1876. évi V. törvénycikk

a községek rendezéséről szóló 1871. évi XVIII. tc. módositásáról és kiegészitéséről * 

1. § Az 1871. évi XVIII. törvénycikknek a községi illetőségről szóló 6-19. §-ai hatályon kivül tétetnek és helyettük a következők rendeltetnek:

Minden honpolgárnak valamely község kötelékébe kell tartoznia.

Mindenki csak egy község kötelékébe tartozhatik.

A községi kötelék és az abból folyó illetőség megszüntnek csak azon esetben tekintetik, ha az illető egyén más község kötelékébe lépett.

2. § Törvényes vagy törvényesitett gyermekek atyjuk illetőségét követik.

Törvénytelen ágyból származott gyermekek azon község kötelékébe tartoznak, melybe születésük idején anyjuk tartozott.

Az örökbefogadott kiskoru gyermekek az örökbefogadónak illetőségét követik.

3. § A nő, férje illetőségét követi és azt mint özvegy is megtartja mindaddig, mig önjogulag más községi illetőséget nem szerez.

A nő, ha férjétől biróilag elválasztatott, vagy ha a házassági kapocs biróilag felbontottnak mondatott ki, azon község kötelékébe lép vissza, melyhez férjhez meneteléig tartozott.

4. § A községi illetőség település által vagy a nélkül is a községi kötelékbe való határozott felvétel által megszerezhető.

5. § Minden honpolgárnak joga van más községbe települni.

A települő ezen szándokát azon községnek, a melybe telepedni akar, bejelenteni s a község a települést csak azon esetben tagadhatja meg:

a) ha a települő ellen bebizonyittatik, hogy bűnvádi kereset vagy büntetés alatt van;

b) ha a község terhelése nélkül magát fentartani nem képes.

6. § A ki azon községből, melynek kötelékében volt, más községbe telepedik át, ez által a régi községi kötelékből még nem lép ki; ha azonban az uj községben négy évig folytonosan lakik, ennek községi terheihez járul s a község, melybe áttelepült, ellene az 5. § a) és b) pontjaiban megállapitott kifogásokat ezen idő alatt nem érvényesiti, ezen község kötelékébe tartozónak s az előbbi községi kötelékből kilépettnek tekintetik, kivévén, ha azon községben, melyből áttelepült, a községi terhekhez ezen idő alatt is folytonosan hozzájárult.

7. § Ha a települt azon község kötelékébe, melybe áttelepedett, fel akar vétetni, e végett az illető községhez a 6. §-ban megállapitott határidőn belül is szóval vagy irásban folyamodhatik s a község a felvételt azonnal megadhatja; azt azonban meg nem tagadhatja:

a) ha a települt a községben két évig állandóan lakott;

b) ha ezen idő alatt ugyanott községi adót fizetett vagy ennek nem létében egyéb közterheket folytonosan viselt;

c) ha időközben az 5. § a) és b) pontjai alatt érintett kivételek alá nem esik.

8. § Ha a községi kötelékbe való felvétel település nélkül kéretik, e felett, további felebbezés kizárásával, a község határoz.

A községi kötelékbe való felvételről azon község előljárósága, melynek kebeléből a felvett kilépett, a felvétellel egyidejüleg értesitendő.

9. § A felvett rendes községi taggá válik, a községi tagoknak a jelen és az 1871:XVIII. tc. által biztositott jogaiban részesül s a községi kapcsolatból eredő kötelezettségeket teljesiteni tartozik.

10. § Oly községek, melyek községi terheiket teljesen a községi vagyon jövedelmeiből fedezik, a község kötelékébe felvételt mérsékelt dij fizetéséhez köthetik.

E dij szabályrendelet utján az illető község által állapittatik meg.

Az e tárgyban hozott szabály azonban jóváhagyás végett az illető törvényhatósághoz felterjesztendő; a törvényhatóság határozata a belügyministerhez felebbezhető.

11. § Oly idegennek, ki az országban két év óta állandóan lakik, itt folytonosan adót fizet és az 5. és 7. § feltételeinek eleget tesz, a község a kötelékébe való felvételt magára nézve kötelezőleg kilátásba helyezheti azon feltétel alatt, hogy az idegen igazolni fogja, miként a felvételt más államhoz való alattvalói viszonya nem gátolja.

