1883. évi XXXIII. törvénycikk indokolása

a törvénykezési szünidőről * 

Általános indokolás

Az 1869:IV. törvénycikk 18. §-ának intézkedésénél fogva a kir. biróságoknál alkalmazott mindenik biró jogositva van évenkint hat heti szabadságidőt igénybe venni.

Ezen szabadságidőt a birák az eddig szerzett tapasztalatok szerint az év május hava 1-ső napjától november végeig szokták rendszerint igénybe venni.

Ezen körülménynél fogva a járásbiróságoknál 3-4 1/2 hónapon át az e. f. törvényszékeknél 3-7 hónapon át, a másodfokú és legfőbb biróságoknál pedig, majdnem 7 hónapon át a birói létszám nem teljes, a minek nemcsak azon következménye van, hogy azon idő alatt az ügyek késedelmesen intéztetnek, de az is, hogy az ügyek némely része egyátalán nem intéztetik el, mert az első fokú biróságoknál gyakran a szakelőadók hiányoznak, a másodfokú és legfőbb biróságoknál pedig a szaktanácsok a megfelelő számú tagokkal gyakran nem alakithatók.

De hátrányára lehet ezen állapot gyakran a feleknek és az igazságszolgáltatásnak is - kivált a felsőbb biróságoknál, ha a szaktanácsokban a szakavatott tagok más birákkal pótoltatnak.

A birósági hivatalnokok (segéd- és kezelőszemélyzet) számára a törvény nem biztosit ugyan szabadságidőt, és a törvény által nyert felhatalmazás erejénél fogva az igazságügyminister által kiadott birói ügyviteli szabályokban sincs olyan intézkedés, hogy mindenik birósági hivatalnok részére évenként meghatározott tartamú szabadságidő okvetlenül engedélyezendő; mégis lehetetlen olyan birósági hivatalnokoktól, a kik feladatukat pontosan és buzgón teljesitik, avagy a kiknek gyengébb testalkata pihenést igényel, az évi szabadságidőt, a mely rendszerint 4 hétben állapittatik meg, megtagadni.

És igy nemcsak a birói létszám nem teljes több hónapon át, de el lehet mondani, hogy 2-6 hónapon át a birósági hivatalnokok közül is egy vagy több tag folytonosan hiányzik.

Ezen körülmény pedig az ügykezelésre van hátránynyal, mert a birósági hivatalnokok csakis a szükség által mulhatlanul igényelt számban vannak alkalmazva; és mert azok távolléte idejére - kivált a vidéken, alkalmas díjnokok kisegitőképen nem mindig fogadhatók.

Ugy a jó - mint a gyors igazságszolgáltatás érdekében czélszerűbbnek látszik, ha a kir. biróságoknál az évnek bizonyos szakára általános szünidő határoztatik meg; mert habár a törvénykezés részben szünetelni fog, mégis ezen szünet nem lesz oly hátrányos a gyors és a jó igazságszolgáltatásra, mint ha az 1869:IV. tc. 18. §-a a fennebb leirt következményeivel továbbra is hatályban tartatik.

A szünidő szintén fog hátralékot eredményezni, de az előraláthatólag rövidebb idő alatt fog feldolgoztatni, mint azon hátralék, a mely a jelenlegi szabadságolási rendszer mellett keletkezik.

A felekre és a jó igazságszolgáltatásra nézve pedig okvetlenül előnynyel birand a tervezett intézkedés; mert a szakelőadók csak rövid időn át lesznek távol, azon idő alatt pedig csak csekély számú oly ügyben kell a 3. §-nál fogva intézkedni, a mely ügyek kiváló szakértelmet igényelnek.

Részletes indokolás

Az 1-ső §-hoz

A birák szabadságideje eddig 6 hétben volt megállapitva.

Habár a panasz általános azon idő rövidsége miatt, és habár kivánatos volna, hogy az évnek 10 hónapján át fáradozó biró hosszabb időn át szerezhessen felüdülést - mégis tekintetbe véve az évről évre emelkedő nagy ügyforgalmat és az eddig rendszeresitett birói létszámot, ezen időtartamnak meghosszabbitását nem hozhatom javaslatba.

Julius hó 15-ik napjától augusztus hó 31-ig pedig azért javaslom a szünidőnek meghatározását, mert rendszerint az évnek ez azon időszakra, a melyben a folytonos fáradságos munka a szellemre bénitólag hat, a mi a testnél is fogyatkozást idézhet elő.

A 2-ik §-hoz

Jóllehet az 1-ső §-ban meghatározott idő alatt sincs általános törvénykezési szünet; mert mindenik biróság szakadatlanul eljár hatósági körében, és igy kétségtelen, hogy az ügyeknek folyamatba tételére meghatározott és az ügyekben folyó határidők a szünidő által megszakitottaknak, illetve azon idő alatt szünetelőknek nem tekinthetők, mégis netaláni félreértéseknek elkerülése végett, és hogy ily alapon esetleg inditandó peres ügyeknek eleje vétessék, szükségesnek tartottam ennek, valamint annak is határozott kifejezést adni, hogy a hozott birói határozatok a szünidő alatt is kiadandók, és foganatositandók, nehogy oly irányban fejlődhessék - habár tévesen - a gyakorlat, mintha csakis a 3-ik §-ban felsorolt ügyekre vonatkozó határozatok volnának a szünidő alatt kiadandók és foganatositandók.

A 3-ik §-ban

részletesen soroltatnak fel mindazon ügyek, a melyekben az intézkedéstétel a szünidő miatt sem halasztható el.

