1875. évi XXXVII. törvénycikk indokolása

kereskedelmi törvény * 

I.

Bármennyi legyen még a tennivalónk a törvényalkotás terén, alig van hiány, mely oly sulyosan éreztetné magát, mint amaz, hogy nincs kereskedelmi törvénykönyvünk, nincsenek kereskedelmi törvényeink. Más irányokban a fennálló törvények hézagosságát, elavultságát sajnosan tapasztaljuk s e bajon kiegészités, átalakitás által segiteni törekszünk; itt pedig majdnem teljes nemlétezéssel állunk szemközt s uj alkotásról kell gondoskodnunk. Régibb törvényhozóink alig intézkedtek a kereskedelemről, mely nem is volt Magyarországnak; az 1840. XV-XXI. törvénycikkek nemzetgazdászati fejlődésünk akkori, nagyon kezdetleges állapotok mögött maradtak vala; a jelenkor sokkal előre haladtabb viszonyainak semmikép meg nem felelnek.

Az utolsó harmincz év alatt egészen uj alakot ölt nemzetgazdászati életünk; bátran mondható, hogy csak ezen időszak folytában belevonatott a mi kereskedelmünk s általában termelő s üzleti tevékenységünk az ujabb kor forgalmi mozgalmába. A föld s a földmives felszabaditása az örökké emlékezetes 1848. törvények által; az általános jogegyenlőség, melyet ugyanazon törvényeknek köszönünk és mely a városi elemnek, a kereskedelem és ipar e sajátképeni képviselőjének megadták a szabad mozgás lehetőségét; az iparszabadság, melyet törvényesitett az 1872. VIII. törvénycikk, de a mely ténylegesen már két évtized óta meg volt honositva nálunk; a vasutak behozatala s évről évre növekedő terjesztésük, mint átalában a közlekedési s forgalmi eszközök folytonos fejlesztése s tökélesbitése; a nemzetközi érdekközösséget hirdető s a nemzetközi forgalom minél szabadelvüebb szervezését czélzó tanok s nézetek növekedő győzelme, a vállalkozási szellem s a társulati intézmény belterjes, mint külterjes öregbitése: - ime a tényezők legfőbbjei, melyek 25-30 év óta nemzetgazdászati életünket gyökeresen átváltoztatták, vagyis a modern-irányu nemzetgazdászati életet Magyarországban alakitották; mindenesetre egészen uj viszonyokat teremtettek, melyek be nem illeszthetők régi darabos kereskedelmi törvényeink keretébe.

Elégséges lesz, e tény bebizonyitására két számtani tételre utalni; illeti az első nemzetközi forgalmunkat, a másik pénzintézeteink terjedését. Külforgalmunk 1868-ban, be- és kivitelt összefoglalva csak 649.6 millió o. é. forintot tett; 1872-ben túlhaladta a 801 millió forintot. Még 1867-ben négy bank s hitelintézet, mely összesen mintegy hét millió frtnyi értéket kezelt s 56 takarékpénztár, mely 43 millió frtnyi betéttel rendelkezett, képviselte s közvetitette (eltekintve a bécsi Nemzeti-Bank fiókjaitól) Magyarország egész hitel- s forgalmi mozgalmát, 1873. év végén munkálkodott 107 bank s hitelintézet 94.4 millió frtnyi befizetett alaptőkével s több 300 takarékpénztárnál 147.3 millió frtnyi betéttel, nem is szólva sem a népbankok, sem az önsegélyző egyletekről.

E nagy kiterjedésű s sokoldalú mozgalom mélyen károsittatik s hátráltatik az idő- s czélszerű törvények nem létezése által. Növeszti a bajt a kereskedelem nemzetközi természete. Elviselhető többé-kevésbé a törvényes intézkedések hézagossága vagy elavultsága ott, a hol ennek kellemetlen következményeit csak a honfi érzi, ott a hol ezek csak belföldi viszonyokat zavarnak; elviseljük hozzászokottságból, példabeszédes közönbösségünkből, hazafiui türelmeskedésből; elesik mindez a kereskedelmi törvényeket illetőleg; - itt külföldi üzletbarátunk vagy a kik hajlandók volnának azokká válni, nem csekélyebb mértékben vannak érdekelve, mint mi magunk. Másrészről az ujabb koru kereskedelem s forgalom külön természete, a mely a gyorsaságot, a világosságot s a biztonságot parancsolóan követeli, arra vezet, hogy a mennyire csak lehet, állapittassék meg az egyöntetüség az egymással kereskedő államok illető törvényes intézkedéseik s határozmányaik közt. Még a magában véve netalán jó törvénykönyv czéljának teljesen meg nem felelne, ha az európai áramlat szinvonalán nem állana s elszigelten intézkednék. Nemzetközi üzletmiveleteinkben s főkép a hitel terén nagyon is érezzük, - mert drágán lakolunk érte - a korszerü s kielégitő kereskedelmi törvénykönyv nemlételét.

