1880. évi XVII. törvénycikk indokolása

a Szeged szab. kir. város újjá épitésének keresztülviteléről, s az erre szükséges költségek viseléséről * 

Általános indokolás

A törvényjavaslat azon czél elérésére irányul, hogy a romba dőlt Szeged helyén emelkedendő új városnak. az 1879-ik évi XX-ik törvénycikk 5-ik és 8-ik §-ai értelmében megállapitott szabályozási terv szerint leendő kiépitése biztosittassék, s hogy az újjá épités nélkülözhetlen feltételei az állam által e czélra nyujtandó támogatás mérvének és módozatainak meghatározása mellett, változhatlan alapokon előállittassanak.

Tekintettel azon páratlan részvétre és érdeklődésre, mely az országban, a monarchia népeinél, sőt a külföldön is, Szeged szomorú sorsa iránt nyilvánult és szemben az ország összlakossága részéről Szeged újjá épitését illetőleg minden alkalommal nyilvánitott, Szeged reconstructiójának műve nem szoritható csupán azon czél elérésére, hogy a városban a vész előtti állapot helyreállittassék, hanem a nemzeti önérzet, mint az állam méltósága egyaránt követeli, hogy a törvényhozás részéről történt közbelépés folytán, Szegednek az eddiginél nagyobb, virágzóbb alapokon való felépitése biztosittassék.

E mellett szólnak azon nagy fontosságú culturális s nemzeti érdekek is, melyek Szeged létezéséhez füződnek, mely érdekeknek a város, a mennyiben a vész által sujtott helyzetében, önerejére hagyatnék, jövőre nézve kielégitőleg nem fogna szolgálhatni.

Igaz, hogy Szeged lakói ez idő szerint legnagyobb részben földmíveléssel foglalkoznak, kiknek gazdászati érdekei, az eddigi állapot mellett is kielégitést nyerhetnének, kivált, ha a tiszántúli részek egy állandó hid által biztos összeköttetést nyernek, kétségtelen azonban, hogy a város, kézműves osztályának már is fejlődöttebb fokon álló ipara mellett, s igen kedvező fekvési és közlekedési viszonyainál fogva, egyenesen hivatva van arra, hogy a magyar alföld s részben a dunai alvidékre nézve is, mintegy kereskedelmi központot képezzen, s Szegednek nagyobb várossá való emelkedése, szem előtt tartva az eddigi állapot mellett elért eredményeket, csakis a helyi kereskedelemnek nagyobb fokú felvirágzása, s a magasabb társadalmi életnek ettől feltételezett kifejlődése mellett várható.

A reconstructió művének ennélfogva, a kitűzött magasabb czél érdekei szerint azon kettős irány által kell vezéreltetnie, hogy Szeged lakói részére eddigi otthonuk, a vész ismétlődése ellen lehetőleg biztositva, visszaadassék, s másrészt, hogy az ipar és kereskedelem emelkedésének nélkülözhetetlen kellékei, s a városias társadalmi élet fejlődésének közelebbi tényezői, habár csak szerényebb igények szerint is, előállittassanak.

A szegedi királyi biztos által megállapitott s a ministertanács által a fennebb idézett törvény alapján már véglegesen jóváhagyott épitési és szabályozási terv, ezen kettős irányelvre van fektetve, s annak egyöntetű keresztülvitele mellett, Szegednek nagyobb várossá való emelkedése bizton várható.

A szabályozási terv keresztülvitelével járó nagy költségek fedezésére megkivántató alapot Szeged város jelenlegi vagyoni állásában, lakosainak minden áldozatkészsége mellett sem volna képes önerejéből előállitani, minélfogva, ha Szegednek, a fennebb érintett alapokon való újjáépitése tűzetik ki czélul, mellőzhetlenül szükséges, hogy az állam a reconstructió művének költségeihez a maga részéről is hozzájáruljon, a várost a reá eső épitési alap előállitása körül kitelhetőleg támogassa, s nyujtson segédkezet arra nézve, hogy az a reá háramló nagy terheket jövőre nézve elviselhesse.

Ezen általános szempontok előrebocsátása mellett, melyek a szegedi kir. biztos részéről előterjesztett és idecsatolt emlékiratban bővebben kifejtetnek, - a törvényjavaslat egyes szakaszaiban foglalt rendelkezések a következőkkel indokoltatnak.

Részletes indokolás

Az 1. §-hoz

A törvényjavaslat 1-ső §-ában felsorolt épitkezések a megállapitott szabályozási és épitési tervnek alapját s az újjáalakitás művének mellőzhetlen tényezőjét képezik. Ezeknek czélja és szükségessége az épitési terv által minden részletre kiterjedőleg igazolva lévén, e helyütt az egyes épitmények és munkálatok rendeltetése csak a könnyebb áttekintés végett emlittetik fel.

