1. § Az irásbeli magán-végrendelet érvényességéhez:
a) ha a végrendelet az örökhagyó által egész terjedelemben iratott és aláiratott, két tanu;
b) minden egyéb esetben négy tanu kivántatik.
2. § Azok, a kik 18. évüket be nem töltötték; továbbá a vakok, siketek és némák; vagy a kik eszük használatától megfosztva vannak; végre a kik hamis eskü vagy nyereségvágyból elkövetett bűntett miatt jogerejüleg elitélve voltak, irásbeli magán-végrendeletnél tanuk nem lehetnek.
3. § A tanuknak a végrendelkezésnél együttesen jelen lenni és annak bizonyitására, hogy az örökhagyó személyében csalás vagy tévedés nem történt, képességgel birniok kell.
4. § Az 1. § a) pontja esetében a tanuk közül legalább egynek, a b) pont esetében pedig legalább kettőnek irni és olvasni tudni és a végrendeletet tanu-minőségben önkezüleg aláirni kell. Az irni nem tudó tanu az okiratot kézjegyével látja el s nevét az irni tudó tanu, mint névaláiró irja alá.
5. § Az 1. § a) pontja esetében, továbbá akkor is, ha az olvasni és irni tudó végrendelkező a végrendeletet nem önkezüleg irta, hanem csak aláirta: a tanuknak a végrendelet tartalmát ismerniök nem szükséges, hanem elégséges, ha a végrendelkező együttes jelenlétükben és általuk értett nyelven kijelenti, miként az okirat az ő végrendeletét tartalmazza, azt előttük aláirja vagy már előbb általa önkezüleg aláirtnak elismeri, és az, hogy ez megtörtént, magán az okiraton, nem pedig annak boritékán, a tanuk által igazoltatik.
6. § Ha a végrendelkező olvasni és irni nem tud vagy más körülmény miatt végrendeletét önkezüleg alá nem irhatja, a tanuknak a végrendelet tartalmát ismerniök kell s e végből szükséges, hogy a tanuk a végrendelkező által használt nyelvet értsék; hogy a végrendelet tartalma a végrendelkező és tanuk együttes jelenlétében, az irni és olvasni tudó tanuk egyike által érthetően felolvastassék, hogy ennek megtörténte után a végrendelkező kijelentse, miként az okirat az ő végrendelkezését tartalmazza, hogy az okiratra a végrendelkező nevét az olvasni és irni tudó tanuk egyike mint névaláiró aláirja, a végrendelkező pedig kézjegyével ellássa, és hogy ezeknek megtörténte magán az okiraton, nem pedig annak boritékán, a tanuk által igazoltassék.
7. § Irásbeli magán-végrendeleteknél a végrendelkezés helyének és időpontjának kitétele szükséges.
8. § Ha a végrendelet több ivből áll, ezek zsinórral összefüzendők s a zsinór két vége a végrendelkező és a midőn ezen törvény értelmében tanuk alkalmazása szükséges, legalább is egy tanu által pecséttel megerősitendő.
9. § Az, a ki valamely végrendeletnél tanúul alkalmaztatott, továbbá annak fel- és lemenő ágbeli rokonai, ugy szüleitől és nagyszüleitől leszármazó oldalrokonai, unokatestvérekig bezárólag; nem különben házastársa házastársának testvérei, ugyanannak fel- és lemenő rokonai, továbbá fel- és lemenő rokonainak és testvéreinek házastársai, a végrendelet által nekik szánt előnyben csak akkor részesülhetnek, ha a kérdéses tanut nem számitva, a végrendelkezés a szükséges számu tanuk előtt történt.
10. § Az, a ki az örökhagyó végrendeletét irta s azok, kik vele a 9. §-ban emlitett rokonsági és sógorsági összeköttetésben vannak, a végrendelkezésben nekik szánt előnyben csak a következő esetben részesülhetnek:
a) ha az örökhagyó a végrendelet ide vonatkozó részét önkezüleg irta;
b) ha a végrendeletnek ezen intézkedését tartalmazó részét külön, önkezüleg irta alá;
c) ha a végrendelet szövegébe avagy záradékába önkezüleg irt, avagy a végrendeletnél jelen volt tanuk előtt a végrendelkezéskor élő szóval tett nyilatkozattal a végrendelet ezen részét külön megerősitette.
