1875. évi XXXII. törvénycikk

a népoktatási nyilvános tanintézetek s nyilvános kisdedóvó intézetek tanitóinak s nevelőinek nyugdijazásáról, valamint azok özvegyeinek és árváinak gyámolitásáról * 

1. § A nyilvános népoktatási tanintézetek, a nyilvános árva- és szegény gyermekeket nevelő intézetek (a mennyiben tanfolyamuknál fogva a népiskolák körébe tartoznak) s szeretetházak, ugyszintén a nyilvános kisdedóvó intézetek (gyermekkertek) tanitóinak s tanitónőinek, nevelőinek s nevelőnőinek számára egy országos nyugdij- és gyámintézet állittatik, melyből a jelen törvény értelmében jogositott tanitóknak (tanitónőknek) rendes nyugdij, özvegyeiknek és árváiknak pedig rendes segélypénz biztosittatik.

I. A nyugdijra és segélypénzre való jogosultság

2. § Nyugdíjra jogositottak:

1. Az 1868. XXXVIII. tc. értelmében bármely nyilvános népiskolában alkalmazott mindazon rendes- és segédtanitók, avagy tanitónők, kik az 1868-iki népiskolai törvény 133. §-a értelmében képesitett okleveles tanitók; valamint azon, bár nem okleveles tanitók, kik az 1868. XXXVIII. tc. kihirdetésekor már rendes tanitókul alkalmazva voltak és azóta tanitói képességüket vagy gyakorlatilag az állami tanfelügyelő előtt, vagy valamely nyilvános képezdében letett vizsga által igazolták s erről bizonyitványt mutathatnak fel.

2. Nyilvános óvó intézetekben (gyermekkertekben) alkalmazott okleveles óvók vagy nevelők (nevelőnők), kik a közoktatási minister által megállapitott tanfolyamot valamely nyilvános intézetben elvégezték, vagy legalább kellő sikerrel letett vizsgán nyertek képesitő oklevelet.

3. A népiskolai tanfolyammal ellátott és az 1868. XXXVIII. tc. 17. §-a értelmében nyilvános intézetekül tekinthető árvaházaknak és szeretetházaknak a népiskolai tanitóságra is oklevéllel képesitett nevelői s igazgatói (nevelőnői s igazgatónői).

Mindazon tanitóknak (tanitónőknek), nevelőnőknek és óvóknak, akár felekezeti, akár községi, akár egyéb nyilvános (illetőleg nevelő vagy óvó) intézetben töltött szolgálati idejük egyenlően beszámittatik a nyugdijazásnál.

3. § Segélypénzre jogositottak:

1. A nyugdijra jogositott tanitók, nevelők s óvók özvegyei, az alább előadandó esetekben és módon.

2. A nyugdijra jogositottaknak nyugdijaztatásuk előtt kötött házasságból származott árvái, életük 16-ik évének betöltéseig, vagy ezen kort megelőzőleg férjhez menetelökig, avagy egyéb módon való ellátásukig, az alább előadandó esetekben és módon. A segélypénzre jogositott özvegyek és árvák a gyámpénzt egyenlően megkapják, halt légyen meg az illető tanitó vagy tanitónő akár tettleges szolgálat közben, akár már nyugdijazott állapotban.

II. Végkielégités és nyugdijazás

4. § Mind a végkielégités, mind a nyugdijazás vagy a nyugalomba kivánkozónak saját kérelmére történik (önkéntes nyugdijazás), vagy pedig a közoktatás érdekéből a felsőbb hatóság által rendeltetik el, még oly esetben is, ha az illető ezt maga nem kivánja.

A) Önkéntes végkielégités és nyugdijazás

5. § A nyugdijra jogositottaknak a következő §-ban irt esetekben és módon jogukban áll önként saját kivánatukra vagy végkielégitéssel távozni tanitói állomásukról, vagy életük végeig élvezendő rendes nyugdijjal összekötött nyugalomba lépni.

