Felsége Ausztria Császárja és Magyarország apostoli Királya és Š Fensége Szerbia Fejedelme közt Bécsben 1881. évi május hó 6-án kötött consulsági egyezmény, miután az országgyülés által elfogadtatott s utóbb a szerződő felek részéről szokott módon megerősittetett, ezennel az ország törvényei közé iktattatik.
Szövege a következő:
Felsége Ausztria Császárja, Csehország Királya stb. stb. és Magyarország apostoli Királya és
Fensége Szerbia Fejedelme
a főconsulok, consulok, alconsulok és consulsági ügynökök kölcsönös jogait, kiváltságait, mentességeit, valamint azok teendőit és azon kötelességeit, melyeknek az osztrák-magyar monarchiában, illetőleg Szerbiában alávetve lesznek, közös megállapodás által meghatározni óhajtván, consulsági egyezmény kötését határozták el s e végből teljhatalmazottjaikká kinevezték
és pedig:
következik a meghatalmazottak megnevezése
a kik jó és kellő alakban kiállitott teljhatalmazásaik közlése után, a következő czikkekben állapodtak meg:
A magas szerződő felek mindegyikének jogában áll, a másik fél városaiban és kereskedelmi helyein főconsulokat, consulokat, alconsulokat vagy consulsági ügynököket tartani. Fentartják maguknak mindazáltal azon jogot, hogy kijelölhessék azon helyeket, melyeken a consulsági hivatalnokok müködésének megengedését czélszerünek nem találják; magától értetvén, hogy ezen megszoritás a szerződő felek valamelyikére csak akkor alkalmazható, ha az a többi hatalmasságokra is hasonlóan alkalmaztatik.
Az emlitett consulsági hivatalnokok kölcsönösen elfogadtatnak és elismertetnek, mihelyt az illető országok szabályainak és alakszerűségeinek megfelelően kiállitott kinevezési okirataikat bemutatják. A nevezett consulsági hivatalnokok müködésének szabad gyakorlatához szükséges jóváhagyás (Exequatur) dijmentesen lesz kiszolgáltatandó; és ha ezen jóváhagyást felmutatják, székhelyük felsőbb hatósága azonnal megteszi a szükséges intézkedéseket, hogy hivataluk kötelességeinek megfelelhessenek és hogy az őket megillető felmentések, előjogok, mentességek, megtiszteltetések és kiváltságok élvezetébe léphessenek.
A consulsági hivatalnokok élvezik a hivatalukkal általában járó kiváltságokat, nevezetesen: a mentességet a katonai beszállásolástól és a katonai közterhektől, valamint az állam, vagy a tartományi hatóságok vagy községek által kivetett egyenes, személyes és ingó után járó, és a fényüzési adóktól; kivéve, ha alattvalói azon államnak, a melynek területén székhelyük van, vagy ha kereskedést üznek, vagy ipart folytatnak, mely esetekben alá vannak vetve ugyanazon dijaknak, terheknek és adóztatásoknak, mint a többi magánszemélyek.
Magától értetik, hogy a nevezett hivatalnokok nem lesznek mentesek az adók alól azon ingatlanokat illetőleg, melyeket azon országban birnak, a hol székelnek.
A fentemlitett consulsági hivatalnokok, ha azon szerződő fél alattvalói, mely őket kinevezte, a mennyiben kereskedést nem üznek, vagy ipart nem folytatnak, nem kötelezhetők arra, hogy mint tanuk megjelenjenek azon ország biróságai előtt, a hol székelnek.
Ha a helybeli biróság vallomásukat akarja kivenni, vagy lakásukra menni, vagy oda illetékes hivatalnokot küldeni tartozik, a ki szóbeli nyilatkozatuk után a megfelelő jegyzőkönyvet felveszi, vagy pedig azoktól irásbeli nyilatkozatot kiván.
Ha a hatóság a fentebbi esetekben határidőt, napot és órát tüz ki, az emlitett consulsági hivatalnokok tartoznak a hatóság kivánságához alkalmazkodni a nélkül, hogy indokolatlan halasztásra okot szolgáltatnának.
A főconsulok, consulok, alconsulok és consulsági ügynökök, ha azon állam alattvalói, mely őket kinevezte, személyes mentességet élveznek és sem le nem tartóztathatók, sem fogságba nem helyezhetők, kivéve olyan büntetendő cselekmény miatt, mely azon ország törvényei szerint, a hol elkövettetett, bűntettet képez, vagy sulyos büntetéssel sujtatik.
Ha valamely consulsági hivatalnok ellen bűnvizsgálat indittatik meg, vagy vád alá helyező határozat bocsáttatik ki, erről országának diplomatiai képviselője azonnal értesitendő.
