Az ő Felsége Ausztria császára, Csehország királya stb., s Magyarország apostoli királya, továbbá ő Felsége a német császár s Poroszország királya, a Franczia-köztársaság elnöke, ő Felsége Nagybritannia és Irland egyesült királyságok királynője s India császárnője, ő Felsége Olaszország királya, ő Felsége a minden oroszok császárja és ő Felsége az ottománok császárja között a Berlinben tartott congressus folytán ugyanott 1878. évi julius 13-án kötött és ő Felsége, Ausztria császárja, Csehország királya stb., s Magyarország apostoli királya által a Bécsben 1878. évi julius 26-án kiállitott jóváhagyási záradékkal helybenhagyott szerződés ezennel az ország törvényei közé iktattatik.
Az emlitett szerződés szövege következő:
A Mindenható Isten nevében.
Ő Felsége Ausztria császárja, Csehország királya stb. s Magyarország apostoli királya; ő Felsége Németország császárja és Poroszország királya; a franczia köztársaság elnöke; ő Felsége Nagybritannia és Irhon egyesült királyságok királynője, India császárnője; ő Felsége Olaszország királya; ő Felsége a minden Oroszok czárja és ő Felsége az Ottománok császárja, óhajtván az utóbbi évek eseményei és a háboru által, melynek az előleges San-Stefanoi békekötés vetett határt, a keleten felmerült kérdéseket európai rendű eszme értelmében az 1856. év márczius 30-án kötött párisi szerződés határozataival összhangzásban szabályozni, egyhangulag azon véleményben voltak, hogy egy kongressus összehivása volna a legjobb mód kölcsönös megegyezésöket könnyiteni.
Ő Felségeik és a franczia köztársaság elnöke ennek folytán kinevezték meghatalmazottaiknak, és pedig:
[következik a meghatalmazottak megnevezése]
kik, az osztrák-magyar udvar javaslata következtében és a német udvar meghivására teljhatalmu levelekkel ellátva, melyek jó és kellő alakban levőknek találtattak, Berlinben összegyültek.
Miután szerencsésen létrejött közöttük az egyezség, a következő határozatokban állapodtak meg:
Bolgárország önhatósági és adózó fejedelemséggé alakittatik ő császári Felsége a Szultán hűbérurasága (souzeraineté) alatt; lesz keresztény kormánya és belföldi néphada.
A bolgár fejedelemség a következő területekből fog állni:
Határa északon a Duna jobb partját követi Szerbia régi határától egy, európai bizottság által meghatározandó Szilisztriától keletre fekvő pontig és innen a Fekete-tenger felé tart délre Mangaliától, mely a rumán területhez csatoltatik. A fekete tenger képezi Bolgárország keleti határát. Délen a határ felfelé követi, torkolatánál kezdődve, medrét azon pataknak, mely mellett Hodzakiöj, Szelam-Kiöj, Aivadsik, Kulibe, Sudzuluk falvak fekszenek; ferde irányban átmetszi a Deli-kamcik völgyét; Belibe és Kemhaliktól délre és Hadzimahalétól északra halad, miután a Dél-Kameikot Cengein 2 1/2 kilóméterrel felül átlépte; felér a hegygerinczre egy Tekenlik és Aidos-Bredza között fekvő ponton s tovább fut a gerinczen Karnabad-Balkán, - Presevica-Balkán, - Kazán-Balkánon át Koteltől északnak egész Demir-Kapuig. Innen a nagy Balkán főhegylánncán egész hosszában követeli a Kosica csúcsáig.
Itt elhagyja a Balkán gerinczét, lehajlik délre Pirtop és Duzanci falvak közé, melyek egyike Bolgárországnak, másika Kelet-Ruméliának marad, egész a Tuzlu-Dere patakig, innen ezt a folyóvizet követeli, ennek a Topolnicával összefolyásáig; továbbá ezt a folyót kiséri egész odáig, hol a Smovskio-Derevel Petricevo falu mellett egyesül, meghagyván Kelet-Ruméliának egy földövet, melynek sugara két kilométert tesz ezen összefolyási ponton felül; innen a Smovskio-Dere és Kamenica patakok közt fölfelé halad, a vizválasztó vonalat követve, majd dél-nyugatra kanyarodik a voinjaki magaslatnál s egyenes vonalban éri el az osztrák-táborkari térkép 875-el számozott pontját.
A határvonal egyenes irányban metszi az Ichtiman-Dere patak felső medenczéjét, áthalad Bogdina és Karaula közt, hogy ismét talákozzék azon vizválasztó vonallal, mely Camurli és Hadzilar közt az Isker és a Marica medenczéit választja el; e vonalt követi a Velina-Mogila, az 531. számu hegyszoros, a Zamailica-Vrh és Sumnatica nevü hegycsúcsokon át és eléri sivri Tas és Cadir-Tepe közt a sofiai sandzsák közigazgatási területének határát.
Cadir-Tepétől a határ délnyugatra fordulva, egyfelől a Mesta-Karasu, másfelől a Strúma-Karasu medenczéi közt követeli a vizválasztó vonalt s végig halad a rhodopei hegyek Demir-Kapu, Iskoftepe, Kadimesar-Balkán és Aiji-Gedük nevezetü gerinczen egész a Kapetnik Balkánig s ott összevegyül a sofiai sandzsák régi közigazgatási határával.
A Kapetnik-Balkántól a határt a Rilska-reka és Bistrica-reka völgyei közt levő vizválasztó vonal jelöli s innen a határ a Vodenica-Planina nevü előhegy irányát követi s onnan leszáll a Strúma völgyébe, e folyónak a Rilska-rekával való összefolyásához, meghagyván Barakli falut Törökországnak.
Innét felfelé megy a Jelesnica faluhoz, ettől délre, hogy elérje a legrövidebb vonalon a Golema-Planina hegylánczot a Gitka csúcson s ezzel a sofiai sandzsák régi közigazgatási határát, meghagyván azonban törökországnak a Suha-reka egész medenczéjét.
A Gitka hegytől a nyugati határ a Crni-Vrh felé veszi irányát a Karvena-Jabuka hegyeken át, a sofiai sandzsák régi közigazgatási háterét követve az Egrisu és Lepnica felső medenczéjében, melylyel együtt felszáll a Babina-Polana gerinczeire s eljut a Crni-Vrh hegyre.
