1. § Kisajátitásnak csak közérdekből és csak a következő esetekben van helye:
1. közutak és közhidak épitésére;
2. közhasználatra szolgáló gép- vagy lóerejü vasutak létesitésére;
3. hajózásra, árvizek levezetésére vagy öntözésre szolgáló csatornák épitésére;
4. folyóvizek szabályozására;
5. állóvizek és mocsarak lecsapolására, alagcsövezésekre és belvizek levezetésére;
6. árvizek elleni védtöltések emelésére;
7. közhasználatra szolgáló kikötők, parti rakhelyek (dock) és közraktárak épitésére;
8. futó homok meggátlására;
9. távirdák felállitására;
10. hadi erőditésekre;
11. állami épületek és intézetek létesitésére és a szabadságvesztés-büntetés végrehajtására rendelt épületek és intézetek biztosságának eszközlésére;
12. a fentebbi pontokban elősorolt vállalatok (munkálatok) nagyobbitására vagy czélszerübb berendezésére;
13. mindazon esetekben, melyekben a kisajátitást külön törvény állapitja meg.
2. § Községekben az 1. §-ban elősorolt eseteken felül közérdekből helye van még a kisajátitásnak uj utczák és közterek nyitására, köztemetők és közdülő-utak létesitésére, községi iskolák, közkórházak, közfürdők, katonai laktanyák és az azokhoz tartozó épületek épitésére, közhasználatra szolgáló viz- és gázvezetékekre, valamint a köztisztaság és közegészség czéljából tervezett csatornák előállitására; - s mindezen vállalatok nagyobbitására vagy czélszerübb berendezésére.
3. § Törvényhatósági joggal felruházott városokban, valamint a rendezett tanácscsal és egyszersmind tizezernél több lakossal biró városokban az 1. és és 2. §-ban elősorolt eseteken felül közérdekből helye van még a kisajátitásnak utczák és közterek szabályozására, továbbá közegészségügyi, kereskedelmi, forgalmi és közbiztossági czéloknak szolgáló középületek és intézetek létesitésére; s ezek nagyobbitására vagy czélszerübb berendezésére.
4. § Budapest főváros területén az 1., 2. és 3. §-ban elősorolt eseteken felül közérdekből helye van még a kisajátitásnak közmüvelődési és szépitési vagy bármely más közczélra szolgáló középületek és intézetek létesitésére, s ezek nagyobbitására vagy czélszerübb berendezésére.
5. § A kisajátitási jogot minden egyes vállalat részére, - a mennyiben azt nem külön törvény adja meg, vagy a külön törvény másként nem intézkedik, - a közmunka - és közlekedési minister engedélyezi.
Olyan vállalatoknál vagy munkálatoknál, melyek létesitésére a fennálló törvények értelmében hatósági engedély vagy jóváhagyás kivántatik meg, a kisajátitási jog csak akkor engedélyezendő, ha az illető vállalat az erre hivatott hatóság által engedélyeztetett, vagy ha az illető munkálatnak létesitése az arra illetékes hatóság által elhatároztatott.
6. § Ha Budapest főváros területén az 1., 2., 3. és 4. §-ban elősorolt valamely vállalatnak vagy munkálatnak végrehajtása a főváros kezdeményezése nélkül a kormány részéről határoztatott el, a határozat ellen a főváros azon ministerhez, ki a munkálatot elhatározta, a hivatalos értesitéstől számitandó 15 nap alatt előterjesztést intézhet; s azon esetben, ha a felmerült nehézségek kölcsönös felvilágositások utján meg nem szüntethetnének, a munkálat csak a törvényhozás engedélyezése után hajtathatik végre.
7. § Az 1. §-ban elősorolt vállalatok terveinek előmunkálataira az engedélyt rendszerint a közmunka- és közlekedési minister adja meg.
Községi utak épitésénél, a csupán egy község területén helyi belforgalom czéljából létesitendő vasutak épitésénél, valamint azon esetekben, melyekben az 1. § 5., 6. és 8. pontjaiban elősorolt vállalatok csak egy község határára szoritkoznak: az előmunkálati engedélyt az illető törvényhatóság alispánja vagy polgármestere is megadhatja.
A 2., 3. és 4. §-ban elősorolt esetekben az előmunkálati engedélyt az illető törvényhatóság alispánja vagy polgármestere adja meg.
8. § Az előmunkálatokra kiadott engedély alapján a vonalirányok megállapitása s a vállalat tervének elkészitése czéljából szükséges müszaki munkálatokat és anyagkutatásokat mindenki köteles birtokán ingyen eltürni.
A vállalkozó az előmunkálatok megkezdésének helyét és idejét a megkezdés előtt legalább 3 nappal az illető község előljáróságának bejelenteni tartozik; s az előljáróság erről az érdekelt birtokosokat egyénenkint vagy a helyi szokásnak megfelelő hirdetményben értesiti.
Ha az előmunkálatok foganatositása alkalmával valakinek kár okoztatnék, azt az előmunkálatok készitői azonnal megtériteni kötelesek. - Ezen kártéritési kötelezettség biztositása végett valamelyik érdekelt fél kérésére az illető törvényhatóság alispánja vagy polgármestere aránylagos óvadék letételét rendelheti el, s annak megtörténtéig a vállalkozót az előmunkálatok megkezdésétől vagy folytatásától eltilthatja.
Az előmunkálatokra adott engedély alapján a közigazgatási hatóságok a vállalkozót és megbizottait eljárásukban támogatni kötelesek.
9. § Kisajátitás tárgyát csak ingatlan dolog képezheti.
A kisajátitást nem akadályozhatja, sem a kisajátitandó ingatlannak, sem a tulajdonosnak minősége.
10. § Kisajátitás által az ingatlannak tehermentes tulajdonjoga, vagy annak a jelen törvényben szabályozott időleges használata szereztetik meg.
Valamely ingatlannak kisajátitásával a vállalat nem szerzi meg azon jogokat, a melyek a kisebb királyi haszonvételi jogok tekintetében, valamint az arányositás vagy urbéri rendezés és elkülönités tárgyát képezhető közös területekre nézve a kisajátitott ingatlan tulajdonosát megilletnék. Ezen jogok a kisajátitást szenvedő tulajdonos sajátjai maradnak.
11. § A kisajátitási jog csak azon területre terjed ki, mely az illetékes hatóság által jóváhagyott vállalati tervek szerint a vállalat létrehozására, átalakitására, nagyobbitására, czélszerübb berendezésére vagy fentartására szükséges; továbbá azon területre, mely a vállalat czéljaira szükséges kő-, kavics-, homok-, föld- és téglaanyagok és viz előállitására, vagy a felesleges anyagok lerakására és a viz levezetésére megkivántatik, ideértve az e területhez vezető nélkülözhetlen utak előállitására szükséges tért is.
12. § Ha a vállalat tervszerü létesitésére valamely birtoktestnek csak egy része vétetik kisajátitás alá, köteles a vállalat a 15. §-ban meghatározott módon gondoskodni arról, hogy a felülmaradó birtokrészek előbbi rendeltetésükre czélszerüen használtathassanak.
13. § Valamely birtoktest egy részének kisajátitása esetében a tulajdonosnak joga van az egész birtoktestnek kisajátitását követelni a következő esetekben:
1. Külbirtoknál:
a) ha a birtoktestnek felülmaradó része a kisajátitás következtében használhatlanná válik;
b) ha a felülmaradó rész a kisajátitás alá vett egész birtoktest területének egy negyedénél kisebb. - E jog nem illeti meg a tulajdonost azon határokon, melyeken a tagositás még nem történt meg, kivéve, ha a kisajátitandó terület olyan minőségü, hogy az tagositás utján kicserélésnek tárgyát nem képezi (gyümölcsös, szőlő s t. eff.);
c) ha a birtoktest a kisajátitás által több részre daraboltatik fel, a tulajdonos a kisajátitást a birtoktestnek csak azon részére nézve követelheti, melyre nézve az a) vagy b) pontok alatt elősorolt feltételek fenforognak.
2. Beltelkeknél:
a) ha valamely gazdasági, gyári, vagy iparüzlethez tartozó több épület közül egy, vagy az azokhoz tartozó telek egy része esik kisajátitás alá, s ez által a fennállott üzlet lehetetlenné válik;
b) ha a telekkel kapcsolatban volt valamely jog vagy üzlet gyakorlatától a tulajdonos a kisajátitás által egészen megfosztatnék, vagy annak használata, illetőleg folytatása tetemesen költségesebbé válnék.
