A vám- és kereskedelmi-szövetség az eddigi fennállott szövetség alapelvén: a közös vámterület alapján köttetett meg.
Az egységes és közös vámterület az osztrák örökös tartományok és a magyar korona országai közt addig fennállott közbenső vámsorompók megszüntetésével 1850. évi októberben létesült, s azzal együtt megnyilt a teljes a szabad forgalom a magyar-osztrák monarchia mindkét felének terményei és czikkei számára, az eddig egyfelől Magyarország, másfelől az osztrák tartományok tekintetében egészen különböző irányu közgazdasági és kivált vámügyi politika helyébe egységes törekvések léptek.
A vámpolitika a szabad-kereskedés iránya felé hajlott
A vámpolitika 1850-től kezdve a legujabb időkig folyvást a szabadkereskedés iránya felé hajlott. - Nemcsak a vámtarifának autonom uton több izben történt szabályozása, jelesül az 1851-ik november 6-iki, 1853-ik évi december 8-iki általános vámtarifák, valamint az 1865-iki ideiglenes vámtarifa által, hanem különösen az 1865. óta megkötött vám- és kereskedelmi szerződések, nevezetesen Nagybritanniával 1865. deczember 29-én, Francziaországgal 1866. december 11-én, Olaszországgal 1867. ápril 23-án Németországgal 1868. mártius 9-én kötött szerződések és az 1869. december 30-án kötött angol pót conventio legtöbb áruczikk vámját leszállitották.
Az 1867-iki kiegyezési tárgyalások alkalmával a között vám- és kereskedelmi terület létezése Magyarország közgazdasági fejlődésre nézve kedvezőnek találtatván, ez állapot továbbra is fentartandónak határoztatott, és igy az 1867. XVI. törvénycikkben foglat vám- és kereskedelmi szövetség főelve gyanánt akkor is a közös vámterület vétetett. Ezen vám- és kereskedelmi szövetség egyébiránt visszaadta a magyar törvényhozásnak azon alkotmányos jogát, melynél fogva a különvámok meghatározásában döntő szavazatást gyakorolhatja; oly jog, mely országgyülésünket alkotmányunk értelmében mindig megillette ugyan, de melynek tényleges gyakorlatába csakis az 1867-iki kiegyezés folytán jutottunk, miután 1848 előtt a bécsi kormány akkép hatott a vámoknak, még pedig nemcsak a külföldi államok irányában alkalmazandó vámoknak, hanem még a magyar harminczadoknak is megállapitásra, hogy az országgyülés jogát e tekintetben egészen illusoriussá tette, és befolyását a vámpolitikára teljesen meghiusitotta.
A követett kereskedelmi politika s az egységes vámterület a forgalmat élénkinti
Az 1850 óta fennálló egységes vámterület és a szabad kereskedés felé törekvő vámpolitika (hozzájárulván még másodlatu intézkedések is, minők a földbirtoki viszonyok szabályozása, a közlekedési eszközök létesitése, szabad ipar stb,) az osztrák magyar monarchia és különösen Magyarország forgalmára lenditő hatással volt.
Az osztrák-magyar vámterület forgalma
Az osztrák magyar vámterület forgalma, és pedig mint a bevitel, mind a kivitel nagy mérvben fejlődött.
Ugyanis az összes áruforgalom (tehát a nemesfémek nélkül) millió forintokban tett.
| átlag évenkint | bevitel | kivitel | összesen | |
| 1851-55-ben | 205.9 | 221.2 | 427.1 | |
| 1856-60-ban | 258.6 | 238.6 | 497.2 | |
| 1861-65-ben | 249.7 | 305.7 | 555.4 | |
| 1866-70-ben | 350.4 | 399.8 | 750.2 | |
| 1871375-ben | 571.9 | 446.5 | 1018.4 |
Az első öt (1851-55) évi átlaghoz képest tehát a forgalom emelkedett:
| bevitelnél | kivitelnél | összesen | ||
| 1856-1860 | 25.7%-al | +7.8%-al | +16.4%-al | |
| 1861-1865 | 21.2%-al | +38.2%-al | +30.0%-al | |
| 1866-1870 | 70.1%-al | +80.7%-al | +75.8%-al | |
| 1871-1875 | 177.7%-al | +101.8%-al | +138.4%-al |
Huszonnégy évi időszak alatt tehát daczára annak, hogy 1866-ig a magyar-osztrák monarchia területére két virágzó korona-országgal nagyobb volt, a bevitel értéke 179.9%-kal, - a kivitel 95.3%-kal, és az összes forgalom 136.1 százalékkal emelkedett. Mutatkozott pedig ezen emelkedés oly számoknál, melyhez száz millióra rugnak és magukba véve már nagy összeget képviselnek, hol tehát a százalékokban kifejezett emelkedés nagy emelkedést jelez.
Az osztrák-magyar vámterület forgalmának emelkedése Magyarország forgalmának emelkedése által is keletkezett
Hogy pedig ezen mindenesetre nem jelentéktelen forgalmi emelkedés részben Magyarország forgalmának nagy lendületéből is keletkezett, kitűnik azon áruczikkek forgalmából, melyek általában vagy legalább tulnyomólag Magyarország czikkei, jelesül a gabonanemüek, a liszt, az állatok, a nyersbőrök, a bor, az épületfa, a gyapjú és más czikkek forgalmából.
Ezen czikkekben ugyanis a kivitel volt:
Gabonanemüek
| évi átlag | mázsa | emelkedés az első 5 évhez képest | ||
| 1851-1855 évben | 1.193,000 | |||
| 1856-1860 évben | 3.937,000 | 230%-kal | ||
| 1861-1865 évben | 7.121,000 | 496%-kal | ||
| 1866-1870 évben | 16.589,000 | 1290%-kal | ||
| 1871-1875 évben | 9.732,000 | 716%-kal |
Liszt és őrlemények
| évi átlag | mázsa | emelkedés az első 5 évhez képest | ||
| 1851-1855 | 142,000 | |||
| 1856-1860 | 480,000 | 238%-kal | ||
| 1861-1865 | 883,000 | 521%-kal | ||
| 1866-1870 | 2.696,000 | 1798%-kal | ||
| 1871-1875 | 1.750,000 | 1132%-kal |
Ökör és bika
| évi átlag | darab | emelkedés az első 5 évhez képest | ||
| 1851-1855 | 31.000 | |||
| 1856-1860 | 35,000 | 12%-kal | ||
| 1861-1865 | 46.000 | 48%-kal | ||
| 1866-1870 | 64,000 | 106%-kal | ||
| 1871-1875 | 62,000 | 100%-kal |
Juhok és kecskék
| évi átlag | darb | emelkedés az első 5 évhez képest | ||
| 1851-1855 években | 112,000 | |||
| 1856-1860 években | 130,000 | 16%-kal | ||
| 1861-1865 években | 157,000 | 4%-kal | ||
| 1866-1870 években | 277,000 | 147%-kal | ||
| 1871-1875 években | 280,000 | 150%-kal |
Sertés
| évi átlag | darab | emelkedés az első 5 évhez képest | ||
| 1851-1855 | 83,000 | |||
| 1856-1860 | 103,000 | 24%-kal | ||
| 1861-1865 | 149,000 | 79%-kal | ||
| 1866-1870 | 252,000 | 203%-kal | ||
| 1871-1875 | 167,000 | 101%-kal |
Lovak
| évi átlag | darab | emelkedés az első 5 évhez képest | ||
| 1851-1855 | 9,000 | |||
| 1856-1860 | 10,100 | 11%-kal | ||
| 1861-1865 | 16,500 | 83%-kal | ||
| 1866-1870 | 15,200 | 67%-kal | ||
| 1871-1875 | 20,600 | 128%-kal |
Nyers bőrök
| évi átlag | darab | emelkedés az első 5 évhez képest | ||
| 1851-1855 | 13,000 | |||
| 1856-1860 | 27,000 | 107%-kal | ||
| 1861-1865 | 35,000 | 169%-kal | ||
| 1866-1870 | 52,000 | 300%-kal | ||
| 1871-1875 | 67,000 | 415%-kal |
Bor
| évi átlag | darab | emelkedés az első 5 évhez képest | ||
| 1851-1855 | 148,000 | |||
| 1856-1860 | 212,000 | 43%-kal | ||
| 1861-1865 | 241,000 | 63%-kal | ||
| 1866-1870 | 300,000 | 102%-kal | ||
| 1871-1875 | 283,000 | 91%-kal |
Épületfa
| évi átlag | darab | emelkedés az első 5 évhez képest | ||
| 1851-1855 években | 4.864,800 | |||
| 1856-1860 években | 7.340,8000 | 51%-kal | ||
| 1861-1865 években | 5.161,4700 | 6%-kal | ||
| 1866-1870 években | 5.5756,500 | 14%-kal | ||
| 1871-1875 években | 7.987,800 | 64%-kal |
Gyapjú
| évi átlag | darab | emelkedés az első 5 évhez képest | ||
| 1851-1855 | 178,400 | |||
| 1856-1860 | 198,000 | 10%-kal | ||
| 1861-1865 | 245,300 | 37%-kal | ||
| 1866-1870 | 263,500 | 47%-kal | ||
| 1871-1875 | 303,500 | 70%-kal |
Az emelkedés az összforgalomnál ép ugy, mint az egyes czikkeknél, és különösen Magyarország kiviteli czikkeinél, - kivált 1867 óta, vagyis az azon időkben jelentkezik a legszembetünőbben, midőn egyrészt a magyar-osztrák monarchia mindkét felében az alkotmányos élet szabadelvűbb szellem nagyobb tevékenységet engedett a közgazdaság terén is, másrészt a nyugati hatalmas iparállamokkal vám- és kereskedelmi szerződések köttettek és igy kölcsönös üzleti összekötettésekre nagyobb ösztön kinálkozott.
Egységes vámterületen szabad a forgalom
A közös és egységes vámterületnek ugyanis egyik főelőnye az, hogy a szabad forgalmat a magyar-osztrák monarchia mindkét országával létrehozta. Ezen szabadabb forgalom okozta kétségkivül egyrészt az összes külforgalom emelkedését; mert ezáltal vált lehetővé az, hogy a külföldi üzletemberek megrendeléseiket közvetlenül tehették azon üzletegyéneknél, kikkel bármi oknál fogva szorosabb összeköttetésben állottak, tekintet nélkül arra, Magyarországon vagy az osztrák tartományokban vannak-e azok és a magyar-osztrák monarchia bármely részében minden akadály nélkül a belföldi kereskedő közvetitésére bizhatnák az illető termény vagy czikk előteremtését bármely vidékről, és igy a belföldi czikkek kelendősége inkább biztosittatott, a mit a kivitel emelkedése tagathatatlanul bizonyit is, a belföldi czikkek számára tényleg ujabb és ujabb kelendőségi piaczok nyeretvén.
De a belföldi üzletemberek is könnyebben és akadály nélkül fordulhatnak most már a külföldhöz, áll ez különösen épen Magyarországot illetőleg, mely számos iparcikket nemcsak Ausztriából, hanem külföldről is megszerezheti és szerzi is tényleg.
A szabad forgalom jótékony hatása mindazonáltal rendkivüli mérvben mutatkozik a közös vámterület két alkatrészének egymással való kereskedésében.
A közbenső forgalom egységes vámterületen nehezen tüntethető fel
Tagadhatatlan, hogy e forgalmat számokban biztosan megállapitani felette nehéz, mert a statisztika nem igen kisérheti figyelemmel a közbenső fogalmat. Arra nézve, milyen nagy a forgalom Magyarország és az osztrák tartományok közt, positiv statisztikai adatok nincsenek; a forgalom csak hozzávetőleg állapitható meg. De ha tekintetbe vesszük a dunagőzhajózás és az Ausztria felé irányuló vasutaink élénk forgalmát, melynek tagadhatatlanul nagyobb része a Magyar-osztrák monarchia két fele közti forgalomból áll, ha tekintetbe vesszük továbbá a forgalmi vállalatok adataiból kiszámitott, habár minden tekintetben teljes megbizhatóságot nem nyujtó eredményt, s összehasonlitjuk azt az előbbi idők forgalmával, ha végre tekintetbe vesszük azon nem annyira a számokban, mint inkább a köztudatban gyökerező és tagadhatatlan jelenséget, hogy ausztriai czikkek és termények nálunk az ország minden vidékén kelendők, s rendes fogyasztás tárgyai és viszont, hogy magyar termények és czikkek Ausztriában kész piaczra találnak és ott általánosan ismeretesek, mind ez kétségkivülivé teszi e forgalom emelkedését.
A dunai gőzhajózás által közvetitett forgalom következő arányban emelkedett:
a dunagőzhajózási társaság szállitott:
| az első átlaghoz képest | emelkedés | ||||||
| átlag | mázsát | 1851-55-hez | 1856-60-hoz | ||||
| képest | |||||||
| 1835-40 években | 174,637 | ||||||
| 1841-45 években | 680,607 | 289%-kal | - | - | |||
| 1846-50 években | 2.094,663 | 1,100%-kal | - | - | |||
| 1851-55 években | 9.070,000 | 5.093%-kal | - | - | |||
| 1856-60 években | 12.139,000 | 6,850%-kal | 33.8%-al | - | |||
| 1861-65 években | 19.017,000 | 10,789%-kal | 109.6%-kal | 56.6%-kal | |||
| 1866-70 években | 23.616,000 | 13,422%-kal | 160.3%-kal | 94.5%-kal | |||
| 1871-75 években | 21.289,000 | 12.090%-kal | 134.7%-kal | 75.3%-kal | |||
Köztudomású, hogy ezen vállalat forgalmának tetemes része közvetlenül az Ausztria és Magyarország közti forgalomra vonatkozik, miután a Duna a monarczhia két felének természetes összefüzője.
A déli pálya és az osztrák állampálya forgalma, ha nem is vétetik figyelembe az időközben nagyobbodott hálózat, hanem pusztán az egyes, már előbb létezett vonalok forgalma hasonlittatik össze a különböző években, köztudomás szerint igen nagy lendületet mutat, pedig ép az osztrák államvasutat azon vonal, mely a Magyarország és Ausztria közti forgalom legnagyobb részét közvetit.
Az osztrák tartományok és Magyarország közti forgalom egybehasonlitása nem könynyű; 1850 előtt a közbeeső vámok, illetőleg a harminczadok fenállta mellett a harminczadi hivatalok feljegyzései szolgáltatnak e forgalomra nézve eléggé pontos adatokat 1850-től kezdve ezen adatok teljesen megszünnek és a legujabb időkig más helyettesitő adatokról épen nem történt gondoskodás.
A magyar forgalmi adatok
Az alkotmány helyreállitával a magyar statisztikai hivatal egyik első teendője volt módot találni arra nézve, miképen lehet megközelitőleg legalább Magyarország speciális forgalmát a külfölddel (ideértve az osztrák tartományokat is) feltüntetni.
E czélból végre a következő módozat fogadtatott el, mint a statisztikai hivatal nézete szerint leg inkább czélra vezető; a közlekedési vállalatok, jelesül a vasutak és a dunagőzhajózási társulat minden egyes állomásának fel- és leadásai átvizsgáltatnak, ha valamely Magyarországi állomáson feladott árú nem Magyarországban, hanem vagy Ausztriában, vagy másutt a külföldön adandó le, tehát ha az áruczikk nem marad Magyarországban, hanem vagy Ausztriába, vagy máshova külföldre szállittatik, az Magyarországból kivittetnek tekintetik, és igy a kivitelnél szerepel; ellenkezőleg ha a Magyarországban leadásra kerülő áru nem valamely magyarországi állomáson, hanem Ausztriában vagy máshol külföldön adatott fel, tehát nem Magyarországból, hanem Ausztriából, vagy máshonnan a külföldről szállittatik, az Magyarországba behozottnak vétetik, és igy a bevitelnél szerepel. Ezen adatokból készül Magyarország forgalma a külfölddel (ide értve Ausztriát is); ez adatokból tehát nem nyerjük Magyarország forgalmával Ausztriával, hanem Magyarország forgalmát az egész külfölddel, beleértve Ausztriát is.
Nem tekintve ezen módszer rendkivüli gyakorlati nehézségeit, s ennélfogva már ez okból is nem egészen mellőzheti hiányát, az alkalmazásba vett módszernél az, hogy az áruszállitásnál a forgalomnak egy, habár aránylag nem is nagy része, t. i. a nem vasuti és gőzhajózási, tehát a közönséges kocsikon és országutakon való szállitás egészen számon kivül marad, azt eredményezi, hogy ez adatok részben hibásak, még pedig az igy közölt adatok a valódinál kisebbek. Másrészt azonban alig valószinű, hogy az igy nyert és közzétett adatok csak ez irányban (t. i. hogy a tényleges forgalom kisebb a közölt eredménynél) volnának hézagosak, hiányuk főkép abban van, hogy az áru-kategoriát nem adhatják mindenütt megbizhatóan, miután a közlekedési vállalatoknál feladott áruk minősége iránt tüzetes és ellenkező vizsgálat nem alkalmaztatik oly mérvben, a mint ez áruforgalmi kimutatáskora nézve okvetlenül szükséges.
S innen van az, hogy mindazon árúknál, melyeknél a tárgy természete, vagy a közlekedési vállalatok tarifái a szállitásra kerülő áru specificus megnevezését követelik, mint pl. a gabona, a liszt, az állatok, a bor, petróleum stb. más hasonlóknál a forgalom adatai a magyar statisztikai hivatal kimutatásai szerint is elég helyesek, mig ellenkezőleg ott, hol a szállitásra kerülő áru specifikálása kivülről nem könnyen lehetséges és sem a szállitó vállalat, sem a feladó az áru nemének részletes meghatározásánál érdekelve nincsen, a mi különösen majdnem valamennyi iparczikkről áll, az emlitett adatok a megbizhatóság igen gyönge fokával birnak, s a többnyire hamisak.
Magyarország forgalma emelkedik
Ezen hiányos és az 1850-i adatoktól egészen eltérő módon készült adatoknak az 1850-i előttiekkel való egybehasonlitása mindazonáltal oly lényeges forgalmi emelkedést mutat fel, hogy annak csak egy részét is véve helyesnek, Magyarország külforgalma (beleértve Ausztriával való külforgalmát is) kétség kivül kedvező emelkedést tanusit. Ugyanis:
| évben | Magyarországból a külföldre (ideértve Ausztriát is) kivétetett. | Magyarországba a külföldről (ideértve Ausztriát is) behozatott. | |
| 1831 | 40.4 millio ft. pp. | 19.8 millio ft. pp. | |
| 1835 | 41.4 millio ft. pp. | 27.0 millio ft. pp. | |
| 1840 | 50.7 millio ft. pp. | 41.4 millio ft. pp. | |
| 1844 | 63.7 millio ft. pp. | 55.1 millio ft. pp. | |
| 1845 | 59.7 millio ft. pp. | 54.9 millio ft. pp. | |
| 1846 | 58.7 millio ft. pp. | 61.3 millio ft. pp. | |
| 1847 | 53.4 millio ft. pp. | 57.5 millio ft. pp. | |
| 1848 | 49.1 millio ft. pp. | 50.1 millio ft. pp. | |
| 1849 | 34.6 millio ft. pp. | 52.7 millio ft. pp. | |
| 1850 | 39.2 millio ft. pp. | 56.2 millio ft. pp. | |
| 1868 | 329.9 millió o. é. | 319.7 millió o. é. | |
| 1869 | 329.7 millió o. é. | 408.9 millió o. é. | |
| 1870 | 342.8 millió o. é. | 344.0 millió o. é. | |
| 1871 | 357.5 millió o. é. | 472.3 millió o. é. | |
| 1872 | 313.0 millió o. é. | 488.1 millió o. é. | |
| 1873 | 300.0 millió o. é. | 456,7 millió o. é. | |
| 1874 | 288.9 millió o. é. | 452.3 millió o. é. |
A forgalom élénkülése első sorban kétségkivül a magyar-osztrák monarchia két egymásra utalt fele közt érezhető a legnagyobb mértékben, s ha a felhozott adatok nem volnának eléggé döntők, bizonyitják ezt üzleti világunk szokásai, üzletei és törekvései, ép ugy, mint az osztrák üzletvilág hasonirányu müködése. Mig a magyar-osztrák monarchia két felét előbb az uralkodóház közös volta, százados történet, jó- és bal sorban közös sors egyesitette, ezen mindenesetre erős kapcsok mellett 1850. óta a forgalom felszabadulta folytán a közgazdasági téren is a részben különböző gazdasági jellegű országok és tartományok közt bizonyos érdekközösség és benső összeköttetés fejlödött ki. A tulnyomólag mezőgazdasági részek, a tulnyomólag műipari czikkek előállitásával foglalkozó vidékeken és viszont biztos s állandó piaczokat nyertek, melyeknek fölkeresésében a tökéletes forgalmi szabadságot élvezik, vámokkal vagy vámügyi vizsgálatokkal többé nem gátoltatnak és igy lassankint szokásos üzletviszony fejlődött ki, mely jótékony hatásait a forgalom élénkségében a termelt czikkek biztos emelkedésében és a fogyasztás emelkedésével, szóval tagadhatatlan jólétben mutatja.
Nagyobb forgalmi területnek előnye
Nagyobb forgalmi területeknek ép az a nagy előnyük, hogy az illető vidékek és országok gazdasági fejlődését azon irányban teszik lehetővé, melyben ez leginkább életrevaló, melyre nézve leginkább bir a természeti feltételekkel, s igy alkalmat nyujtanak arra, hogy az egyes vidékek természete adta előnyeiket a legelőnyösebb és legjövedelmezőbb módon fejtessék ki és használhassák fel, de egyuttal a fejlődő vagyonosodás alapján módot nyujtanak arra is, hogy a termett czikk a legelőnyösebben dolgozhassanak fel, és hogy azon iparágak, melyek az országban természetes föltételekkel birnak, erőteljesen fejlődhessenek. Az egyik területnek tulnyomó ipara ily körülmények közt tehát korántsem hat lankasztólag, sőt a mondott irányban határozottan ösztönző. Az iparos vidékek nagyobb népességük és iparuk folytán biztositják a mezőgazda vidékek jólétét s haladását, mert az általuk feldolgozott nyers anyagokon kivül a fogyasztási czikkek is legalkalmasabb alakban szolgáltatását követelik, s igy mintegy kényszeritik a termelő vidéket, hogy a nyers buza helyett malomiparunk fejlesztése által lisztet nyujtassanak; hogy az állatokat a szesztermelés hulladékaival istállózás által hizlalták, s igy az állattenyésztés és a szesztermelés fejlesztésre térjenek; hogy a nyers gerendákat mindjárt a termelés helyén, az erdőben alkalmazott deszkákká és illetőleg más alaku és czélu czikkeké idomitva hozzák forgalomba; hogy a gyapjut gyárilag mosott állapotban szolgáltassák át a posztókészitőknek, s igy tovább. Az ekkép fejlődő természetes iparok alapján szolgálnak más iparágaknak, iparos népességet, iparos munkásokat nevelnek, iparos értelmiség feljesztésére hatnak és természetes átmenetet biztositanak arra, hogy a mezőgazda területek idővel rázkódtatás nélkül vállhassanak iparosokká.
Az érdekközösség kétségkivül nagy előnyöket biztosit az iparos vidékeknek is. Az iparos vidékek ily szabad forgalmi területeken egyrészt olcsón, jól és biztos forrásból nyerik a szükséges nyers anyagokat, s másrészt iparczikkeik nagy részére ismét állandó piacz kinálkozik.
A különböző közgazdasági természetű vidékeknek ily módon egy forgalmi területbe való egyesitése alkalmat ad továbbá a nagy kereskedés, és állandó üzleti összekötettések természetes kifejlesztére. A kereskedés ugyanis ott van a legbiztosabb helyzetben, a hol a szolgáltatás azonnal viszonyszolgálatát talál és pedig akkép, hogy az áruért azonnal más áru kinálkoznák. Szabad forgalmi területeken a különböző közgazdasági vidékek egymásnak természetszerűleg szolgálják főczikkekikre, a nyers anyagért azonnal az illető kész áru szerkeztetik be és viszonyt, szóval mind a nyers termények, mint az iparczikkek állandó és biztos keletre találnak.
Miután ily körülmények között mind a két természetű, ugy a tulnyomólag mezőgazda mint a túlnyomólag iparos jellegű vidékek tagadhatatlanul nagy előnyöket élveznek, alig lehet tüzetes és határozott feltételeket adni azon kérdésekre, vajon melyik fél van mégis nagyobb előnybe. A mezőgazda vidékek helyzete ujabb időkben kétség kivül szorosabb csatlakozást követel a legközelebbi iparos vidékekhez.
Mig a forgalmi eszközök, s jelesül, a vasuti hálózatok nem voltak kellően kifejlődve, az iparos vidékek a dolog temészeténél fogva a legközelebbi mezőgazda vidékekre voltak utalva, mivel a közönséges utakon messze nem szállitható nyers terményeket csak a legközelebbi környékről kaphatták elég olcsón, s viszont iparczikkeket a szállitás természeténél fogva legjobb áron, s a külföldi távolabbi ipar teljes versenye nélkül leginkább e közeli mezőgazda vidékeken adhatták el. Minél jobban fejlődik azonban a vasuti és gőzhajózási forgalom, annál inkább megváltoznak e viszonyok. A nyers termények most már mind messzebb körökből és távolabb vidékekről is olcsón kerülnek a piaczokra. S e vidékek primitiv gazdálkodás módja és természeti előnyeinél fogva hatalmas concurrentiába lépnek a fogyasztási piaczhoz különben közelebb fekvő, de vagy nem oly gazdálkodási mód mellett, vagy nem oly kedvező természeti körülmények közt termelő vidékek termésével, s az iparos vidék nem szorul többé a közelfekvő gazdaságok nyers terményeire, távolabbról is szerezhet magának anyagokat, ha csak más tekintetben nem látja előnyösnek a közelebb fekvő vidék termését venni igénybe.
Ha iparczikkeit a szabad forgalom előnye mellett a közelebb fekvő vidékeknek adhatja el, természetesen a nyers anyagok berendezésénél is ezen közelebbi piaczok mellett marad, ellenkező esetben semmi érdek sem füzvén össze többé a termelő vidékkel, berendezéseinél is más irányt fog követni; minthogy pedig az iparczikkek versenyében a szállitási költségek nem játszanak oly nagy szerepet mint a nyers terményeknél: a versenyzés más iparos nemzetekkel, különben egyenlő körülmények közt, nem oly sulyos; s átalában iparos vidékeknek nem oly nehéz kelendőségi piaczokat szerezni, mint a gazdálkodó vidékeknek.
Egyrészt máskép áll a dolog a gazdálkodó vidékek főtermékeivel. A legujabb időkben oly nagy jelentőségre vergődött amerikai, orosz és dunai nyerstermények a világpiaczokról, melyeken az európai közlekedési eszközök hálózatának teljes kifejlődése folytán majdnem egy évtizedig magyar terményeink kiválló kelendőséggel birtak, és melyekben nagyobb jelentőségü versennyel megküzdeni nem volt szükséges, - lassankint leszoritják, vagy legalább is kisebb mennyiségre reducálják terményeink kelendőségét.
