Az 1868. XXXVIII. törvénycikk által felállitott tanfelügyelői intézmény s ugyanaz által szervezett népiskolai hatóságok (községi iskolaszék és megyei iskolatanács) nem csak a hozzájok kötött vérmesebb reményeknek, de még a jogosult várakozásoknak sem feleltek egészen meg.
Népiskolai tanügyünk, a reá forditott szellemi és anyagi erőfeszités folytán tagadhatatlanul nyert lendületet, de még sem mutat ezen erőfeszitéssel arányban álló emelkedést.
Hogy sem a tanfelügyelői, sem az iskolaszéki és iskolatanácsi intézmény czéljának s a hozzá kötött várakozásoknak meg nem felelt, annak legfőbb oka magában ezen intézmények eddigi szervezetében fekszik, oly szervezetben, melyen segiteni lehet s tehát kell, mig a csekélyebb eredmény egyéb okai: a nép közönye a népoktatás iránt s anyagi szegénysége oly természetüek, hogy azokon csak idővel s talán nemzedékeken át következetesen folytatott müködéssel segithetünk.
A tanfelügyelői intézménynek, ugy amint az a fentemlitett törvény által szerveztetett, két fő baja van.
Egyik a tanfelügyelők csekély száma s a másik a törvényhatósági közigazgatástól elkülönzött, azzal folytonos és organikus összeköttetésbe s kölcsönhatásba nem hozott helyzete.
A mi az elsőt illeti, mig a külföld azon országaiban, hol a mienkhez hasonló tanfelügyelet van szervezve, hol ez intézmény már mélyebb és biztosabb gyökereket vert s minden oldalról ki van próbálva, hol a tanfelügyeletet komolyan veszik s az állam anyagi ereje is megengedi, hogy azt költségesebben, de czélszerüen rendezzék, ily országokban, mint Belgium, egészen más arány van a tanfelügyelők és a felügyeletök alatt álló községek s iskolák között mint nálunk. Mig például Belgiumban 6 négyzetmértföldre, Hollandban pedig átlag 40 iskolára esik egy tanfelügyelő, addig nálunk egy - még a legnagyobb megyének is csak egy tanfelügyelője s esetleg még egy másod-felügyelője levén, sőt két s három megye is levén egyesitve, egy tanfelügyelő alatt, egy, esetleg két egyén felügyelete 2-400 községre s azokban 3-600 iskolára terjed ki és pedig azon törvényben álló, de teljesen kivihetetlen követeléssel, hogy évenkint valamennyi iskolát legalább egyszer személyesen meglátogassa, s a mellett nem csekély tömegü irodai teendőket végezzen, melyekben mellé ismét csak egyetlen, irnoki minősitvényü tollnok van rendelve. Hogy ily apparatussal a tanfelügyelő a reá törvény által rótt s a kormány és a közvélemény által követelt teendőknek nem, vagy csak kivételesen felelhet meg, világos.
A kormány még sincs azon helyzetben, hogy az államháztartás jelenlegi terhes állapotában a tanfelügyelői intézmény eme hiányán a tanfelügyelők számának tetemesb emelésével segiteni javasolhatná. E részben egyelőre elégnek tartja kimondani, hogy rendesen minden megyének külön tanfelügyelője legyen, ki mellé - a nagyobb megyékben segéd is rendeltethessék; segiteni kiván azonban a bajon az által, hogy a tanfelügyelőkről levétetvén a különben is teljesithetetlen kötelesség: minden iskolát legalább egyszer évenkint személyesen látogatni meg, e részben a megyei közigazgatási segédkezésére utasitsa a tanfelügyelőt. Mert a tanfelügyelői intézménynek, a mint az ma áll, második s még nagyobb hiánya épen az, hogy a törvényhatósági közigazgatástól csaknem teljesen el van különözve, azzal csak esetleg érintkezik, de folytonos és organikus összeköttetésbe és kölcsönhatásba hozva nincsen.
A tanfelügyelő évenkint két - négyszer, nehány órai ülésben a megyei iskolatanácsban elnököl, előterjesztéseket tesz s kisebb-nagyobb fontosságu, de aránylag igen csekély körben mozgó ügyekben határozatokat provokál.