Az utóbbi a) és b) pont alatt felsorolt esetekben a tulajdonosnak a kisajátitás követelése iránti joga megszünik, ha a kisajátitó a birtoktestet egy azzal érintkezésben levő más területtel olykép ajánlkozik kiegésziteni, hogy az egy részének kisajátitása után is előbbi czéljának bebizonyithatólag meg fog felelni, s ha ez esetben a kisajátitás alá veendő épitmény helyett ugyanolyan épitménynek előállitására vagy teljes készpénzbeli kárpótlásra ajánlkozik.
14. § A kisajátitandó területen levő épület, vizimü vagy más tartozék nem részletben, hanem mindig egészben tárgya a kisajátitásnak.
Az út-, hid- s révvámjog kisajátitása esetén köteles a kisajátító, mennyiben ezt a tulajdonos kivánja, az e jog gyakorlata czéljából fennálló épitményeket is kisajátitani.
15. § A létesitendő vállalat által a szomszédbirtokosok birtokainak használata nem akadályozható, s a szükségen túl meg nem nehezithető.
Ennél fogva köteles a kisajátitó a szomszédbirtokokhoz jutásra, az átjárásra, s a marha áthajtására szükséges utakat, átjárókat és hidakat, valamint a viz levezetésére megkivántató árkokat, csatornákat és zsilipeket az illető községben létező többi hasonmüvek módjára, s esetleg a vállalat által módositott viszonyoknak megfelelően előállitani, jogában állván az e czélra szükséges területeket a kisajátitási tervbe szintén felvenni.
Ezen műveknek használható állapotban fentartása a vállalat feladata, ha az olyan területen fekszik, melyet a vállalat saját czéljaira maga is használ; más esetben a fentartás csak annyi részben terheli a vállalatot, a mennyiben annak fentartása a kisajátitás előtt ugyanazon czélra szolgált mü fentartásánál többe kerül.
16. § Gőzmozdonyu vasutak és gőzhajózásra szánt vizi utak vállalatai kötelesek a kisajátitási tervbe belefoglalni azon épületeket is, melyek a szabályszerü tüztávlat körén belül esnek.
A szabályszerü tüztávlat a következő:
1. tüzbiztos anyagból készült s ugyanolyan anyaggal fedett épületeknél, melyeknek összes nyilásai ablakok vagy ajtókkal elzárhatók, 8 méter;
2. fa, vagy zsindelyes oldalu, vagy fedelü épületeknél, melyeknek nyilásai fentebbi módon szintén elzárhatók, 20 méter;
3. szalma, gyékény, sás vagy náddal fedett, valamint olyan épületeknél, melyeknek nyilásai ablakokkal vagy ajtókkal el nem zárhatók, továbbá a szalma- vagy szénakazalok lerakására rendesen használt szérüskerteknél, 60 méter;
4. lobbanékony tárgyak készitésére vagy eltartására szolgáló épületeknél 100 méter.
Ezen távolságok vasutaknál a pályaszin és az épület fedelének gerincze, illetőleg a szérüskert földszine közötti magasság-különbség kétszeresével nagyobbitandók, ha az épület fedelének gerincze, illetőleg a szérüskert földszine 2 méternél mélyebben fekszik a pálya szinénél.
A pálya vagy a hajózható vizfolyás felszinénél 6 méterrel magasabb talajon fekvő épületek se a kisajátitás, se az átalakitás tárgyát nem képezik.
17. § A tüztávlat meghatározására gőzmozdonyu vasutaknál az épület legkiállóbb pontja s a folyó pályán az e ponthoz legközelebb eső sinvágány tengelye, állomásoknál ellenben a pályasik széle, a gőzhajózás létesitése tekintetéből eszközlendő folyamszabályozásoknál, csatorna- és kikötőépitéseknél pedig az épület legkiállóbb pontja s az ahhoz legközelebb eső hajózható vizfolyás határvonala közti távolság veendő alapul.
18. § A 16. §-ban megállapitott tüztávlat kisebbithető a csupán helyi érdekü vasutaknál egyáltalában, s más vasutaknál is akkor, ha a nem tüzbiztos épületek vagy szérüskertek, tüzbiztos épületek vagy élőfák által fedeztetnek.
Ilyen esetekben a tüztávlatot, s a csupán helyi érdekü vasutaknál e miatt alkalmazandó elővigyázati szabályokat, a közmunka- és közlekedési minister állapitja meg.
19. § A tüztávlat czimén a kisajátitási tervbe felvett épületeket a vállalat vagy a tüztávlati szabályoknak megfelelő módon tüzbiztossá tenni, vagy kisajátitani köteles.
A tüztávlatba eső szérüskertek kisajátitását a tulajdonos nem követelheti, hanem köteles megelégedni azon értékveszteség megfizetésével, mely felmerül az által, hogy az illető terület szérüskert gyanánt többé nem használható.
20. § A vállalat épitésének megkezdése után annak a 16. §-ban körülirt pontjához 60 méter távolságon belül eső területen szérüskertek egyáltalán fel nem állithatók, épületek pedig csak az illetékes hatóság engedélyével épithetők.
Az engedély megadása előtt az illető vállalat meghallgatandó s netaláni felfolyamodás esetében, az ügy a közmunka- és közlekedési ministernek elhatározása alá terjesztendő.
21. § A 3. és 4. § rendén felsorolt városokban kötelesek a tulajdonosok minden köz- és magán-épitkezésnél az illetékes hatóságok által jóváhagyott épitkezési szabályokat, valamint az utczák és terek szabályozása czéljából megállapitott szabályozási vonalakat megtartani.
Ha a szabályozási vonalak megtartása által a tulajdonos telkének egy részét az utcza vagy tér szabályozására átengedni kényszerülne, az igy átengedett terület kisajátitási jogczimen községi vagyonná válik, s a város köteles annak valódi és teljes becsértékét, az uj épület tetőzetének felállitásakor készpénzben megfizetni; ezen fizetésnek teljesitésénél s illetőleg a becsértéknek birói letéteményezésénél a jelen törvény IV. fejezetében foglalt szabályok tartandók meg.
Ha ellenben a szabályozási vonalak megtartása által a telek tulajdonosa az utczából vagy térből valamely részt telkéhez kapcsolni kényszerülne, ezen terület kisajátitási jogczimen a telektulajdonos tulajdonába megy át, ki is köteles annak valódi és teljes becsértékét az épités megkezdése előtt a város részére készpénzben megfizetni.
Az ilyen utcza-, tér- vagy telek-terjedékek becsértéke a felek megegyezésének hiányában a jelen törvény IV. fejezetében foglalt határozatok szerint állapitandó meg, s az illető város polgármestere köteles az átengedett vagy átvett terjedéknek kisajátitási tervét az illetékes birtokbirósághoz a kártalanitási eljárás meginditása végett, haladék nélkül beadni.
22. § Budapest területén a főváros rendezése czéljából még a következő határozatok lépnek érvénybe:
1. A fővárosi utczáknak s tereknek akár egészben, akár csak részben eszközlendő szabályozása esetében, az ugyanazon utczában vagy téren levő olyan telkek s épületek, melyek a munkálat által elérendő czél igényeinek meg nem felelnek, továbbá olyan épületek, melyek a kitüzött uj utcza vagy tér szabályozási vonalánál hátrább állanak, kisajátitás alá vehetők, ha tulajdonosaik a fővárosi hatóság felszólitására kiállitandó, s az illető ingatlanokra telekkönyvileg feljegyzendő irásbeli nyilatkozatokban kötelezőleg ki nem jelentik, hogy három év alatt az emlitett igényeknek megfelelő épületet fognak felállitani, illetőleg épületeiket a szabályozási vonalnak megfelelőleg kiépiteni.
Ha a tulajdonosok a nyilatkozatot a fővárosi hatóság felszólitásában kitüzött határidő alatt alá nem irják, valamint akkor is, ha a nyilatkozatban meghatározott három év a nélkül telt el, hogy az illetők a nyilatkozatban foglalt kötelezettségeiknek megfeleltek volna: a kisajátitás azonnal foganatba vehető.