Az állandó hid és a tiszai rakpart kiépitése a kereskedelem és közforgalom fejlődésére nézve mellőzhetlen feltételként tekintendő, a tervezett körutak és sugárutak képeznék azon keretet, mely szerint a városnak nagyobb szabásban való felépülése biztosittatik s egyszersmind a belterület védelmezésére nézve, a külföldről meghivott szakértők által tett ajánlat nyomán megállapitott vizvédelmi szerkezet keretében, védművekül szolgálnának arra nézve, hogy a jövő esélyekkel szemben, a városi belterület az árviz által való eldöntés ellen biztosittassék. A katonai laktanya felépitése, a váracsnak a város tulajdonába leendő átengedése s annak a szabályozás érdekében történő lerombolása folytán, mellőzhetlenül szükséges, minthogy azon czél, hogy Szegeden legalább is egy ezred katonaság legyen állandóan elhelyezve, mely az újjon épitendő város fejlődésének egyik fontosabb tényezőjét képezi, a fenforgó viszonyok között, csakis az úton érhető el s másrészt szükséges azért is, mert az épitkezésnek a kijelölt helyen való foganatositása, az újjáépités művének érdekeivel szoros összefüggésben áll.

A laktanya épitése külömben a városra nézve végeredményileg áldozattal nem jár, minthogy az új beszállásolási törvény értelmében fizetendő lakbérek, a befektetendő tőke kamatait és törlesztési részleteit fedezni fogják, s ez uton a város egy megfelelő évi biztos jövedelem birtokába jut, s a tőketörlesztési idő lejártával vagyona egy tekintélyes s biztos jövedelmet hajtó ingatlan birtokkal szaporuland. A tervezett csatornázások és a létesitendő közkertek a fenforgó szépészeti tekintetek mellett a közegészségügy mellőzhetlen tartozékát képezik, s mint ilyenek, a város ujjáépitésénél elengedhetlenül szükséges tényezőkül tekintendők.

Az 1. § j) pontja alatt emlitett kisajátitások a városnak a szabályozási terv nyomán eszközlendő újjáépitése művének kiegészitő részét képezik.

A 2. §-hoz

A törvényjavaslat 2-ik §-ában foglalt intézkedés, mely szerint az 1. §-ban felsorolt épitkezési munkálatok keresztülvitele az állam által kirendelendő közegekre bizatik, a kitüzött czél biztos elérhetése tekintetéből, mellőzhetlenül szükséges, mert ellenkező esetben nem nyujtható biztositék arra nézve, hogy az előirt munkálatok, a megállapitott sorozatban, s a kitűzött idő alatt csakugyan végre fognak hajtatni, s ily intézkedés nélkül könnyen megtörténhetnék az is, hogy az állam a maga részéről, a tetemes áldozatokat a nélkül hozná meg, hogy a kitűzött czél, t. i. a városnak átgondolt s egyöntetű terv szerint való reconstructiója megfelelőleg keresztül vitetnék, s végeredményileg a nagy áldozatok mellett is, esetleg csak egy félszeg mű létesittetnék.

A törvény értelmében előállitandó középitmények befejezésére kitűzött 3 évi idő az épitkezési tervben foglalt munka-beosztásnak megfelel, s remélhető, hogy a mennyiben rendkivüli nagyobb akadályok nem fognak felmerülni, a tervezett épitmények ezen idő alatt teljesen elkészülnek, s a kitűzött idő lejártával, az ezen épitkezések vezetése iránt alkotott kivételes állapot beszüntethető, s az összes épitkezési ügy iránt való intézkedési jog a város hatóságának ismét visszaadható lesz.

A 3. §-hoz

A törvényjavaslat 3-ik §-ának azon rendelkezése, hogy a tiszai rakpart és a tiszai állandó híd épitési költségeit, melyek az elkészitett tervezet és költségvetés szerint együttvéve 2.112,622 forintra számittatnak, az állam viselje, s az elkészült épitményeket a városnak minden visszteher nélkül engedje át, azon czélzaton alapszik, hogy az állam, a mennyiben a város ügyét általában támogatni kivánja, a reconstructióhoz oly épitmények előállitásával járuljon hozzá, melyek részben az állam közérdekeit is érintik.

A Tisza-rakpart kiépitése, mely egyszersmind árviz-védelmi munka is, s a tiszaszabályozási munkálatok egyrészeül tekinthető, valamint a Tisza-hid, mely az egész Bánátnak az ország tiszántúli részével való forgalmát közvetiti, s a szeged-szebeni államutnak egyik lánczszemét fogja képezni, bizonyos fokig, az egész tiszaszabályozási műveletre, s az ország tetemes részének kereskedelmére s közforgalmára fontossággal bir, minélfogva, eltekintve a helyi kereskedelemre és forgalomra háramló nagy előnyöktől, az állam érdeke is kivánja, hogy ezen épitmények a czélnak megfelelő módon mielőbb létesittessenek s a reconstructio keretébe eső épitkezések közül, mindenesetre a Tisza-rakpart s a tiszai állandó hid kiépitése tekinthető azon munkálatokul, a melyek költségeinek az állam által való elvállalása az adott viszonyok között az állam érdekeivel leginkább igazolható.

Azon javaslat, hogy az ezen állami költségen előállitott épitményekből várható bevételek egészben Szeged város javára engedtessenek át, indokolását találja abban, hogy a part- és hidvám jövedék a város tulajdonát képezi, melyet a szóban levő épitmények létesitése által Szeged várostól jogszerüen elvonni nem lehet.

