1. § A műemlékek jelen törvény védelme s a vallás- és közoktatásügyi minister felügyelete alá helyeztetnek.
Műemlék elnevezés alatt értetik a földben vagy a földszinén lévő minden olyan épitmény és tartozéka, mely történeti- vagy művészeti emlék becsével bir.
2. § A ki ilyen épitményt fölfedez, tartozik azt az épitmény helyének községi előljáróságánál azonnal bejelenteni.
A fölfedezett épitmény tulajdonosa és birlalója kötelesek azt a község előljáróságánál történt bejelentéstől, illetőleg a bejelentéséről vett értesitéstől számitott 60 napig érintetlenül hagyni. Ha a fölfedezett épitménynek 60 napig érintetlen hagyása a tulajdonos jelentékeny kárával járna, ezen kötelezettség 30 napra korlátolható. E körülmény a tulajdonos által a község előljáróságának bejelentendő és igazolandó.
A községelőljáróság a fölfedezésről, valamint az esetleg fenforgó sürgősségről saját felettes hatósága utján a vallás- és közoktatásügyi ministerhez késedelem nélkül jelentést tenni, s a fölfedezett épitménynek érintetlen fentartásáról gondoskodni köteles.
A vallás- és közoktatásügyi minister a fölfedezett műemlék iránt rendszerint 60 nap alatt, a helységelőljáróság által igazolt sürgősség esetében pedig 30 nap alatt intézkedik; mit ha nem teljesit, megszünik a tulajdonosnak a fölfedezett épitmény érintetlen hagyására vonatkozó kötelezettsége.
3. § A vallás- és közoktatásügyi minister esetről-esetre határozza meg, hogy mely épitmények tartandók fenn, mint műemlékek; valamint azt is, hogy a föld alatt gyanitott műemlékek fölfedezése, vagy a részben fölfedezettek feltakarása végett, ásatások eszközöltessenek-e.
4. § A fentartandónak nyilvánitott műemléket a tulajdonos saját költségén épségben fentartani köteles; javitásokat, bővitéseket vagy átalakitásokat azon csak a vallás- és közoktatásügyi minister engedélyével, s az általa meghatározott módon tehet.
5. § Ha a magántulajdonos a fentartást a vallás- és közoktatásügyi minister felhivása daczára elmulasztja, valamint ha az épitményen engedély nélkül javitásokat, bővitéseket vagy átalakitásokat tesz, a vallás- és közoktatásügyi minister a műemlék kisajátitását elrendelheti.
6. § Ha a fentartandónak nyilvánitott műemlék az államnak, valamely törvényhatóságnak, községnek, avagy törvényesen bevett vallásfelekezet egyházának a tulajdonát képezi; s az utóbbi esetben, ha az egyuttal mint templom vagy kápolna isteni tiszteletre használtatik, a mennyiben ezen tulajdonosok a 4. §-ban foglalt kötelezettségöket nem teljesitenék: a vallás- és közoktatásügyi minister a mű, vagy történeti emlék fentartását, esetleg annak szükséges kiigazitását, vagy stylszerü helyreállitását elrendelheti és végrehajtathatja. A felmerült költséget a tulajdonos közigazgatási végrehajtás terhe alatt megtériteni tartozik.
Ha azonban valamely község, vagy egyház vagyoni állapota a tulajdonát képező mű- vagy történeti emlék fentartásának s esetleg stylszerü kiigazitásának költségei által annyira terheltetnék, hogy ez által háztartásában zavar állana be: a vallás- és közoktatásügyi minister, a mennyiben a műemléket fentartani kivánja, a költségeket egészben vagy részben az erre szánt országos alapból fedezi.
7. § Megszünik a bevett vallásfelekezetek egyházainak, valamint a magántulajdonosoknak a fentartásra vonatkozó kötelezettsége:
1. ha a műemléket képező és isteni tiszteletre használt templom vagy kápolnára nézve az illető egyház a vallás- és közoktatásügyi ministernek bejelenti, hogy a műemléket isteni tiszteletre többé nem használja és egyébként is fentartani nem akarja;
2. ha a magántulajdonos a vallás- és közoktatásügyi ministernek bejelenti, hogy a műemléket fentartani nem akarja.
Tartozik azonban mindkét esetben a tulajdonos a műemléket, ha a szabad rendelkezésre a vallás- és közoktatásügyi minister által előbb fel nem jogosittatik, a bejelentéstől számitandó 60 napig érintetlenül hagyni.