6. § Tanitói állomásáról önként távozva végkielégitést nyer:

1. az, ki valamely nyilvános iskolában vagy óvó intézetben legalább öt évig, de tiz évnél kevesebb ideig szolgált mint alkalmazott segéd- vagy rendes tanitó (óvó) és valamely önvétke vagy hibája nélkül származott testi avagy lelki elnyomorodás, betegség, vagy munkatehetetlenség miatt véglegesen képtelenné lett a tanitói hivatalra;

2. az, ki öt évnél kevesebb szolgálati idő alatt vált saját vétkén vagy hibáján kivül a tanitói szolgálatra alkalmatlanná.

Az első esetben távozók két éven át nyerik a részükre biztositott legnagyobb nyugdij-összegnek 50%-át; - a második esetben távozók egyszer mindenkorra nyerik 50%-át legnagyobb nyugdijösszegüknek.

7. § Életük végeig élvezendő rendes nyugdijjal távozhatnak tanitói állomásukról:

1. azok, kik életük 65-ik évét betöltötték, ha egyszersmind nyilvános népiskolai tanintézetben (kisdedóvóban) legalább 40 beszámitható éven át szolgáltak mint alkalmazott segéd- vagy rendes tanitók;

2. azok, kik legkevesebb 10 beszámitható évig szolgáltak nyilvános iskolában (óvodában, árvaházban) mint segéd- vagy rendes tanitók, ha valamely, önvétkök vagy hibájuk nélkül származott testi vagy lelki betegség, nyomorodás vagy gyengeség miatt véglegesen alkalmatlanokká lettek a tanitói hivatalra.

8. § A szolgálati évek a tanitókra nézve legalább 21-ik, a tanitónőkre nézve legalább 20-ik életévük betöltése után történt alkalmaztatásuktól fogva számittatnak.

A kik a tanitói pályáról leléptek, de később oda ismét visszatértek, azoknak a lelépésök előtt töltött szolgálati idejök csak azon esetben számittatik be nyugdijaztatásuk alkalmával, ha kimutatják, hogy egészségi állapotuk, vagy hasonló s tőlük nem függött rendkivüli körülmények által kényszeritve hagyták oda a tanitóságot és a 7. §-ban irt végkielégitést nem vették igénybe. Ezért az ily egyének már a tanitói karból kilépésükkor kötelesek a tanitóságról lemondásukat a megyei tanfelügyelőnél jelenteni s távozásuk indokait igazolni.

A kik a népiskolai tanitóságról más nyilvános tanintézetbe (p. o. középtanodába vagy szakiskolába), avagy a tanfelügyelőséghez mennek szolgálatba, de később ismét népiskolai tanitókká lesznek: azoknak nemcsak előbbi éveik, hanem a közben más intézetnél vagy tanfelügyelőségnél töltött szolgálati idejök is beszámittatik nyugdijaztatásuk alkalmával.

Hasonlóul azoknak, kik más nyilvános tanintézetnél vagy tanfelügyelőségnél töltött szolgálatból lépnek első izben néptanitói hivatalba, ezen előbbi állomásaikon töltött éveik is beszámittatnak azon időtől fogva, midőn a tanitóságra oklevéllel képesittettek s legalább 21-ik évüket betöltötték.

Az óvóintézetek, gyermekkertek, szeretetházak, szegénynevelő- és árvaházak nevelőinek szolgálati ideje az oklevéllel képesittetésük után történt alkalmaztatásuktól fogva számittatik, minden tekintetben ugyanazon módon, mint a közönséges népiskolák tanitóié. A rendes népiskolai tanfolyammal ellátott szeretetházak, szegény nevelőintézetek és árvaházak nevelőinek azonban a népiskolai tanitóságra is oklevéllel képesitett egyéneknek kell lenniök.

Mind az óvodákból, árvaházakból s szeretetházakból népiskolai tanitóságra átlépett egyéneknek, mind viszont a népiskolai tanitóságról ily intézetbe átjötteknek, az előbbi állomásaikon beszámithatóul töltött idejük is beszámittatik.

9. § A 7. § értelmében élethosszig élvezendő nyugdijra jogositottak nyugdijának évenkinti összege:

1. beszámitható 40 évi szolgálat után óvók, segéd- és elemi rendes tanitók számára 300 frt; a felső nép- s polgári iskolai rendes tanitók, úgyszintén árvaházak s szeretetházak igazgatóinak számára 400 frt;

2. a beszámitható 10-ik szolgálati év betöltéseig bárminemű tanitó s óvó számára negyven évi szolgálat után járó nyugdij összegének 40%-a, mely a 11-ik évtől kezdve mindegyik szolgálati év után 2%-kal növekedik.

