen csak a városhoz tartozó malmokba való őrlésre adatnak ki őrlési jegyek. Oly esetben azonban, midőn a városi malmok a szükséglet kielégitésére képtelenek volnának, a pénzügyminister vagy az ez által megbizandó hatóság távolabb fekvő malmokra nézve is adhat gabnaőrlésre engedélyt.

Oly városokban, hol őrlési adó szedetik:

a) kézi malmokat s zuzdákat tartani nem szabad,

b) állati, vagy gőzerővel hajtott malmok épitésére a kir. kormány engedélye kérendő ki.

2. A husvágási adóról

A husvágási adó alá tartozik minden levágott szarvasmarha, juh, kecske, sertés, valamint borjuk, bárányok s malaczok is.

Minden mázsa hustól egy tallér fizetendő.

A megmázsálásnál az egész darab, egészben, hussal csonttal s zsirral együtt méretik. Lábak, paczal s bélzsir nem számitanak.

Az adó darabszám után is fizethető. A pénzügyminister által e czélból mindennemü vágómarhára nézve az egyes városok helyi viszonyaihoz mért tételek állapitandók meg a szerint, a mint ott nagyobb vagy kisebb marha szokott vágatni.

Ehhez képest az adófizető tetszésére hagyatik, hogy adóját a vágás előtt darabszám után fizesse, vagy pedig az adóhivatalnál vágási engedélyt s jegyet eszközöljen ki s a levágott marhát megmázsáltassa.

Átalános szabályok

A jelen törvény értelmében adóköteles és megadóztatott áruk után adóvisszatéritésnek nincs helye, ha azok oly helyre szállittatnának, hol az őrlési és husvágási adó helyett osztályadó van életbe léptetve.

A pénzügyminister felhatalmaztatik, hogy a helyi körülmények és szükségletekhez képest:

a) az őrlési és husvágási adó alá eső tárgyaknak egyik városból a másikba való küldésének azon esetére, ha az elküldési helyén semmi vagy megfelelő községi pótlék nem szedetik, a rendeltetési hely javára fizetendő kiegészitő pótlék szedését engedélyezze;

b) az egytizenhatod mázsán alóli eleség vagy hus adókötelességét is elrendelhesse, ugy azonban, hogy 2 fonton alól már nem lehet adókötelezettségnek helye.

Ki ez adónak alávetett városban, vagy annak kerületében lakik, köteles ez adót kivétel nélkül viselni.

Egyes külvárosok s telepek, melyek kellő felvigyázat alatt nem tarthatók a ker. kormány által, a pénzügyminister beleegyezésével ez adó helyett osztályadó alá vonathatnak.

Sütők és husvágók, valamint mindazon személyek, kik liszttel, darával, kásával, korpával, őrlött gabna s hüvelyes terményekkel, keményitővel, hajporral, vagy marha-, juh-, kecske- s sertéshussal, fagygyuval, valamint ezekből készitett áruczikkekkel, mint pl. sonkával, kolbászszal kereskednek, kötelesek az őrlési és husvágási adót, a mennyiben e nemü adóköteles várostól nem távolabb, mint félmértföldre laknának, az általuk őrlésre adott eleségtől s az általuk levágott s levágatott állatoktól, valamint a fennebb megnevezett egyéb tárgyaktól, midőn ezeket lakásukba szállitják, csak ugy fizetni, mintha ama városhoz tartoznának; a nélkül azonban, hogy illetékes lakhelyükön az osztály- és jövedelemadó fizetése alól feloldatnának.

Ezen adók fizetésére köteleztetnek továbbá, lakhelyükre való tekintet nélkül, mindazon személyek, kik valamely őrlési és husvágási adó alá vetett város félmértföldnyi körületén

a) az imént elősorolt tárgyakat árverezik, vagy iparilag árulják,

b) hasonló tárgyakat leraktároznak, a mennyiben azokat vagy maguk elárusitani szándékozzák, vagy mások számlájára leendő elárusitás végett hozzák.

Az a) és b) alatti pontok nem állanak a netán e részbeni engedélylyel biró házalókra nézve.

Ha az érintett tárgyak valamely adóköteles városba bevitetnek, az adóhivatalnak azonnal a megérkezéskor bejelentendők, s az utánuk járó adó lefizetendő, hacsak ki nem mutattatik, hogy külföldről jőnek s az adó a határon immár lefizettetett utánuk.

A zsák, vagy egyéb göngyölék után adólevonás nem engedtetik meg; de viszont az egyszerre mázsálás alá adott mennyiségnek egytizenhatod mázsán alóli sulya sem veendő figyelembe, ha csak a pénzügyminister a helyi viszonyoknak megfelelőleg máskép nem intézkednék.

Az efféle árukra nézve az adófizetés következőkép állapittatik meg:

a) erőliszttől, hajportól, kásától és darától kétszerese;

b) a liszttől egy és egyharmada;

c) derczétől s mindennemü süteménytől egyszerege fizetendő azon tételnek, melyet az eleség, melyből e czikkek készittettek, jelen adóban fizet.

d) Hus- és zsiráruktól azon tétel egy és egyharmada fizetendő, mely a városokban vágott husra kiszabatik.

A czikkeknek a városba való megérkezéséről teendő jelentés elmulasztása vagy az adóhatóság által előirt utróli letérés sikkasztásnak vétetik, s mint olyan büntettetik.

Az is hasonló sikkasztás bünébe esik, ki efféle árukat ismételve kisebb mennyiségekben kereskedés czéljából bevisz, vagy bevitet.

Molnárok és husvágók az adóhivatalnál kötelesek bejelenteni, mely malmokat, husmérő s más helyiségeket használnak üzletvitelük czéljából s készleteik elhelyezésére?

S csak a bejelentett helyiségekben, melyek adóhivatali felügyelet alatt állanak, szabad üzletüket vinniök s készleteiket tartaniok.

Molnárok és husvágók kötelesek gondosan szem előtt tartani mindazokat, melyek az adóhatóság által az őrlési és husvágási könyveket az őrlési és husvágási jegyekkel való bánást ezen könyvek és jegyek megőrzését s egyátalában az adóellenőrizést illetőleg rendeltetnek.

Adóáthágás az illető tárgyak elkobzását s az áthágóknak az adórendszabályok illető szakaszai értelmében való megbüntetését vonja maga után.

Ezen adót a vám- vagy adóhivatalok szedik be.

Ezen adó megszüntetése iránti tárgyalások több év óta folynak, s valószinüleg az idén sikerülni is fog e nézetnek a porosz országgyülésen többségre vergődni. A most tárgyalás alatt lévő javaslat szerint az őrlési és husvágási adó helyére az illető városokban 1874. januárius 1-től kezdve osztályadó lenne behozandó; s a mennyiben egyik vagy másik város az őrlési és husvágási adót községi adóul továbbra is fenn akarná tartani: a ministerium engedélye volna kikérendő.

Második rész

Austria egyenes adói

Austriában tényleg a következő egyenes adók vannak érvényben: földadó, épületadó, keresetadó és jövedelemadó.

Az 1872. évi költségvetésben előirányoztak:

1) földadóban 36,800.000 frt,
2) épületadóban 20,000.000 frt,
3) keresetadóban 8,600.000 frt,
4) jövedelemadóban 18,500.000 frt,
összesen 83,900.000 frt,

mely főösszegből teszen:

1) a földadó 43%-kot,
2) az épületadó 24%-kot,
3) a keresetadó 10%-kot,
4) a jövedelemadó 22%-kot.

A népesség száma az 1871. évi népszámlálás szerint 20,217.000 főre menvén, egyenes adóban egy-egy főre 4 frt 15 kr esik.

Az egyenes adók főösszege ugy áll a többi rendes bevételekhez. mint 1:2,6.

I.
Földadó

Austriában ez idő szerint még több különféle földadórendszer van érvényben, u. m. az 1871. évben elrendelt u. n. állandó kataster, - az 1869-ik évi gácsországi provisorium, - az 1835. évi bukovinai provisorium, az 1774. évi tiroli kiegyenlitési rendszer és az 1808-ki vorarlbergi provisorium.

I. Az 1817. deczember 23-án kelt földadótörvény (stabile kataster) Alsó- és Felső-Austriában, Salzburgban, Stiriában, Karinthiában, Krajnában, a tengerparti vidékeken s Dalmatiában, Morvaországban, Sziléziában, Krakkóban, Csehországban van érvényben. E rendszer nyomán készittetett nálunk is a földadó-provisorium.

A katasteri műveletek négy részre osztattak, u. m. a felmérésre, földhozadékbecslésre, a felszólamlások megvizsgálására és a nyilvántartásra.

A felmérés először nagyobb területek háromszögméreti felmérelésére irányult, azután következett a graphikai háromszögelés, erre rendszerint a határleirás, végül a birtokrészleti felmérés. Egyenlő müvelési ág alá tartozó, de különböző birtokosok birtokában lévő földek, valamint egy birtokos tulajdonában lévő, de különböző művelési ághoz tartozó földek külön parczellákban vétettek fel.

A becslés utján a községenkint divó közép tiszta hozadék nyomoztatott ki. Ez ismét négyféle műveletből állott, u. m.:

a) előmunkálatokból. Ezek a müvelési ág meghatározására, a minőségi osztályok felállitására, az osztálybasorozásra s az árak meghatározására terjedtek ki;

b) a nyers hozadék kinyomozásából. Ennél kiindulási pontul szolgált a szokásos müvelési mód mellett több évek átlagából kiszámitott termés, mely pénzben számittatott fel;

c) a művelési költségek meghatározásából. Ilyenekül vétettek a talaj megmunkálására, vetésre s a termények betakaritására forditott költségek. Trágyakészités s kihordás, valamint a termények elszállitása, figyelmen kivül hagyattak;

d) a tiszta hozadék megállapitásából, mely a művelési ágankint meghatározott százalékoknak a nyers hozadék levonásában áll.

A felszólalások kétfélék voltak, u. m.: községenkintiak és egyénenkintiek.

A községek felszólalhattak:

1) a községi határ hibás felmérése, vagy a hibás határleirás ellen.

2) a művelési ág hibás felvétele ellen.

3) a minőségi osztályok (Ertragsclassen) száma ellen, végül

4) a felvett művelési ág, vagy minőségi osztály holdankinti tiszta hozadéka ellen.

A földbirtokosok pedig felszólalhattak:

1) ha oly birtokrészletek irattak rájuk, melyek más tulajdonába tartoztak,

2) ha a birtokrészlet térfogata a valósággal nem egyezett meg,

3) ha az osztálybasorozásnál valamely birtokrészlet művelési ága nem az akkori állapot szerint vétetett fel,

4) ha valamely birtokrészlet nem a neki megfelelő minőségi osztályba soroztatott.

Végül a nyilvántartás abból áll, hogy ha valamely birtokrészlet természeti események vagy közczélokra (országutra stb.) lett használása folytán adómentessé, vagy megforditva, valamely eddig művelés alatt nem volt adómentes földrészlet művelhetővé tétetvén, adókötelessé vált: a katasteri könyvekben is, mint ilyen vétessék fel. - A művelési ágakban való változás nem tárgya a nyilvántartásnak.

II. A bukovinai provisorium. Ez az 1835. évi szeptember hó 22-kén kelt legfelsőbb kabineti rendelet folytán lépett életbe. E szerint a nemesi birtokok hozadéka a jobbágyi és tizedjogok alapján, a paraszti birtokok hozadéka pedig az egész birtoktestre községenkint állapittatott meg. Az igy elért becslési eredmények nyomán a földadó oly módon osztatott fel, hogy belőle nyolcz tizenötöd a nemesi s hét tizenötöd a jobbágyi községi birtokokra vettetett ki. A részletes felosztást egymás között maguk a birtokosok eszközlik.

III. A gácsországi provisorium, mely az 1819-dik évi február hó 8-án kelt legfelsőbb elhatározása folytán a II. József által elfogadott becslési elveken alapszik.

IV. A tiroli adókiegyenlitési rendszer (Steuer-Peralquations-System). Ez a rendszer 1774. augusztus 6-kán kelt nyiltparancscsal vétetett be Tirolba. Az adóalapul veendő tiszta hozadék az adásvevési árak nyomán állapittatott meg.

V. A vorarlbergi u. n. bajor földadóprovisorium. Ez 1811-ik évben lépett életbe. Itt is az adásvevési árak átlagából nyomozták ki az adóalapul szolgáló tiszta hozadékot.

A fenntebbiekben röviden vázolt rendszerek helyettesitésére és a földbirtok arányos és egységes rendszer szerinti megadóztatása végett, 1869. évi május hó 24-én uj földadótörvény hozatott, mely a közlött porosz földadórendszerhez a legtöbb tekintetben hasonlitván, itt csak a kettő közötti különbséget emeljük ki.

Az osztrák uj földadótörvény ugyanis az 1861. évi május hó 1-ről kelt porosz földadótörvénytől abban különbözik, hogy az osztrák törvény a földadó mennyiségéről csak annyiban tesz emlitést, hogy az nem ugy, mint Poroszországban történt, előre, hanem a földadóalap megállapitása után fog meghatároztatni, s ennélfogva az osztrák törvény kizárólag a földadó-kataster kidolgozására vonatkozik, s az adókivetésre nem terjed ki.

A földadóalap kidolgozására és alkalmazására nézve az osztrák törvény azon elvet követi, hogy a tiszta hozadék csak a becslés minden stadiumának teljes befejezése és az egyes birtokosok felszólalásának elintézése után állapittatik meg véglegesen; továbbá, hogy a beszedendő adó mennyiségéhez képest megállapitandó adószázalék az egész birodalomban egyenlően alkalmazásba jön; s végül, hogy a kataster 15 évenkint revisió alá kerülend.

A porosz törvény szerint ellenben a földadó felosztási rendszer módjára állapittatott meg. E czélból a kataster készitése is két fő-stadiumra oszlott. Az első stadiumban a földadó tartományok és községek szerinti felosztásának alapja állapittatott meg, s az ekképen egyes községekre megállapitott és tettleg kivetett adómennyiség bizonytalan időre állandósittatott.

A második stadiumban pedig következett az adónak a községeken belül az egyes birtokosokra vaki elosztása, (Untervertheilung) és csak akkor volt az egyes földbirtokosok felszólalásainak helye, mely felszólalások elintézése folytán az adóalap egyes birtokosoknál változott ugyan, de ez a megállapitott községi adófőösszeg mennyiségére semmi befolyással nem birt. Innen van, hogy a kivetési százalék községenkint változik, mivel az egyéni adófelosztás és a felszólalási eljárás következtében az egyes községek határának összes tiszta hozadéka változván, változni kellett a községi adókulcsnak is.

Ezen merev szabály következetes keresztülvitele Poroszországban azon kényszerhelyzetnek volt kifolyása, mely szerint azon időre, melyen az adó kivetendő volt a földbirtokok részletes felmérése, s az adóalap egyéni kidolgozása el nem készülhetett, következőleg egyéni felszólalásnak sem leltetett előbb helye.

Ép azért a poroszok is az újabb időben munkába vett földadó szabályozási müveleteknél e módozattól eltértek, s az adókivetés előtt fejezték be a birtokok részletes felmérését, és az egyéni adóalap kidolgozását is.

Erről tanuskodik a porosz kormány közreműködésével 1868-ban Schwarzburg-Rudolstadtban létrejött, valamint az 1866-ban porosz uralom alá került uj tartományokban alkalmazott kataster kivitele.

Az osztrák uj kataster kidolgozása Austriában ugyanoly módon alakitandó vegyes bizottságokra van bizva, mint Poroszországban, azon módositással azonban, hogy a becslő és kerületi bizottságok elnökét nem ugy, mint Poroszországban, a pénzügyminister szakértő közegei is egyszersmind, hanem többnyire a minister által e czélra delegált közigazgatási főnökök; igy a járási főnök a járási és a helytartó a tartományi földadóbizottság elnöke, mely bizottságok mellett a pénzügyminister szakértő közegei csak mint bizottsági előadók működnek.

Különben e bizottságok ugy szerveztettek, hogy minden járásban becslő-bizottság alakittatott, melynek tagjai felében a minister által neveztettek, felében a járási képviselet által, vagy a hol ily képviselőtestület nincs, a községek előljárói által választatnak; továbbá minden tartományban (Kronland) országos bizottság működik, melynek tagjai felében a minister által neveztettek, felében a tartományi gyülés által választattak. Egyes tartományokban az országos bizottság nem együtt, hanem albizottságokra oszolva működik, igy például Csehországban 5, Gácsországban 3 és Tirolban 2 országos albizottság áll fenn, melyek azonban csak oly önálló hatáskörrel birnak, mint bármely más országos bizottság.

A központban a pénzügyminister elnöklete alatt központi bizottság állitandó fel, mely 36 tagból áll, s melyhez a pénzügyminister 12 tagot (beleszámitva a tartományokban alkalmazandó központi felügyelőket is) nevez, az országgyülés felsőháza 8 és alsóháza 16 tagot választ. E bizottság azonban még nem alakittatott meg.

Megjegyzendő még, hogy a pénzügyminister az általa kinevezendő bizottsági tagok felét a törvény értelmében csak földadó-fizetőkből választhatja.

A becslő-járási tiszta jövedelmi fokozat (Tarifa) első tervét a pénzügyi előadó és a becslőbizottság is külön dolgozza ki, és e két terv azután bizottságilag megvitattatik, és a többség által megállapitott tarifa terjesztetik az országos bizottság elé. Ez azt az arányosság tekintetéből megvizsgálja, azután megállapitja, és az igy megállapitott tarifa vétetik az osztálybasorozás alapjául.

Az osztálybasorozás eredménye az országos bizottság elé terjesztetik, mely egyszersmind a felszólalások felett is véglegesen határoz, és csak azután terjeszti fel az összes munkálatokat a központi bizottság elé, mely ezuttal a tarifákat véglegesen megállapitja.

E végleges megállapitás után a törvényhozás megállapitja a kivetendő földadó főösszegét a az adószázalékot, mely azután a birtokrészletenkinti adókivetés mértékeül szolgáland.

Az adó kivetése után is leend még egyéni felebbezésnek helye, s az ennek folytán netán bekövetkezett jelentékenyebb apadások kiegyenlitése végett az egész határ osztálybasorozása esetleg uj vizsgálat alá is vehető, és a netáni felemelések még ezután is megtehetők, de az adószázalék már nem változtatható meg.

Részletes becslési utasitás nem adatott ki. Erre nézve a törvény azonban kimondja, hogy a becslésnél alkalmazandó terményárak az utolsó 15 évi árak átlagából veendők, melyekből azonban a legmagasabb árakat mutató 5 év átlagai kihagyandók, ugyanazon időszakból veendők a mivelési költség kiszámitására szolgáló adatok is. A tarifatételek megvizsgálásánál a vételárak és a haszonbérek is combinatióba vehetők.

A további alaki és anyagi eljárás ugyanaz, melyet Poroszországban követtek.

E törvény kivitele 6-7 évre volt praliminálva. A költség itt előreláthatólag több lesz, mint volt Poroszországban, mivel Austriában a felmérésre még nagyobb gond fordittatik, mint ott, mivel a régibb időkben, pl. 40 év előtt készült, s jelenleg már sok tekintetben elavult térképek egészen ujból, t. i. uj mérések alapján készittetnek el.

II.
Épületadó

A jelenleg fennálló házadórendszer az 1820. február 23-kán kelt nyiltparancson alapszik. Ezen pátens szerint az épületek vagy a házbérjövedelem alapján, vagy osztályozás utján adóztatnak meg van tehát:

a) házbéradó, és

b) házosztályadó.

A kibérelt házak, lakrészek és a házaknak egyéb tényleg bérbeadott helyiségei kivétel nélkül mindenütt házbéradó alá esnek.

Oly városokban és községekben, hol a házak összes számának legalább felét egészben vagy részben bérbe adják, a ki nem bérelt épületek és épületrészek is házbéradó alá vonatnak, a hol ellenben ezen arány nem áll fenn, ott a ki nem bérelt lakrészek házosztály-adóval rovatnak meg.

Oly helyeken, hol a házbéradó mellett a házosztály-adó is alkalmaztatik, a XII. osztályba tartozó, tehát legfeljebb három lakrészt tartalmazó házak, ha részben bérbe volnának is adva, házosztályadóval rovandók meg.

A rendes házbéradó, mely a tényleges, vagy összehasonlitás utján kipuhatolt bérjövedelemre vettetik ki, levonatván ebből épületfentartási költségek és értéktörlesztés fejében fővárosokban 15, és másutt 30 százalék, nem mindenütt egyenlő, hanem némely helyütt (ide nem értve a rendes és rendkivüli állami pótlékot, továbbá az országos és földtehermentesitési járulékot) fővárosokban 16, másutt pedig 12 százalékot tesz.

A házosztályadó tárgyát csak szobák és lakható kamarák képezik. Az osztályzat, mely szerint az adó kivettetik, következő:

Lakrészek száma Földszinti Emeletes
épületek
osztálya adója osztálya adója
frt kr frt kr
35-30 II. 26 25 I. 31 50
29-28 III. 21 - II. 26 25
27-25 IV. 16 80 III. 21 -
24-22 V. 12 60 IV. 16 80
21-19 VI. 8 40 V. 12 60
18-15 VII. 6 30 VI. 8 40
14-10 VIII. 4 20 VII. 6 30
9-8 IX. 3 15 VIII. 4 20
7-6 X. 2 10 IX. 3 15
5-4 XI. 1 5 - - -
3-1 XII. - 35 - - -

Oly házaknál, melyekben 35-nél több lakrész van, minden további 5-5 lakrész után egy, illetőleg két forint fizetendő, a szerint, a mint földszintiek vagy emeletesek.

A rendes házbéradó mellett annak egyharmada, mint jövedelmi adópótlék, és még egyharmada mint rendkivüli pótlék, összesen tehát 26 2/3, illetőleg 16% pótadó vettetik ki; a házosztály-adónál pedig a rendes adóhoz és annak harmadrészéhez, mint jövedelmi adópótlékhoz még a rendes adónak egész összege, mint rendkivüli pótlék csatoltatik, tehát a legmagasabb tétel szerint 31 frt 50 kr helyett 76 frt 50 kr és a legkisebb tétel szerint 35 kr helyett 82 kr szedetik be, ide nem számitva az országos és földtehermentesitési járulékot.

Miután a rendes házbér- és házosztályadó harmadpótlékának az a czélja, hogy a házak adóztatása a jövedelemadó alapelveivel öszhangzásba hozassék, ennek folytán adósságokkal vagy szolgalmakkal terhelt házak tulajdonosai jogositvák a házakat terhelő adósságok kamatjaiból, vagy az általok teljesitendő szolgálmányokból a törvény szerint ezekre eső jövedelemadóval felérő összeget maguk javára visszatartani.

Reformtervezet a házadót illetőleg

Az osztrák birodalmi tanácsban a fenntemlitett uj földadó-törvénynyel együtt előterjesztett de tárgyalás alá nem került uj törvényjavaslat által a házadó-rendszernek oly módositása czéloztatott, mely szerint a házosztályadó egészen meg fogna szünni, s a jövőben ennek helyén oly községekben, melyek nem kizárólag házbéradóval rovatnak meg, a házak évi haszonértéke pénzügyi tisztviselő elnöklete és vezetése alatt működő, felerészben a pénzügyi kormány, felerészben a járási képviselőtestületek által a háztulajdonosok sorából választott becslő-bizottságok által fogna 5 évre megállapittatni.

Ezen törvényjavaslat szerint házbéradó alá eső községekben a bérvallományok évenkint beterjesztendők lettek volna.

A házadó évenkint a törvényhozás által meghatározott százalékkal vettetett volna ki a házbérre, illetőleg becslés utján megállapitott használati értékre.

Épületfenntartási költségek és tőketörlesztés fejében a házbéradó alá tartozó községekben a lakrészek átlagos nyers jövedelme arányában 15, 20, 25 és 30%, s bizonyos kivételes esetekben, t. i. oly házaknál, melyek lebontási elismervény mellett épittettek, vagy melyeknek tulajdonosai nem egyszersmind a házteleknek tulajdonosai 50% vonathatott volna le: a becslés utján megállapitott használati érték alapján megadóztatandó községekben a becslőbizottság egyuttal minden egyes házra külön állapitotta volna meg a fentartási költségek és tőketörlesztés százalékát.

III.
Kereseti adók (Erwerbsteuer)

A kereseti adó a német tartományokba és Gácsországba az 1812. évi deczember 31-én kelt nyiltparancscsal, a többi német-szláv tartományokba pedig az 1815. évi deczember 16., 1817. évi junius 20., 1824. évi január 22., és 1851. évi deczember 9-én kelt császári nyiltparancsokkal vitetett be.

Kereseti adó alá esik mindenki, a ki haszonhajtó foglalkozást üz, a vállalat jövedelem képessége és az üzlet kiterjedéséhez képest.

A kereseti adó alól felmentvék: a napszámosok és segédmunkások munkabére, a földmüvelők, bányászok, a nyilvános- és magán-tisztviselők, irók, müvészek, orvosok, sebészek, állatorvosok, bábák, postamesterek, dohánytőzsérek és lottogyüjtök, végül tanitók oly községekben, melyek népessége 4000 lakosnál kevesebb.

Az adó minden adókötelezettre az üzlet székhelyének tekintetbevételével külön vettetik ki.

Az adótételek a szabályokban megállapitvák és állandók.

A vállalatok négy főosztályba sorozvák és pedig:

a) az I. osztályba a gyárak, különösen az országos gyárak;

b) a II. oszt. a kereskedelmi vállalatok és nagykereskedések;

c) a III. oszt. a művészek és iparosok;

d) a IV. osztályba a neveléssel, ügynökséggel s személyek, vagy áruk szállitásával foglalkozó foglalkozások vannak sorozva.

Az üzlet székhelye annyiban vétetik tekintetbe, a mennyiben Bécsben külön tarifa érvényes, a többi községekre nézve pedig népességükhöz képest különböző adótételek vannak az ottani iparosokra szabva.

Gyárak és nagykereskedések székhelyükre való tekintet nélkül 42, 84, 105, 315, 525, 735, 1050, 1575, illetőleg 315, 525, 735, 1050 és 1475 forintnyi adótételek alá esnek.

A kereskedelmi vállalatokra nézve a legcsekélyebb és legmagasabb adótételek a következők: Bécsben 105-1050 frt; községekben, melyek lakossága 4000 lelket tulhalad, 42-105 frt; 1000-4000 léleknél 31-84 frt; 1000 lelken alóli községekben 2 frt, 10-52 frt 50 kr.

A kézmüvesek Bécsben 5-315 frtot, más községekben a községek lakosságának kiterjedéhez képest kisebb vagy nagyobb összegben megszabott adótételeket fizetnek.

Tirolra külön tarifa tételek állanak. Triestben a kereseti adó a jövedelem-adó által pótoltatik.

Az egyszer megállapitott adó az 1832. évi február 4-én kelt legfelsőbb elhatározás értelmében mindaddig állandó, mig az üzleti viszonyok változása folytán az illeték fel nem emeltetik, vagy le nem szállittatik.

Az adó január és julius havában előre fizetendő.

Megszünt iparüzletek csak a megszünésre következő félévtől mentetnek fel az adó alól.

Uj iparüzletek adókötelesekké válnak az egész félévre nézve, melyben megnyittatnak.

Az adó megröviditése az adó háromszoros fizetésével büntettetik.

Az iparos köteles az üzlet megkezdésekor az üzlet székhelyét és kiterjedését az adóhatóságnak bejelenteni.

A kereseti adóhoz (a legalsó két osztályon kivül, melyek csak héttized pótlékot fizetnek), még a rendes adóval egyenlő pótlék is szedetik.

Azonkivül a jövedelemadó is fizetendő.

A jövedelemadóból azonban a kereseti adó leszámitandó, s csak a maradvány iratik elő jövedelemadó fejében, mely maradvány különben a kereseti adó egyharmadánál kevesebb nem lehet. A jövedelmi adó alól a legalsóbb kereseti adóosztályba sorozott iparosok felmentvék.

IV.
Jövedelemadó

A jövedelemadót Austriában az 1849. évi október 29-én kelt nyiltparancs szabályozza.

Jövedelemadó tárgya mindazon tiszta jövedelem, mely személyes keresmény, üzlet vagy más jövedelmezési czélra forditott vagyonból származik. Ezen átalános szabály szerint a föld- és házbirtok utáni jövedelem is, valamint a fekvő birtokokra bekebelezett tőkék és járadékok is jövedelemadó alá esnek.

A jövedelemadó alá eső jövedelmek 3 osztályba soroztatnak.

Az I. osztályba tartoznak:

a) a kereseti adó alá eső üzletek és egyéb foglalkozások;

b) a bánya- és huta üzletbőli jövedelem;

c) azon nyeremény, melyet haszonbérletekből a bérlők huznak.

A II. osztályba:

a) mindazon állandó fizetések, személyi pótlékok és javadalmak, melyek az állam, közhatóság községek és magánszemély, vagy társulatok szolgálatában lévő tisztviselők és szolgák számára fizettetnek, valamint az ezen viszonyból származó nyug- és kegydijak;

b) életbiztositó, vagy ellátási intézetektől huzott évi járulékok.

A III. osztályba:

Kölcsönök, vagy más követelések után járó kamat és életjáradékok.

Emlitésreméltó eltérés a honunkban gyakorlatban volt szabályoktól és jelenlegi törvényünktől az is, hogy ingatlan birtokra betáblázott tőkék kamatainak élvezője közvetlenül nem rovatik meg jövedelemadóval, hanem az ingatlan jószág birtokosától, mint adóstól, vétetik meg az, kinek azután jogában áll a törvény értelmében a kamatra eső jövedelemadó összegét a kamatok kifizetése alkalmával levonni.

A kivetést bizalmi férfiak kihallgatása mellett kizárólag pénzügyi közegek eszközlik és a felszólamlásokat pénzügyi hatóságok intézik el.

Jövedelemadó fejében jelenleg fizettetik az I. és III. osztálybeli tiszta jövedelem után, és pedig rendes adó fejében (földtehermentesitési járulék nélkül) 50%, rendkivüli állampótlék fejében ugyanannyi; a II. osztályban (ha a jövedelem 600 frtot tul nem halad, egészen adómentes marad), az első 1000 frt jövedelem után rendes adó fejében 1%, a második 1000 frt után 2% és igy tovább, legfeljebb 10% és a rendkivüli állampótlék, mely, ha a rendes jövedelemadó 30 frtot tulhalad, avval egyenlő, 30 frton alul pedig annak 7%-át teszi.

Oly épületek, melyek a házbéradó alól ideiglen mentesek, az évi házbérjövedelem után, levonva az épületek fentartására törvényesen engedélyezett százalékokat, 5 százalék jövedelemadót fizetnek.

Ezen államadókhoz járul még az országos és földtehermentesitési pótlék, mely nem minden országban egyenlő.

Reformtervezetek a kereseti és jövedelmi adókat illetőleg

Az 1869-ben Brestl pénzügyminister által a reichsrath elé terjesztett, de az utána következett ministerium által visszavont törvényjavaslatok szerint a jelenlegi kereseti és jövedelemadó-rendszernek oly gyökeres reformja szándékoltatott, miszerint eddigi alakjában a kereseti adó egészen megszüntetvén, jövőre a kereseti adó (Erwerbsteuer), tőkekamat-adó (Rentensteuer), és személyes jövedelmi adó (Personal-Einkommensteuer) fogna szedetni.

Ezen javaslat szerint 1) „kereseti adó” alá tartozott volna minden kereseti vállalat vagy haszonhajtó foglalkozás, akár önállóan, akár más személy gyakorlásában folytattassék.

A kereseti adó 3 osztálya szerint vettetett volna ki.

Az I. osztályba tartoztak volna részvénytársulatok által folytatott kereseti vállalatok, takarékpénztárak, előlegezési társulatok átalában mindazon kereseti társulatok, melyeknek vezetői nyilvános számadásra kötelezvék.

A II. osztályba tartozott volna minden más önálló (az I. osztályba nem tartozó) kereseti vállalat és foglalkozás.

A III. osztályba tartozott volna azon jövedelem, mely szolgálati viszonyból vagy bérből származik.

Az adó alapját az I. osztálybeli vállalatoknál az utolsó év tiszta jövedelme s ott, hol ily jövedelmet kimutatni még nem lehet, az alaptőke 5% kamatja képezné.

Ezen vállalatok adóját az évi mérleg és forgalmi kimutatás alapján pénzügyi közegek vetették volna ki.

A II. osztálybeli vállalatoknál az adó alapját ezen vállalatoknak becslő bizottságok által megállapitott átlagos jövedelme képezné. Ily becslő s egyuttal adókivető bizottság minden járásban és jelentékenyebb városban alakittattak volna; elnöke egyuttal előadója egy pénzügyi tisztviselő leendett; tagjai felerészben az adózók sorából (az elnököt is hozzászámitva) a kormány által hivattak volna meg, felerészben pedig a járásbeli (városi) iparüzők által választattak volna.

