1879. évi X. törvénycikk

a mezőtúr-szarvasi másodrendű vasut kiépitéséről * 

1. § A tiszavidéki vasut mezőtúri állomásától Szarvas városáig vezetendő másodrendű vasut kiépitése tárgyában előterjesztett engedélyokmány jóváhagyatván, beczikkelyeztetik.

2. § E törvény kihirdetése napján lép életbe s végrehajtásával a közmunka- s közlekedési és a pénzügyminister bizatnak meg.

A mezőtúri-szarvasi másodrendű vasút engedélyokmánya

1. § A tiszavidéki vaspálya-társaság jogot nyer, egy vaspálya mezőturi állomásától Szarvasig vezető másodrendü mozdonyvasut épitésére és üzletére.

2. § Az engedélyes társulat az engedélyezett pálya épitésénél és üzleténél köteles jelen engedélyokirat tartalmához, továbbá a közmunka- és közlekedési minister által 1868. évi ápril 20-án, 4673. szám alatt kibocsátott és az országgyülés által jóváhagyott ideiglenes vasutengedélyezési szabályához, valamint az 1878. évi XX. tc. által beczikkelyezett vám- és kereskedelmi szövetség VIII. czikkében ideiglen elfogadott vasuti üzletrendhez, mennyiben az a jelen engedélyokmány tartalma, valamint függeléke folytán módositást nem szenved, mindaddig alkalmazkodni, mig ezen ideiglenes szabályok helyett a hazai törvényhozás által hozandó ujabb törvények és kormány által kibocsátandó rendelvények életbe nem lépnek, melyekhez, valamint az azok behozataláig a fennálló szabályokon, a magyar kormány által teendő minden változtatásokhoz is alkalmazkodni és azoknak feltétlenül hódolni tartozik.

3. § A pálya épitése és üzleti felszerelése az engedélyes társulat által készitendő s a kormányhoz átvizsgálás és jóváhagyás végett felterjesztendő átalános és részletes tervezetek alapján fog eszközöltetni.

Az engedélyes társulat különben ugy a tervek készitésénél, mint az épités kivitelénél alkalmazandó szerkezetet a jelen engedély s az üzlet biztosságára való tekintetek által vont korlátok közt szabadon választhatja.

A kormány fentartja magának, hogy az épitési terven változtatásokat tehessen, a mennyiben ilyen a műszaki vizsgálat, vagy a jelen engedélyokmány 2. §-ában érintett ministeri rendelet 6. §-a határozata szerint intézendő közigazgatási vonaljárás eredménye, vagy az épités tartama alatt teljesitett egyes vizsgálatok nyomán a pályaszolgálat, valamint a közforgalom érdekéből és a pálya fennállásának biztositására, nemkülönben a törvényes határozmányok teljesitése szempontjából szükségeseknek fognak találtatni: ezek által azonban a már egyrészt az eszközlött elővizsgálat, másrészt a közigazgatási vonaljárás folytán meghatározott pályanyom és a pályahossz-szelvény változást nem szenvedhetnek. Magától értetik egyébiránt, hogy azáltal az engedélyes társulatnak az engedélyokányban biztositott jogai sérelmet nem szenvedhetnek.

Ha az épités kivitelénél gazdálkodási vagy üzleti tekintetből akár a pályavonal, akár a részlettervek megváltoztatása kivánatosnak vagy szükségesnek mutatkoznék, ily változtatások megengedése a kormánytól lesz kikérendő.

4. § A pálya alépitménye egy vágányra készithető s ehhez képest a terület kisajátitása annyi térfogatra szoritkozhatik, a mennyi egyvágányu sín-uthoz és a kitérőkhöz, nemkülönben az állomásokra megkivántatik.

Mihelyt az engedélyezett vonalon annyira növekedett a forgalom, hogy az évi bruttojövedelem kilométerenkint 14,000 o. é. forintot ezüstben meghalad, az engedélyes társulat köteles a kormány kivánatára, minden kártalanitás nélkül, egy másik vágányt létesiteni.

Ezen kötelezettség teljesitésére azonban engedélyes társulat csak az engedély tartamának első 50 éve alatt kényszerithető. A még hátralevő engedélytartam alatt a második vágányt csak az állam részéről nyujtandó egyezségileg meghatározandó kártalanitás mellett köteles előállitani.