A nyugdij-összeg megállapitásánál 40 évnél hosszabb szolgálat nem számitható be.

10. § A nyugdijra jogositott tanitó, tanitónő, nevelő, nevelőnő, saját kérelme nélkül, sőt akarata ellenére nyugdijazható:

1. ha 65 éves korán felül bebizonyittatik, hogy öregségi elgyengülés miatt a tanitói hivatal betöltésére egyátalán képtelen;

2. bármely életkorában bebizonyittatik, hogy elmebetegség (őrültség) vagy egyéb betegség s elnyomorodás miatt a tanitói hivatal betöltésére teljesen és véglegesen képtelen.

Az 1-ső és 2-ik pontban irt esetekben az illető nyugdij-összeg a fennebbi 9. § értelmében állapittatik meg; szolgálati ideje pedig a 8. § szerint számittatik ki s e szerint kap végkielégitést vagy élethosszig élvezendő nyugdijat.

11. § A kényszeritett nyugdijazást községi iskolák tanitói irányában, a tanfelügyelőnek és a megyei iskola-tanácsnak indokolt felterjesztésére, a közoktatásügyi minister rendelheti el; a felekezeti vagy egyéb nyilvános iskolák tanitói irányában pedig akár az állami tanfelügyelő, akár az illető iskola főhatóságának kezdeményezése folytán azon főhatóság és a minister által a tanfelügyelő elnöklete alatt kiküldött vegyes bizottság felterjesztésére és az illető főhatóságának egyetértésével rendelheti el a minister.

12. § Mindazon, akár tényleges szolgálatban lévő, akár nyugdijazott tanitók, a kik bűntény miatt birói itélettel elitéltetnek vagy sulyos hanyagság, erkölcsi kihágás vagy polgári bűntény vagy fegyelmi eljárás következtében tanitói hivatalukból elmozdittatnak, vagy nyugdijuk elvesztésére itéltetnek, - nyugdijra, illetőleg végkielégitésre való jogositottságukat elvesztik (1868-ik XXXVIII. tc. 138. §).

Hasonlóul elvesztik a népnevelési nyugdij-alapból való nyugdijra jogosultságukat azok, kik a 2. §-ban irt tanitói pályákat odahagyták, vagy felsőbb tanintézetbe avagy szakiskolákba léptek tanitókul, hol előbbi szolgálati éveik is beszámittatnak s igy más alapból tarthatnak számot nyugdijra.

A nyugdij-alapba befizetett dijak az alap tulajdonává válnak s többé vissza nem vehetők, akár önként távozzék, akár elmozdittassék az illető tanitói állomásáról vagy pályájáról.

III. Özvegyek és árvák gyámolitása

a) Özvegyek gyámolitása

13. § A nyugdijra jogositottnak felesége, férje halála esetén, évenkinti rendes özvegyi segélyt kap, ha férje legalább 10 beszámitható éven át szolgált és legalább egy éven át élt vele házasságban s férjénél legfölebb 20 évvel ifjabb.

Oly özvegy, ki még egy évig sem élt férjével házasságban, csak azon esetben nyer segélypénzt, ha bebizonyitja, hogy férje összekelésükkor nem szenvedett azon betegségben, mely halálát okozta.

14. § Azon özvegy, kinek férje már 10 évig szolgált, s ki férjével legalább egy évig élt együtt házasságban, az özvegyi gyámpénzt élethosszig élvezi. Ha ismét férjhez megy, özvegyi diját elveszti ugyan házassága tartamára; de ha megint özvegy marad és második férje után sem kap özvegyi nyugdijat, akkor ismét megkapja előbb huzott özvegyi gyámpénzét, vagy pedig férjhez menetelekor az őt megillető gyámpénznek két évi összegét kapja végkielégitésül. A férjhez menő özvegyeknek nyilatkozniok kell az iránt, hogy ezen végkielégitést kivánják-e, vagy pedig ismét férjhez menetelük esetére fentartják igényüket a rendes segélypénzre.