A III. osztálybeli jövedelemadó alapját az állandó évi fizetés és egyéb illetmények képezték volna, melyeket rendszerint a kifizetésre kötelezett személyek tartoztak volna bejelenteni.

Minden ipar- és kereskedelmi kamara területén felülvizsgáló bizottság alakittatott volna, tagjai felerészben a pénzügyministerium által hivattak volna meg, felerészben az ipar és kereskedelmi kamra által választattak volna.

Az elnököt a pénzügyministerium nevezte volna ki.

A felülvizsgáló bizottság intézte volna el az első folyamodásu (járási és városi) bizottságok által kivetetett adó elleni felszólalásokat, s azok vetették volna ki közvetlenül azon nagyobb gyárak kereseti adóját, melyek alaptőkéje 100.000 frtnál nagyobb.

Az I. és III. osztálybeli adó évenkint, a II. osztálybeli pedig minden másodévben vettetett volna ki, a pénzügyi törvény által megállapitandó százalékkal.

Az adó kiszabásánál a II. osztályban a kipuhatolt évi tiszta jövedelemből kereskedelmi és gyári vállalatoknál 10%, minden egyéb iparvállalatoknál 20% vonatott volna le; - a III. osztályban 600 frtig változatlanul csak 1 frt adó fizettetett volna, 600 frtnál nagyobb jövedelemnél az első 1000 frtnak csak egy ötöd, a második ezernek két ötöd, a harmadiknak három ötöd, a negyediknek négy ötöd része, azontul pedig a jövedelem egész összege rovatott volna meg adóval.

A becslés és kivetés elleni felszólalásokat, ha a járási (városi) bizottság határozata ellen intéztettek volna, a felülvizsgáló bizottság, az utóbbinak határozata ellen intézetteket pedig a pénzügyministerium; és ha a pénzügyi közegek határozata ellen történt volna felszólalás, a pénzügyi hatóságok intézték volna el.

2. „A tőkekamat-adó” tárgyát képezték volna az országok, közalapok és rendek kötvényeitől járó kamatok, valamint a kereseti adó alá nem eső társulatok osztalékai. Az adó a kereseti adóra nézve meghatározott százalékkal lett volna kivetendő, s a kamatok vagy osztalék kifizetésénél levonandó.

E törvényjavaslat az államkötvények kamataira ki nem hatván, az osztrák államadósság unificatiójáról szóló törvényben meghatározott adóperczent és adóztatási eljárás változatlanul fenmaradt volna.

3. A „személyes jövedelemadó” tárgyaul azon összes tiszta jövedelem jelöltetett ki, melyet physikai személyek és oly testületek, melyeknek tagjai a testületi vagyonnak és jövedelemnek bizonyos részére jogos igényt nem emelhetnek, egy vagy több forrásból huznak, akár legyen az már egyszer adóval (föld-ház, kereseti vagy tőkekamat-adóval) megróva, akár nem.

Kivétettek azok, kiknek összes jövedelme zárt helységben 700 forintot, másutt 600 forintot tul nem halad.

Ezen javaslat egészen a porosz osztályozott jövedelemadóhoz hasonlit.

A személyes jövedelemadó kivetése czéljából az adózók 20 osztályba soroztattak:

Az I.osztály 1000 forintig 8 forintot
II. osztály 1000-1500 forintig 15 forintot
III. osztály 1500-2000 forinttól 27 forintig
IV. osztály 2000-2500 forinttól 40 forintig
V. osztály 2500-3000 forinttól 54 forintig
VI. osztály 3000-3500 forinttól 70 forintig
X. osztály 5500-6000 forinttól 160 forintig
XI. osztály 6000-10000 forinttól 3% forintig
XIX. osztály 70000-80000 forinttól 4 3/4% forintig
XX. osztály 80000 frtot tulhaladó jövedelemtől 5%-ot fizetett volna.

A személyes jövedelemadó alapját rendszerint az adóévet megelőző évbeli tiszta jövedelem képezte volna, mely jövedelmet minden adóköteles az adókivető bizottsághoz benyujtandó vallomány által lett volna köteles bejelenteni.

A vallományok megvizsgálásával s az adó kivetésével országos bizottságok bizattak volna meg, melyek a kereseti adó kivetésével, illetőleg az az elleni felszóllalások eldöntésével megbizott bizottságok mintájára az adózók által választott, és a kormány által megbizott tagokból alakittattak volna.

Harmadik rész

Bajorország egyenes adói.

Bajorországban következő egyenes adók vannak: föld-, ház-, ipar-, jövedelem- és tőkekamatadó.

Ezen adók után 1871. évre elő lett irányozva délnémet forintban:

1. földadó 6,686.300 frt.
2. házadó 1,011.900 frt.
3. iparadó 1,595.000 frt.
4. jövedelemadó 344.000 frt.
5. tőkekamatadó 692.800 frt.
Összesen 10,330.000 frt,
mely főösszegből teszen:
a földadó 64.7%-kat
a házadó 9.6%-kat
az iparadó 15.5%-kat
a jövedelemadó 3.3%-kat
a tőkekamatadó 6.8%-kat

A népesség létszáma, az 1867. évi népszámlálás adatai szerint, 4,824.421 lévén, egy főre 2 frt 8.2 kr egyenes adó esik.

Az egyenes adók összege ugy áll a többi rendes bevételekhez, mint 1:7,6.-hoz.

I.

Földadó

A fennálló földadó-rendszer az 1828. évi augusztus 15-én hozott törvény folytán lépett életbe.

E törvény szerint földadó fejében a rozsértékre átszámitott évenkinti termés 1/8 mérőnkint vett egységei után bizonyos termésmennyiséget nyomoztak ki, mely mindaddig változhatlannak nyilvánittatott, mig az adótárgy tart.

A megadóztatás alapját a földbirtok területe-és termőképességéhez képest kinyomozott hozadéka képezi.

Az egyes birtokrészek területe részletes felmérés által, termőképességük pedig a kipuhatolt évi termések átlaga szerint becslés utján állapittatott meg.

Művelési költségek fejében a főtermények átlagos hozadékából, szántóföldeknél a vetőmagra forditott költségek és a szalma, tarlónövények, legeltetési és egyéb hasznok, erdőknél pedig a tartósan várható fatermésből az erdei mellékhasznok vonattak le; rétek átlagos széna- és sarjuterméséből e nemü levonásnak nem volt helye.

A részletes felmérést az országnak állami költségen eszközölt trigonometriai felvétele előzte meg.

Minden egyes adóközség részére külön térkép készittetett. A földek hozadéka csupán bizonyos, e czélra előre kijelölt földeknél (mintaföldek) puhatoltatott ki, melyekkel a többi birtokrészletek egybehasonlittatván, a szerint soroztattak osztályokba.

Mintaföldek gyanánt középminőségü földek vétettek s tiszta hozadékuk kinyomozására szolgáltak:

a) a próbaföldek tulajdonosainak, vagy bérlőinek hit alatt tett vallomásai a középszerü évek alatt közönséges műveléssel nyert termésről;

b) felesketett becslőknek (taxatorok), a mintaföldek minősége, fekvése és éghajlati viszonyai szorgos megvizsgálásának alapján eszközlött becslései.

A megbecsült mintaföldekről felvett jegyzőkönyvek a becslőkerület minden községében közzététettek, hogy az azok ellen netalán felmerülendő észrevételek 6 hét alatt bejelentethessenek.

A becsosztályok fokozatai a 4.000 négyszög-öl területü bajor holdföldre (Tagwerk) eső magtermés mennyisége szerint állapittattak meg; igy a szántóföldeknél minden 1/8 mérő (Schaffel) évi rozstermés képez egy fokozatot, és minden tovább egy nyolczadmérő többlet egy fokozattal magasabb osztályt. Réteknél egy hold 2/3 mázsa széna- és sarjutermés 1/8 mérő rozszsal vétetett egyenértékünek, s igy képeztettek a fokozatok. Erdőknél szinte rozsértékre számittatott át a fatermés értéke, s ez alapokon számittattak ki a fokozatok.

A felvett termés pénzértékét illetőleg egy mérő rozsnak az ára 8 forintban állapittatott meg; a többi gabonanemek és egyéb termények értéke a rozséhoz viszonyittatott; pl. 1 mérő rozs = 2/3 mérő buzával, 1/8 mérő rozs = 1 2/3 mázsa széna- és sarjuval vétetett egyenlő értékűnek.

A földek osztályozása a 3 művelési ágra: szántóföldekre, kaszálló rétek és erdőkre fölállitott mintaföldek szerint, az osztályozandó földrészletek minősége, fekvése és az éghajlatnak kellő tekintetbevételével eszközöltetett. A többi művelési ágak e 3 főág egyikéhez csatoltattak, igy a szőlők és kertek szántóföldek sorába.

A lakházak és melléképületek telkei, valamint az udvartérek a községbeli legjobb szántóföldek osztályába soroztattak.

A becslés és osztályozás eszközlésének czéljából külön becslőkerületek községei küldöttjeik által 24 becslőt (taxator) választottak, s a becslés vezetésére és felügyelésére a kormány nevezte ki a főbecslőket. A becslőkerületek határaihoz közel eső mintaföldeket a szomszéd kerületi becslők közreműködésével becsültették meg.

A földek osztályozását szinte a határminta földek becslőinek köreműködésével s a főbecslők vezetése alatt végezték.

A kinyomozott termények értéke rozsértékre átszámittatván, a földadó minden egy nyolczad mérő rozs után 1 délnémet krajczárban állapittatott meg.

A katasteri könyvek a katasteri hivatalok vezetése alatt készültek el.

Minden adó-község részére külön kataster készült, és minden adóköteles birtokáról katasterkivonatot kapott.

Az elkészült katasteri könyvek és térképek a kerületi kormányhatóságoknak adattak át, melyeknek kötelességük a közbejött változásokat nyilvánosságban tartani, ugy, hogy a kataster a tényleges állapotnak mindig megfeleljen.

Minden adóköteles tartozik a birtoklásban és az adótárgyban előfordult változást átiratás végett az adóhivatalnál bejelenteni.

II.

Házadó (Gebaudesteuer)

Az 1828. évi augustus 15-én kelt törvény szerint a házadó alapja a házaknak tényleges, vagy összehasonlitás (becslés) utján megállapitott használati értéke.

Ott, hol alapul vehető tényleges bérletek támpontot nyujtanak a bérbe nem adott helyiségek haszonértékének megállapitására, a házbér vétetik az adókivetés irányadójául; még pedig a tényleg bérbeadott házak vagy lakrészek ntán a háztulajdonos által bevallott és a lakó fél által is elismert házbér; a tényleg bérbe nem adott házak és házrészeknél pedig a parificatio utján megállapitott haszonérték.

Egyes ház évi jövedelme parificatio ntján 9 frtnál kevesebbre nem becsülhető.

Ott azonban, hol tényleges bérletekben efféle becsüre támpont nem található, a ház évi haszonértékeül a beépitett s udvarul szolgáló tér földjövedelme veendő fel a földosztályzat 30-dik osztálya szerint.

Ezen épületek sorába főleg gazdasági épületek tartoznak.

A parificatio utján kipuhatolt haszonértéket a községek által választott, és egy királyi főbecslő vezetése alatt állott becslő-bizottság állapitotta meg; határozathozatalkor csak a község részéről választott becslőknek volt szavazatuk. A királyi főbecslő szavazattal nem birt, de netaláni észrevételei a jegyzőkönyvbe mindig felvétettek.

A becslés alapjául, szintén ugy, mint a földeknél, mintaházak szolgáltak; mintaházakul pedig csak olyanok szemeltettek ki, melyeknek a háztulajdonos által bevallott és a bérlő részéről is elismert házbére valamennyi becslő által egyhangulag helyesnek és arányosnak találtatott, s melyek ellen a helybeli háztulajdonosok részéről 3-14 napi határidő alatt alapos kifogás nem tétetett.

A becslés ellen felszólalhatnak az illető felek és a kir. főbecslő is.

A felszólalások az e czélra alakitott választott biróságok által intéztetnek el, melyeknek elnöke egy oly főbecslő (Obertaxator), ki nem volt a becslőbizottság tagja. tagjai: 2 becslő, kiknek egyikét a felszólaló fél, másikát az első becslésnél részt vett kir. főbecslő választja azon becslők sorából, kik az első becslésnél közreműködtek.

A felszólalási választott-biróságnál működő főbecslő és becslők ellenében a felek azon kifogásokkal élhetnek, melyek átalában tanuk ellen érvényesithetők. Efféle alapos kifogások, vagy a becslők akadályoztatására esetére póttagok hivatnak meg.

A becslőket a rendes biró esketi meg.

A felszólalási tárgyalások és végzések bélyegmentesek.

A felszólalási eljárás költségeit azon esetben, ha a fél panasza alaptalannak ismertetik: a fél, minden más esetben az állam viseli.

A házadó összege minden pénzügyi időszakra a törvényhozás által határoztatik meg, s azon házaknál, melyeknek adója a házbér után állapittatik meg, a kinyomozott tiszta hozadék minden forintja után 3 krban, a terület után kivetett házadónál pedig a tiszta hozadék minden forintja után 1 krban állapittatott meg (1850. évi julius 25-én kelt törvény).

Uj épületek ott, hol az adót a tényleges vagy parificatio utján kipuhatolt bérjövedelem alapján vetik ki, 5 évig; ott pedig, hol a házadót a háztérfogatának alapján róvják ki, 10 évig adómentesek. A házadó-kataster átalános revisiója csak különös pénzügyi törvény folytán eszközölhető. - Ellenben egyes községek házadó-katasterét a kormány revidiáltathatja, valahányszor a házbérviszonyok megváltoztak.

III.

Iparadó (Gewerbesteuer)

Az iparosok az 1856. évi julius 1-én kelt törvény szerint adóztatnak meg. Az erre vonatkozó tarifa 3 főosztályzatban 672 iparfoglalkozást sorol elő betüsoros rendben.

Az abban elő nem forduló foglalkozások a hasonnemüekhez sorozandók.

Kivétetnek ezen adó alól: a mezei és erdei gazdaság, vadászat, halászat és bányászat, továbbá nem iparszerüen folytatott tudományos és művészi foglalkozások, jegyzők, ügyvédek és orvosok keresete.

Az adó két tétel szerint, t, i. egy állandó és egy változó tétel szerint, szabatik ki.

Az állandó tétel, mely az üzletnek idő szerinti nagyobb vagy. kisebb kiterjedésére való tekintet nélkül állapittatik meg, „rendes tételnek” (Normal-Anlage) neveztetik. Ez képezi a legkisebb adótételt, melyet minden iparos minden körülmények közt fizetni köteles.

A változó tétel „üzleti tételnek (Betriebs-Anlage) neveztetik, ez az üzlet terjedelméhez képest majd nagyobb, majd kisebb. Ennek megállapitásánál a következő ismervek irányadók, u. m.:

a) a munkások száma;

b) az üzlet folytatására szükséges eszközök és gépek mennyisége s minősége;

c) sör- és szeszfőzdéknél az évi termelés mennyisége;

d) oly üzleteknél, melyek hozadék-képességét külső jelek után megitélni nem lehet: az üzleti viszonyok vétetnek az üzlettétel megállapitásánál figyelembe.

Mind a rendes, mind az üzleti tétel az üzleteket betüsorban tartalmazó tarifához mellékelt adófokozat (Steuerscala) alapján számittatik ki növekedő arányban megállapitott adótételek szerint.

A legkisebb adótétel 20 kr, a legnagyobb 2.500 frt.

A rendes adótétel nagysága először is a helybeli lakosság számától függ. A községek e tekintetben 4 osztályba sorozvák, t. i. 1,000 lakoson alóli, 4000 lakoson alóli 4000-20000 lakossal biró, és 20.000-nél több lakossal biró községek osztályába.

Oly iparágak, melyek természetüknél fogva a rendes napszámnál többet alig jövedelmeznek, a legkisebb, más iparágak az azoknak folytatására megkivántató ügyesség, értelmiség és üzleti eszközök mérvéhez képest nagyobbodó tételek alá esnek. Ehhez képest p. o. seprőkötők, foltozó szabók, rongyszedők, drótosok stb. eff. a legkisebb, - kereskedők, vendéglősök stb. nagyobb, végre nagykereskedők, vaspályák, banküzletek a legnagyobb tételek alá, esnek. Az üzleti tételre nézve alapelv az, hogy avval csak azon iparos rovathatik meg, ki üzletét segédekkel, s átalában nagyobb mérvben folytatja.

Az üzleti tétel a törvényben, s illetőleg tarifában meghatározott külső ismérvek alapján szabatik ki, és a rendes tételtől főleg az által különhözik, hogy ez utóbbi a törvény által változhatlanul meg van állapitva és 500 frtnál többre sohasem mehet; ellenben az üzleti tétel a körülményekhez képest a fokozat (Scala) legmagasb tételénél, t. i. 2.500 frtnál magasabbra is emelkedhetik, p. o. oly fonógyárnál, melynek 100.000 orsója van, 3.330 frtra.

Ime az adókivetés egy példája:

Oly iparos, kinek rendes adótétele, tekintettel az üzlet székhelyére, a fokozat szerint 6 frt, ha tiz segéde van, üzlettételképen az első segédért a rendes tétel felét, vagyis 3 forintot, a többi kilenczért egyenkint 6 forintot, vagyis összesen 54 forintot, és egészben 63 forintot fizet iparadó fejében.

Ezen adó vallományok alapján vettetik ki, melyekben az iparüzők üzletük minden külső mérveit, mint p. o. segédek számát, a műkészületeket, a felszerelést, a készitmények mennyiségét stb. a valóság szerint bemondani kötelesek.

Az adót bizottságok vetik ki. Ily adókivető bizottság minden adószedő-hivatal kerületében alakittatik. A bizottság tagjai: a kerületi rendőri tiszt, az adóhivatal képviselője és öt választott tag. Ezen választott tagok közül egyik azon község képviselője, a honnan való iparosok vallományai tárgyaltatnak. A többi négy választott tag kettős választásból kerül ki.

Ugyanis az adókerülethez tartozó összes községek képviselői és választmányi tagok választanak 10 választót, és ezek maguk közül négyet. Csak szeplőtlen nevü s az adókerületben telepitett iparüzők választhatók.

A bizottsági tagok s az adóhivatal részéről kirendelt jegyzők feleskettetnek.

A kivetés ellen mind az adózó fél, mind az adóhivatal képviselője a királyi pénzügyi kamarához felebbezhet.

A kivetés 3 évre érvényes, mely idő alatt az üzlet megszoritása, vagy kiterjesztése tekintetbe nem vétetik.

Az üzlet teljes megszüntével azonban az adó is megszünik. Ellenben az ezen 3 évi időszak alatt keletkező uj vállalatok kezdetük napjától fogva adó alá esnek.

Az ebbeli bejelentés elmulasztása 1-50 frtnyi birsággal és a kincstár megröviditése az adó 5-10-szeres összegével büntettetik.

Az iparadó két félévi részletben előre fizetendő.

IV.

Jövedelemadó (Einkommensteuer)

Ezt az 1856-ki május 31-kén kelt törvény hozta be.

A jövedelemadó tárgya minden jövedelem, mely más direct adó által megadóztatva nincsen.

Jövedelemadó alá esnek nevezetesen:

Az I. osztályban:

a) napszámosoknak, cselédeknek, bérmunkásoknak, legényeknek és iparos segédmunkásoknak egyszerü napi munkájuk kiszabott keresete;

b) állandó fizetés nélküli irnokok (Schreiber) és másnemü biztos szolgálati szerződés nélkül az üzletekben alkalmazott egyének keresete.

A II. osztályban:

a) a szabad kereseti foglalkozásokból huzott jövedelem, a mennyiben ezen foglalkozások nem ipar-üzletileg folytattatnak, és ennélfogva iparadó alá nem esik;

b) a tudományos és művészi foglalkozásokból huzott jövedelem; különösen az ügyvédek, jegyzők, orvosok, irók (Literaten), tanitók, zenészek, művészek jövedelme és minden más tudományos vagy művészi előképzettaéget kivánó foglalkozásból huzott jövedelem, a mennyiben ezen foglalkozások nem iparüzletileg folytattatnak, és ennélfogva iparadó alá nem esnek.

A III. osztályban:

a) Az udvari, állami, katonai, egyházi, községi és alapitványi tisztviselők, valamint azoknak hátrahagyott özvegyeik és gyermekeik fizetései, szolgálati illetményeik, nyug- és ellátási pénzeik, továbbá szolgálati szerződés alapján alkalmazott magántisztviselők és azoknak hátrahagyott családjaik fizetései, nyug- és ellátási pénzeik;

b) tartási szerződések, egyházi adományok (Prábenden), kikötések, életjáradékok és más hasonló bevételek, melyekkel szolgálati kötelezettség összekötve nincsen.

A jövedelemadó 6 évre vettetik ki.

Az II. osztályban négy állandó tétel van, még pedig 20 kr, 30 kr, 40 kr és 1 frt.

A II. osztályban az adó megállapitott osztály-tételek után szabatik ki. A tarifa 19 fokozatot tartalmaz, mely szerint az adó: 200 frtnyi jövedelemig 30 kr. Ezen adótétel 201 forinttól 800 frtig minden 100 frt után 30 krral; 801 forinttól 2000 frtig minden 200 frt után 2 forinttal; 2000-től 4000 forintig minden 500 frt után 5 frttal növekedik. A 18. fokozatban 4001-5000 forint után 45 frt és a 19. fokozatban 5001-6000 frt után 55 frt fizetendő; 6000 frton felül minden 1000 frt után még 10-10 frt fizetendő.

A III. osztályban: a jövedelem első 600 forintja után 1/8%, a legközelebb 300 frt után 2/3%, és minden további összeg után 1% fizetendő.

Az adókivetés alapjául szolgál:

az I. osztályban a szokásos napszám; a mennyiben t. i. az adóköteles személy egy napi munkabérét leginkább megközelitő adótétellel rovatik meg.

Az adókötelezett a második osztályba sorozandó azon esetre, ha átlagos napi keresete egy forintnál többre rug.

A II. és III. osztályban a jövedelem évi összege; még pedig:

a) állandó jövedelemnél az adókivetés idejekor fenállott állapot szerint;

b) nem állandó jövedelemnél az adóévet megelőző utolsó 3 évnek vagy esetleg a rövidebb időszaknak átlaga veendő adóalapul.

A tiszta jövedelem kipuhatolásánál a két első-osztályu összes bevételből csak az üzleti kiadások vonhatók le; egyéb kiadások, valamint az adóssági kamatok és közterhek le nem vonhatók. A hivatali fizetéseknél az összes állandó járandóságok vétetnek adóalapul. A jövedelemadó alól felmentvék:

a) összeirt koldusok és minden személy, ki köztudomásulag, vagy bebizonyithatólag alamizsnából él, vagy szegénységi segélypénzt huz;

b) férjezett nők és családtagok, a mennyiben a családfővel közös háztartásban élnek, és külön adóköteles jövedelmük nincs;

c) tényleg szolgálatban álló katonák és altisztek, a csendőrséget is ide értve; továbbá a sorkatonaság minden tagja azon időre, mely alatt illető hadteste rendes őrhelyétől távol van;

d) az állami s a többi tisztviselők hátrahagyott özvegyeinek és gyermekeinek nyug- és ellátást pénzeik, ha 200 forintot tul nem haladnak, és az illető adóköteles személyeknek azonkivül még másnemü, legalább 200 forintnyi évi jövedelmük nincsen;

e) a községek, vallási és oktatási, vagy jótékony czélokra szolgáló alapitványok és intézetek, továbbá a segély- és takarékpénztárok jövedelmei;

f) határozott időre engedélyezett ösztöndijak.

A külföldiek Bajorországból huzott jövedelmükre nézve csak azon esetben fizetnek adót, ha Bajorországban laknak és ott jószágokkal birnak.

A bajorországi alattvalók, kik külföldi jövedelmet huznak; csak azon esetben tartoznak ezen jövedelmükért adót fizetni, ha külföldön nem fizettek érettük adót.

Ha a külföldön fizetett adó a bajorországinál kisebb, csak a többlet fizetendő.

A jövedelem szóval vagy irásban a község-hivatalnál vallandó be, mely a vallományokat az adóhivatalhoz küldi.

Vallományok be nem adásának esetében kényszereszközök alkalmaztatnak.

A jövedelem-bevallások felülvizsgálatának czéljából minden adóhivatali járásban egy bizottság működik, mely csekély módositásokkal akként alakittatik, mint az iparadó kivetésével foglalkozó bizottságok.

A bizottságban négy állandó tagon és azon község előljáróján kivül, melyből a vallományok vizsgáltatnak, még az adóhivatal képviselője is résztvesz, azonban szavazattal nem bir.

Tollvivőt az adóhivatal rendel; az elnökség pedig szabad egyezmény folytán, az állandó tagok egyikét illeti. A kivető bizottság a legszigorubb titoktartásra köteleztetik.

Az adóbizottság határozatai alapján, az adóhivatal számitja ki az adót. A ki jövedelmét, a felhivás daczára, nem vallotta he, az adón kivül a megállapitott adóval egyenlő összeggel büntettetik.

Megröviditések az adó utólagos lefizetésén kivül, a megröviditett összeg háromszorosával büntettetnek.

Az adó kivetése ellen 30 nap alatt ugy az adóköteles fél, mint az adóhivatal képviselője is felszólalhatnak.

Ily felszólalások felett az adóbizottság határoz, melybe ezen czélra négy póttag lép be.

A megtörtént kivetés hat évre szól, s hat évről hat évre revisió alá vétetik.

A hat évi időszak folytán előforduló szaporodások és kevesbülések a következő évnegyedtől kezdve irandók elő, illetőleg törlendők.

V.

Tőkekamatadó (Kapitalrentensteuer)

A tőkék kamatainak megadóztatása Bajorországban az 1856. évi május 31-én kelt törvény alapján eszközöltetik.

Ezen adó alá tartozik minden jövedelmező ingó vagyon, mely kamatozó kölcsön, adóslevél, állami vagy más egyéb kötvény s efféle nevezet alatt értetik; továbbá örökhaszonvételként, jelzálogra, vételárra, vagy egyéb módon kamatozólag elhelyezett tőkék, akár az országban, akár külföldön legyenek azok elhelyezve.

A kamatadó 38 osztály szeri vettetik ki.

25 frton alóli évi kamatjövedelem adómentes.

Az 1-ső osztályban 25-50 forint jövedelem után 30 krajczár adó fizetendő, - a 2-ik osztályban 51-75 frt jövedelem után 1 frt; végre a 38-dik osztályban 40.001-50.000 frtig 1.500 frt, s minden további 10.000 frt jövedelem után 300 frttal több az adó.

Az adó alapját az összes évi kamat jövedelem képezi; ebből azonban a hitelesen kimutatható adóságok kamatai levonhatók.

Özvegyek és árvák, kiknek évi kamat-jövedelme kétszáz forintnál nem több, s ha ezenkivül további 200 frtnyi évi jövedelmük nincs, az első öt osztálybeli adótételeknek csak felét fizetik.

Az adót közvetlenül az tartozik fizetni, ki a kamatot élvezi. Az adónak szerződésileg az adósra való átháritása tilos és érvénytelen.

Külföldiek ezen adó alá csak akkor tartoznak, ha Bajorhonban laknak, és ez esetben is csak a Bajorországból huzott kamatokra nézve.

Belföldiek a külföldről huzott kamatokat is tartoznak bevallani, de azon esetre, ha ezek után a külföldön fizetnek, jogositvák a külföldön fizetett adót a bajor adóból levonni.

A kamatjövedelem a községnél szóval vagy irásban bejelentendő. Ezen szó- vagy irásbeli vallományok az adóhivatali kerületenkint alakitott adóválasztmány által vizsgáltatnak meg.

Ezen adókivető-választmány 5 tagból áll. Négy állandó tagot s ugyanannyi póttagot az adó kerületbeli községek választanak a kerület szeplőtlen hirü lakosai közül, kik 10-25 frt büntetés terhe alatt a megbizatás elfogadását alapos ok nélkül meg nem tagadhatják. Ezen tagok 6 évre választatnak és eskettetnek fel. Ötödik bizottsági tagképen mindig azon község előljárója vesz a tárgyalásban részt, a melyből a vallományok vizsgáltatnak. Az elnökséget az állandó tagok egyike foglalja el.

Az államot e bizottságban egy adóhivatali tiszt képviseli, ki azonban szavazattal nem bir.

A bizottság átalános szótöbbséggel határoz; kettőnél több véleménykülönbség esetében a nagyobb adótételre szavazók szavazata a közelebbi alsóbb tételre szavazókéhoz számittatik mindaddig, mig az átalános szótöbbséggel el nem éretik.

A kivetett adók lajstroma 14 napig mindenki által megtekinthető. A kivetés ellen 30 nap alatt felszólalhat mind az adózó, mind az állam képviselője. Az efféle panaszok a kivető választmány által intéztetnek el, mely választmányba azonban e czélra a rendeseken kivül még 4 póttag lép be. Az akképen megalakult választmány határozata ellen további felebbezésnek nincs helye. Az adólajstromok ezután véglegesen berekesztetvén, 3 évre leendő előirás végett a pénzügyi kamarának adatnak át. Az ezen időszak alatt beálló szaporodások vagy apadások azonban tekintetbe vétetnek.

A kivetés költségeit az állam, alaptalan felszólalások költségeit az illető adózó viseli.

Negyedik rész

Szászország egyenes adói

Szászországban az egyenes adók iránti szabályok két törvénybe foglalvák. A telekadó-törvény intézkedik a föld és házbirtok után fizetendő adóról; az ipar- és személykereseti adótörvény, az ipari, kereskedői s értelmiségi s egyéb haszonhajtó foglalkozások és a tőkekamat-élvezet utáni adóról.

E két adó után 1871. évre előirányoztak:

1. telekadóban 1,643.200 tallért.
2. ipar- és személykereseti adóban 1,146.000 tallért.
Összesen 2,789.200 tallér,

mely főösszegből teszen a telekadó 59%-kot, az ipar- és személyes kereseti adó pedig 41%-kot.

Az egyenes adók főösszege ugy áll az összes állami bevételekhez, mint 1:4.5-hez.

Az összes népesség 2,423.586 lelket számlálván, egy főre egyenes adóban 1 1/8 tallér esik.

I.

A telekadó

A telekadó-munkálatok az 1834. évi október hó 30-án kelt országgyülési határozat folytán indittattak meg; a földhozadék becslése az 1838. évi márczius hó 30-án kelt utasitás értelmében eszközöltetett, s az e szerinti adókivetés az 1843. évi szeptember hó 9-én kelt törvény rendeletéhez képest 1844. évi január hó 1-től kezdve történik.

Telekadó tárgya:

a) a tulajdonképeni földbirtok, u. m. szántóföldek, rétek, legelők, erdők, szőllők, valamint egyéb hozadékképes telkek, u. m. bányák és az ipari czélokra szánt tavak;

b) az épületek.

Adómentesek:

a) az államjószágok és épületek;

b) egyházi épületek;

c) nyilvános és közhasználatra szánt terek, u. m. temetők, piaczok, utczák s több effélék;

d) sivár telkek;

e) folyamok, mocsárok, patakok;

f) szolgalmok s több effélék.

A telekadó alapja a tiszta hozadók, mely 10 garasos egységekre osztatott; minden ily egység után 9 fillér (9%) fizettetik. (Ez idő szerint Reuning számitása szerint a tényleges tiszta hozadék 15%-a).

A kinyomozott adóegységek a törvényhozás további intézkedéseig változhatatlanoknak nyilvánittattak, kivévén a nyilvántartási eljárás alá tartozó következő eseteket:

a) ha a telekkönyvbe hiba csuszott be;

b) ha tagositás folytán uj kataster készittetik;

c) ha az adótárgy megsemmisül, vagy

d) adómentessé lesz;

e) ha valamely városban a házak értéke tetemesen csökkenék.

Az egész ország birtokrészletenkint felméretett.

A tiszta hozadék kinyomozásánál a főtekintet a talaj hozadékképességére fordittatott; tiszta hozadéknak vétetett a magtermésnek s egyéb hasznoknak az a része, mely az országosan divatozó művelési költségek levonása után fenmaradott. Minden birtokrészlet külön becsültetett, tekintet nélkül egyéb birtokrészekkel való egybefüggésére. A földbirtokkal összekötött jogok, de egyszersmind terhek is figyelmen kivül hagyattak.

