A megyék háztartásáról szóló törvényjavaslatot. melyet a mult ülésszakban benyujtani szerencsém volt, a tisztelt képviselőház közigazgatási bizottsága letárgyalta ugyan, de az ülésszak lejárta miatt már nem lévén azon helyzetben, hogy a törvényjavaslat szövegét véglegesen megállapithatta s erről szóló jelentését a tisztelt képviselőházhoz beadhatta volna; az ezen törvényjavaslat tárgyában a tisztelt képviselőházhoz érkezett s tárgyalás és jelentéstétel végett hozzá utasitott megyei kérvényeket hozzám tette át.
Ezen körülményt a törvényhozás szünetelése alatt arra használtam fel, hogy tekintettel a közigazgatási bizottság tárgyalásai alkalmával érvényre jutott eszmékre, illetőleg az ezen bizottság által a törvényjavaslatban tett módositásokra, a törvényjavaslatot újra átdolgozzam, mely alkalommal a fennemlített megyei kérvényeknek, továbbá az e részben általam meghallgatott főispánok előterjesztéseinek beható tárgyalásai alapján, nemkülönben az azóta hivatalból észlelt tapasztalatok tekintetbe vételével, a törvény 1-ső §-a értelmében a megyék részére az állampénztárból évenként kiszolgáltatandó összegeket is újból állapitottam meg.
Midőn ezen módositott törvényjavaslatot ezennel a tisztelt képviselőház asztalára leteszem, egyuttal annak indokolása végett van szerencsém következőket előterjeszteni:
A módositott törvényjavaslatban az eredeti törvényjavaslat alapelvei nem változván: e tekintetben újabb indokolást nem igényel; s ennélfogva csakis azon alaki s főleg pénzügyi szempontok indokolására szoritkozhatom, melyekben az új törvényjavaslat az eredetitől eltér.
Az eredeti törvényjavaslat 1-ső §-ához csatolt mellékletben kitüntetett összegekre nézve javaslatba hozott változtatásokról az % alatt idezárt táblázati kimutatást állittattam össze, melyet bővebb tájékozás végett van szerencsém következő általános megjegyzésekkel kisérni.
Minthogy a megyéknek a jelen törvényjavaslatban tervezett mód szerint való javadalmaztatása csak 1884. évtől, tehát oly időtől kezdve lépend életbe, midőn már az államcsendőrség az ország egész területén felállitva leend, ez oknál fogva a fennemlitett kimutatásban s az ennek alapján készitett, az új törvényjavaslat 1-ső §-ához tartozó mellékletben is a megyei közbiztonsági kiadások azon megyéknél is leüttettek, melyeknél az eredeti törvényjavaslatban még felvéve találtattak.
Minthogy továbbá az által, hogy ugyanazon tiszti állomások illetményei különböző megyékben nem egyenlő, hanem a kiterjedés, illetőleg népesség, ügyforgalom, helyi viszonyok és az eddigi illetmények lehető figyelembe vételével eltérő összegekben vétettek számba, s e végből a megyék bizonyos csoportokba soroztattak, a törvényjavaslatnak épen nem az volt a czélja hogy a megyékre nézve különböző osztályok állittassanak fel, a fennemlitett csoportositás csakis az illetmények megállapitásánál szolgáló tájékozás végett történvén; az e részben nyilvánuló félreértések megszüntetése végett az új törvényjavaslat 1-ső §-ának mellékletében a megyék nem népességük szerinti sorrendben, mint ez az eredeti törvényjavaslatban van, hanem betürendben állittattak össze.
Megjegyzem végül, hogy miként ezt a megyék 1883. évi közigazgatási, árva- és gyámhatósági kiadásainak fedezéséről szóló törvényjavaslat indokolásában is jeleztem volt az eredeti törvényjavaslatban 360 frtnyi fizetéssel számitásba vett szolgabirói díjnokok helyett 300 frtnyi fizetéssel és 60 frtnyi lakpénzzel gyakornokok hozatnak javaslatba, mi az egyes megyék javadalmazási összegénél nem tesz ugyan különbséget, de ez által a törvényjavaslat indokolásának mellékletét képező költségvetések szenvednek alaki tekintetben változást.