15. § Az özvegyi segélypénz évi összege a férj részére 40 évi szolgálata után biztositott nyugdijösszeg 40%-át képezi, mely a házastárs halála napjától számitott fél év mulva tétetik folyóvá.

16. § Özvegyi segélypénzre nem lehet joga azon özvegynek:

1. a ki a 13. § értelmében nem jogositott segélypénzre;

2. a ki az elhunyt férjjel már annak nyugdijba helyezése után lépett azon házasságra, melyből segélypénzre igényét származtathatná, kivévén azon esetet, ha férje az egybekelés után ismét tényleges tanitói szolgálatba lépett s egy évnél tovább szolgált;

3. a ki férje halálakor maga is rendes fizetéssel ellátott tanitónői hivatalban van, vagy ily hivatala után nyugdijat élvez.

Azonban, a ki kénytelen volna a tanitónői pályát elhagyni, kivévén, ha a törvény értelmében vétség miatt mozdittatott el, vagy önhibáján kivül alkalmazás nélkül maradna, az akkor igénybe veheti a férje után járó özvegyi segélypénzt azon esetben, ha maga nem kaphatna azzal legalább egyenértékű nyugdijat;

4. a ki törvényesen elvált azon házastárstól, ki után a segélypénzt kaphatná, ha csak az elválasztó itélettel nem igazolja, hogy az elválás oka nem ő volt;

5. kinek házastársa a fennebbi 12. § értelmében elvesztette nyugdijra jogositottságát.

17. § A már megnyert özvegyi segélypénz is akár ideiglenesen, akár véglegesen az illetékes hatóság (11. §) által megvonható az illetőtől sulyos erkölcsi kihágása vagy erkölcstelen élete miatt, sőt feltétlenül megvonandó azon esetben, ha a gyámolitott bűntényért birói itélettel sujtatott.

b) Árvák gyámolitása

18. § A nyugdijra jogositott óvók, nevelők s tanitók, valamint nevelőnők és tanitónők mindazon törvényes árváinak, kik még a nyugdijazás előtt kötött házasságból származnak, rendes évi segélypénz biztosittatik, ha azon szülőjök, ki után a gyámpénzt nyerik, legalább 10 beszámitható évig szolgált.

Tiznél kevesebb szolgálati idő után elhunyt szülők árvái pedig csak akkor nyernek segélypénzt, ha teljes szegénységük kimutattatik és szülőjük legalább öt évig szolgált.

Az ekként gyámolitandó árvák a szerint segélyeztetnek különböző összegekkel, a mint vagy olyanok, kiknek sem apjuk, sem anyjuk nincsen, tehát egészen szülőtlenek, vagy olyanok, kiknek egyik szülőjük él.

19. § A szülőtlen árvák segélypénzének összege:

1. ha csak az egyik szülő volt tanitó (tanitónő, óvó), akkor minden árvára fejenkint 50 frt;

2. ha mind a két szülő nyugdijra jogositott óvó vagy tanitó volt s mind a kettő legalább 10 beszámitható évig szolgált, akkor mindegyik árvára 75 frt.

20. § Ha az anya él és özvegyi segélypénzt huz, akkor egy gyermekre nem számittatik külön segélypénz, hanem egy gyermeken felül mindegyik számára 25 frtot kap.

21. § Ha pedig az özvegy anya maga is tanitónő volt és mint ilyennek nem özvegyi, hanem tanitónői nyugdija van, akkor a saját maga számára nyert nyugdijon felül mindegyik gyermeke számára azok apja után járó évi 20 frt segélypénzt kap. Az ily segélypénzek egész összege azonban 100 forintot nem haladhat tul.

22. § Az egyazon szülő után jogositott árváknak a 20., illetőleg 21. §-ban rendelt összes segélypénz összege nem haladhatja tul az ugyanazon tanitói állomás után járandott özvegyi segélypénz összegét.

23. § Ha az özvegy nő férjhez megy s ez által özvegyi segélypénzét (legalább házassága tartamára) elveszti, akkor ezen idő alatt a már kiutalványozott segélypénzt az árvák tovább is élvezik, a fennebbi §-ok értelmében.