De maga ezen iskolatanács is, bár a megyei közgyülés kifolyása, annak csak mintegy bizottságául tekinthető, minden végrehajtóhatalom és közeg nélkül. - A tanfelügyelő esetenkint megkeresheti ugyan a megyét, az alispánt, a járási szolgabirákat, - de ezekkel való érintkezése sem körvonalozva nincs, sem - egyik részre nézve is - nem kötelező. Különösen a tulnyomólag nagyobb számot tevő felekezeti iskolákra nézve nincs sem az iskolatanácsnak, sem a közigazgatási közegeknek semmi hatáskör kijelölve.
Mint a megyei iskolatanács a megyével, ép oly laza és határozatlan összefüggésben áll a községi iskolaszék a községgel.
A község választja, de végrehajtási joggal felruházva nincs s a törvényben még az sincs határozattan megjelölve, hogy pl. az iskola-mulasztások miatt kiszabott büntetések ki által hajtassanak végre. Hogy a közs. iskolaszéknek a felekezeti iskolák felett semmi hatósága nincs, önként értetik. - Igy a tanfelügyelő és a népiskolai hatóságok (iskolaszék és iskolatanács) egész müködése ugy szólván a levegőben függ, nem lévén a községi és megyei közigazgatással folytonos és organikus összeköttetésbe hozva s különösen nem levén gondoskodva arról, hogy határozataik és rendeleteik biztosan és rendszeresen végre is hajtassanak.
Az intézmény e hiánya már olyan, a melyen lehet segiteni a népiskolai hatóságok ujabb szervezetével; s erre épen a legjobb alkalom is kinálkozik a törvényhatósági közigazgatás czélba vett uj szervezése keretében. Ez uj szervezet lényege abban áll, hogy minden törvényhatóságban állandó közigazgatási bizottság állittatik föl, mely a főispán elnöklete alatt, a központi kormány mindenik ágazatából a törvényhatóságban müködő közegek belevonásával, a törvényhatóság főbb tisztviselői s választott tagjaiból alakulva, az összes közigazgatást kezeli s a végrehajtásban a járási tisztviselőkkel s azok utján a községiekkel rendelkezik.
„A népiskolai hatóságokról” szóló jelen törvény czélja: a népiskolai tanügy közigazgatását a törvényhatósági uj szervezetbe ugy illeszteni be, hogy az eddig a mondott okokból hiányos tanfelügyelet a lehetőségig biztositva legyen.
Ehhez képest mindenekelőtt megváltoztatja az 1868. XXXVIII. törvénycikkben megjelölt népiskolai hatóságok szerepét és egymáshoz és a közigazgatáshoz való viszonyát.
Az iskolatanácsot, melynek létezése csaknem teljesen hatástalannak bizonyult be, a hét évi tapasztalás által eltörli s nem csak annak teendőit ruházza át a törvényhatóság közigazgatási bizottságára, hanem ennek hatáskörét különösen a végrehajtásban, jóval szélesebbre terjeszti ki, önként értetvén, hogy a felekezeti iskoláknak csak oly külső ügyeire terjedhet az, melyekre nézve ez a felekezeti hatóságok autonomiájának sérelme nélkül történhetik.
Ezen közigazgatási bizottságnak állandó tagjává s tanügyi előadójává teszi a tanfelügyelőt, ki e szerint maga is tényleges részt vesz a megyei közigazgatásban s annak a tanügy körüli eljárását és egész müködését irányozhatja.
Végre az iskolaszékek hatáskörét és a község iránti viszonyát szabályozza.
E fő-vezérszempontok kiemelése után a bemutatott törvényjavaslat egyes intézkedései alig szorulnak bővebb indokolásra, mindazáltal nem látszik feleslegesnek megjelölni az eltéréseket, melyek e törvényjavaslat és az 1868. XXXVIII. törvénycikk intézkedései közt vannak.
A törvényjavaslat 1. §-a a népiskolai hatóságokat sorban megnevezi; és pedig az eddigi megyei iskolatanács helyett a megyei közigazgatási bizottságot, továbbá a tanfelügyelőt és az iskolaszéket és pedig nem kizárólag a községi, hanem átalában az iskolaszéket és igy a felekezetit is.
A 2. § a tanfelügyelőt mint kormányközeget, jövőre is a vallás- és közoktatási minister által nevezteti ki, egy tanfelügyelőnek több megyében való müködését csakis kivételesen s kisebb megyékben engedi meg; fenhagyván, hogy teendőinek halmozottsága esetében a minister segédet nevezetessen mellé. E segéd lehet állandó vagy időleges, különösen az iskolalátogatás czéljából tanférfiak lévén esetenként megbizhatók, hogy a tanfelügyelőnek ott, hol az iskolák nagy száma gyakori látogatást lehetetlenné tesz, kisegitőül szolgáljanak.
