1883. évi I. törvénycikk indokolása

a köztisztviselők minősitéséről * 

Általános indokolás

A köztisztviselők kinevezése, illetőleg választása, a következményeket tekintve, igen fontos cselekvény, mert kétségbe nem vonható igazság, hogy a legjobb törvények, az élet viszonyainak leginkább megfelelő szabályok, rendeletek és intézkedések hatályossága azok helyes és szakértő végrehajtásától függ, mi ismét az egyéb kellékek mellett főleg képzett tisztviselőket feltételez.

Annak lehetővé, valószinűvé tétele, hogy a kinevezéseknél, ha nem is mindig a legalkalmasabbak, de mindenesetre csak alkalmasak nyerhessenek állomást, az oly törvények czélja, mint a minőt ezennel van szerencsém tisztelettel bemutatni, s mely jövőre nézve ugy a kinevezés, valamint választás útján betöltendő állomásoknál az illetőktől eleve kimutatandó bizonyos minősitést követel.

Nem tagadható ugyan, hogy lehet valaki formaszerű minősitvény nélkül is jó, sőt kitünő tisztviselő, a minthogy a közélet minden ágában találunk kiváló egyéniségeket, kik képzettségüket alakszerűleg kimutatni nem tudják. Ezek azonban mindenesetre kivételek, ritkább esetek, melyek szabályt nem alkothatnak.

E nehéz közkormányzati probléma megoldásánál az látszik a helyes kiindulási pontnak lenni, hogy - caeteris paribus - oly egyéntől hamarább várható a törvények, rendeletek szellemébe való behatolás, és annak folytán azok helyes alkalmazása, ki már a szolgálatba lépéskor megfelelő ismereteket, bizonyos mértékű képzettséget mutat ki, szóval, ki mint egy jeles tanár és publicista jellemzően mondá, bizonyos „szellemi censust” igazol.

Igy fogták ezt fel Europának legcivilisáltabb államai. Hasznos szolgálatot vélek cselekedni, - ha mielőtt a törvényjavaslat egyes szakaszainak indokolásába bocsátkozom - ezek ide vonatkozó intézményeiknek lényegét röviden megismertetem.

Nevezetesen:

Bajorországban az állami szolgálatra készülő jogi candidatusok iránt az 1830. évi márczius 6-án kelt királyi rendelet intézkedik, mely azonban később némi módositásokat szenvedett, melyeket részint a tapasztalás, részint az időközben életbe lépett német „Gerichts-Verfassungs-Gesetz” szükségessé tettek.

Mindenek előtt megjegyzendő, hogy a gymnasialis és egyetemi tanulmányok, továbbá az első theoreticus vizsgálat, az előkészitő praxis és a második, vagyis gyakorlati vizsgálat tekintetében, a birói és belügyi közigazgatási szolgálatra vonatkozólag mi külömbség sem létezik.

A bevégzett jogi tanulmányok után mindjárt a nyári félév után egy elméleti (theoretieus) vizsgálat kivántatik, mely minden egyetemmel biró városban tehető le. - A vizsgáló bizottság egy magasb állami tisztviselőből mint elnökből és egyetemi tanárokból áll, kik a bel-, igazság- és pénzügyministerek által jelöltetnek ki.

Minden candidátusnak, hogy a vizsgára bocsáttathassék, a tanulmányokra és erkölcsiségre vonatkozólag bizonyos feltételeknek kell megfelelnie, melyeknek kielégitő voltát minden egyetemen egy bizottság birálja meg, mely a jogi facultás decánjából, s a jogi és államtudományi facultás egy-egy tagjából áll, s mely az ugynevezett admissions decretumot állitja ki.

Maga a vizsgálat tizenegy tantárgyra terjed ki a jogi és államtudományi szakokból, oda értve az állami pénzügytant.

A vizsgálat szóbeli és nyilvános.

Azok, kik kielégitő ismereteket nem tanusitottak, vissza és oda utasittatnak, hogy tanulmányaikat valamely egyetemen még egy évig folytassák, minek letelte után még egy vizsgára bocsáttatnak.

Azok, kik kellő ismereteket tanusitottak, erről azonnal bizonyitványt kapnak s kötelezve vannak, további kiképeztetésük végett két és fél évet tényleges tiszti szolgálatban (Amtspraxis) tölteni akként, hogy másfél év a birói szakban, ugy egyes biróságoknál, mint törvényszékeknél, egy év pedig a belügyi közigazgatásban töltessék.

Ezen tiszti gyakorlati szolgálat után azokra nézve, kik önálló, magasabb állomásokra törekszenek: következik a második vizsga, melylyel a candidatus beigazolja, hogy szolgálata alatt az állami organismussal és ügymenettel gyakorlatilag megismerkedett s a mellett elméleti tanulmányait folytatta.

Ezen vizsgálat minden kormánykerület (Regierungsbezirk) székhelyén évenként tartatik; a vizsgáló bizottság áll:

a felebbezési törvényszék igazgatójából, és annak két tagjából - továbbá a kormány kerület igazgatójából s a belügyi és pénzügyi osztály (Kammer) egy-egy tanácsosából. A vizsgálat részint irásbeli, részint szóbeli. Az irásbelinél minden vizsgálati tárgyból két próba feladvány és egy tényleges gyakorlati eset adatik megoldásra. A munka felügyelet alatt történik, de a szükséges segédeszközök használata megengedtetik. A szóbeli vizsga az irásbeli után következik. A vizsgálati bizonyitványoknak négy fokozata van: kitűnő, igen jó, jó és elégtelen.

A jó sikerrel letett második vizsga után az illetőnek a kormánykerületnél, vagy felebbezési törvényszéknél „Rathsaccess” engedélyezhető.

A rajnai kerületben, a második vizsga tárgyai, az ottani különleges viszonyok figyelembe vételével állapitvák meg.

Szászországban a belügyi magasabb közigazgatási szolgálatra vonatkozó előkészitésről és qualificatióról az 1863. márczius 12-én kelt Regulativ intézkedik.

Ezen qualificatiót:

a) jó sikerrel bevégzett gymnasiális és egyetemi tanulmányok,

b) ezekhez csatlakozva, a gyakorlati üzletéletben megfelelő időig folytatott működés és továbbképzés,

c) végre egy képességi vizsgának (Befähigungs-Prüfung) letétele adják meg.

ad a) A gymnasiális tanulmányok az érettségi vizsgáról szóló bizonylattal igazolandók; az egyetemi tanulmányok alatt a jogtudományok értetnek az egyetemben előirt jogi vizsgálattal.