2. Ha a fővárosban kisajátitott ingatlannak a czélba vett munkálatra nem szükséges olyan része marad fenn, a mely utczára vagy térre homlokzattal bir, és a mely terjedelmét vagy alakját tekintve, nem alkalmas arra, hogy azon az épitési szabályoknak megfelelő épület felállittassék: joga van a kisajátitónak a szomszéd ingatlant szintén kisajátitani, s azzal egy telekké egyesiteni, hacsak a szomszédok egyike késznek nem nyilatkozik azt becsáron átvenni és telkével egyesiteni.
A szomszédok közül annak van elsőbbsége, a kinek telke kisebb utczai homlokzattal, illetőleg kiterjedéssel bir.
A szomszédok fölszólitásának minden esetben a fővárosi hatóság utján kell történni, s ha a szomszédok a telekterjedék átvételére a kitüzendő határidő alatt készeknek nem nyilatkoznak, ellenük a kisajátitás azonnal foganatba vehető.
Ha a szomszéd a telekterjedék átvételére hajlandó, de annak becsértéke iránt megegyezés nem jön létre, a becsérték a jelen törvény II. és IV. fejezeteiben foglalt szabályok szerint állapitandó meg, s e végből a kisajátitó fél a kisajátitási tervet az illetékes birtokbirósághoz haladék nélkül beadni köteles.
3. Ha a kisajátitó fél az 1-ső pont értelmében kiállitott nyilatkozatban foglalt három évnek, vagy az 1. és 2. pontokban emlitett nyilatkozatok kiállitására kitüzött és sikertelenül letelt határidőnek utolsó napjától számitott 90 nap alatt a kisajátitási s illetőleg kártalanitási eljárást meg nem inditja, a jelen szakasz alapján támasztható kisajátitási joga elenyészik.
23. § A kisajátitás valódi és teljes kártalanitás mellett eszközöltetik.
A kártalanitási összeg mennyiségének megállapitásánál nemcsak a kisajátitott ingatlannak az értéke veendő számitásba, hanem:
1. azon értékveszteség is, melyet az ingatlan a megcsonkitás, vagy részekre szakitás által szenved;
2. azon átalakitási költségek is, a melyek megkivántatnak arra, hogy a birtok, a melyből egy rész kisajátittatott, a kisajátitás előtt gyakorolt módon továbbra is használható legyen;
3. azon költségtöbblet tőkéje is, a melyet a megmaradt birtokrésznek a kisajátitás utáni használata, a kisajátitás előtti állapothoz hasonlitva, igényel.
24. § A kisajátitás alá eső ingatlanon találtató függő termés, ültetvények, s állaguk sérelme nélkül elmozditható egyéb tárgyak, a kisajátitási összeg megállapitásánál számitásba nem vehetők. Ezekért a birtokos a kisajátitó ellen, a mennyiben ilyen tárgyakban kár okoztatott, sommás birói eljárás utján, külön kártéritést igényelhet.
25. § A kisajátitandó tárgyak értéke a becsléskor létező árak szerint határozandó meg. E meghatározás alapjául a tiszta jövedelem, a helybeli árak, bérek, haszonbérek és egyéb, a közönséges adásvevésnél számba vétetni szokott körülmények szolgálnak; de a tulajdonosnak a kisajátitandó tárgy iránti különös előszeretete, vagy a kisajátitandó tárgyak értékének valamely beállható változásból, vagy épen a kisajátitás folytán létrejövendő vállalatból remélhető emelkedése számitásba nem vétethetnek, valamint azon javitások sem, melyek a birtokos által a kisajátitási terv megállapitása, vagy pedig a 22. §-ban határozott nyilatkozat kiállitása után tétettek, hanem ha ezek nyilvánvalólag a kisajátitónak is hasznára szolgálnak.
Ha a kisajátitandó területnek állapota a foganatositott épitkezési munkálatok által olyan változást szenvedett, hogy annak korábbi minősége a becsléskor fennálló állapot szerint meghatározható nem lenne, a minőség, a kisajátitás után a tulajdonosnál maradt s hason müvelési ág alatt levő részeknek, és ezek hiányában a szomszéd területeknek minősége szerint határoztatik meg. Mindkét félnek azonban jogában áll a polgári eljárásban meghatározott bizonyitékok által igazolni azt, hogy a kisajátitott terület a fenn megjelöltektől különböző minőségü volt.
Ezen kérdésekben eskü általi bizonyitásnak helye nincs.
26. § A kártalanitási összeg rendszerint készpénzben állapitandó meg. Kivételt képez azon eset, ha a kisajátitó a tulajdonosnál megmaradt területrészt azzal határos más területtel olykép ajánlkozik kiegésziteni, hogy az a kisajátitás után is, előbbi czéljának bebizonyithatólag meg fog felelni, és ha a tulajdonos a kártalanitás ezen nemét elfogadja.
Ez utóbbi esetben a kárpótlás részben vagy egészben, készpénz helyett más ingatlanban is megállapitható.
Ilyen esetekben mind a kisajátitandó, mind a kárpótlásul adandó ingatlanok értéke a fentebbi 25. § határozatai szerint állapittatik meg.
Ha ez utóbbinak értéke az előbbinek értékénél csekélyebb, a különbözetet a kisajátitó készpénzben tartozik ráfizetni.
Ellenben a kártalanitandó, természetben nyujtani szándékolt olynemü kárpótlást semmi esetben sem köteles elfogadni, a melynek folytán ő tartoznék felülfizetni.
A kártalanitásnak ugyanezen szabályai alkalmazandók a 13. § 2. a) és b) pontjaiban felsorolt esetekben is.
27. § A gyárak és egyéb üzletek felszereléséhez szükséges tárgyak csak azon esetben esnek kisajátitás és megtérités alá, ha elkülönitésük az épülettől jelentékeny rongáltatás nélkül nem eszközölhető.
A felszerelés áthelyezésének költségei és az ez által okozott netaláni értékcsökkenés azonban az illetőnek megtéritendő.
28. § Bérlők, haszonbérlők és haszonélvezeti vagy más szolgalmi joggal birók igényei a kisajátitást nem gátolják, és rendszerint a kártalanitási összegből, s illetőleg annak törvényes kamataival egyenlitendők ki.
Ha a kisajátitás a telekkönyvileg bekeblezett bérleti vagy haszonbérleti szerződésnek megszüntét vonja maga után, valamint ha a kisajátitás telekkönyvileg bekeblezett olyan telki szolgalmat szüntet meg, mely az uralgó teleknek nagyobb előnyére szolgált, mint a mennyire a terhelt és kisajátitott telek értékét csökkentette, ez esetekben a bérlőknek, haszonbérlőknek, vagy az uralgó telek tulajdonosainak igényei a jelen fejezetben megállapitott elvek alapján külön kártalanitandók.
29. § A kisajátitás miatt a bérlő vagy haszonbérlő a szerződés megszüntetését csak akkor követelheti:
a) ha az egész bérlemény kisajátittatik;
b) ha a bérlemény egy részének kisajátitása folytán a szerződés feltételei többé nem teljesithetők, vagy a bérlemény olyan változást szenved, hogy előbbi rendeltetésének többé meg nem felelhet.
30. § Azon időponttól, a melyben a kártéritési összeg egyezség vagy határozat által jogerejüleg megállapittatott, vagy a mennyiben a kisajátitott tárgy a kártalanitási megállapitása előtt foglaltatott el, az elfoglalás napjától kezdve a kártalanitási összeg után a lefizetésig, vagy letéteményezésig 6%-os kamat is fizetendő, hacsak az előbbi tulajdonos a kártalanitási összeg megállapitása után a használatot nem folytatja, mely esetben a 6%-os kamatok csak a tényleges átvételtől folynak.
31. § A kisajátitási joggal felruházott vállalat köteles a kisajátitási tervet jelen törvény rendeleteinek megfelelően, s a mennyiben a kisajátitás több község területére terjed ki, minden egyes községre vonatkozólag külön elkésziteni.
A kisajátitási terv a tervrajzból és összeirásból áll, melyek a következő szabályok szerint készitendők el:
1. A tervrajzon a kisajátitási eljárás tárgyául szolgáló birtokrészletek és azok helyrajzi számai is kitüntetendők.
Ugyane terven a kisajátitandó részletek külön szinnel tüntetendők elő, s az összeirás sorszámával és az egyes alkatrészeken fekvő épületek betükkel, a szolgalmak pedig keresztalaku jegyekkel jelölendők meg.
A terv egyes szeletekre is felosztható, de minden szeletnek egy és ugyanazon mérték szerint kell készittetnie.
