1883. évi XII. törvénycikk indokolása

az 1885. évben Budapesten tartandó országos átalános kiállitásról * 

Általános indokolás

A kiállitások nagy jelentőségét a közgazdasági és mivelődési fejlődés tekintetében kétségtelenül igazolták mindazok a kiállitások, a melyek a legközelebb lefolyt 50 év alatt részint mint nemzetközi, részint mint országos, vagy részleges kiállitások rendeztettek.

Azon nagy verseny, a mely a nemzetközi kiállitások folytán nemzetek ipara, földmívelése, művészete, humanisticus és culturális intézményei terén újabb és újabb impulsusokra vezetett; az a nemes harcz, melynél mindegyik nemzet igyekezett azon, hogy a kiállitásokon észlelt hátramaradásait alkalmas utakon pótolja: szükségkép odavezetett, hogy az egyes országokban saját közgazdasági viszonyainak tüzetes tanulmányozása és saját állapotainak tervszerű feltüntetésére alkalmas kiállitások rendeztessenek. Ez okból tapasztaljuk, hogy ép a nemzetközi kiállítások korszakában nagyobb súlyt fektetnek a nemzetek országos kiállitásokra is.

Ily országos kiállitások az iparfejlesztés kiváló tényezőjekép vannak elismerve, s a nemzeti termelés minden ágában a tevékenység fokozottabb kifejtésére és emelésére kiváló hatással vannak.

Az országos kiállitás hű képét nyujtja az ország termelőképességének, - legjobb ismertetője és terjesztője mindennemű találmánynak, újitásnak és javitásnak, felfedezni engedi a rejtett kincseket, tehetségeket; a társadalom minden osztályában előmozditja a közgazdaság iránti fogékonyságot, öntudatra ébreszti a termelőket és iparosokat, lehetségessé teszi a szemmel látást, mely a legtöbb esetben többet ér a puszta leirásnál, alkalmat nyujt összehasonlítások megtételére, fejleszti a hazai termények kelendőségét, hathatós ellenszer a külföldi verseny ellen, serkent az előre haladottabb utánzására, bő alkalmat nyújt összeköttetések létesitésére és tömeges, solid vásárlásokra, fejleszti a műizlést és terjeszti a műipar czikkeinek keletét.

Ha visszapillantást teszünk az újabban rendezett és sikeres voltukról eléggé ismeretes kiállitásokra, azok üzleti és morális előnyeitől eltekintve, azt tapasztaljuk, hogy ezen kiállitások pénzügyileg is legnagyobb-részt nemcsak hogy deficitet nem mutattak fel, hanem legnagyobb részük kisebb-nagyobb felesleggel, sőt némelyike váratlanul nagy haszonnal zárta le mérlegét. Igy az 1879. évi berlini kiállitás 482,000 mark felesleget mutatott fel. Az 1880. évi düsseldorfi kiállitás tiszta feleslege 263,871 markra rúgott. Az 1880. évi gráczi kiállitás tiszta jövedelme volt 43,000 forint. - A boroszlói 1881. országos kiállitás feleslege volt mintegy 36,000 mark. - Az 1881. évi stuttgarti országos kiállitás feleslege volt 304,142 mark. - A milanói 1881. évi olasz nemzeti kiállitás mintegy 80,000 lirát jövedelmezett, mig az 1882. évben Nürnbergben rendezett bajor orsz. kiállitás közel 200,000 mk tiszta jövedelmet mutat fel. - Az 1881. évi német kiállitások között csak egy volt, mely némi deficzittel végződött, t. i. a különben igen sikeres hallei.

Hazánkban az első iparműkiállitás a magyar iparegyesület kezdeményezése folytán Pesten a redoute helyiségeiben 1842. évi augusztus hó 25-én nyittatott meg; ily kiállitások ismétlődtek még az 1843. és az 1846-ik években.

Ezen kiállitásokon kivül a fővárosban az orsz. m. gazdasági egyesület által 1865. évben rendezett juh, sertés, gazdasági eszköz- és gépkiállitáson, valamint az orsz. nőipar-egylet által az 1881-ik évben rendezett nőipar-kiállitáson kivül jelentékenyebb kiállitás nem volt.