Legközelebbi szomszédainknál Ausztriában azonban, különösen mivel Ausztriával egy szabad forgalmi területet képezünk, előnyösen csak rendkivüli körülmények közt versenyezhetnek sikerrel. Terményeink főpiacza tehát már ez okból is a szomszéd tartományok, melyek évtizedek óta tőlünk kapják és veszik e czikkeket. Ez ok a miért e paiczokat megtartani és ennélfogva a szabad forgalom jelenlegi előnyeit követelni érdekünkben áll, különben főczikkeinkre nézve elveszitjük főpiaczunkat a nélkül, hogy helyette másutt oly előnyös kelendőségi viszonyokra tehetnénk szert.
Austria főbb czikkeinek piacza
És hogy mily nagy jelentőségüek a szabad forgalom által velünk egybekötött osztrák tartományok az ország legnevezetesebb czikkeire és pedig első rangú czikkeire nézve, kitünik a következő adatokból. - Kivitetett:
Dohány
| Magyarországból a külföldre (ideértve Ausztriát is) | a magyar-osztrák monarchiából | marad tehát Ausztriában legalább is | ||
| 1868. évben | 250,000 mázsa | 123,000 mázsa | 127,000 mázsa | |
| 1869. évben | 576,000 mázsa | 206,000 mázsa | 370,000 mázsa | |
| 1870. évben | 242,000 mázsa | 135,000 mázsa | 107,000 mázsa | |
| 1871. évben | 382,000 mázsa | 361,000 mázsa | 21.000 mázsa | |
| 1872. évben | 362,000 mázsa | 278,000 mázsa | 84,000 mázsa | |
| 1873. évben | 284,000 mázsa | 85,000 mázsa | 199,000 mázsa |
Hasonló fontosságu piacza Ausztria borainak is. Köztudomásu nem csak az, hogy boraink nagy részét az osztrák tartományok fogyasztják, hanem az is, hogy osztrák elnevezés alatt forgalomba jövő borok készitéshez nagy részben magyar bor használtatik fel.
A borkivitel
| Magyarországból a külföldre (beleértve Ausztriát is) | a magyar-osztrák monarchiából | tehát marad Ausztriában legalább is | ||
| 1868. évben | 1.612,000 mázsa | 341,00 mázsa | 1,271,000 mázsa | |
| 1899. évben | 1.258,000 mázsa | 348,000 mázsa | 910,000 mázsa | |
| 1870. évben | 906,000 mázsa | 282,000 mázsa | 624,000 mázsa | |
| 1871. évben | 892,000 mázsa | 326,000 mázsa | 566,000 mázsa | |
| 1872. évben | 1.494,000 mázsa | 236,000 mázsa | 1.258,000 mázsa | |
| 1873. évben | 1.378,000 mázsa | 228,000 mázsa | 1.150,000 mázsa | |
| 1874. évben | 1.288.000 mázsa | 300.000 mázsa | 988,000 mázsa |
Harmadik főterményünk a gabona. e czikkből a forgalom következő. Kivitetett és pedig:
Buza
| Magyarországból | a magyar-osztrák monachiából | tehát maradt Ausztriában legalább is | ||
| 1868. évben | 13.886.000 mázsa | 11.704,000 mázsa | 2.182,000 mázsa | |
| 1869. évben | 9.796,000 mázsa | 7.370,000 mázsa | 2.426,000 mázsa | |
| 1870. évben | 7.830,000 mázsa | 3.941,000 mázsa | 3.889,000 mázsa | |
| 1871. évben | 8.368,000 mázsa | 5.599,000 mázsa | 2.769,000 mázsa | |
| 1872. évben | 4.214,000 mázsa | 1.146,000 mázsa | 3.068,000 mázsa | |
| 1873. évben | 3.020,000 mázsa | 770,000 mázsa | 2.250,000 mázsa | |
| 1874. évben | 3.828,000 mázsa | 1.376,000 mázsa | 2.452,000 mázsa |
Rozs
| Magyarországból | a magyar-osztrák monachiából | tehát maradt Ausztriában legalább is | ||
| 1868. évben | 3.476,000 mázsa | 4.836,000 mázsa | - mázsa | |
| 1869. évben | 3.216,000 mázsa | 2.880,000 mázsa | 336,000 mázsa | |
| 1870. évben | 2.220,000 mázsa | 1.530,000 mázsa | 690,000 mázsa | |
| 1871. évben | 4.066,000 mázsa | 2.720,000 mázsa | 1.346,000 mázsa | |
| 1872. évben | 1.586,000 mázsa | 794,000 mázsa | 792,000 mázsa | |
| 1873. évben | 660,000 mázsa | 535,000 mázsa | 125,000 mázsa | |
| 1874. évben | 1,076,000 mázsa | 1.020,000 mázsa | 56,000 mázsa |
Zab
| Magyarországból | a magyar-osztrák monachiából | tehát maradt Ausztriában legalább is | ||
| 1868. évben | 3.380,000 mázsa | 2.451.000 mázsa | 929,000 mázsa | |
| 1869. évben | 3.948,000 mázsa | 870,000 mázsa | 3.078,000 mázsa | |
| 1870. évben | 1.996.000 mázsa | 683,000 mázsa | 1.313,000 mázsa | |
| 1871. évben | 1.874,000 mázsa | 527,000 mázsa | 1.347,000 mázsa | |
| 1872. évben | 2.382,000 mázsa | 1.215,000 mázsa | 1.167,000 mázsa | |
| 1873. évben | 2.754,000 mázsa | 2.022,000 mázsa | 732,000 mázsa | |
| 1874. évben | 3.398,000 mázsa | 2.480,000 mázsa | 818,000 mázsa |
Tengeri
| Magyarországból | a magyar-osztrák monachiából | tehát maradt Ausztriában legalább is | ||
| 1868. évben | 3.958,000 mázsa | 2.630,000 mázsa | 1.328.000 mázsa | |
| 1869. évben | 4.838,000 mázsa | 3,005,000 mázsa | 1.833,000 mázsa | |
| 1870. évben | 1.808,000 mázsa | 207,000 mázsa | 1.601,000 mázsa | |
| 1871. évben | 1.918,000 mázsa | 475,000 mázsa | 1.443,000 mázsa | |
| 1872. évben | 714,000 mázsa | 44,000 mázsa | 670,000 mázsa | |
| 1873. évben | 986,000 mázsa | 53,000 mázsa | 933,000 mázsa | |
| 1874.évben | 886,000 mázsa | 574,000 mázsa | 312,000 mázsa |
Megy kell itt a mindenekelőtt jegyezni, hogy az Ausztriában megmaradt gabonamennyiség megállapitása nem oly könnyű, mint pl. a bor- és a dohánynál, mivel az osztrák tartományokban is elég mennyiségü gabona termeltetik, kivált Galicziában s igy a magyar-osztrák monarchiából kivitt mennyiségben nem csak a miénk, hanem az osztrák termés is szerepel, annyi azonban bizvást feltehető, hogy a Magyarországból kivitt gabonának legalább is egy harmadrésze marad Ausztriában. A kukoriczánál bizvást a magyarországi és az osztrák magyar monarchia kivitelének különbségét lehet Ausztriában fogyasztás alá kerültnek tekinteni, miután e czikkből Ausztriában kevés termeltetik.
Egyébiránt a kiviteli adatok egybehasonlitása legalább következtetést enged vonni arra, mily nagy lehet azon összeg, mely Ausztriában megmarad fogyasztásra, vagyis melyre nézve Ausztriában kész piaczot leltünk.
Ugyanez áll a következő czikkekre a lisztből és az állatokról.
Kivitetett és pedig:
Liszt
| Magyarországból | a magyar-osztrák monachiából | tehát maradt Ausztriában legalább is | ||
| 1868. évben | 3,166,000 mázsa | 2.788,000 mázsa | 378,000 mázsa | |
| 1869. évben | 4.004,000 mázsa | 3.261,000 mázsa | 743,000 mázsa | |
| 1870. évben | 3.842,000 mázsa | 2.949,000 mázsa | 893,000 mázsa | |
| 1871. évben | 4.644,000 mázsa | 3.556,000 mázsa | 1.088,000 mázsa | |
| 1872. évben | 2.630,000 mázsa | 1.417,000 mázsa | 1.213,000 mázsa | |
| 1873. évben | 1.650,000 mázsa | 855,000 mázsa | 795,000 mázsa | |
| 1874. évben | 2.634,000 mázsa | 1.261,000 mázsa | 1.373,000 mázsa |
Sertés
| Magyarországból | a magyar-osztrák monachiából | tehát maradt Ausztriában legalább is | ||
| 1868. évben | 563,000 darab | 190,000 darab | 373,000 darab | |
| 1869. évben | 727,000 darab | 331,000 darab | 396,000 darab | |
| 1870. évben | 722,000 darab | 291,000 darab | 431,000 darab | |
| 1871. évben | 810,000 darab | 220,000 darab | 590,000 darab | |
| 1872. évben | 781,000 darab | 173,000 darab | 608,000 darab | |
| 1873. évben | 794,000 darab | 180,000 darab | 614,000 darab | |
| 1874. évben | 616,000 darab | 75,000 darab | 541,000 darab |
Ezen czikkekből egyenlőre csak a felsorolt 7 évben kimutatott átlag mennyiséget véve alapul és igyen mérsékelt árral számitva az illető czikkek értékét, bevesszünk:
| Dohány | 100,000 mázsa | 15 forintjával | 1.5 millió forint. | |
| Bor | 968,000 mázsa | 10 forintjával | 9.68 millió forint. | |
| Buiza | 42.734,000 mázsa | 6 forintjával | 16.4 millió forint. | |
| Rozs | 476,000 mázsa | 4 forintjával | 1.6 millió forint. | |
| Zab | 1.340,000 mázsa | 2 forintjával | 2.68 millió forint. | |
| tengeri | 1.260,000 mázsa | 4 forintjával | 5.04 millió forint. | |
| Liszt | 926,000 mázsa | 10 forintjával | 9.26 millió forint. | |
| Sertésből | 508,000 mázsa | 5 forintjával | 2.54 millió forint. |
vagyis körülbelül 48.6 millió forint értéket. Minthogy pedig biztosan feltehető, hogy Ausztriában még legalább 50%-kal több maradt a felsorolt terményekből, legalább is 70 millió forint értéket képvisel azon mennyiség, mely az ország emlitett terményeiből Ausztriában minden esetre elkel, és melyre nézve a szabad forgalom Magyarországnak minden nehézség nélkül biztosit kész piaczot.
Kétséget nem szenved, hogy viszont az osztrák ipar sem csekélyebb előnyét látja az egységes vámterületnek, különösen az által, hogy iparczikkei vámmentesen kerülhetnek a magyar piaczokra, egy 15 millió főnyi, a civilisátióban haladó lakosság minden esetre nagy fogyasztó képességgel bir, és nagy előnyére szolgál a producáló iparosságnak. - Nem épen valószinütlen, hogy az Ausztriából Magyarországba behozott, s itt fogyasztott iparczikkek értéke nagyobb, mint a Magyarországból Ausztriába vitt és ott fogyasztott nyers termények értéke, de a közgazdasági állapotok különböző volta mellett mindkét rész egyenlőre nyer, mert mindegyikük productiója a másik rész területén talál értékesitést.
Az egysége vámterület a közgazdasági fejlődésre előnyös
A közös és egységes vámterület a magyar-osztrák monarchia két különböző jellegű, és ép azért egymásra utalt részeinek közgazdasági jólétére tagadhatatlanul előnyös hatással volt.
Mindenütt, hol az előbb vámsorompók által elválasztott területek teljesen szabad forgalmi területekké egyesültek, általában közgazdaságilag előnyös állapotok fejlődtek ki.
E szabad forgalom az osztrák-magyar vámterületen és annak egyes részeiben is nem csak nem gátolta a közgazdasági fejlődést, sőt adatokkal is bebizonyithatólag, határozottan jótékony befolyással volt arra.
Különösen Magyarországon a vagyonositás emelkedésének kétségtelen jelei észlelhetők; a jólét kivált 1867 óta, a társadalmi tevékenységnek szabadelvübb intézkedések folytán engedett élénkülése folytán nagyban gyarapodott, és ha e tekintetben 1873 óta némileg ellenkező állapotok mutatkoznak, és az előbbi gyors emelkedés helyét nagymérvű visszaélése váltá fel, ez a nemzetek gazdasági életében gyakran előforduló átmeneti válságnak tulajdonitható, mely egyes évekre késlelteti ugyan a nemzet anyagi haladását, de azt egészen megakasztatni sohasem szokta.
Hogy a vagyonosodás Magyarországban is a vámszövetség tartama alatt növekedett, arról kétségtelen bizonyságot tesz.
a) a fogyasztás emelkedése;
b) a takarékbetétek szaporodása;
c) a forgalmi eszközök, s különösen a szállitási vállalatok forgalmának nagyobbodása.
A fogyasztás emelkedik
Tagadni nem lehet, hogy a fogyasztás növekedte mulhatatlanul a vagyonosodás eredménye; köztudomásu dolog, hogy minél műveltebb és vagyonosabb valamely nemzet, annál inkább szaporodnak szükségletei általában, ugy mint népességi osztályzatok szerint is. Vagyonosabb nemzeteknél a szegény sorsuak is egészen más fogyasztási igényekkel birnak, mint szegény népeknél még a gazdaságok is. - Főkép pedig, ha a fogyasztás oly cikkeknél mutatkozik, melyek alacsonyabb műveltségi állapotoknál épen nem szokásosak, s melyek nem mulhatatlanul szükségesek, vagyis melyeknek fogyasztása már inkább a fogyasztó kényétől függ, legalább kezdetben, mig a fogyasztást megszokás nem követeli: biztosan következtethetünk vagyonosabb állapotra és jólétre. És ép ily módon látjuk a fogyasztást emelkedni.
A kávé fogyasztás
Igy szaporodott a kávé fogyasztás: a magyar-osztrák monarchiában ugyanis behozatott öt évi átlagok szerint:
| 1851-55 években | 332.000 mázsa | |
| 1856-60 években | 398.000 mázsa | |
| 1861-65 években | 404.000 mázsa | |
| 1866-70 években | 453.000 mázsa | |
| 1871-75 években | 609.000 mázsa |
Tekintettel a népesség szaporodására az ezen időszakban volt népszámlálások szerint:
18541-ben 30.6 millió lakosság fogyasztott 289.000 mázsa kávét, azaz fejenkint csak 0.94 fontot.
1857-ben 31.9 millió lakos 394,000 mázsát, tehát fejenkint 1.23 fontot.
1870-ben 35.06 millió lakosra 512,000 mázsát, tehát fejenkint 1.43 fontot, és ha a népesség évi szaporodását 0.80%-nak vesszük:
1873-ban 641.000 mázsa fogyasztásból 36.04 millió lakosra fejenkint már 1.75 font esik; vagyis a kávéfogyasztás növekedett 1851-hez képest:
| 1857-ben | 30%-kal | |
| 1870-ben | 52%-kal | |
| 1873-ban | 86%-kal |
Mennyi jutott e növekedésből különösen Magyarországra, kimutatott nem könnyü. Annyi bizonyos, hogy a kávéfogyasztás épen nálunk gyarapodott tetemes mértékben: a statistikai hivatal által összeállitott forgalmi adataink szerint behozatott hozzánk kávé:
| 1868-ban | 38.000 mázsa | |
| 1869-ben | 62.000 mázsa | |
| 1870-ben | 60.000 mázsa | |
| 1871-ben | 90.000 mázsa | |
| 1872-ben | 74.000 mázsa | |
| 1873-ban | 108.000 mázsa | |
| 1874-ben | 124.000 mázsa |
fejenkint a fogyasztás tehát tesz:
| 1868-ban | 0.25 fontot | |
| 1869-ben | 0.40 fontot | |
| 1870-ben | 0.39 fontot | |
| 1871-ben | 0.58 fontot | |
| 1872-ben | 0.47 fontot | |
| 1873-ban | 0.68 fontot | |
| 1874-ben | 0.77 fontot |
A rizs fogyasztás
A belföldi fogyasztás növekedése kitünik a többiek közt egy déli gabonanemnek, a rizsnek nagyobb mérvü fogyasztásából. A forgalmi adatokat a magyar-osztrák monarchia tekintetében ezen czikket illetőleg csak 1866 óta lehet használni, miután addig Lombard-velencze szolgáltatta a belfogyasztás legnagyobb részét. De ez idő óta e czikk majdnem kizárólag a külföldről hozatik s igy a belfogyasztás biztosan ellenőrizhető. A forgalmi adatok szerint a magyar-osztrák monarchiából behozatott:
| 1867. évben | 241,000 mázsa, ebből | 34.7 | millió lélekre esik fejenként | 0.69 font | |
| 1868. évben | 324,000 mázsa, ebből | 35.0 | millió lélekre esik fejenként | 0.92 font | |
| 1869. évben | 347,000 mázsa ebből | 35.3 | millió lélekre esik fejenként | 0.98 font | |
| 1870. évben | 395,000 mázsa, ebből | 35.6 | millió lélekre esik fejenként | 1.10 font | |
| 1871. évben | 564,000 mázsa, ebből | 35.8 | millió lélekre esik fejenként | 1.58 font | |
| 1872. évben | 657,000 mázsa, ebből | 36.1 | millió lélekre esik fejenként | 1.81 font | |
| 1873. évben | 937,000 mázsa, ebből | 36.4 | millió lélekre esik fejenként | 2.58 font | |
| 1874. évben | 953,000 mázsa, ebből | 36.7 | millió lélekre esik fejenként | 2.59 font |
az emlitett hét év alatt tehát a fogyasztás 275%-kal emelkedett. Magyarországban ugyanazon idő alatt a rizsfogyasztás szintén nagy emelkedést mutat. Behozatott ugyanis:
| 1868. évben | 56,617 mázsa, ebből | 15.0 | millió lélekre esik fejenként | 0.35 font | |
| 1869. évben | 74,466 mázsa, ebből | 15.2 | millió lélekre esik fejenként | 0.49 font | |
| 1870. évben | 78,033 mázsa, ebből | 15.4 | millió lélekre esik fejenként | 0.50 font | |
| 1871.évben | 108,044 mázsa, ebből | 15.5 | millió lélekre esik fejenként | 0.69 font | |
| 1872. évben | 130,219 mázsa, ebből | 15.6 | millió lélekre esik fejenként | 0.83 font | |
| 1873. évben | 133,414 mázsa, ebből | 15.7 | millió lélekre esik fejenként | 0.85 font | |
| 1874. évben | 202,000 mázsa, ebből | 15.9 | millió lélekre esik fejenként | 1.27 font |
az emlkedés 262%. Tehát ugyanazon időben a magyar-osztrák monarchia átalgos fogyasztásához képest, Magyarország fogyasztása még gyorsabban fejlődött. Miután 1868-tól kezdve 1874-ig a fogyasztás a magyar-osztrák monarchiában csak 181 százalékra rug.
Dohány fogyasztás
Világos biztositéka a vagyonosodásnak különösen a dohány fogyasztás. Mindamellett, hogy a monopolim a dohány s a dohány-gyártmányok árát mind magasabbra fokozta, s hogy tehát a nonopolizált czikk mind drágább lett, mégis növekedett mind a külföldi dohány és gyártmányok behozatala, mind a belföldi gyártmányok fogyasztása. Igy a magyar-osztrák monrachiába behozott öt évi átlagokban dohány és dohánygyártmány.
| 1851-55. években | 7.338,000 frt értékben | |
| 1856-60. években | 7.463,000 frt értékben | |
| 1861-65. években | 4.815,000 frt értékben | |
| 1866-70. években | 8.085,000 frt értékben | |
| 1871-77. években | 27.480,000 frt értékben |
De leginkább kitünik a fogyasztás növekedése a monopolium kezelésének adataiból:
A dohánymonopolium ugyanis Magyarországban eladott:
| Esik egy-egy főre. | ||||||
| Burnót és pipadohány | Szivar | Burnót és pipadohányt | Szivar | |||
| 1851.évben | 52,000 mázsát | 92,491,000 db | 0.39 font | 7.06 db. | ||
| 1857. évben | 191,000 mázsát | 329.980,000 db | 1.39 font | 24 09 db. | ||
| 1860. évben | 188,000 mázsát | 253.000,000 db | 1.34 font | 18.07 db. | ||
| 1865. évben | 159,000 mázsát | 255.998,000 db | 1.09 font | 17.65 db. | ||
| 1867. évben | 156,000 mázsát | 294.364,000 db | 1.06 font | 20.02 db. | ||
| 1868. évben | 148,000 mázsát | 336.505,000 db | 0.97 font | 22.26 db | ||
| 1869. évben | 167,000 mázsát | 402.506,000 db | 1.09 font | 26.48 db | ||
| 1870, évben | 205,000 mázsát | 409.410,000 db | 1.33 font | 26.58 db | ||
| 1871. évben | 196,000 mázsát | 444.657,000 db | 1,25 font | 28.68 db | ||
| 1872. évben | 205,000 mázsát | 540.856,000 db | 1.31 font | 34.66 db | ||
| 1873. évben | 205,000 mázsát | 550.633,000 db | 1.30 font | 35.07 db | ||
| 1874. évben | 192,000 mázsát | 527,742,000 db | 1.21 font | 33.40 db | ||
| 1875. évben | 165,000 mázsát | 525,752.000 db | 1.03 font | 33.06 db | ||
Az emelkedés tehát főkép 1867 óta különösen a szivar fogyasztásánál tetemes, nem emlitve azt, hogy a dohány gyártmányok bevitele Magyarországba is folyvást nagyobbodik.
Midőn tehát a fogyasztás a kávénál és dohánynál - tehát kétségkivül határozottan fényüzési jelleggel biró két czikknél, továbbá a rizsnél, mely bő gabonatermelő, s e részben pótszerekre nem szoruló országokban szintén fényüzési czikknek tekintendő, ily arányokban emelkedik, ott a vagyonosodás kétségkivül gyarapodott.
A takarék betétek szaporodása
A takarék betétek - vagyis a kamatoztatás végetti pénzelhelyezések ujabb időben nálunk nagyban szaporodtak. Szaporodnak pedig nem pusztán azért, mivel maga e pénzintézetek száma is nagyobbodott, s igy a takarékosságra nagyobb ösztön és alkalom kinálkozik a mi magában véve is a vagyonosodás jelen volna, - hanem, szaporodtak a betett összegek az egyes már létezett takaréktáraknál is, még ha azon vidéken vagy városban több uj ilyféle intézet létesült is.
Köztudomásu, hogy nálunk a takaréktárak letéti bankok és rendelkezésük a heverő pénz felszivása és alkalmas módon való elhelyezése, s igy e pénzintézetek szaporodása és főkép üzletük és betéteik nagyobbodása a jóléti emelkedésének kétségtelen jele.
A takaréktárak állapotáról, főkép az ott elhelyezett pénzek összegéről biztos adatok csak 1866. óta állanak rendelkezésünkre. Az előbbi idők adatai csak egyes intézetekre terjednek ki. De ez adatok is elég felvilágositást nyujtanak, a megváltozott viszonyok helyes megitélésére.
Ez adatok szerint volt takarékpénztár az országban
| 1835. évben | 1 | |
| 1840. évben | 3 | |
| 1845. évben | 19 | |
| 1850. évben | 32 | |
| 1855. évben | 32 | |
| 1860. évben | 34 | |
| 1865. évben | 47 | |
| 1866. évben | 54 | |
| 1867. évben | 54 | |
| 1868. évben | 66 | |
| 1869. évben | 116 | |
| 1870. évben | 136 | |
| 1871. évben | 153 | |
| 1872. évben | 229 | |
| 1873. évben | 274 | |
| 1874. évben | 290 | |
| 1875. évben | 296 |
A nevezetesebb takaréktárak betéteiről 1866 előtt is birunk adatokkal, a melyeknek felhasználásával a következő összeállitás szerint a betétek összege tett:
| 1835-ik évben | 1 takaréktárban | 136,000 frtot | |
| 1840-ik évben | 2 takaréktárban | 202,000 frtot | |
| 1845-ik évben | 6 takaréktárban | 3.112,000 frtot | |
| 1850-ik évben | 11 takaréktárban | 3.087,000 frtot | |
| 1855-ik évben | 13 takaréktárban | 6.297,000 frtot | |
| 1860-ik évben | 17 takaréktárban | 13.096,000 frtot | |
| 1866-ik évben | 54 takaréktárban | 53.492,000 frtot | |
| 1867-ik évben | - takaréktárban | 63.644,000 frtot | |
| 1868-ik évben | 66 takaréktárban | 84.842,000 frtot | |
| 1869-ik évben | 105 takaréktárban | 105.625,000 frtot | |
| 1870-ik évben | 135 takaréktárban | 118.916,000 frtot | |
| 1871-ik évben | 153 takaréktárban | 142.374,000 frtot | |
| 1872-ik évben | 174 takaréktárban | 154,763.000 frtot | |
| 1873-ik évben | - takaréktárban | 152.092,000 frtot | |
| 1874-ik évben | - takaréktárban | 158.931,000 frtot | |
| 1875-ik évben | 269 takaréktárban | 169.850,000 frtot |
A béteteket, melyek az egész országban takaréktáraknál találtak elhelyezést, 1866-hoz képest 218%-kal és 1868-hoz képest, vagyis azon évhez képest, melyben a magyar termelés legelőnyösebb helyzetének örvendett, - még 100%-kal növekedett.
Miután fokozatos volt egyébiránt ezen növekedés, az kitünik az egyes nevezetesebb takaréktárak kimutatásaiból. Igy a pesti hazai takaréktáraknál elhelyezett betétek
| 1840-ik évben | 62,000 forint | |||
| 1845-ik évben | 1.651,000 forint | |||
| 1850-ik évben | 957,000 forint | Emelkedés | ||
| 1855-ik évben | 2.263,000 forint | 1860-hoz | 1866-hoz | |
| 1860-ik évben | 7.982,000 forint | képest | ||
| 1865-ik évben | 8.048,000 forint | 0.8% | ||
| 1866-ik évben | 11.212,000 forint | 40% | ||
| 1867-ik évben | 17.120,000 forint | 114% | 52% | |
| 1868-ik évben | 24.528,000 forint | 207% | 118% | |
| 1869-ik évben | 31.355,000 forint | 292% | 178% | |
| 1870-ik évben | 29.267,000 forint | 266% | 161% | |
| 1871-ik évben | 34.683,000 forint | 334% | 209% | |
| 1872-ik évben | 34.964,000 forint | 338% | 211% | |
| 1873-ik évben | 26.529,000 forint | 232% | 136% | |
| 1874-ik évben | 30.392,000 forint | 280% | 171% | |
| 1875-ik évben | 36.788,000 forint | 360% | 228% | |
Az emelkedés ezen intézetnél annál nagyobb jelentőségű, minthogy az utóbbi években a többi budapesti intézeteknél, jelesül a hitelintézetnél, a kereskedelmi banknál, az iparbanknál, az egyesült budapesti takarékpénztárnál, s az országos takarékpénztárnál is szaporodnak a betétek, pedig ezen intézetek közül a legtöbb csak az utóbbi években keletkezett, az előbb verseny nélkül müködő hazai takaréktár mellett elég nagy jelentőségre vergődtek.