11. § A közönséges irástól eltérő jegy- vagy számjegy-irásokba foglalt végrendelet semmis.
12. § Ha valamely irásbeli magán-végrendelet az előnyben részesitendő személyt illetőleg, a végrendelkező által kiállitott külön iratra mint a végrendelet kiegészitő részére hivatkozik, ezen irat csak akkor jöhet figyelembe, ha az irásbeli végrendeletre megszabott kellékekkel bir; különben a végrendeletnek azon intézkedése, mely ily hivatkozást tartalmaz, csak annyiban bir hatálylyal, a mennyiben a hivatkozott irat figyelembe vétele nélkül, magából a végrendeletből a végrendelkező ajándéka kétségtelenül kitünik. A végrendelettel összefüggésben levő más okiratok bizonyitó ereje az okiratokra nézve fennálló törvények szerint itélendő meg.
13. § Házastársak feljogositva vannak, végrendelkezésüket ugyanazon irott magán-végrendeletbe foglalni, akár tartalmazzon e végrendelet a házastársak közötti kölcsönös intézkedést, akár pedig nem.
Ezen eset kivételével, ha ugyanazon végrendeletbe többeknek végintézkedése foglaltatik, e végrendelkezések mindenike semmis.
14. § Ezen fejezet intézkedései az irásbeli magán-fiókvégrendeletekre is alkalmazandók.
15. § A szóbeli magán-végrendelet érvényességéhez négy tanu jelenléte szükséges, kik a végrendelkező által használt nyelvet értik. A végrendelkezőnek nyilatkozatát a tanuk előtt érthetően és egész terjedelemben élőszóval, nem pedig valamely hozzá intézett kérdés igenlése vagy megtagadása által kell előadnia és kinyilatkoztatnia, miként az általa tett nyilatkozatot szóbeli végrendeletnek kivánja tekinteni. A szóbeli végrendelkezés a végrendelkező nyilatkozatának bevégzésével fejeztetik be.
16. § A 2-ik, 3-ik, 9-ik és 12-ik §-ok intézkedései a szóbeli magánvégrendeletekre is alkalmazandók.
17. § A szóbeli magán-végrendelet feltétlen érvényességgel csak azon esetben bir, ha a végrendelkező a szóbeli végrendelkezéstől számitott három hó alatt meghal. Ha a végrendelkező ezen határidő után hal meg, a szóbeli végrendelet csak akkor érvényes, ha az, a ki a végrendeletből jogokat érvényesiteni kiván, bebizonyitja, miként a három havi határidőtől az elhalálozás bekövetkezéseig az örökhagyó oly állapotban volt, hogy ujabb végrendeletet nem tehetett.
18. § Ha a szóbelileg nyilvánitott végrendelet tartalma később irásba foglaltatik s az irott magán-végrendeletekre előirt alaki kellékekkel elláttatik, akkor az ekként irásba foglalt végrendelkezés uj végrendeletnek tekintendő s ennek érvényessége az irásbeli magán-végrendeletekre megállapitott szabályok szerint itélendő meg.
19. § Ha az örökhagyó által irásba foglalás végett kijelentett végakarat irásba foglalva nem lett, vagy az irásba foglalás be nem fejeztetett, vagy az irásbeli magán-végrendeletekre előszabott alaki kellékek meg nem tartattak: akkor az ily módon kijelentett végakarat szóbeli végrendelezésnek csak azon esetben tekinthető, ha a szóbeli magán-végrendeletek alaki kellékei megtartattak és a végrendelkező határozottan kinyilatkoztatta, miként az általa tett nyilatkozatot szóbeli végrendeletnek kivánja tekinteni.
20. § Ezen fejezet intézkedései a szóbeli magán-fiók végrendeletekre is alkalmazandók.
21. § Közvégrendeletet közjegyző és kir. járásbiróságok előtt az 1874:XXXV. törvénycikkben előirt módon lehet tenni.