II.

Alkotmányos életünk helyreállitása óta minduntalan sürgeték ezen hézag betöltését. Sürgeté ezt nem csupán a kereskedelmi világ, érezték s hangsulyozták ennek szükségességét mindazok, kik méltányolni tudják nemzetgazdászati fejlődésünk átalános horderejét, a szoros s döntő befolyást, melylyel bir ez Magyarország felvirágzására. Ha ez élénk áramlatnak éveken át kézzelfogható eredménye nem volt, ennek oka nem kizárólagosan a feladat nagysága s a kormány másnemü elfoglaltságában keresendő; a hátráltatás egyik főrugója ama előzetes kérdés volt, mely felett nagyhamarán tisztába nem tudtak jönni; Receptio vagy önálló alkotás? Az utóbbi mellett nemzeti és állami önérzetünkön kivül szólott azon érv, hogy a kereskedelmi törvények alkotásánál mégis tekintettel kellene lennünk forgalmunk különös, a többi európai államokéitól sok irányban eltérő viszonyai- s bevett szokásaira: ellenben a receptio eszméjének támogatására felhozták, hogy ezen az uton nem csak a nagy munka foganatositása lényegesen könnyebbittetnék s siettetnék, hanem hogy a forgalom nemzetközi jellege követeli ugyis a lehető hozzásimulást az előrehaladottabb s főkép a szomszédországok ebbeli intézkedéseihez.

Körülbelül 3 évvel ezelőtt megállapodott végre a magyar kormány olyan eljárásban, mely meglehetősen magában egyesiti a két rendszer előnyeit.

Különös figyelembe vétetett ugyan az 1861-ben közzétett német keresk. törvénykönyv, mely 9 évvel annak utána (1879. junius 5-én) a német szövetség törvénykönyvvé vált; de ki lett mondva egyszersmind, hogy az átveendő határozmányok részletes és gondos átvizsgálása, forgalmunk sajátságainak éber szemelőtt tartása mellett készittessék a magyar codex. Németország keresk. törvénykönyvének nagy becsét világszerte elismerik és kiváló tekintetbevételének érdekében nyilatkozott minálunk mind a budapesti keresk. és iparkamara és az 1871. év végén tartott egyetemesen kamarai ülés, mind ezt megelőzőleg az 1871. szeptember havában tartott első magyar jogászgyülés is. De az általános német keresk. törvénykönyv compromissum utján keletkezett, melynek létrehozatala érdekében számolni kellett az akkoriban még nagyon számos német külön államok sajátságai, egymástól eltérő magánjogi és másnemü szabványai, hagyományai és szokásaival, azonkivül a német keresk. törvénykönyv, ámbár lényegében szabadelvü, sok tekintetben érezteti a rendőrségi állam jellegét, mely akkor oly nagy mérvben uralta Németország törvényhozási tevékenységét.

Azért is, midőn Dr. Apáthy István, a keresk. és váltójog egyetemi nyilvános rendes tanára megbizatott a keresk. törvénykönyv tervezetének kidolgozásával, azon utasitást vette, hogy folytonos figyelembe tartsa honi viszonyaink sajátságos igényeit, ugyszintén a német törvénykönyv készitése óta előrehaladott tudomány és gyakorlat vivmányait Apáthy ur ezen utasitást hiven teljesitette, a tervezet majdnem minden szakaszánál figyelembe vétettek a franczia-, belga-, németalföldi és zürichi keresk. törvények és törvénykönyvek illető szabványai és intézkedései.