De nem csak a fővárosban, hanem az ország minden vidékein tapasztalható a takarékbetétesek örvendetes szaporodása. A mi a következőkből kivehető.
A pozsonyi takaréktárnál:
| Emelkedés | ||||
| 1855-höz | 1866-hoz | |||
| képest | ||||
| 1855-ik évben volt | 563,000 frt betét | - | - | |
| 1860-ik évben volt | 1.234,000 frt betét | 119% | - | |
| 1866-ik évben volt | 4.580,000 frt betét | 713% | - | |
| 1868-ik évben volt | 6.162,000 frt betét | 994% | 34% | |
| 1873-ik évben volt | 8.187,000 frt betét | 1354% | 78% | |
| 1875-ik évben volt | 9.469,000 frt betét | 1581% | 106% | |
A temesvári takaréktárnál:
| Emelkedés | ||||
| 1855-höz | 1866-hoz | |||
| képest | ||||
| 1855-ik évben volt | 310,000 frt betét | - | - | |
| 1860-ik évben volt | 920,000 frt betét | 196% | - | |
| 1866-ik évben volt | 2.817,000 frt betét | 808% | - | |
| 1868-ik évben volt | 5.126,000 frt betét | 1555% | 81% | |
| 1875-ik évben volt | 5.562,000 frt betét | 1694% | 97% | |
A pécsi takarékpénztárnál:
| Emelkedés | ||||
| 1860-hoz | 1866-hoz | |||
| képest | ||||
| 1860-ik évben volt | 290,000 frt betét | - | - | |
| 1866-ik évben volt | 1.237,000 frt betét | 326% | - | |
| 1868-ik évben volt | 1.984,000 frt betét | 584% | 60% | |
| 1872-ik évben volt | 2.057,000 frt betét | 606% | 66% | |
| 1874-ik évben volt | 3.289,000 frt betét | 1034% | 166% | |
| 1875-ik évben volt | 3.440,000 frt betét | 1086% | 178% | |
A székesfehérvári takaréktárnál:
| Emelkedés | ||||
| 1850-hez | 1866-hoz | |||
| képest | ||||
| 1845-ik évben volt | 206,000 frt betét | - | - | |
| 1850-ik évben volt | 113,000 frt betét | - | - | |
| 1859-ik évben volt | 541,000 frt betét | 378% | - | |
| 1866-ik évben volt | 1.211.000 frt betét | 971% | - | |
| 1868-ik évben volt | 1.994,900 frt betét | 1664% | 64% | |
| 1870-ik évben volt | 1.151,000 frt betét | 918% | - | |
| 1872-ik évben volt | 2.670,000 frt betét | 2262% | 120% | |
| 1874-ik évben volt | 2.801,000 frt betét | 2378% | 131% | |
| 1875-ik évben volt | 2.979,000 frt betét | 2536% | 145% | |
A soproni takaréktárnál:
| Emelkedés | ||||
| 1859--hez | 1866-hoz | |||
| képest | ||||
| 1859-ik évben volt | 365,000 frt betét | - | - | |
| 1866-ik évben volt | 1.132,000 frt betét | 210% | - | |
| 1868-ik évben volt | 1.101,000 frt betét | 201% | - | |
| 1870-ik évben volt | 478,000 frt betét | 30% | - | |
| 1872-ik évben volt | 1.581,000 frt betét | 333% | 39% | |
| 1874-ik évben volt | 2.369,000 frt betét | 549% | 109% | |
| 1875-ik évben volt | 2.833,000 frt betét | 676% | 150% | |
Az aradi takaréktárnál:
| Emelkedés | ||||
| 1852-höz | 1866-hoz | |||
| képest | ||||
| 1852-ik évben volt | 119,000 frt betét | - | - | |
| 1855-ik évben volt | 85,000 frt betét | -4 | - | |
| 1859-ik évben volt | 182,000 frt betét | 52% | - | |
| 1866-ik évben volt | 1.088,000 frt betét | 814% | - | |
| 1868-ik évben volt | 1.802,000 frt betét | 1414% | 65% | |
| 1870-ik évben volt | 1.844,000 frt betét | 1449% | 69% | |
| 1872-ik évben volt | 2.414,000 frt betét | 1929% | 212% | |
| 1874-ik évben volt | 2.656,000 frt betét | 2131% | 144% | |
| 1875-ik évben volt | 2.625,000 frt betét | 2106% | 141% | |
A győri takaréktárnál:
| Emelkedés | ||||
| 1845-höz | 1866-hoz | |||
| képest | ||||
| 1845-ik évben volt | 199,000 frt betét | - | - | |
| 1855-ik évben volt | 277,000 frt betét | 38% | - | |
| 1859-ik évben volt | 496,000 frt betét | 148% | - | |
| 1866-ik évben volt | 1.225,000 frt betét | 512% | - | |
| 1868-ik évben volt | 1.602,000 frt betét | 701% | 30% | |
| 1870-ik évben volt | 1.451,000 frt betét | 625% | 19% | |
| 1872-ik évben volt | 1.020,000 frt betét | 410% | - | |
| 1874-ik évben volt | 2.328,000 frt betét | 1064% | 90% | |
| 1875-ik évben volt | 2.433,000 frt betét | 1116% | 99% | |
A debreczeni takarékpénztárnál:
| Emelkedés | ||||
| 1859-hez | 1866-hoz | |||
| képest | ||||
| 1859-ik évben volt | 167,000 frt betét | - | - | |
| 1866-ik évben volt | 749,000 frt betét | 349% | - | |
| 1868-ik évben volt | 1.303,000 frt betét | 680% | 73% | |
| 1870-ik évben volt | 922,000 frt betét | 452% | 23% | |
| 1872-ik évben volt | 1.040,000 frt betét | 522 | 38% | |
| 1874-ik évben volt | 1.402,000 frt betét | 739 | 87% | |
| 1875-ik évben volt | 1.495,000 frt betét | 795% | 99% | |
A XVI. szepesi város takaréktára, Iglón:
| Emelkedés | ||||
| 1850-hez | 1860-hoz | |||
| képest | ||||
| 1850-ik évben volt | 37,000 frt betét | - | - | |
| 1855-ik évben volt | 63,000 frt betét | 70% | - | |
| 1860-ik évben volt | 180,000 frt betét | 386% | - | |
| 1866-ik évben volt | 577,000 frt betét | 1459% | - | |
| 1868-ik évben volt | 573,000 frt betét | 1449% | - | |
| 1870-ik évben volt | 257,000 frt betét | 594% | - | |
| 1872-ik évben volt | 339,000 frt betét | 816% | - | |
| 1874-ik évben volt | 751,000 frt betét | 1929% | 30% | |
A miskolczi takaréktárnál:
| Emelkedés | ||||
| 1860-hoz | 1866-hoz | |||
| képest | ||||
| 1860-ik évben volt | 298,000 frt betét | - | - | |
| 1866-ik évben volt | 664,000 frt betét | 123% | - | |
| 1868-ik évben volt | 934,000 frt betét | 214% | 40% | |
| 1870-ik évben volt | 700,000 frt betét | 135% | 5% | |
| 1872-ik évben volt | 739,000 frt betét | 147% | 11% | |
| 1874-ik évben volt | 1.374,000 frt betét | 361,% | 106% | |
| 1875-ik évben volt | 1.374,000 frt betét | 361 | 106% | |
A nagyszebeni takaréktárnál:
| Emelkedés | ||||
| 1845-hez | 1860-hoz | |||
| képest | ||||
| 1842-ik évben volt | 92,000 forint betét | - | - | |
| 1845-ik évben volt | 614,000 forint betét | - | - | |
| 1850-ik évben volt | 870,000 forint | 41% | - | |
| 1855-ik évben volt | 549,000 forint | 0% | - | |
| 1860-ik évben volt | 732,000 forint betét | 19% | - | |
| 1870-ik évben volt | 1.276,00 forint betét | 107% | 74% | |
| 1872-ik évben volt | 1.629,000 forint betét | 165% | 122% | |
| 1874-ik évben volt | 2.445,000 forint betét | 298% | 234% | |
| 1875-ik évben volt | 2.443,000 forint betét | 297% | 233% | |
A szekszárdi takaréktárnál:
| Emelkedés | ||||
| 1850-hez | 1860-hoz | |||
| képest | ||||
| 1850-ik évben volt | 57,000 forint betét | - | - | |
| 1855-ik évben volt | 94,000 forint betét | 64% | - | |
| 1859-ik évben volt | 169,000 forint betét | 169% | - | |
| 1866-ik évben volt | 518,000 forint betét | 809% | - | |
| 1868-ik évben volt | 645,000 forint betét | 1031% | 24% | |
| 1870-ik évben volt | 311,000 forint betét | 445% | - | |
| 1872-ik évben volt | 465,000 forint betét | 716% | - | |
| 1874-ik évben volt | 732,000 forint betét | 1183% | 41% | |
| 1875-ik évben volt | 638,000 forint betét | 1019% | 23% | |
Midőn igy az ország minden vidékein a takarékbetétek ily tetemes emelkedést mutatnak, meg kell jegyezni, hogy takarék betéti üzletet más hitelintézetek is, és pedig elég nagy mértékben folytatnak, s ha az összes hitelintézetek betéteit vesszük, az utóbbi években az igy gyümölcsözőleg elhelyezett pénzek összege volt:
| Emelkedés | |||
| 1869-hez képest | |||
| 1869 évben | 110.8 millió forint | - | |
| 1870 évben | 123.9 millió forint | 11% | |
| 1871 évben | 137.6 millió forint | 24% | |
| 1872 évben | 154.9 millió forint | 39% | |
| 1873 évben | 166.6 millió forint | 50% | |
| 1874 évben | 184.6 millió forint | 66% |
Közlekedés emelkedése
Forgalmi és szállitási eszközök szaporodása - mint tudjuk ujabb időkben elég gyors volt: és maga a forgalom a szaporodott forgalmi arányában nagy mértékben gyarapodott. A gyarapodás kitünik a következő összeállitásokból:
A dunagyőzhajózási társulat szállitott:
| Évben | Utast | Árukat | |
| 1865-ik | 861,000 | 19.2 millió mázsát | |
| 1866-ik | 1.092,000 | 24.2 millió mázsát | |
| 867-ik | 980,000 | 23.7 millió mázsát | |
| 1868-ik | 1.180,000 | 24.8 millió mázsát | |
| 1869-ik | 1.357,000 | 24.9 millió mázsát | |
| 1870-ik | 1.520,000 | 20.2 millió mázsát | |
| 1871-ik | 1.705,000 | 18.3 millió mázsát | |
| 1872-ik | 1.854,000 | 23.0 millió mázsát | |
| 1873-ik | 1.688,000 | 20.2 millió mázsát | |
| 1874-ik | 1.490,000 | 20.9 millió mázsát | |
| 1875-ik | 1.420,000 | 23.7 millió mázsát |
A forgalom a Dunán - bár 1865-től kezdve a közlekedési eszközök legkiterjedttebb neme a vasutak 2123 myriameterről, 1874-ig 6392 myriameterre szaporodtak, s igy a gőzhajózás hatalmas versennyel küzd, - nem csökkent, s ha nem emelkedett is észrevehetőleg, legalább megtartotta elég nagy jelentőségü forgalmát és pedig mind az utasok, mind az áruk szállitásánál.
Ellenben a vasutak forgalma hatalma arányokban emelkedett. Ugyanis az ugynevezett közös - azaz a magyar és osztrák területen haladó vasutakon szállitatott:
| Évben | Utas | Emelkedés 1862-höz képest | Áru | Emelkerdés 1865-höz képest | |
| 1865-ik | 8.3 millió | - | 213.5 millió mázsa | - | |
| 1866-ik | 11.7 millió | 40% | 231.6 millió mázsa | 7% | |
| 1867-ik | 7.3 millió | - | 254.9 millió mázsa | 19% | |
| 1868-ik | 8.7 millió | 4% | 348.1 millió mázsa | 63% | |
| 1869-ik | 10.4 millió | 25% | 279.5 millió mázsa | 77% | |
| 1870-ik | 12.1 millió | 45% | 413.6 millió mázsa | 93% | |
| 1871-ik | 15.3 millió | 84% | 508.1 millió mázsa | 188% | |
| 1872-ik | 19.7 millió | 137% | 544.1 millió mázsa | 155% | |
| 1873-ik | 22.2 millió | 167% | 600.2 millió mázsa | 181% | |
| 1874-ik | 20.2 millió | 143% | 559.1 millió mázsa | 161% |
A Szintoly tetemes a forgalom növekvése a posta és távirdánál.
Főkép a levélforgalom rohamosan fejlődött, s habár a fejlődésnél egyrészt a levéldij leszállitása is fontos tényezőként szerepel, kétségtelenül a nép műveltségének, vagyonosodásának és üzleti fejlettségének kell a nagyobbodott forgalmat elős sorban tulajdonitani.
A levélpostai szállitmányok következő arányokban növekedtek:
| Szállitott | Emelkedés 1868-hoz képest | ||
| 1868-ik évben | 47.0 millió db | - | |
| 1869-ik évben | 51.6 millió db | 6% | |
| 1870-ik évben | 57.0 millió db | 20% | |
| 1871-ik évben | 73.6 millió db | 56% | |
| 1872-ik évben | 82.8 millió db | 75% | |
| 1873-ik évben | 88.2 millió db | 87% | |
| 1874-ik évben | 97.0 millió db | 105% |
Mégy szembeötlőbb volna e növekedés, ha az ujabb adatok az 1866 előtti állapottal hasonlitanának össze. Fájdalom, e részben Magyarország külön forgalmára nézve most már nem szerezhetünk biztos adatokat, de ha az előbb „magánlevelek” czime alatt kimutatott postai küldeményeket, melyekben a leveleken kivül a nyomtatványok és ujságok is szerepelnek - összehasonlitjuk csak a magánlevelekkel (tehát elhagyva az árumintákat,a keretkötségeket, az ujságokat és a levelezési lapokat), még akkor is roppant különbség áll előttünk.
Szállittatott ugyanis magánlevél:
| Emelkedés | |||
| 1850-ik évben | 4.3 millió db | - | |
| 1855-ik évben | 9.4 millió db | 118% | |
| 1868-ik évben | 26.2 millió db | 509% | |
| 1870-ik évben | 31.7 millió db | 637% | |
| 1872-ik évben | 41.8 millió db | 872% | |
| 1874-ik évben | 48.0 millió db | 1016% |
Szintoly nagy haladást tanusit a távirati-forgalom is.
A sürgöny-forgalom volt:
| Évben | Vasutvonalnál | Huzalhossznál | Sürgöny | Emelkedés | |
| 1867-ik | 675 myriameter | 1679 myriameter | 631,000 db | - | |
| 1868-ik | 826 myriameter | 2094 myriameter | 977,000 db | 54% | |
| 1869-ik | 869 myriameter | 2211 myriameter | 1.207,000 db | 91% | |
| 1870-ik | 961 myriameter | 2633 myriameter | 2.388,000 db | 278% | |
| 1871-ik | 1227 myriameter | 3634 myriameter | 5.872,000 db | 830% | |
| 1872-ik | 1239 myriameter | 4296 myriameter | 6.685,000 db | 959% | |
| 1873-ik | 1372 myriameter | 4678 myriameter | 6.837,000 db | 983% | |
| 1874-ik | 1401 myriameter | 4749 myriameter | 5.690,000 db | 800% |
Az előbbi évekkel egybehasonlitani nem szükséges ez adatokat, mert a távirdai hálózat különösen 1867 óta fejlesztetett, és ezen forgalmi eszköz tulajdonkép csak az emlitett év óta vétetik nagyobb mérvben igénybe a nagy közönség részéről is.
Midőn igy a jólétre következtetést engedő jelenségeknél, jelesül a fogyasztásnál, a megtakaritásoknál és a forgalomadónál általában véve, de különösen 1866 óta ily szembetünő gyarapodás tapasztalható, bátran mondhatjuk, hogy a közös vámterület által létesitett akadálytalan forgalom magának Magyarországnak anyagi jólétére jótékony befolyással volt.
Az általános anyagi jóléttel karöltve haladt a nemzet a főfoglalkozási ágaiban is.
A mezőgazdaság emelkedik
A mezőgazdaság nagyobb földterületeken vett munkálkodás alá, az intensivebb gazdálkodáshoz látott, minek élő bizonyitéka az, hogy a mezőgazdaságnál alkalmazott gépek, s különösen a gőzgépek száma nagy mértékben szaporodott, mig ugyanis 1863-ban a mezőgazdaságnál összesen csak 733 gőzgép, 1874-ben 3000 gőzgép, (és pedig 7 gőzeke, 2464 cséplőgép és 529 egyéb gőzgép) volt használatban. Nem emlitve az alkalmazásban vett 530.000 vasekét és 579.000 faekét, az emlitett gőzgépeken kivül még 32,188 gép alkalmaztatott a földmívelésnél.
A kereskedés élénkül
A kereskedés és az üzleti élet a forgalom nagyobbodtával élénkebbé lett és a szorosabb értelemben vett iparosság több ága folyvást gyarapszik.
Természetes föltételekkel biró iparok virágoznak
Ugyanazon jelenségek, melyek az iparosság terén más államokban is észleltettek és még észlelhetők, hogy t. i. egyes tulnyomólag iparos vidékek korán sem teszik tönkre a kevésbé iparos vidékek zsenge iparosságát, sőt ellenkezőleg módot nyujtanak azon iparágak erőteljesebb fejlesztésére, melyek amugy is természetes alapfeltételekkel birnak, nálunk is tapasztalhatók. Életre való iparágaink az egységes vámterület és a vám és kereskedelmi szövetség ideje alatt nem hogy hanyatlottak volna, hanem, ott, hol elég tőke és értelmiség állott rendelkezésre, hol nem szédelgés, hanem komoly akarat és törekvés volt található, elég gyors haladásnak indultak. Az osztrák iparosság nem hogy elnyomta volna a magyar ipart, sőt ellenkezőleg értelmes osztrák vállalkozók üzlettelepeket nyitottak hazánkba, s vállalataikat a magyar fiókgyárak vagy telepek által erősbitették. - Köztudomásu ily példák közül felemlithetők a Thonet testvérek hajlitott fabutorgyára, az Unio társulat zólyomi vaslemez és bádoggyára, az osztrák államvasutak bánáti ipartelepei, a duna-gőzhajózási társulat pécsi telepei és budapesti hajógyára, a neusiedeli papirgyár társaságnak petersdorfi (Erdély) gyára stb.
Iparunk átmeneti helyzete
Tagadhatatlan, hogy iparunk ép a lefolyt időszak alatt oly átmeneti korosztályban volt, melyben nem fejlődhetett gyorsabban. Egyrészt a középkori czéhrendszer intézményeihez szokott kisipar hirtelen átültettetik az iparszabadság korlátlan terére, anélkül, hogy a kezelő képzés, vagy tőke és társulás által az uj viszonylatokat előnyére birta volna forditani, a czéhrendszer szellemében nevelt iparosok nem hogy az ujabb alakulás kedvezőbb oldalát felhasználták volna, inkább minden bajnak okát az uj rendszerben keresték s ellenszenvükben a régihez ragaszkodva, minden támasz nélkül részben hanyatlásnak indultak. Nem lehet kétség, hogyha mind 1860-ban az iparszabadságnak az osztrák kormány által történt meghonositása alkalmával, mint 1872-ben a magyar ipartörvény még szabadelvűbb intézményeinek életbeléptekor alkalmas közigazgatási és társadalmi intézkedések honosittatnak meg, az átmenet kevesebb veszteséggel járt volna. Igy azonban kétségkivül a kis ipar az előbbi időkhöz hasonlitva szenvedett; de szenvedett ép ugy, mint Ausztria sok vidékein, és szenvedett nem a közös vámterület, hanem az emlitett okok miatt.
Másrészt akkor, midőn a kisipar az iparrendszer teljes átalakulásának következményeivel küzdött, ugyanazon időben a forgalom és közlekedés nagyobbodtával, s a miveltség fejlődésével, valamint a nagyobb forgalmi szabadság meghonositásával, a gépek- és gyáripar terményei versenyre kelnek a kisiparnak kézi munkával előállitott áruival - amazok jobb, olcsóbb, is ha sokszor nem is tartósabb, de az igényeknek megfelelőbb tulajdonaiknál fogva csakhamar leszoritják a kézipar czikkekit és ezen váltság az ipart hasonlókép a gyáripar rendszerére kényszeriti átmenni. Bár a mennyei támogatással is ily esetben állami és társadalmi közreműködés a kisipart e versenyben, ha az saját maga nem fogja fel a helyzetet, s minden erővel nem igyekszik a megváltozott viszonyokhoz képest üzlete átalakitásán, az a nélkül, hogy az ujkor által követelt nagy iparosságra természetes hidat képezne, s igy fejlődése által az előbbi kézműipar helyébe gyáripart illetőleg a szorosabb értelemben vett műipart teremtené, nyom nélkül tönkre kell, hogy menjen.
Az iparnak ezen ujkori átalakulása, illetőleg a nagy gyáripar hatalmas versenye ellen nem használ semmiféle vámpolitika; bármily magas vámok mellett is a haladni és átalakulni nem akasztó kis ipar tönkre megy. Ezen állitás helyességét az ipar fejlődési története Európa valamennyi államaiban kétségbe vonatlan adatokkal bizonyitja.
Ezen átalakulási korszak már az ötvenes, de különleges a hatvanas években hazánkban is érezhető volt. ép ugy mint az osztrák tartományokban, de mig ez utóbbiakban nagyobb miveltség s nagyobb tőke segélyével kevésbé érezhetően ment végbe a gyáriarossággá átalakulás, addig nálunk csak a legujabb időben mutatkozott némi törekvés a hiányok pótlására.
A kisipar megszünt szerepelni.
A kisipar nagy része nálunk, ugy mint Ausztriában megszünt szerepelni. - A vizimalmok, szélmalmok, járgánymalmok gőzmalmoknak adni helyet, a bőrkészitést majdnem minden faluban előbb üzőtt vargák bőrgyárak által szorittatnak le elfoglalt helyükről; a kallók, melyek a közönséges darócz s posztófélék előállitásával foglalkoztak, a gyárilag készitett gyapjuárukkal versenyezni nem tudnak, szóval előbb virágzó kézműiparosok egyszerre foglalkozás nélkül látják üzletüket.
Az 1873-iki válság
Az iparosság fejlődésében mutatkozott ezen két rendkivüli jelenség mellett, a legujabb időben még egy nem kevésbé fontos körülmény tünt fel, mely a részben megerősbült, illetőleg az ujabb irányhoz hajló iparosságot szintén sujtotta. Az 1867-iki állampolitikai átalakulás, karöltve a társulási téren engedett szabadsággal; továbbá az ugyanekkor bekövetkezett jó termések az európaszerte divatos vállalkozási kedvet nálunk is a kellőnél nagyobb mérvben feléleszték, és olyirányban terelték, mely okvetlenül válság felé sodort. Az iparosság terén is rendkivüli élénkség mutatkozott, egyesek kezén levő jóhirü iparvállalatok, részvénytársaságok tulajdonába mentek át, fennálló vállalatok nagyobbitott üzletkörrel szereltettek fel, virágzó iparágakban uj és uj vállalatok létesültek. Természetes, hogy a jó évek elteltével, s főkép a bécsi válság (1873. május havában) hatása következtében beállott pangás, a jó termésü évekre következett középszerű, sőt rosz természetü években beállott üzleti hanyatlás, s azzal karöltve a fogyasztás csökkenése, a kivitel megszűnése, szóval a kelendőségi piaczok meggyérülte: a nagyobb szabásban kezdett iparosságra is visszahatást gyakorolt. Több iparágban s több nagyobb vállalatnál határozott hanyatlás mutatkozik, sőt egyes erőteljes iparágak is pl. a többiek közt a malomipar a szédelgő törekvés némi utóbbjaival küzd. E jelenséggel annál biztosabban bekövetkeztek, minthogy a jó években nem csekély hibák is követtettek el; uj vállalatok sokszor nem elegendő üzletkötőkével létesültek, az igazgatásnál legtöbbnyire hiányzott a szakértelem és a kereskedelmi jártasság, ugy hogy csak is a rendkivüli időkben lehet tulajdonitani, hogy ily vállalatok huzamosabb ideig fen is állhattak. Bukásukat korántsem az iparos viszonyoknak állitólag nem eléggé előnyös hazai feltételek, hanem a vállalatok vezetésénél mutatkozott hibák okozták. Különösen kiemelkedő, hogy az igy létesült hazai vállalatok mit sem szenvedtek az osztrák hasonló vállalatok versenyétől, sőt a legtöbb ily iparvállalat ép az posztrák tartományokban találta és találja czikkei legjobb piaczát. A kártolyfonóda fonalait nagyrészt Ausztriában árusitá; a Flóra gyertyagyár Galicziában, Morvaországban, Szileziában és Csehországban jó piaczokra talál; a salgótarjáni vasfinomitó társulat czikkeit az osztrák tartományokban szokta eladni; az első vegyészeti gyár (Máramarosban) Csehország ipartelepeiben talál vevőket stb. Már pedig, hogy a többnyire részvénytársaságok alakjában létesült uj iparvállalatok a mennyiben tönkre mentek, csakugyan nagyobb részt szervezetükben volt hibáik következtében és nem az osztrák iparosság versenye, vagy más hazai viszonyiban rejlő okok voltak kénytelenek felosztani, világosan bizonyitja az, hogy a részvénytársulatok alakjában müködött vállalatok közül igen sok a felosztás után magán vállalkozó kezére került, s jelenleg az üzleti viszonyokhoz képest elég jól folytattatik.
Ha tehát az 1873. év óta hazai iparosságunk a közvetlenül megelőző évekhez képest, kedvezőtlen képet mutat, annak oka különösen az Európa legtöbb államában mutatkozó, s hozzánk is átterjedt válságban keresendő, mely másutt és különösen a szomszéd osztrák tartományokban is határozott veszteségekkel és hanyatlással, bukásokkal és vállalatok megszünésével jelentkezett.