A földek hozadékának megbecslése egy központi bizottság vezetése alatt álló kinevezett becslő-biztosok, u. m. kerületi- és helyi becslő-biztosok által végeztetett. Ez utóbbiak a becslési teendőket községi választmányok közreműködésével teljesiték, melyeknek hatásköre azonban pusztán csak felvilágositás-adásra terjedt ki.

A kerületi biztos mindenekelőtt kinyomozá minden egyes községi határra nézve az egyes művelési ágokban előforduló minőségi osztályokat; azután kijelölé mindegyik minőségi osztályra nézve egy-egy mintatelket. E munkálatánál szakértők s községi választmányok tanácsával élt.

A kerületi biztos elkészülvén az osztályozással, munkálatát felküldé a központi bizottsághoz. A központi bizottság megvizsgálta s esetleg helybenhagyta azt, s visszaküldé a kerületi biztoshoz. Ezután a kerületi biztoshoz közszemlére tevé az osztályozási munkálatot, hogy a községek szükség esetén felszólalhassanak ellene.

Ez megtörténvén, következett a kijelölt mintatérek nyomán az egyes parczelláknak osztálybasorozása. Ezt helyi biztosok eszközlék.

A helyi biztosok e műveletekben községi választmányok segélyével s a kerületi biztos felügyelete és ellenőrködése alatt jártak el.

Az osztálybasorozások eredményeit alaki, ugy mint anyagi tekintetben felülvizsgálat alá vette a kerületi biztos, s azután felterjeszté azokat a központi bizottsághoz.

Ha a központi bizottság jóváhagyá a munkálatot, visszaküldé azokat a kerületi biztoshoz, hogy az osztálybasorozás ellen a birtokosok felszólalhassanak.

A felszólamlások felett a központi bizottság határozott; a mire azután minden egyes parczellárra nézve kiszámittatott az adó-alapul szolgáló tiszta hozadék.

A házak hozadékának megbecslése falusi községekben hasonló elvek és eljárás szerint eszközöltetett, mint a földeké.

A kerületi biztos az épületek és szobák minőségére való tekintettel szabálytételeket állapitott meg, a melyekhez képest azután a helyi biztosok osztályokba sorozták az egyes házakat.

Városokban a bérszerződések s a házak használati értékének nyomán történt az osztálybasorozás.

II.
Ipar- és személykereseti adó

Ezen adó az 1845. évi deczember hó 24-én kelt törvényen alapszik, melynek némely intézkedései később, u. m. az 1850. évi ápril 23., az 1852. évi január 31-én s az 1858. évi deczember hó 9-én kelt törvények által több tekintetben módosittattak.

Tárgya: az iparüzlet, a személyes- és tőkejövedelem, a rang és czim. Adómérvül az első esetben az üzlet kiterjedése, az utóbbiakban a személyes jövedelem fokozatai vétetnek:

Az iparadó fizetése rendszerint nem ment fel a személykereseti adó fizetése alól, valamint megforditva: ennek fizetése amazétól.

Adómentesek:

a) az iparadó alól:

1. az államkincstár;

2. földbirtokosok belföldi birtokaikból huzott jövedelem után;

3. egyházak, kegyes alapitványok, az egyetem jövedelmei;

4. kik semmi saját vagyonnal nem birnak;

5. oly még 18-ik évüket be nem töltött személyek, kiknek adója egy tallért nem ér el;

6. idegenek, ha az országban két évnél tovább nem maradnának.

b) A személykereseti adó alól:

1. altisztek, közlegények;

2. külhatalmak követei, valamint ezek személyzete;

3. consulok, ha szász alattvalók nem volnának.

A. Iparadó

Az iparadó fizetésére kötelezett iparosok tizenegy osztályba (Unterabtheilung) soroztattak.

I. OSZTÁLY

Nagykereskedők

Drezdában 20, és Lipcsében 31, középvárosokban 12, illetőleg 10 tallér átlagos középtételek szerint maguk osztják fel iparadójukat; egyébütt egyénenkinti adótételek alkalmaztatnak, melyeknek megszabásánál figyelem forditandó arra, hogy a szomszédos nagy- és középvárosok nagykereskedőinek adójával az arány lehetőleg fenntartassék.

II. OSZTÁLY

Kiskereskedők

Ezek egyénenkinti tételeket fizetnek, mely tételelek becslőbizottságok által szabatnak meg.

III. OSZTÁLY

Gyárosok

A nagykereskedőkhöz hasonlag átlagos tételeket fizetnek, melyek becslőbizottságok által állapittatnak meg, s a megállapitott átlagos tételeket azután a kerületi adóbiztos vezetése alatt az illető gyárosok maguk osztják fel választott bizalmi férfiaik által.

IV. OSZTÁLY

Fogadósok s vendéglősök

a) Ha fuvarozási joggal is birnak 2-50 tallért.

b) E jog nélkül 2-25 tallért.

c) Étkek kiszolgálása nélkül 1-12 tallért fizetnek.

V. OSZTÁLY

Szeszfőzők, sörfőzők, husvágók az általuk fizetett indirect adó bizonyos hányadát; sütők becslés utján kinyomozott adótételeket fizetnek iparadóul.

VI. OSZTÁLY

Vizi- és szélmalmok tulajdonosai a malomjáratok szerint; gőz- vagy lóerővel hajtott malmok, a lóerő szerint adóznak.

VII. OSZTÁLY

Hajósok, hajójuk hordképessége szerint minden rakomány-teher után évenkint 3 garast fizetnek.

VIII. OSZTÁLY

Fuvarosok, lókölcsönzők minden lótól 20 garastól 1 tallér 10 garasig terjedő adótételt; egyéb szállitási vállalatok (a vasutak is), becslés utján kinyomozott tételeket fizetnek.

IX. OSZTÁLY

Mezőgazdasági ipar

Földbirtokosok, örökbérbirtokosok és haszonélvezők a mezőgazdasági ipari hasznokért, a becslő-bizottságok megállapitásaihoz képest, 5 garastól 10 tallérig, sőt rendkivüli esetben több tallérig is terjedhető iparadóra kötelezvék. Ily iparokul jelöli meg a törvény a halászatot, a műkertészetet, az állattenyésztést és hizlalást.

Haszonbérlők:

a) 10 tallértól 25 tallérig terjedő bérösszegtől 5 garast

b) 25 tallértól 50 tallérig terjedő bérösszegtől 8 garast

c) 50 tallértól 100 tallérig terjedő bérösszegtől 15 garast

d) 100 tallértól 1000 tallérig terjedő bérösszegtől minden 100 t. után 15 g.

e) 1000 felül minden 100 tallér bérösszeg után 20 garast fizetnek iparadóban.

Oly haszonbérletek, melyek után a bérösszeg 10 tallérnál kevesebb, iparadómentesek.

X. OSZTÁLY

Kézművesek, iparilag működő művészek s egyéb iparosok vagy segédeik száma után, vagy eszközeik minőségéhez képest, vagy végül üzletük kiterjedéséhez képest vonatnak iparadó alá.

Az adótételek fokoztatnak a szerint, a mint az ez osztályba tartozó iparok nagy-, közép- vagy kis városban vagy faluhelyen folytattatnak.

XI. OSZTÁLY

Házaló iparok

Oly házalók, kik külföldi gyárak és kereskedői házak megbizásából külföldi árakat belföldön adnak vagy piaczot keresnek, évenkint 12 tallért fizetnek; látványosság mutogató külföldiek naponkint 5 garastól 2 tallérig terjedhető adó fizetésére kötelezvék; külföldi köszörüsök naponkint 5 fillértől 3 garasig terjedhető adót fizetnek. Belföldi házalók egy évre megszabott adótételekkel rovatnak meg.

B) Személykereseti adó

A személykereseti adó alá tartozó adókötelesek hat osztályba foglalvák.

I. Osztály. Hivatalnokok, nyugdijasok, alkalmaztassanak, illetőleg fizettessenek bár az államtól, községtől, egyesületektől vagy az egyháztól s magánosoktól hivatalos fizetésük után az első 100 tallértól 18 garast, 1300 tallérig minden 100 tallér után 1 1/2 garast, s 1.300 tallér fizetésen felül minden további 100 tallér után 2 garassal emelkedő tételeket fizetnek, ugy azonban, hogy ez emelkedés 100 tallér után 2 tallér 20 garast meg nem haladhat.

II. Osztály. Tudósok, művészek, a törvény mellé csatolt minimal és maximal tételekkel rovatnak meg; igy például ügyvédek 1 tallértól 12 tallérig terjedhető kereseti adót fizetnek.

III. osztály. Czim- és érdemrendviselők. Ha valaki nem hivatalos pályán, hanem egyéb uton nyert czimet vagy érdemrendet visel, adatott legyen bár az a szász kormánytól, vagy külföldi kormánytól, ezután tarifaszerüleg megszabott adótételekkel rovatik le. A kinek több czime is van, azután adózik, melyre a legmagasabb tétel alkalmazandó.

IV. Osztály. Tőkekamatadó. Ezen adó fizetésére köteleztetnek mindazon szász alattvalók, (physicai és erkölcsi személyek), a kik jelzálogilag, vagy adóslevél által biztositott tőkékből, állampapirok, részvények s más kötvények után kamatokat, osztalékokat, vagy életjáradékokat huznak, legyen bár a tőke belföldön vagy külföldön elhelyezve, valamint azok, kik földesuri jogokból eredő követelések után kamatokat s egyéb hasznot, vagy végül külföldi földbirtokból, vagy ipari vállalatból jövedelmet huznak. Adóalapul az ebbeli jövedelem összessége vétetik. - Az adó az illető adóköteles rendes tartózkodási helyén vettetik ki. Külföldön lakó oly birtokosok, kik Szászországban fekvő birtokok után huznak e nemü jövedelmet, ott vetendő ki az adó, a hol a földbirtok fekszik.

Az adótételek a törvényhez mellékelt tarifa szerint szabatnak meg. Az adó tesz:

1) osztály 20 tallértól 50 tallérig - tallér 6 garast

2) osztály 50 tallértól 80 tallérig - tallér 18 garast

3) osztály 80 tallértól 100 tallérig - tallér 20 garast

4) osztály 100 tallértól 150 tallérig 1 tallér - garast

5) osztály 150 tallértól 200 tallérig 1 tallér 10 garast

6) osztály 200 tallértól 250 tallérig 1 tallér 25 garast

7) osztály 250 tallértól 300 tallérig 2 tallér 10 garast

8) osztály 300 tallértól 350 tallérig 3 tallér - garast

9) osztály 350 tallértól 400 tallérig 3 tallér 15 garast

10) osztály 400 tallértól 450 tallérig 4 tallér 5 garast

11) osztály 450 tallértól 500 tallérig 4 tallér 25 garast

12) osztály 500 tallértól 600 tallérig 6 tallér - garast

13) osztály 600 tallértól 700 tallérig 7 tallér 15 garast

14) osztály 700 tallértól 800 tallérig 9 tallér 5 garast

15) osztály 800 tallértól 900 tallérig 11 tallér - garast

16) osztály 900 tallértól 1000 tallérig 13 tallér - garast

17) osztály 1000 tallértól 1200 tallérig 16 tallér - garast

18) osztály 1200 tallértól 1400 tallérig 20 tallér - garast

19) osztály 1400 tallértól 1600 tallérig 25 tallér - garast

20) osztály 1600 tallértól 1800 tallérig 30 tallér - garast

21) osztály 1800 tallértól 2000 tallérig 35 tallér - garast

22) osztály 2000 tallértól 2200 tallérig 40 tallér - garast

23) osztály 2200 tallértól 2400 tallérig 46 tallér - garast

24) osztály 2400 tallértól 2600 tallérig 52 tallér - garast

25) osztály 2600 tallértól 2800 tallérig 58 tallér - garast

26) osztály 2800 tallértól 3000 tallérig 64 tallér - garast

27) osztály 3000 tallértól 3200 tallérig 70 tallér - garast

28) osztály 3200 tallértól 3400 tallérig 76 tallér - garast

29) osztály 3400 tallértól 3600 tallérig 82 tallér - garast

30) osztály 3600 tallértól 3800 tallérig 88 tallér - garast

31) osztály 3800 tallértól 4000 tallérig 95 tallér - garast

32) osztály 4000 tallértól 4200 tallérig 102 tallér - garast

33) osztály 4200 tallértól 4400 tallérig 109 tallér - garast

34) osztály 4400 tallértól 4600 tallérig 116 tallér - garast

35) osztály 4600 tallértól 4800 tallérig 123 tallér - garast

36) osztály 4800 tallértól 5000 tallérig 130 tallér - garast

5000 talléron felül terjedő jövedelemnél az évi adó minden további 100 tallér után 2 tallér 20 garassal több.

Az adókötelesek saját maguk kötelesek megjelölni az osztálytételt, mely alá soroztatni óhajtanak.

Az ebbeli vallomások becslő-bizottságok által vizsgáltatnak meg; a kiszabott tétel ellen az adóköteles felszólalhat.

Bevallás hiányában a becslőbizottság saját belátása szerint szabja meg az adétételt, s azon esetre az adóköteles felszólalási joggal nem élhet, 250 tallérnyi jövedelmig az adó, az adózó kivánatása, a bizottsági tárgyalások kikerülésével, az adóhivatal által szabathatik meg. Azon adókötelesek, kiknek jövedelme kizárólag tőkekamatokból áll, a tarifa első osztály tételének fizetése a1ól vagy mentesittetnek, vagy azoknak felével, illetőleg hat-hét-nyolcz s kilencztizedrészével rovatnak meg; a 7-dik tarifa osztályon felül azonban a rendes tételeket fizetik.

Külföldön lévő földbirtokból vagy ipari vállalatból huzott jövedelem rendszerint csak fele részében rovatik meg.

V. osztály. Iparos-segédek s oly egyének, kik szolgálati bért kapnak, a munkabér nagyságához, illetőleg a városok népessége számához képest, a hol szolgálatban vannak, megszabott tételeket fizetnek. Igy például hordárok nagy városokban 15, közép városokban 10 s kis városokban és faluhelyeken 7 garas adót fizetnek; dajkák nagy városokban 1 tallért egyébütt 15 garast fizetnek személykereseti adó fejében.

VI. osztály. Azok, kik az eddigiekben sem az iparadó, sem a személyes kereseti adó valamelyik osztályába nem tartoznak, s adómentességet sem élveznek, a férfiak 5 s a nők 2 garast fizetnek személykereseti adóul.

Eljárás a kirovás körül

Az adóalapul veendő becslés eszközlésére minden községben becslő-bizottság alakittatik. A becslő-bizottság a pénzügyminister által kinevezett kerületi biztosból és a községi képviselők küldötteiből áll. Az iparadó I., II. és III. osztályaiba tartozó iparosok adójának kivetésénél, a mennyibe középtételek alkalmaztatnának, az érdeklett adófizetők közül meghivott szakértőkkel egésziti ki magát a becslő-bizottság.

A gyárososok adótételeinek megvizsgálására kerületi és központi bizottságok is alakittatnak melynek tagjai a pénzügyi s belügyi ministerek által neveztetnek ki.

Az adótételek végmegállapitása a pénzügyminister által eszközöltetik.

A megállapitott tételek ellen felszólalhat az adóköteles oly esetekben, midőn az adó az illető adófizetők társulata által állapittatik meg, a községi hatósághoz, egyéb esetben pedig a pénzügyi hatóságokhoz.

Adóreform-törekvések

A szászországi legujabb adóreform-törekvések 1867. óta kezdődtek. Ezen évben, Szászországnak az észak-német szövetségbe lett belépte folytán, az egyenes adókhoz pótlékok vetettek ki; a kormány azonban egyszersmind a második kamara (alsóház) által utasittatott, hogy a fennálló egyenes adókat magukban és egymáshozi arányukban vegye alapos vizsgálat alá.

A kormány még azon évben el is készült javaslataival, mely szerint az ipar- és személykereseti adó progressiv jövedelemadóvá átalakitandó, és a telekadó eddigi alakjában oly módositással megtartandó lett volna, hogy a föld- és házbirtokoknak a katasteri tiszta hozadékon felül lévő hasznai az ipari- és személykereseti adó alá lettek volna veendők.

Az országgyülés e javaslatot csak ideiglenesnek tekintvén, 1868-ban felhivá a kormányt, hogy a tárgy bővebb tanulmányozására bizottságot hivjon össze.

A bizottság össze is hivatott, de nem birt öszhangzó megállapodáshoz jutni; bár a többség elvi szempontból már ekkor is a jövedelem megadóztatása mellett nyilatkozott.

Az egymástól eltérő s szétágazó nézete közepette, a kormány ismét megragadá az initiativát és 1871. julius havában ”Entwurf eines Gesetzes über die directe Besteuerung des Ertrages der Arbeit und des nutzenbringend angelegten Vermögens im Königreich Sachsen„ közétette javaslatát, mely még az év deczember havában némi módositásokkal az országgyülés elő terjesztetett.

E javaslat főbb pontjai a következők:

Az egyenes adózás tárgya a munka, valamint az iparban, földben, épületekben vagy kamatra elhelyezett vagyon hozadéka.

Az egyes adókötelesek birtokában lévő adóforrások katasterbe foglaltatnak és két évről két évre állapittatnak meg; még pedig az adóköteles tárgyában előfordulható szaporulatok a második évben állapittattak volna meg; az adótárgyakban előforduló kevesbedések azonban rendesen a legközelebbi adószaktól kezdve vétettek volna figyelembe.

Az egyes adókötelesek birtokában lévő adóforrások hozadéka három osztályra különitve állapittatott volna meg, u. m.

a) belföldi birtokok;

b) kamat és járadékból, vagy külföldi birtokok;

c) egyéb források szerint.

A belföldi földbirtokokból tiszta hozadékul vétetett volna az a rész, a mi az összes müvelési költségek levonása után megmarad. A tiszta hozadék, részint vallomány utján, részint pedig a katasteri és hiteltelekkönyvek alapján az átlagos vételárak 1/25-öd részében állapittatott volna meg adóegységenkint.

A földbirtokon fekvő dologi terhek és jogositványok, a mennyiben a föld- és hitelkönyvekben megemlitvék, az adóköteles hozadékból levonhatók lettek volna.

A kamat és járadékból számazó haszonvallomány utján állapittatott volna meg.

Végül a fennt c) alatt jelzett jövedelmek u. m. hivatalos fizetésekből, iparból, kereskedelemből s tudományos foglalkozásból; a mezőgazdaságból huzott bérlői vagy öngazdálkodói s végül a munkakeresetből származó jövedelmek vallomány s ennek folytán eszközlendő becslés utján állapittattak volna meg.

A különböző adóforrások hozadéka, az adóssági kamatokra való tekintet nélkül, állapittattak volna meg, s u. n. ”hozadéki egységekben„ (Ertragseinheiten fejeztettek volna ki. Földbirtoknál kamat- és járadékjogositványnál 8 tallér, egyéb forrásokból huzott jövedelmeknél 10 tallér évenkinti hozadék vétetett volna egy-egy egységül.

Látni való tehát, hogy e javaslat továbbra is meg szándékozott hagyni, sőt generalisálni a szász földadó törvényhozásnak azt a sajátságát, mely szerint az adóalapul veendő hozadék bizonyos kisebb kerekösszegekre tördelt ”egységekben„ fejeztetik ki, s ugy szabatik meg azután ezen egységek után az adószázalék. Látnivaló továbbá az is, az érintett egységekben kifejezett arány szerint a földbirtokokból és tőkéből eredő hozadék jobban lett volna terhelve, mint az ipari, kereskedői, s egyéb foglalkozás utáni jövedelem, mivel ahhoz, hogy egy egység álljon elő, a földbirtoknál elég 8 tallér, mig a különféle személyes kereseteknél 10 tallér kivántatik.

Az adómentességek közül, melyeket a fejtegetett javaslat megállapitandó volt, kiemelendők a következők:

Mentek az egyenes adó alól azok, kiknek összes keresete 7 hozadéki egységet, vagyis 56 tallért, illetőleg 90 tallért meg nem halad. A kiknek összkeresete husz egységet meg nem halad, a reájuk eső adó fele részének, s végül azok, a kiknek összes keresete 60 egységet tul nem halad, a reájuk eső adó egy negyed részének fizetése alól lettek volna felmentendők.

Az adókötelesek tartoztak volna birtokaik hozadékát, illetőleg jövedelmeinket két évről két évre az adóhivatalnál bejelenteni. Cselédekért és ipari munkásokért a gazda tette volna meg a vallományt.

Ezenkivül kötelesek lettek volna az adókötelesek a becslő-bizottságok megidézésére szóbeli tárgyalásra is megjelenni.

Az egyes adókötelesekre eső adóegységeket a bizottság állapitotta volna meg; azután az adólajstromok közszemlére kitétettek volna a felszólamlások.

Minden nagyobb községre alakittatott volna egy-egy becslő-bizottság. Több kisebb községekből becslő-kerület kerekittetett volna ki.

A becslő-bizottság részint a pénzügyminister által kinevezett, részint a községi előljáróság, a gazdasági egyletek és a kereskedelmi iparkamrák által választott tagokból állott volna.

Az országgyülés második kamarája bizottságának többsége e javaslatot elvetendőnek véli, még pedig azért, mivel a javaslat szerint az objectiv hozadék képezné az adózás alapjául; továbbá azért, mivel a javaslat az adósság-kamatoknak az adó-alapul veendő jövedelemből való levonását kizárja, holott a bizottság ezt az adóreform legfőbb követelményeként jelöli meg; végül azért, mivel a javaslat a progressiót csak kivételkép, mint láttuk, legfeljebb 60 adóegységig (tehát 420, illetőleg 600 tallérig terjedő hozadékig), engedi meg, holott a bizottság nézete szerint csak a progressio következetes keresztülvitele mellett lehetséges a vagyonosabb osztályokat állami és társadalmi kötelességeik teljesitésére birni.

A második kamara bizottságának többsége tehát a hozadéki rendszert elvetvén, e jövedelmi megadóztatás alapján terjeszt egy uj reformtervet a kamara elé, melynek egyes pontjaira nézve azonban maga sem tudott végleges megállapodásra jutni és a tanácskozás folytán felmerült nézetek több kérdésben egymás mellett terjesztetnek elő. A bizottsági javaslat főbb elvei a következők:

1. A mostani kétféle, u. m. telek- s ipari- s személykereseti adó helyett egy átalános osztály- és jövedelemiadó hozandó be. Értendő pedig az adóköteles fél jövedelme alatt azon bevételeinek öszszege, melyeket pénzértékben gazdasági tevékenysége által vagy más jogos módon, levonásával a termelési költségeknek, ideértve az adósságok kamatait is, egy év lefolyása alatt szerez magának, és az övéinek fenntartására, hasznára és mulatságára, vagy vagyoni viszonyainak javitására fordithat. Örökégek, hagyatékok, kiházasitások és effélék nem számitandók jövedelemnek, hanem csak azon tőke növekvését képezik, melynek hozadéka esik adó alá.

2. Az adókötelezettség alsó határa az osztályadónál a betöltött 18-ik évre állapittatik meg, különben pedig csakis az adókötelezett keresetképessége által határoztatik. A bizottság kisebbsége a 200 tallérnál magasabb jövedelemmel birókat már 18 éven alól is megadóztatni; mig ellenben a 100 talléron aluli jövedelem mindenkor adómentes.

3. A progressióra nézve azon nézetből indult ki a bizottság, hogy az alsóbb osztályok adóterhe a behozni javasolt osztályadó által még nagyobb mérvben mérséklendő, mint a mennyire ez az egyenletesen emelkedő progressió által történik, mely ennélfogva csak a szorosabb értelemben vett jövedelmi adónál veendő alkalmazásba. A progressio-scala azonban ugy állitandó fel, hogy felötlő ellentétek lehetőleg kikerültessenek.

4. A becslő közegekre nézve nem tartja czélirányosnak a bizottság a bevallási kötelezettségnek az osztályadó alá esőkre való kiterjesztését.

A jövedelmi adónál is azok, kiknek adója saját vallományuk alapján állapittatott meg, elvesztik a következő becslési időszak egész tartamára felszólamlási jogukat. A mi a becslő-bizottságok összeállitását illeti, ennél nagyobb községekben a fősulyt helybeli lakosokra vetendő. A bizottsági tagság ingyenes hivatal, de ha rosszabb időt vesz igénybe, a munkakárpótlással jár. A bizottság elnökét a pénzügyminister nevezi ki.

5. Az eltitkolás fogalma nem terjesztendő ki azokra is, kik csak vonakodnak a tőlük kivánt felvilágositás megadásától. Ezek csak felszólamlási joguk elvesztésével és kisebb birsággal büntetendők. Eltikolásban vétkes, a ki jövedelmére vonatkozólag a becslő-bizottságnak tudva hamis adatokat jelent. Büntetése az eltitkolt jövedelem után járó adó 5-10-szerese.

A vázolt bizottsági javaslat nem tárgyaltatott még a kamarákban.

Ötödik rész

Angolország egyenes adói

Az angol egyenes adók, azon sajátságos történeti fejlődésnél fogva, mely ez országnak minden állami intézményét jellemzi, oly sajátságos formákban lépnek fel, hogy csak nehézséggel lehet azokat ugy csoportositani, hogy adórendszerünkkel csak némileg is összehasonlithatók legyenek.

E végből a következő öt adónem különböztethető meg, u. m.

1. a földadó (Landtax);

2. a házadó;

3. a fényüzési (cseléd-, kocsi-, ló-, hajpor-, s czimer)-adók;

4. a jövedelemadó (incometax);

5. az ipari szabadalmak (licences).

Ezen adók az 1871. évi zárszámadás szerint, az érintett évben következő bevételeket eredményeztek:

1. földadó 1,104.540 font
2. házadó 1,129.451 font
3. fényüzési adók:
a) cselédadó 101.953 font
b) kocsiadó 178.925 font
c) lóadó 192.734 font
d) hajporadó 408 font
e) czimeradó 29.410 font
összesen 603.439 font
4. Jövedelemadó.
A) schedula 2,227.560 font
B) schedula 291.104 font
C) schedula 622.320 font
D) schedula 2,751.653 font
E) schedula 397.974 font
összesen 6,290.611 font
5. Szabadalmak 3,754.356 font
összesen 12,782.397 font
Mely főösszegből
1. a földadó 8,7%
2. a házadó 8,8%
3. a fényüzési adók 8,8%
4. a jövedelem adó 49,2%
5. a szabadalmak 29,-% tesznek.

Az 1871. évi népszámlálás adatai szent Anglia és vele egyesült Irland lakossága 31 ezer 817.108 lelket tevén: egyenes adóban 0.4 font esik egy főre.

Az egyenes adó főösszege ugy áll az összes állambevételekben, mint 1:5-hez.

I.
A földadó

1692-ben állapittatott meg és eredetileg az ingó vagyon u. m. az ipari és kereskedelmi tőkék s fizetések adóját is magában foglaló, később, azonban e jövedelem-források kiválasztattak belőle s kizárólag a föld-járadéktól szedett.

Az első megállapitáskor ez adó a felosztási módszer szerint vettetett ki, megállapittatván az egyes megyékre (county), s ezek által tovább az egyes községekre (parish) eső contigens.

A községeken belül az egyes földbirtokosokra a tiszta hozadék alapján bizonyos százalékok szerint vettett ki. A kivetési százalékok az államszükséglethez képest változtak, majd 10, majd 15, majd 20%-ban állapittatván meg.

Az 1692. évi felosztási összegek később nem igazittatván ki a megváltozott gazdasági viszonyoknak megfelelőleg, a már eredetileg is gyarló felosztás, mind nagyobb aránytalanságokat ötlő az egyes megyék, illetőleg községek között.

Az előállott s növekedett hiányokat azonban különféle politikai okok miatt nem látta czélszerünek a parlament uj becslések által kiigazitani, hanem e helyett 1798-ban Pitt Vilmos ministerelnök inditványára, azon okból, mivel ezen adó, a hosszu gyakorlat által, mintegy a földbirtokon függő passiv terhere változott, megválthatónak, illetőleg egyszer mindenkorra megállapitottnak nyilatkoztatá.

Az adókulcs 20%-ban állapitatott meg, s a megváltás olykép szabályoztatott, hogy a megváltási összeg, a megállapitott tételnek negyvenszere volt azon esetben, ha az összeg, állampapirokban s harminczszora akkor, ha az készpénzben fizettetett le. Azóta 1860-ig 888.303 font sterling földadótőke folyt be a megváltás czimén az államkincstárba, s csak még meg nem váltott rész után fizettetik a fent 1871-re befolytnak kimutatott 1,104.540 font évi járulék.

Ez átalakulás folytán nem is vétetik többé ez adó rendes adóul; mint ilyen a jövedelemadó A. és B. chedulája által helyettesittetik.

II.
A házadó

1851-ben hozatott be az addig fenállott ház- és ablakadó helyébe.

Ezen adó alá tartozik mindazon ház, melynek évi bérértéke 20 fontnál több. A 20 font alóli házbér adómentes.

Az évenkinti adó lakházaknál a házbérnek 3 3/4%-kát, bérlő által lakott, vagy oly épületek után, melyek boltul vagy vendéglőül szolgálnak, a bérérték 2 1/2%-át teszi.

III.
A fényüzési adók
a) cselédadó

1777-ben hozatott be, eleinte a nőcselédek után is járt, később azonban csak a férficselédekre szorittatott. Kivétetnek a királyi udvar, külföldi államok képviselői s kórházak, katonatisztek a társaskocsi tulajdonosok szolgálatában álló cselédek. A gazdasági-, ipari s kereskedelmi üzleteknél alkalmazott cselédek az illető ipari adónál jönnek figyelembe.

Adótételek: minden 18. évét tulhaladott cseléd után 1 font egy schilling, a 18. évnél fiatalabb cselédek, valamint alkertészek s vadászlegények után 10 schilling 6 pennyben állapittattak meg.

b) Kocsiadó

Csak a fényüzési kocsik után fizetendő. Kivétetnek alól a társas- és bérkocsik, s a mezőgazdasági vagy ipari czélokra szolgáló kocsik.

Az adótételek 1853. óta következő tarifa szerint állapittatnak meg:

Négykerekü kocsik, ha átméretük 30 hüvelyk, vagy nagyobb, fizetnek:

a) az egyfogatnak 2 fontot,

b) a többfogatnak 3 font 10 schillinget,

ha pedig átméretük 30 hüvelyknél kisebb, fizetnek

a) az egyfogatuak 1 fontot,

b) a többfogatuak 1 font 15 schillinget.

A kétkerekü kocsik, ha ló után használtatnak, fizetnek:

a) az egyfogatuak 15 schillinget,

b) a többfogatuak 2 fontot,

ha pedig öszvér vagy ponny után használtatnak, 10 schillinget fizetnek.

c) Lóadó

Lóadó alá esnek a paripák s azon lovak, melyek kocsiadó alá vett kocsik huzására használtatnak. Kivétetnek az ipari s mezőgazdasági czélokra használt társaskocsi tulajdonosok, lókereskedők s lókölcsönző lovai, a mennyiben kereskedést üznek velük, katonatisztek lovai, a tenyészlovak, végül a 13 markosnál kisebbek.

Az adótételek 1853. óta következő összegekben állapittattak meg:

1. minden paripa után 3 font 17 schilling;

2. a 13 markosnál magasabb lovak után 1 font 1 sch.

3. kisebb lovak s öszvérek 10 sch. 6 penny;

4. szállitók lovai s egyéb lovak után 5 sch. 3 penny, és 10 sch. 6 penny.

Lelkészek és orvosok, bérlők s gazdatisztek lovai közül egy, az adótételnek csak felével rovatik meg.

d) Hajporadó

1795-ben hozatott be, midőn a hajporék átalános divatban volt, ma leginkább cselédekért fizettetik, személyenkint 1 font 3 schilling s 6 penny szedetvén.

e) Czimeradó

1798-ban hozatott be; fizeti mindenki, a ki czimert használ. Az adótétel rendszerint 13 schilling 2 penny, ha azonban a czimerviselő 3 font 10 schillingnyi kocsiadót fizet: 2 font 12 schilling 9 penny.

IV.
Jövedelemadó

Ezen adó 1798. évben a franczia köztársaság ellen folytatott háboru költségei által okozott kiadások fedezésére hozatott javaslatba, Pitt Vilmos minister javaslatára. Az amiensi béke megkötése után 1802-ben megszüntetett, azonban, bár más név alatt (property, tax) 1803-ban ismét visszaállittatott s 1816-ig érvényben volt. Ekkor megszüntettetett; 1842-ben azonban sikerült Peel Róbertnek ez adót a parlamentben ismét keresztülvinni, s azóta, bár nem minden oppositió nélkül állandó forrást képez Anglia államkiadásainak fedezésére.