Némák és siketnémák, még ha irni és olvasni tudnak is, továbbá a 18 éven alóli kiskoruak, a mennyiben végrendelkezési képességgel birnak, csak közvégrendeletet tehetnek.
A 12. és 13. §-ok rendelkezése a közvégrendeletekre is alkalmazandó.
22. § Irásbeli magán-végrendeletnek a közjegyzőnél való letétele az 1874. évi XXXV. törvénycikk 106. § értelmében történik.
23. § A végrendelkező által önkezüleg irott és aláirott végrendelet tanuk alkalmazása nélkül is, az idegen kézzel irott, de a végrendelkező által önkezüleg aláirott végrendelet, ha azt a végrendelkező a 2-ik § értelmében kifogástalan két tanu együttes jelenlétében irta alá vagy ismerte be általa irottnak és az okiratot mindkét tanu az 5-ik § értelmében sajátkezű aláirásával ellátja, érvényes akkor, ha a végrendelkező által a közjegyzőnek megőrzés végett személyesen adatik át, s ha ez alkalommal a végrendelkező a közjegyző előtt kijelenti, hogy ezen okirat az ő végrendeletét tartalmazza.
24. § Az előbbi szakasz esetében a végrendelkező személyazonosságának igazolására és a letett végrendelet megőrzésére és visszaadására nézve az 1874. évi XXXV. tc. rendelkezései tartandók meg.
Az ily módon letett végrendelet boritékba zárva a közjegyző pecsétjével hivatalosan és akként pecsételendő le, hogy a pecsét feltörése nélkül a boriték felbontható ne legyen. E mellett a végrendeleten és a boritékon keresztül huzott zsinórral a végrendelet a jegyzőkönyvhöz füzendő s a zsinór ugy a jegyzőkönyvhöz, mint a végrendelet boritékához a hivatalos pecséttel, s ha a végrendelkező kivánja, az ő pecsétjével is hozzá pecsételendő.
A közjegyző tartozik a végrendelet letevőjét a letételkor figyelmeztetni arra, hogy a letett végrendelet csak akkor érvényes, ha a 23. §-ban előirt alaki kellékekkel ellátva van és hogy a figyelmeztetés megtörtént, az a felveendő és a fél által aláirandó jegyzőkönyvben megemlitendő.
25. § A 23. és 24. §-ok értelmében letéteményezett magán-végrendelet, ha egyébként az irásbeli magán-végrendelet kellékeivel nem bir, még ha korábbi kelettel ellátva van is, csak a letétel időpontjától válik érvényessé, és hatályát veszti, ha az a közjegyzőtől visszavétetett.
26. § Ezen fejezet intézkedései a köz-fiókvégrendeletekre és közjegyzőkhöz letett magán-fiókvégrendeletekre is alkalmazandók.
27. § Kórvész, vagy más életveszélyes, egyszersmind ragályos avagy rohamos (rapid) lefolyásu járványok alkalmával azon községben, melynek területén a kórvész vagy járvány uralkodik, kiváltságos végrendeletet lehet tenni.
28. § Kiváltságos végrendeletet tehetnek azok is, kik hajón a nyilt tengeren vannak.
29. § Háboru alkalmával azon időponttól kezdve, midőn a csapatok hadi lábra állittattak, a véderőnek ezen csapatokhoz osztott tagjai, továbbá mindazok, a kik a csatatéren vagy ostromzár alá vett helyen, avagy e helyektől nyolcz kilométernél nem nagyobb távolságban tartózkodnak, szintén jogositva vannak, kiváltságos végrendeletet tenni.
30. § Kiváltságos irásbeli végrendeletet az 1-ső § a) pontja esetében tanuk alkalmazása nélkül; a b) pont esetében pedig - valamint kiváltságos szóbeli végrendeletet is, - két tanu jelenlétében lehet tenni; és a b) pont esetében elég, ha a tanuk közül irni és olvasni csak egy tud is. Minden esetben a kik 14-ik életévöket betöltötték, ha különben a 2. § szerint kizárva nincsenek, tanukul alkalmazhatók.
