1876. évi XXXVI. törvénycikk

a záloglevelek biztositásáról * 

1. § Záloglevelek kibocsátására jogositvák:

1. a részvénytársaságok, ha alapszabályaikban meghatározott üzletkörüket kizárólag a jelzálogüzlet képezi, vagy ha üzletkörük alapszabályaik szerint a jelzálogüzletre is kiterjed;

2. ingatlan birtokok tulajdonosainak saját hitelszükségük kielégitésére alakult szövetkezetei.

2. § Az ily részvénytársaságok és szövetkezetek alapszabályaiban a kereskedelmi törvény 157. és illetve 225. §-aiban megszabottakon felül, még a jelzálogos kölcsönök engedélyezésének feltételei, továbbá a jelzálogok becsértékének meghatározásánál mérvadó tényleges alapok, valamint a becsérték meghatározásánál követendő eljárási módozatok is megállapitandók.

3. § A jelenleg már működő jelzálogintézetek tekintetében a földmivelés-, ipar- és kereskedelmi minister fog rendelet utján határidőt szabni, mely alatt alapszabályaikat - a mennyiben azok az előző §-nak meg nem felelnének - jelen törvény hatályba lépte után kiegésziteni tartoznak.

A kitüzendő határidő eltelte után az intézet képviseletére jogositottak az alapszabályok kiegészitésére a kereskedelmi törvény 21. §-ában megállapitott pénzbirság terhe alatt szoritandók.

4. § Az 1. és 2. §-nak megfelelő, ezentul alakulandó részvénytársulatok és szövetkezetek záloglevelek kibocsátása előtt, ezeknek külön biztositására rendelt legalább kétszázezer frtnyi alapot tartoznak alkotni s annak összegét alapszabályaikban kitüntetni.

Ily alapot a jelenleg már működő jelzálogintézetek is tartoznak alkotni, a földmivelés-, ipar- és kereskedelmi minister által alapszabályaik kiegészitésére megszabandó határidő alatt (3. §).

5. § A záloglevelek külön biztositására rendelt alap a záloglevél-birtokosok összességének biztositékául szolgál s ezen alapra, illetőleg annak alkatrészeire végrehajtás nem intézhető.

6. § Ezen alap elhelyezésére és jövedelmezővé tételére szolgálhatnak:

1. a tőzsdén hivatalosan jegyzett, meghatározott kamatozású értékpapirok (záloglevelek, állampapirok, elsőbbségi kötvények) vásárlása;

2. az első pont alatt meghatározott értékpapirokra tőzsdei árfolyamuk háromnegyed része erejéig adott kölcsönzés, mely három hónál hosszabb időre nem terjedhet, de lejárat után megújitható;

3. lejárt vagy legfeljebb félév alatt lejáró értékpapirok és szelvények leszámitolása;

4. legfeljebb három havi lejáratú és legalább három aláirással ellátott váltók leszámitolása;

5. az intézet jelzálogos követelésével terhelt ingatlanok megvásárlása azon összegig, mely saját követelésének teljes fedezésére szükséges.

7. § A záloglevelek külön biztositására rendelt alapnak azon része, mely az előző § 1-4. pontjaihoz képest ingó vagyonban van elhelyezve, a jelzálogintézetnek egyéb vagyonától elkülönitve tartandó és külön kezelendő.

8. § Ha a záloglevelek külön biztositására rendelt alap részben vagy egészben a 6. § 5. pontjához képest ingatlanok vásárlására fordittatik, akkor az ezen ingatlanra vonatkozó telekjegyzőkönyv B) lapján a jelzálogintézet tulajdonjogának bekebelezésével egyidejüleg feljegyzendő az is, hogy ezen ingatlan a záloglevelek külön biztositására rendelt alapnak alkatrészét képezi.

9. § Az ily telekkönyvi feljegyzés alapját képező beadványok és okiratok e tekintetben bélyeg- és illetékmentesek.

10. § Mihelyt a 8. §-ban elrendelt feljegyzéssel terhelt ingatlanra más tulajdonosnak tulajdonjoga kebeleztetik be, az emlitett telekkönyvi feljegyzés egyidejüleg hivatalból törlendő.