Azon intézkedés, hogy a rakpart és hidjövedelmeknek 10%-a, ezen épitményeknek fentartására, külön alapként kezeltessék, szükséges azon tekintetből, hogy ezen, közérdekből előállitott műveknek kifogástalan állapotban való fentartása, minden eshetőség ellen biztosittassék.

A szóban levő épitmények költségeinek az állam által való elvállalása körül különben a legfőbb tekintetet az képezi, hogy ezen áldozat nélkül Szeged újjáépitésének műve a tervezett alapon épen nem volna létesithető, a mennyiben a város s annak lakossága, a törvény értelmében teljesitendő munkálatok összes költségeit, melyek az elkészitett költségvetés szerint 6.252,528 frtra emelkednek, a legnagyobb erőfeszités mellett sem volna képes elviselni.

Szeged városra, annak vagyoni helyzete mellett, a reconstructio költségeiből a közvagyon veszélyeztetése s a lakosság adóerejének megtámadása nélkül nem háritható nagyobb épitési teher, mint a mely a törvényjavaslat 4-ik §-a alatt emlitett épitményekkel van egybekötve és a melyet a város mintegy 4.000,000 frtra tehető összegben késznek nyilatkozott magára vállalni.

A város vagyona tekintetéből még ezen, a jelenlegi közjövedelmekhez képest mindenesetre igen súlyos teher elvállalása is aggályosnak mutatkoznék, ha nem lehetne biztosan számitani arra, hogy a városnak nagyobbszabású újjáalakulása folytán, úgy az egyenes adózás, mint az újjon létesitett indirect adóztatások jövedelmei, a mint az más városok háztartásánál is tapasztaltatott, jövőre nézve fokozatosan emelkedni fognak, s ezen jövedelmi emelkedés mellett, a város, a jelenlegi állapot mellett túlmagasnak mutatkozó terheket, az adófizető lakosság helyzetének súlyosbitása s a községi törzsvagyon minden megtámadása nélkül képes lesz elviselni.

A 4. §-hoz

A törvényjavaslat 4-ik §-ában foglalt azon további rendelkezés, hogy az állami közegek által eszközölt munkálatok folytán teljesitendő kisajátitások utján nyert területeknek újból való elárusitásából 1884. év január 1-ső napjáig, vagyis a munkálatok befejezéseig befolyó összegek, az épitési alaphoz csatoltassanak, eltekintve attól, hogy az épitkezési költségeknek, a törvényben megállapitott hozzájárulási összegen felüli része, az elárusitandó telkek árából fog fedeztetni, általában indokolva van azzal, hogy a szükséges kisajátitások terhe szintén az épitési alapot illetvén, kivánatos, hogy az ebből eredő kiadások a viszont elárusitandó telkek után várható bevételekből legalább részben kiegyenlittessenek, hogy egyrészt az állami pénztárra, az épitési alap előlegezése által háruló teher könnyittessék, s másrészt, hogy azon állandó teher, mely az épitkezésekből jövőre nézve a városra fog hárulni, lehetőleg leszállittassék.

Az 5. §-hoz

A törvényjavaslat 5-ik §-ában foglalt intézkedés, mely szerint a kormány felhatalmaztatik, hogy az állami hivatalok számára az épitési tervben e végre kijelölt helyeken, állandó épületeket emeltessen, a város felépitésének egyik főbb feltételéül tekintendő, mert Szeged újjáépitésénél nemcsak arról van szó, hogy a lakosok romba dőlt lakházai az eddigi alapon újból felépittessenek, hanem arról is, hogy megállapitott épitési tervezet keretében, a város középpontjain létező s illetve a vár lerombolása s a tervezett kisajátitások folytán keletkezendő nagy kiterjedésű üres területeken egészen új házcsoportok teremtessenek, és ezen czél biztosabb elérésére az épitési kedv azon osztályoknál is felköltessék, melyek vagyoni állásuknál fogva nagyobb befektetésekre képesek, ez pedig csak úgy lesz elérhető, ha az épitkezőknél, a biztonság érzete, s a befektetések sikerében való bizalom lehetőleg emeltetik.

A lakosságnak a város újból való felépülése, s a már létesitett s ezután létesitendő védművek iránti bizalmat, a törvénynek a szóban levő állami épületek felépitését illető intézkedése minden esetre nagyban fogná növelni, s az mintegy kezdeményezési alapot képezne arra nézve, hogy s nagyobb épitkezések általában megkezdessenek.

A törvénynek ezen intézkedése, pénzügyi tekintetben is nagy fontossággal bir, a menynyiben az állami középületek helyéül kijelölt részeken, a mint az már más, nagyobb épitkezéseknél is tapasztaltatott, az épitési telkek árának emelkedése bizton várható lévén, ez uton eléretnék azon czél, hogy a rendelkezés alatt álló, nagyobbrészt a város legszebb részein fekvő üres telkek, kedvező feltételek mellett elárusittassanak.