Elváratik azonban és feltételeztetik, hogy azok, kik magasabb közigazgatási szolgálatra készülnek, az egyetemeken töltött idő alatt az államtudományi és rokondisciplinákat is lehetőleg elsajátitani igyekvendenek.

ad b) A gyakorlati üzleti előképzéshez (praktisch geschäftliche Vorbildung) szükséges először is legalább egy évi foglalkozás ügyvédnél, vagy mint járulnok (Accessist) valamely biróságnál, ezután jelentkezni kell az igazságügyministeriumnál, a „juristische Praxis”-ra előirt vizsgálat letehetése végett; e vizsgálat megadja az illetőknek a képesitést, hogy „verpflichteter Protocollant” legyen. Ezután az illetőtől függ, hogy további önálló gyakorlati kiképeztetését valamely ügyvéd mellett, vagy mint actuáriuc valamely „Gerichtsamt”-nál vagy egy középfokozatú hivatal (Mittelbehörde) titkárságánál, vagy végre valamely városi hatóságnál jogi képzettséget feltételező hatáskörben kivánja-e megszerezni.

A collegiális középfokozatú közigazgatási hatóságoknál való szolgálat (Access bei einer collegialen Mittelverwaltungsbehörde) nem szükségszerű feltétele ugyan a képességi vizsgálatra való bocsátásnak, azonban az illetőknek lehetőleg külterjes és sokoldalú kiképeztethetése végett megengedtetik, hogy a mennyire az a középhatóságok ügyvitelének viszonyai szerint kivihető, az ezeknél való előkészitő szolgálat (Access) jövőre is lehető legyen.

Ily „Access” csak akkor kérhető, ha az illető a fentebbiek szerint képesitett „Protocollant” s mint ilyen valamely elsőfokú hatóságnál legalább három hóig szolgált. E mellett megelőzőleg külön járulnoki vizsgálat (Access-Prüfung) teendő le, mely irás és szóbeli s valamely államtudományi tárgy feletti dolgozatból, s egy concret eset feletti szóbeli előadásból, s ennek fonalán vitatkozásból áll.

A járulnok szolgálattételre egyes tanácsosok mellé adatik, kik további kiképeztetéséről gondoskodnak.

Ily járulnoki szolgálat rendszerint két évre engedélyeztetik, az e minőségben való szolgálat nem tekintetik kinevezésnek (Anstellung), hanem kiképzési eszköznek. A „Referendar”-ra való kinevezés a tanusitott képességtől függ az üresedésben levő helyek aránya szerint.

Azok, kik a diplomatiai szolgálatra készülnek, ily járulnoki előkészitő szolgálatot a külügyministeriumnál tesznek, egyuttal azonban közigazgatási hatóságnál is szolgálhatnak, a szükséges közigazgatási ismeretek megszerzése végett.

ad c) A képességi vizsgára csak az bocsáttatik, ki az a) és b) alatti feltételeknek eleget tett.

Ezen vizsgálat czélja kitüntetni, hogy a candidatus elegendő szellemi és ügymeneti érettséggel bir arra, hogy fontosabb és nehezebb közigazgatási tárgyakat önállóan elintézhessen. A vizsgálat két irásbeli dolgozatból áll, melyek egyike szabadabb tért enged a földolgozásban, másika pedig egy ténylegesen előforduló concret eset, mely felett a candidatus szóbeli előadást is tart, mi azután megvitatás tárgyát képezi.

A vizsgálat eredményéről bizonyitvány adatik „Kitünő” vagy „jó” megjelöléssel.

Azt, vajjon nem jó siker esetében az illető - legalább is egy év lefolyta után - kivételesen újabb vizsgára bocsájtható-e, a belügyminister határozza el.

A vizsgáló bizottság a belügyministeriumban alakittatik, elnöke maga a minister vagy helyettese, és áll ezen kivül 3 vagy 5 tagból, nevezetesen a belügyi ministerium és középfokozatu hatóságok tanácsosaiból s a közoktatási minister képviselőjéből.

Poroszországnak ide vonatkozólag legújabb törvénye van, mely 1879. év márczius hó 11-én kelt s a magasabb közigazgatási szolgálatra való képesitésről szól. (Gesetz betreffend die Befähigung zum höheren Verwaltungsdienst).

E törvény szerint a képesitésre legalább is három évi jogi és államtudományi tanulmány valamely egyetemen, és két vizsgának letétele kivántatik meg.

Az első a jogi vizsga, melyről külön törvény intézkedik.

A második „a nagy állami vizsga” mely a magasabb közigazgatási tisztviselőkre alakitott vizsgálati bizottság előtt teendő le.

Ezen második vizsgálatra előkészitésül legalább két évi szolgálat valamely közigazgatási hatóságnál szükséges.

A két évi birói szolgálat igazolása után a candidatus azon kormánykerület elnöke (Regierungs-Präsident) által, kinek területén szolgálni kiván, Regierungs-Referendarius-sá neveztetik ki. Ezen minőségben szolgálhat valamely város előljárója mellett, de egy Landrath, közigazgatási biróság s kormánykerületnél szolgálnia kell. Ezen előkészitő szolgálat után, ha az kielégitő, bizonyitványt nyer, s csak ez képesiti a második vizsga letételére.

Ezen második vizsga szóbeli és irásbeli s kiterjed a porosz köz- és magánjogra, különösen az alkotmány- és közigazgatási jogra, végre a közgazdasági és Financz-politikára.

Az idézett törvény felsorolja a magasabb közigazgatási állomásokat, melyeknek elnyerése a jelen törvényben körülirt qualificatiónak kimutatásától feltételeztetik.

Ezen állomások közül nagy és hosszú vita után a „Laudrath” (körülbelül szolgabiró) compromissum utján kihagyatott, s csak annyi vétetett fel a törvénybe, hogy a Landrath-ok qualificatiója tekintetében külön törvény fog intézkedni, addig az eddigi szabályok maradván érvényben, továbbá kimondatott, hogy a mennyiben ezen külön törvény 1884. évi január elsejéig meg nem hozatnék, ez időtől fogva csak oly egyének hivathatnak meg a Landrathi állomásokra, kik a magasb közigazgatási, vagy birói szolgálatra minősitve vannak.

A Landrath-okra vonatkozó ezen kivételt maga a porosz kormány kivánta, főleg azon indokolással, hogy a „Kreis-Ordnung”-ról szóló törvény értelmében a közgyülések feljogositvák ez állomásokra candidálni, s nem egyeznék meg a törvény szellemével, ha azon körök, melyekből a candidáltak vétetni szoktak, messzemenő qualificatiók által megszorittatnának, s lehetetlenné tétetnék, földbirtokosokat, kik az önkormányzat terén sikerrel működtek, a kerület érdekeit ismerik, s a lakosok bizodalmát birják, candidálni, s azután kinevezni. Különben is a Landrath-októl az 1808. évi május hó 13-án kelt Regulativ alapján eddig is kivántatott megfelelő qualificatió kimutatása, csakhogy az inkább gyakorlati természetű, mi elégségesnek bizonyult.