Jövedelemadó köteles minden egyén (a királynőt sem véve ki), testület vagy társaság, kinek évi jövedelme 100 fontot tesz vagy meghalad. Ideiglenesen távollévő angol alattvalók adókötelesek, mintha hon volnának. Idegenek, hat hónapi bentartózkodás után adókötelesekké válnak. A nő jövedelme a férjével együtt adóztatik meg, ha ugyan elválva nem élnek. A ki más számára huz jövedelmet akár gondnoki, akár ügynöki s igazgatói minőségben, tartozik a jövedelembevallást megtenni, s a mulasztásokért csak ugy felelni, mintha maga az adóköteles követte volna el a mnlasztást.

A jövedelemadó öt osztályra (schedula) oszlik. Az A) schedula alá tartozik a földtulajon, a B) schedula alá a földhasználatbóli nyeremény, a C) schedula alá az állami kötvények utáni kamatok, a D) schedula alá az ipari s kereskedői haszon, az E) schedula alá a tisztviselők fizetései.

Az érintett osztályok adóköteles jövedelme a következő alapokon nyomozták ki:

1. A földtulajdon utáni jövedelem (A. schedula). Erre nézve adóalapul rendesen azon legnagyobb haszonbérjövedelem szolgál, mely a legközelebbi 7 év átlaga szerint valóban nyeretett vagy nyerhető lett volna. Adótárgy a föld- s házbirtok.

A jövedelmi átlagok kiszámitását illetőleg egyébiránt megjegyzendő, hogy:

a) a természetbeni tizednél, a legközelebbi három év átlaga;

b) a nemesi s királyi birtokoknál hasonlag a legközelebbi hét év alatti illetékek s szolgálatok értékének átlaga;

c) egyéb hübéri jogokból eredő jövedelmeknél a biztosok által kinyomozott több évi átlag;

d) kőbányáknál, vas-, üveg-, só- s hasonló bányáknál, valamint vasutaknál, csatornáknál, docksoknál, utczáknál s hidaknál stb. az utolsó év eredménye;

e) kőszén- és érczbányáknál az utolsó 5 év átlaga;

f) állandó tizetednél s földjáradéki kamatoknál, az időnkénti haszon szolgál adóalapul.

Az évi nyers jövedelemből csak templomok s alapitványok épületeire forditott épitési költségek, az egyházkerületi adó, a még meg nem váltott landtax, a kiszáritásra s keritésre forditott költségek, a mennyiben ezek a tulajdonos által fizettetnek, s a püspöki dijak vonhatók le. A házak javitási költségei, a biztositási dij, a beszedési költségek s elengedések stb. nem vonhatók le a nyers jövedelemből. Hasonlókép nem vonhatók le az adóssági kamatok sem.

Adómentesek az alapitványok, egyetemek, kórodák, nyilvános iskolák, szegényügyi és tudományos intézetek épületei, a mennyiben bérbe adva nem volnának, vagy adóköteles tisztviselő által nem használtatnának; a kórodák, nyilvános iskolák s szegényházak földbirtoka, kamat- és járadékjövedelme, a mennyiben az az illető intézet czéljaira fordittatik.

Elemi csapások, mint vizáradás, a termést, vagy az állatokat kárositó, vagy a művelést lehetlenné tevő időjárás miatt az adóból annyi engedtetik le, mint a mennyi elengedtetett az évi haszonbérből, vagy önön gazdálkodó birtokosokra nézve elengedtetett volna, ha bérlők leendettek.

2) A földhasználatbóli nyeremény. (Schedula) B). Ez osztályban a mezőgazdasági ipar adóztatik meg. Ennél is a földbirtok jövedelmének bizonyos átlaga szolgál adóalapul, számitáson kivül hagyatván azon lak-, mellék- és ipari épületek, melyek a földbirtokhoz nem tartoznak.

Bérlőknél az évi bérjáradék fele, illetőleg harmada vétetvén adózási alapul, ezen adó fizetése csak a 300 font, illetőleg 450 font sterlinget tevő bérletösszegnél kezdődik. Tizedbérlők az évi bérletnek csak 1/4 része után fizetnek, ezeknél tehát az adókötelezettség csak 400 font sterlingnyi bérletösszegnél veszi kezdetét.

Ha a bérlő oly terheket is visel, a melyek a törvény értelmében a földtulajdonos által lettek volna viselendők, azok az adómegállapitásnál a bérlő javára levonandók; ha pedig a földtulajdonos visel oly terheket, melyeket a bérlőnek kellene viselni, azok ez utóbbi adójának megállapitásánál veendők figyelembe.

Ha valamely bérlő elődjének adóhátralékát tartoznék fizetni, jogában áll ezt saját jövedelméből levonni.

3. Életjáradékok, kamatok s osztalékok után nyilvános vagy nyilvános felügyelet alatt álló pénztárakból huzott jövedelem (Schedula C).

Kivétetnek:

a) a parlament által szentesitett segélyegyletek,

b) takarékpénztárak,

c) alapitványok, a Friendly societies s hasonczélu egyletek,

d) az állam,

e) a külföldi követek.

4. Az ipari s kereskedelmi jövedelem (Schedula D); ide tartoznak A), B) és C) schedula alá nem tartozó jövedelmek és az E) schedula alá nem foglalt minden haszonhajtó foglalkozás, és pedig a) ipari és kereskedelmi vállalatok a legközelebbi 3 év, uj üzletek a megkezdéstől lefolyt évek átlaga szerint. Ha az adóévbeli jövedelem az állagnál kisebb, azon esetben adóalapul a kisebb évi jövedelem vétetik; de ha az évi jövedelem az átlagnál nagyobb volna, az adó nem emeltethetik.

A nyers jövedelemből levonhatók: az ipari épületek javitási költsége, az üzletszerek beszerzésére s javitására forditott stb. kiadások, a behajthatlan tételek s egyéb veszteség és az üzlet folytatására szükséges épületek bére; de e levonásoknak az üzleti jövedelem 2/3-át sohasem szabad meghaladnia;

b) a művészi s tudományos foglalkozások s minden oly foglalkozások, melyek egyezményen alapulnak, tekintet nélkül az egyesség tartamára, a legközelebbi évbeli jövedelem szent. Ugyanazon levonások engedtetnek itt is, melyek a) alatt elősoroltattak;

c) a bizonytalan évi földhasznok, kamatok, melyek az A) és C) schedulák alatt figyelembe nem vehetők, valamint marha-kereskedők s tejárusok, kiknek földbirtoka marháik eltartására nem elegendő, a legközelebbi évi eredmény szerint;

d) külföldről huzott kamatok és járadékok a folyó évi bevételek összege szerint;

e) a külföldi, valamint gyarmati birtokokból huzott jövedelem három évi átlag szerint;

f) egyéb jövedelmek a kivető biztosok belátása szerint majd a folyó haszon, majd pedig évi átlagok alapján.

5. Nyilvános hivatalnokok fizetései, járandóságai és nyugdijai (schedula E) és pedig állandó hivatalnokok fizetései a folyó, egyéb hivatalnokoké pedig az előbbi három év átlaga szerint.

Itt egyedül csak a fizetésen függő adó és terhek, s a hivatalos kiadások vonhatók le, azon összegek azonban, melyeket az illető más alattas tisztviselőknek fizet, nem számithatók le; de jogában áll a főnöknek az utóbbiakért fizetett adót tőlük vonni le. Egyéb vállalatoknál szenvedett károk s az adósságkamatok nem vétetnek figyelembe.

Az adókivetési kulcs időközönkint állapittatván meg, kezdettől fogva a különböző volt magasságára ugy, mint az egyes schedulákhoz való viszonyában. A legutóbbi törvény szerint:

1. Az A) schedula alá tartozó jövedelemtől minden font sterling után 4 penny.

2. A B) schedula alá tartozó jövedelemtől 1 font után Angliában 2 penny, Skocziában és Irlandban pedig 1 1/2 penny,

3. A C), D) és E) schedulák alá tartozó jövedelemtől minden font sterling után 6 penny (2 1/2%) volt jövedelemadó fejében fizetendő.

Megjegyzendő még, hogy 1863. óta a 100-200 font közötti jövedelemre az a kedvezmény hozatott be, hogy 60 font levonással adóztatik meg, tehát a 100 fontot tevő jövedelem voltaképen csak 40 fonttól adózik és igy tovább.

Ezen adó kivetése részben kormányi, részben pedig önkormányzati közegek által eszközöltetik.

A kivetési műveleteket a központi egyenes adóhivatal (board of inland reve nue) vezeti.

A kivetési műveletek legnevezetesebb részét azonban az adóbizottságok végzik, melyek következőleg alakittatnak:

Minden adókivetési kerületre (körülbelől 7-8 egyházközségre) nézve választatik az országos földadó (landtax) biztosok által, részint saját kebelükből, részint pedig egyéb, a mennyire lehet kerületbeli lakosokból, a kerület kiterjedéséhez képest 3-7 főbiztos (General-Commissionters) ugyanannyi helyettesitő póttaggal. Főbiztosul csak oly polgár választható, kinek földbirtokból, ingóságból, vagy bérletből 200 font évi tiszta jövedelme van, avagy 5000 font ingó vagyon után adózik, vagy oly atyának legidősebb fia, kinek háromszor annyi vagyona van. Némely szegényebb megyékben e census kisebb.

Az ország 12 legnagyobb városában a 7 főbiztos mellé még a testületek is választhatnak maguk részéről biztosokat, igy például Londonban a község 2, a bank 2, a nagy kereskedelmi társulatok együtt 6 főbiztost választanak, megfelelő számu póttagokkal együtt. Az E) schedula szerinti fizetések, valamint az ügyvédi testületek jövedelmi adójának kivetésére a hivatalnokokból illetőleg ügyvédi testületi tagokból az illető hivatal, illetőleg az egylet főnöke által külön biztosok rendeltetnek ki, kiknek szenvedő választási képességére elegendő a hivatalos minőség.

Hasonlókép külön biztosok választatnak a község is testületi hivatalnokok részére is.

Nyugdijakra nézve a fizetőhivatalnokok szerepelnek, mint főbiztosok.

Azon osztalékokra s kamatokra s fizetésekre nézve, melyek az angolbanktól, állampénztárakból vagy nagyobbszerü magánbankoktól fizettetnek ki: az illető bankigazgatók, s illetőleg hivatali főnökök látják el a főbiztosi teendőket.

A főbiztos minden időben lemondhat tisztségéről, fizetést vagy másnemü jutalmazást nem huz, de viszont megyei vagy községi, valamint békebirói tisztség elfogadására nem kötelezhető.

Működése megkezdése előtt minden főbiztos esküt tesz le.

A főbiztosok a kerületi lakosok közül választanak 2-7 segédbiztost, (additional com misionairs) kikre nézve a főbiztosokra megállapitott censust fele kivántatik meg.

Ezeken kivül még kerületenkint egy jogtudó a szakértő titkárt (clerc) községi adókivetőt (assessor) s adószedőt (collecter) választanak ugyancsak a főbiztosok.

A titkár, adókivető s adószedő a kivetett, illetőleg beszedett adó bizonyos százalékát kapják jutalmul.

Az adófizetők tartoznak jövedelmüket bevallani s vallományaikat az adókivetőnek átadni.

A vallomástételre rendszerint az köteleztetik, ki a jövedelemforrás tényleges birtokában van igy tehát a bérlő, osztalék vagy- kamatfizető bank stb. Jogában áll azonban a bérletnél, illetőleg kamatnál a fizetett adót a bérlet, illetőleg kamatélvezőjétől levonni. Ezzel ellenkező kikötés érvénytelen.

Az E) schedulánál vallományok nem szükségesek, hacsak a főbiztosok ilyet nem kivánnának.

A vallományt mindenki annyiszor és ott tartozik megtenni, a hány és a hol üzlete van: gyarmati és külföldről huzott jövedelmek után pedig azon kikötőkben, illetőleg kereskedelmi városokban, hol az illető áru- vagy váltó-üzletet végleg rendeztetni szokott.

A beérkezett vallományok az adókivető által rendeztetnek s átvizsgáltatnak, ezután pedig a kormányi, adótisztek (felügyelők survoyers) által vétetnek vizsgálat alá.

Az adóhivatali felügyelő az észrevételeivel ellátott vallományokat átteszi a főbiztosokhoz, kik a felügyelő által emelt kifogások felett végleg határoznak. Megállapodásaiknál az utóbbiak sem az adókivető, sem a felügyelő javaslatához nincsenek kötve.

A jövedelem megállapitásoknál támpontokul szolgálnak:

a) a földbirtokból huzott jövedelemnél a haszonbér-szerződések, melyek előkövetelhetők. Ha ily szerződések nem volnának, becslésnek van helye. Az ebbeli jövedelemnél támpontul vétetik még ezenkivül a szegényügyi adó is;

b) a haszonbérletbeli jövedelemnél hasonló támpontok használtatnak. Ha a bérlő által nagyobbszerü jövedelmet hajtó befektetések tétettek, nem a bérösszeg, hanem a szegényügyi adó vétetik kivetési mérvül;

c) nyilvánosan vezetett intézeteknél (sehedula C) az üzleti könyvek;

d) az ipari jövedelemnél (schedula D) a törvény által semmi bizonyos támpont nem jelöltetvén ki, a gyakorlatban leginkább az üzlet kiterjedése, az üzleti szerek, üzleti kiadások stb. vétetnek támpontokul. Az üzleti könyvek előmutatása csak felebbezés esetében követelhető;

e) a fizetéseknél (schedula E) az összes fizetés.

Megállapitván a főbiztosok ez alapokon az egyes adókötelesek jövedelmét, illetőleg adóját, azokat az illetőkkel közlik azzal a felhivással, hogy a kik magukat tulterhelve találnák, legkésőbb 14, illetőleg 10 nap alatt felebbezést nyujthatnak be.

Felebbezhet az adóhivatali felügyelő, valamint az adóköteles is.

A felebbezéseket a főbiztosok intézik el, a mire nézve ezek, a mi különösen a fölbirtokosokat illeti, megesketett szakértők által becsléseket eszközölhetnek, bérszerződések s egyéb okiratok felmutatását követelhetik, a kereskedőktől s iparosoktól pedig irásbeli nyilatkozataikat s könyveik megtekinthetését kivánhatják.

Az iparosoknak (schedula D) jogukban áll ezenkivül a főadóhivatali külön biztosokhoz felebbezni (kik azért is, de meg átalában az ügymenet szemmelkisérése végett az országot időnként beutazzák), kik a felebbezést hasonló alapokon és eljárás szerint vizsgálják meg, mint a főbiztosok.

Az itt vázolt rendes eljáráson kivül a D) schedula alá tartozó iparosok kivánhatják, hogy jövedelmük, illetőleg adójuk közvetlenül a főadóhivatali külön biztos által állapittassék meg; a mikor vallomásaikból a helyi közegek mit sem tudnak meg.

Ez esetben ugyanis a vallományok az adókivető utján ugyan, de zárt levélben juttatnak a külön biztos kezéhez, ki azokat az adófelügyelővel véleményadás végett közli, s attól nyert felvilágositás után az adótételt megállapitja. Ha az adóköteles ezzel nem elégednék meg, felebbezhet, illetőleg remonstrálhat a főadóhivatalboz, illetőleg a külön biztoshoz.

Végül a D) schedula szerint adózó iparosoknak jogukban áll az is, hogy a rájuk megállapitott jövedelemadó fizetésére nézve a külön biztossal több évre szerződésre lépjenek. Adójukhoz ez esetben 500 pótlék csatoltatik, s további vallományok alól a szerződés tartamára felmentvék. Az ily szerződés által az állam, valamint az adófizető is feltétlen köttetik, s a szerződés érvénye időközben csak csalás vagy halál esetében bontható fel. Ily szerződésekre leginkább nagyobb vállalatok és csak akkor lépnek, ha több silány év nyomán jövedelmi adójukat a jövőhöz képest csekélynek vélik.

V.
Ipari szabadalmak

Ezek valamennyien azon korból erednek, midőn az ipar üzésére királyi szabadalom kivántatott.

Mostani alakjukban évről évre fizettetnek, s bár több tekintetből a közvetett fogyasztási adók függelékeül, s indirect adóknak tekinthetők, mégis tekintettel arra, hogy a többi európai törvényhozások az efféle adókat részben az egyenes adókhoz sorozzák, s csakugyan eredményükben gyakran egyenes adózásra vezetnek, legczélszerübbnek látszott az egyenes adók közé ezeket is felvenni.

E szabadalmi adók alá vannak vetve:

a) a forgalmi ipar, és pedig

1. a városi bérkocsik, melyek után évenkint 1 font sterling s azonkivül naponkint 1 schilling fizetendő,

2. vidéki társas kocsik, melyek után külön engedély-dij s kocsi- és mértföldpénz szedetik.

3. személyszálitó postakocsikért a szabadalomdij a kocsik, vagy lovak száma szerint irányul, igy például 1 lóért vagy 1 kocsiért 3 font, 3 lóért vagy 2 kocsiért 10 font, 4 léért vagy 3 kocsiért 20 font stb. fizetendő.

b) a fogyasztási adóköteles tárgyakkal foglalkozó iparok.

1. Szeszkereskedők, valamint szeszfinomitók, s spiritus készitők, az üzlethelyiségek bérértéke szerint változó évi szabadalomdijat;

2. a szeszfinomitó-készülékek készitői 10 sch. 6 pen. évi szabadalomdijat;

3. gyógyszerárusok s vegyészek, kik párolókészülékeket használnak, 10 schilling szabadalomdijat fizetnek.

4. Serfőzők és

5. maláta-készitők a termelés arányaihoz szabott szabadalomdijat fizetnek,

6. sörkereskedők, kik üzletüket nagyban folytatják, s

7. maláta-száritók.

8. a száritott maláta-kereskedők megszabott évi szabadalomdijat fizetnek,

9. sörmérők, vinkómérők s vendéglősök szabadalma a fizetett házbér szerint szabatik meg,

10. bormérők a szerint, a mint kizárólag borral, vagy borral és sörrel, vagy borral, sörrel, s szeszszel is kereskednek, különféle szabadalomdij fizetésére köteleztetnek,

11. Papirgyárosok,

12. szappanfőzök megszabott évi dijat fizetnek.

13. Thea-, kávé-, csokolád- és füszerkereskedők szabadalomdija az üzlet-helyiségek bérértéke szerint állapittatik meg.

14. Dohánykereskedők, vigyék bár üzletüket nagyban vagy kicsinyben, egyenlően megszabott évi szabadalmat fizetnek.

Hatodik rész
Olaszország egyenes adói

Az olasz egyenes adók legujabb reformja az ország politikai egységének kivivása után az 1864- és 1865-ik évek folytán eszközöltetett.

A földadó gyökeres reformja kizárólag csak Piemontra nézve vitetett keresztül; a többi tartományokban azonban egyelőre meghagyattak azon különféle rendszerek, melyek azokban az idők folytán kifejlődtek.

Az épületadóra, valamint a jövedelmi adóra nézve azonban az egész országban egységes rendszerek állapittatnak meg; ezek, valamint a földadóra nézve a reformirányt mutató piemonti földadó törvény közöltetnek e helyütt.

Az 1871-ik évi budgettöményben következő összegek állapittattak meg az egyenes adók után:

földadó 156,990.212 lira
házadó 67,940.394 lira
jövedelmi adó 186,781.978 lira
összesen: 411,712.584 lira.
Mely összegből esik:
a földadóra 38.3%
a házadóra16.4%
a jövedelmi adóra45.3%

A 25,944.543 lelket számláló lakosság után egy-egy főre tizenöt lira esik egyenes adóban.

I.
Földadó

Az 1865-ik évi julius hó 14-én kelt földadótörvény által a földadó főösszege az egyes tartományokban fennállott földadó-rendszerek alapján az egyes tartományok között felosztatott. E felosztás érintetlenül hagyta az egyes tartományokban a földadó iránti eddig érvényben állott törvényeket és szabályokat csak Piemontra nézve állapittatott meg az 1865-ik évi május hó 25-én kelt törvénynyel uj földadókivetési rendszer, melynek lényeges intézkedései a következők:

1. A földadó-kötelesek jegyzéknek készitése

Minden egyes községi tanács a földadó-köteles községbeli lakosokról jegyzéket készittet. E jegyzékbe egyszersmind az egyes adózók által birt adóköteles területeknek kiterjedése is fölveendő.

Az adórónok, az adózók jegyzékét megkapván, azt a létező földadólajstromokkal és katasteri könyvekkel egybeveti, ezeket a szerint kiegésziti. E munkálatnál szabadságában áll, a különböző hivatalokban a netán fölvilágositásul szolgálható okiratokat megtekinteni.

Hasonló egybevetéseket és kiigazitásokat tesz a községi adóbizottság is a hozzá megküldött példány segitségével.

Ha az adórónak az adózók jegyzékét az előirt határidőben, julius 15-éig, meg nem kapná, maga állittatja azt össze a község költségére, s az igy készült jegyzéknek egy példányát a községi adóbizottságnak megküldi.

A mondott jegyzék alapján azután az adórónok a bevallási iveket a polgármesternek átszolgáltatja a végből, hogy ez azokat a községi szolga utján az egyes adózók között szétosztassa.

A bevallási iv azon adózók számára, kik más községben vagy külföldön laknak, a községben lakó törvényes képviselőjük, meghatalmazottjuk vagy ügynökük lakására küldetik; ha pedig ilyennel sem birnak, ez esetben a bevallási iv az illető telek lakójához vagy bérlőjéhez küldendő. Ha a lakók vagy bérlők többen vannak, ugy az elsőség a fölakót vagy bérlőt illeti.

2. Birtok- és jövedelembevallás

A bevallási ivek betöltése a következő szabályok szerint történik:

A mi a bevallandó javak természetét illeti, bevallandók:

a) minden jövedelemképes, művelés alatt lévő vagy nem lévő terület;

b) források, vizmedenczék és vizfolyások, a mennyiben ezek a tulajdonosnak a földjövedelmen kivül külön jövedelmet hajtanak, ha ugyan e jövedelem nem az épületadó alá esik;

c) sófőzdék, kőbányák, tőzegtelepek, bányamüvek és halastavak jövedelmük azon részére nézve, mely nem a jövedelemadó alá esik.

Mentek a földadó s igy a bevallás alól is:

a) a temetők, s az ezekhez tartozó részek;

b) katonai erőditményekre használt államterületek s a hozzá tartozó részek;

c) a folyammedrek, köztavak, sziklák, homokbuczkák és terméketlen területek;

d) ország-, tartományi és községi utak, vámmentes hidak és egyátalában minden terméketlen államjavak.

A vasutak által elfoglalt területek nem mentvék fel a földadó alól.

Bevallással tartoznak:

a) a tulajdonos akár közvetlenül, akár pedig közvetve képviselője által, az általa birt jövedelmére;

b) az örök bérlők az általuk birt területek jövedelmére;

c) a haszonélvezők azon területek jövedelmére nézve, melyeknek haszonélvezetében vannak;

d) közös birtoknál, az osztatlan javak igazgatósága, vagy ennek hiányában a közbirtokosok egyetemlegesen, a közös birtok jövedelmére;

e) a férj azon hozományi birtok jövedelmére nézve, melynek haszonélvezetét birja;

f) az atya atyai hatalma alatt lévő fia javainak jövedelmére;

g) gyámok, gyámságuk alatt lévők javainak jövedelmére:

h) gondnokuk a gondnokságuk alá helyezettek javainak jövedelmére;

i) egyházi javadalmazások az általuk kezelt javak jövedelmére;

k) erkölcsi személyek birtokában levő földek igazgatói, az általuk kezelt javak jövedelmére nézve.

Minden adózó, minden egyes községben, melyben földadó-köteles fekvősége van, külön bevallást köteles tenni.

A bevallás birtoktestek szerint történik, melyek ugyanegy adózónak tulajdonát képezik. Fölveendő: a felület, fekvés, müvelési ág, müvelési rendszer és a jövedelem.

Ha több birtoktest egy adóalapot képez, - ha például több major vagy birtokocska együttesen van bérbe adva, vagy házilag kezeltetik, ez esetben a bevallás is együttesen történik.

Ha azonban valamely birtok részben bérbe van adva, részben pedig házilag kezeltetik, mindenik rész számára külön bevallás szükséges.

A bevallás tárgya mindenkor a nyersjövedelem, s a bevallási ivnek egy külön rovatába beirandók a költségek, melyeknek levonása kivántatik.

A bérbe adott jószágok jövedelme az utolsó három évben elért középhaszonbérjövedelem szerint állapittatik meg; ebből azonban n tiszta jövedelem kiszámitásánál levonásba hozandók:a rendes fenntartási költségek és az öntözési bérek, melyek a tulajdonos terhére vannak.

A házi kezelés alatt lévő földbirtokoknál a tiszta jövedelem az utolsó 3 év középeredménye szerint számittatik; irányadókul az utolsó 3 év középtermény árai vétetnek, és a fenntartási és művelési költségek levonatnak.

Rendes művelési és fenntartási költségekül nem tekinthetők, és igy le sem vonhatók azon kiadások, melyek a rendes jövedelem rendkivüli uton növelését czélozzák. Hasonlókép nem vehető figyelembe a birtokosnak és családja tagjainak a birtokterületre forditott munkadija sem.

A birtokon nyugvó terhek fejében ugyan levonásnak nem adatik a hely, de a tulajdonosnak jogában áll, hogy magát hitelezője irányában visszatartás utján kártalanitsa.

Ha a földbirtokosnak ugyanegy időben a földjövedelmen kivül egyéb jövedelmei is vannak, e jövedelmekre nézve külön bevallást kell tennie.

Azon esetben, ha a jövedelmek különválasztva nem volnának, a bevalló saját legjobb tudomása szerint meghatározhatja, hogy az illető jövedelemág az összjövedelemnek mily hányadát képviseli, s ilyenkor azután a bevallási iven egyszersmind megjegyzendő, hogy a különválasztás a legjobb tudomás szerint történt.

A vallományok ellen a községi adóbizottság előtt felszólalhatnak ugy a községi tanács illetőleg egyesült községi képviselőtestület, mint az adórónok is e felszólalásban követelvén, hogy egyik másik adóköteles jövedelme különválasztottan és a rendes becsü utján állapittassék meg. Hasonlókép merülhetnek föl felszólamlások az egyes jövedelmi forrásokra felállitott arányok pontatlansága ellen is.

Ha az adóbizottság az adózó felosztási tervét el nem fogadja, ez a kérdés eldöntését mindkét esetben a tartományi adóbizottsághoz felebbezheti.

Ha valamely birtoktest egyszerre több község területén fekszik, a tulajdonos az összjövedelmet az egyes községek közt felosztatván, mindegyikben külön bevallást teszen.

E felosztás ellen a községek szintén felszólalhatnak, s ez, ha ugyanegy tartományban fekvő községekről van szó, a tartományi bizottság elé tartozik; ellenkező esetben pedig azon központi bizottság elé, mely akkor illetékes, ha különböző tartományokbeli községek között forog fenn jövedelem-adóvitály. Az adózó megteheti észreveteleit a felszólamlásra; a tartományi, illetőleg központi bizottság határozata azonban döntő.

Azon adózóról, ki a bevallási ivet kézhez vevén, azt a kitüzött határidőben be nem adja, azon bevallás vélelmeztetik, hogy neki adóköteles jövedelme nincsen. Ha azonban az adórónok az ellenkezőről van meggyőződve, ugy a bevallást hivatalból eszközli, s erről az adózót értesiti; ugyanez történik azon adózókkal, kik bevallási iveket nem kaptak.

Szeptember 1-től október 22-ig az adózó, a ki a törvényes határidőben bevallást nem tett, utólagos bevallást tehet; ugyanez időben jogában áll, az adórónok által helyette hivatalból tett jövedelem-bevallást helybenhagyni, vagy annak kiigazitását kérni.

3. A jövedelemtáblázat egybeállitása

Az adórónok a beérkezett bevallási iveket kézhez vévén, a következő munkálatokat eszközli:

a) a beváltási iveket egybegyüjti és rendezi, és azokat az arra rendelt lajstromba bevezeti;

b) e bevallási iveken azon bevallási tételeket, melyeket valótlanoknak talál, kiigazitja.

c) a jövedelem-táblázatot 2 példányban elkésziti s abba a bevallott, vagy hivatalból megállapitott, vagy kiigazitott jövedelemtételeket beirja.

Az adórónoknak, hogy e munkálatoknál a szükséges fölvilágositásokat és utbaigazitásokat megnyerhesse, szakértő van segitségére, kit a tartományi adóigazgató nevez ki.

Azonfelül jogában áll, az adórónoknak, mindennemü állami, tartományi vagy községi közhivataloknál, ugyszintén közintézetek és más erkölcsi személyek képviselőitől mindazon felvilágositó adatokat bekivánni, melyekre szüksége lehet.

Az adórónok által elkészitett jövedelem-táblázat, a bevallási ivekkel együtt áttétetik a községi adóbizottság elnökéhez.

4. A bevallási ivek és jövedelem-táblázatok átvizsgálása és ez utóbbiak közzététele

A községi, illetőleg egyesült községi adóbizottság, az adórónok által hozzá beküldött bevallási lajstromot legkésőbb szeptember 25-éig átnézi, s szükség esetében ki is igazitja, s mihelyt az adó ügynöktől a jövedelemtáblázatot is a szükséges felvilágositó okmányokkal együtt megkapja, egybeveti azt a bevallási lajstrommal, s ha észreveszi, hogy a táblázatban egyes adózóknak neve hiányzik, ugy azokat hivatalból irja be. Ily esetben azután az érdekelteket a történt beirásról értesiti.

Az adóbizottságnak a jövedelem-bevallások megvizsgálásánál az 1864-ik évi jul. 14-ki 1830. számu törvény 23-ik §-a szolgál irányadóul. Ennek értelmében az adóbizottság:

a) közhivataloknál a szükséges okmányok kivonatát kérheti;

b) az adózót személyes, vagy meghatalmazott általi megjelenésre maga elé idézheti;

c) a megadóztatott fekvőséget megtekintheti;

d) felvilágositások adása czéljából bárkit is maga elé idézhet;

e) részvény- s hasonnemü más egyéb társaságok könyveinek előmutatását kivánhatja;

f) a meghatározott összegü jövedelmeknél az erre vonatkozó okmányok felmutatását követelheti; végre

g) figyelemmel kisérheti az adózók lakásainak értékét.

Az adóbizottság a tulajdonos által bevallott jövedelem igazolására, valamint egyéb felvilágositások adása végett is, ugy a bérlőt, mint egyéb a birtokon lakókat maga elé idézheti, s egyszersmind a haszonbérszerződés és más egyéb okmányok felmutatását kérheti.

Az adórónoknak, valamint a melléje adott szakértőnek is joga van a bizottság, esetleg albizottsági ülések és tanácskozásokban résztvehetni, a nélkül azonban, hogy határozatképes szavazattal birnának.

A községi vagy egyesült községi adóbizottságnak szintén jogában áll maga mellé szakértőt venni, kinek fizetését azonban az illető község esetleg községek tartoznak fedezni.

Azon adózók és egyéb személyek, kiket a bizottság fölvilágositások adása végett maga elé idézett, külön idéző-levelen hivatnak meg.

Oly esetekben, midőn az adóbizottság, vagy ennek kiküldöttei az adó alá eső telket kivánnák megtekinteni, azok mindenkor a helyi polgármester felhatalmazó levelével látandók el.

Az adóbizottság a rendelkezésére lévő adatok alapján megállapitja minden egyes adózónak földjövedelmét, valamint meghatározza azon összegeket is, melyek a tiszta jövedelem kiszámitásánál levonandók.

E határozat hozatalánál a bizottság tagjai ugy saját tudomásukra, mint mindazon okiratokra és egyéb informatiókra támaszkodhatnak, melyek arra nézve, hogy az adózó bevallásában foglaltak valóságáról, valamint az adórónok által inditványozottak helyességéről meggyőződhessenek, befolyással lehetnek.

Ha az adóbizottság változtatások eszközlését látja szükségesnek, az illető pontokat megjelöli, valamint ebbeli indokait is előadja.

Határozat hozatalánál, ha az adózók bevallásainak valósága, vagy hiteles okmányokon nem alapuló kiigazitások helyessége van kérdésben, összetes szavazásnak lehet helye, ha azonban hiteles okiratokról, vagy bölcs belátás szerinti becsükről van a szó, a szavazásnak esetenkint kell történnie.

Az adóbizottság a jövedelem-táblázatba minden egyes adózó neve mellé a bizottságilag megállapitott jövedelmet beirván, a táblázatot azon község hivatalánál, melyben a bizottság székelt, leteszi.

Minden egyes adózónak joga van e táblázatot megvizsgálni, a reája nézve megállapitott jövedelem-összegre vonatkozó eshetőleges megjegyzéseit a bizottság elnökénél megtenni.

A felszólamlási határidő letelvén, a községi adóbizottság a beérkezett felszólalásokat pontosan megvizsgálja és minden egyes adózónak jövedelem-összegét véglegesen megállapitja.

