1875. évi XLIII. törvénycikk

a tótmegyer-nagysurányi másodrendü vasut engedélyezéséről * 

1. § A cs. k. szab. államvaspálya-társulat tótmegyeri állomásából Nagy-Surányba - a kormány engedélyével eredetileg magánhasználatra épitett másodrendű vasutnak a nevezett vasuttársulatra leendő átruházását s nyilvános személy- és teherszállitásra berendezését tárgyazó engedélyokmány jóváhagyatván - beczikkelyeztetik.

2. § E törvény kihirdetése napján életbe lép s végrehajtásával a közmunka- s közlekedési- és a pénzügyminister bizatik meg.

A tótmegyer-nagysurányi másodrendű vasutra vonatkozó engedélyokmány

1. § A cs. kir. szab. államvaspálya-társulat jogot nyer a közmunka és közlekedési ministernek 1867. évi október hó 10-én 5299. számu engedélye folytán Tótmegyertől Nagy-Surányig magán használatra kiépitett másodrendű gőzmozdonyu vasut megvételére, nyilvános személy- s teherszállitásnak megfelelő berendezésére s üzletének folytatására, az alább következő feltételek alatt.

2. § Az engedélyezett pálya üzleténél köteles engedélyes jelen engedély-okmány tartalmához, a közmunka- és közlekedésügyi minister által 1868. évi áprilhó 20-án 4973. sz. alatt kibocsátott és az országgyülés által jóváhagyott ideiglenes vasut-engedélyezési szabályhoz, az 1867-iki vám- s kereskedelmi szövetség 8-ik czikkében ideiglenesen elfogadott vasuti üzletrendhez, a mennyiben az a jelen engedélyokmány tartalma s függeléke folytán módositást nem szenved, végre a magyar kormány által a fennálló szabályokon leendő változtatásokhoz mindaddig alkalmazkodni, mig a hazai törvényhozás ezen ideiglenes szabályok helyett ujabb törvényeket nem hoz, vagy a magyar kormány más rendeleteket nem léptet életbe.

3. § Az engedélyezett vonalon, mihelyt annyira növekedett a forgalom, hogy az évi nyers (brutto) jövedelem mértföldenkint 100 ezer o. é. forintot ezüstben meghalad, köteles lesz engedélyes a kormány kivánatára minden kártalanitás nélkül a második vágányt is letétetni.

Ezen kötelezettség teljesitésére azonban engedélyes csak az engedély tartamának első 70 éve alatt szoritható. - Az utolsó 20 év lefolyása alatt a második vágányt csak az állam részéről nyujtandó egyezségileg meghatározandó kártalanitás mellett köteles előállitani.

4. § Ha más pályák beszakadása, pályaudvarok közös használata, kocsikölcsönzés és az ezekért járó kárpótlás iránt az illető társulatok között egyezmény nem jöhetne létre, az ezek iránti feltételeket a kormány határozza meg.

5. § A kisajátitási jog az 1868:LV. tc. értelmében, az engedélyezett pálya esetleges átépitésére s épitményeinek kibővitésére az engedélyesnek megadatik.

6. § Az engedélyes köteles a postát és a postakezelőket az 1867. évi vám- és kereskedelmi szövetség 8-ik czikkében elfogadott, 1851. évi november 16-án kelt vasuti üzletrend 68. §-a értelmében ingyen szállitani és e czélra naponkint legalább egy vonatot mindkét irányban berendezni.

Az engedélyes köteles egy kéttengelyű áruszállitó kocsi felerészét a postaküldemények és a postakalauz szállitására berendezni, mely postakocsi naponkint minden irányban legalább egyszer közlekedik.

Az engedélyes köteles azon postaküldeményeket, melyek postatisztek vagy szolgák kisérete nélkül szállitandók, kivéve az értékküldeményeket, ingyen az illető állomásokig szállitani s ugyanott átadni.

Oly levelek, melyeket a vaspályaüzlet tárgyában az igazgatóság s alattas közegei, vagy ezek egymás közt váltanak, a jelenleg engedélyezett vaspályán bérmentesen szállithatók.

7. § Az engedélyes köteleztetik saját birtokán és területén az állami távirdavezeték felállitását a pálya hosszában ingyen megengedni.

A távirda-igazgatóság azonban az oszlophelyeket, valamint a vezető huzalok más megerősitési pontjait az engedélyessel egyetértőleg jelöli ki.

Továbbá köteles az engedélyes a felállitott vezeték fölötti őrködést saját pályaszemélyzete által kárpótlás nélkül teljesiteni.

