1. § A hadmentességi díjat kötelesek fizetni:
1. a) azok, kik a hadi szolgálatra mindenkorra alkalmatlanoknak találtattak és mint ilyenek, az állitási lajstromokból törültetnek;
b) azok, kik az utolsó korosztályban vagy ebből való kilépésük után mint hadi szolgálatra nem alkalmasak, az állitási lajstromokba visszahelyeztetnek;
2. azok, kik az utolsó korosztályban vagy ebből való kilépésük után, a véderőről szóló 1868:XL. tc. 17. §-a értelmében felmentetnek, vagy az idézett törvény 40. §-ának c) pontja értelmében, a tényleges hadi szolgálatból elbocsáttatnak;
3. azok, kik katonai szolgálati idejük eltöltése előtt oly testi fogyatkozás miatt bocsáttatnak el, mely az illetőt nem tette keresetképtelenné s kinél a testi fogyatkozás nem a katonai szolgálat teljesítésének következménye;
4. azon védkötelesek, kik a törvényszerü szolgálati idő eltelte előtt, az osztrák-magyar monarchiából kiköltöznek (1868. XL. tc. 55. §-a).
Azokra nézve, kik ezen törvény hatálybalépte előtt az 1., 2. és 3. pontok alatt emlitett helyzetbe jutnak, a hadmentességi dijfizetés kötelezettsége azon évtől fogva kezdődik, a melyben ezen törvény érvénybe lép.
2. § A hadmentességi dij fizetésének kötelezettsége kiterjed:
a) az 1. § 1. és 3. pontjai alatt emlitett egyénekre nézve a törvényszerű szolgálati idő (védtörvény 4. §-a) mindegyik évére, melyet az illető még eltölteni köteles lett volna, azon esetben, ha besoroztatott, illetőleg el nem bocsáttatott volna;
b) az 1. § 2. pontja alatt emlitett egyénekre nézve a tizenkét évi szolgálati idő mindazon éveire, melyek alatt az illetőnek felmentés- vagy elbocsátási czime fennáll;
c) az 1. § 4. pontja alatt emlitett védköteleseknél a tizenkét évi szolgálati idő mindazon éveire, melyeket az illetőnek a védtörvény alapján még el kellett volna tölteni, akár alkalmasnak, akár alkalmatlannak találtatott a hadi szolgálatra.
3. § Hadmentességi dijat nem kötelesek fizetni:
1. a keresetképtelenek, a mennyiben egyszersmind vagyontalanok is;
2. a közsegélyben részesitett szegények;
3. a véderőről szóló 1868. XL. tc. 18. §-ában emlitett védkötelesek és a népfelkeléshez tartozók, azon évben, melyre szolgálattételre behivattak.
4. § A hadmentességi díj fizetésének kötelezettsége megszünik:
a) hadmentességi díjköteles egyénnek halálával;
b) ha a díjköteles a közellátásban részesitett szegények sorába jut;
c) az osztrák-magyar monarchia egyik államterületéből a másikba való kiköltözés által, azon államterületre nézve, melyből az illető kiköltözött.
5. § A hadmentességi díj czimén befolyó összegekből:
Első sorban egy külön alap képeztetik, mely
1. a rokkantak eltartásának javitására (8. §);
2. a hadsereg, haditengerészet és honvédség állományához tartozott, az ellenség előtt elesett, továbbá megsebesülés vagy hadi fáradalmak következtében elhalt havi dijasok és legénység gyámoltalan özvegyeinek és árváinak ellátására forditandó [9. § a)].
Másod sorban az emlitett összegeknek egy része a mozgósitás esetében behivott állandóan szabadságoltak, tartalékosok, póttartalékosok és honvédek gyámoltalan családjainak felsegélésére fog fordittatni [9. § b)].
A véderőről szóló 1868. XL. tc. 18. §-a értelmében tábori szolgálatra behivott védkötelesek, továbbá a felhivott népfelkeléshez tartozók egyenlőknek tekintendők a sorhadhoz (haditengerészet) és honvédséghez tettleges szolgálatra behivottakkal.
6. § Az 5. § szerint képzendő alaphoz, a magyar korona országai, ez időszerinti ujonczjutalékaik arányában, évenkint 857,470 o. é. frttal járulnak.