A Crni-Vrhtól a határ a Strúma és Morava közöti vizválasztó vonalt követi a Streser, Vilogolo és Mesid Planina nevü hegycsucsokon át, ez által eléri Gacinát, Crna-Travát, Darkovskát és Drainicaplant, azután a Descani Kladenecet, a Felső-Sukova és Morava vizválasztó vonalát, innen egyenest a Stola megy s onnan leereszkedik és 1000 méternyire észak-nyugatra Segusa falutól átmetszi a Sofiából Pirotra vezető utat. Innen egyenes vonalban felmegy a Vidlic-Planinára és onnét a Radocina hegyre a Kodza-Balkán hegylánczon, Szerbiának hagyván Doikinci és Bolgárországnak Senakos falut.
A Radocina hegy csúcsáról a határ nyugot felé a Balkán hegygerinczét követi a Ciprovec-Balkán és Stara-Planinán át egész a szerb fejedelemség régi keleti határáig a Kula-Smiljova-Cuka mellett, és onnan e régi határon halad végig egész a Dunáig, melyet Rakoviczánál ér el.
E határigazitást meg fogja állapitani az európai bizottság, melyben a szerződést aláirt hatalmak képviselve lesznek.
Megjegyzendő:
1-ör, hogy a nevezett bizottság tekintetbe veendi annak szükségességét, hogy ő császári Felsége a szultán Keleti-Rumélia balkáni határait védhesse.
2-or, hogy Samakow körül 10 kilométernyi kerületben nem lesz szabad erőditvényeket emelni.
A bolgár fejedelem szabadon fog választatni a nép által és a Fényes-kapu által megerősittetni, a hatalmak beleegyezése mellett. Az európai nagyhatalmak uralkodó családjainak egy tagja sem választható meg bolgár fejedelemnek.
A fejedelmi méltóság megürülése esetén az uj fejedelem választása ugyanazon feltételek és formaságok mellett fog történni.
Egy Tirnovában összehivandó gyülekezete a bolgárországi előkelő férfiaknak a fejedelem megválasztása előtt szervezeti szabályzatot fog kidolgozni a fejedelemség számára.
Azon vidékeken, hol a bolgárok török, rumán, görög vagy más lakossággal vegyesek, e lakosság jogaira és érdekeire tekintettel kell lenni, a választásokat és a szervezeti szabályzat kidolgozását illetőleg.
Bulgária közjogának alapját a következő határozatok fogják képezni:
A vallás ás felekezeti különbség nem hozható fel senki ellen indokul arra, hogy kizárhassék vagy képtelenittessék polgári és politikai jogai élvezetére, közhivatalok, tisztségek és méltóságok viselésére vagy a különféle üzletek és iparok bármely helyen való folytatására.
Minden hitvallások szabadsága és külső gyakorlása biztositva van ugy a Bulgáriához tartozó polgárok, mint a külföldiek részére és a különféle vallásfelekezeteknek sem egyházrendi szervezkedése, sem lelki főnökeihez való viszonyaik utjába akadályt görditeni nem szabad.
Bulgária ideiglenes kormányát a szervezeti szabályzat elkészültéig egy orosz császári biztos fogja vezetni. Egy török császári biztos, valamint a többi e szerződést aláirt hatalmaknak külön e végre kirendelt konzulai hivatva lesznek oly czélból való közremüködésre, hogy ezen ideiglenes rendszer működését ellenőrizzék. A kiküldött konzulok közti véleménykülönbség esetére a többség fog határozni és ha a véleménykülönbség ezen többség és az orosz császári vagy a török császári biztos közt merül fel, akkor az aláirt hatalmak, Konstantinápolyban székelő képviselői értekezletté alakulva fognak dönteni.
Az ideiglenes kormány tartama a jelen szerződés ratificatióinak kicserélésétől számitott kilencz hónapon túl nem hosszabbitható meg.
Mihelyt a szervezeti szabályzat kész lesz, azonnal a bolgár fejedelem választása fog következni, s mihelyt a bolgár fejedelem be lesz iktatva székébe, életbelép az uj szervezet s a fejedelemség önhatóságának teljes élvezetébe jut.
A külhatalmak és a Fényes-kapu között kötött kereskedelmi és hajózási szerződések, valamint a ma is érvényben levő egyezmények s intézkedések mind érvényben maradnak Bulgáriában és semmiféle változás nem történhetik azokon bármely hatalommal szemben, mig az bele nem egyezett a változásba.
A Bbulgárián átmenő árukért semmi átviteli vám sem szedhető a fejedelemségben.
Valamennyi hatalom alattvalója és kereskedelme ott a teljes egyenlőség alapján részesül bánásmódban.
A külföldi alattvalók mentességei s kiváltságai, valamint a konzulok hatóságai és védelmi joga úgy mint a kapitulatiók és a szokás megállapitották, mindaddig teljes érvényben maradnak, a mig az érdekelt felek közmegegyezésével módositva nem lesznek.
Azon évenkinti hübéradó, melyet a bolgár fejedelemség a hübérurasági udvarnak a Fényes-kapu által kijelölendő bankba fizetni fog, a jelen szerződést aláiró hatalmak közmegegyezéssel állapitják meg, az uj szervezet működése első évének végén. E hübéri adó a fejedelemség területének közép jövedelmére lesz állapitva.
Miután Bulgária köteles a birodalom közadósságának egy részét viselni, a midőn a hatalmak meghatározandják a hübéradót, tekintetbe veendik azon adósság részletét, mely a fejedelemségre méltányos arány alapján rá lesz róható.
Bolgárország a jelen szerződés ratificatióinak kicserélése napjától fogva a császári ottomán kormány helyébe lép azon terhek és kötelezettségekre nézve, melyek azt a ruscsuk-várnai vasuttársulattal szemben illetik. Az előző számadások kiegyenlitése, a Fényes-kapu, a bolgár fejedelemség kormánya és e vasuttársulat igazgatása közt történendő egyezkedésnek tartatik fenn.