Ezen utóbbi kérdés felett addig, mig a honositási törvény tüzetesen nem intézkedik, a belügyminister a fennálló gyakorlat szerint határoz.

A belügyminister kedvező határozata után a községi kötelékbe való felvétel azonnal eszközlendő, ellenkező esetben pedig a felvétel iránt nyujtott kilátás megszüntnek tekintendő.

12. § Azon esetekben, melyekben az illetőség a fentebbi § alapján ki nem derithető, annak kideritése a következő rendben figyelembe veendő alapokon eszközöltetik.

A honpolgár ilyen esetben azon község kötelékéhez tartozónak tekintetik:

a) melyben adót fizet:

b) melyben született:

c) melyben az utolsó öt év alatt leghosszabb ideig tartózkodott;

d) a lelencz, melyben találtatott;

e) a hadseregben szolgált vagy szolgáló egyén azon községhez tartozónak tekintetik, a melyből előállittatott, vagy a melyből önként belépett.

13. § Az illetőségről egyesek szó- vagy irásbeli kérelmére, valamint az érdekelt hatóságok felhivására a község tartozik igazolványt kiállitani, vagy az ügyet az illetőség megállapitása végett a felsőbb hatóságnak felterjeszteni.

14. § Az illetőségi vitás ügyekben:

a) ugyanazon járás (szakasz) községei közt elsőfokulag a szolgabiró (duló stb.), másodfokulag az alispán (alkirálybiró stb.);

b) ugyanazon törvényhatóság különböző járásához (szakaszához) tartozó községek közt, valamint rendezett tanácsu városokra nézve, elsőfokulag az alispán (alkirálybiró stb.), másodfokulag a törvényhatóság közigazgatási bizottsága határoz.

Két egybehangzó határozat ellen felebbezésnek a belügyministerhez csak akkor van helye, ha az illetőség a törvényhatóság területén egyátalában megtagadtatott.

Midőn az illetőség megállapitása hivatalból eszközlendő, azon törvényhatóság alispánja (alkirálybirája stb.), illetőleg polgármestere, a melynél a tárgyalás megindittatott, ha az illetőséget a törvényhatóság egész területére nézve megtagadandónak találja, a tárgyalást folytatja mindazon törvényhatóságokkal, melyekben az illetőség a kifejlett körülményekhez képest megállapithatónak látszik.

Ha ily módon az illetőség egyik törvényhatóság kebelében sem mondatik ki, a tárgyalást kezdeményező alispán (alkirálybiró stb.), illetőleg polgármester, az ügyet eldöntés végett a belügyministerhez terjeszti fel.

15. § A fentebbi §-ok hatálya a szabad királyi és törvényhatósági joggal felruházott városokra is kiterjesztetik, melyekben az illetőségi kérdések felett a tanács határoz s határozata a belügyministerhez felebbezhető.

16. § Az 1871:XVIII. tc. 38. § c) pontja alatt foglalt idézés 19. §-ról a jelen törvény 11. §-ra igazittatik ki.

17. § Azon önálló pusztákra és önálló havasokra vonatkozólag - ezek alatt a községi határból kivált majorsági birtokok nem értetvén, - melyekre nézve az 1871:XVIII. tc. 20. és 21. §-ai rendeleteinek elég tétetett, a mennyiben azoknak ugyanazon törvényhatóság területén fekvő más szomszédos községekhez való csatoltatása czéloztatik, az eddigi kötelék felbontása, illetőleg az ujabb csatlakozás megengedendő:

a) ha ezt a puszta, illetőleg havasok tulajdonosa vagy a puszta, illetőleg havasok tulajdonosainak azon része kivánja, mely a puszta, illetőleg havasok összes egyenes államadójának felénél nagyobb részét fizeti; továbbá

b) ha ezen ujabb csatlakozás czélszerüsége a pusztának, illetőleg havasoknak közelebbi fekvése, a közlekedés könnyebbsége és a közigazgatás érdeke által igazoltatik; végre

c) ha az elszakadás folytán azon község, melyhez a puszta, illetőleg havasok addig tartoztak, a törvény által reá ruházott kötelezettségek teljesitésére képtelenné nem válik.

A kérelem felett a szolgabiró (duló stb.) az érdekelt községek meghallgatása mellett tárgyalást tart, melynek eredményét saját véleménye kiséretében az alispánhoz (alkirálybiróhoz stb.) küldi, ki a felett elsőfokulag határoz.

