1883. évi XX. törvénycikk

a vadászatról * 

I. FEJEZET

A vadászati jogról

1. § A vadászati jog a földtulajdonosok elválaszthatatlan tartozéka.

2. § Saját földbirtokán a tulajdonos, vagy az, a kinek az jogot vagy engedélyt adott, a vadászatot az ezen törvényben meghatározott korlátok között szabadon gyakorolhatja, ha az:

1. egy tagban vagy összefüggésben álló részekben legalább 200 holdra terjed, holdját 1600 négyszögölével számitva, habár több határban fekszik, vagy utak vasutak, csatornák, folyók vagy patakok által hasittatik is; vagy ha a földbirtok

2. kétszáz holdnál kisebb ugyan, de kertileg miveltetik és keritéssel vagy árkolattal el van zárva, belső telket, szőlőt vagy állandó szigetet képez;

3. az egy tagban legalább - holdját 1600 négyszögöllel számitott - 50 holdat tevő földbirtokok tulajdonosai összefüggésben levő földjeikre nézve a vadászati jog gyakorlására egyesülhetnek, a mennyiben az egyesitett területek a 200-1600 négyszögöllel számitott - holdat megütik.

Ha az iránt, hogy valamely terület ezen szakaszban körülirt területek közé tartozik-e vagy nem, vitás kérdés támad, a fölött első sorban a járás közigazgatási szolgabirája, - rendezett tanácscsal biró városokban a polgármester, - törvényhatósági joggal felruházott városokban a kapitány, - végre Budapesten a kerületi előljáróság, - másodfokban pedig a törvényhatóság első tisztviselője (alispán, polgármester), Budapesten a városi tanács határoz.

3. § A 2. § alá nem tartozó földbirtokon és a községek tulajdonát képező területeken, az utóbbiak terjedelmére való tekintet nélkül, a vadászati jogot az azon egy határbeli földbirtokosok a községgel együtt legalább is hat évi tartamra bérbe adni kötelesek; az évi tiszta jövedelem a tulajdonosokat birtokaránylag illeti. Ha az arány ily módon nem lenne megállapitható, az egész jövedelem a községet illeti, meg azt közigazatási czélokra forditani köteles.

Az egy folytonosságban levő ily terület, ha az 2000 katast. holdnál nem nagyobb, egyben adandó, különben több legalább is 2000 katast. hold részletben is adható bérbe. A bérbeadásnál az 1871:XVIII. tc. 110. §-ban megállapitott eljárás szabályai tartandók meg, de a bérszerződés mindig a megyei alispán, törvényhatósági joggal felruházott városokban a tanács jóváhagyása alá terjesztendő, kinek határozata ellen a belügyministerhez felebbezés intézhető.

A községi birtokok vadászati bérlete, az 1871:XVIII. t-cz. 36. §-a b) pontjának intézkedése alá nem esik.

Ha valamely külön vadászterületet képező nagyobb erdőterület által egy vagy több birtokosnak 1600 négyszögöllel számitandó 200 holdnál kisebb terjedelmü birtoka legalább három oldalról körülvétetik, az ilykép elszigetelt birtok tulajdonosa a vadászati jogot az azt környező vadászterület birtokosának, vagy haszonbérlőjének haszonbérbe adni, ez viszont haszonbérbe venni köteles.

A barátságos egyezség létre nem jötte esetére a 2-ik §-ban megnevezett közigazgatási hatóság határoz.

4. § Azon községekben, hol a birtokszabályozás és az urbéri elkülönzés még nem eszközöltetett, a vadászati jog a közös legelőkön, erdőkben és nádasokban a községet, azon erdőkben és nádasokban, melyek a korábbi földesur tulajdonát képezik, habár a volt urbéreseket illető faizás vagy egyéb szolgalmakkal vannak terhelve, kizárólag a volt földesurat; irtványokon udvartelki bérfizetés mellett birt (curialis és censualis) és egyéb urbéri természetü tartozásokkal terhelt ingatlanokon pedig, a törvényhozásnak az ily természetü viszonyok iránti további intézkedéseig a jelenlegi birtokosokat illeti.

5. § Azon községekben, hol a birtokszabályozás és urbéri elkülönzés megtörtént és a korábbi földesur a vadászati jogot a volt urbéresek tulajdonában magának jövőre is fentartotta, az ily kikötés érvényét veszti. A volt urbéresek azonban kötelesek, ha a földesur a vadászati jog fentartásaért akár ingatlanban, akár más módon bármi árt adott, ezen szolgalmat azon szabályok szerint megváltani, a melyek az urbéri természetü szolgálmányok megváltására külön törvény által megállapittattak.

