1. § Az állami számvevőszék, vonatkozással az 1870:XVIII tc. 3. §-ára, a rangban a ministerekkel egyenlősitett elnökön kívül áll:
egy számvevőszéki alelnökből, ki az elnököt akadályoztatása esetében rendszerint helyettesiti, államtitkári ranggal és jelleggel;
három számvevőszéki tanácsosból, ministeri tanácsosi ranggal és jelleggel;
három számvevőszéki osztálytanácsosból, ministeri osztálytanácsosi ranggal és jelleggel;
három számvevőszéki titkárból, ministeri titkári ranggal és jelleggel;
húsz számvizsgálóból, ministeri számvevőségi számtanácsosi ranggal és jelleggel.
Ezeken kivül számtisztek, továbbá irodaszemélyzet, napidijasok és szobák, a szükséghez képest az évi költségvetésben megállapitandó számban, ugyanazon ranggal és jelleggel, mint a ministeriumok hasonfokozatu egyénei alkalmaztatnak.
2. § A számvevőszéki alelnököt, a számvevőszéki tanácsosokat, az osztálytanácsosokat és a titkárokat az emlitett t. ez. 6. §-ában kimondott határozatok szerint Ő Felsége nevezi ki.
A többi tisztviselők és a szolgák ideiglenes vagy végleges kinevezésének joga ugyanazon § értelmében az elnököt illeti.
3. § A számvevőszéki tisztviselők és szolgák részére ugyazon fizetés és egyéb járandóság rendszeresittetik, melylyel a ministeriumoknál azon központi tisztviselők és szolgák birnak, a kikkel rang és tiszti jelleg tekintetében egyenlősitve vannak.
Az elnök kivételével, a kinek megválasztásáról, illetőleg Ő Felsége áital történő kineveztetéséről, jogairól, kötelességeiről és felelősségéről az 1870:XVIII. tc. részletesen intézkedik - az ugyanazon törvénycikk 5. §-ában kimondott határozmányok fentartásával - a számvevőszék többi személyzetére nézve ugyan azon általános szolgálati és nyugalmaztatási szabályok érvényesek, melyek az állami tisztviselők viszonyai tekintetében tényleg fennállanak.
Az érvényben levő nyugdijszabályzatok az állami számvevőszéki tisztviselők özvegyei és árváinak szabály- és jellegszerü nyugdijaira is kiterjednek.
4. § Az állami számvevőszék hatáskörébe eső ügyek, minőségük szerint vagy az elnökségnél, vagy az ügyosztályokban vagy tanácsülésben tárgyaltatnak.
5. § Az elnökségnél tárgyaltatnak:
a) a személyzeti ügyek, ide értve a fegyelmi ügyeket is;
b) az ügyosztályok részére adandó elnöki utasitások és rendeletek;
c) az állami számvevőszék költségeire vonatkozó évi előirányzat szerkesztése, a kiadások utalványozása és ezekről vezetett pénztári naplók szigorlata;
d) a zárszámadást kisérő részletes jelentés, és egyéb az országgyülés elé teendő előterjesztések;
e) a helyszini vizsgálatokra vonatkozó ügyek;
f) egyéb ügyek, melyeket az elnök magának fentart.
6. § Az ügyosztályokban tárgyaltatnak: az ellenőrzési, vizsgálati, könyvelési, nyilvántartási és zárszámadási teendők, melyek az 1870:XVIII. tc. értelmében az állami számvevőszék hatásköréhez tartoznak; nevezetesen:
1. a könyvelés;
2. az utalványozási és megszüntetési jegyzékek megvizsgálása, valamint a számadások felülvizsgálata;
3. az állósitott és a függő állami adósságnak a jelen törvény 28-31. §-ainak értelmében eszközlendő ellenőrzése;
4. az évi állami zárszámadások elkészitése;
5. a helyszini vizsgálatok foganatositása;
6. az állami nyugdijasok nyilvántartása és a nyugdijazási szabályok megtartása felett való őrködés;
7. az állami számvevőszék költségeinek pénztári számfejtése.
A számvevőszék ügyosztályainak számát és munkakörét - tekintettel az összes közigazgatás különböző ágaira - valamint a személyzetnek azokhoz való beosztását, az elnök határozza meg.