5. § A pálya létesitére és az üzlet berendezésére nézve a következő átalános szabályok lesznek irányadók.

a) Alépitmény

A legnagyobb emelkedési viszony legyen egy a kétszázhoz (1:200).

Kanyarodások a nyilt pályán 300 méternél kisebb félátmérővel ne birjanak.

A pályaszabvány szelvénye bemetszéseknél és töltéseknél akkép létesitendő, hogy a korona-szélesség ott, hol a sinek a talpfákon feküsznek, 3.3 métert tegyen.

A kövecságy a sinek lába alatt 0.25 méter vastagságban s a sinek lábának magasságában 2.8 méter szélességben rakandó.

A nyilt műépitmények, azok kivételével, melyek földtöltés alatt léteznek, puhafából is létesithetők; a földalattiak ellenben kőből, téglából vagy kemény fából lesznek előállitandók.

b) Felépitmény

A pálya az elsőrendű vasutakkal egyenlő vágányszélességet nyer.

A sínek folyó méterenkint 18 kilogrammnál könnyebbek nem lehetnek és oly sürün rakott talpfákra helyezendők, hogy kerekenkint 4,000 kilogrammnyi hordképességgel birjanak. Már használt, vagy kevésbé jó minőségü sínek alkalmazása csak annyiban engedhető meg, a mennyiben ez által az üzlet biztonsága veszélyeztetve nincsen. Megengedtetik még a függő sínkötés, valamint egyszerübb szerkezetü kitérők alkalmazása is. A közönséges talpfák hossza 2.2 méternél kisebb nem lehet, azonban ugy ezek, mint a kitérők talpfái is puha vagy kemény, fürészelt vagy hasitott fából is előállithatók.

A felépitény más anyagát és szerkezetét illető minden egyéb intézkedések a kormány által a részlettervek előterjesztésekor állapittatnak meg.

c) Épületek, pályaelzárás, jelzők

Az épületek felállitása a legkisebb mérvre szoritható és az épületek a helyszinén legjutányosabban megszerezhető anyagokból, esetleg osztfalazat, vályog vagy vert falakból, fatetővel vagy egészen fából is előállithatók.

Az őrházak száma akkép állapittatik meg, hogy az állomásokon levő őrházak betudásával, minden négy kilóméterre egy őrház esik.

Szarvas állomáson legalább két váró-helyiséget kell létesiteni.

Közczélok, ugymint a posta, távirda, rendőrség stb. részére szükséges helyiségek előállitására engedélyes társulat nem köteleztetik.

Áru-raktárak csak akkor épitendők, ha ezt a forgalom igényli.

A szarvasi vizállomásnál kézzel hajtható szivattyu-mű, égetett agyagból készült vizvezetéki csövek alkalmazása stb. megengedtetik, esetleg a mozdony közvetlen a kutból is nyerheti a vizet.

A pálya bekeritése, védgátakat is ide értve, csak különösen figyelemre méltó helyeken és ott szükséges, a hol a helyi viszonyok azt okvetlen megkivánják. A hol a pálya hosszában anyagárkok vonulnak el, ott kerités nem szükséges.

Az utak elzárására szükséges korlátok csak nagyon sürü közlekedési ut-átjáróknál s oly helyeken állitandók fel, a hol a vonat közlekedése az ut-átjárástól legalább 150 méternyi távolságra észre nem vehető. A korláttal el nem látott ut-átjárásoknál lassu menetet jelző táblák alkalmazandók.

Az engedélyes társulat köteles oly üzleti távirdát létesiteni, melyen az állomások közti sürgönyzés lehetséges legyen.

Áthaladó vonaljelzők, és pedig sem láttani, sem hallható jelzők (hangjelzők) átalában nem szükségesek, de a mezőturi állomás végén az állomás biztositására egy forditható távjelző állitandó fel.

A kézi s a vonatoknál szükséges jelzőszerek a fennálló szabályok szerint szerzendők be.

d) Állomások

Az engedélyes társulat köteles a vasutnak a tiszavidéki pályához való csatlakozása czéljából szükséges épitményeket Mezőturon létesiteni és Szarvason állomást épiteni.