Hazánk alkotmányos kormányzata alatt az első országos iparműtárlat 1872-ben Kecskeméten tartatott meg. Az ezen kiállitáson megjelent 575 kiállitóból a fővárosra 40%, Kecskemétre 30%, s az ország egyéb városai és helységeire hasonlólag 30% esik. A kiállitás pénzügyi részét illetőleg felemlitendő, hogy ezen kiállitást a kormány 2420 frttal támogatta, s a kiállitás 1343 frt tiszta jövedelmet eredményezett.

A kecskeméti kiállitást rövid időközökben követte a szegedi és székesfehérvári kiállitás.

A szegedi kiállitás ugyanis 2227 kiállitóval 1876-ban tartatott meg; e kiállitáson a megjelent kiállitók 24%-a Szegedre, 18%-a Budapestre és 58%-a a vidékre esik. A szegedi kiállitás bevételei, ide értve a kormány s a város 2000-2000 frtnyi segélyét, 40,594 frtot tettek ki, a kiadások ellenben 26,761 frtra rugtak, tiszta nyeremény 13,833 frt maradt fenn.

Az utolsó kiállitás, mely országos jelleggel hazánkban rendeztetett: a székesfehérvári 1879. évi kiállitás. Ezen kiállitáson 3271 kiállitó vett részt, s ebből 8% Székesfehérvár városra, 20% Budapestre és 72% a vidékre esik. - Tisztán kézmű és gyáripari kiállitó e kiállitáson 1502 vett részt. - A székesfehérvári kiállitás pénzügyi számadása szerint a kiállitás bevételei, a kormány 2000 forint s a város 3000 frtnyi segélyét is beleszámitva 94,692 frtot tettek ki, ezzel szemben a kiadások 68,000 ftra rugtak, s mint tiszta jövedelem a kiállitásnál 26,704 forint maradt fenn.

A nevezett hazai kiállitásokon kivül felemlitendőnek tartom, hogy úgy az 1873-ban megtartott bécsi, valamint az 1878-iki párisi nemzetközi kiállitáson Magyarország önálló kiállitásaival a culturnemzetek soraiban elismerésre méltó helyet foglalt el; e kiállitások közül azonban a bécsi 382,000 forint, a párisi pedig 190,000 frt állami segélyt vett igénybe.

Emlitenem kell e helyütt még a lefolyt évben Triesztben megtartott mezőgazdasági és iparkiállitást, melynek magyar osztálya az állam részéről nagyobb pénzügyi áldozatot nem igényelt.

Mindezen kiállitások alkalmával, melyek részint hazánknak egyes városaiban rendeztettek, részint a melyekben hazai iparosaink, gyakran igen tetemes áldozattal, külföldön részt vettek; Magyarország iparának nem volt még egyetlen alkalma sem, hogy készitményeit teljes áttekinthetőséggel, alkalmas helyen és időben, a hivatolt fogyasztó közönség egész tömegének bemutathatta volna.

Ha tekintetbe vesszük ugyanis azon szerény eszközöket, melyek az emlitett hazai országos kiállitások rendelkezésére állottak, a felmutatott eredmények mindenesetre elismerést érdemelnek; nem lehet mégis elhallgatnunk az ezen eredményekből levont azon tapasztalatot, hogy ezen kiállitások, országos jellegük daczára, inkább csak egyes vidékek ipari viszonyaival ismertettek meg; hazai iparunk fejlettségi fokának teljes áttekintését azonban a kiállitók számának korlátoltsága, s a központtól távolabb fekvő hely miatt leginkább azért nem voltak képesek nyujtani, mert ezen kiállitások a helyi viszonyoknál fogva a közönség részéről aránylag csekély látogatásban részesülhettek.

Azon nagyhorderejű befolyás folytán, melyet egy czélszerűen rendezett országos kiállitás az iparosok termelő képességének megismertetésére és ez uton a vevő, illetőleg a fogyasztó közönségnek iparunk számára való meghóditására és a versenyző külföldi termelvényeknek lehető kiszoritására gyakorol, iparunk jelen helyzetében egy országos átalános kiállitásnak Budapesten, az ország fővárosában, mint a társadalmi, értelmi, anyagi és forgalmi erők központjában leendő megtartását indokolttá teszi.

A Budapesten tartandó kiállitás eszméje az országos magyar iparegyesület kebelében már 1868-ban megpendittetett, s az előmunkálatok egy, az 1871. évre tervezett kiállitás megtartására annak idején részben el is készültek. E kiállitásnál majdnem egy millió frtnyi összbudget mellett a kormány által fedezendő hiány mintegy 300,000 frtra irányoztatott elő.