7. § Az állami számvevőszék tanácsülésének tárgyai:
1. Azon ministeri közlemények és számviteli észrevételekre adott ministeri válaszok, melyek az ügyosztályok véleménye szerint az ellenőrzés szempontjából ki nem elégitők;
2. a ministertanácsnak azon határozatai, melyek az 1870:XVIII. tc. 16. és 24. §-aiban közelebbről érintett esetekben, az állami számvevőszékkel irásban közöltetnek;
3. az állami zárszámadás és részletes jelentés, valamint egyéb, az országgyűlés elé terjesztendő munkálatok végleges megállapitása;
4. szabályrendeletek és utasitások megbirálása, melyek a közigazgatás bármely ágában, a számvitel és ellenőrzés egyszerüsitése vagy a pénz- és értékkezelés javitása végett kibocsáttatnak;
5. a ministertanácshoz évnegyedenkint megküldendő hitelnyilvántartási kimutatások (1870:XVIII. tc. 21. §-a);
6. végre: az elnök által a tanácsülés elé utalt egyéb ügyek.
8. § Az állami számvevőszék tanácsülésein az elnök, vagy akadályoztatása esetén, annak helyettese elnököl.
Előadó tagjai az alelnök, a számvevőszéki tanácsosok, az osztálytanácsosok és a számvevőszéki titkárok.
Az elnök, a mennyiben czélszerünek látja, a számvevőszék más tisztviselőit is meghivhatja a tanácsülésre.
9. § Az elnök a tanácsülésben kifejtett vélemények meghallgatása után személyes felelősségénél fogva (1870:XVIII. tc. 7. §-a) saját meggyőződése szerint mondja ki a határozatot.
10. § Minden tanácsülésről jegyzőkönyv vezettetik, melyhez az elnök határozatától netalán eltérő külön vélemény és indokolás melléklendő.
11. § A számvevőszéknél tárgyalt ügyek, az elnök, - annak akadályoztatása esetében az alelnök, - rendkivüli esetekben pedig a helyettesitssel megbizott számvevőszéki tanácsos aláirásával adatnak ki.
12. § Az állami számvevőszék tartozik a következő könyveket vezetni:
1. a kettős könyvviteli rendszer szerint az állami főkönyvet;
2. az egyszerű könyvviteli rendszer szerint a rovatkönyvet;
3. az utalványozási főkönyvet, melyben a költségvetési törvényben megállapitott kiadási hitelek rovására történt utalványozások, fejezetek, czimek és rovatok szerint, nyilvántartatnak;
4. az ingó és ingatlan állami vagyon leltárát;
5. az állami adósságok és a fémváltópénz nyilvántartási könyvét;
6. az állami tisztviselők és szolgák, s azok özvegyeinek és árváinak évi nyugdijai, kegydijai, s a nevelési pótlékok egyénenkinti nyilvántartását és a másnemü nyugalmi ellátások sommás nyilvántartási könyvét;
7. a saját költségeit illető számla- (számfejtő-) könyveket.
13. § A könyvelés alapszik:
1. az állami főkönyvre és a rovatkönyvre vonatkozólag, a ministerek által az állami számvevőszéknek megküldött és a költségvetési törvény czimeinek és rovatainak megfelelő pénzkezelési kimntatásokon;
2. az utalványozási főkönyvet és a nyugalmi ellátások nyilvántartási könyveit illetőleg, a ministerek vagy az utalványozási joggal felruházott hatóságok által az állami számvevőszéknek megküldött, a költségvetési törvény czimeinek és rovatainak megfelelő és az előfordult utalványokat és megszüntetéseket egyenkint magában foglaló utalványozási és megszüntetési jegyzékeken;
3. saját számla- (számfejtő-) könyveit illetőleg, az elnök utalványozási rendeletein és az állami pénztár és saját kézi pénztárának kezelője által vezetett számadásokon.
14. § A főkönyvnek és a rovatkönyvnek alapul szolgáló pénzkezelési kimutatásokban foglalt utalványozások számszerinti helyességét az állami számvevőszék a kiadásokra nézve, az utalványozási és megszüntetési jegyzékek alapján ellenőrzi.
