Az 1867. évi XVI. törvénycikk XXII. czikke értelmében a vám- és kereskedelmi szövetség felmondatván, és az ott előirt egyezkedés folytán a magyar ministerium és ş Felsége többi királyságainak és országainak ministeriuma közt létrejött megállapodások, mind a magyar országgyülés, mind ő Felsége többi királyságai- és országainak törvényhozása által elfogadtatván: az igy létrejött vám- és kereskedelmi szövetség ő császári és apostoli királyi Felsége szentesitésének hozzájárultával, az ország törvényei közé iktattatik.
Mindkét fél államterülete e szövetség idejére, és annak értelmében egy vám- és kereskedelmi területet képez, melyet egy közös vámhatár vesz körül.
Ennek következtében a szövetség ideje alatt a két fél egyikének sem lesz joga azon forgalmi tárgyakra, melyek az egyik fél területéből a másik fél területére vitetnek, bárminemü beviteli, kiviteli vagy átviteli vámilletéket vetni, és a végből közbenső vámvonalat állitani.
Bárminemű és bárki részére szedett belső adókkal az egyik fél a másik fél területéből bevitt czikkeket csak oly mérvben terhelheti, a milyenben ily adókkal saját területe hasonló iparkészitményeit vagy termékeit terheli.
A közös vámhatárból ki vannak zárva a jelenlegi vámkülzetek.
Idegen államokkal kötött szerződések, melyek a közgazdasági viszonyokat a külföld irányában szabályozzák, jelesül: kereskedelmi, vám-, hajózási, consulátusi, posta- és távirdaszerződések, mind a magyar korona országaira, mind ő Felsége többi királyságaira és országaira nézve egyaránt kötelező erővel birnak.
Ilynemü ujabb szerződésekre nézve az alkudozás és szerződés megkötése, mindkét törvényhozó testület alkotmányos jóváhagyásának fentartása mellett, a külügyminister által történik, azon megállapodások alapján, melyek a két fél illető szakministerei közt eszközlendők.
Ha ily szerződés lejártával az egyik fél az abban kikötött felmondási jogot igénybe vétetni akarja, e szándékról a másik fél legkésőbb hat hóval a felmondási határidő előtt értesitendő, hogy a további eljárás iránt a szükséges tárgyalás megindittassék.
Ha ezen idő alatt egyetértés nem jön létre, a külügyminister által a szerződés, mihelyt csak egyik fél is kivánja, felmondandó.
A közös vámhatáron belül, valamint a fennálló vámkülzetekben jelenleg érvényes vámdijszabályzatok és vámtörvények, továbbá a vámszedési és vámkezelési rendszabályok mindkét állam területén csak a két törvényhozás, illetőleg a két fél illető szakministereinek közös egyetértésével változtathatnak, vagy szüntethetnek meg.
A fennálló vámkülzetek megszüntetendők.
Megszüntetésük időpontja és módozatai, valamint a közös vám- és kereskedelmi területbe való beolvasztásuk iránt, a két kormány egymás közt megállapodik, és a két törvényhozó testület elé megfelelő javaslatokat fog terjeszteni.
A vámok szedése és kezelése a két fél kormányainak egyaránt fentartatik, az alájuk rendelt állam területének határai között.
A vámok kezelésében és szedésében követendő összhangzatos eljárás feletti kölcsönös ellenőrködés végett mindkét fél részéről felügyelők alkalmaztatnak, kiknek joguk van a tulsó vám- és pénzügyi hatóságoknak a vámügyre vonatkozó ügyvitelébe betekinteni, és a tapasztalatokat az illető szakministereknek tudomásukra juttatni.
A kikötő-ügyi és tengeri egészségügyi közigazgatás, a tengeri hajózás üzésére és a tengeri egészségügyre vonatkozólag mindkét állam területén a két fél kormányai által egyenlő szabályok szerint és általában lehetőleg összhangzatosan fog intéztetni.
Ugyanez áll a tengeri halászat üzésére nézve is, a mennyiben az a tengerészeti közigazgatástól függ.
Mindkét fél tengeri kereskedelmi hajói a szabályszerü közös lobogót fogják használni.
A tengeri hajózás és a tengeri halászat üzését illetőleg, a két állam területének hajói és polgárai, valamint maguk e területek egyenlőknek tekintetnek.
Nevezetesen mindkét fél tengeri kereskedelmi hajói a két fél kikötőiben egyenlő bánásmódban fognak részesülni. A tengerészek minőségi bizonyitványai mindkét állam területén egyenlő feltételekhez kötendők, s mindkét állam területén egyenlő érvénynyel birnak.