A főconsulok, consulok, alconsulok és consulsági ügynökök hivatalos helyiségük külső bejárása fölé kitehetik a hivatali jellegüket feltüntető felirással ellátott hivatalos czimerüket.
Továbbá nyilvános ünnepnapokon, vagy más szokásos alkalommal kitüzhetik országuk lobogóját a consulsági épületre, feltéve, hogy nem olyan városban székelnek, a melyben fejedelmüknek követsége van.
Megjegyeztetik azonban, hogy ezen külső jelvények csakis a főconsulok, consulok, alconsulok vagy consulsági ügynökök lakásának vagy jelenlétének megjelölésére szolgálnak és sohasem magyarázhatók arra, mintha menedékjogot állapitanának meg.
A consulsági levéltárak mindenkor sérthetetlenek és a helybeli hatóságok, semmi ürügy alatt és semmi esetben sem kutathatják át vagy foglalhatják le az azokhoz tartozó iratokat.
Ezen iratok mindig teljesen elkülönitendők azon könyvektől vagy iratoktól, melyek az illető consulsági hivatalnok által netalán gyakorolt kereskedésre vagy iparra vonatkoznak.
A főconsulok, consulok, vagy alconsulok akadályoztatása, távolléte, vagy elhalálozása esetében azon kanczellárok és titkárok, a kik ezen minőségükben az illető hatóságoknak már előbb bejelentettek, ideiglenesen teljes joggal gyakorolják a consulsági tiszti teendőket a nélkül, hogy a helyi hatóságok által akadályoztathatnának. Sőt ezen hatóságok őket az érintett esetben segiteni és támogatni és ideiglenes müködésük tartama alatt azon jogok, mentességek és kiváltságokban fogják részesiteni, melyek az illető consulsági hivatalnokok részére a jelen egyezményben megállapittattak.
A főconsulok és a consulok a területi kormány jóváhagyása mellett, a consulsági kerületükhöz tartozó városokban és helyeken alconsulokat és consulsági ügynököket nevezhetnek ki.
Ezen ügynökök szabadon választhatók a szerződő felek alattvalói vagy idegenek közül. A kinevező consul az ügynököket kinevezési okirattal látja el és azok hivatalos teendőiket a kinevező rendeletei szerint és felelőssége mellett teljesitik.
A kinevezett ügynökök élvezik a jelen egyezményben megállapitott kiváltságokat és mentességeket a III. és V. czikkekben foglaltak kivételével.
A főconsulok, consulok, alconsulok vagy consulsági ügynökök hatáskörük gyakorlatában szabadon fordulhatnak a consulsági kerületek hatóságaihoz a végből, hogy a szerződő felek közt érvényben levő szerződéseken, vagy egyezményeken ejtett minden sérelem és minden visszaélés miatt felszólaljanak, mely honosaiknak panaszra okot szolgáltat.
Ha felszólalásaik a kerületük hatóságai által figyelembe nem vétetnek, vagy ha az utóbbiak által hozott határozatot kielégitőnek nem találják, szabadságukban áll, saját országuk diplomatiai képviselőjének hiányában, azon állam kormányához fordulni, melynek területén székelnek.
A két fél főconsulai, consulai, alconsulai vagy consulsági ügynökei, ugyszintén ezek kanczellárai és titkárai feljogositvák, irodájukban, a felek lakásain és nemzetük hajóin olyan nyilatkozatokat felvenni, melyeket a kapitányok, a hajó személyzet, az utasok, a kereskedők vagy országuk bármely más alattvalói tenni kivánnak.
Ugyszintén fel vannak hatalmazva elfogadni:
1. Saját honosaiknak halálesetre szóló intézkedéseit és minden azokat érdeklő magánjogi ügyletet, melynek hiteles alakot akarnak adni.
2. Mindennemü irásbeli szerződést és egyezséget, melyek országuk honosai közt keletkeznek, vagy ezen utóbbiak által azon országbeli más személyekkel köttetnek, a hol székelnek, ugyszintén mindennemü egyezséget, mely csak ezen utóbbi ország alattvalóit érdekli; ezeket azonban csak akkor, ha a most emlitett ügyletek azon szerződő fél területein fekvő javakra vonatkoznak, vagy annak területein teljesitendők, a mely fél az emlitett hivatalnokokat kinevezte.