Ezeket előrebocsátva tagadhatatlannak látszik mindenekelőtt az, hogy Ausztriában az átmenet a czéhrendszerből az iparszabadságra, mindamellett, hogy az ott érvényben álló 1860. évi iparrendszabály korántsem mérközhetik az 1872. évi magyar törvényünk szabadelvüségével és korszerüségével, teljesebben valósult már, s a kisipar részben elfoglalta már a számára ujabb időben rendelt helyet a nemzet közgazdaságban, és nem kinálkozik többé azon előbb kizárólag domináló helyzet után, mely a czéhrendszert és annak növendékeit annyira jellemzi. Nálunk ellenben még tart az átalakulás és még nagyon tulnyomó a czéhrendszer vagy kényszertársulás utáni óhaj. - Szintén nagyobbrészt létesült már Ausztriában a gyáripar, s különösen a gépek meghonosulása és az illető szakokban a kézi munka nagyrészt elhagyta a gyáripar által elfoglalt üzleteket. Ez az átalakulás némely iparágaknál nálunk is meglehetősen halad, de más iparok terén mig sok kézműiparost fenyeget legközelebbi tönkrejutás, és a gyáripar versenye alatti bukás. Igy tekintve az ipart, ugy találjuk, hogy a kisiparosok közül a lefolyt husz, de különösen a legközelebbi tiz év alatt sok elveszett nyom nélkül, de másrészt kétség kivül áll az is, hogy Magyarországban a gyáripar és a nagyipar emelkedett. Hogy ezen emelkedés még nem kielégitő, és különösen, hogy az ország fogyasztási képességéhez s természeti előnyeihez képest sokkal nagyobb és erőteljesebb ipar volna kivánatos, és az iparosok részéről kifejlesztendő nagyobb termékenység, életrevalóság és szorgalom, valamint alkalmas törvényhozási, közigazgatási és társadalmi intézkedések mellett lehetséges is, az igen természetes.
Az iparstatisztikai adatok jellemzése
Az ipar fokozatos haladásának és állapotának tényleges kimutatása mindenütt a legnehezebb statisztikai feladatok egyike. - Még a legmiveltebb és a statistikai felvételekhez szokott népek is hiányos és hézagos iparstatistikával birnak. Mielőtt az e részben megvizsgált hazai adatokat közöljük, okvetlenül szükséges azon felvételeket és azoknak természetét ismerni, melyek e tárgyban nálunk készültek, vagy felhasználhatók.
Az iparosok összes számának felvétele tekintetében első sorban a népszámlálás adatai, tehát az 1857. és 1870-iki adatok szolgálnak tájékoztatóul, és ezek aránylag még a legmegbizhatóbbak, miután az általános népszámlálás alkalmával minden egyén számbavétele czéloztatván, a külön felvételeknél megeshető elmaradások, eltitkolások nem igen fordulnak, sőt nem is fordulhatnak elő, legfeljebb nagy kivételkép. Más államokban, különösen Amerika északi államaiban az általános felvételeknél a termelési statisztika jelesül az iparstatistika is kellő figyelemben szokott részesittetni, nálunk ez nem történt, és csakis az egyes iparággal foglalkozó, vagyis a népszámlálási minták „foglalkozási állapot” rovatába szedett adatok állanak rendelkezésre.
Az iparosság terjedelme körül bővebb adatok kinálkoznak a jövedelmi adólajstromokból. Ezek 1862-ben és 1868-ban mutatkozó iparosságról nyujtanak felvilágositást. Az 1862-iki évről szóló adatok elég pontosaknak mondhatók, az akkor a bécsi központi pénzügyi igazgatás részéről kellően iskolázott pénzügyi közegek, s még inkább az adókivetés és beszedés rendezett volta eléggé megbizhatókká teszi az adatokat, korántsem mondhatni ezt az 1868-iki adókedvezményekről. Egészen uj pénzügyi szervezet, az alkotmányos élet kezdetén még kevésbé jártas hivatalnokok mellett, és az akkori közigazgatási viszonyaink közt ily felvételeknek alig lehetett sikere, és a közölt adatok valóban roppant hiányosak is, egybehasonlitása a két évi adatoknak teljes lehetetlen, ha csak valóban téves és hamis következtetéseket és eredményeket nem akartunk elérni. Megjegyezendő egyébiránt, hogy az adatok nem is egy rendszer szerint készültek. Mind a két évben ugyan csupán az önálló vállalatok, vagyis azon iparosok vétettek számba, kik mint maguk gazdái jövedelmi adó alá esnek, de mig 1862-ben csak egy és ugyanazon osztálybelieknek összes jövedelmi adója, és az egyes osztályokba tartozó adózók által fizetett legkisebb és legmagasabb adóösszeg van feltüntetve, addig az 1868-iki összeállitás az egésze osztályoknak sem összes adóösszegét, sem az adó minimumát vagy maximumát mutatja ki, hanem e helyett azt tünteti fel, hány segéddel dolgozott az illető iparos és milyen nagy volt bevallott jövedelme. Ezen eltéréseken kivül még az iparágak csoportositásban is lényeges eltérések mutatkoznak.
Az iparosság felismerésére alkalmas adatokul jelentkezetnek azon felvételek, melyek időnkint a gőzgépek tekintetében eszközöltetnek: Ily felvételek 1851-ben és 1863-ban történtek és pedig akkor elég gonddal. A 70-es években fájdalom specziális gőzgép felvételeket nem találhatunk, pedig ily felvételek sokkal előnyösebbek iparstatisztikai szempontból, mint az általános iparstatistikai felvételek és pedig nem csak azért, mivel ily gépek kivülről könnyen felismerhető eszközök, és igy kevésbé eltitkolhatók, de mivel az illető vállalat a gép egyszerü bevallásában nem lát oly könnyen adó-inquisitorius törekvéseket - a mi iparstatistikai felvételnek sikerénél nagyobb figyelembe veendő, nincs ösztönözve az eltitkolásra, s igy ily felvételek rendszerint megbizhatóbbak szoktak lenni.
Általános iparstatistikai felvételek csak 1872-ben eszközöltettek, és ha ezen adatok megbizhatók volnának, minden esetre oly anyag állana rendelkezésünkre, melyből az előbbi részletes felvételek és adatokhoz képest alkalmas összehasonlitási adatok kinálkoznak. De ezen adatok annyira hézagosak és hiányosak, hogy maga a statistikai hivatal is sokáig habozott azoknak bár főbb részeikben is közzétételével.
Ezen kivül rendelkezésre állanak részint hivatalos, részint félhivatalos, végre magán adatok, melyek az ipar, vagy egyes ágainak fejlődésre vonatkozólag felvilágositásokat nyujtanak. Ilyenek különösen a bécsi statistikai hivatalnak iparstatistikai adatai 1854-ről és 1856-ról különösen az üveg-, agyag- és vegyészeti iparról, a keresk. kamaráknak, bár nem annyira kimeritő jelentései, melyeknél főhibául tekintendő, hogy ritkán vannak tekintettel az iparvállatok összehasonlitásra, s általában majdnem lehetetlenné teszik a különböző évek egybehasonlitását; továbbá a többrendbeli világkiállitások, valamint hazai kiállitások alkalmával megjelent statistikai követelmények, ismertetések és jelentések, nem különben egyes társulatok s az iparral különösen foglalkozó egyesületek időszaki követelményei.
Mindezen adatok fáradságos egybevetése után lehet szerezni iparfejlődésünk némi, a valót leginkább megközelitő képét, anélkül azonban, hogy az igy nyert kép csalhatatlan és kétségtelenül hű voltát minden esetben s a legkisebb részletekig állitani lehetne.
Az iparral foglalkozók száma nagyobbodott
Iparunk általános fejlődése, illetőleg állapota kitünik mindenek előtt a népszámlálási eredményekből, ezek szerint volt:
| 1857. évben | 1780. évben | tehát több | %-ban | ||
| gyáros és iparos | 227,279 | 291,091 | 63,812 | 28 | |
| kereskedő | 42,443 | 51,507 | 9.064 | 21 | |
| hajó és halász | 7,394 | 19,209 | 11,815 | 159 | |
| segédmunkás: | |||||
| a) az iparnál | 182,337 | 355,873 | 173,536 | 95 | |
| b) a kereskedésnél | 24,345 | 97,798 | 43,453 | 178 |
Az iparnál tehát önálló gyáros és iparos, valamint segédmunkás volt 1857-ben 409,616 mely szám 1870-ben 646,964-re emelkedett, az emelkedés tehát 237,348, vagyis 58. Megjegyzendő, hogy ezen számokból világosan kitünik iparunk haladása a házilag kezelt kis iparból a nagy iparosság felé, a mennyiben az önálló vállalkozásokkal szemben a segédmunkások száma sokkal nagyobb mérvben emelkedett, mig ugyanis 1857-ben 1000 vállalkozóra csak 802 munkás esett, tehát az önálló vállalkozók száma felülhaladta a segésmunkásokét, addig 1870-ben 1000 vállalkozóra már 1222 segédmunkás jut.
Az egyes foglalkozásokat illetőleg az 1862-iki adólajstromok eredményeit az 1872-iki iparstatistikai felvételek eredményével egybehasonlitva, hasonlókép általános emelkedést találunk. Itt azonban fel kellett emlliteni, hogy az 1872-iki adatok positive kevesebb iparost mutatnak ki, s igy csak annyiban megbizhatók, hogy legalább annyi iparos volt, annyi kimutattatik. Ezek szerint volt önálló iparos:
| 1862. évben | 1872. évben | különbség 1862-höz képest 1872-ben | |||
| Épitési iparoknál | 4,432 | 10,400 | 5,968 | +134% | |
| Gépek, géprészek stb. előállitásánál | 5,349 | 8,7804 | +3,431 | +64% | |
| Kohászt és fémáruk gyártásánál | 14,493 | 21,801 | +7,308 | +50% | |
| Anyag, kő- és üvegáruk készitésénél | 3,730 | 6,015 | +2,285 | +61% | |
| Vegyészeti. gyu. és világitó áruk készitésénél | 2,194 | 1,601 | -593% | -26% | |
| Táplálék és fogyasztási czikkek készitésénél | 23,597 | 12,457 | -11,140 | -47% | |
| A szövő és varró iparnál | 25,222 | 32,530 | +7,308 | +29% | |
| Más szerves anyagok feldolgozásánál | 46,779 | 65,731 | +18,952 | +40% | |
| Művészeti iparoknál | 365 | 987 | +622 | 170% | |
| Összesen | 126,161 | 160,302 | +34,141 | +27% | |
Fentemlitendő, hogy a tápláléki és fogyasztási czikkek előállitásánál tevékeny iparosok számának aránylag nagy csökkenése csak a különböző alapokon eszközlött felvételekből eredt. Mig ugyanis az 1862-iki adatok, mint pénzügyi közegek felvétetteinek eredménye a fogyasztási adó alá eső sör-, szesz- és czukortermelők pontos felsorolását biztositják, addig az 1872-iki adatok, mint tisztán közigazgatási uton pénzügyi közegek közreműködése nélkül felvett adatok e részben határozottan hiányosak. Különben az iparosság emelkedése az összeállitásból eléggé kivehető.
Az ipar haladásának kétségkivül legjobb bizonyitéka az iparosságnál alkalmazott gépek szaporodása. E részben az 1851. adatok összehasonlittatnak az 1872-iki felvételekkel (melyek ugyan hiányos voltuk miatt közzé nem tétettek, de részben itt felhasználtattak), továbbá a budapesti ipar- és kereskedelmi kamarának az iparügyről szóló jelentésében közölt adatokkal, végül a még ezen adatokban is hiányzó ismeret nagyobb vállalatokról ujabban beszedett adatokkal.
Ezen adatok szerint volt:
| 1851. évben | 1863. évben | 1872-75-ki adatok szerint | |||||
| Gép, kocsi- és hajógyártásnál | 7 gép | 46 lóerővel | 16 gép | 192 lóerővel | 52 gép | 514 lóerővel | |
| Fém és fémáruknál | 20 gép | 483 lóerővel | 64 gép | 2,100 lóerővel | 112 gép | 3,589 lóerővel | |
| Kő, agyag és üveg áruiknál | - | - | 2 gép | 12 lóerővel | 42 gép | 1,015 lóerővel | |
| Vegyészeti szerek, gyú és világitó tárgyak készitésénél | 4 gép | 32 lóerővel | 24 gép | 234 lóerővel | 54 gép | 539 lóerővel | |
| Táplálék és italok készitésénél | 40 gép | 527 lóerővel | 295 gép | 4,131 lóerővel | 737 gép | 12,076 lóerővel | |
| Szőtt és kötött áruk készitésénél | 30 gép | 38 lóerővel | 6 gép | 90 lóerővel | 31 gép | 621 lóerővel | |
| Fa, bőr és papir-áruk készitésénél | 1 gép | 6 lóerővel | 30 gép | 533 lóerővel | 92 gép | 2,437 lóerővel | |
| Összesen | 68 gép | 1,086 lóerővel | 421 gép | 7,100 lóerővel | 1,120 gép | 20,891 lóerővel. | |
Az aránylag nagy haladás, mi ezen összeállitásból az alkalmazásban levő gépek és a felhasznált lóerő tekintetében kivehető, még sokkal szembeötlőbb lesz, ha megemlittetik, hogy a legujabb adatok psoitive csekélyebbek és pedig többnyire roppant arányban csekélyebbek a valódi állapotnál. Igy a fém és fémáruk előállitásánál alkalmazott gépek közt csak a budapesti kamara kerületében levő gyárakban, továbbá az osztrák államvasuttársulat délmagyarországi gyáraiban müködő gépek vannak felvéve.
A táplálék és italok készitésénél alkalmazott gépeknek is nagyon csekély része van számba véve, és a 492 gőzmalomban alkalmazott gépek közül csak a budapesti kerületben müködő 126 gőzgép lóereje vétetett számba, pedig ha ezen 102 gőzmalmon kivül még 390 gőzmalomban csak egy-egy gépet veszünk átlag 6 lóerővel, a számbavett 9,320 lóerő helyett még 1,340 lóerőt kelletvén felvenni, a malmok számára leginkább 10,660 lóerőt kellett volna kimutatnia, a sör és szesz-gyáraknál csak a budapesti kerület adatai használtattak fel, pedig az ország többi vidékein elég nagy számmal vannak gőzgépekkel dolgozó szeszgyárak.
Végül megjegyeztetik, hogy a nyomdákat illetőleg az adatok oly hiányosak, hogy itt egyenlőre mit sem lehetett számitásba hozni, de ép ez iparokra nézve amugy is köztudomásu, hogy e téren az ipart nem hanyatlott, hanem határozottan emelkedett.
Midőn igy az ipar az általános adatok szerint egészben véve emelkedést s gyarapodást tüntetet fel, ugyanily eredmény mutatkozik az egyes iparágak részleteinél is.
A bányászat fejlődése
Igy a bányászatnál lassu, de folytonos haladás támasztható.
Ez kitünik a bányákban alkalmazott munkások, valamint a bányászatnál alkalmazott gépek számából és a bánya és kohótermelés eredményéből.
Volt ugyanis alkalmazva bányamunkás:
| 1863. évben | 41,035 | Emelkedés 1863-hoz | -% | |
| 1864. évben | 44,237 | Emelkedés 1863-hoz | 7% | |
| 1865. évben | 41,042 | Emelkedés 1863-hoz | 0% | |
| 1866. évben | 41,478 | Emelkedés 1863-hoz | 1% | |
| 1867. évben | 42,827 | Emelkedés 1863-hoz | 4% | |
| 1868. évben | 44,942 | Emelkedés 1863-hoz | 9% | |
| 1869. évben | 45,336 | Emelkedés 1863-hoz | 10% | |
| 1870. évben | 43,626 | Emelkedés 1863-hoz | 6% | |
| 1871. évben | 44,439 | Emelkedés 1863-hoz | 8% | |
| 1872. évben | 46,505 | Emelkedés 1863-hoz | 13% | |
| 1873. évben | 49,007 | Emelkedés 1863-hoz | 19% | |
| 1874. évben | 45,181 | Emelkedés 1863-hoz | 10% |
A bányászatnál alkalmazásban volt gőzgépek:
| 1851. évben | 6 gép | 71 lóerővel | |
| 1863. évben | 27 gép | 470 lóerővel | |
| 1872. évben | 153 gép | ? lóerővel |
A bányatermelés pénzértéke tett:
| 1863. évben | 13.8 millió frtot. | Emelkedés 1863-hoz | -% | |
| 1864. évben | 15.2 millió frtot. | Emelkedés 1863-hoz | 10% | |
| 1865. évben | 14.0 millió frtot. | Emelkedés 1863-hoz | 1% | |
| 1866. évben | 13.9 millió frtot. | Emelkedés 1863-hoz | 0% | |
| 1867. évben | 14.7 millió frtot. | Emelkedés 1863-hoz | 6% | |
| 1868. évben | 16.5 millió frtot. | Emelkedés 1863-hoz | 19% | |
| 1869. évben | 17.4 millió frtot. | Emelkedés 1863-hoz | 26% | |
| 1870. évben | 17.5 millió frtot. | Emelkedés 1863-hoz | 27% | |
| 1871. évben | 19.6 millió frtot. | Emelkedés 1863-hoz | 42% | |
| 1872. évben | 22.1 millió frtot. | Emelkedés 1863-hoz | 60% | |
| 1873. évben | 23.4 millió frtot. | Emelkedés 1863-hoz | 69% | |
| 1874. évben | 19.8 millió frtot. | Emelkedés 1863-hoz | 43% |
A kőszénbányászat
Az ipar általános fejlődésére nézve határozott következtetést lehet vonni a kőszénbányászat folytonos emelkedéséből is.
| Év | mázsa | 1851-hez | Emelkedés 1860-hoz | 1867-hez | |
| 1851. | 2.8 | -% | -% | -% | |
| 1854. | 4.3 | 53% | -% | -% | |
| 1857. | 5.5 | 96% | -% | -% | |
| 1860. | 8.5 | 204% | -% | -% | |
| 1861. | 8.8 | 214% | 3% | -% | |
| 1862. | 10.5 | 275% | 23% | -% | |
| 1863. | 10.8 | 285% | 27% | -% | |
| 1864. | 10.6 | 275% | 24% | -% | |
| 1865. | 11.1 | 296% | 30% | -% | |
| 1866. | 12.5 | 346% | 47% | -% | |
| 1867. | 13.2 | 371% | 55% | -% | |
| 1868. | 16.6 | 492% | 95% | 25% | |
| 1869. | 18.9 | 575% | 122% | 43% | |
| 1870. | 20.3 | 625% | 138% | 53% | |
| 1871. | 26.3 | 839% | 209% | 99% | |
| 1872. | 28.3 | 910% | 232% | 114% | |
| 1873. | 29.2 | 942% | 243% | 121% | |
| 1874. | 28.0 | 900% | 229% | 12% |
A kőszénfogyasztási emelkedik
A belföldi termelés emelkedésén kivül egyuttal nagyban növekedett a kőszén bevitele is, mi a belfogyasztás, illetőleg az ipar által leginkább igénybe vett tüzelő-anyag fogyasztásának tetemes növekedését kétségkivül bizonyitja
Behozatott ugyanis:
Kőszén
| Évben | Az osztr.-magyar monarcihiába | Magyarországba | ||
| 1851. | 1.698,000 mázsa | - | mázsa | |
| 1854. | 1.286,000 mázsa | - | mázsa | |
| 1857. | 3.113,000 mázsa | - | mázsa | |
| 1860. | 4.802,571 mázsa | - | mázsa | |
| 1861. | 5.360,000 mázsa | - | mázsa | |
| 1862. | 6.011,686 mázsa | - | mázsa | |
| 1863. | 6.985,000 mázsa | - | mázsa | |
| 1864. | 6.880,000 mázsa | - | mázsa | |
| 1865. | 7.330,000 mázsa | - | mázsa | |
| 1866. | 5.737,000 mázsa | - | mázsa | |
| 1867. | 7.785,000 mázsa | - | mázsa | |
| 1868. | 11.748,000 mázsa | 1.346,000 | mázsa | |
| 1869. | 13.738,000 mázsa | 2.524,000 | mázsa | |
| 1870. | 18.542,000 mázsa | 2.874,000 | mázsa | |
| 1871. | 27,279,000 mázsa | 4.558,000 | mázsa | |
| 1872. | 31.756,000 mázsa | 3.308,000 | mázsa | |
| 1873. | 35.705,000 mázsa | 4.496,000 | mázsa | |
| 1874. | 32.547,000 mázsa | 4.340,000 | mázsa | |
A kőszén egyrészt az iparnál elsőrendű tüzelőszer lévén, másrészt ismét a forgalmi eszközöknél jövén első sorban használatba, fogyasztásnak emelkedése okvetlenül következtetést enged vonni a belső vagyonosodás emelkedésére.
A vastermelés
Szintoly kétségtelen biztonyitéka az iparosság fejlődésének a vastermelés növekedésének a vasipar folytonos erősbödése. A vasbányászat fejlődése kivehető a következő összeállitásból.
Ugyanis nyers- és öntött vas termeltetett Magyarországon:
| Év | mázsa | 1851-hez | Emelkedés 1860-hoz | 1867-hez | |
| 1851 | 0.7 millió | - | - | - | |
| 1854 | 1.0 millió | 42% | - | - | |
| 1857 | 1.6 millió | 128% | - | - | |
| 1860 | 1.6 millió | 128% | - | - | |
| 1861 | 1.5 millió | 114% | -6% | - | |
| 1832 | 1.8 millió | 157% | +12% | - | |
| 1863 | 1.9 millió | 171% | 18% | - | |
| 1864 | 2.1 millió | 200% | 31% | - | |
| 1865 | 1.8 millió | 157% | 12% | - | |
| 1866 | 1.9 millió | 171% | 18% | - | |
| 1867 | 1.9 millió | 171% | 18% | - | |
| 1868 | 2.0 millió | 185% | 25% | 5% | |
| 1869 | 2.3 millió | 228% | 43% | 21% | |
| 1870 | 2.2 millió | 241% | 37% | 15% | |
| 1871 | 2.4 millió | 242% | 50% | 26% | |
| 1872 | 2.6 millió | 271% | 62% | 36% | |
| 1873 | 2.9 millió | 314% | 81% | 52% | |
| 1874 | 3.2 millió | 357% | 100% | 68% |
Magának a szorosabb értelemben vett vasiparnak haladása és versenyképessége kitünik azon nagyobb jelentőségű ipartelepek folytonos virágzásából, melyek-e téren Magyarországon több-kevesebb idő óta fenállanak és jólétnek örvendenek.
Igy a salgótarjáni vasfinomitó társulat vállalata, mióta fennáll - 1868 óta - folytonos haladásban van, telepein 22 gőzgép működik 471 lóerővel. A vállalat termelése volt:
| 1871 évben | 35,960 mázsa | - emelkedés | |
| 1872 évben | 115,526 mázsa | 211% emelkedés | |
| 1873 évben | 120,332 mázsa | 233% emelkedés | |
| 1874 évben | 144,578 mázsa | 300% emelkedés | |
| 1875 évben | 183,120 mázsa | 408% emelkedés |
A schlick-féle vasöntőde, melyet Schlik Ignácz 1858-ban alapitott s mint magánvállalatot 1868-ig folytatott, az utóbbi években pedig részvénytársaságnak engedett át, ezen idő hasonlóképe folytonosan élénk üzletnek örvend.
E gyár:
| évben | feldolgozott nyers vasat | átlag naponkint alkalmazott munkás | |
| 1869 | 20,482 mázsát | 210 | |
| 1870 | 38,833 mázsát | 235 | |
| 1871 | 37,220 mázsát | 272 | |
| 1872 | 41,245 mázsát | 326 | |
| 1873 | 38,334 mázsát | 327 | |
| 1874 | 35,788 mázsát | 320 | |
| 1875 | 32,233 mázsát | 329 |
Az osztrák államvasuttársulat reiczai vasműipar telepeiben 1856 óta folytonos emelkedést mutatkozik, előállitatott ugyanis alakitott vas- és vasű (öt-öt évben)
| 1856-60 években | 280,000 mázsa | |
| 1861-65 években | 550,000 mázsa | |
| 1866-70 években | 568,000 mázsa | |
| 1871-75 években | 1.277,000 mázsa |
Közte vasuti sínek:
| 1856-60 években | 139,000 mázsa | |
| 1861-65 években | 79,000 mázsa | |
| 1866-70 években | 160,000 mázsa | |
| 1871-75 években | 322,000 mázsa |
Különösen kiemelkedő, hogy e telepek 1868 óta a bessemer aczél gyártást honositották meg és e részben oly szerencsével haladnak, hogy a resiczai művek iparczikkeinek nagy része most már bessemer gyártmány, s jelensül az aczélsinek előállitása 1875-ben már 155,000 mázsára rugott.
A Ganc-féle vasöntöde és gyár (Budapesten), melyet 1844-ben Ganz oly szerény eszközökkel kedvezményezett, készitményeivel, különösen kérgöntetü vasuti kerekdeivel világhirre jutott, és előállitásával nagyobb dimensiókat tüntet fel.
Öt-öt évi átlagokban kitüntetve e gyár müködését, az következő:
| Alkalmazott munkás naponkint | Emelkedés | Előállitott öntvény | Emelkedés | ||
| 1857-1860 évi átlag szerint | 145 | - | 48,000 mázsa | - | |
| 1861-1865 évi átlag szerint | 261 | 80% | 90,000 mázsa | 87% | |
| 1866-1870 évi átlag szerint | 480 | 162% | 187,000 mázsa | 289% | |
| 1871-1875 évi átlag szerint | 615 | 324% | 237,000 mázsa | 394% |
Különösen 1867. év óta e gyár termelését következő adatokból lehet kivenni:
| Évben | Munkás | Emelés | Előállitott öntvény | Emelkedés | Közte kérgöntetü kerék | Emelkedés | |
| 1857. | 106 | - | 34.000 mázsa | - | 4,228 db | - | |
| 1860. | 201 | - | 66,000 mázsa | - | 5,055 db | - | |
| 1865. | 322 | - | 112,000 mázsa | - | 14,351 db | - | |
| 1866. | 343 | - | 106,000 mázsa | - | 14,357 db | - | |
| 1867. | 371 | 8% | 147,000 mázsa | 38% | 20,416 db | 42% | |
| 1868. | 443 | 29% | 204,000 mázsa | 92% | 26,278 db | 83% | |
| 1869. | 578 | 68% | 225,000 mázsa | 112% | 25,304 db | 76% | |
| 1870. | 665 | 93% | 255,000 mázsa | 140% | 28,304 db | 97% | |
| 1871. | 327 | 82% | 263,000 mázsa | 148% | 33,260 db | 132% | |
| 1872. | 650 | 89% | 291,000 mázsa | 174% | 36,181 db | 153% | |
| 1873. | 651 | 89% | 242,000 mázsa | 122% | 30.969 db | 116% | |
| 1874. | 583 | 69% | 209,000 mázsa | 97% | 24,748 db | 72% | |
| 1875. | 564 | 64% | 181,000 mázsa | 70% | 21,616 db | 51% | |
| 1876. | 604 | 76% | 193,000 mázsa | 72% | 24,739 db | 72% |
Az általános üzleti pangás folytán az utolsó években beállt üzleti tevékenység a viszonyokban találja természetes magyarázatát, de még ez utóbbi években is, az 1867-iki évet megelőző időhöz képest sokkal nagyobb üzleti tevékenység észlelhető.