Feljogosittatik azonban engedélyes, hogy a vasutüzleti távirda huzalait az állami távirda oszlopaira felrakhassa, a nélkül, hogy ezért bármi kárpótlással tartoznék.

Ezen üzleti távirda használata, ha csak a kormány által az államsürgönyökre nézve külön rendelkezés, valamint a magánsürgönyökre nézve egyezmény nem eszközöltetnék, kizárólag a pályaüzletet illető sürgönyzésekre szoritkozik, miért is annak használata a közigazgatás felügyelete alá helyeztetik.

8. § A vitel- és szállitási dijak az engedélyezett pálya számára a következő határok közt szabatnak meg.

Legmagasabb árszabás osztrák mértföld és személyenként:

az 1. osztályban 36 o. é. kr. ezüstben

a 2. osztályban 27 o. é. kr. ezüstben

a 3. osztályban 18 o. é. kr. ezüstben

Az 1. és 2. osztályu kocsik akkép szerelhetők fel, mint az első rendű pályákon használt másodrendű kocsik vannak felszerelve.

A 3-ik osztály részére oly kocsik alkalmazhatók, milyenek az állampályákon a 4-ik osztályra nézve vannak megállapitva.

A málhának 50 vámfontot meghaladó sulya 20 vámfontnyi s a gyorsáruk sulya 10 vámfontnyi, törtszámokban kikerekitve, vámmázsánként az áru-fuvardij 3-dik osztályának kétszeres összegével számithatók.

Az áruk vámmázsa és osztrák mértföldenként és pedig az 1. oszt. 2, a 2. oszt. 3, s a 3. oszt. 4 o. é. krjával ezüstben szállitandók.

A szén, só, tűzi s épületfa, trágya, kő és tégla egész kocsirakodásoknál kivételesen vámmázsa s mértföldenként 1. 56 o. é. kr. ezüstben szállitandó.

A személy- s áruszállitásra vonatkozó egyéb vitel- és szállitási dijak, továbbá a mellékilletékek, az áruk osztályozása, valamint a többi szállitási határozmányok tekintetében a szab. államvasut-társaság fővonalain fennálló rendeletek alkalmazandók.

Mihelyt ezen pálya jövedelme egymásután következő 3 éven át a befektetési tőke 8%-ára emelkedik, jogában álland a kormánynak az engedélyes meghallgatása mellett az árszabályt megfelelőleg leszállitani.

Ezen vaspálya-vonalról külön üzleti számadás vezetendő.

9. § A szállitási dijakat engedélyes belföldi ezüstpénzben számithatja akkép, hogy a mindenkori árkelet alapján megállapitandó szállitási dijakat országos értékben tartozik elfogadni.

10. § A 8. § értelmében meghatározott árszabások az engedélyes által időközben leszállithatók egészben vagy csak a tárgyak egyes nemeire, az egész vonal hosszában vagy csak a pálya egyes vonalszakaszaira, egyik vagy mind a két irányban, minden szállitási távolságra egyenlően, vagy növekedések esetére nagyobb mérvben.

Az ekként leszállitott árszabályok az előbbeni mértékre ismét felemelhetők, de csak három havi alkalmazásuk után.

Ha valamely szállitó vagy rakományvállalkozó bizonyos feltételek alatt fuvarbér-leszállitásban vagy más kedvezményekben részesül, ugy ezekben részesiteni kell minden szállitót vagy vállalkozót, ki ugyanazon feltételeket elfogadja olyképen, hogy személyes előnynek semmi esetre hely ne adassék.

Mindezen kedvezmények szinleges ártérités (refactio) alakjában sem járhatnak.

11. § A belföldön beállott drágaság esetére jogában áll a kormánynak az élelmi czikkek szállitási diját a drágaság tartamára, a legmagasabb (maximal) árszabás felére leszállitani.

12. § A katonaszállitás leszállitott árszabások szerint eszközlendő és pedig egyrészt a hadügyministerium, másrészt az osztrák állam-vaspályatársaság igazgatóságai között (1860 deczember 10.) megkötött egyezmény alapján, melynek szabályai ezen engedélyokmány kiegészitő részét képezik.

A fentebbi pályával a katonaszállitás iránt létrejött, vagy létrehozandó s az állam részére kedvezőbb egyezmények az engedélyezett pályára is érvényesek lesznek.

Ezen határozatok a pénzügyőrökre, valamint az állami és hatósági közbiztonsági őrségre, végül a fegyenczekre is alkalmazandók.