Ezen jegyzékeket az állami számvevőszék tételenkint vizsgálja meg, s ha valamely tételnek szabályszerűsége iránt kételye van, az azon ügyre vonatkozó ügyiratokat az illető ministertől, vagy az utalványozásra jogositott hatóságtól bekivánja.
15. § A pénzkezelési kimutatásokban foglalt pénzügyi eredmény vagy tényleges fizetés számszerinti helyességét az állami számvevőszék a forgalmi főkönyvből szerkesztett és az illető minister által a kezelési kimutatásokkal egyidőben megküldött kivonatok alapján ellenőrzi.
16. § Az évi pénzkezelési kimutatásban foglalt hátralékok számszerinti helyességét az állami számvevőszék az év elején a mult évi zárszámadás és a változásokról szóló kimutatások alapján ellenőrzi, az év végével pedig a fönnebbi adatok és a folyó évi előirás és lerovás alapján állapitja meg.
17. § A ministerek és az utalványozó hatóságok számvevőségei, illetőleg számvevő-osztályai által szerkesztett kezelési kimutatások vizsgálatát az állami számvevőszék:
1. az utalványozási és megszüntetési jegyzékek alapján;
2. a pénz- és anyagkezeléssel megbizott hivatalok által készitett és időnként felülvizsgálat végett bekivánt eredeti okmányolt számadások és egyéb iratok alapján;
3. a kezelésnek és a számvitelnek a helyszinén foganatositott vizsgálata alapján teljesiti.
18. § A szerződéseken alapuló tételek ellenőrzése a ministerek és az utalványozó hatóságok által minden évnegyed végével, az állami számvevőszékhez küldött részletes kimutatások alapján történik, melyekben a szerződések tárgya, a felek megnevezése, a megállapitott összeg s ministeri, illetőleg igazgatósági jóváhagyás kelte és száma felveendő. Az állami számvevőszék az általa megvizsgálandónak vélt szerződéseket, esetleg az azokra vonatkozó tárgyalási iratokat ezen részletes kimutatások alapján kivánja be.
19. § Az állami számvevőszék köteles a bevételeket és kiadásokat nem csak a tételek számszerinti helyessége, és a számviteli beadványokkal (13. § 1. és 2. pontja) való összhangzása tekintetében megvizsgálni, hanem különösen az 1870:XVIII. tc. 14. §-ában kitüzött irányban, azoknak szabályszerüségét, tekintettel a törvényekre, jogerejü szerződésekre, a közigazgatás különböző ágaiban tényleg fennálló szabályrendeletekre, érdemileg is megbirálni.
20. § A nyugalmi ellátásokra vonatkozó utalványozási jegyzékek minden tételéhez a nyngdijazási táblázat hiteles másolata mellékeltetik.
21. § Állami pénztáraknál és kezelő hivataloknál az állami számvevőszék kiküldöttei által teljesitendő vizsgálat rendes rovancsolással és leltározással köthető össze.
22. § A helyszini hivatalvizsgálatok irányzatát, idejét, kiterjedését az ügyosztályok véleménye alapján, esetről-esetre az elnök állapitja meg.
23. § Az állam évi zárszámadása az évi pénzkezelési kimutatásokból készittetik, és az állami számvevőszéknél vezetett könyvek alapján ellenőriztetik.
24. § Az állami zárszámadás áll:
I. a költségvetési törvény berendezését követő összehasonlitó kimutatásból, és a mennyiben az előirányzat keretén kivül álló kezelés is fordulna elő, - az előirányzat nélküli bevételek és kiadásoknak, a megfelelő fejezet és czim után külön kitüntetendő kimutatásából;
II. az átfutó kezelés kimutatásából, előlegek, idegen pénzek, vett és adott kölcsönök, szállitmányok, ellátmányok, átszámitások czimek alatt;
III. az állami leltárból, - ingatlan vagyon, termesztmények, anyagok, szerek és eszközök, pénzmaradványok, értékpapirok, állami adósságok és követelések, cselekvő és terhelő hátralékok czimek alatt;
IV. a mérlegekből, pénztári jövedelmi és vagyonmérleg czimek alatt;
V. a zárszámadás I-III. részeinek felvilágositására szolgáló részletezésekből.
25. § Az összehasonlitó kimutatás (24. § I.) következő tényezőket tartalmaz:
1. a költségvetési törvényben megállapitott szükségletet, illetőleg előirányzott fedezetet;
2. a folyó évet megillető kiadási utalványozást, illetőleg bevételi előirást;
3. a folyó évben tényleg foganatositott kiadást, illetőleg bevéteit;
4. az összehasonlitást a költségvetési törvény és a 2. pont alatt kimutatott eredmények között.