Többiben a jelenleg ismertetett törvény felhatalmazza a bel- és pénzügyministereket, hogy bizonyos meghatározott esetekben kivételt tehessenek.

A württembergi királyságban a belügyi szakban a qualificatió kérdését, az 1837. évi február hó 10-én kelt kir. rendelet szabályozza, mely megjegyzi, hogy a technicus, orvosi és épitészeti szakokra nézve külön szabályok állanak fenn.

E kir. rendelet a belügyi szolgálatban alsóbb és magasabb szolgálati categoriák között megkülönböztetést tesz.

Mindkettőnél irásbeli és szóbeli vizsgálat kivántatik.

Az alsóbb cathegoria vizsga-tárgyai:

a) hazai közjogi, közigazgatási és községi szervezet,

b) ismeretek az adóügyben és számvitelben.

c) a württembergi magánjog alapelvei,

d) gyakorlati képesség ezen ügyekben.

A felsőbb cathegoria vizsga-tárgyai:

a) a württembergi államjog, kapcsolatban a német birodalmi államjoggal,

b) hazai magánjog,

c) egyházjog,

d) a büntető jog, a bűnvádi és magánjogi eljárás alapelvei,

e) nemzetgazdaságtan,

f) rendészettan (Polizeiwissenschaft),

g) württembergi adó- és számviteli rendszer,

h) encyclopaedikus ismeretek az ipartanban, mezei gazdaságban és erdészetben.

E magasabb vizsga két részből áll, elméletiből és gyakorlatiból.

Az elméletire az bocsáttatik, ki legalább 21 éves s valamely egyetemen 3 évet töltött; ki nem tanult egyetemen, tartozik kimutatni, mily uton és módon nyerte kiképeztetését.

A jó sikerrel letett vizsga után az illető másodosztályú „Regiminal referendárrá” neveztetik ki, s ily minőségben 8 hónapig valamely járáshivatalnál, 4 hónapig pedig valamely collegiális hatóságnál kell szolgálnia. Ezen próbaszolgálat után bocsáttatik a második, a gyakorlati vizsgára, melynek sikeres letétele után az illetők első osztályú regiminal referendárok lesznek.

Itt a politikai gyakorlati vizsgák rendszere (polit. pracktische Prüfungen) van érvényben. Ezeket az 1854. október 10-ikén kelt császári rendelet szabályozza.

Miután az nálunk is hatályban volt, annak intézkedéseit ismerteknek kell tekintenem.

Nagy-Brittaniában a közszolgálat polgári körére (civil service) a versenyvizsgák intézménye van életbe léptetve (competition).

E végből az 1870. évi junius 4-én kelt királyi rendelettel (Order in council) az 1855-ben tett intézkedések kibővitésével két megbizott neveztetett ki, „Her Majesty’s Civil service commissioners” elnevezés alatt, hogy a közszolgálatba lépni kivánó egyének képzettségét kipróbálják (testing the qualifications of the pertons) s e végből felhatalmaztattak arra, hogy ő Felsége kincstára (Treasury) jóváhagyásával a szükségnek megfelelő számban segédvizsgálókat (assistent examiners) nevezhessenek ki.

Közszolgálatban rendszerint csak az alkalmazható, kinek képzettségét a civil service commissioners-ek vizsgálat után igazolják. E szabály alól azonban számos kivétel van, ugy hogy állitani lehet, miszerint a vizsgálatnak csak azon állomások betöltésénél van helye, melyeknél az határozottan kimondva van.

Az idézett „Order in council”-hoz egy kimutatás van csatolva, oly állomásokról, melyek csak nyilt verseny (open competition) utján tölthetők be. A vizsgálatok pedig azon szabályok (regulations) szerint tartatnak, melyeket a „civil service commissioners”-ek a kincstári megbizottak jóváhagyásával időről időre megállapitanak, s arra is felhatalmazvák, hogy a vizsgálatra jelentkező candidatusoktól eleve megállapitandó díjakat (fees) követelhessenek. A vizsgálatok a mutatkozó szükség szerint s az illető közszolgálati osztályok meghallgatásával időről időre tartatnak meg.

Ha a candidatus vizsga után alkalmaztatik, szolgálata egyelőre próbaszolgálatnak tekintetik s hat hónapon túl nem maradhat szolgálatban, ha alkalmas voltáról tényleges tanuságot nem tett. Csak ha az illető ily próbaszolgálat után alkalmasnak találtatik, nyeri meg a civil service commissioners-ek részéről a képességi végleges bizonyitványt.

Sajátszerű és jellemző a kérdéses „Order in council”-nak VII. pontja, mely azt tartalmazza, hogy az esetben, ha valamely közszolgálati osztálynak főnöke ugy találná, hogy egyik másik alantas állomás betöltésénél külön professionális, vagy egyébként különleges természetű ismeretek és ügyesség szükségesek, melyek a „civil service”-ben rendesen nem kivántatnak, vagy ha azt a közérdek ugy kivánja, a vizsgálattól el lehet tekinteni, s az esetben a civil service commissionersek, ha egy bizonyos egyénben a megkivánt ismereteket és ügyességet feltalálhatni vélik (upon evidence satisfactory, to them), vizsgálat nélkül is adhatnak képességi bizonyitványt.

Ujabb szabályok folytán a bureau tisztség (Clerkship) felsőbb (I. class) és alsóbb osztályra (lower division) osztatott be, az előbbitől magasabb qualificatió kivántatván. Azonkivül az, ki felsőbb osztályú alkalmazást kiván nyerni, egy megelőző vizsgát (preliminary examination) tartozik tenni, melynek czélja megállapitani, bocsátható-e a tulajdonképeni verseny-vizsgára vagy nem. A preliminaris vizsgálatért egy font (10 fl), a verseny-vizsgáért öt font sterling (50 fl) fizetendő.

Az alsóbb osztálynak ismét két osztálya van, u. m.: a férfiak (Men Clerks) és ifjak (boy Clerks) osztálya. Ez utóbbiak alatt oly candidatusok értetnek, kiknek életkora 15 évnél magasabb és 17 évnél alacsonyabb.