5. Felszólalások

Az érintett felszólamlások 50 centimes bélyeggel ellátva, a községi adóbizottságnak vagy a polgármesternek adandók át.

A községi adóbizottság elnöke a hozzá beérkezett felszólalásokat a hozzájuk tartozó bevallási ivek és egyéb okmányok kapcsában, eshetőleges észrevételei kiséretében kézhezvételüktől számitott 8 nap alatt a tartományi adóbizottsághoz teszi át.

Ha az adórónok ugy véli, hogy a községi, illetőleg egyesült községi adóbizottság az adózók földjövedelmeit az igazság rovására csekélynek állapitotta meg, ez ellen felszólalni tartozik.

Ha felszólalás a törvényes határidőben nem történik, a jövedelem-táblázatban megállapitott jövedelem-tételek érvényre emelkednak.

A felebbviteli adóbizottságok működésükben mindazon felvilágositásokat kivánhatják, a melyekre a községi adóbizottságok feljogositvák, és ha vizsgálatnak látják szükségét, ennek eszközlésére bizalmi személyt is küldhetnek ki.

Ha a felebbviteli bizottság szakértőt is kivánna alkalmazni, azt szabadon választja; megállapitván egyszersmind dijazását is, mi mindenkor az illető tartomány terhére esik.

A felebbviteli bizottságok azonfelül feljogositvák a szükséges felvilágositások adása végett magát az adórónokot, vagy az általa használt szakértőket is maguk elé idézni.

6. Birságok

A ki bevallását elkésve adta be, vagy a kinek jövedelme hivatalból állapittatott meg, birságképen a reá eső adóilletménynek 1/4 részét fizeti.

Azon adózó, ki a törvényes határidőben bevallást nem tesz, vagy jövedelmének egy részét csalásból elhallgatja, adóilletményének kétszeresét fizeti birságkép.

Az a bérlő, vagy adózó, ki a bizottságok előtt meg nem jelen, vagy a bizottságok kiküldöttének a földbirtok megvizsgálását törvényes mentő ok nélkül megtagadja, 5 lirától 500 liráig terjedhető birságban marasztaltatik el.

II.
Épületadó

Az olasz épületadót az 1865. évi január 26-án 2136. szám alatt kelt törvény szabályozza, ennek kiegészitését képezi az 1865. évi május 11-én 2275. szám alatt kelt törvény; végre a 2319. számu királyi rendelettel érvényre emelt utasitás a végrehajtásnak módját mutatja.

Ezeknek értelmében:

az olasz királyság területén található minden jövedelemképes házból, vagy más egyéb épületből folyó tiszta jövedelem arányosan vétetik adó alá.

Az 1865. évi májns 11-ki 2275. számu törvény, az adóilletményt, a jövedelem 12 1/2%-ában állapitotta meg.

Épületek gyanánt tekintendők a malmok, uszodák és hideg fürdők, repülő hidak, kompok s minden egyéb hasonlók is, ha a folyóhoz állandóan kötvék.

Kivétetnek ez adó alól:

a) a vallási szolgálatokra szánt épületek;

b) a temetők és hozzá tartozó részek;

c) az állam azon épületei, melyek erőditményekül használtatnak, vagy legalább ezeknek részeit képezik;

d) azon mezei épületek, melyek kizárólag mezőmunkások lakásaul, ólakul, vagy terményraktárakul használtatnak.

Az épületek tiszta jövedelme olykép állapittatik meg, hogy abból gyárépületeknél fenntartási, javitási sat. költségekre 1/3 rész, egyéb épületeknél pedig 1/4 rész vonatik le.

Az épületen netán fekvő terhek a jövedelem kiszámitásánál figyelembe nem vétetnek.

1. Az épület-tulajdonosok jegyzéke. - A bevallási ivek szétküldése

A községbeli összes épülettulajdonosok névjegyzékét itt is, mint a földadónál is, a községi hatóság késziti el.

Mihelyt az adórónok az épület tulajdonosok jegyzékét megkapta, egybeveti azt a katasteri könyvekkel és a létező adólajstromokkal és szükség esetén kiegésziti. E végből, ha helyén látja, jogában áll az egyes hivatalokat s az azokban létező lajstromokat sat. megtekinteni.

Hasonló kiigazitásokat tesz a községi adóbizottság is a hozzá megküldött példányon.

Ezután szétküldetnek a bevallási ivek.

2. Tulajdon- és jövedelembevallás

A bevallási ivet az épülettulajdonos következő szabályok szerint tölti be.

Bevallandók:

a) mindennemü szilárd talajon álló épület;

b) mindazon épületek, melyek az 1865. évi január 26-ki 2136. számu törvény értelmében a szilárd alapon állókul tekintendők.

Az adóment épületek szintén bevallandók.

Bevallással tartoznak mindazok, kiket a földadónál ilyekül elősoroltunk.

A bevallási ivben meghatározandó minden egyes épületnek:

a) természete és rendeltetése;

b) fekvése; ha vajjon az a községben vagy annak külső telkén van-e felállitva;

c) ajtó (kapu) száma;

d) az épületben létező helyiségek száma, s hogy mily emeletben léteznek azok;

e) a katasteri szám.

Az adómentes épületekül csak azok természete, rendeltetése és fekvése irandó be.

Minden épületnél bevallandó annak valóságos, vagy ez nem tudatván, valószinü jövedelme.

A bérbeadott épületeknél valóságos jövedelemként az a bérösszeg vallandó be, mely érettük a bevallás idejekor fizettetik. A bevallási ivhez a bérszerződés egy bélyegmentes másolata is mellékelendő; ha pedig ilyen nem léteznék, a bevallási iv a bérbeadó által aláirandó; hogy ha azonban az utóbbinak aláirása megkapható nem volna, ez a bevallási iven indokaival együtt felemlitendő.

A bérbe nem adott épületek tiszta jövedelme a hasonló helyzetben lévő épületekkel eszközlendő összehasonlitás utján számitandó ki.

A bevalló a jövedelem bevallásával semminemü levonásokat nem tehet.

A bevallás egyéb szabályai ugyanazok, mint a földadónál.

Azon adózók, kik a kitüzött határidőben bevallásaikat be nem adják, adóilletményük harmadát fizetik birságképen. A körülmény, hogy az az adózó a bevallási ivet meg nem kapta, a birság alól fel nem ment.

Ha bérbeadott épületek jövedelme hamisan vallatik be, a birság a mutatkozó különbözet háromszorosa, miben, ha a bevallási ivet ugy a bérbeadó, mint a bérbevevő aláirták, együttesen osztoznak.

A valószinü jövedelemnél a birság csak az esetben alkalmaztatik, ha a valóságos és a bevallott jövedelem között mutatkozó különbözet az elsőnek 1/4 részét meghaladja; ha a különbözet csekélyebb, egyszerü kiigazitásnak van helye.

3. A jövedelem-táblázat egybeállitása

A bevallások beadására tüzött határnap letelvén, a polgármester a beadott bevallási iveket jegyzékbe veszi: azokról áttekintést készit, különválasztván ebben az adóköteles épületeket az adómentesektől, valamint a gyárépületeket a többiektől.

Gyárépületekül tekintetnek:

a) valamely iparág müvelésére szánt épületek;

b) a hidak, melyeken vám szedetik.

Az áttekintés két példányban állittatik ki, melyek a hozzájuk tartozó bevallási ivek és egyéb okmányok kiséretében a polgármester által az adórónoknak küldetnek meg. Ez utóbbi a táblázatokat az általa beszedett bevallásokban foglalt tételekkel kiegésziti. E kiegészitésnél:

a) a bevallást nem tett épülettulajdonosok épületeinek jövedelmét hivatalból megállapitja, és erről az illetőket értesiti;

b) a bevallások általa helyteleneknek ismert tételeit kiigazitja.

Az adórónoknak jogában áll mindennemü állami, tartományi vagy községi közhivataloknál, ugyszintén közintézetek és más erkölcsi személyek képviselőitől mindazon felvilágositó adatokat megszerezni, melyekre szüksége lehet. Azonfelül, ha az adótiszt szakértő igénybevételét szükségesnek véli, ez iránt az adóigazgatóhoz fordulhat, ki, ha a kivánalmat igazoltnak látja, a szakértőt kinevezi.

4. A bevallásokat megvizsgáló bizottságok. A táblázatok megvizsgálása és közzététele

A mint a községi, illetőleg egyesült községi adóbizottság az adórónoktól a jövedelmi táblázatokat a hozzájuk csatolt bevallási ivekkel s egyéb okmányokkal együtt megkapja, azonnal hozzá fog azokat az adózók jegyzékével egybevetni, és ha észreveszi, hogy a táblázatban egyes adózóknak neve hiányzik, azokat hivatalból beirja. Ily esetekben az illetőket a történt beirásról értesiti.

Az adóbizottság a bevallások kellő megvizsgálásához megkivántató támpontok megszerzésére nézve ugyanazon jogokat gyakorolja, mint a földadónál előadtuk.

A községi, illetőleg egyesült községi adóbizottság ugy saját tagjai tudomásának, mint a rendelkezésére lévő egyéb adatoknak alapján.

a) megvizsgálja, ha vajjon az adózó nem mulasztotta-e el valamely épületének jövedelmét bevallani, s ha igen, ugy azt hivatalból állapitja meg;

b) megvizsgálja, s ha szükségét látja, kiigazitja az adórónok által hivatalból eszközölt jövedelem-megállapitásokat; ugyanezt teszi az egyes adózók bevallásaival is, ha azokat pontatlanoknak ismeri;

c) megvizsgálja, ha vajjon az adómentesekül bevallott épületeknek jövedelmei tekinthetők-e ilyenekül, s vajjon ezeknek minősége és rendeltetése pontosan van-e meghatározva;

d) az ujonnan emelt épületeknél megállapitja az évek számát, melyeken át azok adómentek maradnak;

e) megvizsgálja, ha vajjon e gyárépületként bevallott épület valóban ilyennek tekinthető-e?

f) megvizsgálja az adórónok által eszközölt kiigazitásokat, s azokat, ha helyén látja, módositja, s ezt indokolja;

g) a bevallott jövedelemből a szükséges levonásokat megteszi, vagyis a tiszta jövedelmet kiszámitja.

Határozat hozatalánál, ha hiteles okmányokon nem alapuló kiigazitások helyességének megitéléséről van szó, összetes szavazásnak lehet helye; ha azonban hiteles okiratok, vagy bölcs belátás szerinti becsükről van a szó, a szavazásnak esetenkint kell történnie.

A többi határozatok ugyanazok, mint a földadónál.

5. Fölszólalások. - A jövedelem végleges megállapitása

Irányadók és szabályozók azok, miket e részben a földadónál előadtunk.

A felszólalásokra ugyanazon szabályok állanak, mint a földadóra nézve elősoroltattak.

III.
Jövedelemadó

Az 1864. évi julius 14-én kelt törvény értelmében a jövedelmi adó kivetési módozatát a repartitionális rendszer alapján kisérték meg Olaszországhan. Ugyanis az egyes tartományok által viselendő jövedelemadó-összegeket a föld- és házadó, a lakosság száma, az állampénztárakból huzott fizetések és nyugdijak, a különböző részvénytársaságok által kifizetett osztalékok, a vámjövedelmek, a bélyegjövedelmek, s végül a vasutvonalak, ország- és tartományi utak aránya szerint állapiták meg.

A tartományi illetmény, a jelzett arányok szerint és alapján volt, továbbá az egyes nagyobb városokra, illetőleg adókerületekre kivetendő.

Az 1866. évi junius hó 28-án kelt törvény által azonban ez intézkedések hatályon kivül helyeztettek, s a kivetésnél a hányad-rendszer fogadtatott el, mely szerint nem az adókontingens, hanem az adókötelesek mindegyike által jövedelme arányában fizetendő adószázalék állapittatik meg.

Az adó eleinte 4-8%, később 1870-ben pedig 12%-ban állapittatott meg.

Jövedelemadó alá esik minden physikai vagy erkölcsi személy, ki ingó vagyona, vagy munka ereje után jövedelmet huz. Nem számitható tehát ide a föld- vagy ház utáni jövedelem.

E szerint jövedelemadó alá esnek:

a) a telekkönyvileg bejegyzett, vagy egyéb jogügyletekből származó követelések;

b) fizetések, nyugdijak, érdemdijak, kamat- és osztalékjövedelmek;

c) az egyházi javadalmasok jövedelmei;

d) az országban gyakorlott üzletből, kereskedésből és mesterségből származó jövedelem;

e) minden egyéb jövedelem, mely nem ingatlanból származik.

A jövedelmek osztályozásánál lényeges különbséget teszen a mód, melyen az azok után fizetendő jövedelemadó beszedetik; e beszedés vagy egyszerü levonás utján, vagy pedig névszerinti adólajstromok alapján történik.

Egyszerü visszatartásnak van helye: a kincstárból huzott fizetéseknél, nyugdijaknál, sorsjátéknyereményeknél és hasonlóknál. Mind a többi jövedelmek a névszerint szerkesztendő adólajstromba veendők fel.

A jövedelemadó alól mentek:

a) idegen nemzetek képviselői;

b) konsuli ügynökök, ha nem benszülöttek, sem nem honositottak, a mennyiben az államban valamely mesterséget, vagy üzletet nem folytatnak, ha ugyan az általuk képviselt országokban az olasz ügynökök hasonló kedvezményben részesülnek;

c) az államjövedelmek;

d) a föld- és házjövedelmek;

e) azon jövedelmek, melyek után már egyszer adó fizettetett;

f) a kölcsönösen segélyző egyletek, (societa de mutuo succorso) jövedelmei;

g) a korona, s a királyi ház tagjainak dotatiója;

h) az ipar, kereskedés, vagy egyéb mesterségből huzott jövedelmek, ha a többi jövedelmekkel egyesitve, 400 lirát el nem érnek;

i) activ szolgálatban álló tiszti rangon alul lévő szárazföldi vagy tengerészeti katonák katonai fizetése;

k) adósságtőke törlesztéskép fizetett összegek;

l) a hivatali költségek, vagy átköltözködési kiadások födözésére utalványozott összegek.

1.) A községi, illetőleg egyesült községi bizottságok alakitása

A tartományfőnök által minden tavaszszal egybehivatnak az egyesült községet képező kis községek tanácsai, hogy az egyesült községi adókivető bizottságba küldötteiket megválaszszák. - Választhatók mindazok, a kik egyátalában választásképesek. A választás titkos szavazás utján, viszonylagos szótöbbséggel történik. - Minden 500 lakos után egy képviselő választandó.

E bizottsághoz a pénzügyi igazgatóság két rendes és két póttagot választ. Ugyanez arány tartatik meg akkor is, a mikor különálló községben állitandó fel adóbizottság.

A választások eredménye mindkét részről a tartományfőnökkel tudatandó, minthogy ez választja az adóbizottságnak elnökét és alelnökét.

Oly esetekben, midőn az egyesült vagy különálló község lakosainak száma a 12.000-et meghaladja, az adóbizottság tagjainak szaporitása kérelmezhető. Ha a kérelemnek hely adatik, a tartomány-főnök meghatározza a számot, melylyel a bizottság növelendő, ugy azonban, hogy ez vagy 3, vagy 3-nak valamely szorozmánya legyen.

Az ilykép szaporitott bizottságot annak elnöke szükség esetében 3, 6 vagy 9 tagu albizottságokra oszthatja; ez albizottságok azonban mindenkor olykép alakitandók, hogy a pénzügyi igazgatóság által kinevezett tagok azoknak %-át képezzék. Ez utóbbiak közül választandó az albizottság elnöke is.

Az adóbizottság tagja lehet egyátalában minden választóképes polgár. Ez átalános szabály alól helyzetünknél fogva kivétettek:

a) a tartományfőnökök és másodfőnökök;

b) a pénzügyi hivatalnokok;

c) katonák és rendőrök.

Egyidejüleg nem lehetnek valamely adó bizottság tagjai: a fel- és lemenő rokonok, sógorok és testvérek.

Szintén nem lehet valaki egyszerre több adóbizottságnak tagja.

A reá esett választást elfogadni rendszerint mindenki tartozik, ellen esetben 50-200 liráig (20 frttól 80-ig) terjedhető birság alá esvén.

Kivétetnek a kötelezettség alól:

a) a senatus vagy képviselőház tagjai;

b) az államtanácsosok;

c) a semmitőszék tagjai;

d) az államszámvevőszék tagjai;

e) az igazságszolgáltatási tisztek egyátalában;

f) a kik nem laknak azon község területén, melyre nézve megválasztattak;

g) a kik valamely testi betegségben sinylenek;

h) a 65 évnél idősebbek.

A rájuk esett választást el nem fogadóknak tekintetnek a lemondókon kivül azok is, kik kineveztetésük, illetőleg megválasztatásuk iránti értesitvény vételétől 8 nap alatt nem válaszolnak s az első három ülésben meg nem jelennek.

A tartományfőnök a kinevezett bizottsági elnököt kineveztetéséről értesitvén, ez a bizottságot egybehivja, s ha szükségét látja, albizottságokra osztja; azután megállapitja a munkálatok rendjét, kiosztván minden tagnak a maga munkáját, s a tartandó ülések napjáról az adórónokot értesiti.

Határozatbozatalhoz legalább 3 tag jelenléte kivántatik; egyenlő szavazatok esetében az elnök dönt. A határozatok jegyzőkönyvbe vétetnek.

Azon valóságos és póttagok, kik az ülésben meg nem jelenvén, ez által azt határozatképtelenné teszik, annyiszor-mennyiszer 5-től 20 liráig (2 frttól 8-ig) terjedhető birságot fizetnek.

Az adóbizottságok költségeit az illető községek tartoznak viselni.

2. A tartományi és a központi adóbizottság alakitása

A fölebbviteli hatóságként müködő tartományi adóbizottság alakitására befolynak a tartományi tanács, a tartományi kereskedelmi kamara, és az egyenes adók főigazgatósága, és pedig oly arányban, hogy a tartományi tanács részéről egy valóságos és egy póttag, a kereskedelmi kamara részéről ugyanennyi, az egyenes adók főigazgatósága részéről két valóságos és két póttag választandó.

Az adóbizottság elnökét a tartomány főnöke választja.

Ha a véletlen ugy hozná, hogy a tartományi tanács, vagy a kereskedelmi kamara által választott bizottsági tagok egyike egyszersmind az adóigazgatóság részéről is kineveztetett volna, ez esetben a tartományi tanács vagy a kamara által választott póttag lép helyébe és e helyett póttag az utána legtöbb szavazatot kapott leszen. Ugyanez áll be akkor is, ha egy egyén a tartományi tanács és a kamara által is megválasztatnék.

Ha a tartományi főnök a bizottság elnökét a választott tagok közül nevezi ki, ugy az illetőnek helyébe a póttag lép; ha pedig elnökké az igazgatóság által kinevezett tagok egyike neveztetik, helyébe uj bizottsági tag nevezendő az igazgatóság részéről.

A választások elmulasztatása esetében a tartományfőnök azokat hivatalból eszközli.

A tartományi adóbizottságot annak elnöke hivja egybe.

Ha a bizottság szükségesnek látja, a pénzügyministernél a tagok szaporitását kérheti. Ha ez a kérelemnek helyt ad, mind az igazgatóság, mind pedig a tartományi tanács egy vagy két valóságos és ugyanannyi póttagot választanak.

A bizottsági tagok számában mutatkozó hiányok rögtön utánpótlandók.

A bizottság költségeit a tartomány viseli.

A központi bizottságot a pénzügyminister nevezi ki, s áll: egy elnökböl, két alelnökböl és 9 bizottsági tagból.

3. Jövedelem-bevallás

Jövedelmének bevallása végett minden adózó bevallási ivet kap.

Jövedelmüket bevallani tartoznak azon adózók, kik az előző évben föl nem vétették, vagy a kiknek jövedelme azóta gyarapodott.

A többi adózók vagy uj bevallást tesznek, vagy csak az előző évben megállapitott összeget erősitik meg, vagy igazitják ki. Ha bevallást nem tesznek, az előző évi jövedelemösszeg megerősitettnek vétetik.

A családfő nemcsak a maga jövedelmei után köteles vallományt tenni, hanem egyszersmind azok után is, melyeket gyermekei vagy neje, vagy családja egyéb tagjai nevében huz, s a melyeknek haszonélvezete, vagy kezelése őtet illeti. A férj bevallást a vele élő, s külön jövedelemmel biró neje nevében is teszen. - Gyám vagy gondnokság alatt lévők nevében a bevallást a gyámok, illetve a gondnokok teszik.

A bevallást az adózónak törvényes meghatalmazottja is teheti, de ilyenkor a bevallási ivhez a meghatalmazás is melléklendő. A bevallás lehet szóbeli, vagy irásbeli.

A bevallási ivbe fölveendők ugy a biztos, valamint a valószinü jövedelmek és a természetbeli élvezetek is. Minden jövedelemágnál részletesen előadandók: a nyers jövedelem, a költségek, a tiszta jövedelem és az évenkinti adósságkamat terhek.

A bevallási iv A) rovatába irandók azon jövedelmek, melyek a jövedelemadó-illetmény kiszámitásánál teljes értékük szerint vétetnek.

A B) rovatába iratnak azok, melyek 6/8 értékük szerint vétetnek.

A C) rovatába azok, melyek 5/8 értékük szerint vétetnek.

Végre a D) rovatba azok irandók, melyek 4/8 értékükre becsülvék.

Azon jövedelmeknél, melyeknek összege pontosan ismert, az egész jövedelem vallandó be.

A változékony jövedelmeknél a junius 30-án befejezett év jövedelme vallandó be; ha pedig az üzlet egy évig még nem áll, a jövedelem a fennállási időre számittatik.

Az évközben megszünt jövedelmeknél a megszünés napja, a bevallási ivbe beirandó.

Üzlet és iparjövedelmek bevallásánál a munkabérek levonhatók. Hasonlókép levonathatnak a többi gyártási költségek is. Nem tekinthetők azonban ilyekül azok, melyek az épület értékének emelésére, vagy a gépek munkaerejének fokozására fordittattak.

Szintén nem tekinthetők gyártási költségekül, s le nem vonhatók az üzletbe fektetett tőkék kamatjai, vagy az adózónak és hozzátartozóinak az üzletbe fektetett saját munkájuk értéke.

Az adózók egyszersmind bevallják évi kamatterheiket is, s ha azok kellőleg igazolvák, s a hitelező személye és lakhelye is megneveztetett, a jövedelemből levonathatnak. Ez esetben kijelölendő a jogügylet, melyből a teher származik, valamint a jövedelemág, a melyből azt levonatni óhajtják.

Ha azon adózok, kiknek jövedelmi adója levonás utján szedetik be, 400 lirát meghaladó egyéb jövedelmekkel is birnának, utóbbi jövedelmeiket tartoznak bevallani.

Oly társas vállalkozások, melyek az egyes részesek egyéniségétől eltekintve külön társasági jövedelemmel birnak, ezen vállalati jövedelmüket vallják be. A nyerészkedési czéllal nem biró társaságok külön jövedelem hiányában lévén, bevallással sem tartoznak.

Collectiv-társaságok egy adózó gyanánt tekintetnek, fönmaradván azonban a társak egyetemleges fizetési kötelezettsége.

Tartományok községek, takarékpénztárak, részvénytársaságok, biztositó és kölcsönösen biztositó társaságok, névtelen társaságok és egyéb erkölcsi személyek tartoznak külön bevallani:

a) saját jövedelmüket;

b) az általuk kibocsátott kötvények kamatjait;

c) az általuk kiszolgáltatott fizetéseket és nyugdijakat, a mennyiben 400 lirát meghaladnak.

A jövedelemből azon összegek, melyek a társak között bármi czimen elosztatnak, vagy az üzleti, avagy tartaléktőke gyarapitására fordittatnak, levonásba nem hozhatók.

A bevallás mindenkor azon községben eszközlendő, melyben az adózó lakik, vagy a melyben a társas-vállalat székhelye van.

Az adórónok a bevallási iveket kézhez vevén, a következő munkálatokat eszközli:

a) az adózók jegyzékében megjelöli az adózókat, kik bevallásaikat, illetőleg jövedelem-kiigazitásukat beadták, s a kiknek bevallásaik már az előző évről vannak;

b) a jegyzékben ujonnan előforduló adózókra nézve a bevallási iveket elkéri azon kerület adórónokától, a hol az előző évben megadóztatva voltak;

c) a bevallási ivek egyes tételeit megvizsgálja és szükség esetében kiigazitja;

d) az adózókra nézve, kik bevallásukat elmulasztották, azt hivatalból eszközli;

e) egybeállitja az adózók jegyzékét, kik nem az ő kerületében veendők fel az adólajstromba, s e jegyzéket téritvény mellett az illető adórónokhoz átteszi.

f) minden egyes adózónak különböző bevallási iveit és jövedelem-kiigazitásait egybegyüjti és a bevallásokat községenkint betürendben csoportositja.

E munkálatokat megtevén, az adórónok minden egyes adózó jövedelmének megállapitásához s a szükséges levonások eszközléséhez fog.

Mielőtt az adórónok az évenkinti terhek levonását eszközölné, ha a bevallásból kitünik, hogy adós és hitelező egy adókerületben laknak, meggyőződést szerez magának az iránt, ha vajjon bevallott tehertétel az igazságnak megfelel-e? Valamint az iránt is, vajjon a hitelező azt az adós által bemondott összegben a maga részéről mint jövedelmet bevallotta-e? Ha ez nem történt volna, az adórónok az összeget hivatalból függeszti a hitelező által bevallott jövedelem-összeghez.

Ha az adórónok az évi adósság kamatterhét, vagy a hitelező személyét vagy lakhelyét nem constatálhatná, vagy ha ugy találná, hogy az nem lakik a királyságban, ez esetben levonásnak helyt nem ad.

Ha a bevallási ivből az tünnék ki, hogy a hitelező nem lakik ugyanazon kerületben, mint adósa, az adóügynök annak elő- és vezetéknevét az évenkinti adósság teherösszegét átteszi azon kerület adórónokához, a melyben a hitelező lakik.

Ez utóbbi a kivonatot megkapván, meggyőződik az iránt, vajjon a hitelező és a bevallott adósságteher valóban léteznek-e s vajjon a hitelező ez utóbbit jövedelemként bevallotta-e? ha elmulasztotta volna, az adórónok azt hivatalból csatolja jövedelméhez; ha pedig a hitelező vagy adósságteher nem constatáltathatnék, erről az adós a kerületbeli adórónokot értesiti, ki is ennek folytán a levonásnak helyt nem ad.

E munkálatoknál az adórónoknak jogában áll:

a) közhivataloknál a szükséges okmányok kivonatát kérni;

b) az adózót személyes vagy meghatalmazott által megjelenésre maga elé idézni;

c) az üzleti helyiségeket megtekinteni;

d) felvilágositások adása végett bárkit is maga elé idézni;

e) részvény- s hasonnemü más egyéb társaságok könyveinek előmutatását kivánni;

f) a meghatározott összegü jövedelmeknél az erre vonatkozó okmányok felmutatását kivánni: végre

g) az adózók lakásainak lakási értékét figyelemmel kisérni.

E végből:

Közhivatalok elnökei, valamint erkölcsi személyek képviselői is, a kivánt fölvilágositásokat adni kötelesek.

Az üzleti helyiségek megtekintésénél, valamint a társas-vállalatok könyveinek megvizsgálásánál az adórónok vagy helyettese meghatalmazványnyal látandó el. Ellenszegülés esetében hatósági segély vehető igénybe.

Az adórónok minden egyes adózó jövedelmét megbecsülvén, meghatározza, hogy mily bevallások hagyandók helyben, s melyek lesznek kiigazitandók; ez utóbbiakra nézve az illető bevallási iven a teendő változtatásokat minden jövedelemágnál külön-külön megjelöli s erről az adózót értesiti.

Ha valamely adózó jövedelmét nem lakhelyén levő elhelyezésből, hanem más községből huzná, a szükséges adatok az utóbbi község adórónoka utján szerzendők be.

A jövedelem változására, megszünésére, vagy más személy átszállására vonatkozólag az adórónokot következő szabályok kötik.

Jövedelem megszünte csak a következő esetekben fogadható el:

a) ha igazoltatik, hogy az A. kathegoriabeli jövedelem a tőkének teljes vagy részbeni viszszafizetése, vagy elveszte által egészen vagy részben megszünt;

b) ha igazoltatik, hogy a C, és D. kathegoriába tartozó meghatározott összegü jövedelem egészen vagy részben megszünt;

c) ha igazoltatik, hogy a B. és C. kathegoriabeli jövedelmek teljesen megszüntek.

A más személyre átszállott jövedelem az első személyre nézve megszüntnek csak akkor tekintik, ha az az uj jövedelem-tulajdonos nevét és lakhelyét megnevezi, valamint az átszállást igazolja.

A jövedelem-átszállitás, megszünés vagy változás bejelentendő.

Ha az adórónok a bevallott jövedelmet a valóságnak meg nem felelőnek ismeri, azt kiigazithatja. Jogában áll egyszersmind azon esetben, ha az előmutatott okmányokból kamatjövedelem ki nem tünnék, vagy a bevallásban az foglaltatnék, hogy a tőke nem jövedelmező, a jövedelmet megbecsülni, s annak összegét véglegesen megállapitani.

Mielőtt azonban ezt tenné, a bevallót felvilágositások adása végett maga elé idézze. Ha az adózó a kiigazitásba beleegyez, ez a bevallási iven megemlittetik, ha pedig az adózó meg nem jelenne, vagy a kiigazitáshoz megegyezését adni vonakodnék, s az adótiszt előbbi határozatától elállani nem akarna, az adózó erről értesitendő.

Ha az adózó bevallását az előszabott időben megtenni elmulasztotta volna, e mulasztását egy hó alatt még utánpótolhatja; e határidő eltelte után azonban többé semminemü bevallás el nem fogadtatik. De mégis az adózó, a helyette hivatalból eszközölt bevallásról értesittetvén, e bevallást megerősitheti, vagy annak kiigazitását kérheti. Ha az adótiszt a kért kiigazitásnak helyt adni nem hajlandó, erről az adózót tudósitja, ki is azután a fölfolyamodás jogorvoslatával élhet. Ha azonban az adótiszt az adózóval a jövedelemösszeg iránt megegyezésre jut, ez a bevallási iven felemlitendő, s mindkét fél által aláirandó.

Azon adózók, kik bevallást nem tettek, jövedelmük hivatalból állapittatik meg, irányadóul szolgálván erre nézve az előző évi jövedelem-megállapitás.

Látni való tehát, hogy az olasz törvényhozás teljesen szakitott az európai törvényhozásokban az iparadó kirovását illető amaz eljárással, hogy az adóalapul veendő jövedelem megmérésére a törvényben meghatározott külső támpontok szolgálnak mérvadókul. A franczia droit de patente például tarifszerüleg állapitja meg, hogy egy ilyen és ilyen iparos mennyi iparadót fizessen, sőt az angol income-tax kivetésénél is több külső támpont használtatik, mig ellenben az olasz jövedelemadó-törvény a jövedelem kinyomozását az évenkinti vallományok nyomán az adórónok szakértelmére és az adóbizottságok itéletére bizza.

4. Fölszólalás a községi, illetőleg egyesültközségi adóbizottság előtt

Az adótiszt munkálata ellen az adózó a községi, illetőleg egyesült községi adóbizottság előtt felszólalhat.

A felszólamlás az értesités vételétől 20 nap alatt az adórónokhoz vagy a polgármesterhez adandó be.

A felszólamlás idejének elmulasztása az adórónok által megállapitott jövedelemösszeget véglegessé teszi.

Az adórónok a begyült felszólamlásokat mindenek előtt jegyzékbe veszi, s azután azokat e jegyzék, a bevallási ivek másolatai és az értesitések kézhez jutását bizonyitó nyugták kiséretében a községi, illetőleg egyesült községi adóbizottságnak megküldi, és egyszersmind az ide vonatkozó egyéb okmányokat és eshetőleges észrevételeit is beterjeszti.

Az adóbizottság a felszólalásokat megvizsgálja, s miután az előadó előterjesztését meghallgatta és megvitatta volna, minden egyes jövedelemágnál megállapitja a nyers jövedelmet, a költségeket, a tiszta jövedelmet és az évenkénti adósságterhet.

Az adótiszt vagy helyettese a bizottság tanácskozásain részt vehet ugyan, de határozó szavazattal nem bir.

A bizottság határozata a felszólalás beérkeztétől, a mennyire csak lehet, harmincz nap alatt hozandó.

A községi, illetve egyesült községi bizottságnak mindig joga van az adótiszt által leirt jövedelemösszeget nagyobbitani, vagy oly jövedelmet beirni, a melyet az be nem irt. E végből az adórónok a bizottsággal az adózók jegyzékét, valamint azok jövedelemtételeit is közli.