Ezen alap, kamataival együtt, mint külön álló alap fog a m. kir. pénzügyminister által kezeltetni.
7. § A 6. § értelmében alakitott alap feletti rendelkezés joga a honvédelmi ministert illeti, egyetértőleg a közös hadügyi ministerrel.
Háború esetén ezen alap az e törvényben kitűzött czélokra egészben is kimeríthető.
8. § A rokkantak eltartásának javitása eszközöltetik:
1. A hadsereg, haditengerészet és honvédség azon egyéneinél, kik az 1875. LI. tc. alapján jutottak és ezentul jutni fognak katonai eltartásba, esetről-esetre kegyelmi uton adományozandó személyes pótlék által, ha szenvedett sebesülések vagy hadi fáradalmak következményei rendkivüli figyelembe vételt igényelnek, és ha az érdekeltnek eltartási illetéke, ezerkétszáz forint összeget meg nem halad, a sebesülési pótdíjt ide nem értve.
2. A hadsereg, haditengerészet és honvédség azon egyéneinél, kik katonai eltartásba az 1875. LI. tc. életbelépte előtt jutottak, eddigi eltartási illetékeikhez százalékos pótléknak engedélyezése által, és pedig:
a) a korábbi nyugzsoldos (nyugzsold-igényüket fentartó) rokkantak állományához tartozó altiszteknél, közkatonáknál és ezekkel egyenlő rendfokozatu katonai személyeknél, a nekik járó nyugzsoldbeli illeték 50 százalékával;
b) azon havi dijasoknál, kiknek az előbb fennállott szabályok értelmében megszabott eddigi katonai nyugdijuk ezer forintra nem terjed, az
| 500 frtig terjedő nyugdij 20 | |
| 500- 800 frtig terjedő nyugdij 15 | |
| 800-1000 frtig terjedő nyugdij 10 |
százalékával.
A 2. b) pontra nézve azonban elvül szolgál, hogy habár a százalék szerinti számitás magasabb összeget eredményezne is, a megjavitott nyugdíj egyfelől az ezer forintnyi összeget, másfelől pedig azon összeget semmi esetben nem haladhatja túl, mely az ugyanazon dijosztályzatbeli egyenlő rendfokozatuakat, az ily dijosztályzatba nem tartozó havi dijasoknál pedig az egyenlő illetéküeket az 1875. LI. tc. értelmében és a jelenleg érvényben levő havi dijtételek alapján illetné.
Ha a dijosztályzatokba tartozó havi dijasok évi nyugdija háromszáz forintnál kevesebb az háromszáz forintra még akkor is felemelendő, ha a százalék szerinti számitás eredménye annál kisebb összeg volna.
9. § Külön törvény által fog szabályoztatni:
a) azon eljárás, mely a hadsereg, haditengerészet és honvédség állományához tartozott, az ellenség előtt elesett, továbbá megsebesülés vagy hadi fáradalmak következtében elhalt havi díjasok és legénység gyámoltalan özvegyeinek és árváinak eltartásánál lesz követendő; továbbá
b) azon módozat, mely alatt a mozgósitás esetén behivott állandóan szabadságoltak, tartalékosok, póttartalékosok és honvédek gyámoltalan családjainak segélyezése lesz eszközlendő.
10. § A hadmentességi dij évenkénti tételei a következők:
1. Három forintot fizetnek:
a) a mezőgazdasági és a gyárakban, kereskedelmi és iparüzletekben és vállalatokban cseléd minőségben alkalmazott egyének;
b) napszámosok.
2. Négy forintot fizetnek:
a) a házi cselédek;
b) gyárakban, kereskedelmi és iparüzletekben és vállalatokban alkalmazott segédek és segédmunkások, ha 40 frtnál több havi dijt nem huznak, vagy ha darabszámra dolgoznak;
c) a napidijasok évi vagy havi, állandó fizetést nem huzó irnokok és általában az irásbeli, számviteli vagy felügyelői teendőket valamely üzletben, vállalatban vagy intézetben állandó alkalmazás nélkül végző egyének:
d) állandó üzlethely nélkül müködő házalók.