Az 1873. julius 24-én leégett vaggongyárban, mely 1870.évi augusztus 1-vel átment a magyar államvasutak tulajdonába, 1870. aug 1-től, 1873. julius 24-ig előállittatott.
a) rendes vágány szélességre.
| 488 darab | teherszállitó kocsi | 783,590 frt értékben | ||
| 92 darab | állatszállitó kocsi | 176,131 frt értékben | ||
| 6 darab | mozgóposta kocsi | 53,100 frt értékben | ||
| 9 darab | személyszállitó kocsi | 24,650 frt értékben | ||
| 124 darab | vaspálya kocsi (Bahnwagen) | 28,974 frt értékben | ||
| 14 darab | draisina kocsi | 7,560 frt értékben | ||
| 3 darab | hóeke kocsi | 9,000 frt értékben | ||
| összesen a) | 1.083,365 frt értékben. |
b) keskeny vágányok száma
| 1 darab | hóeke | 1 méter szélességben | 1,200 frt értékben | |
| 1 darab | draisina | 1 méter szélességben | 475 frt értékben | |
| 1 darab | hóeke | 79 cm. szélességben | 950 frt értékben | |
| 1 darab | draisina | 79 cm. szélességben | 450 frt értékben | |
| 110 darab | szénkocsi | 79 cm. szélességben | 40,840 frt értékben | |
| 1 darab | személyszállitó | 79 cm. szélességben | 900 frt értékben | |
| 4 darab | segédkocsi | 79 cm. szélességben | 1,400 frt értékben | |
| 2 darab | postakocsi | 79 cm. szélességben | 474 frt értékben | |
| összesen b) | 46,714 frt o. értékben. |
Egészben véve 1.130,079 frt értékben. Az előbbi időkből adatokat nem lehetett szerezni. A magyar állami vasutak gépgyárában előállittattak 1872. közepe óta következő mozdonyi: és pedig A) rendes vágányra; összesen 17 darab, jelesül 12 db. III-ad arngu mozdony a magyar államvasutak számára; 3 db II-od rangu a magyar észak-keleti pálya számára; 2 db. II-od rangu az arad-körösvölgyi vasut számára; ezeken kivül készletben van 6 drb. II-od rangu mozdony; d) keskeny vágányok számára készült 1 db tehermozdony (79 cm.) a salgótarjáni bánya társulat számára, munkában van egy hasonló gép.
E gyárban alkalmazásba volt:
| Évben | legkevesebb | legtöbb | átlagban munkás | |
| 1871. | 276 | 407 | 348 | |
| 1872. | 426 | 483 | 442 | |
| 1873. | 481 | 555 | 523 | |
| 1874. | 417 | 579 | 480 | |
| 1875. | 737 | 549 | 474 | |
| 1876. | 401 | 640 | 502 |
A vasöntöde-gyártmány volt:
| 1873. évben | 1.205,000 kilogram | |
| 1874. évben | 998,000 kilogram | |
| 1875. évben | 975,000 kilogram | |
| 1876. évben | 1.055,000 kilorgam |
Czukor-gyártás
Mezőgazdasági iparok közül nálunk jelentőséggel birnak a czukor-, sör- és szesz-ipar.
Ezen iparágak fejlődésére a pénzügyi igazgatás részéről pontos adatok állanak rendelkezésre. Igaz ugyanis, hogy ezen iparok közöl a czokor-ipar nem mutat kedvező eredményt.
A Magyarországban müködő czukor-gyárak száma és az általuk fizetett adóösszeg (melyből a termelés mennyiségére következtetést lehet vonni) a következő volt:
| 1860. közigazgatási évben | 19 gyár | 737,000 frt adóval | |
| 1861. közigazgatási évben | 21 gyár | 1.056,000 frt adóval | |
| 1862. közigazgatási évben | 22 gyár | 923,000 frt adóval | |
| 1863. közigazgatási évben | 23 gyár | 988,000 frt adóval | |
| 1863/4. termelő idényben | 20 gyár | 580,000 frt adóval | |
| 1864/5. termelő idényben | 20 gyár | 1.206,000 frt adóval | |
| 1865/6. termelő idényben | 19 gyár | 657,000 frt adóval | |
| 1866/7. termelő idényben | 19 gyár | 879,000 frt adóval | |
| 1867/8. termelő idényben | 21 gyár | 1.071,000 frt adóval | |
| 1868/9. termelő idényben | 22 gyár | 825,000 frt adóval | |
| 1869/7. termelő idényben | 23 gyár | 864,000 frt adóval | |
| 1870/1. termelő idényben | 24 gyár | 1.481,000 frt adóval | |
| 1871/2. termelő idényben | 26 gyár | 1.6660,000 frt adóval | |
| 1872/3. termelő idényben | 23 gyár | 1.025,000 frt adóval | |
| 1873/4. termelő idényben | 20 gyár | 720,000 frt adóval | |
| 1874/5. termelő idényben | 17 gyár | 759,000 frt adóval |
1872/3-ig tehát határozott emelkedés mutatkozott, ugy, hogy 1860-hoz képest 19 gyár helyett 26 működött, 737,000 frt adó helyett 1.666,000 frt fizetett, vagyis az adók eredményét a gyárak termelési eredménye gyanánt égén, a mondott időszakban 58%-nyi emelkedés jelezhető.
Igaz, hogy 1872/3 óta rohamos hanyatlás következett be, hogy mind a gyárak száma, mind üzleti érdeményök nagyban csökkent, de e körülményök nagyban csökkent, de e körülmények oly viszonyban találják indokukat, melyek a közös vámterülettel összefüggésben nincsenek. - Igy felemlitendő mindenek előtt az, hogy a czukor-gyártásánál átalában az egész világon az utolsó időkben oly nagy volt a túlterhelés, miszerint a produciónak redukálása mindenütt szükségessé vált.
Az osztrák-magyar monarchiában is ugyan e jelenség észlehető, és pedig nem csak Magyarországban, hanem még nagyobb arányokban Ausztriában is, Ausztriában 1871/2-ben 225 gyár dolgozott, az 1874/-iki idényben csak 209; és mig a termelési eredmény Magyarországon
| az 1871/2-iki idényben | 1.166,000 frt adóeredményről | |
| az 1874/5-iki idényben | 760,000 frt adóeredményre, |
tehát 53%-kal csökkent, addig a csökkenés Ausztriában tett:
| az 1872/3-iki idényben | 11.649,0000 frt adóeredményre | |
| az 1874/5-iki idényben | 6.431,000 frt adóereményre |
s igy a csökkenés 1%-ot mutat; pedig aránylag nagyobb termésnél a százalékokban kifejezett csökkenés sokkal nagyobb jelentésü. A czukoriparnak átalában, és különösen az osztrák-magyar monarczhiában bekövetkezett csökkenése Magyarország czukoriparánál annál is inkább érezhetőnek kellett lennie, minthogy az 1870-ben beállott közgazdaság alkalmával a tőke mindinkább a kevésbé jövedelmező vállalatokból kivonulni: a czukorgyártás az emlitett túltermelés következtében kedvező üzleti conjunktúrákkal épen nem kecsegtetvén, és a külföldi piaczok az ujabb terményekre nézve nem igen refectálván, a tőkebefektetés semminemü előnyöket és vonzerőt nem nyujtozz.
Ha még fontolóra vétetik az, hogy nagyobb vállalataink közül több, más irányu tevékenységnél és részben értékpapirokkal való speculatiónál vett részt és igy az 1873-iki válságnak Magyarországra terjeszkedésénél czukorgyárakban fekvő tőkéiket s vagyonokat hirtelen kivonni voltak kénytelenek, nem lesz nehéz megérteni, hogy ezen ipar talán nagyobb hanyatlást mutat, mint természetes viszonyok mellett mutatnia kellene és ép azért, mivel időleges hanyatlásnak oka semmiesetre a közös vámterület létének tulajdonitható; remélhető is, hogy nyugodtabb gazdasági viszonyok beálltával nagyobb lendület is fog fejlődni.
Sörfőzés
A sörfözés ipara folytonos emelkedést mutat s ez annyival nagyobb jelentőségű, minthogy ez ipar az osztrák tartományokban igen erőteljes, és igy leginkább itt valósulhatna azon nézet, hogy Magyarország ipara az osztrák erőteljesebb iparversenye által elnyomatik.
A sörtermelés emelkedése a következőkből:
| 1860. közgazdasági évben | 484 sörfőzde | 1.067,000 frt adót eredményezett | |
| 1861. közgazdasági évben | 450 sörfőzde | 810,000 frt adót eredményezett | |
| 1862. közgazdasági évben | 447 sörfőzde | 949,000 frt adót eredményezett | |
| 1863. közgazdasági évben | 427 sörfőzde | 840,000 frt adót eredményezett | |
| 1863/4. termelési idényben | 391 sörfőzde | 806,000 frt adót eredményezett | |
| 1864/5. termelési idényben | 397 sörfőzde | 1.005,0000 frt adót eredményezett | |
| 1865/5. termelési idényben | 396 sörfőzde | 937,000 frt adót eredményezett | |
| 1866/7. termelési idényben | 380 sörfőzde | 730,000 frt adót eredményezett | |
| 1867/8. termelési idényben | 323 sörfőzde | 903,000 frt adót eredményezett | |
| 1838/9. termelési idényben | 318 sörfőzde | 1.180,000 frt adót eredményezett | |
| 1869/70. termelési idényben | 323 sörfőzde | 1.358,000 frt adót eredményezett | |
| 1870/1. termelési idényben | 304 sörfőzde | 1.572,000 frt adót eredményezett | |
| 1871/2. termelési idényben | 299 sörfőzde | 1.475,000 frt adót eredményezett | |
| 1872/3. termelési idényben | 286 sörfőzde | 1.499,000 frt adót eredményezett | |
| 1873/4. termelési idényben | 247 sörfőzde | 1.147,000 frt adót eredményezett | |
| 1874/5. termelési idényben | 232 sörfőzde | 1.166,000 frt adót eredményezett |
Ezen iparágaknál is, mint annyi másnál tapasztalható, hogy a kis ipar helyett ad a nagy iparnak; mig ugyanis a sörőzdék száma 1860. óta folytonosan és fokozatosan csökkeni, addig a termelés (a mint ez az énenként fizetet adóösszegekből kitünik) folytonosan és fokozatosan emelkedik, mig 1863-ban egész Magyarországon 7 gőzgép 69 lóerővel müködött, a sörfözdéknél jelenleg (1875.) csak a budapesti kamara kerületében 15 gőzgép 256 lóerővel dolgozik.
Ugyanezen viszony észlelhető az osztrák tartományokban is, hol a sörfőzdék száma 1860-ban 2830 és 1874/5-ben csak 2272 volt. A sörtermelés emelkedése különösen kitünik, ha nem egyes éveket, hanem az 1866. előtti időszak termelését az 1866. utánival egybehasonlitjuk; mig az előbbi évek összes eredménye 6.416,000 frt adót nyujt, az 1866/7. óta befolyt adójövedelem 11,030,000 frtot mutat, vagyis 71% emelkedést, mi körülbelül ugyanoly nagy mint az osztrák tartományokban, mert ez utóbbiakban az ez időbeli emelkedés 74%-ot tesz. Ha a két időszak átlag évi eredményét összehasonlitjuk, az előbbi két évben átlag 916,000 frt adó és az utóbbi időszakban évi 1.335,000 frt, vagyis 45%-os emelkedés mutatkozik Magyarországon. Meg kell egyébként itt is jegyezni, hogy az utolsó évek ez iparágnál is kedvezőtlenebbek voltak: a többször emlitett általános válságnál fogva, s igy ezen évek számbavétele nélkül a fokozatos haladás még szembetünőbb benne.
Szeszfőzés
Határozott haladás láthatni a szesziparnál, ezen mind mezőgazdaságunk, mind állattenyésztés szempontjából oly fontos iparágnál. Az egyes évek eredménye kitünik a következő összeállitásból:
| Műszerü szeszfözde | Közönséges szeszfözde | |||
| 1860. közigazgatási évben | 3,966 | 60,565 | 6.251,000 frt adót fizetett | |
| 1861. közigazgatási évben | 3,406 | 54,837 | 5.094,000 frt adót fizetett | |
| 1862. közigazgatási évben | 3,839 | 63,070 | 5.499,000 frt adót fizetett | |
| 1863. közigazgatási évben | 961 | 57,025 | 5.499,0000 frt adót fizetett | |
| 1863/4. termelési idényben | 879 | 54,946 | 3.975,000 frt adót fizetett | |
| 1864/5. termelési idényben | 1,026 | 55,020 | 6,203,000 frt adót fizetett | |
| 1865/6. | ||||
| a) 1866. január végéig | 881 | 46,653 | 3.294,000 frt adót fizetett | |
| b) 1866. aug végéig | 833 | 13,452 | 3.264,000 frt adót fizetett | |
| 1866/7. termelési idényben | 869 | 27,192 | 4.620,000 frt adót fizetett | |
| 1867/8. termelési idényben | 1,089 | 50,408 | 5.057,000 frt adót fizetett | |
| 1868/9. termelési idényben | 1,089 | 67,121 | 7.490,000 frt adót fizetett | |
| 1869/70. termelési idényben | 1,040 | 65,042 | 6.444,000 frt adót fizetett | |
| 1870/1. termelési idényben | 1,052 | 76,387 | 6.817,000 frt adót fizetett | |
| 1871/2. termelési idényben | 989 | 90,332 | 6.319,000 frt adót fizetett | |
| 1872/3. termelési idényben | 1,034 | 90,213 | 6.369,000 frt adót fizetett | |
| 1873/4. termelési idényben | 804 | 81,766 | 6.010,000 frt adót fizetett | |
| 1874/5. termelési idényben | 865 | 81,711 | 6.060,000 frt adót fizetett | |
Az emelkedést, melyet ezen számokból kivehetni, szintén legjobb több év eredményeinél összehasonlitása által megitélni. - Az 1866/7 előtt, hét év, összesen 39.030,000 frt adót eredményezett, mig az 1866/7 után kilencz év 55,189.000 frtot, vagyis 41%-kis emelkedést mutat; ugyanezen időben az osztrák tartományokban a szeszadó 60,459.000 frtra vagyis csak 11%-kal emelkedett. - Ha ezen adó eredményeket a két időszakban átlag egy-egy évre redukáljuk, következő arányokra jutunk;
| Befolyt átlag évenkint az 1860-1865/7 időszakban az 1866/7-1874/5 időszakban | |||
| Magyarországban | 5,563.000 frt adó | 6,132.000 frt adó | |
| az osztrák tartományokban | 8,637.000 frt adó | 7,562.000 frt adó | |
azaz mig Magyarországon a termelés átalag 10%-kal emelkedett, addig az osztrák tartományokban ugyanazon idő alatt 14%-nyi csökkenés mutatkozik. Bár a szesztermelés nagyobb fejlődése minden esetre már mezőgazdaságunk okszerü feljesztése szempontjából is igen kivánatos volna, s e részben a Magyarországon mutatkozó haladás talán nem eléggé gyorsnak tünik föl, mégis a feltüntetett eredmény annál örvendetesebb, minthogy egy részt a műszer szeszfözdék számának csökkenése mellett ezen szeszfőzdés üzletének kiterjesztésére, azaz a nagy iparnak e téren is meghonositására enged következtetni, de másrészt a közönséges vagyis első sorban mezőgazdasági szeszfőzdés száma éveként nagy mértékben szaporodott. Mily haladásnak örvend a szeszipar az 1860-sa évekkel szemben, kitünik az ezen iparágnál alkalmazásban levő gőzgépek számából is. Mig ugyanis 1851-ben egész Magyarországon csak 6 gép 31 lóerővel, 1863-ban pedig 40 gép 319 lóerővel müködött, addig 1875-ben csak a budapesti kamara kerületében 45 gép 785 lóerővel állt a szeszipar rendelkezésére. A közönséges szeszfőzdés 1871/2 óta ugyan kedvezőtlenebb eredményeket tüntetnek föl, a csökkenésnek oka mindazonáltal első sorban s talán kizárólag abban keresendő, hogy a gyári (vagy műszerü) szeszfőzdék a technica folytonos haladásával lépést tartva, üzletüket a legujabb találmányok szerint szerelték fel, s ez által az e részben hátramaradt kisebb, vagy mezőgazdasági szeszfőzdésekkel szemben előnyösebb helyzete jutottak, s az előbbi évek túltermelése által amugy is megnehezitett versenyben a műszerü gyárak még kedvezőbb viszonyok közt müködhetettek.
Az adótörvényhozásnak feladata leend a Magyarország gazdasági viszonyai tekintetében oly fontos mezőgazdasági szeszfőzdéket helyzetükben a gyárilag kezelt szeszfőzdék ellenében kellően védeni.
Malom-ipar
A malomipar, ezen Magyarország közgazdaságában oly nagy jelentőségü és első rangu iparág a lefolyt tiz évben a nagy ipar jelentőségére emelkedett, és annak berendezésére tért át. Mig előbb a viz-, szél- és járgánymalmok, valamint az ugynevezett malom-vám melletti őrlés ugy szólván általános volt, most a gőzmalmok honosodnak meg, s pedig nemcsak a fővárosban, hanem az ország minden vidékein; az időjárás szeszélyétől függő vizi- és szélmalmok, az állandó működést engedő gőzmalmoknak adnak helyet, a primitiv jellegü malom-vám melletti őrlést, üzleti molnár tevékenység váltja fel, s a malomipar folytonosan halad őrleményei tekintetében is.
Mig Magyarországban a (Erdély nélkül) 1863-ban összesen működött 22.132 malom, száma 1872-ben 20.694-re szállott alá, ugyanez idő alatt a gőzmalmok száma 147-ről 432-re emelkedett, s e változás az ország minden vidékén egyaránt észlelhető, igy például volt:
| 1863. évben | 1872. évben | |||||
| malom | közte gőzmalom | malom | közte gőzmalom | |||
| Abauj megye | 112 | 1 | 147 | 8 | ||
| Arad megye | 493 | 12 | 493 | 24 | ||
| Árva megye | 162 | - | 185 | - | ||
| Bács megye | 1710 | 9 | 1637 | 23 | ||
| Baranya megye | 764 | 3 | 792 | 13 | ||
| Barcs megye | 208 | - | 248 | 1 | ||
| Békés megye | 412 | 5 | 371 | 21 | ||
| Bereg megye | 247 | 2 | 274 | 4 | ||
| Bihar megye | 1020 | 4 | 989 | 40 | ||
| Borsod megye | 165 | 2 | 165 | 6 | ||
| Csanád megye | 252 | 2 | 241 | 9 | ||
| Csongrád megye | 434 | 3 | 442 | 11 | ||
| Esztergom megye | 115 | 3 | 117 | 2 | ||
| Fejér megye | 306 | 6 | 355 | 7 | ||
| Gömör megye | 219 | 1 | 210 | - | ||
| Győr megye | 211 | 1 | 292 | 4 | ||
| Heves megye | 612 | 2 | 522 | 29 | ||
| Hont megyei | 221 | 1 | 245 | 2 | ||
| Komárom megye | 198 | 3 | 322 | 3 | ||
| K.-Szolnok megye | 220 | - | 182 | 4 | ||
| Krassó megye | 466 | 4 | 447 | 6 | ||
| Kraszna megye | 142 | - | 145 | 1 | ||
| Lipót megye | 139 | - | 141 | - | ||
| Máramaros megye | 493 | - | 381 | - | ||
| Moson megye | 84 | 2 | 79 | 2 | ||
| Nógrád megye | 308 | 4 | 269 | 23 | ||
| Nyitra megye | 822 | 2 | 801 | - | ||
| Pest megye | 883 | 3 | 1021 | 38 | ||
| Pozsony megye | 569 | - | 499 | 7 | ||
| Sáros megye | 228 | - | 285 | 2 | ||
| Somogy megye | 528 | 8 | 544 | 33 | ||
| Sorpony megye | 179 | 2 | 260 | 3 | ||
| Szabolcs megye | 747 | 2 | 541 | 12 | ||
| Szatmár megye | 694 | 3 | 638 | 9 | ||
| Szepes megyei Szepesi XVI város | 205 | - | 294 | 2 | ||
| Temes megye | 685 | 6 | 630 | 36 | ||
| Tolna megye | 437 | 4 | 518 | 6 | ||
| Torna megye | 37 | 0 | 34 | 0 | ||
| N.-Kikinda kerület | ||||||
| Torontál megye | 1150 | 4 | 1192 | 28 | ||
| Terencsén megye | 287 | - | 516 | - | ||
| Turócz megye | 123 | - | 106 | - | ||
| Ugocsa megye | 137 | - | 112 | 3 | ||
| Ung megye | 127 | - | 186 | 6 | ||
| Vas megye | 375 | 2 | 379 | 4 | ||
| Veszprém megye | 336 | 5 | 382 | 8 | ||
| Zala megye | 685 | 2 | 609 | 18 | ||
| Zaránd megye | 338 | - | 181 | - | ||
| Zemplén megye | 523 | 1 | 295 | 12 | ||
| Zolyom megye | 98 | - | 126 | - | ||
A budapesti gőzmalmok 10 millió mérő gabonát képesek feldolgozni, vagyis körülbelül 1/3-át annak, mit az egész országban levő malmok feldolgozhatnának, és ha magában a malomiparban s különösen a fővárosi gőzmalmok helyzetében 1872. óta némi visszás állapotok és szorult viszonyok mutatkoznak, az csak annak tulajdonitható, mert ezen iparnál a terjeszkedés az 1867-1869-iki években erőszakos módon indittatott meg, legtöbb telep szorult helyzetbe jutott; mivel alapitásukkor kettős hiba követtetett el, egyrészt az üzlet-tőke kicsinynek vétetett, másrészt az ujon alapitott telepek épitése pedig vagy a régebbek bővitése tulságosan nagy mérték szerint történt. Ezen hibák helyrepótlása, illetőleg a gyönge vállalatok bukása, vagy erősebb kézbe jutása után a fővárosi malomipar ismét megszilárdult és kedvező állapotnak örvend.
Bőripar
A bőrgyártás hasonlókép egyike azon iparosoknak, melyek nálunk kedvező feltételek közt vannak. - Ez ipart azelőtt a vargák és timárok, kisebb iparul is elég nagy terjedelemben üzték. Itt is nagy ipar fejlődése mutatkozik. Gyárak keletkeznek, és gőzgépek alkalmaztatnak ez iparnál, és mig 1863-ban nem létezett bőrgyárunk, mely gőzgépeket alkalmazott volna, most 7 gép legalább is 106 lóerővel müködik bőrgyárakban. Különösen 1867. óta nevezetes gyárak keletkeztek és pedig nemcsak Budapesten (jelesül az egy ideig részvénytársulat által kezelt első magyar bőrgyár és Wolfner gyára Budán), hanem a vidéken is, jelesül a zágrábi, azonkivül legtöbb gyár eddigi üzletét tetemesen nagyitotta: Midőn igy a bőrgyártás iparánál határozott halasztást észlelhetni; korántsem tévesztetik szem elől az, hogy az ország szükségletével szemben az előállitás még nem elég terjedelmes és hogy e téren még sok a tenni való.
Kő-, anyag- és üvegyipar
A kő, anyag és üveg-áruk gyártása a nagy ipar, s a kor haladásának megfelelően terjesztik. Az épitkezési kedv emelkedésével mindenütt téglavetők és téglagyárak keletkeztek, melyek közöl legtöbb jelenleg is sikeresen folytatja tevékenységét. Az ország több vidékein előforduló alkalmas anyag cementgyárak felállitására adott ösztönt, ily gyárakban 1863-ban csak egy gép 8 lóerővel dolgozott, most legalább is 4 gőzgép 184 lóerővel müködik ez iparágban. A porcellán és kőedény gyártásában hazai telepeink mind izlés és csin, mind jóságtekintetében bátran kiállják a versenyt az osztrák telepekkel, amint Zsolnay pécsi gyárának kőedényei és Fischer herendi gyárának porczellánja bizonyitja s hogy ez iparágnál, főleg a porczellángyártásnál az osztrák iparosok megett maradunk, ennek főoka abban van, hogy nincsen elegendő nyers anyag, jelesül hogy a porczellán készitésére eddig még nem fedeztetett fel kaolin földterület.
Az ügyészség és képesség ezen iparágnál a többi közt abból is kitünik, hogy a porcellánfestés nálunk eléggé terjedt, s külföldi, jelesül csehországi fehér porczellánt nálunk, különösen Budapesten nem csak az ország szükségletére festenek, hanem a szomszéd osztrák tartományok, sőt a külföldi távolabb vidékei számára is, és pedig jelentékeny kivitelre. Kőedény-gyárainkban jelenleg már gőzgépeket is alkalmaznak, s az ezen ipar rendelkezésére álló gőzgépek körülbelül 50 lóerővel müködnek. - Az üveg-ipar, mely előbb majdnem kizárólag csak az illető környék fagazdaságának értékesitésre szolgált, s igy a lehető legprimitivebb módon üzetett, lassan-lassan intensivebb kezelésre tér át; 1863-ban gőzgép csak egyetlen egy, 4 lóerővel müködött az üveg-iparnál, most 13 gép müködik, melyek közül 8 gép 67 lóerővel (5 gépről nincsenek közelebbi adatok).
Vegyészeti ipar
A vegyészeti ipar az ujabb időben, főkép 1867. óta a nagy ipar számára kezd dolgozni, és ez alapon elég szépen fejlődik. A már előbb létezett gyárak mellett Budapesten Rósa Lajos vegyészeti gyára (1867.) egy parafin-gyár, (1869.) egy illatszer-gyár, egy tinta-gyár egy sterarin gyertya-gyár (a Flóra gyertya-gyár 1868.) keletkezett, a vidéken pedig a már létező gyárak nagyobbittattak, s ujak keletkeztek, különösen emlitendő a magy-bocskói (Máramaros megyében) vegyészeti gyár, mely évenként 30,000 mázsa szódát, 3000 mázsa salétromsavat, 50,000 mázsa kénsavat, 35,000 mázsa sósavat, 60,000 mázsa glauersót, 12,000 mázsa chlor-meszet állit elő és pedig a tudomány legujabb elveinek alkalmazása mellett, czikkeit a szomszéd osztrák tartományokba, és a külföld többi vidékeire is adja és szerencsésebb közlekedési viszonyok és kedvezőbb fekvés esetében roppant lendületre volna hivatva.
Nem kevésbé jelentékeny az osztrák állam-vasut-társulat alföldi ipartelepeiben létező vegyészeti ipar, mely évenkint fokozatosan emelkedő termelést mutat. Igy előállitott Moldován:
| Kénsav | Glaubersó | ||||
| Évi átlag | 60 fokig | 66 fokig | |||
| 1859-1860 | 256 tonna | 170 tonna | 124 tonna | ||
| 1861-1865 | 393 tonna | 230 tonna | 931 tonna | ||
| 1866-1870 | 749 tonna | 459 tonna | 285 tonna | ||
| 1871-1785 | 1147 tonna | 809 tonna | 405 tonna |
A glaubersónál az 1861-1865-iki öt évi átlagban mutatkozó nagy szám egyedül az 1862. évi rendkivüli termelésnek eredménye.