Az alispán (alkirálybiró stb.) határozata ellen a törvényhatósági közigazgatási bizottsághoz, onnét a belügyministerhez felebbezésnek van helye.

A csatlakozás megengedése esetén az illetőközségek vagyona vagy adósságai iránt felmerült kérdések, az 1871:XVIII. törvénycikk 137. §-nak rendelkezése szerint döntetnek el.

Ha valamely puszta, illetőleg havasok birtokosa vagy birtokosai azt egy más törvényhatóság területén fekvő községhez kivánnák csatoltatni, előzetesen az ily pusztának, illetőleg havasoknak az illető törvényhatóságba való átkebelezése törvényhozási uton eszközlendő.

18. § Az 1871:XVIII. törvénycikk 70. §-nak a jegyzők elmozditására vonatkozó rendelkezése, továbbá a 91-98. bezárólag terjedő §-ok hatályon kivül tétetnek, s azok helyett a következők rendeltetnek. A községi előljáróság bármely tagja ellen fegyelmi eljárásnak van helye:

a) ha az megsérti vagy hanyagul teljesiti a törvényben és szabály- vagy kormányrendeletekben megszabott kötelességét vagy azok teljesitésére képtelennek bizonyul;

b) ha a törvényhatóság, illetőleg a kormány által nyilván vagy hallgatólag még helyben nem hagyott vagy megmásitott olyan határozatot vagy szabályrendeletet hajt végre, mely felsőbb jóváhagyás előtt végre nem hajtható; vagy

c) ha nyilvános botrányt okozó erkölcstelen életet él, vagy ilynemű kihágást követ el.

19. § A fegyelmi eljárást elrendelheti:

kis és nagy községekben a szolgabiró (duló stb.), az alispán (alkirálybiró stb.), a közigazgatási bizottság és a törvényhatósági közgyülés;

rendezett tanácsu városokban a polgármester, rendőrkapitány, tanácsnokok, főjegyző, főügyész és községi orvos ellen: a képviselőtestület, az alispán (alkirálybiró), közigazgatási bizottság és a törvényhatóság közgyülése; - az előljáróság többi tagjai, valamint a segéd- és kezelő személyzet ellen a polgármester is.

20. § A fegyelmi vizsgálatot nagy és kis községekben a szolgabiró (duló stb.), rendezett tanácsu városokban pedig a polgármester, rendőrkapitány, tanácsnokok, főjegyző, főügyész és községi orvos ellen az alispán; az előljáróság többi tagjai ellen pedig azon hatáskörrel, melylyel a nagy és kis községekben a szolgabiró (duló stb.) bir, a polgármester teljesiti.

Az alispán (alkirálybiró stb.) a vizsgálatot megbizott által is teljesittetheti.

21. § A ki a vizsgálatot elrendelte, azzal egyidejüleg az illető előljárót hivatalától fel is függesztheti.

A felfüggesztett előljáró helye ideiglenes helyettesités utján töltetik be.

22. § Halasztást nem szenvedő esetekben az alispán (alkirálybiró stb.) illetőleg szolgabiró (duló stb.) be nem várva a helyettesitést, a végre nem hajtott rendeletet az illető előljáró költségén, ennek vagyontalansága esetén a község költségén, de ennek lehető kimélésével saját közegei által hajtathatja végre.

23. § A vétkes előljáró a vétség fokozatához képest:

a) csekélyebb vétség esetében:

kis és nagy községekben dorgálással vagy 25 frtig terjedhető pénzbirsággal;

rendezett tanácsu városokban dorgálással vagy 50 frtig terjedhető pénzbirsággal;

b) sulyosabb vétség esetén, ugy kis és nagy községekben, mint rendezett tanácsu városokban 25, illetőleg 50 frttól 500 frtig terjedhető pénzbirsággal vagy hivatalvesztéssel is büntettethetik.

24. § Kis és nagy községekben a szolgabiró (duló stb.), valamint rendezett tanácsu városokban a polgármester és az alispán (alkirálybiró stb.) a 23-ik §-ban megszabott büntetések közül csak az a) pontban emlitetteket alkalmazhatja.