3. Hat forintot fizetnek:
a) segéd nélkül dolgozó önálló kézmü-iparosok;
b) kis és nagy községekben segédekkel dolgozó kézmüiparosok;
4. azon védkötelesek, kik az 1875:XXIX. tc. 2. §-a, illetőleg az 1875:XLVII. tc. 13. §-a értelmében a kereseti adó II. és III. osztályába mint családfők vagy mint családtagok tartoznak, vagy az 1875:XXVII. tc. értelmében a bányaadó alá esnek, hadmentességi dij czimen fizetnek a reájuk, illetőleg a családfőre a megelőző évben bárhol kivetett összes állami egyenes adók és földtehermentesitési járulék alapján:
5 frtot, ha az adóalap 50 frtnál nem nagyobb, 10 frtot, ha az adóalap 50 frtnál nagyobb, de 100 frtot meg nem halad; 20 frtot, ha az adóalap 100 frtnál nagyobb, de 500 frtot meg nem halad; 40 frtot, ha az adóalap 500 frtnál nagyobb, de 1000 frtot meg nem halad; 80 frtot, ha az adóalap 1000 frtnál nagyobb, de 3000 frtot még nem halad; 100 frtot, ha az adóalap 3000 frtot meghalad.
5. Azon védkötelesek, kik az 1875. XXIX. tc. 2. §-a és az 1875. XLVII. tc. 13. §-a értelmében, a keresetadó IV. osztálya alá, mint családfők vagy mint családtagok tartoznak, hadmentességi dij czimén fizetnek a reájuk, illetőleg a családfőre a megelőző évben kivetett összes egyenes államadó és földtehermentesitési járulék alapján:
5 frtot, ha az adóalap 50 frtnál nem nagyobb, 10 frtot, ha az adóalap 50 frtnál nagyobb, de 100 frtot meg nem halad; 20 frtot, ha az adóalap 100 frtnál nagyobb, de 200 frtot meg nem halad; 40 frtot, ha az adóalap 200 frtnál nagyobb, de 400 frtot meg nem halad; 80 frtot, ha az adóalap 400 frtnál nagyobb, de 800 frtot még nem halad; 100 frtot, ha az adóalap 800 frtot meghalad.
A most meghatározott módon hadmentességi dijfizetés alá vonatnak azon védkötelesek is, kik az 1875. XXIX. tc. 5. §-ának 3. d) pontja értelmében, a kereseti adó IV. osztálya alól fel vannak mentve, alapul vétetvén azon adóösszeg, melyet fizetni tartoznának, ha adómentességben nem részesittettek volna.
11. § A 10. § értelmében évenkint kivetett hadmentességi dijat rendszerint a védköteles tartozik fizetni.
Kivétetnek a 10. § 1. a) 2. a) és b) pontjai alatt felsorolt védkötelesek kiknek diját a munkaadók fizetik, ezeknek jogában állván az általuk fizetett dijat a védköteles egyén béréből levonni.
A 10. § 4. és 5. pontjai alatt emlitett, s mint családtagok díj alá vont védkötelesek hadmentességi díját a családfők fizetik.
12. § Azok, kiknek a törvényszerü szolgálati idő eltelte előtt a külföldre költözködés megengedtetik (1. § 4), tartoznak a védkötelezettség hátralévő éveire, a 10. § értelmében kivetett hadmentességi dijat a kiköltözködési engedély átvétele előtt egyszerre lefizetni.
13. § A hadmentességi dij kivetésére nézve a következők rendeltetnek:
1. A községek (városok), járási szolgabirák és kir. adófelügyelők, a pénzügyminister által meghatározott módon nyilvántartják a hadmentességi dij alá tartozó egyéneket.
2. A törvényhatósági joggal felruházott városok és az önálló sorozási járást képező rendezett tanácsu városok polgármesterei, valamint a járási szolgabirák kötelesek az 1880. évtől kezdve:
a) az évenkinti fősorozás befejezte után azon védkötelesekről, kik az ujonczállitás évében a felhivott korosztályokba tartoznak és ezen törvény rendelkezései alá esnek, az ezekre vonatkozó állitási lajstromok segélyével és a védkötelesektől záros határidő alatt bekivánandó adatok alapján a pénzügyminister által a honvédelmi ministerrel egyetértőleg meghatározott módon és határidőben kimutatásokat késziteni és azokat az illetékes kir. adófelügyelőnek megküldeni;
b) a fősorozást követő május-hó 1-től kezdve az év végeig havonkint azon védköteleseket, a kik az utóállitások alkalmával az 1. §-ban emlitett okok valamelyikéből a tettleges hadiszolgálatra nem köteleztettek, az a) pont alatt körülirt módon a kir. adófelügyelőnek kimutatni.