Az igy készitett tervezet kinyomatván, ez a közgazdasági ügyérség által a sajtó főközegeivel, ide értve a szaklapokat és folyóiratokat, közöltetett, melyek beható tárgyilagos birálat alá vették a munkálatot, közöltetett ez továbbá véleményadás végett az egyetemekkel, az összes keresk. és iparkamarák és keresk. testületekkel, az ügyvédi egyletekkel. Kevés kivétellel a felszólitottak részletes megvitatás tárgyává tették a hozzájuk utasitott munkálatot; az 1873. év folytán indokolt jelentéseiket, birálataikat és illetőleg javaslataikat a kereskedelmi ministeriumnak átszolgálták.

E becses anyag kiséretében áttétetett a keresk. törvénykönyv tervezete az e czélra összeállitott szakértő értekezlethez, melyben a horvát-szlavon kormányon, a közgazdasági, igazságügyi, a közlekedési és a pénzügyi ministeriumokon kivül képviselve voltak: az országgyülés, a budapesti tud. egyetem, a birói és az ügyvédi kar, a budapesti keresk. és iparkamara, a fővárosi tőzsde, az országos iparegylet és egyik első rangu pénzintézetünk.

A szakközegek részéről beérkezett vélemények az egyes részek előadásával megbizott szakférfiakkal közöltettek, kik az ezekből, nemkülönben a külföldi törvényhozásból és a tudományos szakmunkákból meritett előadmányaival léptek fel az értekezleten. Az értekezlet üléseit 1873. évi november hó 4-én megkezdvén, ezeket szakadatlanul minden másodnapon folytatta egészen 1874. év május 2-ig, midőn az első olvasás befejeztetett. Tárgyalásaiban a hazai forgalom és a külfölddel való kereskedelmi összeköttetésnek érdeke épen ugy vétetett a kellő figyelembe, mint az egyes csoportok méltányos igényei és az ország különleges viszonyai a tudomány s a gyakorlat szempontjából méltányoltattak; az egyes intézkedések jogosultsága, hatása és hordereje minden irányban megvilágittatott.

Az ily módon befejezett első olvasás után az értekezlet által választott szövegező bizottság annak határozatai alapján ujra szövegezte a törvénykönyvi javaslatot, 1874. évi november hó 4-én az értekezlet ismét összeült és a második olvasást 19 ülésben 1874. évi deczember 21-én befejezvén, összesen 87 ülésen át folytatott munkálatát berekesztette.

A Horvát-Szlavonország kormány külön kivánatára az értekezleti javaslat 2., 8. és 9. §-ait - tekintettel a Horvát-Szlavonországban divatozó birói szervezetre és hirdetési módozatokra - kellett utólagosan némileg módositani.

III.

Az elmondottakból világos, miszerint a n. t. elődeim s pedig Szlávy József és gróf Zichy József akkori kereskedelmi minister urak által a legczélszerűbben kezdeményezett s bevégzett s általam ezennel bemutatott keresked. törvénykönyv javaslata a tárgy nagy fontosságához mért gondossággal, minden figyelmet érdemlő tényezők kellő méltánylása, a tudomány s a gyakorlat legmegbizhatóbb forrásainak czélszerü felhasználásával készült s hogy ennek következtében nyugodtan felajánlható ennek elfogadása a képviselőház által.

Több lényeges pontban a tervezet szabadelvűbb és az ujabb kor iránya és eszméinek inkább megfelel, mint a német és más külföldi kereskedelmi törvénykönyv. Összhangzólag az 1872-iki ipartörvénynyel, kiindulási pontul elfogadtatott azon eszme, miszerint a modern jogállamban a törvénynek más nem lehet a feladata, a társadalom termelő tevékenységét illetőleg, mint arról gondoskodni és olyképen intézkedni, hogy a társadalom minden tagjának adassék meg az alkalom, anyagi, szellemi és tőkeerejét a törvény korlátai közt, szabad tetszése szerint a leggyümölcsözőbben érvényesithetni. Ez irányeszmének megfelelőleg; a kereskedelem üzése bárkinek, e nemrevaló tekintet nélkül megengedtetik és még a férjes nő teljes kereseti szabadsága biztosittatik.