A 3. § czélja felállitani az eddig hiányzott folytonos és létszeres összeköttetést a tanfelügyelő és a törvényhatósági közigazgatás között. E végből teszi a tanfelügyelőt, mint már emlitve volt, a közigazgatási bizottság rendes, szavazattal biró tagjává s tanügyi előadójává s mondja ki, hogy e bizottság közbejöttével és a törvényhatósági járási (illetőleg az ezeknek megfelelő városi) tisztviselők, mint végrehajtási közegek utján kezeli a megye területén levő községi és magán népiskolák összes ügyeit.
Az állami iskolák, az 1868. XXXVIII. törvénycikk 80. §-a alapján, a minister által felállitott iskolák levén, nem állhatnak sem a község, sem a törvényhatóság autonom kezelése és igazgatása alatt, miután létrehozásukat épen az állami érdekek parancsolták.
Ezekre nézve tehát a tanfelügyelő egyenesen a vallás és közoktatási ministertől vett rendeletek alapján s a közigazgatási bizottság közbejötte nélkül gyakorolja a felügyeletet.
Viszont a vallásfelekezetek autonomiája követeli azt, hogy a felek, iskolák fölötti felügyelet az ő kezükben és jogkörükben hagyassék s azok felett az állam csak főfelügyeletet gyakorolhasson.
Ezen felügyelet gyakorlása, mely tulajdonképen felségi jog, szintén nem történhetik autonom-testületek és közegek által, hanem csakis az államkormány illetőleg annak közegei által.
S ezt a felekezeteknek, törvények által biztositott és annyi százados gyakorlat által szentesitett jogaikra való féltékenységükkel szemben a jelen törvény keretében is kimondani szükségesnek látszott.
A felek, iskolák külső ügyeire nézve, a felekezeti önkormányzatot nem sértő befolyás azonban alább (5. § 4. pont) a közigazgatási bizottságnak biztositva van.
A 4. § a tanfelügyelő teendőit részletezi. Itt mindenekelőtt az előbbi törvény által reá szabott, de a gyakorlatban lehetetlennek bizonyult ama kötelezettség, hogy a tankerületében létező összes iskolákat évenkint legalább egyszer meglátogatni tartozzék, oda módosittatott, hogy azokat vagy maga, vagy esetleg segéde által minél gyakrabban köteles meglátogatni. Hogy a „minél gyakrabban” kifejezés tág meghatározásában mennyire felel meg kötelességének a lehető szélső határig, azt - a további határozvány szerint a közoktatási ministerhez évenkint benyujtandó részletes jelentései alapján, a minister lesz hivatva megitélni, kinek különben is minden eljárásaiért, vagy netaláni mulasztásaiért felelős.
A § további része részletezi a tanfelügyelő teendőit a községi, állami, hitfelekezeti és magán iskolák irányában s azokról részint a közigazgatási bizottsághoz, részint a ministerhez teendő jelentéseit illetőleg.
Önként értetik, hogy ezen teendőkre nézve a tanfelügyelőkhöz a vallás és közoktatási minister által még részletesb utasitás fog kibocsáttatni, mely az eddigi utasitást az uj helyzetnek megfelelőleg fogja módositani.
Az 5. §-a a törvényhatósági közigazgatási bizottság népoktatásügyi hatáskörét és teendőit körvonalozza. E hatáskör és teendők tetemesen szélesebbek és pontosabban vannak körvonalozva mint az 1868. XXXVIII. törvénycikkben a megyei iskolatanácsokra nézve történt, melyeknek helyét elfoglalni a közigazgatási bizottság van hivatva.
A községi iskolák számadásainak felülvizsgálása eddig az iskolatanács teendői közzé tartozott; azért ezt is a közigazgatási bizottságra kellett ruházni; miután azonban ezen bizottság általában számvevői teendőkkel nem foglalkozik s számvevőféle egyéniség nincs is tagjai között, fenhagyatott, hogy a bizottság e számadás-vizsgálói teendőiben a községi számadásokat felülvizsgáló megyei számvevőségi közegeket vehesse igénybe.