2. A kisajátitási összeirásnak a tervvel összhangzásban kell lennie, s következő rovatokkal birnia:
a) sorszám;
b) a tulajdonos neve;
c) telekjegyzőkönyvi és helyrajzi, valamint kataszteri helyszinelési száma azon birtokrészletnek, a mely kisajátitás alá esik;
d) a városrésznek és utczának, illetőleg dülőnek neve és száma, a melyben az ingatlan fekszik, és a részlet müvelési ága;
e) az egész birtokrészlet kataszteri térfogata;
f) a kisajátitandó rész térfogata, mérnöki felvétel szerint, holdakban és ölekben;
g) a kisajátitandó egyéb tárgyak leirása;
h) a kisajátitandó földterület- és tartozékaiért felajánlott kisajátitási ár tételenkint és összesen;
i) a biróilag vagy egyezségileg megállapitott ár;
k) észrevételek.
Az összeirás végére az esetleg kisajátitandó jogok leirása iktatandó be, mely a tulajdoni viszonyokat és az illető jog minőségét tüntesse fel; továbbá ugyanott a kisajátitandó ingatlanokra bekeblezett szolgalmak is kitüntetendők.
Az összeirás elkészitésére szükséges adatokat ugy a telekkönyvi hatóságok, valamint az illető kataszteri és adóhivatalok soronkivül kiszolgáltatni kötelesek.
32. § Ha a vállalat a kisajátitás által érdekelt tulajdonosokkal a kisajátitási terv megállapitása iránt megegyezett, s ha az illető község előljárósága az egyezséghez hozzájárulását a kisajátitási tervre vezetett záradékokban kifejezte, jogában áll a kisajátitó vállalatnak, a mennyiben a kártalanitás iránt az összes telekkönyvi érdekeltekkel kiegyezni nem tudna, az egyezségileg megállapitott kisajátitási terv alapján a kártalanitási eljárás meginditását az illetékes birtokbiróságnál kérni.
Ha a kisajátitási terv megállapitása iránt az egyezség az érdekelt tulajdonosokkal létre nem jött, vagy ha ahhoz a községelőljáróság hozzá nem járult, a kisajátitási eljárás meginditását a közmunka- és közlekedési minister rendeli el, mivégre a kisajátitási terv két egybehangzó példánya a nevezett ministerhez nyujtandó be.
33. § A közmunka- és közlekedési minister a kisajátitási eljárást elrendelvén, arról az illetékes törvényhatóság közigazgatási bizottságát a 31. §-ban körülirt terv két példányának átküldése mellett értesiti.
A közigazgatási bizottság, esetleg ennek elnöke, a közmunka- és közlekedési minister rendeletének vételétől számitott legfeljebb nyolcz nap alatt a közigazgatási bizottság kebeléből, vagy a törvényhatósági bizottság tagjai közül egy elnökből, két tagból és egy jegyzőből álló bizottságot küld ki, s egyuttal a bizottsági eljárás határidejét kitüzi.
A kiküldött bizottság hatásköréhez tartozik: határozni mindazon igények és észrevételek fölött, a melyeket a felek a jelen törvény 1-ső fejezete alapján netalán emelnek.
34. § A bizottság kiküldéséről, valamint a tárgyalás idejéről az illető község előljárósága a terv közlése mellett azon meghagyással értesittetik, hogy a tervrajzot és összeirást a községházánál, a tárgyalást megelőzőleg legalább 15 napig közszemlére tegye ki, s erről és a tárgyalás idejéről az érdekelt feleket, a helyi szokáshoz képest, haladék nélkül értesitse.
A tárgyalási határnap ugy tüzendő ki, hogy a községben leendő valószinü kihirdetéstől számitva, a tárgyalás napjáig legalább 15 és legfeljebb 30 napi határidő maradjon; a hirdetménybe felveendő, hogy a bizottság a kisajátitási terv megállapitása felett akkor is érdemileg határoz, ha az érdekeltek közül senki sem jelen meg.
A hirdetmény a hivatalos hirlapban is egy izben, a kisajátitás helyén vagy ahhoz legközelebb megjelenő valamelyik hirlapban pedig három izben közzéteendő.
35. § A kisajátitónak jogában áll kérni, miszerint a terv megállapitása végett kitüzött határnapról a telekkönyvi érdekeltek, vagy azok közül némelyek, egyénileg külön is értesittessenek; köteles a vállalat e czélból a kisajátitási összeirásnak minden külön értesitendő érdekelt félre vonatkozó teljes kivonatát kellően czimezve kérvényéhez csatolni, hogy a külön értesités e kivonatokon eszközöltethessék. Az egyéni külön értesitésről szóló vétbizonyitványok a tárgyalási iratokhoz csatolandók.
36. § A tárgyalásnál jogában áll minden tulajdonosnak a kisajátitási terv ellen, s minden telekkönyvi érdekeltnek a felajánlott ár ellen felszólalni, s kifogásait jegyzőkönyvbe vétetni.
Ennek elmulasztása azon jogi következménynyel jár, hogy a nem nyilatkozóra nézve:
a) közhirdetésnél a kisajátitási terv,
b) szabályszerüen teljesitett egyéni értesitésnél pedig ugy a kisajátitási terv, mint a felajánlott ár (31. § h) betü) végleg megállapitottnak s általa elfogadottnak tekintetik.
A megjelenés elmulasztása miatt igazolásnak helye nincs.
37. § Ha a községelőljáróság jelentéséből az tünik ki, hogy a kisajátitás által érdekelt tulajdonosok között olyanok vannak, kiknek lakhelyét az előljáróság kipuhatolni nem tudta, vagy a kik az országon kivül tartozkodván, a hirdetményről értesitést nem vehettek, s ha az ilyen tulajdonosok a kisajátitó fél kérésére egyénileg külön értesitést nem kaptak, ez esetben a bizottság számukra azonnal ügygondnokot nevez, s azt a távollevő fél érdekeinek képviseletére utasitja.
Az ügygondnok képviselői jogosultsága a kártalanitás iránti egyezkedésre nem terjed ki.
38. § A kitüzött határnapon mindenekelőtt a község előljáróságának, azután sorszám szerint az érdekletteknek észrevételei vétetnek tárgyalás alá.
A barátságos egyezség előzetesen mindig megkisérlendő, és ha létrejött, jegyzőkönyvbe veendő. Ha nem sikerült, az eljáró bizottság a felek kölcsönös meghallgatása és érveik megfontolása, s a hol szükségesnek látja, nyomban teljesitendő és jegyzőkönyvbe veendő szemle után érdemleges határozatot hoz, melyben határozottan megállapitja, hogy a kisajátitási tervezet mely részben hagyatik helyben s viszont mely részben és minő változást szenved.
E határozatban egyuttal felsorolandók azon érdekelt felek is, kikre nézve a 36. § b) pontja szerint a kisajátitási ár megállapitottnak tekintetik.
39. § A határozat szóval rögtön kihirdettetik, és irásba foglalva, az iratokhoz csatoltatik. A meg nem elégedő félnek jogában áll a határozat ellen a közlekedési ministerhez felfolyamodni; köteles azonban a felfolyamodást az eljáró bizottsághoz, a kihirdetéstől számitandó három nap alatt irásban benyujtani, vagy szóval bejelenteni.
Az eljáró bizottság tartozik a felfolyamodást, vagy az erről felvett jegyzőkönyvet, az eljárásra vonatkozó összes iratokkal és térképszeletekkel együtt, további három nap alatt a közlekedési ministerhez felterjeszteni, a ki a felfolyamodás tárgyát képező kérdésekben véglegesen határoz.
40. § Ha a kisajátitási tervezetben akár a felek megállapodása, akár a bizottság intézkedése, s felfolyamodás esetében a közlekedési minister határozata folytán változások teendők, a bizottság ezek eszközlése iránt minden késedelem nélkül intézkedik.
Az ekkép elkészült tervezetet ezen szavakkal: „egyezség” vagy „végérvényes határozat folytán megállapittatott” hitelesiti.
A jogerőre emelkedett határozat, a tárgyalási iratokkal és tervekkel együtt az illetékes birtokbirósághoz haladék nélkül átteendő.
41. § A kisajátitási terv megállapitása tárgyában keletkezett jogerejü egyezségnek, vagy határozatnak a kisajátitási árt megállapitó intézkedései birói végrehajtás alapjául szolgálnak, mely az illetékes birtokbiróságnál kérendő.