A tengeri kereskedelmi hajók és személyzetük, valamint a külföldön tartózkodó egyes tengerészek, tekintet nélkül azoknak illetőségére, mindazon ügyekben, melyek külföldön való óltalmukra és érdekeik képviseletére vonatkoznak, az ott székelő cs. és kir. consulátusok és felsőbb vonalban a közös külügyi minister illetékessége alá tartoznak.
Mindazon ügyekben, melyek a tengerészet és kikötői közigazgatás körébe tartoznak, a consuli hivatalok a belföldi hatóságokkal, ugy mint eddig, közvetlenül érintkeznek.
A tonna, tengeri egészségügy, fénytorony és egyéb hajózási illetékek, a két fél kikötőiben egyenlő szabályok, és azoknak törvényes uton leendő megváltoztatásáig, a fennálló határozványok szerint fognak szedetni. Kivétetnek e részben a tisztán helyi természerü illetékek, milyenek például a Triesztben stb. fizetendő kikötő-, kalauz- és csatonailletékek, továbbá a tengerészsegélyalap javára szedett dijak.
Az összes hajózási illetékek a beszedő fél javára esnek.
Azon világitó tornyok, melyek helyzetöknél fogva mindkét fél kikötőibe vezető forgalomnak szolgálnak, közös költségen épitendők, és e kiadások méltányos kulcs szerint osztandók meg.
Mindkét fél tengerpartjain és kereskedelmi tengerészeténél egyforma tengeri magánjog fog alkalmaztatni, és annak korszerü átalakitása minél előbb eszközöltetni.
az „osztrák-magyar Lloyd” czég alatt működő tengeri póstaszállitó és hajózási vállalat a külügyi minister vezetése alatt áll, ki az ezen intézetet illető tengerészeti, kereskedelmi és postaügyekben a két kereskedelmi ministerrel egyetértőleg fog eljárni.
Az ezen vállalatnak szerződésileg biztositott államsegély, valamint az általa fizetendő jövedelmi adó a külügyministerium költségvetésének egyik részét képezendi.
Mindazon ügyek, melyek oly folyók hajózására vonatkoznak, a melyekre a bécsi congressus-okmány s az 1857-iki dunai szerződés határozmányai alkalmaztatnak, a mennyiben ez ügyek az idegen államokhoz való viszonyt illetik, a jelen szerződés 3-ik czikkében körülményesebben meghatározott kikötések mellett, a külügyminister által kezeltetnek.
Mindazon belső vizeket illetőleg, melyek folyásukban mindkét fél területét érintik, a hajózásra, a folyamrendőrségre, javitásra vagy jó karban tartásra nézve egyetértő eljárás fog követtetni.
Valamennyi belső vizeknek hajók vagy talpakkal használatára nézve a két államterület lakói teljesen egyenlő bánásmódban részesülnek.
Mindkét fél folyamkereskedő hajói, a midőn az osztrák-magyar monarchia határain túl üznek folyamhajózást, oly esetben, a mikor lobogót tűznek fel, a tengeri hajók számára rendelt közös lobogót kötelesek használni.
A létező vasutak mind a két állam területén egyenlő elvek szerint kezelendők, és az ujon épitendő vasutak, a mennyiben a kölcsönös forgalom érdekei megkivánják, egyforma épitési és üzleti szabályok szerint berendezendők.
Különösen az 1851. november 16-iki vasuti üzletrendszabály a hozzátartozó póthatározmányokkal együtt, és az 1874 junius 10-iki vasuti üzletszabályzat, mind a két állam területén változatlanul meghagyatnak mindaddig, mig kölcsönös egyetértéssel mind a két félre nézve egyforma módon meg nem változtatnak.
Helyi vasutak épitésének és üzletének szabályozása - a mennyiben azok az egyik állam területének határain nem terjednek túl - mindegyik állam területének külön tartatik fenn.
Az összes consulátusi ügyet a közös külügyminister vezérli. Consulátusok felállitásánál és megszüntetésénél, valamint a consulátusok számára kereskedelmi ügyekben adandó utasitásoknál a külügyi minister a két kereskedelmi ministerrel egyetértőleg fog eljárni.
Egyébiránt a két kereskedelmi minister mindegyikének jogában áll, valahányszor szükségesnek látja, a consulátusokkal egyenes levelezésbe bocsátkozni, s ezek kötelesek az annak hatáskörébe tartozó ügyekben megadni a kellő felvilágositást.
A consulátusok időszaki kereskedelmi jelentései a külügyminister által mind a két kereskedelmi ministerrel közlendők.
Mindazon ügyek, melyek a consuli illetékekre, azoknak kivetésére és beszedésére, valamint az ellenök támasztott felfolyamodásokra vonatkoznak, utolsó fokon a külügyministerium által közigazgatási uton intéztetnek el, és pedig valahányszor szükségesnek mutatkozik, egyetértőleg az érdekelt ministeriumokkal.