24. § Azon időtől fogva, melyben az anya vagy atya is elhal és igy a gyermekek egészen szülőtlen árvákká lesznek, róluk a 19. § 2. p. értelmében kell gondoskodni.

Hasonlóul szülőtlen árvákul tekintendők a 18. § értelmében segélypénzre jogositott azon árvák, kiknek anyja házassági elválás vagy valami saját hibája miatt segélypénzét elveszti, vagy gyámpénzt nem is nyert.

25. § Azon árvák, kiknek ellátása akár állami, akár egyházi községelylyel vagy a segélypénz összegét tulhaladó mennyiségű ösztöndijjal, avagy valamely nevelőintézetben való felvétellel a segélypénz nélkül is fedezve s biztositva van, ez idő alatt nem kapnak segélypénzt. Ha azonban az ily árva még 16 éves kora, illetőleg férjhez menetele előtt elvesztené ezen gyámolitást, akkor ő is részesitendő a fennebbi §-ban megállapitott segélypénzben.

26. § A tanitói pályáról lelépett s átalában nyugdij-jogositottságukat elvesztett szülők árvái nem tarthatnak igényt segélypénzre.

Az illetékes hatóság (11. §) által hasonlóul megvonható a segélypénz az illető árva sulyos erkölcsi kihágása vagy erkölcstelen élete miatt, sőt feltétlenül megvonandó az, ha az illető bűntény miatt birói itélettel sujtatott.

IV. A nyugdij- és gyámpénztár jövedelmei

27. § A nyugdij- és gyámpénztár jövedelmeit képezik:

a) a nevelők, óvók és tanitók (illetőleg nevelőnők s tanitónők), valamint az iskolafentartók egyszer-mindenkorra teendő befizetései;

b) a nevelők, tanitók és a fentartók évenkinti befizetései;

c) az alapitó levelek értelmében az e czélra forditható közalapok jövedelmei s egyéb, a jelen törvényben rendelt bevételek;

d) e czélra ajándékozott, vagy hagyományozott, akár adományozott tőkék jövedelmei; végre

e) az állampénztárból adandó évi pótlék.

28. § Egyszer-mindenkorra köteles a nyugdij-, özvegy-, árva-gyámpénztárba fizetni:

1. az, ki tanitói (óvói) állomásra első izben alkalmaztatik, az ezen alkalmazásban részére biztositott teljes nyugdij-összeg 5%-át;

2. az, ki szolgálata közben oly állomásra lép elő, mely számára magasabb nyugdij-összeget biztosit, az előbbi és ujabb legnagyobb nyugdij-összeg között lévő különbözetnek 50%-át;

3. az országos tanitói nyugdij-pénztár terhére nyugdijazott minden oly óvó és tanitó, illetőleg óvónő, és tanitónő, kinek gyámpénzre jogositott felesége vagy gyermeke van, nyugdijaztatásakor a nyert nyugdijnak 2%-át;

4. minden iskola-fentartó akár egyházi, akár polgári község, akár más testület vagy magános 10 forintot akkor, midőn az általa fentartott iskolának egy tanitója vagy nyugdijaztatik vagy szolgálat közben meghal s gyámolitandó özvegyet vagy árvát hagy maga után.

29. § Egész szolgálata tartama alatt évenkint köteles fizetni:

1. minden óvó, segédtanitó s elemi rendes tanitó (illetőleg tanitónő), a számára 40 évi szolgálat után biztositott nyugdij-összeg 2%-át vagyis 6 frtot;

2. minden felső nép- és polgári iskola rendes tanitó s általában mindenki, kinek nyugdija 40 év alatt 400 frtig emelkedhetik, ezen összeg 3%-át vagyis 12 frtot;

3. mindenki, ki nyilvános óvodai vagy népoktatási nyilvános tanintézetet közvetlenül (habár állam-segélylyel) tart fenn, legyen az akár polgári, akár egyházi község, akár társulat, akár más testület vagy egyén, az általa fentartott intézetben alkalmazott mindegyik ugy segéd, mint ideiglenes vagy rendes tanitóért külön-külön 12 frtot még akkor is, ha az állomás esetleg nincs betöltve.

