A békebirák feállitásának czélja: a jelenben tulterhelt kir. biróságoktól a hatáskörükhöz utalt ügyek kisebb jelentőségü részét elvonni s ez által az igazságszolgáltatást olcsóbbá és gyorsabbá tenni.
Az első czél az által éretik el, hogy egyrészről a törvényhatóságok és községek némely közegei a békebirói tisztet hivataluknál fogva viselik, másrészt pedig a most emlitetteken felül a törvényhatóságok választottai is felruháztatnak e tiszttel.
A békebirák, mint ilyenek, sem állandó fizetésében, sem teendőik teljesitéseért különös dijazásban nem részesittetnek s a békebirói teendők ingyenes teljesitése lényeges vonása ez intézménynek.
A békebirói teendők ingyenes teljesitésének megállapitására okul, részint az állam nehéz pénzügyi viszonyai, részint azon czél szolgált, hogy a békebirói tiszt, a mennyiben a törvényhatóságok választásától függ - keresetmódnak ne tekintessék s oly egyének részvéte biztosittassék, kik e tisztük teljesitésére elegendő idő, képesség és vagyonnal birnak, bizton feltételeztetvén, hogy azon nagyobb befolyás és tekintély, mely a legnemesebb módon, nem kiváltság, hanem a közügyekre szánt tevékenység által megszerezve, a társadalmi életben is nyilvánuland s az állam iránti általános kötelesség eszméje, kellő indokul s rugóul fognak szolgálni az értelmesebb és vagyonosabb polgároknak, kiknek közremüködésétől ez intézmény virágzása föltételeztetik.
A békebirói tiszt, mint fentebb érintetett, nem lévén keresetmód, a békebiráktól oly szakismeretek, milyenek a rendes birákra nézve megszabvák, általában megkivántathatnak, mert a tapasztalat azt mutatja, hogy azok, kik a jogtudományt életpályául választották, általán inkább a rendes biróságokat keresik fel, mely biztosabb állást nyujt s több tért nyit az előmenetelre; azon kellékek, melyek a békebirói tisztnek választás utján való elnyerésére a javaslatban megállapitva vannak, nem czéloznak egyebet, mint hogy az e tisztet viselők kellő müveltséggel s már müködésük megkezdésekor polgártársaik előtt a tisztelet és tekintély bizonyos mérvével birjanak.
A rendezett tanácsu városok tanácsnokaira nézve azonban, a kik közül csakis az e czélra külön választottak gyakorolják a békebirói tisztet, szükséges volt intézkedést tenni, miszerint e tiszt gyakorlatára lehetőleg olyanok választassanak, kik a jogszolgáltatásra kellő szakismerettel birnak; mert mig azokra nézve, kik a békebirói tisztet nem hivataluknál, hanem a törvényhatóság választása folytán viselik, a jogtudományi szakismeretnek nélkülözhetlen föltételül való megállapitása ez intézmény sikerét veszélyeztethetné: addig másrészről nem lehet tagadni, hogy a szélesebb körü ismeretek, a tudományosabb képzettség az illető tisztet viselő tekintélyét polgártársai előtt nagy fokban emeli, a bizalmat tetemesen fokozza és megszilárditja s alapos intézkedései által a békebiró ezen intézmény felvirágzására lényegesen közrehat.
A békebirói tisztnek elvállalását teljesen kötelezővé tenni, mint ez a külföldi államokban, főleg Angliában megállapitva van, honunkban nem látszott czélszerünek, mert az állam iránti általános kötelesség eszméje nálunk még nem vert oly mély gyökeret, az értelmi fejlettség még nem annyira közös sajátja a polgároknak, mint a mennyire e tényezők Európa más czivilisált államainak s főleg Angolországnak lakosaiban feltalálhatók.
A javaslat azon intézkedései azonban, hogy a megszabott kellékekkel biró egyének a főispán által a békebirói tiszt elvállalására felszóllittatnak, hogy a felszólitott nyilatkozni tartozik, hogy a nem nyilatkozók ellen 200 frtig terjedhető pénzbirság szabható ki, hogy a felszóllitottak nyilatkozatai a törvényhatóság közgyülése előtt felolvastatnak s ez által a békebirói tiszt elvállalásának nem alapos indokból való megtagadása köztudomásuvá s a megtagadóra nézve e körülmény szégyenitővé válik: ezen intézkedések mindmegannyi lépéseket képeznek azon megvalósitandó czél felé, hogy a békebirói tiszt gyakorlása hazánkban is legalább erkölcsileg kötelezővé tétessék.