25. § A megdorgálást kimondó határozat ellen felebbezésnek nincs helye;

birságolást, hivatalból való felfüggesztést és elmozditást illetőleg azonban:

a) a szolgabiró (duló stb.) s rendezett tanácsu városokban a képviselőtestület és polgármester határozata az alispánhoz (alkirálybiróhoz), s innét a törvényhatósági közigazgatási bizottsághoz;

b) az alispán (alkirálybiró stb.) elsőfoku határozata a törvényhatósági közigazgatási bizottsághoz s onnét a belügyministerhez felebbezhető.

Ugy az a) mint a b) pont eseteiben felebbezéssel élni csak a határozat kihirdetésétől avagy kézbesitésétől számitott 8 nap lefolyása alatt lehet.

A felfüggesztés iránti intézkedés felebbezés esetében is azonnal végrehajtható.

26. § Ha a 19. § értelmében elrendelt vizsgálatból az tünik ki, hogy sulyosabb beszámitás alá eső s ennélfogva magasabb pénzbirság kiszabását vagy esetleg a hivatalvesztést is maguk után vonható oly vétségek forognak fenn, melyeknek megfenyitése a szolgabirónak (dulónak stb.), rendezett tanácsu városokban a polgármesternek, továbbá az alispánnak (alkirálybirónak) a 24. §-ban megszabott hatáskörét tulhaladja:

a) a szolgabiró (duló stb.), illetőleg polgármester az általa teljesitett vizsgálat iratait az alispánnak (alkirálybirónak stb.) küldi meg, ki, ha szükségesnek látja, pótvizsgálatot rendel el és a vizsgálat eredményéhez képest elsőfokulag határoz;

b) az alispán (alkirálybiró stb.) a rendezett tanácsu városok tisztviselői ellen teljesitett vizsgálatra vonatkozó iratokat első foku határozat hozatala végett a törvényhatósági közigazgatási bizottsághoz teszi át, mely a szükséghez képest szintén rendelhet el pótvizsgálatot.

A közigazgatási bizottság határozata a belügyministerhez felebbezhető.

27. § Fegyelmi ügyekben két egybehangzó határozat ellen további felebbezésnek nincs helye, s az igy befejezett ügyek a közigazgatási bizottságnak havonkint bejelentendők; a főispán (főkirálybiró stb.) azonban az akként bevégzett ügyről 8 nap alatt jelentést tenni tartozik s a belügyminister ujabb 15 nap alatt az iratokat végleges elintézés végett felkivánhatja.

28. § Sulyosabb pénzbirságok és a hivatalból való elbocsátás eseteiben első foku határozat-hozatal előtt a tiszti ügyész véleménye mindig meghallgatandó s a bepanaszolt előljáró jogositva van az ügyészi véleményt valamint a vizsgálat eredményét megtekinteni és arra 8 nap alatt irásbeli nyilatkozatot tenni.

Felebbezés esetén ugy a tiszti ügyész véleménye, mint a nyilatkozat az iratokhoz csatolandó.

29. § A hivatalától felfüggesztett előljáró s a segéd és kezelő személyzet tagja, a mennyiben nem hivatalvesztéssel büntettetett, a fegyelmi határozat feltételeinek teljesitése után állomásába visszahelyezendő.

30. § A hivatalvesztéssel büntetett előljáró helye a legközelebbi közgyülésen betöltendő, de az, a ki hivatalvesztésre itéltetett, a rendes tisztujitás bekövetkezte előtt ujból meg nem választható, másodizbeni hivatalvesztés esetén pedig elveszti további szolgálati képességét.

31. § Azon folyamatban levő fegyelmi ügyek, melyekben ezen törvény életbeléptekor a tiszti kereset már elrendeltetett, az 1871:XVIII. tc. határozványai szerint fejezendők be, azoknál pedig, melyekben még a tiszti kereset elrendelve nincs, a további eljárás ezen törvény értelmében folytatandó.

32. § Az 1871:XVIII. tc.-nek 120., 121. és 122. §-ai (az 1868:XXXVIII. tc. a községi iskolákra forditandó költségekről szóló rendelkezései kivételével) hatályon kivül helyeztetnek.