8. § Ha a tulajdonos az előző §-ban előirt bejelentést megtette, a vallás- és közoktatásügyi minister vagy feljogositja őt szabad rendelkezésre, vagy elrendeli a műemlék kisajátitását.
Ezen utóbbi esetben tartozik a tulajdonos a műemléket a kisajátitási eljárás befejezéséig érintetlenül hagyni.
9. § Ha a föld alatt gyanitott műemlékek fölfedezése vagy feltakarása czéljából a vallás- és közoktatásügyi minister által elrendelt ásatásokba a föld tulajdonosa bele nem egyezik, azok megkezdése előtt az illető terület végleg vagy ideiglenesen kisajátitandó.
10. § Végleges kisajátitásnak helye van a jelen törvény értelmében, a tehermentes tulajdonjognak a műemlékek országos alapja részére leendő megszerzése végett:
1. azon földterületre és tartozékaira nézve, a melyen vagy a mely alatt a fentartandónak nyilvánitott műemlék van: a 4. és 7. §-ok eseteiben;
2. azon földterületre és tartozékaira nézve, a melyen a vallás- és közoktatásügyi minister ásatásokat rendel, és a mely felett épület áll;
3. azon földterületre és tartozékaira nézve, a melyek ideiglenesen kisajátittattak, s a melyek a vallás- és közoktatásügyi minister által három évnél tovább szükségeltetnek; ha a tulajdonos az ideiglenes kisajátitás meghosszabbitásába bele nem egyezik.
11. § Ideiglenes kisajátitásnak a jelen törvény értelmében helye van azon földterületre, a melyen a vallás- és közoktatásügyi minister a 3. § értelmében ásatásokat rendel, és a mely felett épület nem áll.
Keritésfalak az ideiglenes kisajátitást nem akadályozzák.
12. § Kisajátithatók nemcsak a 10. és 11. §-ban emlitett ingatlanok, hanem a rajtok vagy alattok lévő műemléket környező földterületből is annyi, a mennyi a tudományos czél elérésére szükséges, - valamint a műemlékhez juthatás végett, a legközelebbi közutig terjedő annyi földterület is, a mennyi a kocsin való közlekedést lehetővé teszi.
13. § A kisajátitott ingatlan birtokrendezés-tagositás, vagy más czimen más ingatlannal fel nem cserélhető és el nem darabolható mindaddig, mig rajta a műemlék fentartatik.
14. § A műemlékek biztositása czéljából eszközlendő kisajátitásoknál, a kisajátitási anyagi jogra és az eljárásra nézve az 1881. évi XLI. törvénycikk összes határozatai alkalmazandók, azonban a fentebbi szakaszokban foglaltakon kivül még a következő eltérésekkel:
a) az 1881. évi XLI. törvénycikkben a közmunka- és közlekedési minister hatáskörébe utalt teendőket, a műemlékek kisajátitása eseteiben a vallás- és közoktatásügyi minister teljesiti;
b) a kisajátitandó műemlék kártalanitandó értékének birói becslése alkalmával annak történeti vagy művészeti becse tekintetbe nem vétethetik:
c) mindaddig, mig a kártalanitási összeg jogerejű egyezséggel meg nem állapittatott, s illetőleg a mig a kártalanitás felett első birói határozat nem keletkezett, a vallás- és közoktatásügyi minister jogositva van e kisajátitástól visszalépni, s ez esetben a kisajátitási eljárás azonnal megszüntetendő. A kik azonban az eljárás folyamatba tétele által kárt szenvedtek, per utján teljes kártéritést követelhetnek.
15. § Az, a ki történeti vagy művészeti emlék becsével biró s a földben levő épitményt vagy a földszinén levő épitménynek történeti vagy művészeti emlék becsével biró, eltakart tartozékát fedezte fel, s a 2. §-ban előszabott feljelentést a felfedezés napjától számitandó 8 nap alatt megtenni elmulasztotta: 5-100 frtig terjedhető birságban marasztalandó.
A birságban nem marasztalható el oly személy, kiről müveltségi állapotánál fogva fel kell tenni, hogy a felfedezett tárgy emlékbecsének ismeretével nem birt.