Ez általános megjegyzések után az egyes megyék javadalmazásánál eszközölt változtatásokra nézve, melyek könnyebb áttekintés végett a 2% alatt ide mellékelt kimutatásban megyénként részletesen vannak előtüntetve, van szerencsém még következő felvilágositásokkal szolgálni:
Az eredeti törvényjavaslatban megállapitott megyei javadalmazásokkal szemben leglényegesebb eltérések történtek a szolgabirói hivatalszolgák és központi lovashajdúk felvétele, az árvaszéki elnöki lakpénzek leszállitása, továbbá a gyámpénztári tartalék-alap járulékának és a megyeház-alap kamatjövedelmének kihagyása által.
Az árvaszéki elnöki lakpénznek 400 frtról 300 frtra lett leszállitásánál azon indok vezérelt, hogy majdnem valamennyi megye felszólalt az eredeti törvényjavaslat azon intézkedése ellen, mely szerint az árvaszéki elnök részére 400 frt, a főjegyző részére pedig csupán 300 frtnyi lakpénz vétetett számitásba és ezen két állomás részére egyenlő lakpénzek rendszeresitése, illetőleg a megyék egy része által a főjegyzői lakpénznek 100 frttal emelése, másik része által pedig az árvaszéki elnöki lakpénznek 100 frttal leszállitása kérelmeztetett.
Tekintettel az árvaszéki elnöki állomás önállóságára és fontosságára, az ezen állomás és a főjegyzői állomás illetményeire nézve az eredeti törvényjavaslatban tervezett megkülönböztetést némi részben indokoltnak tartom ugyan: mindazáltal a megyék fennemlitett felszólalásaival szemben indittatva éreztem magamat az árvaszéki elnöki állomás lakpénzilletményét 100 frttal kisebb összegben venni számba, mi által a 63 megyénél összesen 6,300 frtnyi megtakaritás éretik el.
A fentebb elősorolt többi változtatások azonban már csakis növelik a kiadásokat; nevezetesen:
Jelentékeny több - kiadást képeznek az összes megyékben tervezett szolgabirói hivatal, szolgai állomások és azon megyékben, hol központi lovashajdúi állomások nem léteznek, ezen állomásoknak is rendszeresitése, ezeket azonban azon megyékben szerzett tapasztalatok után, hol az államcsendőrség időközben életbe lőn léptetve, a megyék 1883. évi közigazgatási, árva- és gyámhatosági kiadásainak fedezéséről szóló törvényjavaslat indokolásában is felhozott körülményeknél fogva elkerülhetlenül szükségeseknek tartom.
Lényeges a törvényjavaslatnak azon módositása is, mely a gyámpénztári tartalékalap járulékára vonatkozik.
A törvényjavaslatnak a közigazgatási bizottság kebelében a mult ülésszakban folytatott tárgyalásai alkalmával is már felmerült azon eszme, hogy a gyámpénztári tartalékalapokból a megyei kiadásokra forditott járulékok helyett is a megyék állami javadalmazásban részesittessenek.
Elvben nem látok ugyan nehézséget arra nézve, hogy kizárólag árvaszéki kiadásokhoz a gyámpénztári tartalék-alapok is hozzájáruljanak, mely eljárás helyességét az eddigi gyakorlat is igazolta; minthogy azonban a törvényjavaslatban oly állandó kiadásokról van szó, melyek azon megyékben, hol gyámpénztári alap nem létezik, az állami javadalmazásból fedeztetnek, a jövő pedig nem nyújt biztos kezességet arra, hogy ezen kiadások viselésére az illető megyék gyámpénztári tartalék-alapjai mindig képesitve is lesznek: nem zárkózhattam el az érdekelt megyék abbeli felszólalásának méltányossága elől, miszerint a gyámpénztári tartalék-alapból eddig kiszolgáltatni szokott járulékok helyett állami javadalmazásban részesittessenek.
Ez is tetemesen növeli a megyék javadalmazását, de miután arról győződtem meg, hogy a szóban levő járulék kihagyásával a törvényjavaslat igazságosabb alapra lesz fektetve, nem habozom ezen módositásnak elfogadását a tisztelt képviselőház szives figyelmébe ajánlani.
A megyeházalapra nézve tett módositásra vonatkozólag pedig van szerencsém következő felvilágositással szolgálni.
Az alkotmányos kormányt megelőzött években eladott megyei ingatlanok után befolyt tőkékből keletkezett ezen alap 1879. évben oly kikötés mellett szolgáltatott ki az állampénztárból az illető megyéknek, hogy annak kamatjövedelme évenként a megyei költségvetések fedezeti rovatába felvétessék, s ettől eltérésnek csakis azon esetben lehet helye, ha ezen alap a belügyministerium előleges jóváhagyásával megyei épitkezésekre használtatik fel.