11. § A záloglevelek külön biztositására rendelt alapot a jelzálog-intézet csak alapszabályainak ez irányban eszközlött módositása s ezen alapszabály-módositásnak az illetékes törvényszéknél való bejegyeztetése után csökkentheti, még pedig legfeljebb oly mértékben, hogy a csökkentett alapnak fenmaradó része a 4. §-ban meghatározott kétszázezer forintnál kevesebb ne legyen és a jelzálog-intézet forgalomban levő záloglevelei összegének legalább is huszadrészét képezze.

12. § A záloglevelek kibocsátására jogositott jelzálog-intézetek csak azon kölcsönköveteléseik erejéig bocsáthatnak ki zálogleveleket, melyek alapszabályaiknak megfelelőleg engedélyeztettek és jelzálogok által teljesen fedezvék.

13. § A jelen törvény hatályba lépte után engedélyezendő kölcsönöknél a fedezet akkor tekintetik teljesnek, ha a jelzálog értéke az alapszabályokban meghatározott becslés szerint a kölcsönösszeg engedélyezésekor ennek s az előző telekkönyvi tehertételeknek, ha ilyenek léteznek, legalább kétszeresét képezi.

Ha a jelzálog erdő- vagy szőlőterület, ezeknek becsértéke a kölcsönösszegnek s az előző tehertételeknek legalább háromszorosát kell, hogy képezze.

Iparüzésre rendelt épületek és bányák a záloglevél-üzletben jelen törvény hatályba lépte után jelzálognak el nem fogadhatók.

14. § A jelzálog-intézetek kötelesek zálogleveleiket a forgalomból azon arányban visszavonni, melyben jelzálogilag biztositott kölcsönköveteléseik (12., 17. §) összege visszafizetés folytán vagy más okból csökkent.

Jelzálog-intézeteknek azon kölcsönkövetelései, melyeknek alapján záloglevelek bocsáttattak ki (12. §), épségben maradnak akkor is, ha a jelzálogul szolgáló ingatlant birói árverésen a jelzálogintézet maga veszi meg. - Az ily kölcsönkövetelések csak a jelzálog-intézet kérelmére törölhetők ki s addig a záloglevelek fedezetéül szolgálnak (17. §).

15. § A jelenleg már működő vagy jelen törvény hatályba lépte után alakulandó jelzálog-intézeteknél, legyenek azok részvénytársaságok vagy szövetkezetek, a forgalomban lévő záloglevelek összege a záloglevelek külön biztositására rendelt alapjuknak huszszorosát nem haladhatja meg.

16. § A záloglevelek egy-egy darabja 40 osztr. értékű forintnál vagy ennek megfelelő más értéknél kisebb összegre nem szólhat.

17. § A jelzálog-intézeteknek jelzálogilag biztositott kölcsönkövetelései, melyeknek alapján zálogleveleket kibocsátanak, a záloglevelek összeségének biztositékául szolgálnak, azokra végrehajtás nem intézhető s azokra vonatkozólag, a csőd folytán való értékesités eseteit kivéve, harmadik személyek jogokat egyátalán nem szerezhetnek.

18. § A jelzálogilag biztositott ily kölcsön-követeléseknek ezen jogi természete az azok biztositására szolgáló zálogjog bekebelezésével egyidejüleg telekkönyvileg feljegyzendő.

Hogy ezen feljegyzés megtörténjék, arról gondoskodni a jelzálog-intézet igazgatóságának kötelessége.

19. § A jelenleg már működő jelzálog-intézetek tekintetében a földmivelés-, ipar- és kereskedelmi minister fog rendeleti uton határidőt szabni, mely alatt az előző §-ban rendelt feljegyzést szorgalmazó beadványokat az illetékes telekkönyvi hatóságokhoz benyujtani tartoznak.

Ugyanazon jelzálog-intézetnek ugyanazon telekkönyvi hatóság alá tartozó ingatlanokra zálogjogilag bekebelezett összes követelései tekintetében a szóban lévő feljegyzés ugyanazon beadványban kérelmezhető.

20. § A zálogjog törlésének telekkönyvi bekebelezésével egyidejüleg a 18. és 19. §-ban emlitett feljegyzés hivatalból törlendő.

21. § Azon beadványok és okiratok, melyek ily telekkönyvi feljegyzés bejegyeztetése, illetőleg annak törlése czéljából kiállittattak, e tekintetben bélyeg- és illetékmentesek.

22. § Az intézet elleni végrehajtás esetében a végrehajtást foganatositó biróság köteles a záloglevelek birtokosai részére ügygondnokot rendelni.