E szellemben intézkedik a bemutatott tervezet, szintén a társulati ügyekre nézve, melyek az utolsó 30 év alatt egyik főrugójára váltak egész Európában a nemzetgazdászati fejlődésnek és minálunk is napról napra növekedő horderővel birnak. Megmutatta a tapasztalat itt is, külföldön is, hogy az állami gyámkodás e terén semmi előnynyel nem jár, komoly biztositékot nem nyujt sem a kormánynak, sem a társadalomnak, még az üzletvilágnak sem. Teljességgel lehetetlen ugyan, hogy még a legjobban szervezett és a leggondosabban eljáró közigazgatási gépezet is a rohamosan előre rohanó, ezer és ezer alakot öltő, a mindennapi élet minden rétegébe ható társulati mozgalmat minden részletében tanulmányozza, minden mozdulataiban ellenőrizze, minden kihágásainak elejét vegye, ezeket megbüntesse vagy jóvátegye. Bebizonyitotta ellenkezőleg, főkép a három utolsó év annyi gyászteljes eseménye, hogy a látszólagos állami gyámkodás és felülvizsgálat elősegiti inkább a szédelgést, az értéktelen vagy csalásra alapitott vállalatok keletkezését és folytatását; a nagy közönség, bizván az állam vélt ellenőrzésében, meg nem is vizsgálja, mihelyest társulatról van szó, kivel és mivel van dolga s vakon odaengedi áldozatul vagyonát, megtakaritott filléreit, néha-néha a legravaszabb vagy a legügyetlenebb vállalkozók és igazgatóságoknak.

Még Németországban is nagyon élénk néhány év óta a mozgalom az engedélyrendszer megváltoztatására; Francziaországban, Belgiumban, Németalföldön a jelzett irányban módosittatott a keresk. törvénykönyv, vagy hozattak külön törvények a társulatokra nézve. Ezen törvények és ezen áramlat irányadó eszméje az, hogy a kormány egyenes közbenjárása ezen ügyeket illetőleg a rendőri és nyilvántartási teendőkre szorittassék meg, mig a társadalom és az érdekeltekre nézve a valódi biztositék két főmomentum által elérendő: az egyik a legkiterjedtebb nyilvánosság, mely a társulati vállalatok mind keletkezése, mind folytatásánál alkalmazásba hozandó; a másik a szigoru személyes és vagyoni felelősség, melylyel a társulati vállalatok mind kezdeményezői és vezetői terheltetnek, mind a közvetlenül érdekeltek, mind a nagy közönséggel szemben.

Ezen eszmék foganatositását czélozzák a magyar kereskedelmi törvényjavaslat határozmányai, mind a bel- mind a külföldi társulatokra nézve és teljes joggal reménylendő, hogy a társadalmi szellem és a vállalkozási mozgalom egészséges fejlődését biztositandják hazánk számára. Ha a társulatok vezetői irányában a javaslat intézkedései netalán nagyon szigoruaknak nyilvánittatnának, meg kellend fontolni, hogy e szigor szükségét épen a mult szomoru események czáfolhatlanul igazolták.

Felemlitendők még ez alkalommal a tervezetnek részletes intézkedései az ugynevezett szövetkezésekre nézve (Genossenschaft-ra), melyek három évtized óta Francziaország, Angolország, Német- és Olaszországban ezrenként keletkeztek és a szegényebb néposztály anyagi sorsa, szellemi és erkölcsi állapotára igen jótékonyan hatnak. Hazánkban is több száz ilynemű szövetkezés keletkezett az utolsó hat-hét év lefolyta alatt, de ugyszólván törvényen kivül állott és áll maiglan; a kereskedelmi törvénykönyv tervezetének illető szabványai, melyeknek mintául szolgáltak főkép Németország megfelelő törvényei, rendet, világosságot és egyöntetüséget hozandanak e mozgalomba, a mi annak hasznos befolyását a kisebb ipar és kereskedelem és a munkásvilág anyagi és erkölcsi állapotára csak öregbitheti.

A kereskedelmi törvénykönyv első, a kereskedőkről szóló részét illetőleg kiemelendők volnának még azon intézkedések, melyek a keresked. czég valódiságának biztositását és az e tekintetben mutatkozó számos visszaélések akadályozását czélozzák.

A tervezet második részében, mely a kereskedelmi ügyleteknek van szentelve, az általános határozatok, továbbá a kereskedelmi ügyletek megkötéséről és teljesitéséről szóló fejezetek nagyban ugyan a német kereskedelmi törvénykönyvből vétettek át, szem előtt tartattak azonban hazánk külön forgalmi viszonyai és fennálló egyéb törvényei.