Mielőtt azonban a jövedelemtételt emelné, e szándokát az adórónokkal tudatja, ki ismét az adózót értesiti, hogy ez lehető indokolt kifogásait megtehesse.

A bizottság határozatát az adórónok az adózóval közli.

5. Felfolyamodás a tartományi és központi adóbizottsághoz

Az értesités vételétől számitott 20 nap alatt az adózó a községi, illetőleg egyesült községi bizottság határozatát a tartományi bizottsághoz fölebbezheti. Fölebbezési joggal az adórónok is élhet.

A ki ugyanegy jövedelem miatt több község adózói közé vétetett fel, s az illetéktelen község adóbizottsága előtt felszólalt bár, de eredménytelenül, a szerint, a mint az illető községek ugyanegy avagy különböző tarlományokban feküsznek, a tartományi, illetőleg központi bizottsághoz fölfolyamodhatik.

Hogyha azonban a fölszólalás a jövedelemösszeg megállapitása ellen irányul, s a több község adólajstromaiba felvett adózó, ezek közül egyben maga tett bevallást, mig a többiekben hivatalból vétetett fel, a fölszólamlási ügy elintézésére mindenkor azon községi vagy egyesült községi, illetőleg tartományi bizottság az illetékes, melynek jurisdictiója alá azon község tartozik, a melyben az adózó maga tett bevallást.

Ha pedig valamennyi beirás hivatalból eszközöltetett, ez esetben illetékessé a jövedelem megitélésére azon községi vagy egyesült községi, illetőleg tartományi bizottság leend, melynek jurisdictiója alá azon község tartozik, a melynek adózói közé magát az adózó helyesen véli fölvettnek.

A felszólalások kezelése ugyanaz, mi az első felebbviteli biróságnál; a határozat azonban a felebbvitel bejelentésétől 20 nap előtt nem hozható.

A tartományi adóigazgató vagy képviselője a bizottsági ülésekben részt vehet a nélkül azonban, hogy határozó szavazattal birna.

Minden oly esetben, midőn a törvény s a hozzá tartozó utasitások miként alkalmazása van kérdésben, az adórónok, ugy mint az adózók, a tartományi bizottság határozatát, a központi bizottsághoz felebbezhetik. - Nincs azonban helye a felebbezésnek, ha csak a jövedelemösszeg megállapitása forog kérdésben.

Ha 20 nap alatt felfolyamodás nem történik, a tartományi bizottság határozata véglegessé leszen.

A tartományi és a központi bizottság elnöke minden beérkezett felszólamlásról a pénzügyi igazgatót, valamint az egyenes adók főigazgatóját értesitik.

b) Biróságok

Az adózó, ki a jövedelem-bevallást megtenni elmulasztotta, az illetmény 1/4-részét fizeti birságképen.

A ki később vallott be, vagy a ki hivatalból eszközölt beirást a kellő időben megerősitette, vagy annak kiigazittatását kérte, annak birsága az illetmény 1/8-ára szállittatik le.

A ki igaztalan bevallást tett, a különbözet illetményének kétszeresét fizeti birságképen. Valószinü jövedelmeknél e birságnak csak akkor van helye, ha a különbözet a jövedelem 1/3-át meghaladja.

A ki az adórónok vagy az adóbizottságok valamelyike elé idéztetvén, törvényes mentő ok nélkül meg nem jelen, annak birsága 5-200 lira (2-80 frt osztr. ért.) Hasonló birságot fizet az is, a ki helyes indok nélkül a kivánt okmányok előmutatását megtagadja, a ki a bizottságok valamelyik tagját vagy az adótiszteket üzleti helyiségeinek megvizsgálásában akadályozza; végül a részvénytársaság, mely üzleti könyveinek előmutatását megtagadná.

7. Felszólalások közigazgatási és törvénykezési uton

Az adózók, kiknek jövedelme hivatalból állapittatott meg, a kivetés ellen felszólalhatnak közigazgatási uton.

Ha az adóigazgató a felszólalást indokoltnak látja: az adórónokot a jövedelem uj megállapitására utasitja.

Azon adózók pedig, kiknek jövedelme bevallás hiányán az előző évi jövedelem nyomán állapittatott meg, az adólajstromok közzétételétől számitott 3 hó alatt a községi bizottság előtt szólalhatnak fel.

Azon adózók végre, kiknek megállapitott jövedelme megszünt volna: a megfelelő adóösszeg elengedését kérhetik.

Az adókötelezettséget illetőleg átalában 6 hóig nyujtható be felebbezés törvénykezési uton.

Hetedik rész

Francziaország egyenes adói

A Francziaországban tényleg fennálló egyenes adók a következők:

1. telekadó (contribution fonciére);

2. személy- és ingósági adó (contr. personelle et mobiliére);

3. ajtó- és ablakadó (contr. des portes et fenétres);

4. az iparjegyadó (contr. des patentes);

5. a bányaadó (redevance sur les mines);

A nevezett régi adók mellett ujabban még a következő uj egyenes adók hozattak be:

6. a tekeasztaladó (impöt sur les billiards);

7. egyleti adó (impöt sur les cercles);

8. a ló- és kocsiadó (impöt sur les cheveaux et voitures);

9. a jelzálog hitel utáni jövedelemadó (impöt sur le revenu des créances hypothécaires);

10. értékpapirok utáni jövedelemadó (impöt sur le revenu des valeurs mobiliers).

Miután az ujabb átalakulásoknak megfelelő adóügyi módositások véglegesen még ma sincsenek befejezve, s az érintett uj adók is csak az 1873. év folytán lépnek hatályba, az egyenes adók eredményeinek kimutatásánál legczélszerübbnek látszott a császárság utolsó éveinek budgetjét alapul venni, mivel az egy teljesen lezárt korszak képét tünteti fel

Az 1869. évi budgetben elő volt irányozva frankokban:

Országos adó fejében Megyei, községi s egyéb célokra Összesen
Telekadó 172,000.000 141,654.114 313,654.114
Személy- és ingósági adó 52,650.000 33,968.629 86,618.629
Ajtó- és ablakadó 38,793.000 15,371.405 54,164.405
Iparjegyadó 65,497.000 136,847.695 102,345.295
Beszedési pótlékul 576.000 404.000 980.000
Bányaadó 1,180.000 - 1.180.000
Összesen 330,696.600 228,245.843 558,942.443
A főösszegböl tett:
a telekadó 56.2%-kot
személy- és ingósági adó 15%-kot
ajtó- és ablakadó9.9%-kot
iparjegyadó 18.3%-kot
beszedési pótlék 0.2%-kot
bányaadó 0.3%-kot

A 36,469.836 lelket számláló népességre fejenkint 15.33 frank egyenes adó esett.

Kivetési módozatukat illetőleg az egyenes adók:

a) felosztási adók (impöts de repartition),

b) hányadadók (impöts de quotité).

Felosztási adók sorába tartoznak a telekadó, személy- és ingósági adó, s az ajtó- és ablakadó. Ezeknek lényeges jellemvonása az, hogy az ezek után fizetendő adócontigens az országgyülés által évenkint mindig előre állapittatik meg, s azután a megyékre eső rész az országgyülés által felosztatik az egyes megyékre (departements) s a megyei tanács (conseil général) által tovább az egyes kerületekre (arrondissements) s a kerületi tanács (conseil d'arrondissement) által az egyes községekre, s a községeken belül az adókivető biztosok (repartiteurs) által az egyes birtokosokra.

Hányadadóul csak az ipar-jegyadó vétetik. Ennek jellemző vonása abban áll, hogy ennél a törvényhozás által az egyes iparosok által fizetendő adótételek, illetőleg azon hányadrész állapittatik meg, mely bizonyos üzleti jövedelem után adóul fizetendő. E szerint az ipari jövedelmek után beszedendő adó nem változhatlan összegben, hanem csak valószinüségü számitás szerint irányoztatik elő.

Rendeltetésüket illetőleg az egyenes adók két részre osztatnak: átalános országos czélra szolgáló állami adókra (fonds pour dépenses genérales), s külön czélokra szolgáló pótlékokra (fonds pour dépenses specielles).

A pótlékok (centimes additionel), legnagyobb részt a megyék s községek közigazgatási költségeire fordittatnak; de ezek által fedeztetnek az országos adók behajhatlanná vált hátralékai miatt előállott hiány s egyéb országos rendkivüli szükségletek is.

E szerint a pótlékok eloszlanak átalános, megyei, községi, rendes vagy rendkivüli, s a szerint, a mint kivetésüknek okvetlen meg kell történnie; vagy pedig ez az illető kivető megyei, vagy községi tanács tetszésére bizatik, köteles vagy tetszés szerinti pótlékokra (centimes additionis généraux, departementaux, communeaux, ordinares et extraordinaires, obligatoires et facultatifs).

Az országos czélu pótlékok a nemzetgyülés, a megyei s községi czélokra szánt pótlékok pedig a megyei, illetőleg községi tanács által szavaztatnak meg.

I.
Telekadó

A jelenleg fennálló telekadórendszer kiindulási pontját az 1790. november 23-án kelt törvény képezi, mely szerint az addig fennállott különféle jobbágyi adók helyett átalános telekadó vitetett be.

E törvény a franczia köztársaság VII. évének frimaire hava 3-án (1798. november 23-án) kelt törvény által eltöröltetett, s ez utóbbi törvény képezi ma is a franczia telekadó alaptörvényét.

E szerint a telekadó tárgyát a földbirtokok és épületek s alapját azok tiszta hozadéka képezi.

Tiszta hozadékul vétetik:

a) a földbirtokokból a nyers hozadéknak az a része, mely a megmunkálás, vetőmag, aratás és betakaritás költségeinek levonása után fennmarad;

b) a házaknál pedig a lakértéknek az a része, mely a romlási, fenntartási s javitási költségek levonása után megmarad. Ennek fejében lakházaknál a lakérték 1/4 része, gyáraknál 1/3 része vonható le.

A nyers hozadék földbirtokosoknál több évek termése átlaga alapján számittatik ki; épületeknél pedig a telek földhaszna, és a lakérték nyomán. A háztelkek a legjobb minőségü szántóföldekkel egybehasonlitva becsültetnek meg, s a becsü eredménye levonandó a lakbérértékből; az igy megmaradó rész szolgáltatja azután a tiszta hozadék kiszámitásánál figyelembe veendő nyers hozadékot.

Kivétetnek a földadó alól az országos törvényhatósági s községi czélokra szolgáló utak, utczák, hidak, valamint az állam tulajdonában lévő erdők.

Kiszáritott mocsárok adóilletménye, a kiszámitás befejeztétől számitott huszonöt évig nem emelhető.

Legalább 15 éven át üresen hevert területeknek földadója, ha ezek ujból művelés alá bocsáttattak, föltöretésüktől számitott 10 évig nem emeltetik. Ha azonban azok szőlővel, szeder, vagy más gyümölcsfákkal lettek beültetve, ez esetben e kedvezményben 20 éven át részesülnek.

A 10 éven át parlagon hevert földek adóilletménye, ha ezek utóbb egyéb mint gyümölcsfákkal lettek beültetve, vagy bevezetve, a bevetés vagy beültetéstől véve 30 évig növekedni nem fog.

Ha egyéb müvelési ág alatt volt területek szőlőtőkékkel vagy gyümölcsfákkal ültettetnek be, ez esetben az első 15 évben többre nem becsülhetők, mint előbbi müvelési águknak megfelelő hasonértékü be nem ültetett területek. Ha azonban a beültetés egyéb fákkal eszközöltetett, ugy az illető földek csakis a hasonértékü területek egy negyed részére becsülendők.

A hegyek lejtőin és csúcsán, valamint a tengermellékeken eszközlött faültetvények 30 évig adómentek.

Az ujból épitett házak, gyárak, malmok és egyéb gyártelepek telekadót csakis a fölépültöktől számitott 3-ik évtől kezdve fizetnek. Az általuk elfoglalva tartott terület után azonban az addig árt adó továbbra is fizetendő. - Ugyanez áll azon háztulajdonosra nézve is, ki épületére 1 vagy 2 emeletet rakott; de csakis az uj épitményre nézve.

A katasteri müveleteket illetőleg először u. m. 1803-ban a müvelési ágaknak községenkint nagyban becslésével tettek kisérletet, s ez alapokon alapitották meg a községek által viselendő földadó-contingenst. E rendszer fogyatkozásai azonban csakhamar kitüntek. Birtokrészletenkinti becsléshez fordultak tehát, melynél követendő elveket és eljárást az 1807. évi september hó 15-kén kelt törvény szabályozza. E szerint a katasteri müveletek két főrészből állanak, u. m. a felmérésből és a tiszta hozadék kinyomozásából.

A felmérést hasonló elvek és szabályok mellett eszközlék, mint a melyek az u. n. állandó katasterre nézve Austriában s nálunk is érvényben vannak. A felméréseket megkezdték 1807-ben s befejezték 1840-ben; ujabban azonban, mint alább látandjuk, a községi határok ujból mérethetnek fel.

A tiszta hozadék kinyomozása, vagyis a becslés, csupán községenkint történik s háromféle müveletből áll, u. m. az osztályozásból (classification), osztálybasorozásból (classement) és a jövedelmi fokozatok (tarif des évaluation) felállitásából.

Az osztályozást 5 birtokos végzi, kik közül hármat a birtokosok választanak, kettőt a községi tanács nevez ki. Az osztályozás abból áll, hogy az egyes müvelési ágak minőségük szerint osztályoztatnak. Ily minőségi osztály földbirtokokra nézve legfelebb 5 állitható fel. A minőségi osztályok megjelölésére mintaterek jelöltetnek ki. Városokban és nagyobb községekben a házak nem osztályoztatnak, hanem egyenkint becsültetnek meg.

Ez meglevén, a földsorozók (classificateurs) a felállitott mintaterek nyomán a megfelelő osztályokba sorozzák az egyes birtokrészeket.

Az osztálybasorozás után következik a tarifa felállitása, vagyis a müvelési ágakban mutatkozó minőségü osztályok tiszta hozadékának birtokrészletenkinti becslése. Ezt a községtanács s a tanácstagok számával egyenlő számu legnagyobb birtokosok által együttesen választott becslők végzik.

A birtokosok felszólalhatnak az osztálybasorozás (classement) ellen az illetékes közigazgatási biróság előtt (par la voie contentieuse), az osztályozás és a tarifa ellen, azonban csak közigazgatási uton (recours administratif.)

A házakra nézve a becslést minden tizedik évben revideálni kellene, de ez csak nagy ritkán történik.

A kataster nyilvántartása

A katasteri tulajdonokban történhető minden változtatásokat figyemmel kisérni, azokról rendes könyveket vezetni, az egyenes adók igazgatóinak teendőihez tartozik.

A változási munkálatok megtételére a polgármester egybehivja a községi kirovókat (repartiteurs), hogy ezek az adóivet megvizsgálják s ebben a birtokviszonyokban történt változásokat megjelöljék.

E változási munkálatok lényegileg abban állanak, hogy azon tulajdonos neve mellől, ki valamely jószágot vagy más fekvőséget eladott, az illető tétel kitöröltetik s az uj tulajdonos neve mellé iratik, ha pedig ez az adóiven még elő nem fordulna, számára egészen uj tétel nyittatik.

A változási bevallások adóivi kivonatok által constatáltatnak, mely kivonatok „feuilles de declaration des mutations” név alatt ismeretesek. E kivonatok az adórónok (controleur) által az egyenes adók igazgatójának adatnak át és alapul szolgálnak a katasteri telekkönyvön teendő változásoknál.

A tulajdon változások az érdekelt félnek sürgetésére jegyeztetnek fel; e feljegyzésben az annak tárgyát képező fekvőség, valamint a vele történt változás pontosan körüliratik. Mig e változás bejegyezve nincsen, mindenkor az előbbi tulajdonos marad adókötelezett.

Átalános elv, hogy a történt változások csakis a felek kivánatára jegyeztetnek meg a katasteri telekkönyvben; hivatalból csak a felek távolléte esetében, ha ugyan a fekvőség iránt semminemü kétség fenn nem forog. A községi kiróvók közremüködése csak lényeges esetekben vétetik igénybe, milyenek például ha arról van szó, hogy a telekkönyvből valamely adómentessé lett telek kitöröltessék, vagy abba az ujból adókötelezetté vált beirassék stb.

Az eddigiekben vázolt katasteri müveletek egyedül csak arra szolgálnak, hogy az egyes községekben belül levő birtokosok adóterhe között az igazságos arány fentartassék.

De a községek, kerületek, megyék s egyátalában az ország földadó-főösszegének meghatározására soha sem használtattak.

Az érintett 1807. évi törvénynek czélja ugyan az volt, hogy a katasteri müveletek nyomán nyerendő eredmények az egyes megyék, kerületek és községek földadó-contingensének megállapitására is alapul vétessenek. De e czélzattól a francziák már a munkálatok folyama alatt (1821. julius 26-án kelt törvény) végleg elállottak, s a megyék, kerületek, községekre 1821-ben felosztott földadó főöszszege mai napig is ugyanaz maradt, bár egyes megyék 10-20 százalékkal tul vannak terhelve a többi megyékkel szemben. 1851. évben a császári kormány az egyenetlenségek elháritására a pénzügyi tisztviselők által uj becslést eszközöltetett ugyan, de e becslések eredménye maig sem alkalmaztatott az egyes községek, kerületek, illetőleg megyék adóterheinek arányositására.

Az idézett 1821. évtől kezdve a katasteri munkálatok költsége kizárólag a községek által viseltetik. Az 1851. évi augustus 7-én kelt törvény még tovább ment, kijelentvén, hogy azon községek, melyeknek katastere 30 évesnél idősebb, uj katastert készithetnek, s igy a kataster-készités kizárólag községi ügygyé tétetett.

II.
Iparjegyadó

Az iparjegyadó Francziaországban az 1791. évi márczius 17-kén kelt törvény folytán lépett életbe. Rá nemsokára 1793-ban eltöröltetett; a köztársaság III-ik évében azonban ismét visszaállittatott, s a későbbi törvényhozás által, u. m. az 1798. október 22-kén, főleg pedig az 1844. évi aprilis hó 25-kén, majd az 1850. május 18-ki, az 1858. julius 31-ki törvények által ugy rendeztetett, a mint tényleg ma is van. Ujabban a porosz-franczia háboru folytán szükségessé vált adóemeléssel együtt némi változást szenvedett ugyan, de a változás inkább csak e tételek emelésére, mint magára a törvény lényeges intézkedéseire vonatkozik.

Iparjegyadó alá van vetve minden bennszülött vagy idegen, a ki Francziaországban az iparjegyadó mellé csatolt táblázatokban felsorolt, vagy hasonló üzletet, u. m. kereskedést, ipart s professiót folytat. S erre nézve köteles minden iparjegy-adófizető magát iparjegygyel (patente) ellátni.

Ez adó két részből áll, u. m. változatlan (droit fixe) és aránylagos (droit proportionel) illetményből.

A változatlan illetmény mérveül rendesen a város lakosságának száma, a hol az illető üzlet vagy kereseti ág folytattatik, s az üzletek természete s részben a munkások száma s az üzleti szerek szolgálnak; az aránylagos tétel pedig a lakásra és az üzlet folytatására szánt épületek használati értéke nyomán állapittatik meg.

A változatlan tétel háromfélekép állapittatik meg, u. m.:

a) az átalános tarifa szerint, mely alá oly üzletek sorolvák, melyeknek adója a városok s községek lakosságának számához képest állapittatik, a hol az üzletek folytatnak. Ide tartoznak a legtöbb kézmüvességek, kereskedések s értelmi foglalkozások.

A városok, valamint az iparüzletek is 8 osztályba osztatnak, s a változatlan tételek a városok lakosságának számához, s az iparok természetéhez képes nagyobbak vagy kisebbek. Igy például az I-ső osztályba sorozott iparüzletek változatlan tétele a 100.000 lakosnál több lelket számláló városokban 300 franc, a 2000-nyinél kisebb lakosságu városban 35 franc stb., az utolsó vagyis 8-ik osztályba sorozott iparüzletek változatlan tétele pedig a 100.000-nél népesebb városokban 12 franc, s a 2000-nél kevesebb lakosságu városokban 2 franc;

b) egy kivételes tarifa szerint, mely alá némely kivételes természetü egyedáruságszerü üzletek, mint pl. a bankári s börzeügynöki üzletek tartoznak. Az ezekre megállapitott változatlan tétel különbözik minden egyes üzletre nézve. Általános elvül csak az szolgál, hogy ezen kivételes iparok változatlan tétele is a városok népszáma arányában szabatik meg, hol ezen üzletek gyakoroltatnak. A legnagyobb tétel 1000 fr. a legkisebb 10 franc;

c) végül egy külön tarifa szerint, gyárakra, ipartelepekre, melyeknek fontossága nem azon hely lakosságának számától tételezhető fel, a hol a gyakorlatnak, hanem inkább az üzleti befektetések s munkások számától.

Ezekre nézve a változatlan tétel, tekintet nélkül arra, hogy számos vagy kevés lelket számláló községekben folytattatnak-e, a munkások száma üzleti eszközök kémények s egyéb előállitási szerekhez képest, állapittatik meg.

Az adóköteles iparok táblázatokban vannak foglalva s egyenként név szerint megnevezve.

Azon üzletek és mesterségek, melyek a táblázatokban elő nem fordulnak, azért nem adómentek. Ezeknél a változatlan tétel az egyenes adók igazgatójának javaslatára a megyefőnök rendelete által analogia segélyével állapittatik meg.

Az adóköteles üzleteket magukban foglaló táblázatok megerősités végett minden ötödik évben a törvényhozótestület elé terjesztetnek.

Azon üzletekre vonatkozólag, melyeknek illetménye a lakosság számához alkalmazkodik, mindenkor a legutolsó népszámlálás eredménye tekintetik irányadónak. Ha azonban ezen népszámlálás folytán a község az eddiginél magasabb osztályba jutna, az első 5 esztendőben a változatlan illetmény csak felével emelendő. Magától értetődik azonban, hogy itt a lakosság számának csak is természetszerinti növekedtéről lehet szó, mert ha például e szaporodás több községek egyesitése által eszköltetnék: ily esetben az ujonnan alakult község iparjegy-adózóira az egyesitést követő évtől kezdve azon tarifa leszen alkalmazandó, mely a lakossági számnak tényleg megfelel.

A népesség számának meghatározásánál mindazon kivételek, melyeket az ajtó- és ablakadónál elősorolunk, itt is állanak.

Azon adózó, ki egy községben és helyiségben több üzletet gyakorol, a változatlan illetményt csak egyszer tartozik fizetni és pedig mindenkor azon üzlet után, mely a legmagasabb tételnek felel meg.

Ha valaki egy helyiségben, munkásainak nagy száma vagy a rendelkezésére levő gépek segélyével nagy számu munkásokkal, gépekkel s egyéb tőkékkel egyszerre több gőzhajózási s szállitmányi stb. üzletet folytat, az összes üzleti eszközök után adózik: ugy azonban, hogy az összilletmény, a legtöbbet fizető üzlete változatlan illetményének maximumát meg nem haladhatja.

A vállalkozó, kinek több üzleti helyisége, raktára, boltja stb. van, azon üzlete után, mely a legmagasabb változatlan tételnek van alája vetve, ezt egészen fizeti; a többi üzletek után pedig e rájuk esendett illetménynek fele részét, s ez adja az ugynevezett változatlan félilletmény (demi droit fixe) fogalmát. (Igy az alább idézett peldában a fürészmalom és zsindelgyár után csak félilletmény számittatott.)

A változatlan félilletmény az 1850. év május 18-án kelt törvény 19. szakaszával hozatott be és megjegyzendő, hogy az nem a gyakorlott különböző mesterségekre, hanem a használt különböző üzleti helyiségekre irányul.

A változatlan illetmény, s az ezt követő félilletmény mindenkor azon községben fizetendő, melyben az adóköteles üzlet gyakoroltatik.

Aránylagos illetményül (drois proportionnel) rendszerint az illető üzlet vagy mesterség gyakorlására használt üzleti helyiségek bérleti értékének 1/20 része vétetik; kivételt képeznek e részben az értelmiségi foglalkozások, mind ügyvédi, orvosi gyakorlat stb., melyek az üzleti helyiség 1/15 részét s több más külön természetü iparok melyek az üzleti helyiségnek 1/25, 1/30, 1/40-ed részét, a tengeri hajószerelők s nagyobbszerü bankvállalatok pedig üzleti helyiségüknek 1/50-részét fizetik aránylagos illetményül.

Üzleti helyiségek alatt értendők a lakház, valamint a boltok, raktárak, műhelyek, ólak, szóval mindazon helyiségek, melyek az adóköteles üzlet gyakorlásánál tényleg használtatnak. A körülmény, hogy a szóban lévő helyiségek ingyen biratnak, a dolgon mitsem változtat, minthogy az aránylagos illetmény nem a fizetett bérösszegen, hanem a birt üzleti helyiségek bérleti értékén alapul.

A bérleti érték vagy hiteles kötések alapján állapittatik meg, vagy ezek nem létében, összehasonlitás segélyével vagy köztudomás szerint, vagy, ha ez is hiányoznék, becsü utján.

Gyárak és gyártelepek aránylagos illetményének kiszámitásánál, az összes épületek a bennük levő valamennyi gyártási eszközökkel, készülékekkel együtt veendők.

Az aránylagos illetmény mindazon községekben fizetendő, melyekben az illető adózónak üzleti helyisége van.

Ha a rendes és főlakásul szolgáló házon kivül az adókötelesnek akár ugyanazon, akár pedig különböző községekben még egy vagy több más lakháza is van, az aránylagos illetményt csak azon házak után fizeti, melyek üzlete gyakorlására használvák.

Ha pedig az üzletet, mely után adózik, nem személyesen, hanem ügyvivő által gyakorolja, ez esetben csak azon lakház után fizeti az aránylagos illetményt, melyben ügynöke lakik.

Azon adózó, ki ugyanegy helyiségben több mesterséget vagy üzletet folytat, a melyek után különböző aránylagos illetmény fizetendő, aránylagos illetményét azon tarifa szerint fizetendi, mely szerint változatlan illetményét fizette.

Ha pedig az adózó különvált helyiségekben gyakorolna több mesterséget, minden egyes helyiség után azon aránylagos illetményt fizeti, mely az abban gyakorolt üzlet vagy mesterségnek megfelel. A lakház után mindazáltal azon üzlet aránylagos illetménye fizetendő, mely után a változatlan illetmény fizetett.

Az iparjegy-adó alól mentek:

1) az állami, megyei és községi hivatalnokok, de csak hivatalos állásukra nézve;

2) a szülésznők; ha azonban szülőházat tartanak, ezután adóznak;

3) festők, szobrászok, vésnökök és rajzolók mint müvészek, ha csak saját készitményeiket árulják;

4) szépmüvészeti tanárok;

5) időszaki lapok kiadói;

6) drámai müvészek;

7) földmivelők az általuk tenyésztett és hizlalt állatok és előhozott termények eladásáért;

8) bányatulajdonosok, saját termelvényeik eladásaért;

9) sós mocsárok tulajdonosai;

10) azon tulajdonosok vagy bérlők, kik személyes lakásuk egy részét bér, illetőleg albérbe adják;

11) halászok;

12) Commandit-társulatok kültagjai; ingyen kezelt takarékpénztárok; engedélyezett kölcsönbiztositó intézetek;

13) kereskedő hajók kapitányai;

14) a hadseregnél alkalmazott markotányosok;

15) nyilvános irnokok;

16) segédek és mindazok, kik napi vagy havidij mellett másoknál dolgoznak;

17) azok, kik virágokkal, söprőkkel, viaszbábukkal, gyümölcs, zöldség, hal, vaj, tojás, sajt és más hasonló élelmi szerekkel az utczában és házakban házalnak;

18) rongyszedők, vizhordók, házaló, köszörüsök, betegápolók;

19) törvényszéki végrehajtók.

Idegen országokból jött kereskedői utazók ugy tekintetnek, mint az illetők hazájában a francziák.

A kik sátrakban árulják áruikat, félannyit fizetnek, mintha ezt boltokban tennék; kivételt képeznek a mészárosok, füszeresek és mindazon kereskedők, kik az árucsarnokban, állandó vagy is évre bérelt helylyel birnak.

Azon üzleteknél, melyeknek változatlan illetménye a munkások számára való tekintettel szabályoztatik, a 16 évnél fiatalabb és 65 évnél korosabb egyének csak félember számban vétetnek.

Az üzleti szabadalom mindenkor személyes, s igy tehát társvállalatoknál a társak valamenynyien alája vetvék az iparjegyadónak.

Azonban a változatlan illetmény egészben csak a főtárs (associé principal) által viselendő, ugyancsak ily nagy összeg vettetik ki azután együttesen a többi részesekre is.

Az aránylagos illetmény pedig a főtárs lakháza és az összes üzleti épületek után fizetendő, a többi részesek lakházai után csak azon esetben, ha ezek egyszersmind üzleti helyiségekül is használvák.

Azon társak, kik egyszerü munkások gyanánt dolgoznak a társasági vállalatban, a főmunkások által viselendő változatlan illetményeknek csak 4/26 részét fizetik.

A névtelen, bizonyos meghatározott célra egyesült társasvállalatok, csak egy változatlan illetményt fizetnek, és pedig mindenkor a vállalat czime alatt.

Az iparjegyadó kivetésének módozatai

Érintettük már, hogy az adóköteles iparok táblázatokban vannak név szerint foglalva, s a fizetendő változatlan és aránylagos illetmény mindegyik iparra nézve külön-külön tarifaszerüleg kijelölve. Ez összeállitás határát tullépné a táblázatok s tarifák közlése, közel két ezer különféle iparág soroltatván elő a táblázatokban. Csak egyetlen példát emelünk ki, hogy az olvasónak fogalma legyen a franczia iparadó kivetésének és megállapitásának komplikált voltáról. Egy épületfa-kereskedő iparjegyadója például azon esetre, ha főüzlete mellett még egy 20 köbméternyi keményü fürészmalma s azonkivül zsindelygyára is volna, mely utóbbiak után félilletmény fizetendő, s azon kivül munkásainak száma tiznél több.

a) változatlan illetmény fejében

1. főüzlete után 80 frc - centimeot
2. fürészmalma után 10 frc - centimeot
3. zsindelygyára után 2 frc 50 centimeot
4. munkásai után 10 frc - centimeot

b) aránylagos illetmény fejében

5. főüzlete lakértéke után 33 frc 33 centimeot
6. fürészmalma lakértéke után 22 frc - centimeot
7. zsindelygyára akértéke után 10 - centimeot
összesen 167 frc 83 centimeot

tesz. Ezenkivül még

8. pótlék fejében 52 frc 87 centimeot
9. értesitési dijul - frc 5 centimeot
követeltetik tőle; s igy 220 frc 75 centimeot

tevő iparjegyadója hét támpont alapján számittatik ki és kilencz tételből áll.

A kivetés hivatalos közegek által eszközöltetik.

Az iparjegyadó-köteleseket az adórónokok (controleurs) tartják számon; ők gyüjtik egybe a szükséges támpontokat, s ők készitik el az adókivetési iveket is.

A munkálatokról a polgármester eleve értesitendő, hogy akár személyesen, akár pedig képviselője által azokban résztvehessen.

Az ellenőr és a polgármester vagy helyettese között támadható véleményeltérések esetében, ez utóbbinak eltérő véleménye külön rovatba iratik.

Az ilykép készitett adóiv, a polgármesteri titkári hivatalban 10 napon át letéve marad, hogy az érdekeltek észrevételeiket az iránt megtehessék. Ujabb tiz napi határidő letelte után a polgármester saját véleményét alájegyezve, átküldi azt a másodfőnökhöz. Ez szintén megteszi észrevételeit, s azután a nem vitás tételekre a törvényes illetményt kiszabja; a vitás tételekre nézve pedig saját indokolt véleményével felterjesztést tesz a megyefőnökhöz. Ha ez utóbbi az igazgató véleményét elfogadhatónak nem tartja, az ügy eldöntés végett a pénzügyminister elé kerül.

Az adólajstromok helybenhagyása és végrehajtókká tétele a megyefőnököt illeti.

Párisban az üzleti adóivnek megvizsgálása minden helyhatósági kerületben külön, a polgármester s az adóbizottságnak e czélból kiküldött egy tagja által eszközöltetik. E czélból az illető ivek az illető arrondissement polgármesterének észrevételeivel ellátva, az adóbizottságnál öszpontosittatnak, a mely észrevételeit megtéve, átküldi azokat az egyenes adók igazgatójához stb.