A pénzügyi nehézségek folytán ezen terv egyelőre elodáztatott.

Időközben létrejött az 1873. évi bécsi nemzetközi kiállitás, s ezt nyomban követte a nagy közgazdasági válság, mely annyira megbénitotta az iparosság tetterejét, hogy ily nagyobb szabású vállalat kezdeményezéséről egyelőre szó sem lehetett.

E nyomasztó viszonyok között és a kiállitás eszméje folyton napirenden maradt, s az időközben megtartott szegedi s székesfehérvári kiállitások szép és részben kielégitő eredményei folytán a Budapesten rendezendő országos kiállitás szükségének érzete folyton erősbült.

Az országos magyar iparegyesület az 1881-ik évben előkészitette a megtartandó budapesti kiállitás tervezeteit, s azon általa kitűzött czélnak megfelelőleg, hogy a kiállitás társadalmi tevékenység eredménye legyen, nemcsak a közvetlenül érdekelt egyesületeket és testületeket sikerült az eszmének megnyerni, s nemcsak az iparosok lelkesedését az ügy iránt felkölteni, hanem a főváros közönsége is a kiállitás előmozditása mellett buzgólkodott.

A tervbe vett kiállitásra nézve a kormány anyagi és erkölcsi támogatása is kikéretvén, tüzetes tanulmányok után a kormány azon meggyőződésre jutott, hogy a Budapesten tervezett kiállitás leginkább akkor fog czéljának megfelelni, ha annak rendezését az érdekelt tényezők, testületek, egyletek és hatóságok kellő közreműködése mellett - maga a kormány veszi kezeibe.

Ezen nézet mellett különösen a következő indokok szólnak:

Ujabb időben a közgazdasági és közművelődési fejlődés terén az ország egész bizalommal kivánja a kormány hathatós közreműködését és szivesen látja az állam támogatását, sőt a kormány kezdeményező behatása és támogatása nélkül bizonyos foglalkozási ágakban sok esetben a kellő tevékenység nem is fejlődik ki;

a kormány vezetése mellett lehet leginkább kilátás arra, hogy a kiállitás iránt az ország minden részében nagyobb rokonszenv ébresztetik, s kivált a kiállitás látogatása, esetleg a külföld figyelmének fölkeltése által sürűbbé tétetik;

a kormány leginkább lesz azon helyzetben, hogy a kiállitás létrehozataláig szükséges költségeket, melyek helyes vezetés mellett az eddigi tapasztalatok szerint megtérülnek - alkalmas módon előlegezze, illetőleg kellő időben rendelkezésre bocsássa a kormánynak bizonyos tekintetben kötelessége fejlődő közgazdasági helyzetünkben módot és alkalmat nyujtani arra, hogy országos kiállitás által egyrészt közgazdasági viszonyaink teljesebb fölismerése lehetővé váljék, és másrészt a kiállitóknak s főkép iparosainknak újabb piaczok szerzése által anyagi helyzetük javitására mód és alkalom nyujtassék.

a kormánynak bizonyos tekintetben kötelessége fejlődő közgazdasági helyzetünkben módot és alkalmat nyujtani arra, hogy országos kiállitás által egyrészt közgazdasági viszonyaink teljesebb fölismerése lehetővé váljék, és másrészt a kiállitóknak s főkép iparosainknak újabb piaczok szerzése által anyagi helyzetük javitására mód és alkalom nyujtassék

Ezen szempontok által vezéreltetve, a vezetésem alatt áló földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi ministerium kebelében az 1882. évi szeptember hó 18-án és október hó 7-én a szakministeriumok, a főváros és az orsz. iparegyesület képviselőiből alakitott értekezleten a rendezendő kiállitás ügye beható tanácskozások tárgyává tétetett.

Az értekezlet által tett, s a kormány által elfogadott javaslat szerint az 1885-ik évben valamennyi közgazdasági tényező közreműködése mellett az átalános országos kiállitást a kormány fogja létrehozni.

Szerencsém van ennélfogva a megtartandó budapesti országos átalános kiállitásról szóló törvényjavaslatot a t. képviselőház elé terjeszteni.