A férfiak díja ezen alsóbb osztályban 80 font sterlinggel (800 frt) kezdődik s három évenként 15 fonttal (150 frttal) növekszik mindaddig, mig a 200 fontot (2000 frt) el nem érte. Oly hivatalokban azonban, melyekben naponkénti hét órai munka kivántatik, a kezdetleges salarium 90 font, mely felmehet 250 fontig (2500 frt). Az alsóbb osztály azon tagjai, kik a többiek felett felügyeletet gyakorolnak 100 fontig terjedhető díjpótlékot (extra poy) nyerhetnek. Az ifjak díja hetenként 14 schillingen (7 frt) kezdődik és egy fontig emelkedhetik.

A clerkship alsóbb osztályából a magasabba való előléptetés csak 10 évi szolgálat után s csak a civil service commissionersek különleges bizonyitványára (special certificate) és az illető közszolgálati osztály főnökének ajánlatára történhetik a kincstár hozzájárulásával; s ily előléptetés a „London Gazette”-ben közhirré teendő.

A tisztán leirással foglalkozókra nézve (Men and boy copyists) külön szabályok állanak fenn s ezek a lehetőségig darabszámra (by piece work) fizettetnek.

Általában mondható, hogy Angliában a bureau tisztségek a következő módokon töltetnek be, u. m.:

a) nyilt verseny (open competition) utján, melyre kivétel nélkül mindazok bocsáttatnak, kik az életkor, erkölcsiség, testi épség, ismeretek stb. tekintetében a kivánt feltételeknek megfelelnek;

b) zárt verseny (limited competition) utján, melyre azok bocsáttatnak, kiket a közszolgálati különböző osztályok főnökei kijelölnek;

c) egyszerű kinevezés utján vizsgálat, de nem verseny-vizsgálat alapján, és

d) az 1870. junius 4-ikén kelt, fentebb ismertetett ordes in council VII. §-ában körülirt módon eszközölt kinevezés utján.

A mi már most a kivánt képzettséget illeti, ez a különböző közszolgálati osztályok, ágazatok s ezekben létező állomásokra nézve, különös tekintettel az indiai birodalom annyira eltérő különleges szükségleteire, oly részletesen és különbözően van megállapitva, hogy ezen nyomtatvány, melyben azok foglaltatnak s melynek czíme „Table of rules and regulations respecting examinations for the home civil service, the civil service of India ect.” egy, száztiz oldalú, sürű és apró nyomású könyvet képez, melynek részletesb ismertetése tiszteletteljes jelentésem keretén túl esik.

A „civil service” bizottság működéséről a királynéhoz évenként jelentést intéz, s azt oly terjedelmes mérvben teszi, hogy p. o. az előttem fekvő 17-ik jelentés 800 oldalt meghaladó vaskos kötetet képez. E jelentések a parliament két házának bemutattatnak.

Francziaország központi igazgatásában, legalább a belügyeket illetőleg különbség tétetik az „emploi de redacteurs” és az „emploi d'expeditionnaire” között, mi körülbelül a mi fogalmazási és kezelési szakainknak felel meg.

Ezekre nézve, az üresedésben levő állomások, a mutatkozó szükség szerint „Concours” tehát mint Angliában - verseny utján töltetnek be. A vonatkozó vizsgálatok tárgyait és módozatait a belügyminister állapitja meg.

A vizsgára csak az bocsáttatik, ki életének 30-ik évét még túl nem lépte, ki katona-kötelezettségének megfelelt, ki oly testi bajban nem szenved, mely őt a szolgálatra alkalmatlanná teszi, és az emploi de redacteurnél, ki valamely egyetemen „bachelier és lettres” vagy „bachelier és sciences” diplomát nyert.

A vizsgálat az emploi de redacteurre vonatkozólag irásbeli, mely közigazgatási ügyben szerkesztett jelentésből, a községi kölcsönökre, törlesztésre stb. vonatkozó számtani műveletekből áll, és szóbeli, melyre csak az bocsáttatik, ki az előbbit sikerrel letette s melynek tárgyai a következők:

Alkotmányjog, közhatalmak, államjószágok, közigazgatási szervezet, a belügyek hatáskörét képező nevezetesebb tárgyak, a törvénykezési szervezet állami és községi adók, számvitel, végre földrajz, különös tekintettel Európára és kiválólag Francziaországra, Algirra és a Coloniákra.

Az „emploi d'expeditionnaire” tekintetében az irásbeli vizsgálat másolásból, tollba mondás után való irásból, egy számviteli táblázatnak kitöltéséből, s számtani feladványok megoldásából áll.

A szóbeli vizsgálat tárgya Francziaország, Algir és a Coloniák phisikai, politikai és közigazgatási földrajza.

A megyefőnökök (préfets) kinevezését szabályozó törvények nem léteznek. Ezen magas tisztviselők (ces hauts fonctionnaires), ha nem előléptetés utján nyerik hivatalukat, rendesen oly férfiak sorából szemeltetnek ki, kik helyzetük és előzményeik folytán garantiát nyujtanak arra, hogy a departement (megye) kormányzatát jól vezetendik. Ilyenek a „mairek”, megyei bizottsági tanácsosok (conseillers géneraux), a birói és ügyvédi kar tagjai, volt képviselők (d'anciens députés) vagy hadseregbeli, vagy tengerészeti tisztek stb.

Ugyanez áll az alprefet-kre, és a prefecturális vezér-titkárokra nézve.

A prefecturák tanácsosai (conseillers de préfecture) tekintetében az 1865. junius 21-én kelt törvény azt rendeli, hogy ilyes csak az lehet, ki életének 25. évét betöltötte s legalább is „licencié en droit” vagy legalább tiz évet töltött valamely közigazgatási vagy biró fizetett állásban, vagy végre ugyanannyi ideig megyei bizottsági tag, vagy maire volt.

Hazánkban a közszolgálatban állók qualificátiójának kérdése specialis törvény által nincs ugyan rendezve; azonban vannak régibb és újabb törvényeink, melyek egyes állomásokra nézve qualificatiót állapitanak meg, mi arról tesz tanuságot, hogy ennek fontossága nálunk is felismertetett.

Igy például elnézve II-ik József uralkodásának idejétől s az 1849-1860. közt lefolyt időszaktól, a midőn hazánk közigazgatásában is a német örökös tartományok formái érvényesültek, már Zsigmond VI. decretumának 2. §-a tartalmaz általános intézkedéseket, melyek az 1723. évi LVI. törvénycikk 3. pontja alatt a megyei tisztviselőkre nézve újabb kifejezést nyertek, kimondatván, hogy „vice comites aliique comitatuum officiales sint de numero et statu verorum nobilium, possessionati, et disinteressati, ac dominis terrestribus ejusdem comitatus nullatenus obligati.” - Hasonlit ez az angol békebirákra nézve megállapitott vagyoni qualificatióhoz, melynek neve „Qualification by Estate”.