33. § A községi adók kivetésére nézve a következők rendeltetnek:

kis és nagy községekben ép ugy, mint rendezett tanácsu városokban a község minden tagját egyenlően érdeklő közigazgatási költségek az összes egyenes államadók arányában;

azon költségek pedig, melyek a földbirtok érdekében tétetnek, csak az érdekeltek földadója arányában vettetnek ki;

azon költségek végre, a melyek a két osztályba nem sorozhatók, milyenek a belrendőrségi és a közbiztonságra vonatkozó kiadások, a föld-, bánya-adó és a pusztai haszonbérlőknek ezen haszonbérlet után fizetett jövedelmi adója kivételével a többi egyenes adónemekre vettetnek ki.

Az első pont alatt emlitett közigazgatási költségek kivetésének alapjául a községhez közigazgatásilag csatolt puszta, illetőleg havasok után fizetett egyenes adóknak csak fele része vétethetik.

A gazdászati és mezei felügyelet költségeihez járulni nem tartoznak a községben lévő vagy a községhez csatolt földbirtokok tulajdonosai, kik e költségeknek hasznát nem veszik és e tekintetben magukról gondoskodnak.

Két község egymás mellett levő határain épült gazdászati, kereskedelmi vagy gyártelepek tulajdonosai, a telephez tartozó beltelkek hovatartozása iránt, a jelenben fennállókra nézve ezen törvény életbeléptétől számitott egy év alatt, - az ezután létesitendőkre nézve pedig a telep felállitása alkalmával a tárgyalást meginditani tartoznak.

34. § Rendezett tanácsu városokban a törvényhatóság indokolt előterjesztése folytán, a mennyiben az állam jövedelmeinek csökkenése s az ipar és kereskedelem érdekeinek veszélyeztetése nélkül eszközölhető, a kormány kivételesen megengedheti, hogy azok közvetett államadókra is vethessenek pótadót, s jövedelmeik szaporitása végett a városban s annak területén illetékeket, helypénzeket, vámokat szedhessenek, sőt az állam által igénybe nem vett uj adónemeket is hozhassanak be.

35. § A községi lakosok kézi- és szekeres munkára is kötelezhetők.

E szolgálmányok a közmunka szabályozásáról szóló törvény elvei szerint vettetnek ki s vagy természetben teljesittetnek vagy pénzzel váltatnak meg és csak az utczák, a községet védő gátak, közlekedési vonalak és eszközök fentartására fordithatók.

36. § A község belsejében lévő utak és egyéb közlekedési eszközök fentartásához szükséges szolgálmányok alól azonban a községhez közigazgatásilag csatolt puszták, illetőleg havasok birtokosai kivétetnek, ha a községben semminemű belsőséggel nem birnak.

Valamint nem tartoznak járulni a községi dülőutak és a községet vagy annak határát védő gátak fentartásához sem, ha kimutatják, hogy az előbbieket nem használják, illetőleg hogy az utóbbiak egyszersmind birtokaikat is nem védik.

37. § Közveszély, tudniillik hófuvás, árviz, tűz stb. eseteiben az előljáróság, tekintet nélkül az előző §-ban tett kivételre, az összes gyalog és szekeres erőt, a veszély elháritására betudás nélkül felhasználhatja.

38. § A községek és a hozzájuk csatolt puszták, illetőleg havasok birtokosai a községi adók és egyéb szolgálmányok megváltása végett, bizonyos átalányösszeg fizetése iránt 6 évről 6 évre terjedő egyezséget köthetnek.

Ezen egyezség érvényességéhez a törvényhatóság jóváhagyása szükséges, mely ha megtagadtatott, ezen határozat bármelyik fél által a belügyministerhez felebbezhető.

39. § Az 1871:XVIII. tc. 134., 135. és 136. §-ai helyett a következők rendeltetnek:

Rendezett tanácsu városoknak külön törvényhatósággá leendő átalakulását a törvényhozás engedi meg.

A felett pedig, hogy a puszta községgé, a kis-község nagy-községgé, nagy-község rendezett tanácsu várossá és viszont, hogy a rendezett tanácsu város nagy-községgé, nagy-község kis-községgé alakuljon át, vagy valamely község eddigi állásával felhagyva, más községhez csatlakozhassék vagy azzal egyesülhessen, vagy a pusztából lett község ismét mint puszta valamely községhez közigazgatásilag csatlakozhassék, az érdekelt községek és felek, valamint az illető törvényhatóság meghallgatása mellett a következő §-ok korlátai között a belügyminister határoz.