A szabadalomlevelek az egyenes adók igazgatósága által állittatnak ki, a polgármester által láttamoztatnak és a községi pecséttel ellátandók.

Az egyenes adók tisztjei az adólajstromok kibocsátása előtt is kiállithatják a szabadalomlevelet, ha az illető adózó az üzletadónak esedékessé lett részleteit, vagy a hol a szükség ugy kivánja, annak egészét az adószedő kezeihez lefizette.

Azon adózó, ki szabadalomlevelét elvesztette, erről magának az egyenes adók igazgatója vagy ellenőre által bizonyitványt állittathat ki.

VI.
Bánya-adó (Redevances sur les mines.)

Bányatulajdonosok kötelezvék bányáik tiszta jövedelméből az államnak évenkint egy bizonyos részt, az ugynevezett bánya-adót fizetni. Ez adó két részből áll: egy változatlan és egy aránylagos illetményből.

Adóalapul a tiszta hozadék vétetik. E czélból az évenkinti bányatermények eladási árából levonandók:

a) a szükséges épületek és közlekedési utak fenntartási költségei;

b) azon összeg, melylyel a vállalkozó a községi utak fenntartásához járulni tartozik;

c) a szállitási, raktározási és eladási költségek;

d) utazási költségek;

e) a munkaképtelenné vált munkásoknak vagy azok családjainak nyujtott segélyezések;

f) a bizonyos esetekben a bányászoknak adott különjutalmak;

g) a munkások gyermekei számára állitott iskolák költségei;

h) azon kártalanitások, melyeket a vállalkozó a földfelület tulajdonosának fizetni tartozik.

Változatlan illetmény fejében a bánya kiterjedése szerint évenkint minden négyszög kilométer után 10 frank fizetendő.

Az aránylagos illetmény a törvényhozótestület által évről évre állapittatik meg; a tiszta jövedelem 5 százalékánál azonban több nem lehet.

Ezenfelül minden frank után 0.1 fizetendő a behajthatlan követelések (non valeurs) alapja javára, mely összeg a belügyér rendelkezésére bocsáttatik, hogy abból az esetleg elemi csapást szenvedett bányatulajdonosokat némileg kártalanitsa.

Az aránylagos illetmény ugy vettetik ki és szedetik be, mint a földadó. Az előfordulható felszólamlások felett a megyefőnökségi tanács határoz.

A kormány jogositva van a bányaügy emelése tekintetéből egyes bányákat, melyeknek művelése szerfelett nagy nehézségek- és veszélyekkel jár, időleges adóelengedésben részesiteni.

A bánya-adó jövedelmei külön alapot képeznek, mely a kincstár által a többitől elválasztottan kezeltetik. Ez alapból födözik a bányaigazgatás, uj bányák nyitásának és kevesésének költségeit.

IV.
Ajtó- és ablak-adó

Az ajtó- és ablakadó a házaknak az utczára, udvarba vagy kertbe nyiló ajtait és ablakaira vettetik ki. Behozatott az 1798. évi november 24-ki törvény által.

Ezen adó alá esnek a házaknak azon nyilásai, melyek ajtó vagy ablak elnevezések alatt érthetők. Nem sorolhatók ide tehát azon nyilások, a melyek bezárása lehetetlen.

Boltok kirakatai ablakoknak vétetnek, s ezekre nézve megjegyzendő, hogy oly boltoknál, melyeknél a bejárás oldalt van s az előrész kirakatul szolgál, két nyilás, - azoknál pedig, melyeknél a bejárás középre esik, és a két oldalon kirakat van, három nyilás számittatik.

Ha valamely szoba vagy műterem (atelier) egyik fala csupa üveg, rendszerint annyi nyilás számittatik, a mennyi szilárd válaszfal (vas-, kő- vagy fal) létezik, az egyes üvegtáblák között.

A laképületek nyilásai még akkor is adókötelesek, ha üveggel födött udvarra nyilnak; hasonlókép a tetőben alkalmazott azon nyilások is, melyek a lépcső megvilágitására szolgálnak; továbbá a raktárul használt padlások nyilásai és azon kertek ajtói, melyekben lakház áll.

Ezen adó rendszerint a háztulajdonostól, illetőleg bérlőtől szedetik be, kinek jogában áll azt a lakókon követelni, mivel ez adónak voltaképeni rendeltetése nem az, hogy a házak, mint ilyenek, adóztassanak meg, hanem az, hogy a lakók egyéni jövedelme vonassék adó alá. Az ajtó és ablak csak kivetési mérték, támpont, de korántsem adótárgy.

Az adótételek a következő tarifa nyomán állapittatnak meg:

Tarifa az ajtó- és ablak-adó kivetésére

(1832. ápril 21. törvény.)

Az illető város vagy község lakossága

Az 1-6 nyilásu házaknál

A 6 és több nyilásu házaknál
1 nyilásuak 2 nyilásuak 3 nyilásuak 4 nyilásuak 5 nyilásuak kapuk és boltajtók ajtók, földszintes, 1 és 2 emeletü ablakok 3 és több emeleteni ablakok
frc. frc. frc. frc. frc. frc. frc. frc.
5.000 lakosnál kevesebb 0.30 0.45 0.90 1.60 2.50 1.60 0.60 0.60
5.000-
10.000 lakos
0.40 0.60 1.35 2.20 3.25 5.30 0.75 0.75
10.000-
25.000 lakos
0.50 0.80 1.80 2.80 4.- 7.40 0.95 0.75
25.000-
50.000 lakos
0.60 1.- 2.70 4.- 5.50 11.20 1.20 0.75
50.000-
100.000 lakos
0.80 1.20 3.60 4.20 7.- 15.- 1.50 0.75
100.000-nél több 1.- 1.50 4.50 6.40 8.50 18.80 1.80 0.75

E tarifa alkalmazását illetőleg a következők jegyzendők meg:

1. A városok s községek lakosságának kiszámitására nézve.

A lakosság megszámlálását mindenkor a polgármester végzi.

5.000 lakosnál több lelket számláló községekben, a lakosság megszámlálásánál csakis a vámsorompókon belől lakók jőnek figyelembe, az azonkon kivül lakók a mezei községekhez tartozóknak tekintetnek.

Teljesen figyelmen kivül maradnak a lakosság megszámlálásánál:

a) szárazföldi és tengeri katonaság;

b) központi kényszer-dolog- és javitó-házak;

c) a javitó- és nevelő-házak;

d) megyei börtönök;

e) gályarabsági intézetek;

f) szegény-házak;

g) őrültek házai;

h) kórházak;

i) állami és községi collegiumok;

k) szakiskolák;

l) papnöveldék;

m) növeldék és tápintézetek;

n) szerzetek, vallási társulatok;

o) az állami segélyezésben részesülők;

p) hosszas utazáson távol levő kereskedelmi hajósok.

2. Kapuk fogalma alatt a házak azon nyilásai értetnek, melyek egy kocsi bejuthatására eléggé tág tért nyujtanak. Ugyancsak idesorolandók azon bejáratok is, melyeket nagy kereskedők vagy szállitó-bizományosok tartanak elfoglalva, ugy szintén üzérek, szállitó-bizományosok, pénzváltók és bankárok boltjainak vagy üzleteinek főbejáratai, ha e helyiségek földszint vannak, és a bejáratok az utczára vagy udvarra nyilnak. Ha azonban a jelzett bejáratok bár eléggé tágasak, de mégis bármi okból kocsi átjuthatásra alkalmatlanok volnának, egyeszerü ajtókul tekintetnek.

Teljesen kivétetnek az ajtó- és ablak-adó alól:

Azon nyilások, melyek csürök, birka-aklok, padlások, ólak, pinczék és más sem lakásul, sem magtár gyanánt nem szolgáló helyiségek megvilágitására vagy szellőztetésére szolgálnak; ide sorolandók a szorosan mezőgazdasági czélokra szánt épületek nyilásai is.

Hasonlókép adómentesek mindazon nyilások, melyek a belső közlekedés közvetitésére rendeltetvék.

Mentek továbbá az ajtó- és ablak-adó alól a polgári, vallási, katonai és oktatási czélokra szolgáló középületek és kórodák nyilásai. E mentesség a kormány által bérben tartott magánosok tulajdonát képező épületekre is kiterjed. Azonban az elősorolt épületeknek azon része után, melyek az egyes hivatalnokok és tisztek által lakásul használtatnak, adó fizetendő csak ugy, mint egyéb lakosoknál.

Végre adómentesek még a templomok és zsinagogák bármi néven nevezendő nyilásai.

Egy-egy bérlői udvarnál (ferme) vagy majorságnál mindenkor csak egy kapu számittatik, a többi mint egyszerü ajtó jő tekintetbe.

Egy, két, három, négy és ötnyilásu házaknál a kapu mindenkor ajtó gyanánt vétetik.

5000-nél több lakost számláló községekben, a 6-nál kevesebb nyilással biró épületnek bolt vagy raktár gyanánt szolgáló kapuja olykép adózik, mint a hatnyilásu házakban levő boltokajtói.

Az ajtó- és ablak-adót szabályozó törvényrendeletek kiterjednek az 1832-dik julius 18-i törvény, 2. tétele szerint a vizi-malmok és hideg-fürdőkre még az esetben is, ha ezek csupán csak horgony és lánczokkal vannak megerősitve. Nem soroztatnak ide az uszodák, a melyek szobácskái csakis az uszók ruháinak befogadására szolgálnak.

Gyárépületek tulajdonosai csak az általuk, valamint felügyelőjük és segédjük által lakott helyiségek ablakai után adóznak.

A kirovás és a beszedés módozata

Az ajtó- és ablak-adó eleinte hányadadó volt; később azonban, mivel a községi közeg a kivetést elhanyagolták, ezen adó is a felosztási rendszer módjára rendeztetett be. Az 1832. évi ápril hó 24-én kelt törvény értelmében ugyanis erre, valamint az ingósági és személykereseti adóra nézve is ugy mint a telekadónál megállapittatott az országos adófőösszeg. Hogy azonban az uj épitkezések és a városok s községek lakosságának szaporodása időről-időre figyelembe vétettessék, 1844. augustus hó 4-én kelt törvény akkép intézkedik, hogy az érintett szaporodások évről-évre tekintetbe vétessenek, s e szerint növeltessék illetőleg kisebbittessék az egyes megyékre esendő kontigens. E változásoknak megfelelőleg állapitják meg azután a megyék a kerületre s ezek a községekre eső kontigenst.

Az egyénenkinti kivetést a községi kirovó biztosok, az adórónok közbenjárása mellett eszközlik.

Az ajtó- és ablak-adó tulajdonképen a lakók terhére esik, az adólajstromban mindazáltal nem ezek, hanem a háztulajdonosok, illetőleg a haszonélvezők szerepelnek, mint névleg megadóztatottak. Ez okból az adószedőnek jogában áll, az egész összeget ezeken követelni és megvenni, fönmaradván, viszonkövetelési joguk egyes adókötelezett lakóik irányában.

Az adószedőnek keresete mindazáltal egyenesen a lakók ellen is irányulhat, keresve mindegyiken az általa fizetendő ajtó- és ablak-adó-illetményt.

Azon átalános szabály alól, hogy az ajtó- és ablak-adó tekintetéből az adólajstromban mindenkor a tulajdonos, illetve haszontulajdonos, és soha nem az adókötelezett lakó neve fordul elő, s ez okból az adóilletmény fizetését az adószedő első sorban azoktól követelheti, kivétetnek a polgári vagy katonai hivatalnokok és tisztek, vagy az egyháziak által lakott, különben adómentes középületek; ezen épületek lakott részeire vonatkozólag ugyanis, az illető lakók mindenkor névszerint vétetnek fel az adólajstromba s igy természetesen csak ők lesznek adókötelezetek, s a fizetendő ajtó- és ablak-adó illetmény ez esetben az adószedő által csakis rajtuk leend kereshető.

Páris külön tarifája

Az 1852. évi mártius hó 17-én kelt rendelet értelmében Páris városának helyhatósági bizottsága (commission municipale) saját kivánatára felhatalmaztatott, hogy Páris városára nézve, ugy a lakási vagy bérleti értéknek, mint a nyilások számának szemmel tartásával fölállitott külön tarifa léptethessék életbe. - Az ez által elfogadott kivetési módozat röviden a következő:

Az adóilletmény két részből áll: az egyik változhatlan (droi fixet), a másik aránylagos (proportionell). A változatlan illetmény:

Helyzet Az adó alá eső nyilás minősége Fizetendő illetmény frankokban
Az utczára nyiló bejárások Kocsi bejáratokra szánt kapuk 20
Félkapuk 10
Gyalogbejáratra szánt kiskapu nyilások 5
Udvarra és kertre nyiló ajtók és ablakok Földszint és az emeletekben 0.70

Az ajtó- és ablak-adó contingensének az a része, mely e tarifa után ki nem kerül, mint aránylagos illetmény vettetik ki a házak tiszta jövedelmére, olykép azonban, hogy az a változhatatlan illetménynyel egybeolvasztva, azzal csak adót képezzen.

Gyártelepek csak a változhatatlan illetményt fizetik.

Lyon és Bordeaux hasonló kiváltsága

Hasonló kiváltságban részesité az 1854. évi junius 14-én kelt törvény 17. §-a Lyon, s az 1855. évi május 6-án kelt törvény 14. §-a Bordeaux városának helyhatóságait s bizottságait.

Lyon városa e kedvezményről lemondott; Bordeaux azonban élve e joggal, az ajtó- és ablakadó következőleg szabályozta.

A contingens 2/3 része mint változatlan illetmény vettetik ki, olykép készittetvén a tarifa, hogy ez a nevezett 2/3-nál többet ne eredményezzen. A hátralevő harmadik harmadot a házak tiszta jövedelme után megszabott u. n. aránylagos illetmény utján födözik.

V.
Személy- és ingósági adó

Ezen adó alapját a személyes kereset és a házi ingóságok nyomán vélelmezett jövedelem képezik.

Fizetendő minden önjogu, bármely nemü idegen vagy benszülött, Francziaországban lakó egyén által, ha csak szegénynek nem tekintendő.

Az önjogu itt nem vétetik szoros jogi értelemben, a mennyiben e fogalom alatt a franczia adótörvényhozás nem az összes polgári jogok élvezetében lévő egyéneket érti, hanem azokat, kik adomány, örökség, vagy saját szerezményük után élnek.

Ennélfogva tehát önjoguaknak tekintetnek az özvegyek, a férjektől elvált nők, a fiak és leányok, akár nagy koruak, akár nem, ha maguk tartják fenn magukat, ha mindjárt atyjuk vagy anyjukkal laknak is.

Ha a nagykoru fiu atyjával lakik és ügyvédséget folytat, ugy tekintendő, mintha atyjáétól különvált lakása volna.

Ha a nagykoru fiu szülőitől különválva, saját lakást tart, adókötelesül vétetik még akkor is, ha szinte azt vitatja is, hogy szülői adományából él.

Keresőnek tekintetik a kiskoru, kire elhalt apja javai szállottak, bárha ezeknek haszonélvezete a még életben lévő anyát illeti is.

Az uj házasok, kik szülőikkel, vagy a szülők, kik gyermekeikkel együtt laknak, valamint egyátalában minden együttlakók névszerint adókötelezettek az általuk lakott részek arányához képest. De vallási társulatok, társas körök, tudományos egyletek s más hasonlókra ez adó együttesen is kivethető.

A fizetett cselédek a személyadót nem fizetik: nem mentek azonban az ingósági adó alól, ha gazdájuk házán kivül saját lakást tartanak, ha csak teljesen szegényeknek nem tekintendők.

Társalkodónők, nevelőnők, tanitók, házmesterek, házőrök, s mindazok, kik szorosan cselédekül nem vehetők, a személykereseti adót fizetni tartoznak; sőt ha oly lakrészben laknának, mely után a tulajdonos még megadóztatva nincsen, az ingósági adót is. (Inst. 30. sept. 1831.)

A kereskedő-segédek csak akkor adókötelesek, ha pénzbeli fizetésben, lakás vagy élelemben részesittetnek. (U. o.)

Az adómegállapitás és kivetés szabályai

A személykereseti illetmény (taxe personelle) 3 napi napszámnak felel meg, melynek középértékét, minden község számára a megyefőnök inditványára a megyei főtanács állapitja meg, olykép azonban, hogy az sem 50 centimes-nél kevesebb, sem pedig 1 franc 50 centimesnél több nem lehet. (Loi du 21. avril 1832. art. 10.)

Az ingósági illetmény (contr. mobiliere) alapját pedig a személyes lakásra szánt épületrészek lakási értéke képezi.

Ezen adó is a felosztási rendszer szerint vettetik ki. A mi különösen a megyékre eső kontingenst illeti, az az évenkinti épitkezések, vagy házmegsemmisülések folytán előállott házbérszaporulatok, vagy az adózókhoz képest emeltetik, vagy szállittatik. A kerületek s községekre eső kontingens pedig ugy számittatik ki, hogy a személykereseti illetményre megállapitott középérték az adókötelezett egyének számával soroztatván, a nyert eredmény a személykereseti és ingósági adó főösszegéből levonatik, s a maradó többlet azután mint ingósági illetmény vettetik ki lakások bérértékének arányához képest.

Az egyénenkinti felosztás pedig az adózónak felügyelete alatt a községi kiróvó biztosok által eszközöltetik. Ezeknek munkálata s községi tanács elé terjesztetik, mely az adómentességek felett határoz. Egyébiránt az egyénenkinti kivetésnél is áll az, hogy mindenekelőtt a személykereseti adóilletmény vettetik ki, s csak a megmaradó rész vettetik ki a lakbérek alapján.

A személykereseti illetmény mindig azon községben fizetendő, hol az illető adóköteles lakik. Kiskoruaknál a szülők, illetőleg gyámok lakhelye tekintetik illetékesnek még akkor is, ha az illető kiskoruak más helyütt laknának.

Ha lakváltoztatás következtében ugy történnék, hogy az illető egyszerre két községben adóztatnék meg, ez esetben csakis uj lakása községében tartozik adót fizetni, hacsak mindkét községben lakást nem tart. (Loi du 21 avril 1832 art. 13.)

Az ingósági illetmény minden butorozott lakás után fizetendő, annak lakási értékéhez képest.

Ezen lakási érték kiszámitására nézve megjegyzendők:

A középépületekben lakó egyházi, világi és katonai hivatalnokok és tisztek csak is azon lakosztály lakási értéke után adóznak, melyet laknak. (Loi du 21 avril 1832 art. 15).

Butorozottan bérbeadott lakások bérleti értékük kiszámitásánál az üresekkel egyenlőnek tekintetnek.

A lakási, illetőleg bérleti érték kiszámitásánál figyelembe nem jőnek a boltok, raktárak, korcsmák, gyártelepek és mühelyek, a melyek után az adózók üzletadót fizetnek, ugy továbbá a mezőgazdasági épületek, nevelő intézetek és iskolák helyiségei, s a közhivatalnokok hivatalai. Az 1832. évi april 21-iki törvény ezt azután oda bővité, hogy egyátalában csak is a személyes lakásra szánt épületrészek képezik a becslés tárgyát.

Ebből kifolyólag számitásba nem vehetők az orvosok, sebészek, és fogorvosok, mütéti termei, közjegyzék, ügyvédek, esküdtek hivatali helyiségei és irodái stb.

Valamely elhalt adózónak örököse, ha az elhalás január elseje után történt, ennek nevére ugy a személykereseti, mint az ingósági adót az egész folyó évre tartozik fizetni, még akkor is, ha a haláleset folytán az elfoglalva tartott lakás megürült volna; ha ellenben az illető adózó január elseje előtt halt el, ez esetben az örökös csak a lakási adót fizetendi, s ezt is csak akkor, ha a lakásban továbbra is benmaradt.

Az állandó magánlakással biró törzstisztek, térparancsnokok stb. szintugy adókötelesek, mint bárki más; a többi tisztek azonban, kik állandó lakással nem birnak, adómentek.

A személykereseti, valamint az ingósági adót is mindenkor az fizet, ki az illető lakást lakja.

Ha az adózó lakhelyét az adólajstromok befejezte után elhagyva, más községbe költözik anélkül, hogy azt, miszerint ő uj lakási községe adólajstromába felvétetett igazolná, ez esetben neve az első adólajstromban megtartandó.

Ha az adózó január 1-ső napja után cserélne lakó községet, ez esetben a folyó évre azon ürügy alatt, hogy uj lakása az előbb birtnál kisebb, még akkor sem kérhet adóelengedést, ha a kettő között tényleg szembetünő különbözet mutatkoznék is.

Valamely adózónak elhalása esetében, az évi személykereseti és ingósági adót helyette örökösei tartoznak fizetni. (Loi du 21. mai 1032 art. 21).

Vámsorompóval (octroi) biró városokban a személykereseti és ingósági adó egészben vagy részben a helyhatósági pénztárból is födöztethetik, még pedig a vámsorompók jövedelmeiből, ha ugyanezt a helyhatósági tanács a préfetnél kérelmezi. Az ily esetekben az illető helyhatósági tanács kijelöli az összilletmény azon részét, mely a vámköteles tárgyak jövedelmeiből lesz fizedözendő, s a maradó többlet mint egyszerü ingósági adó, az egyes adókötelesek által birt magasabb bérü lakásokra minden franc után esendő százalék, vagy pedig a lakások bérleti értékének arányához képest fokozatosan emelkedő tarifa szerint vettetik ki. Az erre vonatkozó határozatok mindenkor a törvényhozás jóváhagyását igénylik.

A jelzett kiváltságot Francziaország 1500 városa közül eddigelé csak hat veszi igénybe, névszerint: Páris, Lyon, Marseille, Versailles, Lorient és Cherbourg.

Páris városában a személykereseti és ingósági adónak egyik része a vámsorompók jövedelmeiből födöztetvén, a maradó többlet, mint ingósági adó, a következő tarifa szerint vettetik ki:

Az ingósági adó alá eső lakás lakási- s bérleti értéke A fizetendő százalék
250 franknál csekélyebb bérletek adómentek
250 franktól 499 frankig terjedők 3 %
500 franktól 999 frankig terjedők 5 %
1000 franktól 1499 frankig terjedők 7 %
1500 franknál magasabb bérletek 9 %

Ha azonban iparjegy-adót fizető lakik 250 franknál csekélyebb bérértékü lakásban, az az általa birt lakás bérértéke után 3%-ot fizetend.

Reformtörekvések az egyenes adó-ügyben

A nagy teher, melyet a legközelebb lefolyt porosz-franczia háboru a franczia államháztartásra háritott, uj adók behozatalát, a fennállott adórendszer átvizsgálását tevé szükségessé.

A fennállott egyenes adók lényeges módositása nem találtatott szükségesnek, mivel azok nemcsak maguk között, hanem az indirekt adók s jövedékekhez való viszonyukban is oly egészet képeznek, hogy gyökeres módositást lehetlennek láttak rajtuk eszközölni. Sőt még az egyes tételek emelése is csak az iparjegyadónál látszott kivihetőnek, mivel a telekadó pótlékaival, s az ajtó- és ablak adóval együtt már is oly nagy, hogy a nemzetgyülés, tekintve még azt, hogy földbirtok nagyrészt törpebirtokosok kezében van: annak emelését társadalmi káros hátrányok és veszélyeztetések nélkül nem látá kivihetőnek. A nyolcz millió telekbirtokosból hat millió fizet 30 franknál kevesebb telekadót, s csak tizenötezer van olyan, kinek telekadója 1000 franknál több!

Ennek folytán az adóügyi eszmemozgalmak legalább az ingó értékek arányos megadóztatásának kérdései körül csoportosultak, s természetesen a vita legnagyobb érdekkel folyt, az egyenes adózást illetőleg, a jövedelmi adó el- vagy el nem fogadása körül.

Voltak, kik átalános jövedelmi adót proponáltak. De ez nemcsak a kormány s külünösen annak feje Thiers ur, hanem az 1871. évi pénzügyi bizottság részéről is oly határozott ellenzésre talált, hogy annak teljes következetes keresztülvitele egyátalán lehetetlennek bizonyult be A franczia közérzület, nemcsak Thiers, hanem a nálánál szabadelvübb Perier Kázmér, a pénzügyi bizottság előadója nézete szerint is, irtózik a jövedelem-bevallásoktól, s a vallományok megvizsgálásában, történjék bár az hivatalos közegek, vagy polgárok bizottsága által, inquisitorius, faggató, igazságtalan eljárást talál.

Ily körülmények között az átalános jövedelemadó helyett fényüzési tárgyakra, s egyéb kényelmi, vagy szorakozási szükségletekre s a tőkékre és értékpapirokra terjesztik ki az egyenes adózást.

Ez adótörvényeket a következőkben közöljük:

Uj adók

1. Tekeasztal-adó

Az 1871. évi oktober hó 1-től kezdve minden tekeasztal után, szolgáljon bár az házi szorakozásra, vagy üzleti nyereségre, 60 fr., 50.000-nél népesebb városokban 30 fr., 10.000-nél népesebbekben 15 fr., egyébütt 6 fr. fizetendő.

2. Egyleti adó (impöt sur les cercles)

Ez a tagsági dij 20 százalékában állapittatott meg. Fizetéseért felelős az egyleti elnök, titkár vagy pénztárnok.

3. Ló- és kocsiadó

1872. évi január 1-től kezdve minden kocsitól s lótól, mely a tulajdonos vagy családja használatára szolgál, adó fizetendő.

Ezen adó a következő tarifa szerint vettetik ki:

Városok, községek vagy helyek, hol a tarifa alkalmazandó Adóösszeg frankokban
négykerekü kétkerekü nyerges vagy hámos ló után
kocsik után
Párisban 60 40 25
40.000 léleknél népesebb városokban 50 25 20
20.001-40.000 lélekkel biró városokban 40 20 15
3.001-20.000 lélekkel biró városokban 25 10 10
3000 vagy annál kevesebb lélekkel biró községek 10 5 5

Azon kocsik és lovak, melyek részben a tulajdonos és családjának használatára, részben pedig mezőgazdászatnál vagy iparjegy-adó köteles üzleteknél használtatnak, adó-mentek.

Hasonlókép kivétetnek ez adó alól:

1. a katonai vagy közigazgatási czélra szolgáló, valamint a lelkészek használatában levő kocsik s lovak;

2. tenyész-mének s kanczák, a mennyiben kizárólag tenyésztésre használtatnak:

3. mezőgazdasági s ipari czélokra szolgáló lovak.

Ezen adó 1/10-de a községeknek engedtetik.

Egész évre fizetendő; s ha valaki az év folytán magasabb tarifáju helyre költözködik, tartozik a különbözetnek megfelelő részt pótlani.

Ha az adókötelesnek több lakhelye volna, azon lovak és kocsik után, melyek követik, ott fizeti az adót, a hol személyadóját. Az adótétel azonban az illető legnépesebb község tarifája szerint állapittatik meg.

Az adózók legkésőbb január 15-ig illetőségü helyük polgármesterénél tartoznak ezen adó alá eső kocsijaikat s lovaikat bevallani, valamint lak-, illetőleg adózási helyüket is.

Ha ezen vallomány kellő időben nem tétetnék, s helytelen vagy tökéletlen volna, az egyenes adók ellenőre által hivatalból pótoltatik.

A vallomány-jegyzéket az egyenes adók ellenőre késziti a polgármester s községi kivető biztosok segélyével, melynek alapján készittetik az adólajstrom.

A be nem vallott vagy helytelenül bejelentett kocsik és lovakért az adó kétszeresen fizetendő.

A tarifa tételekhez frankonként 5 centime csatoltatik, a le- és elengedések, s a kivetés és beszedés költségei fejében.

4. Jelzálogi kölcsönök utáni jövedelemadó (Impöts sur le revenue des créances hypothécaires)

1873. évi január 1-től kezdve a jelzálogi kölcsönök utáni jövedelemtől 2%-nyi adó fizetendő. Ezen adó a kölcsönadó terhére esik, habár szerződésileg az ellenkezőt kötötte volna is ki maga részére; de soha sem követhető közvetlen tőle, hanem az rovására az adóstól szedetik be, ki azután azt levonja a kamatokból.

A hitelező, legyen bár az franczia vagy idegen, köteles adósa által az adószedő kezébe teljesitett adófizetést, mint a fizetendő kamat egy része fejében teljesitett fizetést elfogadni.

Kivétetnek ezen adó alól azon hitelek, melyekről oly kötvények állittattak ki, melyek az értékpapirokra kivetett jövedelemadó (impöts sur le revenue des valeurs mobiliéres) alá esnek.

Minden kölcsönadó, ki adósát ezen adó viselésére bármi módon kényszeritené, 50 franktól 100 frankig terjedhető birsággal büntettetik.

E törvényben érintett értékpapir-adó s 1872. évi junius 29-én kelt törvénnyel vitetett be jóllehet az nem soroztatik az egyenes adók közé, hanem az illetékek módjára vettetik ki, mindamellett e jelzálogi hitel utáni jövedelemadóval való összefüggésénél fogva, az arra vonatkozó törvényt is közöljük:

5. Törvény az értékpapirok utáni jövedelemadóról

1. § A fennálló bélyegilletéken és átiratási dijon kivül 1872. évi julius 1-től kezdve évenkénti illeték állapittatik meg.

1-ör: mindennemü pénzforgalmi-, ipari-, kereskedelmi- s polgári társaságok, társulatok, vagy vállalatok részvényeinek kamataira, osztalékaira s egyéb hasznaira;

2-or: a megyék, községek és nyilvános tanintézetek, valamint az emlitett társaságok, társulatok s vállalatok által kibocsátott kötvények kamataira;

3-or: oly társaságok, társulatok s vállalatok, részességi vagy társvállalati évi kamataira s egyéb hasznaira, melyeknek tőkéje nincs részvényekre osztva.

2. § Megállapittatik a jövedelem:

1. a részvények után a részvényesek közgyülése és az igazgatótanács által meghatározott évi osztalék, a számadások s egyéb hasonló okmányok alapján;

2. a kötvények s kölcsönök után a felosztásra került évi kamatok vagy jövedelem alapján;

3. a részességi s társvállalati haszon után, az érdekeltek igazgató tanácsának megállapitásai, vagy ennek hiányában a társulati tőke 5 százaléka, vagy a részességi átruházásnak az előbbi évben megállapitott közép ára alapján.

3. § Az évenkénti illeték az érintett értékek tiszta hozadéka után 3 százalékban állapittatik meg.

Ezen összeg visszakövetelés mellett, a társaságok, társulatok, vállalatok, a megyék, községek s nyilvános intézetek által előlegezendő.

4. § A jelen törvény által a franczia értékpapirok utáni jövedelemadónak megfelelő adó alá esnek a Francziaországban üzlettel biró idegen társaságok, társulatok, vállalatok, testületek, községek s tartományok bárminemü részvényei, kötvényei és kölcsönczimei.

Idegen értékczimek nem jegyeztethetnek, negociáltathatnak, s adásvevésre nem bocsáttathatnak s ki nem bocsáttathatnak Francziaországban, ha csak a jelen törvényben megállapitott illetéknek, valamint a többi bélyeg és átruházási illetékeknek magukat alá nem vetik.

Későbbi szabályrendelet határozandja meg ezen illeték kivetésének s beszedésének módozatait, melynek megállapitása a társulati tőke bizonyos hányadán is nyugodhatik.

5. § A kivetési módozatok az illeték kiszabására nézve érvényben fenálló törvények nyomán állapitandók meg.

Nyolczadik rész

Belgium egyenes adói

Belgaország egyenes adórendszere franczia törvényeken alapszik. A nagy franczia forradalom alatt 1795. évben ugyanis ez ország is franczia uralom alá kerülvén, mindazon adótörvények, melyeket a franczia képviselőtestület Francziaországban hozott, ide is bevitettek. Később, 1815-ben Német-Alföld név alatt Hollandiával egyesittetvén, adótörvényhozása is ujabb phasisba lépett. - Majd 1830-ban következett a szerencsésen kivitt függetlenségi harcz, a mióta a régi alapokon ugyan, de az ország specziális igényeinek megfelelőleg fejlesztik adórendszerüket. E tekintetben kiemelendő az, hogy a belgák eltértek a Francziaországban divatozó felosztási (repartionalis) rendszertől, s a hányadszerinti (quotationalis) adókivetési módot fogadták el, vagyis a belga törvényhozás nem az ország, illetőleg közigazgatási kerületek által fizetendő adóösszegeket, hanem az egyes adókötelesek által, az egyes jövedelem-részletek után fizetendő bizonyos hányadrészt, szóval az adótételeket szabja meg.

Egyenes adóik a következők: telek (föld-, ház-) adó, (impöt fonciére) bányaadó (redevance sur les mines), iparjegyadó (droit des patentes) s személy-kereseti adó (impöt personel).