Rokonintézkedést tartalmaz az 1741. évi XVI. törvénycikk 2-ik pontja, mely a kanonokra nézve - a káptalanok hiteles helyek levén - ezt rendeli: „Ad canonicatus nonnisi apti ac idonei, jurium et consuetudinum Regni et linguae patriae gari Hungari assummantur.”

Emelte nálunk az egyéb qualificatiók sulyát az, hogy törvényhozásunk, törvényeink s részben közigazgatásunk nyelve is a latin levén, ennek elsajátitása csak bizonyos számú iskolának bevégzésével volt elérhető.

Az 1800. ápril 25-én 3765. sz. a. kelt udvari rendelet pedig világosan kimondja, „ut nonmodo altissima resolutio regia a 787 emanata ac ab eo inde tempore semel atque iterum republicata, vigore cujus pro consequendis offiiciis ad internum consilii germium et sphaeram formandorum conceptuum pertinentibus ea duntaxat individua, quae de rite superata praescriptarum tam juridicarum quam politicarum scientiarum cursu sufficienter legitimare semet potuerint, qualificata sunt” stb. hozzá tevén, hogy jövőben azok, kik már szolgálatközben magánuton sajátitották el a kérdéses disciplinákat, a fogalmazási szakban ne alkalmaztassanak.

Más rendeletben hangsúlyoztatik, hogy a helytartótanácsi tanácsosi és titkári állomások betöltésére vonatkozó előterjesztéseknél azokra kiváló figyelem (specialis attentió) fordittassék, kik magukat a megyei szolgálatban köztudomásúlag kitüntették.

Megemlitést érdemel azon körülmény, hogy a megyék és városok rendezésére kiküldött országos küldöttségek (deputationes regnicolares), mint azt az országos levéltárban örzött-iratok tanusitják, a köztisztviselők qualificatiójának kérdésével foglalkoztak s erre vonatkozólag javaslatokat is tettek, melyek azonban a közbejött akadályozó körülmények és viszonyok folytán törvényerőre nem emelkedtek, mit eléggé sajnálni nem lehet.

Annyi tény, hogy úgy azelőtt, valamint a ministerialis kormányrendszer életbeléptetése óta a magyar államszolgálat minden ágában kivántatik bizonyos meghatározott qualificatiónak kimutatása; sőt egyes ministeriumoknál külön vizsgálatok is vannak berendezve. S e tekintetben az állami szolgálatra vonatkozólag mondható, hogy a törvényjavaslatban foglalt qualificatiók nagy részben tényleg kivántatnak, s hogy a törvényjavaslat, ha törvényerőre fog emeltetni, az állami szolgálat tekintetében nagy részben a tényleges állapotot fogja szentesiteni.

A mi már most azon concret törvényjavaslatot illet, melyet ezennel előterjeszteni szerencsém van, ez, elnézve az egyes provisiókban való eltérésektől, terjedelem s tartalom tekintetében főleg abban külömbözik a fentebb megismertettektől, hogy azok egynémelyikében a kinevezés is szabályoztatik, mit részemről kihagyandónak itéltem; mert azt nem ide, hanem az ugynevezett „tiszti pragmatikába” tartozandónak véltem; továbbá, hogy mig azok nagyobb része csak a tulajdonképeni belügyi közigazgatásra szoritkozik, a jelen indokolás tárgyát képező javaslat a közigazgatás összes ágazatait felöleli, csupán azoknak kihagyásával, melyekre nézve specialis törvények intézkednek. Ezen általánosság a javaslatnak ugyhiszem lényeges előnye, mert mig más országokban az egyes szakok qualificatióját többnemű, különböző törvényekben, rendeletekben kell összekeresni, az a jelen törvényjavaslatban legnagyobb részt együtt feltalálható; sőt abban a qualificatió tekintetében bizonyos intézkedéseket tartalmazó, jövőre is fentartott specialis törvényekre is történik hivatkozás, minők p. o. a biróságok és királyi ügyészségek quualicafitiójáról szóló 1869:IV. és 1871:XXXIII. törvénycikkek; a tanárok, tanitók és tanitónők képességét megállapitó törvények, az erdőtörvény stb.

A javaslat 1. §-a megállapitja a köztisztviselők minősitését általánosságban. A szakasz a) és b) pontjaiban foglalt kivánalmak, melyek bővebb indokolásra nem szorulnak - mindenkitől kivétel nélkül és egyaránt megköveteltetnek, ki a köztisztviselői pályára lépni óhajt; - a c) alatti feltétel, t. i. a megfelelő képzettség szintén mindenkitől megkivántatandik ugyan, csakhogy ezen képzettség a szakok különbözösége szerint különböző leend.

Nem képzelhető oly általános qualificatió, mely a közigazgatás minden egyes szakára nézve megadhatná, vagy legalább feltételeztethetné a képzettséget; ebből következőleg szükségképen meg kelle állapodni azon rendszerben, hogy a közigazgatás minden egyes szakára nézve - minden szakot lehető tág értelemben véve - állapittassék meg a képzettség fogalma.

E rendszer általános kifejezést nyert az 1. § c) pontjában és a 2-ik szakaszban.

A különböző szakok a 3-20. §-ban vannak felsorolva s ezek egész közigazgatásunkat, a mint az tényleg létezik, s mint az állam évi költségvetésében kifejezésre talált: felöleli.

E szakok ugy vannak csoportositva, hogy összes közigazgatásunk egyes ágazatai s az ezek mindegyikében rendszeresitett egyes állomásokra nézve minden nehézség nélkül megállapitható, hogy melyik szakhoz tartoznak s mily képzettség képezi a kinevezés vagy megválasztás feltételét, még akkor is, ha az magában a törvényjavaslatban határozottan megmondva nem volna.

Az egyes szakoknál megállapitott képzettségre nézve ismétlések elkerülése végett egész átalánosságban már e helyütt meg kell jegyeznem, hogy e tekintetben egyrészről a tényleg létező tanrendszerünkből történt a kiindulás, másrészről pedig figyelembe vétetett az egyes szakok által megoldandó feladatok természete. Azt hiszem hogy ez minden egyes szaknál bővebb magyarázat nélkül azonnal felismerhető s a javaslat qualificatio indokoltnak tekinthető lesz.

Részletes indokolás

A 2. szakaszhoz

A 2-ik szakasz magyarázatot nem igényel.