Általánosan tudva van, hogy a polgári peres eljárásra vonatkozó 1868:LIV. törvénycikkben szabályozott községi biráskodás és a sommás eljárás a várt üdvös hatást nem eredményezték.
A községi biráskodás nem felelt meg a hozzá kötött várakozásnak, mert egyrészről a községi biróság hatásköre és illetősége csakis az ugyanazon községben lakó feleknek 30 frt értéket meg nem haladó személyes kereseteire terjedt ki s mert más részről mint egyeztető békebiró működvén, - az esetben, ha a panaszlott fél meg nem jelent vagy ha a felek ki nem egyezkedtek vagy ha a községi biráskodásnak a megidézett fél magát alá nem vetette - a hozzá utalt ügyekben el nem járhatott s ekként azon czél, hogy a jelzett csekélyebb értékü perek a rendes biróság elé ne vitessenek, el nem éretett; - ez intézmény a jogszolgáltatásra nézve előnyösnek nem mutatkozott; sőt az által, hogy az emlitett keresetek a rendes biró által csak akkor fogadtattak el, ha azon körülmény, hogy a kereset a községi biróság által el nem biráltathatott - kimutattatott, - a jogkereső közönségre hátrányosnak bizonyult, a mennyiben a fél keresetének a rendes biró előtt való megindithatása végett előbb egy sikertelen eljárás keresztülvitelére kénytelenitetett.
Nem vezetett a várt eredményhez a sommás eljárás sem, mert az ipar és kereskedelem emelkedésével, a forgalom növekedésével a perek száma is növekedvén, - a sommás eljárás szerint biráskodó királyi járásbiróságok, a reájuk forditott pénz- és idővel legnagyobb részt arányban nem álló perekkel tulhalmoztattak, - minek folytán a sommás eljárás alá tartozó pereknek az eddig létező királyi járásbiróságok által s jelen szervezetük mellett való gyors elintézése lehetetlenné vált, - és a szerzett tapasztalatok szerint a királyi járásbiróságoknál a hátralékok rendkivül felszaporodtak.
Tarthatatlan volt az eddigi állapot az okból is, mert perrendtartásunk szabványai mellett a legvilágosabb természetű és a legcsekélyebb tárgyu keresetek az ország legfőbb biróságához a legfőbb itélőszékhez felebbeztethetvén s ezen fölül külön semmiségi panasznak, ugy közbenszóló végzések, mint a végitélet ellenében helye lévén, - a felső és legfelsőbb biróságok ezen ügyek által teljesen elárasztattak, másrészt pedig a legegyszerűbb keresetek végelintézése tetemes időre megakadályoztathatott.
E bajokon segiteni, - a csekélyebb fontosságu peres ügyeknek természetük által megkivánt gyorsasággal való ellátása iránt intézkedni: égető szükséggé vált.
A baj megszüntethető volna, ha a kir. járásbiróságok száma oly módon szaporittatnék, hogy minden 25000 lakossal biró területre egy királyi járásbiróság szerveztetnék vagy ha a most fennálló királyi járásbiróságoknak ugy birói mint kezelő személyzete tetemesen megnagyobbittatnék.
A létező baj orvoslására azonban az államnak jelen pénzügyi viszonyai következtében az emlitett eszközök egyike sem alkalmazható s a baj megszüntetésére nézve nem marad más hátra, mint a királyi járásbiróságok hatásköréből bizonyos ügyeket elvonni s azok ellátását az állam megterheltetése nélkül más közegekre bizni.
A javaslat a járásbiróságok hatásköréből elvont ügyek ellátását a békebiróságokra, - honunkban ily szervezet és hatáskörrel eddig még ismeretlen hatóságra - bizza.
Ez intézmény behozatala által a birói szervezetre nézve az 1869:IV. és az 1871:XXXI. törvénycikkekben lefektetett alapelvek változást lényegükben nem szenvednek s pusztán általános eszmék után menni az igazságügyi szervezett terén sem lehet, s szem előtt téveszthetők sem az állam pénzügyi viszonyai sem egyébb viszonyok és körülmények, melyek az államéletben nyilvánulnak s melyek az igazságügyi szervezetre is befolyással birnak.