Azonkivül az engedélyes társulat fel van jogositva, ezen állomások között szükséglet szerint s önként érthetőleg a kormány engedélye mellett, megálló helyeket és kitérőket létesiteni.

Szarvas állomás, továbbá a kitérők és megálló helyek helyzete és kiterjedésének, valamint a Mezőturon eszközlendő épitéseknek meghatározása az engedélyes társulat javaslatához képest a kormányt illeti; Szarvas állomás azonban akkép létesitendő, hogy azt szükség esetén meg lehessen nagyobbitani.

e) Üzleteszközök

Az üzlet-eszközöket a jelen engedélyokmány 2. §-ában érintett ideiglenes vasutüzleti rend 21. és 22. §-ában előhozott határozmányok fentartása mellett engedélyes társulat maga választhatja.

A mozdony- és teherkocsi-tengely legnagyobb megterhelése 8000 kilogrammra határoztatik.

Kéttengelyü mozdonyok alkalmazása megengedtetik.

Megengedtetik továbbá az is, hogy előre megszabott kárpótlás mellett, a jármüvek a mozdonyok kivételével a mezőtúr-szarvasi vonal számára a szükséglet szerint a tisza-vidéki vasut által bocsáttassanak rendelkezésre.

6. § Mihelyt a forgalom a jelenleg engedélyezett vonalon annyira növekedett, hogy az éjjeli szolgálat berendezése szükségesnek mutatkoznék, az engedélyes társulat köteles lesz, a felvételi helyiségek, jelzés, pályaügyelet s egyátalában minden más, a rendszeres üzlet fentartása czéljából szükséges intézkedésekre nézve, a pályát a m. kir. kormány részéről az elsőrendü vaspályák számára kiadott szabványok és utasitások szerint kiegésziteni és berendezni, s a kormány részéről teendő e részbeni intézkedéseket saját költségén foganatositani.

Ezen kötelezettség teljesitése azonban csak az engedély-tartam első 50 éve alatt követelhető; a hátralevő engedély-tartam alatt pedig a pálya ily módoni átalakitása csak a kormány s az engedélyes társulat közt e részben kötendő egyezmény alapján eszközölhető.

Különben köteles az engedélyes társulat a forgalmi eszközöket, sineket és egyéb, az épitésnél használandó anyagokat a belföldön szerezni be, s azoknak külföldről leendő behozatalát a kormány csak az esetben fogja megengedni, ha engedélyes társulat kimutatja, hogy azok a belföldön hasonló feltételek alatt nem szerezhetők be.

7. § Az engedélyes társulat köteles a részterveket az engedélyező törvény hatálybalépte napjától számitott három hónap alatt a kormánynak előterjeszteni, a pálya épitését ezen tervek jóváhagyásától számitott egy hónap alatt megkezdeni, az épitést ugyancsak a részlettervek jóváhagyásától számitott két év alatt befejezni s a pályát a közforgalomnak átadni.

8. § A kormány fentartja magának a jogot, hogy más pálya szándékolt beszakadása esetében, ha magára a beszakadásra nézve, továbbá pályaudvarok közös használata, kocsikölcsönzés és minden ezekért járó kárpótlás tárgyában az illető társaságok között egyezmény nem jöhetne létre, egy ilyennek feltételeit meghatározhassa.

9. § A kisajátitási jog az 1868. évi LV. törvénycikk értelmében az engedélyezett pálya kiépitésére, az engedélyes társulatnak megadatik.

10. § Az engedélyes társulat köteles a postát és postakezelőket az 1851. évi november 16-án kelt vasuti üzletrend 68. §-a értelmében ingyen szállitani, s e czélra naponkint legalább egy vonatot mindkét irányban berendezni.

Az engedélyes társulat köteles egy kéttengelyü áruszállitó kocsi felszerelését a postaküldemények és a postakaluz szállitásra berendezni, mely postakocsi naponként mindkét irányban legalább egyszer közlekedik.

A többi vonatokon, melyek esetleg naponként közlekednek, köteles az engedélyes társulat a két állomás közt váltott azon küldeményeket, melyek postatisztek vagy szolgák kisérete nélkül szállitandók és külön kocsik használatát nem igénylik, az érték-küldemények kivételével, ingyen szállitani és a kocsinál való átvételt, illetve kiadást saját kalauzuk vagy vezetőjük által elláttatni.

