Ő császári és Apostoli királyi Felségének és a svájczi szövetségnek meghatalmazottjai által, az állampolgárok letelepedési viszonyainak szabályozása iránt 1875. évi decz. 7-én Bernben kötött államszerződés, miután az országgyülés által elfogadtatott és mindkét részről szokott módon megerősittetett, ezennel az ország törvényei közé iktattatik.
Szövege a következő:
Ő Felsége az ausztriai császár stb. és Magyarország Apostoli királya egyfelől és a svájczi szövetség másfelől, jónak látták a két szerződő állam polgárai letelepedési viszonyainak szabályozása, azoknak hadi adóktól való mentessége és egyenlő megadóztatása iránt a másik szerződő állam területén; továbbá a megbetegedett vagy szerencsétlenül járt vagyontalan honpolgároknak kölcsönös ingyen ellátása és a születési, esketési s halálozási anyakönyvek hivatalos kivonatainak kölcsönös dijmentes közlése iránt, egyfelől az osztrák-magyar monarchiára nézve, másfelől Svájczra nézve érvénynyel biró szerződést kötni, mely czélból meghatalmazottaikká kinevezték:
következik a meghatalmazottak megnevezése
kik jó és kellő alakban talált meghatalmazási okmányaik kölcsönös kicserélése után a következő czikkekben állapodtak meg:
Mindkét szerződő fél állampolgárai, ha a másik fél területén állandóan letelepednek vagy ott akár rövidebb, akár hosszabb ideig tartózkodnak, mindenre nézve, a mi a tartózkodási engedélyre, az ország törvényei által megengedett iparok és hivatások gyakorlására, az adókra és adótartozásokra, szóval mindenre, a mi a tartózkodást és letelepedést illető feltételekre vonatkozik, a belföldiekkel egyenlőknek fognak tekintetni. Ezen határozmányok azonban nem alkalmazhatók a gyógyszerészi üzletre és a vándor-iparra.
A kereset, birtoklás, ingatlanok s telkek bármiféle elidegenitése, valamint az azok felett rendelkezés s az ily intézkedésekért járó adók, illetékek és dijak fizetésére nézve, mindkét szerződő fél polgárai a másik fél területén a belföldiek jogait fogják élvezni.
A letelepedésre és iparüzésre vonatkozó bármely kedvezmény, melyet egyike a szerződő feleknek valamely harmadik államnak akármi módon engedélyezett volna vagy jövőben engedélyezne, ugyanazon módon és időben a másik szerződő fél irányában is fog alkalmaztatni, a nélkül, hogy e végett külön egyezményt kötni szükség lenne.
Ha az egyik szerződő félnek a másik fél területén lakó polgárai oly helyzetbe jönnének, hogy birói itélet vagy törvényesen alkalmazott s végrehajtott rendőri intézkedések vagy erkölcsi és szegénység-rendőrügyi rendeletek alapján kiutasitandók lennének, eredeti hazájokba családostól visszafogandók.
Az egyik szerződő államnak a másik állam területén lakó polgárai nem állanak az ország katonai törvényei alatt, melyben tartózkodnak, hanem rájuk nézve e részben a hazai törvények kötelezők.
Mentesek nevezetesen pénzben és termékekben teljesitendő minden adózástól, mely a személyes hadiszolgálat pótlásául kivettetik, továbbá a katonai szolgálmányoktól, kivévén a beszállásolásokat és az oly szállitmányokat, melyek a birtokot terhelik.
Mentesek azonkivül minden szolgálattól a nemzetőrségben, tartományi hadban (honvédségben) népfelkelésben és helyi polgárőrségben.
Egyik szerződő fél polgárának tulajdonára sem szabad a másik fél területén bármely körülmények közt és sem béke sem háboru idején más vagy magasabb dijat, illetéket, rovatalt vagy adót kivetni vagy attól követelni, mint a mely hasonló birtokra nézve kivettetnék vagy követeltetnék, ha az egy belföldi, vagy a legnagyobb kedvezményben részesülő nemzet polgára vagy alattvalója tulajdonában volna.