40. § Ha a kis-község nagy-községgé, nagy-község rendezett tanácsu várossá akar átalakulni, az átalakitásért folyamodók kérvényüket az illető törvényhatóságnál nyujtják be és tartoznak bebizonyitani:

a) hogy ezen átalakulást a községi lakosok és birtokosok azon része kivánja, mely együtt a község összes egyenes államadójának felénél nagyobb részét fizeti; és

b) hogy az ezen átalakulás folytán rájuk nehezedő kötelezettségek pontos teljesitésére elégséges szellemi és anyagi erővel rendelkeznek;

c) kis-községnek nagy-községgé alakulása esetében még igazolandó, hogy a másik vagy a többi kis-község a körjegyzőség további fentartására képes marad vagy valamely más körjegyzőséghez czélszerüen csatlakozhatik.

Ha be van bizonyitva mindaz, a mi a fentebbiek szerint bebizonyitandó, az átalakulás meg nem tagadtathatik.

41. § Ha valamely puszta birtokosai azt önálló községgé kivánják átalakitani, tartoznak beigazolni:

a) hogy ezen átalakulást a pusztai birtokosok azon része kivánja, mely együtt a puszta összes egyenes államadójának felénél nagyobb részét fizeti;

b) hogy az átalakitandó területen legalább 50 állandóan megtelepedett család lakik, és ezek között a lélekszám arányához képest felállitandó képviselőtestület választás alá eső tagjainak számát legalább háromszorosan meghaladó számban találtatik oly lakos, ki saját tulajdonul házat vagy földet bir, az ezek után fizetett állami adó alapján nyeri választói jogosultságát s e szerint a pusztáról saját akaratján kivül el nem távolittathatik;

c) hogy elegendő számban vannak oly törzslakosok, kik a jegyzői állomás kivételével a többi előljárói állomások betöltésére a törvény értelmében képesitve vannak;

d) hogy alkalmatos községház és a törvény kellékeinek megfelelő népiskola felállitásáról és pedig czélszerü helyen gondoskodva van;

e) hogy a pusztai lakosok és birtokosok, az egyesek tulterheltetése nélkül, anyagilag is képesek lesznek az átalakulás folytán reájuk háruló terheket viselni s általában teljesiteni mindazt, a mit egy községnek ugy saját belügyei elintézése, mint a közigazgatás és közoktatás tekintetében a törvény és szabályrendeletek szerint teljesiteni kell; végre

f) hogy a község, melytől a puszta elszakad, azontul is képes lesz mint kis- vagy nagyközség teljesiteni a törvény által megszabott közigazgatási és közművelődési kötelezettségeit.

42. § Ha több puszta birtokosai akarnak egy községet alakitani, a megelőző §-ban felhozott kellékeken felül még beigazolni tartoznak:

a) hogy a községgé alakitandó puszták összefüggő területet képeznek;

b) hogy a puszták bármelyikén lakók az uj községházához és népiskolához közelebb lesznek vagy könnyebben hozzáférhetnek, mint azon községben, a melyhez eddig tartoztak.

43. § A 41. és 42. §-ok rendelkezései alkalmazandók akkor is, ha egy vagy több község határához tartozó s egymással területileg összefüggő birtokok összesitése vagy valamely pusztához csatolása által szándékoltatik önálló uj község alakittatni.

44. § Az 1871. évi XVIII. tc. 137. §-nak intézkedése a fentebbi §-okban emlitett alakulásoknál is irányadóul szolgál.

45. § Ha rendezett tanácsu város nagyközséggé, nagy-község kis-községgé akar átalakulni vagy pedig valamely község eddigi önállásával felhagyva, más szomszédos községhez kiván csatlakozni vagy ezzel egyesülni, vagy végre a pusztából lett község ismét mint puszta akar valamely községhez közigazgatásilag csatlakozni, az e végett folyamodók kérvényüket a 40. §-ban megszabott módon tartoznak benyujtani és kötelesek bebizonyitani: hogy ezen átalakulást a községi lakosok és birtokosok azon része kivánja, mely a község összes egyenes államadójának felénél nagyobb részét fizeti és hogy azon kötelezettségeket, melyek a község eddigi állásában reájuk hárultak, elégséges szellemi vagy anyagi erők hiányában teljesiteni nem képesek.

Midőn nagy-község kis-községgé akar átalakulni, a fentebbieken kivül kimutatandó az is, hogy ezen czélból az 1871:XVIII. tc. 1. § c) pontja értelmében valamely szomszédos községgel vagy községekkel való szövetkezés létesithető.

