Ő császári és apostoli királyi Felségének és Ő Felsége a német császárnak meghatalmazottjai által az 1878:XX. törvénycikk III. czikkében megszabott módon kötött és Berlinben 1878. évi deczember hó 16-án aláirt kereskedelmi szerződés, miután az országgyülés által elfogadott és utóbb mindkét szerződő fél részéről szokott módon megerősittetett, a hozzávaló mellékletek- és zárjegyzőkönyvvel együtt, ezennel az ország törvényei közé iktattatik.
Az emlitett szerződés szövege következő:
Ő Felsége az ausztriai császár, Csehország királya stb. és Magyarország apostoli királya egyrészről
és
Ő Felsége a német császár, Poroszország királya másrészről
azon óhajtástól vezéreltetve, hogy mindkét részbeli területeiken a kereskedés és forgalom előmozdittassék, az 1868 márczius 9-iki vám- és kereskedelmi szerződésnek fölmondása után uj szerződés kötésére elhatározták magukat, és e czélból meghatalmazottakká kinevezték:
[következik a meghatalmazottak megnevezése]
kik jó és illő alakban talált meghatalmazásaik kölcsönös közlése után, a következő kereskedelmi szerződést állapitották és kötötték meg:
A szerződő felek kötelezik magukat, hogy az országaik közti kölcsönös forgalmat semmiféle be-, ki- vagy átviteli tilalom által nem gátolják.
Ez alól kivételeknek helye lehet csupán:
a) a dohány, só és lőpornál;
b) egészségrendőri tekintetből;
c) hadi szükségleteknél rendkivüli körülmények között.
A ki- és beviteli illetékeknek összegére, biztositására és beszedésére, valamint az átvitelre nézve is, a két szerződő fél közül egyik sem bánhatik más államokkal kedvezőbben, mint a másik szerződő féllel. Ennélfogva más államoknak ezen tekintetekben engedett minden kedvezmény a másik szerződő félnek viszonkedvezmény nélkül egyidejüleg megadandó.
Kivétetnek ez alól:
1. azon kedvezmények, melyeket egyik szerződő fél valamely szomszéd országnak bizonyos határvonalak és egyes területi részek lakosai számára engedélyezni fogna, az ottan termelt tápszerek és a házi ipar tárgyai forgalmának könnyitése czéljából;
2. az egyik szerződő fél által már megkötött vagy jövőben megkötendő vámegylet alapján nyujtott kedvezményeket.
A szerződő államok mindegyikében némely termények kivitelénél engedett kiviteli visszatéritéseknél csak azon vámok vagy belső adók térithetők meg, melyek az emlitett terményektől vagy azok készitésére felhasznált anyagoktól szedettek. Ezeket meghaladó kiviteli jutalmat ama visszatéritések ne foglaljanak magokban. Ezen visszatéritések összegének, vagy azoknak a vámokhoz és a belföldi adókhoz való arányának megváltoztatása kölcsönösen közöltetni fog.
Azon árúktól, melyek az egyik szerződő fél területén át, a másik szerződő fél területéből ki- vagy abba bevitetnek, átviteli illetékeket szedni nem szabad.
Ezen megállapodás mind a történt átrakodás vagy lerakás után, mind a közvetlenül átszállitott árukra is alkalmazandó.
A kölcsönös forgalom további könnyitése czéljából - ha a kivitt és ismét visszahozott tárgyak azonossága kétségen kivül való - mindkét részről be- és kiviteli vámmentességet élvezendnek:
a) oly áruk (a fogyasztási tárgyak kivételével), melyek az egyik szerződő félnek szabad forgalmából a másik terület vásáraira vagy sokadalmaira vitetnek, vagy a sokadalmi és vásári forgalmon kivül bizonytalan eladásra oda szállittatnak, de ott szabad forgalomba nem tétetnek, hanem a vámhatóságok ellenőrzése alatt nyilvános rakhelyeken (rakudvarokban, árucsarnoki hivatalokban stb.) lerakatnak, valamint a kereskedő utazók által behozott mustrák, ha mindezen tárgyak előre meghatározott határidő alatt el nem kelve, visszavitetnek;
b) oly marha, mely a másik szerződő fél vásáraira vitetik, és el nem kelvén, onnan viszszaszállittatik.
Az árúk kikészitése czéljából való, a szerződő felek területei közti szomszédos forgalomnak szabályozása végett megállapittatik, hogy be- és kiviteli illetékektől mentesek:
a) a belföldön készült azon fonalak és szövetek, melyek a másik fél területére kikészités vagy kidolgozás végett vitetnek, és a munka befejezése után visszahozatnak, és pedig fonalak és szövetek mosásra, fehéritésre, festésre, kallózásra, kikészitésre, szinnyomatásra és himzésre, fonalak lánczra mérve (pépezetten is) a szövetek előállitására szükséges vetőlékkel együtt valamint fonadékok (a szükséges hozzávalóval) csipkék és paszomántáruk készitésére;
b) a kijavitás végett kivitt és azután ismét behozott mindenféle tárgyak;
c) másféle áruk és tárgyak, melyek kikészités vagy kidolgozás végett a határkerületből kivitetnek és lényeges minőségük és a kereskedésben szokásos megnevezésük megváltozása nélkül ismét behozatnak.
A forgalom mindazonáltal mindezen esetekben attól a föltételtől tétetik függővé, hogy a kivitt és ismét visszahozott áruk és tárgyak ugyanazon volta megállapitható legyen.
Az oly áruk vámhivatali kezelésére nézve, melyek a kisérő jegy melletti eljárás alá esnek, a forgalmi könnyités kölcsönösen az által nyujtatik, hogy az ily áruknak az egyik szerződő fél területéről a másik fél területére való közvetlen átvitele alkalmával, a zárlevétel, más zár rátétele, és az árúk kirakatása elmarad, - a mennyiben az e végett megállapitott követelményeknek elég tétetett. Egyáltalában az elintézés lehetőleg siettetendő.
A szerződő felek továbbra is figyelemmel lesznek arra, hogy átellenes határszéli vámhivatalokat, hol azt a viszonyok megengedik, mindenkor egy helyre rendelendik, hogy igy az árúknak az egyik vámvidékből a másikba átlépésénél a hivatalos eljárás egyidejüleg történhessék.
Oly belső adók, melyek a szerződős felek területei egyikében, akár az állam, akár községek és testületek javára, valamely termék előállitását, elkészitését vagy fogyasztását terhelik, a másik fél termékeit semmi szin alatt sem illethetik nagyobb mértékben vagy terhelőbb módon, mint a saját terület hasonnevü termékeit.
A szerződő felek kötelezik magukat, hogy ezentul is a területeikre vagy azokból kifelé való csempészkedés elháritására és megbüntetésére kellő eszközök által közremüködni s az e czélra kibocsátott büntető törvényeket fentartani, a birói segélyt megadni, a másik szerződő fél felügyelő hivatalnokainak a csempészek üldözését területeikben megengedni, s azoknak adó-, vám- és rendőrhivatalnokaik, mint szintén a helységi előljárók által minden szükséges felvilágositást és segitséget nyujtani fognak.
Az ezen általános határozmányok szerint megkötött vámkartelt az A) melléklet tartalmaza.
Határszéli vizekre és oly határszéli területrészekre nézve, hol a szerződő felek területei idegen államokkal határosak, az őrködési szolgálatnál a kölcsönös gyámolitás végett megállapitott szabályok fentartatnak.
Mindegyik szerződő fél a másik fél tengeri hajóit s azok rakományait, ugyanazon föltételek alatt s ugyanazon illetékek mellett bocsátandja, be, mint saját tengeri hajóit. Ez áll a tengerparti hajózásra nézve is.
Mindenik szerződő fél hajóinak állami illetősége hazájuk törvényei szerint itélendő meg.
A tengeri kereskedelmi hajók teherképességének igazolására a hazájukbeli törvények szerint érvényes mérőlevelek, hajózási- és kikötőilletékek megállapitásánál elégségesek, és a hajómértékek átszámitása mindaddig nem fog alkalmaztatni, mig a mérőlevelek kölcsönös egyenlősitése tekintetében a szerződő felek közt jegyzékváltás által 1872-ben megállapitott egyezmény hatályban marad.
A szerződő felek egyikének azon hajóitól, melyek szerencsétlenség vagy szükség eseteiben a másik fél kikötőibe futnak be, ha csak a tartózkodás szükségtelenül meg nem hoszszabbittatik, vagy kereskedelmi forgalomra nem használtatik, hajózási vagy kikötői illetékek nem szedhetők.
Oly megsérült vagy partra vetett áruktól, melyek az egyik szerződő fél hajójára voltak rakva, a másik fél, fentartva egyedül a netaláni mentő-dijt, csak akkor szedhet illetéket, ha fogyasztás alá kerülnek.
A szerződő felek területein levő minden természetes és mesterséges vizi utakon, a hajózás az azok egyikéhez tartozó hajósoknak és jármüveknek ugyanazon föltételek alatt, s a hajó vagy rakománytól fizetendő ugyanazon illetékek mellett fog megengedetetni, mint az a saját hajósoknak és jármüveknek engedtetik.
Az országos és egyéb utak, csatornák, zsilipek, kompok, hidak és hidnyilások, kikötők és kiszálló helyeknek, a hajózható viz megjelölésének és világitásának, a réven kalauzolás, a darucsigák és mérlegintézetek, a lerakó helyek, a hajóárúk megmentésére és biztonságba helyezésére szolgáló intézeteknek s több efféléknek használata, a mennyiben az épitmények vagy intézetek közforgalomra szánvák, akár az állam, akár magános jogositottak által kezeltessenek, a másik államhoz tartozóknak, hasonló föltételek és illetékek mellett engedendő meg, mint a saját államhoz tartózkodnak.