Szintoly kevéssé szabad a szerződő felek egyikének polgárára a másik fél területén bármely más vagy magasabb adót kivetni vagy azt tőle behajtani, mint a minő a belföldiekre vagy a legnagyobb kedvezményben részesitett nemzetek polgáraira vagy alattvalóira kivettetik vagy tőlük szedetik.
Az emlitett adónemek sorába nem tartoznak a vámok és a kikötői s tengeri illetékek.
A szerződő felek kölcsönösen kötelezik magukat, hogy a másik fél azon vagyontalan polgárait, kik területükön megbetegednek vagy szerencsétlenül járnak, ide értve az elmebetegeket is, épen ugy fogják ápoltatni és elláttatni, mint saját alattvalóikat, mindaddig, mig hazájukba való visszamenetelük az illetők vagy harmadik személyek hátránya nélkül megtörténhetik.
Az ily esetekből vagy szegény halottak eltemetéséből felmerült költségek sem az állam vagy az ország, sem a községek vagy más nyilvános pénztárak által kölcsönösen meg nem térittetnek, csupán a polgári törvényes kereset tartatván fenn, az ellátott egyén vagy harmadik kötelezett személyek irányában.
A szerződő felek kölcsönösen biztositják egymást, hogy az illetékes hatóság megkeresésére az országos törvények által megengedett módon segédkezet fognak nyujtani arra, hogy azoknak, kik a költségeket viselték, ezek méltányos felszámitás szerint megtérittessenek.
Minden oly esetben, midőn osztrák-magyar alattvalóknál Svájczban és viszont svájczi állampolgároknál Ausztria-Magyarországban születések, esketések és halálozások fordulnak elő, az illetékes egyházi és világi tisztviselők kötelesek az egyházi illetőleg polgári anyakönyvekből (registres d'état civil) a hivatalos kivonatokat haladéktalanul és dijmentesen kiállitani és azokat Ausztria-Magyarországban a svájczi szövetség követségének Bécsbe, Svájczban pedig a császári és királyi osztrák-magyar követségnek Bernbe küldeni.
E kiadványok hitelesitési módozata azon ország törvényeitől függ, a melyben a hitelesités történik.
Ausztria-Magyarországban az oly születési, esketési és halotti bizonyitványokhoz, melyek más mint német vagy latin nyelven vannak kiállitva, az illetékes hatóság által szabályszerüleg hitelesitett latin forditás csatolandó; ellenben a Svájczban kiállitott eféle okmányok mellé, ha osztrák alattvalót illetnek s az okmány más mint német vagy latin nyelven van kiállitva, német vagy latin forditást, ha pedig magyar alattvalót illetnek s nem latin nyelven vannak szerkesztve, az illetékes hatóság által kellően hitelesitett latin forditást kell mellékelni.
A születési okmányoknak kiállitása vagy elfogadása által az illető egyén állampolgárságának kérdése nem érintetik.
Jelen egyezmény tiz évi időtartamra lép hatályba és pedig a jóváhagyási okmányok kicserélése napjától számitandó négy hét mulva.
Azon esetre, ha az emlitett határidő lejárata előtt hat hónappal a szerződő felek egyike sem mondja fel a szerződést, az mindaddig hatályban marad, mig fel nem mondatik, minek eszközölhetésére szintén hat hónapi határidő állapittatik meg.
Jelen egyezmény jóváhagyandó és a kölcsönös jóváhagyási okmányok az egyezmény aláirása napjától számitott hat hónap alatt vagy lehetőség szerint még előbb, Bernben kicserélendők.
Minek hiteléül a két fél meghatalmazottai a jelen egyezmény czikkeit aláirták és czimeres pecsétjökkel megerősitették.
Aláírások