3. Mindazon védkötelesek, kik az 1880. évtől az ujonczállitás évében a felhivott korosztályok valamelyikébe nem tartoznak, azonban ezen törvény rendelkezései alá esnek, kötelesek mindaddig, mig a 2. § értelmében hadmentességi díjfizetési kötelezettségük tart, minden év február havában azon községnél (városnál), hol állandóan tartózkodnak:
a) polgári állásukat,
b) lakásukat,
c) azon sorozó járás, illetőleg azon község nevét, melyben az 1. §-ban felsorolt okok valamelyikéből a hadi (hadtengerészeti) vagy honvédségbeli szolgálat alól mentesek;
d) azon évet, melytől fogva a felmentés számitandó, bejelenteni, és
e) a reájuk megelőző évben kivetett egyenes államadók összegét hitelesen kimutatni.
4. A községek (városok), a melyeknél a 3. pontban emlitett bejelentések történtek, kötelesek az ily módon bejelentett védkötelesekről 2. § a) pont alatt körülirt kimutatásokat összeállitani és a védköteleseknek állandó lakhelyére nézve illetékes kir. adófelügyelőnek legkésőbb márczius hó végeig megküldeni, egyuttal pedig a sorozást teljesitett várost vagy szolgabirót az illető kimutatás kivonatának közlése mellett oly czélból értesiteni, hogy az ezen körülményt az illető nyilvántartásban jegyezze fel. A sorozást teljesitett városnak vagy szolgabirónak értesitése elmarad, ha a védkötelesnek állandó lakhelye egyszersmind illetőségi helye is, és ez utóbbi hely oly város, mely önálló sorozási járást képez. - Ez esetben a nyilvántartást maga azon város foganatositja, melyben a védköteles jelentkezett.
5. A kir. adófelügyelő a hadmentességi dijat a városok, szolgabirák és községek kimutatásaiban foglalt és általa helyességükre nézve megvizsgált adatok alapján veti ki, és intézkedik, hogy a kivetési lajstromok a község (város) házánál nyolcz napon át közzé tétessenek azon czélból, hogy azokat mindenki megtekinthesse és észrevételeit megtehesse.
14. § A kivetési lajstromoknak közzétételére kitüzött nyolcz napi határidőnek lejártától számitandó 15 nap alatt a hadmentességi dij kivetése ellen felebbezésnek a törvényhatóság közigazgatási bizottságához van helye.
Két egyenlő végzés esetén további felebbezésnek helye nincs.
Ellenkező esetben a bizottsági végzés kézhez vételének napjától számitott 15 nap alatt felszólamlás intézhető a pénzügyministerhez. A kir. adófelügyelő vagy helyettese köteles a közigazgatási bizottság által hozott mindazon végzéseket, melyek a jelen törvénybe ütköznek, vagy az államkincstár érdekeit sértik, a pénzügyministerhez felebbezni.
Ezen kérdésekben harmadfokulag és véglegesen a pénzügyminister a honvédelmi ministerrel egyetértve határoz.
15. § Az 1879. évre járó hadmentességi dijnak kivetése szintén a megelőző 13. és 14. §-ban körülirt módon történik, azon módositással azonban, hogy ezen évre vonatkozólag azon határidőket, melyek alatt a 13. § 2. és 4. pontjaiban emlitett kimutatások beküldendők és az ugyanazon szakasz 3. pontjában emlitett bejelentések megteendők lesznek, a pénzügyminister, a honvédelmi ministerrel egyetértőleg rendeleti uton fogja megállapitani.