A müvelt államok egyike sem ragaszkodott mereven megállapitott igazságügyi szervezetéhez s mi sem zárkozhatunk el a külföldön életképeseknek nyilvánult intézményeknek hazánk viszonyaihoz idomitva való meghonositásától és pedig annyival kevésbé, miután ezen intézménynek hazánkban való meghonositását számos felterjesztésben, s a napi sajtóban napról-napra hangosabban nyilvánuló közvélemény is követeli.
A békebirói intézmény által elért üdvös eredményeket illetőleg elég Angliára és főleg Francziaországra és Belgiumra hivatkozni, mely utóbbi államokban a békebiróság a törvénykezés terén az angolhoninál nagyobb; kiterjedtebb hatáskörrel szervezve a csekélyebb fontosságu peres ügyeknek ellátására a legüdvösebb intézménynek bizonyult.
A békebirói tisztet a törvényhatóságok választottai saját akaratukból, a főispán által való felhivás s a törvényhatósági közgyülés által való választás és az igazságügyministernek megerősitése alapján - hivataluknál fogva pedig a megyék, székek, vidékek és kerületeknek szolgabirái, a törvényhatósági joggal felruházott valamint a rendezett tanácsu városok egyes tanácsnokai és a községi birák viselik.
A választott békebirákra nézve a kellékek akként állapittattak meg, hogy a jogtudományi szakismeret hiánya kizáró akadályt ne képezzen, mindamellett tisztük viselésére kellő képességgel és tekintélylyel birjanak.
Az összeférhetlenség csak oly foglalkozásuakra állapittatott meg, kik a törvénykezésben mint tényezők vesznek részt vagy kiknek pályájok oly nemü, mely a békebirói tiszttel kellően nem egyesithető.
A törvényhatósági joggal felruházott, valamint a rendezett tanácscsal biró városok tanácsnokait illetőleg a békebirói tiszt gyakorlására a közgyülés által való különös választás állapittatott meg s kimondatott, hogy a mennyire lehetséges oly tanácsnokok választandók, kik jogtudományi tanfolyamot végeztek, vagy kik mint birák alkalmazva voltak.
Minthogy a népesebb nagy községek birái hivatalukból folyó egyéb teendőikkel némely helyütt annyira elfoglalvák, hogy a békebirói tiszt gyakorlására kellő idővel nem rendelkeznek, a javaslat az ily községeknek megengedi, hogy a békebirói tiszt gyakorlására a községi biró helyett külön békebirót választanak, azonban oly korlátozással, hogy az ily békebirónak csak jogi szakismeretekkel biró egyén választható, mivel azon tekintélyt, melylyel a községi biró hivatalánál fogva bir, egyedül a választott bővebb képzettsége pótolhatja és hogy az igazságügyminister megerősitése nélkül nem müködhetik.
A hivataluknál fogva békebirák ezen tiszte hivataluk viseléseig tart, s a békebirói tisztről csak hivataluk elhagyásával mondhatnak le.
A választott békebiró tiszte 3 évig tart, s ezen hivatalát akarata ellenére bünvádi itélet vagy fegyelmi birósági határozaton kivül csak az esetre vesztheti el, ha időközben oly körülmény állott volna be, mely őt a békebirói tiszt viselésére alkalmatlanná tenné vagy épen kizárná.
A megyék, székek, vidékek, kerületek mindenik közigazgatási járása, a törvényhatósággal felruházott és a rendezett tanácsu városok, valamint a nagy községek, ha a békebirói tiszt gyakorlására külön tanácsnokot választottak - egy-egy békebirói járást képeznek, a városok azonban a körülményekhez képest több békebirói járásra is feloszthatók.
A békebiróság hatáskörének és eljárásának megállapitásánál azon két alternativa közül, vajjon a békebiróság előtti eljárásnál a bizonyitékok használata szoritandó-e meg? vagy a per anyaga korlátolandó? a javaslat az utóbbi utat választotta, s e részben azon szempontból indult ki, hogy a békebiróság hatáskörébe csak azon keresetek tartozzanak,
melyek első tekintetre világosak, vagy
melyek tárgya és természete nem birja meg azon költségeket, melyekbe e pereknek a rendes biróságok által való ellátása az államnak kerül,
és melyek a felek által viselendő költségekkel arányban nem állnak.