Az eddig az iskolatanácsokra ruházott birói teendők, jelesen a szülők és a tanitó közötti ügyekben másodfoku, a tanitók és az iskolaszék közötti ügyekben elsőfoku biráskodás, a közigazgatási bizottságra ruháztatik, mely azonban épen ugy fog eljárni, mint a többi elébe tartozó fegyelmi ügyekben. Általában tanácskozik a megye összes tanügyi viszonyairól; s itt hatáskörébe vonatnak a felekezeti iskolák oly külső ügyei is, melyeket a felek önkormányzat megsértése nélkül intézhet. Ilyenek az iskolaépületek czélszerü s a törvénynek megfelelő volta és jó karban tartása; az iskola jövedelmeinek pontos befolyása, a tanitó fizetésének kiszolgáltatása és a tanköteleseknek iskolába feljáratása, illetőleg a mulasztóknak megbüntetése.
Mind oly ügyek, a melyekbe való beavatkozás - nem lévén a hit dolgaival semmi összefüggésben - nem csak nem sérti a felekezetek autonomiáját, de sőt a végrehajtó hatalom és kényszereszközökben amugy is szükölködő felek, hatóságok e részben a segédkező befolyást gyakran magok kérik s mindenesetben köszönettel fogadhatják.
Ugyanezen § 5. pontjában a közigazgatási bizottságnak, bár csak közvetett, felügyelete alá vonatnak az oly felekezeti iskolák is, melyekről a tanfelügyelő jelentéseiből meggyőződött, hogy a törvénynek meg nem felelnek; az ilyeneknek törvényszerű megintése iránt, - valamint azok helyett, melyek a félévi időközökben háromszor ismételt megintés után sem tesznek a törvénynek eleget, községi vagy állami iskolák felállitása iránt a vallás- és közoktatásügyi ministerhez előterjesztést tenni: a bizottság teendői közé soroztatik.
Eléggé indokolja ez intézkedést az, hogy az első népoktatási törvény életbelépte után nyolcz esztendővel is még a felekezeti iskoláknak tulnyomólag nagyobb része, a törvény minimal-követeléseinek még most sem felel meg, nem pedig különösen az iskola azon külső ügyeit, jelesen: az iskolai épületek hiányos és elégtelen voltát, az osztályok kevés számát vagy tultömöttségét s végre a tankötelesek rendetlen iskoláztatását illetőleg: czélszerünek látszik e részben az eddigieknél szélesebb körü érdeklődést ébreszteni a felekezeti iskolák törvényszerü fejlesztése s átalakitása iránt, a mi leginkább a megyei hatóságnak és értelmiségnek ez érdeklődésbe bevonása által lesz lehetséges. Ugyanezen § 6. pontja a községi iskola fentartására kivetendő iskolai adó mennyiségének, illetőleg kulcsának meghatározását a közigazgatási bizottságra bizza. A törvény eddig ezt a községre illetőleg a községi iskolaszékre ruházta, mely - mint közvetlenül érdekelt fél - ebben nem mindig járt el lelkiismeretesen.
Czélszerübb annálfogva a községen kivül és fölötte álló megyei hatóságra, illetőleg annak közigazgatási bizottságára ruházni e teendőt is. A jelen törvényjavaslat is megtartja az e részben eddig (az 1868. XXXVIII. törvénycikk 35. § által) megszabott maximumot; mely szerint a községi iskola-adó az állami egyenes adók 5%-nál magasabb nem lehet.
Tudja a kormány, hogy ez sok esetben nem elégséges; hogy sok helyen, hol a község ereje nagyobb áldozatot is birna, az államsegély igen könnyen igénybe vétetik.
Mindazonáltal a jelen pillanatban, az államadók emelésével szemben, itt is adóemelést javasolni nem érezhette indittatva magát.
A 6. § szerint a közigazgatási bizottság által félévenkint a ministerelnökhöz teendő átalános jelentés iránti rendelkezés az illető törvényjavaslatnál van indokolva.
Fenhagyatott azonban, hogy valahányszor szükséges, vagy erre a közoktatásügyi minister által felhivatik, ehez is jelentést tesz a közigazgatási bizottság.
A 7-13. §-okhoz
A 7-13. § az iskolaszékről, mint a népoktatási intézetek legalsó és közvetlen hatóságairól szólanak.
A legelső intézkedés ezekben, mely kimondja, hogy nem csak a község a községi iskolák fölött, hanem a hitközség is a felekezetiek fölött, választott iskolaszékek által tartozik hatóságát gyakorolni, eddig csak a község volt kötelezve iskolaszéket állitani föl, s tehát csak ott a hol községi iskola létezett.
Az intézmény czélszerüségét átlátva azonban, a felekezetek is sok helyen állitottak fel felekezeti iskolaszékeket, anélkül, hogy erre törvény által lettek volna egyenesen kötelezve.
