Ő Felsége Ausztria császárja és Magyarország apostoli királya és Ő Felsége Olaszország királya közt a más államok által kiadott közönséges bűntettesek átszállitása tárgyában Bécsben, 1882. évi deczember hó 6-án kötött államszerződés, miután az országgyülés által elfogadtatott, s utóbb a szerződő felek részéről szokott módon megerősittetett, ezennel az ország törvényei közé iktattatik.
Szövege a következő:
Ő Felsége Ausztria császárja, Csehország királya stb. és Magyarország apostoli királya és Ő Felsége Olaszország királya
kölcsönös megegyezéssel szabályozni óhajtván azon egyének az egyik szerződő fél területén vagy hajóin leendő átszállitásának feltételeit, a kiket a másik félnek valamely harmadik állam kiadott, e végből teljhatalmazottjaikká kinevezték és pedig:
[következik a meghatalmazottak megnevezése]
a kik jó és kellő alakban kiállitott meghatalmazásaik közlése után, a következő czikkekben állapodtak meg:
A kiadatás a szerződő felek területein vagy hajóin való átszállitás által azon büntetendő cselekmények miatt, valamint azon okiratok előmutatása alapján azon korlátok és elővigyázati rendszabályok mellett engedélyeztetik, a melyek az 1869. február 27-én Ausztria-Magyarország és Olaszország között kötött szerződés határozmányai szerint a kölcsönös kiadatást szabályozzák.
Az átszállitás nem engedélyeztetik:
1-ször, ha az illető egyén a megkeresett állam honosa;
2-szor, ha politikai büntetendő cselekmény vagy oly cselekmény miatt üldöztetik, a mely kapcsolatos ilyen büntetendő cselekménynyel;
3-szor, ha azon törvényszegésre vonatkozólag, a mely az átszállitás iránti kérelmet indokolta, a bűnvádi üldözhetés vagy a büntethetőség a megkeresett állam törvényei szerint elévült.
Az átszállitás akkor sem engedélyeztetik, ha a megkeresett állam biróságai az ország törvényei szerint hivatva vannak ugyanezen törvénysértés vagy más büntetendő cselekmény miatt a vádlott ellen eljárni vagy ellene hozott valamely büntető itéletet végrehajtani.
Az 1869. február 27-iki kiadatási szerződés XV. czikkében foglalt megszoritások mellett a harmadik államban letartóztatott azon gonosztevőknek a szerződő felek területein vagy hajóin való átszállitása is (ide értve az oda- és visszaszállitást) engedélyeztetik, a kiknek szembesitése a másik fél biróságainál függőben levő bűnvizsgálat alatti vádolttal szükségesnek találtatik.
Nincs helye az átszállitásnak:
1-ször, ha az átszállitandó egyén a megkeresett állam honosa;
2-szor, ha üldöztetik azon állam biróságai által, a melyen átszállitandó lenne, hacsak a harmadik állam bele nem egyezett abba, hogy a megkeresett államnak annak idejében kiadassék;
3-szor, ha valamely politikai bűnügyben való szembesités forog fenn.
Az átszállitás mindig diplomatiai uton kérendő.
Az átszállitás a megkeresett állam közegei kiséretében történik.
Lehetőleg a legrövidebb ut fog választatni. Az átszállitás költségei a megkereső államot terhelik.
Jelen pótegyezmény meg fog erősittetni és a megerősitések, mihelyt lehetséges, Bécsben ki fognak cseréltetni. Hatályba lép, a magas szerződő felek területein fennálló törvények által meghatározott módon eszközölt kihirdetése után tiz nappal.
Jelen egyezmény ugyanazon ideig marad hatályban, mint az 1869. évi február hó 27-én kötött kiadatási szerződés és ennek felmondása által egyidejüleg felmondottnak fog tekintetni.
Ennek hiteléül az illető teljhatalmazottak jelen egyezményt aláirták és pecsétjeikkel ellátták.
[Aláirások]