Ezen épitkezések különben a törvényjavaslatban világosan kiemelt feltétel mellett az államra nagyobb mérvü terheltetést nem fognának háritani, a mennyiben Szegeden az állami hivatalok elhelyezésére szolgáló helyiségekért mindamellett, hogy a királyi ügyészség börtönhelyiségül a szegedi város egy részét igen csekély bérért és az úgynevezett kiskaszárnyaépületet ingyen használja, a dohányárúda- raktár, a sóhivatal és a dohánybeváltó hivatal pedig kincstári épületekben vannak elhelyezve, ez idő szerint is 35,676 forint 34 krajczárnyi bér fizettetik, mely teher, tekintettel a városban általában elérhető lakásszükségre, jövőre nézve előreláthatólag még emelkedni fog, minél fogva az által, hogy az állami hivatalok elhelyezésére állandó épületek állittatnak fel, az állam viszont egy állandó nem gyümölcsöző nagy kiadástól szabadul meg, melynek terhe, ha számitásba vétetik, hogy a teljesitendő befektetések folytán az állam értékes ingatlan birtokokat szerez, az épitésekre forditandó befektetések terhével bizton arányban fog állani s e mellett eléretett az, hogy az állami igazgatásnak egyik régen érzett hiánya állandóan orvosoltatik.

Nem hagyható figyelmen kivül e tekintetben azon kedvező körülmény sem, hogy Szeged szab. kir. város közönsége az állami épitkezésekre szükséges területeket ingyen fogja átengedni, azon feltétel alatt, ha azoknak épitése legkésőbb 1884. év végeig befejeztetik; minél fogva az államnak egyenesen érdekében áll, hogy ezen épitkezéseket, melyeknek előállitása jövőre nézve úgy sem volna elkerülhető, most teljesittesse, midőn a város által tett ajánlat folytán, az épitkezés aránytalanul kedvezőbb feltételek mellett eszközölhető.

Azon intézkedés végre, hogy a ministerium az állami épitkezések keresztül vitelére s az épitési költségek összegének előzetes meghatározása nélkül felhatalmaztassék, szükségesnek mutatkozik a végből, hogy az egyes épületek tervezetei, a város szabályozási tervével összhangzatosan, még a szegedi királyi biztosság közreműködése mellett állapittathassanak meg, s hogy az épitkezések lehetőleg az újjáépitésre kitűzött három évi idő alatt eszközöltethessenek.

Csatolmány az 583. számú törvényjavaslat indokolásához

Emlékirat,
a Szeged város reconstructióját illető törvényjavaslatokhoz.

A királyi kormány Szeged újjáépitését illető intézkedéseiben, kezdettől fogva azon nézetből indult ki, hogy az állam részéről történt közbelépés folytán, mely mintegy viszhangja volt azon részvétnek és érdeklődésnek, mely az országban s általában az egész világon Szeged szomorú sorsa iránt nyilvánult, s mely a nyujtott támogatás sikerére nézve, már önmagában is egy előzetes igéretül tekintetett: a város reconstructiójának műve nem szoritható egyedül azon czél elérésére, hogy a városban a vész előtti állapot helyreállittassék, hanem úgy az állam méltósága, mint az újjáalkotáshoz fűződő nemzeti közérdek tekintetel is egyaránt követelik, hogy az elodázhatlanul szükséges segélynyujtás mellett, a végczél egy messzebb kiható új alkotásban, vagyis Szegednek az eddiginél nagyobb és virágzóbb alapokon való felépitésében tűzessék ki.

Ezen alapon lett Szeged város újjáépitési és szabályozási terve, az 1879. évi XX-ik törvénycikk 5. és 8-ik §-ainak rendelkezéseihez képest megállapitva, s ezen czélzatra vannak fektetve azon törvényjavaslatok is, melyeket a királyi kormány, Szeged újjáépitése érdekében, a törvényhozás elé terjesztett.

A feladat kitűzésénél nem lehet figyelmen kivül hagyni, hogy Szeged jelenlegi lakóinak nagyobb része földmíveléssel foglalkozik, s a város nagy kiterjedésű, s gazdászatra alkalmas talajú határa mellett, a lakosság többségének előreláthatólag jövőre is ezen foglalkozással kell birnia, minélfogva a város újjáépitésénél az első tekintetet mindenesetre az képezi, hogy a lakosság ezen osztályának otthona a vész ismétlődése ellen lehetőleg biztositva visszaadassék, s annak igényei, az újjáépités tervezete megállapitásánál kellő kielégitést nyerjenek.

Az emlitett néposztály érdekeinek kielégitése által bizton eléretik azon czél, hogy a lakosság zöme a városba újból állandóan visszatelepittessék, de az ez irányban való gondoskodás, a város fejlődésére és nagyobb fokú emelkedésére nézve önmagában kielégitő alapot nem képez. - Mutatja ezt maga Szeged példája, mely a lakosság elismert szorgalma és életképessége mellett is, az eddigi alapon, mint város, alig nem emelkedett, s a közvagyonosodás terén, a helyzet által nyujtott nagy előnyök mellett is, kellőleg nem haladhatott előre.