A mi mindenekelőtt a törvényjavaslat 1. §-át illeti, mely szerint „az 1885. évben Budapesten országos átalános kiállitás tartatik”, első sorban is a kiállitás időpontjára nézve megjegyzem, hogy tekintve, mikép a kiállitás szervezése az épületek elkészitése, az ország részvétének felköltése legalább két évi folytonos tevékenységet követel; a kiállitás időpontjául az 1885-ik évet tartom szükségesnek megállapitani. Ezen éven túl nem czélszerű a kiállitást elodázni; mert habár igaz az, hogy a még ezen évnél is később rendezendő kiállitás a most a nagyobb mértékben létrejövő újabb iparvállalatokra nézve talán kedvezőbb alkalmul szolgálhatna, és hazai iparosságunkat esetleg jobb szinben tüntethetné fel; - másrészt azonban figyelembe kell venni azt, hogy a kiállitásnak folytonos elodázása és hosszabb időre való elhalasztása, a kiállitás iránt érdeklődő elemeknek, különösen az ezen eszmével már most is több mint két év óta foglalkozó iparosok kedvét esetleg lelohasztaná.

A kiállitás, mely igy 1885. tavaszán nyitandó meg, átalános jellegét illetőleg szükségesnek tartom, hogy az nem kizárólag iparkiállitás, hanem gazdasági és állatkiállitásokkal, ugy nemkülönben közoktatási, művészeti stb. tárgyak kiállitásával kapcsolatos kiállitás legyen.

Nemcsak azért, mert ez által az érdekeltség és a részvét, még pedig mind a kiállitóknál, mind a látogatóknál jobban fölkelthető, hanem és főkép azért, minthogy az lesz évtizedek óta az első kiállitás, a melyen alkalom nyilik arra, hogy közgazdasági és közművelődési helyzetünk feltárassék. Most lesz lehetséges élő képben feltüntetni az ipar relativ helyzetét és fejlődésének aránylagos fokozatát, egybehasonlitva a mezőgazdaság, valamint a művészet állapotával. Ily kiállitáson alkalom fog kinálkozni arra, hogy az ipar könnyen felismerhesse, mennyiben és hol nyerhet a mezőgazdaság és művészet részéről támogatást és viszont. Az iparos föl fogja találni azon forrásokat, melyeket az ország mezőgazdasága nyujthat neki jövőre nézve a feldolgozásra szükséges nyersanyagok alkalmas beszerzésekor, holott talán eddig ebbeli igényeinek kielégitésénél a külföldhöz fordult. A földmíves, az állattenyésztő, a gazda viszont közelebbről fogja látni a hazai ipar termékeit és sok esetben csodálkozni fog azon, miért nem szerezte be eddig is szükségleteit az ország iparosainál. Az ismeretek tágulása kölcsönösen oda fog hatni, hogy a belföldi termelés és tevékenység piacza kibővittessék, a belföldi forgalom nagyobbodjék és hogy a hazai ipar és a hazai termelés saját hazájában állandó piaczot biztositson magának.

Minthogy pedig első sorban az ország közgazdasági fejlődése a czél, a mely miatt a kiállitás kiváltkép kivánatosnak látszik, szükségesnek tartom, hogy a tervezett kiállitás első sorban országos, azaz olyan legyen. a hol csak az országban előállitott, tehát belföldi czikkek jussanak közszemlére és versenyre. Nem nemzetközi, hanem annál szűkebb országos kiállitás az, a melyre törekednünk kell. Mert fejledező iparunknak nincs szüksége arra, hogy megmutassa, tud-e és mennyiben tud versenyezni a megerősödött nyugati iparral; hanem módot és alkalmat kiván arra, hogy feltüntesse, menmyiben tudja az ország kivánalmait kielégiteni. Ily országos kiállitás jellege azonban ki nem zárja azt, hogy oly czikkekben, a melyekre nézve iparunk még egyátalában nem fejlődött ki és a melyeknek terjedése nálunk épen iparosságunk vagy gazdaságunk helyesebb fejlesztése czéljából igenis kivánatos, a külföld is, ha nem is versenyre, de szemlére, illetőleg piaczszerzés czéljából bebocsáttassék. Példakép csak a munkagépeket emlitem fel e helyütt, a melyekre nézve azt hiszem, hogy a külföld bátran bebocsátható kiállitásunk gazdagitásához. Szükségesnek tartom azonban megjegyezni, hogy az ekkép bebocsátandó külföldi czikkeket illetőleg a legnagyobb óvatossággal kell eljárni, nehogy e tekintetben hazai iparosainknak, kik a nyugoti iparosokkal szemben sok tekintetben kedvezőtlenebb talajon működnek, ép a kiállitás rendezése által esetleg eddig nem ismert külföldi versenytársakat teremtsünk.