Faipar
Az erdős vidékeken természetszerüen fejlődik a faipar, e részben a fürész-gépek gyors terjedése mutatkozik, mig ugyanis 1863-ban 15 gőzfürész 349 lóerővel dolgozott, most legalább is 37 gőzfürész 606 lóerővel müködik. - Az alkalmas fák feldolgozására parquet- és fournir-gyárak keletkeznek, milyen a pécsi, a felsőmagyarországi első parquet-gyár, a brassói (1869), az aradi (1858) stb. gyárak; a hajlitott fabutorok Thonet testvérek példája nyomán Beszterczebányán, Ó-Perentén (Szombathely mellett), Székesfehárvárott stb. más vidékeken létesülnek, melyek czikkekkel a külföldön is biztos és állandó piaczokra tesznek szert. - Budapesten faipar vállalat létesült, mely hordók, parquetták és más faiparczikkek nagyban előállitásával foglalkozik; s a butorgyártás átalában nagy haladást mutat; nagyobb városaink s különösen Budapest butorkészitői nemcsak az országban, hanem a külföldön is elismeréssel találkoznak és üzletüket folyvást fejlesztik.
Szövőipar
A legnagyobb átalakuláson ment keresztül a szövő-ipar. - Ez ipar terén előbb általános volt a kézi, s nagyrészt a házi ipar, a fonás és szövés, ugyszintén a kallózás az országban általánosan elterjedt foglalkozások voltak. - Itt a gyáripar meghonositása nagy nehézséggel járt, de ép azért a gyáripar czikkeinek terjedésével a kézmű és házi ipar lassan-lassan eltüntek s mindinkább messzebb, nagy világforgalomtól távolabb eső vidékekbe szorittatott, a hol most is a régi szememben honos. - De még a szövő-ipar terén is kedvezőbb viszonyok mutatkoznak nálunk ujabb időben. - A len-iparnál a késmárti gyár felállitása emlitendő, mely ugyan egyenlőre még sok nehézséggel küzd, a mennyiben még nem tudott kellő kelendőségü piaczokra szert tenni, hogy a fonodájában előállitott fonalak egész összegét feldolgozhassa, s a mennyiben hazánkban a lenmivelésre még nem forditanak elég gondot, s ennélfogva e gyárunk kénytelen nagyobbrészt külföldi nyers anyagot használni.
A kötélgyártásnál egyes telepeink már gépeket alkalmaznak, igy különösen Futtakon, Pozsonyban, Szegeden, de itt sem szolgáltatik még a nyers anyag kellő minőségben, és különösen az áztatás nem történik megfelelő módon, ugy, hogy nem annyira a gyártás mint mezőgazdasági viszonyok vannak hátramaradásban s ártanak ez által az ipar-tevékenységnek is.
A gyapju-iparnál több kedvező jelenség észlelhető. A nyers anyag könnyebb értékesitése végett gyapju mosóintézetek és gyárak keletkeztek, igy budapesten az első magyar gyapju mosó intézet, Videfalván (Nógrád megye) Brassóban stb., melyek nem csak a külföldre szánt nyers gyapju biztosabb kelendőségét eszközlik hanem közvetlenül is támogatják a gyapjúipart. Áll ez különösen a brassói gyárakról, melyek ily módon a piszkos állapotban üzletbe jövő rumániai nyers gyapjut az erdei gyapju-iparosok számára használhatóvá teszi. Örvendetes jelenség a gyapju-ipar fejlődésére nézve a Budapesten 1867-ben keletkezett kártolyfonóda, e vállalat 12,580 orsóval dolgozott, évenkint 9000 mázsa kártolyfonalat állitott elő, körülbelül 1600 mázsa fonalat festett és 59000 vég cavhemir kelmét gyártott. Legjobb vevőit Ausztriában találta és csakis 1873-ban tüz következtében üzletében fenakadván, feloszlott.
Maga a gyapju kelmék gyártása, ha nem is rendkivüli, de haladást minden esetre mutat. A fennálló gyárakhoz ujabb időben két igen jól berendezett nagy posztógyár, a losonczi (1868) és a pozsonyi (1869) járult, melyek berendezés és felszerelés tekintetében diszére válnának bármely országnak, és párbajok a szomszéd osztrák tartományokban sem található. A kisebb gyárak, jelesül az erdélyi posztógyárak szintén nagyobbitották üzletüket és áruik számára mind nagyobb kelendőségi területeket szereztek, sőt áruikkal még a távol eső osztrák tartományokban is sikerrel versenyeznek. Igaz nagyobb posztógyáraink (jelesül a gácsi, losonczi és pozsonyi) jelenleg kizárólag az államszükségletek fedezésére dolgoznak, és u. n. divatkelmékre nem terjesztik ki müködésöket, és igy az előbbi időkhöz képest, a midőn legalább Gács divatkelméket is hozott piaczra, látszólag hátramaradás mutatkozik, de e részben épen az államszükségletnek az országban levő gyárakból fedezése nyujt biztositékot arra, hogy most már gyáraink is ezen biztos vásárló megrendelései mellett lassan-lassan tovább fejlesztethetik tevékenységöket, s a biztos üzlethez a több risikóval járó divatczikkek gyártását is csatolhatják.
A gyapjuipar más ágaiban is kedvező állapotok észlelhetők, A harisnyakötőáruk előállitása az első erdélyi harisnyakötőgyár tevékenysége általa oly sikertelenül foly, hogy e czikkekkel, melyek előbb mind kivétel nélkül Csehországból jöttek hozzánk, most már a belföldi ipar látja el az országot. Az emlitett gyár berendezésnél és nagyságánál fogva felülmulja a felső és alsó Ausztriában müködő hasonló gyárakat.
A pamutipar hazánkban nem bir oly természetes feltételekkel mint például a gyapjuipar, a nyers anyag mesze vidékről előbb hiányos közlekedési eszközeink mellett nem volt könnyen megszerezhető, gyáripart berendezésére nem volt elég tőke és képzett munkás, ugy hogy a pamutipar a legujabb időkig, legalább a mi a fonást és szövést illeti, nem igen emelkedett tul a házi ipar szerény helyzetén. De még a pamutipar terén is, legalább annak egyik ágában, a magyar iparosság oly jelentőségre tudott vergődni: hogy e részben verseny nélkül áll és nagy részt kivitelre dolgozik. A pamutipar ez ága a szinnyomatozás, vagyis szinnyomatos kelmék gyártása. Az ország különböző vidékein, de különösen Erdélyben, Székesfehérvárott és Budapesten létező nagyobb gyárak főkép abbeli törekvésünk által, hogy a különböző vidékek külön izléseit tanulmányozva kelméiket ezekhez képest, s a legkisebb részletekig alkalmazkodva készitik el, oly sajátságos helyzetet foglalnak el, hogy sem az osztrák, sem más külföldi szinnyomatozó telepek ily czikkekben velünk nem versenyezhetnek, s ezen főképp a köznép szükségleteire való czikkekben Magyarország üzlete oly jelentőségü, hogy például az indigó piaczokon Magyarország mint különleges vevő ismeretes, és az árak szabályozásánál a mi keresletünk is mérvadó.
Ezen adatokból kitünik, hogy a magyar ipar a közös vámterületen, s az annyira félt osztrák ipar közvetlen szomszédságában a külföldi és különösen az osztrák ipar folytonos versenye mellett erősbülés és fejlődés mindazon ágakban, melyekben a természetes viszonyok közigazgatásilag indokoltnak és előnyösnek tüntetik fel hazánk iparfejlődését.
A jövőben követendő vámpolitika
Mért nem terjeszthető elő a vámtarifa
A kiegyezési alkunak egyik főpontját, a jövőben követendő vámpolitika képezi. A vámpolitika megitélésére első sorban legalkalmasabb eszköz ugyan maga a vámtarifa, és a ministerium nem is késett volna a részleteiben is tökéletesen kidolgozott és megállapitott tarifát az országgyülés elé terjeszteni, ha a fajta kivül fekvő okok ezt egyenlőre teljesen lehetetlennek nem tüntetnék fel. - Köztudomásu, hogy az osztrák-magyar monarchia a vele élénk forgalomban álló szomszéd államokkal, különösen Németországgal Oláhországgal és Francziországgal ugynevezett tarfifaszerődéseket kötött, mely szerződések által saját kivitele számára elég jelentékeny előnyöket biztositott, de másrészt az emlitett államok és a legnagyobb kedvezmény záradéka által valamennyi szerződéses nemzet bevitelé számára hasonlókép kedvezményeket nyujtott, és magára a vámtarifa legtöbb tételeire nézve megkötötte.
A kormánynak határozott szándéka jövőben is tarifa szerződések kötése által a kiviteli kereskedést előmozditani, illetőleg kiviteli czikkeinek számára a velünk szerződő nemzetek vámtételeit biztositani, és a beviteli kereskedésnek is saját vámtételeinek megkötése és meghatározott időre változatlan összegben megállapitása által előnyöket nyujtani, s e végből kellő időben meg is történtek a szükséges lépések arra, hogy a most eljátszó szerződések megujulása végett a szükséges tárgyalások megindulhassanak. E nemzetközi tárgyalások megkezdése körül azonban épen a különállamok részéről oly nehézségek támasztattak, hogy mindeddig a tulajdonképi tárgyalások csak a legutóbbi napokban, és pedig csakis Németországgal jöttek folyamatba. Minthogy pedig különösen Németországgal szemben vámtarifák tételei, a szándékolt szerződés megkötésénél legnagyobb horderejüek, és a magyar és az osztrák kormány közt megállapitott vámtarifa több tétele a Németország (s illetőleg Francziaország és Olaszország) részéről elérendő kedvezmények fokához képest a meginditandó tárgyalásoktól függővé tétetett: a vámtarifának előterjesztése jelenleg a szándékolt tárgyalásokat nemcsak nehezitené, hanem főczéljukban, az ellenkedvezmények biztositása tekintetében, teljesen lehetetlenné tenné.
Annak idejében akár a Németországgal megkötött szerződéssel, akár más alkalmas módon elő fog terjesztetni maga a vámtarifa is.
Nehogy azonban addigi is az országgyülés a kiegyezési tárgyalásoknak, egyik főpontja iránt tájékozatlan maradjon, a jövőben követendő vámpolitika elvei és iránya az egyes vámtételek fölemlitése nélkül a következőkben foglalva előterjesztetik.
A jövőben követendő vámpolitika főczélja leend mindkét államterület igényeihez alkalmazkodni, s a mennyire lehet mindkét állam igényeit kielégiteni.
Pénzügyi vámok
Ezen főszempontból kiindulva, vizsgálat alá vétetett mindenek előtt, - mennyire felel meg az eddigi vámpolitika jövedelmezőség tekintetében, a magyar osztrák monarchia igényeinek. Más államok, különösen Nagybritánia, Francziaország, Olaszország és északamerikai egyesül államok stb. a vámokból jelentékeny jövedelmet huznak, s igy előnyösen használják fel az indirect adóforrások ezen nemét is.
Minthogy azonban minden vámterület saját benső termelési viszonyainál fogva vámügyileg más-más természetü azaz a belső termelés által kielégitett szükségletek majdnem mindenütt különfélék, a pénzügyi vámok tárgyalásainak kiszemelésénél is figyelembe kell venni e tulajdonságokat, s azok szerint rendezni be a vámokat. - Mig például Nagybrittania vámjövedelmét leginkább a dohány, szesz, bor, s a legujabb időkig czukor adta; - mig Francziaország vámjövedelmének 60%-át kávéból és czukorból veszi, s a kőszén beviteléből is nagy jövedelmeket huz; - mig Olaszország kiviteli vámok által tesz szert tetemes jövedelemre, és beviteli vámjövedelmének legalább felét kávé és czukor után szedi; a nevezett czikkek után az osztrák-magyar vámterület nem nyujthat pénzügyileg nagy előnyöket. - A dohány, monopol tárgyát képezi, és a fogyasztásra szükséges mennyisége jó nagy része magában a vámterületen állittatik elő; szeszt külföldről nem hoznak nagy mennyiségben, minthogy a vámterület e részben bőven fedezi nemcsak a benső szükségletet, hanem még a kivitelre is nevezetes készletet juttat; czukor, miután a répa-czukorfogyasztás megerősödött,a külföldről épen nem jön be, - a köszén oly nélkülözhetetlen iparanyag, melynek bevitelét vámok általam megnehezitené éppen nem volna czélszerü; - kiviteli vámok nagyon sujtanák a termelést és a kereskedést, s igy pénzügyi hasznunk korántsem érne fel, a közgazdasági hátránynyal, melyet okoznánk.
Vannak mindazonáltal czikkek az osztrák-magyar vámterület forgalmában is, melyek igen alkalmasak pénzügyi forrásul. E részben tekintett volt azon közgazdaságilag és pénzügyileg helyesnek általánosan elismert elvre, hogy a pénzügyi vámok tulnyomó részükre nézve, oly tárgyalásokra vettessenek, melyeknek egyrészt elég nagy a fogyasztása, - a másrészt mégsem oly nélkülözhetetlen szükségleti tárgyak, hogy fogyasztásunk aránylag ne mérsékeltessenek, illetőleg, hogy más alkalmas és meg nem vámolt, hanem a vámterületen belől előállitott czikkek felhasználása által ne pótolhassanak.
Ily tárgyakul szemeltettek ki különösen következők: a kávé, déli gyümölcsök, füszerek, bor, a petróleum, selyem áruk, finom butorok stb. E czikkeknél a jelenlegi vámok, tekintettel a külföldön már eddig alkalmazott magas vámokra, vagy arra, hogy az illető áruk értékük és természetük szerint magasabb vámot könnyen eltürnek, akkép emeltetek, hogy az utolsó 5 évi forgalom átlagát véve, minthogy tizenegy millió frtnyi jövedelem emelkedés értenék el.
A pénzügyi vámok megállapitásánál nem kerülne el a kormány figyelmét, az a körülmény, hogy a vámemelések gyakran a jövedelem csökkenését vonják maguk után, a mennyiben egyrészt az áruk megdrágulása következtében az illető czikk fogyasztása kisebbedik, s igy az előbbi nagyobb bevitel kevesbedik, másrészt pedig a magasabb vám csempészkedésre nyujt ösztönt, s igy a fogyasztás ugyanaz marad ugyan, de a kincstár rovására. A vámtételek ezért nem szabattak oly magasra, hogy az illető czikk fogyasztásnak csökkenésétől lehetne tartani, e tekintetben a külföldön szokásos vámok és azoknak eredményei szolgáltak utmutatásul, s a jövőben alkalmazandó pénzügyi vámok a külföldön alkalmazott hasonló, vámoknál rendszerint kisebbek lesznek. A mi pedig a csempészetet illeti, a vámemelés rendesen oly természetü czikkeknél történt, melyek tömeges szállitás utján jőnek forgalomba, és csak ily módon adnak a kereskedésnek, sőt magának a termelőnek kellő üzleti előnyöket. - Itt tehát nem tekintve már a csempészetnek az ujabb kor közlekedési eszközei mellett amugy is nagyon meggyérült jelentőségét - nem valószinű, hogy a vámokkal jobban megterhelt czikkeknél élénk csempészet vagy dugáruság fejlődjék.
Gyapjú- és pamutvámok
A vámtételek más irányu módositása első sorban közgazdasági indokból történt; s az osztrák-magyar monarchia egyes vidékeinek különböző igényeit kivánja kielégiteni. E tekintetben mindenek előtt felemlitendők a gyapju és pamut áru vámjai. - Ezen vámtételek a legujabb időben különösen 1865-től kezdve folyvást leszállittattak. Legkisebb vámtételüket az időközben hatályon kivül helyett angol pótconventió által érték el.
A vámtételek módositása a legujabb időkig a következő összeállitásból vehető ki:
Pamutáruk:
a) közönségesek
| 1865 előtt | 1865. | 1867. | 1868. | 1870. | 1877. | |
| 1. simák és mustrásak, nyers állapotban | 42 frt. | 25 frt. | 20 frt. | 16 frt. | 20 frt. | |
| 2. pamut belek stb. | 42. frt. | 25 frt. | 15 frt. | 12 frt. | 15 frt. |
b) Közép finomak:
| 1. simák festettek, fehéritettek | 78.75. frt. | 45 frt. | 45 frt. | 25 frt. | 16 frt. | 20 frt. | |
| 2. mustrásak festettek | 78.75 frt. | 45 frt. | 45 frt. | 20 frt. | 20 frt. | 20 frt. | |
| 3. több szinben szőttek | 78.75 frt. | 45 frt. | 45 frt. | 40 frt. | 30 frt. | 40 frt. | |
| bársony stb. | 78.75 frt. | 45 frt. | 45 frt. | 40 frt. | 30 frt. | 40 frt. | |
| szinnyomatosak | 105 frt. | 45 frt. | 45 frt. | 40 frt. | 30 frt. | 40 frt. |
c) finomak:
| 1. ritkásak nyers állapotban frt. | 105 frt. | 70 frt. | 70 frt. | 60 frt. | 30 frt. | 60 frt. | |
| 2. ritkásak festve szinnyomatosan | 105 frt. | 70 frt. | 70 frt. | 60 frt. | 45 frt. | 60 frt. |
d) legfinomabbak
| 262.50 frt. | 200 frt. | 100 frt. | 100 frt. | 60 frt. | 100 frt. |
Gyapjuáruk:
a) legközelebbek:
| 1865. előtt | 1865. | 1867. | 1868. | 1870. | 1877. | ||
| 18. frt. | 8 frt. | 5 frt. | 5 frt. | 4.50 frt. | 5 frt. |
b) közönségesek
| 1. kallottak | 52.50 frt. | 25 frt. | 25 frt. | 20 frt. | 15 frt. | 20 frt. | |
| 2. hevederek | 52.50 frt. | 25 frt. | 20 frt. | 20 frt. | 4.50 frt. | 20 frt. |
c) középfimomak:
| 1. kallatlanok | 78.75 frt. | 45 frt. | 45 frt. | 40 frt. | 35 frt. | 40 frt. | |
| 2. passzománt áruk | 78.75 frt. | 45 frt. | 45 frt. | 40 frt. | 35 frt. | 40 frt. |
d) szinnyomatosa áruk
| 105 frt. | 45 frt. | 45 frt. | 40 frt. | 35 frt. | 40 frt. |
e) finomak
| 1. tül stb. | 105 frt. | 70 frt. | 70 frt. | 60 frt. | 50 frt. | 60 frt. | |
| 2. shalok | 262.50 frt. | 70 frt. | 70 frt. | 60 frt. | 50 frt. | 60 frt. |
f) legfinomabbak
| 262.50 frt. | 200 frt. | 70 frt. | 70 frt. | 60 frt. | 70 frt. |
Az angol pótconventió alacsony vámterületei ellen az osztrák iparosok már mindjárt az emlitett egyezmény létrejöttekor erélyesen felszólaltak, ugy hogy az osztrák kormány kénytelen volt a birodalmi tanácsban is érvényre jutott ezen iránynak némileg engedni, a mennyiben az angol kormányt rávette a már aláirt szerződés némi módositásra. A konventió megkötése, illetőleg életbelépte után beállott viszonyok azonban a konventio vámtételei ellen mindjárt kezdetben hangosan szólottak. Jelesül az 1868-iki kedvező kiviteli és folytán rendelkezésre kész tőke, az alkotmányos élet megujultával karöltve jelentkező szabadelvübb kormányzati alak, a vállalkozási kedvet nagyban éleszt, s az ipar több ágai közt a gyapju és pamut ipar is annál nagyobb lendületnek indulhatott, mivel a vámelszállitások hatása a conventio első és második évében a franczia-német háboru akadályozó közbelépte folytán érezhetővé még egyáltalában nem vált, s mivel másrészt az 1873-ban tervezett bécsi világkiállitás az iparosoknak nagy ösztönt adott fokozott tevékenységre.
De mihelyt a tulfeszitett üzleti tevékenység az 1873. május havában kitüzött válságban megtört, s magával rántá a tőzsde szédelgésnél nagyon is érdekelt iparos világot is, mihelyt a bécsi világkiállitáshoz füzött, talán tulságosan igények és remények a valóságban csalódásra ébredtek, midőn a világkiállitás következtében bizton remélt ujabb kelendőségi piaczok nemcsak hogy nem kinálkoztak az e remény fejében a rendes keleten tuli mennyiségben termelt czikkek számára, sőt ellenkezőleg a tultermeléssel hasonlókép elözönlött külföldi gyárak tömegesen az osztrák-magyar monarchiába küldték áruikat, és olcsó árakkal a belföldi termelés hatalmas verseny társaivá lettek; - midőn végre az agió és különösen az ezüst agio elenyészte a különben még védelmet igérő vámtételeket is csökkentette: ekkor az osztrák ipar legnagyobb része, az angol pótkonventióban látta mind e hanyatlás és rosszabb állapotban egyedüli indokát, és mind hangosabban kezdett követelni magasabb vámtételeket.
Tagadhatatlan, hogy a gyapju és pamutáruk kereskedelmi mérlege az angol pótkonventió óta határozottan rosszabodult; azaz a bevitel tetemesen emelkedett a kivitel felett; á. jelesen a középfinom pamutárukból, melyek ez áruk zömét és tulajdonkép kelendő részét teszik, következő volt a forgalom:
| Év | Behozatott | Kivitetett | Több behozatal | Több kivitel | |||||
| mázsa | millió frt | mázsa | millió frt | mázsa | millió frt | mázsa | millió frt | ||
| 1866 | 2,015 | 0.6 | 16,621 | 4.2 | - | - | 14,606 | 3.6 | |
| 1867 | 4,622 | 1.4 | 22,776 | 6.7 | - | - | 18,154 | 5.3 | |
| 1868 | 12,731 | 3.5 | 16,776 | 4.9 | - | - | 4,045 | 1.4 | |
| 1869 | 11,149 | 3. | 19,471 | 5.7 | - | - | 8,322 | 2.6 | |
| 1870 | 9,690 | 2.8 | 15,151 | 4.7 | - | - | 5,461 | 1.9 | |
| 1871 | 15,863 | 4.7 | 5.1 | - | - | 1,516 | 0.4 | ||
| 1872 | 20,410 | 6.2 | 19,283 | 5.6 | 1,127 | 0.6 | - | 0.1 | |
| 1873 | 22,795 | 6.0 | 17,600 | 5.5 | 5,195 | 0.5 | - | - | |
| 1874 | 20,600 | 6.4 | 21,496 | 6.3 | - | 0.1 | 896 | - | |
| 1875 | 23,692 | 7.1 | 28,968 | 8.2 | - | - | 5,276 | 1.1 | |
A gyapjuárúknál ismét a közönséges és közép finom elnevezés alatt ismeretes áruk teszik a forgalom legnagyobb részét, - Ez áruk forgalma pedig a következő volt.
Közönséges gyapjuáruk
| Évben | Behozatal | Kivitel | Több bevitel | Több kivitel | |||||
| mázsa | millió frt | mázsa | millió frt | mázsa | millió frt | mázsa | millió frt | ||
| 1866 | 2,161 | 0.3 | 38,478 | 5.3 | - | - | 36,317 | 5. | |
| 1867 | 14,756 | 2.2 | 35,800 | 5.0 | - | - | 21,044 | 2.8 | |
| 1868 | 32,693 | 4.9 | 37,056 | 5.1 | - | - | 4,363 | 0.2 | |
| 1869 | 33,795 | 5.0 | 48,618 | 6.8 | - | - | 14,823 | 1.8 | |
| 1870 | 22,218 | 3.3 | 6.0 | - | 10,823 | 2.7 | |||
| 1871 | 39,500 | 5.9 | 45,355 | 6.3 | - | - | 5,855 | 0.4 | |
| 1872 | 50,770 | 7.6 | 43,810 | 6.1 | 6,960 | 1.5 | - | - | |
| 1873 | 35,961 | 5.6 | 43,800 | 6.1 | - | - | 7,839 | 0.51 | |
| 1874 | 34,200 | 5.1 | 42,200 | 5.9 | - | - | 8,000 | 0.8 | |
| 1875 | 38,506 | 5.7 | 40,982 | 5.7 | - | - | 2,476 | 0. | |
Közép-finom gyapjuárúk
| 1866 | 6,177 | 2.7 | 22,961 | 9.6 | - | - | 16,784 | 6.9 | |
| 1867 | 11,866 | 5.3 | 23,640 | 8.0 | - | - | 11,774 | 2.7 | |
| 1868 | 20,105 | 9. | 22,849 | 7.7 | - | 1.3 | 2,744 | - | |
| 1869 | 23,111 | 10.4 | 24,487 | 8.3 | - | 1.7 | 1,373 | - | |
| 1870 | 21,806 | 9.8 | 24,143 | 8.5 | - | 1.4 | 2,337 | - | |
| 1871 | 27,993 | 12.2 | 28,437 | 9.4 | - | 2.9 | 1,244 | - | |
| 1872 | 30,476 | 13,7 | 21,944 | 7.4 | 8,532 | 6.3 | - | - | |
| 1873 | 33,400 | 15.0 | 19,800 | 6. | 13,600 | 8.3 | - | - | |
| 1874 | 28,600 | 12.8 | 21,900 | 7.4 | 6,700 | 5.4 | - | - | |
| 185 | 39,070 | 17.5 | 22.426 | 7,5 | 16,644 | 10.0 | - | - |
Mig tehát a kivitel, mely előbb a most felsorolt főczikkeknél határozottan és pedig tetemes arányban fölülmulta a bevitelt, a kimutatott évek alatt a pamutáruknál meglehetősen állandó maradt, a közönséges gyapjuárúknál csak a valamivel emelkedett, és a közép-finom gyapjuárúknál határozottan csökkent: addig a bevitel valamennyi árúnál nagy arányokban, és folytonosan emelkedett, és valamennyi árúnál túlhaladja (legalább némely években) kivitel mennyiségét ugy, hogy e czikkeknél az előbb activ mérleg passivvá vált, és a külföldi czikkek az osztrák-magyar vámterületen mind nagyobb tért hóditottak meg s igy az osztrák ipar helyzetét magában az osztrák-magyar vámterületen, tehát mindenesetre legelőnyösebb piaczán veszélyeztetik.