Szeged a lakosság kézműves osztályának már is fejlődöttebb fokon álló ipara mellett, s rendkivüli kedvező fekvési és közlekedési viszonyainál fogva, egyenesen hivatva van arra, hogy a magyar alföld s részben a dunai alvidékre nézve is, mintegy kereskedelmi központot képezzen, s Szegednek nagyobb várossá való emelkedése, szem előtt tartva az eddigi állapot mellett elért eredményeket, csakis a helyi kereskedelem nagyobb fokú felvirágzása s a magasabb társadalmi életnek ettől feltételezett kifejlődése mellett várható, a kitűzött czél érdekében, mellőzhetlenül szükséges ennélfogva, hogy a reconstructio alkalmából az ipar és kereskedelem emelkedésének nélkülözhetetlen kellékei s a városias társadalmi élet fejlődésének közelebbi tényezői, habár csak szerényebb igények szerint is, előállittassanak.

A benyujtott törvényjavaslatok együttvéve, egy minden irányban kiterjedő, s a tényleges viszonyokhoz mérten megállapitott tervezetet képeznek, melynek elfogadása s összhangzatos keresztülvitele mellett, Szegednek az európai nagyobb városok sorába való emelkedése bizton várható.

Szeged újjáépitésének feladata, a törvényjavaslatokban foglalt megkülönböztetések nyomán három részre osztható, u. m.:

I. A jövő város alapját képező középitmények előállitása.

II. A szorosan vett községi beligazgatás czéljaira szükségelt épületek s egyéb művek kiépitése s végre

III. A magánépitkezések mielőbbi keresztülvitele.

Az 1-ső pont alá sorolt épitmények; u. m. az állandó Tisza-hid, a tiszai rakpart, a két körut, a sugárutak stb. a kereskedelem és közforgalom emelkedésének mellőzhetlen tényezőit s tulajdonképen a keletkezendő új város alapját képezik, melyek nélkül Szegednek nagyobb várossá való emelkedése nem képzelhető.

A tervezett körutak s a város főbb közlekedési vonalaira helyezett sugárutak különben, a város szabályozását illető rendeltetésük mellett, a külföldről meghivott szakértők véleménye nyomán megállapitott vizvédelmi szerkezet keretében, védművekül is szolgálnának arra nézve, hogy a jövő esélyekkel szemben a városi belterület az árviz által való elöntés ellen biztosittassék, s e tekintetben a város újjáépitésére nézve elengedhetlenül szükséges kellékül tekintendők.

A kitűzött czél érdekében ennélfogva feltétlenül kivántatik, hogy a szóban levő középitmények előállitása törvényileg rendeltessék el, s ez uton biztositék szereztessék arra nézve, hogy azok a tervezetnek megfelelő módon s a megállapitott idő alatt csakugyan ki fognak épittetni.

A reconstructiónak ezen része az tulajdonképen, melynek keresztülvitelénél az állam az által, hogy a Tisza-rakpart és a tiszai állandó hid kiépitését, melyeknek költségei 2.112,622 forintra vannak számitva, magára vállalná: az újjáépités művéhez közvetlen támogatás czélzatával nagyobb mérvben fogna hozzájárulni.

Ezen befektetés sem tekinthető különben egyedül a város érdekében hozott áldozatként, a mennyiben a Tisza-rakpart kiépitése, (mely egyszersmind árvizvédelmi munka is, s a tiszaszabályozási munkálatok egyik kiegészitő részét képezi) valamint a tiszai állandó hid, mely az egész Bánátnak az ország tiszántúli részével való forgalmát közvetiti, bizonyos fokig az egész tiszaszabályozási műveletre és az ország tetemes részének kereskedelmére s forgalmára fontossággal bir, minélfogva az állam érdeke is egyenesen kivánja, hogy ezen épitmények a czélnak megfelelő módon, mielőbb létesittessenek.

Ha Szegednek a fennebb érintett alapokon való újjáépitése czélul tűzetik ki, mellőzhetlenül szükséges, hogy a reconstructió művének költségeihez, az állam maga részéről is hozzá járuljon, a mennyiben a város az erre megkivántató állapot jelenlegi vagyoni állásában, lakosainak minden áldozatkészsége mellett sem volna képes önerejéből előállitani.

Szeged város közönsége akkor, midőn a város újjáépitése érdekében, a középitmények költségeiből 3.500,000 frtnyi terhet önként magára vállalt, azon határig ment el, melyen túl a községi törzsvagyon veszélyeztetése s a lakosság erejének megtámadása nélkül, okszerüleg nem mehet.

A községi háztartás tekintetéből még ezen, a jelenlegi közjövedelmekhez képest mindenesetre igen súlyos teher elvállalása is aggályosnak mutatkoznék, ha nem lehetne biztosan számitani arra, hogy a városnak nagyobb szabású újjáalakulása folytán, úgy az egyenes adózás mint az újból létesitett közvetett adóztatások jövedelmei, a mint az más városoknál is tapasztaltatott, fokozatosan emelkedni fognak, s ezen jövedelmi emelkedés mellett, a város a jelenleg túlmagasnak látszó terheket az adófizető lakosság helyzetének súlyosbitása nélkül képes lesz elviselni.