A vételről, bizományról, a továbbitási és vitelezési ügyletekről szóló intézkedések legközelebb állanak a német kereskedelmi törvénykönyv szabványaihoz; a mi czélszerűnek látszott azért, mivel a szabályozandó viszonyok majdnem azonosak a Németországéival és mivel a kérdéses intézkedések ugyanazonossága nagyon könnyitendi és elősegitendi forgalmi összeköttetéseinket legjelentékenyebb üzletbarátunkkal. Lényeges ujitásként felemlitendők a részletes intézkedések, melyeket a t. képviselőház elébe ezennel terjesztett törvénykönyvi javaslat a közraktárak ügyének szentel; felesleges felemliteni, mert évek óta hangsulyozza a kereskedelmi világ és hangsulyozza a sajtó, hogy a közraktári intézmény meghonositása és egészséges fejlődése valóban életkérdés Magyarország földmivelésére nézve és nem kevésbé fontos a kereskedelem és ipar, a bel, a nemzetközi és az átmeneti forgalom szempontjából. Az 1848. franczia rendszabály, az 1866. osztrák rendelet, az 1848. belga és az 1864-iki baseli törvények zsinórmértékül használtattak fel a magyar tervezetet illető határozmányainak szövegezésénél.

Belevétetett szinte a magyar tervezetbe, eltérőleg több külföldi kereskedelmi törvénytől, a biztositási ügy.

Az illető intézkedések ugyanazon szempontból indulnak ki, mely fenn a társulati ügyekre vonatkozólag jeleztetett: az állam csak a rendőri és nyilvántartási felülvigyázatot fentartja magának, de gondoskodik a törvény arról, hogy szigoru egyöntetü rendszabályok által, melyek mind a bel- mind a külföldi biztositási üzletekre alkalmazandók és főkép a nyilvánosság és a felelősség minden részletekig keresztülvitt alkalmazás által alkalom és mód nyujtassék a közönségnek, érdekeinek megóvására és a törvénykezésnek közbejárására, kihágások, bűnös cselekvények vagy mulasztások esetében. A kérdéses határozmányok megállapitásánál főforrásokul szolgáltak Németalföld keresk. törvénykönyve, a zürichi polgári törvénykönyv, a német kötelmi jog javaslata, ugyszintén az 1869. és 1870. porosz törvényjavaslatok. Felemlitendő volna még a kiadói jog szabályozása, mely a legtöbb külföldi törvénykönyvben hiányzik, de melynek felvételét a kereskedelmi codexekbe, külföldön is az illető tudományos és gyakorlati körök évek óta sürgetik. Az alkuszi ügylet a legilletékesebb körök által hangsulyozott, a hites alkuszi intézmény hasznosságát határozottan tagadó nézeteknek megfelelőleg szabályoztatott. Végre az átmeneti intézkedésekre utalok, melyeket tartalmaznak a tervezet végszakaszai és melyek foganatositása által az uj törvénykönyv kihirdetését követő hat hónap lefolyta után egész forgalmi mozgalmunk be volna illeszthető az uj keretbe.

IV.

Az elmondottakban kijelöltem körülbelül mindazt, a mi az indokolás határai közt elmondható a magyar kereskedelmi törvénykönyv-javaslat jellemzése és méltánylására. Évek óta elismert és minden oldalról erélyesen hangsulyozott égető szükségnek adand kielégités a magyar képviselőház, ha lehetségessé teszi a sajnos hézag gyors betöltését, e törvényjavaslatnak még ezen országgyülés lefolyta alatt foganatositandó átvizsgálása és megszavazása által. Ha a gondos kidolgozás és ismételt átvizsgálás daczára e tervezet teljesen hibátlan nem volna is és ha netalán a gyakorlat kijavitani és pótolni valót kitüntetne, ezen a törvényhozás mindig rövid uton segithet, annál is inkább, mivel többé nem uj alkotásról, hanem esetleges javitás vagy kiegészitésről lehetend szó. Kérdésben forog egész közgazdasági életünk, bel- és nemzetközi forgalmunk, melyeknek átalánosan sürgetett fejlődése elodázhatlanul követeli a minél előbbi törvényhozási szabályozást.