Idegen consulátusoknak az egyik állam területén való felállitásánál, és idegen consuloknak működésük megkezdéséhez való bocsátásánál, a külügyi ministerium az illetékes ministeriummal egyetértőleg fog eljárni.
Mind a két fél ministeriuma a kereskedelmet és forgalmat illető statisztikai anyagot egymással kölcsönösen közölni és annak egy főmunkálatba való összeállitása, valamint a történt megállapodások szerint leendő közzététele iránt gondoskodni fog.
A só- és dohányjövedék és azon közvetett adók, melyek az ipartermelésre közvetlen befolyással vannak, névszerint a szesz-, sör- és czukoradó, mindkét állam területén e szerződés ideje alatt a megállapitott egyenlő törvények és igazgatási rendszabályok szerint fognak kezeltetni, és azok csakis közös egyetértéssel változtathatók meg.
Hogy az egyenlő rendszabályok kezelésében az összhangzat megóvassék, a két fél pénzügyministerének joga lesz a másik fél vezérlő és beszedő hatóságainak ügyvitelébe időről-időre betekinteni. Az e czélra kijelölt közegek a másik rész pénzügyministere által a szükséges igazolványnyal ellátandók.
A jelenleg fennálló ausztriai érték, míg törvényesen meg nem változtattatik, közös érték marad azonban mindkét törvényhozó testület elé mielőbb oly egyforma javaslatok fognak terjesztetni, melyek folytán az érczforgalom helyreállitása eszközölhető lesz.
Szabadságában áll mind a két félnek 20 krajczáros, és azon alóli váltópénzt is veretni, mely a másik állam területén is a forgalomba fel fog vétetni.
A váltópénz finomsági tartalma és súlya, valamint a mindenik fél által veretendő összeg mennyisége, csak mindkét törvényhozó testület egyetértése mellett állapitható meg.
A fennálló métermérték és súlyrendszer csak közös egyetértéssel változtatható meg.
Az arany és ezüst árúk finomsági tartalmára vonatkozó szabályok, és az azok feletti őrködés iránt mind a két állam területére egyenlő elvek vétetnek gyakorlatba, és azok csak közös egyetértés utján változtathatók meg.
Mindkét félnek szabadságában álland, hogy ezen elveknek a másik állam területén való helyes alkalmazásáról felügyelők által magának meggyőződést szerezzen; az e részben szerzett tapasztalatok az illető szakministerek tudomására juttatandók.
Az egyik állam területének lakosa, kik a másik állam területén kereskedést és ipart akarnak űzni, vagy munkát keresnek, az iparüzlet megkezdésére és folytatására, valamint a fizetendő adóra nézve, a belföldiekkel egyforma bánásmódban részesülnek.
Az egyik terület iparosai és kereskedői fel vannak jogositva a másik területen gyártmányaiat bizományba adni, fióktelepeket s raktárakat ugyanazon feltételek alatt - mint a belföldiek - állitani, megrendelésre dolgozni, megrendelt munkát mindenütt végezni, megrendeléseket és aláirásokat gyüjteni és vételeket eszközölni.
Továbbá, az egyik terület lakosai, a vásárforgalomra nézve, a másik terület lakosaival tökéletes egyenjoguságot élveznek.
Az egyik állam területén annak lakói számára szabályszerüleg kiadott házalási engedélyek, a másik állam területén, az ennek lakóira nézve fennálló korlátozások mellett, a házalási engedélynek az illetékes hatóság által történt láttamozása után, jogot adnak a házalás gyakorlására.
A házalási engedélyek kiadására nézve mind két területen lehetőleg összhangzó elveknek kell alkalmaztatniok.
A szabályszerüleg kieszközlött találmányi szabadalmak mindkét állam területén érvénynyel birnak.
E czélból a szabadalmi engedélyezés feltételei mindkét állam területén egyforma elvek szerint lesznek kölcsönös egyetértéssel törvényhozási uton megállapitandók, és ha a szükség kivánná, hasonló uton megváltoztatandók. Addig, mig ez megtörténhetik, az e részben mindkét állam területén jelenleg fennálló, lényegben egymástól el nem térő rendszabályok maradnak érvényben. A szabadalmak kiadásában követendő eljárást illetőleg, a szabadalom iránti kérvény azon terület ministeriumánál nyujtandó be, melyben a feltaláló lakik. Külföldiek szabadságukban áll találmányi szabadalomért az egyik vagy másik fél ministeriumához folyamodni.
Azon ministerium, melynél a szabadalomért kérvény benyujtatott, a kérvényt szabályszerüleg megvizsgáltatván, azt azon esetre, ha a szabadalmat megadhatónak véli, a másik terület ministeriumához elfogadás eszközlése végett hivatalból átteszi.