Illetékek, a tengervilágitás- és hajókalauzolásnál megengedhető eltérő határozatok fentartása mellett, csak az ily épitmények vagy intézetek valóságos használatánál szedethetnek be.
Az ország határain áthaladó forgalomra vetett utivámok oly országutakon, melyek közvetlenül vagy közvetve a szerződő feleknek egymásközti vagy a külfölddel való összeköttetésére szolgálnak, az ut hosszához mérve a saját állami területre szoritkozó forgalomért járókat meg nem haladják.
Vasutakon a két szerződő fél területeinek lakói közt sem a viteldijakra, sem a kezelés idejére és módjára nézve különbség nem fog tétetni. Névszerint az egyik fél területéről a másik fél területére menő, vagy ez utóbbin keresztülmenő szállitmányok sem a kezelésre, sem a viteldijakra nézve kedvezőtlenebb bánásmód alá nem fognak esni, mint az illető fél területéből elmenő, vagy az abban maradó szállitmányok.
Az egyik fél területéről a másik fél területére való forgalomban, valamint a másik fél területére menő vagy az onnan jövő átvitelnél, közhirré nem tett tarifák alkalmazása vasutakon tilos. A közhirré tett tarifatételek mindenütt és mindenki irányában - közhirré nem tett visszatéritések (rabattok, refactiák és effélék) kizárása mellett - egyenlőkép alkalmazandók. A szerződő felek oda fognak hatni, hogy ezen határozmányoknak a vasuti igazgatóságok részéről való megszegése megfelelő büntetéssel sujtassék.
Az egyik szerződő fél területén fekvő vasuti állomások közt közvetlen vasuti összeköttetés által fentartott személy- és árúforgalom számára a tarifák ezen terület törvényes pénzértékében állapittandók meg még az esetben is, ha az ezen forgalomban használt vasuti összekötetés egészen vagy részben oly vasuti intézet kezelése alatt áll is, melynek székhelye a másik fél területén fekszik.
Csatlakozási vonalakon és a mennyiben egyedül a határhoz legközelebb fekvő mindkét részbeli állomások közti forgalomról van szó: a személy- és árúforgalomban fizetendő illetékek beszedésénél, még az esetben is, ha a tarifa nem a beszedő helyen érvényes pénzértékben szól, a beszedő helyen érvényes törvények szerint megengedett fizetési eszközöknek elfogadása - az idő szerinti árfolyam számbavételével - meg nem tagadható.
A fizetési eszközöknek igy szabályzott elfogadása, a leszámolás tekintetében érdekelt vasuti igazgatóságok közti megállapodást semmi tekintetben nem gátolja.
A szerződő felek azon lesznek, hogy területeikben a vasuti árúszállitás az egy helyen összetalálkozó pályák közti közvetlen sinöszszeköttetések előállitása és a szállitó eszközöknek egyik pályájáról a másikra átvitele által lehetőleg megkönnyittessék.
A két szerződő fél oda fog hatni, hogy a két részbeli vasuti igazgatóságok a személy- és áruforgalomban közvetlen expeditiókat vagy direct tarifákat léptessenek életbe, mihelyt és a mennyiben ezt a két fél kivánatosnak jelölendi meg.
A direct forgalomra nézve egységes szállitási határozmányoknak megállapitása, különösen a szállitási határidők tekintetében, a mindkét részbeli legfelsőbb felügyelő hatóságok közvetlen megegyezésének fentartatik.
A szerződő felek arra kötelezik magukat, hogy mindkét részbeli területeiken a vasuti forgalmat akadályoztatások ellen biztositsák.
A vasutüzleti eszközöket illetőleg, melyek az egyik szerződő fél területeiből a másik fél területére forgalomban átmentek, ez utóbbi területen, foglalás, zálogolás, vagy más bármilyennemü habár csak ideiglenes biztositási vagy végrehajtási intézkedés, azon vasuti intézet ellen, mely az üzleti eszköz tulajdonosa, semminemü követelések végett sem birósági, sem közigazgatási uton meg nem engedtetik.
Vasuti kocsik, melyekben lovak, öszvérek, szamarak, szarvasmarhák, juhok, kecskék és sertések szállittatnak, és melyek az emlitett faju állatoknak az egyik fél területéből a másikba való szállitására használtatnának, előbb külön egyezmény által megállapitandó fertőztetlenitő eljárás alá vetendők, mely alkalmas arra, hogy a kocsikban netalán levő ragályos anyag teljesen elpusztittassék.
A szerződő felek ott, hol határszéleiken közvetlen sinösszeköttetések léteznek és a szállitó eszközök átmenete történik, azon árúkat, melyek szabályszerüleg lezárható kocsikban vitetnek be, és ugyanazon kocsikon az ország belsejében oly helyre szállittatnak, hol az elintézésre jogositott vám- vagy adóhivatal létezik, a határszélen való bevallástól, lerakástól és átvizsgálástól, mint szintén a csomózártól fölmentendik, a mennyiben azok a rakjegyzékek és fuvarlevelek átadása által bevitelre bejelentetnek.
Oly árúk, melyek szabályszerüleg lezárható vaspálya-kocsikon valamelyik szerződő fél területén át, a másiknak területéből ki- vagy oda be, átrakodás nélkül vitetnek, az árúbevallástól, lerakodástól és átvizsgálástól, mint szintén a csomózártól ugy az ország belsejében, mint a határszéleken menten hagyandók, a mennyiben azok a rakjegyzékek és fuvarlevelek átadása által átvitelre bejelentetnek.
A fennebbi határozmányok foganatositása azonban attól föltételeztetik, hogy az érdekelt vaspálya-igazgatóságok a kocsiknak az ország belsejében levő elintéző hivatalnál, vagy a kimeneti hivatalnál sértetlen zárral és kellő időben megérkezése iránt kötelezettséget vállaltak.
A mennyiben a szerződő felek egyike a vámkezelés tekintetében más államokkal az itt emlitetteknél nagyobb könnyitéseket állapitott volna meg, e könnyitések a másik féllel való forgalomnál is, a kölcsönösség föltétele mellett, alkalmazást találnak.
A szerződő felek alattvalói kereskedés és ipar megkezdése és folytatása, valamint a fizetendő adóra nézve a belföldiekkel egyforma bánásmódban részesülnek. Vásárok és sokadalmak látogatásánál a másik fél alattvalói ugyanazon bánásmód alá esnek, mint a saját alattvalók.
A gyógyszerészeti iparra, a kereskedelmi alkuszok üzletére és a vándoriparra - beleértve a házalást is - az emlitett határozmányok nem alkalmazandók.
Kereskedők, gyárosok és más ipar-üzők, kik ki tudják mutatni, hogy azon államban, melyben laknak, az általuk gyakorlott üzlet után a törvényes adót fizetik, ha akár személyesen, akár szolgálatukban álló utazók által vásárlásokat tesznek, vagy magukkal vitt mustrák mellett megrendeléseket keresnek, a másik fél területén ezért semminemü további illetékek fizetésére nem kötelezhetők.
A szerződő felek egyikének alattvalói, kik különböző államok helyei közt fuvarozást, tengeri- vagy folyam-hajózást üznek, ezen iparüzletért a másik fél területén iparadó alá nem vethetők.
Az egyik szerződő fél területén jogszerüen fennálló részvénytársaságok, betéti részvénytársaságok és mindennemü biztositó-társaságok, a másik fél területén az itt érvényes törvényes határozatok megtartása mellett, üzletet folytathatnak és jogaikat a törvényszék előtt érvényesithetik.
Az árúk vagy csomagolásaik megjelölésére nézve, valamint a gyári és kereskedelmi jegyek, a mustrák és minták, továbbá a találmányi szabadalmak tekintetében, az egyik szerződő fél alattvalói a másik fél területein ugyanazon védelmet élvezendik, mint a saját alattvalók. A szerződő felek alattvalói mindazáltal a másik fél területén törvények vagy rendeletek által megszabott föltételeknek és alakszerüségeknek megfelelni tartoznak.
Gyári és kereskedelmi jegyek védelme a másik fél alattvalóinak csak annyiban és addig nyujtatik, a mennyiben és a meddig saját hazájukban a jegyek használatában védetnek.
A szerződő felek kölcsönösen megengedik egymásnak, hogy a másik fél mindazon kikötőiben és kereskedelmi piaczain, a hol valamely más állam konzulai müködhetnek, ilyeket szintén nevezhessen.
A szerződő felek egyikének konzulai a kölcsönösség föltétele mellett a másik fél területében ugyanazon jogokat, szabadalmakat és kedvezményeket élvezendik, melyeket bármily más államéi birnak vagy birni fognak.
A szerződő felek mindegyike külföldi konzulait kötelezni fogja, hogy a másik fél alattvalóinak, a mennyiben az az illető helyen konzul által képviselve nincs, ótalmat és segedelmet ugyanazon módon, és nem magasabb illetékek mellett nyujtsanak, mint saját alattvalóik.
A szerződő felek egymásnak kölcsönösen megengedik hogy vámhelyeikre tisztviselőket küldhessenek ki oly czélból, hogy a vámügyre és határszéli őrködésre vonatkozó ügykezelésről tudomást szerezzenek, mi végre ezen tisztviselőknek mindenkor készséggel alkalom nyujtandó.
A két vámterület számvitele és statisztikája iránt a szerződő felek egymásnak minden kivánt felvilágositást megadandnak.
A jelen kereskedelmi szerződés az osztrák-magyar monarchia és Liechtenstein fejedelemsége közt fennálló vám- és adóegyességi szerződés értelmében a liechtensteini fejedelemségre nézve is kiterjed.
Ugyanaz kiterjed továbbá Luxemburg nagyherczegségre is, a mig ez a német vámterülethez tartozik.