16. § Oly esetekben, midőn a 13. § 3. pontja alatt emlitett védkötelesek hadmentességi dijkötelezettségük ideje alatt elhalnak, kötelesek azkonak szülői, gyámjai, esetleg nejei az elhalálozástól számitott 30 nap alatt, az illető e czélra bélyegmentesen kiállitandó halotti bizonyitványt azon község előljáróságának (város polgármesterének) bemutatni, mely község vagy város az elhalt a védkötelesnek illetőségi helye volt. A község (város) feljegyzi ezt saját nyilvántartásában és egyuttal jelentést tesz a kir. adófelügyelőnél.
17. § A hadmentességi dij után sem földtehermentesitési járulék, sem törvényhatósági vagy községi pótlék nem vethető ki.
18. § Az 1879. évre járó hadmentességi dij az 1880. évi julius hó 1-ső napján esedékes és egyszerre fizetendő le.
Az 1880. évtől kezdve évről-évre kivetendő hadmentességi dij azonban mindig az adó-évet követő év január hava első napján esedékes, és szintén egyszerre fizetendő be.
Azon védköteles, a ki hadmentességi diját, ugy szintén azon munkaadó vagy családfő, ki a cselédjére, munkására, illetőleg családtagjára kivetett hadmentességi dijat (11. §), annak esedékessége napját követő hó közepéig le nem fizeti, a hátralékban maradt összeg után a közadók kezeléséről szóló 1876. XV. tc. 41-ik §-a értelmében, évi 6% késedelmi kamatot fizetni köteles.
Oly védköteles, ki a hadmentességi dij esedékességének határideje előtt azon községből, hol hadmentességi dijjal megrovatott, elköltözni vagy távozni kiván, köteles a rá kivetett hadmentességi diját egyszerre lefizetni, és elköltözhetésére vagy távozhatására, a község előljárójától (város polgármesterétől) engedélyt kérni. Ezen engedély csupán akkor adható meg, mldőn a védköteles hadmentességi dijának lefizetését igazolta.
19. § A hadmentességi dijak elkönyvelésére beszedésére és behajtására nézve érvényesek a közadók kezeléséről szóló 1876. XV. tc. -nek az egyenes adókra vonatkozó határozmányai.
20. § Azon védkötelezett, a ki a 13. § 3. pontjában körülirt bejelentést elmulasztja, vagy a község (város) által bekivánt adatokat a kitűzött határidőben be nem szolgáltatja, vagy a rá kivetett hadmentességi dijnak lefizetése és távozási engedély nélkül illető községéből (városából) elköltözik, vagy eltávozik, azon évre melyben a mulasztást elkövette, a beszámitás mérvéhez képest a rá kivetett hadmentességi dij háromszoros egész hatszoros összegének megfelelő pénzbirsággal; azon községi előljáró (városi polgármester) vagy járási szolgabiró, a ki a 13. § 1. pontjában emlitett nyilvántartást nem az előirt módon vezeti, vagy a 13. § 2. és 4. pontjaiban megjelölt kimutatásokat nem a meghatározott módon késziti, vagy az azok beküldésére kitűzött határidőt meg nem tartja, 5-50 forintnyi pénzbirsággal; végre azon szülő, gyám, vagy nő, ki a 16. §-ban emlitett halotti bizonyitványt a kitűzött határidőben be nem mutatja, 1-5 frtnyi pénzbirsággal büntettetik meg.
A pénzbirságot a kir. adófelügyelő végzésileg szabja ki, mely végzés ellen a közigazgatási bizottsághoz lehet folyamodni.
21. § Ha a védkötelezettek megbüntetése feljelentés következtében történt, a birságnak egy harmad része a feljelentőt illeti.
22. § Oly esetben, midőn a védkötelezettre kirovott pénzbirság az elmarasztaltnak vagyontalansága miatt egészben vagy részben be nem hajtható a pénzbirság helyett az elzárás büntetése alkalmazandó akkép, hogy minden be nem hajthatott tiz forint után egy-egy napi elzárás essék, tiz forint aluli összeg teljes tiz forintnak vétetvén.
Az elzárás leghosszabb tartama harmincz napot meg nem haladhat.
Az elzárási büntetés alkalmazását a kir. adófelügyelő indokolt javaslatára, a törvényhatósági közigazgatási bizottság határozza el.
23. § Ezen törvény kihirdetése után azonnal lép életbe és az 1879. évre is érvényes; végrehajtásával a pénzügyminister és a honvédelmi minister bizatnak meg.