16. § Az, a ki a fentartandónak nyilvánitott műemléket vagy ennek tartozékát önhatalmulag ledönti, lebontja vagy rongálja, vagy ennek ledöntését, lebontását vagy rongálását elrendeli, vagy saját telkén megengedi; a mennyiben cselekvénye a büntető törvény szerint büntetendő cselekvényt nem képez, 50-500 frtig terjedhető birságban marasztalandó s azon felül tartozik türni, hogy a műemlék, a mennyiben helyreállitható, az ő költségén állittassék helyre.
Ha ezen törvényellenes cselekmény azon törvényhatóság-, község- vagy egyházgyülése vagy képviselőtestülete határozatának kifolyása, a mely a műemléknek tulajdonosa, a gyülés vagy képviselőtestület azon tagjai marasztalandók el egyetemlegesen a birságban, a kik az illető határozat hozatalához hozzájárultak.
17. § A 15. és 16. § eseteiben az eljárás és itélethozatal, valamint a végrehajtás is azon kir. járásbiróság hatásköréhez tartozik, a mely az illető műemlékre vonatkozólag területi illetőséggel bir.
A behajtott birság a műemlékek fentartására szolgáló alapba szállitandó be.
18. § A járásbiróság a 15. és 16. § eseteiben a kihágások iránti eljárás szabályai szerint jár el.
Az eljárás csakis a vallás- és közoktatásügyi minister kivánatára inditandó meg, s a pénzbirság szabadságvesztés-büntetésre át nem változtatható.
A helyreállitási költségek megtéritése iránti jog (16. §) a járásbiróság előtt sommás eljárás utján érvényesitendő.
19. § A vallás- és közoktatásügyi minister a jelen törvény végrehajtása körül a műemlékek bizottságának meghallgatása és szakszerű véleményének átvétele után intézkedik.
20. § A műemlékek országos bizottsága egy elnökből, egy előadóból, egy titkárból, egy épitészből, s több rendes és levelező tagból áll, kiket a vallás- és közoktatásügyi minister nevez ki.
21. § Az elnök és bizottsági tagok fizetést nem huznak.
Az előadónak és az irodai és levéltári teendők végzésére is hivatott titkárnak rendes évi fizetése a költségvetésben állapittatik meg.
Kiküldetés esetén az elnök és a bizottság tagjai két lovas kocsi bérét, vaspályán a II-ik osztály, gőzhajón az I-ső hely árát számithatják fel, s napidijul az elnöknek naponkint 8 frtra, a bizottsági tagjainak naponkint 5 frtra van igényük.
A műszaki felvételek dijait esetről-esetre a vallás- és közoktatásügyi minister állapitja meg.
22. § Az országos bizottság, a műemlékek felett a felügyeletet rendszerint vidéki (levelező) tagjai, - s a mennyiben közigazgatási intézkedés szüksége merülne fel, a közigazgatási bizottságok utján gyakorolja.
A közigazgatási bizottságok tartoznak az országos bizottság felszólitására eljárni, valamint eljárásukról évenkint rendesen jelentéseket tenni.
23. § Az országos bizottság kiadásai, valamint a kisajátitások, a felvételi, tatarozási és helyreállitási munkálatok költségei, mennyiben az utóbbiak a műemlékek kegyurai vagy tulajdonosai által nem viseltetnek, illetőleg meg nem térittetnek (5. §), a műemlékek fentartására évenkint megszavazott országos javadalomból, s a mennyiben egyházakról van szó, az illető egyházak fentartására rendelt forrásokból fedeztetnek.
24. § A műemlékek országos bizottságának levéltárában őrzött törzskönyvek és rajzok mindenki által megtekintethetnek; azok lemásolására a bizottság elnökének engedélye szükséges.
25. § A műemlékekre nézve felmerülő minden jogi és közigazgatási ügyben a vallás- és közoktatásügyi ministert a közalapitványok királyi ügyigazgatósága képviseli.
26. § A jelen törvény alapján eszközlendő kisajátitási eljárásokra vonatkozó minden beadvány, jegyzőkönyv, becslevél, nyilatkozat, egyezség, szerződés, határozat és felebbezés, bélyeg- és illetékmentes.
27. § Az 1871. évi XVIII. tc. 26. §-ának f) pontja ezen törvény rendelkezései mellett érvényben marad.
28. § A jelen törvény végrehajtásával a vallás- és közoktatásügyi és az igazságügyi ministerek bizatnak meg.