Sok helyen - s kivált némely felekezetek körében - mindazáltal nem állittattak fel felekezeti iskolaszékek s igy a felekezeti iskola tulajdonképen minden közvetlen felügyelet és minden alsó hatóság nélkül maradt.
E viszás állapot megszüntetését czélozza a jelen intézkedés, midőn a hitközségeket is kötelezi mindenütt a felekezeti iskolaszékek mint legalsó iskolai hatóságok felállitására.
A 8. § az iskolaszék tagjainak legkisebb számát, mely eddig kilenczre volt szabva, 5-re szállitja le; miután némely kis községben a tanügy iránt érdeklődő s ahhoz csak némileg is értő kilencz tagot is nehéz találni.
Ez intézkedés nem zárja ki, hogy - kivált népesebb községekben, hol több iskola vagy legalább több osztály van, - az iskolaszék több tagból is ne állhasson s a tagok számának maximumát nem is határozza meg.
A 10. § az iskolaszékek felállitását biztositja oly esetekben is, melyekben a község, illetőleg a hitközség hanyagságából vagy bármi más okból azt megválasztani elmulasztaná.
A 12. § részletesen elősorolja az iskolaszék teendőit.
És pedig 1. a községi, 2. a felekezeti iskolaszékéit.
Amazok közt első helyen áll a községi tanitó választása, melyre nézve az 1868. XXXVIII. törvénycikk 136. §-a ugy intézkedett, hogy az mindig az iskolatanács egy kiküldött tagjának elnöklete alatt történjék. Az elnökküldés jogát most a közigazgatási bizottságra kellett ruházni; de azon feltételtől, hogy a kiküldött szükségkép a bizottság tagjai közül való legyen, el kellett tekinteni, mert ez a bizottság tagjainak aránylag csekély száma s nagy elfoglaltsága mellett nehéz, sőt sokszor lehetetlen is volna.
A gyermekek iskoláztatásának s a mulasztások ellenőrzésének és megbüntetésének módozatai az eddiginél világosabban megszabatnak.
S végre gondoskodás van arról is, hogy a kötelességeit netalán nem teljesitő községi iskolaszék, a tanfelügyelő, illetőleg a közigazgatási bizottság által - a járási tisztviselők közbejöttével - kellőleg ellenőriztessék s mulasztás esetében a szükséghez képest rendre utasittassék.
A felekezeti iskolaszék teendőit megszabni a felekezeti hatóságok önkormányzati joga s e részben elég volt csupán rámutatni a községi iskolaszék elébe törvényileg megszabott teendőkre.
Egy pontban azonban, t. i. a tanköteles gyermekek iskoláztatása és a mulasztások megbüntetése tárgyában szükséges a felek. iskolaszékeket is a közs. iskolaszék által követendő eljárásra kötelezőleg utasitani.
Eléggé indokolja ezt egyfelől az ügy fontossága és államérdekü volta, másfelől a bajnak eláradott volta, melyen kényszerrendszabályokkal is segiteni, az államnak elutasithatlan kötelessége.
A 14-15. §-okhoz
A 14. § az országnak tankerületekre osztásáról szól s bővebb indokolást nem kiván. Ugy szintén a 15. § sem, mely a fővárosnak már a 1868:XXXVIII. törvénycikkben fentartott külön állást és jogokat továbbra is fenntartja.
A 16. § azon §-ait sorolja elő az 1868:XXXVIII. törvénycikknek, melyek a jelen törvény rendelkezései által vagy eltörültetnek, vagy másokkal helyettesittetnek s igy hatályon kivül teendők. Még azon §-okat is, melyeken aránylag csekély módositás történik, czélszerübb volt egészökben uj intézkedésekkel pótolni s hatályon kivül helyezni a kisebb módositások elősorolása által támadható zavarok elkerülése végett.
Kétségen kivül vannak még az 1868:XXXVIII. törvénycikknek oly pontjai, melyek módositást igényelnének; igy a tanitóképezdék szervezetét, a tanitói fizetések minimumainak a felek, tanitókra is kiterjesztését stb. illetőleg. A kormány azonban e módositásokra s az egész törvény revisiójára az időt alkalmasnak és eljöttnek, tekintettel különösen az ország pénzügyi helyzetére is, nem látja s megelégedett azzal, hogy ezuttal csak a népiskolai hatóságokat és népiskolai közigazgatást reformálja.