Szintugy Bolgárországra ruháztatnak át az őt illető részben azon kötelezettségek, melyeket a Fényes-kapu ugy Ausztria-Magyarországgal, mint az európai Törökország vasuti társulatával szemben vállalt magára a területén fekvő vasuti vonalak kiépitése, csatlakozása és forgalma tekintetében.
Az ezen kérdések szabályozására szükséges egyezmények Ausztria-Magyarország, a Fényes-kapu, Szerbia és a bolgár fejedelemség közt azonnal a békekötés után meg fognak köttetni.
Az ottomán hadsereg többé nem fog tartózkodni Bolgárországban; az összes régi várak a fejedelemség költségén egy év alatt, vagy ha lehet, előbb földig lerontatnak; a helye kormány haladéktalanul intézkedni fog azoknak lerombolása iránt s ujakat épitenie nem szabad. A Fényes-kapu jogositva lesz tetszése szerint rendelkezni a hadi készlettel s más tárgyakkal, melyek az ottomán kormány tulajdonát képezik s melyek a január 31-iki fegyverszünet folytán már kiüritett dunai várakban netalán visszamaradtak, valamint azokkal, melyek Sumla és Várna erősségekben találtatnának.
A muzulmán birtokosok vagy más egyének, kik személyes lakhelyöket a fejedelemség határain kivül vennék, ingatlan javaikat megtarthatják oly formán, hogy vagy bérbe adják, vagy harmadik személyek által kezeltetik.
Egy török-bolgár bizottság fog megbizatni azzal, hogy két év lefolyása alatt rendezze mindazon ügyeket, melyek az állami és a jámbor alapitványok (vakuf) birtokainak a Fényes-kapu javára leendő előadására, kiaknázására vagy haszonvételére vonatkoznak, szintugy az ezekben netalán érdekelt magánszemélyek érdekeit érintő kérdéseket is.
A bolgár fejedelemséghez tartozók, ha az ottomán birodalom többi részeiben utaznak vagy tartózkodnak, az ottomán hatóságok és törvények alá esnek.
A Balkánhegyektől délre alakittatik egy tartomány, mely „Kelet-Rumélia” nevet vesz fel, s mely ő császári felségének a szultánnak közvetlen politikai és katonai fenhatósága alatt állva, közigazgatási autonomiát élvez. E tartomány keresztény főkormányzóval fog birni.
Kelet-Ruméliát éjszak és éjszak-nyugat felől Bulgária határolja s magában foglalja a következő vonalon belül eső területeket.
A fekete-tengertől indulva ki, a határvonal torkolatától kezdve azon patak medrét követi, mely mellett Hodzakiőj, Selam-Kiőj, Aivadsik, Kulibe, Sudzuluk falvak fekszenek; rézsut átszeli a Deli-Kamcik völgyét; Belibe és Kemhaliktól délre és Hadzi-Mahaletől éjszakra vonul tovább, miután a Deli-Kamcikot 2 1/2 kilométerrel Cengein felül áthágta; felér a hegygerinczre egy Tekenlik és Aidos-Bredza közt fekvő ponton, s követi a gerinczet Karnabad-Balkanon, Prisevica-Balkanon, Kazan-Balkanon át Koteltől éjszakra egész Demir kapuig. Folytatólag a Nagy-Balkán főhegylánczán meg végig egész a Kosica csúcsig.
E pontnál Rumelia nyugati határa elhagyja a Balkán gerinczét, leszáll délfelé Pirt és Duzanci falvak közé, egyikét ezekből Bulgáriának, másikát Kelet-Rumeliának hagyván, egész a Tuzlu-Dere patakig; követi ennek folyását egész a Topolniczával való összefolyásáig, azután ez utóbbi folyót egészen annak beömléséig a Smovskió-Derébe Petricevo falu mellett, meghagyva Kelet-Rumélia számára ama beömlési ponton felül egy földövet, melynek sugara két kilométert tesz ki; innen felfelé halad a Somovskió-Dere és Kamenica patakok közt a vizválasztó vonal mentében, majd dél-nyugatra kanyarodik a Voinjak magaslatra, honnét egyenest az osztrák törzskari térképen 875. számmal jelölt pontra ér.
A határvonal egyenes irányban metszi át az Ichtiman-Dere patak felső medenczéjét, átmegy Bogdina és Karaula közt, hogy ujra elérje az Isker és a Marica medenczéi közt elvonuló vizválasztó vonalt Camuril és Hadzilar közt; ezt a vonalt követi a Velina Mogila, az 531. számu hegyszoros, Zmailica-Vrh és Sumnatica nevü hegycsucsokon át s eléri Sivri-Tas és Cadir-Tepe közt a sofiai sandzsák közigazgatási határát.
Rumélia határa elszakad Bolgárországétól a Cadir-Tepe hegynél s egyrészt a Mrica és mellékfolyói, másrészt a Mesta-Karasu s mellékfolyóinak medenczéi közt elvonuló vizválasztó vonalt követi, és délkelet és dél irányában halad a Despoto-Dagh hegyláncz gerinczén a Kruschova hegy felé (mely a san-stefanói egyezményben jelölt vonal kiindulási pontja).
A Kruschova hegytől kezdve a határ megegyez a san-stefanói egyezményben meghatározott vonallal, t. i. a fekete Balkán (Kara-Balkán) hegyláncza, a Kulaghy-Dagh, Eschek-Tschepellü, Karakolas és Ischiklar hegyek, honnan egyenest lehajlik délkeletre, hogy elérje az Adra folyót, melynek medrét követi egész egy pontig Adacali falu mellett, mely Törökországé marad.