A szerződő felek azon egyes országrészeiben, melyek vámterületeikből kizárvák, mindaddig, mig kizárásuk tart, a jelen szerződés 5. és 6. czikkeiben foglalt megállapodások nem alkalmazandók.
Jelen szerződés 1879 január 1-ével hatályba és az 1868 márczius 9-iki vám- és kereskedelmi szerződés helyébe lép, és 1879. deczember 31-ig érvényben marad.
Jelen szerződés jóváhagyási okmányai minél előbb Berlinben kicserélendők.
Minek hiteléül a mindkét részbeli meghatalmazottak a jelen szerződést aláirták és pecsétjeikkel ellátták.
[Aláírások]
1. § Mind a két szerződő fél kötelezi magát, hogy a másik állam törvényei ellen való áthágások (13. és 14. §) meggátlására, fölfedezésére és megbüntetésére, a következő határozmányokhoz képest, közre fog müködni.
2. § Mindegyik szerződő fél kötelességévé teendi a saját vámtörvényei ellen való áthágások meggátlására vagy följelentésére utasitott tisztviselőinek, hogy mihelyt a másik fél hason törvényei ellen czélba vett, vagy már el is követett áthágásokról értesülnek, azt az elébbi esetben rendelkezésükre álló minden törvényes eszközökkel lehetőleg megakadályozzák, és mind a két esetben a belföldi vám- vagy adóhatóságnak, az osztrák-magyar monarchiában a fővámhivataloknak vagy a pénzügyőrségi biztosoknak (a német birodalomban a fővámhivataloknak vagy főadóhivataloknak), a leggyorsabban följelentsék.
3. § Az egyik fél vám- vagy adóhatósági a másik fél vámtörvényei ellen való áthágásokról, melyek értésükre esnek, az utóbbinak a 2. §-ban emlitett vám- vagy adóhatóságait tüstént értesitendik és azoknak a kipuhatolható idevágó körülményekről minden hasznavehető fölvilágositást megadandnak.
4. § Mindegyik szerződő fél vámszedő hivatalai, a másik államnak erre felhatalmazott felsőb vám- vagy adóhivatalnokainak, kivánatukra azon lajstromok- és lajstrom-osztályoknak, melyek az utóbbi államnak kiviteli, beviteli s határszéli áruforgalmát kitüntetik, ugyszintén ama lajstromok mellékleteinek is megtekintését, a hivatalos helyiségben minden időben megengedik.
5. § A két szerződő fél közötti határon alkalmazott vám- és adóhivatalnokok oda fognak utasittatni, hogy a csempészkedésnek mind a két oldalon meggátlására és fölfedezésére nézve egymás a legnagyobb készséggel támogassák, s e czélból egymással ne csak kölcsönösen közöljék a lehető legrövidebb idő alatt észrevételeiket, hanem jó szomszédokhoz illő egyetértésben is maradjanak, s czélszerü közremüködés megállapitása végett időről-időre és különös esetek alkalmából egymással tanácskozzanak.
6. § A szerződő felek vám- és adóhivatalnokainak meg lesz engedve, hogy valamely csempészkedőnek üldözése, vagy a saját államuk vámtörvényei ellen való áthágásra vonatkozó tárgyak vagy nyomok kutatása alkalmával, a másik állam területére átmehessenek, oly czélból, hogy az ottani községi előljáróknál, vagy hatóságoknál a tényállás és a tettes kinyomozására s a bizonyitásra szükséges intézkedéseket, a véghezvitt vagy megkisérlett vámkijátszásra vonatkozó minden bizonyitékok megszerzését, nemkülönben a körülményekhez képest az árúk ideiglenes lefoglalását és a tettesek letartóztatását kivánják.
Mindegyik szerződő fél községelőljárói és hatóságai az ilyetén megkereséseket csak ugy teljesitendők, miként ez saját államuk vámtörvényeinek gyanitott vagy fölfedezett áthágásaira nézve jogukban és kötelességükben áll.
Az egyik rész vám- és adóhivatalnokai elöljáró hatóságuknak, a másik rész illető hatósága általi megkerestetése folytán arra is felszólittathatnak, hogy akár ezen utóbbi hatóság előtt akár saját országuk illető hatósága előtt, a vámcsonkitásra vonatkozó körülményekről vallomást tegyenek.
7. § A szerződő felek egyike sem fog saját területén a másik fél területére való csempészkedésre alakult egyesüléseket megtürni, sem a csempészkedési vállalatok lehető hátrányai ellen biztositó szerződéseket érvényeseknek ismerni.
8. § A szerződő felek mindegyike meggátolni köteles, hogy oly árúkészletek, melyek a másik fél területére való átcsempészésre szántaknak tekinthetők, az utóbbi határszélének közelében föl ne halmoztassanak, vagy a lehető visszaélés ellen szolgáló elengedő biztositék nélkül le nem rakassanak.
A határszéli kerületen belül, idegen, meg nem vámozott árúk raktárai rendszerint csak oly helyeken türhetők meg, hogy vámhivatal van, s ez esetben a vámhatóság részéről zár és ellenőrizet alá helyezendők.
Ha egyes esetekben a hivatalos zár nem alkalmazható, helyette más, lehető biztosságot nyújtó ellenőrködési intézkedések teendők. Idegen megvámozott árúk és belföldi árúk készleteinek a határszéli kerületen belül a megengedett, azaz a belföld helyi fogyasztásához mért forgalom szükségletét nem szabad meghaladniok. Ha azon gyanu támad, hogy ilynemü áruk készletei az érintett szükségleten felül és csempészkedési czélra alakultak, az ily raktárak, a mennyiben ez törvényesen megtörténhetik, a vámhatóságnak különös, a csempészkedés meggátlására alkalmas ellenőrizete alá helyezendők.
9. § Mindegyik szerződő fél köteles:
a) oly árúknak, melyek be- vagy átvitele a másik államban tilos, vám- vagy adóhivatali elintézését emez utóbbi állam felé csak akkor teljesiteni, ha ennek különös engedelme mutattatik elé;
b) oly árúkat, melyek a másik államban beviteli vám alá esnek, és oda rendelvék;
1. csak valamely ottani, megfelelő hatáskörrel felruházott belépti hivatal felé vezető irányban;
2. a kilépti hivataloktól vagy igazolási helyektől, csak oly nappali időben, hogy a határon tul ott megengedett időben érkezhessenek meg;
3. a kilépti hivatalokból vagy igazolási hely és a határ között - minden elkerülhető tartózkodás megakadályozása mellett - elbocsátani vám- vagy adóhivatali elintézés után, vagy ellátni a szükséges igazolványokkal.
10. § Szintugy mind a két fél az isméti kivitelre szánt meg nem vámozott árúkért nála letett biztositékok kiadását, valamint a kivitelért járó elengedéseket vagy visszatéritéseket csak akkor teljesitendi, ha a belépti hivatal részére kiállitott, az eljárás lajstromozási tételét és keletét tartalmazó bizonyitvány által igazoltatik, hogy az emlitett szomszéd országba kivitt áru emez utóbbi hivatalnál bejelentetett.
11. § A 9. §-ban b) alatt, és a 10. §-ban foglalt határozatok foganatositása előtt, a szerződő felek a közös határon az árúk átvitelére rendelt bejelentő és vizsgáló helyek kellő száma a hatásköre iránt, azoknak egymással való közvetlen viszonya tekintetében, összhangzólag kiszabandó elintézési órái iránt, s a kivitt árúknak a határontuli bejelentési hivatalig a szükséghez képest elrendelendő hivatalos kisérése iránt, nemkülönben a vaspályai forgalomra vonatkozó különös rendszabályok iránt, egymással készséggel egyezkedésbe bocsátkozandnak.
12. § Mindegyik szerződő fél köteles a másik fél vámtörvényeinek a 13. és 14. §-ban emlitett áthágásait nem csak saját alattvalóinak, hanem mindazoknak is, kik területén ideiglenesen laknak, vagy csak utólag tartózkodnak is, az idézett szakaszokban kijelölt büntetések terhe alatt megtiltani.
Mind a két szerződő fél kölcsönösen kötelezi magát, hogy a másik szerződő félnek azon alattvalói, kik csempészkedés gyanuját költötték maguk iránt, saját területén belül szemmel fogja tartani.
13. § Mindegyik szerződő fél a másiknak be-, ki- és átviteli tilalmainak áthágásait, s a vám- vagy adócsonkitásokat, azaz oly cselekményeket vagy törvényellenes mulasztásokat, melyek által amaz államtól az őt törvényesen megillető be- vagy kiviteli vám elvonatik, vagy fel nem födöztetése esetében elvonatnék, tetszése szerint vagy az áthágás tárgyának elkobzásával s esetleg a teljes érték megtérittetésével s a mellett arányos pénzbirsággal, vagy ugyanazon pénz- vagy vagyon-büntetésekkel illetendő, melyek alá saját adótörvényeinek ugyanazon vagy hasonló áthágásai vetvék.
Ez utóbbi esetben a büntetési összeg, a mennyiben az törvényesen az elvont adóösszeghez aránylik, azon állam tarifája szerint szabandó ki, melynek adótörvénye ellen követtetett el az áthágás.
14. § A másik állam vámtörvényeinek olyatén áthágásaira, melyek bebizonyithatólag sem valamely be-, ki- vagy átviteli tilalom megszegését, sem valamely vámilleték elvonását nem tartalmazzák vagy nem czélozzák, bizonyos határok között a büntető biró itéletétől függő, elegendő pénzbüntetések szabandók.