A felsorolt ügyek - illetve az azokban teendő meghatározott intézkedések, mind olyanok, a melyek természetüknél fogva halasztást nem szenvedhetnek.

Czélszerűbb a javaslatban az ügyeknek - illetve egyes intézkedéseknek részletes felsorolása azért, mert az általános kifejezéseknek használása által igen nagy tér engedtetnék a birói felfogásnak, és a biróság esetleg azon helyzetbe juthatna, hogy a felett kellene első sorban határoznia: vajjon az ügy azok közé tartozik-e, a melyekben a szünidő alatt is tárgyalás tartandó, és határozat hozandó; a mi által ismét a jogorvoslatokra nyujtatnék alkalom.

Ezen vezérelv daczára sem lehetett azonban elkerülni, hogy a 3-ik §-nak 6., 7. és 8-ik pontjaiban ne használtassék azon kitétel: „a mennyiben az ügy természete halasztást nem enged”; mert sem a végrehajtási eljárásból eredt ügyeket, sem a birói letéteknek kiadási kérdését, sem pedig a csődügy folyamán teendő egyes intézkedéseket egyrészről nem lehetett a szünidő alatt is intézkedést igénylő ügyek közül kizárni, miután sürgős természetűek lehetnek, sem másrészről nem mutatkozik előnyösnek azokat részletesen felsorolni, miután valamely ügy a fenforgó körülményeknél fogva halasztást nem szenvedhet, habár ugyanazon ügy rendes viszonyok és körülmények között sürgős intézkedést épen nem igényel.

A §-nak végpontja a jogkereső feleknek megnyugtatása szempontjából vétetett fel, miután lehet oly eset, hogy a felek kölcsönösen óhajtják - a késedelem daczára - az őket érdeklő ügynek a szaktanácsban a szünidő eltelte utáni elintézését.

A 4. §-hoz

Az 1-ső pont az 1., 2. és 3-ik §-nak végrehajtásához szükséges intézkedéseket tartalmazza.

A szünidő alatt a járásbiróságoknál működő biráknak, valamint a társas biróságoknál alakitandó tanácsok tagjainak számát meghatározni, legczélszerűbbnek látszik az illető törvényszéknek - illetve felebbviteli biróságnak teljes tanácsára bizni, mert az illető biróság előtt legrészletesebben ösmertek azon adatok, a melyek az intézkedésre alapul szolgálhatnak; és mert az ily intézkedéstől biztosabban várható a jó eredmény, mint a központban hozandó határozattól, a melyre csakis a biróság vagy az annak elnöke által szolgáltatott adatok vétethetnének alapul.

A netaláni helytelen intézkedések megszüntethetése - illetve pótolhatása végett szükséges volt az igazságügyminister főfelügyeleti jogát ez irányban is biztositani.

Az 5-ik §-hoz

A szünidő alatt működő biráknak kijelölésére nézve csakis két mód kinálkozik: a sorshuzás és az elnöki intézkedés.

A biróság elnöke legrészletesebben ösmeri a biráknak képességét, képzettségét és munkaerejét, a mi már magában véve elégséges ok arra nézve, hogy az elnöki kijelölés alkalmaztassék, és ne hagyassék a sorshuzás esélyeire a szünidő alatt működő birák személyeinek meghatározása.

Nehogy a biró - a mulhatlan szükség esetét kivéve - két egymásután következő éven át a szünidőnek ép azon időszak alatti élvezésétől essék el, a mely talán egészségére nézve legelőnyösebb, avagy a mely viszonyainak legmegfelelőbb, vettem fel a javaslatba az 5. § 2-ik bekezdésének intézkedését.

Előre látható, hogy a biróságoknál a szünidő tartama alatt működő biráknak száma csakis annyiban fog megállapittatni, a mennyi a várható ügyforgalomnak szorosan véve megfelelni képes.

És ámbár az 1871:XXXI. tc. 3. §-a utolsó bekezdésének intézkedésénél fogva az elsőfolyamodású társasbiróságoknál az ügyvitelben fennakadás alig következhetnék be, mégis hogy az előre nem láthatott betegség vagy egyéb eseménynek bekövetkezte esetére is biztositva legyen az ügyvitel folytonossága: szükséges volt a birósági elnöknek azon hatáskört megadni, hogy a birót hivatalos állásának elfoglalására a szünidő alatt is utasithassa.

A 6. §-hoz

Az, hogy a szünidő alatt működött biró, a szünidőnek megfelelő szabadságidőben részesittessék, a viszonosság és egyenjoguság elvéből következik.

Az ugyanazon idő alatt működő birósági hivatalnokok esetleg előnyben részesülhetnek a többiek fölött, miután a birósági hivatalnokok részére a szabadságidő sem törvény, sem rendeletben meghatározva nincs, azonban azon nézetben vagyok, hogy a méltányosság követeli miszerint az évnek a folytonos munkára az egészség szempontjából legkevésbé előnyös szakában működő birósági hivatalnokok ezen esetleges előnyben részesüljenek.

Végül megemlitem, hogy egyes államoknak hason törvényébe felvett azon intézkedést, miszerint a biróságnak jogában van a törvényben meghatározottakon felül egyes ügyeket a szünidő alatt elintézendőknek kijelelni, azért nem hoztam javaslatba, mert a 3-ik §-ban részletes javaslatot tettem, és az emlitett irányban tett intézkedés visszaélésekre és jogorvoslatokra szolgáltathatna alkalmat.


  Vissza az oldal tetejére