E ponttól indulva a határvonal a Bestepe-Dagh nevü hegy gerinczére halad fel; innen leszállva átlépi a Marica folyót egy, 5 kilométernyire a Mustafa basa hidján fölük fekvő ponton; azután éjszak felé fordul a Demirhanli-Dere és a Marica kis mellékfolyói közt vonuló vizválasztó vonalon egész Küdeler-Bair-ig, honnét keleti irányban Sakar-Bairra ér s innen a Tundza völgyén keresztül Büjük-Derbend felé halad, melyet ugy mint Soudzakot éjszakra hagy. Büjük-Debend-től kezdve ujra a Tundza éjszakfelőli és a Marica délfelőli mellékfolyóinak vizválasztó vonalán vonul el egész a Kaibilar magaslatig, mely Kelet-Ruméliáé marad, azután V.-Almali-tól délre a Marica déli medenczéje és több folyóvizek közt, melyek egyenest a Fekete-tengerbe ömlenek, Belevrin és Alatli falvak közé vonul; innen Karanliktól éjszakra a Vosna és Zuvak gerinczein halad, azon vonalon, mely a Duka vizeit a Karagac-Su vizétől választja el, s a Fekete tengert éri el a két e néven nevezett folyó közt.
Ő Felségének a szultánnak jogában fog állani a tartomány határainak szárazon és tengeren való védelméről gondoskodni az által, hogy azon határokon erőditéseket emeltet és legott katonaságot tart.
A belső rend Kelet-Ruméliában benszülött csendőrség által fog fentartatni, a helyi néphad (militia) támogatása mellett.
E két testület összeállitásánál, melynek tisztjeit a szultán nevezi ki, helységenként a lakosság vallása számitásba fog vétetni.
Ő Felsége a szultán kötelezi magát arra, hogy a határ-helyőrségekben nem rendes csapatokat, minők a basibozukok és cserkészek, nem alkalmaz; az e czélra szolgáló rendes csapatok a lakossághoz semmi szin alatt be nem szállásolhatók.
Midőn a tartományon átvonulnak, egy helyt hosszasabban nem tartózkodhatnak.
A főkormányzónak azon esetre, ha a tartomány bel- vagy külbizottsága veszélyeztetve volna, jogában áll ottomán katonaságot behivni. Ez előrelátott esetben a Fényes-kapu ez elhatározást, valamint az azt igazoló szükséget a hatalmak konstantinápolyi képviselőivel tudatni köteles.
Kelet-Rumélia főkormányzóját, a hatalmak helybenhagyásával a Fényes-kapu nevezi ki öt évi határidőre.
A jelen szerződés ratificatióinak kicserélése után azonnal egy európai bizottság alakittatik a czélból, hogy Kelet-Rumélia szervezését az ottoman portával egyetértőleg kidolgozza. E bizottság fogja három hó lejárta alatt a főkormányzó hatalom- és határkörét, továbbá a tartomány közigazgatási, birói és pénzügyi kormányzatát szabályozni, kiindulási ponttul vevén a vilajetekre vonatkozó különféle törvényeket és a konstantinápolyi értekezlet nyolczadik ülésében előterjesztett javaslatokat.
A Kelet-Rumélia számára megállapitott rendelkezések összessége egy császári fermánban fog összeállittatni, mely a Fényes-kapu által kihirdettetik s ugyan általa a hatalmakkal közöltetik.
Az európai bizottság meg leend bizva azzal, hogy egyetértésben a Fényes-kapuval a tartomány pénzügyeit az uj szervezés befejeztéig igazgassa.
A nemzetközi szerződések, egyezmények és megállapotások, bármely természetüek legyenek is, melyek a Fényes-kapu és a külhatalmak közt köttettek vagy ezután köttetni fognak, Kelet-Ruméliában ugy, mint az egész ottomán birodalomban egyaránt lesznek alkalmazhatók. A külföldiek részére megszerzett mentességek és szabadalmak, bármily állapotuak is legyenek ők, e tartományban tiszteletben fognak tartatni. A Fényes-kapu kötelezi magát arra, hogy az összes vallások szabadságát biztositó általános birodalmi törvényeket itt is érvényben fogja tartatni.
A Fényes-kapu jogai és kötelezettségei, a Kelet-Ruméliában levő vasutakat illetőleg, sértetlenül fentartatnak.
Az orosz megszálló hadtest tettleges állománya Bolgárországban és Kelet-Ruméliában hat hadosztály gyalogságból és két hadosztály lovasságból állittatik össze s létszáma 50,000 embert nem fog meghaladni. Eltartása a megszállt tartományok költségén fog történni. A megszálló csapatok megtartják közlekedésüket Oroszországgal nem csak Rumánián át, a két állam közt létre jövendő megállapodásokhoz képest, hanem a Fekete-tenger kikötőiből, Varna és Burgasból is, hol a megszállás tartamára a kellő rakhelyeket berendezhetik.
Kelet-Rumélia és Bolgárország megszállása a császári orosz csapatok által kilencz hóra állapittatik meg a jelen szerződés ratificált példányainak kicserélése napjától számitva.
Az orosz császári kormány kötelezi magát, csapatainak átvonulását Rumánián keresztül s e fejedelemségnek teljes kiüritését további három hó határideje alatt végrehajtani.
A Fényes-kapu kötelezi magát a Kréta szigetén az 1868-iki szervezeti szabályzatot lelkiismeretes módon gyakorlatba tenni oly módositásokkal, minők igazságosaknak itéltetnek.
Hasonló szabályzatok a helyi igényekhez alkalmazkodva, kivéve azt, mi a Krétának engedélyezett adómentességekre vonatkozik, szintén befognak hozatni az európai Törökország többi részeiben is, melyek számára jelen szerződésben külön szervezetről nincs gondoskodva.
A Fényes-kapu külön bizottságokat, melyekben a benszülöttek bőven lesznek képviselve, fog megbizni minden ily tartomány uj szabályzatai részleteinek kidolgozásával.
Az ezen munkálatokból eredt szervezési tervek a Fényes-kapu vizsgálata alá fognak terjesztetni, mely mielőtt az azokat érvénybe helyező rendeletet kihirdetné, a Kelet-Ruméliába kiküldött európai bizottság véleményét fogja kikérni.
Azon esetben, ha a Fényes-kapu és Görögország a berlini congressus tizenharmadik jegyzőkönyvében jelezett határigazitásra nézve nem tudnának megegyezni, Németország, Ausztria-Magyarország, Francziaország, Nagy-Britannia, Olaszország és Oroszország fentartják maguknak, hogy a két félnek közbenjárásukat a tárgyalások könnyitése végett felajánlják.