A vaspálya üzlete tárgyában az igazgatóság s alárendeltjei, vagy utóbbiak közt váltott levelezés, a jelenleg engedélyezett vaspályán bérmentesen szállitható.

11. § Az engedélyezett vaspályavonal mentén szükséges vaspálya-üzleti távirda vezetékeknek, a pálya indóházain és esetleg őrházain alkalmazandó utolsó elszigetelőig, esetleg a forgatható védjelző-készülékekig való kiépitését, a részletekre nézve az engedélyes társulattal megállapítandó egyezmény alapján a m. kir. távirdaigazgatás hajtja végre.

Kötelezve van ennélfogva engedélyes társulat a m. kir. távirda-igazgatást a távirda-épitkezés elrendelése és a fentjelzett egyezmény megállapitása végett oly idejekorán megkeresni, hogy ennek a távirda-épitkezésekhez szükséges anyagok berendezésére és a távirda-épitkezéseknek a pálya megnyitásáig leendő elkészitésre elég ideje maradjon.

Engedélyes társulat köteles megengedni, hogy a felállitandó távirda-vezetékek oszlopai a pálya saját birtokán és területén állittassanak fel, a nélkül, hogy az engedélyes társulat az elfoglalt területért jelenben vagy jövőben kártalanitást követelhetne.

A távirda-oszlopok helyei, valamint a távirda-vezeték más megerősitési pontja az engedélyes és a m. távirda-igazgatás illető épitkezési közegei által egyetértőleg és ugy állapitandók meg, hogy azok miatt sem a vasuti üzlet, sem az üzleti személyzet biztonsága veszélyeztetve ne legyen.

Engedélyes köteles azon esetben, ha az üzleti távirda-vezetékekkel egyidejüleg állami távirdavezeték nem épittetnék, a távirda-oszlopok és más távirda-épitési anyagok összes árát s az összes távirda-épitési költségeket, azon esetben pedig, ha egyidejüleg állami távirda-vezeték is épittetnék, az üzleti vezeték épitésére forditott aránylagos részét, a m. kir. távirda-igazgatásnak megtériteni.

Mindkét esetben kötelezve van az engedélyes a m. kir. távirda-igazgatás kivánatára az előbbi pontban megnevezett távirdai épitkezésekhez szükséges összegeket az utólagos elszámolásig kamat nélkül előlegezni, és a távirda-épitési anyagokat az épitendő pálya mentén, a m. kir. távirda-igazgatás által meghatározandó módon és időben, a már lerakott vasut-vágányon saját költségükön szétosztani.

Az üzleti vezetékek átadásakor az engedélyes számlájára épitett üzleti vezetékek összes leltári állománya az engedélyes birtokába megy át.

Jogában áll azonban a m. kir. távirda-igazgatásnak a vaspálya mentén fennálló oszlopokra bármikor állami távirda-vezetékeket alkalmazni és ekkor a távirda-oszlopok az állam költségén való fentartásának kötelezettsége mellett, a m. kir. távirda-igazgatás ingyen tulajdonába mennek át.

A vasut-üzleti távirda-vezetékeket az engedélyes a m. kir. távirda-igazgatás szokott ellenőrködése mellett kizárólag csak azon sürgönyzésekre használhatja, melyek a vasuti üzlet czéljából az igazgatóság és alárendelt közegei, vagy az utóbbiak által egymás közt váltatnak.

Jogositva van azonban a m. kir. távirda-igazgatás a pálya-igazgatósággal egyetértve, ezen üzleti vezetékeknek, a mennyire az üzleti forgalom megengedi, ugy állami, mint magánsürgönyök továbbitására, illő ellenőrzés mellett való használását kivánni és elrendelni.

Ez esetben azonban a használat módja és a távirás dijainak az engedélyes s a m. kir. távirda-igazgatás közti megosztása külön egyezmény által fog szabályoztatni.