A törvényjavaslat 2. §-a azon rendelkezést tartalmazza, hogy „a kiállitást az illetékes szakerők közreműködésével a földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi minister rendezik”. A dolog természete hozza magával, hogy a kiállitás rendezése és vezetése a szakminister teendői közé soroltassék, s ez okból ezen felhatalmazás bővebb indokolását szükségesnek nem tartom. Az illetékes szakerőknek e §-ban érintett közreműködését illetőleg a kormány álláspontját következőkben van szerencsém ismertetni.

A minister kellő támogatása végett egy állandó bizottság, (kiállitási országos bizottság) fog szerveztetni, még pedig a következő módon:

A bizottság elnöke: a földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi ministerium államtitkárja Másodelnöke: az országos iparegyesület elnöke.

Tagjai:

a) a belügyministerium 1 tisztviselője;

a pénzügyministerium 1 tisztviselője;

a közmunka- és közlekedési ministerium 1 tisztviselője;

a közoktatásügyi ministerium 1 tisztviselője;

a honvédelmi ministerium 1 tisztviselője;

a horvát-ministerium 1 tisztviselője;

az igazságügyi ministerium 1 tisztviselője;

a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi ministerium 2 tisztviselője.

b) a földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi minister úr által kinevezendő, a közgazdaság terén működő 11 egyéniség;

c) választás utján kijelölt tagok és pedig:

a főváros részéről ................................................................................................................ 5

az országos iparegyesület részéről ...................................................................................... 7

az országos gazdasági egylet részéről ................................................................................. 3

a budapesti ipar- és kereskedelmi kamara ........................................................................... 1

a mérnök-egylet .................................................................................................................. 1

a képzőművészeti társulat ................................................................................................... 1

az országos erdészeti társulat .............................................................................................. 1

az országos geologiai egylet ................................................................................................ 1

a két elnökkel együtt összesen .....................................................................................42 tag.

A bizottság jegyzői: a kereskedelmi ministeriumból e czélból kirendelt tisztviselők.

A bizottság az egyes szakkérdések tárgyalásakor szakegyének meghivása mellett fog tanácskozni. A kiállitási bizottság mellett kiállitási iroda működnék. Mindaddig, mig a kiállitási ügyek megengedik, az iroda teendőit a kereskedelmi ministerium végezné; a kiállitási iroda vezetésével a kereskedelmi ministerium egyik főbb tisztviselője bizatnék meg.

Horvát-Szlavonországok számára a horvát bán Zágrábban külön kiállitási bizottságot létesitene, a melynek szervezete és az országos kiállitási bizottsághoz való viszonya iránt a földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi minister a horvát bánnal egyetértőleg fogna véglegesen intézkedni.

Az országos kiállitás számára az ország különböző vidékein is kellő érdekeltséget kellvén felkölteni, ez okból maga a kiállitási bizottság gondoskodni fogna arról, hogy mindenütt, a hol a viszonyok azt kivánatosnak tűntetik fel, külön vidéki bizottságok alakittassanak, ezeknek szervezetéről, valamint a kiállitási országos bizottsághoz való viszonyáról maga az országos bizottság fogna intézkedni.

A kiállitás költségeinek fedezésére az előterjesztett törvényjavaslat 3. §-a szerint „az 1883., 1884. és 1885. években évenkint 25,000 frt állami segély és 1883. évben 75,000 frt, 1884. évben 225,000 frt és 1885. évben 100,000 frt, összesen 400,000 frt állami előleg veendő fel az állami költségvetésbe.”

Ezen § indokolásául, alapul véve a főváros azon határozatát, hogy az országos czélra átengedi a városliget illető térségeit - az eddig előterjesztett adatok, valamint az újabb időben rendezett kiállitásoknál kinálkozó tapasztalatok alapján a következő hozzávetőleges számitások szolgálhatnak tájékozásul.