Annak szüksége, hogy a „solennis ordo judiciarius” részletes és aprólékos formaságaitól némely csekélyebb fontosságu perek felszabaditandók, már a római és canonjogi törvényhozók által, mely jogok a müvelt államok törvényeinek ma is alapját képezik, felismertetett és egy uj peres eljárás alapja vettetett meg, mely a németjogba is átmenvén s a századok folyomán a gyakorlat, s a jogtudósok által tökéletesitve különféle alakban (Arres, Exekutiv = Mandats = Mahnverfahren) meghonosittatván, ma már valamennyi müvelt állam által, több-kevesebb eltéréssel s kisebb-nagyobb körre szoritva elfogadtatott, s a csekélyebb fontosságu peres ügyeknek külön eljárás szerint s külön biróságok által való ellátása mindenütt igen czélszerünek s üdvös hatásunak bizonyult.
Fényes példát szolgáltat e tekintetben Francziaország, hol a békebiróság az 1790. augusztus 10-ki törvény által a csekélyebb fontosságu peres ügyek elintézésére szerveztetvén, az intézmény oly előnyösnek mutatkozott, hogy a békebirák hatásköre 1838-ban kiszélesbittetett s 1842. évben a felebbvitellel megtámadható 71,771 itélet közül csak 5788 ellenében emeltetett jogorvoslat s ezek közül azon évben csak 1321 itélet változtattatott meg. 1849. évben 51,867 itélet közül csak 6625 Belgiumban pedig 1838-39. évben 4377 itéletből csak 232 tehát körülbelül 5%-a felebbeztetett.
Átlag véve ugyancsak 5%-a felebbeztetik az itéleteknek Angliában, hol a grófsági törvényszékek az 1846. évi „County Court act” alapján a 20 L. sterling értéket felül nem haladó személyes keresetekre felállittatván 1850. augusztus 14-iki törvény által az 50 L. sterlinget meg nem haladó keresetek is az emlitett biróságok hatáskörébe utaltattak s 1848. évben, midőn a beperesitett követelések összege 1.346.802 L. sterlinget tett - 86,292 L. azonnal a kereset bejelentése után kifizettetett.
Nem kevésbé jótékony volt azon hatás, melyet az uj eljárás a perek tartamának megröviditésére gyakorolt, igy például Poroszországban az átalános szabály szerint elintézett perek átlagos tartama 1 1/2 év volt, a sommás és bagatell eljárás behozatala után a perek amabban átlag kevéssel több mint 5 hó, a bagatell eljárás szerint pedig két hónál alig hosszabb idő alatt befejeztettek.
A müvelt államokban a csekélyebb fontosságu perek ellátására vonatkozó valamennyi eljárás a „prima facie coquitio” kifejezés alatt ismeretes alapelvre fektettetett s általán oly peres ügyek tartoznak a különféle nevek alatt behozott sommás vagy gyors eljárás alá, melyek vagy a jogkereső felek személyes viszonyainál fogva, vagy azon veszély következtében, mely a késedelem által magát a jogsegély sikerét veszélyeztetné - sürgős természetüek (necessitas urgeat, forte necessitate urgente) s melyek első tekintetre, illetőleg rövidebb vizsgálat után is valóknak, igazaknak tünnek fel: (quod prima facie justum videtur.)
Ugyanez alapelven nyugodott hazánkban az 1836:XX. s az 1840:XI. törvénycikkekben szabályozott sommás szóbeli eljárás is, kimondatván az emlitett törvényekben, hogy azon eljárás alá tartoznak a világos, nyilvános, nyomban vagy ujabb tettekből tisztára hozható keresetek.