30. § A 28. és 29. §-ban rendelt befizetések a községi adóval együtt szedetnek be, illetőleg a tanitók fizetéséből vonatnak le s az illető egyházi vagy egyéb pénztárból fizettetnek a községi adópénztárba.

31. § Az országos közös nyugdij- s gyámpénztárhoz a fennebbi 28. és 29. §-ban rendelt hozzájárulás alól saját kivánatukra felmentetnek azon óvoda vagy iskola fentartói (valamint az általuk fentartott intézetben alkalmazott tanitók is), kik kimutatják s illetőleg kötelezik magukat:

a) hogy tanitóiknak legalább is annyi s oly mérvű nyugdijat és gyámpénzt biztositottak, mint a minőt azok a jelen törvény 9., 15. és 19. §-ai értelmében nyernének;

b) hogy tanitóik a nyerendő nyugdij- s gyámpénz arányában nincsenek nagyobb mérvű befizetéssel terhelve, mint mennyit a jelen törvény róna rájuk; végre

c) hogy az ő intézetükbe más nyilvános intézetből átlépő s jelen törvény értelmében az országos nyugdij-pénztárból nyugdijra s gyámpénzre jogositott tanitóknak mindazon szolgálati éveit beszámitják, melyek a jelen törvény értelmében is beszámittatnának.

Viszont az országos nyugdij-pénztárhoz járulástól ekkép felmentett intézetekből más nyilvános intézetbe távozó tanitóknak az országos nyugdijpénztárból ellátásukhoz a befizetéstől felmentett intézetben töltött szolgálati idejük is beszámittatik, a jelen törvény 6-9. § értelmében.

Az ily mentesitett intézetekből átlépő tanitók a fennebbi 28. §-ban irt egyszer-mindenkorrai dijat, ha még sohasem róvták le, tartoznak az országos nyugdij-alap javára lefizetni.

Azon iskolai főhatóságok, kik intézeteiket az országos nyugdij-pénztárhoz járulás alól ezen § értelmében mentesiteni kivánják, ez iránt a jelen törvény szentesitésétől számitott négy hónap alatt kötelesek a közoktatásügyi ministerhez nyujtandó irásban nyilatkozni.

32. § A hol a jelen törvény hatálybaléptekor a tanitói állomással kedvezőbb nyugdijazás és özvegy- s árva-gyámolitás van összekapcsolva, mint a minő ezen törvényben állapittatik meg: ott az ezentul sem csökkenthető.

Azonban az illető iskolafentartóknak szabadságukban áll, ezt vagy egészen saját erejükből fizetni, a fennebbi 31. § értelmében, vagy pedig akként, hogy az országos nyugdij-intézethez járulnak s az abból járó összeget kiegészitik az általuk biztositott mennyiségre.

33. § Az országos tanitói nyugdij-alap kiadásaira forditandó azon összeg is, mely az 1868. évi XXXVIII. törvénycikk 145. §-ának rendeletéből a községi tanitók fizetésének 2%-a erejéig eddig befizettetett.

34. § A jelen törvény szentesitésétől fogva a községeknek az iskolai épitkezésre és telekszerzésre engedélyezendő államsegélynek 3%-át kötelesek az illető községek a segély végleges kifizetésétől számitott 15 évig fizetni az országos tanitói nyugdij-pénztárba.

35. § A jelen törvényben nyugdijra jogositott tanitók vagy utódaik gyámolitására teendő s országos kezelés alá eső adományok s hagyományok, ha czéljuk az adományozó vagy hagyományozó által tüzetesebben meg nem határoztatik, az országos nyugdij-alaphoz csatolandók.

36. § Az államköltségben a vallás- és közoktatásügyi ministerium tárczájára „népnevelési szükségletek” czimén évenkint megállapitott összegből az országos néptanitói nyugdij-pénztárba pótlékul fizettetik 1875., 1876., és 1877. évekre évenkint ötvenezer frt, 1878-tól bezárólag 1880-ig évenkint 100,000, azontul évenkint 150,000 frt, mely mindig az év elején fizetendő a nyugdij-pénztárba.

37. § A fennebbi § értelmében befolyó jövedelmekből egy országos tanitói nyugdij- és gyámalap alkotandó.