Kiadások:

1. Fakerités, gyalog-útak, rétfeltöltés 45,000 frt.
2. Parkirozás, kerti munkák, csatornázás, vizvezeték 25,000 frt.
3. Főépület 30,000 négyzetméter 9 frtjával 270,000 frt.
4. Melléképületek 16,000 négyzetméter 6 frtjával 96,000 frt.
5. Dijmentes asztalok s állványok, kiállitási szekrények ártöbblete 30,000 frt.
6. Díszités 30,000 frt.
7. Légszesz és elektrikus világitás 5,000 frt.
8. Irodai kiadások és nyomdaköltségek 20,000 frt
9. Administratio, fizetések és bérek 40,000 frt.
10. Örök, napszámosok, rend- és tűzőrség 30,000 frt.
11. Épületek biztositása 4,000 frt.
12. Gőzgép- és kazánfelállitás, transmissiók és fütőanyag 10,000 frt.
13. Érmek és okmányok 20,000 frt.
14. Katalogus szerkesztése és nyomtatása 20,000 frt.
15. Előre nem látott kiadások 50,000 frt.
Összesen: 695,000 frt.

Bevételek:

1. Térdíjak 20,000 négyzetméter fedett térről, átlag 5 frtjával 100,000 frt.
2. Térdíj félfedett és szabadtér, pavillonok és állatkiállitásoknál 80,000 frt.
3. Belépti díj:
a) 125 köznapon 5000 látogató 40 krjával 250,000 frt.
b) 25 ünnepen 8000 látogató 30 krjával 60,000 frt.
c) a külön állatkiállitásoknál 10,000 frt.
4. Katalógus elárusitásából 10,000 frt.
5. Kézi eladási engedélyek, fényképek stb. után jutalék 5,000 frt.
6. Vendéglő, kávéház, czukrász, dohányeladás stb. 30,000 frt.
7. Sorsjáték jövedelme 25,000 frt.
Összesen 570,000 frt.

Igy tehát a kiállitás 125,000 forint hiányt eredményezne. E hiányt 50,000 frt erejéig a főváros és 75,000 frt erejéig az állam fedezné.

Szükségesnek tartom e helyütt felemliteni, hogy a fentebbi költségelőirányzat csak hozzávetőleges; az egyes részek esetleg módosulhatnak, annyi azonban bizonyos, hogy az állam részéről nagyobb hozzájárulás nem fog igényeltetni.

Fel kell még emlitenem azt is, hogy a kiállitási épületeket a tervezet szerint ugyan faszerkezetűek gyanánt hoztam számitásba, de ez nem zárja ki azt, hogy a főépület egy része és esetleg a műcsarnok vas- vagy kőszerkezetű legyen; az e részben felmerülendő költségtöbblet mindazáltal fedezetét találandja, minthogy a főváros ezen épületeknek a kiállitás után a főváros tulajdonába történő átvételét, a mennyiben azok saját czéljaira alkalmasak, nem ellenzi, s igy a költségek arányos megtérülése külön tárgyalások alapján biztositható.

A most elősoroltak után kifejtem azt az eljárást, a melyet a törvényjavaslat szerint a kormánynak, illetőleg az országnak a kiállitás dotatiójára nézve leginkább megfelelőnek tartok.

A törvényjavaslat szerint az 1885. évi kiállitásra az országnak 75,000 frtnyi áldozatot kellene hoznia. Magától értetik, hogy ez összegben nem foglaltatnak benne azon kiadások, a melyeket az állam, mint kiállitó, pl. mint erdész, gazda, állattenyésztő dohánykezelő stb. a saját érdekében, illetőleg magánjellegű tevékenysége érdekében tesz, s a melyeket amugy is megtenne, és az eddigi tapasztalatok szerint meg is tett, ha kiállitás bárki által rendeztetnék. Ez iránt, minden egyes ressortnak külön kellene gondoskodni, ép ugy, a mint ez eddig legtöbb esetben történt is.

A szóban levő 75,000 forint 3 évre osztatnék fel, ugy hogy 1883., 1884., és 1885. években évenkint a kiállitás czéljára 25,000 frt vétetnék fel az átmeneti kiadásokba. A mondott összegen felül az állam a kiállitást előlegekkel támogatná.

A kiállitás évenkinti szükséglete, illetőleg fedezete a kiállitás rendezésének s a kiállitási munkálatok természeténél fogva körülbelül a következő lenne:

Kiállitási szükséglet:

1883. évben 100,000 frt.
1884. évben 300,000 frt.
1885. évben 295,000 frt.
Összesen 695,000 frt.