Az emlitett közös alapelv mellett a külállamok törvényei abban divergálnak, hogy némely törvény szerint a panaszlott fél a biró által fizetésre hivatik fel a nélkül, hogy meghallgattatnék, - más államok törvényei szerint pedig a panaszlott fél meghallgattatik ugyan, azonban az eljárás meghatározott rövid formák mellett gyorsan befejeztetik s csak oly bizonyitékok használata engedtetik meg, melyek azonnal érvényesithetők (in continenti liquidae), azonban az eljárásnak korábban divott azon harmadik neme, mely a perbeli állitások valószinüségét vagy ennek látszatát, a milyenségileg bizonyitást (semi plena pretatio) az itélethozatalra elégségesnek tekintette, - a modern államok törvényeiből kiküszöböltetett.
A javaslat nem fogadja el azon eljárást sem, mely a panaszlott félt - meghallgatása nélkül is fizetésre hivja fel, illetve kötelezi, mert ez által az praesumáltatik, hogy a keresetben kellőleg igazolt követelés a panaszlott fél által ki nem fizettetett; - ily praesumtio azonban jogosultsággal nem bir s egyébként is a fizetésen kivül számos kifogás létezik, mely a fizetési kötelezettséget felfüggeszti vagy épen meg is szünteti.
Nem fogadja el a javaslat az eljárási formákat továbbá azért, mert a biztositási végrehajtás által a valóban veszélyeztetett követelés biztositására kellő mód van nyujtva s mert a panaszlott ellen előlegesen vezetett végrehajtás a követelés valótlansága esetén a végrehajtást szenvedettnek gyakran helyrepótolhatlan kár, orvosolhatlan jogsérelem okoztatik, - mert továbbá a közjegyzői okiratok végrehajthatóságának megállapitása által mód nyujtatott arra, hogy a hitelező követeléséhez a legrövidebb idő alatt hozzájuthasson.
A javaslat azon szükségszerü s legyőzhetlen ellentéttel, mely az igazságszolgáltatás körül előtérbe lépő két követelmény között, hogy t. i. csak valódi jog védelmeztessék s hogy a jogaiban megtámadott félnek rögtön védelem nyujtassék, - létez, - az által igyekezett lehetőleg kisebbiteni, hogy az állitások bizonyitását a felek részéről megköveteli s viszont a védelemnek is kellő tért enged, azonban az eljárást lehető rövidre szabja, - a per huzására a jogorvoslatok kiküszöbölésével tért nem enged.
A javaslat megkivánja, hogy - mint Bayer magát igen helyesen kifejezi: „az, ki mint panaszos valamely jogot biróság előtt érvényesiteni kiván, - azon tényeket, melyek nélkül a kérdéses jog egyátalán nem létezhetnék - bebizonyitani köteles legyen” - s a birót a bizonyitékok tekintetében az átalános perrend szabályaihoz köti s a rendes biró előtt használható bizonyitékok közül az eljárásban sem zár ki egyet sem.
A bizonyitékok ugyanis gyorsakra és nem gyorsakra nem osztályozhatók, mivel a magában véve leggyorsabb bizonyiték, a közokirat sem gyors, ha a közokirat a biróság székhelyétől messze fekvő hatóságnál őriztetik s viszont a legkevésbé gyors bizonyiték: a tanuk is gyorssá lesznek, ha a fél azokat a tárgyalásra magával hozza.
A javaslat nem tévesztette szem elől, hogy a legalaposabb eljárás is, mely magában véve nem czél, hanem csak eszköz, ha hosszadalmas azon baj, mely magában a perinditásban rejlik - nemcsak hogy nem orvosolja, hanem fokozza, hogy - mint a tudós Puchta mondja - „ha a per fölszerelése, a bizonyitékoknak esetleg ügyvédek közbenjöttével való fölvétele hosszasan s késedelmesen történik, ha a biróság akként szerveztetik, hogy a legcsekélyebb perlekedéseket is minden pompával felszerelni és elintéznie kelljen: ez esetben a hasznos állampolgár, a ki talán ellenfelének boszantása által kénytelenült keresetet inditani vagy magát védelmezni, inkább elhatározza magát jogos követelésétől ellátásra vagy roszakaratu cselédje alaptalan követelésének elismerésére, semhogy napi keresményének elvesztésével még egyszer annyi kárt szenvedjen.
E szempontnál fogva a javaslat nem tartalmaz olynemü intézkedést, mint milyen az 1868:LIV. törvénycikkben némely keresetekre nézve megállapitva van, hogy t. i. a fél keresetének meginditása előtt egy egyeztető hatóságot fölkeresni kénytelenüljön s általán oda törekszik, hogy a kereset minél alaposabban és minél gyorsabban elláttassék.