6. § A haszonbérlő a vadászati jog gyakorlatában csak ezen és a mezei rendőrségi törvény határozatai által korlátolható. A vadászat közben okozott károkat illetőleg a 16. § rendelkezései alkalmazandók.

II. FEJEZET

A vadak által tett károk megtéritéséről

7. § A fővadak (szarvas, dámvad) által a vetésekben, ültetvényekben, vagy más gazdálkodási és erdészeti ágakban okozott minden kárért azon birtokos vagy haszonbérlő, kinek vadászterületén az emlitett fővad tenyésztetik, teljes kárpótlással tartozik.

E végre megkivántatik, hogy a kár a hatóságnak a kár elkövetésétől számitandó nyolcz nap alatt felvehetés czéljából bejelentessék.

A vetésekben okozott kárnak becslése mindig oly időben eszközlendő, midőn az termékmennyiségben megállapitható; a kár vagy természetben, vagy pénzértékben térithető meg.

8. § Ragadozó vagy kártékony állatok (III. fejezet, 13. §) által tett károk, mivel ezen vadak a föld birtokosa által bármikor elpusztithatók - meg nem térittetnek.

III. FEJEZET

A vadászati tilalmakról

9. § Az általános vadászati tilalom tart február hó 1-től augusztus hó 15-ig, mely idő alatt hajtókutyákkal (kopó, tacskó, agár, komondor, vagy egyéb hajtó-ebbel) egyáltalán nem szabad vadászni.

Ettől eltérőleg tilos a vadászat:

a) szarvas-bikára október hó 15-től, dámvad-bikára november hó 15-től julius hó 1-ig;

b) szarvas, dámvad és őz-tehénre január hó 1-től október hó 15-ig;

c) őzbakra január hó 15-től április 1-ig;

d) zergére deczember 15-től angusztus 1-ig; zerge gidára pedig minden időben;

e) siket- és nyirfajdkakasra junius hó 1-től márczius hó 1-ig, jérczékre pedig minden időben;

f) császár-madarakra deczember hó 1-től, fáczánokra és túzokokra február hó 1-től, augusztus hó 15-ig;

g) foglyokra január hó 1-től augusztus hó 1-éig;

h) éneklő madárra minden időben;

i) minden más madárra a 11. és 12. §-ban meghatározott kivételekkel február hó 1-től augusztus hó 15-ig; a tilalmi időszak alatt sem a vadak fiait elfogni, sem a madarak fészkeit szándékosan érinteni vagy tojásaikat elszedni nem szabad, kivétetvén ez alól azon tulajdonosok vagy bérlők, kik a tojást ép a vadtenyésztés czéljából szedetik.

10. § A tilalmi időszakban az első 14 napot kivéve, vadat általában, vagy ha a tilalom csak némely vadra vonatkozik, ilyet árulni, venni, vagy nyilvános helyiségekben étlapra jegyezni nem szabad.

11. § A madarak közül kivételt képeznek a vándor- és vizimadarak, de ott, hol ez utóbbiak költenek, a párosodás és költés időszaka alatt a tilalom reájuk is kiterjed.

12. § Tiltott időszak alatt is szabad vadászni a seregekben vonuló vadludakra, vadkacsákra, vad- és szelid galambokra, keselyükre, és sasok, sólymok, kányák, vércsék, héják és ölyvek minden nemeire, valamint a nagy suholyra, s végül a hollókra, szarkákra, varjakra, verebekre és seregélyekre; a seregélyekre azonban csak szőlők és gyümölcsösökben.

13. § A ragadozó vagy kártékony állatokat, ugymint: medvét, farkast, rókát, hiuzt, vadmacskát, nyestet, vaddisznót, borzot, tengeri nyulat, hörcsögöt, ürgét, görényt, menyétet, nyusztot, vidrát saját területén a birtokos bármikor elpusztithatja azon esetben is, ha a vadászat bérbe volna adva; ha azonban a pusztitást vadászatilag hajtókkal vagy bárminemü vadászebekkel akarja végbevinni, erre ez esetben a bérlő beleegyezését tartozik kieszközölni.

Oly vidékeken, hol a vaddisznók nagyobb mérvü károkat okoznak, a vadászterületek tulajdonosai, bérlői kötelesek az érintett kártékony vadakat lehetőleg pusztitani. Ebbeli kötelezettségük teljesitésére felmerülő alapos panaszok folytán a közigazgatási bizottság, vagy annak elnöke által záros határidő kitüzése mellett figyelmeztetendők; a határidő elmulasztása esetére az érintett vadak elpusztitása a jelen törvény IV. fejezetében megállapitott módon hivatalból eszközlendő.

