1881. évi LXXI. törvénycikk

a magyar királyi csendőrség nyugdij-igényeire nézve * 

I. SZAKASZ

A csendőrség nyugdij-illetményei

1. § A csendőrtisztek nyugdijazásra nézve ugyanazon elvek állanak, mint a magy. kir. honvédség tisztjeire nézve; csendőrtiszteknek nyugdijazásánál azonban a szolgálati pótdij azon hányadok szerint számittatik be a nyugdij összegébe, melyek a csendőrségnél töltött szolgálati idő után járnak; ellenben az eddig rendszeresitve volt személyi pótdijaknak a nyugdij mellé adományozása megszünik.

2. § A szolgálatképtelenné vált csendőrségi legénység nyugdijazására nézve azon szabályok érvényesek, melyek a nyugdijképes polgári államszolgák részére alkalmaztatnak.

Ezen szabály hatálya azonban minden egyes részére csakis azon nappal kezdődik, melylyel eredetileg elvállalt 3 évi csendőrségi szolgálati idejét betöltötte.

Tiszthelyetteseknél a szolgálati pótdijnak a nyugdijba való beszámitására nézve, az 1. §-ban foglalt határozvány alkalmazandó.

A nyugdijösszeg a betöltött szolgálati évek arányához képest akként növekszik, hogy az illető legény

10 szolgálati év betöltése után a 15-ig tettlegességi illetményei 1/3-át
10 szolgálati év betöltése után a 20-ig tettlegességi illetményei 3/8-át
20 szolgálati év betöltése után a 25-ig tettlegességi illetményei 4/8-át
25 szolgálati év betöltése után a 30-ig tettlegességi illetéményei 5/8-át
30 szolgálati év betöltése után a 35-ig tettlegességi illetményei 6/8-át
35 szolgálati év betöltése után a 40-ig tettlegességi illetményei 7/8-át

és a 40-ik szolgálati év betöltése után teljes tettlegességi illetményeit kapja.

A „tettlegességi illetmények” elnevezés alatt a zsold és a netalán élvezett szolgálati pótdij értendő és az ellátási összeg ezekhez képest szabandó ki.

De a szolgálati pótdij általában - a 3. §-ban felsorolt eseteket kivéve - csak oly altisztek és csendőrök részére számitható a rendszeres nyugdijhoz, kik a csendőrségben legalább hat évet szolgáltak.

Ha valamely csendőr önhibája nélkül, szolgálatteljesités alatt kapott sebesülés vagy sulyos testi sértés következtében válik szolgálatképtelenné; nyugdija kiszabásánál, betöltött szolgálati idejéhez még 10 év számittatik. Különösen tekintetre méltó körülmények között, a katonai ellátásról szóló 1875. évi LI. törvénycikk II. szakaszának a sebesülési pótdijat tárgyazó 90-98. §-aival összhangzóan, - a nyugdij magasabb mérvben is, még pedig esetleg a nyugdij kiszabásánál beszámitható teljes tettlegességi illetmény összegéig itélhető oda.

3. § A 2. §-ban szabályozott nyugdij-igény, a szolgálatkötelezettség tartama alatt akkor áll be:

a) ha csendőr önhibája nélkül, szolgálatteljesitéskor szenvedett sebesülés vagy sulyos testi sértés következtében válik szolgálatképtelenné;

b) ha a csendőr önhibája nélkül más mint az a) alatt emlitett oknál fogva - nemcsak a csendőrségi szolgálatra, hanem általában minden kenyérkeresetre válik alkalmatlanná.

4. § Azon csendőrök, kik más oknál fogva, mint az a 3. § a) pontjában kimondatott, az eredetileg elvállalt 3 évi csendőri szolgálatkötelezettség betöltése előtt válnak a közbiztonsági szolgálatra alkalmatlanokká, a nélkül, hogy ez által általában keresetképtelenekké lennének, - távozásukkor csak három havi tettlegességi illetményüknek megfelelő és a csendőrségi javadalmazás rovására kifizetendő végkielégitést kapnak.

5. § Azon csendőrökre nézve, kik nem rokkantságuk, hanem a legénységi állománynak esetleg bekövetkező leszállitása következtében helyeztetnek a nyugállományba, a polgári nyugdijazási szabályok alkalmazandók, tekintet nélkül arra, hogy vajjon szolgálatkötelezettségüket leszolgálták-e vagy nem.

A szolgálati-pótdij ezen esetben is, csakis a hatodik szolgálati év betöltése után számitandó a nyugdijhoz. (2. §)

6. § A rokkantság megállapitására nézve, a magyar királyi honvédség részére fennálló felülvizsgálati szabályok a magyar királyi csendőrségre szintén alkalmazandók; - a felülvizsgáló bizottság lelete fölött, minden előforduló esetben, a honvédelmi minister határoz.

II. SZAKASZ

Különös határozványok

7. § A csendőrtisztek és legénység özvegyei és árvái nyugdijazására nézve, a polgári államszolgálatban alkalmazott személyek részére fennálló szabályok alkalmazandók.

Az eredetileg elvállalt szolgálatkötelezettség betöltése előtt elhalálozott csendőrök családja irányában szintén a polgári államszolgák ezen § első bekezdésében emlitett nyugdijazási szabálya szerint kell eljárni.

Ha valamely csendőrtiszt vagy csendőr önhibáján kivül, szolgálata teljesitése folytán szenvedett sérülés következtében halna meg, az özvegynek és az árváknak a nyugdij azon összegben jár, mely az illetőnek azon esetben járt volna, ha az ilyképen elhunyt 40-ik szolgálati évét betöltötte volna.

8. § Ezen törvény végrehajtásával a honvédelmi minister bizatik meg.