15. § Fogság- vagy munkabeli büntetéseket (ide nem értve a végrenemhajtható pénzbüntetéseknek a saját adótörvények szerint fogság- vagy munkabeli büntetésre változtatását) nemkülönben becsületbeli büntetéseket, ipar-jogositványok elvonását, vagy a büntetés sulyosbitásakép a megtörtént elitéltetések kihirdetését kiszabni, a szerződő felek egyike sem köteles ezen egyezmény alapján.
16. § Ellenben a másik állam vámtörvényeinek megszegéseinél netalán előforduló egyéb kihágások-, vétségek- s büntetteknek, p. o. bántalmazások-, jogellenes ellenszegülés-, fenyegetések vagy erőszakoskodás-, hamisitások-, megvesztegetések- vagy zsarolásoknak stb. törvényszerü megbüntetése a 12-15. §-ok szerint kibocsátandó büntetési határozatok által sem ki nem zárható, sem meg nem szoritható.
17. § A másik fél vámtörvényeinek áthágásait, annak valamely illetékes hatóságának megkeresésére, mindegyik szerződő fél ugyanazon biróságok által s ugyanazon eljárási formák szerint fogja vizsgálat és törvényes büntetés alá vétetni, mint saját hasonló törvényeinek áthágásait:
1. ha a vádlott vagy azon állam polgára, mely által vizsgálat és büntetés alá vonatik; vagy
2. ha nemcsak az áthágás idejében ezen állam területén, bár csak mulólag is lakott, vagy az áthágást ezen területből követte el, hanem a vizsgálatot inditványozó megkeresés beérkezésekor vagy azután is, emez állam területén kerittetik kézre;
a 2. alatt érintett esetben mindamellett csak akkor, ha a vádlott nem polgára azon államnak, melynek törvényei a vád alatti áthágás tárgyát képezik.
18. § A 17. §-ban megjelölt vizsgálat megejtésére azon biróság, melynek kerületéből történt az áthágás, és azon biróság, melynek kerületében a vádlott vagy állandóan lakik, vagy mint idegen, ideiglenesen tartózkodik, annyiban illetékesnek tekintendő, a mennyiben ugyanazon áthágás miatt ugyanazon vádlott ellen netalán más biróság előtt már tárgyalás folyamatban vagy végitélet által befejezve nincsen.
19. § A 17. §-ban megjelölt vizsgálatok folyamában a másik fél hatóságainak vagy tisztviselőinek hivatalos előadásai ugyanazon bizonyitó erővel birandnak, mint a mely hasonló esetekben a saját állami hatóságok vagy tisztviselők hivatalos előadásainak tulajdonittatik.
20. § A 17. § alapján inditott büntetőeljárással és a büntetés végrehajtásával járó költségek ugyanazon elvek szerint határozandók meg s vetendők ki, melyek a saját állambeli törvények hasonnemü áthágásai folytán inditott büntető-eljárásra nézve érvényesek.
Azoknak egyelőre való fedezéséről azon állam tartozik gondoskodni, melyben a vizsgálat foly.
Az eljárással és a büntetés végrehajtásával járó azon költségeket, melyek, ha az eljárás a saját adótörvények áthágása miatt indittatott volna utoljára, ezen állam terhére esnének, a mennyiben azok a vádlottól be nem hajthatók, vagy a befolyt büntetési összegek által nem fedezhetők, azon állam köteles megtériteni, melynek hatósága a vizsgálatot inditványozta.
21. § A 17. § alapján meginditott büntetőeljárás folytán a vádlottól behajtott, vagy az áthágás elárusitott tárgyai után befolyó pénzösszegekből először is a hátralevő perköltségek, ezután a másik államtól elvont adók, s végre a birságok fedezendők.
Ezen utóbbiakról azon állam intézkedik, melyben az eljárás véghez ment.
22. § A 17. § alapján inditott vizsgálat azon idő alatt, mig jogerejü véghatározat nem hozatott, azon állam hatóságának megkeresésére, mely meginditotta, tüstént abbanhagyandó.
23. § Azon büntetéseknek, melyekre a vádlott a 17. § alapján inditott eljárás folytán itéltetett vagy önkéntesen ajánlkozott, elengedése vagy enyhitése azon államot illeti, melynek biróságánál az elitélés vagy ajánlkozás történt.
Az ily büntetési elengedések vagy enyhitések előtt mindazáltal azon állam hatóságának, melynek törvényei ellen követtetett el az áthágás, alkalom nyujtandó ez iránti nyilatkozásra.
24. § Mindegyik szerződő fél biróságai, a másik államban ennek vámtörvényei ellen elkövett áthágások miatt vagy a 17. § alapján meginditott minden büntető-eljárásra vonatkozólag, kötelesek az illető biróság megkeresésére:
1. a birósági kerületükben tartózkodó tanukat és szakértőket, ha kivántatik, hit alatt kihallgatni, és amazokat, a mennyiben az országos törvények a tanuskodás megtagadását meg nem engedik, például a tanuskodás a tanuk saját bűntársaságára nem vonatkozik, vagy oly körülményekre nem terjeszkedik, melyek a váddal közeli kapcsolatban állanak, tanuságtételre szükség esetében szoritani is;
2. hivatalos szemléket tartani, s a leletet hitelesiteni;
3. oly vádlottaknak, kik a megkeresett biróság járásában tartózkodnak, a nélkül, hogy az utóbbi állam kapcsolatához tartoznának, idézéseket és határozatokat kézbesiteni;
4. a megkeresett biróság járásában található törvényszegőket s ezeknek ingó vagyonát letartóztatni és kiadni, ha csak ama törvényszegők a megkeresett biróság állami kapcsolatához vagy oly más államhoz nem tartoznak, mely a kérdéses törvényszegésnek maga részéről való kettő megvizsgálására és megbüntetésére szerződésileg kötelezve van.
25. § A jelen egyezményben „vámtörvények” alatt a be-, ki- és átviteli tilalmak, és „biróságok” alatt a szerződő államok mindegyikében az ilynemü saját törvényeik áthágásainak megvizsgálására és megbüntetésére rendelt hatóságok is értetnek.
26. § A fentebbi határozatok által a szerződő államok között a csempészkedés elnyomása végett megállapitott további kedvezmények sem meg nem szünnek, sem meg nem változnak.
Az osztrák-magyar monarchia és a német birodalom közt kötött kereskedelmi szerződésnek mai napon történt aláirásánál a két részbeni meghatalmazottak a következő megjegyzéseket, nyilatkozatokat és megállapitásokat iktatták a jelen jegyzőkönyvbe.
1. Az 1. czikk b) pontja alatt levő fentartás azon elővigyázati intézkedésekre is kiterjed, melyek a mezőgazdaság védelme végett kártékony rovarok (mint például a phylloxera és colorado rovar) becsempészése és terjedése ellen czéloztatnak.
2. A szerződő felek az egészségrendőri szempontból kibocsátott minden forgalmi megszoritást kölcsönösen egymással közölni fogják.
A két szerződő fél gondoskodni fog arról, hogy a törvényhozás a belső adónak alávetett ipar technikai fejlődését ugy kövesse, hogy az adóvisszatérités a tényleg fizetett adót túl ne haladja.
Azon árúk tekintetében, melyek az egyik szerződő fél területéből a másik területre vásárokra vagy sokadalmakra hozatván, vagy oda vásárokon és sokadalmakon kivül bizonytalan eladásra küldetvén, előre meghatározandó idő alatt eladatlanul visszavitetnek, továbbá a kereskedelmi utazók által behozott mustrák tekintetében, a mindkét részbeli területeken ez idő szerint alkalmazásban levő szabályok fentartatnak.
A másik fél területére vásárokra vitt és onnan eladatlanul visszahozott marhára nézve mindkét részről lehetőleg könnyitett vámeljárás fog alkalmaztatni.
Az azonosság megállapitására rendszerint a marhának faj, darabszám és szin szerinti megjelölése, esetleg különös jelvények fölemlitése mellett, elégségesnek fog tekintetni.
A. - A közelebbi föltételek és alakszerüségek tekintetében, melyek mellett a 6. czikkben megállapitott forgalmi könnyitések alkalmazandók, a következő megegyezés jött létre:
1. belföldi készitésü fonalak és szövetek alatt az elküldő országban font fonalak és szőtt szövetek, továbbá oly fonalak és szövetek értetnek, melyek ugyan nyers állapotban a külföldről behozattak és vámhivatali kezelés után a szabad forgalomba mentek, de az elküldő országban fehéritve vagy festve vagy szinnyomatva lettek, hogy azután további kidolgozás vagy kikészités végett a kikészitő országba vitessenek.
A belföldi készitésnek igazolására az árún alkalmazandó gyárijegy, illetőleg az árú belföldi készitőjének bizonyitványa szolgál.
2. A másik szerződő fél területére kikészités végett kivitt árúk és tárgyak vámmentes viszszahozatala a kiküldő országban az első árúküldemény kivitele előtt szerzendő engedélytől tehető függővé. Ezen engedély határozott vagy határtalan időre, a visszavonás kikötése mellett adatik, és meg nem tagadható oly önálló iparosoktól és kereskedőktől ki:
a) vámáthágás miatt nincsenek elitélve, vagy nem állanak vizsgálat alatt; és
b) kik a készités végett kiviendő árukat és tárgyakat magában a belföldön előállitni, vagy azokat az 1. pont értelmében belföldivé tenni képesek, vagy pedig azoknak jövendőben belföldi gyárosoktól leendő szerzését ez utóbbiaknak nyilatkozata által igazolják.
Az adott engedély csak bebizonyitott vámáthágás vagy az ellenőrzési szabályoknak ismételt durva elhanyagolása esetén vonható vissza.
3. A tárgyak, melyekre a vámmentesség igénybe vétetik, a vámhivataloknál minőség és mennyiség szerint bevallandók és megvizsgálás alá bocsátandók.