Bosznia és Herczegovina tartományokat Ausztria-Magyarország fogja megszállani és kormányozni. Minthogy Ausztria-Magyarország kormánya a Szerbia és Montenegro közt délkeleti irányban egész Mitroviczán túl terjedő novibazári sandzsák kormányzatával nem kivánja magát terhelni, az ottomán kormány ott továbbra is fog működni. Mindazonáltal, hogy az uj politikai állapot, valamint a közlekedési utak szabadsága és biztonsága biztosittassék, Ausztria-Magyarország fentartja magának a jogot, hogy a boszniai régi vilajet azon részének egész terjedelmében helyőrségeket tartson és katonai és kereskedelmi utakat birjon.
E czélból Ausztria-Magyarország és Törökország kormányai fentartják maguknak a részletek feletti egyezkedést.
Montenegro függetlensége a Fényes-kapu, valamint mindazon magas szerződő felek által, kik eddig még nem ismerték el, ezennel elismertetik.
A magas szerződő felek a következőkben egyeztek meg:
Montenegróban a vallási és felekezeti különbség nem hozható fel senki ellen indokul arra, hogy kizárassék vagy képtelenittessék polgári és politikai jogai élvezetére, közhivatalok, tisztségek és méltóságok viselésére vagy a különféle üzletek és iparok bármely helyen való folytatására.
Minden hitvallások szabadsága és külső gyakorlása biztositva van ugy a Montenegrohoz tartozó polgárok, mint a külföldiek részére és a különféle vallásfelekezetek sem egyházrendi szervezkedése, sem lelki főnökeihez való viszonyaik utjába akadályt görditeni nem szabad.
Montenegró uj határai következőleg határoztatnak meg:
A vonal kiindul Ilnobrdotól Klobuktól északra, a Trebnjcicán lefelé halad Gracarevo felé, mely Herczegovinánál marad; azután ezen folyó mentén felfelé vonul egy pontig, mely a cepelica torkolatán alól egy kilométernyire fekszik; onnan a legrövidebb vonalon eléri a Trebinjcica partját szegélyező magaslatokat. Ezután irányt vesz Pilatova felé, mely falu Montenegrónál marad, s innen a magaslatokon északi irányban meg tovább, ugy hogy a mennyire lehetséges, a Bilek-Lorito-Gacko-i uttól hat kilóméternyi távolságban tartja magát egész a Somina-Planina és a Curilo-hegy közt fekvő hegyszorosig, honnét keletre Vratkovicin át, a falu Herczegovinának hagyva egész az Orline hegyig halad. E ponttól indulva a határ - Ravnot Montenegrónál hagyva - egyenest észak-északkelet felé irányul a Lebersnik és Volujak hegycsucsokon keresztül, azután a legrövidebb vonalon a Piváig száll le, melyen átmegy és Crkvica és Nedvina közt áthatolva eléri a Tarát. E ponttól a Tara mentén fölfelé haladva egész Mojkovaczig ér, honnan az előhegy gerinczét követi Siskojezero-ig. E helységtől kezdve összeesik a régi határral egész Sekulare helységig. Onnan az uj határ, a Mokra-Planina gerinczein halad, Mokra falu Montenegrónál maradván, s igy eléri az osztrák táborkar térképén 2166-al jelzett pontot, miután a főhegylánczot és a vizválasztó vonalat egyfelől a Lim, más felől a Drin és a Cievna (Zem) között követte.
Ezután összeesik az eddigi határral egyrészt a Kuci-Drekalovici törzs területe, másrészt a Kucka-Krajna meg a Klementi- és Grudi-törzsek földje közt egész a podgoriczai sikságig, honnét a Plavnica helység felé fordul, meghagyva Albániának a Klementi-, Grudi- és Honti-törzseket.
Innét az uj határ átkel a tavon a Gorica-Topal kis sziget közelében, és Gorica-Topaltól kezdve egyenest eléri a hegygerincz csucsait, s onnét követi Megured és Kalimed közt a vizválasztó vonalt, Mrkovic-ot Montenegrónál hagyva, s végre eléri az ádriai tengert V.-Krucinál.
Éjszak-nyugaton a határ egy vonal által képeztetik, mely a Susana és Zubci falvak közt a tengerparttól kiindulva, Montenegró mostani határának legvégső délkeleti pontján a Vrsuta Planinán végződik.
Antivári és partvidéke a következő feltételek alatt csatoltatik Montenegróhoz.
Az ezen területtől, ugy amint ez itt feljebb határoltatott, délre fekvő területek egész Bojánáig, Dulcgnot is belefoglalva, Törökországnak visszaadatnak.
Spizza községbe a határok részletes leirásában jelölt terület éjszaki határáig, Dalmácziába kebeleztetik be.
A Bojánán tökéletesen szabad hajózás engedtetik Montenegrónak. Ezen folyó mentében nem fognak erőditések emeltetni, kivéve azokat, melyek Skutari helyi védelmére szükségeltetnének s melyek hat kilóméternél távolabbra a várostól nem terjedhetnek.
Montenegró nem tarthat se hadi hajókat, se hadi lobogót.
Antivari kikötője és valamennyi montenegrói vizek minden nemzetek hadi hajói elől elzárva maradnak.
A tó és tengerpart között létező erőditések montenegrói területeken lerontatnak és ezen a körvidéken nem szabad többé ujakat emelni.
A tengeri és egészségügyi rendőrséget Antivariban ugymint a montenegrói tengerpart hosszában Ausztria-Magyarország fogja könnyü parti őrhajók által gyakorolni.
Montenegró elfogadja a Dalmácziában érvényes tengerészeti törvényeket. Részéről Ausztria-Magyarország kötelezi magát a montenegrói kereskedelmi lobogót konzuli oltalmában részesiteni.
Montenegró köteles lesz megegyezni Ausztria-Magyarországgal a jog felett, hogy az uj montenegrói területen keresztül egy utat és egy vasutat épitsen és fentartson.
Ezen utakon teljes közlekedési szabadság lesz biztositandó.
A muzulmánok, avagy mások, kiknek a Montenegróhoz csatolt területeken földbirtokuk van s fejedelemségen kivül akarnak lakni, ingatlanaikat megtarthatják, azokat vagy bérbe adván, vagy mások által kezeltetvén.