Az átalakulás megengedése folytán községi önállóságát vesztett s ismét pusztai jelleget öltött területnek közigazgatási tekintetben valamely szomszédos községhez leendő csatoltatásánál a jelen törvény 17. §-ban foglalt intézkedések szolgálnak irányadóul.

46. § Rendezett tanácsu városnak nagy-községgé, nagy-községnek kis-községgé leendő átalakitását, valamint a községi törvény értelmében ujabban alakult község ezen községi önállásának megszüntetését s közigazgatási tekintetben ismét valamely szomszédos községhez leendő csatoltatását vagy azzal egyesitését a belügyminister a törvényhatóság felterjesztésére vagy annak meghallgatásával az illetők kérelme nélkül is elrendelheti;

a) ha a községek az eddigi állásukkal járó kötelezettségeiknek meg nem felelnek s azokat negyedévi időközökben háromszor hozzájuk intézett hatósági figyelmeztetés után sem teljesitik;

b) ha elvesztik azon szellemi vagy anyagi kellékeket, a melyekhez eddigi szervezetükben való fennállásuk kötve van; végre

c) ha bebizonyittatik, hogy kötelezettségeiknek csak a szomszédos községeket tetemesen felülmuló községi adó kivetése által képesek megfelelni.

47. § A községek egyesitése esetén azok vagyonának egyesitése iránt egyezség kisérlendő meg, mely ha nem sikerül, az ezentul is ugy a birtoklás, mint használat tekintetében elkülönitve kezelendő.

48. § A községi teendők ellátása végett az 1871. évi XVIII. tc. 1. §-nak c) pontja értelmében szövetkezett s ennek folytán egy körjegyzőséget képező kis-községek valamelyikének, a körjegyzőségből való kilépését és egy más körjegyzőséghez leendő csatlakozását az illető község kérelme folytán a törvényhatóság a többi érdekelt községek meghallgatása mellett megengedheti:

a) ha ez a helyi körülmények által kellőleg indokolva van s a közigazgatás hátránya nélkül eszközölhető;

b) ha a körjegyzőséghez tartozó többi községek ezáltal törvényszabta kötelezettségeik további teljesitésére képességüket el nem vesztik.

Azon esetben, ha a községek között a csatlakozás iránt közös egyetértéssel megállapodás nem jött létre, vagy pedig a kérelmezett csatlakozás közigazgatási tekintetből alapos kifogás alá esik, a szövetkezés módozatát az érdekelt községek helyzetének, népességének és anyagi viszonyainak tekintetbe vételével, a törvényhatóság hivatalból állapitja meg, melynek határozata a belügyministerhez felebbezhető.

49. § Ha valamely község a községi kötelezettségek teljesitése végett más kis-községgel vagy községekkel elkülönitett helyzete vagy a közlekedés nehézségei miatt egyáltalán nem szövetkezhetik, annak valamely szomszédos nagy-községgel leendő szövetkezését, a nélkül, hogy ez utóbbi nagy-községi jellegét elveszitené, a törvényhatóság kivételesen megengedheti, ha az illető községek között a jegyzőválasztás, a jegyzői teendők ellátása s a csatlakozással járó költségek fedezése iránt egyezség jött létre.

Ha ily egyezség létre nem jön, a csatlakozásnak fentemlitett feltételei felett az érdekelt községek meghallgatásával a törvényhatóság határoz.

Ezen határozat ellen a belügyministerhez felebbezésnek van helye.

50. § Az 1871:XVIII. törvénycikk 138. §-a hatályon kivül tétetvén, a következő szabály szolgál zsinormértékül:

összeépült községeknek a közigazgatás érdekei által követelt egyesitését, egyik vagy másik község képviseletének indokolt és a törvényhatóság által támogatott folyamodására az illető község meghallgatása, s az egyesülés és a községi pótadó viselésében való részesülés föltételeinek megállapitása mellett a belügyminister határozza el.

Ha az egyesülést mind a két község lakosságának külön-külön azon része kivánja, mely a községi egyenes államadónak nagyobb részét fizeti, a belügyminister az egyesülést meg nem tagadhatja.

51. § Ezen törvény végrehajtásával a belügyminister bizatik meg.


  Vissza az oldal tetejére