A kikészités végett kiviendő fonalaknál és szöveteknél, a belföldi származás (1. pont) is igazolandó.
4. Iparosok, kik a kikészitő forgalmat folytatják, a vámhatóságok felügyelete alá helyezhetők.
5. A kivitt és ismét visszahozott, illetőleg bevitt és ismét kivitt tárgyak vámkezelése rendszerint ugyanazon vámhivatalnál, legyen az a határnál vagy az ország belsejében, eszközlendő. Kivételek az illetékes vámhatóságok által akkor engedélyeztetnek, ha a kikészitést eszközlő ipar-telep földrajzi fekvése és a kikészitett áru végleges rendeltetési helye következtében az árunak a kiküldő hivatalhoz visszahozatala nagy kerülő nélkül nem mellőzhető.
6. Az isméti kivitel és az isméti visszahozatal alkalmas határidő megtartásához köthető és ezen határidő meg nem tartása esetén a törvényes illetékek beszedése elrendelhető.
7. Az illetékek biztositása az illető összeg letétele által vagy más alkalmas módon követelhető.
8. Súlykülönbségek, melyek a tárgyak kijavitása, kikészitése és kidolgozása folytán támadnak, méltányos módon tekintetbe veendők, és csekély különbségeknél illetékfizetések nem fognak követeltetni. Fonalak- és szöveteknél, melyeknek azonossága a csonkitatlan azonossági jegyek által kétségkivüli, a sulykülönbségek tekinteten kivül maradnak.
9. A belföldi származás igazolásáról és a kikészitő eljáráshoz szükséges külön engedélyről szóló határozmányok (1-3. pont) nem alkalmazandók:
a) a kijavitás végett kivitt és azután ismét visszahozott tárgyakra,
b) a határkerületben lakó kézművesekre és bérmunkásokra, kik munkaanyagukat közönségesen a határon át házi munkájukhoz lakásaikba hozzák és feldolgozás után a munkát vámmentesen visszaviszik. Munkagyűjtők (factorok), kik a bérmunkásoknak munkával ellátását közvetitik, a bérmunkásokkal egyenlőknek vétetnek.
Ezen egyezmény (1-9. pont) alapján a kétrészbeli meghatalmazottak mai napról kelt jegyzékben kölcsönösen egymással közölték azon részletes határozmányokat, melyeket a szerződő felek a kikészitő eljárás szabályozása és ellenőrzése tekintetében kibocsátani, magukat kölcsönösen jogositottaknak tartják. Mindkét fél azonban fentartja magának azt, hogy a szükséghez képest könnyitéseket és egyszerüsitéseket életbeléptethessen.
B. - Egyetértés volt az iránt, hogy a lenfonalak és nyers fehéritlen vászon tekintetében régibb törvényeken és egyezményeken alapuló határforgalmi könnyitések jelen szerződés tartamára olykép fentartatnak, hogy ezen egyezmények jelen szerződés lejártával, előleges felmondás nélkül hatályon kivül lépnek.
Különösen megállapittatik hogy a szerződés tartamára nyers, kézfonta lenfonál kölcsönösen vámmentesen kezeltessék, és hogy nyers fehéritlen vászon Leobschütztől és oberlausitzi Seidenbergig terjedő határon Porosz-Sziléziába fehéritő telepekre és vászonvásárokra, továbbá Ostritztól Schandauig Szászországba, engedélyjegyek mellett vámmentesen bevitessék.
A mi a nyers lenfonállal való forgalmat illeti, mely fonál az egyik fél területéről fehérités vagy szövés végett a másik területre vitetik és fehéritve vagy szőve visszahozatik, elismertetik, hogy a fonálnak sem lánczra mérve; sem ólompecséttel ellátva nem kell lenni és hogy elégséges a kivitelnél, illetőleg a bevitelnél a mennyiséget és a minőséget (ez utóbbit gépfonta fonálnál csak finomsági száma és tiszta sulya szerint) bejelenteni, esetleg a fonálból mustrát visszatartani és az isméti kivitelnél, illetőleg az isméti behozatalnál a fehéritett vagy vászonná szőtt fonalat a kivitt nyers fonállal minőség és mennyiség szerint összehasonlitani. - Sulykülönbségek, melyek a fehérités vagy pépezés által okoztatnak, megfelelően figyelembe veendők.
C. - A két szerződő fél megegyezett abban, hogy a mindkét részbeli határkerület lakosságának forgalmában a saját szükségleteikhez való tárgyak kijavitása vagy a házi bérmunkával egyenlőnek vehető másféle kézmives kidolgozása tekintetében a fennálló könnyitések továbbra is fentartatnak. Ezen könnyitések, a mennyiben a kikészitő fogalom alá nem tartoznak, a B) mellékletben foglaltattak. Azon vámkedvezmények tekintetében, melyeknél a határkerület és határlakosság forgalma kérdésbe jön, a mindkét államban jelenleg fennálló határkerületek tekintetnek olyanokul, melyekre az efféle vámkedvezmények kiterjesztendők. A határkerületek kiterjedésének módositása esetében ezen vámkedvezmények a határtól tiz kilométerig terjedő határövre érvényesek.
Az 5., 6. és 7. czikkekben meghatározott forgalmi könnyitések, az Ausztria, Bajorország, Wüttemberg és Baden között 1854 február 20-án kötött egyezményben megállapitott ellenőrizet mellett, a Boden taván átmenő forgalomra is alkalmazandók.
Az emlitett egyezmény revisiója, tekintettel azon határozmányaira, melyek tényleg megváltozott viszonyok következtében módositást igényelnek, fentartatik.
A mindkét részbeli vámterületből kizárt országrészek a következők:
I. Az osztrák-magyar monarchia államaiban:
1. Brody kereskedelmi városa Gácsországban,
2. Triest, Fiume (Martinschizza vesztegintézettel) Buccari, Portoré, Zengg és Carlopago szabad kikötők, a hozzájuk való vámmentes kerületekkel együtt;
3. Isztria őrgrófsága a quernerói szigetekkel;
4. Dalmáczia királysága.
II. A német birodalomban:
1. Poroszországban: Altona városa, Wandsbeck városának és Marienthal falunak egyrésze, Geestmünde kikötő Gesstendorf és Lehe szabad területeivel; Altenwerder, Krusenbusch, Finkenwerder (Finkenwerder-Blumensand nélkül) Kattwieck, Hoheschaar, Neuhof Elbeszigetek és Wilhelmsburgnak egy része;
2. Oldenburgban: Brake kikötő;
3. Bréma szabad városa és területe, kivéve mindazáltal Vegesack városát, a hollerlandi Aussendeichslandereient-t, valamint Habenhausen, Arsten, Bunethorseinweg-Neuland helységeknek a Wume jobb parján és az Ochtum bal partján fekvő területrészeit, és Woltmerschausen külterületének egyik részét;
4. Hamburg szabad városa és területe, kivéve:
a) Bergedorf városát, Vierlande-t, Reitbrock, Ochsenwerder, Patenberg, Spadenland kerületeket, Bilwerder kerülete legnagyobb részét és Billwerder-Ausschlag kerület egyik részét;
b) Langenhorn, Grosssborstel, Fuschsbüttel, Kleinborstel, Ohlsdorf kerületek és Alsterdorf és Barmbeck kerületek egy részét;
c) Ritzebüttel kerületét, Ritzebüttel és Cuxhaven helységeket (a cuxhaveni Aussendeich nélkül);
d) Mooburg és Moorwerder kerületeket, Geesthacht faluját és Gross-Hansdorf, Schmalenbeck, Beimoor, Wohldrof, Ohlstedt, Volksdorf, Farmsen helységeket, Kupferdamm-, Lehmbroosk- és Bernee-vel;
5. Badenban: Reichenau szigete, Bittenharter-Hof, Büsingen, Jestetten (Flachshof-, Gunzenriederhof- és Rentehoffal), Bottstetten (Balm-, Dietenber-, Nack-, Locherhof- és Volkenbachchal), Dettighofen (Hauserhoffal), Altenburg, Baltersweil, Berwangen és Weisweil melletti Albührenhof helységei.
1. A 7. czikkben megjelölt könnyités a következő körülményektől tétetik függővé:
a) Az áruk a bevételi hivatalnál továbbszállitás végett a nem végleges vámkezelésre szóló kisérőjegygyel bejelentendők, s hozzájuk hivatalos igazolvány csatolandó, melyben ki legyen téve, hogy az elküldési helyen helyeztettek-e, s minő hivatalos zár alá?
b) Ezen zárt a vizsgálatnál sértetlen és biztos állapotban kell találni.
c) A bevallásnak szabályszerüleg és akkép kell történnie, hogy hiányos bejelentés folytán a külön átvizsgálás ne váljék szükségessé, és szándékos sikkasztás gyanujára ok ne forogjon fenn.
Ha az áru lerakodása nélkül azon teljes meggyőződést szerezhetni, hogy a másik államban alkalmazott zár sértetlen és biztos, az áruknak lerakása és megmérlegelése el is maradhat.
2. A mennyiben Németország egyes helyein szüksége mutatkoznék, különös megkeresésre, az áruszállitóknak is meg fog a lerakó helyek használata engedtetni. - Osztrák-magyar részről is hasonló kedvezmény nyujtatik.
1. Az egymás átellenében fekvő határvámhivataloknak jelenlegi összehelyezései fenntartatnak. Mindazonáltal az érdekelt államok mint nenikének szabadságában áll ily összehelyezés hat havi felmondás mellett visszavonni.
Uj összehelyezések Ausztria és az érdekelt német államok közötti egyezkedésre bizatnak.
2. A forgalomnak további könnyitése szempontjából az egymás átellenében fekvő határvámhivatalok vámelintézési jogainak lehető egyezésére továbbra is gond fog fordittatni.
