1882. évi XX. törvénycikk indokolása

a közigazgatási bizottságról szóló 1876. évi VI. törvénycikk némely szakaszainak módositásáról * 

Általános indokolás

Legfőbb és legnagyobb fontossággal biró feladataink közé tartozik az ősi időktől öröklött törvényhatósági rendszernek az 1848 óta megállapitott parlamentáris kormányrendszerrel való természetes összeforrasztása.

Ezen szempontból kiindulva nagy jelentőségűnek tartom az 1876:VI. törvénycikket, mely a közigazgatási bizottságot állitja fel.

Ezen törvénycikknek czélja ugyanis egyrészt a kormánynak a törvényhatóságokkal való rendszeres érintkezést biztositani, másrészt pedig a közigazgatási bizottságokat a megyei administrátióban nevezetesen befolyással felruházni és általuk a helyes és rendszeres administrátiót ugyszólván eszközöltetni.

Ezen intentió vezérelte a törvényhozást akkor, midőn a közigazgatási bizottságok szervezését illetőleg olyformán intézkedett, hogy azokban a választott tagokon kivül, majdnem minden ministerium egy-egy képviselőjét is felvette.

A földmívelés-, ipar- és kereskedelmi ügyek képviseletére a kerületi postaigazgatók, mint az ugyanazon ügyek vezetésére hivatott ministerium közegei voltak kijelölve.

S habár a postaigazgatók nem is lehettek alkalmasok arra, hogy az oly sok irányú működésre hivatott földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi ministerium érdekeit megfelelően képviseljék, tekintve azt, hogy az 1876. évi VI. tc. hozatala alkalmával ezen ministerium az ország különböző vidékein szétszórt oly számú és különösen érdekeinek képviselésére hivatott közegekkel nem rendelkezett, kik ezen tiszttel a közigazgatási bizottságban felruházhatók lettek volna: - a közgazdasági érdekeknek legalább némi képviseletéről volt gondoskodva, annál is inkább, mert a postaigazgatók, mint ezen ministerium alárendelt közegei, a hivatalos kapocs alapján a közgazdasági kérdések iránt a ministeriumban tájékozást szerezhettek maguknak.

Ezen állapot azonban újabb időben teljesen megváltozott, mert a postaügy mult évi január elseje óta a közmunka- és közlekedésügyi ministeriumhoz tartozván, a kerületi postaigazgatók, mint a földmívelés-, ipar- és kereskedelmi ügyek képviselői, a közigazgatási bizottságban többé nem szerepelhetnek, miért is ezen ministerium érdekeinek képviseletére a közigazgatási bizottságban közeggel most már egyáltalán nem rendelkezik.

Ezen hiányon segiteni van hivatva a jelen törvényjavaslat, mely kimondja azt, hogy a közigazgatási bizottság tagjai közé a közgazdasági előadók mint a földmívelés-, ipar- és kereskedelmi ügyek képviselői felvétetnek.

Ezen közgazdasági előadók feladata leend ezen ministeriummal folytonos összeköttetésben állani, magukat minden nevezetesebb közgazdasági kérdés iránt kellőleg tájékozni és a közgazdasági érdekeket a közigazgatási bizottságban megvédelmezni.

Minden közigazgatási bizottság számára egy közgazdasági előadó fog kineveztetni és pedig a városi közigazgatási bizottságokban inkább az ipari és kereskedelmi-, megyei közigazgatási bizottságokban pedig inkább a gazdaság érdekeinek képviseletére hivatott egyénekre szándékozom ezen tisztet ruházni.

A közgazdasági előadók nem lesznek rendes tisztviselők és nem is fognak rendes javadalmazásban részesülni, hanem csak ugyszólván szolgálatukkal összekötött költségeik fedezésére 200-400 frtnyi évi tiszteletdíjban kivánom őket részesiteni.

A közmunka- és közlekedésügyi ministerium érdekeinek képviselete a közigazgatási bizottságban az államépitészeti hivatalnak a törvényhatóságban levő első tisztviselője által biztositva lévén, a postaigazgatók a közigazgatási bizottságban ezentúl már feleslegesek és ez okból onnan kihagyhatók.

A törvényjavaslat második szakaszában a közgazdasági előadókra is ki kellett terjeszteni az 1876:VI. tc. 3. §-ában megállapitott rendelkezést.

Szintugy ki kellett mondani azt is, hogy postaügyekben a felebbezés ezentul a közmunka- és közlekedésügyi ministerhez történik.

A törvény életbeléptetésének határidejét azért kellett a kihirdetéstől számitandó három hóra kitűzni, mert a közgazdasági előadók részére szükséges szabályrendelet kidolgozása és hatáskörük tüzetes megállapitása, különösen pedig azok személyeinek megválasztása tetemesebb előmunkálatokat igényel, melyeknek elkészülte után lehet csak a törvényt életbe léptetni.