Annyi bizonyos, mert positiv tények mutatják, hogy az utóbbi időben, több osztrák ipartelep teljesen felhagyott a munkával, hogy sok gyár nem folytatja többé üzletét az eddigi terjedelemben, végre hogy vannak gyárak, melyek a munkát csak jobb idők bekövetkezésének reményében nem hagyják még abban. - Nem tagadható ugyan, hogy mindezen viszonyok, és a hanyatlás, mely egyes gyárakban mutatkozik, részben a több éven át folytatott túltermelésben, és másrészt az ipar számára szükséges tőkének más vállalatokba fektetésében is gyökerezik, és hogy kedvezőbb viszonyok beálltával, s különösen a külföldi termelési módok gyors meghonositása, s a versenyző államok czikkeinek hű utánzása mellett, a különösen egészséges és életrevaló osztrák pamut és gyapjuipar visszanyerheti előbbi helyzetét, és külföldi versenyre nehezen lesz oly nyomasztó, mint az utolsó években volt. De ép ugy nem tagadható, hogy a külföldi ipar főkép legujabb berendezése és iránya által messze túl szárnyalja az osztrák ipart,- hogy különösen a gyapjuiparnál a külföldi ipar a pamut és shoddy alkalmazása következtében az osztrák iparnak még nagyobb részt csak tiszta gyapjúszövetekre szoritkozó tevékenységét a kelmék aránytalanul olcsó árával könnyen megakaszthatja; és hogy igy az osztrák ipar a külföldivel szemben minden esetre hátrányban van, mely hátrányt egyenlőre a vámok a némi felemelése általa ellensulyozni annál kevésbé mondható indokolatlannak, mert az angol pótconvetió által megállapitott vámok, az illető áruk értékének átlagához képest csakugyan elég alacsonyak. - Nem is lehetne komoly ellenvetést tenni a gyapju- és pamutáruk vámjának mértékelt felemelése ellen, ha a gyapju és pamutipar-telepek átalában a magyar-osztrák monarchia mindkét felében egyaránt oszlanának meg, és ha ez iparág nem volna első sorban osztrák, és igy nem volna egyfelől az osztrák ipar kiválló érdeke a vámemelés, - s ezzel szemközt másfelől a fogyasztó vidékek, különösen Magyarország érdeke a czikkek minél olcsobb megszerezhetése, a külföldi czikkeknek minél könnyebb beszállitása által - E körülmény Magyarország szempontjából minden esetre az eddig követett szabad kereskedelmi politika további fentartását a pamut és gyapjuczikkeknél is s igy az angol pótkonventió csekély vámtételeinek ismét visszaállitását óhajtandóvá teszi. - Miután azonban egyrészt az Európa majdnem valamennyi nyugati államában legujabban elterjedt védvámos mézetek az osztrák iparosok körében is annyira meghonosultak, hogy jólétük egyik főltétlenül a vámok fölemelését tekintik; miután továbbá a vámoknak az angol pótconventió tételeinél való némi felemelése, az osztrák iparosoknak nyujt talán annyi előnyt, hogy gyáraikat a külföldiek szerint az ipar előmenetelének megfelelően szerepeljék fel, és e részbeni elmaradottságukat helyben pótolják, miután végre a vámtételek okszerü emelésével korántsem szándékoltatik az osztrák iparnak olyszerü monopol állapota, hogy általa az osztrák ipar kénye kedve szerint szabja meg a fogyasztásra kerülő czikkek árát, hanem ellenkezőleg bizton remélhető, hogy a némileg jobban védett osztrák iparosok a vámterületen belől saját magok fognak egymással versenyre kelni, és igy a szükséglet elég árakon fog kilelégiteni, miután egyébiránt az angol pótconventiónak 1877. év elején történt hatályon kivül helyezése, a pamut és gyapju áruk árainak megváltozására észrevehető hatással nem birt, illetőleg a némely oldalról annyira féltett árfelemelést nem idézte elő; és miután végül a vám és kereskedelmi szögvetés, s vele karöltve járó egységes vámpolitika czélja, minkét állam területeinek érdekeit érvényre juttatni: - a vámfelemelés végre is elfoghatónak látszott. El, annyival is inkább, mert az osztrák pamut és gyapjuipar virágzása Magyarországra nézve is kivánatos, az ez iparok által igényelt nyers anyag jó nagy része, jelesül a gyapju Magyarországból kerül ki, s ez czikekkre nézve Ausztriában jó piaczunk nyilik. - Erőteljes osztrák ipar a magyar termények kelendőségre különben is átalában jó hatásu, mert erőteljes ipar a fogyasztás minden ágban növeli. - Végül nem tévesztendő szem előtt, hogy ha a magyar gyapjuipar feljesztetik a magasabb vám a hazai iparnak is előnyére leend, és igy közvetlen haszon is származhatik a tervezett vám felemeléséből.
Pamut- és gyapjufonalak vámja
Szintén különösen az osztrák ipar szempontjából emeltettek a pamut- és gyapju fonalak vámot is. -
A pamutfonalak vámja, eddig egyenlő volt tekintet nélkül a fonal finomságára.
Egyenlő vámtétel mellett, a vám a fonalakat értékük forditott arányában terheli; minél finomabb a fonal, annál értékesebb s igy az értéknek annál csekélyebb részét teszi, s minél durvább azaz olcsóbb a fonal, annál nagyobb lesz aránylag a vám, mig tehát a durva fonal elegendő, sőt talán tulságos nagy védelemben részesült, addig a fimon fonalnál a vámtétel majdnem ellenkezőleg csekély volt; miből következett, legalább részben, hogy az osztrák pamutfonodák mindinkább csak a durva fonal előállitásra szoritkoztak, s a finom fonás mindinkább csökkent.
A pamutfonalak, s különösen a finomabb fonalak behozatala, ily körülmények közt fokozatosan emelkedett.
Behozatott ugyanis: nyers-pamutfonal:
| 1486-ik évben | 112,000 mázsa | 11.7 millió forint értékben | |
| 1867-ik évben | 190,000 mázsa | 13.4 millió forint értékben | |
| 1868-ik évben | 192,000 mázsa | 13.6 millió forint értékben | |
| 1869-ik évben | 153,000 mázsa | 10.8 millió forint értékben | |
| 1870-ik évben | 155,000 mázsa | 11.0 millió forint értékben | |
| 1871-ik évben | 220,000 mázsa | 15.6 millió forint értékben | |
| 1872-ik évben | 231,000 mázsa | 16.3 millió forint értékben | |
| 1873-ik évben | 184,000 mázsa | 13.0 millió forint értékben | |
| 1874-ik évben | 192,000 mázsa | 13.6 millió forint értékben | |
| 1875-ik évben | 212,000 mázsa | 15.0 millió forint értékben |
E bajon jövőben akkép lesz segitve, hogy a fonalak finomságuk szerint több osztályba soroztatnak s különbözően vámoztatnak. Nehogy azonban e tekintetben a magyar fogyasztás károsodjék, tekintet volt arra, hogy a durva fonalak, melyeket a nálunk eléggé elterjedt házi-szövésnél csaknem kizárólag használnak, meg ne drágittassanak, sőt ha lehet még olcsóbbakká váljanak.
A gyapju-fonalaknál a gyaratolt fonal. (Streichgarn) elég mennyiségben volna a belföldön is előállitható, de eddig alig névleges vám (75 fr. v. m.) alá esett a hasonló külföldi czikk, ugy hogy a fonalak behozatala évről-évre növekedett.
Behozatott ugyanis: gyaratolt-fonal:
| 1866-ik évben | 1,164 mázsa | 0.2 millió forint értékben | |
| 1867-ik évben | 5,238 mázsa | 0.8 millió forint értékben | |
| 1868-ik évben | 31,363 mázsa | 2 millió forint értékben | |
| 1869-ik évben | 8,006 mázsa | 1.2 millió forint értékben | |
| 1870-ik évben | 7.203 mázsa | 1.1 millió forint értékben | |
| 1871-ik évben | 18,890 mázsa | 3.0 millió forint értékben | |
| 1872-ik évben | 14,481 mázsa | 2.3 millió forint értékben | |
| 1873-ik évben | 9,856 mázsa | 1.5 millió forint értékben | |
| 1874-ik évben | 11,505 mázsa | 1.8 millió forint értékben | |
| 1875-ik évben | 14,130 mázsa | 2.2 millió forint értékben |
Minthogy pedig az osztrák gyárak ezen fonal gyártására kellően be vannak rendezve, minthogy továbbá a gyapjutermelés szempontjából is előnyösebb, ha a nyertes gyapju a termeléshez közelebb helyen jön feldolgozás alá, s nem kell azt, mint eddig, részben a vámterületből kiszállitani, hogy onnan fonal alakjában ismét osztrák szövő-gyárakba kerüljön, a mérsékelt vámfelemelés indokoltnak látszott.
Más vámemelések
Ezek kiválólag azon áruk, melyek első sorban az osztrák ipar érdekében fognak az eddigi, illetőleg az angol pótconventió tételeinél magasabb vámok alá vettetni; vannak ugyan ezenkivül is egyes kevésbé jelentékeny czikke, melyek vámtételei szintén emelkednek, de azok általában sokkal kisebb jelentőségüek és első sorban nem is külön ipar érdekében, mint inkább a tarifa egyszerüsitése és vámkezelési szempontból hozattak inditványba, s főkép Magyarország fogyasztását tekintve, - inkább alárendeltek.
Az osztrák ipar érdekében követelt, és részletekben felsorolt vámemelések közül Magyarország szempontjából legnagyobb fontossággal a pamut- és gyapjuáruk vámjainak részben az angol pótconventiónál magasabb vámjai birnak, miután Magyarország e czikkben aránylag nagyobb fogyasztó, mint termelő, s igy fogyasztóinak érdekében e czikkek minél olcsóbb megszerzése mutatkozik kivánatosnak.
A magyar fogyasztásnak nagy megterheltetése azonban nem valószinű.
A védvámok hatása
Ugyanis határozottan téves azon nézet, mely magasabb vámnak minden esetre azon hatást tulajdonitja, hogy a vámterületen belől gyártott czikk árát a vám erejéig mindenesetre felemeli, s igy a czikkeket legalább is a magasabb vám erejéig megdrágitja; e megdrágulás bekövetkezhetik talán oly czikkeknél, melyek a vámterületen csak csekély mértékben, s a belpiacz keresetéhez képest, aránytalanul kevés mennyiségben állittatnak elő, a hol tehát a vámterületen levő ipartelepek a belső szükséglet kielégitésére nem producálnak eleget, és igy a belső nagy kereslet aránylag csekély belső kinálathoz szorul. - Ott azonban hol a vámhatárokon belől létező iparok millió forintra nem áruczikkeket a külföldre szállitanak, szóval hol a belső piacz kereslete az ipartelepek producztiójához arányositva kisebb, a magasabb vámok áremelkedést nem idéznek elő okvetlenül.
Annyi kétség kivül, hogy a magasabb vámok a vámterületen kivül elő állitott czikkek árát a vámmal megdrágitják, azoknak versenyét a belföldi piaczon megnehezitik, s igy a kereskedőket kényszeritik a belföldi czikkek vásárlására. _ A leendő magasabb vámoknak tehát meg lesz legalább is az a hatása, hogy az osztrák gyárak a belföldi fogyasztásra nagyobb befolyást gyakorolnak, illetőleg, hogy az osztrák iparosok a belföldi fogyasztást maguk számára nagyobb mérvben nyerik meg, s az eddiginél biztosabb kelendőségre számithatnak.
Magyarország érdekében alkalmazandó vámok
Az osztrák iparnak nyujtott ez előnynyel szemben az inkább gazdálkodó vidékek, s igy Magyarország érdekeinek érvényesitése végett a külföldi verseny megnehezitése viszont oly czikkeknél követeltetett, melyek nálunk termeltetnek, de utóbbi időben a külföld részéről hatalmas versenynyel fenyegettetnek. - Ennélfogva mezőgazdasági termények, továbbá némely mezőgazdasági iparok czikkei és az állatok vámja (ez utóbbi mint pénzügyi vám is) fel fog emeltetni. - Ezen vám korántsem védelmi jelentőségű, mert mezőgazdaságunk emelésére a vám védelem mindenesetre gyenge eszköz lenne, s különben sem szükséges ebbeli termelésünket külön védelem által támogatni; de legalább azt érjük el vele, hogy az ujabb időben lábra kapott orosz és amerikai mezőgazdasági termények az osztrák-magyar monarchiában magában nem fognak saját termésünkkel oly könnyen versenyezni, s igy az osztrák piaczok e részben ismét terményeink nagyobb vásárlói lesznek.
Keményitő vám
Magasabb vám követeltetett továbbá a keményitő számára. - Ezen hazai viszonyaink által teljesen indokolt iparág ujabb időben az amerikai kukoricza keményitőben, de kivált az angol rizskeményitőben roppant versenyzőre akadt, ugy hogy már magában Magyarországban is több vidéken a magyar keményitő a piaczról teljesen kiszorittatott.
Behozatott ugyanis a magyar-osztrák monarchiába keményitő:
| 1868-ik évben | 19,054 mázsa | |
| 1869-ik évben | 17,425 mázsa | |
| 1870-ik évben | 13,597 mázsa | |
| 1871-ik évben | 7,289 mázsa | |
| 1872-ik évben | 5,204 mázsa | |
| 1873-ik évben | 19,092 mázsa | |
| 1874-ik évben | 68,164 mázsa | |
| 1875-ik évben | 40,540 mázsa |
Ezen czikk magasabb vámokkal megvédése tehát mindenesetre indokolt.
Zsirvám
A zsirtermelés ujabban az amerikai verseny következtében hátrányban van. Nem csak hogy a magyar zsir a külföldi piaczokat mindinkább elveszti, de benne az országban is oly nagy a külföldi zsir versenye, és a mi különösen nagy figyelmet érdemel, amerikai zsiradék a magyar zsir hamisitására annyira használtatik, hogy külpiaczokon már a magyar zsir jó hirét is veszélyezteti. - Behozatott ugyanis zsir:
| 1868-ik évben | 1,719 mázsa | |
| 1869-ik évben | 1,163 mázsa | |
| 1870-ik évben | 1,359 mázsa | |
| 1871-ik évben | 1,651 mázsa | |
| 1872-ik évben | 180,352 mázsa | |
| 1873-ik évben | 175,015 mázsa | |
| 1874-ik évben | 283,721 mázsa | |
| 1875-ik évben | 67,360 mázsa |
Ily körülmények közt a zsirnak magasabb vám alá vetése, s igy a belföldi keletnek s kereskedésnek belföldi terményhez szoritása előnyösnek tünik fel.
Állatok vámja.
Hasonló szempontokból szándékoltatik egyszersmind az állatok vámja is felemeltetik; a vámfelemelés magának az állat tenyésztésnek hátrányára alig lesz, sőt kereskedelmünk főczikkénél a sertéseknél nem valószinütlen, hogy a hazai tenyésztés előmozditására szolgáland, mert ösztönt nyujt arra, hogy a kis gazda is több sertést tenyészszen, mint eddig, midőn a hizlalás és nagy kereskedés a szomszéd szerb és rumán országokból hozta be nagy mennyiségben ez állatokat.
Egyébiránt megjegyzendő, hogy a nyers termények és az állatok vámjánál szándékolt módositások az esetében is, ha a külföldi czikk behozatalának megakadályozására befolyással épen nem volnának, s általában a belföldi hasonlóczikkek versenyét épen nem változtatnák meg, annyi előnnyel mégis birnának, hogy az eddigi behozatal nagyságát téve föl, nagyobb vámjövedelmet biztositanának, s igy pénzügyi tekintetben mindenesetre előnyösek volnának.
Az eddig emlitett vámemelések részint az osztrák ipar érdekében követelt magasabb vámok, részint a magyar mezőgazdaság érdekében követelt emelések, részint tisztán jövedelmezőség szempontjából meghonositott pénzügyi vámok.
Ezek mellett oly vámemelések és terveztetnek, melyek a két fél iparágának egyaránt előnyére lesznek. Ilyenek különösen a közönséges üvegnél követett magasabb vámtételek, és a bőrnél szándékolt vámemelések.
Üveg-vámok
Magyarország erdős vidékein már régóta készitik a közönséges, különösen az öblös üveget. Ausztriában több helyütt - különösen Csehországban szintén nagyban üzik az üveg termelést; ujabb időben mindazáltal a németországi üveggyárosok oly nagy mennyiségben árasztják el az osztrák-magyar monarchiát közönséges üveggel, s főkép borpalaczkokkal és petroleumlámpákhoz való üveg czilinderekkel, hogy a belföldi üveggyáraktól még a belföldi piaczot is elveszik. Mily roppant arányban növekedett e czikkek bevitele, kitünik a következő összeállitásból:
Behozatott az osztrák-magyar monarchiába:
| Évben | legközönségesebb üveg | közönséges üveg | |
| 1866 | 1,550 mázsa | 1,402 mázsa | |
| 1867 | 5,115 mázsa | 1,955 mázsa | |
| 1868 | 9,747 mázsa | 4,946 mázsa | |
| 1869 | 24,734 mázsa | 12,008 mázsa | |
| 1870 | 36,681 mázsa | 24,872 mázsa | |
| 1871 | 51,808 mázsa | 28,642 mázsa | |
| 1872 | 88,526 mázsa | 33,540 mázsa | |
| 1873 | 82,694 mázsa | 49,904 mázsa | |
| 1874 | 67,396 mázsa | 50,095 mázsa | |
| 1875 | 62,302 mázsa | 43,950 mázsa |
A külföldön különösen Szászországban nagyobb tőke befektetéssel, és a technika ujabb találmányaival előállitott ilynemű közönséges üveg nem csak sokkal jobb minőségü, szebb egyöntetübb, teljesen egyenlő nagyságu, szóval minden tekintetben jobb, hanem aránylag olcsobb is nemcsak a Magyarországon, hanem az Ausztriában előállitott üvegnél is. Minthogy pedig mind Magyarországon, - mind Ausztriában az üvegipar e nemére nézve meg vannak a természetes feltételek, - indokolva van az ipar ezen ágának a külföldi hatalmas verseny ellenében védelembe vétele, legalább annyira, hogy ha a külföldre kivitel előnye egyenlőre nem biztositható is, legalább a belföldi szükséglet kielégitése biztosittassék a belföldi iparnak.
Bőr-vámok
A bőriparnak hasonlókép megvannak kellő feltételei az országban, a nyers anyag, ha nem minden bőrnem számára elég mennyiségben kinálkozik is, a cserzőanyag nemcsak a belszükséglet fedezésére elég, hanem még külföldre is vitetik, bőrgyáraink és cserző telepeink, mindazonáltal ép ugy, mint Ausztriában a külföld erős versenytelenek kénytelenek küzdeni, egyrészt az amerikai u. m. hemloch (gyorsan a bőrök bizonyos nemével cserzett) s másrészt az angol hulladékbőrrel szemben, melyek roppant olcsó árral nyomják a belföldi termékeket. - Kimutatásaink ugyanis a közönséges bőr-behozatal volt:
| Év | mázsa | értékben | |
| 1866. | 39,700 | 3.6 millió frt. | |
| 1867. | 59,000 | 5.4 millió frt. | |
| 1868. | 99,000 | 9.0 millió frt. | |
| 1869. | 111,000 | 10.0 millió frt. | |
| 1870. | 113,000 | 10.1 millió frt. | |
| 1871. | 164,000 | 14.5 millió frt. | |
| 1872. | 111,000 | 15.6 millió frt. | |
| 1873. | 115,000 | 10.2 millió frt. | |
| 1874. | 114,000 | 10.2 millió frt. | |
| 1875. | 128,000 | 11.6 millió frt. |
Némi védelemben való részeltetés tehát e czikkeknél is indokolva van.
Vám-leszállitások
Mig igy a különböző érdekek érvényesitése végett vámemelések fognak életbe lépni, lesznek fontos tételek, melyeknél a belföldi fogyasztás és termelés támogatásra illetőleg elő mozditásra vám elszállitások és a vámnak teljes megszüntetése czéloztatik. Az ipar érdekében különösen azon segédanyagok lesznek itt tekintetbe véve, melyek mint pl, a festőanyagok külföldi festőfák, festőnövények, vegyészeti anyagok és más efélék az iparczikkek előállitásához nélkülözhetetlenül szükségesek benn a vámterületen épen nem állittatnak elő, s belföldi czikkek által alkalmas módon nem is pótolhatók. A fogyasztás érdekében pedig különösen a gyógyszeranyagok és gyógyszerek, különböző iparczikkek pl. fonadékok, takarók, porczellán és kőedényáruk, némely apró áruk stb. vámja fog mérsékeltetni.
A jövő vámtarifa legnevezetesebb módositásainak főelvei ezekben fellelvén tüntetve, mulhatatlanul meg kell még két nagy jelentőségü áru csoportról emlékezni, melyekre nézve az eddig fennállt vámok változatlanul (illetőleg csak alárendelt, s inkább csak a kiegészités és kiigazitás jellegével biró változások mellett) fenforognak tartatni. E két árucsoport a vas és vas-áruk és a gépek.
Vas-vámok
A vasbányászat és kohászat minden államban és igy nálunk is folyvást követel, hogy a nyers vas, a rud-vas és más vasak vámja felemeltessék.
Ellenben a vasipart nem a vasáruk vámjának csekély volta miatt panaszkodik, hanem épen abban látja magát megkárositva, hogy a külföldi vas, mely szerint az öntödékben belföldi vassal való vegyitése, vagy az előállitandó iparczikk természetnél fogva magában is sokszor szükséges, máskor ismét mint rudvas gyakran a belföldinél jobban kerestetik, nem hozható be egészen vám nélkül, vagy legalább mérsékelt vám mellett. A vasiparosok bátran kiállanának a külföld versenyével, bátran folytatnák iparosságukat még ha a vasáruk eddigi vámjai alább szállitatnának is csakhogy iparunk főanyagát a nyersvasat vámmentesen szerezhessék meg a külföldről.
Ily ellentétes érdekek követelése komoly megfontolást igényelt. A vas-bányászat és kohászat hazánkban kétség kivül oly viszonyok közt dolgozik, melyek talán ezen termelési ág szempontjából igazolnánk az eddiginél magasabb vámok meghoszabitását; vastermelőink drágább tőkével, sokszor drágább munkaerővel, nem oly fejlett technicai erőkkel stb. kénytelenek dolgozni; ehhez járul még a drágább tüzelő anyag, mely, ha bár a vasat jobb minőségűvé, de egyszersmind drágábbá is teszi, mivel pedig ily jó minőségü vas (Qualitatas-Eisen) korántsem szükséges minden vasáru előállitásához, hanem elég jó a kőszénnel készült vas is, ez utóbbi pedig olcsobb lévén a faszénnel készült vasnál, természetes, hogy a vasipar inkább használja a külföldi vasat, ha alkalmas az illető czikk készitéséhez. De midőn igy a vasbányászat és kohászat érdekében a nyers vas vámjának felemelése indokoltnak tünik föl, másfelől hazai vasiparunk állapota komolyan veszélyeztetnék, ha a nyers vas vámja a jelenleginél magasabbra emeltetnék. Minthogy pedig kétségkivül, hogy az 1868 óta alkalmazott vasvámok a vasbányászat és kohászat hátra maradását, vagy az e vámok behozatalánál a vasbányászok nézete szerint biztosan bekövetkezendő teljes elnyomását nem okozták, és hogy mind Magyarországon, mind Ausztriában, a vasbányászat fokozatosan halad, a vas és vasáruk vámjai lényegesen módositások nélkül továbbra is fenntartandónak találtattak.
Nem tagadható, hogy a vasbányászat, s a vasipart a legujabb időben nálunk kedvezőtlen helyzetben van; de ez az összes világ vasbányászata- és vasiparnál osztott közös sors, melynek fő oka az általános tultermelés után a vállalkozási és ipar terén beállt teljes pangásban, s igy a megrendelések teljes hiányában keresendő. Ily viszonyok a vámpolitikában teljesen a szabadkereskedés elvét hirdető Nagybritanniában ép ugy, mint a prohibitiv vámok által elzárkózott Oroszországban egyaránt tapasztalhatók, és semmiféle vámpolitikai intézkedések által nem mellőzhetők.
A gépek vámja
A gépeknél hasonlókép két hatalmas érdek küzd egymással. Egyrészt mezőgazdaságunk és részben az ipartelepek is, külföldi gépeknek olcsóbb megszerzését óhajtják; és nem lehet tagadni, hogy az ezen oldalról jövő kivánságok részben eléggé indokoltak is, mezőgazdaságunk az utóbbi időben ugyan törekedett gépen beszerzése által, a drága gazdasági napszámot pótolni és az intensivebb gépgazdaságot meghonositani; de még mindig sok a teendő e téren, és gazdasági gépek beszerzése jövőben is még nagy mérvben lesz eszközlendő. Ezzel szemben mindazonáltal a gépgyártás, különösen a nálunk is virágzó gazdasági gépek gyártása a jelenlegi vámokat alacsonyaknak találja, és annál is inkább kellően indokoltan követeli a jelenlegi gépvámok felemelését, minthogy a gépek előállitásához szükséges anyagok és részek vámja rendesen nagyobb, mint maga a gépek vámja, ugy hogy a vámfizetés szempontjából előnyösebb kész gépeket hozni a külföldről, mint a gépek előállitáshoz szükséges anyagokat szerezni be további feldolgozás és gépkészités czéljából a külföldről. Ily körülmények közt legtanácsosabbnak látszott a gépek jelenlegi vámját minden módositás nélkül, továbbra is fenntartani, nehogy a bármily irányban tett modositás akár a mezőgazdaság és ipar, akár a gépgyártás érdekeit lényegesen kárositsa.
Mindezeket egybefoglalva azt mondhatni, hogy a jövőben követendő vámpolitika által, némely czikkeknél a jelenlegi vámoknál magasabbak fognak életbe lépni, és pedig részint pénzügyi czélokból, részint ugy az osztrák tartományok iparának némi védelme, mint Magyarország mezőgazdasági követelményeinek kellő tekintetbe vétele miatt. Ezen vámpolitika által a vámterületen egyesült két fél érdekei kellően érvényre emeltetnek.
A vámoknak aranyban szedése
Végül felemlitendő még, hogy a vámoknak aranyértékben leendő beszedése is szándékoltatik, mihez természetesen annak idején külön intézkedés is lesz szükséges.
A vámok aranyban szedése még mielőbb az arany valuta életbe lépne, vagy meghonositatnék, körülményeink közt különösen a következő indokokból látszott kivánatosnak. A legközelebbi államok, különösen a német birodalom, Olaszország, a Svájcz, s legujabban Oroszország aranyban szedik a vámokat, s igy azok az arany értékének emelkedése következtében, vámtarifájukat az ezüstben szedett vámokhoz képest lényegileg felemelték, tehát kivitelüknél áruczikkeinket jobban sujtják a nélkül, hogy a bevitelnél a belföldi termelés és ipar legalább a vámoknak aránylagos felemelése által, a külföldi verseny ellenében némileg biztosittatott, és igy érdekekben legalább némileg kárpotoltatott volna.
Továbbra az állam az arany valutának a szomszéd tartományokban történt elfogadása következtében, külföldön teljesitendő kötelezettségeit most már részben aranyban tartozik teljesiteni.
Köztudomásu, hogy a vámoknak ezüstben fizetése 1857-ben különösen a végből rendeltetett el, hogy az állampénztár külföldi fizetéseinél legalább részben a szükséges érczpénz birtokába juthasson; mi sem természetesebb, hogy most midőn ezen czélra az ezüst már nem alkalmas, s midőn külföldi tartozásaink fedezésére az állam költséges uton kénytelen aranyat beszerezni, az eredetileg a vám beviteleknél szándékolt czél elérése a változott körülményekhez képest arany vámok meghonositása által terveztetik.