Szeged város közönsége, azon törekvés által vezéreltetve, hogy a város felépitéséhez maga részéről is nagyobb mérvben hozzájárulhasson, közjövedelmeit, az adóztatás minden lehető módozatainak igénybe vétele mellett, a jelen évtől kezdve majdnem 200,000 forinttal növelte, az önadóztatás terén; a város jelenleg ennél tovább nem mehet s nélkül, hogy maga a czél, t. i. a lakosságnak állandó visszatelepitése a városnak a közvagyonosodás emelkedésétől feltételezett újjáépitése ne veszélyeztessék.

Arra nézve, hogy a város, az általa elvállalt 3.500,000 frt maximál-összegben meghatározott épitési alapot beszerezhesse, mely a község jelenlegi pénzügyi helyzetében, csakis kölcsönvétel útján fog történhetni, az állam támogatása mellőzhetlenül szükséges, a mennyiben a város jelenlegi tényleges vagyoni viszonyai mellett, az állam részéről nyujtandó jótállás nélkül, a pénzintézetek - vagy egyesek által ily nagy összegig terjedő hitelben épen nem, vagy csak súlyosabb feltételek mellett részesittetnék, s ily irányú gondoskodás nélkül a czél elérése, egészben veszélyeztetve volna.

Az, hogy ezen hitelművelet utján, a városnak jelenleg fennálló több mint egy millió forintnyi adósságai convertáltassanak, az állam közbelépésének természetszerű következményét képezi, a mennyiben az állam, midőn Szeged városnak ily nagyösszegű hitelt biztosit, a tartozás biztonsága tekintetéből sem tűrheti, hogy a kölcsön alapját képező vagyon, az állam követelését megelőző jelzálogi bekeblezésekkel legyen terhelve.

Az különben, hogy a községi háztartás s a város pénzügyei állandó alapokon rendeztessenek, a város reconstructiójának elengedhetlen feltételét képezi, s azzal szoros összefüggésben áll, mert a város, melynek vagyoni ereje, az újjáépités érdekében jelenleg oly nagy mérvben vétetik igénybe, jövőre nézve csak egy teljesen rendezett pénzügyi állás segélye mellett lehet képesitve arra, hogy az újjan létesitett közműveket rendeltetésük czéljainak kifogástalan állapotban fentarthassa s közintézményeit, a város emelkedéséhez mérten, fokozatosan fejleszthesse.

A szorosan vett községi beligazgatás czéljaira szolgáló, a fennebbi II-ik pont alatt emlitett épitkezések, u. m. a városi székház kiépitése, a közvágóhid, a népiskolák, a szegény-ápolda, dologház, tűzőrtanyák, vámházak és a vizvezeték, melyek részben az árviz által pusztittattak el, vagy mint a község emelkedő szükséglete folytán mellőzhetlenül szükséges befektetések, újból lesznek előállitandók, a város új alapjának megállapitásával szoros összefüggésben nem állanak, minélfogva ezen épitmények nem vétettek fel azon művek sorába, melyek a törvényjavaslat értelmében, az állam-hatóság közvetlen felügyelete mellett bizonyos előre meghatározott idő alatt a kormány által alkalmazandó közegek által fognak épittetni.

Ezen épitkezések, a község pénzerejéhez alkalmazott sorrend szerint, a szabályozási mű sikerének minden veszélyeztetése nélkül, maga a város által lesznek eszközölhetők, mert a törvényben foglalt közművek keresztülvitele mellett, már megmásithatlanul biztositva leend a rendszer, mely a város újjáalakitásának alapját képezi.

A város, jelenlegi helyzetében, ezen épitkezések keresztülvitelére nézve sem nélkülözheti az állam támogatását, ezen támogatás azonban a benyujtott törvényjavaslat értelmében csakis addig terjed, hogy az állam a városnak, az egyesitendő községi tartozások után esedékes kamatokat az 1880-1881. évekre elengedi, és módot nyujt arra, hogy az emlitett tartozások után 1882-1883. években fizetendő kamatok a tartozási tőkéhez csatolhassanak.

Ezen kedvezmény mellett a városnak alkalom és mód nyujtatik arra, hogy a szóban levő községi épitkezéseket az emlitett három év alatt önerejéből teljesithesse.

Ezen czélzat tekintetéből szükséges a törvényjavaslatban foglalt azon intézkedés, mely szerint a kormány felhatalmaztatik, hogy a városnak az épitési költségek fedezhetése végett a mondott négy évi közjövedelmek terhére 200,000 frt erejéig függő kölcsönöket adhasson, hogy az épitkezés ne legyen kötve az egyes évek háztartási eredményeihez s a kitűzött idő alatt egészben keresztül vitethessék.

A mi a város reconstructiójának harmadik s pedig legfontosabb tényezőjét vagyis a magánépitkezéseket illeti, ennek sikerét az állam a benyujtott törvényjavaslatok szerint három irányban, tudniillik épitési kölcsönök nyujtása, az épitkezőknek kivételes adómentességi kedvezményben való részesitése, s az állami hivatalok számára szükségelt épületek és helyiségek kiépittetése utján fogná előmozditani.