Senki birtokát nem szabad kisajátitani, csakis törvényesen és a közérdekben előleges kártérités mellett.
Egy török-montenegrói bizottság utasittatni fog, hogy három évi határidő alatt rendezze mindazon ügyeket, melyek az államjavak és kegyes alapitványok (Vakuf) a Fényes-porta javára történendő eladására, gazdázására és haszonvételére vonatkoznak, valamint ama kérdéseket is, melyek az azokban érdekelt magánosok érdekeit érintik.
A montenegrói fejedelemség közvetlenül az ottomán Portával fog egyezkedni montenegrói ügynökségeknek Konstantinápolyban és az ottomán birodalomban bizonyos helyein, a hol ezek szükségessége elismertetik, felállitása iránt.
Az ottomán birodalomban utazó vagy tartózkodó montenegróiak az ottomán törvényeknek és hatóságoknak lesznek alávetve a nemzetközi jog általános elvei és a montenegróiakra nézve érvényben levő szokások szerint.
A montenegrói csapatok kötelesek lesznek a jelen szerződés ratificatióinak kicserélésétől számitandó husz nap alatt, vagy ha lehet még előbb, kiüriteni a területet, melyet e jelen pillanatban a fejedelemség uj határain kivül megszállva tartanak.
Az ottomán csapatok a Montenegrónak átengedett területeket ugyan azon husz napi határidő alatt fogják kiüriteni. Mindazonáltal tizenöt napi póthatáridő engedtetik nekik ugy az erősségek elhagyására és azokból az élelmi szerek és hadi anyagok elszállitására, mint a hadi gépek és a rögtön el nem vihető tárgyak leltározására.
Montenegró köteles levén a török államadósság egy részét a békeszerződés által neki odaengedett területekért átvenni, a hatalmak konstantinápolyi képviselői ezen rész-összeget a Fényes-kapuval egyetértve, a méltányosság alapján fogják meghatározni.
A magas szerződő felek elismerik a szerb fejedelemség függetlenségét, ezt a következő czikkben kifejtett föltételekhez kötvén.
Szerbiában a vallás és felekezeti különbség nem hozható fel senki ellen indokul arra, hogy kizárassék vagy képtelenittessék polgári és politikai jogai élvezetére, közhivatalok, tisztségek és méltóságok viselésére, vagy a különféle üzletek és iparok bármely helyen való folytatására.
Minden hitvallás szabadsága és külső gyakorlása biztositva lesz ugy a Szerbiához tartozó egyének mint a külföldiek részére, és a különféle vallásfelekezetek sem egyházrendi szervezkedésének, sem lelki főnökeihez való viszonyaiknak utjába akadályt görditeni nem szabad.
Szerbia a következő határok közé eső területet kap:
Az uj határ követi a jelenlegi vonalt, mely a Drina-medrében, ennek a Szávába ömlésétől felfelé megy, meghagyván a fejedelemségnél Mali-Zwornikot és Sakhárt s tovább halad Szerbia régi határával egész Kopaonikig, melytől a Kanilug csucsán szakad el. Innen előbb a nisi sandzsák nyugati határát követi a Kopaonik déli előhegyén, a Marica és Mrdar-Planina gerinczein át, melyek egyfelől az Ibar és a Sitnica, másfelől a Toplica medenczéi közt elmenő vízválasztó vonalt képezik, meghagyván Prepolacot Törökországnál.
Innen délre kanyarodik a Brvenica és Medvedja közti vizválasztó vonalon, meghagyván Szerbiánál az egész Medvedja-medenczét, innét követi a Goljak-Planina gerinczét (mely egyfelől a Kriva-Rjeka, másfelől a Poljanica, Veternica és Morava közti vizválasztó vonalt képezi) egész a Poljanica csúcsáig. Azután a Karpina-Planina előhegyén át egész a Koinska és Morava összefolyásáig halad, átlépi ez utóbbi folyót, felfelé megy a Koinska patak és azon patak közt, mely Neradovce mellett a Moravába szakad elnyuló vizválasztó vonal mentében és eléri a Planina Sv. Iliját Trgovistén felől. E ponttól fogva követi a Sv. Ilja hegygerinczét egész a Kljuc hegyig és átmenve a földképen 1516. és 1547. számmal jegyzett pontjain és a Babina Gorán, megérkezik a Crni-Vrh hegyre.
A Crni-Vrh hegytől kiindulva az uj határ összeesik Bolgárország határával, ugymint:
A határ a Struma és Morava közti vizválasztó vonalt követi s Streser, Vilogolo és Mesid-Planina csúcsokon keresztül, aztán a Gacinán, Crna-Traván, Darkovskán és Drainca-Planon, továbbá a Descáni-Kladanecen át, a Felső-Sukova és Morva vizei közt fekvő vizválasztó vonalt éri el, hol egyenest a Stol hegyre megy s onnan leszáll és 1000 méternyire a Segusa helységtől éjszak-nyugatra átmetszi a Sofiától Pirora vivő országutat. Innen egyenes vonalban a Vidlic-Planinára halad fel s onnan a Radocina hegyre a Kodza-Balkán hegylánczán, meghagyván Szerbiánál a Doikinci és Bolgárországnál a Senakos helységet.
A Radocina hegy ormától a határ éjszak-nyugat felé a Balkánhegyek gerinczén halad tova a Ciprovec-Balkán és Stara-Planina pontokon át egész a szerb fejedelemség régi keleti határáig a Kula-Smiljova-Cuka mellett, és onnan ugyanezt a régi határt követi a Dunáig, melyet Rakoviczánál ér el.
Uj megállapodások kötéseig semmi változás sem fog történni Szerbiában a fejedelemségnek a külországokkal jelenleg érvényben álló viszonyaiban.
Átmeneti vámot nem szabad szedni a Szerbián keresztül menő árúktól.
A külföldi alattvalók mentességei és kiváltságai, valamint a konzulok hatósági és védelmi joga, ugy, mint azok ma fenállnak, mindaddig teljes érvényben maradnak, a mig a fejedelemség és az érdekelt hatalmak közti közös egyetértéssel módositva nem lesznek.