A gyorsaság követelményének azonban nem lehetett föláldozni az alaposságot s inkább kivánta a javaslat, hogy a fél gyorsan jogot, mint nagyon gyorsan jogtalanságot nyerjen; annyival is inkább, mert a javaslat a békebiróság itélete ellenében felebbvitelt nem enged.
A javaslat nagy figyelmet forditott arra is, hogy az igazságszolgáltatás a jogkereső közönségre nézve az eljárásban a lehető legolcsóbb legyen s épen ez okból a feleket a békebirák részére dijak fizetésére nem kötelezi; a békebirák ellenben tartoznak járásukhoz tartozó több községben birói széket ülni.
A javaslat a fennebb emlitett azon szempontnál fogva, hogy a békebiróság által csak az első tekintetre világos s a rendes biróság eljárásával egybekötött költségekkel arányban nem álló csekélyebb értékü perek intéztessenek el; - a békebiróság hatáskörébe csak az 50 frtot felül nem haladó személyes kereseteket - továbbá a bérelt lak vagy helyiségből való kiköltözés iránti kereseteket; ezeket azonban oly korlátozások mellett utasitja, melyek a keresetnek alaposabb jogi tudomány nélkül való elbirálását lehetővé teszik.
A békebiró hatáskörébe utalta továbbá a müvelt államok példájára bizonyos föltételek mellett az alimentationalis kereseteket s ideiglenesen a kisebb mezei rendőri kihágásokat s a becsületsértési pereket ott, hol ezek polgári eljárás tárgyát képezik.
Nem terjesztette ki azonban a békebiróság hatáskörét Anglia példájára a birtokháboritási keresetekre, melyek bonyolodottságuknál fogva gyakran hosszabb eljárást - elintézésük jogi szakismereteket kivánnak.
Valamennyi hatáskörökbe utalt keresetekre nézve kizárta a javaslat a szavatosra való hivatkozást, mert ez által az eljárás tetemesen hosszabb és bonyolodottabb lenne s mert a szavatosra való hivatkozásnak ezen eljárásban való kizárása nem fosztja meg a felet azon jogától, hogy szavatosa ellenében külön pert indithasson.
Hogy a békebiróság ne legyen kénytelen a bonyolódottabb s nagyobb jogi készültséget igénylő keresetekben - talán kevésbé alaposan biráskodni, - a javaslat megadja a békebiróságnak azon jogot, hogy ha a feleknek kihallgatása után az ügynek bonyodalmas voltáról meggyőződött, az ily kereseteket magától elodázhassa.
A községi békebiróság hatásköre a községi birák csekélyebb ismeretei folytán csak a 20 frtot meg nem haladó személyes keresetekre szorittatott.
A békebiróság előtti ügyekben a javaslat általán a polgári törvénykezési rendtartásnak a sommás eljárásra nézve megállapitott szabályokat rendeli alkalmazandóknak, a mennyiben a békebiróság hatáskörébe utalt ügyek természetöknél fogva eltérő intézkedést nem igényelnek.
Az eltérések egyike, hogy a javaslat szerint a felek a békebiróság előtt rendszerint személyesen tartoznak megjelenni, a meghatalmazott általi képviselet ugyan meg van engedve, azonban az igazságszolgáltatás két fő kellékére: az olcsóság és gyorsaság követelményeire való tekintetből kimondatott, hogy a képviseltetés (akár ügyvéd akár más által) folytán fölmerülő költségek a meghatalmazó által viselendők s azokban azon ellenfél pervesztés esetében sem marasztalható el, ezen intézkedés folytán a peres felek a per tárgyával arányban nem álló költségektől megmentetnek s egyszersmind a per bonyolitásának is eleje vétetik.
A tárgyalás szóbeli és nyilvános s az eljárás alapelvét általán a tárgyalási elv képezi s ez okból a birónak kellő eszköz nyujtatik a tényállás felderitése végett s a javaslatnak a tárgyalás folyamán a bizonyitékok fölvételére vonatkozó intézkedései az elvnek szükségszerü folyományait képezik. A tárgyalásról a javaslat rövid jegyzőkönyv (fenille d' audience) fölvételét rendeli el.