A történt számitások szerint mintegy 22-23 millióra tehető azon összeg, mely a romba dőlt városrészek kiépitéséhez szükségeltetni fog, ezen összegben ugyan mintegy 8 millió forinttal számitásba van véve az épitkezéseknél szükségelt kézi és igásmunkaerő is, melynek legnagyobb részét Szegeden maguk az épitkezők, készpénz kiadás nélkül fogván teljesiteni, ez által az előirányzott összeg tetemesen leszállittatik s ezen czélra fog szolgál a könyöradományokból begyült s eddig érintetlen alap is, melyből a segélyezésre nézve elfogadott irányelv alkalmazása mellett, mintegy 2 millió forint fog tisztán épitkezési czélokra fordittathatni, mindezek mellett is, a magán épitkezésekre szükségelt pénzalap még mindig oly nagy, hogy azt az emlitett városrészekben lakó néposztály más irányu támogatás nélkül előreláthatólag nem fogná előállithatni.

A szükségelt támogatást, miután a magán hitelviszonyok Szegeden a bekövetkezett catastrófa folytán teljesen megrendittettek, csakis az állam nyujthatja az által, ha az épitkezőket kedvező feltételek mellett hitelben részesiti.

Az állam által nyujtandó támogatás, mely végeredményileg az egyesek segélyezése mellett csakis az épitkezések természetszerű fejlődésének előmozditására irányul, nem birhat azon czélzattal, hogy a város kiépitése az állam segélyével mint rohamosan vitessék keresztül s olyanoknak nyugtassék mód az épitkezésre, kik erre kellő vagyoni alappal nem birnak, e végből lettek a törvényjavaslatban a kedvező feltételek mellett nyujtandó segélykölcsön s általában az épitési kölcsönök legmagasabb összegei, aránylag alacsony mérben megállapitva, hogy az állam által nyujtandó kedvezmény, a segélyezés korlátain általában belül maradjon, s a segélynyujtás eredeti czéljától el ne tereltethessék.

Az épitési kölcsönök nyujtásánál a főczélt mindenesetre az kell, hogy képezze, hogy a tervezett kis köruton kivüli városrészekben fekvő, a lakosság szegényebb osztályainak elhelyezésére szolgáló lakházak mielébb felépittettessenek, azon czélból, hogy a lakosság a városba állandóan visszatelepittethessék s másrészt azért is, mert a külvárosok felépitése, szükségkép maga, után vonva azt, hogy a köruton belül eső, a terv szerint nagyvárosias köz- és magánépületek emelésére szánt területek, a szabályozási tervben előirt módok és feltételek szerint, vállalkozási uton is beépittessenek.

A törvényjavaslatban foglalt rendelkezések mellett, az adandó épitési kölcsönök után az államot csakis a kedvezményi kölcsönök kamatkülönbözetei terhelnék, mely a kölcsön nyujtását s annak biztositását illetőleg megállapitott feltételek mellett, nagyobb terheltetésekkel járó arányokat előreláthatólag nem fog ölthetni.

Az épitkezők részére nyujtandó kivételes házadómentességi kedvezmény által, mely a törvényjavaslat szerint csakis a terv és épitési szabályoknak megfelelő módon épült házak után engedélyeztetnék, kettős czél éretnék el, t. i., hogy az árviz visszahuzódása után, az első szükségre tömegesen előállott ideiglenes jellegű épületek helyén, a kitűzött négy évi idő alatt mentül több állandó jellegű épület emeltessék, s hogy a lakosok a város egyes, az ujjáépités művére főbb fontossággal biró részein, mint pld. a körutakon, a sugárutakon s a rakparton való épitkezésre, a város többi részein történő épitkezésekre nézve élvezett kedvezménynél nagyobb előnyök nyujtása által, mintegy serkentessenek, s ez uton is a városnak a tervezett új alapon való kiépitése előmozdittassék.

A törvényjavaslatban foglalt azon rendelkezés, hogy az állami hivatalok számára s az állam egyéb szükségleteire, a terv által e végre kijelölt helyeken állandó jellegű nagyobb épületek emeltessenek, azon czélzattal bir, hogy a város központjában, hol a vár lerombolása s a szabályozás folytán nagy kiterjedésű üres telkek fognak rendelkezésre állani, s a mely rész az, hol tulajdonképen a város nagyvárosias jelleget fog ölteni, az által, hogy az állam különböző épületek emelése által mintegy kezdeményezőleg lép fel, az épitkezések általában megindittassanak.

A kitűzött czél tekintetéből, nagy fontossággal bir ezen rendelkezés a mennyiben Szegeden, a várost ért szerencsétlenség folytán, a védművek iránt való bizalom, a nyert tapasztalatok szerint általában meg van rendülve, s csakis ez úton vagy az által, hogy az épitkezések megkezdésénél az állam jó példával megy előre, lenne elérhető, hogy a nagyobb befektetésekre képesitett osztályoknál, melyeknek közreműködése, az újjáépités művének keresztülvitelével egyáltalában nem nélkülözhető, a biztonság érzete s a befektetések sikerében való bizalom újra felköltessék.