Hasonlóan külön egyezményben állapittatnak meg az engedélyes társulat s a m. kir. távirda-igazgatás közt azon feltételek is, melyek a vaspálya mellett felépitett távirda-vezetékek felügyeletét, fentartását s az azokon netalán későbben a vaspálya-igazgatás kivánatára eszközlendő változásokat vagy áthelyezéseket s átalában mindazon távirdai ügyeket illetik, melyek a fentebbi pontok által még nem szabályozvák.

12. § A menet- és szállitási dijak az engedélyezett pálya számára a következő határok közt szabatnak meg.

a legmagasabb tétel személy- és kilométerként:

az I. osztályban 4. 75 kr. o. é. ezüstben,
a II osztályban 3. 56 kr. o. é. ezüstben,
a III osztályban 2. 37kr. o. é. ezüstben

Az I. és II. osztályu kocsik az elsőrendü pályákon használt másodosztályu kocsikhoz hasonlóan szerelendők fel.

II-ad osztályu gyanánt ép oly kocsik használandók, mint a milyenek a m. kir. államvasutakon a IV.-ed osztály számára állapitvák meg, csakhogy a kocsik padokkal látandók el.

Uti podgyásznál az egész jegyenként 25 kilogrammot meghaladó sulytöbblet 10 kilogrammnyi sulytételekre, a gyorsáru pedig 5 kilogrammnyi sulytételekre felfelé kikerekitendő.

Minden 10 kilogramm podgyász-túlsulyért kilométerenként 0.24 kr. 100 kilogramm gyorsáruért pedig kilométerenkint 2.04 kr. számittatik ezüstben.

Az áruk 100 kilogramm és 1 kilométerenként:

az I. osztálynak 0.92 krkért ezüstben

a II. osztálynak 0.66 krkért ezüstben

szállitandók.

Kőszén, só, tűzi és épületfa, trágya, kövek és téglák egész kocsirakatokban, 100 kilogramm és 1 kilométerenként kivételesen 0.52 o. é. ezüst krnyi dijtételért szállitandók.

Gyorsárúk és közönséges szállitmányoknál a szállitási díjakon kivül minden 100 kilogramm után, podgyásznál minden személy után oly összegü kezelési illeték szedhető be, mint a milyen a tiszavidéki vasutnál számittatik, azon kikötéssel, hogy Szarvason ugyan teljes, de Mezőtúron való átmenetnél a kezelési illetéknek csak fele szedhető. A személy- és áruszállitásra vonatkozó egyéb menet- és szállitási dijak, a mellék-illetékek, az áru-osztályozás, valamint a többi szállitási határozmányok tekintetében, szintén a tiszavidéki vaspálya vonalain érvényes szabályok mérvadók.

Mihelyt az engedélyezett pálya tiszta jövedelme 3 egymást követő éven át a befektetett tőke 7%-át meghaladja, jogában álland a kormánynak, a dijszabásokat az engedélyes társulat meghallgatása mellett, megfelelőleg leszállitani.

Az esetre, ha a törvényhozás a viteldijakat az összes vasutakra nézve szabályozná, e szabályozás ezen vasutra is érvényes leend.

13. § Az engedélyes társulatnak megengedtetik, hogy a beszedendő vitel- és fuvardijakat belföldi ezüstpénzben számitsa olyképen, hogy az ezüst-árkelet tekintetbe vételével járó illeték országos értékben fejeztetik ki és szedetik be.

14. § A 12. § értelmében meghatározott árszabások az engedélyes társulat által időközben leszállithatók: egészben, vagy csak a tárgyak egyes nemeire, az egész vonal hosszában vagy csak a pálya egyes vonalszakaszaira, egyik vagy mind a két irányban, minden szállitási távolságra egyenlően vagy növekvésük esetére nagyobb mérvben.

Az ekként leszállitott árszabások az előbbeni mértékre ismét felemelhetők, de csak 3 havi alkalmazásuk után.

Ha egy szállitó vagy rakományvállalkozó bizonyos feltételek alatt fuvarbér-leszállitásban vagy más kedvezményekben részesül, ezekben részesiteni kell minden szállitót és vállalkozót, ki ugyanazon feltételeket elfogadja, olyképen, hogy személyes előnynek semmi esetre hely ne adassék.

Mindezen kedvezmények szinleges ártéritési (refactio) alakjában sem járhatnak.