Egyes hivatalok illetékességének kivételes kiterjesztése az érdekelt komrányok különös megegyezésének tartatik fenn.
3. A másik fél területére áthelyezett határvámhivatalok állása és hatásköre iránt következő elvekben történt megállapodás:
a) Egy azon állam területéről, melyhez tartozik, a tulsó területre áttett vámhivatal megtartja az előbbi állomási helynek nevét, melyhez azonban az uj állomási hely neve függesztetik.
A tulsó területen ujon felállitott hivatalok állomási helyük után neveztetnek;
b) a vámsorpompók azon terület országos szineire festetnek, melyen állanak; a hivatalos czimer azon ország szineivel és czimerével láttatik el, melyhez a hivatal tartozik;
c) a házirend fentartása a területi hivatal előljárójának áll tisztében;
d) a területi állam kormánya tartozik arról gondoskodni, hogy a területükre áthelyezett hivataloknak vámhivatali müködésök teljesitésében ne akadályoztassanak, különöse, hogy hivatalos irataik és pénzeik biztonsága hátrányt ne szenvedjen;
e) a két fél vám- és adóhivatali tisztviselői, kik a szerződésben alapuló valamely okból szabályszerü szolgálati egyenruhában a tulsó államterületre lépnek, az ott az állampénztár számára szedett út-, hid- és révpénzektől ép úgy mentek, mint annak saját tisztviselői. Oly e fajta közlekedési illetékektől ellenben, melyek szedése társulatokat, testületeket, községeket vagy egyes magánosokat illet, a mentesség csak annyiban igényelhető, a mennyiben az a fennálló tarifa szerint alaposnak mutatkozik;
f) világosan elismertetik, hogy az egymás átellenében fekvő vámhivatalok összeköttetése által csakis a kétfelőli hivatalos eljárásnak lehető egyidejüsége, de semmi esetre rendszeres vámelintézési közösség nem czéloztatik, hogy ennélfogva - nem tekintve a rendkivüli forgalom esetét és az e végből mindkét vámigazgatóság részéről egyetértőleg kibocsátandó utasitásokat - a két hivatal mindegyike csakis az őt - mind államának ki- vagy beviteli hivatalát - illető eljárást tartozik végezni, a másik hivatalnak hason müködésében pedig részt vennie nem szabad;
g) a szomszéd állam területére áthelyezett vámhivatalok tisztviselőinek és alkalmazottjainak viszonyaira vonatkozó rendszabályokra nézve;
a mindkét részbeli vámőrség hivatalnokainak és alkalmazottjainak a szomszéd állam őrintézményének hivatalnokai és alkalmazottjaihoz való magaviseletére nézve;
az egyik államnak a másik állam területére áthelyezett hivatalainak elszállásolása és az ezért felszámitandó lakbérre nézve;
az összekötött hivatalok tisztitási és fűtési költségeire nézve;
az összekötött hivataloknál a sorompók felállitása-, fenntartása-, világitása-, elzárása- és megnyitására nézve;
ezen hivataloknak levél- és kocsipostai küldeményei dijmentes szállitására nézve följebbvaló hatóságaikkal vagy saját államuk más vámhivatalaival való hivatalos közlekedésüknél;
a szomszéd állam területébe áthelyezett vámhivatalok azon tisztviselőinek jogai- és kötelességeire nézve, kik eme szomszéd állam középületeiben szállást nyertek;
a vasár- és ünnepnapokon való vámkezelésre nézve; végre
a kész hivatalos egyenruhák és fegyverzeti tárgyak kölcsönös vámmentességére nézve jeleg fennálló egyezmények ezennel továbbra is fentartatnak.
A határjárási szolgálat mindkét fél által a saját területein e részben fennálló szabályok szerint és a különös megállapodások figyelembe vételével fog kezeltetni.
1. A vámkartel 4. §-ához
Azon főbb vám- és adóhivatalnokokhoz, kik az átellenes vámterület beszedő hivatalainál a lajstromokat és lajstromszakaszokat, melyek az áruforgalmat ezen területbe és területből és annak határain kimutatják, a magasabb tisztviselőkön kivül tartoznak, az osztrák-magyar monarchiában: a fővámhivatalok főtisztviselői, a pénzügyőrség főbiztosai és biztosai; Németországban: a fővámhivatalok tagjai és a főellenőrök.
2. A vámkartel 5. §-ához
Nem vétetik ugyan kifogás alá, hogy a határfelügyelők (pénzóügyőrség) a csempészet megakadályozása és fölfedezése czéljából egymást kölcsönösen segitsék és az e részben tett észrevételeiket egymással közvetlenül közölték; mindazonáltal egyetértettek a jelenvoltak az iránt, hogy a czélszerű összeműködés iránti megállapodás végett időről-időre és különös esetekben tartandó tanácskozások rendesen csak a kétfelőli főbb vám- és adóhivatalnokok közt történjenek.
3. A vámkartel 6. §-ához
Elismertetik, hogy a kétfelőli vám- és adóhivatalnokok, ha valamely csempészkedő üldözésnél, vagy saját államuk vámtörvényeinek áthágására vonatkozó tárgyak vagy nyomok kutatása alkalmával a másik szerződő fél területére mennek át, csakis arra szoritkozhatnak, hogy az ottani helyiségi előljáróságoknál vagy hatóságoknál a tényálladék és a tettes kinyomozásához és a bizonyitáshoz megkivántató rendszabályokat, az elkövetett vagy megkisérlett vámkijátszásra vonatkozó bizonyitékok megszerzését, valamint a körülményekhez képest az áruknak ideiglenes lefoglalását és a tettesnek letartóztatását javasolják; hogy azonban az emlitett hivatalnokok idegen területen sem a tettes személyét, sem az áthágás tárgyait le nem tartóztathatják, sem pedig fegyvereikkel nem élhetnek. Ha azonban a hivatalnokok az üldözésnél a személyükre irányzott tettleges megtámadások folytán azon kényszerüségbe helyeztetnek, hogy idegen területen önvédelmükre fegyvereikhez folyamodjanak, azon ország hatóságai, melyben ez történt, minden egyes esetben az ott érvényben álló törvények szerint határozni fognak az iránt, vajjon ezen használat egyáltalában, vagy a volt terjedelemben a tettleges megtámadás elháritására szükséges volt-e?
4. A vámkartel 6. és 11. §-ához
A két rész vám- és adóhivatalnokai, ha a vámkartel 6. és 11. §-aiban megjelölt czélokból mennek át a másik fél területére, ép ugy lehetnek fegyverkezve, mint ez a szolgálatnak saját tartományukban való teljesitésénél eléjük van szabva.
5. A vámkartel 8. §-ához
Egyetértés volt az iránt, hogy mindaddig mig idegen vámozatlan áruk a határkerületben csak oly helyeken vannak, hol vámhivatalok léteznek és ott csakis vámhivatali raktárakban, vagy visszaélés ellen kellőleg biztositó ellenőrzés mellett helyezhetők el, a 8. §-ban foglalt megállapodásnak megfelel, ha a mindkét részbeli vámhatóságok utasittatnak, hogy az emlitett raktáraknak, valamint az idegen vámozott és belföldi áruk készleteit a határ kerületen belül a másik fél vámérdekeinek kellő figyelembe vételével és a törvényszerűen megengedett módon ellenőrizzék.
6. A vámkartel 9. §-ához
A 9. § a) pontjának végrehajtása czéljából az átellenben fekvő vámterületben a bevitelnél és átvitelnél megtiltott vagy külön engedélyhez kötött árúk, mindkét részbeli hivatalokkal külön fognak közöltetni.
7. A vámkartel 10. §-ához
A vámkartel 10. § szerint a vámozatlan árúk isméti kiviteléért letett biztositék, valamint a kivitelért járó dijelengedések vagy visszatéritések csak akkor szolgáltatandók, ha a beviteli hivatal által kiállitandó igazolványnyal kimutattatik, hogy a német vámterületből az osztrák-magyar monarchiába, vagy viszont kivitt árúk az osztrák-magyar monarchiában illetőleg a német vámterületben bevallásra kerültek.
Ezen határozat végrehajtása tekintetében az a megállapodás jött létre, hogy az eddigi eljárás a következő szabályok szerint fentartassék:
a) a közönséges fuvarozási forgalomban, melynél a mindkét részbeli határvámhivatalok eszközlik a vámtörvények szerinti kiviteli illetőleg beviteli vámozást, a kiviteli állam határhivatal, a bevallás igazolása végett, az árút a kisérő vámkezelési okmányon a beviteli állam határhivatalához utalja. Ez utóbbi a bevallást, hivatalos pecsétje és aláirása mellett, következő szókkal igazolja:
„bejelentetett és ................. lajstromának .................. sz. alatt bevezettetett”
b) a vasuti árúforgalomban ugyanez az eljárás alkalmaztatik, még ha a kiviteli vámozás az ország belsejében fekvő vámhivatalnál és a beviteli vámozás határvámhivatalnál, vagy a kiviteli eljárás határvámhivatalnál és a beviteli eljárás az ország belsejében fekvő hivatalnál, vagy a kiviteli és a beviteli eljárás mindkét részről az ország belsejében fekvő hivatalnál történik.