A szerb fejedelemség belép, a maga részét illetőleg, azon kötelezettségekbe, melyeket a Fényes-kapu ugy Ausztria-Magyarország, valamint az európai törökországi vasutforgalmi társulat irányában a fejedelemség uj területén épitendő vasutvonalak befejezését, csatlakozását és forgalmát illetőleg elvállalt.
Az ezen kérdések szabályozására szükséges egyezmények a jelen szerződés aláirása után azonnal megköttetnek Ausztria-Magyarország, a Fényes-kapu, Szerbia és illetékessége határai közt - a bolgár fejedelemség között.
Azon muzulmánok, kiknek birtokaik vannak a Szerbiához csatolt területek s kik a fejedelemségen kivül akarnak lakni, megtarthatják ingatlanakat, bérbe adván vagy másokkal kezeltetvén azokat.
Egy török-szerb bizottság fog utasittatni, hogy három évi határidő alatt hozza rendbe mindazon ügyeket, melyek az állami és a kegyes alapitványok (vakuf) birtokainak a Fényes-kapu javára történendő eladására, vagy gazdázásra, vagy haszonélvezetére vonatkoznak, szintugy az ezekben netalán érdekelt magánszemélyek érdekeit érintő kérdéseket is.
Egy Törökország és Szerbia közötti szerződés kötésig az ottomán birodalomban utazó vagy tartozkodó szerb alattvalók a nemzetközi jog általános elvei szerinti bánásmódban fognak részesülni.
A szerb csapatok kötelezvék a jelen szerződés ratificatióinak kicserélése után számitandó tizenöt nap alatt a fejedelemség új határaiba nem eső területet kiüriteni.
Az ottomán csapatok a Szerbiának átengedett területeket szintén tizenöt nap alatt kötelesek kiüriteni. Mindazonáltal egy ugyanannyi napokból álló póthatáridő engedtetik nekik, ugy az erősségek elhagyására és azokból az élelmi szerek és hadi anyagok elszállitására, mint a hadi gépek és a rögtön el nem vihető tárgyak leltározására.
Szerbia kötelezve levén az ottomán államadósság egy részét a jelen szerződés által neki átengedett területekért viselni, a hatalmak konstantinápolyi képviselői azon összeg nagyságát a Fényes-kapuval egyetértésben a méltányosság alapján meg fogják határozni.
A magas szerződő felek elismerik Rumánia függetlenségét, ezt a következő két czikkben kifejtett föltételekhez kötvén.
Rumániában a vallási és felekezeti különbség nem hozható fel senki ellen indokul arra, hogy kizárassék vagy képtelenittessék polgári és politikai jogai élvezésére, közhivatalok, tisztségek és méltóságok viselésére, vagy a különféle üzletek és iparok bármely helyen való folytatására.
Minden hitvallás szabadsága és külső gyakorlása biztositva lesz ugy a rumán állam honosai, mint a külföldiek részére, és a különféle vallásfelekezeteknek sem egyházrendi szervezkedése, sem lelkifőnökeikhez való viszonyaik utjába akadályt görditeni nem szabad.
Minden hatalom honosai, legyenek azok kereskedők vagy mások, Rumániában valláskülönbség nélkül teljes egyenlőség alapján való bánásmódban részesülendnek.
A rumán fejedelemség visszaadja ő Felségének az orosz császárnak Beszarábia területének azon részét, mely Oroszországtól az 1856-iki párisi szerződés következtében elszakittatott, s melyet nyugatról a Pruth folyó medre, délről a Kilia ág medre és a Stary-Stambul torkolata határol.
A Duna deltát képező szigetek, valamint a kigyók szegte és a tulcsai sandzsák, mely a Kilia, Sulina, Mahmudié, Isaktsa, Tultsa, Matchin, Babadagh, Hirsovo, Kustendje, Medjidsé kerületeket foglalja magában, egyesittetnek Rumániával. A fejedelemség megkapja azonkivül a Dobrudzsától délre fekvő területet azon vonalig, mely Silistriától keletre veszi kiinduló pontját és Mangaliatól délre a Fekete-tengernél végződik.
A határvonalat a helyszinén a Bolgárország határolására kiküldött európai bizottság fogja megállapitani.
A vizek és halászok kérdése az európai Duna-bizottság itéletének lesz alávetve.
Rumániában a fejedelemségen átmenő árúktól semminemü átviteli vám sem fog szedetni.
Rumánia egyezményeket fog köthetni a konzulok kiváltságait s jogkörét illetőleg, a fejedelemségben általok gyakorlott oltalmi jog dolgában. A szerzett jogok érvényben maradnak mindaddig, mig a fejedelemség és az érdekelt felek kölcsönös egyetértése mellett módositva nem lesznek.
Addig is, mig Törökország és Rumánia közt egy a konzulok kiváltságait és jogkörét szabályozó szerződés megköttetik, az ottomán birodalomban utazó vagy tartózkodó rumán alattvalók, valamint a Rumániába utazó vagy tartózkodó ottomán alattvalók a többi európai hatalmak alattvalóinak biztositott jogokat élvezik.
A közmunkai s más hasonnemü vállalatokat illetőleg Rumánia, az egész átengedett területen, a Fényes-kapu jogaiba s kötelezettségeibe köteles belépni.
Hogy a dunai hajózás szabadságának, mely európai érdeknek van elismerve, már meglevő biztositékai szaporittassanak, a magas szerződő felek azt határozzák, hogy minden várak és erőditések, melyek a folyam mentén a Vaskaputól egész torkolatáig fennállnak, földig leromboltassanak és semmi ujak ne emeltessenek. Semmiféle hadihajó sem járhat a Dunán a Vaskapun alól, kivéve azon könnyü jármüveket, melyek a folyamrendőrségi és vámszolgálatra rendeltetvék. A hatalmaknak a Duna torkolatánál levő állomáshajói azonban felmehetnek egész Galaczig.
Az európai Duna-bizottság, melyben Rumánia képviselve lesz, tiszti müködésében fentartatik és azt ezentul a földterületi hatóságtól teljesen függetlenül egész Galaczig fogja gyakorolni. A jogaira vonatkozó minden szerződések, intézletek, végzések és határozatok, valamint kiváltságai, előjogai és kötelezettségei ezennel megerősittetnek.