15. § Az élelmi szereknek a belföldön beállott rendkivüli drágasága esetére joga van a kormánynak azok fuvarbérét, a drágaság tartamára, a maximal-árszabás feléig leszállitani.

16. § A katonaság és katonai javak leszállitott árszabások szerint szállitandók, és pedig egyrészt a cs. kir. közös hadügyi és a m. kir. honvédelmi ministeriumok, másrészt a fennálló vasuttársulatok közt 1877. évi szeptember hó 15-én megkötött egyezmény, illetőleg az 1878. évi január hó 1-én hatályba lépett katona-szállitási árszabás és ennek függeléke alapján.

A katona-szállitás iránt létrejött vagy létrehozandó s az állam részére kedvezőbb egyezmények az engedélyezett pályára is érvényesek lesznek.

Alkalmazandók még ezen határozatok a pénzügyi, valamint az állami és hatósági közbiztonsági őrségre, végül a fegyenczekre is.

Az engedélyes társulat köteles alkalmazkodni a katonai szállitásokra vonatkozó szabályzathoz s az abban foglalt megállapodások és egyezményekhez, melyek által a szállitáshoz szükséges fölszerelési tárgyak beszerzése és készentartása, a forgalmi eszközök és üzleti személyzet rendelkezésre bocsátása, a forgalmi eszközök és üzleti személyzettel való kölcsönös kisegités és a katonai egyészségügyi czélokra berendezett vasuti kocsik használata szabályoztatnak.

Köteles továbbá az engedélyes társulat azon szerves határozmányok és szolgálati szabályokhoz is alkalmazkodni, melyek a hadi vasuti osztályokra s azoknak béke idején uj épitkezésekhez vagy fentartási munkálatokhoz való használatára vonatkozólag a cs. és kir. közös hadügyministerium által kiadattak vagy megállapittatni fognak.

Háboru vagy mozgósitás esetén köteles az engedélyes társulat a szabadságosok és tartalékosok elszállitását a lakhelyükhöz legközelebb eső állomástól rendeltetési helyükhöz legközelebb eső állomásig, kellő igazolás alapján, a katonai leszállitott árszabás mellett eszközölni.

Végül köteles az engedélyes társulat feltétlenül alkalmazkodni azon határozatokhoz, melyek a hadsereg, haditengerészet és a honvédség kiszolgált altisztjeinek alkalmazására vonatkozólag az 1868. évi XL. törvénycikk 38. §-ában és az 1873. évi II. törvénycikkben megállapitvák.

A fentebb fölsorolt határozmányok és kedvezmények önként értetőleg egyaránt érvényesek a szolgálatban utazó honvédségre, valamint azon csapatokra, melyek a hadsereg kiegészitő részét képezvén, a népjog oltalma alatt állanak.

17. § Az államtisztviselők, hivatalnokok és szolgák, kik a vasutak igazgatása és üzlete felett őrködő hatóságok megbizásából vagy az állam érdekeinek ezen engedélyből folyó megóvása végett, vagy jövedéki czélokból a vasutat használják, és a hatóság megbizását igazolják, uti málháikkal együtt ingyen szállitandók.

18. § Olyan feleken, kik a vasutat a vitel- vagy fuvarlevél előleges kifizetése nélkül rosszhiszeműleg használnák, vagy a szállitmány nemének vagy sulyának helytelen bejelentésével, vagy más módon a vállalat megröviditését czélozzák, háromszoros árszabási illetmény lesz megvehető.

19. § A kormány az államérdekek megóvása tekintetéből jogositva van, magának ugy a pálya épitése, valamint az üzlet megfelelő felszerelése és folytonos jókarban tartása iránt minden részben meggyőződést szerezni és meghagyni, hogy a mutatkozó hiányok pótoltassanak.

A kormánynak joga van a részéről kiküldött közeg által az ügyvitelt és pályaigazgatást megvizsgálni és ellenőrizni.

A kormánynak az átalános törvények határozatai s különösen a jelen engedélyokmány értelmében fentartott főfelügyeleti joga gyakorlatával, ugy az épitkezési időtartam, valamint az engedélyezett vonal részben vagy egészben leendő megnyitása után, az államra nehezedő költségek és kiadások megtéritése fejében, az engedélyes társulat az államkincstár javára bizonyos, a kormány által az engedélyes társulat vagy jogutódja érdekeinek kellő tekintetbe vételével meghatározandó évi átalányt fizet. Ezen átalány az épités tartamára kilométerenként és évenként 27 frtban állapittatik meg.

