1882. évi XI. törvénycikk

a mozgósitás esetében behivott állandóan szabadságoltak, tartalékosok, póttartalékosok, honvédek és egyéb jogosultak gyámol nélküli családjainak az 1880. évi XXVII. tc. 5. §-a alapján nyujtandó segélyezés módozatáról * 

1. § A mozgósitás esetében behivott állandóan szabadságoltak, tartalékosok, póttartalékosok és honvédek, ugyszintén a véderőről szóló 1868:XI. tc. 18. §-a értelmében tábori szolgálatra berendelt védkötelesek és a népfelkeléshez tartozók gyámol nélküli családjai következő határozatok szerint segélyeztetnek.

2. § Segélyezésre a behivottak családjának következő tagjai birnak igénynyel:

a) a behivott törvényes neje, gyermekei és unokái;

b) apja, anyja, nagyapja, nagyanyja;

c) apósa, anyósa;

d) testvérei;

de mindezek csak akkor és annyiban, a mennyiben ellátásuk egészben vagy részben a behivott keresményéből vagy szolgálati béréből fedeztetett.

3. § A segély az erre jogositott minden egyes családtag részére fejenkint jár s minden fő után és naponkint azon katonai átvonulási élelmezési illeték összegével számitandó, mely a bevonultnak állandó lakhelyére nézve meg van állapitva.

Nyolcz évesnél fiatalabb családtag részére a személyenként meghatározott segélyezés fele számitandó.

A mennyiben a segélyezett család saját lakházzal vagy egyébként ingyen lakással nem bir, lakásilletékkel is elláttatik, mely rendszerint az ellátási illetéknek felében állapitandó meg, a család által fizetett lakbér összegét azonban meg nem haladhatja.

Az egyes család összes tagjai részére engedélyezendő segély együttesen véve nagyobb nem lehet, mint azon bevonultnak igazolt átlagos egy napi bére vagy keresménye volt, ki után a család segélyre tarthat igényt.

4. § A mennyiben a segélyezett család, illetőleg annak egyes tagjai a behivott által csak részben láttattak el, a segélyezés is csak az eddig nyujtott ellátás arányában állapitandó meg.

5. § Az ezen törvény alapján nyujtott segély-összegbe be nem számithatók, sem az állam részéről más alapon adott, - sem a hatóságok, községek vagy magánosok által nyujtott segélyezések.

6. § A család segélyezése azon naptól kezdődik, a mely napon a behivott tartózkodási helyéről csapatjához elindult, és rendszerint akkor végződik, midőn hazatért.

A segélyezésre nyert igényeket nem szünteti meg az, ha az illető behivottnak hazatérése a szabályszerü időn tul önhibáján kivül késleltetik.

7. § Azon behivottak családtagjai, a kik elesnek, vagy a tényleges katonai szolgálatban kapott sérülés vagy az ezen szolgálat által okozott betegség folytán a mozgósitás tartama alatt halnak meg, a behivott elhalálozása napjától számitva még 6 hónapon át részesittetnek az általuk addig élvezett segélyben.

8. § Kivételesen megszünik a segélyezés:

a) ha a behivott csapatjától megszökött;

b) ha a behivott sulyos börtönre, vagy ennél nagyobb büntetésre itéltetett.

9. § A segélyre igénynyel biró családok összeirása a belügyminister, illetőleg a horvát-szlavon-dalmátországi bán rendelete folytán az illetékes közigazgatási, járási tisztviselők által az illető városi és községi előljárók meghallgatása és a jogosultságnak általuk leendő igazolása s mindkettő felelőssége mellett eszközöltetik.

10. § Az összeirás az alispánok (kerületi főnökök), illetőleg polgármesterek által megvizsgáltatván, általuk a magyar királyi belügyministerhez, illetőleg bánhoz felterjesztendő.

11. § Az összeirások a belügyminister, illetőleg a horvát-szlavon-dalmát-országi bán által a honvédelmi ministerhez küldetnek, a ki a pénzügyministerrel egyetértőleg a segélyezendők igénye és a segélyezési összeg iránt végérvényesen határoz.

12. § Ezen törvény végrehajtásával a pénzügyi és honvédelmi ministerek bizatnak meg.