1871-ben előirányoztak utánuk, még pedig:

1. telekadóban 19,150.000 frcot
2. bánya-adóban 600.000 frcot
3. iparjegyadóban 4,400.000 frcot
4. személykereseti adóban 12,000.000 frcot
összesen 36,150.000 frcot, mely főösszegből
a telekadóra 52.98 %
a bánya-adóra 1.66 %
iparjegyadóra 12.18 %
személykereseti adóra 33.16 %

Az összes egyenes adókból a 4,981.451 lelket számláló összes népesség után egy főre 7 franc 6 centime egyenes adó esik.

Az egyenes adók főösszege ugy áll a többi rendes bevételekhez, mint 1:4-hez.

I.
Telekadó

A telekadó a franczia köztársaság VII. évének frimaire hava 3-án (1798. november 23-án), messidor hava 2-dikán és 4-dikén (1799. junius 20. és 22-dikén), IX. évének ventose (mártius hava 19-dikén s XI. évének floreál (april) hava 5-15-dikén és 1807. september 15-dikén kelt franczia, az 1821. év julius 25-én kelt s több más németalföldi s az alább idézendő belga törvényeken nyugszik.

Ezen törvények értelmében Belgiumban is ugy, mint Francziaországban a katasteri felmérések és becslések 1807-ben kezdettek meg s a mérések egészben csak 1844-ben fejeztettek be.

A becslés itt is, mint Francziaországban, községenkint községi becslők (repartiteurs) által eszközöltetett.

A telekadó tárgyát itt is, mint ott a beépitett, valamint a müvelés alatt álló telkek képezik, a mennyiben a földmivelésnek adandó kedvezmény, vagy a társadalom átalános érdeke kivételt nem alapitanának meg.

A kivetés alapját a tiszta hozadék képezi.

Földbirtoknál tiszta hozadékul vétetik az a haszon, mely a mivelési költségeknek (megmivelés, vetés, aratás, betakaritás) levonása után a nyers hozadékból megmarad. Ezen tiszta hozadék után 1867. óta 6 70/100 % fizetendő földadóul.

Házaknál, gyáraknál, műhelyeknél, malmoknál s egyéb üzleti épületeknél tiszta hozadékul veendő azon haszon, mely a lakhasználat értékéből (valeur locative), a romlásra számitandó rész s a fentartási és javitási költségek levonása után fenmarad.

Lakházaknál a romlás, fentartási s javitási költségek fejében a lakérték negyedrésze vonandó le.

Gyáraknál, mühelyeknél, malmoknál s a többi üzleti helyeknél a tiszta jövedelem 10 évi átlag szerinti lakértékük után állapittatik meg; romlási, fentartási s javitási költségek fejében ezen érték 1/3-da levonatván.

Földszines lakházak után legfölebb kétszere, egy emeletes házak után háromszora, s több emeletü házak után négyszere fizetendő azon adónak, mely a községbeli legjobb minőségü termő föld után fizetendő akkora terület után, mint a mekkora általuk a földmiveléstől elvonatik.

A mezőgazdasághoz szükséges épületek, csűrök, pajták, ólak, pinczék, cséplő-szinek stb., valamint a gazdasági udvarok által elfoglalt terület után egyszerüen azon adótétel fizetendő, mely a haszonnagyságu, legjobb minőségü községbeli termőföldre nézve megállapittatott.

Kivételek a földadó alól:

a) Utczák, vásártérek, országutak, nyilvános mellékutak, folyampartok s vasutvonalak.

b) Malmok, hámorok s egyéb üzleti helyek, vizzel ellátására szolgáló csatornák ugyan adókötelesek, de csupán teriméjük arányában a partjaikon fekvő földekhez viszonyitva.

c) Hasznot nem hajtó nemzeti dominiumok (elhagyott kastélyok, romok), államerdők, valamint hivatalos czélra használt épületek (országház, ministeri paloták, laktanyák stb.) felvétetnek ugyan az adólajstromokba, de az adó alól mentesek.

d) Az eladásra szánt dominiumok adó alá vonandók.

e) Községek, zárdák s egyéb hasonló intézetek birtokában levő ingatlanok hasonlókép adókötelesek.

Kivételek a házadó alól:

a) Még eddig be nem épitett helyeken vagy elemi csapások által megsemmisitett házak helyén emelt épületek után 8 évi;

b) lebontott házak helyett épitett uj épületek után 5 évi;

c) részben megujitott vagy nagyobbitott épületek után pedig 3 évi adómentesség adatik.

Adókedvezmények

Silány, terméketlen terek után müvelhetőkké tételüket követő 20 évig adóemelésnek nem lehet helye.

Elemi csapások következtében adóel- vagy leengedésnek van helye.

A tulajdoni viszonyokban előállott változások nyilvántartása eleinte a birtokosok, most pedig az egyenes adók igazgatósága által eszközöltetik.

Beszedési módozatok

Ezen adó 12 hónapos részletekben fizetendő.

A haszonbérlők, illetőleg lakók, tartoznak a föld-, illetőleg háztulajdonos rovására az adót pontosan fizetni, jogukban áll azonban a fizetett adót a bérből, ha ugyan a bérszerződésben más intézkedés nem történt volna, levonni.

A községi adószedők felelősek az adók pontos befolyásaért, s hátralék előfordultakor javaik is lefoglalhatók, ha ugyan be nem bizonyitanák, hogy az adó behajtásaért kellő időben minden törvényes rendszabályokat megkisértettek.

A régebbi katasteri becslések elavulván, azok revisiója az 1860. évi october hó 10-én kelt törvény folytán következőkép eszközöltetett:

Az uj becslések a földbirtoknak az 1849. és 1858. évek közötti átlagos tiszta hozadékára alapittattak.

A tiszta hozadék megállapittatott:

a) a haszonbérbe adható birtokra (pouvant étre données en location) a haszonbérekből, illetőleg házbérekből;

b) egyéb birtokokra a termény-mennyiségek eladási árából.

A hatósági eljárás következtében létrejött bérbeadások, valamint mindazon bérleti szerződések adatai, melyek rendkivüli körülmények befolyása alatt jövén létre, tulzottaknak vagy felette kicsinyeknek tekinthetők: nem vétettek figyelembe.

A revisiónak czélja az volt, hogy kinyomoztassék az, hogy mily arányban különböztek a tényleg fennállott katasteri becslések eredményei az uj becslések eredményeitől.

A becslések falusi községek beépitett és be nem épitett telkeire nézve átalában járásonkint; oly községek határaira, melyekben a tiszta hozadék megállapitására a haszonbérek elegendő támpontot nyujtottak, községenkint; végül városok határaira s oly mivelési ágakra nézve, melyeknek hozadéka a bérleti árakból kinyomozható nem volt, birtokrészletenkint helyi bizottságok s pénzügyi tisztek által eszközöltettek.

Ezen becslések megvizsgálására tartományonkint (province) bizottság alakittatott, melynek tagjait a járások, illetőleg külön felbecsült városok és községek küldöttei képezék.

A járások küldötteit a kerületi biztos elnöklete alatt a járásban levő községek polgármesterei választották; a városok, illetőleg községek küldötteit pedig az illető községek tanácsa.

A vizsgáló bizottság elnöke a tartományi főnök vagy ennek helyettese volt. A bizottság tanácskozásaiban tanácsadólag részt vettek a katasteri igazgató s a becslési müveletek ellenőrzésére kinevezett pénzügyi biztosok is.

E bizottság inditványai s esetleg kifogásai felett a tartományi gyülés állandó bizottsága (députation permanente du conseil provincial) mondott véleményt, mely azután felküldé azokat a pénzügyministerhez, ki azokat részéről is megvizsgálván, megtette reájuk javaslatait.

A pénzügyminister ezután a becslések eredményeit, az egyes kerületek adóterhének alapul vétele végett előterjeszté a törvényhozó testületeknek.

A törvényhozás az 1867. évi junius hó 7-én kelt törvény által 18,909.283 franc 56 centiméban állapitá meg az ország összes földadóját, elrendelvén egyszersmind, hogy ez összeg a kinyomozott tiszta jövedelemhez képest az egyes tartományok és községek között leszen felosztandó.

Az egyes községekre, illetőleg tartományokra megállapitott földadócontigens azonban egészben nem állandósittatott, hanem a katasteri munkálatok nyilvántartása folytán mutatkozó növekedésekhez s apadásokhoz képest változás alá jöhet.

Adólábul a megállapitott tiszta hozadék 6 70/100 %-a vétetett.

Az uj becslések eredménye a régiekéhez képest a földbirtokra nézve községenkint 30-118 százalékban különbözik.

A házak egészen ujból becsültettek, ennélfogva ezeknél az uj becsléseknek a régiektől különbözése nem mutatható ki.

II.
Bányaadó

A bányászat az 1791. évi julius 12-28-án kelt franczia törvény szerint ipar-adóval rovatott meg, de már az 1810. évi april 21-iki törvény ezen intézkedést módositotta s világosan kiemelte, hogy a bányászat nincs az iparengedélynek (patente) alávetve, és hogy a bányaadó a telekadóra nézve fenálló szabályok szerint kezelendő.

Jelenleg a bányatulajdonos az állam javára kétféle tétel szerint adózik, t. i. a meghatározott tétel (redevance fixe) szerint, mely a kiaknázásra engedélyezett terület minden négyszög-kilométre után 10 frankot tesz, és az aránylagos tétel (redevance proportionelle) szerint, mely a termelvények értékei szerint szabatik meg.

Az aránylagos adó kivetési tétele évenkint a törvényhozás által szavaztatik meg, ugy azonban, hogy az a tiszta hozadék 5%-át tul ne haladja.

A bányatulajdonos az aránylagos adó mennyisége iránt több évre átalányra léphet (abonnement.)

A határozott adótétel kivethetése végett a megyefőnök (préfet) összeirja a bányákat és felszólitja a bányatulajdonosokat, hogy a bánya felszini térfogatát mérnöki felvétel szerint mutassák ki, melyet azután a megyei bányamérnök verifikál. Az engedélyezett bányatelepekre nézve az engedélyi okmány mérvadó - a többiek térmértéke a megyefőnök s megyei bányamérnök által állapittatik meg, addig is, mig megbizhatóbb mérés eszközöltetnék.

A megyefőnök ezen kimutatások alapján, a kiigazitások vagy felszólalás folytán bekövetkezhető változások fentartása mellett előlegesen kiveti az adót.

Az aránylagos adó kivethetése végett a megyei bányamérnök mindenekelőtt elkésziti a bánya állapotának leirását s azután a tiszta hozadék tervezetét a bányatulajdonos, a bányatisztek, a községi előljárók s segédeik (maire et adjoints) és a községi adókivetők meghallgatása után. Ezen munkálatok nyomán elkésziti az adókivetési lajstrom tervezetét, mely a megyefőnöknek adatik át, ki azt, valamint a bányatulajdonos jövedelmi vallományát az aránylagos adó végleges megállapitására alakitott tartományi bizottság elé terjeszti.

E bizottság tagjai: a tartomány kormányzója, ez utóbbi által a tartományi tanácsból meghivott 2 tag, ez utóbbiak által kijelölt két bányabirtokos, a tiszti bányamérnök vagy biztos, és az egyenes adók igazgatója.

A bizottság tárgyalásai alapjául egyrészről a birtokos vallománya, másrészről és különösen a megyefőnök és bányamérnök által szolgáltatott adatok szolgálnak.

Azon bányatulajdonosok, kik adójukat átalányban óhajtanák fizetni, ez iránt a megyefőnökkel, illetőleg (nagyobb összegekről lévén szó) a belügyministerrel tartoznak szerződésre lépni.

A kivetés elleni felszólalások vagy adóelengedésért folyamodások a megyehatósági tanács (conseil du préfecture) által intéztetnek el.

III.
Iparjegyadó

A tényleg fennálló iparjegyadó az 1819. évi május 21-én, 1823. évi ápril 6-án, 1842. évi jun. 19. és november 19-én, az 1849. évi január 22-én s az 1858. évi deczember hó 28-án kelt törvények által szabályoztatott.

Ezek szerint mindazok, a kik kereskedői, ipari, gyári s egyéb haszonhajtó foglalkozást folytatnak, tartoznak maguknak iparjegyet váltani.

Az iparjegy azon időre, melyre kiadatott, csak a benne megnevezett üzlet folytatására ad jogot

Kivétetnek ez alól, vagyis iparadómentesek:

1. a lelkészek;

2. állami s közhatósági tisztviselők, tanárok, tanitók;

3. ügyvédek;

4. orvosok;

5. adóvégrehajtók;

6. kórházak s jótékonysági intézetek tisztviselői;

7. postamesterek;

8. községi zálogházak tisztviselői;

9. festők, szobrászok, ha ugyan gyárakban nem foglalkoznak s fizető tanitványaik nincsenek;

10. mezőgazdák;

11. ipari segédmunkások s napszámosok.

A különféle mesterségek, iparosok és foglalkozások tizennégy táblázatba foglalvák, s ezek ismét több osztályba különülnek. Az adótételek megszabására tarifák szolgálnak irányadóul.

Ime az egyes táblázatok:

I. táblázat. Ebben két osztályban azon gyárosok és iparosok soroltatnak elő, kiknek adója azon hely vagy város lakosságának számára való tekintet nélkül, hol az illető iparok folytattatnak, segédeik számához képest állapittatik meg; ilyenek például az 1-ső osztályban a fegyverkovácsok, kik, ha 1-3 segéddel dolgoznak, a főtarifa szerint 18 fr. 2 centimeot, s ha 300-nál több segéddel dolgoznak 572 fr. 40 centimeot fizetnek iparadóul, - vagy a 2-dik osztályban például a fazekasok, kik, ha 1-3 segéddel dolgoznak, 7 fr. 9 centimeot, s ha 500 segédnél többel dolgoznak, 572 fr. 40 centime adóval rovatnak meg.

A II. táblázatba tartoznak a szeszpárolók, serfőzők s eczetgyárosok. Ezek iparadója részint a kész termények, részint a nyers anyagok nyomán állapittatik meg.

A III. táblázatba a gabonanemüek őrlésére szolgáló malmok tartoznak, melyek után az adó a házbér 2-6%-át teszi.

A IV. táblázatba a III. táblázatba nem tartozó malmok foglalvák, melyek a szerint, a mint gőz-, szél- vagy lóerő által hajtatnak, nagyobb vagy kisebb tarifatételek alá esnek.

Az V. táblázatba oly iparok (pl. vasfinomitó-gyárak, vasöntődék, lőporgyárak) tartoznak, melyekre nézve külön-külön jelöltetnek ki az adó-tarifa-tételek, melyek alá sorozandók.

A VI. táblázatba tartoznak a részletkereskedők, kikre az előző év folyama alatt volt eladási forgalmuk után vettetik ki az adó, igy pl. azon kereskedő, kinek eladási forgalma 265.000 fr. vagy annál több volt, a tarifa első tétele szerint 672 fr. 56 centimeot, s kié 2.120 vagy annál kevesebb frank volt, a tarifa 17. tétele szerint 2 fr. 55 centimeot fizet.

A VII. táblázatba a házalók foglalvák, több alosztály szerint.

A VIII. táblázatba ismét oly iparok tartoznak, melyekre egyenkint jelöltettek ki a tarifatételek (ide tartoznak különösen a külföldről bement harangöntők, kalanasok sat.)

A IX. táblázatba a részvénytársaságok tartoznak. Ezek a részvényesek számára kiosztott osztalékok a tartaléktőke s a társasági tőke gyarapitására forditott összegek 1 1/2%-át fizetik iparadóul.

A X. táblázatban az államadóssági főkönyv (grand livre), valamint a hitelműveletekre alakult társulatok igazgatói, s kölcsönök negociálói az általuk átirt kötvények, illetőleg negociált kölcsönök összegéhez képest rovatnak meg.

A XI. táblázatba a IX. táblázatban foglalt üzletek szolgálatában álló tisztviselők s ügynökök sorolvák. Adótételeik fizetéseikhez mérve van megszabva.

A következő XII-XIV. táblázatokban azon iparosok foglalvák, kiknek iparadó-tételei a városok, falvak lakosságának számához képest van megszabva, a hol az üzletek folytattatnak. E czélból a városok hat kategoriába osztattak.

A XII. táblázatba foglalvák két alosztályban a kézművesek, kiknek iparadója részint az alkalmazott munkások száma, részint a városok érintett kategoriái szerint szabatik meg.

Igy például e táblázat első osztályába sorozott kovácsok, ha 50 vagy ennél több segéddel dolgoznak, az első kategoriába tartozó városokban 245 frankot, a másodikba tartozó városokban 214 harmadfrankot, ki a kategoriába tartozókban 162 frankot, azok pedig, kik csak 1-3 segéddel dolgoznak, 10 fr. 6 centimeot, 9 fr. 54 cent., illetőleg 8 fr. 48 centimeot fizetnek iparadóban, és igy tovább mindig kevesebbet, minél kisebb a város lakossága, a hol ezen iparok folytattatnak.

A XIII. táblázatba a vendéglősök, fürdősök s kávésok tartoznak. Ezeknek adótételei a szobák számához képest szabatik meg az érintett város-kategoriák szerint.

A XIV. táblázatba az orvosok, hajófelszerelők, alkuszok, pékek, csaplárosok, kereskedők s bankárok tartoznak.

A XV. táblázatba a vállalkozók, üzleti, szinházi igazgatók, hangverseny-rendezők tartoznak.

Végül a hajókázási vállalatok az 1842. évi november 19-én kelt törvény értelmében 6 osztályban adóztatnak meg. Az adótételek nagyobb hajóknál tonnatartalom szerint; kisebb s különösen folyami hajóknál becslés vagy a bérletek nyomán állapittatnak meg.

Azon iparosokra, melyek az elősorolt táblázatokban meg nem neveztetnének, a hasonló iparosokkal összehasonlitás segélyével szabatik meg a fizetendő iparadó.

Iparjegygyel még akkor is, ha az ipar üzlettársakkal együtt vitetnék, csak a főtárs tartozik magát ellátni; kivételt képeznek a XIV. táblázatba foglalt iparosok, kik külön-külön tartoznak iparjegyet váltani, vagyis iparadót fizetni.

A hány iparágat üz valaki, annyi iparjegyet tartozik váltani. Az iparjegy egy évre szolgáltatik ki.

A ki évközben kezdene meg valamely üzletet, csak a megkezdésre következő évnegyedtől kezdve köteles iparjegyet váltani.

Üzletángedések folytán rendszerint iparjegyátiratásnak van helye.

Az iparjegyadó kivetését következőkép eszközlik:

Az iparosok vallományi iveket kapnak (inscription generale), melybe bejegyzik az ipart, mesterséget vagy foglalkozást, melyet folytatnak. Ha valaki vallományi ivet nem kapott volna, üzletére vonatkozó jelentését a nélkül tartozik megtenni, valamint azon esetben is, ha évközben kezdene valamely adóköteles ipar- vagy foglalkozáshoz.

A vallományi iveket együttesen megvizsgálja a bevallott üzletek természete és kiterjedése tekintetéből a községi kirovó-bizottság, és az adórónok (controleur des contributions directes), azután az egyes táblázatok osztályaiba sorozzák az egyes iparosokat, s végül előirják mindegyik részére a fizetendő iparjegyadót.

Ha a kirovó-bizottság és az adórónok között véleménykülönbség támadna: az egyenes adók igazgatósága dönt. Ha a munkálat kellő időben be nem fejeztetnék, a polgármester köteles azt a kirovó-bizottság helyett folytatni s befejezni.

Végül az adólajstromok felterjesztetnek az egyenes adók igazgatóságához, mely azokat megvizsgálja, esetleg módositja s végleg megállapitja.

Megállapittatván az egyes adózók által fizetendő adótételek, az iparjegyek, a községi előljáróság és az adószedő által kiállittatnak s kézbesittetnek az egyes iparosoknak.

Az iparjegyadó rendszerint 12 részletben fizetendő, kivéve a házalók, látványosság-mutogatók s t. efféle iparjegy adóját, mely az iparjegy kiszolgáltatásakor azonnal lefizetendő.

A ki a rá kiszabott adótételt sérelmesnek találja, felszólalhat a tartományi gyülés állandó bizottságához, s ettől a semmitőszékhez.

Hogy az iparjegyadókötelesek valahogy jogtalanul ki ne vonhassák magukat ez adó fizetése alól, büntetés terhe alatt kötelesek biróság vagy közigazgatási hatóságok elé terjesztett kérvényeikben megemliteni iparjegyük számát s a helyet, hol az részükre kiszolgáltatott. E végből az ügyvédek, közjegyzők s törvényszéki végrehajtók kötelesek, mielőtt ily iparosok jogügyletét átvennék, az iparjegy felmutatását követelni. Ugyancsak kötelesek az iparosok iparjegyüket a polgármester vagy adórónok kivánatára bármikor is előmutatni.

Azon iparosok, kiknek adótétele segédjeik számához képest szabatik meg, kötelesek segédjeikről jegyzéket vezetni. Ugyancsak az ily iparosoknál az egyenes adók igazgatóságának egy tagja és az adóvégrehajtó (porteur de contrainte) a községi tanács egy tagjának közbenjöttével felülvizsgálhatják a bevallott segédek számát.

Az iparjegyadókötelesek évről-évre megszámláltatnak a polgármester és az adórónok által.

Azon iparjegyadókötelesek, kik hamisan vallanak be, vagy a kik más ipar jegyét az államkincstár megröviditésére használják, szigoruan büntettetnek.

IV.
Személykereseti adó

Ez adó czélja az, hogy az ingó vagyon (richesse mobiliére) s a személyes jövedelem vonassék adózás alá.

Kivetési alapját nem egy egységes tényező, (mint pl. Poroszországban az osztályozott jövedelemadóban a tiszta átalános jövedelem) hanem több különféle támpontok képezik. Ilyenek:

1. a lakérték (valeur locative).

2. az ajtók s ablakok (portes et fenétres).

3. a tüzhelyek (foyers).

4. a házi ingóságok (mobilier).

5. a szolgák (domestiques) és

6. a lovak (les chevaux.)

1. A lakérték utáni adó az egész épület és lakás évi bérértékének 4%-ában vettetik ki.

Lakház s épületek neve alatt értetnek a házak, raktárak, udvar, kert, folyosó, istálló, pinczék, kamarák s átalában minden épitmény.

Kivétetnek ez adó alól:

a) azon lakások, melyeknek lakási értéke egy évre számitva 42.40, s egy hétre véve 1.27 franknál kevesebbet tesz. (Loi du 30. decz. 1832.)

b) a községi iskolák, de csakis ezek, itt lévén csak a tanitás ingyenes és nyilvános (arrété du 21. fevr. 1823);

c) templomok, nyilvános és jótékony czélu intézetek;

d) gyári épületek, ugyszintén mezőgazdasági czélokra szánt épületek is, a mennyiben lakásul nem szolgálnak;

e) középületek, a tényleg lakásul szolgáló és ezért adóköteles részek kivételével kötelesek.

Ha a háztulajdonos az illető házat nem lakja, abban butora nincsen, s legfölebb egy őre vagy felügyelője lakik abban, az első 4 adóalap szerint nem adózik, s csakis a felügyelő lesz adókötelessé az általa lakott részért.

Ha azonban a tulajdonosnak butorai vannak a házban, az egész ház lakottnak tekintetik, s az adó az egész lakház után fizetendő, kivéve azon esetet, ha a ház jan. 1-től deczember 31-ig nem használtatott, mely esetben a 4 első alap után adó nem fizettetik.

Ezen adót egyébiránt az fizeti, ki a lakást vagy épületet elfoglalva tartja, legyen bár az tulajdonos vagy nem.

Ha a tulajdonos vagy berlő maga is az általa tulajdonul vagy bérletben birt házban lakik, a ház egész lakási adóilletékét fizeti még akkor is, ha ő annak egyes részeit albérletbe adta volna; fenntartatván mindazonáltal viszkereseti joga a lakók ellenében, ha ugyan a bérleti szerződésben az ellenkező nem köttetett volna ki.

Ha a tulajdonos vagy bérlő nem laknak a házban, a lakók kötelesek ez adót leróni.

Hónapos- és heti-szobák lakóiért a tulajdonos, illetőleg bérlő fizeti be a lakházadót, melyet azután az egész ház összes lakértéke után fizetett adóból levonhatnak.

Az épületek lakértéke ugyanazon községbeli, ugyanazon osztályu házakkal összehasonlitás utján állapittatik meg.

2. Ajtók és ablakok. Házak és épületek azon ajtói és ablakai után, melyek az udvarra, kertre, utczára, vagy folyókra, csatornákra szolgálnak:

a) földszinti ajtók- és ablakokért, valamint első- és másodemeleti ablakokért legfölebb

5.000 lelket számláló községekben 0.84 frc.
5.000-10.000 lelket számláló községekben 1.06 frc.
10.000-20.000 lelket számláló községekben 1.27 frc.
25.000-50.000 lelket számláló községekben 1.69 frc.
50.000-nél több lelket számláló községekben 2.33 frc.

fizetendő minden ajtó és ablak után.

b) három és háromnál magasabb emeleteken lévő ablakoktól s a pinczelakások ajtóitól és ablakaitól 5.000-nél kevesebb lelket számláló községekben 0.84 frc., annál több lelket számláló községekben 1.06 frc. fizetendő.

A 42.40 francnál kevesebb lakértékü házak ajtai s ablakai után ezen adó nem szedetik. Kivétetnek továbbá a magtárak, pinczék szellőztetésére szolgáló ablakok s az ajtók, valamint a gyárak, ólak, templomok, iskolák, közhatóságok használatában lévő házak, valamint a padlások ajtói s ablakai.

A kirovás elvei ugyanazok, mint a lakérték utáni adónál.

3. Tüzhelyek. Ezek után az adó számukhoz képest szabatik meg. Ha csak egy tüzhely van 0.84 fr., ha kettő van mindegyikért 1.59 fr., ha háromnál több van, tizenkét tüzhelyig, minden tüzhely után 3.71 fr. fizetendő.

A kivételek, valamint a kivetési módozatok is hasonló alapokon nyugszanak, mint az 1. alatt érintettek.

4. Házi ingóságok. A házakban található ingóságok értéke után 1% fizetendő.

Házi ingóságokul tekintendők:

1. mezőgazdasági eszközök;

2. barmok;

3. szerszámok;

4. gyári szerszámok s gyári használatra szolgáló kocsik, talyigák;

5. kézmüvességi eszközök;

6. boltok, raktárak, irodák szerei, asztalai szekrényei sat.;

7. öltönyök, fehérnemüek, ékszerek, órák;

8. könyvek, térképek, festmények, régiség-gyüjtemények, szobadiszitmények, zeneszerek, műszerek s mindazon eszközök, melyek a tudományok s szépművészetek művelésére segédszerül szolgálnak.

Kivételek hasonló természetüek, s a kivetés módozata is olyan, mint 1. alatt elősoroltattak.

5. Cselédek. Egyének vagy családok szolgálatában álló, házi munkákra alkalmazott cselédekért egyenkint 14.83 fr. fizetendő. Azok, kik csak egy nőcselédet tartanak 8.48 frankot fizetnek.

Kivétetnek:

a) mezőgazdasági cselédek;

b) szoptató dajkák, s 15 éve snél fiatalabb szárazdajkák;

c) nevelőnők s nevelők, titkárok;

d) varrónők, mosónők;

e) nap- vagy hétszámra felfogadott cselédek;

f) a házbirtokos távollétében házőrzők;

g) ipari, gyári munkások, ha ugyan a vállalkozó háztartásában szolgálatra nem alkalmaztatnának.

Az adó azok által fizetendő, kik az érintett személyeket szolgálatban tartják.

6. Lovak. A 3 éves, vagy ennél idősebb lovakért darabonkint következő adótételek fizetendők:

a) minden fényüzési lóért 42.40 fr.;

b) szállitók, postamesterek, lókölcsönzők minden egyes lováért 10.60 fr.;

c) mezőgazdaságban, vagy ipari s kereskedői üzletben használt lovakért, ha ugyanazok egyéb czélokra is használtatnának, egyenkint 14.84 fr.;

d) tisztviselők s katonák lovaiért, ha azok a szabályszerüleg engedett számot meg nem haladják, egyenkint 14.84 fr., ha pedig a szabályszerü számot meghaladnák, minden darabért 42.40 franc fizetendő, a mennyiben nem a szabályokban foglalt használatra alkalmaztatvák.

e) azon lókereskedők, kik tiznél kevesebb lovat tartanak, egészben 42.40 francot, azok pedig, kik ennél több lóval kereskednek, egészben 84.80 francot fizetnek.

Az adó azon személyek s családok által fizetendő, kik a lovakat tartják.

A személykereseti adó kivetésének módozata a következő

A községi hatóság minden évben elkésziti az adókötelesek pontos névsorát.

A községi adószedők (percepteur) ezután üres vallomány-iveket kézbesittetnek az adóköteleseknek a végett, hogy abba a kivetésre szolgáló támpontokat, vagyis a lakbérilleték, tüzhelyek számát stb. irják be, vagy ha ugy kivánják, az adószedő vagy helyettese által irassák be.

Kivételkép s különösen abból az okból, hogy azon adóköteleseken, kik adóalapjukat pontosan kijelölni nem képesek, segitessék, az adóköteles személyes vagy az adószedő által való bejelentése helyett az 1, 2, 3 és 4 alatt foglalt adóalapok pontos megjelölése, szakértők által a kincstár költségén eszközöltetik. A szakértőket a községi tanács két tagjából, s a pénzügyi hatóság által kijelölt két hivatalnokból álló községi bizottság választja. Minden község számára választatnak szakértők, kik a békebiró előtt tesznek esküt. Ha a szakértők véleményükben nem tudnának egyezésre jutni, a tartományi kormányzó által egy ellenőrző szakértő adatik melléjük.

Ha valamely adóköteles a vallománytételt kellő felszólitás után is elmulasztaná, vagy más községben levő adóköteles vagyonát kellőleg be nem jelentené, ezen esetben a községi bizottság szabja meg az adótételt s annak négyszeresét büntetésképen. Ha az adóköteles ennek itételével nem elégednék meg, kérheti, hogy adóját szakértők vizsgálják meg. E szakértőkhez az állam is nevez szakértőt. Ha e szakértők nem tudnának egyező véleményre jönni, számukat egygyel még a községi előljáróság egésziti ki, az ellenőrző szakértők közül. E czélból a szakértők meghatározzák a lakértéket, az ajtók és ablakok, tüzhelyek sat. számát, azután a házi ingóságok értékét, az utóbbi a lakérték ötszörében. Meghatározván igy az adóalapokat s ezekkel együtt az adótételeket, az eredményt közlik az adókötelessel.

Ez esetben a becslés költségei az adóköteles terhére esnék.

Az adókötelesek azon községben adják be vallományaikat, a hol rendes lakásuk van; ugyancsak itt tesznek vallományt azok is, a kiknek több községben van személykereseti adó alá tartozó vagyonuk.

Az 5. és 6. számok alatt felsorolt kivetési alapok (cselédek, lovak) azon község adólajstromába vétetnek fel, a hol az adókötelesnek téli lakása van.

A vallományok osztályozása a kerületi adórónok és a községi adószedő által együttesen eszközöltetik. Ők rendelik el az adókötelesek által kért vagy azok vallományainak megvizsgálására szükséges becsléseket és az adó alá tartozó tárgyak megszámlálását; s e czélból ők szólitják fel az érintett községi bizottságok által választott szakértőket a becslések és számlálások megtételére.

Azon adókötelesek, a kik ellenszegülnének, hogy a kiküldött szakértők a szükséges értesülések megszerzésére házaikba behatolhassanak 106-424 franc büntetésben marasztaltathatnak el; ez esetre azután a becslést és az adóköteles tárgyak s személyek megszámlálását a békebiró eszközli.

Ha a vizsgálatok és a szakértők becsléseiből az tünik ki, hogy az adókötelesek lakértékük nyolczadánál vagy ennél is kevesebbet vallottak be, az eltitkolás nagyságához mért birsággal rovatnak meg. Birságolás esete áll be a többi adóalapok eltitkolásánál is.

Az érintett vallományok s szakértői becslések alapján az adórónok minden egyes adóköteles adótételét megállapitván, beirja azt a községi adólajstromba, s e lajstromot jóváhagyás végett felterjeszti az egyenes adók igazgatóságához.

Jóváhagyván az egyenes adók igazgatója a kivetést, végrehajtás végett visszaküldi a lajstromot a községi adószedőkhez.

Az adólajstromok közhirré tételétől számitandó 30 nap alatt jogában áll minden adókötelesnek, ki azt hinné, hogy adója nem vallományának, illetőleg a szakértők itéletének megfelelőleg állapittatott meg, a tartományi képviselet állandó bizottságához felszólalni. E felszólalás azonban az adófizetési kötelezettséget nem akaszthatja meg.


  Vissza az oldal tetejére