42. § A kisajátitó vállalat jogositva van a kisajátitási jog elnyerésének igazolása mellett, a szabályszerü kisajátitási terv alapján, annak megállapitása előtt is ugyanazon község összes érdekelt birtokosai ellen egy kérvényben kérhetni, hogy a kisajátitási jog a tervbe felvett ingatlanokra telekkönyvileg feljegyeztessék.
A kisajátitás feljegyzése azon hatálylyal bir, hogy a feljegyzés után telekkönyvi jogot szerző felek a kisajátitási és kártalanitási eljárást azon állapotban veszik át, a melyben azt találják; s a telekkönyvi érdekeltek személyében bekövetkezett változásoknál a jogelődök cselekvényei és mulasztásai a jogutódokra nézve is kötelezők.
Ezen kivül minden kisajátitásra jogosult vállalatnak, általában, - a vasut- és csatornavállalatoknak pedig az 1868. évi I. tc. -ben szabályozott eljárás előtt is - jogában áll a kisajátitásra vonatkozó szerződések vagy egyezségek alapján ugyanazon község érdekelt birtokosai ellen egy kérvényben a kisajátitott területekre nézve szerzett tulajdonjognak előjegyzését kérelmezni.
43. § A kártalanitási eljárásra azon törvényszék illetékes, a mely a kisajátitandó ingatlannak birtokbiróságát képezi.
44. § Ha a kisajátitó a tulajdonossal a telekkönyvileg terhelt ingatlannak kisajátitási ára iránt megegyezett, tartozik az egyezséget a telekkönyvi hatósághoz benyujtani olyan czélból, hogy arról a telekkönyvi érdekeltek személyesen értesittessenek.
Azon telekkönyvi érdekeltnek, kinek dologi joga a kisajátitás feljegyzését megelőző elsőbbséggel kebeleztetett be, ha a tulajdonos által kötött egyezség utján megállapitott kisajátitási árral megelégedve nincs, jogában áll a kézbesitéstől számitott 30 nap alatt követelni, hogy a kártalanitási összeg, tekintet nélkül az egyezségre, a jelen törvényben megállapitott kártalanitási eljárás utján határoztassék meg.
Ilyen esetben a kártalanitási eljárás hivatalos költségeit a telekkönyvi érdekelt köteles előlegezni, s ha az eljárás eredményéből az egyezség által megállapitott kártalanitási összeg helyessége tünik ki, a költségek viselésében végleg elmarasztalandó. Ha ellenben a kártalanitás a biróság által jelentékenyen nagyobb összegben állapittatik meg, az eljárás költségeit a kisajátitó vállalat megtériteni, illetőleg viselni köteles.
A telekkönyvi érdekelteknek ezen szakaszban foglalt követelése nyomán a telekkönyvi hatóság a kisajátitó vállalatot felhivja arra, hogy a kiegyezett tulajdonosra vonatkozó kisajátitási tervet, a kártalanitási eljárás meginditása végett, a birtokbirósághoz 30 nap alatt adja be, vagy annak oda történt áttételét ugyanezen idő alatt igazolja. E felhivás teljesitésére a vállalat 300 frtig terjedhető pénzbirsággal kényszerithető.
45. § A jogerejüleg megállapitott kisajátitási tervbe felvett területeken az épitési munkálatok a kártalanitási eljárás előtt és a tulajdonos beleegyezése nélkül is megkezdhetők, ha azt a közlekedési minister a munkálatnak közérdekből sürgőssége alapján a következő feltételek alatt megengedi:
a) hogy a kisajátitó, ha a kártalanitási árra nézve egyezség nem létezik, vagy ha létezik is, de a kisajátitandó ingatlan a telekkönyvben feljegyzett igényekkel vagy bekeblezett követelésekkel van terhelve, vagy a munka alá veendő ingatlanért felajánlott kártalanitási összeget, vagy ha ez az illető ingatlannak az adókatasterben felvett tiszta jövedelme negyvenszeres összegénél kisebb lenne, ez utóbbi összeget készpénzben vagy ovadékképes s a letétel idejében jegyzett tőzsdei árfolyam szerint számitandó értékpapirokban, az épitési munkálat megkezdése előtt az illetékes birtokbiróság letéti pénztárába tegye le;
b) hogy az ezen területeken létező bármi épitmények meg nem bonthatók, mig értékük biróilag meg nem becsültetett, s a kisajátitó azoknak a szakértők többségének becsüjében foglalt értékét az a) pont értelmében letétbe nem helyezte.
E végből a kisajátitó kérelmére az illetékes birtokbiróság hivatalból három szakértőt nevez ki, kik az e czélra kiküldött birósági tag által meghiteltetvén, ennek vezetése alatt a becslést foganatositják, s véleményüket, mely indokolt becsüjöket is tartalmazza, a kiküldött birósági tagnak átadják, ki azt az eljárásról felvett jegyzőkönyvvel együtt a törvényszéknek bemutatja.
Ezen becslési eljáráshoz a tulajdonos, s illetőleg a kisajátitási árral meg nem elégedő telekkönyvi érdekelt is meghivandó, kiknek esetleges észrevételei a jegyzőkönyvbe felveendők s a becslés a kérelem benyujtásától számitandó nyolcz nap alatt befejezendő.
Az a) és b) pontban foglalt feltételek teljesitése esetében, a birtokbavezetést az illetékes birtokbiróság a végrehajtás szabályai szerint rendeli el és foganatosittatja, mi ellen jogorvoslatnak helye nincs.
46. § A törvényszék, mihelyt a kisajátitási terv a 21., 22., 40., 44. §-ok intézkedéseihez képest hozzá beérkezett, a kártalanitási eljárás megkezdésére és pedig, a mennyiben székhelyén kivül esik a kisajátitandó tárgy, a helyszinére tárgyalási határnapot tüz ki; erre a kisajátitót és az összeirásban foglalt azon tulajdonosokat, a kikkel az árra nézve egyezség nem jött létre, ugy nemkülönben a többi összes telekkönyvi érdekelteket, vagy azok törvényes képviselőit, a hivatalos felzeteken egyénenkint külön megidézi, a távollevők vagy ismeretlen tartózkodásuak számára hivatalból gondnokot nevez, s minderről hirdetményt bocsát ki, mely a községben szokott módon közhirré teendő, s a hivatalos hirlapba egyszer, a kisajátitás helyén, vagy az ahhoz legközelebb eső helyen megjelenő egyik hirlapba pedig háromszor beiktatandó. Az idézés és hirdetményben mindig kifejezendő, hogy az érdeklettek elmaradása, a kártalanitás fölött hozandó érdemleges határozatot nem gátolja. Az egyéni külön értesitésnek elmaradása, vagy a tárgyalásról elmaradás miatt igazolásnak helye nincs.
47. § A törvényszék a tárgyalás vezetésére kebeléből egy birói tagot s e mellé egy tollvivőt küld ki.
Mindazon esetekben, midőn a kártalanitási eljárás több községben eszközlendő, a törvényszék a vállalat kérelmére és a szükséghez képest több küldöttséget is nevezhet ki, a melyek ugyanazon időben külön-külön községben végzik az eljárást.
48. § A birói küldöttség a hirdetményi határnapon a helyszinén megjelenvén, mindenekelőtt az összeirás sorrendje szerint, a kisajátitó és az érdeklett tulajdonos és telekkönyvi érdekeltek vagy azok törvényszerü képviselői közt a barátságos egyezséget megkisérleni köteles. Ha az sikerül, a létrejött egyezséget az általa megnyitott jegyzőkönyvbe bevezeti, felolvassa, s ezt a felek által aláiratja.
Ezen egyeztetést folytatja mindaddig, a mig a kisérlet minden érdekelt fél irányában meg nem történt.
A felek közt létrehozott valamennyi egyezség ugyanazon jegyzőkönyvbe iktatandó.
49. § Az egyeztetés befejeztével a küldöttség azon feleket, a kiket kiegyeztetnie nem sikerült, felszólitja, hogy a kártalanitási összeg meghatározására szakértő becsüsöket nevezzenek.
Az épületekre, az iparművekre, a vizi s egyéb épitményekre, ugyszintén az ingatlanok külön mivelési ágaira, a mennyiben a becslésre különös szakképzettség kivántatik, külön-külön szakértők lesznek kinevezendők.
50. § A szakértőknek a törvénykezési rendtartásban kijelölt kellékekkel szükséges birniok. Az érdeklettek, vagy azok, kik a kisajátitott területre nézve telekkönyvileg kitüntett jogokkal vagy igényekkel birnak, mint szakértők nem alkalmazhatók.