V. Vegyes intézkedések

38. § A törvényes kellékeknek megfelelő nem állami nyilvános tanitóképezdék, valamint a kormány által elismert óvodai nyilvános képezdék okleveles tanárai s tanitói (tanitónői) számára is lehet az országos néptanitói nyugdijintézetnél a jelen törvény értelmében járó nyugdijat s özvegy-árva-gyámpénzt biztositani a következő módon:

a) 40 szolgálati év utánra 300 vagy 400 frtig évi nyugdij biztositható;

b) az évek az első befizetéstől számittatnak;

c) érette fizetendő: belépti dijul 25%-a, évi dijul 8%-a a számára biztositott legnagyobb nyugdij-összegnek;

d) ha az illető a befizetést egy év alatt elmulasztja, a biztositás megszüntnek tekintendő s az addig befizetett összeg az alap tulajdona marad.

39. § A nyugdijra jogositott rendes tanitók, nevelők, óvók (tanitónők), ugyszintén a 38. § emlitett képezdei tanárok számára akár maguk az illető iskola-fentartók által a 9., 15. és 39. § megállapitott nyugdijnál s özvegyi segélynél nagyobb, t. i. a 9. s 39. § meghatározott nyugdij-összegeken kivül még (40 év utánra) 400 frtig fokozható nyugdij s annak megfelelő özvegyi segély biztositható a következő módon:

1. Az ekként biztositott többlet csak kerekszámban 100, 200, 300 vagy 400 forintnyi nyugdij-összeg s ennek 40%-kát tevő özvegyi segélypénz lehet.

2. Az illetők a 28. és 29. §-ban rendelt befizetéseken felül kötelesek fizetni a biztositott többletnek egyszer-mindenkorra 25%-kát s évenkint 10%-kát.

A ki a befizetést egy éven át elmulasztja, az mind a biztositott többletre, mind a befizetett összegre való minden igényét elvesztette.

3. A többletet biztositó nem lehet 55 évesnél idősebb.

A jelen §-ban engedett ezen felülfizetés kezdetétől számitott 10 évig az illetőnek nyugdija a 9. § értelmében fizettetik ki, a 11-dik évtől kezdve a biztositott többlet 40%-kát kapja, mely évenkint 2%-kal növekedik, mignem a felülfizetés kezdetétől számitott 40 év mulva, az egész biztositott többletet kapja.

40. § A nem állami és nem községi intézetek tanitóinak nyugdijazásánál a tettleg nyugdijbalépés szükségességét és jogosultságát a megyei tanfelügyelő elnöklete alatt egy vegyes bizottság dönti el, melynek tagjait felerészben az illető intézet főhatósága, felerészben a közoktatásügyi minister nevezi ki. Az orvost a minister nevezi ki.

41. § A jelen törvény határozatai a következő fokozatos rendben hajtatnak végre:

1. A jelen törvény 2. §-a értelmében nyugdijra jogositott és ezen törvény hatályba léptekor már alkalmazásban lévő tanitók közül csak azok kötelesek az országos néptanitói nyugdij-intézetbe belépni, kik életük 55-dik évét még be nem töltötték, vagy a 32. § értelmében föl nem vétettek.

2. A 8. § értelmében beszámitható szolgálati idejük pedig 1870-dik évtől kezdve számittatik, de úgy, hogy egyfelől a 100 frtnyi nyugdij-összeg bárkire nézve is csak 1885-től növekedhetik 2%-kal, s másfelől az 1876 január 1-seje után elhunytak özvegyei s árvái már 1876-dik évtől kezdve részesülnek a segélypénzben, ha az elhunyt legalább 10 - s 8. § értelmében beszámitható - évig szolgált.

3. Az 1. és 2. pontban nevezett mindazon óvók és tanitók (tanitónők) kötelesek 1875 január 1-jétől számitva befizetni az 5% belépti dijat s a 2, illetőleg 3%-nyi évdijat.

4. Azon tanitóknak, kik kimutatják, hogy 1875-ben betöltötték, illetőleg betöltik 55-dik életévüket, a közoktatásügyi minister által kitűzendő határidőig nyilatkozniok kell az iránt, hogy részesülni akarnak-e az országos néptanitói nyugdij-alapból vagy nem?