Az engedélyes köteles lesz mindazon határozatokat foganatositani, melyek nagyobb katonai szállitások czéljából a magyar és osztrák vasutak kölcsönös kisegitését s az ezen szállitásokhoz szükséges berendezések előállitását s készentartását, továbbá a sebesült és beteg katonák szállitását szabályozzák, valamint köteles a hadi vasuti osztályok szervezésére vonatkozólag a cs. kir. szab. déli állam-, valamint a tiszavidéki és első erdélyi vasuttársulatokkal kötött egyezményhez hozzájárulni.

Végre köteles engedélyes hadmozgósitás esetén a szabadságos és tartalékos katonák elszállitását a lakhelyükhöz legközelebb eső állomástól rendeltetési helyükre kellő igazolásuk alapján a katonai leszállitott árszabás mellett eszközölni.

A katonaszállitásokra vonatkozó határozatok és kedvezmények magától érthetőleg ép ugy érvényesek a szolgálatban utazó honvédségre és azon csapatokra, melyek mint a hadsereg kiegészitő része a népjog oltalma alatt állanak.

13. § Az államtisztviselők, hivatalnokok és szolgák, kik a vasutak igazgatása és üzlete felett őrködő hatóságok megbizásából, vagy az állam érdekeinek ezen engedélyből folyó megóvása végett, vagy jövedéki czélokból a vasutat használják és a hatóság megbizását igazolják, uti málháikkal együtt ingyen szállitandók.

14. § Oly feleken, kik a vasutat a vitel vagy fuvarbér előleges kifizetése nélkül roszhiszemüleg használják vagy a szállitmány nemének vagy sulyának helytelen bejelentésével vagy más módon a vállalat megröviditését czélozzák, háromszoros árszabási illeték lesz megvehető.

15. § A kormány az államérdekek megóvása tekintetéből jogositva van, magának ugy a pálya épitése, valamint az üzlet czélszerüen és szilárdan eszközölt felszerelése és folytonos jókarban tartása iránt minden részben meggyőződést szerezni és meghagyni, hogy a mutatkozó hiányok pótoltassanak.

A kormánynak joga van a részéről kiküldött közeg által az ügyvitelt és pályaigazgatást megvizsgálni és ellenőrizni.

Az engedélyes az államkincstár javára évi átalányt tartozik fizetni, azon költségek és kiadások megtéritése fejében, melyek a kormány felügyeleti joga gyakorlatával, a pályának üzlete alatt az államra nehezednek.

Ezen évi átalány-összeg mennyiségét a kormány határozza meg.

16. § A jelenleg engedélyezett vaspályától 30 éven át (a pálya megnyitásnapjától számitva) se kereseti, se jövedelmi, se más későbben ezek helyett netán behozandó adó fizettetni nem fog.

A kisajátitott ingatlanok telekkönyvi átirása bélyeg- és illetékmentesen eszközöltetik.

A tőkeszerzés, valamint épitkezés és az üzlet első berendezése czéljából kiállitandó minden szerződés, beadvány, vagy bármely más okirat szintén bélyeg- és illetékmentes.

17. § Az engedély tartama 1967. évi januárhó 1-ig terjed, mely napon véglegesen megszünik.

18. § A kormány fentartja magának a jogot, hogy az engedélyezési törvény hatálybaléptétől számitva 30 év lefolyása után az engedélyezett pályát minden időben beválthassa.

A megváltási ár meghatározására a vállalatnak a valóságos megváltást megelőző hét év alatti évi tiszta jövedelmei fognak felszámittatni, mely összegből a két legmostohább év tiszta jövedelme levonatván, a fenmaradt öt év átlagos tiszta jövedelme fog kiszámittatni.

Ezen átlagos összeg, mely mindazonáltal a tényleg befektetett tőke 7 1/2%-nál kevesebb nem lehet, az engedélyesnek az engedély tartamáig mint évi járadék fizetendő.

A tőke nyilvántartása czéljából köteles az engedélyes az üzlet meginditása utáni évben a pálya kiépitésére és felszerelésére forditott tényleges tőkét kimutatni, valamint a később foganatositandó olynemű épitkezések terveit és költségvetéseit is a kormánynak jóváhagyás végett beterjeszteni, melyek az épitési alapot s nem mint pályafentartási költségek az üzletszámlát terhelik.