Mindenesetre tetemes teher az, mely a benyujtott törvényjavaslatok rendelkezéseinek összességéből az államra fog hárulni; ezen áldozat meghozatala azonban, ha Szeged reconstructiója komoly czélul tekintetik, az adott viszonyok között s az eddig történtek folytán többé nem mellőzhető.

Az, hogy Szeged az előbbi állapot szerint, mint harmadrendű város újra felépüljön, magára a város lakosságára s a szomszédos vidékekre nézve mindenesetre fontossággal bir ugyan, de az országra nézve az államiság tekintetéből, feltétlen vagyis oly szükségességet, melynek előállitásában az állam saját érdekei szerint, nagyobb áldozatok árán is hivatva volna hozzájárulni, egyáltalában nem képezhet.

Ellenben azt, hogy a romba dőlt Szeged helyén, egy nagy, fejlődésre képes s egy magasabb nemzeti és culturalis missió betöltéséhez kellő szellemi és vagyoni erővel rendelkező magyar város emelkedjék, az állam érdeke egyenesen követeli, s midőn az állam egy ily nagy alkotás sikere érdekében maga részéről is áldozatot hoz, közvetve saját érdekeit mozditja előre.

A Szeged város belterületére nyomult vizek eltávolitására, a városnak az árviz ismétlődése ellen való biztositására s a városi háztartásnak az 1879-ik éven át elengedhetlenül szükségessé vált támogatására, az állam már eddig milliókra menő kiadásokat tett, ezen áldozat azonban, mely azon tekintetből, hogy Szeged általában létezzék, a fennforgó viszonyok között mindenesetre megteendő volt, végeredményileg csak is az éretett el, hogy a város belterülete, a mult évi katasztrófa ismétlődése ellen biztositva lett, de az ez irányban történt alkotások, a város újjáépitésére s nagyobb várossá való emelkedésére, önmagukban kielégitő alapot nem nyujtanak.

Azon esetben, ha az állam Szeged újjáépitésének ügyét legalább is a törvényjavaslatban előirt határig magáévá nem tenné s közbelépése által, a városnak nagyobb szabásban való kiépitését nem biztositaná, az eddig hozott áldozatok egészben elveszetteknek volnának tekintendők, a mennyiben Szeged város, ha az előbbi alapon idővel kiépülne is, az állam által, a város létezésének biztositása érdekében tett nagymérvű befektetéseket s költségeket sem közvetlen, sem közvetett uton nem volna képes megtériteni.

Ha tehát az állam általában akarja, hogy a Szeged érdekében eddig tett rendelkezések a város s az országra nézve üdvös eredményeket szüljenek s a hozott áldozatok legnagyobb részben nyomtalanul el ne vesszenek, az áldozathozatal terén szükségkép tovább kell mennie, s támogatása által a város újjáépitésének sikerét biztositania kell.

Az állam ily irányú támogatásának törvényileg leendő biztositása által már önmagában is eléretik azon czél, hogy a város területén létező ingatlan vagyonok elértéktelenedése s a közvagyonodás hanyatlása elé, mely az adóztatás terén az államra nézve is nagy veszteségeket eredményezne, sikeresen gát vettethessék, s ha Szeged a tervezett alapon ki fog épülni, s egy kifejlődött ipar- és kereskedelemmel s magasabb foku társadalmi élettel biró nagy várossá emelkedik, az az államnak mindazon áldozatokat, melyek újjáépitése érdekében hozatnak, a közadózás terén idővel vissza fogja pótolni.

Szeged jelenlegi vagyoni állását leginkább megvilágitja azon feltünő körülmény, hogy a város az adózás terén, mely a község közgazdászati állásának mindig hű tükrét képezi, aránytalanul visszamaradt, úgy, hogy a város területére kivetett állami egyenes adók összege, mind a mellett, hogy annak határa több, mint 14 négyszög mértföldet tesz ki, s a bel- és külterületen együttvéve 70,000 főnél több munkás és hasznosan foglalkozó lakost számlál, a vészt megelőző legutóbbi évben, a történt leirások után 370,000 frtnál többre nem emelkedett.

Ezen hátramaradás, tekintettel a városnak különben kedvező fekvési s közgazdászati viszonyaira, csakis annak tulajdonitható, hogy a városban az ipar és kereskedelem emelése, s s városias igények kielégitése érdekében eddig majdnem semmi sem történt, s a nagyobb fokú vagyongyüjtés, s a szerzett vagyon állandó megkötésének feltételei általában hiányoztak, minél fogva biztosan várható, hogy ha az épitési tervezet keresztül vitele által, az ez irányban történt mulasztások kellően pótoltatni fognak, a város adóképessége, különösen a jövedelmi és kereseti és az indirect adóztatások terén, fokonként, eddig nem gyanitott arányokra fog emelkedni.

Ugy az állam, mint a város érdekében van ezeknél fogva, hogy a királyi kormány által Szeged újjáépitését illetőleg előterjesztett javaslatok, melyeknek együttes keresztülvitele által a kitűzött magasabb czél biztosan elérhetőnek mutatkozik, a törvényhozás által mielébb törvénynyé emeltessenek, s ez uton Szeged ujjáépitésének sikere változhatlan feltételek szerint biztosittassék.


  Vissza az oldal tetejére