Kik a kitűzött időig nem jelentik be, hogy részesülni kivánnak, azok mindennemű befizetések alól fölmentetnek, de viszont az országos nyugdij-pénztárból semminemű végkielégitést, nyugdijat vagy özvegy-árva-gyámpénzt nem nyerhetnek. A kik pedig kijelentik, hogy kivánnak részesülni, azok kötelesek 1875-től fizetni a számukra biztositott nyugdij-összegnek belépti dijul egyszer-mindenkorra 20%-kát és évenkint 8%-kát.

Az ily tanitók nyugdijának évi összege (növekedés nélkül) 100 frtban állapittatik meg, özvegyei egyszer-mindenkorra 100 frtot, árvái a rendes segélypénzt kapják. A szolgálati idő szintén ezen § 2. pontja értelmében számittatik.

42. § Minden iskolafentartó (kivévén a 31. §-ban fölmentetteket), köteles az iskolájában lévő mindegyik tanitói állomásért a meghatározott 12 frtot 1875 január 1-jétől megfizetni, még azon esetben is, ha az illető tanitó ezen § 4. pontja értelmében nem tagja a nyugdij-intézetnek.

43. § Ujabb özvegy-, árva-gyámolitások és szolgálatra képtelenné létel miatt sürgőssé vált ujabb nyugdijazások évközben is eszközölhetők. A 65 éves életkor folytán igényelt s átalában sürgős intézkedést nem szükséglő ujabb nyugdijazások mindig az iskola-év zártával foganatositandók.

44. § A jelen törvény hatályba lépteig nyugdijazottaknak illetőségeit továbbra is az eddigi módon az tartozik fizetni, ki addig fizette.

Azon tanitóknak, kik a jelen törvény 41. §-ának 1. és 4. pontja értelmében az országos nyugdij-intézetbe nem lépnek be, egész nyugdij-illetőségét, azon tanitóknak pedig, kiknek szolgálati idejük a 41. § 1. és 4. pontja értelmében az országos nyugdij-intézetnél csak 1870. évtől számithatók be, 1870. év előtti szolgálatukért igényelhetett nyugdij-illetőségét azok tartoznak fizetni, kik az eddig fennállott kormányrendeletek, gyakorlat vagy valamely akár egyházi, akár községi szabályzat avagy magán-szerződés értelmében különben is kötelesek lettek volna nyugdijazásukról gondoskodni.

Ezen ügyekre nézve a jelen törvény határozatai értelmében és az eddig fennállott rendeletek figyelembe vételével a közoktatásügyi minister fog rendeletileg intézkedni.

45. § A volt határőrvidékhez tartozott községek tanitóinak nyugdijazását illetőleg ezentulra is fentartatnak a tanitói osztály jogviszonyainak szabályozásáról 1871 junius 8-án kiadott és az 1873:XXVII. törvénycikk 2. §-ban is érvényben hagyott legfelsőbb rendeletnek a nyugdijazásra, özvegyek s árvák ellátására vonatkozó határozatai - és a közoktatásügyi minister felhatalmaztatik, hogy az idézett rendelet intézkedéseit lehetőleg összhangzatba hozza a jelen törvény határozataival, akként, hogy a volt határőrvidéki iskolák tanitóinak számukra biztositott igényei ne csorbittassanak.

46. § A közoktatásügyi minister e nyugdij-ügyben évenkint kimutatást terjeszt a törvényhozás elé, melyben mind a legutóbbi év mérlege, mind a nyugdij-pénztár állapota, mind a nyugdijazottaknak és gyámolitottaknak létszáma, névsora, nyugdij-ideje előadatik.

E kimutatás egy-egy példánya megküldetik mindazon intézetek főhatóságainak, melyek az országos nyugdij-pénztárhoz járulnak.

47. § E törvény szentesitésével az 1868. évi XXXVIII. törvénycikk 145., 146. §-a és a nyugdijra vonatkozó minden eddigi kormányrendeletek, a mennyiben ezen törvényben fenn nem tartattak, hatályon kivül helyeztetnek.

48. § E törvény végrehajtásával a vallás- és közoktatásügyi minister és a pénzügyi minister bizatnak meg.


  Vissza az oldal tetejére