Hogy pedig az esetre, ha a beviteli eljárás az ország belsejében fekvő hivatalnál bekövetkezi, ez utóbbi tudomására jusson annak, mely árúk utaltattak hozzá kötött forgalomban a bemondási eljárásra: a beviteli ország határvámhivatala a kiviteli állam határvámhivatala által vele közölt eljárási okmányok alapján a raklevél illető tételénél följegyzi azt, hogy a kiviteli állam melyik vámhivatala teljesitette a kiviteli vámeljárást, valamint azt is, hogy melyik lajstromában és mily szám alatt jegyeztetett be ottan az áru? Például Bécsbe rendelt árúnál, mely kisérvénynyel Boroszlóból érkezik és ott Oderbergen át kivitelre utaltatott, az osztrák határvámhivatal Oderbergben, mely az árút bemondási eljárás mellett Bécsbe bocsátja, a porosz határvámhivatal által Oderbergben vele közölt kisérvény alapján a raklevélbe az illető tételhez megjegyezi:
„kötött forgalomban Boroszlóból kisérvény. Bevételi lajstrom .................... sz.”
Hogy azonban a kivitelnél eljáró hivatal is azonnal a beviteli állam határvámhivatalától a bemondásnál igazolt vámozási okmányok visszavételekor megtudhassa, a beviteli állam melyik hivatal végzi a törvényes beviteli vámeljárást; a beviteli állam határvámhivatala az általa bemondási eljárás végett egy, az ország belsejében fekvő vámhivatalhoz bocsátott árukról a bejelentést következőleg igazolja:
„...... számu rakjegyzékkel bejelentetett és ....... sz. bemondási czédulával ......... ra bocsáttatott.”
Egy helyen fekvő vámhivataloknál, hol nagy vasuti forgalom kezelendő, elégséges az is, hogy a beviteli hivatalok a vámozatlan árúk átvételét a másik fél eljárási okmányain a hivatalos pecsét odanyomása által igazolják.
c) A postaforgalomnál - történjék az árúszállitás a közönséges postakocsin vagy vasuton - a kiviteli állam határvámhivatala végzi a kötött forgalomba menő árúk kiviteli vámeljárását. A megvizsgálandó zárlat az egyes postadarabokon megmarad, és a kiviteli határvámhivatal azt a beviteli határvámhivatal számára rendelt árúbevalláson a hivatali pecsét mellett, következő szókkal igazolja:
„ólompecsét } zárt N. N. ott hagyta”,
ugy, hogy a kiviteli államból kötött forgalomba jövő minden posta-darab a beviteli vámhivatalnál hivatalos zárral és hivatalosan igazolt beviteli bevallással érkezik meg, s a mennyiben ott a beviteli vámozás nem teljesittetik, azzal együtt a belföldön fekvő és erre hivatott hivatalhoz bocsátandó. A kiviteli határvámhivatalnak vámokmányai a beviteli határvámhivatalhoz küldetnek, mely azokat a beviteli bevallás igazolása végett pecséttel látja el és visszaküldi.
Megegyezés létesült az iránt, hogy vasutaknál levő összetett vámhivataloknál és különösen ott, hol a postának közvetlen átmenetele ugyanazon vasuti postakocsiban a postacsomagoknak kirakása nélkül bekövetkezik, és ez utóbbiak részint külön zárlat, részint kocsizárlat mellett érkeznek, illetőleg bocsáttatnak, a kiviteli vámhivatal részéről a beviteli határvámhivatal számára rendelt árúbevallásokon a zárlat igazolása mellőzhető és elégséges az, hogy a kiviteli hivatal a vámkezelési okmányokat a beviteli hivatalnak megtekintésre és pecsételésre azonnal a posta megérkezése után megküldje.
8. A vámkartel 11. §-ához
A 11. §-ban emlitett pontok iránti megegyezés az Ausztira és a határos német államok közti tárgyalásnak tartatik fenn.
A két részbeli határokon vasutakon eszközlött állatszállitmányok vámhivatali kezelése lehető gyors és könnyitett lesz. Ezen kezelés a vasuti igazgatóságok előleges jelentése és illető javaslata alapján - ha általában a többi föltételek megvannak - éjjel is eszközlendő, a mennyiben ez a szolgálatnak tökéletesen megbizható teljesitésével megegyeztethető.
9. A vámkartel 13. §-ához
A vámkartel 13. § szerint a másik fél be-, ki- és átviteli tilalmainak áthágásai legalább azon büntetésekkel illetendők, melyek alá saját adótörvényeik ugyanazon vagy hasonló áthágásai vetvék.
Megegyezés létesült az iránt, hogy azon államokban, melyekben a rendőri szempontból kibocsátott be-, ki és átviteli tilalmak áthágásai az adótörvények megsértésének nem tekintetnek, nem az ezen utóbbiak védelmére szabott büntetések, hanem az illető büntető törvény határozatai alkalmazandók, fentartva természetesen a vámbüntetőtörvény szerinti eljárást, ha egyszersmind vámáthágás esete forog fenn.
10. A vámkartel 14. §-ához
A vizsgálat megkezdésére való javaslat az osztrák-magyar monarchiában a pénzügyi kerületi igazgatóságok, illetőleg a pénzügyi igazgatóságok és pénzügyi felügyelők, Németországban a fővámhivatalok részéről teendő. A mindkét részbeli hatóságok ilyféle javaslataikat a további eljárás végett egymáshoz intézendik.
11. A vámkartel 21. §-ához
A büntetésen kivül az áthágótól a kijátszott illetékek az engedély-dijakkal együtt is beszedendők.
12. A vámkartel 22. §-ához
A 20. § harmadik kikezdésében a költségek viselése iránt foglalt szabályok a vizsgálat abbanhagyásának ezen itt kijelölt esetében is alkalmazandók.
Megegyezés jött létre az iránt, hogy a jelen szerződés határozatai alól a nemzeti halászat gyakorlása kizáratik.
A tengeri hajók- és rakományaiknak a két fél tengeri kikötőiben megállapitott egyenlősitése nem terjed ki:
a) oly jutalmazásokra, melyek ujonnan épitett tengeri hajók számára adatnának, a menynyiben ezen jutalmazások a kikötő és a vámilletékek alól fölmentésben, vagy ezen illetékek mérséklésében nem állanak;
b) más államokhoz tartozó ugynevezett yacht-clubbok kiváltságaira.
1. A 16. és 18. czikkekben foglalt határozmányok azon esetre is kiterjednek, midőn a vasuti vágányok különböző szélessége miatt átrakodás válik szükségessé. Habár ezen határozmányok a vasuti szállitmányok egyéb átrakodásaira nem terjeszthettek ki, mégis elismertetik, hogy ott, hol a fel- és lerakodási helyek nagy távolsága az átrakodást szükségesség teszi, ama kedvezmények kiterjesztése azon esetekre, hol kellően ellenőrzött átrakodás történik, ki nem zárható.
2. Postaküldemények, melyek vasutakon, az egyik szerződő fél területén át a másik területéből vagy abba szállittatnak, ha szállitásuk kellően zárható tartályokban történik, és a szállitott darabok száma, tartalma és nyers sulya a vámhatóság részéről megtekinthető posta-okmányokból kitünik, a bevallástól és átvizsgálástól mind a belföldön, mind a határon, az egyes postai darabok pedig a vámhivatali zártól még azon esetben is mentek maradnak, ha egyik vasutról a másikra való átmenetel czéljából rakatnak át.
A tengerentuli postán szállitott tárgyaknál a postai darabok tartalmát bejelentése elmaradhat.
3. Megegyeztek a jelen voltak az iránt, hogy a vasutakon átszállitott jószágok és postaküldemények a 18-ik czikk 3-ik kikezdésében és a fentebbi 2. pont alatt megállapitott mentessége a vámhivatali megvizsgáltatás alól, nem zárja ki ezen megvizsgálás véghezvitelét oly esetben, ha valamely szándékolt vámáthágás iránt bejelentések vagy alapos gyanuokok merülnek fel.
4. A kölcsönös vasuti forgalomnak vámhivatali kezelése, ugy mint eddig, az 1865. évi április hó 11-iki szerződés végrehajtási jegyzőkönyvének C. mellékletében levő határozatok szerint teljesitendő. E mellett a vasuti forgalomra nézve az osztrák-magyar monarchia és az illető államok közt fennálló könnyitések, a mennyiben az emlitett határozatoknál tovább menők, továbbra is fentartatnak. Szintugy érvényben maradnak az 1865-iki végrehajtási jegyzőkönyv D. mellékletében fölvett szabályok a hajózárlat alkalmazását illetőleg.
1. A mi a vásári és sokadalmi forgalmat illeti, az igazolás alakjára nézve, melyet a másik fél alattvalói, kik a 19. czikk első bekezdésében megállapitott kedvezményeket élvezni óhajtják, előmutatni tartoznak, a C. melléklet tartalma szerint történt megállapodást. Ezen igazolványok kiállitására a következő 2. pontban emlitett hatóságok lesznek jogositva.
2. Azon iparosoknak, kik a másik szerződő fél területén vásárlásokat akarnak tenni vagy árú-megrendeléseket keresni, ez illeték-fizetés nélkül meg fog engedtetni azon ipar-igazolványok alapján, melyek hazájuk hatóságai által állittattak ki.
Ezen igazolványok kiállitása a D) alá csatolt minta szerint azon hatóságok által fog történni, melyekre a jelenleg fennálló megállapodások szerint az utlevelek kiállitása van bizva. A szerződő felek mindegyikének jogában álland, az igazolványok kiállitásáért tetszése szerint mérsékelt illetéket szedni.
Összetévesztések és hamisitások elkerülése végett a Németország és Ausztria-Magyarország számára egyforma alakban kiállitandó igazolványoknak alakra és szinre különbözniök kell az utlevelektől, s minden évben más-más szinben s oly alakban kiállitaniok, mely azhoknak kényelmes zsebben hordását lehetségessé teszi, ugy a föliratban az utlevelekhez hasonlóan bélyeggel elláttatniok, melyből azon államnak, hol a kiállitás történt, czimere és neve kivehető legyen.