19. § Az engedély megszüntével, valamint a pálya beváltásának bekövetkeztével, az állam az első esetben ingyen, az utóbbiban a 18. § értelmében meghatározott évi járadék fizetése mellett lép az engedélyezett és jókarban átadandó vasut tehermentes birtokába és haszonélvezetébe, birtokába veszi különösen a pálya területét s földjét, a föld- és műmunkálatokat, a fel- és alépitményeket minden tartozékaikkal, mint forgalmi eszközökkel, pályaudvarokkal, fel- és lerakodó helyekkel, a vasut üzletéhez tartozó épületekkel az indulási és érkezési helyeken, őr- és felvigyázóházakkal, minden felszerelvényekkel, butorzattal, ingó és ingatlanokkal egyetemben.

Valamint az engedély megszüntével, ugy a pálya beváltása esetében is, az engedélyes megtartja a tartalékalap és künnlévő activ követelések tulajdonát, valamint a coaks-kemenczéket, öntődéket, gép vagy egyéb épületeket, melyek megszerzésére vagy előállitására a kormány által azon határozott hozzáadással hatalmaztatott fel, hogy azok a vaspályának semmi tartozékát képezni nem fogják.

20. § Ha az engedély-okmányban vagy a törvényekben foglalt kötelességek megsértése vagy mulasztása az engedélyes részéről ismételve fordulna elő, a kormány fentartja a jogot, ellene a törvényeknek megfelelő intézkedéseket megtenni és a körülmények szerint az engedélyt még tartamának lefolyása előtt megszüntnek nyilvánitani.

21. § Ezen engedély minden okmányszerű kiadványai csak egy forintra szabott bélyegdij alá esnek.

A tótmegyer-nagysurányi másodrendű vasut engedélyokmányának függeléke

Üzletszabályok, melyek által az engedélyokmány 2. §-ban emlitett ideiglenes üzletrend némely intézkedései a jelen másodrendű vasutra nézve módosittatnak.

1. § A pályát s vágányainak állapotát addig, mig mindkét irányban naponként együttvéve 10-nél több vonat nem közlekedik, a pályafelügyelő személyzet naponként legalább egyszer megvizsgálni köteles.

A szegélysinnel ellátott látogatottabb átjárók, valamint az oly épitmények, melyek a közlekedő vonatokra nézve veszélyesek lehetnek, minden egyes vonat áthaladása előtt megtekintendők.

2. § Ezen vasut egyes vonataiban átalán nem lehet több 100 tengelynél, oly vonataiban pedig, melyekkel személyek szállittatnak, legfeljebb 60.

Hossz-fa vegyes vonatokkal is szállittathatik; az ily fával megterhelt kocsik azonban a vonat végén alkalmazandók olykép, hogy a személyszállitó kocsiktól legalább 3, a mennyiben lehetséges, terhelt kocsik által választassanak el.

A dörzsfékek száma és azoknak vonatonkénti beosztása iránt a közmunka- és közlekedésügyi minister utólagosan fog intézkedni.

3. § A menetrend szerinti vonatsebesség a nyilt pályán középszámitással óránként 2 mértföldnyi, a megengedhető legnagyobb sebesség pedig óránként 3 mértföldnyi lehet.

A korláttal el nem látott átjáróknál azonban a gyorsaság akkép mérséklendő, hogy a vonat 100 méternyi távolságban megállitható legyen.

4. § A tehervonatoknak gőzmozdony általi tolása csak azon esetben engedtetik meg, ha elől egy vezetőmozdony alkalmaztatik, ily módon megengedtetik az a vegyes vonatoknál is, de az utóbbi esetben a menet sebessége óránként legfeljebb 1 2/4 mértföldnyi lehet.

Az indóházakban s a munka-vonatoknál azonban, ha a szükség ugy kivánja, a vonatok tolása akkor is megengedtetik, ha elől vezető mozdony sincs.

Ily esetben azonban a nyilt pályán csakis óránkénti 1 mértföld sebességgel szabad járni, s a vonat élén levő kocsiba jelző kürttel ellátott kalauz állitandó.

A menetrend szerinti vonatoknál is megengedtetik, hogy a mozdony forditva, azaz szerkocsijával elől mehessen.

5. § A vonatok elindulását a vég- és közben eső állomásokon táviratilag mindaddig nem kell jelezni, mig az engedélyezett vonalon egyszerre csak egy vonat közlekedik, vagyis mig a vonatok nem találkoznak vagy egymást meg nem előzik.

Mihelyt egyszerre egynél több vonat közlekedik, a vonat elindulása az állomások közt táviratilag jelzendő.

6. § Az engedélyesnek megengedtetik, hogy a személy- és málhajegyek kiadatását magán a vonalon, a felvételi állomásokon kivül rendezhesse be s a kezelésre nézve oly rendszabályt hozhasson be, mely czélszerüsége mellett a forgalom biztosságát nem veszélyezteti.


  Vissza az oldal tetejére