Módositások az eddigi szövetség szövegében
Az uj vámszövetség szövegében az eddigi vámszövetséghez képest több lényeges és elvi jelentőséggel biró módositás foglaltatik, miért is az elvi kérdések, valamint az indokok, melyeknél fogva az egyes módositások elfogadtattak, a következőkben előadatnak.
Külföldi szerződések felmondása
A III-ik czikkben a harmadik államokban kötött nemzetközi egyezmények fölmondása szabályoztatik. E részben eddig nem volt prosvisió és igy a fenálló szerződések felmondása esetében nehézségek merülhettek fel, melyeknek törvény által való elháritása fölötte kivánatos.
Azon magánjogi elv szerint, hogy ha két fél közösen egy harmadikkal szerződési viszonyban áll, s e szerződési viszony megszünése egyezményileg kiköttetett, a viszony a harmadik féllel csak a szerződő két fél egyetértésével folytatható, kimondatott: hogy nemzetközi egyezmények lejáratuk után csak a magyar és az osztrák kormány közegyetértésével ujittathatnak meg.
Nehogy azonban az eltérő szándéknak utolsó pillanatban való nyilvánitása folytán a kereskedelmi szerződések az üzleti világra káros következményüek lehessenek, és nehogy másrészt a szerződési viszony felbontása az osztrák-magyar monarchia mindkét kormányának megfontolt érvelési meghallgatása nélkül történhessék: a felbontás lehetősége kellő formalitásokhoz és alkalmas időkhöz köttetett, ugy hogy a felmondást követelő fél ebbeli szándékát a felmondási idő előtt hat hónappal tartozik közölni a másik kormánynyal, és csak ha hat hónap elfolyása alatt a két kormány közt nem jönne létre egyetértés, mondassék fel maga az egyezmény, ha azt csak az egyik kormány is követeli.
Vámüzlet megszüntetése
A IV. Czikkben elvül kimondatik, hogy a vámkülzetek megszünnek. A vámkülzetek körül a Gácsországban fekvő Bródy vámkülzetnek 1880. julius 1-ével leendő megszüntetése iránt az országgyülés elé, még a mult évben törvényjavaslat terjesztetett.
Más tisztán szárazföldi vámkülzet az osztrák-magyar monarchiában nincs; mert Jungholz - mely község iránt az 1869. évi IX. törvénycikk intézkedik - nem vámkülzet, hanem vámkezelési szempontból a bajor vámkerülettel egyesitett község. A többi elég nagy számmal még fennálló vámkülzetek pedig „szabad kikötők” vagy a tenger mellett elnyuló területek és pedig a magyar korona tartományaiban Fiume (Nartinschizza, vesztegintézettel együtt) Buccari, Portore és Carlopago; az osztrák tartományokban pedig Trieszt, az istriai félsziget és a quarnerói szigetek.
A szabad kikötők hátrányai
A szabad kikötők megszüntetése első pillanatra nem látszik előnyösnek, a mennyiben ily kikötők a kereskedelemnek látszólag oly előnyöket biztositanak, melyeket más intézmények által elérni alig lehetséges. De közelebbről tekintve s főkép a jelen forgalom és közgazdasági viszonyokat figyelembe véve, kétségkivülinek tünik fel az, hogy a szabad kikötők korántsem előnyösek, hanem határozottan hátrányosak az ország közgazdaságára Hátrányosak mindenekelőtt azért, mivel „szabad kikötőkben” iparosság nem fejlődhetik s pedig azért nem, mert a vámterülettel szemközt a szabad kikötők külföldnek tekintetnek s igy minden onnan hozott iparczikk ép ugy, mintha csak külföldi volna, vám alá esik, ugy hogy védvámok ez esetekben az ország saját terményeivel tartják távol magától a vámterülettől; pedig a szabad kikötők helyzetüknél fogva igen előnyösek volnának az iparosság kifejlesztésre; tengeri uton nyers anyagokat feldolgozásra olcsón és bőven kaphatnak s általában fekvésük és az ott üzhető élénkebb kereskedésnél fogva sok előnynyel birnak; de az ily vámkülzetek ipara csak a külföldön találhat előnyös piaczot, a belföld, főkép ha védvámok vannak, el van előle zárva. Innen van az, hogy ipartelepek vagy általában nem virulhatnak ily szabad kikötőben, vagy csak mesterséges interperetatió segélyével adott vámelőnyök mellett állhatnak fenn, mint pl. a trieszti (s előbb a fiumei) conserve gyár, melynek gyartmányai nem mint finom eledelek 10 forintjával, hanem mint olaj vámoltattak; vagy a fiumei bőrgyár, mely a kiegészitési eljárás bizony neme folytán belföldi nyers bőrök kivitele mellett, vámmentesen hozhatja be a kész bőrt; vagy a szabad kikötő legközelebbi kerületébe, a vámterületen belül vonul az ipar, hogy város mellett és tenger közelében élvezhesse a szabad kikötők előnyeit, s még is mert legyen a beviteli vámoktól, mint pl, a fiume vegyészeti gyár, mely Fiume tőszomszédságában Czercovitzon müködik; vagy végre oly iparágak keletkeznek, melyek a belföldi fogyasztásról előre is teljesen lemondanak,
mint Triesztben és Fiuméban müködő malmok, vagy a fiumei hires papirgyár, mely jeles gyártmányait mindenhová, csak a belföldre nem viszi. Hogy pedig nálunk az iparosság feljesztésre teljes erővel kell hatni, az annyira átérzett tény, hogy további bizonyitás is felesleges.
Másik, és nem kevésbé sulyos hátránya a szabad kikötőknek azon folytonosan megujuló bonyodalmakban fekszik, melyek a vámkezelés terén mutatkoznak és a csempészkedés természetes fejlődésére ösztönöznek.
Különösen kitünt ez az utóbbi időben, midőn vámterületünkön a különbözeti vámtarifák rendszere volt honos. A szabad kikötők érdekéből 1868-ban törvényhozásilag, meg kellett engedni, hogy ugyanazon előnyök, melyek bármely nemzet forgalmának nyujtatnak, egyuttal a szabad kikötők (illetőleg vámkülzeteknek) is megadhassanak.
E törvény következtében minden áruczikk, mely különben nem szerződéses nemzettől érkezett, s igy magasabb vámok mellett volna vámozandó, a szabad kikötők révén kedvezményeket élvezett s igy a vámtörvények czélzata változást szenvedett.
A szabad kikötők előnyeinek biztositása
A szabad kikötőknek két nagy előnye van: ezeknek egyike kizárólag helyi érdekü, a mennyiben ugyanis a helybeli fogyasztás szabad területeken némileg olcsóbb, illetőleg a vámvonalba bevonása esetében a fogyasztás azon része, mely továbbra is külföldi czikkekre irányul megdrágulna. De ezen előny kétségkivül oly csekély, hogy az ország más irányu követeléseivel szemben mindenesetre háttérbe kell szorulnia.
A másik előny, s ez a tulajdonképi ok, miért alakittattak szabad kikötők - azon teljesen szabad forgalom, mely a külföldről hozott áruk tekintetében mindaddig megengedhetik és vámügyi ellenőrzés vagy kezelés által nem háborittatik, mig az áru határozottan belföldi fogyasztás számára nem adhatik át, azaz mig a szabad kikötőkből tökéletesen a vámterület forgalmába nem bocsáttatik. De ezen előnyt a jelenkori forgalmi eszközök mellett a kereskedelemben annyira előre haladott nyugati müvelt népek, a belgák, a francziák és angolok, a közraktárak intézménye által már is akkép biztositották, hogy ezen, a szabad kikötők keletkezésére okul szolgáló előny most már nem tekinthető oly fontosnak, hogy más körülményekkel és más előnyök biztositásával szemben a szabad kikötők fenntartását nélkülözhetetlenné tenné. És innen van, hogy legtöbb nemzet, s legujabban pld. a szomszéd Olaszországban is megszünteti, és, pedig a kereskedelem hátránya nélkül, a szabad kikötőket.
A mi különösen Magyarországot illeti, kikötőink közül egyedül Fiume bir nagyobb kereskedelmi jelentőséggel s igy egyedül ennek megszüntetésnél kell nagyobb óvatossággal és figyelemmel lenni. Magától értetik, hogy a „szabad kiköti” kiváltság megszüntetése mindaddig nem fog bekövetkezni, mig a kereskedelem biztositása más alkalmasabb intézkedések által elérve nincs, és mig a kikötőknél versenyző Triesztben is a reform keresztülvihető nem lesz.
Dalmátia vámterülete
Szabad kikötőben kivül a monarchiába egy tartománya, Dalmátia vámüzlete foglal el vámügyi tekintetben szintén külön állást a mennyiben 1854. óta Dalmátiában az általános vámterületen alkalmazásba vett vámoknál sokkal kisebb vámtételek alkalmaztatnak. Dalmátiának külön helyzete s különösen azon állapota, hogy az általános vámterülettel szemben külföldinek tekintendő s igy az innen kivitt iparczikkek Dalmátiában vám alá esnek, a belföldi iparczikkek kelendőségére nem lehet előnyös, s kivánatosnak mutatkozott Dalmátia külön helyzetét is megszüntetni.
Ezen elvi elhatározás gyakorlati keresztülvitele minadzonáltal szintén még külön intézkedésektől és előkészületektől függ, ugy hogy mind a vámkülzetek, mind a dalmátiai külön vámterület megszüntetése és a közös vámhatárba bevonása, mind a kormány, mind a törvényhozás részéről, külön elhatározást fog annak idejében igényelni.
Tengerészeti ügyek
A VI. Czikkben felvett uj elvi intézkedésekben tulajdonkép csak az 1867-iki szövetség óta létesült tényleges viszonyok nyertek kifejezést. 1867-ben a két állam tengerészeti ügyei még nem voltak különválasztva s igy csakis a különválasztás elve, vagyis az mondatott ki, hogy mindenik állam területén a tengerészet legföbb vezetése az illető kereskedelmi minister által, de lehetőleg öszhangzatosan fog intéztetni, 1870-ben a két kormány közt a különválasztást illetőleg egyezmény jött létre, melynek főpontjai a jelen szövetség VI. Czikkébe felvétettek.
Folyami hajók lobogója
A VII. Czikkben a folyami hajók lobogó-ügye intéztetik el az esetre, ha azoknak a külföldön lobogót kellene használniok. A hajók lobogójára nézve eddig csak a VI. Czikk intézkedett, még pedig a mint az az utóbbi czikk elég szövegéből világosan kitünik, csak a tengeri kereskedelmi hajókra nézve. Minthogy pedig az osztrák-magyar monarchiából több folyón lehet a külföldre hajózni s nevezetesen a Dunán elég hajó megy külföldre s ez esetekben a lobogó kérdése mindeddig még nem volt elintézve, legczélszerübbnek látszott a tengeri kereskedelmi hajókra meghatározott közös lobogót folyami hajók számára is elrendelni.
Helyi pályák
A VIII. Czikk utolsó kikezdésében a tisztán helyi természetü pályák épitésére és üzletére nézve az önálló intézkedési jog egészen az illető kormánynak tartatik fenn, a mit a dolog természete eléggé indokolt.
Consulastusi ügy
A IX. Czikkben mindenek előtt kimondatik azon eddig is tényleg foganatositott gyakorlat, mely szerint a consulatusi ügyeknél az utólsó fokon való intézkedés a külügyministeriumot illeti. Ezen elvnek a szövetségbe felvételét szükségessé tette a közigazgatásból támadó vitás kérdések számára Ausztriában legközelebb felállitott „birodalmi törvényszék” intézménye, mert különben az emlitett kérdések határozott törvényes intézkedés hiányában esetleg e törvényszék illetékességéhez tartozónak lehetnénk tekinthetők.
Ugyane czikkbe felvétetett azon elvi intézkedés is, mely külföldi konsuloknak a két államterület egyikében leendő kinevezése és alkalmazása esetében mérvadó. Ez iránt az eddigi államszövetségben nem volt provisio, de a felvett intézkedés az eddig követett eljárásnak felel meg, valamint a két kormány önálló intézkedésének és a külügyi hivatal természetszerü rendeltetésének is.
Statistikai adatok
A X. Czikk a statistikai adatok összeállitását közös munkálatban a kereskedelmi és forgalmi adatokra szoritja, de azok közzétételét kölcsönös egyezménynek tartja fönn.
Érczpénz forgalom
A XII. Czikk az értékpénz-forgalmi helyreállitására vonatkozólag tartalmaz határozványt. A jelenlegi pénzviszonyok rendezésére és más helyes közgazdasági rendszer életbeléptetése annyira közóhajtás s a valuta viszonyokból az országra háruló hátrányok annyira köztudományuak, hogy az egyezménybe felvett elvet külön indokolni nem is szükséges.
Métermérték rendszer
A XIII. Czikket a métermérték és sulyrendszernek időközben tényleg bekövetkezett meghonositása folytán megfelelőleg át kellett alakulni s főelvül csupán azt lehet felvenni, hogy e rendszer módositása csak közös egyetértéssel történhetik.
Fémjelzés
E czikkben különben még egy érdemleges módositás történt, s ez a fémjelzési eljárás kölcsönös ellenörzésére vonatkozik. Eddig a fémjelzés szintén egyenlő elvek szerint gyakoroltatott mindkét állam területén; minthogy pedig ily egyenlő elvek szerinti müködésnél a másik fél csak ugy győződhetik megy az egyenlő elveknek tényleg egyenlő módon történő alkalmazásáról, ha jógában áll erről tudomást és tapasztalást szerezni, az ellenőrzési jog, mely eddig is meg volt adva a vámkezelés (V. cz.) és a fogyasztási adók tekintetében (XI. cz.) a fémjelzésre vonatkozólag is megállapittatott.
Szabadalmi illetékek
A XVI. Czikk a szabadalmi illetékek tekintetében tartalma módositást. Eddig ugyanis a szabadalmi illetékek azon ministeriumnál fizetett, melynél a szabadalomért a kérvény benyujtatott. Minthogy pedig a szabadalmi kérvényt azonterület ministeriumánál kell benyujtani, melyben a feltaláló lakik és aránylag sokkal több feltaláló jelentkezik. Ausztriában, mint Magyarországon, s a igy daczára annak, hogy minden szabadalmi kiállitásánál a fennálló eljárás szerint a két fél ministeriuma egyaránt tevékeny, mégis az osztrák szabadalmi bevételek az emlitett oknál fogva aránytalanul nagyobbak, mint a magyarországi hasonló bevételek, jövőre a szabadalmi illetékek 25%-kal emeltetnek és 25% azon államterület ministeriumának jut, melyeknél a szabadalomért nem nyujtatott be kérvényt közvetlenül, hanem a mely egyszerüen a fennálló szabályok értelmében azért eszközli a szabadalom kiállitását, mivel a másik fél azt a maga hatásköri területére kiállitotta. Ez intézkedés által az értetik el, hogy a szabadalom kiállitás a körüli költsége legalább némileg kárpótoltaik.
Részvénytársulatok bebocsátása
A XX. Czikk a kereskedelmi törvénynek időközben történt életbelépte következtében lényegesen megváltozott, mig ugyanis az 1867-iki vám- és kereskedelmi szövetség megkötésekor a részvénytársulatok; s különösen hitel- és biztositó intézetek létesitésénél az engedélyezési rendszer volt alkalmazkodva, most már kereskedelmi törvényünk tökéletesen szakitva e rendszerrel, a belföldi társulatok részéről is követelt nyilvánosság és felelősség elvének megfelőleg bizonyos feltételek teljesitéséhez köti a külföldi részvénytársaságok bebocsátását.
Tekintettel arra, hogy teljesen szabad forgalom mellett és egységes vám. és kereskedelmi területen, az egyesült államok alattvalói, valamint a jogi személyek is már az által, hogy az egyesült államok egyikében jogilag létezőknek ismertetnek el és ugyanott tényleg müködnek, oly biztonyitékot szolgáltatnak, mely a másik állam területén is mindenesetre méltatandó: a vám- és kereskedelmi szövetség jövőre a két államterület egyikében keletkezett részvénytársulatok, szövetkezetek és biztositó vállalatok müködését a másik állam területén ugyanazon feltételekhez köti mint az ez utóbbi területen létező belföldi vállalatok müködését.
Külön egyezmény
Minthogy pedig ez elv folytán a fennálló kereskedelmi törvénynek a külföldi társulatokat illető határozatai némi módositást igényelnek, külön egyezmény létesitése vált szükségessé.
A vám- és kereskedelmi szövetségnek kiegészitő részét képező ezen egyezmény következőleg módositja a kereskedelmi törvénynek külföldi társulatok bebocsátást illető kivánalmaimat az osztrák társulatokra nézve.
Osztrák társulatoktól nem következtetik, hogy a magyarországi üzlet folytatására szánt tőkét Magyarországon helyezzék el. Egy és ugyanazon közös fogalmi területnél ily megszoritó intézkedés valóban nem is bir oly jelentőséggel, mint egészen elkülönitett közgazdasági területek intézeteivel szemben annál kevésbé, mert a belföldi tőkebefektetés gyakorlati czélja leginkább az, hogy a belföldi üzletekből netalán a társaság ellen intézett végrehajtás eredményének nagyobb biztositásra szolgálnom, s igy a külön egyezmények által nem oly szorosan lekötött államban talán csak nehezebben, vagy költségesebben foganatositható végrehajtási eljárás helyett előnyt nyujtson a belföldi hitelezőknek, Osztrák vállalatokkal szemben ily tekintet nem lehet mérvadó, miután magyar követeléseknek Ausztriában biztositsa s igy belföldi hitelezőknek az osztrák anyaintézet vagyonából való kielégitése ép oly könnyen történhetik, mint bármely belföldi fiókintézetnél.
Ezzel kapcsolatban nem is volt szükséges az osztrák fiókintézet külön mérlegének előterjesztést követelni; ily mérleg üzleti szempontból csak akkor bir jelentőségek, ha tényleg belföldön elhelyezett és kötelezőleg elhelyezett tőke szolgál a fiókintézet üzleti számára; állami tekintetben, jelesül adóügyi szempontból nem mulhatatlanul szükséges, miután az állam a fiókintézet számára külön vezetett könyvekből amugy is tudomására juthat az illető fiókintézet jövedelmének s az adót ily módon biztosan kiveheti.
Közlekedési vállalatoknál, melyeknek üzlete mindkét államterületre kiterjed, a fióktelepek vagy ügynökségek külön könyvvezetésére e vállalatok üzletének bonyolódott volta miatt megengedtetik, hogy ez a főigazgatás székhelyén is eszközölhető legyen. Ezen vállalatok adóügyi szempontból amugy is más törvények és egyezmények alá esnek, melyek a külön könyvezetésnek a fióktelepen leendő mellőzhetését pénzügyi tekintetből megengedik.
Minthogy pedig e közlekedési vállalatok közül több, a két állam irányában kamatbiztositási igénynyel bir, a fióktelepre vonatkozik könyvvezetés módja s különösen a kiadások, nevezetesen a központi igazgatás kiadásainak mikénti megosztása magára az államra nézve nagy jelentőségü. Ez tehát nem lehetett a vállalatok saját belátására vagy kénye-kedvére hagyni, hanem a két kormány külön megállapodásának kellett fentartani.
Mig igy az osztrák vállalatoknak bebocsátása Magyarországba csekély kivétellel kereskedelmi törvényünknek nem hazai társulatokra megszabott határozmányai szerint történik és csakis a két államterület közgazdasági egyesülésnek természetéből folyó, de a két állam igazságügyi önállásával épen nem ellenkező, sőt inkább azt teljesen fentartó csekély jelentőségü módositások czéloztatnak: addig a magyar társulatok bebocsátása Ausztriába lényeges könnyebbitésekben részesül, nemcsak az eddigi rendszerhez, hanem általában nem osztrák társulatok üzleteinek osztrák területre való kiterjesztéséhez képest.
Eddig ugyanis köztudomás szerint Ausztriában hitelintézeteink és biztositó vállalataink csak külön az osztrák állami hatóságtól kieszközlendő engedély mellett müködhettek; jövőre, ha osztrák intézetek alapitása külön engedélyezés alá esnék is, magyar vállalat tisztán azon alapon, hogy Magyarországon a törvény értelmében müködik s igy minden más alapfeltétel vagy kellék nélkül, minden más engedélyezési formalitástól menten kiterjesztheti üzletét az osztrák tartományokra is.
Szintugy a nem osztrák intézetek, jelesül külföldi intézetek üzletének kiterjesztésénél a jelenleg Ausztriában fenálló szabályrendeletek (1865. évi november 29-iki császári rendelet, és az 1873. márczius 29-iki törvény) szerint sokkal szigorubb feltételek teljesitése követeltetik, különösen ilynemü vállalatok határozottan osztrák állami engedélytől tétetnek függővé s igy ezen társaságokkal szemben is magyar intézeteink előnyben lesznek.
Vámconferencia
A XXI. Czikkben csekély jelentőségü, de a dolog természetéből folyó módositások vétettek fel. Igy mindennek előtt nemcsak mindkét fél illető ministereinek, hanem a külügyi ministernek is megadatik a vám- és kereskedelmi conferenczia összehivásának joga; a külügyi ministeriumot, mint a kereskedelmi politika nemzetközi tárgyalásainak vezetője, mint a konsulátusi ügy, a Lloyd-vállalat s más kereskedelmi ügyek intézőjét mindenesetre megilleti az a jog, hogy a közös értekezletek egybehivása által és az ügyek ilyentén egyszerübb intézkedése által a két államterület érdekeit könynyebb és czélszerübb módon, mint a hosszadalmas irásbeli uton végezhesse.
Másik módositás az, hogy az érdekelt ministerek a vámconferencziára való meghivást vissza nem utasithatják, hanem azon mindenesetre megbizottjai által részt kell venni; e határozat szoros következménye azon elvnek, mely szerint az érdekelt ministerek bármikor összehivatják a conferencziát.
A szövetség tartalma
A XXII. Czikk lényegesen módosittatott. E czikk megállapitja a szövetség tartamát s ezt ép ugy mint az eddigi szövetség tiz évre szabja meg, még pedig akkép, hogy az a kilenczedik évben felmondható; ha pedig felmondás nem történik, további tiz évre fennállónak mondatik.
A czikk mellőzi az eddigi szövetség azon intézkedését, hogy a szövetség az első öt év lejártával felmondható legyen. Ezen meghatározott évek során kötött egyezményben mindenesetre nem logicus határozmány 1867-ben is a magyar kormány intentiói ellenére, csak is az osztrák birodalmi tanács határozott követelésére vétetett föl. Tekintettel azonban különösen arra, hogy a jelen vám- és kereskedelmi szövetség alapján egységes vám- és forgalmi területet képező osztrák-magyar monarchia más államokkal a szövetség tartamára nemzetközi egyezményeket köt; ily egyezmények számára pedig a tiz évi tartam a czélnak leginkább megfelelő időszak, az emlitett öt évi felmondás mellőzni kellett. Ehhez járul még az is, hogy a közgazdasági stabilitás követeli, hogy oly nagy jelentőségü szövetség, mily az Ausztriával kötött, mely összes üzleti, forgalmi, ipari és termelési viszonyainkat közvetlenül érinti, ne legyen rövid időszakok alatt módositható. E nemzetközi nemzetközi egyezmény annyira áthatja összes anyagi érdekü viszonyaikat, hogy módositásnak lehetősége is biztonytalanságot és ingadozásokat vonna maga után. Tagadhatatlan, hogy a szövetség netán fel-fel tünedező hiányainak mellőzésével kell privisioról gondoskodni, de ép e végből állapittatik meg a felmondás lehetősége a kilenczedik évben. Tiz évi időszak olyannak tekintendő, mely alatt egyrészt a közgazdasági fejlődés számára a teljes stabilitás biztositása kivánatos, de mely alatt másrészt oly viszonyok is fejlődhetnek, melyek más törvényhozási intézkedést tesznek szükségessé.
Az uj vám- és kereskedelmi szövetség 1877. évi julius 1-jével lép életbe egyidejüleg azon törvénynyel, mely a közösöknek elismert államügyekre szükséges költségek hozzájárulási arányát állapitja meg: miután a vámjövedelmi s a vámjövedelemből szolgálandó adó-visszatéritések föltételezik a vámszövetség által létesitett közös vámterületet, az uj vámszövetség életbeléptetésére nézve világosan ki kell kötni az uj quóta-törvény egyidejüleg életbeléptetését is.
Fogyasztási adók
A fogyasztási adókra nézve elvileg maradván az eddigi módozat, az azokra nézve történt megállapodások külön indokolása, ép ugy mint az eddig szövetségnek fentartott több határozatait illetőleg, részletes indokolásnak előterjesztése nem volt szükséges.
A fogyasztási adókra vonatkozólag az eddigi vámszövetségben kifejezett elvek további fentartása mellett törvényjavaslatokat terjesztetnek elő, nevezetesen a szeszadó és a czukoradó iránt, a melyek a jelenleg fennálló adórendszert részben gyökeresen módositani fogják.
A czukoradóra nézve 1878/79-től fogva a kész termény vagy a répa lé megadóztatása vétetik kilátásba.
A szeszadóról szóló törvényjavaslatban pedig a gazdasági szeszipar az eddigi helyzete szemben kedvezményekben fog részesülni.
A vámvisszatéritésben való részesedésnél, mely iránt a quóta törvényjavaslatban fog uj intézkedést tétetni, a magyar kincstárnak eddigi károsodása el fog hárittatni. A fogyasztási adóknál szenvedett veszteségekért pedig a magyar kincstár részben kárpótlást kap a pénzügyi vámokban, melyeknek jövedelmében nagyobb %-kal fog részesülni, mint a magyar közönség azon czikkeket, melyekből ezen jövedelem származik, fogyasztja.
Mellékletek
Hogy pedig az országgyülés a vám- és kereskedelmi szövetség nagy horderejü kérdésekben a szükséges adatok felett is rendelkezzék, egyuttal előterjesztetik:
I. Az osztrák-magyar vámterület részletes áruforgalmának kimutatása 1866-1875. évekre, melyben az összes bevitel és kivitel épugy, mint a határok szerinti, feltüntettetik.
II. Magyarországnak áruforgalma a külfölddel (ide értve Ausztriát is) 1868-1874. években, a magyar statistikai hivatal adatai szerint.
III. A czukor, sör és szeszadó eredményeit feltüntető, ugy nem különben a fogyasztási adók visszatéritésre vonatkozó adatok.
Ezenkivül az országgyülés tagjainak rendelkezésére áll Matlekovits Sándor „az osztrák-magyar monarchia vámpolitikája 1850-től kezdve napjainkig” czimű munkája, melyekben a vámtételek módosulása 1850-től kezdve, és az osztrák-magyar monarchia áruforgalma és vámdijcsoportok szerint részletezve 1851-1874, valamint a nevezetesebb czikkek részletes fogalma hivatalos adatok alapján összeállitva található.