14. § A vadászati területen talált házi macskákat és kóbor ebeket a vadászatra jogositott elpusztithatja.

15. § Szabad időben is tiltatik minden szőrmés vagy szárnyas hasznos vadat tőrökkel, hálókkal, hurkokkal elfogni vagy megölni, különösen túzokokat ólmos esők alkalmával behajtani vagy agyonverni.

Kivétetnek a fenyves-madarak, melyeket hurokkal és léppel fogni szabad időben megengedtetik.

Tenyésztés czéljából a befogás csak a vadászat tulajdonosai, bérlői, vagy azok szakértő megbizottjai részére engedtetik meg.

16. § A vadászat csak lőfegyverrel vagy lóháton bárminemü vadászebek használatával gyakorolható.

A vadászat gyakorlása közben a vetésekben, ültetvényekben vagy más gazdálkodási és erdészeti ágakban okozott minden kárért, a vadászatot gyakorlók teljes kárpótlással tartoznak. A kár bejelentése, becslése és megtéritése a 7. §-ban megirt módon eszközlendő.

A vadászatra jogositottakon kivül senkinek sem szabad a vadászati területre bármi faju ebeket bocsátani; kivétetnek a nyájőrök, kik azonban kötelesek ebeik nyakára oly nehezéket függeszteni, mely első lábaik térdein alul három centiméternyi távolságra lóg alá.

17. § A sebzett vadat idegen területen üzni nem szabad. Ha a vadászatra jogosultak vadászebei idegen területre átmennek, ott az illető vadászatra jogosult által letartóztathatók mindaddig, mig gazdáik az okozott károkért teljes elégtételt nem adtak; a kártérités iránti követelés joga az ebek le nem tartóztathatása esetén is fenmaradván.

18. § Keritéssel elzárt oly helyeken, melyeken a vad ki nem válthat, a tulajdonos vagy vadászati bérlő a vadászatot minden időben gyakorolhatja és megengedheti.

IV. FEJEZET

A hivatalból való vadászatról

19. § A ragadozó vadak elpusztitása végett a hivatalból való vadászatok megtartását, a mutatkozó szükséghez képest, esetről-esetre a közigazgatási bizottság, illetve annak elnöke engedélyezi; az engedély megadásáról az illető vadászterület tulajdonosának vagy bérlőjének egyidejüleg való értesitése mellett, egyszersmind a belügyministerhez azonnal indokolt jelentést tesz.

20. § Az előző § alapján engedélyezett vadászat megtartását az illető területtulajdonosa vagy bérlője nem gátolhatja.

21. § Azon esetben, ha a belügyminister arról győződnék meg, hogy valamelyik közigazgatási bizottság, illetve annak elnöke a hivatalból való vadászatot alapos indok nélkül engedélyezi: az illető közigazgatási bizottságtól a 19. §-ban körvonalazott engedélyezési jogosultság gyakorlását rendeleti uton meghatározott időtartamra magához vonhatja.

22. § Ily vadászatokon ragadozó vadakon kivül más vadat lőni nem szabad.

A ki más vadat lő, az a további vadászattól eltiltandó, s ha az elejtett vad a jelen törvény 12. és 13. §-aiban emlitettek közé nem tartozik, reá a 26. szakaszban megállapitott pénzbüntetés alkalmazandó.

Ily hivatalos vadászatokon elejtett ragadozó és dúvadak mindig azon tulajdonost vagy bérlőt illetik meg, kinek területén elejtettek.

23. § Az ily vadászatoknál hajtók gyanánt közremüködni az illető hatóság rendeletére azon községek lakói kötelesek, a melyek érdekében a vadászat tartása engedélyeztetett.

24. § Ily vadászatok hatósági felügyelet alatt tartatnak, s azokban az illető törvényhatóság főispánjának, vagy annak akadályoztatása esetében alispánjának, polgármesterének esetről-esetre szóló irásbeli meghivása mellett olyanok is résztvehetnek, kik a fegyveradóról és a vadászati adóról szóló törvény értelmében, - mert vadászati jegygyel ellátva nincsenek - vadászatra jogosultsággal nem birnak.

25. § Oly megyékben, a hol a ragadozó vadak a természeti viszonyoknál fogva nagyon elszaporodnak, azok pusztitására, illetve elejtésére a közigazgatási bizottság indokolt felterjesztése alapján a belügyminister jutalomdijakat (praemiumokat) állapithat meg.

V. FEJEZET

Vadászati kihágások és azok büntetéséről

26. § A ki a tulajdonosnak, vagy ha a vadászat bérbe van adva, a haszonbérlőnek engedélye nélkül vadász: 10 frttól 50 frtig, és ha a vadászat lóháton történt, 20 frttól 100 frtig terjedhető pénzbüntetéssel sujtandó.