Egy esztendővel az európai bizottság fennállására meghatározott időszak letelte előtt a hatalmak meg fognak egyezni egymás közt a bizottság meghatalmazásának meghosszabbitása vagy a netalán általok szükségeseknek itélt módositások behozatala iránt.
A Vaskaputól Galaczig való hajózás, folyamrendőrség és folyamfelügyelet szabályzatait a partmelléki államok küldötteinek hozzájárulásával, az európai bizottság dolgozza ki és összhangzásba hozza azokkal, melyek a Galacztól lefelé való hajózást illetőleg már kibocsáttattak vagy ezentúl fognak kibocsáttatni.
Az európai Duna-bizottság egyetértést létesitend azokkal, kiket illet, hogy a kigyók-szigetén levő világitó torony fentartása biztosittassék.
A Vaskapunál és zuhatagoknál létező hajózási akadályok elháritására szükséges munkálatok végrehajtása Ausztria-Magyarországra bizatik. A folyó ama részének partmelléki államai meg fogják adni mindazon könnyebbitéseket, melyek ezen munkálatok érdekében igényeltethetnének.
Az 1871-ik évi márczius 13-diki londoni szerződés VI. czikkének határozatai, melyek e munkák költségének fedezésére szolgáló ideiglenes dijszedésének jogáról szólnak, Ausztria-Magyarország javára fentartatnak.
A Fényes-kapu átengedi az Oroszbirodalomnak Ázsiában Ardahan, Kars és Batum területeket utóbb nevezett kikötővel együtt, valamint mindazon területeket, melyek a régi orosz-török határ és az itt következő határvonal közt foglaltatnak.
Az uj határ elindulva a Fekete-Tengertől, megegyezőleg a san stefanói szerződésben megállapitott vonallal, egy pontig megy Khordától északnyugatra és Artvintól délre; innen tovább huzódik egyenes vonalban a Tschouroukh folyóig, melyen átmegy és Aschmichen keleti oldalára ér, onnan egyenes vonalban dél felé megy, hogy elérje a san-stefanói szerződésben jelzett orosz határt egy Narimantól délre fekvő ponton, Olti városát Olaszországnak hagyván. A Nariman mellett jelzett ponttól fogva a határ keletre kanyarodik, átmegy Tebrenecen, mely Oroszországnak marad, és egész a Pannek-Tschai folyóig nyomul elő.
E folyó mentét követi egész Bardouzig, onnan pedig dél felé irányul. Bardouzt és Jönikioyt Oroszországnak hagyván, Karaougan falutól nyugatra egy ponttól a határ Medjingertre irányul, innen egyenes vonalban a Kassadagh hegy csúcsa felé folytatja utját, és az Araxesnek éjszakra, a Monurad-Sounak délre eső mellékfolyói közt vonuló vizválasztó vonalt követve, a régi orosz határhoz ér.
Ő felsége Oroszország császára kinyilatkoztatja, hogy szándéka Batumot kiválóan kereskedelmi szabad kikötővé tenni.
Alaschgerd völgye és Bajazid városa, melyek a san stefanói szerződés XIX. czikke által Oroszországnak engedtettek volt át, Törökországnak visszaadatnak.
A Fényes-kapu átengedi Perzsiának Kodhur városát és területét, amint ezt a török-perzsa határok kijelölésével megbizott vegyes angol-orosz bizottság megállapitotta.
A Fényes-kapu kötelezi magát, hogy minden további haladék nélkül megvalósitja a javitásokat és reformokat, melyeket az örmények által lakott tartományok helyi viszonyai megkivánnak, és hogy azon lakosság bizottságáról a cserkeszek és kurdok ellen szavatoskodik. Az e czélból tett intézkedéseket időszakonkint tudomására fogja adni a hatalmaknak, melyek azoknak alkalmazására fel fognak ügyelni.
Miután a Fényes-kapu kifejezte akaratát, hogy a vallásszabadság elvét fentartja, a legbővebb kiterjedést adván ennek, a szerződő felek hivatalosan tudomásul veszik ez önkéntes nyilatkozatot.
Az ottomán birodalom egyetlen részében sem lesz szabad senki ellen felhozni a vallási különbséget mint indokot arra, hogy kizárassék vagy képtelenittessék polgári és politikai jogai élvezetére, közhivatalok, tisztségek és méltóságok viselésére, vagy a különféle üzletek és iparok folytatására.
Valláskülönbség nélkül mindenki biróság elé bocsáttatik tanuságtételre.
Minden hitvallások szabadsága és külső gyakorlása biztositva lesz mindenki részére és a különféle vallásfelekezetek sem egyházrendi szervezkedésének, sem lelki főnökeikkel való viszonyaiknak utjába akadályt görditeni nem lesz szabad.
Minden nemzetiségbeli papok, zarándokok és szerzetesek, kik európai vagy ázsiai Törökországban utaznak, azonos jogokat, előnyöket és kiváltságokat élvezendnek.
A hivatalos védnökség joga a hatalmak diplomai és konzulsági ügynökeinek részére Törökországban elsimertetik ugy a fennevezett személyekre, mint akár a Szent-Helyeken, akár egyebütt létező vallási telepeikre, jótékonysági és más intézkedéseikre vonatkozólag.
A Francziaország által megszervezett jogok világosan fentartatnak és magától érteik, hogy a szent sorokat illetőleg semminemü változás sem tehető a status quon.
Az athos-hegyi szerzetesek, bármely ország legyen hazájok, korábbi birtokaiban és előnyeikben meghagyatnak és minden kivétel nélkül teljesen egyenlő jogokat és kiváltságokat élveznek.
Az 1856-iki márczius 30-iki párizsi szerződés, ugy szintén az 1871. márczius 13-iki londoni szerződés fentartatnak mindazon határozataikban, melyek a fentebbi megállapodások által el nem töröltetett vagy nem módosittattak.
A jelen szerződés ratificáltatik és a ratificatiók Berlinben három heti határidő alatt vagy, ha lehet, még előbb kicseréltetnek.
Minek bizonyságául az illető meghatalmazottak a jelen szerződést aláirták és czimereik pecsétjét rányomták.
[Aláírások]