A szabadalom-levelet mindenik ministerium a kormányzása alatti területre nézve külön állitja ki, de a két okmánynak ugyanazon kelte lesz, és mindkettő egyszerre adatik ki a kérvényezőnek azon ministeriumnál, hol folyamodását benyujtotta.
A találmányi szabadalmak meghosszabbitása vagy érvénytelenitése hasonlókép közös egyetértéssel történik.
A szabadalmi dij ott fizetendő, hol a szabadalom megadása kérelmeztetett. A szabadalomnak a másik állam területére való engedélyezéseért lajstromozási illeték fizetendő, mely a szabadalmi dij 25%-ában állapittatik meg. Ezen lajstromozási illeték a szabadalmi dijjal együtt szedendő be és a másik fél ministeriumának átküldendő.
Az árújegy- és mustraoltalomra nézve jelenleg fennálló rendszabályok megváltoztatása csak a két fél egyetértésével eszközölhető.
Az árújegy, mustra vagy mintának a két állam területén lévő akármelyik iparkamaránál történt letéteményezése és lajstromozása, az illető részére mindkét fél területén törvényes oltalmat biztosit.
Az iparos vagy termelő telepének neve, czége, czimere, vagy megnevezése, ugy az egyik, mint a másik állam területén, a törvény által adott oltalmat élvezi.
Az e részben jelenleg fennálló szabályok alapján szerzett jogok mind a két fél területén teljes érvénynyel birnak.
A két állam területén bejelentett árújegyek nyilvántartása végett mindkét kereskedelmi ministeriumban árújegylajstomok fognak a két kereskedelmi minister kölcsönös havi közleményei alapján vezettetni.
A posta- és távirdaügy a két állam területén külön, de a mennyiben a forgalom érdeke kivánja, egyforma elvek szerint fog rendeztetni és igazgattatni.
Az állami posta- és távirdaintézet részére fentartott jogok, az ezen intézeteknek a közönség részéről használata, a postaküldeményekért való jótállás, a dijszabályzat, kezelés és számvitel iránt jelenleg fennálló határozmányok és szabályok csak a két törvényhozás, illetőleg a két kormány közös egyetértése utján, és mindkét területre nézve egyenlő módon változtathatók meg.
Az irói és művészi tulajdonnak mindkét államterületén leendő kölcsönös oltalmazása iránt a két törvényhozás utján fog megállapodás történni.
Az egyik állam területén törvényesen megalakult részvénytársaságok (részvényekre alakult betéti társaságok), biztositó társaságok, közkereseti és iparszövetkezetek (Erwrbs- und Wirtschafts-Genossenschaften) működésüket a másik állam területére is kiterjeszthetik és ott fióktelepeket állithatnak. - Ily esetekben a belföldi társulatokkal s intézetekkel egyenlőknek tekintetnek, és az ezen államterületen folytatott üzletre nézve azon szabályoknak vetnék alá, melyek a belföldi vállalatok által folytatott üzletekre nézve fennállanak.
Ezen határozványok keresztülvitele végett egyidejüleg, külön megállapodások létesittetnek.
A második czikkben érintett nemzetközi kereskedelmi szerződések, a vámok, a közvetett adók, és az ezen vám- és kereskedelmi szövetségben foglalt egyéb tárgyakra nézve, a törvényhozás és közigazgatás egyforma alapjainak előkészitése és közvetitése végett, vám- és kereskedelmi értekezlet fog egybegyűlni, melyet a két részről való kereskedelmi és pénzügyi ministerek, s a mennyiben a tanácskozás tárgya a külföldhöz való viszonyt érinti, a közös külügyminister, illetőleg mindezek megbizottjai képeznek, s a melyhez, a hányszor a tárgy megkivánja, mindkét államterületbeli szakférfiak s különösen a kereskedelmi kamarai tagok hivatnak meg.
Mindkét fél ministeriumai, valamint a közös külügyi minister fel vannak jogositva, valahányszor szükségesnek tartják, a vám és kereskedelmi értekezlet egybehivását igénybe venni, és az értekezleten való részvétel meg nem tagadható.
Ezen vám- és kereskedelmi szövetség 1878. évi julius hó 1-től 1887. évi deczember hó 31-éig terjedő időtartamra köttetett, s ha fel nem mondatik, a következő tiz évre, és igy tiz évről tiz évre folyton fennállónak ismertetik el.
A felmondás mindenkor az utolsó előtti év végéig történhetik meg, mely esetben a szövetség megujitása iránti tárgyalások hasonló uton azonnal megkezdendők.
Ezen szövetség tehát 1878. évi julius 1-én lép életbe, egyidejüleg azon törvényei, mely a közösöknek elismert államügyekre szükséges költségek hozzájárulási arányát állapitja meg.