A felülvizsgálati ügyek lebonyolitása után fizetendő évi átalányösszegek az üzletszámlába felvehetők, az előbbiek az épitési számla terhére esnek.

20. § A jelenleg engedélyezett vaspályától 30 éven át (pálya üzletének megnyitása napjától számitva) sem kereseti, sem jövedelmi, sem más, későbben ezek helyett netán behozandó adót fizettetni nem fog.

Ugyanazon mentesség a kisajátitott területek átiratási dijaira is megadatik.

A tőkeszerzés, valamint az épitkezés és az üzlet első berendezése czéljából kiállitandó minden szerződés, beadvány, vagy bármely más okirat bélyeg- és illetékmentes lesz.

21. § Az engedély tartama az 1868. évi április hó 20-án 4973. sz. a. kelt ideiglenes vasut-engedélyezési szabály 9. §-a b) pontja alatt kimondott oltalommal, uj vasuti felállitása ellen, a tiszavidéki vasut engedélyének tartamáig, vagyis 1947. évi deczember hó 31-éig állapittatik meg, mely napon véglegesen megszünik.

Az engedély elenyészik akkor is, ha a 7. §-ban megállapitott határidők, a részletes tervek benyujtása, az épités befejezése, továbbá az üzlet megnyitására nézve meg nem tartatván, a határidők elmulasztása a fentidézett vasuti-engedélyezési szabály 11. § b) pontja értelmében, vagy politikai és pénzügyi váltságok által nem igazoltathatik.

22. § A kormány fentartja magának a jogot, hogy az engedélyezési törvény hatálybaléptétől számitott 30 év lefolyása után az engedélyezett pályát minden időben megválthassa. Ha azonban a tiszavidéki vasutra nézve a megváltási jog előbb érvényesitettnék, önként érthetőleg joga lesz a kormánynak azzal egyidejüleg a most engedélyezett pályát is megváltani.

A megváltási ár meghatározására a vállalatnak a valóságos megváltást megelőző hét év alatti évi tiszta jövedelmei fognak felszámittatni, mely összegből a két legmostohább év tiszta jövedelme levonatván, a fenmaradt öt év átlagos tiszta jövedelme fog kiszámittatni.

Ezen átlagos összeg, mely mindazonáltal a tényleg befektetett tőke 7%-ánál kevesebb nem lehet, az engedélyes társulatnak, az engedély megállapitott tartamáig, mint évi járadék fizetendő.

A tőke nyilvántartása czéljából köteles az engedélyes társulat az üzlet meginditása utáni évben a pálya kiépitésére és felszerelésére forditott tényleges tőkét kimutatni, valamint a később foganatositandó olynemü épitkezések terveit és költségvetéseit is a kormánynak jóváhagyás végett beterjeszteni, melyek az épitési alapot s nem mint pályafentartási költségek, az üzletszámlát terhelik.

23. § Az engedély megszüntével, valamint a pálya megváltásának bekövetkeztével az állam az első esetben ingyen, utóbbiban az 22. § értelmében meghatározott évi járadék fizetése mellett lép az engedélyezett és jókarban átadandó pálya tehermentes birtokába és haszonélvezetébe, birtokába veszi különösen a pálya területét és földjét, a föld- és műmunkálatokat, a fel- és alépitményeket, minden hozzátartozókkal egyetemben, mint forgalmi eszközökkel, pályaudvarokkal, fel- és lerakodó helyekkel, a vasut üzletéhez tartozó épületekkel, az indulási és érkezési helyekkel, őr- és felvigyázó házakkal, minden felszerelvényekkel, butorzattal, ingó és ingatlanokkal egyetemben.

Valamint az engedély megszüntével, ugy a pálya megváltása esetében is, az engedélyes társulat megtarja a tartalék-alap és kinn levő activ követelések tulajdonát, valamint a coaxkemenczéket, öntődéket, gép- vagy egyéb épületeket, a melyek megszerzésére vagy előállitására a kormány által azon határozott hozzáadással hatalmaztatott fel, hogy azok a vaspályának semmi hozzátartozandóját nem fogják képezni.

