1. § A pénzügyminister felhatalmaztatik, hogy a kincstári birtokokon levő telepitvények után járó váltságösszegek egy részének törlesztésére, a kincstár nevében és azt kötelezőleg a kincstári telepesek által megváltott birtokok terhére, névértékben: 6.800.000 frt erejéig törlesztéses (amortisationalis) kölcsönöket vehessen fel záloglevelekben, és a mennyiben a telepitvényi ingatlanok a vételár törlesztéséhez szükséges kölcsönöket, az illető hitelintézet alapszabályszerü értékszámitása szerint nem fedeznék, mellékérték gyanánt a kincstári birtokokból is leköthessen annyit, mennyi a jelzálog fedezet kiegészitésére szükséges.
2. § A kölcsönök a következő feltételek alatt vehetők fel:
a) a kölcsönök törlesztésének időtartama 42 évet, a kamat tőketörlesztés és kezelési járulék fejében fizetendő évjárulék a záloglevelek névértéke után hat százalékot felül nem haladhat;
b) a hitelező intézet köteles a törlesztési tervben megállapitandó járulékokon felül is bármikor bármely rendkivüli törlesztést is elfogadni és pedig a nélkül, hogy ezért akár törlesztési dij, akár kamatmegtérités, vagy bármely hasonló czimen bármi jutalékot kivánhatna; azonban 100 frtnál kisebb öszszegnek rendkivüli törlesztésképen leendő visszatéritése csak akkor engedhető meg, ha azzal az adósnak egész még fennálló tartozása törlesztve leend.
c) ha valamely telepitvényes a reá eső váltságtőkét a kincstárnak visszafizeti, a kincstár részéről pedig ez alapon azon összeg, mely a kölcsön folyóvá tétele alkalmával megállapitandó holdszám szerinti értékarányban a megfelelő birtokrészre esik, az előző b) pont értelmében a hitelező intézetnél rendkivüli törlesztésül lefizettetik: a hitelező intézet köteles a megfelelő birtokrésznek tehermentesitésére az engedélyt kiadni;
d) az egyes telepitvényesekre eső váltságösszegek mennyiségének tisztába hozatalára; azok nyilvántartása, az egyes telepitvényesek által teljesitett rendkivüli törlesztéseknek a hitelintézethez leendő beszállitására s a hitelintézeti kölcsön törlesztési járadékainak a lejárati napokon leendő lefizetésére a telepitvényesek tulajdonjogának telekkönyvi bekebeleztetése után is a kincstár marad kötelezve; mindazonáltal a hitelező intézet arra is feljogosittatik, hogy követeléseinek érvényesitése végett közvetlenül a telekkönyvi tulajdonosok ellen is fordulhasson és ellenük törvényesen eljárhasson, ha saját érdekében azt szükségesnek vélné.
3. § Mihelyt a jelzálogos kölcsön rendes törlesztése oly összeget ér el, hogy a fedezetül szolgáló telepitvényes birtokok, az 1. § alapján mellékjelzálogul lekötendő kincstári birtokok nélkül is, a kölcsön hátralevő részére a hitelező intézetnek, alapszabályszerü fedezetet nyujtanak: a mellékjelzálogul szolgáló kincstári birtokok a jelzálogos kötelezettség alól feloldandók.
4. § Az 1873. évi XXII. törvénycikknek ezen törvénynyel ellenkező határozmányai, a fentebbi szakaszokban foglalt intézkedések alá vont telepitvényekre nézve, hatályon kivül helyeztetnek.
5. § A záloglevelek értékesitéséből befolyó összeg az 1883. évi III. törvénycikk 4. §-ában kimutatott hiány részben való fedezésére forditandó.
6. § Ezen törvény végrehajtásával a pénzügyminister bizatik meg.