Ragályos betegség esetében a tanuk együttes jelenléte nem szükséges.
31. § A 27., 30. §-ok értelmében készitett kiváltságos végrendelet feltétlen érvényességgel csak azon esetben bir, ha a végrendelkező a kiváltságos végrendelkezésnek alapjául szolgáló kivételes helyzet megszüntétől számitott három hó alatt meghal.
A kiváltságos végrendelet azonban ezen határidő eltelte után is érvényben marad, ha
a) az, a ki a végrendeletből jogokat érvényesiteni kiván, bebizonyitja, miként a három havi határidőtől az elhalálozás bekövetkezéseig, az örökhagyó oly állapotban volt, hogy ujabb végrendeletet nem tehetett;
b) ha a végrendelkező a végrendelet alapjául szolgáló kivételes helyzet következtében az 1868:LIV. tc. 523. §-ának c) pontja értelmében nyilvánittatik holtnak.
32. § Azon végrendelet, melyben leszármazó egyenes örökösök és házastárs javára tétetik intézkedés, alaki kellékek tekintetében akkor is érvényes, ha azt a végrendelkező egész terjedelmében önkezüleg irta és aláirta. Az ily végrendeletben foglalt más személyek javára szóló intézkedések hatálylyal nem birnak.
33. § Öröklési szerződések és halálesetre szóló ajándékozások alaki kellékek tekintetében csak azon esetben érvényesek, ha a jelen törvényben az irásbeli magán-végrendelet, a közvégrendelet, vagy a közjegyzőkhöz letéteményezett irásbeli magán-végrendeletre előirt alaki kellékekkel készittetnek.
A 13. § azon rendelkezése, mely szerint egy okiratba több végintézkedés nem foglalható össze, öröklési szerződésekre nem alkalmazandó.
34. § A külföldön tett végrendeletek, öröklési szerződések és halálesetre szóló ajándékozások alaki kellékek tekintetében akkor is érvényesek, ha azon ország jogszabályainak, melyben keletkeztek, megfelelnek.
35. § A végrendeletek és halálesetre szóló, de visszavonható ajándékozások szó- vagy irásbeli kifejezett visszahuzásának érvényességéhez ugyanazon alaki kellékek kivántatnak meg, melyek azoknak megtételére a jelen törvényben megszabva vannak.
A visszavonás vagy megszüntetés egyéb módjaira nézve a fönnálló jogszabályok érintetlenül hagyatnak.
36. § A jelen törvény 1876-ik évi julius hó 1-ső napján lép hatályba.
Ezen határidő után készitett végrendeletek, öröklési szerződések, és halálesetre szóló ajándékozásoknál jelen törvény szabályai alkalmazandók.
37. § Az előző szakaszban megállapitott határidő előtt tett végrendeletek és a visszavonhatlanság kölcsönös kikötése nélkül létrejött halálesetre szóló ajándékozások, ha különben ezen törvény rendelkezéseinek meg nem felelnek, csak a következő esetekben érvényesek:
a) ha a végrendelkező vagy halálesetre ajándékozó a jelen törvény hatályba léptétől számitott egy év alatt elhal;
b) ha az, a ki a végrendeletből vagy halálesetre szóló ajándékozásból jogokat érvényesiteni kiván, bebizonyitja, miként az egy évi határidő lejártától a halálozás bekövetkezéseig az örökhagyó oly állapotban volt, hogy ujabb végrendeletet nem tehetett;
c) ha a korábbi irásbeli végrendelet az előbbi jogszabályok szerint erre illetékes közhatósághoz jelen törvény hatályba léptének napjáig letétetett vagy ezen naptól számitott egy év alatt közjegyzőhöz letétetik.
38. § Az ezen törvény hatálybalépte előtt készült örökösödési szerződéseknek, valamint a visszavonhatlanság kikötése mellett létrejött halálesetre szóló ajándékozásoknak alaki kellékei a keletkezésük idejében érvényes jogszabályok szerint itélendők meg.
39. § Ezen törvény végrehajtásával az igazságügyminister bizatik meg.