Ezen rendeltetés folytán a megyeház-alap kamat-jövedelme a megyék által 1880. évben kivétel nélkül a megyei költségvetésekbe fel is vétetett, de miután már ez év folytán több megyének meg kellett engedni a megyeház-alapnak megyei épitkezésre való felhasználását, ennek következtében ezen megyék 1881. évi költségvetésében a megyeház alapkamat jövedelme már nem fordult elő, miért is az az 1881-ben készült törvényjavaslatban sem vétethetett számitásba.
Minthogy azóta ismét több megye igazolta szükségét annak, hogy a megyeház-alapok épitkezési czélokra felhasználhassa, a törvényjavaslat ennek megfelelőleg kiigazitható volna ugyan: de azon megyékben, melyek csak ezután kivánnák felhasználni a megyeház-alapot épitkezésre mint például legújabban Zemplén megye, mely ezt 1883. évre kérelmezi, már nem lehetne segiteni, ha a tulajdonukat képező megyeházalap kamatjövedelme a törvényjavaslat szerint kiszolgáltatandó javadalmazásba beszámittatnék, ezt pedig azon eljárással szemben, mely szerint más megyék a megyeházalapot épitkezésre felhasználhatták, annál kevésbé tartanám méltányosnak, mert ezentúl a belügyi tárczában nem is álland oly alap rendelkezésre, melyből a megyéket épitkezéseiknél segélyezni lehetne.
Ezért vélem indokoltnak azt, hogy a megyeház-alap kamatjövedelme a megyék állandó javadalmazásának megállapitásánál számitásba ne vétessék; ez esetben azonban szükségesnek tartom a törvényjavaslatban határozott kifejezést adni annak, hogy a megyeház-alap kizárólag csak megyei épitkezésekre forditható, s annak kamatjövedelme is addig, mig ilyetén épitkezésnek szüksége felmerül, ezen alap javára tőkésitendő, mit a törvényjavaslat 3-ik §-ába fel is vettem.
Végül a mi a törvényjavaslatban eszközölt változtatások pénzügyi oldalát illeti, ennek megvilágitása czéljából az eredményt röviden következőkben foglalom össze:
Az eredeti törvényjavaslat szerint szükségeltetnék............................................4.174,200 frt,
itt javaslatba hozatik .........................................................................................4.515,000 frt,
azaz ..........................................................................................................340,800 frttal több,
mely többkiadásból kerekszámokat véve, 118,000 frtnyi több kiadást a közigazgatási bizottságnak a mult ülésszakban hozott határozatai 222,000 frtnyi többkiadást pedig az általam itt javaslatba hozott módositások idézik elő.
Ha pedig a módositott törvényjavaslat szerinti szükséglet egybevettetik az 1882. évi hitellel, az eredmény következő:
A törvényjavaslat szerinti szükséglet ................................................................4.515,000 frt,
az 1882. évi hitel, közbiztonsági kiadások és főispáni titkári fizetések nélkül ..3.761,676 frt,
a különbség ..........................................................................................................753,324 frt,
vagy ha az 1883. évre előirányzott szükséglettel összehasonlittatik, mely évre már 244,000 frttal többet kellett előirányozni az 1882. évi hitelnél: a költségnövekedés kerekszámban 509,000 frtot képvisel, mely nagymérvű növekedés - az ország pénzügyi viszonyait tekintve - tagadhatlanul oly újabb kiadást képez, mely az állampénztárra igen érezhető súlylyal fog nehezedni; de ha fontolóra veszem azon indokokat, melyek a törvényjavaslatban eszközölt változtatásoknak alapul szolgáltak, csakis azon meggyőződésemet fejezhetem ki, miszerint ha elérni óhajtjuk azt, hogy a közigazgatás mindinkább a kor követelményeinek szinvonalára emelkedjék, még ezen tetemes áldozattól sem szabad visszariadnunk; - mely áldozat elől egyébiránt a törvényhozás akkor sem térhetne ki, ha ezen törvényjavaslatom nem emeltetnék törvényerőre, mert azon álláspont mellett, melyre a közigazgatás az újabb törvények által emeltetett, a megyék javadalmazásának tetemes növelése minden körülmények közt elodázhatlan szükségességgé vált.
Ezen meggyőződés alapján kérem a tisztelt képviselőházat, hogy a szóban levő újra átdolgozott törvényjavaslatot elfogadni méltóztassék.