23. § Ha a biróság nem rendelt volna ügygondnokot: köteles a jelzálogintézet igazgatósága, mihelyt a végrehajtás elrendelése tudomására jut, a végrehajtást foganatositó birósághoz ügygondnok kinevezéséért folyamodni.

24. § A telekkönyvezés tárgyát képező oly vagyonra vezetett végrehajtás, mely a jelen törvény 4., 5. és 17. § szerint a záloglevelek biztositékául szolgál, semmis.

A mennyiben a végrehajtás folyamában oly ingó vagyon foglaltatnék le, mely a jelen törvény 4. és 5. § szerint a záloglevelek biztositékául szolgál, köteles a biróság az ügygondnok kérelmére az ily vagyont a végrehajtás alól felmenteni.

25. § Az ügygondnok a záloglevél-birtokosok ezen jogának érvényesitése tekintetében határidőkhöz kötve nincs.

Az ügygondnok által e tárgyban beadandó kérelem felett a biróság az ellenfél meghallgatása nélkül végzés által határoz. - A végzés ellen a trk. rendts. -ban megszabott határidő alatt semmiségi panasznak van helye.

26. § Annak igazolására, hogy a jelzálog-intézetnek ingó vagyona - melyre a végrehajtás intéztetni szándékoltatik - a jelen törvény 4. és 5. §-ai szerint a záloglevelek biztositására szolgál s igy végrehajtás alá nem vonható: a jelzálog-intézetnek hitelesitett könyvkivonata teljes bizonyitékot képez.

27. § A jelzálogintézet elleni csőd esetében a 4., 5. és 17. § szerint a záloglevelek biztositására rendelt vagyonból az intézet elleni minden más követelés előtt a záloglevelek birtokosainak a záloglevelekből származó követelései elégitendők ki.

28. § A vagyonbukott jelzálog-intézetnek az 5. és 17. § értelmében a záloglevelek biztositékául szolgáló összes vagyona külön tömeget képez s a záloglevelek birtokosainak választmánya s az ez által választott külön tömeggondnok által kezelendő.

29. § A jelzálogintézet igazgatósága köteles a társasági hirdetmények közzétételére alapszabályilag rendelt lapokban - esetleg a hivatalos hirlapban - félévenkint oly kimutatást közzétenni, melyből tüzetesen kitünjék:

1. forgalomban lévő zálogleveleinek névszerinti összege;

2. azon jelzálogkövetelések összege, melyek a 17. § szerint a záloglevelek biztositékául szolgálnak:

3. az előbbi pontban megjelölt kölcsönök alapján szerzett jelzálogok azon értéke, mely a kölcsön engedélyezésekor alapul elfogadtatott;

4. a 4. § szerint a záloglevelek külön biztositására rendelt alap összegszerű mennyisége, valamint az is, hogy ezen alapnak egyes részei a jelen törvény 6. §-nak korlátai közt miként vannak mindenkor elhelyezve.

30. § Ezen kimutatás a közzététel napjától számitandó 8 nap alatt a közzétételt igazoló hirlapi példányokkal együtt az illetékes törvényszéknél bemutatandó.

31. § Az intézet forgalomban lévő záloglevelei egy tizedrészének birtokosa vagy birtokosai a költségek előlegezése és zálogleveleik letétele mellett követelhetik az illetékes törvényszéknél, hogy az intézetnek a jelzálog-üzletre vonatkozó ügykezelése szakértők által megvizsgáltassék s a vizsgálat eredménye velök közöltessék.

A letett záloglevelek a vizsgálat befejezéseig a törvényszék által visszatartandók.

32. § A jelzálog-intézet igazgatóságának tagjai, a mennyiben cselekményük vagy mulasztásuk a büntető törvény sulya alá nem esik, az illetékes polgári biróság által három hónapig terjedhető fogságra itélendők:

1. ha tudva, több zálogleveleket bocsátanak ki, mint a mennyi azon kölcsönköveteléseik által födözve van, melyek alapszabályaiknak megfelelőleg engedélyeztettek és jelzálogok által a jelen törvény értelmében teljesen fedezvék (12. §);

2. ha szándékosan elmulasztják az intézet zálogleveleit a forgalomból azon arányban visszavonni, melyben az intézet jelzálogilag biztositott kölcsönköveteléseinek összege visszafizetés folytán vagy más okból csökkent (14. §);