27. § Ha az orvvadászat éjjel vagy keritett belyen, vagy tiltott eszközökkel történt, vagy ha az orvvadász álczázva avagy másképen ismerhetlenné téve találtatik, vagy ha nevét eltagadja avagy álnévvel azt, ki tetten kapja, félrevezetni igyekszik, vagy azt veszélyesen fenyegeti, ellene fegyvert fog vagy erőszakot használ, 100 frttól 200 frtig terjedhető pénzbüntetésben elmarasztalandó.

Azon felül, a mennyiben az elszámlált esetek a büntető törvényekben is tiltott cselekvényt képeznek, a bűnvádi eljárás külön meginditandó.

28. § Ha a haszonbérbe adott vadászati téren a tulajdonosok valamelyike a haszonbérlőt vagy azt, a ki ennek engedélyével vadász, megtámadja vagy akadályozza: annyiszor, a mennyiszer 10 frttól 50 frtig terjedhető pénzbüntetésben marasztalandó.

29. § A ki tiltott időben vadász, 5 frttól 50 frtig büntetendő.

30. § A ki a vadak fiait elfogja, a madarak fészkeit (kivéve a 12. és 13. §-ban emlitett ártalmasokét) elrombolja, tojásait elszedi, 1 frttól 10 frtig terjedhető pénzbüntetéssel sujtandó.

31. § A ki tiltott időben hasznos vadat lő, árul vagy vesz, ha a vad nála találtatik, a következő pénzbüntetésekben marasztalandó: szarvas- vagy dámvadbikáért darabonként 60 frt, - szarvas- vagy dámvadtehénért 50 frt - őzért 20 frt, fajd-, fáczán- és túzokért 5 frt, ugy minden más vadért darabonként 3 frt pénzbüntetésben.

Ezenkivül a lefoglalt vad a helyi szegények javára elkobzandó.

32. § A ki ebét szándékosan valamely reá nézve tilos vadászati térre viszi, ugyszintén az is, a ki a nyájőrző ebekre vonatkozó intézkedés ellen vét, 1 frttól 10 frtig büntettetik.

33. § A megelőző §-okban foglalt kihágások ismétlése esetében a büntetés megkétszerezendő oly módon, hogy a kiszabandó pénzbüntetés a megelőző esetben alkalmazottnak mindig kétszeresét tegye; mely azonban a 300 forintot meg nem haladhatja.

34. § Ha az ezen fejezetben elősorolt esetekben a vadállományban is kár okoztatott, a vadászatra jogosult azon kihágási biróság előtt, mely a pénzbüntetés kiszabására illetékes, egyuttal kártéritést is követelhet.

35. § Ha valaki egyszerre több kihágásért kerül vád alá, a pénzbüntetés minden egyes kihágásért külön szabandó ki.

Ha valaki a vadászati kihágás elkövetésénél szolgáit vagy napszámosait használta segédekül, a segédek ellen kiszabott pénzbüntetésekért szintén felelős.

Ha valaki a vadászati kihágás elkövetéséhez családtagjait, a vele közös háztartásban élőket, gyámsága és gondnoksága alatt álló egyéneket, cselédeket, iparos- és kereskedő-tanonczokat vagy munkásokat használja, az ezek ellen kiszabott pénzbüntetésekért - fizetésképtelenségök esetében - első sorban felelős. Az eljárás a 44. §-ban megszabott módon alkalmazandó.

36. § A pénzbüntetések fele mindenkor a feljelentőt illeti, a másik fele azon község szegényei javára esik, melynek határában a kihágás elkövettetett.

37. § A pénzbüntetés a vétkes fizetési képességére való tekintet nélkül szabatik ki, egyszersmind az itéletben az elzárás tartama is meghatározandó, a mely a pénzbüntetés be nem hajthatása esetében fog alkalmaztatni.

Ezen átváltoztatásnál két forintot felül nem haladó pénzbüntetés helyett hat óránál rövidebb s tizenkét óránál hosszabb ideig tartó elzárás nem állapitható meg.

két forinttól tiz forintig egy napi, azonfelül pedig minden tiz forintig terjedő összeg helyett egy-egy napi elzárás állapitandó meg.

Ha az elzárásban levő a pénzbüntetésnek a szenvedett elzárás által még le nem rótt részét lefizeti, azonnal szabadon bocsátandó.