26. § A részletezésekben (24. § V.) minden számadási ágnak külön számla nyittatik, melyben a kezelés eredménye rovatonkint kimutatandó; még pedig:
a vagyonkészlet az év elején és végén;
a követelések és tartozások az év elején és végén;
a folyó évi utalványozás; és
a pénztári tényleges eredmény.
27. § A ministereknek a költségvetési törvényben és az azt kiegészitő törvénycikkekben előirányzott bevételek és megszavazott kiadások, és az ezekre történt előirás, illetőleg utalványozás között mutatkozó kedvezőtlen eltérésekről (a kevesebb bevételekről, a túlkiadásokról és az előirányzat nélküli kiadásokról) szóló és az állami számvevőszékhez az évi pénzkezelési kimatatásokkal egyidejüleg megküldött indokolásait, az állami számvevőszék az évi "részletes jelentésében" (1870:XVIII. tc. 23. §-a) előadja, s a mennyiben ezekre nézve észrevételei volnának, azokat ugyanott megteendi.
A számvevőszék költségénél netalán mutatkozó túlkiadásokat is az állami számvevőszék elnöke itt indokolja.
28. § Az állósitott, s függő állami adósságok ellenőrzése az alább felsorolt pénzügyministeri adatokon alapszik:
1. a szerződéseken és a megállapitott eljárási szabályokon;
2. az egész hitelmüvelet keresztülvitelének történelmi leirásán, mely annak minden jelentékeny mozzanatát az illető ügyiratokra való hivatkozással tartalmazza, és melyhez a törlesztési vagy kisorsolási tervek hiteles másolata és a kibocsátott kötelezvények mintái (fehérlegek) mellékelvék; továbbá:
3. a) az államadóssági kötvények, vagy kincstári utalványok mennyiségéről;
b) még ki nem bocsátott államadóssági kötvények készletéről;
c) az időnkinti kisorsolások eredményéről;
d) a kibocsátott és a bevallott állami kötelezvényekről, az állami számvevőszékhez megküldött pénzügyminisltri kimutatásokon.
29. § Az előző szakaszokban felsorolt adatok alapján az állami számvevőszék megvizsgálja;
1. hogy a kibocsátás a törvény által megengedett módon történt-e? és esetleg a törvényben megállapitott pénzösszeg befolyt-e?
hogy továbbá: a kibocsátott állami kötvények összege nem haladja-e meg a törvények által meghatározott összeget?
2. hogy a törvényszerüleg megállapitott törlesztési tervek és sorsolások pontosan végrehajtatnak-e?
3. hogy egyezik-e a bevételben és kiadásban az át-, össze- és szétirási müveletekre vonatkozó kötvénykezelés?
4. hogy az államadóssági főkönyvek pontosan vezettenek-e?
30. § Az állami számvevőszék köteles az állami adósságoknak a telekkönyvekbe való bevezetéséről, a mennyiben ily bevezetésnek a törvény értelmében megtörténnie kellett, - saját közegei által az eredeti telekkönyvből meggyőződést szerezni.
31. § Az állami számvevőszék ellenőrzi az időnkint vert és forgalomba bocsátott fém-váltópénz mennyiségét, és a pénzügyministeri kimutatások alapján megvizsgálja: hogy ezen pénznemek kiveretésénél megtartattak-e a törvényes intézkedések? s hogy a vert fém-váltópénz összege nem haladja-e meg a törvény által meghatározott összeget?
32. § A jelen törvénynyel elrendelt belszervezés életbeléptetésének költsége, az 1881-ik évet illetőleg, az állami számvevőszék részére már ugyanezen évre költségvetésileg megállapitott 30,000 frtnyi hitelátalány rovására számolandó el.
33. § Ezen törvény végrehajtásával a ministerelnök, és az állami számvevőszék elnöke bizatik meg.
