1883. évi XXXII. törvénycikk

a kikötői illetékről * 

1. § Minden hajó, a mely belföldi kikötőbe érkezik, a kikötői illetéket, ezen törvény határozatai szerint az illetékes magyar királyi révhivatalnál, illetőleg révkirendeltségnél lefizetni tartozik.

2. § A kikötői illeték minden egyes hajóra nézve kiszabatik azon tiszta tonnatartalom alapján, a mely a tengeri hajók köbözésére nézve az országban érvényes szabályok értelmében megállapittatik.

3. § A kikötői illeték fizetésének kötelezettsége azon pillanattól kezdve áll be, melyben a hajó a kikötőbe érkezik; meg van azonban engedve, hogy az illeték csak a hajó távozása alkalmával fizettessék.

A hajó az illeték lefizetése előtt a kikötőből nem távozhatik.

A kormány által bérelt hajók az egy és ugyanazon utazás alkalmával érintett összes belföldi kikötők számára járó kikötői illetékeket az út végével egyszerre lefizethetik, ha azt a tengerészeti hatóság megengedi.

Oly hajóktól, melyek valamely kikötőben leszereltetnek, vagy más oknál fogva 3 hó alatt nem távoznak, a kikötői illetékek a megérkezés napjától számitandó 3 hó lefolyta után fizetendők.

4. § A kikötői illeték, az 5. és 6. §-ban foglalt eseteken kivül, a következő:

a) a belföldi s ezekkel egy tekintet alá eső idegen hajóknál, ha tonnatartalmuk

26-tól egész 50 tonna, registertonnánkint 4 kr.

51-től egész 100 tonna, registertonnánkint 8 kr.

101-tól egész150 tonna, registertonnánkint 15 kr.

151-től egész 200 tonna, registertonnánkint 20 kr.

201-tól egész 300 tonna, registertonnánkint 25 kr.

301-től egész 400 tonna, registertonnánkint 30 kr.

400 tonnán felül registertonnánkint 38 kr.

b) oly idegen hajóknál, melyek a belföldiekkel egy tekintet alá nem esnek, registertonnánként 1 frt 50 kr.

5. § Oly hajó, mely valamely belföldi kikötőben vagy csak felvett vagy csak leadott rakományt s ugyanazon utazáson külföldi kikötőnek megérintése nélkül egy vagy több belföldi kikötőben egyenlő müveletet folytat, az utóbbi kikötők mindegyikében tonnatartalma szerint a következő kikötői illetéket fizeti:

26 egész 100 tonnáig registertonnánkint 1 krt

101 egész 200 tonnáig registertonnánkint 2 krt

201 egész 300 tonnáig registertonnánkint 3 krt

301 egész 400 tonnáig registertonnánkint 4 krt

400 tonnán felül registertonnánkint 5 krt

Ezt a kikötői illetéket fizeti azon hajó is, mely rakományt sem nem vesz fel, sem nem ad le, és a 7. § e) pontja szerint 72 órában megállapitott határidő lejárta következtében a teljes felmentésre igényt nem tarthat.

6. § Belföldi és ezekkel egy tekintet alá eső idegen gőzhajók, melyek előre kihirdetett menetrend szerint belföldi kikötőkből más belföldi kikötőkbe idegen kikötők megérintése nélkül, személy- vagy áruszállitás czéljából időszaki utakat tesznek, a kikötői illetéket minden egyes időszaki járatért az első kiindulási kikötőbe való visszaérkeztükkor, tekintet nélkül az érintett kikötők számára fizetik és pedig tonnatartalmuk szerint:

26 egész 100 tonnáig registertonnánkint 2 krt

101 egész 150 tonnáig registertonnánkint 10 krt

151 egész 200 tonnáig registertonnánkint 14 krt

201 egész 300 tonnáig registertonnánkint 16 krt

301 egész 400 tonnáig registertonnánkint 20 krt

400 tonnán felül registertonnánkint 25 krt

Ha egy gőzhajó ugyanazon napon több ily időszaki járatot teljesit, csak az egy ily járatra eső illetéket fizeti.

Az időszaki gőzhajójáratok után a kikötői illeték havonkint egyszerre is fizethető, ha a tengerészeti hatóság ezt megengedi.

7. § A kikötői illeték fizetésétől mentesek:

a) mindazon belföldi, vagy ezekkel egy tekintet alá eső idegen hajók, melyeknek tonnatartalma meg nem haladj a 25 tonnát; továbbá azon belföldi hajók, melyek a halászat üzésére, friss halak vagy csalétek szállítására használtatnak, valamint a csatornákon és folyókon való hajózásra szánt oly bárkák, melyek a sik tengerre ki nem mennek;

b) oly gőzösök, melyek hajót vontatnak, vagy közvetlenül azon kikötőbe visszatérnek, melyből hajót vontatva eltávoztak, föltéve, hogy maguk rakományt sem nem vesznek fel, sem nem adnak le, még pedig tekintet nélkül az időre, mely alatt üresen a kikötőben maradnak;

c) magyar kincstári hajók, az osztrák-magyar és idegen hadihajók, valamint a fennálló rendeletek szerint és különös feltételek alatt az illeték fizetése alól mentes hajók, jelesen a jachtok, ha valamely kereskedelmi müveletet nem végeztek;

d) oly belföldi és idegen hajók, melyek tengerre alkalmatlan voltuk miatt azért kötnek ki, hogy kijavittassanak, vagy leszereltessenek, vagy szétszedessenek, ha ez alkalommal rakományt nem vesznek fel, vagy nem adnak le;

e) oly haják, melyek rakományt sem fel nem vesznek, sem le nem adnak és érkezésük után 72 óra alatt távoznak, akkor is, ha megbetegedett utasokat vesznek fel, vagy szállitanak partra;

f) belföldi hajóépitő-telepen épült hajó, még pedig ugy azon kikötőben, hol felszereltetnek, vagy hol fölszerelésüket bevégzik, mint azon kikötőben is, hol a rakomány felvételét megkezdik.

8. § A kikötői illetékekből eredő összes bevételek tiz százaléka a tengerészeti segélyalapba folyik.

9. § Az államnak azon joga, hogy a törvény helytelen alkalmazása folytán be nem szedett, vagy csak kisebb mérvben beszedett összegeket kiszabja, azon naptól számitandó egy év alatt évül el, a mely napon az illeték lefizetendő lett volna.

Ugyanezen határidő alatt érvényesithetők a felek részéről az illetéktelenül teljesitett fizetések visszatéritésére vonatkozó igények.

10. § Jelen törvény 1883. évi julius hó 1-én lép életbe, ugyanezen naptól kezdve a tonna-, tengeregészségügyi-, világitótorony-, és veszteglési-illetékek kiszabására és fizetésére nézve jelenleg érvényben levő összes szabályok hatályon kivül helyeztetnek.

11. § A magyar korona országai és Ő felsége többi királyságai és országai közt kötött vám- és kereskedelmi szövetség tartama alatt (1878. évi XX. tc. VI. czikke) az osztrák hajók és kikötők, a kikötői illeték fizetésére nézve ugyanazon tekintet alá esnek, mint a belföldiek.

12. § A jelen törvény végrehajtásával a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi minister bizatik meg.


  Vissza az oldal tetejére