A 3. §-hoz

A 3., 4. és 5. §-ok a szoros értelemben vett „közigazgatási szakról” (L’administration par excellence) intézkednek, s itt feltűnik a képzettség megállapitása előtt azon kitétel (3., hogy „addig is, mig egy közigazgatási tanfolyamnak életbeléptetése által, a közigazgatási szolgálat érdekeiről külön törvény által gondoskodva nem lesz” stb.

Ennek magyarázatául szolgáljon, hogy egyetemeinken, - a dolog természetéből folyólag helyesen, - a tantárgyak tisztán tudományos szellemben adatnak elő, mi az ugynevezett professionális oktatástól (l’enseinement professionel) lényegesen különbözik. Ebből következik, hogy a tételes törvények előadására, illetőleg elsajátitására aránylag kevés idő marad, mi ismét azon tapasztalatnak adja meg magyarázatát, hogy az egyetemekből kikerült ifjak, ha szolgálatba lépnek, aránytalanul hosszabb időt igényelnek arra, hogy valóban használható tisztviselőknek tekintethessenek mint igényelnének akkor, ha kiképzésüket arra való tekintetből nyerték volna, hogy a közigazgatási szolgálatba lépni szándékoznak.

Ez egyébként más országokban is tapasztaltatott, mi különösen Francziaország törvényhozását 1848-ban arra birná, hogy akkori közoktatási ministerének, „Hippolyte Carnat”-nak inditványára egy külön „ecole speciale d’Administration”-t állittatott fel s rendeztetett be oly czélból, hogy a közigazgatás fokozott igényeit kielégithesse. Érdekes e tekintetben azon indokolás, hogy a civilisatio haladása szükségkép ilynemü iskola felállitására vezet. - Az administratio minden ágazata bir saját tanintézettel; a hadügy számára a katonai iskola (l’école militaire), a marina számára a tengerészeti iskola (l’école novale), a közmunkákra az École polytechnique, az erdészetre nézve az erdészeti iskola (l’école forestiére) állanak fenn; miként nélkülözhetné azt a tulajdonképeni közigazgatás (l’administration par excellence) az, mely a többit központositja s azoknak synthesisét képezi?

E közigazgatási tanoda később ugyan be lett szüntetve, azonban újabb időben ismét szóba jött, a mennyiben Hyppolyte Carnat ez irányban 1877-ben a franczia senátus elé javaslatot terjesztett, a franczia „Academie des sciences morales et politiques”-nak egyik 1878-iki ülésében pedig e kérdés tüzetesen tárgyaltatván, a közigazgatási külön tanintézet felállitására vonatkozó törekvés kedvező birálatban részesült.

Az előttünk fekvő törvényjavaslat 3. §-ában előforduló idézett kitétel, ha nem is külön tanintézetre, de tanfolyamra czéloz s azon meggyőződésnek akar már e helyütt kifejezést adni, hogy a közszolgálat érdekében a közigazgatási érzék felébresztésére és kifejtésére már az iskolákban kell hatni azokra, kik a közpályára készülnek s hogy ennek az eddigitől eltérő módon kellend történnie. A „mikéntre” vonatkozó kérdés természetesen külön tárgyalást és előterjesztést igénylend.

A közigazgatási szakra vonatkozó képzettség minimuma a jövőre nézve a jogi négy évi tanfolyamnak bevégzésében s az államtudományi államvizsgának sikeres letételében van megállapitva. Itt a súlypont az államtudományi államvizsgára van fektetve, mi által, tekintettel arra, hogy az egyetemeinken érvényesitett bifurcatio folytán jogtudományi államvizsga is létezik, azon ifjak, kik a közigazgatási szakra készülnek, arra utaltatnak, hogy már egyetemi tanulmányaik idejében az államtudományok elsajátitására kiváló gondot forditsanak.

A 4. §-hoz

A 4. § magyarázatot nem igényel.

Az 5. §-hoz

Az 5. § felsorolja azon állomásokat, melyeknél a 3-ik szakaszban körülirt képzettség megkivántatik.

Ide tartozik mindenekelőtt a ministeriális központi igazgatás fogalmazási szaka, azon kivétellel, hogy

a) az igazságügyministeriumnál a fogalmazótól felfelé az 1869:IV. törvénycikk 7. §-ában körülirt birói qualificatió, a fogalmazó-segédek és gyakornokoktól pedig az államtudományi államvizsga helyett a jogtudományi államvizsga kivántatik, mit teljesen indokol azon körülmény, hogy az igazságügyministerium összes jogszolgáltatásunk vezére, fontos jogi vélemények adója, mely főleg jogi természetű hatáskörénél fogva, a birói qualificatiót nem nélkülözheti;

b) a m. kir. honvédelmi ministeriumnál, melynél a katonai kötelékbe tartozó és ennélfogva különleges qualificatiót igénylő egyének is szolgálnak, a 3. §-ban körülirt képzettséget a polgári állású fogalmazói személyzetre kelle szoritani s végre

c) gondoskodni kelle arról, hogy egyes ministeriumok központi igazgatásánál specialis szakképzettséget igénylő ügyek is intéztetnek el, hogy a központi igazgatásnál orvosok, mérnökök, tanárok, bányászok, erdészek, gazdák, posta- és távirdatisztviselőkre stb. van szükség. Ezekre nézve ki kelle mondani, hogy a 3-ik §-ban körülirt képzettség nélkül is alkalmazhatók a központban, ha az illető külön szakra nézve a jelen törvényjavaslatban előirt képzettséget igazolják.

E szakasz c) pontjában gondoskodás, történik a fővárosi rendőrségről, megneveztetvén azon categoriák, melyeknél a közigazgatási fogalmazási szak qualificatiója fog megkivántatni.

Igen fontosak és életbevágók e szakasz d), e) és f) pontjai, melyek a vármegyei, törvényhatósági, városi és rendezett tanácsú városi választott főbb tisztviselőktől - kiken kiválóan nyugszik közigazgatásunk - a 3-ik szakaszban körülirt qualificatiót a jövőben teljes mértékben megkövetelik.

Ezen állomásokra nézve kevés kivétellel, eddigelé törvényeinkben oda értve a köztörvényhatóságok és községek rendezéséről szólókat, mi qualificatió sincs megállapitva, mi hogy továbbá türhetlen állapot, alig szükséges indokolni.

S itt látom helyén megegyezni, hogy nemcsak felette érdekesnek, hanem egyszersmind tanulságosnak tartottam megbizható adatokat szerezni arra nézve, hogy a tisztviselők választása, qualificatió tekintetében, tényleg mily eredményeket szült?

A nyert adatokat összeállitottam s van szerencsém a kimutatást tisztelettel mellékelni.