Minden iparüzőnek, kinek iparigazolvány szolgáltattatik ki, az illető hatóság részéről azon szabályoknak összeállitása is kézbesitendő, melyek az illető iparüző által az egyes árúczikkek vétele és eladására nézve netán fennálló megszoritásokon tul a másik szerződő fél területén szem előtt tartandók.
Az illető iparüzőknek, vagy a szolgálatukban álló utazóknak nem szabad árúkat eladás végett magukkal hordaniok; mindazonáltal azoknak, kik árúvásárlásokat tesznek, megengedtetik, hogy a vásárolt árúkat rendeltetésük helyére magukkal vihessék.
Csak utazás közben kereshetnek megrendeléseket vagy tehetnek vásárlásokat, ezen üzleteknek lakhelyükön kivül állandó gyakorlása kizárólag az ezen utóbbi helyen érvényes törvények alá esik.
Az árúk vagy csomagolásaik megjelölése, a gyári és kereskedelmi jelvények, valamint a mustrák és minták, melyeknek védelmét a német alattvalók az osztrák-magyar monarchiában megszerezni óhajtják, mind a bécsi, mind a budapesti kereskedelmi kamaránál bejelentendők.
Miután a német birodalomban törvény szerint minden szabadalom adásakor hivatalos közzététel szükséges, ezennel megállapittatik, hogy ha a német birodalom alattvalója egy Németországban szabadalmazott tárgyra az osztrák-magyar monarchiában szabadalmat szerez, az illető szabadalom leirásának és rajzolatának Németországban nyomtatás által törvény szerint történt közzététele nem képez semmiségi okot a hasonló osztrák és magyar szabadalom jogi létele tekintetében, a mennyiben a törvény követelményei szerint a szabadalom megadása végett szükséges kérvény az illetékes hatóságnak az emlitett közététel napjától számitott három havi időtartam alatt benyujtatott. A közzététel napja a német szabadalmi lapban ki fog tétetni.
Konzul néven minden a konzuli teendőket megbizott egyén értendő.
Mindegyik szerződő fél, kinek alattvalói részére a második fél konzula a 22. czikk szerint védelmet és gyámolitást nyujt, köteles az ez által felmerülő kiadásokat és költségeket ugyanazon elvek szerint megtériteni, melyek szerint ez azon állam, mely a konzult kirendelte, saját alattvalói tekintetében tette volna.
Egyetértés volt az iránt, hogy azon vámhelyek alatt, melyekben a 23. czikk 1. kikezdésében emlitett hivatalnokokat küldeni, a szerződő felek kölcsönösen jogositottak, - nem értendők a vámigazgató hatóságok (az osztrák-magyar monarchiában: az országos pénzügyi igazgatóságok és a pénzügyi igazgatóságok, - Németországban a vámigazgatóságok) hanem csak a kerületi hatóságok és pedig az osztrák-magyar monarchiában: a kerületi pénzügyi igazgatóságok és pénzügyi felügyelők, Németországban a fővámhivatalok az alájuk rendelt helyi vámhatóságokkal együtt.
Szintugy megegyezés létesült az iránt, hogy mindegyik kiválogathatja ugyanazon vámhelyeket, melyekhez a szerződésileg megállapitott czélból hivatalnokokat küldeni akar, - de az illető kormányt mindig előbb a kiküldendő hivatalnok személyéről és azon vámhelyről értesiteni fogja, melyhez a kiküldetés történik.
A meghatalmazottak megegyeztek abban, hogy a jelen jegyzőkönyv a szerződéssel együtt a magas szerződő feleknek bemutattassék, és hogy az utóbbiak jóváhagyása esetében az előbbiben foglalt magyarázatok és megállapodások minden további formaszerü jóváhagyás nélkül jóváhagyottaknak tekintessenek.
Ezek után a jelen jegyzőkönyv két példányban kiállittatott.
[Aláírások]
N. N. urnak, ki gyártmányaival (terményeivel) a vásárokat és sokadalmakat (az osztrák-magyar monarchiában, a német birodalomban) meglátogatni szándékozik, az illetékes hatóságok előtt való igazolása végett ezennel bizonyittatik, hogy N.-ben lakik, és az iparának megfelelő törvényes adókat és illetékeket megfizetni köteles.
Jelen bizonyitvány ...................... havi időszakra érvényes.
(Hely, kelet és a kiállitó hatóság aláirása és bélyege.)
(Személyleirás és az iparüző aláirása.)
Iparigazolvány
| Érvényes az | Bélyeg. az ország czimerével és nevével | 18....................... | |
| ..................szám. |
N. N. részére, ki N.-ben lakik, és
1. ugyanitt levő saját gyógyárú-kereskedése számára,
2. ugyanitt levő N. N. gyógyáru-kereskedés számára, melynél mint kereskedősegéd van alkalmazásban.
3. a következő kereskedelmi (gyár) üzletek számára, ugymint ............................ (a német birodalomban és az osztrák-magyar monarchiában) árúmegrendeléseket keresni és vásárlásokat tenni szándékozik, ipar-igazolása tekintetében ezennel bizonyittatik, hogy az előbb emlitett üzlet (üzletek) gyakorlásáért, ezen országban törvényesen megállapitott adók fizetendők.
Nevezettnek azon árúkból, melyekre megrendeléseket keres, csak mustrákat, vásárolt árúkat pedig csak rendeltetésük helyére való szállitás végett szabad magával hordani.
Egyszersmind meg van neki tiltva más, mint a nevezett üzlet (üzletek) számára árú-megrendeléseket keresni, vagy vásárlásokat eszközölni.
A megrendelések keresése és az árúk vásárlásánál a minden egyes államban érvényes szabályokat köteles megtartani.
(Hely, kelet és a kiállitó hatóság aláirása és bélyege.)
(Az utas személyleirása és aláirása.)
1. A mindkét részbeni terület vámhatára által átszeldelt földbirtokok vagy fekvőségeken az odavaló gazdasági marha és gazdasági eszközök, az ottani mezőgazdaságra szükséges vetőmag, továbbá a földmivelés és állattenyésztésnek ott nyert terményei, midőn a termelési helyről az eltakaritásukra rendelt épületek és helyekre szállittatnak, az egyik vámterületből a másikba, a gazdaságban való alkalmaztatásuk vagy rendeltetésük szerint leginkább alkalmas pontokon át vámmentesen vihetők.
2. A határlakosok, kik a másik határkerületben saját vagy bérelt szántóföldeket és réteket mivelnek, vagy különben ott, de lakásuk közelében, mezei munkát végeznek - vámmentességet élveznek az emlitett fekvőségek vetéséhez szükséges mag, és az onnan elvitt termés és a kévékben levő gabona, továbbá a gazdasági munkához való állatok és szerek tekintetében.
A helyi viszonyokhoz és a végzendő munkához képest a határátlépés, az e részben meghatározandó óvintézkedések figyelembe vétele mellett, mellékutakon is történhetik, ha a visszatérés még ugyanazon napon bekövetkezik.
3. Az alább nevezett tárgyak a határkerület kölcsönös forgalmában - hol azt a helyi viszonyok kivánatosnak és megengedhetőnek tüntetik föl - alkalmas óvintézkedések mellett, mellékutakon is vámmentesen be- vagy kivihetők: kilugozott vagy hulladékhamu trágyázásra; épitőhomok (közönséges) és kovakövek; fák, cserjék, venyigék és más élő növények ültetésre, cserepekben és vedrekben is; fűz-, nyirfa és efféle seprők; méhkasok élő méhekkel; állati trágya; tojások; nyers tapló; len és kender gyökerestől; fü, moh, sás, takarmányfüvek, alom, széna, szalma és szecska; tej; surla darabokban; közönséges agyag; turfa és turfaföld; törköly és borseprü.
4. A legelőre hajtott vagy onnan visszatérő marha, ha azonossága biztosittatott, a vámhatárom vámmentesen ki- és bevihető. A legelőre hajtott marha terményei, mint: tej, vaj, sajt, gyapju és az időközben ellett fiatal marha, a marha számához és a legelés idejéhez arányos mennyiségben vámmentesen visszahozhatók.
A mennyiben azt a helyi viszonyok kivánják, a határnak mellékutakon való tullépése az e részben meghatározandó óvszabályok figyelembe vétele mellett akkor is megengedhető, ha a másik területen hosszabb ideig tartó legeltetés széndékoltatik.
5. A mindkét részbeli határlakosok minden vámdijtól mentesek, ha gabonát, olajmagot, kendert, lent, fát, csert és más efféle mezőgazdasági tárgyat őrlés, törés, felapritás, ráspolyozás stb. végett a tulsó vámterület malmaiba visznek és azokat elkészitett állapotban visszahozzák.
Figyelembe vehető helyi viszonyok esetében, a vámáthágások védelmét a körülményekhez képest biztositó más alkalmas módozatok helyettesitése mellett, a rendszeres vámeljárás alól kivételek engedtetnek meg. A termékek mennyisége, mely a nyers anyag helyébe ismét visszavihető, illetőleg ismét kiviendő, a szükséghez képest a mindkét részbeli vámigazgatóságok által egyetértőleg illően megszabandó.
6. A kölcsönös vámmentesség továbbá kiterjesztendő zsákokra és edényekre, melyekben mezőgazdasági termények, mint pl. gabona és más mezei termények, gipsz, mész, italok és másféle folyadékok és a határforgalomban előforduló más tárgyak a szomszéd országba vitetnek és onnan üresen ugyanazon uton visszakerülnek.
7. Az alakszerüségek és ellenőrzés tekintetében, melyeknek az emlitett könnyitések a határforgalomban alávetvék, az 1847. október 21-iki egyezményben foglalt szabályok találnak alkalmazást. A mennyiben e forgalomban más továbbmenő könnyitések fennállanak, ezek fentartandók.
