1883. évi VIII. törvénycikk

a biztositási és ezekhez hasonló szerződésektől fizetendő illetékekről * 

1. § Biztositási szerződésektől, ide értve a viszontbiztositási s életjáradéki szerződéseket is, a következő szakaszokban megállapitott illetékek fizetendők.

2. § Egyes személyek között kötött ily szerződések a biztositás árának illetőleg azon tárgy értékének, mely életjáradék fejében átengedtetik, egy és fél százalékát tevő illeték alá esnek.

Az életjáradék összegeiről szóló vétbizonyitványoktól, valamint a biztositott esemény bekövetkezésekor a biztositó részéről teljesitendő szolgáltatásoktól, az illetéki dijjegyzék (tarifa) 101. a) tétele szerinti illeték fizetendő.

3. § Intézetek, melyek az emlitett biztositási ügyleteket kizárólag, vagy más ügyletek mellett gyakorolják, ide értve a vasuti- s hajózási vállalatokat is, a mennyiben ezek szállitmányi biztositással foglalkoznak, a biztositás megkötésétől és ennek folytatásától, továbbá a biztositási dijakról és egyéb a biztositott felek által teljesitendő szolgáltatásokról az intézetek által kiállitott vétbizonyitványoktól és pedig a szállitmányi biztositásoknál egy száztóli, minden más biztositásoknál pedig egy és fél száztóli illetéket készpénzben tartoznak fizetni.

Viszontbiztositási ügyletektől azonban csak fél száztóli illeték fizetendő.

Az illeték alapjául veendő azon összeg, mely az emlitett biztositási szerződések alapján biztositási dijak, mellékjárandóságok és egyéb szolgáltatások fejében a biztositott felek részéről minden évnegyedben teljesitett fizetéseknek együttvéve megfelel.

Az illeték az intézetek emlitett bevételeinek arányában és azok időpontjához képest rovandó le.

4. § Életjáradék czimén kifizetett összegekről és minden, a biztositó intézetekre, a biztositott esemény bekövetkezésekor háruló kártéritésekről - ide nem értve az állatbiztositási és elemi kártéritéseket - vagy egyéb szolgáltatásokról szóló vétbizonyitványoktól, - a minden évnegyedben kifizetett összegeket együttvéve egy száztóli illeték rovandó le.

Az elemi és állatbiztositási kártéritések fizetéséről szóló vétbizonyitványokra nézve az 1869:XVIl. tc. 16. §-ában kimondott illetékmentesség fentartatik.

5. § Biztositási okmányokra adott előlegek az 1869:XVI. tc. 10. §-ában megállapitott illeték alá esnek.

6. § Biztositási okmányok visszavásárlásáért az illeték azon összegben fizetendő, melyet a III. fokozat szerint az egyes visszavásárlások vételárától járó illetékek összeszámitása eredményez.

7. § Társulati ellátási intézetekre, tekintet nélkül arra vajjon az azokban való részesülés önkéntes, vagy kötelező, a 3. és 4. § rendelkezései megfelelően alkalmazandók.

8. § Egyes személyek kötelesek az 1. §-ban emlitett ügyleteket esetről-esetre az 1881:XXXIV tc. rendelkezései szerint bejelenteni és az illetékeket készpénzben leróni.

Biztositó és ellátási intézetek pedig a 3-7. §-ban megállapitott évnegyedenkint esedékes illetékeket a rendeleti uton kitüzendő határidőkben azon kir. adóhivatalnál tartoznak készpénzben befizetni, melynek kerületében az intézet létezik.

9. § Az előző §-ban emlitett intézetek az 1869:XVI. tc. 21. §-ában foglalt rendelkezések szerinti naplókivonatokat kötelesek az illetékkiszabási hivatalnak évnegyedenkint beküldeni, mely az e részben szükséges ellenőrzést az idézett törvény értelmében gyakorolja.

10. § Okiratok, melyek biztositó intézetekkel kötött szerződéseket tartalmaznak, vagy a melyek valamely ellátási intézet tagjául történt felvételről, vagy továbbá az intézetnek vagy ez által fizetett összegek kézhez vételéről szólnak, további illeték alá nem esnek, a mennyiben az intézetek mindezekért az illetéket a fennebbi szakaszok határozatai szerint készpénzben kötelesek leróni.

Ha azonban ily fizetések fejében válték állittatnak ki, ezektől a szabályszerü bélyegilleték külön rovandó le.

11. § Oly szerződésektől, melyek ezen törvény érvénybe lépte előtt köttettek, a 2. és 3. §-ban megállapitott és ezen törvény hatálybalépte után esedékes fizetések után járó illetéknek csak fele része fizetendő azon esetre, ha e szerződések kötésétől a szabályszerü illeték már lefizettetett.

12. § Segélyező pénztárak, azaz: temetkezési és betegápoló egyletek, rokkant munkásokat és munkások özvegyeit segélyező pénztárak a 2. és 3. §-ban megállapitott illetékektől annyiban mentesek, a mennyiben ezen intézetek nem egyszersmind egyéb biztositási ügyletekkel is foglalkoznak és azok czélja a vállalkozók nyereségére nem irányul. A mennyiben pedig biztositási ügyleteket is folytatnak, ezek után a szabályszerü illetéket fizetik.

13. § Ha a biztositás vagy életjáradék ára helyett ingatlan dolgok engedtetnek át, az okirat minden ive ötven krajczáros állandó bélyeg alá esik; a jogügylettől pedig nem a 2. és 3. §-ban meghatározott, hanem az ingatlan dolog értékétől kiszabandó szabályszerü átruházási illeték fizetendő.

14. § Ezen törvény rendelkezéseivel ellenkező eddigi törvényes határozatok és szabályok hatálya megszünik.

15. § Ezen törvény 1883. évi április hó első napján lép érvénybe, s végrehajtásával a pénzügyminister bizatik meg.