E kimutatásból kivehető, hogy mily categoriákra nézve gyüjtettek az adatok; a római számokkal jegyzett rovatok pedig a képzettség nemét részletesen mutatják ki. (A kimutatás személyekre vonatkozván, oly állomások, melyek az adatgyüjtés alkalmával üresedésben voltak, természetesen figyelmen kivül maradtak.

A kimutatás római számokkal ellátott rovatainak egybevetésre kétséget nem hagy az iránt, hogy képesitettnek csak az tekinthető, ki az első 6 rovatban foglalt qualificatiók valamelyikével bir.

Ezt véve combinatio alapjául, azon eredmény mutatkozik:

hogy a megyéknél:

64 alispán közül ................................................................................................................ 40

64 főjegyző közül .............................................................................................................. 40

63 tiszti ügyész közül ........................................................................................................ 63

64 árvaszéki elnök közül ................................................................................................... 44

177 jegyző közül ............................................................................................................... 88

428 szolgabiró közül ....................................................................................................... 185

454 szolgabiró segéd közül ............................................................................................. 151

városi törvényhatóságoknál:

26 polgármester közül ....................................................................................................... 21

25 rendőrkapitány közül .................................................................................................... 14

26 tiszti ügyész közül ........................................................................................................ 26

26 árvaszéki elnök közül ................................................................................................... 21

80 jegyző közül ................................................................................................................. 47

rendezett tanácsu városoknál:

118 polgármester közül ..................................................................................................... 55

114 rendőrkapitány közül .................................................................................................. 25

156 jegyző közül ............................................................................................................... 60

bir azon qualificatióval, mely tőlük hatáskörüknél fogva megkivánható s mely ha a jelen javaslat törvényerőre emeltetik, azoktól követeltetni fog, kik eddig szolgálatban nem voltak s ezentúl megválasztatni kivánnak.

A községi és körjegyzőkre nézve (h) pont) az eddigi szigorlatok jövőre is fentartatnak új intézkedés az, hogy az egyszer nyert képességi bizonyitványok az egész országban érvényesek legyenek, minek kimondását szükségessé tette az, hogy egyes megyék a más megyében adott bizonyitványokat nem respectálták s új vizsgatételt kivántak, mi sem nem igazságos, sem nem méltányos. Az azonban indokolt, hogy más megyében nyert alkalmazás esetében a községi jegyzőtől az e megyében érvényben levő statutumok tekintetében kivántathassék vizsga; mert a statutarius jog a megyék által nem egyenlően gyakoroltatván, e tekintetben egyes megyékben lényeges eltérések lehetnek, melyeket a községi vagy körjegyzőknek ismerni kell.

A 6-7. szakaszhoz

A 6. és 7. szakaszokra nézve (jogi és tanügyi szakok) az indokolás magából a javaslat szövegéből kivehető levén, bővebb felvilágositás nem szükséges.

A 8. szakaszhoz

A 8. szakasz az orvosi szakról szól, s nemcsak a közegészségi hatósági szolgálatban a belügyministeriumnál, megyéknél és ezek járásaiban a törvényhatósági s rendezett tanácsú városoknál, a fővárosi rendőrségnél működő tiszti orvosokra nézve állapitja meg a kellő qualificatiót, hanem az állami közkórházakban és magán kórházakban működők, végre az állatorvosok tekintetében is; a községi és körorvosokra nézve hivatkozván az 1876:XIV. tc. 43. §-ára.

E szakasznak csak azon része igényel magyarázatot, melyben mondatik, hogy a belügyminister a köztörvényhatósági és rendőri orvosok, az igazságügyminister pedig, hogy a törvényszéki orvosok tekintetében felhatalmaztatnak arra, hogy különleges gyakorlati vizsgálatokat rendezhessenek be egyetértőleg a közoktatási ministerrel, s hogy egy meghatározandó időtől kezdve a vizsga sikeres lététele is kivántathassék meg a többi qualificatión felül.

Indokolja, sőt szükségessé teszi ezt a közegészségi ügynek folytonos fejlődése napjainkban s azon körülmény, hogy a különleges vizsga oly tárgyakra vonatkozik, melyekkel a gyakorló orvos rendszerint nem foglalkozik, mig a tiszti orvosoknál a tárgyak teendőik fontos részét képezik.

Tájékozásul megjegyzem, hogy a monarchia másik felében ily gyakorlati orvosi vizsgálatok szintén kötelezők a tiszti orvosokra nézve, s hogy ott ennek tárgyait képezik:

a) közegészségügy (Hygiene) és a közegészségügyi törvények és rendeletek;

b) törvényszéki orvostan, odaértve a törvényszéki lélektant (psychologia forensis):

c) Gyógyszerisme (Tharmakognosia) s a leggyakrabban előforduló mérgek ismerete.

4. Vegytan.

5. Állatorvosi rendészet.

Maga a vizsgálat irásbeli, szóbeli és gyakorlati.

Az előbbi kettő a fentebb elősorolt tárgyakból, főleg azonban a közegészségügytanból és a közegészségügyi törvények és rendeletekből történik.

Legfontosabb a vizsgálatok gyakorlati része, mely a következőkből áll:

a) hullabonczolást megejteni, a leletet tollba mondani s a szakvéleményt sajátkezűleg megirni;

b) sérüléseket, ugyszintén elmebetegek állapotát megvizsgálni és véleményt adni;

c) minőleges (qualitativ) vegyvizsgálatokat megtenni azon tárgyakra való figyelemmel, a melyek az orvosrendészet, a törvényszéki orvostan, a méregtan és gyógyszerisme körébe tartoznak;

d) gyógyszerárúk, élelmiszerek, mérgek, ugyszintén növényi s állati élősdieknek górcsői megvizsgálása.

Maga a vizsgáló bizottság az illető országos egészségügyi előadóból, mint elnökből s az őt illető vizsgálati főtárgynak megfelelő öt szakférfiuból áll.

A vizsgálat folyamáról és eredményéről jegyzőkönyv vétetik fel.

A kandidatus, ki egy tárgyból meg nem felelt, a vizsgálatot e tárgyból ismételheti; ki több, mint egy tárgyból nem felel meg, ismételheti ugyan a vizsgálatot, azonban ez alkalommal a vizsgálatnak valamennyi tárgyra kell kiterjeszkednie.

Másodszori ismétlés nem engedtetik.

Vizsgálati díjul minden kandidátus 24 frtot fizet, mely a vizsgáló tagok között a vizsgálatnál töltött idő arányához mérten felosztatik.