24. § Ha előzetes intés daczára az engedélyokmányban vagy a törvényekben foglalt kötelességek megsértése vagy mulasztása az engedélyes társulat részéről ismételve fordulna elő, a kormány fentartja a jogot, ellene a törvényeknek megfelelő intézkedéseket megtenni és a körülmények szerint az engedélyt még tartamának lefolyása előtt megszüntnek nyilvánitani.

25. § Az engedélyes társulat az óvadék letétele alól felmentetik.

Az épités befejezése s azonnal a pálya megnyitása után, az engedélyes társulat kérelmére, a kormány felülvizsgálatot fog eszközöltetni.

26. § Ezen engedély minden okmányszerü kiadványai csak egy forinttal szabott bélyegdij alá esnek.

A mezőtur-szarvasi másodrendű gőzmozdony-vasut engedélyokmányának függeléke

Üzletszabályok, melyek által az engedélyokmány 2. §-ában emlitett ideiglenes üzletrend némely intézkedései a jelen másodrendü vasutra nézve módosittatnak.

1. § A pálya s vágányainak állapota addig mig mindkét irányban naponként együttvéve 10-nél több vonat nem közlekedik, a pályafelügyelő-személyzet által naponként legalább egyszer megvizsgálandó.

Szegélysinnel ellátott látogatottabb út-átjárások, valamint az oly épitmények, melyek a közlekedő vonatokra nézve veszélyesek lehetnek, minden egyes vonat áthaladása előtt megtekintendők.

2. § Ezen vasut egyes vonataiban átalán nem lehet több 100 tengelynél, oly vonataiban pedig, melyekkel személyek szállittatnak, legfölebb 60.

Szálfa vegyesvonatokkal is szállittathatik; az ily fával megterhelt kocsik azonban a vonat végén alkalmazandók, olykép, hogy a személyszállitó kocsiktól legalább 3, a mennyiben csak lehetséges, terhelt kocsi által választassanak el.

A dörzsfékek száma és azoknak vonatonkénti beosztása iránt a közmunka- és közlekedési minister utólagosan fog intézkedni.

3. § A menetrend szerinti vonatsebesség a nyilt pályán középszámitással óránként 15 kilométert tehet, a megengedhető legnagyobb sebesség pedig óránkint 23 kilométert nem haladhat meg.

A korláttal el nem látott út-átjárásoknál azonban a gyorsaság olykép mérséklendő, hogy a vonat 100 méternyi távolságban megállitható legyen.

4. § A tehervonatoknak gőzmozdony általi tolása csak azon esetben engedtetik meg, ha elől egy vezetőmozdony alkalmaztatik; ily módon megengedtetik az a vegyes vonatoknál is, de az utóbbi esetben a mentességi óránkint legfeljebb 12 kilóméternyi lehet.

Ha a szükség ugy kivánja, ugyszintén az az indóházakban s a munka-vonatoknál a vonatok tolása akkor is megengedtetik, ha elől vezető mozdony nincs.

Iy esetben azonban a nyilt pályán csak is óránkénti 8 kióméter sebességgel szabad haladni s a vonat élén kocsiba jelzőkürttel elátott kalauz állitandó.

Minden vonatnál megengedtetik, hogy a mozdony forditva, azaz szekocsijával elől mehessen.

5. § A vonatok elindulását a vég- és közbenső állomásokon táviratilag mindaddig nem kell jelezni, mig az engedélyezett vonalon egyszerre csakis egy vonat közlekedik, vagyis mig a vonatok nem találkoznak, vagy egymást meg nem előzik.

Mihelyt egyszerre egynél több vonat közlekedik, a vonat elindulása az állomások közt táviratilag jelzendő.

6. § Az engedélyes társulatnak megengedtetik, hogy a személy- és málhajegyeket magán a vonaton, a felvételi állomásokon kivül adhasson ki, valamint hogy a kezelési szolgálat körében mindennemü czélszerünek mutatkozó oly egyszerüsitést hozhasson be, melyek által a forgalom biztonsága nem veszélyeztetik.