A kisajátitónak jogában áll a becsü eszközléséhez rendesen alkalmazott szakértőit nevezni ki, ha azok a törvénykezési rendtartásban meghatározott kellékekkel birnak.
51. § Ugyanazon községnek a kisajátitott ingatlanok hasonminőségénél fogva hasonérdekü birtoktulajdonosai egy-egy szakértőt együtt választanak.
Ha a választás iránt megegyezni nem tudnának, vagy ha választani nem akarnának, helyettük egy szakértőt a birói kiküldött nevez ki.
Ugyancsak a birói kiküldött nevez ki minden szakértő bizottsághoz egy-egy elnököt.
Az egyes feleknek jogukban áll saját ingatlanaik becslésére a hasonérdekü birtokosok által választott, vagy részükre a biró által kinevezett szakértő helyett, külön szakértőt választani; azonban ennek diját megtéritési igény nélkül maguk viselni kötelesek.
52. § Ha a megnevezett szakértők ellen egyik vagy másik félnek kifogása van: azt a választás vagy kinevezés alkalmával rögtön tartozik előadni. Ilyen kifogások fölött a biró azonnal határoz, s ha szükséges, uj szakértő választását eszközli.
53. § A biró ezután a becslőbizottságokat megalakultaknak kijelenti s felhivja a feleket, hogy az azoknak adandó utasitásra nézve kivánalmaikat és a becsü tárgyainak értékére vonatkozó adataikat terjeszszék elő.
Ezen kivánalmak lényeges pontjai jegyzőkönyvbe iktattatván, a biró a becsü teljesitésére határnapot tüz ki, s erre a szakértőket, a mulasztásnak a törvénykezési eljárásban meghatározott következményeire figyelmeztetvén, szóval vagy irásban megidézi, s az idézés megtörténtét a jegyzőkönyvben feljegyzi.
54. § A becslésre kitüzött határnapon a biró a kisajátitási tervet és esetleg létrejött egyezségeket, a felek kivánalmairól az 53. § szerint felvett jegyzőkönyvet és általuk előterjesztett adatokat a szakértőkkel közli, őket a jelen törvénynek a kártalanitás elveit megállapitó határozatai figyelemben tartására utasitja, ha még megesketve nincsenek, megesketi, s meghagyja, hogy a becsüt az összeirás sorrendje szerint teljesitsék.
A teljesitett becsüről a szakértők indokolt véleménye jegyzőkönyvbe vétetik, s mind általok, mind a netalán jelen volt felek vagy képviselőik által aláiratik.
Nagyobb épületeknél vagy iparműveknél megengedtetik, hogy a szakértők véleményöket irásban nyujthassák be. Az ilyen szakértői vélemények a jegyzőkönyvhöz csatoltatnak, s ez a jegyzőkönyvben megjegyeztetik.
A becslés befejezése után az érdekelt feleknek jogukban áll a szakértői véleményekre nézve észrevételeiket megtenni, s azoknak a jegyzőkönyvbe leendő felvételét követelni.
Mennyiben legyen a szakértői vélemény az ár meghatározására irányadó, a biróság határozza meg.
Ugy az első folyamodásu, mint felebbezés esetén a felsőbb biróságok bármelyike is jogositva van, ha a becsü helyes volta iránt alapos aggályai vannak, uj becslést rendelni, mely esetben az első becslésnél működött szakértők nem alkalmazhatók.
55. § Mihelyt valamely községben a becslési eljárás befejeztetett, a kiküldött biró a felvett jegyzőkönyvet, az arra vonatkozó összes iratokkal együtt a törvényszék elé terjeszti; ez iratokhoz csatolandók azon becslési jegyzőkönyvek is, melyek a 45. § b) pontja szerint korábban keletkeztek.
A törvényszék a beterjesztett ügyiratok felett nyolcz nap alatt határozatot hozni köteles.
A kiküldött biró előtt kötött egyezségek (48. §) csak alaki szempontból képezik birálat tárgyát, s ott, hol gyámság vagy gondnokság alattiak vannak érdekelve, jóváhagyás végett az erre illetékes hatósághoz átteendők. Az önjogu tulajdonosokkal kötött, valamint az erre illetékes hatóság által jóváhagyott és a telekkönyvi érdekeltek részéről kifogás alá nem vett egyezséget a biróság végzésileg elfogadja, a mely végzés ellen jogorvoslatnak helye nincs. A biróság által elfogadott egyezség a kikötött kártalanitási árra nézve végrehajtási jogot ad. Ha jogerejü egyezség nem jött létre, a törvényszék a szakértői becsü alapján a kártalanitás kérdésében érdemileg határoz, vagy ha ez a fenforgó hiányok miatt nem volna lehetséges, az eljárást a szükséghez képest részben vagy egészben megsemmisiti, s uj eljárást rendel.
E határozatról az érdekelt feleket, s ott, hol gyámság vagy gondnokság alattiak is érdekelvék, a gyámhatóságot, hitbizományhoz tartozó vagyon kisajátitásánál pedig a hitbizományi hatóságot is értesiti.
56. § Az érdemleges kártalanitási határozatnak magában kell foglalnia:
1. a kisajátitandó ingatlannak, esetleg tartozékainak pontos körülirását;
2. a kártalanitás módjának, s a kártalanitási összegnek pontos meghatározását.
57. § A törvényszék határozata ellen nemcsak az eljárási formák megsértése miatt, hanem ugyanazon beadványban a kártalanitás módjára és mennyiségére nézve is felebbezésnek van helye, s mindkét esetben másodbiróságilag a kir. tábla, harmadbiróságilag pedig a magyar királyi curia határoz.
Ugy az első, mint a másodbirósági határozat ellen csak a kézbesitését követő nyolcz nap alatt lehet felebbezni.
Más jogorvoslatnak ez ügyekben helye nincs.
58. § Ha az ugyanazon községben kártalanitási eljárás alá vont minden tárgy kártalanitására nézve jogérvényes határozat keletkezett, a törvényszék az összeirás illető rovatában a megállapitott összegeket beiktatja, ott, hol e kártalanitás természetben eszközöltetik, ennek módját az észrevételek rovatában kimeritően kitünteti, s az ilyképen kiegészitett összeirást hivatalos alakban a kisajátitó részére kiszolgáltatja.
59. § A kártalanitási határozat jogerőre emelkedése után a kisajátitó, a megállapitott kisajátitási tervben felvett ingatlanokat, a mennyiben azok még nem volnának birtokában, azonnal tettleg birtokba veheti, s ha bárki által háborgattatnék, folyamodására őt az illető közigazgatási hatóság a birtokban védelmezni tartozik.
A kártalanitási összeg a birói határozat jogerőre emelkedése után 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett kifizetendő, vagy a mennyiben a kisajátitott ingatlanon bekebelezett terhek vannak, az illetékes telekkönyvi hatóságnál készpénzben leteendő. A vasutak és csatornák kisajátitása esetében a kártalanitási összeg kifizetése az 1868:I. tc. 19. és következő §-aiban meghatározott módon teljesitendő.
60. § A jogerejüleg megállapitott kártalanitási összegnek lefizetése s illetőleg szabályszerü letétele által, a kisajátitott ingatlan minden arra bekeblezett magánjogi terhektől felmentetik, kivéve azokat, melyeket a kisajátitó vállalat egyezség utján magára átvállalt.
A vállalat jogositva van az egyezségileg vagy jogerejü határozattal megállapitott kisajátitási tervnek, a kártalanitási egyezségnek vagy jogerejű határozatnak, és a kártalanitási összeg kifizetését vagy szabályszerü letételét igazoló okiratnak előterjesztése mellett, az ugyanazon egy község területén kisajátitott összes ingatlanoknak tehermentes átjegyzése és a tulajdonjognak a vállalat javára bekeblezése végett, egy beadványban folyamodni.
Ha a kisajátitási eljárás rendén a vállalat terhére szolgalmak állittatnak fel, azok a tulajdonjoggal egyidejüleg bekeblezendők.
A vasutak és csatornák telekkönyvezése az 1868. évi I. tc. szabályai szerint foganatositandó.