3. ha jelen törvény 29. §-ában elrendelt félévi kimutatásokban tudva, valótlan adatokat tesznek közzé;

4. ha a 4. § szerint a jelzálogintézet igazgatósága a záloglevelek biztositására rendelt külön alap elhelyezésére és jövedelmezővé tételére nézve a jelen törvény 6. §-nak szabályait meg nem tartja;

5. ha a jelzálog-intézet a záloglevelek külön biztositására rendelt alapot a jelen törvény 11. §-ának korlátain tul, vagy ugyanazon §-ban rendelt alakszerüségek mellőzésével csökkenti;

6. ha a jelen törvény 1. és 2. §-ainak megfelelőleg ezentul alakulandó részvénytársaság vagy szövetkezet a jelen törvény 4. §-ában a záloglevelek külön biztositására rendelt alap megalkotása előtt záloglevelet kibocsát;

7. ha ily jelzálog-intézet oly mennyiségű záloglevelet bocsát ki, melyeknek összege a záloglevelek külön biztositására rendelt alapnak huszszorosát meghaladja (15. §).

33. § Enyhitő körülmények közt a biróság az előbbeni § eseteiben a fogságbüntetés helyett ezer forintig terjedhető pénzbüntetést szabhat ki.

34. § Ezer forintig terjedhető pénzbüntetéssel sujtandók az igazgatóság tagjai:

1. ha elmulasztják gondoskodni arról, hogy az intézet jelzálogilag biztositott kölcsön-követeléseinél a jelen törvény 18. §-ában elrendelt telekkönyvi feljegyzés a jelen törvény 18. és 19. §-aiban rendelt időben eszközöltessék;

2. ha az intézet elleni végrehajtás esetében az illetékes biróság a záloglevelek birtokosai részére gondnokot nem nevezvén, ily gondnok kinevezéseért az illetékes birósághoz folyamodni elmulasztják (23. §);

3. ha a 29. §-ban elrendelt félévi kimutatást kellő időben közzétenni s a biróságnál a 30. §-hoz képest bemutatni elmulasztják, vagy ha a közzétételt hiányosan eszközlik;

4. ha a 4. § szerint a jelzálog-intézet igazgatósága elmulasztja intézkedni akként, hogy a záloglevelek külön biztositására rendelt alapnak azon része, mely a 6. § 1-4. pontjaihoz képest ingó vagyonba van elhelyezve, a jelzálog-intézetnek minden egyéb vagyonától elkülönitve tartassék és külön kezeltessék (7. §);

5. ha a jelzálog-intézet igazgatósága a jelen törvény 6. §-ának 5. pontja értelmében szerzett ingatlan vagyonra vonatkozólag a 8. §-ban rendelt telekkönyvi feljegyzést bejegyeztetni elmulasztja.

35. § Az előző 32., 33. és 34. §-ban meghatározott mulasztásokból és tilos cselekményekből származó kárért az igazgatóság tagjai egyetemleges vagyoni felelősséggel tartoznak. Az emlitett §-ban megállapitott büntetések kiszabása által ezen kártéritési kötelezettségen változás nem történik.

36. § A külföldi jelzálog-intézetek, a mennyiben a kereskedelmi törvény 210., 211. és illetőleg 230. §-ai rendeleteinek megfelelnek, működésüket fiókintézet alakjában a magyar korona területére csak az esetben terjeszthetik ki, ha a belföldi működésükre nézve magukat a jelen törvény határozatainak alávetik, mi iránt a czégbejegyzés kieszközlésekor nyilatkozni tartoznak.

37. § Külföldi jelzálog-intézetek, melyek a magyar korona területén jelzálogot nyernek, fel vannak jogositva ezen jelzálogokra, illetőleg az általuk a jelen törvény 6. §-ának 5. pontja értelmében szerzett ingatlanokra nézve a 8. és 18. §-ban emlitett telekkönyvi feljegyzést kérelmezni, mi által zálogleveleik birtokosai ezen jelzálogos követelések és ingatlanok tekintetében az 5., 17., 22., 25., 26., 27. és 28. §-ban foglalt előjogokban részesülnek.

38. § Jelen törvény, kihirdetésétől számitandó 30 nap alatt lép hatályba s végrehajtásával a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi és a pénzügyi minister, a törvénykezés tekintetében pedig az igazságügyi minister, illetőleg Horvát- és Szlavonországban a horvát-szlavon- és dalmátországi bán bizatik meg.