A fentebb érintett okiratokban foglalt nyilatkozatok és bizonyitások, ha az emlitett hivatalnokok által hiteleseknek nyilvánittattak, és a főconsul, consul, alconsul vagy consulsági ügynök pecsétjével ellátvák, a biróságok előtt ugy az osztrák-magyar monarchiában, mint Szerbiában ugyanazon jogerővel és joghatálylyal birnak, mintha a szerződő felek egyikének vagy másikának valamely más köztisztviselője előtt köttettek volna; föltéve, hogy azon állam törvényeinek megfelelő alakban szerkesztettek, mely a consulsági hivatalnokokat kinevezte; és hogy azután bélyegzésnek, illetékbejegyzésnek és mindazon alakszerüségeknek alávettetnek, melyek e részben azon országban vannak előirva, a hol az ügylet végrehajtandó.
Ha az illető consulsági hatóságok egyikének irodájában beiktatott közokirat hitelessége kétségbe vonatik, a kérdéses okiratnak az eredetivel való összehasonlitása, az érdekelt személy kérelmére, meg nem tagadható, a ki ha szükségesnek találja, ezen összehasonlitásnál jelen lehet.
A főconsulok, consulok, alconsulok és consulsági ügynökök országuk hatóságaitól, vagy hivatalnokaitól származó mindennemü okiratot hitelesithetnek és ezekről forditásokat készithetnek, melyeknek azon országban, a hol székelnek, olyan jogerejük és joghatályuk van, mintha az ország hites tolmácsai által készittettek volna.
Megállapittatik, hogy az illető főconsulok, consulok, alconsulok és consulsági ügynökök; valamint a kanczellárok, titkárok, consulsági gyakornokok, vagy más consulsági hivatalnokok, a teljes viszonosság feltétele mellett a szerződő felek államterületein mindazon felmentéseket, előjogokat, mentességeket és kiváltságokat élvezik, melyek a legtöbb kedvezményben részesülő nemzet egyenrangu consulsági hivatalnokainak biztosittattak, vagy jövőre biztosittatni fognak.
Ő császári és apostoli királyi Felsége lemond azon kiváltságokról és mentességekről, melyeket alattvalói Szerbiában, az Ausztria és az Ottomán császárság közt kötött capitulatiók, és a Berlinben 1878. évi julius hó 13-án kelt szerződés XXXVII. czikkének megfelelően ez ideig élveztek.
Azonban határozottan megállapittatik, hogy az emlitett capitulatiók hatályban maradnak mindazon birósági ügyekre nézve, melyek az osztrák és a magyar alattvalók és olyan hatalmasságok alattvalói közti viszonyokra vonatkoznak, mely hatalmasságok a capitulatiókban részükre biztositott kiváltságokról és mentességekről le nem mondottak; kivéve, ha ezen birósági ügyek Szerbiában fekvő ingatlanokra vonatkoznak.
A jelen szerződés hatályba lép a megerősitések kicserélésétől számitott három hó mulva, és hatályban marad ezen naptól fogva tiz évig.
Ha tizenkét hónappal az emlitett időszak lejárta előtt, a szerződő felek egyike sem közölte szándékát, hogy a szerződés hatályát megszüntetni akarja, ez kötelező marad egy évig azon naptól számitva, a melyen a szerződő felek egyike, vagy másika azt felmondotta.
Jelen szerződés meg fog erősittetni és a megerősitések, mihelyt lehetséges, Bécsben ki fognak cseréltetni.
Ennek hiteléül az illető teljhatalmazottak ezt aláirták és pecsétjeikkel ellátták.
Aláírások
Az osztrák-magyar monarchia és Szerbia közt a mai napon kötött consulsági egyezmény aláirásánál, az alólirott teljhatalmazottak az egyezmény kiegészitő részét képező következő nyilatkozatokat tették.
Azon polgári, csőd, örökösödési és bűnügyek, melyek az osztrák-magyar consulságoknál folyamatban lesznek azon napon, a melyen a consulsági egyezmény a kölcsönös jogsegélyre és a hagyatékokra vonatkozó szerződések, valamint a kiadatási szerződés hatályba lépnek, ezen consulságok által intézendők el a rájuk nézve eddig érvényes szabályok szerint.
Azonban a folyamatban levő polgári ügyek a felek közös inditványa folytán, áttehetők az illetékes szerb hatóságokhoz.
A fent emlitett szerződések megkötése előtt, vagy pedig a jelen átmeneti határozmányok értelmében az osztrák-magyar consulságok és a felsőbb biróságok által hatáskörükön belül hozott határozatok, a helyi hatóság által fognak végrehajtatni.
Jelen jegyzőkönyv, mely az ezzel kapcsolatos szerződések megerősitésének kicserélése által minden más megerősités nélkül, a szerződő felek részéről jóváhagyottnak és szentesitettnek tekintendő, két példányban állittatott ki.
Aláírások