61. § Ha a kártalanitási összegnek a 36. § értelmében történt jogerejü megállapitása, vagy az 55. §-ban felemlitett kártalanitása egyezség s illetőleg a kártalanitási határozat jogerőre emelkedésétől számitott hat hónap alatt a tulajdonos a kártalanitási összeg kifizetése vagy letétele végett a végrehajtást nem kéri, és ha ugyanezen idő alatt a vállalat sem a kisajátitási tervbe vett ingatlant birtokba nem veszi, sem a kártalanitási összeget az illetékes birósághoz letétbe nem teszi, vagy ki nem fizeti: ez esetben ugy a vállalat, mint a tulajdonos ugy tekintetnek, mint a kik a kisajátitástól visszaléptek, s a kisajátitási terv és kártalanitási egyezség vagy határozat hatályukat vesztik.
62. § A kisajátitott ingatlan után járó közterheket, a kártalanitás iránt hozott birói határozatnak vagy a létrejött egyezségnek jogerőre emelkedése napjától, vagy ha az illető tárgy előbb vétetett volna birtokba - a birtokbavétel napjától kezdve a kisajátitó viseli s azokat, a mennyiben az előbbi birtokos által előlegeztettek, annak megtériteni köteles.
63. § A jelen törvény alapján eszközlendő kisajátitási eljárásra vonatkozó minden beadvány, tervrajz, összeirás, szerződés, egyezség, jegyzőkönyv, becslevél, bizonyitvány vagy nyilatkozat, határozat és felebbezés bélyegmentes.
Magántársulatok vagy magánfelek által eszközölt kisajátitások eseteiben azonban a fentebb felsorolt okiratok csak feltételesen, vagyis addig maradnak bélyegmentesek, mig más czélokra, mint a jelen törvényben megállapitott kisajátitási és telekkönyvezési eljárás keresztülvitelére nem használtatnak.
A birói kézhez letett biztositék és kártalanitási összegek után letéti dij nem fizettetik.
64. § A pénzügyi törvényekben és szabályokban meghatározott vagyonátruházási és telekkönyvezési illetékek a kisajátitásoknál nem járnak.
A nyereségre alakult vállalatok azonban tartoznak a kisajátitás utján tulajdonukba átment földterületektől a fizetett kártalanitási összegek alapján megszabandó vagyonátruházási illetéknek felerészét fizetni.
A kisajátitás utján megvett és lebontandó épitmények megszerzéseért vagyonátruházási illeték nem jár.
A kisajátitások alapján fizetett kártalanitási összegekről szóló nyugták a II. fokozat szerint járó bélyegilletékek alá esnek.
65. § A kisajátitási eljárás folyamában felmerült költségeket, ideértve a 37. és 46. §-ok szerint kinevezendő ügygondnokok dijait is, a kisajátitó előlegezni és viselni köteles.
Az érdekelt felek magán és képviseleti költségei felszámitásának és megállapitásának ez eljárásnál helye nincs, s ezek fizetésére a vállalat nem kötelezhető.
Az eljárási költségeket, a mennyiben a kisajátitási terv megállapitása körüli eljárásra vonatkoznak, azon hatóság, mely a terv megállapitására kirendelt bizottságot kiküldi, a mennyiben pedig a kártalanitási eljárás körül merültek fel, az illetékes biróság állapitja meg.
66. § Az 1. §-ban felsorolt vállalatok és munkálatok czéljaira ingatlan dolgok ideiglenesen is kisajátithatók.
67. § Az ideiglenes kisajátitás meghatározott időre engedélyezendő, s tartama a tulajdonos beleegyezése nélkül három éven tul nem terjedhet.
A jelen törvény hatályba lépte előtt meg nem határozott időre engedélyezett ideiglenes kisajátitások leghosszabb tartama, mennyiben a tulajdonos a meghosszabbitásba bele nem egyezik, a jelen törvény hatályba lépte napjától számitott három év.
68. § Ha a kisajátitó az ideiglenesen kisajátitott területet a 67. §-ban megjelölt időtartamon tul is szükségli, tartozik a három évi határidőnek lejárta előtt legalább hat hónappal, a végleges kisajátitást kérni; ha ezt elmulasztaná, a határidő lejárta, vagy ha kérelme később elutasitólag intéztetnék el, a hozott határozat kézbesitése után, az ingatlant a tulajdonosnak végrehajtás terhe alatt visszabocsátani köteles.
69. § Az ideiglenes kisajátitás alól ki vannak zárva:
1. az épületek és iparmüvek;
2. azon ingatlanok, melyek az illető vállalat vagy épitkezés czéljaira véglegesen szükségesek;
3. feltárt és használt kő-, kavics- és homokbányák.
70. § Az ideiglenes kisajátitás csak olyan vállalat vagy munkálat czéljaira adható meg, a mely az 5. § értelmében már engedélyeztetett, vagy melynek létesitése az illetékes hatóság által elrendeltetett.
Az erre vonatkozó kérvény a megfelelő tervvel (31. §) és a kisajátitás szükségét vagy czélszerüségét igazoló adatokkal és bizonyitékokkal felszerelve, a közmunka- és közlekedési ministerhez nyujtandó be.
71. § A közmunka és közlekedési minister a kisajátitási eljárást elrendelvén, erről az illetékes törvényhatóság közigazgatási bizottságát a kisajátitási terv leküldése mellett értesiti.
A közigazgatási bizottság a kérvény tárgyalására határnapot tüz ki, a tárgyalás vezetésére kebeléből egy tagot rendel ki, s erről az illető község előljáróságát a terv átküldése mellett értesiti.
A község előljáróságának kötelessége az eljárás meginditásáról az összes érdekletteket, vagy azok törvényes képviselőit azzal tudósitani, hogy a kérvényt és mellékleteit tekintsék meg, s a tárgyalásnál vagy személyesen, vagy megbizottjaik által jelenjenek meg.
72. § A tárgyalásnál mindenekelőtt a barátságos egyezség kisérlendő meg, s ennek nem sikerülte esetén minden érdekelt fél észrevételei s adatai a felveendő jegyzőkönyvbe iktatandók. A jegyzőkönyv az összes iratokkal együtt a közigazgatási bizottságnak határozathozatal végett bemutatandó.
73. § A közigazgatási bizottság határozata ellen felfolyamodásnak van helye.
A felfolyamodás, mely az elsőfoku határozat kézbesitésétől számitott nyolcz nap alatt a közigazgatási bizottságnál nyujtandó be, a közmunka- és közlekedési ministerhez terjesztendő fel, ki a kérelem felett végérvényesen határoz.
74. § Az ideiglenesen kisajátitott tárgyért, a kisajátitási egyezségnek vagy a határozatnak jogerőre emelkedésétől, avagy ha a birtokbavétel előbb történt volna, a birtokbavétel napjától kezdve, előleges félévi részletekben, haszonbér fizetendő, s azonfelül az ideiglenes kisajátitás megszünte után, az illető tárgynál beállott értékcsökkenés is megtéritendő.
75. § A mennyiben a felek máskép nem egyeztek, a birtokbavétel előtt minden ideiglenesen kisajátitott tárgy értéke birói becsü utján megállapitandó. Hasonló értékmegállapitás történik akkor is, mikor a kisajátitás szüksége megszünvén, a kisajátitott tárgy a tulajdonos birtokába visszabocsáttatik. A két becsü összehasonlitása után mutatkozó értékcsökkenés, a kisajátitó által végrehajtás terhe alatt 15 nap alatt megtéritendő. Az értékemelkedésért azonban a kisajátitó semmit sem követelhet.
76. § Valamint az évi haszonbérnek, ugy az értéknek megállapitására nézve is azon elvek és azon alaki szabályok szerint kell eljárni, melyek a jelen törvény II. és IV. fejezeteiben meghatároztattak és ennélfogva a közigazgatási uton hozott jogérvényes határozat, a tervvel és az összes tárgyalási iratokkal együtt, szabályszerü eljárás végett, az illetékes birtokbirósághoz teendő át.
77. § Ha az ideiglenes kisajátitás nem az állam, vagy valamely hatóság, hanem valamely vállalat vagy egyesek részére eszközöltetik, az illető tulajdonos jogositva van követelni, hogy a haszonbérre és a netaláni értékcsökkenésért idővel járó kártalanitásra nézve kellő biztositék nyujtassék.
Ezen biztositéki összeget a körülmények figyelembe vétele mellett a biróság állapitja meg, s az az ideiglenesen kisajátitandó ingatlan katasteri tiszta jövedelmének 40-szeres összegét felül nem mulhatja. A biztositék készpénzben vagy ovadékképes értékpapirban teendő le.
