1. § A kormány felhatalmaztatik, hogy az állami biztositásban részesülő azon vasutak üzleti kezelését, melyek üzletjövedelmi feleslegeikből elsőbbségi kölcsöneik évi járadékát fedezni nem képesek, átvehesse.
Az átveendő vasutat az állam akár saját kezelésében megtarthatja, akár pedig üzletkezelés végett egészben vagy részben valamelyik csatlakozó magán vaspálya-társulatnak átadhatja.
Minden ilyen üzlet átvétel, illetőleg átadás a szerződés megkötését illetőtőleg a határozat meghozatalát követő 14 nap alatt, ha pedig a törvényhozás nem lenne együtt, a szünetet követő 8 nap alatt az országgyülésnek bejelentendő.
2. § Felhatalmaztatik a kormány, hogy az 1. §-ban érintett vaspályáknál, akár állami kezelésbe veszi azokat, akár nem, az üzleti kiadások csökkentése érdekében az egész vasuton vagy annak egyes vonalrészein a forgalmi viszonyoknak megfelelő másod vagy alsóbb rendü üzletet rendeztethessen be.
3. § Az 1. § alapján valamely vasutnál életbeléptetendő állami vagy átruházott kezelés feltételeire nézve a kormány és a társulat, között egyezkedés kisérlendő meg, a mennyiben pedig ily egyezség létre nem jönne, az üzletkezelést illetőleg következő alapelvek lesznek irányadók;
a) Az átvett vasut üzletéről külön számadás vezetendő. Ezen számadásban a vasut bevételei és kiadásai a lehetőségig elkülönitve könyvelendők, az esetleg közös igazgatás alatt álló vasutak el nem különithető közös kiadásai és bevételei pedig a vonat- és tonnakilométerek állagarányában lesznek elosztandók.
b) A társulati viszonyból folyó összes ügyek intézése az engedélyokmányi és alapszabályszerü határok közt továbbra is a vasuttársulatnak, illetőleg törvényes képviseletének marad fentartva, oly megszoritással azonban, hogy ezen hatáskörben netán felmerülő kiadások csak a kormány hozzájárulása mellett állithatók be az üzleti számadásokba.
Ellenben a pályaüzem tekintetében a vasuttársulat és törvényes képviseletének jogköre a pálya állományának és az üzleti számlának ellenőrzésére nemkülönben azon kiadások engedélyezésére szoritkozand, melyek a kormány által az üzleti számla terhére el nem ismertetvén, az épitési tőke szaporitása utján lennének fedezendők.
4. § Ha az illető vasut üzleti bevételei annyira emelkednek, hogy az öt egymásután következő éven át az állami biztositást elsőbbségi kölcsönei járadékának fedezésére igénybe nem veszi, az érdekelt társulatnak jogában áll az 1. és 2. §-ok alapján foganatba vett korlátozások megszüntetését igényelni.
5. § A kormány felhatalmaztatik, hogy egyes vasutaknál a korábbi években 1881. év végéig felmerült üzleti hiányok fedezésére külön állami előlegeket nyujthasson. Az 1875. év XLI. tc. 2-ik §-ának a beruházási czélokra engedélyezett külön biztositási előlegek elszámolására, kamatozására és visszafizetésére vonatkozó határozmányai az üzleti hiányok fedezésére utalványozandó állami előlegekre is kiterjesztetnek.
6. § A mennyiben az állam által tiszta jövedelmi biztositásban részesitett egyes vaspályáknál még továbbra is fordulnának elő üzleti hiányok, ezek fedezésére külön állami előlegek az 5. §-ban kikötött feltételek alatt is csak azon esetre lesznek utalványozhatók, ha az illető vállalat aláveti magát a kormány azon intézkedéseinek, melyek az üzleti hiányok elenyésztetése, s egyáltalában a pálya jövedelmezőségének biztositása érdekében szükségeseknek találtatnak.
7. § Ezen törvény végrehajtásával a közmunka- és közlekedési minister és a pénzügyminister bizatnak meg.