38. § Ha valamely vidéken az orvvadászat, s a vadnak tilalmi időben való lövetése igen gyakoriakká válnak, a belügyminister a közigazgatási bizottság által, az érdekelt vadászterület tulajdonosa vagy bérlője kérelmére, vagy a nélkül is saját kezdeményezéséből felterjesztett indokolt javaslat folytán elrendelheti, hogy azon vidéken, valamint azokon is, a hol az orozva lőtt vad eladatni szokott: a vadak eladása, szállitása, vagy vásárlása, a vad jogos szerzését bizonyitó igazolványok előmutatása mellett történjék.

Ily igazolványul szolgálnak: az eladóra vagy szállitóra nézve azon vadászati terület tulajdonosának, vagy bérlőjének, vagy ezek megbizottjának az illetékes községi előljáróság által láttamozandó bizonyitványa, a kitől a vad szereztetett.

A bizonyitványon vagy szállitó-levélen megjelölendő a vad faja, neme és mennyisége.

VI. FEJEZET

Az eljárásról

39. § Az előbbi fejezetben meghatározott büntetéseknek kiszabása végett az illetékes biróság nemcsak a vadászat-tulajdonos vagy haszonbérbe adó, avagy haszonbérbe vevő panaszára, hanem a 29., 30., 31. §-ok eseteiben a közrend fentartására felállitott hatósági vagy községi előljáróknak feljelentésére hivatalból is tartozik eljárni.

40. § A vadászati területre való felvigyázattal megbizott személyeknek hit alatt teendő vallomása teljes bizonyitó erővel bir, mig annak ellenkezője be nem bizonyittatik.

41. § Az előbbi szakaszban emlitett felvigyázó személyek hitletételre csak akkor bocsáttathatnak, ha:

a) nagykoruak;

b) hamis eskü, hamis tanuzás, hamis vallomás, rablás, zsarolás, sikkasztás, zártörés, orgazdaság, csalás vagy okirathamisitás bűntette vagy vétsége miatt soha büntetve nem voltak;

c) az illetékes hatóság előtt felvigyázói minőségük eleve bejelentetvén, e felől hivatalos bizonyitványnyal vannak ellátva.

42. § A vadászat tulajdonosa vagy haszonbérlője és a felvigyázó személyzet, nemkülönben a közrend fentartására hivatott közegek jogositva vannak mindenkit, kit tilos vadászaton kapnak, ha magát fel nem ismerhetővé tette, nevét eltagadta, vagy állandó lakhelye ismeretlen, a legközelebbi községi hatósághoz kisérni, hogy itt kiléte kiderittessék.

43. § Vadászati kihágásokra nézve a hatósági illetőséget az elkövetés helye határozza meg.

Ha az elkövetés helye szerint több birói hatóság lenne illetékes, ezek közül a panaszló szabadon választhat.

44. § Ha többen társaságban követtek el valamely kihágást, a kártéritésért egyetemleg felelősek.

A büntetés mindenik tettesre külön-külön szabandó ki.

45. § A vadászati kihágások által okozott költségek és közvetlen károk, a mennyiben az eljárás folyama alatt bejelentetnek, a kihágás felett hozandó itéletben megállapitandók.

Ha alapos megbirálásuk bővebb bizonyitási eljárást igényelne, s a kihágás feletti itélet hozatalát késleltetné; a káros fél követelésével polgári perre utasitandó.

Ha a panaszlott a vád alól felmentetik, költségei a magánvádló ellen megitélendők.

46. § Ha a vadászati kihágás miatt a kihágási biróságnál a tett elkövetése napjától számitandó három hó alatt panasz vagy feljelentés nem történik, a kihágás büntethetősége elévül.

Ha azonban a büntető törvények alá tartozó eset forog fenn, az elévülési idő is a büntető törvények értelmében határoztatik meg.

47. § A vadászati kihágások elitélése ezután is az 1880. évi XXXVII. tc. 41. §-a értelmében illetékes közigazgatási hatóság hatásköréhez tartozik.

A közigazgatási elbirálás alá tartozó kihágások eseteiben követendő eljárásra nézve az elébb idézett törvény 42. §-a alapján kibocsátott ministeri szabályrendelet, a törvényhozás további intézkedéseig, a vadászati kihágásokra nézve is zsinórmértékül szolgál.

48. § A vadászatról szóló 1872. évi VI. tc., és az 1876:XLIV. tc. hatályon kivül helyeztetnek.

49. § A jelen törvény hatályba lépte előtt, történt cselekmények, - ugy a büntetés, mint kártérités tekintetében a korábbi törvények határozatai szerint itélendők meg.

50. § Ezen törvény végrehajtásával a belügyi-, igazságügyi-, földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi ministerek bizatnak meg.


  Vissza az oldal tetejére