78. § Az ideiglenesen kisajátitott ingatlan tárgy értékkevesbedéseért járó összeg, ha az ilykép kisajátitott ingatlanokon telekkönyvileg bekeblezett terhek vagy feljegyzett igények léteznek, a telekkönyvi hatóságnál teendő le, mely ugyanazon szabályok szerint jár el, a melyek a kártalanitási összegre nézve e tekintetben fennállanak.
79. § Az 1. §-ban felsorolt vállalatoknak joguk van arra, hogy a czéljaikra szükséges kő-, kavics-, homok- és agyaganyagokat a jogositottak teljes kártalanitása mellett, folyókban és patakokban előállithassák és onnan elszállithassák.
Ezen jog a hajózható folyókban levő zátonyokra nem terjed ki.
80. § Közhasználatra szolgáló vasutak részére az italmérési jog ideiglenesen kisajátitható a végre, hogy állomási étkező helyiségeikben az utazó közönségnek és saját alkalmazottjaiknak, valamint más egyéneknek helyben, esetleg a vonaton való fogyasztásra italokat mérethessenek.
81. § Az italmérési jog ideiglenes kisajátítását, a vállalat indokolt kérelmére, minden további eljárás nélkül, esetről-esetre közvetlenül a közmunka- és közlekedési minister rendeli el.
82. § Ha a kisajátitás elrendelése után a regale-jog tulajdonosa és a vasut között a fizetendő évi haszonbérre nézve egyezség nem jön létre, a haszonbér a vállalat kérelmére az állomási helyre nézve illetékes törvényszék által biróilag állapittatik meg. Ezen megállapításnál a jelen törvény II. fejezetében foglalt elvek és a IV. fejezetben szabályozott eljárás követendők.
83. § A biróilag megállapitott haszonbér a határozat jogerőre emelkedésétől számitandó három évre bir hatálylyal, s ha a vasut az italmérési jog további haszonbérlete iránt a tulajdonossal ki nem egyezett, az ideiglenes kisajátitás három évről három évre mindig ugyanazon módon eszközölhető.
84. § Az évi haszonbért megállapitó birói határozatban megjelölendő azon személy is, kinek kezéhez a haszonbért fizetni kell, vagy azon hatóság, melyhez az letétbe helyezendő lesz. A határozat után a jogosultak személyében, vagy jogaiban történt változás esetében a vasut a haszonbért az illetékes törvényszékhez teheti le.
A haszonbér végrehajtás terhe alatt félévenként előre fizetendő; biztosíték letételét kérni a tulajdonosnak joga nincs. A haszonbéri összegnek birói megállapitása után a vasutnak nem áll jogában a három év eltelte előtt az ideiglenes kisajátitástól visszalépni.
85. § Ha az 1. §-ban emlitett valamely vállalat létesitése csak ugy eszközölhető, hogy az más, már előbb engedélyezett s közhasználatra szolgáló vállalat területét átszelje, az utóbb emlitett vállalat tulajdonosai területükön e szolgalmat eltürni kötelesek.
Ilyen esetben a szolgalomnak neme és terjedelme, valamint a használat és a fentartás módja iránt, ha a barátságos egyezség létre nem jött, a közmunka- és közlekedési minister határoz.
Ellenben azon kérdés, hogy van-e ilyen esetben kártalanitásnak helye és miből álljon az, egyezség hiányában a II. és IV. fejezet szabályai szerint a biróság által állapittatik meg.
86. § Háboru vagy árvizveszélyek idején, honvédelmi vagy biztositási szempontokból, valamint a hegycsuszások, területsülyedések vagy árvizek által megszakitott közlekedés gyors helyreállitására sürgősen igénybe veendő területek, a közmunka- és közlekedési minister egyszerü engedélye alapján elfoglalhatók.
Ez esetben a terv s összeirás megállapitása és a birói eljárás utólagosan lesz eszközlendő.
Ha azonban az épitkezés egy fennálló épitmény elbontását tenné szükségessé, ennek megkezdése előtt az épitménynek és tartozékainak értéke becsü utján meghatározandó.
A becsü ez esetben a jelen törvény 31. §-ának a) pontjában előirt módon és időben lesz foganatositandó.
Az e czélokra megengedett ideiglenes kisajátitásokra nézve a jelen törvény 67. és 68. § alkalmazandók.
87. § A bányászati czélokra szükséges kisajátitások a bányajog szerint eszközlendők.
Olyan utak, vasutak, csatornák épitéséhez szükséges területek azonban, melyek a bányatermékeknek vagy bányászati czélokra szükséges anyagoknak és eszközöknek a bánya területéről a legközelebbi közlekedési utig, vagy viszont való szállitására épittetnek, csak a jelen törvény értelmében sajátithatók ki.
88. § Az 1868. évi LV. és LVI. tc. ezen törvény hatályba lépte napjától érvényen kivül helyeztetnek, s mindazon esetekben, melyekben a fennálló törvények rendén azokra hivatkozás történik, a jelen törvény értendő és alkalmazandó.
89. § A Szeged sz. kir. város területén eszközlendő kisajátitásokról szóló 1879. évi XIX. törvénycikk a jelen törvény által nem érintetik.
90. § A jelen törvény hatálybalépte előtt folyamatba tett kisajátitási ügyekben a következő átmeneti szabályok tartandók meg:
a) ha a kisajátitási terv egyezségileg még meg nem állapittatott, sem annak megállapitása, s illetőleg a felszólamlások felett még első foku határozat nem keletkezett, a jelen törvény szabályai a magok teljességében alkalmazandók, s a mennyiben szükségesnek mutatkozik, a kisajátitási terv, a kisajátitó vállalatnak kiegészités végett visszaadandó;
b) ha a terv megállapitása, s illetőleg a felek felszólalása felett már elsőfoku határozat keletkezett, az ellen a jogorvoslat és annak fölülvizsgálata az akkor érvényben volt törvények szerint történik;
c) ha a kártalanitási eljárásban még első birói határozat nem keletkezett, az eljárás jelen törvény szerint viendő keresztül, s e végre a szükséghez képest az eljárás kiegészitése rendelendő el;
d) ha a kártalanitás felett már elsőfoku birói határozat, illetőleg esküdtszéki itélet keletkezett, az ellen csak az akkor érvényben állott törvényekben megengedett és azok szerint elbirálandó jogorvoslatnak van helye.
91. § Az 1868. évi LV. tc. 66., 67., 68. és 69. §-ban a kisajátitott birtok előbbi tulajdonosa részére biztositott visszavásárlási jog és annak érvényesitési szabályai hatályban maradnak azon kisajátitásokra nézve, melyek azon törvény hatálya alatt lettek foganatositva.
92. § Jelen törvény hatálya kiterjed a magyar korona összes országai területére mindazon esetekben, midőn a kisajátitás olyan vállalatok vagy munkálatok czéljaira eszközlendő, melyek az 1868:XXX. tc. 9. §-a értelmében a magyar korona országai közös törvényhozásának avagy kormányának hatáskörébe tartoznak.
Ilyen kisajátitásokra nézve a közigazgatási bizottságokra ruházott jogokat fogják gyakorolni:
a) Fiume városa és kerülete területén a polgármester;
b) Horvát- és Szlavonországok területén az illető alispáni, a határőrvidéken a kerületi hatóság.
A levelezést e hatóságok, s a közmunka- és közlekedési minister közt közvetiteni fogják:
Fiume városa és területére nézve a fiumei kormányzó;
Horvát-Szlavonországok területére nézve a horvát-szlavon bán; a határőrvidékre, tényleges bekebelezéséig, a határőrvidéki hatóság főnöke.
93. § Azon esetekben, melyekben a jelen törvény a polgári törvénykezési rendtartásra utal, a nevezett társországok területén az ott érvényes perrendtartás szabályai lesznek alkalmazandók.
Fiume városában és területén is az ott érvényes perrendtartás szabályai alkalmazandók.
A kártalanitási eljárásnál felmerülő felebbezések esetében Horvát-Szlavonországok területén az ottani felsőbb biróságok itélnek.
94. § Ezen törvény végrehajtásával a közmunka- és közlekedésügyi a belügyi és az igazságügyi ministerek, Horvát-Szlavonországokra nézve a közmunka- és közlekedésügyi minister, - ki e tekintetben Horvát-Szlavon-Dalmátországok bánjával egyetértőleg jár el, - bizatnak meg.