A 9-11. §-okhoz

A 9., 10. és 11. §-ok tekintetében, melyek a műszaki, bányászati és erdészeti szakokról szólanak s mindenikre nézve a megfelelő qualificatiót a szak természetének megfelelően megállapitják, nincs szükség bővebb magyarázatokba bocsátkozni.

A 12. szakaszhoz

A 12. szakasz a levéltári szakra állapitja meg a qualificatiót. Ez, mennyiben az országos levéltárra vonatkozik, a tényleg létező állapotot szándékozik szentesiteni s törvényerőre emelni. A fogalmazási és kezelési szakvizsgálatok tényleg gyakorlatban vannak s megfelelőeknek bizonyultak.

A levéltári szolgálatban való képesités czéljából újabb időben jogot vagy bölcsészetet végzett gyakornokok is vétetnek fel, kivételesen az országos levéltárnál, általam esetről esetre adott engedély s mérsékelt díj mellett. - Ezek, tekintettel az országos levéltárnál kiválóan megkivánt titoktartási kötelezettségre, azonnal feleskettetnek ugyan, végleges kinevezésük azonban csak akkor történik, a midőn a fogalmazási vizsgát letették. Ezen előnyösnek bizonyult gyakorlatot jövőre is fentartani szándékozom.

Egészen új ezen szakaszban az, hogy a vármegyei és városi törvényhatóságok levéltárainál alkalmazott fő- és allevéltárnoktól is kivántatik egy minimalis qualificatió, mely nélkül fontos feladatuknak teljesen megfelelni nem volnának képesek.

A 13. §-hoz

A 13. §-nál (postaszak) kérdés támadhat, vajjon a postaigazgatóságok fogalmazási szakánál nem túlságos-e a jogvégzettség kivánalma? E tekintetben megjegyzendő, hogy a postaigazgatóságok teendője lényegesen különbözik a kezelési szaktól. A postaigazgatóságok gyakran jönnek a helyzetbe oly kérdésekben, habár csak ideiglenesen intézkedni, melyeknél jogi ismeretek nélkül nem boldogulhatnak, p. o. nagyobb összegű pénzek vagy értékekkel való elbánásnál, ha azokra nézve bármely oldalról nehézség emeltetik. Különben is a postaigazgatóságok a hatóságokkal s a külfölddel is folytonos levelezésben állanak s a forgalom ezen alakú igényeivel szemben magasb közigazgatási képzettséget nem nélkülözhetnek.

A 14-20. szakaszhoz

A 14-20. szakaszokban foglalt intézkedések s azokban megállapitott qualificatiók úgy hiszem, feleslegessé tesznek bővebb magyarázatot vagy indokolást.

A 21-23. szakaszhoz

A 21., 22. és 23. szakaszok a gyakorlati képzettségről szólanak és igen fontos megállapitásokat tartalmaznak.

Nézetem szerint nem lehetne nálunk ma még ezen gyakorlati vizsgát általánosan kötelezőnek törvény által kimondani; mert ezen közigazgatási viszonyaink teljesebb kifejlése, a jelen törvényjavaslatban megállapitott képesitésnek életbe lépte bevárandó, épen ezért a javaslat ezen gyakorlati vizsgálatok nálunk való meghonositására átmenetileg csak alkalmat, illetőleg törvényszerű lehetőséget kiván adni, permissiv módon, mennyiben felhatalmazás adatik arra, hogy egyelőre a ministeriumok központi szolgálatánál, vagy más állami hivataloknál működő személyzetre nézve gyakorlati képzettség is állapitható meg, mely külön vizsga által igazolandó.

E vizsgálatok tárgyai és módozatai, a szakok különböző igényei szerint különbözők levén, azokat magában a törvényben megállapitani nem lehete; - hanem az egyes ministerekre kelle bizni a részletes intézkedést, azon kötelezettséggel, hogy rendelkezéseik esetről esetre a hivatalos lapban, továbbá a rendeletek tárában közhirré teendők.

A 24. szakaszhoz

A 24. szakasz annak lehetőségét kivánja megadni, hogy az irodalomban, vagy gyakorlati téren kitünő oly egyéniségek, kik a jelen törvényben meghatározott szak-qualifictióval nem birnak ugyan; de kiknek szolgálata közérdekben van, kivételesen kineveztethessenek, vagy megválasztathassanak. Az merőben indokolatlan s gyakran káros is volna, ily kiváló egyéniségeknek, kikben magas reális képesség van, kiktől kiváló szolgálat bizton várható, a közszolgálatot csak azért lehetetlenné tenni; mert a formális képzettséget kimutatni nem tudják. Nehogy azonban e lehetőség visszaélésekre nyujtson alkalmat, a correctio abban kerestetett és találtatott meg, hogy az alaki képzettség alól való felmentés esetről esetre Ő császári és apostoli királyi Felségétől rendeltetik kéretni.

A 25. szakaszhoz

A 25. szakasz csak azon nem valószinű - de még is lehető - esetekre vonatkozik, ha egyes közigazgatási szakok vagy állomások a jelen törvényből kimaradtak volna.

A 26. szakaszhoz

A 26. szakasz nem igényel sem magyarázatot, sem indokolást.

A 27. szakaszhoz

A 27. szakasz ugyancsak átmeneti, azonban igen fontos és igen életbevágó intézkedést tartalmaz. A kérdés ugyanis az, vajjon a jelen törvénynek hatálybalépte után a tényleg szolgálatban levő oly tisztviselőktől, kik az abban megállapitott elméleti qualificatiót kimutatni nem képesek, annak utólagos megszerzése és beigazolása kivánandó-e? Tagadhatlan, hogy igen sok és fontos érv szól a mellett, hogy igen, különösen, ha az átmenet megfelelő határidők és módozatok megállapitásával megkönnyittetik; - azonban az is bizonyos, hogy ilynemü intézkedés a bona fide „jus acquisitumot” sértené s igen nagyszámú egyéniségre nézve túlszigorú, kimélytelen eljárás fogna lenni.

A magyar törvényhozás e kimélytelenséget eddigelé mellőzé, mit a többi között a birói hatalom gyakorlásáról szóló 1869:IV. törvénycikk 26. §-a is tanusit.

Ez alapra van fektetve e szakasz azon megállapitása, hogy azokra, kik a jelen törvény hatályba léptekor kinevezés, vagy választás útján nyert hivatalban vannak, azon szakban, melyben szolgálnak, a jelen törvény nem alkalmazható.

A 28. §-hoz

Végre a 28. § abban találja indokolását, hogy miután a jelen törvényjavaslattal minden egyes ministerium egyaránt érdekelve van, annak végrehajtásával általánosságban a ministeriumot kelle megbizni.


  Vissza az oldal tetejére