A békebirói eljárásban a perorvoslatok átalán kizárvák, illetőleg rendkivül korlátolvák; igazolás két esetben engedtetik, ha t. i. a fél a tárgyaláson való megjelenést vagy a megitélt eskü letételét mulasztotta el; sem a közben szóló határozatok sem a végitélet ellenében sem fellebbezésnek sem felfolyamodásnak vagy semmiségi panasznak nincs helye.
Joga van azonban azon félnek, ki a békebirói itélettel meg nem elégszik, a békebiró székhelyére illetékes járásbiróság előtt a békebirói itélet kihirdetésétől számitott 30 nap alatt inditandó sommás per utján orvoslást keresni, a per meginditása azonban a végrehajtás folyamát nem akadályozza s csakis az esetben, ha a fél kimutatja, hogy a pernek reá nézve kedvező elintézése esetében viszkövetelése ellenfelének vagyoni viszonyai folytán biztositottnak nem tekinthető s ha e mellett a marasztalási összeget a békebirónál leteszi: rendelheti el a békebiró a végrehajtás felfüggesztését.
A békebirói határozatok végrehajtása átalán az ingóságokra eszközölt végrehajtás szabályai szerint történik, az ezen ügyek természete s a birói hatóság szervezete folytán szükséges módositásokkal.
A javaslat részletes intézkedéseket tartalmaz azon esetekben követendő eljárásra nézve, midőn a békebiróság által lefoglalt ingóságokra a rendes biróság által már előbb végrehajtás vezettetett s midőn azok a rendes biróság által utólag foglaltatnak le.
A végrehajtás folyama alatt a javaslat a végrehajtást szenvedettnek panasz benyujtását engedi meg, ha a végrehajtás idő előtt rendeltetett el, ha az itélet vagy egyezség tartalmán tul terjeszkedett, ha a végrehajtás alól kivett tárgyak foglaltattak le, ha a békebiróság hatásköréhez nem tartozó ügyben itélt és ha meg nem idézett vagy önképviseletre nem jogositott fél marasztaltatott el.
Viszont a végrehajtató is élhet panaszszal, ha a végrehajtás vagy árverés - ez iránt való joga daczára el nem rendeltetett, vagy ha az itélet vagy egyezség tartalmánál szükebb körre szorittatott s végre, ha a végrehajtás szabály-ellenesen foganatosittatott.
A panasz felett a békebiró székhelyére illetékes első folyamodásu kir. törvényszék véglegesen határoz s azon esetekben, midőn a békebiróság hatásköréhez nem tartozó ügyben itélt, vagy ha meg nem idézett vagy önképviseletre nem jogositott fél marasztaltatott el: joga van a törvényszéknek a végrehajtás alapjául szolgált egész eljárást megsemmisiteni.
A most érintett panaszon kivül a végrehajtás folyamát a végrehajtás korlátozása vagy megszüntetése iránt inditott kereset függeszti fel, de csak akkor, ha a végrehajtási jog elenyésztének alapjául szolgaló tény közokirattal vagy teljes hitelt érdemlő magánokirattal igazoltatik, vagy ha a marasztalási összeg birói kézhez tétetik.
A mennyiben a végrehajtató a végrehajtást a marasztaltnak ingatlanságaira kivánja vezettetni, ez iránt a békebiróság az illetékes telekkönyvi hatóságot tartozik megkeresni, mely ez esetben is az ingatlanokra vezetett végrehajtásra vonatkozó átalános szabályok szerint jár el.
A javaslat a békebirákat az általuk akár cselekvés akár mulasztás által okozott károkért, a mennyiben jogorvoslat vagy a törvény utjának igénybe vétele által elhárithatók nem voltak, felelősökké teszi s az ez alapon inditott kártéritési keresetekre és a fegyelmi eljárásra nézve a törvényhatósági tisztviselőkre fennálló törvények alkalmazását rendeli.
A törvényjavaslat végrehajtásával s az életbeléptetésre szükséges intézkedésekkel a bel- és igazságügyi ministereket bizza meg, a pénzügyministert pedig felhatalmazza, hogy a békebirói eljárásra vonatkozó bélyegszabályozást rendeleti uton állapitsa meg.