Kiállitási fedezet:

1883. évben állami dotatio 25,000 frt
állami előleg 75,000 frt 100,000 frt.
1884. évben állami dotatio 25,000 frt.
városi dotatio 50,000 frt.
állami előleg 225.000 frt. 300,000 frt
1885. évben állami dotatio 25,000 frt
állami előleg 100,000 frt 125,000 frt.
Kiállitási jövedelem 570,000 frt.
Összesen 695,000 frt.

Költségvetési szempontból tehát az állam a következő terheket vállalná magára:

Szükséglet: Fedezet:
1883. évben:
az 1885. kiállitási segély 25,000 frt
1885-ben megtéritendő előleg 75,000 frt
1884. évben:
Kiállitásra segély 25,000 frt
1885-ben megtéritendő előleg 225,000 frt
1885. évben:
Kiállitásra segély 25,000 frt
1885-ben megtéritendő előleg 100,000 frt
Visszatérülő előleg 400,000 frt.

A 75,000 frtnyi áldozat, a mely az országos kiállitás számára az állam részéről igénybe vétetik, már magában véve is csekély. De még inkább kitünik ezen összeg parányisága, ha összehasonlitjuk azt azon áldozatokkal, melyeket a magyar állam a nemzetközi kiállitásokon való szereplésünkre forditott. Igy az 1878. évi párisi kiállitás számára az állam 190,000 frtot az 1873-ik évi bécsi kiállitásra 382,000 frtot áldozott csak a kiállitás vezetésére, nem emlitve azon összegeket, a melyek a kiállitásra fordittattak, mivel állami vállalatok is kiállitottak, vagy a melyek utóbb magánfelek részéről eszközölt fizetések utján megtérültek. Ha ily nemzetközi kiállitásokra áldozott az ország százezrekre menő összegeket, lehetetlen, hogy akkor, a midőn a hazai ipar számára az ország területén mintegy honfoglalást biztositó kiállitásról van szó, a elsorolt 75,000 frtnyi segélyt és a 400,000 frtnyi előleget sokalja.

A törvényjavaslat 4. §-ában intézkedés foglaltatik arra nézve, hogy az állam által előlegezendő 400,000 frt a kiállitás bevételeiből legkésőbb 1885. év végeig visszafizettessék. Ezen intézkedést a törvényjavaslatba az előleg visszafizetésének biztositása érdekében volt szükséges felvenni.

A javaslat 5. §-a szerint „a kiállitás tiszta jövedelme iparügyi és mezőgazdasági czélokra forditandó.”

E § intézkedése azon feltevésen alapul, hogy a kiállitás valószinűleg még nagyobb jövedelmet fog nyujtani, mint a mennyi a kiállitási költségek fedezésére szükséges; közgazdaságunk fejlesztése érdekében fel kell tehát használni ez alkalmat arra, hogy a többlet alkalmas ipar- és mezőgazdasági ügyi czélra fordittassék.

A törvényjavaslat 6. §-a rendelkezést tartalmaz arra nézve, hogy e kiállitás befejeztéig az ország bármely részében orsz. iparkiállitás átalában nem, - vidéki vagy részleges iparkiállitás pedig csak a kormány engedélye mellett rendezhető.

Az e §-ban foglalt korlátozó intézkedés a rendezendő kiállitás érdekében felette kivánatos. Lehetetlen, hogy az iparosság egész erővel dolgozzék a kitűzött czélon akkor, ha minduntalan majd az egyik, majd a másik vidékről jutnak hozzá felszólitások és unszolások valamely kiállitásban való részvétel végett. Ez okból legczélszerűbbnek látszik, hogy a kiállitások rendezése 1885-ig kormányengedélytől tétessék függővé; mert ez leginkább nyujt biztositékot arra nézve, hogy az 1885-ki országos kiállitás sikerét esetleg koczkáztató és csak az erők szétfecsérlésére szolgáló partialis vidéki kiállitások ne jöjjenek létre. Ha a vásártartás, de sőt ha a társulatok alakitása engedélytől tétetik függővé, nincs ok a vásárok és tárlatok közös tulajdonaival biró kiállitás létrehozatalát egészen a szabad cselekvés terére hagyni.

A törvényjavaslat utolsó, vagyis 7. §-a a törvény végrehajtását a földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi és pénzügyministerre bizza.

Ez intézkedést a törvény közgazdasági és pénzügyi intézkedései teszik indokolttá.

Az előadottak alapján a törvényjavaslat elfogadását ajánlom.


  Vissza az oldal tetejére